Asszony lett a szép magyar lányból

  • 40 views
Uploaded on

 

More in: News & Politics
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Be the first to comment
    Be the first to like this
No Downloads

Views

Total Views
40
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0

Actions

Shares
Downloads
1
Comments
0
Likes
0

Embeds 0

No embeds

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
    No notes for slide

Transcript

  • 1. K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. július 12. – 28. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István Asszony lett a szép magyar lányból Wikipédia szerint szmog, ami füstködöt jelent, és be kell vallanom, a fordítás találó és pontos. Igaz, mi nem az Angya- lok Városába igyekeztünk, hanem a közeli Arcadia nevû peremvárosba, amely Pasadena körzeté- ben található. A komputeren kinyom- tatott mapquest – térkép és útirány-szolgáltató – se- gítségével megtaláltuk azt a Hilton Garden Inn hotelt, ahol a meghívott vendé- gek számára Fekete Ildikó, a menyasszony elõre elin- tézte a foglalást. A két- ágyas szobában tévéké- szülék, telefon, íróasztal, a fiókban Biblia állt rendel- kezésre, és természetesen volt modern fürdõszoba. Viszont problémánk is adódott, ugyanis a fölöt- tünk lévõ szobából dö- römbölés hallatszott, va- lószínûleg fiatalok ünne- peltek, ami engem nem zavart, csak a felesége- met, ezért másnap reggel másik szobába költöz- tünk, ahol nem volt zaj éjjel, így nejem is nyu- godtan alhatott. Másnap reggel Fekete Pista barátommal vb-foci- meccset néztünk a tévén, és ahogy egy nappal az- elõtt Las Vegasban is, sû- rûn vitatkoztunk a külön- féle bírói ítéleteken. Itt nyugodtan hangoskodhat- tunk, kedvünk szerint, a feleségeinket nem érdekli a foci, amint az amerikai football, sõt a baseball, vagy a kosárlabda sem. A véleménykülönbség nem befolyásolta azt az érzést, amit a baráti együttlét jelent számunk- ra. Csütörtök este a Red Lobster – Vörös Rák – né- ven ismert vendéglõbe mentünk vacsorázni. Ba- rátom tavaly óta 25-30 fontot fogyott, egyszerû diétával, ami azt jelenti, hogy kevesebb ételt fo- gyaszt, abból is azt, amit szívbõl utál: fõleg zöldsé- geket és salátát, valamint egyéb, számára elviselhe- tetlen ételeket. Ezeken túl sokat mo- zog, az eredmény egy sok- kal slankabb személy lett. Viszont õszintén be kell vallanom, amit a barátom az utóbbi öt-hat hónapban elveszített, azt én megta- láltam, ezért az azóta el- telt négy-öt napja jóma- gam is diétán vagyok. Csak, mint érdekessé- get említem, hogy bará- tom azelõtt húst hússal fo- gyasztott, hozzá bõséges adag sült krumplit, ezért most kíváncsi voltam, mit rendel neki Márta asz- szony, aki cerberusként õrzi férje egészségét. Azt tudtam, hogy a nagyszerû és jóízû rákoktól undorod- va fordítja el a fejét, nem kell neki semmiféle tenge- ri herkentyû, amit viszont én imádok. Végül valami halas, zöldséges kombinációban egyezett meg az örök vi- dám férj és a kérlelhetetlen feleség. Ezt a harcot még a további négy-öt napig él- veztem, ami mindig Márta gyõzelmével végzõdött. Az esküvõi vacsora sem volt kivétel, ugyanis lá- nyuk, az új fiatalasszony olyan ételeket is rendelt a lagzira, amirõl tudta, hogy a póri ízlésû édesapja is megeszik. Így a csodálatosan fûsze- rezett sült lamb chops – bá- ránykaraj – mellett