Your SlideShare is downloading. ×
Asszony lett a szép magyar lányból
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×
Saving this for later? Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime – even offline.
Text the download link to your phone
Standard text messaging rates apply

Asszony lett a szép magyar lányból

48
views

Published on

Published in: News & Politics

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
48
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
1
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. K Ö Z É L E T – 9. oldal2014. július 12. – 28. szám – AMERIKAI KRÓNIKA Harmath István Asszony lett a szép magyar lányból Wikipédia szerint szmog, ami füstködöt jelent, és be kell vallanom, a fordítás találó és pontos. Igaz, mi nem az Angya- lok Városába igyekeztünk, hanem a közeli Arcadia nevû peremvárosba, amely Pasadena körzeté- ben található. A komputeren kinyom- tatott mapquest – térkép és útirány-szolgáltató – se- gítségével megtaláltuk azt a Hilton Garden Inn hotelt, ahol a meghívott vendé- gek számára Fekete Ildikó, a menyasszony elõre elin- tézte a foglalást. A két- ágyas szobában tévéké- szülék, telefon, íróasztal, a fiókban Biblia állt rendel- kezésre, és természetesen volt modern fürdõszoba. Viszont problémánk is adódott, ugyanis a fölöt- tünk lévõ szobából dö- römbölés hallatszott, va- lószínûleg fiatalok ünne- peltek, ami engem nem zavart, csak a felesége- met, ezért másnap reggel másik szobába költöz- tünk, ahol nem volt zaj éjjel, így nejem is nyu- godtan alhatott. Másnap reggel Fekete Pista barátommal vb-foci- meccset néztünk a tévén, és ahogy egy nappal az- elõtt Las Vegasban is, sû- rûn vitatkoztunk a külön- féle bírói ítéleteken. Itt nyugodtan hangoskodhat- tunk, kedvünk szerint, a feleségeinket nem érdekli a foci, amint az amerikai football, sõt a baseball, vagy a kosárlabda sem. A véleménykülönbség nem befolyásolta azt az érzést, amit a baráti együttlét jelent számunk- ra. Csütörtök este a Red Lobster – Vörös Rák – né- ven ismert vendéglõbe mentünk vacsorázni. Ba- rátom tavaly óta 25-30 fontot fogyott, egyszerû diétával, ami azt jelenti, hogy kevesebb ételt fo- gyaszt, abból is azt, amit szívbõl utál: fõleg zöldsé- geket és salátát, valamint egyéb, számára elviselhe- tetlen ételeket. Ezeken túl sokat mo- zog, az eredmény egy sok- kal slankabb személy lett. Viszont õszintén be kell vallanom, amit a barátom az utóbbi öt-hat hónapban elveszített, azt én megta- láltam, ezért az azóta el- telt négy-öt napja jóma- gam is diétán vagyok. Csak, mint érdekessé- get említem, hogy bará- tom azelõtt húst hússal fo- gyasztott, hozzá bõséges adag sült krumplit, ezért most kíváncsi voltam, mit rendel neki Márta asz- szony, aki cerberusként õrzi férje egészségét. Azt tudtam, hogy a nagyszerû és jóízû rákoktól undorod- va fordítja el a fejét, nem kell neki semmiféle tenge- ri herkentyû, amit viszont én imádok. Végül valami halas, zöldséges kombinációban egyezett meg az örök vi- dám férj és a kérlelhetetlen feleség. Ezt a harcot még a további négy-öt napig él- veztem, ami mindig Márta gyõzelmével végzõdött. Az esküvõi vacsora sem volt kivétel, ugyanis lá- nyuk, az új fiatalasszony olyan ételeket is rendelt a lagzira, amirõl tudta, hogy a póri ízlésû édesapja is megeszik. Így a csodálatosan fûsze- rezett sült