• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Näiteid Ungari muinasjuturaamatust.
 

Näiteid Ungari muinasjuturaamatust.

on

  • 431 views

 

Statistics

Views

Total Views
431
Views on SlideShare
431
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Näiteid Ungari muinasjuturaamatust. Näiteid Ungari muinasjuturaamatust. Document Transcript

    • A három kismalac és a farkas.Volt egyszer három kismalac. Amikor megnőttek, a mamájuk elküldte őket,hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagy vígan dalolvaútnak indult. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki zsúpszalmát cipelt. Azelső kismalac megszólította:- Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belőle házikót!Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a zsúpszalmát, de még segített isfölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Mostmár csak két kismalac ballagott tovább. Egyszer csak találkoztak egy emberrel,aki deszkát cipelt. A második kismalac megszólította:- Deszkás bácsi, add nekem a deszkádat, hadd építsek belőle házikót!Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a deszkát, még segített isfölépíteni a házikót. Annak a házikónak elől is volt ajtaja, meg hátul is. Mostmár csak a harmadik kismalac ballagott tovább. Hamarosan találkozott egyemberrel, az meg téglát cipelt.- Téglás bácsi, add nekem a tégládat, hadd építsek belőle házikót!Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a téglát, még segített is nekifölépíteni a házikót.A három kismalac boldogan élt a három házikóban. De egyszer csak arra tévedta lompos farkas. Egyenest a szalmaházikó elé állt, és csúnyán kiabált:- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem aházikódat!Reszketett a kismalac, de azért hetykén kiáltotta a farkasnak:- Lompos farkas, fekete! Engem ugyan nem kapsz be! A farkas tépte,marcangolta a házikót, de mire szétszedte, a kismalac a hátsó ajtón át elmenekülta deszkaházikóban lakó testvéréhez. A farkas hamarosan a deszkaházikó elé ért.- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem aházikódat!- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiabált hetykén amásodik kismalac, és a testvérével együtt elmenekült a hátsó ajtón atéglaházikóba.
    • A farkas hamarosan odaért, és csúnyán kiabált:- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverem aházikódat!- Lompos farkas, fekete, engem ugyan nem kapsz be! - kiáltotta hetykén aharmadik kismalac, és nyugodtan leült a testvérei mellé.A farkas fölmászott a házikó tetejére, s a kéményen át beugrott a szobába.Csakhogy a tűzhelyen hatalmas fazékban lobogott, forrt a víz, és a mérges,lompos farkas a kéményből egyenest a forróvizes fazékba pottyant. Akismalacok meg gyorsan egy nehéz vasfedőt tettek a fazékra, aztán egymásbakapaszkodva táncoltak és énekeltek:- Lompos farkas, fekete, minket ugyan nem kapsz be!A három kismalac azóta is boldogan él, vasárnaponként meglátogatják egymást,és olyankor jókat nevetnek a pórul járt farkason.
    • „A három kismalac” óvodásaink szemévelAz illusztrációkat készítették: Nyíri Sára, Bíró Borbála, Bálint Napsugár, SzebeniKata (Szent Anna Utcai Óvoda), Gyevi Szabó Orsolya, Makai Edit (Bocskai Utcai Óvoda)
    • A három kismalac (angol népmese)A fotók készültek: a Központi Óvoda Apponyi Téri Tagóvodájában
    • Sötétkék Eve címő mese óvodásaink szemévelA belga meséhez az illusztrációt készítették: A Szent Anna Utcai Óvodaóvodásai
