Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program                    “Munka és Egészség Projekt”       ...
BEVEZETŐ       Az ergonómia olyan fogalom, amit Nyugat-Európában már régóta ismernek. Lassannálunk is elterjed a köztudatb...
időszakban az ergonómia, mint versenyelőny jelenik meg, a fogyasztói termékek piacán. Amiergonomikus, az könnyebben eladha...
tervezésnek. A felhasználó barát jelleget, vagy a használhatóságot? A „jó” formát vagy afunkciót? A harmadik fejezetben el...
személyek. A tervezéshez az emberi alapadatokat felhasználó ergonómia kihívása az őesetükben az, hogy az ő alapadataik elt...
ELSŐ FEJEZET: Az ergonómia fogalmai, időszakai, módszertana. Milyen a jó tervezés?        Előfordult már Önnel, hogy nem t...
nyúlnak vissza, mégis kijelenthető, hogy az ergonómia a második világháborúban születettmeg. A háború során csak az amerik...
való tervezés során4 (Noyes, Garland és Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy azérzékelés, észlelés, figyelem, „go...
Az ergonómia előzményei: iparosodás, taylori munkaszervezés.           Az ergonómiai gyökerei a század elejére, az iparoso...
A személetbeli váltás egyik fontos okára mutat rá Noyes (2004). A 19. századi és a 20.század eleji gyárak többségében, az ...
csökkentette a leolvasási időt, hogy közben a leolvasási pontosság nőtt. A hagyományos és azeltérő kialakítás közötti külö...
Védelmi Minisztérium elindította a MANPRINT8 nevű programot, ami az ember-gépintegráció kérdését próbálta megoldani. Nem s...
Termékergonómia (1970-es évektől): a termékek megtervezésének ergonómiája.       A termékergonómia az ipari formatervezés ...
4.ábra: A csernobili atomerőmű.       A szilikon chip felfedezése és a számítógépek tömeges elterjedése az ergonómia egyúj...
termékeik, mind a saját vállalataik munkakörnyezetének kialakítása során. Ennek hiányában,súlyos büntetésekre számíthatnak...
5. ábra: Az egyik első személyi számítógép, a Xerox Alto 1973-ból.           A jövőben várhatóan az előző részekben bemuta...
az ember és a gép közötti harmónia létrejöttéhez. A következő részben az ergonómiamódszertana kerül bemutatásra.        Az...
Szubjektív módszerek                           Objektív módszerekHeurisztikus értékelés                         Megfigyelé...
A kutatók legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy az utasok közül sokan a pénzérmebedobó nyílásba próbáltak bankjegyeket ...
Objektív módszerek 2.: a feladat elemzés.        A feladat elemzés valójában számos egymásra többé-kevésbé hasonlító techn...
megmutatják a hibákat és a hibákból való felépülés útjait, valamint az egyes hibákmegjelenésének valószínűségét is (Kirwan...
o Koncepció elemzésére használható (ez a termék tervezés első szakasza).                 Például: ellenőrző listák, interj...
o Használhatóságot akarom mérni: ellenőrző listák, kérdőívek, hierarchikus               feladat elemzés, interjúk, heuris...
módszerek közül milyen szempontok alapján választhatjuk ki a számunkra megfelelőt.Egyetlen és nem könnyű kérdés maradt hát...
megfigyelhető teljesítményingadozás, komoly tervezői kihívás. Előfordulhat, hogy azergonómiai szempontok szerint jobban ki...
az eredeti kritériumok számos másikkal egészültek ki. Lehto és Buck 2008-ban megjelentkönyvükben így foglalják össze a jó ...
igaz, hogy a sebesség és a pontosság kapcsolatában van egy optimális tartomány: igaz, hogy atúl gyors sebesség pontatlansá...
Hendrick, H.W. (1984) Wagging the tail with the dog: Organizational design considerationsin ergonomics. In Proceedings of ...
Meshkati, N.,& Robertson, M.M. (1986) The effects of human factors on the success oftechnology transfer projects to indust...
Shackel, B. (1981) The concept of usability. Proceedings of IBM Software and InformationUsability Symposium, September 15-...
MÁSODIK FEJEZET: Az ember és a gép találkozása. Az ember és a gép interfész problémájaa szenzomotoros és a kognitív szinte...
•    Az autó vezetője nem foglalkozik a géptől kapott információval : a kijelző helyes         információt küld, a vezérlő...
Ember-gép interfész a szenzomotoros és a kognitív szinten.       A második világháború volt az első időszak, amely drámaia...
Az emberi tényezőket figyelembe vevő kijelző:         Lehto és Buck (2008) szerint a kijelző –és persze a kezelők- megterv...
folyamatokat, mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeketaz emberi kognitív folyamatokat...
kontrollján kívül helyezkedik el és a figyelemtől független. Nem használ fel erőforrásokat,szemben a tudatos feldolgozássa...
A figyelmi kapacitás problémájához szorosan kapcsolódik az ember terhelhetőségéneka kérdése. Yerkes és Dodson (1908) mutat...
figyelmet (például, hogy az emberek többsége nem igazán jó a figyelem fenntartásában az ún.vigilancia helyzetekben, ahol a...
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -

2,124

Published on

Ergonómia
irodai ergonómia
kognitív ergonómia
termék ergonómia
speciális csoportok

Published in: Education
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
2,124
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
0
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Transcript of "Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet - "

  1. 1. Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program “Munka és Egészség Projekt” Pankász Balázs Ergonómia szerkesztett tanulmánykötet 1
  2. 2. BEVEZETŐ Az ergonómia olyan fogalom, amit Nyugat-Európában már régóta ismernek. Lassannálunk is elterjed a köztudatban, megjelenik a médiában, a reklámszövegek éstermékismertetők részévé vált. Ha azt mondjuk valamire, hogy ergonomikus, az pozitívjelentést hordoz, gyakran azonban úgy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mitis jelent maga a kifejezés. A legkülönbözőbb termékeken látható az ergonomikus címke, és ezegyértelműen versenyelőnyt is jelent. Ugyanakkor az emberek fejében az olyan fogalmak,mint a dizájn, a használhatóság, a felhasználó-barátság és az ergonómia összekeverednek.Ezért is hiánypótló vállalkozás e tanulmánykötet, ami öt fejezetben próbálja bemutatni, hogymivel is foglalkozik az ergonómia, hogy mit jelent az ergonómiai tervezés, és hogy mi asikeres termék ergonómiai szempontból. A különböző fejezetek az ergonómia jelenlegitrendjeihez, illetve meghatározó időszakaihoz kapcsolódnak, mint például a számítógépekhardverjének és szoftverjének tervezése, vagy éppen a speciális rétegek –például amozgáskorlátozottak, a várandós nők, a gyerekek- igényeinek kielégítése. Az irodaiergonómiáról szóló rész a komplex ergonómiai megoldásokra példa, hiszen egyszerre nagyonsok szempontot vesz figyelembe a tervezés során (olyasmiket például, mint amunkaállomások kialakítása, a téri elrendezés fontossága, a zaj, a rossz klíma, vagy éppen arossz megvilágítás). Hiánypótlónak mondható a vállalkozás, de nem előzmények nélkülinek! A KleinSándor által szerkesztett, 2004-ben megjelent Munkapszichológia című könyvben különfejezetet kap az ergonómia, amelyet Antalovits Miklós írt. A fejezet bemutatja az ergonómiaalapfogalmait, legfontosabb időszakait, valamint egy példát is mutat a termék-tervezés soránfelmerülő ergonómiai szempontokra. Ebben a kötetben tehát a Klein Sándor által elkezdettmunkát szeretnénk folytatni, új megközelítéseket és a legújabb külföldi szakirodalmakatbemutatva, felhasználva. A tanulmánykötet szerkezetileg öt nagyobb részre osztható. Az elméleti bevezetőbenbemutatásra kerülnek az ergonómia nagy időszakai, valamint az egyes időszakokhozkapcsolódó domináns problémák. Az ergonómia első időszakában, a kutatókat elsősorban azember-gép találkozás érzékszervi-motoros szintje foglalkoztatta: hogyan kell úgy megterveznia gépek kijelzőjét, illetve kezelő felületét, hogy az megfeleljen az emberi mozgásról ésérzékelésről való tudásunknak? A következő időszakot a tudományok széles területétinspiráló rendszerelmélet határozta meg: az ember-gép kapcsolaton túllépve, az ergonómiaiszakemberek az ember-gép-környezet rendszer egészét kezdték el vizsgálni. A harmadik 2
  3. 3. időszakban az ergonómia, mint versenyelőny jelenik meg, a fogyasztói termékek piacán. Amiergonomikus, az könnyebben eladható is, így az ergonómiai tervezés a vállalatok egyikprioritásává válik az 1970-es években. Az 1980-as években a kognitív ergonómiaújrafogalmazza a klasszikus ergonómiai kérdést. Még mindig az ember és a gép találkozásárólvan szó, de a bonyolultabbá váló gépek felvetik a következő problémát: miként illeszthetőegymáshoz az emberi és a mesterséges intelligencia? Az 1990-es évektől az látható, hogy atermékergonómia vezető ága marad az ergonómiai kutatásoknak, a biztonság szempontjaihangsúlyosabbá válnak, új módszerek jelennek meg (például a későbbi felhasználók bevonásaa tervezési fázisba), és egyre nagyobb tere van a speciális rétegek igényeit kielégítőtervezésnek. Az ergonómiai időbeli kibontakozását végigkövetve, jól látható, hogy azergonómia fiatal tudomány, melynek fókusza, céljai, módszerei folyamatosan változnak,alakulnak. Az ergonómia elismertsége az elmúlt években sokat változott, bár az igaz, hogy afogalom elterjedése nem feltétlenül járt együtt a fogalom pontos értelmezésével. Amódszerekről és a jó termékek kritériumairól szóló rész jól mutatja meg az ember, gép ésrendszer illeszkedés kérdésének komplexitását, amelyben nemcsak az emberi tényezőkjátszanak jelentős szerepet, hanem más, például mérnöki, gazdasági szempontok is. A tanulmánykötet második fejezetében az ember-gép interfész problémával fogunkrészletesebben foglalkozni. Ez jelenti egyrészt a klasszikus ergonómia, a „fogantyúk ésskálák” ergonómiájának kérdéseit. Hogyan kell kialakítani az ember által használt gépek éseszközök kezelő felületét? Ebben a fejezetben tárgyalunk ugyanakkor egy másik témát is, azinterfész probléma egy új szintjét: az emberi és a mesterséges intelligencia találkozását. Akognitív (és szoftver-) ergonómiának nevezett terület fő kérdése, hogy a magasabb szintűemberi gondolkodás (például a döntéshozatal, ítélethozatal, kreativitás) és a mesterségesintelligencia közötti illeszkedés hogyan valósítható meg. Nyilvánvaló, hogy az ezzelfoglalkozó szakemberek elsősorban a számítógépes szoftverekkel kapcsolatban vizsgálják, azemberi és a gépi kommunikáció közötti kapcsolatot. A személyi számítógépek elterjedésévelaz ergonómia módszertanilag is egy új szakaszába lépett, hiszen egyre gyakoribbá válnak afelhasználókat már a tervezés kezdeti szakaszában bevonó, a részvételre építő, ún. alulrólfelfelé módszerrel dolgozó projektek. A harmadik fejezetben azt a terület tárgyaljuk, amellyel kapcsolatban az átlagember alegtöbbször találkozik az ergonómia kifejezéssel: a mindennapi, akár munkahelyi, akármunkán kívüli felhasználású tárgyak, termékek ember-központú tervezéséről van szó.Napjainkban, ha egy termék ergonomikusnak nevezhető, az közvetlenül növeli az értékét,miközben azonban nem teljesen világos, hogy mit is tekintünk valójában jó ergonómiai 3