lamb chops – bá- ránykaraj – mellett sült csir- kemell, zöldségekkel volt a választék. Igazi magyar em- ber természetesen a fiatal birkahúsátélvezi,magama saját adagom mellett ne- jemnek is örömmel segítet- tem, mert nem tudta elfo- gyasztani a számára nagy- nak vélt adagot. Egyébként az esküvõ egy hegy tetején volt, sze- rencse, hogy oda kocsival mentünk, mert nem tud- tam volna megmászni az emelkedõt. Mindenesetre közelebb kerültünk az Úr- hoz, akinek az áldását kér- tük a lett származású Ma- ris Lidaka és Fekete Ildikó házasságára. Az esküvõ résztvevõi, négy csinos fiatal lány, vala- mint négy mokány fiatal- ember, páronként jöttek. Örömmel láttam a koszo- rúslányok között Mózsi Anikót, akit születése óta is- merek, valamint a tanúk közt Fekete István keresztfi- amat, akit vagy 28 évvel ez- elõtt, a chicagói Szent Ist- ván Király templomban fe- leségemmel a keresztvíz alá tartottunk. A Matyi becenevet vi- selõ fiatalember zsebébõl elõkerültek a gyûrûk, és utána megtörtént az es- küvõ, a hitvesi csókot már mint férj és feleség, Mr. and Mrs-ként váltot- ták. Az esküvõ utáni foga- dás, zene és tánc az eme- leti helyiségben volt, aho- vá 10-15 lépcsõn lehetett feljutni, ezért én kihagy- tam, bottal egyébként sem lehet táncolni, a hosszú hajú DJ elég zajos muzsikát produkált. Az esküvõi aktus elõtt a két mama olvasott fel búcsúzást a gyermekeik- tõl, kívánva nekik sok boldogságot a további, közös életükre. Jómagam az esküvõ után nyûgösködtem, a torta felszeletelése sem érdekelt, ezért feleségem úgy határozott, este 9 felé hazavisz a hotelbe. Bará- tom is velünk tartott, ké- sõbb mondta, a béke ked- véért jött velünk, villám- hárítónak. 57évevagyunkházasok, nem valószínû, hogy vala- milyen végzetes balhé ki- törjön kettõnk között, ezért gondolta, hogy a családban Öcsi becenevet viselõ bará- tomnak is elege volt az ün- nepségbõl. Békésen, bár ki- csit kacskaringós úton ér- keztünk a hotelbe, ahol le- fekvés elõtt megittunk egy kis koktélt az esküvõrõl ho- zott italból. A barátom sosem iszik alkoholos italt, amikor igen, akkor az rögtön meglátszik rajta. Nem kö- tekedik, inkább csak fur- csán nevetgél, egy tö- ménybõl készült ital elég, hogy szalonspicces le- gyen. Soha az életemben nem láttam részegen, spiccesen is csak néhány- szor. A lánya esküvõje után ez megbocsátható. Másnap délelõtt egy bõ- séges reggeli után bepa- koltunk a kocsiba, elbú- csúztunk a gyerekektõl, és irány Las Vegas! Kedves vendégek ér- keztek Chicagóból, Fekete Pista barátom és felesége, Márta jöttek Las Vegasba, és másnap indultunk Los Angelesbe, Ildikó lányuk esküvõjére. Tavaly no- vemberben váltunk el, az- óta szinte naponta beszél- gettünk, számunkra fon- tosnak tartott, mások, pél- dául feleségeink számára teljesen értelmetlen dol- gokról. Bár a hölgyek vélemé- nyét elfogadjuk, ez sem- mit sem változtat a több, mint hatvan éve fennálló testvér-baráti viszonyun- kon. Heves vitáink hang- neme sokszor átlépi a nor- málisnak nevezett mércét, a hangfoka is többször or- dítozásba fajul, de szá- munkra ezek elfogadott dolgok. Példa erre, amikor né- hány éve Feketéék hosz- szabb idõre magyarorszá- gi vakációra mentek, Ildi- kó lányuk Los Angelesbõl jött Chicagóba, felügyelni a szülõk házára. Az im- már férjezett hölgy négy- öt napig maradt még a szülõk visszaérkezése után. Ekkor hallottam