    • Sötétkék Eve meséje (belga mese)- Ismered Eve-t?- Sötétkék Eve-t?- Eve egy királynı.- De senki sem ismeri, kivéve persze Eve-t, magát.Eve imádja a sötétkéket.Minden reggel sötétkék ágyban ébred. Sötétkék papucsábanlemegy a lépcsın a sötétkék székeihez.„- Jó reggelt sötétkék asztal, és sötétkék székek!” – éneklividáman. A sötétkék konyhaszekrénybıl elıveszi sötétkékbögréjét sötétkék szederdzsemjéhez. A dzsembıl vastag rétegetken szendvicsére. Minden reggel ezt eszi.Sötétkék csészéjébıl sötétkék teát iszik, mely sötétkékvirágokból készül. A virágokat sötétkék kertjében sötétkék fákonneveli.Senki nem tudja, hogy Eve miért szereti a sötétkék színt. Még Evesem. Úgy van ez pont, mint a tüsszentés, kell, és kész, vagy nem.Eve nagyon szép lány. Annyira csinos, hogy az emberek, hamegpillantják, csak annyit tudnak mondani, hogy „Ooooh!” vagy„Aaahh!”! És semmi mást.Hát ez kissé kevés. Eve ezt borzasztó unalmasnak találja, mertannyira szeret beszélgetni. Eve sötétkék, és annyira beszédes.Eve szereti a mulatságos dolgokat is.. Sötétkék házában asötétkék tenger partján számtalan sok sötétkék dolgot győjt: vanegy sötétkék köve, amely állandóan csuklik; egy sötétkék fej,fehıben; egy sötétkék aranyhala mely operákat énekel, ésszámtalan könyve, melyeknek nincs vége.Egy nap, amikor Eve kagylókat keresgél a tengerparton, találkozikaz Aranysárga Királlyal.
    • A pók és a legyecskék / liván mese /Egyszer volt, hol nem volt élt egy öreg pók egy öreg házban.Annyira öreg volt, hogy már, azt se tudta mikor van reggel, és mikor este.-„Milyen szerencsétlen pók is vagyok én! Annyira öreg vagyok, hogy nehézelcsípnem bármely legyecskét, annyira öregek a lábaim, hogy nem hallgatnak rám.... Nem tudok egy kis inyencfalatkát szerezni magamnak; mert csak szállnak,szállnak, és szállnak, – bosszankodott magában – ám lehet eljön még az én idım!....Most! Most elfogom kapni....oh, ismét elfutottak. Már megint vacsora nélkülmaradtam! Ki kell találnom valamit, amivel ide csalogathatom ıket.“A pók mélyen elondolkodott.-„Nos cipıket fogok varrni a legyeknek: nagyoknak és kicsiknek, kövéreknek éssoványaknak. Remélem így nem egy legyecskét sikerül elkapnom, ha, ha ha...“ –nevetett a pók, és feladott egy hírdetést.A legyecskék amint észrevették a hírdetést köréje repültek és ovasták: „A pók, mőhelyében cipı készítés, sarkalás és tisztítás.“- Cipıt akarok! – kiáltota az egyik legyecske.- Én is!- Én is! – örültek meg mindannyian.- Én leszek az elsı aki cipıt varrat magának! – mondta egyikük.- Nem, nem. Én leszek az elsı, mert én vagyok a legcsinosabb – vitatkozott amásik.- Én meg a legöregebb, ezért én leszek az elsı – szólt a harmadik.Vitatkoztak, lökdösıdtek, kiabáltak egymással.A pók elıjött, amint mehallotta a zajt.- Csak semmi hőhó! Hagyjátok abba, siessünk, kövessetek, nincs olyan sok cipım –hívta ıket s a legyecskék követték.- Egy perc és kész vagyok a komoly munkához – szólt a mőhelyében a pók, éselıkészítette fonalait, vonalzót, ollókat és néhány papírt, tollat a cipıkmegrajzolásához. Aztán így szólt.- Üdvözöllek benneteket itt a mőhelyemben. Üljetek le és meséljétek el milyencipıt szeretnétek.- Én egy piros magassarkú cipıt szeretnék masnival, amiben táncolni fogok abogár fesztiválon – szólt az elsı.- Rendben – mondta a pók – leveszem a méretet, add a tán cos lábad.A pók leültette a székbe a legyecskét, s körültekerte fonalával lábait.-Óh Istenem, nem tudom mozdítani a lábaim – sírt a legyecske – mit tettélvelem? Engedj el kérlek!
    • A Spider And Flies óvodásaink szemévelA litván mese illusztrációit készítették: Benkı Bence, Bátaszéki Vivien,Füri Panna, Károlyi Amanda, Lakatos Adrienn (Vásárhelyi Úti Óvoda)
    • A kiskakas gyémánt félkrajcárja (magyar népmese)A fotók készültek: a Központi Óvoda Klauzál Utcai Tagóvodájában
    • „A kiskakas gyémánt félkrajcárja” óvodásaink szemévelAz illusztrációkat készítették: Tóth Richárd, Musa Kármen , Valkai Laura (ApponyiTéri Óvoda), Mácsai Kata Gréta, Bocskay Lili (Szent Anna Utcai Óvoda), Fülöp-NagyKrisztián (Farkas Antal Utcai Óvoda)