  4. 4. tervezésnek. A felhasználó barát jelleget, vagy a használhatóságot? A „jó” formát vagy afunkciót? A harmadik fejezetben először bemutatjuk a termék tervezés ciklusait, majd azokata szempontokat tárgyaljuk, amelyek egy terméket jóvá tesznek az ember-termék illeszkedésszempontjából. Itt két egymáshoz szorosan kapcsolódó, de független megközelítés kerültárgyalásra: egyrészt a Schakel (1981) által kidolgozott használhatóság fogalma, amit a LEAFmozaikszóval is szoktak jelölni (tanulhatóság, hatékonyság, szubjektív jó érzés ésrugalmasság). A másik megközelítés Antalovits (1998) nevéhez kötődik, aki az ergonómiailagjó terméket három kritérium mentén határozza meg: hatékonyság, biztonság, komfort. Afejezet következő részében arra keressük a választ, hogy mely tervezői stratégiák vezetnek elhasználható, a jó illeszkedést megvalósító termékekhez. Fontos kiemelni, hogy a tervezőistratégiák sorba rendezhetők abból a szempontból, hogy mennyire valószínűen vezetnek el azergonómiai szempontból jó kimenetekhez, de egy adott stratégia kiválasztását, vagy elvetéséttöbb faktor határozza meg egyszerre. Az ergonómiailag jó tervezői stratégia nem mindigmegfelelő például gazdasági szempontból, és a fejlesztéssel foglalkozó szakembereknekfolyamatosan kompromisszumokat kell keresniük a faktorok között. A fejezet záró részében aszoftverergonómia problémájáról lesz szó: mi az, ami egy felhasználó számára könnyűvé tesziegy szoftver használatát? A negyedik fejezetben egy gyakorlati példán keresztül mutatjuk be az emberitényezőket figyelembe vevő megközelítés előnyeit. Az irodai ergonómia több ergonómiaikutatás eredményeit használja fel. Az irodai környezet kialakítása közben figyelni kell példáula környezeti ártalmakra (ilyen például a zaj, a világítás, a klíma, a hőmérséklet), valamint amunkavégzés jellegéből adódó kérdésekre (a hosszan tartó ülés miatt például fontos a székekés asztalok megfelelő kialakítása, a számítógép használat pedig egész sor problémát vet fel,mint például a szem elfáradása, a csukló és a kezek sérülése). Az irodai környezet kialakításaszorosan kapcsolódik a munkavállaló egészségének megőrzéséhez: a szellemi munkát végzőemberek sérülései, betegségei nagy százalékban kapcsolódnak a statikus munkavégzéshez, afolyamatos billentyűzet és egér használathoz, a monitor hosszan tartó bámulásához, azazolyan dolgokhoz, amelyeket az ergonómiai tervezés nagy mértékben csökkenthet, kiiktathat. A tanulmánykötet ötödik, egyben záró fejezetében arra keressük a választ, hogymiként próbálja meg az ergonómia kielégíteni a „speciális” felhasználók igényeit. A„speciális” kifejezés az ergonómiával kapcsolatban sok mindent jelölhet: lehetséges, hogyegyszerűen olyan felhasználókról van szó, akik túl alacsonyak, túl magasak, túl vékonyakvagy túl kövérek, esetleg a bal a domináns kezük. Speciális igényű felhasználóknakszámítanak még például a várandós nők, az idősebbek és a valamilyen fogyatékkal élő 4
  5. 5. személyek. A tervezéshez az emberi alapadatokat felhasználó ergonómia kihívása az őesetükben az, hogy az ő alapadataik eltérnek a legtöbb felhasználóétól. A termékeket,eszközöket és munkakörnyezetet úgy kell kialakítani, hogy ezeknél a speciális igényűfelhasználóknál is megvalósuljon az ember-gép-környezet illeszkedés, miközben ahatékonyság szempontjainak továbbra is előtérben kell maradniuk. Már egy olyan hétköznapitermék, mint a fürdőkád esetében jól látható, hogy az idősebbeknek teljesen másproblémákkal kell megküzdeniük, mint az átlagos felhasználóknak a kád használatávalkapcsolatban: például a beszállás, kiszállás és a víz hőmérsékletének szabályozása nekikegészen más kihívást jelent, mint a fiatalabbaknak (Nayak, 1995). Reméljük, áttekintésünk eléri célját: az ergonómia fogalma és a tanulmányozott területérintett kérdései alapos bevezetést adnak a témával barátkozó olvasó számára. 5
  6. 6. ELSŐ FEJEZET: Az ergonómia fogalmai, időszakai, módszertana. Milyen a jó tervezés? Előfordult már Önnel, hogy nem tudta megmelegíteni a kávéját egy mikrohullámúsütőben? Norman (1988) szemléletes anekdotájában Kenneth Olsen, a Digital EquipmentCorporation (DEC) mérnök végzettségű elnöke, így járt a saját vállalata által gyártottsütővel. Vagy hogy rossz főzőlapot indított el, mert nem volt egyértelmű az Ön számára, hogymelyik laphoz melyik kapcsoló tartozik? Esetleg, hogy több órai gépelés után fájt a csuklójaaz egér használattól, a háta pedig a kényelmetlen széktől, miközben a szemét mozgató izmokfáradtsága miatt szédült és rosszul érezte magát? Ismeri a kellemetlen érzést, amikor egytárgy, eszköz túl nagy, túl kicsi, túl sok vagy túl kevés programmal rendelkezik, vagy amikoregy szoftverről azt sem lehet eldönteni, hogy milyen célt is szolgál? Túlságosan sokszor tapasztalható, hogy a tárgyak, amik körbevesznek minket olyanok,mint Prokrusztész1 ágya, amelybe sehogyan sem illünk bele. Az ergonómia tudománya arrakeresi a választ, hogy miként lehet az ember, az ember által használt tárgyak, eszközök és a(munka)-környezet jobb illeszkedését elérni? A hangsúly az ember és a technikai környezetközötti harmónia megteremtésén, biztosításán van (Antalovits, 1998). Az ergonómia kifejezés két görög szó összetételéből ered: az ergos azt jelenti, hogymunka, a nomos pedig, hogy törvények. A kifejezést hagyományosan Professzor K.F.H.Murrell (1965) nevéhez kötik, aki egyike volt azon tudósoknak, akik 1949. július 8.-án aLondonban lévő Queen Anne szálloda 1101-es szobájában összegyűltek, azzal a céllal, hogyegy emberi teljesítménnyel foglalkozó csoportot hozzanak létre („Human PerformanceGroup”) (Pheasant, 2003)2. Ezek a kutatók nagyon különböző területekről érkeztek: voltköztük mérnök, pszichológus, élettanász, orvos vagy éppen munkavédelemmel foglalkozószakember is. A kevéssel korábban véget érő második világháború során mindannyian résztvettek olyan kutatásokban, amelyek a harcoló ember hatékonyságára vonatkoztak ésmindannyian felismerték az ember és a gép közötti kapcsolat komplex természetét. Még 1949vége előtt létrehozták az Ergonómiai Kutatási Társaságot („Ergonomics Research Society”),ami később Ergonómiai Társaságra módosította a nevét. Az ergonómia történetéről szólórészben látható lesz majd, hogy az ergonómia által tárgyalt problémák hosszú előzményekre1 Prokrusztész a görög mitológia alakja, a híres rabló, aki az áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: haáldozata nagy termetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta,míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. A „Prokrusztész ágya” kedvelt szófordult az ergonómiában és olyanmegoldási formára utal, amelybe a valóságos felhasználók széles köre csak erőszakosan kényszeríthető bele.2 Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kifejezés először 1857-ben egy lengyel újságban jelent meg. Úgy tűnikazonban, hogy a szó első használatáról Murrell nem tudott és ettől függetlenül javasolta az ergonómia kifejezéstaz új tudományág megnevezésére (Harvey, 2004). 6
  7. 7. nyúlnak vissza, mégis kijelenthető, hogy az ergonómia a második világháborúban születettmeg. A háború során csak az amerikai légierő több mint 400 repülőgépet veszített el olyanhibák eredményeként, amelyek az ember és a gép „találkozásának” helytelen megtervezésébőlszármaztak (Antalovits, 1998). A hadi vezetés és a gépek tervezői kénytelenek voltakszembesülni azzal, hogy bár a gépek műszakilag tökéletesebbek lettek, többet tudtak, arendszer egésze mégis megbízhatatlanabbá vált. A problémát az okozta, hogy a tervezés soránnem vették figyelembe a gépet működtető embereket, és azokat az alapvető törvényeket,amelyek az emberi érzékelésre, észlelésre, cselekvésre, információ feldolgozásravonatkoznak. A háborús veszteségek drámaian mutattak rá, egy korábban csak sejtésszerűenmegfogalmazott igazságra: a gépeknek és a munkakörnyezetnek illeszkednie kell az emberifelhasználóhoz. Az optimális illeszkedés elmaradásának számos következménye van: csökkena teljesítmény, nő a felhasználói elégedetlenség, nő a balesetek valószínűsége illetvekülönböző fizikai és pszichés egészségkárosodások várhatók (Pulat, 1992). Ez az ergonómiaelső vizsgált problémája: az ember és a gép találkozása az érzékeléses-mozgásos szinten.Milyen legyen a gépek kijelzője, kezelő felülete, melyek azok a műveletek, amelyektermészetesek és melyek azok, amelyek természetellenesek az ember számára? Hogyan lehetaz emberi igényeket kielégíteni és egyidejűleg a gépek hatékonyságát növelni? Ezekből akérdésekből is jól látszik, hogy az ergonómia gyakorlati tudomány, amelynek célja „az emberés munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos tanulmányozása” (Murrell, 1965). Atudomány feladata, hogy begyűjtse a tervezéshez szükséges emberi alapadatokat, valaminthogy önálló metodológiát, módszertant kínáljon ehhez az adatgyűjtéshez. Ahhoz, hogy azembert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információ feldolgozó rendszeranalógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, a köztes folyamatokról,valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerek vannak,amelyekre vagy reagálunk vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és a magasabbszintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szinten történik, aztgyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan folyamatokat,mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeket az emberikognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távú munkamemóriáról,vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyen motoros válasz,cselekvés van. Mint minden modell, ez is természetesen jelentős leegyszerűsítés3, de segítmegvilágítani azt, hogy milyen típusú információkat kell figyelembe vennünk, az embereknek3 Nem vesz figyelembe olyan fontos, az interakciót módosító emberi tényezőket például, mint az érzelmek. 7
  8. 8. való tervezés során4 (Noyes, Garland és Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy azérzékelés, észlelés, figyelem, „gondolkodás”, memória és motoros válasz jellegzetességeiérdekesek elsősorban az ergonómia kutatói számára. Az ergonómiai kutatásokban részt vevőorvosok, élettanászok, pszichológusok tehát ennek a rendszernek a különböző elemeit akarjákmegérteni. Az ergonómiát aztán a gyakorlatban alkalmazó szakemberek –elsősorbanmérnökök- pedig ezekből az alapadatokból kiindulva, próbálnak meg olyan gépeket,rendszereket tervezni, amelyek alkalmazkodnak az ember sajátosságaihoz5. Említettük már, hogy az ergonómia első problémája, az ember és a gép találkozásának,az ember-gép interfésznek a megfelelő megtervezése volt az érzékszervi-motoros szinten. Afiatal tudomány gyakorlati alkalmazása során azonban kiderült, hogy számos más problémavan, amelyhez az ergonómiát művelők érdemben hozzá tudnak szólni. Emellett jó pár„ergonómiai” probléma a tudományág születését követően jött létre. A bevezető fejezet elsőrészében az ergonómia időbeli kibontakozását követjük nyomon, kezdve az ergonómiaelőzményeivel, végül eljutva a napjainkban megfigyelhető trendekig. A korszakolásugyanakkor nem azt jelenti, hogy egy adott probléma csak az adott időszakban volt érdekes akutatók számára, pusztán arról van szó, hogy ezek a problémák ilyen sorrendben merültek fel.A mai napig érvényes például, hogy az ergonómia művelői megoldásokat keresnek az ember-gép interfész klasszikus problémáira a szenzomotoros szinten. Ezt jól jelzik azok a kutatásokis, amelyek a különböző ergonomikus billentyűzetekkel és egerekkel kapcsolatosak. Akövetkező időrendet mutató ábrán jól látható, hogy az ergonómia milyen szakaszokon mentkeresztül (1.ábra). 1.ábra: Az ergonómia időszakai (Antalovits, 1998 nyomán)4 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004).5 Érdemes megjegyezni, hogy Antalovits (1998) szerint csak azokat a megoldásokat tekinthetjük ergonómiainak,ahol a részt vevő szakemberek egy része az emberrel foglalkozó tudományterületekről érkezik (pl. pszichológia,biológiai, orvostudományok), a másik része pedig mérnöki végzettséggel rendelkezik. 8
