BARBARA WOOD Megszentelt föld    MAGYAR KÖNYVKLUB
A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Barbara Wood: Sacred Ground Copyright © 2001by Barbara Wood St. Martin Press,...
Első fejezetErica erősen markolta a kormánykereket. A terepjáró jókora kövek közt, kátyúkba zökkenveszáguldott a földúton....
tömeges szeánszokat, és végül, amikor már több ezer híve volt, felment a hegyekbe, ésfelépítette a Szellemek temploma nevű...
Elgondolkodva dörzsölte meg az állát. Most, hogy Erica itt van, nem lesz könnyűmegszabadulni tőle. Ha ez a nő egyszer vala...
Beszéd közben a lányt figyelte. Erica csípőre tett kézzel állt, és úgy helyezte egyik lábáról amásikra a testsúlyát, mint ...
már korábban beleszeretett Chadwick elméletébe, és amikor felkérték, hogy mondjonvéleményt a roncson talált cserepek valód...
történelemben, miután megfejtették ezeket a rajzokat. Sam, kérlek, ne küldj vissza akagylóhéjakhoz!A férfi sóhajtott.-    ...
Ericának eszébe jutott, hogyan tálalta a média a Jareddel való bírósági csatáját. Egy immárhíres fénykép, amelyen éppen a ...
-       És becserélheted egy szamárra? - A terhes nő továbbra is csak mosolygott, a gyerekanyja vérvörös lett. A következő...
megpróbáljuk elképzelni, mit is csinálhattak itt az emberek, és vajon tevékenységük milyennyomokat hagyott.Lassan lépkedte...
—        Figyeljék meg, hogy egyes formák nem illenek az eddig ismert transzképek közé. Ottvan az a jel. Még soha nem látt...
Hátralépett, kicsit távolabb a festménytől. Feltűnt neki, hogy a kép alatt a barlang földje más,mint távolabb. Kissé megem...
—      Ez itt egy sír — suttogta Luké lenyűgözve.—      Kié? - kérdezte a hegymászó idegesen.Erica egész testét elárasztot...
Második fejezetMarimi                                                              Kétezer évvel ezelőttMarimi elnézte a k...
téli hónapokra. Amíg a nők a magvakat gyűjtik, a férfiak együtt nyúlra vadásznak: hálóbahajtják őket, és agyonütnek annyit...
A klánok sámánjainak útja titokzatos és kiszámíthatatlan, és tabu még csak megpróbálnikitalálni is, nemhogy beszélni róla,...
—       Tudom, lányom. Vigyázz. Kerüld a tekintetét.Marimi pillantása idegesen cikázott a zajos táborban, ahol ötszáz tábo...
megmondta. Opaka megtiltotta az asszonynak, hogy bárkinek is beszéljen erről, ő maga pedigtitokban megtette az utat, és me...
—        De mi van, ha a férje kiáltásait halljuk? — csúfolódott egy másik. — Menjünk ésszaladjunk el a férjeddel?Marimi e...
Amikor Payat köhögött, majd kinyitotta szemét, mindenki látta, hogy a szín visszatért arcába,és egyszeriben Marimi nevétől...
Minden reggel, amikor a nap felkelt, a klánok sámánjai elmondták a megfelelő imákat, ésszent füst szállt az ég felé, négy ...
De nem halt meg, s míg aludt, szellemkalauza, a holló tűnt fel álmában. Előrerepült, és intett,hogy kövesse. Marimi utánam...
megszállja őket a rossz szellem. De érezte, mint nő benne a belső erő, a tudás és amagabiztosság. A hold nem ok nélkül kím...
ahányszor csak hollót látsz, állj meg, és figyeld, mit mond, mert lehet, hogy tőlem hozüzenetet. És így szól majd: Biztons...
A hosszú út során Marimi és Payat a meszkitócserje babját ették, vad szilvát, datolyát éskaktuszbimbókat. Néha vadásztak, ...
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Barbara wood   megszentelt föld
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Barbara wood megszentelt föld

1,330 views

Published on

Published in: Spiritual
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
1,330
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
4
Actions
Shares
0
Downloads
7
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Barbara wood megszentelt föld

  1. 1. BARBARA WOOD Megszentelt föld MAGYAR KÖNYVKLUB
  2. 2. A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Barbara Wood: Sacred Ground Copyright © 2001by Barbara Wood St. Martin Press, New York All rights reservedHungarian translation © Király Dezső, 2003Az egyedül jogosított magyar nyelvű kiadás. A Kiadó minden jogot fenntart, részletekközlésének jogát is az írott és elektronikus sajtóban.Szeretettel ajánlom ezt a könyvet férjemnek^ GeorgiKiadja a Magyar Könyvklub Rt., az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók ésKönyvterjesztők Egyesületének a tagja.Felelős kiadó a Magyar Könyvklub vezérigazgatója Irodalmi vezető: Székely KrisztinaMűszaki vezető: Mihalecz Pál A borítót tervezte: Papp ZoltánKöszönetnyilvánításNem mondom, hogy haszontalan volna múzeumokban, könyvekben kutatni. De messze nemolyan élmény, és nem nyújthat annyit, mint hús-vér emberekkel dolgozni. Jó néhány kitűnősegítőtársamnak kell köszönetet mondanom.Elmer De La Riva a cahuilla indiánok Aqua Caliente ágából elvitt a kísértetjárta Taquitz-kanyonba, és megosztotta velem a legendás sámán rémisztő történetét; dr. Michelle Anderson,az amerikai bennszülöttek kutatóprogramjának a professzora beavatott a rezervátumokbanvégzett terepmunkájának tapasztalataiba; dr. Raymond Wong bűnügyi patológuselmagyarázta, hogy a törvény szerint miként bánhatnak a csontvázakkal; Mike Smithodaengedett igen régi és ritka műtárgyakból álló, Dél-Kaliforniában levő bennszülött amerikaiműgyűjteményéhez; Richard Martinez végigvezetett az indián földigénylések jogiingoványán; Shana Dominquez életemben először vitt el powwow szertartásra, ésszarvasbőrtáncra tanított; és végül köszönöm mindazoknak a missziós indiánoknak, a Pala,Pe-changa, Morongo és Santa Ynez ágba tartozó embereknek a segítségét, akik nyíltanmegosztották velem családjuk történetét, és azt is, milyen reményeket táplálnak a bennszülöttamerikaiak jövőjéről.Végül örök hálám Jennifer Enderlinnek, bölcs és kitartó szerkesztőmnek, és HarveyKlingernek, a világ legcsodálatosabb irodalmi ügynökének.Béke, testvéreim!
  3. 3. Első fejezetErica erősen markolta a kormánykereket. A terepjáró jókora kövek közt, kátyúkba zökkenveszáguldott a földúton. Erica mellett Luké, az asszisztense ült falfehéren, aggódva. Luké azUCSB-n továbbképzős diákként a doktori disszertációján dolgozott. A húszas éveiben járt,hosszú, szőke haját lófarokba fogta, és A régészek buknak az idősebb nőkre feliratú pólótviselt.— Úgy tűnik, komoly zűr van — magyarázta a fiú. — Az úszómedencét egyik pillanatról amásikra csak úgy elnyelte a föld. — Elismerően csettintett, de dr. Erica Tyler nem törődöttvele, csak száguldott felfelé a kanyargós, keskeny szolgálati úton. - A hírekben az állt, hogyaz üreg az egész fennsík alatt végignyúlik. Filmcsillagok házai alatt, sőt lakik ott egyrockénekes is, aki szerepelt a hírekben, meg egy baseball játé kos, ő tavaly az év játékosa volt,aztán még valami híres plasztikai sebész is. Ott az a nagy üreg a házuk alatt. Tudod, mit jelentez?Erica nem tudta, hogy mit jelent ez, nem is igen érdekelte. Mindössze egy dologfoglalkoztatta: az a fantasztikus felfedezés, ami a katasztrófával járt.A földrengés idején Erica északon volt, egy állami kutatási projekten dolgozott. A föld kétnapja mozdult meg, és a rengés 7,4-es erősségű volt. Északon egészen San Luis Obispóig,délen San Diegóig, keleten egészen Phoenixig érezték. Dél-Kaliforniában lakosok millióiriadtak fel álmukból. Emberemlékezet óta ez volt a legnagyobb földmozgás errefelé, ésmindenki úgy vélte, ez okozta azt is, hogy a rá következő nap egy harminchárom méteresúszómedencét trambulinostul, csúszdástul elnyelt a föld.A következő csodálatos esemény rögtön ezután történt: amikor a medence megsüllyedt, és alecsúszó föld foglalta el a helyét, emberi csontok és egy eddig ismeretlen barlang bejáratakerült napvilágra.— Az évszázad felfedezése lehet!Luké egy pillanatra levette szemét az útról, és a főnökére pillantott. Még sötét volt, és a hegyiutat nem világították meg lámpák, ezért Erica felkapcsolta a kocsiban a belső világítást. Jóllátszott vállig érő, enyhén göndörödő, fényes, gesztenyeszín haja és az ásatásoktólnapbarnított bőre. Dr. Erica Tyler, akivel Luké immár hat hónapja dolgozott együtt, aharmincas éveiben járt, és bár nem volt feltűnő szépség, Luké vonzónak tartotta, olyan nőnek,aki után ha nem fordulnak is meg az utcán, azért keresik a társaságát.— Jó kis skalp lesz valami mázlis régész számára — tette hozzá. A nő oldalvást ránézett.— Mit gondolsz, miért szegtünk meg minden létező közlekedési szabályt idefelé?Erica elmosolyodott, aztán épp időben fordította figyelmét ismét az útra, hogy kikerüljön egyrémült nyuszit.Felértek a fennsík tetejére. Innen már látni lehetett Malibu távoli fényeit. A kilátást — keletreLos Angeles, míg nyugatra a Csendes-óceán látszott - eltakarták a fák, a magasabb csúcsok ésa milliomosok kastélyai. Erica tűzoltókocsik, rendőrautók, a megyei katasztrófavédelemteherautói, közvetítőkocsik és a helyszínt elkerítő sárga rendőrségi szalag mentén parkolóautók sora között manőverezett tovább. Bámészkodók söröztek autóik tetején vagymotorházán üldögélve, és elmélkedtek a katasztrófák természetrajzán, vagy csak jól éreztékmagukat, bár a hangszórók éppen azt harsogták, hogy a terület veszélyes.— Úgy hallottam, hogy a húszas években ez a fennsík a flúgos szellemidézők kedvenchelye volt — mondta Luké, mikor a kocsi végre megállt. - Ide jártak beszélgetni aszellemekkel.Ericának eszébe jutott néhány régi némafilmfelvétel Sarah nővérről. Sarah LA egyiklegszínesebb figurája volt egykor, és Hollywood olyan kiválóságainak tartott szeánszokat,mint Rudolph Valentino és Charlie Chaplin. Színházakban, előadótermekben rendezett
  4. 4. tömeges szeánszokat, és végül, amikor már több ezer híve volt, felment a hegyekbe, ésfelépítette a Szellemek temploma nevű szentélyét.— Tudod, hogy hívták eredetileg ezt a helyet? — folytatta Luké, kicsatolva a biztonságiövét. - Mármint a szellemidézők előtt? Akkor, régen — tette hozzá, és viaszpecséttel lezártpergamenek, hajnali párbajok korát idézte a hangja. - Canon de Fantasmasnak — ízlelgette aszavakat. — Vagyis Kísértetkanyonnak. Elég hátborzongató, nem? — És megborzongott.Erica felnevetett.— Luké, ha csakugyan régész akarsz lenni, amikor nagy leszel, nem ijedhetsz meg akísértetektől.O is együtt élt a kísértetekkel, jelenésekkel, szellemekkel és koboldokkal. Jelen voltak azálmaiban és az ásatásain, megzavarták, kicsúfolták, bosszantották időnként, de soha nemvoltak ijesztők a számára.Erica kiszállt a kocsiból, arcán végigsimított a hűvös éjszakai szél. Lenyűgözve nézett végig aszeme elé táruló hihetetlen látványon. Az újságban látott róla fényképet, és hallotta szemtanúkbeszámolóját is, tudta, mint vált a talaj egyszeriben bizonytalanná az Emerald Hills lakóparkkerítéssel óvott luxustelepén, amitől egy úszómedence alatt beszakadt a föld, és ez fenyegeti atöbbi házat is. De mindez nem készítette fel a rá váró látványra.Keleten már pirkadt, de amúgy sötét volt még az éjszaka, makacs fedélként borult LosAngelesre. Fényszórók, azaz ember készítette napok sorakoztak a helyszín határán, svilágították meg élesen ennek a szuperelőkelő környéknek egy kis darabját, ahol a házakmárványtemplomokként rajzolódtak ki a hold tejfehér fényében. A szürreális jelenetközéppontjában egy kráter feketéllett - az ördög szája maga, amely elnyelte HármonZimmerman filmproducer házának úszómedencéjét. Helikopterek zúgtak a fejük fölött, svakító fényköröket vetettek a műszereiket felállító földmérőkre, a fúróikkal és térképeikkelvonuló geológusokra, kezüket kávéspohárral melegítő, a nappalt váró, kobakot viselőférfiakra és a rendőrökre, akik a lakókat menekítették volna, ha azok hajlandók távozni.Erica felmutatta igazolványát, és mint a Kalifornia Állami Archeológiai Hivatal munkatársa,asszisztensével együtt átléphetett a tömeget kívül tartó sárga rendőrségi szalagon. Rögtön akráterhez siettek, ahol éppen a Los Angeles megyei tűzoltóság emberei tanulmányozták azomlást. Erica a barlang bejáratát kereste.- Az volna? - mutatott Luké hosszú karjával a kráter másik oldala felé. Erica csaknehezen vette ki a kis nyílás körvonalait a sziklapart oldalában, vagy huszonöt méterrel afelszín alatt.- Csak nem akarsz bemenni? Elég veszélyesnek tűnik, dr. Tyler.- Jártam már barlangban.- Hát te mi a csudát keresel itt?!Erica megperdült. Nagydarab, őszes oroszlánsörényű férfi viharzott felé haragos arccal. SamCarter volt az, a Műemlék¬felügyelet kaliforniai irodájának vezető régésze. Egy sztentorihangú férfi, aki kedvelte a színes nadrágtartót, viszont egyáltalán nem volt boldog, hogyEricát itt látja.- Nagyon jól tudod, miért vagyok itt, Sam.Erica félresöpört egy hajtincset arcából, és körülnézett a káoszban. A veszélyeztetett házaklakói dühösen vitatkoztak a rendőrökkel, nem akarták elhagyni otthonukat.- Mesélj nekem a barlangról. Voltál már bent?Samnek két dolog is feltűnt: az egyik, hogy Erica szeme úgy csillog, mintha valami belső tűzhajtaná a lányt, a másik, hogy a kardigánját rosszul gombolta be. Nem nehéz kitalálni, hogyotthagyott csapot-papot, és úgy hajtott ide Santa Barbarából, mintha kergetnék.- Még nem - felelte. — Épp egy geológus és néhány barlangász van odabenn, hogymeghatározzák, mennyire stabil. Mihelyt engedélyezik, én is megnézem.
