• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Saját kezével írta meg a "csak az olvassa" c. blogján Gerle Éva, hogy súlyos elmegyógyászati betegségben szenved
 

Saját kezével írta meg a "csak az olvassa" c. blogján Gerle Éva, hogy súlyos elmegyógyászati betegségben szenved

on

  • 371 views

Gerle Éva minden normális embert elborzasztó pszichiátriai betegségeinak a gyüjteményét tette közzé a "Csak az olvassa+ c, híres blogjában

Gerle Éva minden normális embert elborzasztó pszichiátriai betegségeinak a gyüjteményét tette közzé a "Csak az olvassa+ c, híres blogjában

Statistics

Views

Total Views
371
Views on SlideShare
370
Embed Views
1

Actions

Likes
1
Downloads
0
Comments
2

1 Embed 1

https://twitter.com 1

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Microsoft Word

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel

12 of 2 previous next

  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Saját kezével írta meg a "csak az olvassa" c. blogján Gerle Éva, hogy súlyos elmegyógyászati betegségben szenved Saját kezével írta meg a "csak az olvassa" c. blogján Gerle Éva, hogy súlyos elmegyógyászati betegségben szenved Document Transcript

    • Beteg Gerle top 10 -- kín Közzétéve augusztus 17, 2013 Annyit írtam már a testről! Ez az én testem. Lássuk most a pszichiátria, -ológia körébe tartozó kínjaimat, de legalábbis jellegzetességeket. Hordjuk össze -- nektek mi van? 1. Karvagdosás -- elég részletesen megírtam már: kiált a testem, ez is miért jelszavas, hát mit szégyellek még én? Most a fotózáson lealapozták gondosan. Szeretem a textúráját egyébként. -> hegfétis. 2. Alvásparalízis – mosom kezeimet azóta bezárt blogján olvastam róla, jaj, hogy most már neve is van! Iszonyat, úgy hívtam: jönnek a Rémek. Tizenhat és huszonkét éves korom között rendszeresen, főleg alkoholfogyasztás után. Zúgásra ébredek, a tudatom éber és retteg, a testem alszik, nem mozdul, de valami mégis felkel és elindul bennem, a többi nehéz és kétségbeesett. El akarják vinni a lelkemet sötétszürke lények, akiket nem látok, rettegek. Fogaim tövének fájdalma. Kiáltani akarok, valami éber erős lélekkel várja közben bennem, hogy vége legyen, és tudja is, hogy mindjárt vége, csak ki kell bírni ezt a süvítő zúgást, jaj, ki kell bírni. Amióta gyerekem van, és főleg a szoptatás alatt, ami hormonálisan nagyon más alvást csinál, csak egyszer-egyszer fordult elő. Fórum a témáról, nagyon érdekes. Ugye nektek is volt, ugye nem engem visznek csak el az ufók. Nem érdekel, hogy asztráltest meg két világ közti kapu, nem akarok rettegni. 3. Folyamatosan magas szorongásszint, túlzott felelősség- és elégtelenségéréssel, magas mérce, amely megbénít, mindent megkeserít, mindent problémának, súlyosnak láttat, kedvetlenné tesz, moralizál, bűntudatot okoz, szégyenbe taszít, nem enged önfeledtnek lennem, könnyen túllépnem, rá se rántanom, elhajítanom, ami nem kell. Ma már megvan a vicces fele is ennek, meg az élvezet is ugyanolyan súlyos: túlhajtott, de koncentrált, okos, tudatos hedonizmusba fojtom a szorongást, néha megdöbbenek, mennyt segít egy pohár bor, de nem engedhetek ennek, nem iszom, nem iszom, havonta kétszer talán valamit.
    • Biztos ellenszer a nagyon sok futás, a katartikus zenehallgatás, és a szexben is tudott lenni pont, amikor ez átbillen. 4. Szezonális depresszió, bipoláris jegyekkel. Tanár vagyok, előtte meg diák, és ekképpen mámorosodtam meg mindig a tanévkezdettől. Akkor még minden tiszta, aranyló, szelíd az ősz. Nagy kezdetek, nagy energiák, nagy teljesítmény, feszes hegyű filctollak. Alkotó ember vagyok, és minden évben szétrobbantom kínlódó keresésemmel a tanárlét falait. Nem értenek a körülöttem levők. Konfliktusok, majd idegenség. Ma sem értenek, egyébként, csak ma már visszavonulok a kastélyomba, és megvagyok magam, a gyerekeim, a blogom, az erdő meg én. És aztán összezuhanás, fényhiány, kifáradás, teljes csőd, önpusztítás. Nyáron újra valami megnyugvás, változás. A legdurvább 2004 ősze volt. Még gyanútlan voltam, beletettem minden sejtemet a tanárságomba, a barátságaimba, a reménytelen szerelmembe, nagyot zuhantam. Ezt a bipoláris dolgot tudakoltam egy szakembertől, de akkor akasztotta fel magát harminchárom évesen az egyik ilyen ismerősöm, és ahhoz képest semminek tűnt az enyém. Elmúlt, egyébként, János elfogadásától, attól a tudattól, hogy megérdemlek dolgokat, meg hogy nem függök, merem élvezni, ami van, együtt száguld az életemben a teljesítmény és az öröm, a döbbent hála, hogy hát mégis, és talán a halála is megérlelt. 