  9. 9. Az ergonómia előzményei: iparosodás, taylori munkaszervezés. Az ergonómiai gyökerei a század elejére, az iparosodás korszakára, a nagyüzemitechnológiák időszakára nyúlnak vissza (Antalovits, 1998). Elsősorban a Frederick Taylornevével fémjelzett tudományos irányítás mozgalom érdemel említést, melynek fő célja amunka racionalizálása volt6 (Taylor, 1911). Ehhez olyan módszereket hívott segítségül, mint amozdulat- és időelemzés. Bár volt néhány előremutató felfedezés (pl. Frank és Lilian Gilbrethsebészekre vonatkozó kutatásai, ld. Antalovits, 1998), mégis az ergonómiai szemlélet nagyontávol állt a kor felfogásától. Taylor gondolkodásában például a gépek, eszközök és az emberközötti kapcsolat jelentős szerepet játszik, de itt még alapvetően azon van a hangsúly, hogymegfelelő embert kell választani egy adott munkára, illetve hogy az embereket kell agépekhez igazítani. Dekker (2004) jól mutat rá a különbségre az ergonómia előtti időszak ésaz ergonómiai gondolkodás között az emberi hibák értelmezésében. Az emberi hibákat azergonómia megjelenése előtt a rendszerek bukásainak okaként látták. Az emberre a mérnökökúgy tekintettek, mint a rendszer egyetlen labilis pontjára: a valójában biztonságosan működőeszközök, gépek és rendszerek csupán az emberi gondolkodás kiszámíthatatlansága miatthordoznak kockázatot magukban. Az ergonómiai szemlélet máshogyan értékeli az emberihibázást: nem okként, hanem tünetként, ami a rendszerben rejlő mélyebb problémára mutat rá.A hiba itt tervezési hiba: egyszerűen arról van szó, hogy a tervezés során rosszul kerültekfelmérésre –vagy egyáltalán nem kerültek felmérésre- a gépeket működtető embereksajátosságai. 2.ábra: Az emberi hiba klasszikus és ergonómiai megközelítése.6 Ez a mozgalom a taylorizmus néven vált ismertté. 9
  10. 10. A személetbeli váltás egyik fontos okára mutat rá Noyes (2004). A 19. századi és a 20.század eleji gyárak többségében, az ember volt a rendszer „feláldozható” eleme. Az emberierőforrás nem volt különösebben értékes, hiszen a munkák többsége nem igényelt speciálisképzettséget. Ha valaki kiesett a munkából –akár azért, mert megsérült, akár azért, mertmeghalt-, könnyen pótolható volt. A helyére felvett munkás gyorsan megtanulta a jórésztmanuálisan végzett munkát. Látható tehát, hogy a második világháború előtt, pár elszórtpéldát leszámítva, nem nagyon beszélhetünk ergonómiai szemléletről, de nem is nagyonindokolt az ergonómiai szemlélet megjelenése 7. A helyzet a második világháborúban változottmeg, amikor kiderült, hogy a fejlett technológiák (pl. radar képernyő, repülőgép műszerfalkezelők és kijelzők) kezelése, problematikus volt az operátorok számára. Sok operátornehezen tanulta meg az új technológiák alkalmazását, és különösen a tanulás kezdetiidőszakában rengeteg, többnyire súlyos következményekkel járó hibát vétett. Lehetséges,hogy békeidőben ez kevésbé számított volna, de a háború alatt a képzett munkaerőfelértékelődött: miközben a hosszadalmas tréningekre nem volt lehetőség, a tréningek hiányaanyagi és emberi áldozatokkal járt. A második világháború alatt gyűjtött tapasztalatoknyilvánvalóvá tették, hogy az új technológiák tervezése során nem lehet figyelmen kívülhagyni az emberi kezelők (például pilóták, navigátorok) szükségleteit és képességeit Ez afelismerés hozta létre az ergonómia első, „klasszikus” szakaszát, amelyet szokás „fogantyúkés skálák” ergonómiájának is nevezni (Antalovits, 1998). A következő részben ezt azidőszakot mutatjuk be. Az ergonómia születése (1945-1960): ember-gép kapcsolat a szenzomotoros szinten. Ahogy arról már korábban szó esett, a második világháború drámaian mutatott rá azember és a gép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész megtervezésével kapcsolatoskihívásokra (Grudin, 2008). Az alkalmazás során rengeteg megoldásról derült ki, hogy távoláll az optimálistól. Grether (1949) vizsgálatában bemutatta például, hogy a hagyományoshárom mutatóból álló magasságmérő, amelyet a harci repülőgépek is használtak, nemcsakhosszú ideig elvonja a pilóta figyelmét –több mint 7 másodpercet vett igénybe a leolvasása-,hanem a leolvasások majdnem 12%-ban a pilóta 300 méternél többet tévedett a magasságmeghatározásában. Grether (1949) bebizonyította, hogy az ettől eltérő kialakítás úgy7 Az első világháború során már történt elmozdulás a korai iparosodás emberi tényezőket figyelembe nem vevőszemléletéből az ergonómiai szemlélet felé. Oborne (1982) hívja fel a figyelmet arra, hogy a töltény gyárakban ahagyományosan férfiaknak tervezett gépeket a nők nem tudták hatékonyan használni. A mérnökök rájöttekazonban, hogy a probléma nem a nőkben volt, hanem a gépek tervezésében. 10
  11. 11. csökkentette a leolvasási időt, hogy közben a leolvasási pontosság nőtt. A hagyományos és azeltérő kialakítás közötti különbséget az „emberi tényezők” figyelmen kívül hagyása illetvefigyelembevétele jelentette. 3. ábra: Három mutatóval rendelkező magasságmérő. Grether (1949) kimutatta, hogy mind a leolvasási idő, mind a leolvasási pontosság gondot okozott a pilótáknak. Az „emberi tényezők” kifejezéssel kapcsolatban egy kis kitérőt kell tennünk: az„emberi tényezők” („human factors”) elnevezés a második világháborút követően az EgyesültÁllamokban terjedt el. Kutatói és gyakorlati szakemberi hasonló problémákkal foglalkoztak,mint Európában az ergonómia szakemberei, bár a két megközelítés között árnyalatnyikülönbségek azért voltak. Az Egyesült Államokban sokkal kevésbé volt szerteágazó azemberi tényezőkkel foglalkozó szakemberek tudományos háttere. Az emberi tényezőkkelfoglalkozó csoport 1957-ben az Amerikai Pszichológiai Társaságon belül alakult meg és csakkésőbb lett önálló társaság Emberi Tényezők Társasága („Human Factors Society”) néven. Azeurópai iskolára, mint azt korábban láttuk, sokkal inkább jellemző volt a sokszínűség, hiszen apszichológiával foglalkozók mellett, már az első 1949-es találkozón is biológusok,élettanászok, orvosok és mérnökök is képviseltették magukat. A továbbiakban azonban azergonómia és az emberi tényezők kifejezéseket szinonimaként fogjuk kezelni, ami megfelelaz utóbbi évtizedekben megjelent szakkönyvek gyakorlatának (Antalovits, 1998). Erre aváltozásra jól reflektál az is, hogy az Egyesült Államokban megalapított Emberi TényezőkTársasága nemrég Emberi Tényezők és Ergonómia Társaságra módosított a nevét (Stanton,2003). Az időrendből jól látható, hogy a második világháború tapasztalatai mind az EgyesültÁllamokban, mind Európában elindították azokat a kutatásokat, kutatói laboratóriumokat,amelyek az ember-gép interfész probléma megoldásával foglalkoztak. Az első ergonómiailaboratóriumoknak értelemszerűen a hadsereg adott otthont: az Egyesült Államokban a 11
  12. 12. Védelmi Minisztérium elindította a MANPRINT8 nevű programot, ami az ember-gépintegráció kérdését próbálta megoldani. Nem sokkal később az Egyesült Királyság VédelmiMinisztériuma hasonló programot hirdetett (Harvey, 2004). Eközben 1949-ben Angliábanmegalakult az Ergonómiai Kutatási Társaság, majd 1957-ben útjára indult az első ergonómiaiszaklap az Ergonomics folyóirat is. 1959-ben létrejött a Nemzetközi Ergonómiai Társaság(„International Ergonomics Association”), amely 1961-ben megtartotta első konferenciájátStockholmban (Antalovits, 1998). A lényeges tehát az volt, hogy felismerésre került, hogy aharci eszközök nem optimális –szuboptimális- működésének egy része az ember és a gép nemmegfelelő illeszkedéséből adódott. Az össze nem illés következményei lényegesek voltak ahadsereg számára: vagy hosszú és drága tréningre volt szükség az eszközök használatáhozvagy az történt, hogy ezek hiányában a fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni atervezett paramétereiket (Harvey, 2004). Az ember és a gép szenzomotoros szinten valótalálkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlatiszakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt afelhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az ezen atéren feltárt ergonómiai összefüggéseket részletesebben bemutatjuk majd a másodikfejezetben, amelynek témája egyrészről az ember-gép közötti szenzomotoros, másrészrőlkognitív illeszkedés lesz. A rendszerergonómia (1960-as évektől): ember-gép-környezet, mint rendszertanulmányozása. Az 1950-es években a hidegháborús fegyverkezés és az űrkutatási verseny hatására azergonómia fejlődése töretlenül zajlott. Ebben az időszakban jelent meg az általánosrendszerelmélet (ld. pl. Bertalanffy, 1950), mely számos tudományterületre, így azergonómiára is, megtermékenyítő hatással volt. Az ember és a gép érzékszervi-motorosinterfész problémájából kiszabadult az ergonómia és elkezdett rendszerszinten gondolkozni azember, gép és a környezet közötti kapcsolatokról. Ekkor ismerik fel a nagyvállalatok is azergonómiában rejlő – főleg gazdasági - lehetőségeket, így megindul az ergonómiahaditechnikától és űrkutatástól független fejlődése9. Az 1960-as években az emberitényezőket már nem csupán a gépek, technikai eszközök tervezésében hasznosítják, hanemmeghatározó szerephez jutnak a környezet kialakításában és a termelési rendszerekoptimalizálásban is (Antalovits, 1998).8 MANpower and PeRsonnel INTegration.9 Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy az ergonómia felfedezései először szinte mindig a csúcstechnológiában (pl.haditechnika, űrkutatás) jelenek meg (Antalovits, 1998). 12
