A mexikói pincér is Puskást emlegette
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×
 

A mexikói pincér is Puskást emlegette

on

  • 216 views

 

Statistics

Views

Total Views
216
Views on SlideShare
216
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

A mexikói pincér is Puskást emlegette A mexikói pincér is Puskást emlegette Document Transcript

  • K Ö Z É L E T 2013. november 9. – 46. szám – ság is közölni az írásait, ugyanis régóta tervez egy magyar nyelvû receptkönyvet az amerikai és kanadai CHICAGÓI KRÓNIKA Harmath István A mexikói pincér is Puskást emlegette (45-47) Váratlanul 323 pontot ugrott a New York-i tõzsde Dow Jones-mutatója október 10-én, csütörtökön. Másnap, pénteken ismét felfelé emelkedett, ezúttal 111 ponttal nõt, amely újdonság volt az elõzõ napok negatív eredményei után. Hatnapi lassú esés végén, már a 15 ezres határ alatt járt a Dowmutató, amikor a váratlan fordulat bekövetkezett. Jelenleg 15 237 ponton állunk, ami ugyan jó 400-al alatta van a néhány hete elért csúcsnak, de ez legalább már pozitív tendencia. A hirtelen növekedõ fordulat oka egyszerû, a republikánus párt képviselõházi csoportja kompromisszumot ajánlott Obamának és a demokrata többségû szenátusnak. Ennyi és nem több, elég volt a jó hírre éhezõ New York-i tõzsdének. A tõzsdések mindenre jó vagy rossz hírre - azonnal reagálnak. Mi pedig, az idõs nyugdíjasok, csak kapkodjuk a fejünket, ki tud jó döntést hozni, ha az amerikai politikusok Obama elnökkel kezdve, makacsul ragaszkodnak a saját politikai elveikhez, vagy inkább rögeszméikhez. Idõközben az állami szektor egy része teljesen leállt, az emberek jogosan kérdezik, van-e szükség ennyi embert fizetni akkor, amikor nélkülük is egész jól mûködik az ország. Remél- jük, a politikusaink kijózanodnak, és elkerüljük a pénzügyi katasztrófát. Mirõl is szól a vita, a politikai harc tulajdonképpen? Eleinte még csak az elnök által javasolt egészségügyi változás, az úgynevezett Obamacare volt a probléma, amelyet tavaly ugyan már törvénybe iktattak, de ezt szeretné a republikánus párt egy csoportja megváltoztatni. Idáig ez okozott problémát a liberális demokraták és a konzervatív republikánusok között. A patthelyzet azt okozta, hogy a felek nem tudtak megállapodni az amerikai adósságplafon emelésével kapcsolatban. Mire a kedves olvasó kezébe kapja a legújabb Magyarságot, már nyilvánvaló, hogy az amerikai politikusok kiegyeztek egymással. De elég a megoldhatatlan politikai kérdések boncolgatásából, az amerikai olvasók napok óta mást sem látnak, hallanak a tévé és a rádió híreibõl. Inkább arról mesélek, hogy a minap itt, Las Vegasban, egy mexikói vendéglõben milyen finom halászlét ettem. Na persze, itt nem magyaros szegedi vagy bajai halászlét kell érteni, tisztában is voltam azzal, hogy a Sopa 7 Mares 7 tenger levese, más néven a Sopa de Mariscos tengeri halleves. Chicagóban, a California ave. és a Cermak road sarkán ismertem meg, még a '70-es évek elején, majd késõbb megszerettem ezt a különleges mexikói ételt, amelynek többféle kagyló, shrimp – magyarul garnélarák –, kicsontozott halfilék, vékonyka crab – kisméretû tarisznyarák – sokféle zöldség és csípõs paprikák adják a különleges ízét. Évekkel ezelõtt Chicagóban ezen a környéken volt a színestévé-képcsövet felújító mûhelyem, ezért elég sokszor élvezhettem ezt a különleges mexikói ételt. Pedig a kiszolgáló személyzet közül senki sem beszélt angolul, a kétnyelvû