  5. 5. Elgondolkodva dörzsölte meg az állát. Most, hogy Erica itt van, nem lesz könnyűmegszabadulni tőle. Ha ez a nő egyszer valamit a fejébe vesz, nemigen lehet kiverni onnan.- Na és mi a helyzet a Gaviota-projekttel? Feltételezem, hogy jó kezekben hagytad.De Erica meg sem hallotta. Le nem vette szemét a hegyoldalban tátongó nyílásról, és lelkiszemeivel a barlang finom ökológiáját összetaposó nehéz csizmákat látott. Ki tudja, milyenfelbecsülhetetlen értékű történelmi leleteket tettek máris tönkre! Itt, a hegyekben elég kevésrégészeti munka folyt, pedig több mint tízezer éve él itt ember. Abban a néhány barlangban,amelyet feltártak, nem sokat találtak, mert a huszadik század elején buldózerekkel ésdinamittal támadtak ezekre a vad hegyekre, hogy utakkal, hidakkal szelídítsék meg a tájat azemberi fejlődés számára. Az egykori temetkezési helyeknek nyoma sem maradt, elsimították arégi falusi temetkezési dombokat, mintha korábban nem is élt volna itt ember.- Erica - riasztotta fel Sam a gondolataiból.- Be kell mennem - mondta a lány.Sam tudta, hogy a fiatal nő a barlangra gondol.- Erica, már az is szabálytalan, hogy itt vagy.- Add ki nekem ezt a munkát, Sam! Itt ásatni kell. És a hírekben az állt, hogy csontokattaláltak.- Erica...!- Kérlelj.Sam mérgesen sarkon fordult, és Zimmerman összetaposott kertjén át az utca vége felé tartott,ahol az ideiglenes parancsnoki központot állították fel. Mobiltelefonon beszélő, kezükbencsiptetős írótömböt szorongató emberek nyüzsögtek az összecsukható fémasztalok és -székekközött. Itt volt a rádió adó-vevő, a megfigyelőmonitorok és egy hirdetőtábla az üzeneteknek.A közelben mozgóbüfé parkolt, s körötte szinte minden egyenruha és jelvény megtalálhatóvolt: a Dél-kaliforniai Gázművek, a Víz- és Energiaügyi Hivatal, a Los Angeles-i rendőrség, akatasztrófavédelem megyei irodája. Még az állatvédőktől is jött valaki, aki az evakuálandókörzetben levő állatokat próbálta begyűjteni.Erica utolérte a főnökét.- Mégis, mi történt, Sam? Mitől süllyedt el a medence?- A megyei mérnökök és az állami geológusok éjjel-nappal dolgoznak, hogy kiderítsék,Erica. Azok a srácok pedig megvizsgálják a talajt, hogy pontosan tudhassuk, minek a tetejénis állnak ezek a házak - mutatott az utca egy távolibb pontja felé, ahol néhány férfi éppen egyfúróberendezést állított fel a fényszórók sugárkévéjében.Sam húsos kezével az asztalokon kiterített térképek és geológiai jelentések felé intett. Asarkokra kisebb köveket tettek nehezéknek, hogy le ne fújja őket a szél.- Ezeket néhány órája hozták a városházáról. 1908-ban volt itt egy geológiai vizsgálat.Aztán egy másik 1956-ban - erre a területre fejlesztési tervet készítettek, amely azonban sohanem valósult meg.Erica szeme a két térkép között cikázott.- A kettő nem egyforma.- Úgy tűnik, hogy aki felépítette ezt a lakóövezetet, nem vizsgálta meg minden ház alatta talajt. Nem is volt kötelező. Vizsgálataik alapján stabil alap és felszín alatti kőzet van itt. Deez a fennsík északi és déli határára jellemző, amely voltaképp a kanyon két pereme.Emlékszel Sarah nővérre a húszas években? Ide vonult a követőivel, és a városháza engedélyenélkül töltötték fel a kanyont. A hivatalokat sem tájékoztatták. A munkát nem is szabályosanvégezték, és sok szerves anyagot használtak — fát, növényt, szemetet —, amely végülelrohadt. — Sam álmos pillantása végigsiklott az utcán, a szökőkutakon, a szépen nyírtgyepeken, importált fákon. - Ezek az emberek időzített bombára építkeztek. Azon semcsodálkoznék, ha ez az egész környék a mélybe csúszna.
  6. 6. Beszéd közben a lányt figyelte. Erica csípőre tett kézzel állt, és úgy helyezte egyik lábáról amásikra a testsúlyát, mint a futó, aki alig várja, hogy elkezdődjön a verseny. Nem először láttamár ilyennek, amikor valami magával ragadta. Soha életében nem látott még egy ilyenszenvedélyes tudóst, mint Erica Tyler, s féltette, hogy egyszer pont a lelkesedése lesz aveszte.- Tudom, miért jöttél ide, Erica, de nem bízhatom rád a munkát — mondta fáradtan.A lány gyorsan felé fordult. Két vörös folt világított az arcán.- Sam, az ég szerelmére, kagylóhéjakat számoltatsz velem! Sam maga is tisztában voltvele, hogy pazarlás egy ekkora tehetséggel, egy ilyen kiváló koponyával puhatestű állatokteteméből álló halmot vizsgáltatni. De a múlt évi hajóroncsos eset után úgy gondolta, nem árt,ha valami unalmasabb munkán egy kicsit lehiggad Erica. így aztán az utóbbi hat hónapbanegy nemrég felfedezett halomnál ásatott, amelyről kiderült, hogy a négyszáz évvel ezelőtt aSanta Barbarától északra élő indiánok szemétlerakó helye, Ericának pedig az itt találtkagylóhéjak ezreit kellett kiválogatni, osztályozni, valamint radiokarbonos eljárással a korátmegállapítani.Erica megmarkolta a férfi karját, a hangjából kétségbeesés érződött.- Sam, szükségem van rá! Meg kell mentenem a karrierem. El kell felejtetnem azemberekkel Chadwicket...- Erica, pontosan a Chadwick-ügy miatt nem bízhatom rád ezt a munkát. Nem vagy elégfegyelmezett hozzá. Túl hirtelen vagy, és hiányzik belőled a szükséges tudományostávolságtartás és objektivitás.- Tanultam az esetből, Sam - védekezett a nő. Legszívesebben sikított volna. Tudta jól,hogy hívják a bennfentesek a chadwicki kudarcot: „Erica Tyler roncsai". Hát egész életébenlakolnia kell miatta? — Nagyon körültekintő leszek — ígérte.- Erica, mindenki rajtunk röhögött - korholta a főnöke.- Már vagy ezerszer bocsánatot kértem miatta! Sam, gondolkozz logikusan! Tudod,hogy a sziklaművészet minden egyes példáját tanulmányoztam a Rio Grandé innenső oldalán.Senki nem lehet nálam alkalmasabb erre a munkára. Amikor megláttam a híradóban azt abarlangfestményt, rögtön tudtam, hogy ez a feladat nekem való.Sam vastag ujjaival a sörényébe túrt. Mennyire jellemző Ericára, hogy mindent otthagyott.Egyáltalán vette a fáradságot, hogy valaki másra bízza a Gaviota-projektet?- Ugyan, Sam! Engedd, hogy azt csináljam, amire születtem!Sam a nő borostyánszín szemébe nézett, és látta benne a kétségbeesést. A férfi nem tudhatta,milyen érzés, amikor az ember hitelét veszti a hivatásában, és a kollégái kinevetik. Csaksejthette, milyen lehetett az elmúlt tizenkét hónap Erica számára.- Van egy javaslatom - sóhajtott. — Egy mentőcsapat bement a barlangba fényképeketkészíteni. Bármelyik percben itt lehetnek. Megnézzük a képeket, és meglátjuk, mit veszel kibelőlük.- Mentőcsapat?- Miután a medence elsüllyedt, kiderült, hogy Zimmerman lánya eltűnt. A megyei seriffmegszervezte a keresését. Így fedezték fel a barlangfestményt is.- És a lány?- Később előkerült. Kiderült, hogy Vegasban volt a barátjával. Nézd, Erica, semmiértelme, hogy itt töltsd az időd. Nem bízhatom rád a munkát. Menj vissza Gaviotába!Sam még ki sem adta az utasítást, máris tisztában volt vele, hogy beosztottja nem fogengedelmeskedni. Ha egyszer Erica Tyler a fejébe vesz valamit, lehetetlen kiverni onnan. Eztörtént tavaly is, amikor Irving Chadwick felfedezett egy elsüllyedt hajóroncsot a kaliforniaipartok közelében. Régi kínai hajónak tartotta, és úgy gondolta, ez is bizonyítja elméletét,miszerint Ázsiából nemcsak a Bering- szoroson át jöttek emberek, hanem hajókon is. Erica
  7. 7. már korábban beleszeretett Chadwick elméletébe, és amikor felkérték, hogy mondjonvéleményt a roncson talált cserepek valódiságáról, magában már rég eldöntötte a kérdést.Pedig Sam figyelmeztette, hogy ne hamarkodja el, próbálta meggyőzni, hogy gondolja megjobban, legyen óvatos. De Erica maga volt a lelkesedés. Nyilvánosan bejelentette, hogy acserepek eredetiek, és Irving Chadwick meg ő egy ideig fürödtek a népszerűségben. Amikorkésőbb kiderült, hogy a hajóroncscsalás, és Chadwick bevallotta, hogy ő eszelte ki, EricaTyler számára már késő volt. A hírneve romokban hevert.- A hírekben az is szerepelt, hogy csontokat is találtak — mondta most. - Mit tudtál megróluk?Sam tisztában volt vele, hogy a nő időt akar nyerni. Felvette az egyik csiptetős táblát.- Mindössze apró darabkák vannak, de találtak mellettük nyílhegyeket is, ami elég voltahhoz, hogy értesítsék az irodámat. Tessék, itt a halottkém jelentése.Amíg Erica átnézte az iratot, Sam folytatta.— Mint látod, a Kjeldahl-teszt szerint a csont nitrogéntartalma nem éri el a négygrammot. És a benzidin-ecet teszt nem mutatja ki fehérjetartalmú anyag jelenlétét.— Vagyis a csontok százévesnél idősebbek. A halottkém nem tudta megmondani,mennyivel?— Sajnos nem. És a talajanalízissel sem megyünk semmire, mert nem tudjuk pontosanmeghatározni, melyik földben pihentek a csontok. Hetven évvel ezelőtt feltöltötték ezt akanyont, és tavaly is megbolygatták a földet, amikor kiásták a medencét. Amikor a talaj aföldrengés miatt meglazult és engedett, majd a medence besüllyedt, kétoldalt beomlott a föld.Minden összekeveredett. Viszont találtunk nyílhegyeket és kezdetleges kovaszer¬számokat.— Ami indián temetkezési helyre utal. - Erica visszaadta főnökének a csiptetős táblát ajelentéssel. - Gondolom, értesítették a NAHC-t? — kérdezte, és körül is nézett, nem lát-evalakit, aki úgy néz ki, mint aki a Kalifornia állam Bennszülött Amerikai ÖrökségBizottságától érkezett.— De mennyire, hogy értesítették — felelte Sam savanyú képpel. — Már itt is vannak.Pontosabban itt van.A lány pontosan tudta, kire gondol.— Jared Black?— Régi ellenséged, személyesen.Erica és Black már többször is összeakasztotta a bajszát bennszülöttügyi jogi kérdésekben, ésa végkifejlet határozottan kellemetlen volt Erica számára.Koszos arcú, barlangászsisakos fiatalember érkezett sietve. Átadta a barlangban készítettpolaroidképeket, és közben mentegetőzött a minőségük miatt. Sam megköszönte, aztánketté¬osztotta a képeket, és a felét Ericának adta.— Uramisten! — suttogta a lány. - Egyenként megnézte a fotókat, s alig tudta levenni aszemét róluk. — Ezek... ezek gyönyörűek. És ezek a jelképek... - A szava is elakadt.— Nos, mi a véleményed? Tudod azonosítani a törzset? — Sam összehúzott szemmelnézegette a képeket.Am amikor nem kapott választ, a lányra pillantott. Erica tátott szájjal meredt a kezében levőfényképekre. Sam egy pillanatra olyan sápadtnak látta, hogy már azt hitte, baja esett, aztánrájött, hogy a helyszínen felszerelt fénycső teszi.- Erica?!Erica pislogott, mint aki transzból ébred. Felnézett, és Samnek határozottan olyan érzése volt,hogy a lány néhány másodpercig azt sem tudta, ki szól hozzá. Aztán a szín visszatért Ericaarcába.- Ez itt az évszázad lelete, Sam. A festmény hatalmas, és még nem találkoztam ilyen jóállapotban fennmaradt lelettel. Gondolj csak bele, mekkora rést tömhetünk be a bennszülött-
  8. 8. történelemben, miután megfejtették ezeket a rajzokat. Sam, kérlek, ne küldj vissza akagylóhéjakhoz!A férfi sóhajtott.- Rendben, néhány napig itt maradhatsz. Kapok tőled egy előzetes analízist, de — akezét felemelve hárította el a tiltakozást - utána irány vissza Gaviotába. Nem bízhatom rád ezta projektet, Erica. Sajnálom. És ez már nem csak szakmai ügy.- De hát te vagy a főnök... - Erica hirtelen elhallgatott, szótlanul meredt maga elé.Sam követte a pillantását, és rögtön rájött, mi vonta el a lány figyelmét. Ezen a hűvös éjszakaiórán, nem sokkal hajnal előtt, a borostás, táskás szemű, kávé, alvás és váltás ruha utánsóvárgó emberek között Jared Black, a Bennszülött Örökség Bizottságának biztosajólfésülten, mellényes öltönyben, hófehér kézelővel, selyem nyakkendővel és fényesmokaszinban vonult feléjük, mintha egy divatlapból lépett volna ki, vagy legalábbis atárgyalóteremből jönne. A homlokát ráncolta, szeme sötéten csillogott.- Dr. Tyler. Dr. Carter.- Főbiztos úr.Jared Blackben, az indiánügyek harcos szószólójában angol vér folyt, pontosabban ír, s mintmondta, emiatt érti meg az elnyomott népek szenvedését. Most Sam Carterhez fordult.- Mikorra tudják azonosítani a törzset, amely a barlangfestményt készítette?A hangjából érződött, hogy minél hamarább kívánja a választ.— Majd megmondják az embereim, akiket megbízok a munkával.Jared rá sem nézett Ericára.— Természetesen meg akarom nézetni a saját szakértőimmel is.— Miután mi elvégeztük az előzetes elemzést — közölte Carter. — Gondolom, nem kellemlékeztetnem rá, hogy ez a szabályos eljárás.Jared sötét szeme parázslott. Az állam vezető régésze és ő nemigen szívlelték egymást. Carternyíltan ellenezte Black kinevezését, azzal érvelt, hogy Jared előítéletekkel teli, ellenségesenviszonyul a tudományos világhoz.Erica négy évvel azelőtt tűzött össze Jared Blackkel, amikor egy Reddman nevű milliomosmeghalt, és mivel örököse nem volt, házát és csodálatos indián műgyűjteményét az államrahagyta azzal, hogy alakítsák múzeummá. Ericát bízták meg, hogy mérje fel és katalogizálja afelbecsülhetetlen értékű gyűjteményt, és sikerült is egy kis helyi törzshöz kötnie őket. A törzsmegbízta Jared Blacket, aki föld- és birtokjoggal foglalkozott, hogy indítson pert aműtárgyakért. Erica azt javasolta, hogy vállalják a pert, tekintettel arra, hogy a törzs történész-szakértői vizsgálat nélkül újra el akarja temetni a tárgyakat. — Ezek a csontok és műtárgyaknemcsak az indiánok öröksége immár, hanem minden amerikaié — érvelt. Szenvedélyeketébresztő ügy volt, amelynél tömeg várakozott a bíróság előtt. Bennszülött amerikaiaktüntettek azért, hogy visszakapják földjeiket és emlékeiket; tanárok, történészek, régészekmeg azért harcoltak, hogy létrejöhessen a Reddman Múzeum. Jared Black felesége maga ismaidu törzsbeli indián volt, és szenvedélyes indián jogvédő, aki egyszer a buldózer elé vetettemagát, hogy megakadályozza egy új autópálya építését indián területen. O volt aleghangosabb szószólója annak, hogy „a gyűjtemény ne kerüljön a fehér ember kezébe".Az ügy hónapokig húzódott. Aztán Jared előállt egy korábban nem ismert ténnyel: Reddman asaját birtokán, egy öthektáros földterületen ásta ki a tárgyakat, és engedély nélkül tartotta megőket. Jared Black azzal érvelt, hogy a tárgyak temetkezési helyre utalnak, és Erica, bár amásik oldalon állt, kénytelen volt beismerni, hogy a birtok feltehetőleg egy ősi falu helyénfekszik. Black ebből azt a következtetést vonta le, hogy a birtok jogtalanul volt Mr. Reddmantulajdonában, és a falu egykori lakosainak leszármazottait illeti. A bíróság igazat adott neki,és az öt hektárt, akárcsak az ezernyi indián emléket - ritka edényeket, íjakat, nyílvesszőket,cserepeket — visszaszármaztatták a törzsnek, amely pontosan tizenhat tagot számlált.Reddman múzeuma nem nyílhatott meg, és a tárgyakat soha többé nem látták.