  13. 13. Termékergonómia (1970-es évektől): a termékek megtervezésének ergonómiája. A termékergonómia az ipari formatervezés (design) és az ergonómia „közösmetszeteként” jött létre (Antalovits, 1998). Az 1960-as években a nagyvállalatok felismertékaz ergonómiában rejlő közvetlen gazdasági előnyöket, miután kiderült, hogy nemcsak a gépekés eszközök, hanem az egész munkakörnyezet optimális megtervezése is hatással van azemberi teljesítményre, ezáltal a vállalat teljesítőképességére. A 1970-es években a vállalatokszámára még inkább nyilvánvalóvá vált az ergonómia hasznossága, közvetlen profitot teremtőképessége. Az autóipar, a szórakoztató elektronika és a fogyasztói termékeket gyártóvállalkozások fokozódó versengésében hamar kiderült, hogy ugyanazért az árért a legtöbbpiaci szereplő ugyanazt a színvonalat tudja nyújtani. A vásárlók a sok hasonló termékbőlazokat választották ki, amelyek jobban megfeleltek az egyéni igényeiknek. Az ergonómiaiszempontoknak a termék egész életciklusán keresztül való érvényesítése (kezdve az ötletfelvetődésétől, a megvalósításon és a piaci bevezetésen keresztül, az újrahasznosíthatóságig),jelentősen növelte a termék eladhatóságát. Noyes (2004) szerint a tervezésekor minélhamarabb kerülnek figyelembe vételre az emberi tényezők, annál „jobb” lesz a termék azergonómiai szempontok alapján (a fejezet záró részében még visszatérünk arra, hogy mik a„jó” termék, tervezés kritériumai). A termékergonómia különböző aspektusai atanulmánykötet harmadik fejezetében részletesen is bemutatásra kerülnek majd. Kognitív és szoftverergonómia (1980-as évektől): a komputerizáció elterjedése, aszemélyi számítógép megjelenése. Ember-gép kapcsolat a kognitív szinten.Az 1980-as években az ergonómiai kutatásoknak két jelentősebb hajtóereje volt: az egyik azinformációs technológiák - különös tekintettel a személyi számítógépek – elterjedése volt. Amásik azokhoz a nagyobb katasztrófákhoz kapcsolódik, amelyek időben viszonylagegymáshoz közel történtek a 1970-es évek végén, 1980-as években (1979: a Three MileIslandi atomerőműben bekövetkezett baleset, 1984: a Bhopali vegyi üzem katasztrófájaIndiában, 1986: a Csernobili atomerőmű katasztrófája, 1986: a Challenger űrhajó lezuhanásaés 1987: a Zeebrugge komphajó balesete). 13
  14. 14. 4.ábra: A csernobili atomerőmű. A szilikon chip felfedezése és a számítógépek tömeges elterjedése az ergonómia egyúj fejezetét nyitotta meg: a kognitív és szoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick,2002). Ez az új szempont általában véve is felértékelte az ergonómia fontosságát, hiszenHendrick (2002) becslése szerint az ergonómiai pozíciók száma 25%-al megnőtt az 1980-asévekben, a piaci szektorban. A személyi számítógépek elterjedése napi szinten irányította rá afigyelmet mind a hardver, mind a szoftver emberi tényezőket figyelembe vevőmegtervezésének fontosságára. Az emberi felhasználó és a számítógépek találkozásavalójában nem más volt, mint az első, klasszikus ergonómiai problémának –az ember és a gépinterfész szenzomotoros illeszkedése-, újrafogalmazása egy magasabb szinten: az ember és agép interfész kognitív illeszkedésének szintjén. Ez az a szint, amit korábban Noyes ésmunkatársai (2004) alapján „gondolkodásként” definiáltunk: a mentális munkabírás, adöntéshozatal, az ember-számítógép kommunikáció, a kreativitás és más hasonló jelenségektartoznak ide. A balesetek, katasztrófák hatása kettős volt: Antalovits (1998) mutatott rá, hogy akatasztrófák okainak elemzése során egyértelműen kiderült, hogy egy közös okot valamennyihátterében fel lehetett fedezni. Ez az emberi tényezők szerepének alulértékelése –sőt egyesesetekben figyelmen kívül hagyása- volt, a rendszerek tervezése és működtetése során. Aszámítógépek elterjedéséhez hasonlóan a balesetek is erősítették az ergonómia tudományánakhelyzetét, hiszen az ergonómiai szempontok betartását egyre több országban törvényileg isszabályozni kezdték, vagy szigorították a már meglévő törvényeket. Hendrick (2002) szerintaz Egyesült Államok bíróságainak gyakorlata egyértelmű és következetes volt ezen a téren: avezetők felelőssége, hogy elegendő figyelmet fordítsanak az ergonómiai szempontokra mind a 14
  15. 15. termékeik, mind a saját vállalataik munkakörnyezetének kialakítása során. Ennek hiányában,súlyos büntetésekre számíthatnak. A balesetekhez kapcsolódóan a kutatók drámaifelismerésre jutottak, amely az ergonómia egy alrendszerének, a makroergonómiának afontosabbá válásához vezetett: teljes mértékben elképzelhető, hogy a mérnökök –ergonómiaiszempontból- kiváló munkát végeznek egy adott rendszer részeinek, moduljainak,alrendszereinek megtervezése során, mégsem érik el a kívánt hatékonyságot és biztonságot.Ennek oka az, hogy nem fordítanak elegendő figyelmet a teljes munka rendszermakroergonómiai megtervezésére10 (Hendrick, 1984, 1986a, 1986b). A katasztrófák elemzése(elsősorban a Three Mile Islandi és a Csernobili atomerőművekben bekövetkezett balesetekrőlvan szó, valamint a Bhopáli vegyi üzemről), egymástól függetlenül több kutatót is hasonlókövetkeztetéshez vezetett (Meshkati, 1986, 1991, Meshkati és Robertson, 1986, Munipov,1990). Trendek az ergonómiai kutatásban. Az ergonómia fiatal tudomány, ami folyamatosan alakul, változik, ahogyan újabb ésújabb problémák jelennek meg, az ember és a gépek, az ember és a munkakörnyezettalálkozásával kapcsolatban. A változások sebességére mutat rá az a tény, hogy ma a szoftverergonómia talán az egyik legfontosabb része az emberi tényezők kutatásának, miközben azelső személyi számítógépeket csak 1978 februárjában kezdték el árulni, a személyiszámítógépek tömeges elterjedésére a munkahelyen pedig az 1980-as évek elején került sor(Noyes, 2004).10 Ez látszólag a rendszerergonómia fontosabbá válása, de Hendrick (2002) szerint nem pusztán erről van szó,hanem egyfajta szemléletváltásról is: míg a rendszerergonómia elsősorban az individuum és a munkakörnyezetilleszkedését vizsgálja, és egyfajta környezeti ergonómiaként működik, addig a makroergonómia az ember és ateljes szervezet, munka rendszer illeszkedésére helyezi a hangsúlyt. 15
  16. 16. 5. ábra: Az egyik első személyi számítógép, a Xerox Alto 1973-ból. A jövőben várhatóan az előző részekben bemutatott trendek erősödnek majd meg: akognitív és szoftver ergonómia, illetve a minél biztonságosabb tervezés mind a munkahelykialakítása, mind a termékek tervezése során. A szoftver ergonómia megváltoztatja, átalakítjaaz ergonómiai kutatások módszertanát, hiszen jellegéből adódóan eltér a korábbi emberitényezőkkel kapcsolatos problémáktól. A szoftverek esetében ugyanis nincsenek átlagosfelhasználók, hiszen a személyi számítógépek szinte mindannyiunk életében jelen vannak. Aprogramozás során olyan szoftvereket kell létrehozni, amelyek a kezdőtől egészen a haladófelhasználóig, mindenki esetében megvalósítják az optimális illeszkedését. Egy másik fontosszempont a szoftverek tervezése során, hogy a mérnököknek, informatikusoknak engedniükkell a hagyományos „felülről lefelé” stílusú tervezésből, hiszen az egyes szoftvereksikerességét éppen a felhasználók minél korábbi bevonása, a participáció lehetősége teremtimeg (Antalovits, 1998). Ahogy egyre többet tudunk meg az emberről –az emberre jellemzőalapadatokból-, valamint a gépek és eszközök működéséről, úgy várható, hogy a „termékek” 11kialakítása egyre differenciáltabb lesz, és a speciális-, vagy rétegigények egyre fokozottabbankerülnek majd figyelembe vételre. Már sok szót ejtettünk arról, hogy az ergonómia önálló módszertannal rendelkezőtudomány, ahol a kutatók feladata az, hogy minél több alapadatot begyűjtve, hozzájáruljanak11 A termék szót ebben az esetben tág értelemben használva. 16
  17. 17. az ember és a gép közötti harmónia létrejöttéhez. A következő részben az ergonómiamódszertana kerül bemutatásra. Az ergonómia módszertana. Az ergonómia módszertanának egy része megegyezik más, emberekkel foglalkozótudományok módszereivel, miközben létezik néhány speciális, az ergonómiai kutatók általkidolgozott eljárás is (ilyennek tekinthető például a heurisztikus értékelés). A következőrészben a különböző módszereket, azok csoportosíthatóságát mutatjuk be, nagy hangsúlythelyezve arra, hogy az egyes módszereknek mik az előnyei illetve a hátrányai. Az első nagy dimenzió, amelynek mentén Noyes (2004) szerint feloszthatjuk azergonómiai módszereket, a különbségtétel a formatív és a szummatív módszerek között. Itt azeltérés abban van, hogy a termék életciklusának mely szakaszában használhatók az egyesmódszerek. A formatív eljárásokat a termék tervezése során használják, miközben a késztermék elemzésére, értékelésére alkalmasabbak a szummatív eljárások. Ezt a különbségetgyakran a következő, szemléletes példával mutatják be: „amikor a szakács kóstolja meg alevest a főzés közben, az formatív értékelés, amikor a vendég, az szummatív értékelés”.Fontos ugyanakkor, hogy az ergonómia módszertanában megtalálható 25-30 módszer 12többsége mind a termék életciklusának tervezési, mind a piaci bevezetését követőszakaszában használható. Egy következő szempont az egyes módszerek objektivitása. Szubjektív módszerekenazokat az eljárásokat értjük, amelyek során a mérés közvetett. A felhasználót kérjük meg,hogy számoljon be valamilyen formában a termékkel kapcsolatos benyomásairól,tapasztalatairól. Miközben a szubjektív eljárások elsősorban a felhasználók attitűdjeinekmérésére alkalmasak, az objektív eljárások közvetlen mérésekkel dolgoznak és mérhetőbb,objektívebb eredményekhez vezetnek. Mielőtt részletesebben kifejtenénk ezeket azeljárásokat13, az 1. számú táblázatban bemutatjuk a jelentősebb szubjektív és objektívmódszereket14.12 Noyes (2004) szerint a módszerek száma attól függ, hogy mennyire differenciálunk az egyes eljárások között.A feladat-elemzésnek („task analysis”) nevezett módszer „csoport” például valójában 100 különböző kisebb-nagyobb mértékben eltérő eljárást jelöl.13 A módszertani bemutatás során az olyan általánosan, a legtöbb társadalomtudomány által használtmegoldásokat, mint a kérdőívezés, interjúzás és laboratóriumi kísérlet nem fejtjük ki, hiszen ezekről számtalanmódszertani összefoglaló érhető el (ld. például Howitt és Cramer, 2000 módszertani könyve).14 Az 1. számú táblázatban az egyszerűség kedvéért az empirikus módszereket (laboratóriumi kísérletek) azobjektív módszerek között tüntetjük fel, bár ezeket gyakran megkülönböztetik egymástól a kontroll dimenziómentén (Noyes, 2004). 17
  18. 18. Szubjektív módszerek Objektív módszerekHeurisztikus értékelés MegfigyelésEllenőrző lista („check list”) Feladat elemzésFókusz csoportok Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerekKérdőívek Laboratóriumi vizsgálatokInterjúk1.táblázat: Szubjektív és objektív módszerek az ergonómiai kutatásokban. A szubjektív módszerek. A szubjektív módszerek közvetett, a felhasználók „beszámolóin” alapuló adatokkaldolgoznak. Ide tartoznak a heurisztikus értékelés, az ellenőrző listák, a kérdőívek, a fókuszcsoportok és az interjúk is. A szubjektív módszerek többsége „gyors és piszkos” eljáráskéntkategorizálható (Noyes, 2004). A kifejezés arra utal, hogy bár gyorsan lehet velük adatokatbegyűjteni, de a „miért?” típusú, oksági kérdésekre kevésbé reflektálnak és többnyire azadatok érvényessége és megbízhatósága is megkérdőjelezhető. Objektív módszerek. Az objektív módszerek a felhasználók attitűdjei helyett közvetlenül mérhető adatokkaldolgoznak. Olyan módszerek tartoznak ide, mint a megfigyelés, a feladat-elemzés, az emberimegbízhatóság mérésével kapcsolatos módszerek és a kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. Objektív módszerek1.: a megfigyelés. A felhasználók megfigyelésének kétségtelen előnye, hogy rengeteg olyaninformációhoz jutatja az ergonómiai szakembereket, amelyek bejóslása amúgy nagyon nehéz–vagy akár lehetetlen- lett volna a megfigyelés hiányában. Ennek a módszernek nagyon erősaz arculati érvényessége, ami azt jelenti, hogy megbízható információkat szolgáltat arról,hogy mit csinálnak ténylegesen a felhasználók egy eszközzel, termékkel. Noyes (2004) egykollégája, Chris Baber megfigyeléses vizsgálatát idézi: Baber és munkatársai a londonimetróban nézték meg, hogy az emberek hogyan használják a vonaljegy árusító automatákat. 18
  19. 19. A kutatók legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy az utasok közül sokan a pénzérmebedobó nyílásba próbáltak bankjegyeket tuszkolni. Az ilyen jellegű felhasználással nehéz atervezői irodából számolni és mégis komoly nehézséget jelenthet az eszköz működtetésesorán. A módszer előnye ebben rejlik: legyen bármilyen meglepő az eszköz felhasználása, amegfigyelés során ez láthatóvá fog válni. A módszerhez kapcsolódó hátrányok a következők: • nem derül ki a viselkedés oka • alacsony a megfigyelő kontrollja • etikai kérdések merülnek fel • időigényes és • kérdéses a megfigyelés tényének hatása a megfigyeltre. Az egyik legkomolyabb gondot az okozza, hogy bár a megfigyelés megmutatja, hogya felhasználó mit csinál, arra már nem ad választ, hogy miért csinálja ezt. Ez főleg azújratervezés során jelent problémát. A Baber-féle példánál maradva: bár a megfigyelésbőlkiderült, hogy az emberek az érme bedobó nyílásba bankjegyeket próbáltak elhelyezni, az márnem, hogy az automata mely vonása zavarta össze őket. Lehetséges, hogy nincs egyértelműenjelezve, hogy az adott nyílás csak érme bedobására alkalmas? Ha ez áll a viselkedéshátterében, hogyan kellene a gépen módosítani? Az ilyen kérdésekre a megfigyeléses technikanem képes választ adni. Megoldásként felmerült, hogy a megfigyelést követően meg lehetnekérdezni a felhasználókat, hogy miért éppen azt csinálták, amit csináltak, ez azonban alegtöbb természetes megfigyelési helyzetben nehezen kivitelezhető. A megfigyelésselkapcsolatos következő probléma két részből áll: mivel a valós idejű eseményeket nehézkorrekten nyomon követni és értékelni, a megfigyelést rögzíteni kell (ez többnyire képi-, vagyhangfelvételt jelent). A rögzítés azonban már etikai kérdéseket is felvet: ha nem tájékoztatoma résztvevőket a megfigyelésről, jogomban áll-e felvételeket készíteni róluk? Ha viszonttájékoztatom őket, az módosíthatja a megfigyelési helyzet természetét, mint ahogy arra az1924 és 1932 között elvégzett Hawthrone kutatások mutattak rá. A Hawthrone kutatásoksorán a megfigyelt dolgozók még akkor is jobban teljesítettek a nem megfigyelt társaikkalszemben, ha a munkakörülményeik rosszabbak lettek (Noyes, 2004)15. Az etikai problémákatleszámítva, a rögzített megfigyelésekkel kapcsolatban az is gond, hogy a módszer egészerendkívül időigényes: egyes becslések szerint egy órányi képi megfigyelésből tízórányifeldolgozással lehet az elemzésre felhasználható jegyzőkönyvet készíteni (Noyes, 2004).15 Ez egyébként a laboratóriumi kísérleti módszerekkel kapcsolatban is gondot okoz. 19
  20. 20. Objektív módszerek 2.: a feladat elemzés. A feladat elemzés valójában számos egymásra többé-kevésbé hasonlító technikaleírására használatos gyűjtőfogalom (Noyes, 2004). Pheasant (2003) szerint a jó tervezésiprojektek szinte mindig feladat elemzéssel kezdődnek, ebben az értelemben tehát a feladatelemzés formatív módszernek tekinthető. A feladat elemzés szerinte egy formális vagynagyjából formális kísérlet arra, hogy meghatározzuk, hogy mit fog a felhasználó, kezelővalójában csinálni a termékkel, rendszerrel. A feladat elemzés meghatározza az eszköz-,rendszerhasználat kívánt eredményét, a fizikai műveleteket, amelyeket a felhasználónak végrekell hajtania ahhoz, hogy elérje ezt a kimenetet, valamint a feladat szempontjából relevánsinformáció feldolgozási követelményeket és környezeti kényszereket. Az egyikleggyakrabban használt feladat elemzési technika, a hierarchikus feladat elemzés során afeladatot részekre bontják, célok és alcélok megfogalmazásának segítségével. A feladatelemzés végeredménye leggyakrabban valamilyen vizuális szemléltetés, például folyamatábra(Noyes, 2004). A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy a feladat szisztematikuslebontásával, jól láthatóvá válik az, hogy hol adódnak a felhasználóknak nehézségei azeszközzel, rendszerrel kapcsolatban. A gondok között említhető, hogy nehéz meghatározni arészekre bontás ideális szintjét, valamint hogy a tapasztalatlan kutatók, gyakorlatiszakemberek számára nehezen elsajátítható a technika16 Objektív módszerek 3.: az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek(HRA)17. Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek (továbbiakban: HRA) afeladat elemzés speciális eseteinek tekinthetők. Céljuk az, hogy a különböző felhasználássorán bekövetkező hibákat azonosítsák. Általánosan az mondható el, hogy a HRA technikaarra fókuszál, hogy lemérje a különböző hibák következményeit, ezzel hozzájárulva a hibákmegelőzéséhez, a negatív következmények csökkentéséhez és a hibák kezeléséhez. A HRA-elemzés során egy eseményfa, vagy hibafa készül. Mindkét módszerben közös, hogy16 A gondot az okozza, hogy a sok egymástól különböző feladatelemzési technológia közül, el kell tudni dönteni,hogy melyik a legalkalmasabb az adott elemzés elvégzéséhez.17 Human Reliability Assessment. 20
  21. 21. megmutatják a hibákat és a hibákból való felépülés útjait, valamint az egyes hibákmegjelenésének valószínűségét is (Kirwan és Ainsworth, 1992). Objektív módszerek 4.: kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. A laboratóriumi vizsgálatokat, kísérleteket gyakran külön kategóriába sorolják ésmegkülönböztetik mind a szubjektív, mind az objektív módszerektől. Az eddig bemutatottobjektív módszerektől a kontroll mértékében térnek el: a laboratóriumi kísérletek során akutatók képesek a változók egész sorát kizárni, kontrollálni azért, hogy minél tisztább, okságiösszefüggéseket tudjanak feltárni. Említettük már, hogy Pheasant (2003) szerint egyergonómiai szempontokat figyelembe vevő tervezői projekt a feladat elemzéssel kezdődik.Ami lényeges, hogy a folyamat vége szerinte a felhasználói próba, ami kísérleti módszernektekinthető. Nem másról van szó, mint egy elkészült prototípus kipróbálásáról kontrolláltkörülmények között. Szerinte fontos, hogy a kísérletben résztvevőket alaposan válogassukmeg és lehetőleg olyanok kerüljenek be a vizsgálati csoportokba, akik megfelelőenreprezentálják a felhasználóknak azt a populációját, akiknek a terméket szánjuk 18. Noyes(2004) szerint a kontrollált kísérletek fókuszában a használhatóság áll. Ez olyan szempont,amelyet részletesen fogunk tárgyalni a bevezető utolsó szakaszában, így most csak rövidentérnénk ki rá: Shackel (1981) definíciója szerint az olyan terméket tartjuk használhatónak,amely könnyen megtanulható, hatékony, rugalmasan használható és tetszik a felhasználónak(ez a használhatóság szubjektív komponense) 19. Ezeket a használhatósági szempontokat sokesetben laboratóriumi vizsgálatokkal lehet a legjobban tesztelni. A kísérleti technikákhasználatának hátránya, hogy előképzettséget feltételez, jelentős előkészületeket igényel ésviszonylag költséges. Sok esetben a mindennapi érvényessége is megkérdőjelezhető, hiszen alaboratóriumi és valóságos helyzetek között viszonylag nagy eltérések lehetnek. Az eddigiekben tehát az ergonómiai módszereket felosztottuk szummatív és formatívtípusokra, valamint szubjektív és objektív módszerekre. Stanton és Young (2003) továbbiszempontokat sorol fel a módszerek csoportosítására. Ezek a következők: • Az elemzés a termék életciklusának mely részében használható2018 Néha azonban ettől eltérően, releváns lehet olyanokon tesztelni a terméket, akikről eleve tudjuk, hogy gondotfog okozni nekik a termék használata. Ha ők képesek a hatékony működtetésére, akkor feltételezhető, hogy ezaz ideálisabbnak tekintett felhasználókra is azok lesznek (Pheasant, 2003).19 Az angolban nagyon gyakran a Shackel (1981) által megállapított használhatósági szempontokat a LEAFmozaikszóval írták le. LEAF= learnability, effectiveness, attitude of the user, flexibility.20 Ez a szempont megfelel a formatív és szummatív módszerek közötti különbségtételnek, de Stanton és Young(1999) részletesebben kifejti az egyes módszerek használhatóságát a különböző ciklusokra vonatkozóan. 21
  22. 22. o Koncepció elemzésére használható (ez a termék tervezés első szakasza). Például: ellenőrző listák, interjúk, heurisztikus értékelés. o Design elemzésére használható (amikor a termékről már létezik valamiféle írásos bemutató, anyag). Például: hierarchikus feladat elemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, prediktív emberi hibaelemzés, valamint általában véve a megelőző szakasz elemzései is. o Prototípus elemzésére használható (a termék piaci bevezetése előtti szakasz, amikor a termék már létezik akár számítógépes szimuláció, akár valamiféle felépített prototípus formájában). Például: megfigyelés, kontrollált laboratóriumi vizsgálat, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. o Műveletek elemzésére használható (a termék piaci bevezetését követően a használat és a karbantartás szakasza). Például: terepen való megfigyelés, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. • Az elemzés időigényessége21: o „Kevés” idő: ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőív, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. o „Valamennyi” idő: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőívek, súlyozott hálók módszere, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. o „Nagyon sok idő”: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, prediktív emberi hibaelemzés, megfigyelés, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, súlyozott hálók módszere, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. • Az elemzés során mérni kívánt kimenet: o Hibát akarom mérni: a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, megfigyelés, prediktív emberi hibaelemzés. o Időt akarom mérni: billentyű-leütés szintű modellezés, megfigyelés.21 A konkrétan szükséges idő mindig az elemezés tárgyától függ, ugyanakkor a módszerek relatívidőigényességét jól szemléleti ez a beosztás. Lehet tehát bármilyen hosszú, de mindenképpen tervezhető olyanellenőrző lista, ami gyorsabb, mint az interjú technika, vagy olyan interjú technika, ami gyorsabb mint ahierarchikus feladat elemzés. 22
  23. 23. o Használhatóságot akarom mérni: ellenőrző listák, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, interjúk, heurisztikák. o A termék kialakításának megfelelőségét akarom mérni: link elemzés, ellenőrző listák, prediktív emberi hibaelemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. A módszerek bemutatását, csoportosítását követően, nyilvánvalóan felmerül azolvasóban az a kérdés, hogy melyik módszer a jobb. A fejezet következő részében errekeressük a választ! Melyik módszer a jobb? Erre a kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen az egyes módszerekhasznossága nagyban függ attól, hogy • Milyen célból végezzük el a mérést, értékelést? • Milyen jellemzőkkel bír az adott termék vagy rendszer? • Milyen külső, korlátozó tényezők vannak? Nagyon sok esetben főleg a harmadik szempont az, ami eldönti, hogy végül melyikmódszert választjuk a 25-30 rendelkezésre álló technikából. A külső tényezők alatt akövetkezőket értjük: a rendelkezésre álló idő mennyisége b. a rendelkezésre álló erőforrásokmennyisége c. a szakemberek megléte, illetve felkészültsége (egyes elemzési módszereketnem tudunk elvégezni az ergonómiához értő szakemberek nélkül, ilyen például a heurisztikusértékelés) és d. az etikai megfontolások. A saját céljaink befolyásolhatják, hogy mennyirefontos a számunkra, hogy az adott méréssel kapcsolatban szigorú kontrollal bírjunk, és hogy amérés megbízható és érvényes legyen. Sokszor, főleg egy projekt kezdeti szakaszában,megfelelhetnek a durvább, de éppen ezért kevésbé erőforrás igényes eljárások is, egyfajtakezdeti tájékozódásképpen (Noyes, 2004). Milyen egy „jó” termék? A bevezető fejezet első részében láthattuk, hogy az ergonómia fő törekvése az emberés a gép, az ember és a munkakörnyezet közötti harmónia megteremtése. Fontos kérdés, hogymivel lehet mérni a jó illeszkedést, azaz milyen szubjektív, objektív vagy éppen empirikusmódszerek állnak a kutatók és gyakorló szakemberek rendelkezésére és hogy az egyes 23
  24. 24. módszerek közül milyen szempontok alapján választhatjuk ki a számunkra megfelelőt.Egyetlen és nem könnyű kérdés maradt hátra a fejezet zárásaképpen: egyáltalán mit tekintünkergonómiai szempontból jó terméknek? Bizonyára a legtöbb olvasó számára, ismerősek azolyan kifejezések, mint például a „felhasználóbarát”, vagy éppen a „használhatóság”, mégissok esetben a kutatók azzal szembesülnek, hogy ezeket a fogalmakat nehéz operacionalizálni,mérhetővé tenni22. Az ergonómiai szakemberek jelentős erőfeszítéseket tettek annakérdekében, hogy definiálják a használhatóság fogalmát. Mielőtt bemutatnánk ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit, Noyes (2004)alapján áttekintjük, hogy miért annyira nehéz az emberek számára tervezni. Noyes többtényezőt nevez meg: • az emberi adaptáció • az emberi kreativitás • az emberi változatosság és végül • az emberi elvárások és a valódi használat közötti különbség. Az első tényező az emberi adaptáció: az emberek többsége meglehetősen jól képesalkalmazkodni a rossz vagy inadekvát tervezéshez is, így sok esetben nehezen derül ki, hogylétezik a probléma. Ez ergonómiai szempontból nem jó megoldás, hiszen nem az ember-központú tervezést valósítja meg: ahelyett, hogy a gépeket, eszközöket, rendszereketigazítanánk az emberhez, az ember igazodik azokhoz. Erre jó példa napjaink számítógépbillentyűzeteinek kialakítása: a QWERTY23 billentyűzetre jellemző betűkiosztást az 1960-asévekben alakították ki, és annak ellenére máig a legelterjedtebb elrendezés, hogy számoskutató bemutatta, hogy nem ez a betűkiosztás optimális formája (Lehto és Buck, 2008). Egymásik az adaptációhoz szorosan kapcsolódó tényező, az emberi kreativitás. Az embereknemcsak abban jók, hogy a rossz kialakításhoz alkalmazkodjanak, hanem abban is, hogykreatív módon növeljék a kialakítás adekvátságát. Az olyan kezelő felületeken például,amelyeken a teljesen azonos kapcsolókat nem lehet megkülönböztetni egymástól, gyakranelőfordul, hogy a kezelők különböző matricákat helyeznek el (például sörös címkéket,mágneseket és így tovább). Ez kreatív megoldás, de nem fedi el a tervezői-kivitelezőimulasztást. A tervezés során komoly nehézséget okoz az emberi teljesítményben tapasztalhatóváltozatosság: mind az emberek egymáshoz képest, mind az egyes emberek saját magukhozképest, meglehetősen változatos teljesítményt nyújtanak. Az egy adott ember esetében22 Ez főleg a „felhasználóbarát” kifejezés esetében igaz (Noyes, 2004).23 A QWERTY mozaikszó a billentyűzet betűinek felső sorára utal. 24
  25. 25. megfigyelhető teljesítményingadozás, komoly tervezői kihívás. Előfordulhat, hogy azergonómiai szempontok szerint jobban kialakított termékkel az adott felhasználó a teszteléssorán rosszabb teljesítményt ér el, mint egy másik időpontban egy rosszabbul kialakítotttermékkel. Az adatelemzés során a konkrét teljesítmény helyett éppen ezért van elterjedőbenaz ún. megbízhatósági intervallumok használata, amelyek arra tesznek becsléseket, hogy amegfigyelhető teljesítmény alapján vajon az adott illető 100-ból 95 esetben milyenteljesítményt érne el. Egy negyedik kérdés a felhasználók elvárásaival kapcsolatos: ha egyfelhasználótól megkérdezzük, hogy melyik mosógépet választaná, valószínűleg előnykéntnevezné meg, hogy a mosógép sok programmal rendelkezik. Erre reflektálva a tervezők olyanmosógépeket hoztak létre, amelyek akár 20 különböző programmal is rendelkeznek. Avalóságban azonban a legtöbb felhasználó mindössze két programot használ –egy gyors ésegy lassú mosást. Amit a felhasználók mondanak arról, hogy mit szeretnének használni,számos esetben eltér attól, amit valójában csinálnak. Pheasant (2003) az Ergonómiai Társaság egyik pamfletjét idézve, így fogalmazza megaz ergonómiailag jól tervezett termék leírását: Próbáld meg használni! Gondold át az összes lehetséges módot és körülményt, amikorhasználni akarod majd. Megfelel-e a testméreteidnek, vagy lehetne ezen a téren jobb is ahelyzet? Mindent látsz és hallasz, amit látnod és hallanod kell? Nehéz hibázni a használataközben vagy nagyon könnyű? Kényelmes használni? Kényelmes elkezdeni a használatát?Vagy lehetne rajta javítani? Könnyű megtanulni a használatát? Egyértelműek-e a használatravonatkozó instrukciók? Könnyű-e tisztítani és karbantartani? Ha mindegyik kérdésre, „igen”választ adtál, akkor a termék tervezése során valószínűleg figyelembe vettek, Téged, afelhasználót is. A pamflet szövege jól rávilágít arra, hogy mely szempontoknak kell megfelelnie egyterméknek ahhoz, hogy megvalósuljon az ember és a technológia közötti harmonikusilleszkedés. Az ergonómiával foglalkozó kutatók ezeket a kérdéseket igyekeznek vizsgálhatókritériumokként megfogalmazni. Ezeket a kritériumokat gyakran a használhatóságkifejezéssel foglalják össze. Ezt a kifejezést általában Professzor Brian Shackel (1981)nevéhez kötik, aki közvetlenül a személyi számítógépek megjelenését és tömeges elterjedésétkövetően, próbálta operacionalizálni a használhatóságot. Így született meg a LEAFmozaikszó: a termék legyen könnyen tanulható („learnability”), hatékonyan használható(„effectiveness”), feleljen meg a felhasználó szubjektív értékelésének („attitude of the user”),valamint legyen rugalmas az alkalmazása során („flexibility”). Az elmúlt évtizedekben ezek 25
  26. 26. az eredeti kritériumok számos másikkal egészültek ki. Lehto és Buck 2008-ban megjelentkönyvükben így foglalják össze a jó tervezés szempontjait: • a felhasználás legyen gyors • a felhasználás legyen pontos • a felhasználás legyen biztonságos, a felhasználó egészségét nem veszélyeztető • a felhasználás legyen könnyű, gördülékeny • a felhasználás legyen könnyen megtanulható • a felhasználó legyen elégedett a felhasználás során (Lehto és Buck, 2008). Ezekben a kritériumokban jól láthatóan jelenek meg az eredeti LEAF kritériumok is.Fontos hangsúlyozni, hogy már a kritériumok természetéből is jól látható, hogy bár a tervezéssorán az a cél, hogy az elkészült termék mindenben feleljen meg a felhasználónak –legyenteljes mértékben ember-központú a tervezés-, ez az ideális állapot azonban valójában sohasemállhat elő. Ennek több oka van, ezek közül kettőt mutatunk be: • a kritériumok közötti ellentmondások • az ergonómiai szemponton túli más tényezők, például gazdasági, mérnöki, gyakorlati megfontolások. A kritériumok közötti lehetséges ellentmondásokra mutat rá, a jól ismert „sebesség-pontosság” váltás –tradeoff- jelensége. A cél eléréséhez szükséges idő –a sebesség- sokszorfontos szempont, de azokban az esetekben nem, amikor más kritériumok nem teljesülnek. Eztúgy is meg lehet fogalmazni, hogy teljesen lényegtelen, hogy milyen gyorsan érünk odavalahová ha közben rossz helyre megyünk. Ha több időt adunk a feladat végrehajtására, azgyakran pontosabb kimenetekhez vezet (kevesebb például a hibázás aránya). Bonyolítja ahelyzetet, hogy a „sebesség-pontosság” tradeoff nem minden esetben és nem mindenkire igaz.Gigerenzer (2007) mutat rá arra a jelenségre, hogy a szakértők esetében (példáulprofesszionális sportolók) a több idő éppen a pontosság rovására megy: a legtöbb esetben aszakértőknek, a tapasztalataiknak köszönhetően, elsőként a legjobb megoldás jut eszükbe.Ekkor a többi idő valójában rosszabb megoldásokhoz vezet (ezt lehet látni például akkor,amikor egy sportoló hezitál, és végül rossz döntést hoz). Gigerenzer (2007) szerint a kezdőkesetében viszont a több idő valóban együtt jár a pontosabb feladatmegoldással. A lényeg az,hogy sok esetben a sebesség és a pontosság kritériumai egymás kárára dolgoznak: minélgyorsabb a megoldás, annál pontatlanabb lesz. Lehto és Buck (2008) szerint ugyanakkor az is 26
  27. 27. igaz, hogy a sebesség és a pontosság kapcsolatában van egy optimális tartomány: igaz, hogy atúl gyors sebesség pontatlansághoz vezet, de ugyanúgy igaz az is, hogy a túl lassú sebesség is(ennek nagyon jó demonstrációja az, ha valaki megpróbál a normál gyaloglási sebességénéllassabban közlekedni). Egy másik fontos dolog, hogy az ergonómiát művelő vállalatok és szakemberekfolyamatosan kompromisszumokat kénytelenek kötni az ergonómiai, a közgazdasági, amérnöki-gyakorlati szempontok között. Rose és munkatársai (1992) ezt így fogalmazták meg:„ahhoz, hogy sikereket lehessen elérni egy új ergonómiailag jobb módszer, termék bevezetésesorán, fontos az is, hogy az új módszer, termék gazdasági előnyökkel is rendelkezzen”. Lehtoés Buck (2008) szerint minimum az elvárható, hogy az új projekt során létrehozott módszer,termék gazdasági értéke visszahozza a projektbe fektetett pénzt.Felhasznált irodalom jegyzékeAntalovits Miklós (1998) Bevezetés az ergonómiába. In Klein Sándor (szerk)Munkapszichológia. 2. átdolgozott kiadás, SHL Kiadó, 699-744. o.Bertalanffy, L.V. (1950) An Outline of General System Theory. British Journal for thePhilosophy of Science, 1 (2): 134-165.Dekker, S. (2004) To engineer is to err. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factorsfor Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Gigerenzer, G. (2007) Gut feelings: the intelligence of the unconscious. London: PenguinBooks.Grether, W.F. (1949) The design of long-scale indicators for speed and accuracy ofquantitative reading. Journal of Applied Psychology, 33: 363-372.Grudin, J. (2008) A moving target: the evolution of human-computer interaction. In Sears,A.,& Jacko, J. (eds) Handbook of Human-Computer Interaction. Boca Raton, Florida: CRCPress.Harvey, R.S. (2004) Human factors and cost benefits. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds)Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. 27
  28. 28. Hendrick, H.W. (1984) Wagging the tail with the dog: Organizational design considerationsin ergonomics. In Proceedings of the Human Factors Society 28th Annual Meeting (pp.899-903). Santa Monica, CA: Human Factors Society.Hendrick, H.W. (1986a) Macroergonomics: a conceptual model for integrating human factorswith organizational design. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human factors inorganizational design and Management, 467-478. Amsterdam: North-Holland.Hendrick, H.W. (1986b) Macroergonomics: A concept whose time has come. In HumanFactors Society Bulletin, 30 (2): 1-3.Hendrick, H.W. (2002) An Overview of Macroergonomics. In Hendrick, H.W.,& Kleiner,B.M. (eds) Macroergonomics. Theory, Methods, and Applications. New Jersey, London:Lawrence Erlbaum Associates.Howitt, D.,& Cramer, D. (2000) First step in research and statistics: a practical workbookfor psychology students. London: Routledge.Kirwan, B.,& Ainsworth, L.K. (eds) (1992) A guide to task analysis. London:Taylor&Francis.Lehto, M.R.,& Buck, J.R. (2008) Introduction to Human Factors and Ergonomics forEngineers. New York, London: Lawrence Erlbaum Associates.Meshkati, N. (1986) Major human factors consideration in technology transfer to industriallydeveloping countries: an analysis and proposed model. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds)Human Factors in Organizational Design and Management II. 351-363. Amsterdam: North-Holland.Meshkati, N. (1991) Human factors in large-scale technological system’s accidents: ThreeMile Island, Bhopan and Chernobyl. Industrial Crisis Quarterly, 5: 133-154. 28
  29. 29. Meshkati, N.,& Robertson, M.M. (1986) The effects of human factors on the success oftechnology transfer projects to industrially developing countries: a review of representativecase studies. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human Factors in OrganizationalDesign and Management II. 343-350. Amsterdam: North-Holland.Munipov, V. (1990) Human engineering analysis of the Chernobyl accident. In Kumashiro,M.,& Megaw, E.D. (eds) Toward human work: solutions and problems in occupationalhealth and safety, 380-386. London: Taylor&Francis.Murrell, K.M. (1965) Ergonomics. London: Chapman and Hall.Nayak, U.S.L. (1995) Elders-led design. Ergonomics in Design, 1: 8-13.Norman, D.A. (1988) The psychology of everyday things. New York: Basic Books.Noyes, J., Garland, K.,& Bruneau, D. (2004) Humans: skills, capabilities, and limitations. InSandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution ofEngineering and Technology.Noyes, J. (2004) The human factors toolkit. In In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) HumanFactors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Oborne, D.J. (1982) Ergonomics at Work. Chichester: Wiley.Pheasant, S. (2003) Bodyspace. Anthropometry, Ergonomics and the Design of Work.London: Taylor&Francis, 2nd edition.Pulat, B.M. (1992) Fundamentals of Industrial Ergonomics. Prentice-Hall, Inc.Rose, L., Ericson, M., Glimskär, B., Nordgren,B.,& Örtengren, R. (1992) Ergo-Index. Amodel to determine pause needs after fatigue and pain reactions during work. In Kumar, S.(ed) Advances in Industrial Ergonomics and Safety 4 (Proceedings of Annual IndustrialErgonomics and Safety Conference, 1992, Denver, Colorado, USA, June 10-14, 1992).London: Taylor&Francis. 29
  30. 30. Shackel, B. (1981) The concept of usability. Proceedings of IBM Software and InformationUsability Symposium, September 15-18: 1-30. Poughkeepsie, New York: IBM Corporation.Stanton, N.A. (2003) Product design with people in mind. In Stanton, N.A. (ed) HumanFactors in Consumer Products. New York, London: Taylor&Francis.Stanton, N.A.,& Young, M.S. (2003) A Guide to Methodology in Ergonomics. Designing forHuman Use. New York, London: Taylor&Francis.Taylor, F.W. (1911) Principles of scientific management. New York: Harper. 30
  31. 31. MÁSODIK FEJEZET: Az ember és a gép találkozása. Az ember és a gép interfész problémájaa szenzomotoros és a kognitív szinten. Két autó –„A” és „B”- közlekedik a megengedett sebességnél gyorsabban egymásmögött. Kicsivel előbbre a rendőrök a sebességet mérik. „A” autó fékezés nélkül megy el arendőrök mellett, „B” autó a megengedett sebességre lassít. Mi történhetett „A” autóval és mitörténhetett „B” autóval? „B” autóval könnyebb dolgunk van: a legvalószínűbb forgatókönyvaz, hogy „B” autó vezetője észrevette a rendőröket, a kilométerórára nézett és a fékpedálsegítségével korrigálta a sebességét. „B” autó vezetője tehát információt kapott az autó –gép-egy kijelzőjéről, majd ennek megfelelően az egyik vezérlővel –a fékpedállal- a kívánatos és avalós állapot közötti különbséget megszüntette. A műveletet követően a kilométeróra mostmár az új, megváltozott állapotot mutatja: visszajelzést küld a művelet sikerességéről. Ha avisszajelzés azt mutatja, hogy a művelet nem sikerült (például még mindig gyorsabban haladaz autó a megengedettnél), akkor a ciklus újraindul: az információra a felhasználó reagál,majd a reakciót követő állapotot összehasonlítja az eredeti céljával. Mi történhetett az „A” autóval? Itt több lehetőség is felmerülhet, vizsgáljunk megközülük néhányat: • Helytelen vagy nem elégséges információ a géptől : a kijelző helytelen információt küldött az autó vezetőjének. Például a kilométeróra mindig ugyanazt mutatja, így a vezető nem tudja, hogy az autó mennyivel megy. • A kijelző nem vagy nehezen látható: a kijelző úgy van elhelyezve, hogy a vezető nem, vagy csak nagy erőfeszítés árán tudja leolvasni azt. Az átlagos felhasználó inkább az elkerülést választja. • Helytelen visszacsatolás: egy másik lehetőség, amikor a kilométerórán változik a sebesség, de az újonnan mutatott sebesség pontatlan. A vezető nem korrigál tovább, hiszen úgy látja, hogy megfelelő sebességgel halad. A végeredmény ugyanaz, mint az első két esetben: a vezető nem tudja meghatározni, hogy az autó mennyivel megy. • Rosszul működő vezérlő(k): ez súlyos működési hibának számít. A gép megfelelő információt küld az autó vezetőjének, az autó vezetője korrigálni próbál, de vagy a fékpedál vagy a gázpedál nem reagál. A gázpedál beragad, vagy a fékpedál lenyomására az autó nem lassít. Az autó vezetője megfelelő információt kap, de az autó nem lassítható. 31
  32. 32. • Az autó vezetője nem foglalkozik a géptől kapott információval : a kijelző helyes információt küld, a vezérlők működnek, de az autó vezetője nem hajt végre korrekciót. Figyelmen kívül hagyja a kapott információt. • Az autó vezetője nem rendelkezik elégséges háttér információval, tudással : az „A” autó vezetője nem tudja, hogy mennyi a sebességkorlátozás vagy –ebben a példában ez ugyam nem túl valószínű forgatókönyv-, nem tudja, hogy mik a korrekció lépései. Ez a példa jól rávilágít azokra a kérdésekre, amelyek az ergonómia szakembereitfoglalkoztatják az ember-gép interfész megtervezése során. Az 1. ábrán az interfész lényegeselemei jelennek meg: a kijelző, a vezérlő és a visszajelzés, amelyek a rendszer, környezet,feladat, gép és felhasználó kontextusában helyezhetők el. 1.ábra: Az ember és a gép találkozása: interfész. A fejezet első részében bemutatjuk az ember-gép interfész probléma időbeli fejlődését,kezdve a szenzomotoros illeszkedéstől, az emberi és a mesterséges intelligencia találkozásáig. 32
  33. 33. Ember-gép interfész a szenzomotoros és a kognitív szinten. A második világháború volt az első időszak, amely drámaian mutatott rá az ember és agép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész tervezésével kapcsolatos kihívásokra(Grudin, 2008). Az optimálistól távol álló megoldások növelték a hibázás lehetőségét, amianyagi és emberi veszteségekkel járt vagy ahhoz vezetett, hogy a műszakilag egyretökéletesebbé váló fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni a tervezett paramétereiket(Harvey, 2004). Az emberi tényezők figyelmen kívül hagyásának negatív következményeit jólmutatják azok az összehasonlítások, amelyeket Grether (1949) végzett el olyanmagasságmérőket vizsgálva, amelyek vagy figyelembe vették a felhasználót vagy nem: azembert figyelmbe vevő eszközökkel gyorsabb és pontosabb volt a leolvasás. Az elsőergonómiai laboratóriumok ennek megfelelően a hadsereg keretein belül jöttek létre (például aMANPRINT az Egyesült Államokban). Az ember és a gép szenzomotoros szinten valótalálkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlatiszakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt afelhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az interfész problémát a számítógépek tömeges elterjedése, a személyi számítógépekváltoztatták meg az 1980-as évek elején. A szilikon chip felfedezése és a számítógépektömeges elterjedése az ergonómia egy új fejezetét nyitották meg: a kognitív ésszoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick, 2002). A személyi számítógépekelterjedésével az átlagos emberek is egyre több helyzetben találkoztak a mesterségesintelligenciával, és a kutatások az érzékszervi-motoros szintről egyre többször kerültek át akognitív szintre. Hogyan valósítható meg a hatékony illeszkedés az emberi és a mesterségesintelligencia között? Ehhez elsősorban azt kell tudnunk, hogy milyen is az emberi információfeldolgozás, gondolkodás: milyen az emberi figyelem, memória, mi jellemző az emberidöntéshozatalra, milyen mentális terhelést bír el, illetve milyen mentális terhelés optimális azember számára, hogyan tudják a gépek kezelni és hasznossá tenni az emberi kreativitást?(Noyes és munkatársai, 2004). Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a problémák –a szenzomotoros és a kognitívilleszkedés- egymás mellett léteznek: a mai napig nagyon sok kutatás folyik azzalkapcsolatban, hogy miként nézzen ki az ember-gép interfész ahhoz, hogy az emberhatékonyan tudja a környezetében lévő gépeket működtetni az érzékszervi-motoros szinten. 33
  34. 34. Az emberi tényezőket figyelembe vevő kijelző: Lehto és Buck (2008) szerint a kijelző –és persze a kezelők- megtervezésekor azt kellelsősorban figyelembe vennünk, hogy az ember-gép kapcsolat egy kommunikációs helyzet.Az emberek megmondják a gépeknek, hogy mit csináljanak, a gépek pedig megmondják azembereknek, hogy mit tegyenek, illetve mit ne tegyenek, valamint visszajelzést adnak azemberi döntések –parancsok- következményeiről. Ez a kommunikációs helyzet azért nagyonfontos, mert a kommunikáció során fellépő hibák gyakori okai a baleseteknek, sérüléseknek.A kommunikáció több dologgal jellemezhető, amelyek közül az egyik legfontosabb talán az,hogy mennyi információ érkezik meg a géptől az ember felé, azaz mennyire hatékony a gépkijelzője az információ közvetítésében24. Ebben a részben azt tekintjük át, hogy melyszempontokra érdemes kiemeltenodafigyelni a tervezés során. Ezek természetesenáltalános útmutatók: mivel akijelző rendkívül sokféle lehet ésrendkívül sokféle helyzetbenkerülhet használatra, így nehézkonkrét tanácsokat és javaslatokatmegfogalmazni (ld. pl. Diaper ésSchithi, 1995; Ivergard és Hunt,2009). 2. ábra: A sikeres ember-gép interfész jellemzői. Az általános szempontok és útmutatók viszont akkor jók, ha figyelembe veszik,használják az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről összegyűjtött tudást. Az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről való tudás. Ahhoz, hogy az embert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információfeldolgozó rendszer analógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, köztesfolyamatokról, valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerekvannak, amelyekre vagy reagálunk, vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és amagasabb szintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szintentörténik, azt gyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan24 Valójában persze arról van szó, hogy mennyire hatékony a gép tervezője abban, hogy a felhasználótfigyelembe vevő kijelzőt tervezzen. 34
  35. 35. folyamatokat, mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeketaz emberi kognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távúmunkamemóriáról, vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyenmotoros válasz, cselekvés van. Ez a modell segít rávilágítani arra, hogy milyen típusúinformációkat kell figyelembe vennünk, az embereknek való tervezés során25 (Noyes, Garlandés Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy az érzékelés, észlelés, figyelem,„gondolkodás”, memória és a motoros válasz jellegzetességei érdekesek elsősorban azergonómia kutatói számára. A következő részben a teljesség igénye nélkül néhány szempontbemutatására kerül sor. A kijelző tervezése során egy nagyon fontos szempont az emberi figyelem komplexműködésének megértése. Az emberi figyelem egyik fontos jellemzője, hogy szelektív: azemberek képesek arra, hogy bizonyos információkat figyelmen kívül hagyjanak, másokatpedig felvegyenek (ld. például Broadbent, 1958). Ez a normál működés feltétele, hiszen haminden információt felvennénk, az túlterheléshez vezetne, így muszáj a releváns és azirreleváns információkat elkülöníteni. Ez nem „minden vagy semmi” alapú feldolgozás,hiszen azoknak az információknak egy része is detektálásra kerül, amelyekre az embertudatosan nem figyel oda. Közismert jelenség a koktél-parti hatás. Ez egyrészt azt mutatja,hogy az emberek képesek több egymással párhuzamosan futó beszélgetés mellett is egybeszélgetésre figyelni és azt követni –azaz képesek szűrni-, másrészt viszont azt is, hogy haegy általuk nem figyelt beszélgetésben elhangzik a nevük, arra felfigyelnek. Az irrelevánsnakminősített beszélgetés tehát nem kerül teljes kizárásra (Moray, 1959). Jelentős egyéniváltozatosságot mutat azonban ez a jelenség: Moray (1959) eredeti kísérletében a vizsgálatiszemélyek 33%-a hallotta meg a nevét, amikor az egy irreleváns üzenetben kerültelhelyezésre, Wood és Cowan (1995) szofisztikáltabb vizsgálatában hasonló 34.6%-osarányról számolnak be. A figyelem szelektivitásának, ahogy arra már utaltunk, az egyiklegfontosabb oka az, hogy a figyelmi kapacitás korlátozott: Kahneman (1973) a figyelemrőlúgy írt, mint egy egységes, differenciálatlan, korlátozott erőforrásról, amelyet el kellosztanunk az adott feladatok függvényében. A többszörös erőforrás elméletek (például Navonés Gopher, 1979) szerint a figyelem nem egységes, hanem az egyes csatornákondifferenciálható, de abban egyetértenek Kahnemannal, hogy a kapacitása korlátozott. Továbbbonyolítja a helyzetet, hogy több kutató (például Schneider és Shiffrin, 1977) különbségettesznek az inger felvétel/feldolgozás automatikus és tudatos formái között, amelyek eltérőkapcsolatot mutatnak a figyelmi kapacitással. Az automatikus feldolgozás a személy25 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004). 35
  36. 36. kontrollján kívül helyezkedik el és a figyelemtől független. Nem használ fel erőforrásokat,szemben a tudatos feldolgozással, amely kontrollált és erőforrás igényes. A képzés, tanulássorán a tudatos feldolgozásból automatikus feldolgozás lehet (erre példa a kezdő autóvezetőés a tapasztalt autóvezető közötti különbség). Ebből a rövid összefoglalásból is kiolvashatópár, a tervező és a felhasználó szempontjából kritikus jelenség, ami mutatja, hogy az emberifigyelem természetét miért kell figyelembe venni az ember-gép interfész megtervezése során: • A felhasználónak segíteni kell abban, hogy különbséget tudjon tenni a releváns és az irreleváns ingerek között, hiszen a figyelmi kapacitás korlátozott és ebből következően szeletív. Az irreleváns ingerek felvétele csökkenti a releváns ingerek felvételének valószínűségét, miközben a releváns ingerek felvételének elmulasztása növeli a hibázás, a baleset, az emberi és anyagi veszteség kockázatát. • A figyelem működésében jelentős egyéni különbségek vannak. Ez egyrészt vonatkozik a kapacitás területén található különbségekre (ld. például Just&Carpenter, 1992; Cowan, 2001; Halford, Wilson,&Phillips, 1998), de például olyan jelenségekre is, hogy az irrelevánsnak minősített csatornát mennyiben képes az egyén követni (Moray, 1959; Wood&Cowan, 1995). • Az egyes folyamatok eltérő kapacitás igénnyel rendelkeznek: az automatikus feldolgozási folyamatok nem használják el a figyelmi erőforrásokat, míg a tudatos feldolgozási folyamatok igen (Schneider és Shiffrin, 1977). A különböző képzések és tréningek segíthetnek a tudatos folyamatok automatikussá válásában. • A figyelem korlátozott kapacitásából jól jósolható be, hogy a környezet és a feladat bizonyos vonásai, hibákhoz fognak vezetni: például, amikor a felhasználót arra kérjük, hogy két erőforrás igényes művelet között ossza meg a figyelmét (például két kijelzőt egyszerre kell figyelnie), vagy amikor a releváns ingerek mellett nagyon sok irreleváns inger van jelen (például egy kijelzőt kell figyelnie, de nagyon sokan beszélgetnek mellette). Ha az ilyen helyzetek elkerülhetetlenek, akkor a tervezés során csökkenteni kell a hibázás valószínűségét vagy rosszabb esetben legalább a hibázás következményeit. Az első esetben, amikor a felhasználót két erőforrás igényes műveletre kérjük, kihasználhatjuk, ha valamelyik szenzoros csatorna nincs telítve (például a feladat vizuális jellegű, és hangjelzéssel figyelmeztetjük a felhasználót, ha gond van). 36
  37. 37. A figyelmi kapacitás problémájához szorosan kapcsolódik az ember terhelhetőségéneka kérdése. Yerkes és Dodson (1908) mutattak rá, hogy a terhelés/aktivitás és a teljesítmény/hatékonyság között egy fordított U-alakú kapcsolat van (ez az úgynevezett Yerkes-Dodsontörvény). Alacsony aktivitás mellett (alulterhelés), a hatékonyság is alacsony. Az aktivitásnövelése a hatékonyság javulásához vezet egy bizonyos szintig (a hipotézis szerint ez azértvan, mert az aktivitás növelése energizál). Ezt követően az aktivitás növelése, a hatékonyságcsökkenéséhez vezet (feltehetően olyan tényezők, mint például az emelkedett stressz miatt). AYerkes és Dodson (1908) által javasolt kapcsolatot több kutatásban is megerősítették (példáulBroadhurst, 1959; Duffy, 1962; Anderson, 1988), bár a kapcsolat okával kapcsolatbanellentmondásosak az eredmények (Anderson, Revelle és Lynch, 1989). Ami tervezési szempontból lényeges az aterhelés optimális szintje: az a szint, ahol a 3.ábra: a Yerkes-Dodson törvény grafikus ábrázolása.hatékonyság a legmagasabb. Érdekes módon éppena komputerizáció elterjedése az, ami a legkevésbéveszi figyelembe ezt a több mint 100 évemegfigyelt kapcsolatot. Ivergard és Hunt (2009)szerint a számítógépek megjelenése sokszor azzaljár, hogy eltűnik a felhasználó 1. ábrán láthatóaktív szerepe. Helyette a 4. ábrán látható módon, aszámítógép belép a kommunikációs és kezelésikörbe az ember és a gép közé. 4. ábra: A felhasználó és a gép közé belépő számítógép (Ivergard és Hunt, 2009). Ez Ivergard és Hunt (2009) szerint azért problémás, mert a felhasználó aktívszerepének csökkenésével éppen a legjobb képességeit vesszük el (például rugalmasság,tapasztalat, hosszú távú memória és így tovább), miközben a gyengeségeire irányítjuk a 37
  38. 38. figyelmet (például, hogy az emberek többsége nem igazán jó a figyelem fenntartásában az ún.vigilancia helyzetekben, ahol az éberség a fontos). Az ember a 4.ábrán látható rendszerbenolyan pozíciót és szerepet tölt be, amelyre a képességei nem teszik alkalmassá 26. Aszámítógépeket használó rendszerben is építeni kell az emberi részvételre, amit az alulterhelésnegatív következményei indokolnak. Wood (2004) szerint az okozza a legnagyobb gondot,hogy a legtöbb mai rendszer az idő 95%-ban szinte semmilyen vagy csak nagyon kevésbemenetet igényel a kezelőtől, miközben azonban ha valami rosszul alakul, hirtelen nagyonmegnöveli a kezelővel szemben támasztott igényeket. A cél, hogy minimálisra csökkenjenannak az esélye, hogy a kezelő kiesik a vezérlési körből, vagy mert elbambul, lanyhul afigyelme, vagy mert összeomlik a túlterheléstől. Wood (2004) erre több lehetőséget említ:személyes faktorok (pl. csökkenteni az alváshiány lehetőségét, a rosszul szervezett műszakokújraszervezésével); rendszer tervezés (pl. olyan másodlagos feladatok bevezetése, amelyeknövelik, szinten tartják az aktivitást, elkerülve ezzel, hogy a rendszer túlságosanautomatizálttá váljon); eszköz tervezés (pl. a hipnotizáló hatások elkerülése azáltal, hogykikerüljük az ismétlődő, monoton auditív jelzések használatát); környezet tervezés (pl.kerüljük el, hogy a környezet túl csendes, túl meleg, túl nyugodt, túl semleges legyen); eszközkialakítás (pl. olyan felületet tervezzünk, ami igényli a mozgást, a közvetlen verbáliskapcsolatot és a csapatmunkát). Három további a tervezés során jelentős szempont: • az emberi információ feldolgozó rendszer alapvetően a várakozásokra rendezkedik be. Az emberek kevésbé valószínű, hogy felfigyelnek olyan ingerekre, amiket nem várnak, sőt valószínű, hogy sok esetben azt látják és hallják, amit látni és hallani szeretnének. • a rövid távú ingerek felvételéért és kezeléséért felelős munkamemória működéséből az következik, hogy okos tervezői stratégiának számít, ha az információ mindig akkor jelenik meg a kijelzőn, ha éppen szükség van rá (tehát például nem előbb, a folyamat egy másik szakasza során). Ez csökkenti az olyan hibák lehetőségét, amik az emlékezethez, a felidézés nehézségeihez kötődnek. • az emberek többsége számára fontos szempont, hogy mennyi erőfeszítést kell tennie egy adott információ elérése érdekében: ami elsőre úgy tűnik, hogy jelentős26 A teljes képhez hozzátartozik, hogy a 4. ábrán látható helyzetre nincs valódi példa, hiszen ilyen, azinformációszerzési és irányítási funkciókat teljesen átvevő számítógépek egyelőre nincsenek. 38

×