sült csir- kemell, zöldségekkel volt a választék. Igazi magyar em- ber természetesen a fiatal birkahúsátélvezi,magama saját adagom mellett ne- jemnek is örömmel segítet- tem, mert nem tudta elfo- gyasztani a számára nagy- nak vélt adagot. Egyébként az esküvõ egy hegy tetején volt, sze- rencse, hogy oda kocsival mentünk, mert nem tud- tam volna megmászni az emelkedõt. Mindenesetre közelebb kerültünk az Úr- hoz, akinek az áldását kér- tük a lett származású Ma- ris Lidaka és Fekete Ildikó házasságára. Az esküvõ résztvevõi, négy csinos fiatal lány, vala- mint négy mokány fiatal- ember, páronként jöttek. Örömmel láttam a koszo- rúslányok között Mózsi Anikót, akit születése óta is- merek, valamint a tanúk közt Fekete István keresztfi- amat, akit vagy 28 évvel ez- elõtt, a chicagói Szent Ist- ván Király templomban fe- leségemmel a keresztvíz alá tartottunk. A Matyi becenevet vi- selõ fiatalember zsebébõl elõkerültek a gyûrûk, és utána megtörtént az es- küvõ, a hitvesi csókot már mint férj és feleség, Mr. and Mrs-ként váltot- ták. Az esküvõ utáni foga- dás, zene és tánc az eme- leti helyiségben volt, aho- vá 10-15 lépcsõn lehetett feljutni, ezért én kihagy- tam, bottal egyébként sem lehet táncolni, a hosszú hajú DJ elég zajos muzsikát produkált. Az esküvõi aktus elõtt a két mama olvasott fel búcsúzást a gyermekeik- tõl, kívánva nekik sok boldogságot a további, közös életükre. Jómagam az esküvõ után nyûgösködtem, a torta felszeletelése sem érdekelt, ezért feleségem úgy határozott, este 9 felé hazavisz a hotelbe. Bará- tom is velünk tartott, ké- sõbb mondta, a béke ked- véért jött velünk, villám- hárítónak. 57évevagyunkházasok, nem valószínû, hogy vala- milyen végzetes balhé ki- törjön kettõnk között, ezért gondolta, hogy a családban Öcsi becenevet viselõ bará- tomnak is elege volt az ün- nepségbõl. Békésen, bár ki- csit kacskaringós úton ér- keztünk a hotelbe, ahol le- fekvés elõtt megittunk egy kis koktélt az esküvõrõl ho- zott italból. A barátom sosem iszik alkoholos italt, amikor igen, akkor az rögtön meglátszik rajta. Nem kö- tekedik, inkább csak fur- csán nevetgél, egy tö- ménybõl készült ital elég, hogy szalonspicces le- gyen. Soha az életemben nem láttam részegen, spiccesen is csak néhány- szor. A lánya esküvõje után ez megbocsátható. Másnap délelõtt egy bõ- séges reggeli után bepa- koltunk a kocsiba, elbú- csúztunk a gyerekektõl, és irány Las Vegas! Kedves vendégek ér- keztek Chicagóból, Fekete Pista barátom és felesége, Márta jöttek Las Vegasba, és másnap indultunk Los Angelesbe, Ildikó lányuk esküvõjére. Tavaly no- vemberben váltunk el, az- óta szinte naponta beszél- gettünk, számunkra fon- tosnak tartott, mások, pél- dául feleségeink számára teljesen értelmetlen dol- gokról. Bár a hölgyek vélemé- nyét elfogadjuk, ez sem- mit sem változtat a több, mint hatvan éve fennálló testvér-baráti viszonyun- kon. Heves vitáink hang- neme sokszor átlépi a nor- málisnak nevezett mércét, a hangfoka is többször or- dítozásba fajul, de szá- munkra ezek elfogadott dolgok. Példa erre, amikor né- hány éve Feketéék hosz- szabb idõre magyarorszá- gi vakációra mentek, Ildi- kó lányuk Los Angelesbõl jött Chicagóba, felügyelni a szülõk házára. Az im- már férjezett hölgy négy- öt napig maradt még a szülõk visszaérkezése után. Ekkor hallottam tõle azt a