  9. 9. Ericának eszébe jutott, hogyan tálalta a média a Jareddel való bírósági csatáját. Egy immárhíres fénykép, amelyen éppen a bíróság lépcsőjén vitatkoznak, „Titkos szeretők?" cím alattjelent meg a bulvársajtóban, mert a világítás miatt, és mert a fényképezőgép pont egyszerencsétlen pillanatban kattant, a kép abban a tizedmásodpercben ábrázolta őket, amely éppaz ellenkezőjét sugallta annak, ami csakugyan történt. Erica tágra nyílt szemmel néz fel aférfira, nyelve az ajkát érinti, teste ingerlőn hajol előre, Black pedig egy lépcsőfokkal feljebb,fölé tornyosulva áll, karját kinyújtva, mintha magához akarná ölelni. Mindkettenfelháborítónak találták a képet, és azt a hamis látszatot is, amelyet sugall, ám úgy döntöttek,nem öntenek olajat a tűzre, inkább nem vesznek róla tudomást.- Feltételezem, hogy nem kell emlékeztetnem magukat: árgus szemmel figyelek, és nemengedem, hogy megszentségtelenítsék ezt a helyet. Amint megtalálják a legvalószínűbbleszármazottat, személyesen vezetem el magukat, sírrablókat erről a helyről, és higgyék el,örömömre fog szolgálni — mondta Black.S ezzel otthagyta őket. Sam kezét zsebre vágva nézett utána.- Határozottan nem kedvelem ezt az alakot - morogta.- Hát legalább ennyi előnye van annak, hogy nem bízod rám ezt a munkát - mondtaErica. - Nem kell Jared Blackkel kínlódnom.Sam ránézett, és a mosoly árnyéka futott végig az arcán.- Nagyon akarod ezt a munkát, ugye?- Lehet, hogy nem voltam elég világos?- Hát... - A férfi a tarkóját dörzsölgette. - Lehet, hogy nagy ostobaságot csinálok, de azthiszem, mást is elküldhetek Gaviotába.- Sam! - A lány örömében megölelte. - ígérem, nem fogod megbánni!- Luké - fordult oda az asszisztenséhez. Megragadta a fiú karját, hogy Luké kezébőlkirepült a félig megevett szendvicse.- Gyere, cuccoljunk fel.- Nagyon meglep, hogy Sam Carter magára bízta ezt a feladatot, dr. Tyler - jegyeztemeg Jared Black hűvösen, amikor a szikla tetején találkoztak.- Tudok egyet-mást a sziklarajzokról.- Ha jól emlékszem, a kínai hajóroncsokról is tud egyet-mást. Mielőtt. Erica bármit ismondhatott volna, folytatta.- Remélem, tisztában van a bennszülött amerikai sírok megőrzésének és feltárásánaklegújabb szabályozásával. Eszerint amennyiben a történelmi emlékek eltávolítása és elemzésetudományosan indokolt, a munka során akkor sem rongálhatják meg a...Erica látványosan ügyet sem vetett rá. Jól ismerte ezt a hangszínt, tudta, hogy a férfi vitát akarprovokálni. Utálta az ilyen célzásokat. Jared Black pontosan tudja, hogy ő a legóvatosabbrégészek egyike, nagyon vigyáz a történelmi emlékekre, és soha nem rongálja meg őket.Igyekezett fékezni magát. Nincs más választása, meg kell engednie, hogy Jared Black amunka minden lépését ellenőrizze. Az ő feladata az, hogy meghatározza, melyik törzshöztartoznak ezek a csontok és a barlangi festmények, Jaredé pedig, hogy megtalálja a törvényesleszármazottat - aki feltehetőleg szintén elhunyt -, és átadja neki azt, amit Erica kiásott.Magán érezte a férfi tekintetét. Kíváncsi volt, vajon Jared is emlékszik-e az elsőtalálkozásukra. A megyei bíróság épületében történt, és mindketten a Reddman-ügy elsőmeghallgatásán jelentek meg. Akkor még nem ismerték egymást, idegenként álltak egymásmellett a liftben. Az egyik emeleten kinyílt az ajtó, és egy kismamaruhás nő szállt be. Akövetkező alkalommal egy nő egy öt év körüli kisfiúval, aki elkerekedett szemmel bámulta aterhes nő hasát. Az elnézően mosolygott rá. - Tudod, gyereket várok. Lesz egy szépkislányom, vagy egy ilyen kisfiam, mint te.- A gyerek a homlokát ráncolva gondolkodott, aztán megszólalt.
  10. 10. - És becserélheted egy szamárra? - A terhes nő továbbra is csak mosolygott, a gyerekanyja vérvörös lett. A következő emeleten mindhárman kiszálltak, és az ajtó becsukódott.Erica és az idegen a liftben egy pillanatig csöndben állt, aztán mindkettejükből kitört anevetés. Erica még most is emlékezett, milyen vonzónak találta a férfit a gödröcskés arcával.A férfi is elismerően mérte végig, úgy tűnt, tetszik neki a látvány. Aztán kinyílt az ajtó, és azemeleten már várták őket. Erica lába majd földbe gyökerezett, amikor hallotta, hogy útitársátMr. Blacknek szólítják. És amikor a Reddman-örökség ügyvédje őt Ericaként szólította, Jaredis megtorpant. Összenéztek, ebben a pillanatban döbbentek rá, hogy kit is találtakszimpatikusnak. Az ellenségüket, a másik tábor egyik vezéralakját. Vele osztoztak egy kistré¬fán, nevettek egy jót, sőt flörtöltek egy picit.Erica most már alig tudta elhinni, hogy még ha csak három percig is, de vonzódott ehhez aférfihoz. Sőt zavarba jött a gondolatára is.A barlang nyílása huszonöt méterrel a fennsík széle alatt volt a Zimmerman-birtok mögött.Erica megigazította sisakja szíját. Hajnalodott már, a Los Angeles-i medence friss,szmogmentes fényben fürdött. Mellette, szintén beöltözve, Luké állt. Izgatottnak látszott, aszeme ragyogott. Ez lesz az első komoly ásatása! Egy csatába induló ősi harcoseltökéltségével igazította meg barlangászhevederét és a hozzá tartozó karabinert.Jared Black is felvette a hevedert, és Erica látta, hogy át is öltözött egy kölcsönzöttElektromos Művek feliratos overallba. De az arcán nem látszott izgalom. Sőt inkábbmogorvának tűnt. Mérges volna? - tűnődött a lány. Ugyan miért? Nem kívánta ezt a munkát?Úgy erőltették rá? Az ember azt hinné, hogy JaredBlack boldog egy ilyen lehetőségtől, hogy a NAHC* munkájára ismét ráirányul a figyelem, ésfolytathatja személyes keresztes hadjáratát a bennszülött amerikaiak jogaiért.Vagy valami személyes okból haragszik? Még mindig nem felejtette el, mit mondott ő abíróságon aznap, amikor csapatával elvesztette a Reddman-ügyet: „Mr. Black szavaiegyszerűen képmutatók, amikor azt állítja, hogy a kulturális emlékek megőrzése a célja,miközben fontos leleteket, történelmünk tárgyi bizonyítékait képes eltemetni, és ezzel afeledésre ítélni."— Elkészült, dr. Tyler? — kérdezte barlangász-hegymászó kísérőjük. Ellenőrizte, hogyErica rákattintotta-e magát a kötélre, még egyszer megnézte a rögzítéseket és a hevedert.— Ennél készebb már nem is lehetnék — felelte a lány ideges nevetéssel. Még soha nemereszkedett le sziklás hegyoldalon.— Oké. Csak tegyék, amit mondok, és nem lesz baj.A hegymászó megállt a szikla peremén, elfordult a mélységtől, és megmutatta nekik, hogyankell hátradőlni, majd megkezdeni az ellenőrzött zuhanást. Elmagyarázta, hogyan futtassák akötelet a nyolcason át a jobb kézen átfutó kötelek lazításával, miközben a másik kartkinyújtják a hátuk mögött. Lassan, óvatosan ereszkedett. Amikor végül valamennyien leértek,sorra besegítette őket a barlangba. Először Ericát, majd az őt követő Luke-ot és Jaredet.Mind a négyen megszabadultak köteleiktől, és a sötét mélység felé fordultak. A barlang, hakicsi volt is, a sötétségben fenyegetően nagynak tűnt. A nyomasztó sötétséget csaksisaklámpáik gyenge fénye oldotta. Lábuk csoszogása halkan visszhangzott a homokkőfalakon, majd elhalt a fénytelen távolban.* Bennszülött Amerikai Örökség Bizottsága.Ericát hajtotta a vágy, legszívesebben rohant volna, hogy lássa már a festményt. De abejáratnál maradt, és módszeresen végigsöpört zseblámpája fényével a padlón, a falakon, aplafonon. Csak amikor már biztos volt benne, hogy nincs semmilyen felszíni régészeti anyag,amelyet akaratuk ellenére tönkretehetnének, szólalt meg. - Rendben, uraim, bemehetünk. Dejól nézzék meg, hová lépnek. - A kőfalakra és boltíves mennyezetre világított. — Menetközben pedig mindössze annyit kell tennünk, hogy gondolatban visszamegyünk az időben, és
  11. 11. megpróbáljuk elképzelni, mit is csinálhattak itt az emberek, és vajon tevékenységük milyennyomokat hagyott.Lassan lépkedtek előre, óvatosan mozogtak csizmás lábaikkal. Sisaklámpájuk és zseblámpáiknyolc fényköre fehér molylepkeként táncolt a homokkő alakzatokon.- Szerencse, hogy ez a barlang a hegység északi lejtőjén van, ami szárazabb, mint a déli.A déli kapja a csendes-óceáni viharokat - jegyezte meg Erica. - Nem érte az eső, ígymenekülhetett meg a festmény. És ki tudja, milyen műemlékek még.Csöndben haladtak tovább. A fénysugarak sziklák sima körvonalait világították meg,zuzmófoltok villantak a szemük elé. A négy behatoló feszülten, kihegyezett érzékekkelnyomult előre, míg végül el nem értek a barlang túlsó végébe.- Itt van — mutatott a hegymászó a festményre.Erica várakozásteljesen lépett közelebb, ám amikor a sisakján levő karbidlámpa fényébenelőtűntek a piktogramok, elállt a lélegzete. A körök ragyogó színei, az élénkvörösek és-sárgák, akár a naplemente. Gyönyörűek, fantasztikusak, élettel telik. Azonkívül...- Tudja, mit jelentenek ezek a szimbólumok, dr. Tyler? -kérdezte a hegymászó. Fejétoldalra biccentve nézett fel a képre, és próbált valami értelmet találni a vonalak, körök,formák és színek látszólag összefüggéstelen kavalkádjában.Erica nem válaszolt. Mint akit elvarázsoltak, mozdulatlanul állt a festmény előtt, még csaknem is pislogott. Mintha a falon ragyogó holdak és napok hipnotizálták volna.- Dr. Tyler? — ismételte a férfi. Jared és Luké összenéztek.- Dr. Tyler, jól vagy? - szólalt meg Luke. Óvatosan megérintette főnöknője vállát, ésErica összerezzent.- Tessék? - Erica egy pillanatig értetlenül nézett asszisztensére, aztán összeszedtemagát. - Csak... nem vártam, hogy ilyen érintetlen festményt találunk. Semmi falfirka... - Aligvett levegőt. - És, hogy válaszoljak a kérdésre - némileg erőre kapott a hangja, ám egy kicsitmesterkélt volt, mintha akarattal kéne emlékeztetnie magát, hol is van -, ezen a vidéken avallási hiedelmek alapja a sámánizmus volt. Ennek lényege a sámán és a természetfölöttiszemélyes kapcsolata. A sámán csattanó maszlagot evett, vagy más módon került transzba, ésígy lépett a szellemvilágba. Ezt nevezték látomáskeresésnek. Amikor kijött a transzból,látomásait sziklákon örökítette meg. Ezt nevezik transzból származó művészetnek. Legalábbisez a délnyugati sziklaművészet egyik magyarázata. A hegymászó közelebb hajolt hozzá.- De miből gondolja, hogy ez egy sámán műve? - kérdezte. - Nem lehet, hogy csakfirkált valaki, és az égvilágon semmit nem jelent?Erica a legnagyobb kört nézte. Vérvörös volt, és különös pontok léptek ki belőle. Demennyire, hogy jelent valamit.- Laborkísérletekkel vizsgálták ezt a jelenséget. A megváltozott tudatállapotneuropszichológiájának hívják. És a kutatások szerint a különböző kultúrákban ugyanazokataz egyetemes képeket írják le. Ugyanazt látják a bennszülött amerikaiak, az ausztrál őslakók,a különböző afrikai kultúrák szülöttei. Ragyogó, geometriai formákat, amelyeket spontánteremt az optikai rendszer. Maga is kipróbálhatja. Egy kis időre nézzen fénybe, aztán gyorsanhunyja le a szemét. Ezeket a mintákat fogja látni maga is - pontokat, párhuzamos vonalakat,cikcakkokat és spirálokat. Ezeket nevezzük a transz metaforáinak.- De nem hasonlítanak semmire - ráncolta a férfi a homlokát.- Nem is az a dolguk. Ezek a szimbólumok egy érzés képei, vagy a szellemi síké,amelynek ebben a valóságban nincs anyagi struktúrája, vagyis igazán formája sem.Azonban... — Zseblámpája fénye egy azonosíthatatlan alak képére esett. Elnyújtott volt, éskarok vagy tán csápok nyúltak ki belőle. — Más dolgok is zavarnak.Luke feléje fordult, s egy pillanatra elvakította a nő sisaklámpájának fénye.- Zavar valami? Mi az?
  12. 12. — Figyeljék meg, hogy egyes formák nem illenek az eddig ismert transzképek közé. Ottvan az a jel. Még soha nem láttam, egyetlen általam tanulmányozott sziklaművészetben sem.Ezeknek a szimbólumoknak a többsége megtalálható a délnyugaton elterjedt másbarlangrajzokon és sziklavéseteken is. Például itt vannak ezek a kézlenyomatok. Akézlenyomat egyetemes a sziklaművészetben, az egész világon megtalálható. Azt a hiedelmettükrözi, hogy a szikla felülete átjárható határ a természetes és a természetfeletti világ között.Ez az ajtó, amelyen át a sámán beléphet a szellemekhez. De ezek a szimbólumok — mutatottrájuk, vigyázva, nehogy a falhoz érjen —, ezek teljesen újak a számomra. — Elhallgatott egypillanatra, lélegzete enyhe szellőként hallatszott a barlangban. - Még valami zavar ezen afestményen.Társai feszülten várták a folytatást.— A festmény piktogramjainak egy része ennek a tájnak a népi kultúrájára jellemző. Devannak olyan motívumok is, amelyek a pueblo sziklaművészetre jellemzők. Hogy mégpontosabb legyek, ez a műalkotás kultúrák keveredését tükrözi. Déli paiute, sóson.Valahonnan Dél-Nevadából.— Meg tudod határozni a festmény korát, dr. Tyler? — kérdezte Luké mély tisztelettel ahangjában.— Nagyjából annyit mondhatunk, hogy az időszámításunk utáni 500-nál korábbankészült. Az atlatlokból állapítható meg. Ezeket a lándzsavetőket használták egészen addig azíjak és nyilak helyett. A pontosabb kormeghatározáshoz elektromikroszkópos elemzés ésradiokarbonos vizsgálat kell. Egyelőre annyit mondanék, hogy ez a festmény úgy kétezer éveslehet.Jared Black most szólalt meg először.— Ha a művész Dél-Nevadából jött, komoly utat kellett megtennie. Át kellett kelnie aDeath Valleyn, a Halál völgyén.— Még nagyobb kérdés, hogy miért tette? A sosonok és a paiuték soha nemmerészkedtek túl törzsi területeiken. Elég sokat mozogtak ahhoz, hogy élelmet szerezzenek,de alapvetően ragaszkodtak a saját területükhöz, és mindig ősi földjük határain belülmaradtak. Mi késztethette ezt az embert arra, hogy elszakadjon a klántól, és egészen idáigjöjjön? Miért vállalt egy ilyen kemény és veszélyes utat?A sisak beárnyékolta Jared szemét, de Erica így is érezte átható pillantását.— Tehát a kép feltehetően sóson? — kérdezte.— Ez még csak találgatás. Az aszály ciklusait tanulmányozva látjuk, hogy úgy ezerötszázévvel ezelőtt komoly éghajlati változások álltak be a kelet-kaliforniai sivatagban. Ezek hoztáka gabrielino indiánokat, egy sóson nyelven beszélő csoportot a mai Los Angeles vidékére. Azidők során feledésbe merült, milyen törzsi nevet használtak ezek az emberek.Jared tovább erősködött.— De ezt a képet az ő egyik ősük készítette?Erica igyekezett féken tartani magát. Jared Black olyan ember, aki azonnal választ akar kapnia kérdéseire.— Nem vagyok biztos benne, mert úgy gondolom, hogy ez a kép ezerötszáz évesnélrégebbi. És azt se felejtsük el, hogy a gabrielino mindössze egy gyűjtőnév, amelyet aferencesek adtak az ezen a vidéken élő törzseknek. — Jelentőségteljes pillantást vetett aférfira. — Úgyhogy elég óvatosan kell bánnunk a szavakkal.— Tehát biztos, hogy nem tudja?Erica bosszankodása kezdett haraggá nőni. Nagyon jól tudta, mire céloz Jared. A Reddman-ügyben is ezzel vádolta, amikor azt mondta, több időre van szüksége, hogy azonosítsa acsontok és műtárgyak törzsi kötődéseit. És akkor nem is tévedett: Erica az időt húzta. De mostigazat mondott. Fogalma sincs, melyik törzs műve lehet ez a festmény.
  13. 13. Hátralépett, kicsit távolabb a festménytől. Feltűnt neki, hogy a kép alatt a barlang földje más,mint távolabb. Kissé megemelkedett, de valahogy nem természetes emelkedőnek tűnt. A lányfelnézett a mennyezetre. Nyoma sem látszott, hogy beszakadt volna. Erica leguggolt, és ujjaiközt morzsolgatni kezdte a talajt. Ugyanaz volt mindenütt, a barlangba befúvó szél terítetteszét.— Mivel a festmény egyetlen törzsre sem utal határozottan, azt javaslom, hogy másholkeressünk bizonyítékot. Itt van például ez a különös halom — mondta.Luké szőke szemöldöke kíváncsian megemelkedett, szeme reménykedőén csillogott.- Gondolod, hogy valakit ide temettek, dr. Tyler?- Elképzelhető. A falon a koromnyomok jelzik, hogy tüzek vagy fáklyák égtek itt, amiazt jelentheti, hogy több száz évig lakták a barlangot. Fel akarom ásni ezt a magaslatot.- És jön a siserahad — morogta Jared.- Nincs siserahad, Mr. Black. Csak én. Egyedül fogok dolgozni, hogy a lehető legkisebbkárt okozzam.- Minden ásás rombol, dr. Tyler.- Akár hiszi, akár nem, Mr. Black, vannak olyan régészek, akik nem azért akarnakkiásni egy helyszínt, mert ott van. Azért nyúlnak hozzá, mert veszélyben van. Vagy, mint ezesetben, meg kell határozni, melyik törzshöz tartozott a barlangi művész. Lehet, hogy valódikincsre bukkantunk, amely megváltoztatja mindazt, amit a múltunkról tudunk.- Vagy sírokra, amelyeket nem volna szabad háborgatni. Erica végigmérte a férfit. Jaredarcát éles vonásokkal rajzolta ki a fény és árnyék játéka. Aztán Luke-hoz fordult.- Először a talaj geokémiai analízisét végezzük el, és megmérjük a foszfáttartalmát. Ezelárulja, hogy csakugyan lakott volt-e a barlang. Addig is megtisztíthatnád a falakat. Lehet,hogy további festmények vannak a korom alatt.Visszafordult, hogy mondjon valamit Jared Blacknek, de a férfi közben visszament a barlangbejáratához. A reggeli napfényben kirajzolódott magas, széles vállú alakja. Egyik kezével afalnak támaszkodott, másik kezében levetett kobakját tartotta. Úgy állt a sziklafal szélén,mintha repülni készülne.Volt valami valószínűtlen az egészben. A barlang sötétje, a föléjük magasodó hegy súlyánaktudata, a homokkő falak közelsége, a békét árasztó csend, és mindezen túl a nyílás, a ragyogónapsütés, a Csendes-óceán és a munkások, rendőrök hangja, a fejük fölött keringő tévéshelikopterek zúgása. Miért áll ott Jared Black? Mit néz?És egyáltalán: miért viselkedett ilyen ellenségesen? Jared Black körülbelül annyira hallgat azérvekre, mint egy, a kicsinyét védő grizzly medve. Hogyan lehetne meggyőzni arról, hogynem kell ellenségeknek lenniük? Együttműködhetnének. De valami érthetetlen okból a férfieldöntötte magában, hogy ők ketten ellenségek. Pedig a Reddman-ügy négy éve volt, ésmégis, mintha még mindig annak a csatának a tüze, a felszökő adrenalin és az ott szerzettgyőzelem táplálná szenvedélyét. Jared Black olyan embernek tűnt, aki harcra készül, ésEricának fogalma sem volt róla, miért.Továbbpásztázta zseblámpájával a barlangot, aztán a fénysugár megvilágított valamit apadlón.— Luké, ez mi lehet?A fiú lenézett. A talaj egy helyen elmozdult, és valami szürkésfehér látszott a barlang földjén.— Friss - mondta. — Valószínűleg a földrengés mozgatta meg itt is a talajt.Erica letérdelt, és egy finom ecsettel óvatosan elsöpörgette a laza földet.— Uramisten! - Luké szeme elkerekedett.Jared visszament melléjük, és szótlanul állt. Erica tovább dolgozott az ecsettel. Az a tárgy,ami előbukkant a föld alól, mintha egy kő lett volna, rajta egy lyuk. Majd még egy lyuk. Ésaztán... fogak.Egy emberi koponya.
  14. 14. — Ez itt egy sír — suttogta Luké lenyűgözve.— Kié? - kérdezte a hegymászó idegesen.Erica egész testét elárasztotta az adrenalin és az izgalom hulláma. Nem válaszolt. Pedig tudtaa választ. Még meg sem kezdték a munkát, még nem talált semmi bizonyítékot, ám ő biztosvolt benne, hogy a napfestmény művészének maradványait találták meg.