étlapról egyszerûen arra a számra mutattam, amely a Sopa de Mare szavakat jelölte. Fiam is nagyon megszerette a mexikói konyhát, míg feleségem nem találta elég higiénikusnak a vendéglõt. A kockás mûanyag asztalterítõ tényleg nem volt túlzottan kellemes látvány, de az étel jónak bizonyult, és az árak a környéken lakókhoz volt szabva. Las Vegasban két ilyen mexikói étterembe látogattunk, az egyik a Main Streeten, közel a Charlestonhoz, kívülrõl szépen karbantartott, belülrõl tiszta, Casa Don Juan vendéglõ volt. Egy barátunk hívta fel rá a figyelmünket, s egy nap, amikor arra jártunk, nejem terepszemlére küldött engem. Nagyon tetszett a pincérnõk népviseleti öltözéke, a blúzok Kalocsa vagy Mezõkövesd színeit juttatták eszünkbe. A minket kiszolgáló pincér többször is érdeklõdött, hogy meg vagyunk-e elégedve az étellel, gondoltam, talán még egy üveg sört akar nekem eladni. De nem, inkább az után érdeklõdött, hogy milyen akcentussal beszélünk. Mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, rögtön Puszkászra fordította a szót. Puskás Ferenc Jó érzés volt, Las Vegasban a világ másik végén Puskás Öcsirõl beszélgetni egy mexikói pincérrel. Kicsit dicsekedésnek is vehette, amikor elmondtuk: Puszkasz 1985-ben öt napig a vendégünk volt Chicagó- Lövésre lendül Puskás Öcsi legendás bal lába ban. Püski Sándor New York-i könyvkiadó szervezte az amerikai körutat Puskás Ferenc, valamint Hámori Tibor újságíró és Kárpáti György vizipólós olimpiai bajnok részére. Az út célja Hámori akkoriban megjelent Puskás – Legenda és valóság címû könyve bemutatása volt. Sok érdeklõdõt vonzott a Puskás Öcsivel való találkozás, bár végül kiderült, hogy a turné anyagilag nem volt kifizetõ sem a szervezõ, sem pedig a résztvevõk számára. Ezt már nem kötöttük a mexikói pincér orrára. Az ebéd végén a vendéglõ összes dolgozója körénk gyûlt, mindenki Puszkaszról akart hallani. Nejem nem gyõzte kihangsúlyozni, hogy Puskás Öcsiben nemcsak egy kiváló sportolót, hanem egy tetõtõl talpig úriembert ismert meg. Puskás Öcsi igazi gourmand volt, aki imádta a parázson sült steaket, mindig a belül rózsaszínût kedvelte, míg a két magyar vendég idegenkedve fordította el a fejét a szerintük nyers hústól. Öcsi kedvenc spanyol étele a tenger gyümölcseibõl készített Paella Valenciana volt. A jókora vasedény- A finom paella ben sáfránnyal ízesített rizs, kagylók, különféle rákok, halfilék, csirkemell és zöldségek sülnek illatozva. Nálunk ilyesmit nem kapott, igaz, semmilyen különös kívánsága nem volt. Amikor 1994-es vébére ismét Chicagóba jött, a helyi magyarok által rendezett bankett után Sebestyény József Magyar Csárda vendéglõjébe mentünk, egy kis utópartira. Ott zsíros kenyeret kaptunk, amit az egyik srác kent a friss kenyérre, de voltak – köztük Puskás Öcsi –, akik tunkoltak a hagymás-zsíros edénybõl. Nem kifejezetten gyomrot kímélõ fogás. Egyébként épp ez juttatta eszembe a Szathmáry Lajossal kapcsolatos emlékeimet. Õ egykoron országosan is híres szakácsmester, a The Bakery nevû híres chicagói restaurant tulajdonosa volt. Szathmáry 1996-ban, 77 éves korában hunyt el, a The Bakery vendéglõjét 1979ben zárta be. Egy interjúban mondta: „70 éves vagyok, megérdemlem a pihenést.” Azután többet dolgozott, mint elõtte. Puskás Öcsiék 1985-ben látogatták meg Szathmáry vendéglõjét, ahol a két hírneves gourmand, mi másról, mint a magyar konyháról beszélgettek egymással. A szakácsmestert nem érdekelte a futball – bár Puskás nevét ismerte –, ezért inkább a másnapi fogásról folyt a diskurzus közöttük. Szathmáry Lajos a legendás Bakery vendéglõ elõtt háziasszonyok részére, amelyben az itt kapható hozzávalókat ajánlja. A recepteket, amelyekhez minden esetben egy-egy érdekes sztorit is írt, lapunk az 1996. január 27-én megjelent számában közölte elõször, majd a szerzõ halála után, 1997. január 4-én az utolsót. Az egy év leforgása alatt megjelent cca. 30 cikk nem lett elég egy szakácskönyvhöz. A Szathmáry-receptek voltak az elsõk, amelyben a szerzõ az itt és Kanadában használt mérõeszközöket és mértékegységeket használta. A sütéshez pedig a hõfokot Celsiusban és Fahrenheitben is megadta, minden receptet a saját konyhájában, többször kipróbált, mielõtt közlésre adta a cikkeit. A Szathmáry-ügyet egyébként a Puskás-sztori mellett az juttatta az eszembe, hogy az utóbbi hetekben kezdték a tévében hirdetni a Burger King french fries néven elhíresült sült krumpliját. A legújabb hirdetés szerint az új sült krumpli – Satisfries – 40 százalékkal kevesebb zsiradékot tartalmaz, és 30 százalékkal kevesebb kalóriát visz a szervezetbe, mint a konkurenciák által árult french fries. Emlékszem, az 1970-as évek elején a 12-13 éves fiam, a helyi Little league ba- – 9. oldal seballcsapatban játszott. A mérkõzések után a szurkolásban elfáradt szülõk vitték a gyermekeiket hamburgert enni a közeli gyorsételeket készítõ Burger King és McDonald's éttermekbe. Mi mindig a Burger Kingnél kezdtük, ahol Whoppert rendeltünk, de a french friesért a szomszédos McDonald’shoz mentünk. Szathmáry Lajos kérdezte egyszer beszélgetésünk alkalmán: „Pista, emlékszel, régen milyen finom volt a sült krumpli a McDonald'snál? Akkor, amikor még disznózsírt használtak a sütéshez. Azután jöttek az orvosok és az egészségüggyel foglalkozók, akik kijelentették, hogy disznózsír mennyire veszélyes a szervezetre. Utána mindenki, már a McDonald'snál is olajban kezdték sütni a krumplit. Persze, nincs semmi íze, vagyis olyan, mintha a csomagolásra használt styrofoamba harapnál.” Elgondolkoztam azon, hogy Lajosnak mennyire igaza volt! Végül mostanában már lehet hallani, a disznózsír nem is olyan egészségtelen, mint azt eddig gondolták. Eddig még nem teszteltem a Burger King újdonságát, a Satisfries néven árusított sült krumplit, és ha viszszaemlékszem a disznózsírban sütött emlékére, akkor egyhamar nem megyek kipróbálni. Igaz, évtizedek óta nem járok junkfood éttermekbe, nyolcvanhoz közeledve biztosan nem változtatok ezen a szokásomon. Végül gratulálni szeretnék dr. Kismartoni Károly barátomnak, aki a napokban kapta meg az 50 éves Aranydiplomát a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem ünnepélyén. Kismartoni Károly szülésznõgyógyász éveken át dolgozott Chicagóban, és sok amerikai-magyar kisbabát segített világra a hosszú praxisa folyamán. Az Aranydiplomát átvevõ két orvos: balról dr. Csaba András és dr. Kismartoni Károly Szathmáry Lajos, a híres chicagói szakácsmester Szathmáry Lajos angol nyelven írt receptjeit a Chicago Sun-Times címû napilapban publikálta, a cikkeit azután az ország több neves újsága átvette. A 1996-os év elején kérdezte tõlem, hogy hajlandó lenne-e a Magyar- KÖZÉRDEKŰ BÉRMENTES KÖZLEMÉNY CHICAGÓI PROGRAMELŐZETES 2013. november 16-án szombaton: Erzsébet – Katalin bál. Elõtte este 6 órakor Szentmise, majd 7 órakor kezdõdik a bál. Fellép Budapestrõl a Tesók együttes. Szent István Király templom.