5. Nem tudok pisilni bármilyen stresszhatás esetén. Ma sem, de régebben egészen abszurd módon tíz perceket szenvedtem, közben berregett a busz motorja. Itthon nincs gond, de máshol, főleg ha menés van, utazás, vagy mások is a közelemben! Kínomban elkezdtem a helyiség mintáit, kőkockáit, csempéit számolni, lassan, nagy figyelemmel -meglepett a siker, tizenháromnál mindig eljött a megváltás. Ezt nevezzük autogén tréningnek, vagy kognitív terápiának, Dani? Egyedül sikerült megtalálnom a megoldást, és az évek alatt tizenháromról lassú háromra csökkent a sikeridő. Az elengedéssel lehet problémám, bizonyosan, vagy még rosszabb, valami abúzus? Vagy csak hosszú a húgycsövem? Egyszer bepánikoltam egy dizájnvécében, ahol semmi számolnivaló nem volt, csak ónszínű recés falak. Na, ez megy a
    • regénybe. 6. Szénhidrátfüggés, evésrohamok, elmúlt. A futás kioltja. Most is sokat eszem, ha nem felejtem el, és nem vagyok el egész nap három kávéval (Illy magyar volt, tudtátok?), de ma nagyon fontos a minőség, meg sokat is fogyasztok. Bulimia sosem. 7. Hajrágás (erre jó a drága fodrász, mert akkor sajnálom a profi végeket), sebtépkedés, hegfétis; szőrhúzgálás- és fültisztításszenvedély, mások mitesszereinek sóvárgó lesése, magamon találás öröme, és ne dicsekedjek, de ritka. 8. Állandó intellektuális jelenlét, próbálta is József Attilával megmagyarázni nekem egyik kedves trollom, hogy ne: Éva vigyázz, magadat nagyon el ne takard az eszeddel, játszd, ami vagy -- ne tulozz meglásd megkeres Ádám. - de hát ennek a kiindulópontja is tévedés, és e blogon nem kell magyarázni, miért. Sem a mosolyunk, sem az okosságunk nem a vonzás technikája, mindenki bátran azzá nyíljon, ami benne a virág! Bennem kinyíltak a szavak, könyvek, témák, filmek, a színház, és ehhez remek partnerem volt János. A zenéhez kevésbé, azt egyedül. Tényleg napi betevő az újság, a könyv, a film, a zene, az ámulás, és nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, akinek nem. Ide tartozik még ez az iszonyatosan éber tudatállapot, a villanófény: nagyon koncentráltan dolgozom, értek meg szöveget, színházat, ugyanígy főzök, és mindenben azonnal döntök, és megyek bele a döntésbe, mint a tank, nem táncolok vissza. Így lett a lányom, így a bambuszbiciklim, az otthonom, a legszebb csókom, a munkáim, a versenyeredményeim, és így néztem a művész urat a színpadon: felfokozottan, mindenestül, azonnal. Mindent tudok előre, mindent észreveszek, főleg a forgalomban a szereplők szándékát, a valószínűségeket -- nem csoda, az életem a
    • tét. Ugyanígy: számok, dátumok egész pontosan és évekig, egyszer hívott ismerős telefonszáma sokkal később is simán megy, Zola mikor írta a Nanát, biciklidefekt időpontjának krónikási igényű felidézése, tizenkét éve a Sirálypremier, első anális szex dátuma stb. (az a baj, hogy exponenciálisan nő a szexszel kapcsolatos, sokszor megdöbbentő keresőkifejezések idetalálása, nagyon előre rangsorol a google). Ismerősök néznek nagyot ezen a dátummánián, rettegnek (pedig van, hogy blöffölök), aztán inkább csak röhögnek, ugye, Balázs. Arcok nem, nevek sem, de ami szám, vagy efféle tény, az mindig, nemhogy nem félek a számoktól: a szerelmesük vagyok, anyai ágon matematikus a család, nagyapám igen jeles csillagász volt, és az már, mint József Attilától is tudjuk, szinte költészet, körbeértünk. 