  15. 15. Második fejezetMarimi Kétezer évvel ezelőttMarimi elnézte a kör közepén táncolókat. A ma este a varázslat estéje lesz.Már most érezte a varázslatot az ujjaiban, amelyekkel ügyesen szőtte az ovális bölcsőt,egymásba fonta a zsenge fűzfavesszőket, amelyekre a gyermekét teszi; később majdszarvasbőrrel borítják, és fonott napellenzőt is tesznek a kicsi feje fölé. A méhében érezte avarázslatot, amelyben új élet mocorgott, első gyermeke, aki tavasszal születik. Látta avarázslatot ifjú férje hajlékony testében, aki most az éves fenyőmagaratást ünnepli táncával.Elnézte ezt a jóképű, erős vadászt, aki megismertette a férfi és nő közti testi szerelemgyönyörével. Marimi varázslatot hallott a férfiak nevetésében, amint táncoltak vagyjátszottak, vagy agyagpipáikat szíva történeteket meséltek, hallotta a kilyukasztottmadárcsontokon sípoló vagy fekete bodzafurulyákon játszó zenészek dallamaiban; varázslatvolt a nők boldog pletykálkodásában, akik a tábortüzek fényénél szőtték kosaraikat; a bottalés karikával játszó vagy a nyirkos, erdei talajon birkózó gyerekek sikongatásában; és igen,varázslat volt az egymásba szerető fiatalok arcában, a kezük mögé rejtett mosolyukban, amelymár tudta párválasztásukat. A „szellemek éjszakája". Anyja azt mondta, ilyenkor a fák és akövek és a folyók szellemei előhívják az ősök kísértetek, hogy együtt ünnepeljék MindenDolgok Egységét. Jó éjszaka ez, különleges, az öröm ideje, gondolta Marimi.Bár Marimi örömét ezen az ünnepi esten váratlan félelem árnyékolta be.A táncosokat néző családok nagy kört alkottak, s a túlsó oldalról egy fekete szempár meredtrá. Az öreg Opakának, a klán sámánasszonyának a tekintete. Opaka fenséges volt szarvasbőrruhájában, fején gyöngysorral és értékes sastollakkal. Marimi megborzongott a sámán áthatótekintetétől, és a félelemtől libabőrös lett. Opakától mindenki rettegett, még a vadászok és atörzsfőnökök is. Mélységes és rejtélyes tudással rendelkezett, varázsolt és az istenekkeltársalgott, és az egész klánból csak ő tudta a titkot, miként kell a nappal és holddal meg a földszellemeivel beszélgetni, hogyan lehet segítségükért fohászkodni.Átlagos ember nem tud istenekkel beszélni. Ha a klán bármelyik tagja valami kegyet kíván azistenektől, a sámán közbenjárására van szüksége: ha egy meddő asszony gyereket akar, amagányos szűz férjre áhítozik, egy öregedő vadász, akinek ügyessége kezd megkopni,nagyanyó, akinek ujja már nem engedelmeskedik, és nem képes kosarat fonni, terhes nő, aki agonosz pillantásától félti gyermekét, apa, aki tudni szeretné, folyik-e még víz valaha is acsalád menedékhelye mellett a kiszáradt patakban... - illő tisztelettel mind a sámánt keresi fel,és alázatosan elé tárja a baját. Minden kérelmet fizetség kísér, s ez a magyarázata a sámángazdagságának, annak, hogy kunyhója olyan díszes, és hogy a legpuhább, legfinomabbszarvasbőrből készült. A legszegényebb családok mindössze magvakat ajánlhatnak fel, agazdagok juhszarvat és antilopbőrt. De mindnek jogában áll felkeresni a sámánt, ésvalamennyien választ kapnak az istenektől a sámán száján keresztül. Marimi klánjában Opakavolt a sámán, és nagy volt az ő hatalma. Marimi egyszer látta, hogy egy ember megbetegedettés meghalt, pusztán azért, mert a vénasszony rámutatott. Ilyen hatalma volt Opakának.De vajon miért nézi így most őt, pont őt, miért csillog fekete tűzként a szeme?Az ifjú feleség próbálta leplezni a félelmét és a fonásra figyelni, és örülni annak, hogy a maiéjszaka különleges lesz.Ez a nagy összejövetel ideje. Ilyenkor, egyszer egy évben a Nép összes családja összegyűlik -a Népé, akik topáknak nevezik magukat -, eljönnek a világ négy sarkából, olyan messziről,ahol az égbolt a földre támaszkodik, elhagyják nyári otthonukat, hogy a fenyőmagaratásra ahegyekben találkozzanak - vagy ötszáz család gyűlik össze, mind a maga kerek fűkunyhójávalés tábortüzével. Hosszú rudakkal piszkálják le a tobozokat a fákról, megpirítják a magvakat,úgy eszik őket, vagy összemorzsolják, és szarvashúsba vagy zsírba keverik, és úgy teszik el a
  16. 16. téli hónapokra. Amíg a nők a magvakat gyűjtik, a férfiak együtt nyúlra vadásznak: hálóbahajtják őket, és agyonütnek annyit, amennyi tartalékra szükségük lesz a télre.Ilyenkor rendezik el a házasságokat. Ez sem könnyű dolog, hiszen bonyolult szabályokirányítják, hogy ki kit vehet el, gondosan meg kell vizsgálni és számba venni a leszármazást,meg kell hallgatni az isteneket, és olvasni az előjelekben. Bár a topák mind ugyanahhoz atörzshöz tartoznak, különböző klánok tagjai, amelyek első és második családokra oszlanak. Aklánoknak totemállatuk van: Puma, Sólyom, Teknős. A második család a nagyszülőkből,nagynénikből, nagybácsikból és unokatestvérekből áll, és az eredete szerint nevezi magát: AHideg folyó mellől valók. A Sós sivatagból valók. Az első család az anyából, apából ésgyermekeikből áll, és a család nevének alapja a helyi élelemforrás vagy az elfoglaltság,esetleg a földrajzi helyzet. „Bölénybogyóevők", „Völgylakók" vagy „Fehér kések", mert ahelyi fehér kőfejtő kövéből készítettek vágóeszközöket. Marimi a Vörösfarkú sólyom klánbólvaló volt, második családja a Fekete mesából való emberek, míg az első családja azÜreginyúl-vadász. A fiatal férfi, aki asszonyának választotta, a Teknős klánból való,Porvölgye emberek és Pipakészítők. Az elmúlt aratáskor végig udvarolt Mariminak, ottpáváskodott, táncolt az ő hálóhelye előtt, fuvolán játszott, előadta, milyen jól dobja a lándzsát,de egy szót sem szólt hozzá, mert az tabu volt. Aztán, miután a lány kirakott egy édesgyökérrel teli kosarat, jelezve érdeklődését, a férfi apja beszélt az övével, ők kettentanácskoztak klánjaik főnökével, és megkezdődtek a bonyolult tárgyalások az ajándékokról,arról, hogy az új asszony menjen-e a férje családjához, vagy fordítva. Ha a férj olyancsaládból való, ahol kevés a nő, asszonya költözik oda. Ha a feleség jött olyan családból, aholözvegyek, hajadon lánytestvérek vannak, akkor a férj költözött oda. Marimi esetében apja voltaz egyetlen férfi a családban nyolc nő között, és boldogan fogadta fiaként Marimi férjét.Aratáskor vésték ismét az emberek agyába a törzsi föld határait, és a gyerekek ilyenkortanulták meg a folyókat, erdőket és hegyeket, amelyek elválasztják a topák földjét aszomszédos törzsekétől - északon sosonok, délen paiuték, akikkel a topák nem kereskedtek,nem házasodtak és nem háborúztak. A gyerekeknek meg kellett tanulni, hogy más törzsföldjén szigorúan tabu vadászni, magvakat gyűjteni vagy vizet venni.A családok minden fenyőmagaratáskor menedékeket állítottak fel az ősi helyeken, aholelődeik az idők kezdete óta találkoznak és aratnak. Az a hely, ahol Marimi leterítetteszőnyegét, és ahol most jövendő gyermeke kosarát fonta, ugyanaz volt, ahol az anyja, anagyanyja, a dédanyja és őseik sora az idők kezdetétől leterítette szőnyegét, és megfontababakosarát. És egy nap majd itt ül elsőszülött lánya is, és megfonja kosarát, néziugyanazokat a táncokat és ugyanazokat a játékokat. E szempontból az éves fenyőmagaratásnemcsak azt a célt szolgálta, hogy összegyűjtsék a téli ennivalót. Az emberek itt tanulhattákmeg őseik történeteit, mert a topák életmódja a múlthoz kötődött, és gondoskodtak arról, hogyami régen volt, az legyen ma is, és holnap, és az idők végeztéig. Az ember az évesösszejövetelen tanulhatta meg, hol a helye a Teremtésben. Megmutatta neki, hogy része aNagy Tervnek, hogy ők, a topák, a föld, az állatok, a növények, a szél és a víz mindösszefügg, és úgy fonódik egymásba, akár a nők által szőtt bonyolult kosarak vesszői.A fenyőmagaratás után a klánok a hegyekben töltik a telet, és amikor az első zöld magvakkibújnak a földből, a hatalmas település felbomlik, a családok a következő aratásigszétszóródnak ősi otthonukba. Marimi, a férje, anyja, apja és hat nővére is visszatérnek aföldjükre, ahol nyúlra vadásznak, és ahol a családjuk a Teremtés kezdete óta él. Ott szüli megmajd első gyermekét, ott lesz anya, s növeli majd ezzel klánja tekintélyét, hogy az eljövendőévben, amikor visszatérnek a fenyőerdőbe, az emberek új tisztelettel nézzenek rá.Marimi erre a boldog jövőre próbálta visszaterelni gondolatait, miközben libabőrös volt a hátaa félelemtől, amiért Opaka ilyen megfejthetetlen pillantással nézi. Miért mered rá így asámánasszony?
  17. 17. A klánok sámánjainak útja titokzatos és kiszámíthatatlan, és tabu még csak megpróbálnikitalálni is, nemhogy beszélni róla, mert egyedül a sámánok képesek mozogni a való világ ésa természetfölötti között. Még az aratás kezdete előtt, mielőtt az első család felállítanászálláshelyét, felépítik a sámánok istenkunyhóit. Mindenki részt vesz a munkában, még agyerekek és az idősek is. A legjobb ágakat és gallyakat vágják le, a legfinomabb bőröket ésszőrméket viszik oda, hogy az istenkunyhó illően fogadja az isteneket, és azok a sámánoklátomásai révén áldást hozzanak az aratásra és a népre. A világ rémisztő, és teli vanbizonytalansággal. Nagyon fontos hát, hogy még mielőtt az első tobozt levernék a fáról, asámánok bevonuljanak az istenkunyhókba, és transzállapotukba révedve elutazzanak,tárgyaljanak a természetfölötti erőkkel, utasításokat, jóslatokat s néha új törvényeket kapjanaktőlük.Ezért öntötte el a félelem Marimit az ünnep éjszakáján. Opaka az istenek erejével rendelkezik,és Marimi immár bizonyos volt benne, hogy rosszindulat csillog a szemében. De miért?Marimi nem emlékezett semmi olyanra, amivel magára vonhatta volna az idősebb nő haragját.Ha a harag forrása egy másik törzsből eredne, Marimi egyenesen az ő klánja sámánjáhozmenne, és neki könyörögne, kérje az istenek oltalmát. De ez esetben maga a sámán vetgyűlölködő pillantásokat őrá!Aztán hirtelen eszébe jutott Tika, és a fiatalasszony majd megdermedt a rémülettől.Tika Marimi anyja testvérének volt az elsőszülött lánya, és Marimi meg ő már kiskoruk ótaolyanok voltak, akár a testvérek. Együtt estek át a serdülőkori szent szertartásokon, és amikora beavatáson a tizenkét lány versenyt futott, és Marimi nyert, ő ért elsőként a sámánkunyhójához, egyedül Tika tapsolta meg. A legutóbbi aratáskor pedig Tika hozta-vitte a titkosüzeneteket közte és az ifjú vadász között, hiszen amíg a házassági tárgyalások folytak, tilosvolt beszélniük egymással. És az is Tika volt, aki egy olyan csodálatos kosarat ajándékozottneki és férjének, hogy egy ideig az egész klán a csodájára járt.Aztán Tikát üldözőbe vette a balsors. Beleszeretett egy fiúba, akit Opaka a testvéreunokájának szánt. Ha bármelyik másik fiúval fekszik össze, Tikát nem vetették volna kimaguk közül, Marimi biztos volt benne. De amikor rajtakapták őket az egyik nagybácsifűkunyhójában, a gyógyító férfiak és asszonyok összeültek megtárgyalni az esetet, elszívtákbölcsességpipáikat, és úgy döntöttek, hogy a lányt ki kell vetni a klánból, de a fiút nem. Úgyokoskodtak, hogy a lány csábította el a fiút és vette rá, hogy megszegje a törzs törvényét.Mivel a törzs soha, egyik tagját sem végezte ki, még a legnagyobb bűnökért sem, mert féltek akísértetek büntetésétől, a bűnöst élőhalálra ítélték. Elvették nevét, tulajdonát és ételét, éskivetették védő körükből. Ha egyszer valakit kitaszítottnak nyilvánítottak, többé nem térhetettvissza. Senki nem szólhatott hozzá, nem nézhetett rá, nem adhatott neki ételt, vizet vagymenedéket. A családtagok levágták hajukat, és úgy gyászolták, mintha csakugyan meghaltvolna. Amikor Tika is névtelen lett, Marimi szíve majd megszakadt. Iszonyú volt látnibarátnőjét az erdő szélén, elveszett lélekként bolyongva. Iszonyú volt, hogy nem mehet odahozzá, nem lépheti át a védő kört, nem vihet neki ételt és meleg takarót. De ezzel ő iskitaszítottá vált volna.A számkivetettek, mivel már amúgy is „halottak" voltak, nem éltek soká. Nemcsak azért, mertnehezen jutottak ételhez, ki voltak téve az elemek haragjának, hanem mert meghalt bennük aszellem, amikor kitaszították őket. Amikor az élet vágya elszáll, már közel a halál. S néhánynap múlva már csakugyan nem látták Tikát a tábor közelében.- Anya - szólt oda Marimi halkan az asszonynak, aki törökülésben ült mellette, és énekelvebonyolult mintájú kosarat font. Az éneklés életet, vagyis szellemet adott a kosárnak. A dal aztis lehetővé tette, hogy az ujjak egy mítoszt, varázslatos történetet szőjenek a mintába. Marimianyja gyémántmintát használt, ugyanakkor kosarát átitatta annak történetével, hogyanszülettek réges-rég a csillagok.— Anya — szólalt meg Marimi ismét, kicsit hangosabban. — Opaka figyel.
