1. Móra Magda verse 1966 Az út felén túl

3. a lelked gyakran t ű nt id ő kbe téved.

4. A dolgaidban tartod még a rendet,

5. de egyre inkább áhítod a csendet.

7. és nem mész fejjel valamennyi falnak.

9. és hinni tudsz: a mások igazában .

10. Már reméled, hogy nem hiába éltél:

11. mit szóval szóltál vagy tettel beszéltél, .

12. nem maradt hang: a semmibe kiáltó.,

13. Ha nem is lettél irányjelző zászló,

15. szélben, viharban, ködben, szürkületben, !

17. a nyitott ajtó biztos menedéke.

19. már nem hiszed, hogy adósod az élet,

20. csak azt érzed, hogy tiéd az adósság ,

21. mert kevés volt a salakmentes jóság :

22. a mindent adó, semmit visszaváró,

23. a minden próbát derekasan álló,

26. Ha elkerülted már a negyven évet,

27. S mindezt beláttad, és mindezt megélted,

28. És be tudsz állni a legszürkébb helyre,

29. Már Te lehetsz a sorsod fejedelme!