9. Késés. Amióta volt ez a fél év: három gyerek életének megszervezése, infúziólecsepegéshez igazított taxi, főorvosarrajáráshoz hangolt bébiszitter, gyógyszerbevevés, kacsaürítés, azóta én gyűlölöm és kijátszom az időpontokat. Egyszerűen nem indulok el, bosszúból, leszarom. Sok türelme kell legyen annak, aki velem találkozik. Le is késem a vonatot, és a Ványa bácsit is. 10. Kényszerek. Ez enyhe, vagyis nem teszi tönkre a mindennapokat: elsősorban a teljesítmény, írás, túlhajtott zenehallgatás; valaminek utánamenni, én most éppen a Nagyításnak annyira, mint benne Thomas a gyilkosságnak; megállíthatatlan futás (lépésszámlálás, sose rontom el) és biciklizés. Aztán: morzsaiszony, kezem tiszta legyen, lepedő-terítő szegélye lefelé legyen és ne legyen ferde; papucs mindenkin vagy nagyon tiszta padló, ne lépj rá, ha vizes, ezért vendégeimmel is pörölök. Újabban hisztéria a színekkel: bugyi-melltartó egy szín és egy márka legyen (Intimissimi), mert el van rontva a nap különben; fehér cipő, fehér óra, fehér hajgumi; vagy épp narancssárga kiegészítők, esetleg zölddel -- van, aki ezt ízlésnek nevezi. Megkerülhetetlen klasszikus kényszertémában, olvassátok inkább őt: Repedésre nem lépés -- ÁSÉS Brigád blog Alsóban kockás füzetet teleírás számokkal, úgy, hogy egy kocka egy számjegy, vesszővel elválasztva.
    • Gyerekkorban minden reggel kakaó kapás ágyba, 3 decis söröskorsóban. Legbetegebb szertartásszerű megivás: Maki (együttalvó játék) felültetése, majd Pelus (sokéves 2000x kimosott textilpelenka) kiterítése levarratlan ún. "sima" felével felém, és jobbkézzel kakaóivás közben balkéz fonákjával nagyon puha Pelus simogatása!!!! (Későbbi borotvált pina - igény kialakulása.) Ezzel az emlékkel társaságon belül hihetetlen sebek feltépése, mint Bretodonak az Amélie által megtalált gyerekkori doboz. Közös élmények: pelenka mindig színnel kifelé hordása mindenhova, anélkül alvás nem tudás. Ha nem színnel van bármilyen textil, rosszullét kerülgetés. Őzike szintén. Testvér őzike bosszúból felakasztás csillárra. Ettől haláltól félelem kialakulás. (Korábban említett Makit vitorlás árbócra felakasztás Balatonon idősebbek -- nagyon sírás.) + 1. És akkor idézzük még fel, mi az, ami az 1984 végén a patkányok: legbelső félelem? Nekem a skorpió. De egy ilyen égövi lány mikor találkozik skorpióval? Nos, soha, de el kell meséljük már ezt is, Kinga, ne haragudj: a nyolcvanas évek derekán járunk, három évvel idősebb barátnőmmel azt játsszuk, hogy a tekintélyes mennyiségű Búvár zsebkönyvek valamelyik képét az egyik a másik fél orra alá tartja, aki csukott szemmel megcsókolja, majd megnézi, mi volt az -- katarzis kilenc évesen. De hogy visszaélés ne történhessék, a Pókok, skorpiók kötetet eleve átvittem anyám szobájába. Ez az én rafinált, hogy mást ne mondjak, barátnőm átosont, vagy mégis elrejtette valahogy (most már elmondhatnád, hogy volt), míg én csukott szemmel vártam, és a hátlap fekete, borzalmas skorpiójára nyitottam ki a szemem, azóta rettegek a sosem látott skorpióktól.
    • Gyerekkorban minden reggel kakaó kapás ágyba, 3 decis söröskorsóban. Legbetegebb szertartásszerű megivás: Maki (együttalvó játék) felültetése, majd Pelus (sokéves 2000x kimosott textilpelenka) kiterítése levarratlan ún. "sima" felével felém, és jobbkézzel kakaóivás közben balkéz fonákjával nagyon puha Pelus simogatása!!!! (Későbbi borotvált pina - igény kialakulása.) Ezzel az emlékkel társaságon belül hihetetlen sebek feltépése, mint Bretodonak az Amélie által megtalált gyerekkori doboz. Közös élmények: pelenka mindig színnel kifelé hordása mindenhova, anélkül alvás nem tudás. Ha nem színnel van bármilyen textil, rosszullét kerülgetés. Őzike szintén. Testvér őzike bosszúból felakasztás csillárra. Ettől haláltól félelem kialakulás. (Korábban említett Makit vitorlás árbócra felakasztás Balatonon idősebbek -- nagyon sírás.) + 1. És akkor idézzük még fel, mi az, ami az 1984 végén a patkányok: legbelső félelem? Nekem a skorpió. De egy ilyen égövi lány mikor találkozik skorpióval? Nos, soha, de el kell meséljük már ezt is, Kinga, ne haragudj: a nyolcvanas évek derekán járunk, három évvel idősebb barátnőmmel azt játsszuk, hogy a tekintélyes mennyiségű Búvár zsebkönyvek valamelyik képét az egyik a másik fél orra alá tartja, aki csukott szemmel megcsókolja, majd megnézi, mi volt az -- katarzis kilenc évesen. De hogy visszaélés ne történhessék, a Pókok, skorpiók kötetet eleve átvittem anyám szobájába. Ez az én rafinált, hogy mást ne mondjak, barátnőm átosont, vagy mégis elrejtette valahogy (most már elmondhatnád, hogy volt), míg én csukott szemmel vártam, és a hátlap fekete, borzalmas skorpiójára nyitottam ki a szemem, azóta rettegek a sosem látott skorpióktól.