tõle azt a számomra felejthetetlen mondatot, amit édesanyjá- nak mondott egy alkalom- mal: „ha a Papa a telefo- non ordítozik, akkor biz- tosan a Pista bácsival be- szélgetnek!” Ezt a tényt kár lenne tagadni, egyéb- ként az lehetséges, hogy ezért a vallomásomért két hölgytõl kapok majd meg- rovást. A Las Vegas és Los An- geles közötti távolság, cca. 225 mérföld, amit jól kar- bantartott országúton, 3 és fél, 4 óra alatt tesz meg az ember. A forgalom sû- rûbb volt, mint amit a ba- rátaink mondtak, akik már számtalanszor meg- tették az utat a két város között. Az új Las Vegas-i barátink többsége Kalifor- niából költözött át Nevadába, miután itt ol- csóbb az élet, fõként a nyugdíjasok számára. A csúcsforgalom Los An- gelesbõl általában péntek délután indul, míg visszafelé vasárnap mennek az embe- rek, de mi vasárnap már pont hazafelé jöttünk. A benzinárak Kaliforniában magasabbak, mint Vegasban, négy dollár köze- lében vannak, míg Nevadában 25-30 centtel ol- csóbbegygallonbenzinára. A kocsit felváltva vezet- ték a hölgyek, odafelé a fe- leségem, míg visszafelé Fekete Márta. Mindketten kiváló vezetõk, felesége- met Fekete Pista barátom tanította meg vezetni, még a '60-as évek végén. Jómagam az anyósülésen, míg barátom hátul helyez- kedett. A hölgyek elõre fi- gyelmeztettek, hogy sem- miféle vitát nem akarnak hallani tõlünk, a vezetés- hez sem kell segítség. Ha nem fogjuk be a szánkat, akkor kiraknak minket a Mojave-sivatag kellõs kö- zepén lévõ Death Valley – Halál-völgyben. A fenyegetés megtette a hatását, ezek után béké- sen és csendesen beszél- gettünk egymással. Soha nem tudtam, hogy Las Vegas is a Mojave-sivatag- ban van, lám, mire jó a Wikipédia, az ember olyasmit is megtudhat be- lõle, amire soha nem szá- mított. A mojave indián törzs- tõl kapott név, ami miatt azt gondoltam, hogy az úton sok indiántelepülést látunk, de nem emlék- szem egyetlen egyre sem. Igaz, nem tanulmányútra jöttünk, bár az út közben hol élvezettel, hol pedig borzongva néztük a ritkán látott tájképet. A Nevadában lévõ he- gyeket a kopárság jelké- pezte, amint Kaliforniába értünk, jelentõsen válto- zott minden. A terep egyre zöldebb lett, fû, virágok, fák voltak láthatók, igaz, európai szemmel nézve, nem emlékeztetett semmi- re. Középnyugat-Amerika is más képet mutat, amely közelebbi a magyarorszá- gihoz, de méreteiben sok- kal nagyobb. Kalifornia határán vizs- gálat van, ugyanis védeni kell a gyümölcsöt és zöld- séget a behozott növé- nyektõl. Fõként a teherau- tókat vizsgálják, bár a fele- ségem az egyik régebbi útján már beleesett az el- lenõrzésbe. Hasonló ellen- õrzés van Nevada és Ari- zona között, amikor a Hoover-damnál átlépi az ember a határt. Persze, minden kocsit képtelenség lenne átvizs- gálni, csak szúrópróbákat tartanak, mi is teljes se- bességgel mentünk át Ka- liforniába. Számomra ért- hetetlen a kaliforniai véde- lem, hiszen az Egyesült Államokban a legtöbb zöldség és gyümölcs ép- pen innen származik. Amint közeledtünk Los Angeles felé, egyre jobban láthatóvá vált a várost kö- rülölelõ smog – a magyar A menyasszony balján a férj, Maris Lidaka, míg jobbról a második Fekete István A két régi jó barát: ifj. Fekete István elegáns zakóban, támasztja az ülõ, ingujjra vetkõzött Harmath István székét Feketéék – Márta és István – a Tüzek völgyében (Valley of Fire)

×