számomra felejthetetlen mondatot, amit édesanyjá- nak mondott egy alkalom- mal: „ha a Papa a telefo- non ordítozik, akkor biz- tosan a Pista bácsival be- szélgetnek!” Ezt a tényt kár lenne tagadni, egyéb- ként az lehetséges, hogy ezért a vallomásomért két hölgytõl kapok majd meg- rovást. A Las Vegas és Los An- geles közötti távolság, cca. 225 mérföld, amit jól kar- bantartott országúton, 3 és fél, 4 óra alatt tesz meg az ember. A forgalom sû- rûbb volt, mint amit a ba- rátaink mondtak, akik már számtalanszor meg- tették az utat a két város között. Az új Las Vegas-i barátink többsége Kalifor- niából költözött át Nevadába, miután itt ol- csóbb az élet, fõként a nyugdíjasok számára. A csúcsforgalom Los An- gelesbõl általában péntek délután indul, míg visszafelé vasárnap mennek az embe- rek, de mi vasárnap már pont hazafelé jöttünk. A benzinárak Kaliforniában magasabbak, mint Vegasban, négy dollár köze- lében vannak, míg Nevadában 25-30 centtel ol- csóbbegygallonbenzinára. A kocsit felváltva vezet- ték a hölgyek, odafelé a fe- leségem, míg visszafelé Fekete Márta. Mindketten kiváló vezetõk, felesége- met Fekete Pista barátom tanította meg vezetni, még a '60-as évek végén. Jómagam az anyósülésen, míg barátom hátul helyez- kedett. A hölgyek elõre fi- gyelmeztettek, hogy sem- miféle vitát nem akarnak hallani tõlünk, a vezetés- hez sem kell segítség. Ha nem fogjuk be a szánkat, akkor kiraknak minket a Mojave-sivatag kellõs kö- zepén lévõ Death Valley – Halál-völgyben. A fenyegetés megtette a hatását, ezek után béké- sen és csendesen beszél- gettünk egymással. Soha nem tudtam, hogy Las Vegas is a Mojave-sivatag- ban van, lám, mire jó a Wikipédia, az ember olyasmit is megtudhat be- lõle, amire soha nem szá- mított. A mojave indián törzs- tõl kapott név, ami miatt azt gondoltam, hogy az úton sok indiántelepülést látunk, de nem emlék- szem egyetlen egyre sem. Igaz, nem tanulmányútra jöttünk, bár az út közben hol élvezettel, hol pedig borzongva néztük a ritkán látott tájképet. A Nevadában lévõ he- gyeket a kopárság jelké- pezte, amint Kaliforniába értünk, jelentõsen válto- zott minden. A terep egyre zöldebb lett, fû, virágok, fák voltak láthatók, igaz, európai szemmel nézve, nem emlékeztetett semmi- re. Középnyugat-Amerika is más képet mutat, amely közelebbi a magyarorszá- gihoz, de méreteiben sok- kal nagyobb. Kalifornia határán vizs- gálat van, ugyanis védeni kell a gyümölcsöt és zöld- séget a behozott növé- nyektõl. Fõként a teherau- tókat vizsgálják, bár a fele- ségem az egyik régebbi útján már beleesett az el- lenõrzésbe. Hasonló ellen- õrzés van Nevada és Ari- zona között, amikor a Hoover-damnál átlépi az ember a határt. Persze, minden kocsit képtelenség lenne átvizs- gálni, csak szúrópróbákat tartanak, mi is teljes se- bességgel mentünk át Ka- liforniába. Számomra ért- hetetlen a kaliforniai véde- lem, hiszen az Egyesült Államokban a legtöbb zöldség és gyümölcs ép- pen innen származik. Amint közeledtünk Los Angeles felé, egyre jobban láthatóvá vált a várost kö- rülölelõ smog – a magyar A menyasszony balján a férj, Maris Lidaka, míg jobbról a második Fekete István A két régi jó barát: ifj. Fekete István elegáns zakóban, támasztja az ülõ, ingujjra vetkõzött Harmath István székét Feketéék – Márta és István – a Tüzek völgyében (Valley of Fire)