  18. 18. — Tudom, lányom. Vigyázz. Kerüld a tekintetét.Marimi pillantása idegesen cikázott a zajos táborban, ahol ötszáz tábortűz füstje szállt az égfelé. Nyári otthona a sivatagban volt, ahol leginkább zsályacserje nőtt, de itt, a hegyekbenfenyő és boróka nő, és a fák közt mindenütt szellemek lakoznak, s ez halálra rémisztette volnaMarimit, ha családjával együtt nem a kör védelmében vannak. Éjszakánkéntszőrmetakaróikon fekve hallgatták a fák közt nyögő szellemek hangját, és remélték, hogy asámánok talizmánjai, amelyeket a kör szélén helyeztek el, elég erősek lesznek ahhoz, hogytávol tartsák a szellemeket. Ezért sem akart senki szűkmarkú lenni a sámánnal. Egy erőssámán azt jelentette, hogy a klán biztonságban van, és az istenek vigyáznak rá. Mindenki jólemlékezett a Bagoly klán rettenetes sorsára. A Baglyok sámánja lezuhant egy mélyszakadékba és szörnyethalt. Harminchat család maradt védtelen, nem volt senki, akiképviselte volna őket a szellemvilágban, beszélt volna az érdekükben az istenekkel. Még aholdciklus vége előtt valamennyien megbetegedtek, a férfiak, nők, gyerekek mind meghaltak,és a Bagoly klán immár nem létezik.Marimi, bár egyre jobban rettegett, kényszerítette magát, hogy a baba kosarára koncentráljon.De ujjai immár mereven és fásultan dolgoztak, mert az asszony ráébredt, hogy a varázslat,amelyet egész este érzett, nem okvetlenül jó varázslat volt...Opaka nézte a táncolók körén túl ülő Marimit, és arra az időre emlékezett, amikor még őmaga is ilyen kellemes látványt nyújtott. Most vastag bölénybőrön ül, ajándékok veszik körül,bőviben van ételnek, gyöngynek, tollaknak, amelyeket mind azért hoztak neki, hogymegszerezze az istenek kegyét és áldását. Mégis keserűen nézte Marimi kerek arcát, nevetőszemét, érzéki ajkát és fénylő, fekete vízesésként lezúduló haját, amelyre sokan felfigyeltek,nemcsak az ifjú vadász, aki végül elvette feleségül. Valamikor ilyen volt ő is, mielőtt a kor ésa sok lélek-utazás a testén kívülre el nem koptatták. Immár hajlott hátú, a haja ősz, s csaknemteljesen fogatlan. De nem emiatt gyűlölte ezt a lányt.Az Opaka koros ereiben áramló méreg hat téllel ezelőtt termett, a Nincs FenyőtobozÉvszakában. A családok hiába érkeztek az erdőbe, hogy learassák a tobozokat. Azok márlehullottak, és a földön megrohadtak. Amikor rádöbbentek, hogy az istenek túl hamar hoztákmeg az évszakot, és így az embereknek éhezniük kell, nagy jajveszékelés lett, és a sámánokvisszavonultak istenkunyhóikba, hogy szent meszkitófát égessenek, csattanó maszlagotegyenek, énekeljenek, varázsszavakat mondjanak, és imádkozzanak az istenek látogatásáért,amely megmutatná, hol vannak még fenyőtobozok. Ám az istenek nem válaszoltak a sámánokimáira, és úgy tűnt, hogy iszonyú éhínség vár a topákra.Aztán Marimi anyja hihetetlen mesével kereste fel Opakát.Lánya, aki még csak kilenc nyarat élt meg, megbetegedett. A fejét olyan fájdalom töltötte be,hogy megvakította, megsüketítette. Anyja hideg vízzel mosta a gyerek fejét, és a fákárnyékába tette, s amikor a betegség végre elmúlt, Marimi azt mondta, van egy másikfenyőerdő a folyó túlpartján. Csak álmodsz, felelte az anyja, éhes vagy, és ez a különösfejfájás megzavart. És figyelmeztette a lányt, hogy hallgasson erről a látomásról, mertOpakának kell elmondania a klánnak, hol talál élelmet. De Marimi makacskodott, állította,hogy látta a dús fenyőerdőt, túl a topák földjén, ahol nem lakik senki, és nem éltek senki ősei,tehát nem tabu odamenni és learatni a dús fenyőmagvakat.Így aztán, amikor a sámánok azzal bújtak elő kunyhóikból, hogy ebben az évszakban nemlesz fenyőmagtermés, és nem lesz nyúlvadászat sem, mert senki nem látott nyulat az erdőben,és hogy puszta lett az erdőség, mert az istenek hátat fordítottak nekik, Marimi anyja úgygondolta, hogy Opaka tanácsát kéri a lánya látomásáról. A gyerek azt mondta, hogy azerdőség a felkelő nap irányában van, egy folyón túl, termékeny hegyoldal fölött.De Opaka azt felelte, hogy a föld, amelyről beszél, a törzsi határokon túl van, tehát tabuodamenniük. A gyerek viszont makacskodott, hogy nem tabu. Almában a szellem
  19. 19. megmondta. Opaka megtiltotta az asszonynak, hogy bárkinek is beszéljen erről, ő maga pedigtitokban megtette az utat, és megbizonyosodott arról, hogy ott az erdő, teli fenyőmagvakkal.Miután visszatért a táborba, bevonult istenkunyhójába egy szellemutazásra, majd előbukkant,és bejelentette, hogy az istenek látomással ajándékozták meg. Egy helyet látott, ahol bővenvan fenyőmag, egy helyet, ahol nem éltek az őseik.Négy bátor fiatal férfit választottak ki, és lándzsákat adtak nekik. Azt a parancsot kapták,hogy induljanak a nap felé, de ha tabu földre lépnek, térjenek vissza.Amíg ők távol voltak, az emberek táncoltak, és méhlárván meg mézen éltek, és olyanfenyőmagvakon, amelyek valahogy megmaradtak. S amikor a vadászok visszatértek, dúserdőségről meséltek a folyó túlpartján, ahol nem élnek emberek, sem senki ősei.Végül is jó évszak lett a Nincs Fenyőmag Évszak, amiről minden összejövetelen és mindentábortűznél meséltek. A törzs nem éhezett, és magvakkal teli kosarakkal tért vissza nyáriotthonába. A gyerek szerepéről senki nem beszélt. Mindenki úgy tudta, hogy a sámánlátomása vezette őket, azé, aki képes beszélni az istenekkel, s a dolog megerősítette asámánok hatalmát, Opaka erejét.Opaka azóta is szemmel tartotta a lányt, és feljegyezte az alkalmakat, amikor Marimit fejfájásgyötörte, és látomásokról beszélt. Midőn a lány asszonysorba lépett, és a nőavatásiszertartáson megnyerte a versenyt két nyárral korábban, az egész törzs előtt kellett őtmegdicsérnie. Pedig Opaka azt remélte, hogy a nővére unokája lesz a győztes. Neki nem voltsaját unokája. Opaka ettől kezdve még jobban figyelte a lányt. Amikor végül a lányoknak egyszertartási kunyhóba kellett elvonulniuk, ahol látomásaik támadtak, valamennyien aztmondták, hogy egy csörgőkígyó volt szellemkalauzuk. A kígyó erős férfiasságszimbólum, ésjó szerencsét jelent a szüzek számára, akik termékeny anyák szeretnének lenni. Csak Marimiközölte, a hagyománnyal dacolva, hogy szellemkalauza egy holló volt.Opakát az rémisztette meg leginkább, hogy a lány képes volt csattanó maszlag nélkül islátomásokra. Mivé lesz a törzs hierarchiája, hová a tekintély, ha bárki képes társalogni azistenekkel? Káosz, durvaság, törvénytelenség lesz az eredménye. Csak azok társaloghatnak aMásik Világgal, akiket erre kiválasztanak, és beavatnak a titkos sámánrítusokba. így maradmeg a Világegyetem egyensúlya, így őrzik meg a rendet. Opaka úgy látta, hogy ez a lány atörzs jövőjét fenyegeti. Főleg most, hogy terhes, és anyaként hamarosan megnő a tekintélye.Márpedig Opaka soha nem ismerhette meg ezt a kiváltságot.Már kisgyerekként kiválasztották, elvették anyjától, és a klán sámánjával kellett élnie. Avénasszony nevelte, és bevezette a rejtélyek és titkok, gyógynövények és gyógyítás világába,s megtanította, hogyan beszéljen az istenekkel. Fárasztó, gyötrő élet volt, kínzómagányossággal teli hónapok során szigorral, szeretet nélkül nevelték. Fel kellett áldozniamagát a törzs érdekében, vállalva, hogy férj, gyerek nélkül éljen, s még most, vénségére isszűz legyen. Opaka nem ismerte fel magában az irigységet, hiszen arra nevelték, hogy azegész klánban ő legyen a leggazdagabb és leghatalmasabb, tehát nincs kire irigykednie. Aféltékenység puszta gondolata is idegen volt tőle, és most, hogy érezte, nem volt képesfelismerni. S ha valaki azt mondja neki, hogy fél egy egyszerű lánytól, nem hitte volna el.Olyanok, akik az istenekkel társalognak, híján vannak a szánalmas kis emberi gyengéknek.Elvakította hát haragja és keserűsége, a bensejében lakozó félelem attól, hogy Marimi egyszermég képes lesz az ő hatalmával versengeni. így aztán Opaka azzal áltatta magát, hogy mikortitokban a lány ellen mesterkedik, csak a törzs javát szolgálja.***Néhány fiatalasszony gyűlt Marimi köré, a lány hajadon barátnői. Huncutul csúfolódtak vele,hogy ő bezzeg nem fázik, ha a téli hideg befú a szállásukra. Bezzeg őket csak a szőrök tartjákmelegen! Marimit viszont egy férfi melegíti.- Ha halljuk a kiáltásaidat, siessünk a segítségedre? - kérdezte az egyik lány, akinemsokára hozzámegy egy vadászhoz a Sólyom klánból.
  20. 20. — De mi van, ha a férje kiáltásait halljuk? — csúfolódott egy másik. — Menjünk ésszaladjunk el a férjeddel?Marimi elpirult, de együtt nevetett velük. Korholta őket, amiért ilyen ostoba kis szüzek, deazért élvezte a figyelmüket, és csakugyan alig várta férje vággyal teli ölelését.Épp egy kosár frissen szedett gyümölccsel akarta kínálni őket, amikor váratlanul egy sikító nőrohant a körbe, félrelökte a táncosokat. Egy eszméletlen gyerek volt a kezében. Opaka elévetette magát, és könyörgött a gyógyító asszonynak, hogy mentse meg a fiát.Az egész tábor elcsendesedett, csak a tűz ropogott, és kisbabák sírtak fel a távolabbikunyhókban.Marimi felismerte a fiút. Payat volt, a Hegyi oroszlán klánból, a második családja a Vöröskanyonból valók, az első családja pedig a Sós síkság mentén élők. A rémület csöndjetelepedett a táborra. Opaka feltápászkodott, a fájdalomtól nyögő fiúhoz ment, és fölé hajolt.Megérintett néhány pontot a testén, a homlokára tette a kezét, lehunyta a szemét, lefeléfordított tenyérrel kinyújtotta karját, és a vonagló test fölött tartotta. S közben mindvégigvalami rejtélyes mondókát dúdolt, amit senki sem értett.Végül kinyitotta a szemét, amennyire tudott, kiegyenesedett, és közölte, hogy a fiúmegszegett egy tabut, és ezért gonosz szellem költözött belé.A tömeg egy emberként nyögött fel. Az egybegyűltek idegesen mocorogtak, néhányanhátrálni kezdtek. A havibajos nők meg a szoptató anyák kunyhóik menedékébe rohantak, aférfiak idegesen markolászták lándzsáikat. Egy gonosz szellem által megszállt személy igenveszélyes lehet, mert a szellem bármelyik pillanatban átszállhat valaki más testébe.Opaka érinthetetlennek nyilvánította a fiút, ami azt jelentette, hogy már az istenek semsegíthetnek rajta, akár halott is lehetne. Utána a főnökökkel és alfőnökökkel tanácskozott, mittegyenek vele, elvégre nem maradhat az emberek között. Marimi lassan közelebb óvakodott.Payat anyja a gyerek fölé hajolt, és zokogva könyörgött a rossz szellemhez, hogy hagyja el atestet. Két vadászt utasítottak, hogy vigyék arrébb, mert Opaka tabunak nyilvánította, hogyPayathoz érjen bárki is. Miközben mindenki a hisztérikusan zokogó nőre figyelt, Marimi mégközelebb húzódott. Kíváncsi volt, mi történik. Tudta, hogy távol kéne tartania magát, elvégreterhes, és nem kéne egy tabu személy közelében lennie, de még soha nem látott megszálltatazelőtt. Am amikor közelebb ért, mindössze egy fájdalomtól eltorzult arcú, ijesztően sápadtkisfiút látott. Miféle szörnyű bűnt követhetett el egy ilyen fiatal gyerek, hogy rászolgált veleegy gonosz szellem látogatására, tűnődött.Aztán észrevett valamit, amit a többiek nem. Összetört, sárga virágokat a gyerek kezében. Éshirtelen világos lett előtte: a fiú boglárkát evett. Hát így költözött belé a gonosz szellem!Mindenki tudja, hogy a boglárkában gonosz szellem lakozik, és ha megeszik, betegséget éshalált hoz. És most eszébe jutott az is, hogy ha a levelek még mindig a gyerek gyomrábanvannak, esetleg ki lehetne űzni a szellemet.Gondolkodás nélkül odaugrott, és mielőtt bárki bármit tehetett volna, felemelte a gyereket,fejjel lefelé fordította, és lenyomta a torkán az ujját. Payat azonnal hányi kezdett.A bámészkodókból hangos kiáltás tört elő, amikor látták, hogy zöld folyadék lövell ki Payatgyomrából, és a földön összegyűlve egy fenevad képét rajzolja ki. A gonosz szellem elhagytaa gyereket!Azonnal férfiak rohantak oda, és hamuval szórták le a zöld ördögöt, változzon füstté, mielőttúj lakhelyet találna.Marimi gyengéden lefektette a fiút a földre, az pedig felnyögött, és az anyját hívta. A nővillámgyorsan a karjába kapta, nevetett és sírt egyszerre, a keblére szorította fiát. A nézelődőkpedig a csodán elmélkedtek. Egyikük sem hallott még ilyesmiről.Egészen új szemmel néztek Marimira. Egyesek csodálattal, mások kíváncsian, némelyekgyanakodva.
  21. 21. Amikor Payat köhögött, majd kinyitotta szemét, mindenki látta, hogy a szín visszatért arcába,és egyszeriben Marimi nevétől lett hangos az este.— Csöndet! - kiáltott föl hirtelen Opaka, és felkapta tollakkal és gyöngyökkel díszítettgyógyító botját.A tömeg elhallgatott. Minden tekintet az ősz hajú gyógyító asszonyra meredt, aki bár kicsi éstörékeny volt, mégis hatalmat sugárzott. A hirtelen beálló halálos csöndben a törzs mindentagja tudta, hogy a legsúlyosabb bűnt látták, amit topa elkövethet: ez a lány dacolt a sámánítéletével.* **Összegyűltek a klánok sámánjai. Bevonultak az istenkunyhóba, s kisvártatva rejtélyes füstgomolygott felfelé a tetőn levő nyíláson át. A tábor elkomorodott. Marimi ijedten sírt anyjaölében, ifjú férje haragosan járt fel-alá kunyhójuk előtt. Mindenki az ítéletre várt.Aztán előbukkantak a sámánok. Opaka ünnepélyesen számkivetettnek nyilvánította Marimités a fiút. Meghaltak a törzs számára.- Nem. Nem csináltunk semmi rosszat! — kiáltott fel Marimi. A férje leköpte, éselfordult tőle.Marimi anyja lába elé vetette magát, és könyörgött, hogy tegyen valamit. De az anyja is hátatfordított neki. Megkezdte az öt nap, öt éjjel tartó siratást.A törzs, hátat fordítva Mariminak és a fiúnak, körbeállta őket, Opaka pedig megfosztottamindkettejüket nevüktől, ruháiktól, minden tulajdonuktól. Nem volt lándzsájuk, hogy vadatejtsenek, kosaruk, hogy magvakat hordjanak, szőrméjük, hogy ne fázzanak. A táboron túlélhetnek csak, túl az övéik körén, kísértetekként saját testükben úgy, hogy senki nem nézrájuk, senki nem szól hozzájuk, s földi sorsuk az istenek kezében van.* *Haldokoltak.Marimi és a fiú szótlanul ültek a tábor szélén, túl a határon, amelyet Opaka talizmánjai és afák törzsébe faragott misztikus jelek mutattak, lélektelenül figyelték a táncosokat a tisztáson,a kosaraikat fonó nőket, a szerencsejátékot játszó férfiakat. Marimi és Payat első és másodikcsaládja egyaránt gyászolt. Levágták a hajukat, és sárral kenték be a mellüket meg az arcukat,s egy egész holdcikluson át nem esznek majd húst. A nagynéniknek és nő unokatestvéreknektilos fonni, a nagybácsik és férfi unokatestvérek nem vehetnek részt a táncban, s Payat fivéreiés Marimi özvegy férje egy holdfordulón át nem vadászhat. Továbbá a család egyetlen tagjasem élhet nemi életet, nem étkezhet olyannal, aki nem a család tagja, és nem lépheti át semOpaka, sem más sámán árnyékát.A két számkivetett hét éjszakán át küzdött az életben maradásért. Gyomrukat mardosta azéhség. Éjszakára egy mélyedésben húzták meg magukat, amelyet Marimi levelekkel bélelt ki.Magához húzta Payatot, hogy melegítsék egymást, de a fiú egész éjjel didergett és sírtálmában. Marimi az első hosszú éjszakán a csillagokat nézte, és valami különös zsibbadtságkúszott fel a végtagjain. Nem saját életének elvesztése töltötte el kétségbeeséssel, hanem mégmeg sem született gyermekéé. A hasára tette a kezét, és érezte odabenn az egészséges életet.Hogyan táplálja magát, hogyan etesse a gyereket? Ha ő didereg a hidegtől, a baba talán nem?És amikor tavasszal eljön az idő, vajon nem holtan fog megszületni a kicsi Opaka átka miatt?Marimi soha életében nem tudta elképzelni, hogy ilyen vad hideg vegye körül, mint most,szarvasbőr szoknyája és nyúlszőr sapkája, a tábortűz melege és a kunyhó szőrmetakaróinélkül. Az ujjai kezén-lábán elzsibbadtak, mintha megfagyott volna a vére. Soha nemborzongott még így sem ő, sem a kis Payat, akinek az arcára fagyott a könny, úgy bújt hozzá,és sírt a mamája után.Marimi nem tudta volna megmondani, melyik volt rosszabb, a hideg vagy a félelem.
  22. 22. Minden reggel, amikor a nap felkelt, a klánok sámánjai elmondták a megfelelő imákat, ésszent füst szállt az ég felé, négy irányba magvakat szórtak szét, hogy lecsillapítsák azisteneket, kimutassák tiszteletüket és hálájukat. A családok kunyhóinak ajtajában a sámánokáltal megáldott bűverejű talizmánok lógtak, hogy távol tartsák a gonoszt és a betegséget.Maguk a kunyhók kör alakúak, ami a legszentebb jelkép, és kört formálnak a nagy táncköröntúl is. A több száz családból álló telep is kört alkot, és biztonságban vannak azon belül.De Marimit és a gyereket kiűzték a körből, veszélyes és ellenséges földön kellettmegküzdeniük az életben maradásért, a sámánok oltalma nélkül.Kísértetek voltak mindenütt ebben a különös, ijesztő vadonban — a termékeny földben éltek,a fenyegető árnyékokban, ott lapultak a szeder és vadrózsa tüskéiben, a fej fölé nyúló ágakonrejtőzködtek, lestek a védtelen embereket, készen rá, hogy leereszkedjenek, és birtokbavegyék testüket. Marimi még soha nem járt az erdőben egyedül, mindig a családja kíséretébencsak, amikor a sámán ment elöl szent füstjével és csörgőivel, hogy biztosítsa az utat. De mostmezítelen volt, egyedül a körön túl, egy sötét helyen, ahol hallotta a szellemek és kísérteteksuttogását és mocorgását, amelyek csúfolódva, gúnyosan fenyegetőzve körbetáncolták.De talán még ennél is rosszabb volt, hogy a fiút és őt megfosztották a történetektől. Atábortüzek mellett elmondott mesék kötötték egyik topát a másikhoz; az esténként felidézettlegendák és mítoszok fűzték egyik generációt a másikba, egészen az idők kezdetéig. Marimiapja, mint minden topa apa, továbbadta a történeteket, amelyeket ő hallott apja tábortüzénél,ahogyan az apjának az apja is ezeket hallgatta gyerekkorában, és így tovább egészen az elsőtörténetig, az első apáig, aki elmesélte a fiának. De Marimit és Payatot elvágták atörténetektől, és ezzel a klánjuktól és a családjuktól; soha nem öleli ismét magához őket atörzs. Kísértetekként bolyonganak a tábor szélén túl, borókabogyókon és olyanfenyőmagvakon élnek, amelyek elkerülték az aratók figyelmét. De ez elég soványka étek volt,így hát Marimi és a fiú egyre gyengült az éhségtől. Teltek a napok és az éjszakák, míg végülmár ahhoz sem maradt erejük, hogy bogyókat gyűjtsenek. Marimi tudta, hogy rá és Payatraimmár a halál vár, és nem volt sámán, akit arra kérhettek volna, hogy közbenjárjon értük azisteneknél.A holdat nézte a fák ágain keresztül. Tabu volt a holdat nézni, a sámánok kiváltsága. A klánmég mindig mesélt arról az unokatestvérről, aki olyan hosszan meredt a holdra, hogy végülrohamai lettek, habzott a szája, és a földhöz csapdosta magát. Ez volt a büntetése. De a holdnagyvonalú is tudott lenni. Amikor Tika nővére nem esett teherbe, ritka vörösvércse-tollakatvitt ajándékba Opakának, aki bevonult istenkunyhójába, és a holdhoz esedezett, hogysegítsen. Tika nővére pedig a rá következő tavasszal fiúnak adott életet.Marimi tudta, hogy le kéne sütnie tekintetét az égitest előtt, de nem volt képes rá. Legyengültaz éhségtől, lelke, akár az utolsó kihunyó parázs a hideg hamu közt, túl volt azon, hogybármitől is féljen, vagy törődjön valamivel. Feküdt a kis mélyedésben, az alvó gyerek csontoskis teste hozzásimult, és Marimi farkasszemet nézett az égből rávilágító körrel. Lélegzetelelassult, a szíve meg-megremegett. Gondolatai maguktól születtek, akarata ellenére, s halkanszólt a holdhoz:- Az én bűnöm volt. A fiú ártatlan, akárcsak a gyerek a méhemben. Csak engem büntess, őkethagyd élni. Csupán ennyit kérek, és mindent megteszek, amit csak akarsz.A hold fénye mintha felerősödött volna, de Marimi nem pislogott. Az ágak között nézett fel, sa ragyogás egyre fehérebb, egyre erőteljesebb lett, míg végül betöltötte az egész égboltot.Hirtelen éles fájdalom hasított a nő fejébe, és Marimi ijedten döbbent rá, hogy még ebben akísértetállapotában is rátörhet az a kín, amely gyerekkora óta üldözi. A hold ezzel bünteti.Olyan szemtelen volt, hogy szólni merészelt az istenekhez, és emiatt haláláig fájdalom azosztályrésze. Hát legyen, gondolta Marimi, s átadta magát a fájdalom erejének. Alombazuhant, és még soha ilyen mélyen nem aludt, mint most. A fájdalom hullámain tovasuhanóutolsó tudatos gondolata az volt: most meghalok.
  23. 23. De nem halt meg, s míg aludt, szellemkalauza, a holló tűnt fel álmában. Előrerepült, és intett,hogy kövesse. Marimi utánament, és egy kis patakhoz jutott a fák között, ahol egy dústejelőcserje nőtt.Amikor hajnalban felébredt, már csakugyan alig volt benne élet, mégis különös, új erő töltötteel. Kikúszott levélágyából, és elindult arra, amerre álmában járt. Aztán megtalálta a patakot,ahol a bokor nőtt, farkasétvággyal evett a keményen ropogó gyökérből, amely keserű volt, detápláló. Vitt Payatnak is, és rávette a gyereket, hogy egyen belőle.Azután ezeken a gyökereken éltek, és mikor megerősödtek, kis csapdákat készítettek, ésmókus- meg nyúlhússal egészítették ki táplálékukat. Marimi gallyat gyűjtött, hogy tüzetrakjon, és hamarosan kerek kunyhót készített ágakból és levelekből. Az aratótábortól távoléltek, szellemek és kísértetek között a barátságtalan erdőben, de Marimi már nem félt annyira,mert a legreménytelenebb pillanatban, amikor a népe elhagyta, amikor a kisfiút és őt már csakegy lépés választotta el a haláltól, látomása volt: közvetlenül a holdhoz imádkozott sámánközbenjárása nélkül, és a hold válaszolt.***Egy éjszaka, miután Marimi elaludt, ismét rátört a fejfájás, olyan gyötrő kín vájt akoponyájába, mintha a kísértetek lándzsákkal támadtak volna rá. És míg gyötrődött, isméthallotta kalauzát, a hollót. Arra utasította, hogy kövesse Opakát. Marimi előbb megrémült, dekénytelen volt megtenni, amit szellemkalauza tanácsolt neki. És hirtelen rádöbbent, hogynincs mitől tartania. Elvégre kísértet, és a kísértetek szabadon mennek bárhová, ahová kedvüktartja. így aztán nyugodtan kémkedhet Opaka után, amikor az a dolgait intézi.Marimi a levelektől pettyes napfényben állt, és nézte Opakát, aki málnát gyűjtött. Nem bujkáltelőle. Az egész törzs tudta különben, hogy a gyógyító emberek felhasználják a málnát és alevelét is vérzéscsillapításra, élénkítésre, tea vagy szirup formájában hasmenésre,üszkösödésre és torokfájásra is. Bárki gyűjthetett volna málnát, de senki nem tudta, mi anövény leszedésének helyes módja, melyik a legjobb időpont, melyek a megfelelő imák,amelyek nélkül a növénynek nincs ereje.Marimi pimaszul nézte Opakát, aki odalépett egy növényhez, tisztelettel megszólította,gyöngyeivel és tollaival a levegőbe rajzolta a szent jeleket. És mikor Opaka kihúzott egynövényt a földből, majd eldobta, Marimi azt is látta, hogy a gyökere törött, ami azt jelenti,hogy elveszítette varázserejét. Opaka különben többnyire éjszakánként gyűjtött növényeket.Marimi ezért megjegyezte a hold állását, a csillagok helyzetét, és azt, milyen vastagon áll aharmat a leveleken.Marimi azt is figyelte, hogyan tanítja Opaka a nővére unokáját a növényekre és a gyógyításra.Látta, amikor a sámán megmutatta a lánynak, hogyan kell az égerfa kérgét érlelni, mielőttkiforrázzák, mert a zöld kéreg gyomorfájást és hányást okoz, és látta azt is, hogyan kell apárlatot három napig állni hagyni, mire visszatér sárgás színe. Opaka elmondta a nővéreunokájának, hogy ha teliholdkor isszák, az égertea erősíti a gyomrot, serkenti az étvágyat. Abogyók jó féregűzők gyerekeknek.Opaka néha elindult kunyhójából, amely amúgy is odébb állt, mint a többieké, és visszavonulta táborból. Marimi ilyenkor belopózott, megnézte, mivel foglalkozik a gyógyító, mit csinál azösszegyűjtött növényekkel. így tudta meg a sikamlós szil belső kérgének titkát. Marimi láttakorábban, amikor Opaka begyűjtötte és kirakta száradni. A kéreg mellett egy szarvasbőrönmozsár volt és kő, a kéreg egy részét már finom porrá őrölték. Egy zsinóron síkosszil-golyócskák sorakoztak. Marimi tudta, hogy ezt a hüvelyben női panaszokra használják, avégbélben pedig bélpanaszokra.A hosszú tél során, miközben a baba szépen nőtt a szíve alatt, Marimi mindent megfigyelt éselraktározott az agyába. A vadon mindvégig fenyegetőn vette körül, szinte ránehezedett,állandóan résen volt a rosszindulatú kísértetek ellen, védve magát és Payatot, nehogy
  24. 24. megszállja őket a rossz szellem. De érezte, mint nő benne a belső erő, a tudás és amagabiztosság. A hold nem ok nélkül kímélte meg, és ő állta az alku ráeső részét. Ahányszortavacskára bukkant, amelyet beleptek a levelek, és a hold tükörképe nem látszott benne,Marimi kimerte a leveleket, hogy a hold büszkén és teljes szépségében ragyoghasson a vízfelszínén. És amikor olyan, éjszaka nyíló virágokra bukkant az erdőben, mint az esti kankalin,megritkította a fölötte levő ágakat, hogy a hold akadálytalanul gyönyörködhessen a számáranyíló csodás virágokban.Így élték túl a telet ők ketten, az erős lány és a bizalommal teli kisfiú. A tábor szélén túl úgy,hogy egyszer sem merészkedtek a többiek közé. Marimi soha nem tépelődött azon, mit hozmajd a jövő. A topákat nem érdekli a jövő. Van a ma, és voltak a tegnapok, de a holnap csakamolyan homályos, zavaros gondolat, mivel mindig ma lesz belőle. Bárcsak tanácsot kérhetneegy sámántól, mihez kezdjen, ha itt a tavasz, gondolta. Payat és ő maradjanak az erdőben,vagy keressenek nyári otthont maguknak a családjuk közelében? Mit tehet egy élőhalott? Éshogyan tanul meg kísértetnek lenni? Amikor száműzték őket, senki nem várta őket a másikoldalon, hogy megtanítsa arra, amit tudniuk kell. Meg kellett volna halniuk, de imádkozott aholdhoz, és a hold megmutatta, hogyan maradjanak életben. Lehet, hogy újabb törzsi tabutszegett meg azzal, hogy nem halt meg?Marimi túl fiatal volt ahhoz, hogy sokáig tépelődjön ilyen bonyolult kérdéseken. Inkábbfélretolta őket, s minden hajnalban inkább arra koncentrált, hogy túléljék ezt a napot is. Azélet és halál rejtélyét a sámánokra hagyta.Aztán eljött a nap, amikor megtudta, mekkora erő lakozik benne. Hetek óta követte márOpakát, és a sámán egyre idegesebb lett. Már óvatosan bújt elő kunyhójából, vonakodvahatolt be a fák közé, egyre hátranézett, a lányt figyelte. Öreg keze remegni kezdett, mindtürelmetlenebb lett, s napról napra rosszabbul érezte magát. Nem vehetett tudomást erről alényről, de az árnyékként járt a nyomában, és a sámán korosodó idegei egyre feszültebbeklettek. Végül nem bírta tovább. Egy nap hirtelen megfordult, és Marimit meghökkentvekiabálni kezdett. Szent botját rázta, és olyan nyelven kántált, amit Marimi nem ismert.Marimi nem hátrált meg. Kihúzta magát, büszkén állt, domborodó pocakja mindennél jobbanárulkodott életerejéről és erős akaratáról, amely nem hagyta meghalni. A vénasszonyelhallgatott, és találkozott a tekintetük. Még az erdő is elcsendesedett, mintha a szellemek, akísértetek, a madarak és kis állatok is mind tudatában volnának, micsoda fordulópont tanúilehetnek. Végül Opaka lesütötte a szemét, elfordult a kísértetlánytól, aki nem volt hajlandómeghalni, és eltűnt a fák között.***Végül eljött a hajnal, amikor a napfény, akár egy kés, élesen, vakítón szúrta Marimi szemét. Alány mozdulatlan feküdt, gyötörte a fájdalom. De a kínon keresztül látomása volt -szellemkalauza, a holló ült egy ágon, és okos, fekete szemével lepislogott rá. És ezalkalommal Marimi hallotta suttogását.- Kövess!A lány összeszedte a növényeket, amelyeket a holtak földjén élve gyűjtött, fogta a nyúlszőrtarisznyákat, amelyeket ő készített, és megtöltötte magvakkal, levekkel, gyökerekkel. Aztánkézen fogta Payatot.- Itt hagyjuk ezt a helyet. - Különös, új eltökéltség töltötte el, s immár nem félt a törzstörvényeitől és tabuitól. A család kunyhójához ment, ahol még mindenki aludt, magához vetteminden holmiját, amit anyja még nem temetett el. Leguggolt alvó anyja mellé.Megrémisztette, milyen öreg és elgyötört lett a hosszú gyász során. Közel hajolt hozzá, úgysuttogta.- Többé ne gyászolj. Elmegyek, követem a hollóm. Már nem köt ehhez a családhoz asorsom. Talán soha nem jövök vissza, anyám, de a szívemben magammal viszlek. És
  25. 25. ahányszor csak hollót látsz, állj meg, és figyeld, mit mond, mert lehet, hogy tőlem hozüzenetet. És így szól majd: Biztonságban vagyok. Elégedett vagyok. Megtaláltam a sorsom.A legjobb ruhájában távozott. Hosszú szarvasbőr szoknyában és nyúlszőr köpenyben, lábánfűszandállal. A hátára vetette alvómatracát, amelyet ő maga font gyékényből, egy nyúlbőrtakarót, és a bölcsőt, amelyet a tavasszal születendő kicsinek font. Vitt egy kosarat, hogylegyen mibe magvakat gyűjteni, egy lándzsát és lándzsavetőt, tűzcsiholó eszközöket, meg egygyógynövényekkel teli kis tarisznyát. Most már világos volt számára, miért utasította a hollóarra, hogy kövesse Opakát, és figyelje meg, mit csinál. Fel kellett készülnie a nagy útra.A topák nagy utat bejártak, hiszen állandóan ennivalót kerestek, de voltak határok. Már koragyermekkorban arra tanították őket, hogy a „föld, ami azon túl fekszik", már egy más törzsőseihez tartozik, tehát a topáknak tilos belépniük. De Marimi érezte, hogy most, mikorPayattal együtt a hollót követik, népe történetében először, tiltott területre fog lépni.Egész nap mentek, és amikor elérték a topák földjének déli határát, Marimi félelemmel,óvatosan közelített a meredélyhez, mert ez új föld volt, ahol topa még soha nem járt, teliismeretlen kövekkel és növényekkel, vagyis idegen szellemekkel. Elnézte a láthatár feléelnyúló sivatagos völgyet. Itt nem ismeri a szabályokat, nem tudja, mi tabu. Minden lépésnélvigyáznia kell, nehogy véletlenül megsértse valamelyik szellemet. Mielőtt megtette volna azelső lépést lefelé, a meredeken, megszólalt. — E hely szellemei, nem rossz szándékkaljöttünk, nem tiszteletlenül. Béke van a szívünkben. - Megfogta a fiú kezét, felemelte jobblábát, és eltökélten rálépett a tiltott földre.Payat sírva fakadt. Marimi kezét rángatta, és közben a másikkal hátramutatott, ahonnan jöttek,az anyja után sírt.De Marimi megmarkolta a vállát, a szemébe nézett, és így szólt:— Nem mehetünk vissza, kicsim. Soha nem mehetünk vissza. Immár én vagyok azanyád. Én vagyok az anyád.Payat szipogva fogta meg újra Marimi kezét.— Hová megyünk? — kérdezte.A lány pedig a nap felé mutatott. Az óriási, vörös korong előtt világosan kirajzolódottkalauzuk, a holló alakja.***Payat vette észre előbb a fejük fölött keringő keselyűket. — A holló miért nem vízhez vezet?— kérdezte. Kiszáradt, cserepes volt a szája.— Nem tudom - felelte Marimi. Zihált az erőlködéstől, hiszen a hátán cipelte a fiút, mertaz túl gyenge volt már ahhoz, hogy járjon. — Talán vizet keres.— Azok a madarak meg akarnak enni minket. - Payat a keselyűkre gondolt.— Csak kíváncsiak. Idegenek vagyunk a földjükön. De nem akarnak bántani. — Kishazugság volt, de elég ahhoz, hogy megnyugtassa vele a gyereket.Marimi és Payat nagy utat tettek meg, sok nap és sok éjjel mentek, éles sziklák mellett, mélykanyonokon át, igazi sziklamezőkön és sós homokon, amelyen a kaktuszok magasabbakvoltak, mint egy ember, s mindig a hollót követték, amely nyugatnak repült, mindignyugatnak.Amikor leszállt az este, a holló megpihent — egy sziklán vagy egy kaktuszon, vagy egy fán—, és Marimi és a fiú is tábort vert. Másnap reggel pedig ismét a holló röptét követték nyugatfelé. Hová vezeti őket a holló? Más emberekkel fognak találkozni? Marimi aggódott, merthamarosan megszüli gyermekét, és elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne legyen jelen aszülésnél sámán, aki az istenek áldását kérné. Hogyan kapna a gyermek védelmet, és mikéntnéznének az istenek jóindulattal le rá, ha egy sámán nem szól az érdekében?
  26. 26. A hosszú út során Marimi és Payat a meszkitócserje babját ették, vad szilvát, datolyát éskaktuszbimbókat. Néha vadásztak, nyulat ettek vadhagymával és pisztáciamagvakkal. Amikornem akadt forrás vagy patak, szúrós körte vastag szárát szívták ki, amely tele volt vízzel.Bármerre mentek is, illendően viselkedtek a földdel. Mindennel tisztelettel, szertartásosanbántak. Még ha egyszerű is, de szertartás előzte meg, ha leszakítottak valamit a fáról,megöltek egy állatot, ittak egy forrás vizéből, vagy beléptek egy barlangba. Kérelemmelfordultak hozzá, vagy megköszönték az ajándékát. — Ennek a forrásnak a szelleme —fohászkodott Marimi. — Bocsánatodat kérem, amiért veszünk vizedből. Alkossuk együtt azélet körét, amelyet Mindenek Teremtője adományozott nekünk. Hurokcsapdát csinált, és afiúval együtt elbújt a sziklák mögé.Aztán megcsókolta a kézfejét, és a hang odavonzotta a madarakat. Amikor pedig elkapta avergődő kis jószágot, bocsánatot kért az állattól, és arra kérte kísértetét, ne álljon bosszútrajtuk.Egyszer a föld morajlani kezdett alattuk, és úgy remegett, hogy ledöntötte őket a lábukról.Marimit elöntötte a félelem, de aztán visszaóvakodott, és rájött, mi okozta a földrengést.Véletlenül betaposta egy teknős odúját. Azonnal Teknőc nagyapó bocsánatát kérte, ésmegtisztította az otthonát.Soha nem feledkezett meg arról, mivel tartozik a holdnak. Amikor Payat és ő étkeztek, sohanem evett meg mindent, mindig hagyott hátra valamit, az istennőnek ajánlva, aki megmentetteőket.Néha látták annak nyomait, hogy emberek jártak arra nemrég — megfeketedett köveket, állaticsontokat, dióhéjat találtak. De a nyomok olykor nagyon régiek voltak, s láttak olyansziklarajzokat is, amelyeket mintha az idők kezdetén véstek volna. Marimi ezen az idegenföldön mindvégig érezte ezeknek az ősi embereknek a szellemét maguk körül. A forróhomokon és a vastag datolyapálmák árnyékában egyaránt. Kíváncsi volt, vajon mitgondolhatnak ezek a szellemek az ősi földjükön átvonuló furcsa idegenekről, és mindigbocsánatot kért tőlük, amiért megzavarja őket, és biztosította a szellemeket, hogy Payat és őillő tisztelettel közeledik.A hold ötször halt meg és született újjá az óta az éjszaka óta, hogy Marimi hozzá imádkozott,és a lány azóta is figyelte, és ámult hatalmán. Csak a hold képes meghalni és újjászületni ahalál és születés végtelen ciklusában, és csak a hold képes fényt adni éjszaka, amikor szükségvan rá, míg a nap olyankor világít, fényes nappal, amikor nem kellene. És amikor éjjelgyalogolt, holdfénynél, bár nagy terhet cipelt a hátán és a hasában is, érezte, hogy hosszabbaka léptei, a hold ereje lüktetett az ereiben. Minden egyes lépéssel erősebb lett.S míg a végtelen mezőkön gyalogolt nyugatnak, gondolatai a csillagok felé szálltak, ottidőztek, majd új tudással tértek vissza. Marimi megtudott valamit, amit előtte még soha senki:azt, hogy az ember közvetlenül, a sámánok közreműködése nélkül is imádkozhat azistenekhez. Azt is megtudta, hogy a világ nem okvetlenül az a rosszindulatú hely, aminek atopák hiszik. Az igaz, hogy mindenütt vannak szellemek, de nem mind gonosz. Vannakköztük olyanok is, amelyek barátságosak, akikhez segítségért vagy tanácsért lehet fordulni,így a madarakhoz is, amelyek napnyugtakor az égen körözve jelzik, hol talál vizet. Asámánok arra tanították a topákat, hogy a túlélés alapja a félelem. Marimi viszont a hosszú útsorán megtanulta a néma sziklák és kaktuszok között, a lopakodó coyote-ok és döcögőteknősök között, hogy a kölcsönös tisztelet és bizalom is elég lehet.Látva, hogy a hold milyen gyönyörű, mikor megvilágítja a sivatagi tájat és ezzel az útjukat,Marimi egyszerűen nem értette, hogyan is hihetik a topák haragos és ijesztő istennőnek.Nemcsak tabu volt a holdra nézni, de az emberek féltek is tőle, mert hatalma volt a havibaj, aszületés ciklusa és a nők sötét titkai fölött. A topák ugyanígy féltek a naptól is, mert égeti abőrt, tüzeket és szárazságot csinál, mindig haragos, s csak a sámán imái tudják lecsillapítani.De Marimi és Payat megtanulták szeretni a nap melegét végtagjaikon reggelente, látták, hogy

×