    • A három kismalac (Angol népmese)Volt egyszer három kismalac. Amikor megnıttek, a mamájuk elküldteıket, hogy építsenek maguknak külön házikót. A három kismalac nagyvígan dalolva útnak indult. Egyszer csak találkoztak egy emberrel, akizsúpszalmát cipelt. Az elsı kismalac megszólította:- Szalmás bácsi, add nekem a szalmádat, hadd építsek belıle házikót!Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a zsúpszalmát, demég segített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elıl is voltajtaja, meg hátul is. Most már csak két kismalac ballagott tovább.Egyszer csak találkoztak egy emberrel, aki deszkát cipelt. A másodikkismalac megszólította:- Deszkás bácsi, add nekem a deszkádat, hadd építsek belıle házikót!Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a deszkát, mégsegített is fölépíteni a házikót. Annak a házikónak elıl is volt ajtaja,meg hátul is. Most már csak a harmadik kismalac ballagott tovább.Hamarosan találkozott egy emberrel, az meg téglát cipelt.- Téglás bácsi, add nekem a tégládat, hadd építsek belıle házikót!Az embernek megtetszett a kismalac, nekiadta a téglát, még segítettis neki fölépíteni a házikót.A három kismalac boldogan élt a három házikóban. De egyszer csakarra tévedt a lompos farkas. Egyenest a szalmaházikó elé állt, éscsúnyán kiabált:- Gyere ki, te kismalac, hadd kapjalak be! Ha nem jössz ki, szétverema házikódat!Reszketett a kismalac, de azért hetykén kiáltotta a farkasnak:
    • A két lány és az öregasszony (magyar népmese)A fotók készültek: a Központi Óvoda Apponyi Téri Tagóvodájában
    • „Mother Hulda” Comenius partnereink szemévelAz osztrák mese illusztrációját készítették: Základni škola a Mateřskáškola Husinec Řež (Cseh Köztársaság) tanulói
    • Frau Holle(Ein Märchen der Gebrüder Grimm - KHM 024)Eine Witwe hatte zwei Töchter, davon war die eine schön und fleißig,die andere häßlich und faul. Sie hatte aber die häßliche und faule,weil sie ihre rechte Tochter war, viel lieber, und die andere mußtealle Arbeit tun und der Aschenputtel im Hause sein.Das arme Mädchen mußte sich täglich auf die große Straße bei einemBrunnen setzen und mußte so viel spinnen, daß ihm das Blut aus denFingern sprang. Nun trug es sich zu, daß die Spule einmal ganz blutigwar, da bückte es sich damit in den Brunnen und wollte sieabwaschen; sie sprang ihm aber aus der Hand und fiel hinab. Esweinte, lief zur Stiefmutter und erzählte ihr das Unglück. Sie schaltes aber so heftig und war so unbarmherzig, daß sie sprach: “Hast dudie Spule hinunterfallen lassen, so hol sie auch wieder herauf.”Da ging das Mädchen zu dem Brunnen zurück und wußte nicht, was esanfangen sollte; und in seiner Herzensangst sprang es in den Brunnenhinein, um die Spule zu holen. Es verlor die Besinnung, und als eserwachte und wieder zu sich selber kam, war es auf einer schönenWiese, wo die Sonne schien und vieltausend Blumen standen. Aufdieser Wiese ging es fort und kam zu einem Backofen, der war vollerBrot; das Brot aber rief: “Ach, zieh mich raus, zieh mich raus, sonstverbrenn ich: ich bin schon längst ausgebacken.” Da trat es herzu undholte mit dem Brotschieber alles nacheinander heraus. Danach ginges weiter und kam zu einem Baum, der hing voll Äpfel, und rief ihmzu: “Ach, schüttel mich, schüttel mich, wir Äpfel sind allemiteinander reif.” Da schüttelte es den Baum, daß die Äpfel fielen,als regneten sie, und schüttelte, bis keiner mehr oben war; und als esalle in einen Haufen zusammengelegt hatte, ging es wieder weiter.Endlich kam es zu einem kleinen Haus, daraus guckte eine alte Frau,weil sie aber so große Zähne hatte, ward ihm angst, und es wolltefortlaufen. Die alte Frau aber rief ihm nach: