• Save
Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet -
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×
 

Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -

on

  • 2,179 views

Ergonómia

Ergonómia
irodai ergonómia
kognitív ergonómia
termék ergonómia
speciális csoportok

Statistics

Views

Total Views
2,179
Views on SlideShare
2,179
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Microsoft Word

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

Ergonómia  - szerkesztett tanulmánykötet - Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet - Document Transcript

  • Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program “Munka és Egészség Projekt” Pankász Balázs Ergonómia szerkesztett tanulmánykötet 1
  • BEVEZETŐ Az ergonómia olyan fogalom, amit Nyugat-Európában már régóta ismernek. Lassannálunk is elterjed a köztudatban, megjelenik a médiában, a reklámszövegek éstermékismertetők részévé vált. Ha azt mondjuk valamire, hogy ergonomikus, az pozitívjelentést hordoz, gyakran azonban úgy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mitis jelent maga a kifejezés. A legkülönbözőbb termékeken látható az ergonomikus címke, és ezegyértelműen versenyelőnyt is jelent. Ugyanakkor az emberek fejében az olyan fogalmak,mint a dizájn, a használhatóság, a felhasználó-barátság és az ergonómia összekeverednek.Ezért is hiánypótló vállalkozás e tanulmánykötet, ami öt fejezetben próbálja bemutatni, hogymivel is foglalkozik az ergonómia, hogy mit jelent az ergonómiai tervezés, és hogy mi asikeres termék ergonómiai szempontból. A különböző fejezetek az ergonómia jelenlegitrendjeihez, illetve meghatározó időszakaihoz kapcsolódnak, mint például a számítógépekhardverjének és szoftverjének tervezése, vagy éppen a speciális rétegek –például amozgáskorlátozottak, a várandós nők, a gyerekek- igényeinek kielégítése. Az irodaiergonómiáról szóló rész a komplex ergonómiai megoldásokra példa, hiszen egyszerre nagyonsok szempontot vesz figyelembe a tervezés során (olyasmiket például, mint amunkaállomások kialakítása, a téri elrendezés fontossága, a zaj, a rossz klíma, vagy éppen arossz megvilágítás). Hiánypótlónak mondható a vállalkozás, de nem előzmények nélkülinek! A KleinSándor által szerkesztett, 2004-ben megjelent Munkapszichológia című könyvben különfejezetet kap az ergonómia, amelyet Antalovits Miklós írt. A fejezet bemutatja az ergonómiaalapfogalmait, legfontosabb időszakait, valamint egy példát is mutat a termék-tervezés soránfelmerülő ergonómiai szempontokra. Ebben a kötetben tehát a Klein Sándor által elkezdettmunkát szeretnénk folytatni, új megközelítéseket és a legújabb külföldi szakirodalmakatbemutatva, felhasználva. A tanulmánykötet szerkezetileg öt nagyobb részre osztható. Az elméleti bevezetőbenbemutatásra kerülnek az ergonómia nagy időszakai, valamint az egyes időszakokhozkapcsolódó domináns problémák. Az ergonómia első időszakában, a kutatókat elsősorban azember-gép találkozás érzékszervi-motoros szintje foglalkoztatta: hogyan kell úgy megterveznia gépek kijelzőjét, illetve kezelő felületét, hogy az megfeleljen az emberi mozgásról ésérzékelésről való tudásunknak? A következő időszakot a tudományok széles területétinspiráló rendszerelmélet határozta meg: az ember-gép kapcsolaton túllépve, az ergonómiaiszakemberek az ember-gép-környezet rendszer egészét kezdték el vizsgálni. A harmadik 2
  • időszakban az ergonómia, mint versenyelőny jelenik meg, a fogyasztói termékek piacán. Amiergonomikus, az könnyebben eladható is, így az ergonómiai tervezés a vállalatok egyikprioritásává válik az 1970-es években. Az 1980-as években a kognitív ergonómiaújrafogalmazza a klasszikus ergonómiai kérdést. Még mindig az ember és a gép találkozásárólvan szó, de a bonyolultabbá váló gépek felvetik a következő problémát: miként illeszthetőegymáshoz az emberi és a mesterséges intelligencia? Az 1990-es évektől az látható, hogy atermékergonómia vezető ága marad az ergonómiai kutatásoknak, a biztonság szempontjaihangsúlyosabbá válnak, új módszerek jelennek meg (például a későbbi felhasználók bevonásaa tervezési fázisba), és egyre nagyobb tere van a speciális rétegek igényeit kielégítőtervezésnek. Az ergonómiai időbeli kibontakozását végigkövetve, jól látható, hogy azergonómia fiatal tudomány, melynek fókusza, céljai, módszerei folyamatosan változnak,alakulnak. Az ergonómia elismertsége az elmúlt években sokat változott, bár az igaz, hogy afogalom elterjedése nem feltétlenül járt együtt a fogalom pontos értelmezésével. Amódszerekről és a jó termékek kritériumairól szóló rész jól mutatja meg az ember, gép ésrendszer illeszkedés kérdésének komplexitását, amelyben nemcsak az emberi tényezőkjátszanak jelentős szerepet, hanem más, például mérnöki, gazdasági szempontok is. A tanulmánykötet második fejezetében az ember-gép interfész problémával fogunkrészletesebben foglalkozni. Ez jelenti egyrészt a klasszikus ergonómia, a „fogantyúk ésskálák” ergonómiájának kérdéseit. Hogyan kell kialakítani az ember által használt gépek éseszközök kezelő felületét? Ebben a fejezetben tárgyalunk ugyanakkor egy másik témát is, azinterfész probléma egy új szintjét: az emberi és a mesterséges intelligencia találkozását. Akognitív (és szoftver-) ergonómiának nevezett terület fő kérdése, hogy a magasabb szintűemberi gondolkodás (például a döntéshozatal, ítélethozatal, kreativitás) és a mesterségesintelligencia közötti illeszkedés hogyan valósítható meg. Nyilvánvaló, hogy az ezzelfoglalkozó szakemberek elsősorban a számítógépes szoftverekkel kapcsolatban vizsgálják, azemberi és a gépi kommunikáció közötti kapcsolatot. A személyi számítógépek elterjedésévelaz ergonómia módszertanilag is egy új szakaszába lépett, hiszen egyre gyakoribbá válnak afelhasználókat már a tervezés kezdeti szakaszában bevonó, a részvételre építő, ún. alulrólfelfelé módszerrel dolgozó projektek. A harmadik fejezetben azt a terület tárgyaljuk, amellyel kapcsolatban az átlagember alegtöbbször találkozik az ergonómia kifejezéssel: a mindennapi, akár munkahelyi, akármunkán kívüli felhasználású tárgyak, termékek ember-központú tervezéséről van szó.Napjainkban, ha egy termék ergonomikusnak nevezhető, az közvetlenül növeli az értékét,miközben azonban nem teljesen világos, hogy mit is tekintünk valójában jó ergonómiai 3
  • tervezésnek. A felhasználó barát jelleget, vagy a használhatóságot? A „jó” formát vagy afunkciót? A harmadik fejezetben először bemutatjuk a termék tervezés ciklusait, majd azokata szempontokat tárgyaljuk, amelyek egy terméket jóvá tesznek az ember-termék illeszkedésszempontjából. Itt két egymáshoz szorosan kapcsolódó, de független megközelítés kerültárgyalásra: egyrészt a Schakel (1981) által kidolgozott használhatóság fogalma, amit a LEAFmozaikszóval is szoktak jelölni (tanulhatóság, hatékonyság, szubjektív jó érzés ésrugalmasság). A másik megközelítés Antalovits (1998) nevéhez kötődik, aki az ergonómiailagjó terméket három kritérium mentén határozza meg: hatékonyság, biztonság, komfort. Afejezet következő részében arra keressük a választ, hogy mely tervezői stratégiák vezetnek elhasználható, a jó illeszkedést megvalósító termékekhez. Fontos kiemelni, hogy a tervezőistratégiák sorba rendezhetők abból a szempontból, hogy mennyire valószínűen vezetnek el azergonómiai szempontból jó kimenetekhez, de egy adott stratégia kiválasztását, vagy elvetéséttöbb faktor határozza meg egyszerre. Az ergonómiailag jó tervezői stratégia nem mindigmegfelelő például gazdasági szempontból, és a fejlesztéssel foglalkozó szakembereknekfolyamatosan kompromisszumokat kell keresniük a faktorok között. A fejezet záró részében aszoftverergonómia problémájáról lesz szó: mi az, ami egy felhasználó számára könnyűvé tesziegy szoftver használatát? A negyedik fejezetben egy gyakorlati példán keresztül mutatjuk be az emberitényezőket figyelembe vevő megközelítés előnyeit. Az irodai ergonómia több ergonómiaikutatás eredményeit használja fel. Az irodai környezet kialakítása közben figyelni kell példáula környezeti ártalmakra (ilyen például a zaj, a világítás, a klíma, a hőmérséklet), valamint amunkavégzés jellegéből adódó kérdésekre (a hosszan tartó ülés miatt például fontos a székekés asztalok megfelelő kialakítása, a számítógép használat pedig egész sor problémát vet fel,mint például a szem elfáradása, a csukló és a kezek sérülése). Az irodai környezet kialakításaszorosan kapcsolódik a munkavállaló egészségének megőrzéséhez: a szellemi munkát végzőemberek sérülései, betegségei nagy százalékban kapcsolódnak a statikus munkavégzéshez, afolyamatos billentyűzet és egér használathoz, a monitor hosszan tartó bámulásához, azazolyan dolgokhoz, amelyeket az ergonómiai tervezés nagy mértékben csökkenthet, kiiktathat. A tanulmánykötet ötödik, egyben záró fejezetében arra keressük a választ, hogymiként próbálja meg az ergonómia kielégíteni a „speciális” felhasználók igényeit. A„speciális” kifejezés az ergonómiával kapcsolatban sok mindent jelölhet: lehetséges, hogyegyszerűen olyan felhasználókról van szó, akik túl alacsonyak, túl magasak, túl vékonyakvagy túl kövérek, esetleg a bal a domináns kezük. Speciális igényű felhasználóknakszámítanak még például a várandós nők, az idősebbek és a valamilyen fogyatékkal élő 4
  • személyek. A tervezéshez az emberi alapadatokat felhasználó ergonómia kihívása az őesetükben az, hogy az ő alapadataik eltérnek a legtöbb felhasználóétól. A termékeket,eszközöket és munkakörnyezetet úgy kell kialakítani, hogy ezeknél a speciális igényűfelhasználóknál is megvalósuljon az ember-gép-környezet illeszkedés, miközben ahatékonyság szempontjainak továbbra is előtérben kell maradniuk. Már egy olyan hétköznapitermék, mint a fürdőkád esetében jól látható, hogy az idősebbeknek teljesen másproblémákkal kell megküzdeniük, mint az átlagos felhasználóknak a kád használatávalkapcsolatban: például a beszállás, kiszállás és a víz hőmérsékletének szabályozása nekikegészen más kihívást jelent, mint a fiatalabbaknak (Nayak, 1995). Reméljük, áttekintésünk eléri célját: az ergonómia fogalma és a tanulmányozott területérintett kérdései alapos bevezetést adnak a témával barátkozó olvasó számára. 5
  • ELSŐ FEJEZET: Az ergonómia fogalmai, időszakai, módszertana. Milyen a jó tervezés? Előfordult már Önnel, hogy nem tudta megmelegíteni a kávéját egy mikrohullámúsütőben? Norman (1988) szemléletes anekdotájában Kenneth Olsen, a Digital EquipmentCorporation (DEC) mérnök végzettségű elnöke, így járt a saját vállalata által gyártottsütővel. Vagy hogy rossz főzőlapot indított el, mert nem volt egyértelmű az Ön számára, hogymelyik laphoz melyik kapcsoló tartozik? Esetleg, hogy több órai gépelés után fájt a csuklójaaz egér használattól, a háta pedig a kényelmetlen széktől, miközben a szemét mozgató izmokfáradtsága miatt szédült és rosszul érezte magát? Ismeri a kellemetlen érzést, amikor egytárgy, eszköz túl nagy, túl kicsi, túl sok vagy túl kevés programmal rendelkezik, vagy amikoregy szoftverről azt sem lehet eldönteni, hogy milyen célt is szolgál? Túlságosan sokszor tapasztalható, hogy a tárgyak, amik körbevesznek minket olyanok,mint Prokrusztész1 ágya, amelybe sehogyan sem illünk bele. Az ergonómia tudománya arrakeresi a választ, hogy miként lehet az ember, az ember által használt tárgyak, eszközök és a(munka)-környezet jobb illeszkedését elérni? A hangsúly az ember és a technikai környezetközötti harmónia megteremtésén, biztosításán van (Antalovits, 1998). Az ergonómia kifejezés két görög szó összetételéből ered: az ergos azt jelenti, hogymunka, a nomos pedig, hogy törvények. A kifejezést hagyományosan Professzor K.F.H.Murrell (1965) nevéhez kötik, aki egyike volt azon tudósoknak, akik 1949. július 8.-án aLondonban lévő Queen Anne szálloda 1101-es szobájában összegyűltek, azzal a céllal, hogyegy emberi teljesítménnyel foglalkozó csoportot hozzanak létre („Human PerformanceGroup”) (Pheasant, 2003)2. Ezek a kutatók nagyon különböző területekről érkeztek: voltköztük mérnök, pszichológus, élettanász, orvos vagy éppen munkavédelemmel foglalkozószakember is. A kevéssel korábban véget érő második világháború során mindannyian résztvettek olyan kutatásokban, amelyek a harcoló ember hatékonyságára vonatkoztak ésmindannyian felismerték az ember és a gép közötti kapcsolat komplex természetét. Még 1949vége előtt létrehozták az Ergonómiai Kutatási Társaságot („Ergonomics Research Society”),ami később Ergonómiai Társaságra módosította a nevét. Az ergonómia történetéről szólórészben látható lesz majd, hogy az ergonómia által tárgyalt problémák hosszú előzményekre1 Prokrusztész a görög mitológia alakja, a híres rabló, aki az áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: haáldozata nagy termetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta,míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. A „Prokrusztész ágya” kedvelt szófordult az ergonómiában és olyanmegoldási formára utal, amelybe a valóságos felhasználók széles köre csak erőszakosan kényszeríthető bele.2 Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kifejezés először 1857-ben egy lengyel újságban jelent meg. Úgy tűnikazonban, hogy a szó első használatáról Murrell nem tudott és ettől függetlenül javasolta az ergonómia kifejezéstaz új tudományág megnevezésére (Harvey, 2004). 6
  • nyúlnak vissza, mégis kijelenthető, hogy az ergonómia a második világháborúban születettmeg. A háború során csak az amerikai légierő több mint 400 repülőgépet veszített el olyanhibák eredményeként, amelyek az ember és a gép „találkozásának” helytelen megtervezésébőlszármaztak (Antalovits, 1998). A hadi vezetés és a gépek tervezői kénytelenek voltakszembesülni azzal, hogy bár a gépek műszakilag tökéletesebbek lettek, többet tudtak, arendszer egésze mégis megbízhatatlanabbá vált. A problémát az okozta, hogy a tervezés soránnem vették figyelembe a gépet működtető embereket, és azokat az alapvető törvényeket,amelyek az emberi érzékelésre, észlelésre, cselekvésre, információ feldolgozásravonatkoznak. A háborús veszteségek drámaian mutattak rá, egy korábban csak sejtésszerűenmegfogalmazott igazságra: a gépeknek és a munkakörnyezetnek illeszkednie kell az emberifelhasználóhoz. Az optimális illeszkedés elmaradásának számos következménye van: csökkena teljesítmény, nő a felhasználói elégedetlenség, nő a balesetek valószínűsége illetvekülönböző fizikai és pszichés egészségkárosodások várhatók (Pulat, 1992). Ez az ergonómiaelső vizsgált problémája: az ember és a gép találkozása az érzékeléses-mozgásos szinten.Milyen legyen a gépek kijelzője, kezelő felülete, melyek azok a műveletek, amelyektermészetesek és melyek azok, amelyek természetellenesek az ember számára? Hogyan lehetaz emberi igényeket kielégíteni és egyidejűleg a gépek hatékonyságát növelni? Ezekből akérdésekből is jól látszik, hogy az ergonómia gyakorlati tudomány, amelynek célja „az emberés munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos tanulmányozása” (Murrell, 1965). Atudomány feladata, hogy begyűjtse a tervezéshez szükséges emberi alapadatokat, valaminthogy önálló metodológiát, módszertant kínáljon ehhez az adatgyűjtéshez. Ahhoz, hogy azembert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információ feldolgozó rendszeranalógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, a köztes folyamatokról,valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerek vannak,amelyekre vagy reagálunk vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és a magasabbszintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szinten történik, aztgyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan folyamatokat,mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeket az emberikognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távú munkamemóriáról,vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyen motoros válasz,cselekvés van. Mint minden modell, ez is természetesen jelentős leegyszerűsítés3, de segítmegvilágítani azt, hogy milyen típusú információkat kell figyelembe vennünk, az embereknek3 Nem vesz figyelembe olyan fontos, az interakciót módosító emberi tényezőket például, mint az érzelmek. 7
  • való tervezés során4 (Noyes, Garland és Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy azérzékelés, észlelés, figyelem, „gondolkodás”, memória és motoros válasz jellegzetességeiérdekesek elsősorban az ergonómia kutatói számára. Az ergonómiai kutatásokban részt vevőorvosok, élettanászok, pszichológusok tehát ennek a rendszernek a különböző elemeit akarjákmegérteni. Az ergonómiát aztán a gyakorlatban alkalmazó szakemberek –elsősorbanmérnökök- pedig ezekből az alapadatokból kiindulva, próbálnak meg olyan gépeket,rendszereket tervezni, amelyek alkalmazkodnak az ember sajátosságaihoz5. Említettük már, hogy az ergonómia első problémája, az ember és a gép találkozásának,az ember-gép interfésznek a megfelelő megtervezése volt az érzékszervi-motoros szinten. Afiatal tudomány gyakorlati alkalmazása során azonban kiderült, hogy számos más problémavan, amelyhez az ergonómiát művelők érdemben hozzá tudnak szólni. Emellett jó pár„ergonómiai” probléma a tudományág születését követően jött létre. A bevezető fejezet elsőrészében az ergonómia időbeli kibontakozását követjük nyomon, kezdve az ergonómiaelőzményeivel, végül eljutva a napjainkban megfigyelhető trendekig. A korszakolásugyanakkor nem azt jelenti, hogy egy adott probléma csak az adott időszakban volt érdekes akutatók számára, pusztán arról van szó, hogy ezek a problémák ilyen sorrendben merültek fel.A mai napig érvényes például, hogy az ergonómia művelői megoldásokat keresnek az ember-gép interfész klasszikus problémáira a szenzomotoros szinten. Ezt jól jelzik azok a kutatásokis, amelyek a különböző ergonomikus billentyűzetekkel és egerekkel kapcsolatosak. Akövetkező időrendet mutató ábrán jól látható, hogy az ergonómia milyen szakaszokon mentkeresztül (1.ábra). 1.ábra: Az ergonómia időszakai (Antalovits, 1998 nyomán)4 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004).5 Érdemes megjegyezni, hogy Antalovits (1998) szerint csak azokat a megoldásokat tekinthetjük ergonómiainak,ahol a részt vevő szakemberek egy része az emberrel foglalkozó tudományterületekről érkezik (pl. pszichológia,biológiai, orvostudományok), a másik része pedig mérnöki végzettséggel rendelkezik. 8
  • Az ergonómia előzményei: iparosodás, taylori munkaszervezés. Az ergonómiai gyökerei a század elejére, az iparosodás korszakára, a nagyüzemitechnológiák időszakára nyúlnak vissza (Antalovits, 1998). Elsősorban a Frederick Taylornevével fémjelzett tudományos irányítás mozgalom érdemel említést, melynek fő célja amunka racionalizálása volt6 (Taylor, 1911). Ehhez olyan módszereket hívott segítségül, mint amozdulat- és időelemzés. Bár volt néhány előremutató felfedezés (pl. Frank és Lilian Gilbrethsebészekre vonatkozó kutatásai, ld. Antalovits, 1998), mégis az ergonómiai szemlélet nagyontávol állt a kor felfogásától. Taylor gondolkodásában például a gépek, eszközök és az emberközötti kapcsolat jelentős szerepet játszik, de itt még alapvetően azon van a hangsúly, hogymegfelelő embert kell választani egy adott munkára, illetve hogy az embereket kell agépekhez igazítani. Dekker (2004) jól mutat rá a különbségre az ergonómia előtti időszak ésaz ergonómiai gondolkodás között az emberi hibák értelmezésében. Az emberi hibákat azergonómia megjelenése előtt a rendszerek bukásainak okaként látták. Az emberre a mérnökökúgy tekintettek, mint a rendszer egyetlen labilis pontjára: a valójában biztonságosan működőeszközök, gépek és rendszerek csupán az emberi gondolkodás kiszámíthatatlansága miatthordoznak kockázatot magukban. Az ergonómiai szemlélet máshogyan értékeli az emberihibázást: nem okként, hanem tünetként, ami a rendszerben rejlő mélyebb problémára mutat rá.A hiba itt tervezési hiba: egyszerűen arról van szó, hogy a tervezés során rosszul kerültekfelmérésre –vagy egyáltalán nem kerültek felmérésre- a gépeket működtető embereksajátosságai. 2.ábra: Az emberi hiba klasszikus és ergonómiai megközelítése.6 Ez a mozgalom a taylorizmus néven vált ismertté. 9
  • A személetbeli váltás egyik fontos okára mutat rá Noyes (2004). A 19. századi és a 20.század eleji gyárak többségében, az ember volt a rendszer „feláldozható” eleme. Az emberierőforrás nem volt különösebben értékes, hiszen a munkák többsége nem igényelt speciálisképzettséget. Ha valaki kiesett a munkából –akár azért, mert megsérült, akár azért, mertmeghalt-, könnyen pótolható volt. A helyére felvett munkás gyorsan megtanulta a jórésztmanuálisan végzett munkát. Látható tehát, hogy a második világháború előtt, pár elszórtpéldát leszámítva, nem nagyon beszélhetünk ergonómiai szemléletről, de nem is nagyonindokolt az ergonómiai szemlélet megjelenése 7. A helyzet a második világháborúban változottmeg, amikor kiderült, hogy a fejlett technológiák (pl. radar képernyő, repülőgép műszerfalkezelők és kijelzők) kezelése, problematikus volt az operátorok számára. Sok operátornehezen tanulta meg az új technológiák alkalmazását, és különösen a tanulás kezdetiidőszakában rengeteg, többnyire súlyos következményekkel járó hibát vétett. Lehetséges,hogy békeidőben ez kevésbé számított volna, de a háború alatt a képzett munkaerőfelértékelődött: miközben a hosszadalmas tréningekre nem volt lehetőség, a tréningek hiányaanyagi és emberi áldozatokkal járt. A második világháború alatt gyűjtött tapasztalatoknyilvánvalóvá tették, hogy az új technológiák tervezése során nem lehet figyelmen kívülhagyni az emberi kezelők (például pilóták, navigátorok) szükségleteit és képességeit Ez afelismerés hozta létre az ergonómia első, „klasszikus” szakaszát, amelyet szokás „fogantyúkés skálák” ergonómiájának is nevezni (Antalovits, 1998). A következő részben ezt azidőszakot mutatjuk be. Az ergonómia születése (1945-1960): ember-gép kapcsolat a szenzomotoros szinten. Ahogy arról már korábban szó esett, a második világháború drámaian mutatott rá azember és a gép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész megtervezésével kapcsolatoskihívásokra (Grudin, 2008). Az alkalmazás során rengeteg megoldásról derült ki, hogy távoláll az optimálistól. Grether (1949) vizsgálatában bemutatta például, hogy a hagyományoshárom mutatóból álló magasságmérő, amelyet a harci repülőgépek is használtak, nemcsakhosszú ideig elvonja a pilóta figyelmét –több mint 7 másodpercet vett igénybe a leolvasása-,hanem a leolvasások majdnem 12%-ban a pilóta 300 méternél többet tévedett a magasságmeghatározásában. Grether (1949) bebizonyította, hogy az ettől eltérő kialakítás úgy7 Az első világháború során már történt elmozdulás a korai iparosodás emberi tényezőket figyelembe nem vevőszemléletéből az ergonómiai szemlélet felé. Oborne (1982) hívja fel a figyelmet arra, hogy a töltény gyárakban ahagyományosan férfiaknak tervezett gépeket a nők nem tudták hatékonyan használni. A mérnökök rájöttekazonban, hogy a probléma nem a nőkben volt, hanem a gépek tervezésében. 10
  • csökkentette a leolvasási időt, hogy közben a leolvasási pontosság nőtt. A hagyományos és azeltérő kialakítás közötti különbséget az „emberi tényezők” figyelmen kívül hagyása illetvefigyelembevétele jelentette. 3. ábra: Három mutatóval rendelkező magasságmérő. Grether (1949) kimutatta, hogy mind a leolvasási idő, mind a leolvasási pontosság gondot okozott a pilótáknak. Az „emberi tényezők” kifejezéssel kapcsolatban egy kis kitérőt kell tennünk: az„emberi tényezők” („human factors”) elnevezés a második világháborút követően az EgyesültÁllamokban terjedt el. Kutatói és gyakorlati szakemberi hasonló problémákkal foglalkoztak,mint Európában az ergonómia szakemberei, bár a két megközelítés között árnyalatnyikülönbségek azért voltak. Az Egyesült Államokban sokkal kevésbé volt szerteágazó azemberi tényezőkkel foglalkozó szakemberek tudományos háttere. Az emberi tényezőkkelfoglalkozó csoport 1957-ben az Amerikai Pszichológiai Társaságon belül alakult meg és csakkésőbb lett önálló társaság Emberi Tényezők Társasága („Human Factors Society”) néven. Azeurópai iskolára, mint azt korábban láttuk, sokkal inkább jellemző volt a sokszínűség, hiszen apszichológiával foglalkozók mellett, már az első 1949-es találkozón is biológusok,élettanászok, orvosok és mérnökök is képviseltették magukat. A továbbiakban azonban azergonómia és az emberi tényezők kifejezéseket szinonimaként fogjuk kezelni, ami megfelelaz utóbbi évtizedekben megjelent szakkönyvek gyakorlatának (Antalovits, 1998). Erre aváltozásra jól reflektál az is, hogy az Egyesült Államokban megalapított Emberi TényezőkTársasága nemrég Emberi Tényezők és Ergonómia Társaságra módosított a nevét (Stanton,2003). Az időrendből jól látható, hogy a második világháború tapasztalatai mind az EgyesültÁllamokban, mind Európában elindították azokat a kutatásokat, kutatói laboratóriumokat,amelyek az ember-gép interfész probléma megoldásával foglalkoztak. Az első ergonómiailaboratóriumoknak értelemszerűen a hadsereg adott otthont: az Egyesült Államokban a 11
  • Védelmi Minisztérium elindította a MANPRINT8 nevű programot, ami az ember-gépintegráció kérdését próbálta megoldani. Nem sokkal később az Egyesült Királyság VédelmiMinisztériuma hasonló programot hirdetett (Harvey, 2004). Eközben 1949-ben Angliábanmegalakult az Ergonómiai Kutatási Társaság, majd 1957-ben útjára indult az első ergonómiaiszaklap az Ergonomics folyóirat is. 1959-ben létrejött a Nemzetközi Ergonómiai Társaság(„International Ergonomics Association”), amely 1961-ben megtartotta első konferenciájátStockholmban (Antalovits, 1998). A lényeges tehát az volt, hogy felismerésre került, hogy aharci eszközök nem optimális –szuboptimális- működésének egy része az ember és a gép nemmegfelelő illeszkedéséből adódott. Az össze nem illés következményei lényegesek voltak ahadsereg számára: vagy hosszú és drága tréningre volt szükség az eszközök használatáhozvagy az történt, hogy ezek hiányában a fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni atervezett paramétereiket (Harvey, 2004). Az ember és a gép szenzomotoros szinten valótalálkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlatiszakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt afelhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az ezen atéren feltárt ergonómiai összefüggéseket részletesebben bemutatjuk majd a másodikfejezetben, amelynek témája egyrészről az ember-gép közötti szenzomotoros, másrészrőlkognitív illeszkedés lesz. A rendszerergonómia (1960-as évektől): ember-gép-környezet, mint rendszertanulmányozása. Az 1950-es években a hidegháborús fegyverkezés és az űrkutatási verseny hatására azergonómia fejlődése töretlenül zajlott. Ebben az időszakban jelent meg az általánosrendszerelmélet (ld. pl. Bertalanffy, 1950), mely számos tudományterületre, így azergonómiára is, megtermékenyítő hatással volt. Az ember és a gép érzékszervi-motorosinterfész problémájából kiszabadult az ergonómia és elkezdett rendszerszinten gondolkozni azember, gép és a környezet közötti kapcsolatokról. Ekkor ismerik fel a nagyvállalatok is azergonómiában rejlő – főleg gazdasági - lehetőségeket, így megindul az ergonómiahaditechnikától és űrkutatástól független fejlődése9. Az 1960-as években az emberitényezőket már nem csupán a gépek, technikai eszközök tervezésében hasznosítják, hanemmeghatározó szerephez jutnak a környezet kialakításában és a termelési rendszerekoptimalizálásban is (Antalovits, 1998).8 MANpower and PeRsonnel INTegration.9 Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy az ergonómia felfedezései először szinte mindig a csúcstechnológiában (pl.haditechnika, űrkutatás) jelenek meg (Antalovits, 1998). 12
  • Termékergonómia (1970-es évektől): a termékek megtervezésének ergonómiája. A termékergonómia az ipari formatervezés (design) és az ergonómia „közösmetszeteként” jött létre (Antalovits, 1998). Az 1960-as években a nagyvállalatok felismertékaz ergonómiában rejlő közvetlen gazdasági előnyöket, miután kiderült, hogy nemcsak a gépekés eszközök, hanem az egész munkakörnyezet optimális megtervezése is hatással van azemberi teljesítményre, ezáltal a vállalat teljesítőképességére. A 1970-es években a vállalatokszámára még inkább nyilvánvalóvá vált az ergonómia hasznossága, közvetlen profitot teremtőképessége. Az autóipar, a szórakoztató elektronika és a fogyasztói termékeket gyártóvállalkozások fokozódó versengésében hamar kiderült, hogy ugyanazért az árért a legtöbbpiaci szereplő ugyanazt a színvonalat tudja nyújtani. A vásárlók a sok hasonló termékbőlazokat választották ki, amelyek jobban megfeleltek az egyéni igényeiknek. Az ergonómiaiszempontoknak a termék egész életciklusán keresztül való érvényesítése (kezdve az ötletfelvetődésétől, a megvalósításon és a piaci bevezetésen keresztül, az újrahasznosíthatóságig),jelentősen növelte a termék eladhatóságát. Noyes (2004) szerint a tervezésekor minélhamarabb kerülnek figyelembe vételre az emberi tényezők, annál „jobb” lesz a termék azergonómiai szempontok alapján (a fejezet záró részében még visszatérünk arra, hogy mik a„jó” termék, tervezés kritériumai). A termékergonómia különböző aspektusai atanulmánykötet harmadik fejezetében részletesen is bemutatásra kerülnek majd. Kognitív és szoftverergonómia (1980-as évektől): a komputerizáció elterjedése, aszemélyi számítógép megjelenése. Ember-gép kapcsolat a kognitív szinten.Az 1980-as években az ergonómiai kutatásoknak két jelentősebb hajtóereje volt: az egyik azinformációs technológiák - különös tekintettel a személyi számítógépek – elterjedése volt. Amásik azokhoz a nagyobb katasztrófákhoz kapcsolódik, amelyek időben viszonylagegymáshoz közel történtek a 1970-es évek végén, 1980-as években (1979: a Three MileIslandi atomerőműben bekövetkezett baleset, 1984: a Bhopali vegyi üzem katasztrófájaIndiában, 1986: a Csernobili atomerőmű katasztrófája, 1986: a Challenger űrhajó lezuhanásaés 1987: a Zeebrugge komphajó balesete). 13
  • 4.ábra: A csernobili atomerőmű. A szilikon chip felfedezése és a számítógépek tömeges elterjedése az ergonómia egyúj fejezetét nyitotta meg: a kognitív és szoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick,2002). Ez az új szempont általában véve is felértékelte az ergonómia fontosságát, hiszenHendrick (2002) becslése szerint az ergonómiai pozíciók száma 25%-al megnőtt az 1980-asévekben, a piaci szektorban. A személyi számítógépek elterjedése napi szinten irányította rá afigyelmet mind a hardver, mind a szoftver emberi tényezőket figyelembe vevőmegtervezésének fontosságára. Az emberi felhasználó és a számítógépek találkozásavalójában nem más volt, mint az első, klasszikus ergonómiai problémának –az ember és a gépinterfész szenzomotoros illeszkedése-, újrafogalmazása egy magasabb szinten: az ember és agép interfész kognitív illeszkedésének szintjén. Ez az a szint, amit korábban Noyes ésmunkatársai (2004) alapján „gondolkodásként” definiáltunk: a mentális munkabírás, adöntéshozatal, az ember-számítógép kommunikáció, a kreativitás és más hasonló jelenségektartoznak ide. A balesetek, katasztrófák hatása kettős volt: Antalovits (1998) mutatott rá, hogy akatasztrófák okainak elemzése során egyértelműen kiderült, hogy egy közös okot valamennyihátterében fel lehetett fedezni. Ez az emberi tényezők szerepének alulértékelése –sőt egyesesetekben figyelmen kívül hagyása- volt, a rendszerek tervezése és működtetése során. Aszámítógépek elterjedéséhez hasonlóan a balesetek is erősítették az ergonómia tudományánakhelyzetét, hiszen az ergonómiai szempontok betartását egyre több országban törvényileg isszabályozni kezdték, vagy szigorították a már meglévő törvényeket. Hendrick (2002) szerintaz Egyesült Államok bíróságainak gyakorlata egyértelmű és következetes volt ezen a téren: avezetők felelőssége, hogy elegendő figyelmet fordítsanak az ergonómiai szempontokra mind a 14
  • termékeik, mind a saját vállalataik munkakörnyezetének kialakítása során. Ennek hiányában,súlyos büntetésekre számíthatnak. A balesetekhez kapcsolódóan a kutatók drámaifelismerésre jutottak, amely az ergonómia egy alrendszerének, a makroergonómiának afontosabbá válásához vezetett: teljes mértékben elképzelhető, hogy a mérnökök –ergonómiaiszempontból- kiváló munkát végeznek egy adott rendszer részeinek, moduljainak,alrendszereinek megtervezése során, mégsem érik el a kívánt hatékonyságot és biztonságot.Ennek oka az, hogy nem fordítanak elegendő figyelmet a teljes munka rendszermakroergonómiai megtervezésére10 (Hendrick, 1984, 1986a, 1986b). A katasztrófák elemzése(elsősorban a Three Mile Islandi és a Csernobili atomerőművekben bekövetkezett balesetekrőlvan szó, valamint a Bhopáli vegyi üzemről), egymástól függetlenül több kutatót is hasonlókövetkeztetéshez vezetett (Meshkati, 1986, 1991, Meshkati és Robertson, 1986, Munipov,1990). Trendek az ergonómiai kutatásban. Az ergonómia fiatal tudomány, ami folyamatosan alakul, változik, ahogyan újabb ésújabb problémák jelennek meg, az ember és a gépek, az ember és a munkakörnyezettalálkozásával kapcsolatban. A változások sebességére mutat rá az a tény, hogy ma a szoftverergonómia talán az egyik legfontosabb része az emberi tényezők kutatásának, miközben azelső személyi számítógépeket csak 1978 februárjában kezdték el árulni, a személyiszámítógépek tömeges elterjedésére a munkahelyen pedig az 1980-as évek elején került sor(Noyes, 2004).10 Ez látszólag a rendszerergonómia fontosabbá válása, de Hendrick (2002) szerint nem pusztán erről van szó,hanem egyfajta szemléletváltásról is: míg a rendszerergonómia elsősorban az individuum és a munkakörnyezetilleszkedését vizsgálja, és egyfajta környezeti ergonómiaként működik, addig a makroergonómia az ember és ateljes szervezet, munka rendszer illeszkedésére helyezi a hangsúlyt. 15
  • 5. ábra: Az egyik első személyi számítógép, a Xerox Alto 1973-ból. A jövőben várhatóan az előző részekben bemutatott trendek erősödnek majd meg: akognitív és szoftver ergonómia, illetve a minél biztonságosabb tervezés mind a munkahelykialakítása, mind a termékek tervezése során. A szoftver ergonómia megváltoztatja, átalakítjaaz ergonómiai kutatások módszertanát, hiszen jellegéből adódóan eltér a korábbi emberitényezőkkel kapcsolatos problémáktól. A szoftverek esetében ugyanis nincsenek átlagosfelhasználók, hiszen a személyi számítógépek szinte mindannyiunk életében jelen vannak. Aprogramozás során olyan szoftvereket kell létrehozni, amelyek a kezdőtől egészen a haladófelhasználóig, mindenki esetében megvalósítják az optimális illeszkedését. Egy másik fontosszempont a szoftverek tervezése során, hogy a mérnököknek, informatikusoknak engedniükkell a hagyományos „felülről lefelé” stílusú tervezésből, hiszen az egyes szoftvereksikerességét éppen a felhasználók minél korábbi bevonása, a participáció lehetősége teremtimeg (Antalovits, 1998). Ahogy egyre többet tudunk meg az emberről –az emberre jellemzőalapadatokból-, valamint a gépek és eszközök működéséről, úgy várható, hogy a „termékek” 11kialakítása egyre differenciáltabb lesz, és a speciális-, vagy rétegigények egyre fokozottabbankerülnek majd figyelembe vételre. Már sok szót ejtettünk arról, hogy az ergonómia önálló módszertannal rendelkezőtudomány, ahol a kutatók feladata az, hogy minél több alapadatot begyűjtve, hozzájáruljanak11 A termék szót ebben az esetben tág értelemben használva. 16
  • az ember és a gép közötti harmónia létrejöttéhez. A következő részben az ergonómiamódszertana kerül bemutatásra. Az ergonómia módszertana. Az ergonómia módszertanának egy része megegyezik más, emberekkel foglalkozótudományok módszereivel, miközben létezik néhány speciális, az ergonómiai kutatók általkidolgozott eljárás is (ilyennek tekinthető például a heurisztikus értékelés). A következőrészben a különböző módszereket, azok csoportosíthatóságát mutatjuk be, nagy hangsúlythelyezve arra, hogy az egyes módszereknek mik az előnyei illetve a hátrányai. Az első nagy dimenzió, amelynek mentén Noyes (2004) szerint feloszthatjuk azergonómiai módszereket, a különbségtétel a formatív és a szummatív módszerek között. Itt azeltérés abban van, hogy a termék életciklusának mely szakaszában használhatók az egyesmódszerek. A formatív eljárásokat a termék tervezése során használják, miközben a késztermék elemzésére, értékelésére alkalmasabbak a szummatív eljárások. Ezt a különbségetgyakran a következő, szemléletes példával mutatják be: „amikor a szakács kóstolja meg alevest a főzés közben, az formatív értékelés, amikor a vendég, az szummatív értékelés”.Fontos ugyanakkor, hogy az ergonómia módszertanában megtalálható 25-30 módszer 12többsége mind a termék életciklusának tervezési, mind a piaci bevezetését követőszakaszában használható. Egy következő szempont az egyes módszerek objektivitása. Szubjektív módszerekenazokat az eljárásokat értjük, amelyek során a mérés közvetett. A felhasználót kérjük meg,hogy számoljon be valamilyen formában a termékkel kapcsolatos benyomásairól,tapasztalatairól. Miközben a szubjektív eljárások elsősorban a felhasználók attitűdjeinekmérésére alkalmasak, az objektív eljárások közvetlen mérésekkel dolgoznak és mérhetőbb,objektívebb eredményekhez vezetnek. Mielőtt részletesebben kifejtenénk ezeket azeljárásokat13, az 1. számú táblázatban bemutatjuk a jelentősebb szubjektív és objektívmódszereket14.12 Noyes (2004) szerint a módszerek száma attól függ, hogy mennyire differenciálunk az egyes eljárások között.A feladat-elemzésnek („task analysis”) nevezett módszer „csoport” például valójában 100 különböző kisebb-nagyobb mértékben eltérő eljárást jelöl.13 A módszertani bemutatás során az olyan általánosan, a legtöbb társadalomtudomány által használtmegoldásokat, mint a kérdőívezés, interjúzás és laboratóriumi kísérlet nem fejtjük ki, hiszen ezekről számtalanmódszertani összefoglaló érhető el (ld. például Howitt és Cramer, 2000 módszertani könyve).14 Az 1. számú táblázatban az egyszerűség kedvéért az empirikus módszereket (laboratóriumi kísérletek) azobjektív módszerek között tüntetjük fel, bár ezeket gyakran megkülönböztetik egymástól a kontroll dimenziómentén (Noyes, 2004). 17
  • Szubjektív módszerek Objektív módszerekHeurisztikus értékelés MegfigyelésEllenőrző lista („check list”) Feladat elemzésFókusz csoportok Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerekKérdőívek Laboratóriumi vizsgálatokInterjúk1.táblázat: Szubjektív és objektív módszerek az ergonómiai kutatásokban. A szubjektív módszerek. A szubjektív módszerek közvetett, a felhasználók „beszámolóin” alapuló adatokkaldolgoznak. Ide tartoznak a heurisztikus értékelés, az ellenőrző listák, a kérdőívek, a fókuszcsoportok és az interjúk is. A szubjektív módszerek többsége „gyors és piszkos” eljáráskéntkategorizálható (Noyes, 2004). A kifejezés arra utal, hogy bár gyorsan lehet velük adatokatbegyűjteni, de a „miért?” típusú, oksági kérdésekre kevésbé reflektálnak és többnyire azadatok érvényessége és megbízhatósága is megkérdőjelezhető. Objektív módszerek. Az objektív módszerek a felhasználók attitűdjei helyett közvetlenül mérhető adatokkaldolgoznak. Olyan módszerek tartoznak ide, mint a megfigyelés, a feladat-elemzés, az emberimegbízhatóság mérésével kapcsolatos módszerek és a kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. Objektív módszerek1.: a megfigyelés. A felhasználók megfigyelésének kétségtelen előnye, hogy rengeteg olyaninformációhoz jutatja az ergonómiai szakembereket, amelyek bejóslása amúgy nagyon nehéz–vagy akár lehetetlen- lett volna a megfigyelés hiányában. Ennek a módszernek nagyon erősaz arculati érvényessége, ami azt jelenti, hogy megbízható információkat szolgáltat arról,hogy mit csinálnak ténylegesen a felhasználók egy eszközzel, termékkel. Noyes (2004) egykollégája, Chris Baber megfigyeléses vizsgálatát idézi: Baber és munkatársai a londonimetróban nézték meg, hogy az emberek hogyan használják a vonaljegy árusító automatákat. 18
  • A kutatók legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy az utasok közül sokan a pénzérmebedobó nyílásba próbáltak bankjegyeket tuszkolni. Az ilyen jellegű felhasználással nehéz atervezői irodából számolni és mégis komoly nehézséget jelenthet az eszköz működtetésesorán. A módszer előnye ebben rejlik: legyen bármilyen meglepő az eszköz felhasználása, amegfigyelés során ez láthatóvá fog válni. A módszerhez kapcsolódó hátrányok a következők: • nem derül ki a viselkedés oka • alacsony a megfigyelő kontrollja • etikai kérdések merülnek fel • időigényes és • kérdéses a megfigyelés tényének hatása a megfigyeltre. Az egyik legkomolyabb gondot az okozza, hogy bár a megfigyelés megmutatja, hogya felhasználó mit csinál, arra már nem ad választ, hogy miért csinálja ezt. Ez főleg azújratervezés során jelent problémát. A Baber-féle példánál maradva: bár a megfigyelésbőlkiderült, hogy az emberek az érme bedobó nyílásba bankjegyeket próbáltak elhelyezni, az márnem, hogy az automata mely vonása zavarta össze őket. Lehetséges, hogy nincs egyértelműenjelezve, hogy az adott nyílás csak érme bedobására alkalmas? Ha ez áll a viselkedéshátterében, hogyan kellene a gépen módosítani? Az ilyen kérdésekre a megfigyeléses technikanem képes választ adni. Megoldásként felmerült, hogy a megfigyelést követően meg lehetnekérdezni a felhasználókat, hogy miért éppen azt csinálták, amit csináltak, ez azonban alegtöbb természetes megfigyelési helyzetben nehezen kivitelezhető. A megfigyelésselkapcsolatos következő probléma két részből áll: mivel a valós idejű eseményeket nehézkorrekten nyomon követni és értékelni, a megfigyelést rögzíteni kell (ez többnyire képi-, vagyhangfelvételt jelent). A rögzítés azonban már etikai kérdéseket is felvet: ha nem tájékoztatoma résztvevőket a megfigyelésről, jogomban áll-e felvételeket készíteni róluk? Ha viszonttájékoztatom őket, az módosíthatja a megfigyelési helyzet természetét, mint ahogy arra az1924 és 1932 között elvégzett Hawthrone kutatások mutattak rá. A Hawthrone kutatásoksorán a megfigyelt dolgozók még akkor is jobban teljesítettek a nem megfigyelt társaikkalszemben, ha a munkakörülményeik rosszabbak lettek (Noyes, 2004)15. Az etikai problémákatleszámítva, a rögzített megfigyelésekkel kapcsolatban az is gond, hogy a módszer egészerendkívül időigényes: egyes becslések szerint egy órányi képi megfigyelésből tízórányifeldolgozással lehet az elemzésre felhasználható jegyzőkönyvet készíteni (Noyes, 2004).15 Ez egyébként a laboratóriumi kísérleti módszerekkel kapcsolatban is gondot okoz. 19
  • Objektív módszerek 2.: a feladat elemzés. A feladat elemzés valójában számos egymásra többé-kevésbé hasonlító technikaleírására használatos gyűjtőfogalom (Noyes, 2004). Pheasant (2003) szerint a jó tervezésiprojektek szinte mindig feladat elemzéssel kezdődnek, ebben az értelemben tehát a feladatelemzés formatív módszernek tekinthető. A feladat elemzés szerinte egy formális vagynagyjából formális kísérlet arra, hogy meghatározzuk, hogy mit fog a felhasználó, kezelővalójában csinálni a termékkel, rendszerrel. A feladat elemzés meghatározza az eszköz-,rendszerhasználat kívánt eredményét, a fizikai műveleteket, amelyeket a felhasználónak végrekell hajtania ahhoz, hogy elérje ezt a kimenetet, valamint a feladat szempontjából relevánsinformáció feldolgozási követelményeket és környezeti kényszereket. Az egyikleggyakrabban használt feladat elemzési technika, a hierarchikus feladat elemzés során afeladatot részekre bontják, célok és alcélok megfogalmazásának segítségével. A feladatelemzés végeredménye leggyakrabban valamilyen vizuális szemléltetés, például folyamatábra(Noyes, 2004). A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy a feladat szisztematikuslebontásával, jól láthatóvá válik az, hogy hol adódnak a felhasználóknak nehézségei azeszközzel, rendszerrel kapcsolatban. A gondok között említhető, hogy nehéz meghatározni arészekre bontás ideális szintjét, valamint hogy a tapasztalatlan kutatók, gyakorlatiszakemberek számára nehezen elsajátítható a technika16 Objektív módszerek 3.: az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek(HRA)17. Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek (továbbiakban: HRA) afeladat elemzés speciális eseteinek tekinthetők. Céljuk az, hogy a különböző felhasználássorán bekövetkező hibákat azonosítsák. Általánosan az mondható el, hogy a HRA technikaarra fókuszál, hogy lemérje a különböző hibák következményeit, ezzel hozzájárulva a hibákmegelőzéséhez, a negatív következmények csökkentéséhez és a hibák kezeléséhez. A HRA-elemzés során egy eseményfa, vagy hibafa készül. Mindkét módszerben közös, hogy16 A gondot az okozza, hogy a sok egymástól különböző feladatelemzési technológia közül, el kell tudni dönteni,hogy melyik a legalkalmasabb az adott elemzés elvégzéséhez.17 Human Reliability Assessment. 20
  • megmutatják a hibákat és a hibákból való felépülés útjait, valamint az egyes hibákmegjelenésének valószínűségét is (Kirwan és Ainsworth, 1992). Objektív módszerek 4.: kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. A laboratóriumi vizsgálatokat, kísérleteket gyakran külön kategóriába sorolják ésmegkülönböztetik mind a szubjektív, mind az objektív módszerektől. Az eddig bemutatottobjektív módszerektől a kontroll mértékében térnek el: a laboratóriumi kísérletek során akutatók képesek a változók egész sorát kizárni, kontrollálni azért, hogy minél tisztább, okságiösszefüggéseket tudjanak feltárni. Említettük már, hogy Pheasant (2003) szerint egyergonómiai szempontokat figyelembe vevő tervezői projekt a feladat elemzéssel kezdődik.Ami lényeges, hogy a folyamat vége szerinte a felhasználói próba, ami kísérleti módszernektekinthető. Nem másról van szó, mint egy elkészült prototípus kipróbálásáról kontrolláltkörülmények között. Szerinte fontos, hogy a kísérletben résztvevőket alaposan válogassukmeg és lehetőleg olyanok kerüljenek be a vizsgálati csoportokba, akik megfelelőenreprezentálják a felhasználóknak azt a populációját, akiknek a terméket szánjuk 18. Noyes(2004) szerint a kontrollált kísérletek fókuszában a használhatóság áll. Ez olyan szempont,amelyet részletesen fogunk tárgyalni a bevezető utolsó szakaszában, így most csak rövidentérnénk ki rá: Shackel (1981) definíciója szerint az olyan terméket tartjuk használhatónak,amely könnyen megtanulható, hatékony, rugalmasan használható és tetszik a felhasználónak(ez a használhatóság szubjektív komponense) 19. Ezeket a használhatósági szempontokat sokesetben laboratóriumi vizsgálatokkal lehet a legjobban tesztelni. A kísérleti technikákhasználatának hátránya, hogy előképzettséget feltételez, jelentős előkészületeket igényel ésviszonylag költséges. Sok esetben a mindennapi érvényessége is megkérdőjelezhető, hiszen alaboratóriumi és valóságos helyzetek között viszonylag nagy eltérések lehetnek. Az eddigiekben tehát az ergonómiai módszereket felosztottuk szummatív és formatívtípusokra, valamint szubjektív és objektív módszerekre. Stanton és Young (2003) továbbiszempontokat sorol fel a módszerek csoportosítására. Ezek a következők: • Az elemzés a termék életciklusának mely részében használható2018 Néha azonban ettől eltérően, releváns lehet olyanokon tesztelni a terméket, akikről eleve tudjuk, hogy gondotfog okozni nekik a termék használata. Ha ők képesek a hatékony működtetésére, akkor feltételezhető, hogy ezaz ideálisabbnak tekintett felhasználókra is azok lesznek (Pheasant, 2003).19 Az angolban nagyon gyakran a Shackel (1981) által megállapított használhatósági szempontokat a LEAFmozaikszóval írták le. LEAF= learnability, effectiveness, attitude of the user, flexibility.20 Ez a szempont megfelel a formatív és szummatív módszerek közötti különbségtételnek, de Stanton és Young(1999) részletesebben kifejti az egyes módszerek használhatóságát a különböző ciklusokra vonatkozóan. 21
  • o Koncepció elemzésére használható (ez a termék tervezés első szakasza). Például: ellenőrző listák, interjúk, heurisztikus értékelés. o Design elemzésére használható (amikor a termékről már létezik valamiféle írásos bemutató, anyag). Például: hierarchikus feladat elemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, prediktív emberi hibaelemzés, valamint általában véve a megelőző szakasz elemzései is. o Prototípus elemzésére használható (a termék piaci bevezetése előtti szakasz, amikor a termék már létezik akár számítógépes szimuláció, akár valamiféle felépített prototípus formájában). Például: megfigyelés, kontrollált laboratóriumi vizsgálat, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. o Műveletek elemzésére használható (a termék piaci bevezetését követően a használat és a karbantartás szakasza). Például: terepen való megfigyelés, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. • Az elemzés időigényessége21: o „Kevés” idő: ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőív, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. o „Valamennyi” idő: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőívek, súlyozott hálók módszere, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. o „Nagyon sok idő”: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, prediktív emberi hibaelemzés, megfigyelés, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, súlyozott hálók módszere, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. • Az elemzés során mérni kívánt kimenet: o Hibát akarom mérni: a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, megfigyelés, prediktív emberi hibaelemzés. o Időt akarom mérni: billentyű-leütés szintű modellezés, megfigyelés.21 A konkrétan szükséges idő mindig az elemezés tárgyától függ, ugyanakkor a módszerek relatívidőigényességét jól szemléleti ez a beosztás. Lehet tehát bármilyen hosszú, de mindenképpen tervezhető olyanellenőrző lista, ami gyorsabb, mint az interjú technika, vagy olyan interjú technika, ami gyorsabb mint ahierarchikus feladat elemzés. 22
  • o Használhatóságot akarom mérni: ellenőrző listák, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, interjúk, heurisztikák. o A termék kialakításának megfelelőségét akarom mérni: link elemzés, ellenőrző listák, prediktív emberi hibaelemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. A módszerek bemutatását, csoportosítását követően, nyilvánvalóan felmerül azolvasóban az a kérdés, hogy melyik módszer a jobb. A fejezet következő részében errekeressük a választ! Melyik módszer a jobb? Erre a kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen az egyes módszerekhasznossága nagyban függ attól, hogy • Milyen célból végezzük el a mérést, értékelést? • Milyen jellemzőkkel bír az adott termék vagy rendszer? • Milyen külső, korlátozó tényezők vannak? Nagyon sok esetben főleg a harmadik szempont az, ami eldönti, hogy végül melyikmódszert választjuk a 25-30 rendelkezésre álló technikából. A külső tényezők alatt akövetkezőket értjük: a rendelkezésre álló idő mennyisége b. a rendelkezésre álló erőforrásokmennyisége c. a szakemberek megléte, illetve felkészültsége (egyes elemzési módszereketnem tudunk elvégezni az ergonómiához értő szakemberek nélkül, ilyen például a heurisztikusértékelés) és d. az etikai megfontolások. A saját céljaink befolyásolhatják, hogy mennyirefontos a számunkra, hogy az adott méréssel kapcsolatban szigorú kontrollal bírjunk, és hogy amérés megbízható és érvényes legyen. Sokszor, főleg egy projekt kezdeti szakaszában,megfelelhetnek a durvább, de éppen ezért kevésbé erőforrás igényes eljárások is, egyfajtakezdeti tájékozódásképpen (Noyes, 2004). Milyen egy „jó” termék? A bevezető fejezet első részében láthattuk, hogy az ergonómia fő törekvése az emberés a gép, az ember és a munkakörnyezet közötti harmónia megteremtése. Fontos kérdés, hogymivel lehet mérni a jó illeszkedést, azaz milyen szubjektív, objektív vagy éppen empirikusmódszerek állnak a kutatók és gyakorló szakemberek rendelkezésére és hogy az egyes 23
  • módszerek közül milyen szempontok alapján választhatjuk ki a számunkra megfelelőt.Egyetlen és nem könnyű kérdés maradt hátra a fejezet zárásaképpen: egyáltalán mit tekintünkergonómiai szempontból jó terméknek? Bizonyára a legtöbb olvasó számára, ismerősek azolyan kifejezések, mint például a „felhasználóbarát”, vagy éppen a „használhatóság”, mégissok esetben a kutatók azzal szembesülnek, hogy ezeket a fogalmakat nehéz operacionalizálni,mérhetővé tenni22. Az ergonómiai szakemberek jelentős erőfeszítéseket tettek annakérdekében, hogy definiálják a használhatóság fogalmát. Mielőtt bemutatnánk ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit, Noyes (2004)alapján áttekintjük, hogy miért annyira nehéz az emberek számára tervezni. Noyes többtényezőt nevez meg: • az emberi adaptáció • az emberi kreativitás • az emberi változatosság és végül • az emberi elvárások és a valódi használat közötti különbség. Az első tényező az emberi adaptáció: az emberek többsége meglehetősen jól képesalkalmazkodni a rossz vagy inadekvát tervezéshez is, így sok esetben nehezen derül ki, hogylétezik a probléma. Ez ergonómiai szempontból nem jó megoldás, hiszen nem az ember-központú tervezést valósítja meg: ahelyett, hogy a gépeket, eszközöket, rendszereketigazítanánk az emberhez, az ember igazodik azokhoz. Erre jó példa napjaink számítógépbillentyűzeteinek kialakítása: a QWERTY23 billentyűzetre jellemző betűkiosztást az 1960-asévekben alakították ki, és annak ellenére máig a legelterjedtebb elrendezés, hogy számoskutató bemutatta, hogy nem ez a betűkiosztás optimális formája (Lehto és Buck, 2008). Egymásik az adaptációhoz szorosan kapcsolódó tényező, az emberi kreativitás. Az embereknemcsak abban jók, hogy a rossz kialakításhoz alkalmazkodjanak, hanem abban is, hogykreatív módon növeljék a kialakítás adekvátságát. Az olyan kezelő felületeken például,amelyeken a teljesen azonos kapcsolókat nem lehet megkülönböztetni egymástól, gyakranelőfordul, hogy a kezelők különböző matricákat helyeznek el (például sörös címkéket,mágneseket és így tovább). Ez kreatív megoldás, de nem fedi el a tervezői-kivitelezőimulasztást. A tervezés során komoly nehézséget okoz az emberi teljesítményben tapasztalhatóváltozatosság: mind az emberek egymáshoz képest, mind az egyes emberek saját magukhozképest, meglehetősen változatos teljesítményt nyújtanak. Az egy adott ember esetében22 Ez főleg a „felhasználóbarát” kifejezés esetében igaz (Noyes, 2004).23 A QWERTY mozaikszó a billentyűzet betűinek felső sorára utal. 24
  • megfigyelhető teljesítményingadozás, komoly tervezői kihívás. Előfordulhat, hogy azergonómiai szempontok szerint jobban kialakított termékkel az adott felhasználó a teszteléssorán rosszabb teljesítményt ér el, mint egy másik időpontban egy rosszabbul kialakítotttermékkel. Az adatelemzés során a konkrét teljesítmény helyett éppen ezért van elterjedőbenaz ún. megbízhatósági intervallumok használata, amelyek arra tesznek becsléseket, hogy amegfigyelhető teljesítmény alapján vajon az adott illető 100-ból 95 esetben milyenteljesítményt érne el. Egy negyedik kérdés a felhasználók elvárásaival kapcsolatos: ha egyfelhasználótól megkérdezzük, hogy melyik mosógépet választaná, valószínűleg előnykéntnevezné meg, hogy a mosógép sok programmal rendelkezik. Erre reflektálva a tervezők olyanmosógépeket hoztak létre, amelyek akár 20 különböző programmal is rendelkeznek. Avalóságban azonban a legtöbb felhasználó mindössze két programot használ –egy gyors ésegy lassú mosást. Amit a felhasználók mondanak arról, hogy mit szeretnének használni,számos esetben eltér attól, amit valójában csinálnak. Pheasant (2003) az Ergonómiai Társaság egyik pamfletjét idézve, így fogalmazza megaz ergonómiailag jól tervezett termék leírását: Próbáld meg használni! Gondold át az összes lehetséges módot és körülményt, amikorhasználni akarod majd. Megfelel-e a testméreteidnek, vagy lehetne ezen a téren jobb is ahelyzet? Mindent látsz és hallasz, amit látnod és hallanod kell? Nehéz hibázni a használataközben vagy nagyon könnyű? Kényelmes használni? Kényelmes elkezdeni a használatát?Vagy lehetne rajta javítani? Könnyű megtanulni a használatát? Egyértelműek-e a használatravonatkozó instrukciók? Könnyű-e tisztítani és karbantartani? Ha mindegyik kérdésre, „igen”választ adtál, akkor a termék tervezése során valószínűleg figyelembe vettek, Téged, afelhasználót is. A pamflet szövege jól rávilágít arra, hogy mely szempontoknak kell megfelelnie egyterméknek ahhoz, hogy megvalósuljon az ember és a technológia közötti harmonikusilleszkedés. Az ergonómiával foglalkozó kutatók ezeket a kérdéseket igyekeznek vizsgálhatókritériumokként megfogalmazni. Ezeket a kritériumokat gyakran a használhatóságkifejezéssel foglalják össze. Ezt a kifejezést általában Professzor Brian Shackel (1981)nevéhez kötik, aki közvetlenül a személyi számítógépek megjelenését és tömeges elterjedésétkövetően, próbálta operacionalizálni a használhatóságot. Így született meg a LEAFmozaikszó: a termék legyen könnyen tanulható („learnability”), hatékonyan használható(„effectiveness”), feleljen meg a felhasználó szubjektív értékelésének („attitude of the user”),valamint legyen rugalmas az alkalmazása során („flexibility”). Az elmúlt évtizedekben ezek 25
  • az eredeti kritériumok számos másikkal egészültek ki. Lehto és Buck 2008-ban megjelentkönyvükben így foglalják össze a jó tervezés szempontjait: • a felhasználás legyen gyors • a felhasználás legyen pontos • a felhasználás legyen biztonságos, a felhasználó egészségét nem veszélyeztető • a felhasználás legyen könnyű, gördülékeny • a felhasználás legyen könnyen megtanulható • a felhasználó legyen elégedett a felhasználás során (Lehto és Buck, 2008). Ezekben a kritériumokban jól láthatóan jelenek meg az eredeti LEAF kritériumok is.Fontos hangsúlyozni, hogy már a kritériumok természetéből is jól látható, hogy bár a tervezéssorán az a cél, hogy az elkészült termék mindenben feleljen meg a felhasználónak –legyenteljes mértékben ember-központú a tervezés-, ez az ideális állapot azonban valójában sohasemállhat elő. Ennek több oka van, ezek közül kettőt mutatunk be: • a kritériumok közötti ellentmondások • az ergonómiai szemponton túli más tényezők, például gazdasági, mérnöki, gyakorlati megfontolások. A kritériumok közötti lehetséges ellentmondásokra mutat rá, a jól ismert „sebesség-pontosság” váltás –tradeoff- jelensége. A cél eléréséhez szükséges idő –a sebesség- sokszorfontos szempont, de azokban az esetekben nem, amikor más kritériumok nem teljesülnek. Eztúgy is meg lehet fogalmazni, hogy teljesen lényegtelen, hogy milyen gyorsan érünk odavalahová ha közben rossz helyre megyünk. Ha több időt adunk a feladat végrehajtására, azgyakran pontosabb kimenetekhez vezet (kevesebb például a hibázás aránya). Bonyolítja ahelyzetet, hogy a „sebesség-pontosság” tradeoff nem minden esetben és nem mindenkire igaz.Gigerenzer (2007) mutat rá arra a jelenségre, hogy a szakértők esetében (példáulprofesszionális sportolók) a több idő éppen a pontosság rovására megy: a legtöbb esetben aszakértőknek, a tapasztalataiknak köszönhetően, elsőként a legjobb megoldás jut eszükbe.Ekkor a többi idő valójában rosszabb megoldásokhoz vezet (ezt lehet látni például akkor,amikor egy sportoló hezitál, és végül rossz döntést hoz). Gigerenzer (2007) szerint a kezdőkesetében viszont a több idő valóban együtt jár a pontosabb feladatmegoldással. A lényeg az,hogy sok esetben a sebesség és a pontosság kritériumai egymás kárára dolgoznak: minélgyorsabb a megoldás, annál pontatlanabb lesz. Lehto és Buck (2008) szerint ugyanakkor az is 26
  • igaz, hogy a sebesség és a pontosság kapcsolatában van egy optimális tartomány: igaz, hogy atúl gyors sebesség pontatlansághoz vezet, de ugyanúgy igaz az is, hogy a túl lassú sebesség is(ennek nagyon jó demonstrációja az, ha valaki megpróbál a normál gyaloglási sebességénéllassabban közlekedni). Egy másik fontos dolog, hogy az ergonómiát művelő vállalatok és szakemberekfolyamatosan kompromisszumokat kénytelenek kötni az ergonómiai, a közgazdasági, amérnöki-gyakorlati szempontok között. Rose és munkatársai (1992) ezt így fogalmazták meg:„ahhoz, hogy sikereket lehessen elérni egy új ergonómiailag jobb módszer, termék bevezetésesorán, fontos az is, hogy az új módszer, termék gazdasági előnyökkel is rendelkezzen”. Lehtoés Buck (2008) szerint minimum az elvárható, hogy az új projekt során létrehozott módszer,termék gazdasági értéke visszahozza a projektbe fektetett pénzt.Felhasznált irodalom jegyzékeAntalovits Miklós (1998) Bevezetés az ergonómiába. In Klein Sándor (szerk)Munkapszichológia. 2. átdolgozott kiadás, SHL Kiadó, 699-744. o.Bertalanffy, L.V. (1950) An Outline of General System Theory. British Journal for thePhilosophy of Science, 1 (2): 134-165.Dekker, S. (2004) To engineer is to err. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factorsfor Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Gigerenzer, G. (2007) Gut feelings: the intelligence of the unconscious. London: PenguinBooks.Grether, W.F. (1949) The design of long-scale indicators for speed and accuracy ofquantitative reading. Journal of Applied Psychology, 33: 363-372.Grudin, J. (2008) A moving target: the evolution of human-computer interaction. In Sears,A.,& Jacko, J. (eds) Handbook of Human-Computer Interaction. Boca Raton, Florida: CRCPress.Harvey, R.S. (2004) Human factors and cost benefits. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds)Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. 27
  • Hendrick, H.W. (1984) Wagging the tail with the dog: Organizational design considerationsin ergonomics. In Proceedings of the Human Factors Society 28th Annual Meeting (pp.899-903). Santa Monica, CA: Human Factors Society.Hendrick, H.W. (1986a) Macroergonomics: a conceptual model for integrating human factorswith organizational design. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human factors inorganizational design and Management, 467-478. Amsterdam: North-Holland.Hendrick, H.W. (1986b) Macroergonomics: A concept whose time has come. In HumanFactors Society Bulletin, 30 (2): 1-3.Hendrick, H.W. (2002) An Overview of Macroergonomics. In Hendrick, H.W.,& Kleiner,B.M. (eds) Macroergonomics. Theory, Methods, and Applications. New Jersey, London:Lawrence Erlbaum Associates.Howitt, D.,& Cramer, D. (2000) First step in research and statistics: a practical workbookfor psychology students. London: Routledge.Kirwan, B.,& Ainsworth, L.K. (eds) (1992) A guide to task analysis. London:Taylor&Francis.Lehto, M.R.,& Buck, J.R. (2008) Introduction to Human Factors and Ergonomics forEngineers. New York, London: Lawrence Erlbaum Associates.Meshkati, N. (1986) Major human factors consideration in technology transfer to industriallydeveloping countries: an analysis and proposed model. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds)Human Factors in Organizational Design and Management II. 351-363. Amsterdam: North-Holland.Meshkati, N. (1991) Human factors in large-scale technological system’s accidents: ThreeMile Island, Bhopan and Chernobyl. Industrial Crisis Quarterly, 5: 133-154. 28
  • Meshkati, N.,& Robertson, M.M. (1986) The effects of human factors on the success oftechnology transfer projects to industrially developing countries: a review of representativecase studies. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human Factors in OrganizationalDesign and Management II. 343-350. Amsterdam: North-Holland.Munipov, V. (1990) Human engineering analysis of the Chernobyl accident. In Kumashiro,M.,& Megaw, E.D. (eds) Toward human work: solutions and problems in occupationalhealth and safety, 380-386. London: Taylor&Francis.Murrell, K.M. (1965) Ergonomics. London: Chapman and Hall.Nayak, U.S.L. (1995) Elders-led design. Ergonomics in Design, 1: 8-13.Norman, D.A. (1988) The psychology of everyday things. New York: Basic Books.Noyes, J., Garland, K.,& Bruneau, D. (2004) Humans: skills, capabilities, and limitations. InSandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution ofEngineering and Technology.Noyes, J. (2004) The human factors toolkit. In In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) HumanFactors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Oborne, D.J. (1982) Ergonomics at Work. Chichester: Wiley.Pheasant, S. (2003) Bodyspace. Anthropometry, Ergonomics and the Design of Work.London: Taylor&Francis, 2nd edition.Pulat, B.M. (1992) Fundamentals of Industrial Ergonomics. Prentice-Hall, Inc.Rose, L., Ericson, M., Glimskär, B., Nordgren,B.,& Örtengren, R. (1992) Ergo-Index. Amodel to determine pause needs after fatigue and pain reactions during work. In Kumar, S.(ed) Advances in Industrial Ergonomics and Safety 4 (Proceedings of Annual IndustrialErgonomics and Safety Conference, 1992, Denver, Colorado, USA, June 10-14, 1992).London: Taylor&Francis. 29
  • Shackel, B. (1981) The concept of usability. Proceedings of IBM Software and InformationUsability Symposium, September 15-18: 1-30. Poughkeepsie, New York: IBM Corporation.Stanton, N.A. (2003) Product design with people in mind. In Stanton, N.A. (ed) HumanFactors in Consumer Products. New York, London: Taylor&Francis.Stanton, N.A.,& Young, M.S. (2003) A Guide to Methodology in Ergonomics. Designing forHuman Use. New York, London: Taylor&Francis.Taylor, F.W. (1911) Principles of scientific management. New York: Harper. 30
  • MÁSODIK FEJEZET: Az ember és a gép találkozása. Az ember és a gép interfész problémájaa szenzomotoros és a kognitív szinten. Két autó –„A” és „B”- közlekedik a megengedett sebességnél gyorsabban egymásmögött. Kicsivel előbbre a rendőrök a sebességet mérik. „A” autó fékezés nélkül megy el arendőrök mellett, „B” autó a megengedett sebességre lassít. Mi történhetett „A” autóval és mitörténhetett „B” autóval? „B” autóval könnyebb dolgunk van: a legvalószínűbb forgatókönyvaz, hogy „B” autó vezetője észrevette a rendőröket, a kilométerórára nézett és a fékpedálsegítségével korrigálta a sebességét. „B” autó vezetője tehát információt kapott az autó –gép-egy kijelzőjéről, majd ennek megfelelően az egyik vezérlővel –a fékpedállal- a kívánatos és avalós állapot közötti különbséget megszüntette. A műveletet követően a kilométeróra mostmár az új, megváltozott állapotot mutatja: visszajelzést küld a művelet sikerességéről. Ha avisszajelzés azt mutatja, hogy a művelet nem sikerült (például még mindig gyorsabban haladaz autó a megengedettnél), akkor a ciklus újraindul: az információra a felhasználó reagál,majd a reakciót követő állapotot összehasonlítja az eredeti céljával. Mi történhetett az „A” autóval? Itt több lehetőség is felmerülhet, vizsgáljunk megközülük néhányat: • Helytelen vagy nem elégséges információ a géptől : a kijelző helytelen információt küldött az autó vezetőjének. Például a kilométeróra mindig ugyanazt mutatja, így a vezető nem tudja, hogy az autó mennyivel megy. • A kijelző nem vagy nehezen látható: a kijelző úgy van elhelyezve, hogy a vezető nem, vagy csak nagy erőfeszítés árán tudja leolvasni azt. Az átlagos felhasználó inkább az elkerülést választja. • Helytelen visszacsatolás: egy másik lehetőség, amikor a kilométerórán változik a sebesség, de az újonnan mutatott sebesség pontatlan. A vezető nem korrigál tovább, hiszen úgy látja, hogy megfelelő sebességgel halad. A végeredmény ugyanaz, mint az első két esetben: a vezető nem tudja meghatározni, hogy az autó mennyivel megy. • Rosszul működő vezérlő(k): ez súlyos működési hibának számít. A gép megfelelő információt küld az autó vezetőjének, az autó vezetője korrigálni próbál, de vagy a fékpedál vagy a gázpedál nem reagál. A gázpedál beragad, vagy a fékpedál lenyomására az autó nem lassít. Az autó vezetője megfelelő információt kap, de az autó nem lassítható. 31
  • • Az autó vezetője nem foglalkozik a géptől kapott információval : a kijelző helyes információt küld, a vezérlők működnek, de az autó vezetője nem hajt végre korrekciót. Figyelmen kívül hagyja a kapott információt. • Az autó vezetője nem rendelkezik elégséges háttér információval, tudással : az „A” autó vezetője nem tudja, hogy mennyi a sebességkorlátozás vagy –ebben a példában ez ugyam nem túl valószínű forgatókönyv-, nem tudja, hogy mik a korrekció lépései. Ez a példa jól rávilágít azokra a kérdésekre, amelyek az ergonómia szakembereitfoglalkoztatják az ember-gép interfész megtervezése során. Az 1. ábrán az interfész lényegeselemei jelennek meg: a kijelző, a vezérlő és a visszajelzés, amelyek a rendszer, környezet,feladat, gép és felhasználó kontextusában helyezhetők el. 1.ábra: Az ember és a gép találkozása: interfész. A fejezet első részében bemutatjuk az ember-gép interfész probléma időbeli fejlődését,kezdve a szenzomotoros illeszkedéstől, az emberi és a mesterséges intelligencia találkozásáig. 32
  • Ember-gép interfész a szenzomotoros és a kognitív szinten. A második világháború volt az első időszak, amely drámaian mutatott rá az ember és agép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész tervezésével kapcsolatos kihívásokra(Grudin, 2008). Az optimálistól távol álló megoldások növelték a hibázás lehetőségét, amianyagi és emberi veszteségekkel járt vagy ahhoz vezetett, hogy a műszakilag egyretökéletesebbé váló fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni a tervezett paramétereiket(Harvey, 2004). Az emberi tényezők figyelmen kívül hagyásának negatív következményeit jólmutatják azok az összehasonlítások, amelyeket Grether (1949) végzett el olyanmagasságmérőket vizsgálva, amelyek vagy figyelembe vették a felhasználót vagy nem: azembert figyelmbe vevő eszközökkel gyorsabb és pontosabb volt a leolvasás. Az elsőergonómiai laboratóriumok ennek megfelelően a hadsereg keretein belül jöttek létre (például aMANPRINT az Egyesült Államokban). Az ember és a gép szenzomotoros szinten valótalálkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlatiszakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt afelhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az interfész problémát a számítógépek tömeges elterjedése, a személyi számítógépekváltoztatták meg az 1980-as évek elején. A szilikon chip felfedezése és a számítógépektömeges elterjedése az ergonómia egy új fejezetét nyitották meg: a kognitív ésszoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick, 2002). A személyi számítógépekelterjedésével az átlagos emberek is egyre több helyzetben találkoztak a mesterségesintelligenciával, és a kutatások az érzékszervi-motoros szintről egyre többször kerültek át akognitív szintre. Hogyan valósítható meg a hatékony illeszkedés az emberi és a mesterségesintelligencia között? Ehhez elsősorban azt kell tudnunk, hogy milyen is az emberi információfeldolgozás, gondolkodás: milyen az emberi figyelem, memória, mi jellemző az emberidöntéshozatalra, milyen mentális terhelést bír el, illetve milyen mentális terhelés optimális azember számára, hogyan tudják a gépek kezelni és hasznossá tenni az emberi kreativitást?(Noyes és munkatársai, 2004). Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a problémák –a szenzomotoros és a kognitívilleszkedés- egymás mellett léteznek: a mai napig nagyon sok kutatás folyik azzalkapcsolatban, hogy miként nézzen ki az ember-gép interfész ahhoz, hogy az emberhatékonyan tudja a környezetében lévő gépeket működtetni az érzékszervi-motoros szinten. 33
  • Az emberi tényezőket figyelembe vevő kijelző: Lehto és Buck (2008) szerint a kijelző –és persze a kezelők- megtervezésekor azt kellelsősorban figyelembe vennünk, hogy az ember-gép kapcsolat egy kommunikációs helyzet.Az emberek megmondják a gépeknek, hogy mit csináljanak, a gépek pedig megmondják azembereknek, hogy mit tegyenek, illetve mit ne tegyenek, valamint visszajelzést adnak azemberi döntések –parancsok- következményeiről. Ez a kommunikációs helyzet azért nagyonfontos, mert a kommunikáció során fellépő hibák gyakori okai a baleseteknek, sérüléseknek.A kommunikáció több dologgal jellemezhető, amelyek közül az egyik legfontosabb talán az,hogy mennyi információ érkezik meg a géptől az ember felé, azaz mennyire hatékony a gépkijelzője az információ közvetítésében24. Ebben a részben azt tekintjük át, hogy melyszempontokra érdemes kiemeltenodafigyelni a tervezés során. Ezek természetesenáltalános útmutatók: mivel akijelző rendkívül sokféle lehet ésrendkívül sokféle helyzetbenkerülhet használatra, így nehézkonkrét tanácsokat és javaslatokatmegfogalmazni (ld. pl. Diaper ésSchithi, 1995; Ivergard és Hunt,2009). 2. ábra: A sikeres ember-gép interfész jellemzői. Az általános szempontok és útmutatók viszont akkor jók, ha figyelembe veszik,használják az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről összegyűjtött tudást. Az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről való tudás. Ahhoz, hogy az embert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információfeldolgozó rendszer analógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, köztesfolyamatokról, valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerekvannak, amelyekre vagy reagálunk, vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és amagasabb szintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szintentörténik, azt gyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan24 Valójában persze arról van szó, hogy mennyire hatékony a gép tervezője abban, hogy a felhasználótfigyelembe vevő kijelzőt tervezzen. 34
  • folyamatokat, mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeketaz emberi kognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távúmunkamemóriáról, vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyenmotoros válasz, cselekvés van. Ez a modell segít rávilágítani arra, hogy milyen típusúinformációkat kell figyelembe vennünk, az embereknek való tervezés során25 (Noyes, Garlandés Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy az érzékelés, észlelés, figyelem,„gondolkodás”, memória és a motoros válasz jellegzetességei érdekesek elsősorban azergonómia kutatói számára. A következő részben a teljesség igénye nélkül néhány szempontbemutatására kerül sor. A kijelző tervezése során egy nagyon fontos szempont az emberi figyelem komplexműködésének megértése. Az emberi figyelem egyik fontos jellemzője, hogy szelektív: azemberek képesek arra, hogy bizonyos információkat figyelmen kívül hagyjanak, másokatpedig felvegyenek (ld. például Broadbent, 1958). Ez a normál működés feltétele, hiszen haminden információt felvennénk, az túlterheléshez vezetne, így muszáj a releváns és azirreleváns információkat elkülöníteni. Ez nem „minden vagy semmi” alapú feldolgozás,hiszen azoknak az információknak egy része is detektálásra kerül, amelyekre az embertudatosan nem figyel oda. Közismert jelenség a koktél-parti hatás. Ez egyrészt azt mutatja,hogy az emberek képesek több egymással párhuzamosan futó beszélgetés mellett is egybeszélgetésre figyelni és azt követni –azaz képesek szűrni-, másrészt viszont azt is, hogy haegy általuk nem figyelt beszélgetésben elhangzik a nevük, arra felfigyelnek. Az irrelevánsnakminősített beszélgetés tehát nem kerül teljes kizárásra (Moray, 1959). Jelentős egyéniváltozatosságot mutat azonban ez a jelenség: Moray (1959) eredeti kísérletében a vizsgálatiszemélyek 33%-a hallotta meg a nevét, amikor az egy irreleváns üzenetben kerültelhelyezésre, Wood és Cowan (1995) szofisztikáltabb vizsgálatában hasonló 34.6%-osarányról számolnak be. A figyelem szelektivitásának, ahogy arra már utaltunk, az egyiklegfontosabb oka az, hogy a figyelmi kapacitás korlátozott: Kahneman (1973) a figyelemrőlúgy írt, mint egy egységes, differenciálatlan, korlátozott erőforrásról, amelyet el kellosztanunk az adott feladatok függvényében. A többszörös erőforrás elméletek (például Navonés Gopher, 1979) szerint a figyelem nem egységes, hanem az egyes csatornákondifferenciálható, de abban egyetértenek Kahnemannal, hogy a kapacitása korlátozott. Továbbbonyolítja a helyzetet, hogy több kutató (például Schneider és Shiffrin, 1977) különbségettesznek az inger felvétel/feldolgozás automatikus és tudatos formái között, amelyek eltérőkapcsolatot mutatnak a figyelmi kapacitással. Az automatikus feldolgozás a személy25 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004). 35
  • kontrollján kívül helyezkedik el és a figyelemtől független. Nem használ fel erőforrásokat,szemben a tudatos feldolgozással, amely kontrollált és erőforrás igényes. A képzés, tanulássorán a tudatos feldolgozásból automatikus feldolgozás lehet (erre példa a kezdő autóvezetőés a tapasztalt autóvezető közötti különbség). Ebből a rövid összefoglalásból is kiolvashatópár, a tervező és a felhasználó szempontjából kritikus jelenség, ami mutatja, hogy az emberifigyelem természetét miért kell figyelembe venni az ember-gép interfész megtervezése során: • A felhasználónak segíteni kell abban, hogy különbséget tudjon tenni a releváns és az irreleváns ingerek között, hiszen a figyelmi kapacitás korlátozott és ebből következően szeletív. Az irreleváns ingerek felvétele csökkenti a releváns ingerek felvételének valószínűségét, miközben a releváns ingerek felvételének elmulasztása növeli a hibázás, a baleset, az emberi és anyagi veszteség kockázatát. • A figyelem működésében jelentős egyéni különbségek vannak. Ez egyrészt vonatkozik a kapacitás területén található különbségekre (ld. például Just&Carpenter, 1992; Cowan, 2001; Halford, Wilson,&Phillips, 1998), de például olyan jelenségekre is, hogy az irrelevánsnak minősített csatornát mennyiben képes az egyén követni (Moray, 1959; Wood&Cowan, 1995). • Az egyes folyamatok eltérő kapacitás igénnyel rendelkeznek: az automatikus feldolgozási folyamatok nem használják el a figyelmi erőforrásokat, míg a tudatos feldolgozási folyamatok igen (Schneider és Shiffrin, 1977). A különböző képzések és tréningek segíthetnek a tudatos folyamatok automatikussá válásában. • A figyelem korlátozott kapacitásából jól jósolható be, hogy a környezet és a feladat bizonyos vonásai, hibákhoz fognak vezetni: például, amikor a felhasználót arra kérjük, hogy két erőforrás igényes művelet között ossza meg a figyelmét (például két kijelzőt egyszerre kell figyelnie), vagy amikor a releváns ingerek mellett nagyon sok irreleváns inger van jelen (például egy kijelzőt kell figyelnie, de nagyon sokan beszélgetnek mellette). Ha az ilyen helyzetek elkerülhetetlenek, akkor a tervezés során csökkenteni kell a hibázás valószínűségét vagy rosszabb esetben legalább a hibázás következményeit. Az első esetben, amikor a felhasználót két erőforrás igényes műveletre kérjük, kihasználhatjuk, ha valamelyik szenzoros csatorna nincs telítve (például a feladat vizuális jellegű, és hangjelzéssel figyelmeztetjük a felhasználót, ha gond van). 36
  • A figyelmi kapacitás problémájához szorosan kapcsolódik az ember terhelhetőségéneka kérdése. Yerkes és Dodson (1908) mutattak rá, hogy a terhelés/aktivitás és a teljesítmény/hatékonyság között egy fordított U-alakú kapcsolat van (ez az úgynevezett Yerkes-Dodsontörvény). Alacsony aktivitás mellett (alulterhelés), a hatékonyság is alacsony. Az aktivitásnövelése a hatékonyság javulásához vezet egy bizonyos szintig (a hipotézis szerint ez azértvan, mert az aktivitás növelése energizál). Ezt követően az aktivitás növelése, a hatékonyságcsökkenéséhez vezet (feltehetően olyan tényezők, mint például az emelkedett stressz miatt). AYerkes és Dodson (1908) által javasolt kapcsolatot több kutatásban is megerősítették (példáulBroadhurst, 1959; Duffy, 1962; Anderson, 1988), bár a kapcsolat okával kapcsolatbanellentmondásosak az eredmények (Anderson, Revelle és Lynch, 1989). Ami tervezési szempontból lényeges az aterhelés optimális szintje: az a szint, ahol a 3.ábra: a Yerkes-Dodson törvény grafikus ábrázolása.hatékonyság a legmagasabb. Érdekes módon éppena komputerizáció elterjedése az, ami a legkevésbéveszi figyelembe ezt a több mint 100 évemegfigyelt kapcsolatot. Ivergard és Hunt (2009)szerint a számítógépek megjelenése sokszor azzaljár, hogy eltűnik a felhasználó 1. ábrán láthatóaktív szerepe. Helyette a 4. ábrán látható módon, aszámítógép belép a kommunikációs és kezelésikörbe az ember és a gép közé. 4. ábra: A felhasználó és a gép közé belépő számítógép (Ivergard és Hunt, 2009). Ez Ivergard és Hunt (2009) szerint azért problémás, mert a felhasználó aktívszerepének csökkenésével éppen a legjobb képességeit vesszük el (például rugalmasság,tapasztalat, hosszú távú memória és így tovább), miközben a gyengeségeire irányítjuk a 37
  • figyelmet (például, hogy az emberek többsége nem igazán jó a figyelem fenntartásában az ún.vigilancia helyzetekben, ahol az éberség a fontos). Az ember a 4.ábrán látható rendszerbenolyan pozíciót és szerepet tölt be, amelyre a képességei nem teszik alkalmassá 26. Aszámítógépeket használó rendszerben is építeni kell az emberi részvételre, amit az alulterhelésnegatív következményei indokolnak. Wood (2004) szerint az okozza a legnagyobb gondot,hogy a legtöbb mai rendszer az idő 95%-ban szinte semmilyen vagy csak nagyon kevésbemenetet igényel a kezelőtől, miközben azonban ha valami rosszul alakul, hirtelen nagyonmegnöveli a kezelővel szemben támasztott igényeket. A cél, hogy minimálisra csökkenjenannak az esélye, hogy a kezelő kiesik a vezérlési körből, vagy mert elbambul, lanyhul afigyelme, vagy mert összeomlik a túlterheléstől. Wood (2004) erre több lehetőséget említ:személyes faktorok (pl. csökkenteni az alváshiány lehetőségét, a rosszul szervezett műszakokújraszervezésével); rendszer tervezés (pl. olyan másodlagos feladatok bevezetése, amelyeknövelik, szinten tartják az aktivitást, elkerülve ezzel, hogy a rendszer túlságosanautomatizálttá váljon); eszköz tervezés (pl. a hipnotizáló hatások elkerülése azáltal, hogykikerüljük az ismétlődő, monoton auditív jelzések használatát); környezet tervezés (pl.kerüljük el, hogy a környezet túl csendes, túl meleg, túl nyugodt, túl semleges legyen); eszközkialakítás (pl. olyan felületet tervezzünk, ami igényli a mozgást, a közvetlen verbáliskapcsolatot és a csapatmunkát). Három további a tervezés során jelentős szempont: • az emberi információ feldolgozó rendszer alapvetően a várakozásokra rendezkedik be. Az emberek kevésbé valószínű, hogy felfigyelnek olyan ingerekre, amiket nem várnak, sőt valószínű, hogy sok esetben azt látják és hallják, amit látni és hallani szeretnének. • a rövid távú ingerek felvételéért és kezeléséért felelős munkamemória működéséből az következik, hogy okos tervezői stratégiának számít, ha az információ mindig akkor jelenik meg a kijelzőn, ha éppen szükség van rá (tehát például nem előbb, a folyamat egy másik szakasza során). Ez csökkenti az olyan hibák lehetőségét, amik az emlékezethez, a felidézés nehézségeihez kötődnek. • az emberek többsége számára fontos szempont, hogy mennyi erőfeszítést kell tennie egy adott információ elérése érdekében: ami elsőre úgy tűnik, hogy jelentős26 A teljes képhez hozzátartozik, hogy a 4. ábrán látható helyzetre nincs valódi példa, hiszen ilyen, azinformációszerzési és irányítási funkciókat teljesen átvevő számítógépek egyelőre nincsenek. 38
  • befektetést igényel, azt sokan elkerülik. Ez főleg akkor igaz, ha egymással versengő igények vannak a figyelemre. A tervezőnek ezért olyan interfészt kell terveznie, ahol az információ könnyen, kevés erőfeszítéssel elérhető. Ezeknek és más emberi alapadatoknak megfelelően, több általános alapelvet lehetleírni a kijelzők tervezésével kapcsolatban. A lényeg, hogy a kijelzőn megjelenő információkrelevánsak, könnyen láthatók, könnyen diszkrimálhatók legyenek. Fontos, hogy érvényesmutatói legyenek a feladattal kapcsolatos feltételeknek, funkcióknak, veszélyeknek vagyhelytelen használatnak. Mielőtt a tervezési alapelvek részletesen bemutatásra kerülnének, egyfontos határvonalat kell húznunk, a design és az ergonómia között: Norman (1988) szerintkülönbség van a művészi érték és az ergonómiai használhatóság között. Röviden ki kell térnünk még egy dologra: a kijelzők típusaira. A kijelzők többnyirevagy vizuálisak, vagy auditívek (vagy ezek kombinációi). Ritkábbak a más modalitásthasználó kijelzők (például szaglás, tapintás). A vizuális kijelzők lehetnek statikusak, ami aztjelenti, hogy a kijelző tartalma nem változik. Ilyenek például a jelek, a címkék, a közlekedésitáblák, a könyvek. A másik típus a dinamikus kijelző, változó információt jelenít meg. Ilyenekpéldául a kilométeróra, az üzemanyag jelző, az olajnyomás jelző vagy éppen a hűtővízhőmérsékletét mutató kijelző. A dinamikus kijelzők lehetnek analógok vagy digitálisak, attólfüggően, hogy milyen formában mutatják be az információt. Az autók többségében akilométeróra például analóg, de léteznek digitális verziók is. A kijelzők funkcióik szerint iscsoportosíthatóak: 1. helyzetet mutató kijelzők: ilyen például a kilométeróra, ami egy aktuálishelyzetet mutat 2. figyelmeztetést megjelenítő kijelzők: ezek a szokatlan helyzetre, veszélyremutatnak rá, ilyenek például a különböző szirénák 3. prediktív kijelzők: ezek a rendszerrőltudott adatok, trendek alapján jóslásokat tesznek a jövőre vonatkozóan. Ilyen például az amegoldás, ami az autó átlagos üzemanyag fogyasztása és a jelenleg rendelkezésre állóüzemanyag mennyiség alapján, becslést tesz arra, hogy hány kilométerre elég még azüzemanyag. 4. instrukciót, ajánlást, parancsot megjelenítő kijelzők. Fontos kérdés, hogyhogyan kódolja az információt a kijelző? Több megoldás lehetséges: térbeli (példáuldiagramok, táblázatok, ábrák, amelyek a térben és időben kapcsolódó elemeket mutatják);szimbolikus (például betűk, számok vagy más nem verbális szimbólumok) és képi (példáultűz, láng képi megjelenítése egy veszélyre figyelmeztető táblán). 39
  • A tervezési alapelvek A következő részben két egymással átfedésben lévő alapelv-rendszert fogunkmegismerni. Az egyik Lehto és Buck (2008) 27 alapelvből álló listája, a másik Macredie ésCoughlan (2004) 7 alapelvből álló listája. Lehto és Buck (2008): a kijelző tervezés 27 alapelve. Ez a 27 alapelv 4 nagyobb téma köré csoportosítható (5. ábra): 5. ábra: Lehto és Buck (2008) a kijelző tervezésével kapcsolatos négy nagy témája. Első téma: a szenzoros modalitás kiválasztása. Az első nagy kérdés, amit a tervezőnek el kell döntenie, hogy melyik szenzorosmodalitás felel meg a leginkább a szóban forgó alkalmazás esetében. Ehhez kapcsolódik azelső tervezési alapelv: • Első alapelv: az, hogy melyik szenzoros modalitás felel meg a legjobban, attól függ, hogy mi a kijelző tervezett funkciója -mit akar mutatni-, mik a háttérfeladatok szenzoros követelményei, valamint, hogy milyen észlelési, érzékelési adottságokkal rendelkeznek a várható felhasználók (például az idősebb emberek látása, hallása gyakran rosszabb, mint a fiatalabb generációba tartozóké). Ez természetesen bonyolult téma, így most kényszerűen megragadunk pár általános felismerésnél: ha nagy mennyiségű információt akarunk elhelyezni a kijelzőn, akkor nincs igazán választási lehetőségünk, a kijelzőnek vizuálisnak kell lennie. A vizualitás mellett beléphet más 40
  • modalitás is, de a vizualitás kötelezően a kijelző része ilyenkor. Amikor kevesebb információt akar a tervező elhelyezni a kijelzőn, akkor a szenzoros modalitások közti választás már nem annyira egyértelmű. Az auditív jelzések például hatásosak abban, hogy felhívják a figyelmet a változásra, a szokatlanra, a sürgető helyzetekre. Nem véletlen, hogy ezeket többnyire vészjelként használják. A modalitás megválasztásakor nagyon fontos a helyzet, rendszer egyéb tényezőinek figyelembe vétele: mennyi vizuális terhelés nehezedik például a felhasználóra? Ha sok, akkor hatásos lehet egyéb modalitásra épülő (például a hallás, tapintás, szaglás) kijelzőt tervezni. Jó példa a taktilis jelzések használata (például a mobiltelefon vibrálása), a vizuális és auditív csatornákat lefoglaló helyzetekben. Természetesen minden modalitásnak megvannak az előnyei és a hátrányai is: az auditív csatorna használata például nem túlságosan kedvező zajos környezetben, illetve a hangos jelzések önmagukban összezavarhatják a felhasználót (jó példa erre a korábban már bemutatott eset, amikor a Three Mile Islandi atomerőmű operátorait megzavarták a veszélyre figyelmeztető, túlságosan hangos szirénák, ezzel még nagyobb katasztrófához vezetve).• Második alapelv: azok a kijelzők, amelyek kombinálják a szenzoros modalitásokat különösen hatékonyak lesznek. Példa erre az olyan számítógépes kijelző, ami hangjelzést ad, amikor fontos üzenet érkezik (ezzel kombinálva a vizuális kijelző egységet és az auditív jelzéseket). Ez főleg akkor hasznos, ha a kezelőnek egyszerre több kijelzőt kell nyomon követnie. Ilyenkor, ha hangjelzést kap, amikor az egyik kijelzőn kritikus érték jelenik meg, akkor valószínűbb, hogy időben fog reagálni a helyzetre. Második téma: a kijelző elhelyezése és elrendezése. A második tervezéssel kapcsolatos nagy téma a kijelző térbeli elhelyezésére és a kijelző elrendezésére vonatkozik.• Harmadik alapelv: A vizuális kijelzőket ott kell elhelyezni, ahol láthatóak és a fontosabb jelzéseket központibb helyre kell tenni. Azok a kijelzők, amiket az emberek nem észlelnek, nem kerülnek észlelésre. A fontos információkat központi helyre kell tenni, hogy azokat könnyebben, gyakrabban, pontosabban lehessen látni. A tervezés során fontos figyelembe venni az esetleges akadályokat, például a növényzetet vagy más kihelyezett jelzéseket. A vizuális túlterhelés főleg a nagyvárosok esetében 41
  • problémás: a túl sok világító fény, neon összezavarja a felhasználót (aki például autót vezet éppen és a táblákról próbál tájékozódni).• Negyedik alapelv: a kijelzőnek akkor kell megmutatnia az információt, amikor arra szükség van. Ez a munkamemóriával kapcsolatos megkötések miatt van így: ha mindig időben (nem előbb, nem később) kerül az információ bemutatásra, akkor nem kell rá emlékezni és nem lehet elfelejteni. Ez jelentősen csökkenti a hibázás lehetőségét.• Ötödik alapelv: ha több kijelző van, akkor a kijelzőket, ha csak egy kijelző van, akkor a kijelző elemeit, a folyamat szekvenciájának, lépéseinek megfelelően kell csoportosítani. Ennek a hasznossága könnyen belátható: a szekvenciának nem megfelelő és a szekvenciának megfelelő csoportosítás között, szignifikáns eltérés van abban, hogy mennyi szemmozgatásra van szükség a folyamat végrehajtása közben. Ha az elrendezés, a szekvenciával konzisztens, akkor kevesebbet kell keresni, így több idő marad a feladat egyéb részeinek elvégzésére.• Hatodik alapelv: az olyan feladatok esetében, amikor a feladat ellátásához az információ integrációjára van szükség, a kijelző szintjén is meg kell jelenítenünk az integráció tényét. A kijelző elemeit úgy kell csoportosítanunk, hogy könnyen észrevehetővé váljanak a kapcsolatok és a különbségek az egyes elemek között. A szín-kódolás gyakori stratégia, de más is elképzelhető. Ha például az egymással kapcsolatban lévő mutatókat úgy tervezzük meg, hogy normál működés során ugyanarra álljanak, akkor az egyes mutatók eltérő állása rögtön figyelmeztet arra, hogy valami baj van. Ebben az esetben a veszély anélkül kiderül, hogy az operátornak gondos vizsgálatot kellene végeznie.• Hetedik alapelv: a kijelző azon elemei, amelyeket közel helyezünk el egymáshoz, valószínűleg úgy lesznek észlelve, mint összetartozó elemek. Ez a téri közelség elve. Ha a közelség ténylegesen funkcionális közelség is, azt még nyilvánvalóbbá lehet tenni, ha keretbe helyezzük az összetartozó elemeket (például egy halvány szürke fémkeretet alakítunk ki).• Nyolcadik alapelv: a jó tervező úgy helyezi el a kijelzőket, és a kijelző elemeit, hogy azoknak egyértelmű téri referenciái legyenek. 42
  • Harmadik téma: a kijelző elemeinek láthatósága. A láthatóság az egyik legjobban hangsúlyozott kritérium a kijelzők tervezésében. Akijelző nagysága ebből a szempontból nyilvánvalóan fontos, bár az ajánlott méret többtényező függvénye (például milyen messziről kell a kijelzőt észlelni a hatékonyfeladatvégzéshez, mennyi fény van jelen stb.). • Kilencedik és tizedik alapelv: A tervezés során figyelembe kell venni az egyéni eltéréseket, valamint a körülményeket. Például a karakterek és szimbólumok legyenek nagyobbak és vastagabban szedettek akkor, amikor rosszak a látási viszonyok vagy a jó olvashatóság nagyon fontos. • Tizenegyedik alapelv: A kijelzőn megfelelő kontrasztnak kell lennie a vizuális elemek és azok háttere között. Például nyomtatott anyagok esetében, a világossági kontrasztnak a karakterek és a hátterük között minimum 50%-nak kell lennie. Ez általában nem okoz problémát, mert a legtöbb esetben a kontraszt 80% vagy annál is nagyobb. A CRT vagy LED kijelzők esetében a kontraszt már komolyabb tervezői kérdés: itt a problémát az jelenti, hogy a vizuális elemeket és a hátterüket egy üvegréteg választja el. Az ilyen kijelzőknél a kontraszt aránynak minimum 88%-nak kell lennie és a minél magasabb az arány, annál jobb. A nagyobb kijelzők esetében a minimum 94%-os kontraszt az elvárás. • Tizenkettedik alapelv: kerüld a zsúfoltságot a kijelző tervezésekor! A zsúfoltság annak a következménye, ha a tervező túl sok információt akar elhelyezni a kijelzőn. Ilyenkor nemcsak a zsúfoltság jellemző, hanem az elemek kicsinyítése is. A gondot az okozza, hogy mind a zsúfoltság, mind a kisebb karakterek használata, csökkenti a kijelző tartalmának láthatóságát. Számos megoldás született erre a problémára, például: 1. csökkenteni a vizuális elemek számát 2. a szövegeket felcserélni képekkel vagy szimbólumokkal 3. növelni a kijelző nagyságát. • Tizenharmadik alapelv: amikor a láthatósági szempontra tervezünk, figyelembe kell venni a speciális igényű csoportokat, mint például az idősebbek, vagy a kedvezőtlen környezeti feltételeket. Lehto (1992) szerint fontos, hogy az előre látható kedvezőtlen feltételekre teszteljük a kijelzőnket. Ilyen például a kosz, a füst, a köd, a pára és így tovább. Az ilyen jellegű kutatásokból derült ki az, hogy a szimbólumok láthatóságára 43
  • kevésbé hat a kosz és más szennyező anyagok. Ezért van az például, hogy a közlekedési táblák nagy része szimbólumot tartalmaz. Negyedik téma: az információ tartalma és kódolásának módja. A kijelző legfontosabb feladata, hogy megmondja a felhasználónak, amit tudnia kell,de nem tud. Az információ kódolásának módja szintén fontos. Vannak olyan kódolási módok,amik inkább lehetővé teszik a korrekt megértést. Először nézzük meg azonban azokat azalapelveket, amelyek az információ típusára vonatkoznak! • Tizennegyedik alapelv: a kijelzőn megjelenő instrukciók lehetőleg pozitívan legyenek megfogalmazva, mivel a negatív üzenetre lassabban reagálunk. Jobb, ha azt mondjuk, hogy „tedd ezt!”, mint ha azt mondjuk, hogy „ne tedd azt!”. • Tizenötödik alapelv: már a tervezőnek szelektívnek kell lennie az információk kiválasztásakor. Mi kerüljön fel a kijelzőre és mi nem? Ez azért fontos, mert ha túl sok információ jelenik meg egy adott kijelzőn, az elkerülést vált ki a felhasználókból. Egyszerűen nem olvassák el, figyelmen kívül hagyják az üzenetet. • Tizenhatodik alapelv: lehetővé kell tenni a felhasználó számára, hogy szabályozza a bemutatásra kerülő információ mennyiségét és részletességét. Az, hogy mennyi információra van szükség, nagy mértékben függ a felhasználótól (például attól, hogy kezdő vagy tapasztalt-e az adott feladatban). • Tizenhetedik alapelv: mindenféle információ a rendszer és/vagy a környezet állapotáról, feltételeiről hasznosabb akkor, amikor ezek az állapotok, feltételek: 1. szokatlanok 2. éppen megváltoztak 3. valószínűleg éppen meg fognak változni 4. valószínűleg a felhasználó nem tud róluk vagy 5. nem könnyen megfigyelhetők. • Tizennyolcadik alapelv: a prediktív információt adó kijelzők (például, hogy hány kilométer múlva fog kifogyni az üzemanyag), növelik a felhasználó hatékonyságát és számos problémát megelőznek (például, ha ilyen kijelzőnk van, kevésbé valószínű, hogy ki fog fogyni az üzemanyag egy benzinkút előtt, hiszen jobban tudunk tervezni a kapott információ segítségével). Az ilyen típusú kijelzőknél azonban mindig nagy kérdés, hogy milyen információt is próbáljon bejósolni a rendszer, valamint hogy miképpen tudja ezt pontosan csinálni a valós idejű helyzetekben. 44
  • • Tizenkilencedik alapelv: törekedj a képi realizmusra! A magasságot egy kijelzőn például egy vertikális skála mutassa, ahol a magasabb értékek feljebb vannak!• Huszadik alapelv: ez a tizenkilencedik alapelvhez nagyon hasonló. A kijelzőn lévő indikátorok mozgásának iránya megfeleljen a felhasználó mentális modelljében a mozgás irányával: az üzemanyagjelző erre tökéletes példa (a jelző lefelé megy, az üzemanyag a tartályban lefelé megy).• Huszonegyedik alapelv: a színekkel való kódolás jól mutatja meg a kapcsolatot a kijelző elemei között. Azt is látni kell azonban, hogy a színekkel való kódolásnak vannak korlátai is. Az emberek bizonyos színek között könnyebben differenciálnak, ugyanakkor más színeket nehezebb egymástól megkülönböztetni. Ezt figyelembe kell venni a tervezés során. Öt vagy maximum hat színnél többet nem szabad használni, mert az összezavarja a felhasználót, elvonja a figyelmét, főleg ha a színeknek nincs különösebb értelmük és inkább csak a tervező szeszélyeinek felelnek meg. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a színekhez kötődő sztereotip jelentések kulturálisan különböznek: Jentsch (1994) vizsgálatában az európai vizsgálati személyek természetesnek vették, hogy a repülőgép kijáratai zöld színnel vannak jelölve, az amerikaiak pedig azt, hogy pirossal. Ez megfelel az európaiak illetve az amerikaiak tapasztalatainak: Európában az épületeken zöld szín jelöli a kijáratot, Amerikában piros.• Huszonkettedik alapelv: a színeken kívül más kódolási sémák (például a forma, az alak, az árnyékolás, az intenzitás) is közvetíthet kapcsolatokat illetve különbségeket a kijelző egyes elemei között.• Huszonharmadik alapelv: a szimbólumok használata során figyelembe kell venni azt is, hogy a szimbólumok tanulása időt vesz igénybe és elsőre nehezebb is megérteni őket, mint például a verbális vagy számokból álló kódokat.• Huszonnegyedik alapelv: az analógiák és a metaforák használata segíthet megérteni a kijelző által hordozott információt. Például a ma már mindennaposnak számító grafikus felhasználói felület (GUI) „felfedezésekor”, a mérnökök rájöttek arra, hogy a szemetes láda analógiáját könnyebb megérteni, mintha bonyolult verbális utasításokat adnának a nem kívánt fájlokkal kapcsolatos műveleteket illetően. 45
  • • Huszonötödik és huszonhatodik alapelv: a grafikonok használata esetében, enyhe preferencia figyelhető meg a hagyományos vonal grafikon felé, szemben az oszlopdiagrammal, illetve jelentős preferencia figyelhető meg a hagyományos vonal grafikon felé a horizontális oszlopdiagramokkal szemben. Az emberek többsége jobban kedveli, ha egy gráfot lát több vonallal, mint ha több egyvonalas gráfot lát. Ez alól kivétel az, amikor a vonalak nagyon sokat metszik egymást, és ezzel zavart teremtenek a felhasználóban. • Huszonhetedik alapelv: a hang alapú jelzések használatakor a hangmagasság, az amplitúdó és a hangnem segíthet differenciálni a jelzések között. Egy jó figyelmeztető jelzésnek a háttér zajnál hangosabbnak kell lennie és figyelmet kell követelnie. Általános szabályként az mondható el, hogy a jó figyelmeztető jelzés minimum 10dB- vel, de inkább 15dB-vel hangosabb, mint a háttér. A figyelmeztető jelzésnek időszakosnak kell lennie. Macredie és és Coughlan (2004) szerint elsősorban 7 alapelvet kell figyelembe venni akijelző megtervezése során. Ezek: 1. Kényszerek: a kényszerek mondják meg a felhasználónak, hogy mi az, amit nem tehet meg. Egy számítógépes felületen kaphatunk olyan üzenetet, amire egyetlen választási lehetőséget ajánl fel a gép. Például „nem sikerült kapcsolatot létesíteni a szerverrel” és az egyetlen folytatási lehetőség az „OK” elfogadása. Bárhová máshová kattintunk, az reakció nélkül marad. Ekkor annak ellenére is „OK”-t kell nyomnunk, hogy valószínűleg nem értünk egyet a hiba elfogadhatóságával. 2. Térképezés: a műveleteinket térképezzék le a kijelzőn való történések. Ha az egeret „felfelé” mozgatjuk (tőlünk távolítjuk), akkor a szövegben felfelé mozdulunk és a szöveg melletti gördítősáv is felfelé mozog. A rossz térképezésre példa az, amikor a villanykapcsoló táblákból nem derül ki, hogy melyik kapcsoló melyik lámpához tartozik. Ilyenkor még megszokott környezetben több éves tanulás után is jelentkezhet hibázás, azaz rossz lámpa felkapcsolása. Norman (1988) mutatja be a saját laboratóriumában használt kapcsolótáblát: ezen a kapcsolók leképezték a szoba térbeli elrendezését és az orientáció érdekében még a szoba egy-két másik, rögzített eleme is feltüntetésre került. A sütőlapok és a kapcsolók viszonyában is fontos a megfelelő térképezés (Chapanis, 1959): a 46
  • kapcsolók térbeli elrendezése feleljen meg a sütőlapoknak vagy minden kapcsoló mellett legyen egy, az orientációt segítő sematikus ábra.3. Láthatóság és visszacsatolás: a kijelző elemei legyenek láthatóak és minden esetben a kijelző adjon visszacsatolást a műveletekről, amelyeket a felhasználó elvégzett. A visszacsatolás, feedback elhanyagolt kérdés volt a tervezés során. A láthatóság egyik eszköze, ha a környezetből való „kiugrást” használjuk fel. Például egy fontos figyelmeztető jelzés körül üres teret alakítunk ki és még szín kontraszttal is ellátjuk (a környezetéhez képest). A láthatóság azonban kétélű fegyver (Lehto és Buck, 2008): ha olyan dolgot teszünk nagyon láthatóvá, ami nem releváns, az összezavarhatja a felhasználót, hiszen elvonja a figyelmet. A releváns ingereknél is a nagyon erősen látható inger (például a túlságosan hangos vészjelzés), problémákhoz vezethet.4. Konzisztencia: az egyes kijelzőhöz tartozó eszközök minden esetben ugyanúgy viselkedjenek. Ha az egér görgetőjét felfelé mozgatom, az mindig felfelé való mozgást váltson ki a dokumentumban –és a gördítősávban-, ez alól ne legyen kivétel. A konzisztencia szempontjához tartoznak mindenféle standardok is. A legtöbb számítógépes vállalat (pl. IBM, Microsoft, Apple Computer, HP) az új fejlesztéseit belső vizsgálatnak veti alá és összeveti azzal, hogy a termék mennyiben felel meg a vállalat által érvényben lévő standardoknak. A konzisztencia vállalatok közötti hiányának következményeit jól mutatják az autók: a márkaváltás gyakran hosszú tanulási folyamatot indít el, ahol a hibázás valószínűsége is nagyobb.5. Tapasztalat: az interfész kialakításakor figyelembe kell venni, hogy mi az, amit a felhasználó tud már. Ez már egy ingoványos terület, hiszen feltételezéseket kell tenni a felhasználóról. Ezek azonban nem biztos, hogy megfelelnek a valóságnak. Ez növeli a hibázás lehetőségét. Bonner (2003) mutat rá arra, hogy mennyire frusztráló egy tapasztalt felhasználónak, ha mindig lépésről lépésre a szájába rágják a folyamatot. Ennek megoldása lehet, ha az interfész az információ megosztása vagy a kezelés során, különböző utakat kínál fel, amelyek ugyanahhoz a célhoz vezetnek, azaz lehetővé teszi a tapasztaltabb felhasználók részére, hogy azok levágjanak bizonyos lépéseket. A tapasztalatot azért is célszerű figyelembe 47
  • venni, mert a képzett felhasználók általában a kontroll magasabb szintjét igénylik a rendszer fölött. 6. Affordancia: a tervezés során ki kell használni a kijelzői és vezérlői felületek affordanciáját, felhívó jellegét. Például egy gomb arra hív fel, hogy megnyomják. A felületen lévő dolgoknak sugalmazniuk kell a megfelelő használatot. 7. Egyszerűség: ez talán az „első az egyenlők között” a tervezési alapelveket nézve. A dolgok legyenek annyira egyszerűek, amennyire csak lehetnek (de semmivel se egyszerűbbek). Az egyszerű dolgokat könnyebb használni, mint a komplex dolgokat, a könnyebb használat pedig biztonságosabb és hatékonyabb kimenetekhez fog vezetni. Hogyan lehet lemérni, hogy a kijelző vagy egyes elemei jól vannak-e megtervezve,figyelembe veszik-e az emberi tényezőket? Erre több lehetőség is van (Lehto és Buck, 2008):Módszer LeírásaReakció idő mérése A felhasználó reakciót mérjük az interfészre. Az alapvető feltételezés az, hogy a jobban látható vagy több figyelmet igénylő ingerek gyorsabb reagáláshoz vezetnek. A reakcióidő vizsgálatok akkor különösen hasznosak, ha az adott feladatban a gyors reagálás fontos.Tahisztoszkopikus eljárások A felhasználó egy fix időintervallumban nézheti a kijelzőt, majd ezt követően kérdéseket tesznek fel neki a kijelzővel kapcsolatban. A lényeg, hogy mennyi idő alatt mennyi információ sajátítható el az adott felületről. Ez a mérési mód is akkor hasznos, ha a gyors észlelés fontos része a feladat teljesítésének.Az olvashatósági távolság mérése Ekkor egyszerűen azt mérjük le, hogy az egyes felhasználók milyen messziről tudják elolvasni a kijelző tartalmát. A módszer némileg kényelmetlen lehet, hiszen nagyobb 48
  • kijelzők esetén az olvashatósági távolság meglehetősen nagy.A szemmozgás mérése, követése Ez alapvetően két információt árul el a kijelzővel való találkozásról: egyrészt hol tölt el sok időt a felhasználó, másrészt hogy milyen szekvenciákban nézi meg a kijelzőt (ebből derülhet ki például, hogy jól sikerült-e a csoportosításunk, át tudtuk-e adni a folyamat szekvenciáit, a kijelző elrendezésével). A problémát az okozza, hogy rendkívül sok adatot generál az eljárás. A kezelőfelület megtervezése. Lehto és Buck (2008) szerint a kezelőfelület megtervezése nagymértékben hasonlófeladat a kijelző felület megtervezéséhez, hiszen mindkét folyamat hátterében ugyanazoknakaz emberi alapadatokra és az emberi információ feldolgozó rendszerre vonatkozó tudásnakkell állnia. A fentebb bemutatott alapelvek közül sok tehát a kezelőfelületre is érvényes. Akezelőfelület tervezése során fontos, hogy a következő dolgokat szem előtt tartsuk: • A kezelő mentális modelljeit a folyamatról (a kezelőnek milyen elképzelései vannak a folyamat menetéről). • A kezelő céljait a feladattal kapcsolatban. • A kezelő által végrehajtandó feladatokat. A kezelők többsége folytonos vagy diszkrét mozgást tesz lehetővé. A folytonosmozgatás gyorsabb, de a pozicionálás kevésbé lesz pontos (főleg, amikor nincsvisszacsatolás). Általában véve a diszkrét kezelők jobbak azokban a helyzetekben, amikor 1.csak kevés állapota van a kezelőnek (25-nél kevesebb) 2. igen-nem, ki-be típusú válaszokatigényel a feladat a felhasználótól 3. betűkből és számokból álló adatokat kell bevinnie afelhasználónak vagy 4. kevés mechanikus erőfeszítésre van szükség a kezelő működtetéséhez.A kezelők mindkét típusának van egy olyan dimenziója, amit „szélességnek” hívunk, ami arrautal, hogy a diszkrét kezelőnek mennyi lehetséges állása van, a folytonos kezelő pedig milyentartományban mozgatható. A kezelőknek nagyon sok típusa van, akár folytonos, akár diszkrétverzióban. Néhány példa: a billentyűzet, az indítókar, a joystick, a különböző gombok, 49
  • emelők, táblák, pedálok, nyomógombok, kormánylapát, kapcsolók, kerekek és így tovább.Murrell (1969) különböző szempontok alapján osztályozta az egyes kezelőket. Ezek:sebesség, pontosság, a működtetéséhez szükséges erő, mozgási tartomány. A lényeg, hogy akezelő kiválasztását mindig a feladat függvényében kell megtennünk (azaz például ha fontos asebesség, akkor olyan kezelőt kell választanunk, ami gyorsan mozgatható). Néhány tervezésialapelv, ami segíthet a döntésben: • Amikor a kezelő azt igényli, hogy ellentétes izmokat mozgassunk, az többnyire lassabb, de pontosabb működéshez fog vezetni. Erre jó példa az autókban használt kormány, amely azt igényli, hogy a bal és a jobb kezünket ellentétes irányba mozgassuk. Az egy kezes vezetésről többször kiderült, hogy pontatlanabb, mint a két kezes. • A kezelőnek illeszkednie kell ahhoz a testrészhez, ami mozgatja. A jól kialakított kezelőt természetes (nem kicsavarodott, nem fájdalmat okozó) mozdulatokkal lehet működtetni. • A kezelőnek visszajelzést kell kapnia arról, hogy melyik vezérlő lett aktiválva, mikor történt az aktiváció és egészen pontosan milyen parancs is került beindításra. • A kezelőknek általában nem szabad azt igényelniük, hogy folyamatos erőfeszítéssel lehessen csak pozícióban tartani őket. • Ha a kezelőket egy adott sorrendben, szekvenciában kell aktiválni, akkor a kezelők ebben a sorrendben legyenek egymás mellett elhelyezve. • A kezelők elhelyezése feleljen meg a kezelő mentális modelljének arról a folyamatról, amit éppen működtet. • Fontos, hogy a kezelőkön, vezérlőkön legyenek címkék, amik megmondják, hogy az adott kezelő, vezérlő mire való, mit csinál. A címkék ne legyenek rövidítések, mert általában még a tapasztalt operátorok sem tudják fejből a kezelőket: Seminara (1993) vizsgálata szerint atomerőműben dolgozó operátorok a kezelőfelülettel kapcsolatos kérdések 21%-ra válaszoltak helyesen, amikor nem voltak feltüntetve a kezelők elnevezései. • A kezelőket védeni kell attól, hogy véletlenül bekapcsolódjanak, főleg ha kritikus kapcsolókról van szó. A védelem eszköze lehet például az, amikor egy minimális, 50
  • meghatározott erőkifejtés kell az aktiváláshoz (olyan mértékű, ami véletlenül ritkán áll elő). A kapcsolót el lehet fizikailag is keríteni, vagy biztonsági kulccsal lezárni. • Az operátornak lehetővé kell tenni, hogy bármilyen, ésszerű testtartásból működtetni tudja a kezelőt anélkül, hogy elveszíteni a stabilitását. Ebben a fejezetben tehát megismertük az ember-gép interfésznek elnevezett problémát és annak mindkét szintjét: az érzékszervi-motoros és a kognitív szintet. A tervezés során a kritikus pont az, hogy mennyit tudunk az emberről, mint információ feldolgozó rendszerről. Fontos azt is látni, hogy az információ feldolgozó rendszer analógiája némileg hiányos, hiszen nem vesz figyelembe olyan fontos szempontokat, mint például az érzelmek hatása a hatékonyságra. A tervezés során általában az alapvető érzékelési, észlelési és mozgásos törvényszerűségekre kell odafigyelnünk, valamint azokra a problémákra, amelyeket sokszor a „gondolkodás” kategória segítségével foglalunk össze (pl. döntéshozatal, kreativitás, memória, figyelem és így tovább). A fejezetben láthattuk, hogy mind a kijelzőknek, mind a vezérlőknek számtalan típusa létezik, és hogy az egyes típusok közötti választás nem könnyű és mindig csak egy adott feladat függvényében lehetséges. Az általános tervezési alapelvek olyan szempontok, amelyekre az esetek többségében illik odafigyelni, de fontos megérteni, hogy a „kontextus-független ergonómiailag tökéletes” kijelző nem létezik.Felhasznált irodalom jegyzékeAnderson, J.A. (1988) Cognitive styles and multicultural populations. Journal of TeacherEducation, 39: 2-9.Anderson, K.J., Revelle W.,& Lynch, M.J. (1989) Caffeine, impulsivity, and memoryscanning: a comparison of two explanations for the Yerkes-Dodson effect. Motivation andEmotion, 13: 1-20.Bonner, J.V.H. (2003) Towards consumer product interface design guidelines. In Stanton,N.A. (ed) Human Factors in Consumer Products. New York, London: Taylor&Francis.Broadbent, D. (1958) Perception and Communication. London: Pergamon Press.Broadhurst, P.L. (1959) A confirmation of the Yerkes-Dodson law and its relationship toemotionality in the rat. Acta Psychologica, 15: 603-604.Chapanis, A. (1959) Research techniques in human engineering. Baltimore, MD: The JohnHopkins Press. 51
  • Cowan, N. (2001) The magical number 4 in short-term memory: a reconsideration of mentalstorage capacity. Behavioral and Brain Sciences, 24: 87-114.Diaper, D.,& Schithi, P.S. (1995) Red faces over user interfaces: what should colours be usedfor? In: Kirby, M.A.R. (ed) People and Computers X. Cambridge: Cambridge UniversityPress.Duffy, E. (1962) Activation and behavior. New York: Wiley.Grether, W.F. (1949) The design of long-scale indicators for speed and accuracy ofquantitative reading. Journal of Applied Psychology, 33: 363-372.Grudin, J. (2008) A moving target: the evolution of human-computer interaction. In Sears,A.,& Jacko, J. (eds) Handbook of Human-Computer Interaction. Boca Raton, Florida: CRCPress.Halford, G.S., Wilson, W.H.,& Philips, S. (1998) Processing capacity defined by relationalcomplexity: implications for comparative, developmental, and cognitive psychology. Brainand Behavioural Sciences, 21: 803-864.Harvey, R.S. (2004) Human factors and cost benefits. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds)Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Hendrick, H.W. (2002) An Overview of Macroergonomics. In Hendrick, H.W.,& Kleiner,B.M. (eds) Macroergonomics. Theory, Methods, and Applications. New Jersey, London:Lawrence Erlbaum Associates.Ivergard, T.,&Hunt, B. (2009) Models in Process Control. In Ivergard, T.,&Hunt,B. (eds)Handbook of control room design and ergonomics. A perspective for the future. 2nd edition.Boca Raton, FL: Taylor&Francis.Jentsch, F.G. (1994) Color coding of aircraft emergency exit lighting: stereotypes amongsubjects from four language groups. Proceedings of the Human Factors and ErgonomicsSociety 38th Annual Meeting, 2: 969.Just, M.A.,& Carpenter, P.A. (1992) A capacity theory of comprehension: individualdifferences in working memory. Psychological Review, 98: 122-149.Kahneman, D. (1973) Attention and effort. Englewood Cliffs, NJ: Prentice-Hall.Lehto, M.R. (1992) Designing, warning signs and warning labels: Part II- scientific basis forinitial guidelines. International Journal of Industrial Ergonomics, 10: 115-138.Lehto, M.R.,& Buck, J.R. (2008) Introduction to Human Factors and Ergonomics forEngineers. New York, London: Lawrence Erlbaum Associates. 52
  • Macredie, R.D.,&Coughlan, J. (2004) Human-computer interfaces: a principled approach todesign. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: TheInstitution of Engineering and Technology.Moray, N. (1959) Attention in dichotic listening: affective cues and the influence ofinstructions. Quarterly Journal of Experimental Psychology, 11: 56-60.Murrell, K.F.H. (1969) Ergomomics: Man in his working environment. London: Chapmanand Hall.Navon, D.,& Gopher, D. (1979) On the economy of the human information processingsystem. Psychological Review, 86: 214-255.Norman, D.A. (1988) The psychology of everyday things. New York: Basic Books.Noyes, J., Garland, K.,& Bruneau, D. (2004) Humans: skills, capabilities, and limitations. InSandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution ofEngineering and Technology.Noyes, J. (2004) The human factors toolkit. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) HumanFactors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Seminara, J.L. (1993) Taking control of controls. Ergonomics in Design, (July) 21-25.Schnider,W.,& Shiffrin, R.M. (1977) Controlled and automatic human information procesing:I. detection, search, and attention. Psychological Review, 84: 1-66.Wood, J. (2004) Control room design. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factorsfor Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Wood, N.,&Cowan, N. (1995) The cocktail party phenomenon revisited: how frequentattention shifts to one’s name in an irrelevant auditory channel? Journal of ExperimentalPsychology: Learning, Memory, and Cognition, 21: 255-260.Yerkes, R.M.,&Dodson, J.D. (1908) The relation strength of stimulus to rapidity of habit-formation. Journal of Comparative Neurology and Psychology, 18: 459-482. 53
  • HARMADIK FEJEZET: A termék-, és szoftverergonómia. A fejezet legfontosabb célja az, hogy bemutassa, miként próbálják az ergonómiaszakemberei a mindennapok során használt tárgyak, termékek tervezése esetében elérni azember és az eszköz közötti harmóniát. Mielőtt tovább olvasna, kérjük, nézzen körül aszobában, irodában, vagy ahol éppen van! Feltehetően számos tárgy veszi körül, amelyekkialakítása kisebb-nagyobb mértékben éri el a megfelelő illeszkedést Önnel, mintfelhasználóval. Igaz-e Önre is Norman (1988) megállapítása, aki szerint az embereknekkomoly nehézségei vannak a hétköznapi tárgyak használata során, legyen szó akár amosógépről, a szárítóról, a telefonról, a DVD lejátszóról, a hűtőszekrényről vagy bármely másaz otthonában fellelhető tárgyról? Vannak olyan esetek, amikor a használat során fellépőproblémákról valóban mi magunk tehetünk (például, mert nem figyelünk oda eléggé azegyébként jól átgondolt és érthetően leírt instrukciókra). A problémák egy nagyobb szeleteazonban inkább abból ered, hogy a tervezés során a szakemberek nem fordítanak kellőfigyelmet a felhasználó sajátosságaira, és olyan termékeket gyártanak végül, amelyek vagykorlátozzák vagy meghaladják az emberek fizikai és/vagy mentális kapacitását. Oborne(1982) szerint a spektrum mindkét oldala elégtelen végeredményhez fog vezetni a felhasználószempontjából, aki a rossz tervezés árát a hibákon illetve a termékkel kapcsolatos frusztrációnkeresztül fizeti majd meg. A számítógépek tömeges elterjedésével a probléma némilegmódosult, hiszen a „termék” innentől kezdve már nem feltétlenül valami megfogható tárgyatjelentett. Az ergonómia kutatói és gyakorló szakemberei kénytelenek voltak szembesülniazzal a kihívással, hogy olyan szoftvereket készítsenek, amelyek minden felhasználó számáraegyaránt hatékonyan valósítják meg az ember-„termék” illeszkedést. Ez azért komoly tervezőifeladat, mert a felhasználók számítógéppel kapcsolatos ismeretei között jelentős eltérésekvannak: olyan programokra van szükség, amelyek nem korlátozzák le az átlagosnál profibbfelhasználót, megfelelnek az átlagos felhasználónak, valamint az átlagosnál kevésbéhozzáértők számára is használhatóak maradnak. Tanulmánykötetünk harmadik fejezetételőször a klasszikus értelemben vett termékek, azaz a tárgyak tervezésének kérdésévelindítjuk: mire kell odafigyelni a tervezés során, hogyan lehet meghatározni a jó terméket, mika legfontosabb különbségek a jó és a rossz termékek között? A termékergonómiát követően aszoftverergonómia rövid bemutatása is fejezetünk tárgya lesz, mely természetesen szinténtermék, hiszen emberek vásárolják meg, hogy célokat érjenek el vele. A szoftver termékjellegét jól mutatja az a tény is, hogy számos esetben a szoftverekre megfogalmazott„használhatósági” kritériumokat terjesztik ki más klasszikusabb értelemben vett termékekre 54
  • is. Vannak azonban eltérések is: Antalovits (1998) alapján bemutatjuk majd, hogy aszoftverergonómia megjelenése milyen értelemben képvisel egyedi jelenséget az ergonómiaterületén belül. Termékergonómia „Ki mivel keresi a kenyerét, azt szereti. Szabó a tűjét, kovács a kalapácsát, kubikos atalicskáját. Hűséges kenyérkereső szerszám, erős fából való, miként a gazdája.Megszerkesztése külön tudomány (...) Nincsenek ugyan mérnöki számítások hozzá, de annakminden részének eltalálva kell lennie ahhoz, hogy valóban kézhez álló legyen.Tömörkény István író, néprajzkutató és régész az 1912-ben kelt Új talicska irányában címűnovellájában eképpen ragadja meg azt, amit manapság termékergonómia kifejezéssel illetünk.Bár ő még azt mondja „nincsenek ugyan mérnöki számítások hozzá”, mármint a megfelelőenkialakított termékekhez, ebből a fejezetből ki fog derülni, hogy mára ez a helyzet alaposanmegváltozott. Napjainkban a versenyképes termékek kialakítását hosszas mérnöki munkálatokelőzik meg. Az idézet ugyanakkor jól ragad meg egy fontos, és máig érvényes szempontot atermékergonómiával kapcsolatban: bár az ergonómia tudományos megközelítés, de atermékek használhatóságát illetően megengedi magának a szubjektív komponens, azaz afelhasználó attitűdjének, mint fontos kritériumnak, a megtartását is. Noyes (2004) szerintminden termék végső tesztje az, hogy használják-e, azaz hogy a felhasználó szereti-e. A termékekkel kapcsolatban felmerülő ergonómiai szempontok, kritériumok akárláthatóan, akár kevésbé láthatóan, beszivárognak hétköznapjainkba. Az ergonómia, mintfogalom elterjed és értékképzővé válik. Az emberi felhasználónak megfelelő kialakítás –beleértve az ember fizikai, fiziológiai és kognitív jellemzőinek figyelembevételét-, lényegeskérdés, legyen szó akár egy vasalóról, akár egy internetes oldalról, melyről információtkívánunk beszerezni. Becker és Kaucsek (1996) szerint a termékergonómia olyan követelményekmegvalósításával foglalkozik, melyek révén az adott termék az emberi igényekhez a lehetőlegjobban –maximálisan- tud igazodni. Segítségével lehetővé válik az emberteljesítőképességének legmagasabb szintű kifejtése, valamint a munka elvégzéséneklegkényelmesebb, legbiztonságosabb és legegészségesebb módja. 55
  • 1. ábra: A tervezés szempontjai Becker és Kaucsek (1996) nyomán. A termékergonómia esetében fontos, hogy az ergonómia és a design (az ipariformatervezés) közös metszeteként jött létre (Antalovits, 1998). Szoros kapcsolatban áll aziparesztétikával és a közízlés-formálással. Sok esetben egy termék ergonómiailag megfelelőkialakítása nem csak arról szól, hogy hasznos és hatékony eszközként funkcionáljon,jelentősége van a külalaknak, a design-nak is. Vagyis nem mindegy hogy néz ki, fontos, hogyesztétikailag is felkeltse a vásárló érdeklődését. Egy igényesen kialakított áru nem csak aszemnek jó, de egyúttal azt is sugallhatja, hogy az „ami szép, az biztos jó is” heurisztikaalapján, valószínűleg nagy figyelmet fordítottak rá a tervezésnél. Értelemszerűen egy termékminél több szempontból váltja ki a fogyasztók elégedettségét, annál sikeresebb lesz a piacon,vagyis annál többen vásárolják. Itt két fontos kitérőt kell tennünk: örök vita a forma és afunkció kapcsolata. Stanton (2003) hívja fel arra a figyelmet, hogy jelentős hasonlóság van azergonómia céljai, valamint az olyan művészeti mozgalmak, mint a Bauhaus iskola között. ABauhaus megalapítója Walter Gropius azt a tervezési filozófiát tette a magáévá, hogy a formaköveti a funkciót. Stanton (2003) szerint fontos látni mind a hasonlóságot, mind a különbségeta designnal, kialakítással foglalkozó közösség és az emberi tényezőkkel foglalkozó közösségközött. A forma és a funkció kapcsolatának irányát a Bauhaus például ugyanúgy látja, mint azergonómia szakemberei, mégis a formatervezéssel és az emberi tényezőkkel foglalkozócsoportok eltérő tradíciókból érkeznek. A formatervezés a művészetekből és akézművességből ered, az emberi tényezők viszont gyakorlat-orientált tudomány. Az„ergonomikus” fogalom köznyelvben elterjedt helytelen használata miatt, sokak számára az 56
  • ergonómia nem mást jelent, mint valamiféle különleges kialakítást, esetleg futurisztikusdesignt. Az ergonómia lényege azonban nem ez, hanem az, hogy az eszköz, termékhatékonyságát úgy növelje, hogy közben az emberi igények is maximálisan figyelembelegyenek véve. Még egyszerűbben fogalmazva az ergonómia az ember-központú tervezéstudománya, ahol a cél, hogy az ember által kialakított tárgyak, eszközök, munkakörnyezetigazodjon az emberhez és ne fordítva. Erre mondja Sanders és McCormick (1987)szemléletesen, hogy „egyszerűbb a fémet hajlítani, mint az emberi kezet kicsavarni”. Ezzelarra is utalnak, hogy a kialakítás segítségével, jóval egyszerűbb a hibákat megelőzni, mintazzal, hogy megmondjuk az embereknek, hogy ne kövessenek el hibákat, amikor az eszközthasználják. Ezekből a példákból, megfontolásokból is jól látható, hogy egy termék ergonómiaiszempontú problémáinak megoldásához nem csak a műszaki, de az emberrel foglalkozótudományok szakembereinek közreműködése és együttműködése is javasolt, sőt szükséges.Antalovits (1998) szerint valójában csak akkor beszélhetünk ergonómiai megoldásról, amikora tervezésben felhasznált szempontok egy része valamilyen emberrel foglalkozótudományterületről (pl. pszichológia, élettan, anatómia, biológia, orvostudomány), a másikrésze pedig a mérnöki megfontolásokból ered. Azt, hogy az emberi tényezők figyelembe vételére szükség van, a világháborúk tettékegyértelművé. A taylori tudományos munkaszervezés (Taylor, 1911) először abban látta amegoldást, hogy a megfelelő embereket igyekezett kiválasztani, kiképezni egy-egy feladatra(ez a „megfelelő embert a megfelelő helyre” alapelv). Lényeges, hogy felismerésre került azilleszkedés szempontja a kezelő és az eszköz között, de a megoldást többnyire az emberitényező „javításában” keresték. Ha nehéz egy eszközt kezelni (pl. egy harci repülőgépet),válasszuk ki a legjobb képességekkel rendelkező személyeket, majd adjunk nekik intenzívképzést, ezzel is növelve a beválás valószínűségét! Ez az első világháború szemlélete, ahol apilóták megfelelő kiképzésén volt a hangsúly. A második világháborúban az egyre fejlettebbtechnológia azonban megmutatta, hogy legyen bármilyen jó a kiválasztási és képzési rendszer,bizonyos típusú hibák rendre megjelentek még a legjobban betanított, képzettmunkavállalóknál is. A hibák –sokszor utólagos, a második világháborút követő- elemzésénélrájöttek, hogy az emberi tényezők elhanyagolása, nem megfelelő hangsúlyozása komolyanyagi és emberveszteséghez vezetett. Az emberi tényezők közül kettőt emelünk ki: az egyikaz emberi információfeldolgozásra vonatkozik (pl. a nagyon hasonló, vagy akár teljesenazonos gombok közül nehéz a megfelelőt kiválasztani), a másik olyan tényezőkre, mint 57
  • például a stressz hatása az emberi teljesítményre. A második világháborúban megfigyelték,hogy a stresszhelyzet hatására még a legjobban képzett emberek is könnyen tévesztenek. Erreválaszul a tervezők minden bonyolultabb harci eszközt kezelési utasítással láttak el. A legjobbmód ugyanis arra, hogy megelőzzék a stresszhelyzetből adódó baleseteket, ha a kezelőszervközelébe odaírják, hogy mire szolgál, és hogyan kell működtetni, és nem arra számítanak,hogy az emberi memória kifogástalanul fog működni a krízis során is (Becker, Kaucsek,1996). Meglepőnek tűnhet, de Norman (1988) szerint a hétköznapi környezetünkbenmegtalálható tárgyak működtetése során fellépő problémák (pl. egy multimédiás lejátszóokozta frusztráció) mögöttes okai nagyon hasonlóak azokhoz a problémákhoz, amelyekkel apilóták szembesültek a világháború során. Bár nyilvánvalóan más egy távirányítót, mint egyrepülőgépet kezelni, az emberi tényezőkre való odafigyelés mindkét esetben csökkenti ahibázás valószínűségét és növeli a felhasználó elégedettségét. Térjünk vissza egy kicsit a bevezető gondolathoz! Alaposan körülnézett? Valószínűlegvan a szobában valahol egy számítógép, az feltehetően egy asztalon van és egy szék istartozik a berendezéshez. Szinte biztosan vannak polcok, tárolók a helyiségben, mint ahogy aszámítógép is tele van „termékekkel” (például szövegszerkesztővel). Napjaink embererengeteg időt tölt el a számítógép előtt akár szórakozásból, akár munkából kifolyólag. Az,hogy ezek a termékek megfelelnek-e neki –egyelőre nyitva hagyva a megfelelés szójelentését-, nemcsak azért jelentős, mert akkor elégedettebb lesz velük, hanem a jó/rossztervezésnek komoly egészségre gyakorolt következményei is vannak. Az RMI, azaz azismétlődő mozgás okozta bántalmak, az RIS, azaz az ismétlődő megterhelés okoztabántalmak, valamint a CTD, azaz a kumulatív trauma ártalmak, gyakran leírt problémák,amelyek a számítógép előtti üléshez, a billentyűzet és az egér használatához kötődnek(Kumar, 1999). Ezeket részletesebben is be fogjuk mutatni az irodaergonómiáról szólófejezetben. Most, szemléltetésképpen csak az irodai szék megtervezésének szempontjaitnézzük! Egy jó munkaszéknek számos lényeges tulajdonságnak kell megfelelni. Ilyen például,hogy kerekei vannak, vagyis gördíthető, könnyű vele a helyváltoztatás (persze csak kistávolságokra), az ülőmagassága állítható. Utóbbi azért lényeges, mert a felhasználó ésíróasztal magasságának függvényében a szék optimális magassága más és más 27. Figyelnünkkell az asztal és a szék viszonyára és a megfelelő monitor magasságra is. Tehát fontosjellemzője, hogy használata személyre szabható legyen. Mindezeken kívül a támlája dönthető,deréktámasztó ponttal is rendelkezik, a karfája mozgatható, anyaga tartós és ellenálló, jól27 Ennek megfelelően az ideális asztal egyik ismérve szintén az, hogy a magassága állítható. 58
  • szellőző textil. Ezen sajátosságok mind a kényelmes és egészséges időtöltést szolgálják. Hajól ülünk, talpunk a padlón van, lábunk a térdünknél derékszögben, combunk vízszintes,hátunk egyenes, alkarunk pedig szintén derékszögben fekszik és éri el a billentyűzetet. Amegfelelően beállított munkaszék hosszas munkavégzés közben sem fáraszt, és nem okoztesti károsodást vagy legalább csökkenti a statikus munkavégzésből eredő negatívkövetkezményeket. Az eddigiek alapján jól látszik, hogy a termékötletek megvalósításánakközéppontjában az ember-termék interakció áll, vagyis a termékergonómia a termék és afelhasználó közötti harmonikus kapcsolatot biztosítja, ezáltal a fogyasztási termékek piaciversenyképességét növeli. 2. ábra: Az ergonómia, mint piaci versenyképesség növelő tényező A tartós fogyasztási cikkek, termékek – amelyeket az ember a napi tevékenysége(munka, tanulás, kikapcsolódás, sport, hobbi, stb.) során használ - úgy is felfoghatók, mint azélő emberi szervezet olyan kiegészítői, amelyekkel az ember „kibővíti” a meglévőképességeit, ezáltal hatékonyabbá teszi a tevékenységét. Ezért a tervezőnek a terméket éshasználóját egy olyan komplex egységként kell felfognia, amelyen belül a lehetőlegtökéletesebben kell biztosítania az illeszkedés feltételeit. Ezért van az, hogy atermékergonómia (és szoftver-ergonómia) alkalmazása során a felhasználókat érdemben isbevonják a tervezésbe, a termékváltozatok és kész termékek tesztelésébe. Ez mindkét fél, 59
  • tervező (gyártó) és felhasználó érdeke egyben. A tanulmánykötet bevezető fejezetében márláthattuk, hogy ez utóbbi változás módszertanilag is új kihívást jelent az ergonómiaszakemberei számára (Antalovits, 1998). A korábbi, némileg fölényesnek tekinthető tervezőifilozófia, amelynek része a „ha nekem jó, másnak is megfelel” típusú felfogás28, mára márnem tartható: egy szoftver esetében a participáció a sikeresség feltétele! A „jó” ergonómiai tervezés során, a felhasználó és a termék közötti kapcsolatban azember a domináns tényező. A termék feladata az emberi szándék közvetítése, vagyis bizonyosszempontból a környezetre hatni szándékozó emberi akarat megvalósítása. Hiszen az emberazért használja a terméket: mert célja van –ez utóbbi alcélokra is bontható-, és mert felismeri,hogy a jelenlegi helyzet a céljainak nem felel meg (pl. kávét akar inni, de nincs kávé). Stanton(2003) alapján nézzük az eszközhasználat sémáját: a tevékenység egy céllal indul, amelybőlintenciók (szándékok), tervek, majd végrehajtott cselekvések lesznek. A végrehajtottcselekvések akkor eredményesek, ha változást érnek el a környezetükben. Ezt a változást afelhasználó észleli és értelmezi, összehasonlítja az eredetileg megfogalmazott céllal. Döntésszületik arról, hogy a célt sikerült-e elérni vagy egyéb beavatkozásra van szükség. Utóbbiesetben az ember/termék tevékenység ciklus újra indul. A 3. számú ábra mutatja ezt a sémát. 3. ábra: A termékhasználat sémája (Stanton, 2003) Stanton (2003) szerint ebben az ember/termék tevékenység folyamatban három helyenállhatnak elő hibák: • A felhasználó helytelenül észleli, értelmezi vagy értékeli a jelenlegi állapotot • A felhasználó kihagy egy fontos cselekvést a megtervezett lépésekből28 Ez egyike az öt leggyakoribb tervezés során elkövethető felfogásbeli hibának (ld. Pheasant, 1996). 60
  • • A felhasználó egy szükséges cselekvés helyett, egy másikat hajt végre. Ahogy arra már felhívtuk a figyelmet, itt mindig az a kérdés, hogy mi az oka ezekneka hibáknak? A felhasználó működik rosszul? A felhasználó kompetencia hiányáról van szó?Az ergonómiai szemlélet szerint az esetek nagy többségében nem (ld. pl. Norman, 1988,Reason, 1990). A mögöttes okok, illeszkedési hibák megértése segíthet bejósolni a hibákat ésez már fél siker: ha tudjuk a problémát, képesek leszünk arra reflektálva tervezni. Ezért is vanaz Stanton (2003) szerint, hogy az emberi tényezőket minél korábban be kell emelni atervezési folyamatba. A folyamat elején nagyjából 10 különböző koncepció létezhet egy adotttermékre. Ebből aztán 3 komolyabb javaslat lesz, majd végül egy termék készül el. Afolyamat elején, amikor még csak koncepciókról van szó, sokkal könnyebb a beavatkozás: amár itt beemelt emberi tényezők valószínűleg nagyobb hatással fognak járni, miközbenkevésbé lesznek költségesek, mint a tervezési folyamat végén felmerülők. Az első részben igyekeztünk bemutatni a tervezés során felmerülő szempontokat. Afelsorolás természetesen nem kimerítő jellegű, hiszen teljes könyvek szólnak a termék-tervezés tudományáról. A következő részben arra keressük a választ, hogy miként lehet atermék ergonómiai minőségét meghatározni. A termék ergonómiai minőségét meghatározó tényezők. A termék ergonómiai minőségét a termékfejlesztés folyamatában, a termékéletciklusának több pontján is értékelhetjük. Ilyen lehetőségek például: • A termék előzetes értékelése: ebben a szakaszban még csak koncepcióval rendelkezünk a termékről. Ha a szóban forgó termék nem valami teljesen egyedi, előzmények nélküli produktum, akkor feltehetően a piacon vannak riválisai. Például, ha egy mobiltelefont szeretnénk tervezni, akkor rivális terméknek tekinthető minden, azonos ársávban mozgó, a piacon megtalálható mobiltelefon. Az ergonómiai minőség értékelésének jó kezdőpontja lehet az, amikor még nem a jelenleg fejlesztés alatt álló termékünket mérjük, hanem az ahhoz hasonló termékeket. A módszertani lehetőségekből itt nyilvánvalóan a szubjektív módszerek állnak a rendelkezésünkre (ld. első fejezet), hiszen a felhasználók attitűdjeire vagyunk kíváncsiak. A kérdőíveztetés, az interjú felvétel, a fókusz csoport összehívása mind hasznos lehet ebben a korai szakaszban. A cél a fogyasztói igények felmérése: mi az, ami jó a piacon 61
  • lévő termékekben és mi az, amiből hiány van? Mi okoz gyakran hibát a jelenlegi kialakításokban, mi az, ami szubjektív szinten frusztráló? • A termék tesztelése és felülvizsgálata : ekkor a termék már készen van –legalább valamilyen használható prototípus, modell, számítógépes szimuláció formájában-, de a piaci bevezetésére még nem került sor. Az ergonómiai minőség tesztelésére kézenfekvő lehetőség a kontrollált laboratóriumi kísérlet: a felhasználók behívása és a termék jelenlegi verziójának felhasználók általi tesztelése. A laboratóriumi vizsgálatok során az egyes változókra kontrollálva, specifikus kérdéseket tehetünk fel: két szinte identikusan kialakított kezelő felület közül melyik a jobb? Az, amelyiken a különböző funkcióval rendelkező gombok különböző színűek, vagy az, amelyiken azonosak? A gombok differenciálása során az-e a jó, ha funkció szerint vannak elkülönítve vagy ha szekvencia szerint? Egy nagyon fontos és később részletesebben is tárgyalt szempont a felhasználói kör azonosítása: nem érdemes olyanokkal teszteltetni egy terméket, akik valószínűleg nem fogják azt használni. Triviális példát mondva, felesleges egy női méretű kosárlabdát férfi felhasználókon tesztelni. • A marketing és az értékelés fázisa: ez már a piaci bevezetést követően próbálja meg lemérni a termék ergonómiai minőségét. Az első fejezetben bemutatott szubjektív és objektív módszerek többsége alkalmas az ilyen típusú mérésekre. Nagyon érdekes helyzet lehet, ha az előzetes fázisokban jó minőségűnek ítélt termék, a bevezetését követően nem állja meg a helyét a piacon. Ilyenkor érdemes például azon elgondolkozni, hogy a tesztelés során kiválasztott felhasználókból álló tesztelő csoport valóban reprezentatív volt-e a terméket használó populációra nézve? • A teljes körű ergonómiai értékelés : a felhasználó és termék kapcsolatát elemzik minden tevékenységi forma keretében (Klein, 2004, Hercegfi, Izsó, 2007). Ebből a szakaszolásból is jól látható, hogy az ergonómiai szempontú termékelemzést atermék teljes életciklusára ki kell terjeszteni. Az új termékre vonatkozó igényekmegjelenésétől kezdve a tervezésen, az előállításon, az értékesítésen át szükséges a gyártmányfolyamatos tesztelése, fejlesztése, az igényekhez történő módosítása. Láthattuk tehát, hogy az ergonómiai minőséget a termék életciklusának különbözőszakaszaiban is felmérhetjük. Nehezebb kérdés azonban az, hogy mire is vagyunk valójábankíváncsiak, mit akarunk mérni? Egyszerűbben fogalmazva, mit is jelent az ergonómiaiminőség? 62
  • Az ergonómiai minőség: a használhatóság koncepciója. A termékek ergonómiai minőségének meghatározásakor természetesen kikerülhetetlenkérdés az, hogy az egyes termékek jelentősen eltérhetnek, eltérnek egymástól. Lehet-e közösminőség tényezőket megnevezni egy űrrepülőgép, egy páraelszívó, valamint egytáblázatkezelő program esetében? Úgy tűnik, hogy a válasz erre a kérdésre az, hogy igen,vagyis valóban léteznek „termék-független” értékek, azaz olyan ergonómiai követelmények,amelyeknek minden terméknek meg kell felelnie. Melyek ezek? Az ergonómia egyik nagydilemmája a termék hatékonysága és az emberi igények közötti kapcsolat kompromisszumosmegoldása (Antalovits, 1998): milyen emberi „ráfordítások”, áldozatok fogadhatóak el ahatékonyság oltárán? Egy biztos: főleg a fejlett társadalmakban az emberi egészségre károshatások elfogadhatatlanok, még akkor is, ha azok esetleg a teljesítményt növelhetnék. Ez tehátegy általános követelmény: az emberi biztonság szem előtt tartása. A biztonság igénye mellettkönnyen belátható, hogy a jó terméknek olyannak kell lennie, amivel könnyen lehet dolgozni,magas teljesítményt lehet elérni, a használata könnyen elsajátítható, a hibázás nem túl gyakoriés a hibák következményei könnyen korrigálhatók (például a számítógépes alkalmazásokbankevésbé jártas felhasználók egyetlen rossz gombnyomással ne semmisíthessék meg a teljesrendszert vagy az összes számítógépen tárolt adatot). Az általánosan megfogalmazhatóigényeket a 4. számú ábra mutatja be. 63
  • 4. ábra: Általános ergonómiai követelmények és következményeik. Az első fejezetben a kritériumoknak egy viszonylag ismert felosztását már bemutattuk:a tanulhatóság, a hatékonyság, a szubjektív jó érzés és a rugalmasság (ez a LEAF mozaikszójelentése, Schakel, 1981). Antalovits (1998), Klein (2004), Hercegfi és Izsó (2007) aminőségre vonatkozó kritériumokat három témakörbe sorolja be (5. ábra):5. ábra: Az ergonómiai minőség kritériumok három nagy témaköre (Antalovits,1998; Klein, 2004; Hercegfi és Izsó, 2007 nyomán). 64
  • 1.) Biztonság: ez a legfontosabb kritérium-kategória egy eladásra szánt termék esetében.Hiszen egyáltalán nem elegendő annak a szempontnak való megfelelés, hogy funkciójánakmegfelelően legyen használható, az is fontos, hogy ennek a feladatának az egészségre nemkáros módon tegyen eleget. Az ún. „termék-megfelelőséget” a CE jelölés terméken valófeltüntetésével igazolják.2.) Hatékonyág: ez a kritérium arra vonatkozik, hogy a termék használata könnyenelsajátítható legyen, és lehetőleg minél kisebb erőkifejtést igényeljen. A lényeg, hogy atermék a lehető legcélrairányultabban és a lehető legmaximálisabban tudjon eleget tenni afeladatának. A hatékonyság természetesen kéz a kézben jár a biztonsággal: általánosszabályként elmondható, hogy minél könnyebb egy terméket használni, annál biztonságosabbis (Lehto és Buck, 2008).3.) Komfort: a termék külső megjelenése, kényelmi szempontok, csomagolás,anyagkiválasztás jelentik itt a lényeges mozzanatokat. Hiszen ha a tervezés és kivitelezéssorán mindezekre odafigyelnek, azzal a fogyasztó termékhez történő érzelmi viszonyulásáthatározzák meg (Klein, 2004, Hercegfi, Izsó, 2007). Azt azonban nem árt hangsúlyozni, hogya forma elsősorban a design kérdése, ami az ergonómiához kapcsolódó, de attól eltérőtervezői kör feladata. Az ergonomikus termék sok esetben a design szempontjából is jó, de azergonómiai szemlélet alap feltételezése az, hogy a „forma kövesse a funkciót”. Felhasználói igények és tervezői stratégiák. Megvalósul-e a differenciált tervezés a termékek esetében? Sokszor szóba kerül, hogya felhasználói (réteg)-igényeknek megfelelően kell tervezni egy-egy terméket. Ennek azonbanszámos problémája van, ezek közül itt hármat mutatunk be. Noyes (2004) szerint afelhasználói igények kielégítésével kapcsolatban gondot okoz az, hogy a legtöbbfelhasználónak nehézséget jelent megfogalmazni, hogy mit is szeretne valójában. Gyakranelőfordul, hogy amit a felhasználók mondanak, nem egyezik meg azzal, amit végül csinálnak.Például a „rendelkezzen minél több programmal” szlogenszerű igényével kontrasztos módon,a legtöbb felhasználó 2-3 programot használ csak, legyen szó akár mosógépről, mikrohullámúsütőről vagy éppen egy számítógépes szoftverről. 65
  • A másik gondot az jelenti, hogy a réteg-igények kielégítésének van egy alapvetőfeltétele: az, hogy ismerjük a réteg-igényeket. Ha abból indulunk ki, hogy a felhasználók megtudják fogalmazni, hogy mi az, amire vágynak –ami sokszor nem igaz, ld. fent-, akkor isszámos problémát okoz a felhasználók nagy csoportjának differenciálása potenciális vevőkreés nem vevőkre. Az első kérdés, hogy kik lehetnek az adott termék felhasználói? Erre alátszólag könnyű kérdésre csattanós választ ad a Playgirl magazin története. A Playgirl, minttermék a jól ismert Playboy női verziójaként indult, ugyanazzal a koncepcióval, mint a férfimagazin. A fiatal felnőtt nőket, mint közönséget megcélzó magazinnál könnyű dolguk van atermék minőségét tesztelőknek. Egyszerűen csak meg kell kérdezni –interjúval, kérdőívvel,fókusz csoporttal vagy bármely más alkalmas módszerrel-, a célközönségbe tartozó nőket amagazinban használható különböző megoldásokról. Egyszerűnek tűnik, ugye? A valóságazonban az, hogy a Playgirl magazin olvasóinak nagy része, meglepő vagy nem meglepőmódon, a homoszexuális férfiak köréből kerül ki. Symons (1979) adatai szerint a magazinnaktöbb mint két és fél millió férfi olvasója van. Ez a példa jól szemlélteti a célközönségazonosításának nehézségeit: az egy dolog, hogy ki van a fejünkben a tervezés során, mintfelhasználó, az pedig egy másik dolog, hogy végül ki lesz a valódi felhasználó. A harmadik, és talán legnehezebben feloldható probléma abban áll, hogy a tervezéssorán mindig kompromisszumot kell létrehoznunk az ergonómiai, gazdasági és mérnökiszempontok között. A következő részben bemutatásra kerülő tervezői stratégiák egyértelműenrangsorolhatóak aszerint, hogy mennyiben garantálják az ergonómiai minőség-követelményeknek való megfelelést. Ez a rangsor azonban nem esik egybe a gazdaságiszempontokkal: a szofisztikált tervezői stratégiák egy része költséges és a befektetés nemmindig térül meg. A réteg-igényeknek való tervezés egyik nagy problémája, hogy az átlagfelhasználóknak való tervezéssel szemben, a célcsoport jóval kisebb és ezáltal jóval kisebbvásárlóerőt is képvisel (Klein, 2004; Hercegfi, Izsó, 2007). A kompromisszum készség azergonómia felé megfogalmazott jelentős követelmény (Noyes, 2004). Tervezői stratégiák. Az ergonómia tudománya a tervezői stratégiákat aszerint osztályozza, hogy azokmennyiben valószínűsítik az ember/termék illeszkedés megvalósulását. Tudományosszemszögből nézve az egyes módszerek között vannak jobbak és rosszabbak, de a teljesképhez hozzátartozik az is, hogy a tudományos megfontolás és a gyakorlati megvalósításeltérhet egymástól. Bizonyos szempontok miatt előfordulhat, hogy az emberi tényezőketelhanyagoló tervező stratégiai ellenére, ergonómiai szempontból minőségi termék jön létre, 66
  • illetve ezzel ellentétesen az is, amikor a legjobb szándék ellenére sem valósul meg azilleszkedés. Melyek ezek a szempontok? Elsősorban az emberi adaptációra és kreativitásra(Noyes, 2004), másodsorban a véletlen szerencsére kell gondolni. Ezek miatt, előfordulhat,hogy nem ideálisnak tekintett tervezői stratégiák is „ideális”, jó termékekhez vezetnek. Ittazonban biztonsággal kijelenthető, hogy ez csak kivételt erősítő szabály. Az, hogy a tervezőfejében mennyire van bent az emberi felhasználó a tervezés során, az esetek döntőtöbbségében meghatározza a termék használhatósságát és versenyképességét. Pheasant (1996)írja le az öt alapvető tervezési hibát, amit a mérnökök elkövethetnek: • „Ez a kialakítás jó nekem... mindenki másnak is jó lesz” • „Ez a kialakítás jó az átlagos felhasználónak... mindenki másnak is jó lesz” • „Az emberi változatosság olyan jelentős, hogy semmi esély sincs arra, hogy a tervezés során megfelelően lefedjük... de végeredményben ez nem is számít, hiszen az emberek úgyis olyan jól alkalmazkodnak” • „Az ergonómia túl drága és a termékeket különben is a megjelenésük és a stílusuk alapján veszik meg... az ergonómiai szempontok figyelmen kívül hagyhatóak” • „Az ergonómia egy kiváló ötlet. Mindig az ergonómiai szempontokat figyelembe véve tervezek, de ezt intuitív módon csinálom és a józan eszemre hallgatok... nincs szükségem semmilyen adattáblára vagy empirikus kutatásra ehhez”. Az öt alapvető tervezési hibát kisebb-nagyobb mértékben elkövető vagy egyáltalánnem elkövető tervezők különböző tervezői stratégiákkal dolgozhatnak. Hét stratégiát fogunkbemutatni: az ergonómiai szempontokat legkevésbé érvényesítőtől kezdjük és végül azergonómia szempontjából optimálissal fejezzük be. A 6. ábra összefoglalóan mutatja beezeket, jelezve a haladás irányát is. 67
  • 6. ábra: Tervezői stratégiák. Fentről lefelé az ergonómiai szempontból egyre jobb stratégiák szerepelnek. A különböző tervezői stratégiák rövid bemutatása (Antalovits, 1998, Klein, 2004 ésHercegfi, Izsó, 2007 nyomán): 1. „Prokrusztész ágya”: Prokrusztész a görög mitológiában Poszeidon fia, híres rabló, az Athénből Elefszinába vezető úton elfogott utazókat kifosztotta, az ágyába fektette és megkínozta. Ha áldozata nagytermetű volt, és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, hogy éppen beleférjen. Ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. A prokrusztész ágya tehát egy olyan rendszabályt, megoldási formát jelent, amelybe a valóságos esetek széles köre csak erőszakosan kényszeríthető be. Az ilyen tervezés során a termék (például az ágy) csak egyetlen személyre (például Prokrusztész) illik, kizárólag az ő igényeinek megfelelően történik a kialakítás. Könnyen belátható, hogy ez az összes többi lehetséges felhasználó részéről alkalmazkodást kíván a termékkel kapcsolatban. 2. A tervező önmaga: ez hasonló esetnek tűnik a Prokrusztész ágyhoz, hiszen a tervező abból indul ki, hogy „ha nekem megfelel a kialakítás, akkor mindenki másnak is jó lesz”. Bár meglepőnek tűnik, ez az élet sok területén előforduló, gyakori hiba, a kompetens ember sajátja. Abban különbözik az első stratégiától, hogy ha a mérnök tényleg kompetens, akkor jó eséllyel az ilyen stratégia sikerhez vezet (vagy 68
  • szigorúbban fogalmazva, legalább némi esély van arra, hogy sikerhez vezet, szemben az első esettől, ahol szinte semmi). Schein (2004) szervezeti kultúráról szóló munkájában, központi szerepet kap a Digital Equipment Corporation (DEC), ahol Schein a vállalat vezetőjének, Ken Olsennek a tanácsadójaként dolgozott évtizedeken keresztül. A DEC fénykorában százezer embert foglalkoztatott és 14 milliárd dolláros bevételt produkált. Az 1980-as években a számítógép ipar második legnagyobb cégének számított az IBM mögött. A vállalatot meghatározó tíz alapfeltételezés között azonban megtalálható volt az is, amit Schein (2004) „mérnöki arroganciának” nevezett el. „Mi tudjuk, hogy mi a legjobb, mi tudjuk, hogy milyen a jó termék, az alapján, hogy szeretünk-e vele dolgozni, vagy sem”. A DEC története arra mutat rá, hogy viszonylag hosszú időn keresztül a második számú tervezői stratégia meglehetősen sikeresen működhet.3. Az átlag: az átlagnak való tervezés valójában egy kompromisszum az ergonómiai és más szempontok (például költségek, mérnöki/gyakorlati szempontok) között. Az emberekre jellemző legtöbb fiziológiai és pszichológiai sajátosság normális eloszlást követ, azaz egy Gauss-görbével jellemezhető. A klasszikus példa az intelligencia: a populáció nagy része egy szűk tartományban helyezhető el, az átlagos emberek értelmi képességei egymáshoz közel vannak. Hasonló példa a magasság és a súly is. Az átlag alapján való tervezés során a rendelkezésre álló statisztikai adattáblákból kiolvashatjuk a populáció zömére jellemző értékeket, majd olyan terméket tervezhetünk, amely a többségnek megfelel. Ez az ergonómia és a gazdasági érdek találkozása, kompromisszuma: bár nyilvánvalóan lesznek jó páran, akik elégedetlenek lesznek a kész termék használhatóságával, mégis a többség nem ezek közé fog tartozni. A kutatás költségei pedig a töredékei lesznek az egyes rétegek igényeit külön-külön felmérő és azoknak tervező, ergonómiailag optimálisabb megoldásoknál. Csak két szemléletes példát említve: bár vannak 220cm fölötti emberek, a legtöbb irodai és háztartásban fellelhető ajtó magassága ennél kisebb. A felhasználók e szűk köre miatt egész egyszerűen nem érdemes ezen a szabványon változtatni. A repülőgépi ülések esetében a túlsúlyos emberek miatt elvben indokolt lehetne szélesebb üléseket elhelyezni, ez azonban a repülőgép kapacitását csökkentené, így az üléseket az átlagos méretűek számára optimalizálják.4. Az alacsonyabb/magasabb: az alacsonyabb tervezői stratégia során bár figyelembe vannak véve az eltérő igények, de az adott tulajdonság szempontjából a termék az 69
  • átlag alatti felhasználók számára „szűknek” bizonyul, nem kielégítő. A magasabb stratégia ennek a fordítottja, vagyis a felhasználók egy részének túl „bő” a termék. 5. A szabályozható: a szabályozhatóság itt a termék egyes paramétereire vonatkozik. A termék a felhasználók igényeinek megfelelően alakítható. Jó példa erre az, amikor a számítógépes programok telepítésük során felajánlják azt a lehetőséget, hogy különböző telepítési módok közül válasszunk. Lehetőségünk van az átlagos, a többségnek megfelelő kiépítésre, de ugyanakkor önmagunk is beállíthatjuk, hogy a program mely komponenseire tartunk igényt. Itt a termék két felhasználói csoport igényeit egyszerre elégíti ki: a kevésbé hozzáértő, átlag felhasználóét, valamint a járatosabb, szakértői csoportét. 1. Variációk: a szabályozható tervezői stratégia bizonyos korlátok között képes az eltérő felhasználói igények kielégítésére, a termék azonban változatlan marad. Bármennyi opcióval is látjuk el, ugyanazt az eszközt kapja a fiatal és az idős, a vékony és a túlsúlyos, az alacsony és a magas. A fogyasztói igények felmérése azonban azt mutatja, hogy ez nem tekinthető ideális helyzetnek. A variációk elnevezésű tervezési stratégia során a tervező a felhasználók eltérő igényeinek kielégítésére terméksálát hoz létre, megfelelő méretválasztékkal, azaz az egyes eltérő sajátosságokkal jellemezhető fogyasztói csoportokat tudatosan célozza meg. A termékergonómia rövid bemutatása során láthattuk, hogy milyen fontos azember/termék interakció során az illeszkedés megvalósulása. Tapasztalhattuk, hogy azilleszkedés elmaradása milyen súlyos következményekkel járhat mind a terméket gyártószervezet, mind a felhasználó szempontjából. A felhasználó esetében általában a következőproblémákkal találkozhatunk: • alacsonyabb teljesítmény: a rossz illeszkedés a teljesítmény csökkenéséhez, a hibázás növekedéséhez vezet. A hibák ráadásul nemcsak egy, hanem több területen is megjelenhetnek: Grether (1949) vizsgálatában kiderült például, hogy a rosszul kialakított repülőgép magasságmérő mind az idő, mind a pontosság terén rosszabb teljesítményhez vezetett, szemben az emberi tényezőket figyelembe vevő kialakítással. • fizikai és/vagy lelki egészségkárosodás: az utóbbi években bizonyítottá vált, hogy az emberi alapadatokkal nem összhangban lévő tervezésnek egy sor egészségkárosító következménye van (ld részletesebben Kumar, 1999). • szubjektív rossz érzés: frusztráció, elégedetlenség a termék használata során. 70
  • • biztonság csökkenése: a rosszul kialakított termék használata kevésbé biztonságos. Paradox módon az 1979-es Three Mile Islandi atomerőmű baleset súlyosabbá válásának az egyik oka a vészjelző rendszer helytelen megtervezése volt. A veszélyre figyelmeztető szirénák túlságosan hangosra voltak állítva, ami megzavarta az operátorokat. A szervezet szempontjából az ergonómiailag rossz kialakítás, közvetlen és közvetettanyagi veszteségekhez vezethet. Ennek több formája lehet: az egyik, hogy a termék nem fogy,nem sikeres a piacon. Az azonos árú és színvonalú termékekkel szemben nem állja a versenyt,hiszen a felhasználók számára valami miatt nem jól használható (mert például nehezentanulható, nem rugalmas, könnyű hibát véteni a használata során). A másik közvetettebbveszteség a „rossz” terméknek a vállalat „imidzsét” rontó szerepe. Egy harmadik és nagyonfontos anyagi következmény az egészségkárosodással és a biztonsági kérdésekkel állösszefüggésben. A fejlett társadalmakban a termék használata során, a termék helytelentervezése miatt előálló fizikai és/vagy lelki károsodások kapcsán a bíróságok komolykártérítéseket ítélnek meg (Hendrick, 2002). A helytelen illeszkedéssel kapcsolatban jogosan merül fel az igény, hogyoperacionalizálhatóvá váljék a fogalom. Mi a helyes és mi a helytelen? Mi számítergonómiailag jó vagy éppen rossz megoldásnak? A fejezet során két különböző koncepciótmutatunk be erre nézve: Shackel (1981) használhatóság fogalmát (LEAF), valamintAntalovits (1998), Klein (2004), Hercegfi és Izsó három téma köré felépítettkritériumrendszerét (biztonság, hatékonyság, komfort). Meg kell azonban jegyeznünk, hogyStanton (2003) szerint a használhatóság fogalmának pontos meghatározása még várat magára.Szerinte mindannyian tudjuk, tudni véljük, hogy mi az, mégis az ergonómiai szakemberekszámára nehézséget okoz egy, mindenki számára elfogadható, konszenzusos jelentéskialakítása. Zavart okoz, hogy az ergonómiai minőség értékelésével foglalkozópublikációkban, a használhatóság fogalma írásról írásra változik (Stanton, 2003). Noyes(2004) szerint hasonló a helyzet a felhasználóbarát kifejezéssel is29, amely bár széles körbenelterjedt, mégis rosszul definiált, mérhetetlen fogalom. A termékergonómiáról szóló rész végén azzal foglalkoztunk, hogy miként lehetezeknek a többé-kevésbé elfogadott minőség kritériumoknak megfelelően tervezni? Milyentervezői stratégiák léteznek, és azok mennyiben felelnek meg az ember-központú tervezésigényeinek? Természetesen erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, de az jól látható,29 Bár ő a használhatóság esetében úgy véli, hogy az jól használható, megfelelően meghatározott fogalom. 71
  • hogy az eltérő stratégiák esetén eltérő annak a valószínűsége, hogy a termék ergonómiailagmegfelelő lesz. Azt is fontos azonban elfogadni, hogy ami ergonómiailag jó, az nemfeltétlenül gazdaságos, vagy gyakorlatias és a valódi projektek mindig több szempont menténegyensúlyoznak. A termékergonómiát követően, a fejezet zárásaképpen a szoftverergonómiaterületével ismerkedünk meg. A szoftverergonómia. A tárgyak, termékek mellett az információs technológiák széles körű elterjedése azergonómia alkalmazásának egy újabb formáját, a kognitív ergonómiát vagy más névenszoftverergonómiát hívta életre. Az eddig tárgyalt termékergonómiához hasonlóan a lényegugyanaz. A különbséget az jelenti, hogy a szoftver ergonómia nem a kézzelfogható tárgyakra,eszközökre, hanem az ember-számítógép interakciókra, a felhasználói felület legcélszerűbbkialakítására irányítja a fejlesztők figyelmét. A szoftverergonómia összekapcsolja aprogramtervezést és a külalakot a felhasználó elvárásaival és igényeivel. Célja könnyenátlátható, kezelhető és irányítható szoftverek és weblapok kialakítása. A számítógépek és aszoftverek hatalmas piaci versenyében azok a gyártók kerekednek felül, amelyek termékeifelhasználó-barát30 megoldásokat alkalmaznak. Ez lényegében egy magasabb szinten történővisszatérés a klasszikus ergonómia által képviselt nézőponthoz, vagyis a szoftverergonómia isegy interfész-probléma megoldására vállalkozik. Ebben az esetben azonban nemszenzomotoros, hanem kognitív szinten kell megvalósítani az ember-gép kompatibilitásproblémáját. Tehát míg korábban az emberi testméreteket, erőkifejtést kellett az adottműszerekkel, eszközökkel összehangolni, addig a szoftverergonómia megjelenésével azemberi gondolkodás és problémamegoldás valamint a számítógépes mesterséges intelligenciaegymással való kompatibilitásának megteremtése a cél. Ezen terület megjelenése az ergonómia metodológiájában is változást hozott.Korábban felülről-lefelé irányulóan, a szakértő a felhasználók bevonása nélkül alakította ki azáltala jónak gondolt megoldást. A szoftverergonómiában ezzel szemben ez a fajta eljáráslehetetlen, hiszen a számítógép használat tömegessé válásával a legkülönbözőbbsajátosságokkal jellemezhető felhasználók számára kell ergonómiailag kedvező felhasználóifelületeket kialakítani. Mindez az egyéni igények figyelembevételével, azaz lényegében afelhasználók bevonásával, alulról felfelé irányuló szemlélet megvalósításával lehetséges (atermékergonómia résznél ennek a hozzáállásnak a fontosságáról esett már szó). (Klein, 2004;Hercegfi, Izsó, 2007)30 Ugyanakkor a fogalom használhatóságával kapcsolatos vitát, ld. korábban. 72
  • A szoftvertermékek minősége az alábbi dimenziók mentén értékelhető: • Funkcionalitás • Megbízhatóság • Használhatóság • Hatékonyság • Karbantarthatóság • Hordozhatóság Ezek közül a használhatóság az, ami az ergonómia szempontjából a leginkábbreleváns. A használhatóság már részletesen tárgyalt fogalma valójában a szoftverekkelkapcsolatban jelent meg először, és innen került át aztán a termékergonómia szélesebbvilágába is (Noyes, 2004). Az a szoftver érdemli ki a használhatóság követelményének valómegfelelést, amelynek a használatához a lehetőségekhez képest a legkisebb erőfeszítést kelltennünk. Vagyis annak mértékét mutatja, ahogy a terméket meghatározott felhasználókmeghatározott célokért hatásosan, hatékonyan és elégedetten használják egy adottkörnyezetben. Általános értelemben a használhatósági tényezők közé a tevékenység gyorsasága, ahibák száma, illetve azok kijavíthatóságának lehetősége, vagy akár a felhasználóráfordításának mértéke, pontosabban mindezek legoptimálisabb együttjárásának igényetartozik. A használhatóság kulcskérdés a szoftverergonómia területén. Az Internet világábanmég fontosabb, mint más területeken. Ennek alapvető oka, hogy míg a fizikai termékek ésnem hálózatos szoftverek esetén a vásárló először fizet, és csak később tapasztalja meg ahasználhatóság mértékét, addig az Interneten többnyire először kap képet a használhatóságrólés csak utána fizet. Ez rendkívül élessé teszi a vállalatok közötti versenyt és csak az a fejlesztőcsoport tud sikeres lenni, amelyik használható termékkel tud előállni. A honlapok piacánráadásul nem csak az adott iparág honlapjai a konkurensek, hanem a sok millió egyéb honlapis. A felhasználók ugyanis mind tudatosan, mind öntudatlanul összevetik az eltérőrendeltetésű honlapokat is a szolgáltatás színvonala szempontjából. Chan-il Kim (2008), felhasználói élmény tervező és kutató szerint a felhasználóiélménynek három szintje van, mely a Maslow-féle szükségletpiramissal áll összhangban.Nagyon röviden a Maslow által megfogalmazott szükségletek hierarchiája azt jelenti, hogy 73
  • általában az alacsonyabb szintű igényeket előbb ki kell elégíteni, hogy a magasabb szintűekaktiválódhassanak. Ha valaki például éhezik és nincs tető a feje fölött, akkor kevésbévalószínű, hogy az önmegvalósítás fontos lesz a számára, szemben az olyan emberrel, akinem szenved hiányt az alapvető szükségleteit illetően. Ennek mintájára Chan-il Kim ismegfogalmazza a felhasználói élmény három, egymásra épülő szintjét, melyet a 7. ábraszemléltet. 7. ábra: A felhasználói élmény három szintje. A felhasználói élmény három szintje: 1. Az első szinten a használhatóság található, mely tehát a legalapvetőbb és egyben legfontosabb, ugyanakkor a legminimálisabb követelmény egy szoftverrel szemben. Ez azt jelenti, hogy amellett, hogy elvégzi azt, amit kell, ennél több nem mondható el róla. 2. A második szinten a hasznosság van. Ebben az esetben a termék már nemcsak hogy használható, de intuitív és könnyen kezelhető. Ezen a szinten nem az a kérdés, hogy megvalósítja-e a kérdéses üzleti igényt, hanem az, hogy miként teszi azt. 3. A harmadik szinten a kívánatosság áll. Ezen a szinten már nemcsak a szükséges feladataimat tudom elvégezni, de azt szívesen is teszem, mert jó érzés tapasztalni azt az összhangot, mely a hardver-szoftver között megvalósul. Az ember-számítógép interakció megtervezésének általános ergonómiai elvei 74
  • A szoftverergonómia alapvető elve, hogy a számítógépes rendszer eredményessége ésa felhasználó erőfeszítése között összhangot teremtsen. A felhasználói felület ergonómiaiszínvonala az objektív teljesítmény és a felhasználó ráfordításának viszonyával jellemezhető.Természetesen nem nehéz kitalálni, hogy a legjobb, vagyis „legfelhasználóbarátabb” verzió,ha egy szoftver vagy internetes oldal a lehető legkisebb erőfeszítéssel a lehetőleghatékonyabban működik. A jó felülettervező egy kicsit programozó, egy kicsit üzleti elemző és egy kicsitdesigner is egy személyben. A website tervezéskor öt alapvető szempontot kell szem előtttartania: 1. Tartalom. Rendkívül fontos tényező, nagy hangsúlyt igényel. Ha a tartalom nem elég jó, hiába kiváló a technológiai háttér és a design, az eredmény felejthető. Minél világosabb a koncepció, annál egyszerűbben és természetesebben jön hozzá a megjelenés is. 2. Használhatóság. Ahogy ezt a fentiekben már tárgyaltuk, a cél az egyszerű és érthető, könnyen elsajátítható és működtethető funkciók alapos és körültekintő kidolgozása és alkalmazása a weblap megtervezése során. 3. Megjelenés. Ide tartozik mindaz, amit design kifejezéssel szoktunk illetni, például a grafika, a színhasználat vagy akár a tipográfia. Valószínűleg nem kell hosszasan ecsetelni mekkora jelentősége van egy website külalakjának. Amennyiben az vonzza a tekintetet és jó érzést kelt a felhasználóban, ha ránéz, az oldal egészen biztosan felkelti a használók érdeklődését. Az pedig már a tartalom, illetve a többi terület kidolgozottságán múlik, hogy a kezdeti érdeklődést ott is tudja-e tartani. 4. Struktúra. A website felépítése, egész működésmódja és a kitűzött célokhoz való viszonya értendő struktúra kifejezés alatt. A könnyedén átlátható, logikusan megszerkesztett weblap megkönnyíti használója munkafolyamatát, elégedetté teszi. Ez növeli a visszatérés valószínűségét az oldalra. 5. Architektúra. A website technológiai szempontú megvalósítására vonatkozik. Azért, hogy a fogyasztók jól használható szoftverekkel dolgozhassanak, az ergonómiaiszakemberek a fent tárgyalt szempontok alapján ajánlásokat tesznek a tervezőknek, amelyekreaz előállítás során célszerű odafigyelni. Az alábbiakban Nielsen (2000), Roe (1988) ésSchneiderman (1992) nyomán bemutatunk pár javaslatot az emberi tényezőket figyelembevevő szoftverfejlesztésre: 75
  • • Amennyire csak lehetséges, induljunk ki a felhasználó nyelvezetéből és a számítógéppel végzett műveleteiből. Használjuk az ő szókincsét, és használjunk udvarias hangnemet. Hasonló helyzetekben a terminológia és a párbeszéd elemei legyenek azonosak. Cél, hogy a felhasználó könnyedén megértse és lehetőleg minél gyorsabban reagálni tudjon a megjelenő információkra vagy üzenetekre.• A párbeszéd irányítása a felhasználó által történjen. A lényeg, hogy ne érezze magát kiszolgáltatottnak, biztosítsuk számára a kontroll érzését.• A párbeszédeknek legyen eleje, közepe -azaz tartalma- és vége. A befejezést pedig kövesse informatív visszajelzés, ezáltal a felhasználó azt érezheti, hogy az akció valóban megtörtént. Mindig jelezzük vissza az adatmódosítás eredményét, illetve ha egy parancs el lett fogadva vagy végre lett hajtva. Illetve jelezzük, ha várunk valamit a felhasználótól. Billentyűlenyomást hanggal igazoljunk vissza.• Emellett fontos az akciók visszafordításának lehetősége, sőt biztosítsuk a párbeszéd alakulásának visszaidéző áttekintését, valamint rálátást a soron következő párbeszéd lépésekre. Sőt bizonyos lépések lerövidítésének vagy átugrásának biztosítása is fontos, hogy megoldható legyen.• Ne lehessen súlyos hibát elkövetni, a kisebb hibák pedig legyenek egyszerűen kezelhetőek. A hibajelzések szövegei sohase vádolják az embert, ehelyett tárgyilagosan állapítsák meg, hogy mi történt és tájékoztassanak a megoldás lehetséges módjairól. Értelmetlen eseményekre - érzéketlen gombok, lapozás a szöveg végén túl - legyen egyszerűen érzéketlen, ne jelezzen hibát.• Mindezek mellett egy weboldal legyen gyorsan letölthető. Ha túl hosszú ideig kell várakozni az oldal betöltéséhez, az érdeklődők nagy része nem fogja kivárni, hiszen az emberek többnyire nem tolerálják, ha valami céljuk elérését akadályozza. Ennek megfelelően az időkésleltetést is akadályként élik meg: o a 0,1 sec-os gyorsaság az „azonnali válasz” élményét kelti o a 1 sec-os sebesség lényegében a „megszakítottság-érzés” határának felel meg o a 10 sec válaszidő pedig a „fenntartott figyelem” határa, vagyis e fölött a felhasználó mással kezd foglalkozni. Ezért aztán az alapelv az, hogy biztosítsunk minél kevesebb várakozási időt, ezáltal minél több sikert a felhasználónak.• Vegyük figyelembe a felhasználó perceptuális, kognitív és motoros mechanizmusainak lehetőségeit és korlátait. Ne használjunk rövidítéseket vagy 76
  • kódokat a hiba-üzenetekben. Ne adjunk egyszerre túlságosan sok információt. Egységes és konzisztens legyen a képernyő elrendezése. A rendszer-üzeneteket mindig ugyanazon a helyen adjuk. Ne használjunk hétnél több menüpontot egy menüben. Ne használjunk hét karakternél hosszabb kulcsszavakat. Helyezzük a kurzort mindig oda, ahova az adatot kell bevinni.• Vegyük figyelembe és támogassuk a felhasználó azon igyekezetét, hogy egy időben több feladattal is foglalkozzon. Adjunk képernyő-üzeneteket az egyszerre lehetséges különböző tevékenységekről. Támogassuk a különböző tevékenységek közötti gyors váltást. Időnként emlékeztessünk a még le nem zárt tevékenységekre.• Mindezek mellett lényeges lehet az alábbiak számba vétele is: Ahhoz, hogy egy honlap jól használható legyen, egyértelműnek kell lennie. Ha valami túl hosszú nem olvassuk el. Ha valami túl bonyolult, nem használjuk. A szöveget tagolva helyezzük el, hogy az olvasó azt érezze, hogy még ezt a kis részt elolvasom.• Fontos, hogy kisszámú kattintással megtaláljuk a honlapon a keresett információt. Például egy cég elérhetősége mindenképpen legyen vagy a nyitóoldalon, vagy onnan egy kattintással elérhető. Egy oldaltérkép feltüntetése mindenképpen segítséget jelent a felhasználónak. A linkek megjelenítése is lényeges kérdés, egyértelművé kell tenni, hogy mi a link és mi nem. A legkézenfekvőbb módszer, ha a hagyományokat követve a linkeket kék színnel és aláhúzással, a már látogatott linket pedig egy más árnyalatú kékkel különböztetjük meg a sima szövegektől.• Weboldalunk tartalma legyen olvasható. A kiválasztott háttérszínnek és a betűk színének célszerű harmonizálnia egymással. Ez lényegében nagy kontrasztarányú háttér és betűszín választást jelent. Lehetőleg fehér hátteret fekete, vagy sötétszürke betűkkel. Illetve bizonyított, hogy a kék-fehér kombináció a legkönnyebben olvasható az emberi szem számára, de persze más színvariációk is lehetségesek. Ne használjunk háromnál több színt az oldalon, mert zavaró; és ne használjunk kettőnél több betűtípust illetve döntött betűket egy oldalon.• Törekedjünk az egyszerűségre, a design kialakításánál. Ne használjunk olyan képeket, animációkat, flasheket, amelyek nem az oldal célját szolgálják, mert elvonják a látogató figyelmét attól a feladattól, amelyet mi szeretnénk, hogy végrehajtson (például vásárlás, letöltés). A látogató legelőször az oldalon látható képet fogja megnézni, majd a kép jobb oldalán lévő első két sort, tehát ez a rész legyen a leginformatívabb. 77
  • Ahogyan az ebből a tekintélyes listából is érződik, a szoftverergonómiával foglalkozószakembereknek és a gyártóknak sok tényezőre oda kell figyelniük egy weblap tervezésesorán. Talán eszünkbe sem jut, amikor az interneten böngészünk, hogy amit látunk, annak ahátterében valódi szakmai, ergonómiai szempontú megfontolások, aprólékos megtervezés éskidolgozás, azaz rengeteg munka áll. Ráadásul a terület fontossága abban is kifejeződik, hogy az interneten számtalan olyanhonlapot találunk, melyek a könnyen érthető és kezelhető, megfelelően felépített, vagyislogikusan és hatékonyan működő weblapok megszerkesztésének elveit, módszereit taglalják,sőt külön figyelmet fordítanak a hibák bemutatására, valamint az ezek kijavítására javasoltmegoldások megosztására. Az ergonómiai tervezés fontosságát jól mutatja az a tény is, hogy a HasználhatóságiSzakértők Szövetsége (Usability Professionals’ Association) 2005-ben először hirdette meg ahasználhatóság világnapját. Miért is fontos ez a nap? Céljainkat eszközökkel érjük el. Ha ezekkönnyen használhatóak, akkor mintegy észrevétlenül segítenek minket ahhoz, hogyéletünkben több sikert érjünk el és gördülékenyebbek, örömtelibbek legyenekmindennapjaink. Az egyszerűség és a letisztult, átgondolt megvalósítás a hatékonyságmagabiztosságát adja nekünk. A használhatóság célja, hogy az ajtó könnyedén ésegyértelműen nyíljon, az autóban minden kézre álljon, a weblapon zökkenőmentesenintézhessük ügyeinket. Mindez azonban nem olyan magától értetődő, ahogy azt az átlagfogyasztó gondolja, az ergonómiával foglalkozó szakemberek folyamatosan azon dolgoznak,hogy eszközeinket egyre tökéletesebbé, nekünk egyre jobban megfelelővé tegyék.Felhasznált irodalom jegyzékeAntalovits Miklós (1998) Bevezetés az ergonómiába. In Klein Sándor (szerk)Munkapszichológia. 2. átdolgozott kiadás, SHL Kiadó, 699-744. o. 78
  • Becker György és Kaucsek György (1996) Termékergonómia és termékpszichológia.Budapest, Tölgyfa KiadóChan-il Kim (2008) Incorporating Experiential Emotion in User Interface Design Process -Accepted for presentation and publication at the Usability Professionals’ Association (UPA)Europe, Turin, ItalyGrether, W.F. (1949) The design of long-scale indicators for speed and accuracy ofquantitative reading. Journal of Applied Psychology, 33: 363-372.Hendrick, H.W. (2002) An Overview of Macroergonomics. In Hendrick, H.W.,& Kleiner,B.M. (eds) Macroergonomics. Theory, Methods, and Applications. New Jersey, London:Lawrence Erlbaum Associates.Hercegfi Károly és Izsó Lajos (szerk.) (2007) Ergonómia. Budapest, TypotexKlein Sándor (2004) Munkapszichológia. Budapest, Edge 2000 Kiadó.Kumar, Shrawan (1999) Selected theories of musculoskeletal injury causation. In Kumar,Shrwan (ed) Biomechanics in Ergonomics. London: Taylor&Francis.Lehto, M.R.,& Buck, J.R. (2008) Introduction to Human Factors and Ergonomics forEngineers. New York, London: Lawrence Erlbaum Associates.Nielsen, J. (2000) Designing Web Usability: The Practice of Simplicity. ISBN 1-56205-810-X. New Riders Publishing.Norman, D.A. (1988) The psychology of everyday things. New York: Basic Books.Noyes, J. (2004) The human factors toolkit. In In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) HumanFactors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology.Oborne, D.J. (1982) Ergonomics at Work. Chichester: Wiley. 79
  • Pheasant, S. (1996) Bodyspace: anthropometry, ergonomics, and the design of work. London:Taylor and Francis.Reason, J. (1990) Human Error. Cambridge: Cambridge University Press.Roe, R.A. (1988): Acting systems design – an action theoretical approach to the design ofman-computer systems. In: V.De Keyser, T.Qvale, B.Wilpert & S.A.Ruiz Quintanilla (Eds.):The Meaning of Work and Technological Options (pp.179-195) Chichester: Wiley & SonsSanders, M.S.,& McCormick, E.J. (1993) Human factors in engineering and design. 7th ed.McGaw-Hill, Inc.Schein, E.H. (2004) Organizational culture and leadership. 3rd edition. San Francisco:Jossey-Bass.Shackel, B. (1981) The concept of usability. Proceedings of IBM Software and InformationUsability Symposium, September 15-18: 1-30. Poughkeepsie, New York: IBM Corporation.Shneiderman, B. (1992) Designing the User Interface. Addison-Wesley, Reading, Mass.,1992, ISBN 963 553 224 5Stanton, N.A. (2003) Product design with people in mind. In Stanton, N.A. (ed) HumanFactors in Consumer Products. New York, London: Taylor&Francis.Symons, D. (1979) The evolution of human sexuality. New York: Oxford University Press.Taylor, F.W. (1911) Principles of scientific management. New York: Harper. 80
  • NEGYEDIK FEJEZET: Az irodai ergonómia. Bizonyára a legtöbbünk számára ismerős, milyen érzés naphosszat a számítógép előttülni és gépelni. A komputer, elterjedésével napjaink egyik legalapvetőbb munkaeszközévévált, befészkelte magát az irodákba, sőt otthonainkba is. Egy tipikus irodai dolgozó több időttölt a komputer előtt ülve székében, mint bárhol máshol, leszámítva persze az éjszakai alváságyban töltött óráit. A számítógép előtt gubbasztásnak azonban káros következményeivannak. A monitor előtt töltött órák számának emelkedésével rendkívüli mértékben növekszikannak kockázata, hogy vázizom-rendszerünket károsodás éri. A nem megfelelően kialakítottmunkakörnyezet bizony számos ponton érezteti hatását. Gondoljunk csak az egyre sűrűbbenjelentkező nyak-, hát- és derékfájásokra, végtagjaink elgémberedésére, vagy akár fejfájásra,szemünk fáradására, kiszáradására, és még sorolhatnánk. Éppen ezért szükségtelen hosszasan ecsetelni, fizikai egészségünkre nézve mekkorajelentősége van annak, hogy munkakörülményeink ergonómiai szempontból megfelelőenmegtervezettek és kidolgozottak legyenek. Nem csak az emberek, de az őket munkáltatószervezetek érdeke is ez, hiszen a rossz munkakörülményekből adódó egészségkárosodásokkövetkeztében megnövekszik a munkán kívül töltött idő mértéke is. A cég kénytelennélkülözni vagy pótolni a munkaerőt, az egyén pedig betegszabadságon vagy különbözőkezeléseken töltheti idejét. A cél tehát adott: olyan munkakörülmények, irodák, bútorok, eszközök tervezése éskialakítása, melyek az egyének igényeit, lehetőségeit és korlátait, az emberi test jellemzőitfigyelembe véve ergonómiailag alaposan kidolgozottak és az egészséges munkavégzéstbiztosítják. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy a komputeres munkahelyek megtervezésénélsokkal többről van szó annál, mintsem hogy a számítógépes felület könnyen használhatólegyen, vagy hogy a bútorok sok szempontból illeszkedjenek az emberi jellemzőkhöz.Mindezek mellett ide tartoznak a munkakörnyezet design-jának, a feladat-követelményeknek,a munka szociális aspektusainak, sőt a munkafolyamat megtervezésének figyelembevétele,pontosabban ezek ergonómiai szempontokat szem előtt tartó integrációja is (Smith, Carayan,Cohen, 2007). 81
  • A mai modern irodaházak elődjét üzleti, kereskedelmi és banki célokra Vasari építettea 16. században Firenzében. Egy, a maiakhoz hasonló emeletes épületet képzeljünk el, hosszúfolyósokkal és azokról nyíló szobákkal. Később aztán, ahogyan a munka ilyen fajtamegszervezése bevált és elterjedt, kezdtek egyre fontosabbá válni a munka körülményei.Megnőtt az igény a jellemzően irodai munkához kifejlesztett bútorokra. A sok üléssel járómunka megkönnyítésére kidolgozták az első, akkor még fából készült, forgását ésülésmagasságát változtatható irodai forgószéket. (Hercegfi, Izsó, 2007) Ezt követően már azegész napos irodai munkavégzéshez egyre inkább alkalmazkodó, azt megkönnyítő irodaibútorokat fejlesztettek ki, melyek kialakításánál egyre kifinomultabb ergonómiai szempontúmegközelítéseket alkalmaztak. Fontossá vált a megfelelő, egészségre nem káros testtartásbiztosítása, ennek megfelelően pedig az ezt szolgáló munkaeszközök (pl. szék, asztal, monitorkialakítása, illetve ezek egymáshoz való viszonya) szakmailag megalapozott, ergonómiaiszempontokat figyelembevevő kidolgozása. Az a testtartás, amit a személy a munkája elvégzése közben vesz fel, két fő tényezőtől,egyrészről az ő testétől, másrészről pedig a munkaterületéhez tartozó különböző egységektől(eszközöktől, tárgyaktól), pontosabban e kettő találkozásától függ. Ha e két tényező, azaz azegyén és a munkaterület összeillése nem megfelelő, annak komolyabb rövid, illetve hosszútávú következményei lehetnek a személy jóllétére, fizikai egészségére vonatkozóan. Ebbőlkövetkezően tehát, a munkaterületek ésszerű elrendezésénél célszerű figyelembe venni:először is, hogy az emberek általában milyen fizikai paraméterekkel (a test méretei, alakja,különböző jellegzetességei) rendelkeznek, hogy a szabad mozgás, elérés és testtartáskritériumainak megfelelő munkakörnyezetet tudjanak számukra kialakítani, másrészt pedig alogikán alapuló józanész is közbeszól, ezalatt értve például, hogy mit hova érdemes tenni azíróasztalon az akadálymentes, komfortos használat érdekében (Pheasant, 2003). Ez utóbbi,azaz az ideálisan elrendezett munkaterület megvalósításának alapvető elveit McCormick(1970) fogalmazta meg, és a következő szempontokat ragadta meg: a legfontosabb és aleggyakrabban használt eszközöket a lehető a legkönnyebben elérhető helyre, a lehetőlegközelebb önmagunkhoz helyezzük el; a hasonló funkcióval bíró elemeket egymáshozközel, egy csoportba rendezzük; azokat a dolgokat, amiket főleg egymás után használunk,lehetőleg ennek megfelelő sorrendben tároljunk. 82
  • Az 4.1. ábra a munkaterületek racionális elrendezésének szempontjait foglalja össze. Munkaterületek ésszerű Munkaterületek ésszerű elrendezése elrendezése Antropometria Antropometria (Fizikai jellemzők: (Fizikai jellemzők: Test méretei, formája) Testméretei, formája) Józan ész Józan ész Fontosság elve Fontosság elve Gyakori használat elve Gyakori használat elve Tér/Szabad mozgásTér/Szabad mozgás Funkció elve Tárgyak elérése Funkció elveTárgyak elérése Használat sorrendjének elve Használat sorrendjének elve TesttartásTesttartás 4.1. ábra A munkaterületek ésszerű elrendezése (Pheasant, 2003 és McCormick, 1970 nyomán Egy ergonómiai szempontoknak megfelelően kialakított iroda legfontosabb ismérvetehát, hogy a dolgozó egészséges munkavégzésére tekintettel legyen. A munkavégzésselkapcsolatos gyakori és ismétlődő fizikai igénybevétel és károsodás elkerülésére, vagyis azergonómiai igényű munkaszervezés megvalósítására számos technika létezik. Ezekalkalmazásával nemcsak a dolgozó komfortérzete, de produktivitása is növekedni fog. Alan Hedge (2001) - és munkacsoportja a Cornell Egyetemen - részletesen leírjaazokat a legalapvetőbb lépéseket, melyek a megfelelő munkaterület megszervezését éskialakítását segítik.Az alábbiakban ezek mentén haladva egy csokorba szedjük a legfontosabb, mindenképpenmegfontolásra érdemes javaslatokat:  A számítógép használata - Személyek száma: Abban az esetben, ha egyetlen személy használja a számítógépet, akkor célszerű, hogy az elrendezés az ő méreteihez és alakjához legyen optimalizálva. Ha 83
  • több emberről van szó, olyan kialakítás szükséges, ami a legnagyobb mértékben kielégíti az akár egészen szélsőséges méretekkel rendelkezőket is. - Komputer-használat időtartama: ha napi néhány percről van szó, az ergonómiai megfontolások kevésbé lényegesek, azonban ha a napi egy órát meghaladja, tanácsos, ha a napi négyet, akkor egyenesen kötelező megvalósítani az ergonómiai kialakítás alapvető lépéseit.  A komputer típusa: A számítógépes munkahelyeken a leginkább ergonomikus javaslat, hogy olyan asztaligépet használjunk, ahol a képernyő és a billentyűzet külön van egymástól. Ezeket nevezzükfix komputeres munkaállomásoknak. Grandjean (1984) összeszedte az ilyen munkahelyekmegtervezésénél szem előtt tartandó legfontosabb jellemzőket: kiemeli a megfelelő hát éságyék-támasz jelentőségét, valamint azt, hogy az ülőmunkát végző dolgozók esetében atérdnek legyen elegendő helye. Fontos továbbá a billentyűzet/egér mozgathatósága,áthelyezhetősége a munkafelületen, és hogy a bútorok úgy legyenek megtervezve, hogy afelhasználók antropometriai sokféleségéhez egy bizonyos tartományon belül rugalmasanalkalmazkodni tudjanak, vagyis állíthatóak legyenek. A helyhez kötött asztali számítógépekkel szemben azonban egyre nagyobbnépszerűségnek örvend a hordozható számítógép, azaz a laptop. Egyértelmű előnye, hogybárhol dolgozhatunk vele, könnyű súlya miatt kényelmesen szállítható, és használatávalegészen biztos, hogy nem hagyunk semmit az irodában vagy otthon. Azonban fel kellismernünk, hogy bár rövid idejű munkavégzéshez valóban tökéletes eszköz, az alapvetőergonómiai elveket, kényelmi és egészségi szempontokat szem előtt tartó, ezeknek megfelelőhasználata, kialakításából kifolyólag eleve nehézkes, hiszen alapvetően eltér az előbb említettasztali számítógépektől (Smith, Carayon, Cohen, 2007). Így ha a képernyő kényelmesmagasságban és távolságban van, akkor a billentyűzet nem, és vica versa. Ezért aztán hahosszabb ideig használjuk, érdemes megfontolni egy külső monitor, vagy akár billentyűzetbeüzemelését. Ez a legoptimálisabb esetben olyan elrendezésű, ami révén gépelés közben akarunk egy relaxált, nyugalmi pozíciót vehet fel, amikor is a billentyűzet a behajlított könyökmagasságánál lejjebb (ilyenkor a felkar és az alkar által bezárt szög nagyobb, mint 90°) egyolyan tartón helyezkedik el, ami a gépelést végző személytől kissé elfelé, hátrafelé dől. Ilyenesetben még a legfelsőbb gombokat is könnyedén, minimális erőfeszítéssel tudjuk elérni éskényelmesen tudunk gépelni. Mindezek mellett fontos továbbá, hogy a billentyűzetet 84
  • megfelelő magasságban, pontosabban olyan alacsonyan helyezzük el, hogy nagyobbizmainkat ne kelljen megterhelni a használata során (Hedge, 2001).  A monitor. Alapvető fontosságú, hogy a monitor mozgatható legyen előre vagy akár hátra, hiszena különböző dolgozók eltérő vizuális képességekkel rendelkeznek, így mindegyiküknek aképernyő más-más távolságra lévő elhelyezése lesz kényelmes. (Smith, Carayan, Cohen,2007) A legjobb, ha a számítógép monitorja közvetlenül a felhasználóval szemben vanelhelyezve, se nem balra, se nem jobbra. Ezzel csökkenthetjük a túl sok nyakfordítást, így azebből adódó megerőltetést is. Emellett, bármin is dolgozzunk, használjuk a görgetősávokat,hogy amit épp nézünk, többnyire a képernyő közepén lehessen látható, ne pedig a tetején vagyaz alján. Fontos, hogy maga a monitor is kényelmes magasságban legyen, hogy afelhasználónak ne kelljen a fejét felemelni, vagy lehajtani, hogy láthassa. Ha kényelmesenülünk, a szemünk a monitor tetejétől számított 5-7,5 cm-rel alacsonyabb pontra szegeződik. Hogy mindez a valóságban is megvalósítható legyen, íme egy módszer, ami segítmegkönnyíteni a monitor megfelelő elhelyezését munkaasztalunkon. Üljünk hátra teljesen aszéken úgy, hogy testünk 100-110 fokos szöget zárjon be, azaz enyhén támaszkodjunk aháttámlának. Nyújtsuk ki a jobb karunkat vízszintesen, úgy, hogy a középső ujjunkkal éppenhogy csak meg tudjuk érinteni a képernyő közepét. Ebből a kiinduló pozícióból aztántehetünk kisebb változtatásokat, hogy a képernyő magassága és szöge illeszkedjen azigényeinkhez. Kutatások kimutatták, hogy a monitor közepének a szemhatár alatt 17-18fokkal lejjebb kell lennie az optimális beállítás szerint. Ezért aztán ha a fenti tanácsotmegfogadjuk, ez az ideális beállítás könnyedén megvalósul. Valójában a szemhatár alatt nagyobb vizuális teret látunk át, mint fölötte, tehát egyilyen pozícióban elvileg kényelmesebben látjuk a képernyő nagy részét. Ha a monitor túlalacsonyan van, a nyakunkat előrefelé kell nyújtogatnunk, ha túl magasan van, sokszor kellhátrabillenteni, és ezek mindegyike nyak illetve vállfájással végződik.(Hedge, 2001)- A képernyő minősége jó legyen. A szövegek élesek legyenek, emelett a szem számárakényelmes méretűek (szükség esetén a képernyő felbontáson is lehet változtatni). Ha a szövegtúl kicsinek látszik, akkor vagy nagyobb betűkészletet használjunk, vagy a monitor képétnagyítsuk meg, de ne üljünk közelebb a számítógéphez. Ha a szem sarkából látszik aképernyő villogása, meg kell próbálni növelni a képfrissítést. Érdemes jó minőségű,tükröződésmentes szűrőt vagy LCD kijelzőt beszerezni.(Hedge, 2001) A számítógép 85
  • képernyőjén visszaverődő fény ugyanis csökkenti a betűk élességét, ezáltal akadályozza azolvasást (Pheasant, 2003). Stammerjohn (1981) megfigyelései szerint éppen ez, vagyis aképernyőn lévő fényvisszaverődések okozzák a legtöbb panaszt a dolgozók körében.- Fontos megbizonyosodnunk róla, hogy a papírok, amikkel dolgozunk a lehető legközelebbvannak elhelyezve a monitorhoz, és emellett hasonló szögben is állnak – sőt amennyibenlehetséges használjunk papírtámasztót. Ennek elhelyezése legyen olyan, amire kényelmesenrálátunk a számítógéppel folytatott munkavégzés közben is. Legyen a billentyűzet és aképernyő között, a test középvonalánál, így mindössze annyi a teendő, hogy lefelé tekintveegy pillantást vetünk a dokumentumra, majd felemeljük a tekintetünket a képernyőre. Perszehasználhatunk monitorhoz illeszthető dokumentum tartót is, ezt a képernyő azon oldaláraállítsuk be, amelyik oldali szemünket dominánsabban használjuk. Szintén bevethető módszera szabadon álló papírtartó használata, amit a képernyő oldala mellé állítsunk szögbe, vagyisegy kicsit fordítsuk magunk felé.  A munka típusa, amire a számítógépet használjuk. Attól függően, hogy milyen tevékenységet végzünk a komputeren, más-máselrendezés válik fontossá és javasolttá. Nem mindegy például, hogy szövegszerkesztésre,vagy internetezésre, grafikai tervezésre használjuk gépeinket. Míg előbbi esetben alegfontosabb szempont a billentyűzet (és esetleg) az egér megfelelő elhelyezése, addigutóbbiban jellemzően az egér kap nagyobb szerepet a munkavégzés során, így ennek helyeselrendezésére ajánlott odafigyelni (Hedge, 2001).  A bútor kiválasztása. A legtöbb ergonómiailag kidolgozott termék esetében gyakran halljuk, hogy aszemélyhez való illeszkedése és alkalmazkodása fontos tényező. Szem előtt kell azonbantartanunk, hogy a dolgozók sokszor akaratlanul is hajlamosak rossz testtartást és pozíciótfelvenni, és ha a termék ehhez idomul, az a felhasználó számára nem lesz épp ergonomikus. Atermékeknek tehát egy biztonságos tartományon belül szabad csak alkalmazkodniuk afelhasználóhoz, megvédve ezáltal a gyakorlatlan egyéneket saját maguk veszélyeztetésétől,egészségük kockáztatásától (Revelle, 2000) • Az asztal: Magasságának kényelmes beállítása révén elérhetjük, hogy térdünknek és combunknak elegendő hely jusson. Ráadásul így a billentyűzet és az egér is kényelmes magasságban lehet számunkra.(Smith, Carayan, Cohen, 2007) Emellett 86
  • fontos odafigyelnünk, hogy a számítógép bármely része (monitor, billentyűzet, egér) egy stabil és sík munkafelületen helyezkedjen el, mindez egy megfelelően elrendezett helyiségben. Amennyiben ez a munkafelület rendeltetése szerint nemcsak számítógép használatra, hanem hagyományos papírmunkára is használatos, olyan sík felületet ajánlott használni, ami 70-75 cm magasságra van a padlótól (a legtöbb felnőtt számára megfelelő). Érdemes megfontolni esetleg egy billentyűzet- illetve egér-tartó tálca hozzászerkesztését az asztalhoz, amely a magassághoz állítható, és lehetővé teszi a billentyűzet, a testhez képest alacsonyan elhelyezett, csuklóbarát használatát, illetve az egér olyan elhelyezését, amikor a felkar nincs megerőltetve és közel van a testhez, valamint a csukló is kényelmes, semleges pozícióban van. Az egér sík felületen legyen 3-5 cm-rel a billentyűzet fölött, és a numerikus billentyűk fölött legyen mozgatható (Hedge, 2001).• A szék típusa. Kényelmes széket válasszunk. A jó ülés legfontosabb ismérve, hogy stabilan megtámassza a testet, mégpedig egy olyan pozíciót lehetővé téve, ami hosszú időn keresztül kényelmes az ember számára, fiziológiai szempontból is kielégítő, és a feladat hatékony elvégzését nem gátolja. (Pheasant, 2003) Hedge szerint (2001) ha csak egy ember használja az adott széket, akkor megfelel egy rögzített magasságú és kényelmes, megfelelő háttámasszal rendelkező szék is. Amennyiben egynél többen használják, megfontolandó egy ergonómiai szempontok alapján kidolgozott, változtatható paraméterekkel rendelkező szék vásárlása. Vizsgálatok kimutatták, hogy a legmegfelelőbb ülő pozíciók a 100-110° fokot bezáró, megtámasztott, nem pedig a túl egyenes, 90° fokot bezáró ülésmódok, ahogyan azt korábban állították. A javasolt pozícióban a szék kezd el „dolgozni” a testért, jelentősen csökken az izmok aktivitása, valamint az ágyéki csigolyákra nehezedő nyomás. A túlzottan egyenes testtartású ülés nem pihentető, a hosszantartó ülés jó esetben megtámasztott pozícióhoz kötött. Mandal (1976) ráadásul amellett érvel, hogy az ülőfelületnek egy kicsit előre kell dőlnie, csökkentve ezáltal a csípő behajlításának igényét (különösen az írás és gépelés feladatainak ellátása során). Ezért aztán manapság már számos szék megtervezésénél beépítik ezt a dőlés funkciót. Ennek hátránya azonban, hogy ha nem figyelünk oda, akkor miközben a széken ülünk, hajlamosak vagyunk a lábunkkal megtámasztani, sőt hátrafelé tolni magunkat, hogy az ülésen maradjunk. 87
  • Rendkívül fontos szempont tehát, hogy a szék illeszkedjen testünk méretéhez és formájához. Amikor ülünk, talpunk a padlót érje, közben pedig kényelmesen felérjük az íróasztalt. Amennyiben az átlagnál alacsonyabb felhasználóról van szó, fontos a lábtámasz használata, mely révén az illető lábai a szék magasságának módosításakor sem a levegőben lógnak, hanem megfelelő módon megtámasztottak és megemeltek. (Smith, Carayon, Cohen, 2007) • A szék karfái: segítségünkre lehetnek a leülésben és a felállásban egyaránt, ráadásul a karok pillanatnyi pihentetésében is hasznunkra válhatnak (telefonálás közben, relaxáláskor). Ideális esetben a karfáknak könnyen elmozdíthatónak kell lenniük az útból, amikor szabad hozzáférést szeretnénk az egérhez vagy a billentyűzethez. Manapság a legtöbb irodai széknek van karfája, és közülük soknak állítható a magassága, szóval célszerű olyan széket keresnünk, ami kényelmesen illeszkedik hozzánk, a testünkhöz, és széles, sima, párnázott karfája van, ami könnyen elmozdítható az útból, ha szükséges. Persze ha képesek vagyunk egy-egy alkalommal a billentyűzeten pihentetni a kezeinket és kényelmes a székünk, de nincs karfája, az is elfogadható megoldás.(Hedge, 2001)  Testtartás: A testtartást elsősorban úgy tudjuk definiálni, mint a testrészek egymáshozviszonyított elhelyezkedése a térben (Pheasant, 2003) A megfelelő testtartás a jó munkahelyiergonómia alapja, és a legjobb módja a komputer-használattal kapcsolatosegészségkárosodások megelőzésének. Ezen a területen fontos az oktatás szerepe is, azaz hogya dolgozók megfelelő mértékben fel legyenek világosítva a kritikus kockázati tényezőkkel, azegészséges testtartással, sőt ami még fontosabb: az esetleges sérülések figyelmeztetőjelzéseivel kapcsolatban (Revelle, 2000) A jó munkahely ergonomikus elrendezése révén minden számítógéppel dolgozó embersemleges, relaxált, ideális testtartásban végezheti munkáját, ami egyúttal csökkenti bármilyenegészség-károsodás kialakulásának kockázatát.(Hedge, 2001) Ahogyan azt korábban érintettük, a hagyományos elképzelésekkel és a korábbiergonómiai elméletekkel ellentétben a túlzottan egyenes testtartás, vagyis az ülés közben atest által bezárt 90°-os szög nem a legegészségesebb módja annak, hogy egy munkanapunkattöltsük. A munkahelyi ergonómia egyik meglepő igazsága az, hogy a kényelem és az egészségegyütt járnak, szinonimái egymásnak. Ez azt jelenti, hogy ha nem érezzük magunkat 88
  • kényelmesen az íróasztalunknál, az feltehetően azért van, mert nem megfelelő az a mód,ahogyan ülünk és dolgozunk (Revelle, 2000) Ha már a test által bezárt szögeknél tartunk, a test egyéb pontjain, vagyis másvégtagok esetében is hasznos kiindulópontot képeznek ezek meghatározásai és az ezeknekmegfelelő célkitűzések. Így például fontos, hogy a felhasználó a billentyűzetet olyan laposszögben érje a csukójával, amennyire csak lehetséges (ne kelljen se felfelé, se lefeléhajlítania). A felhasználó könyök-hajlata (a felkar és az alkar belső felülete által bezárt szög)90 vagy annál nagyobb fokos szöget zárjon be (hogy az ideg ne nyomódjon össze). Emellettlehetőleg a felkar és a könyök olyan közel legyen a testhez, és annyira relaxált legyen,amennyire csak lehetséges. Mindezek által a megfelelő és ergonomikus egérhasználatvalósulhat meg. A fej és a nyak egyenesek legyenek. Ahogy már volt róla szó, fontos, hogy a felhasználó hátul (tulajdonképpen egészcombfelületével érintve) üljön a széken és jó háttámasza legyen, a talp pedig a padló vagylábtámaszon pihenjen. A testtartás kényelmes és pihentető legyen a felhasználónak. (Hedge,2001) Amennyiben kényelmetlenül ülünk székünkön, már akkor elkezdünk izegni-mozogni,mielőtt tudatosodna bennünk az élmény. Ez a fajta folyamatos mocorgás lényegében tökéletesmutatója a szék kényelmességének vagy épp kényelmetlenségének: minél többetmozgolódunk, annál kényelmetlenebb a székünk. Persze ne feledkezzünk meg róla, hogy mástényezők is hatással vannak erre a folyamatra, például vannak emberek, akik alapvetőentöbbet mocorognak, mint mások, ugyanakkor mindannyian többet fészkelődünkülőhelyeinken, amikor unatkozunk. Feltételezhetően ez annak tudható be, hogy a mentálistevékenységeink során kizáródnak azok a szenzoros ingerek (nincs kapacitásunk velükfoglalkozni), amelyek a mentális aktivitás hiányában a mocorgást okozzák. (Pheasant, 2003)  Leggyakrabban használt dolgok. A fontos, leggyakrabban használt dolgok kényelmesen és könnyedén elérhetőtávolságra, vagyis a lehető legközelebb legyenek a felhasználóhoz. A legjobb, ha közvetlenüla felhasználó előtt középen van az alfanumerikus billentyűzet. Manapság a legmodernebbbillentyűzeteket aszimmetrikusra tervezik (ami azt jelenti, hogy az alfanumerikus billentyűzetbalra, a numerikus pedig jobbra helyezkedik el). Ha a billentyűzet külső sarkait használjukkiindulópontnak a monitor és a billentyűzet középre helyezéséhez, a felhasználó kezei kissékicsavarodnak, ugyanis az alfanumerikus gombok tőle balra fognak elhelyezkedni. Vagyis 89
  • állítsuk be a billentyűzetet úgy, hogy az alfanumerikus gombok középső területe, vagyis a Bbetű a felhasználónak épp középen helyezkedjen el. Emellett, amennyiben gyakranhasználjuk, a telefon is legyen közel hozzánk. (Hedge, 2001)  Hol használjuk a számítógépet? Hedge (2001) szerint a komputer használat szempontjából az alábbi környezetifeltételek megfontolandók: - Fényviszonyok/világítás: ne legyen túl erős. Nem jó, ha a komputer képernyőjén megcsillan vagy visszatükröződik a fény. Ha mégis így van, mozdítsuk el a képernyőt, csökkentsük a fényerősséget, használjunk jó minőségű tükröződésmentes képernyőt. Ugyanakkor bizonyosodjunk meg arról, hogy a monitor nem egy világos ablaknak háttal (amivel mi ülünk szemben), vagy azzal épp szemben van, hiszen ezáltal rendkívül fakó látványt nyújt. - Légmozgás: lehetőleg olyan helyen töltsük időnk nagy részét, ahol megfelelő fűtő vagy hűtőrendszer működik és friss a levegő, ezáltal komfortosabb a munkavégzésünk is. - Zaj: zajos környezetben stresszesebb a munka, ez megnöveli izmaink feszülését és a sérülések/egészségkárosodások kockázatát. Próbáljunk meg csendes helyet választani munkaállomásunkként, hallgassunk halk, klasszikus zenét, hogy a különböző zavaró hanghatásokat tompítsuk. - Tartsunk szünetet! Hiába sikerült felvennünk a munkavégzéshez a lehető legoptimálisabb testtartást, ha ebben a pozícióban maradunk hosszú ideig, rendkívül veszélyes és káros lehet, ezért aztán fontos mozognunk. A gyakori pozíció-váltás rendkívül fontos egészségi állapotunk szempontjából. (Revelle, 2000) Minden ergonómus egyetért abban, hogy célszerű gyakori, rövid szüneteket tartani. Gyakoroljuk az alábbiakat: • A szem pihentetése: a komputer hosszantartó nézése változásokat okoz a szem működésében, kevesebbet pislogunk, és a szem felülete huzamos ideig érintkezik a levegővel. 15 percenként javasolt, ha legalább 1-2 percre is, de elfordulni a képernyőtől, és egy távolabbi pontra fókuszálni. Ez a szemizmok relaxációját segíti elő. Emellett néhány másodpercig pislogjunk sokat és gyorsan. Ez frissíti a könnycsatornánkat és megtisztítja a szem felületét a portól. 90
  • • Különböző szünetek beiktatása: Mikor huzamosabb ideje egy dologra koncentrálunk, jó beiktatni egy-egy olyan kisebb (1-2 perces) szünetet, amikor másfajta izmainkat mozgatjuk meg (megfeszítjük-elernyesztjük, felállunk, telefonálunk). Óránként egyszer minimum álljunk fel, mozogjunk kicsit, igyunk valamit, esetleg különböző gyakorlatokat is végezhetünk. Ez rendkívül pihentető tud lenni. (Pheasant, 2003, Hedge, 2001) • Ma már léteznek olyan ergonómiai szoftverek, melyek a számítógépre telepítve, munka közben a háttérben futnak, figyelik, hogy mennyi ideje ülünk a gép előtt és figyelmeztetnek, hogy tartsunk rövid szünetet, sőt egyszerű gyakorlatokat is felajánlanak (Hedge, 2001) A számítógépes munkahelyek ergonomikus kialakításával foglalkozó szakemberekmind-mind megfogalmazzák legfontosabb és legértékesebb javaslataikat az egészségesmunkavégzés elősegítése céljából. Ezek, a helyzet korlátaiból fakadóan (ember antropometriaijellemzői, munkavégzés körülményei) értelemszerűen nagyrészt átfedésben vannakegymással. Az 4.2. ábra azt foglalja össze, hogy mik azok az alapvető, minden hasonlószituációban jelenlévő tényezők, melyek szerepet játszanak az egészséges munkavégzésrevonatkozó javaslatok (előírások) kidolgozásában. Munkavégzés Munkavégzés tényezői tényezői Számítógép Számítógép Bútorok Bútorok Antropometria Antropometria Tér/Szabad Tér/Szabad Komputer típusa Komputer típusa Asztal Asztal mozgás mozgás Asztali komputerAsztali komputer Szék Szék Elérés Elérés Laptop Szék karfái Testtartás Testtartás Laptop Szék karfái Segédeszközök, Segédeszközök, Monitor Monitor támasztók támasztók Billentyűzet Billentyűzet Egér Egér 4.2. ábra A munkavégzés ergonómiai szempontból jelentős tényezői 91
  • A korábbiakban felsorolt szempontok segítségével hatékony, biztonságos éskényelemes munkaállomásokat tervezhetünk a felhasználóknak. Ezek a céljaink azonban csakakkor valósulhatnak meg, ha figyelembe vesszük az adott munkakörnyezet egyébparamétereit is. Ezekről az imént említés szintjén már esett szó, de most tekintsük átrészletesebben is, milyen befolyást gyakorol az adott munkahely megvilágítása, hőmérséklete,a jelenlévő zaj vagy a levegő tisztasága a munkavállalók hatékonyságára nézve. Megvilágítás A napfény fiziológiai és pszichológiai szinten egyaránt meghatározó tényezőjeéletünknek. A nappali, természetes fény nem csak az idegrendszerünkre, de hormonálisrendszerünkre is nagy hatást gyakorol, befolyásolja az éberségünket, meghatározza biológiairitmusunkat, közérzetünket, nyugalmunkat és közvetetten ugyan, de munkateljesítményünketis. (Edwards et al, 2002) Mivel a munkavállalók hétköznapjaik nagy részét kénytelenek mesterséges fényekközt tölteni, könnyen belátható, hogy az optimális munkakörnyezet kialakításábankiemelkedően fontos szerep jut annak, milyen mértékben és milyen fényforrások beiktatásávalkompenzálható a természetes fény hiánya. A megfelelő megvilágítás alkalmazása fontos kritérium az ergonomikus irodakialakítása során, hiszen a rossz fényviszonyok közt dolgozó személyek könnyen túlerőltetika szem izmaikat, ennek okán hamarabb elfáradnak, és gyakrabban küzdenek fejfájással is.(Bommel, 2004) Lássuk tehát, mire érdemes odafigyelni a helyes megvilágítás kialakítása során. A munkahely megvilágításának legoptimálisabb módja, ha természetes fényforrástbiztosítunk a felhasználóknak. Ennek tudatában minden olyan helyen, ahol a körülményekmegengedik, célszerű nappali fénnyel megvilágítani a munkafelületet. A kutatások szerint anapfénnyel megvilágított irodában dolgozó személyek jobb közérzetről számolnak be, jobbegészségmutatókkal rendelkeznek, kevesebbet hiányoznak, és magasabb teljesítménnyeldolgoznak, mint mesterséges fény mellett dolgozó társaik (Franta and Anstead 1994) Amennyiben lehetőségünk nyílik rá, hogy kizárólag ezt a fényforrást használjuk, ahelyiség alapterületének legalább 15-20 %-át ablakfelületek kell képezzék. 92
  • A munkahelyi megvilágításra a természetes fény mellett mesterséges fényforrást isalkalmazhatunk. A természetes fényről tudjuk, hogy jobb közérzetet biztosít, a mesterségesfénynek viszont megvan az a vitathatatlan előnye, hogy munkahelyek téri elrendezésétfüggetlenné teszi az ablakok közelségétől, és az egész munkaidő alatt biztosítja az egyenletesmegvilágítást. (Suha, 1996) A megvilágítás típusai: • Direkt fény-ha a megvilágítás közvetlenül a fényforrástól érkezik • Indirekt fény-ha a fénysugarak közvetetten, a mennyezetről, falakról visszaverődve érik el a munkafelületet • Diffúz fény- a fény egyenletesen szétszóró fényforrásokból érkezik A direkt fény használata akkor a leghatékonyabb, ha a fény csaknem egésze az adottmunkafelületre irányul, hátránya azonban, hogy káprázáshoz vezet. A káprázás megzavarja a vizuális észlelést, fárasztja a szemeket, rontja a munkaminőségét, feszültté teszi a munkavállalókat, csökkenti a tárgyak láthatóságának esélyét, ígybalesetveszélyes is. Lehetőségek a káprázás jelenségének csökkentésére: • a fényforrás elmozdítása • a monitor áthelyezése az irodán belül • szemellenző alkalmazása • a látó mező központja körül elhelyezkedő fényforrás eltávolítása • indirekt megvilágítás használata; • több kis intenzitású fényforrás használata (Hopkinson, 1970) Az indirekt megvilágítás előnye ezzel szemben, hogy alkalmazásával árnyék éskáprázástól mentes megvilágítás érhető el, amennyiben a fényforrás egy részét úgy takarjákle, hogy a fény a mennyezet felé és a falak felső része felé irányuljon, ahonnan szétszóródhat 93
  • a helyiségben. Ennek tudatában a munkahely megvilágításakor elsősorban mennyezetifelfüggesztésű, indirekt fényforrás használata ajánlott. (Ankrum, 1999) A megfelelő fényforrás kiválasztása mellett érdemes nagy figyelmet szentelnünk amunkafelületre irányuló megvilágítás erősségének is. A megvilágítás erőssége az adottfelületet egyenletesen megvilágító fényáramnak és a felületnek a hányadosa, melynek egységea lux (lx). A megvilágítás erősségét mindig úgy célszerű beállítanunk, hogy a horizontálisfényerősség megválasztásakor az érték 500 lx legyen, azaz 300 lx a munkaasztal közvetlenközelében és 200 lx a háttérkörnyezetben. (Boyce, 2003) A fényerősség megválasztásakortermészetesen figyelembe kell vennünk az adott munkahely adatait és a munka jellegétegyaránt. Amennyiben nagy pontosságot igénylő, kifinomult mozdulatokat igénylőmunkavégzésről van szó, helyi megvilágítást, célzott, kisebb fényforrásokat kellalkalmaznunk. Otthoni munka végzés esetén célszerű a nagy erejű mennyezeti világítást egy-két munkafelületet megvilágító lámpával kombinálni. (Suha, 1996) További fontos szempont a fényforrás önálló szabályozásának lehetősége, azaz annakbiztosítása, hogy a munkavállaló a saját igényeihez igazíthassa a fény irányát és erősségét. Haa felhasználóknak módjukban áll önállóan optimalizálni a használt fényforrást, az befolyásoljaa hangulatukat, feladatteljesítéssel kapcsolatos kompetenciaérzésüket, és növeli ateljesítményüket is. (Boyce, 2000) A színek szerepe a munkahatékonyságban A színek szerepe alapvető fontosságú számunkra, a hétköznapi tájékozódás ésmunkavégzés során egyaránt. A színlátás fő funkciója a környezetünkben található tárgyakdetektálása, hogy ki tudjuk őket emelni hátterükből, és diszkriminációja, azaz hogy megtudjuk őket különböztetni a körülöttük lévő egyéb tárgyaktól (Blake-Sekuler, 2004) A színek megítélése, legyen szó ruhákról, épületekről, irodabútorokról, egyarántszubjektív tényező: a piros színhez általában izgatottság, a kékhez, zöldhöz megnyugvás,szabadság érzet, míg a szürke és a fekete színekhez szomorúság, lehangoltság érzése társul.(Wright, 1998) Élettani szerepük szerint a vörös serkenti az idegrendszer működését, a narancssárganöveli a pulzusfrekvenciát, a zöld a vérnyomás csökkentése által fejti ki nyugtató hatását, míg 94
  • a fekete pedig inkább lehangoló, depresszív hatású szín. Ugyanakkor érdekes tény, hogy azéletkor előrehaladtával átalakul a színpreferenciánk, egyre inkább előnyben részesítjük anyugtató, és egyre kevésbé kedveljük az élénk színeket. (Gorzsás) Érdemes az imént felsorolt tényeket a munkahelyi környezet kialakításakor isfigyelembe vennünk. Suha (1996) szerint ugyanis, a megfelelő színek használatakényelmessé, élvezetessé teszi a munkavégzést, ráadásul könnyíti a tájékozódást, és növeli adolgozók biztonságérzetét is. Ha az iroda falának festését tervezzük, figyelembe kell vennünk,hogy a meleg színek, mint a piros, sárga vagy a narancs éberségre ösztönöznek, növelik ateljesítményt, ellentétben a hideg színekkel. (Guastello, 2006) Biztonsági funkciójukat pedigazáltal töltik be, hogy felhívják a figyelmet az adott munkahely lehetséges veszélyforrásaira.Mivel a piros szín éberségre ösztönöz, a zöld nyugalomra sarkall, a sárga pedig figyelmeztet,ezért a munkahelyeken megjelenő komoly veszélyforrást többnyire a piros és fehér színkombinációjával, az olyan figyelmeztető támpontokat, mint a vigyázz feliratú táblákat,magasfeszültséget, magas küszöböket, csúszós padlót jelző felületeket pedig sárga-feketeszínű táblákkal jelzik. (Ridley et al, 2007) Hangok Az ember a 16 Hz-től 20 000 Hz-ig terjedő rezgésszámú hanghullámokat hallja.Zajnak viszont csak a hirtelen érkező, kellemetlenül magas hangingert nevezzük. A zajamellett, hogy nehezíti a munkahelyi kommunikációt, stresszt okoz,teljesítménycsökkenéshez és egészségkárosodáshoz is vezethet. Amennyiben a zaj rövid ideigéri a munkavállalót, ideiglenes bántalmakat, fülzúgást, ingerültséget okoz. Az állandózajkitettség zajsüketülést okozhat, ami azonban nyugalmi helyzetben megszűnik. Az évekenát tartó, folyamatos zajhatás következtében azonban már komoly halláskárosodás léphet fel,esetenként akusztikus trauma is kialakulhat, mely hallásvesztéshez vezet. (osha. eu. int) Igaz,az emberi hallásküszöb 0 decibel, vizsgálatok szerint azonban már egy 30 dB erősségű hangesetén is jelentős stresszt, növekvő feszültséget élünk át, 65 dB esetén pedig akár fejfájással,alvászavarral, egyensúlyvesztéssel, teljesítménycsökkenéssel járó zavar is kialakulhat. Atartós 90 dB feletti zörej halláskárosodáshoz, míg a 120 dB feletti zörejek ganglionsejtkárosodáshoz vezetnek. (Stranks, 2005) A halláskárosodáshoz vezető hang mértéke tehát 90 dB. Célunk olyanmunkakörnyezetet tervezni, melyben megóvhatjuk a munkavállalókat a hang okozta 95
  • sérülésektől, balesetektől, és a kellemetlen zaj csökkentése által növelhetjük amunkahatékonyságukat, teljesítményüket.4.3. ábra A zajsérülés elkerülésére irányuló biztonsági intézkedések rendszere (forráshttp://osha.europa.eu/fop/hungary/hu/dload/facts/facts58-hu.pdf) Az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség Kiadványakiemeli, hogy már a munkakörnyezet tervezésnél olyan eszközök beszerzésében érdemesgondolkodnunk, melyek arányosan a legkisebb mértékű zajt bocsájtják ki. Amennyiben ez atervezés, beszerzés során nem történt meg, az első lépés annak érdekében, hogy elkerülhessüka munkavállalók zaj okozta hallássérülését, hogy megszüntetjük magát a zajforrást. Mindez agépek állapotának felülvizsgálatával, átalakításával, illetve csendesebb gépek tervezésével,beszerzésével valósulhat meg. Amennyiben a már meglévő gépek, eszközök zajcsillapításamellett döntünk, megoldás lehet figyelmet fordítani a hangszigetelésre, mely a zaj forrásátnyújtó berendezés vastagabb borításával, szigetelőanyagok, hangtompítók, fém-és légrugókalkalmazásával valósulhat meg. Ha sem a zaj csökkentésére, sem a zaj forrásánakmegszüntetésére nem nyílik lehetőségünk, körültekintően kell eljárnunk az adottmunkakörnyezet és munkafolyamatok kialakítását illetően. Érdemes energiát fordítani ahangszigetelésre, mely az ajtók, ablakok, falak illetve a mennyezet szigetelését foglaljamagában. A munkafolyamatok tekintetében hatékony megoldás olyan munkamódszereketválasztani, melyek kevesebb zajnak való kitettséggel járnak. Egyéni szinten célszerűkörültekintő felvilágosításban részesíteni a munkavállalókat az őket érő zaj ártalmairól és az 96
  • igény bevehető védőeszközök használatáról. A zajnak kitett munkavállalók számárabiztosított egyéni védőeszközök közé soroljuk a sisakot, a kagylós fülvédőket, a fejbeszélőt,az antifonbetétet és a füldugót is. A füldugók 18-45 dB zajcsökkentésre, míg a speciálisfülvédők 10-40 dB zajvédelemre képesek. A védőeszközök kiválasztásánál minden esetbenegyeztetnünk kell egymással a zaj mértékét, időtartamát és a dolgozók igényeit is. (Stranks,2005) Vibráció Vibrációnak nevezzük azokat a rezgéseket, melyek frekvenciájuk mértékébőlkifolyóan hallószervünk nem érzékel. Az emberi testet tartósan érő rezgések számos negatívhatást gyakorolnak az emberi szervezetre nézve. A vibráció befolyásolja akarati tevékenységünket, idegkimerültséghez, félelemhez ésszorongáshoz vezethet. Ugyanakkor a kutatások azt is igazolják, hogy nem csak pszichésen,de fiziológiai szinten is negatív hatást gyakorolnak a szervezetünkre. A rezgések korlátozzáklátásunkat, érthetetlenné teszik a beszédünket, tehát akadályozza a kommunikációt, és amozgáskoordinációt, sőt, sok esetben krónikus derékfájást is okozhat (Bowenzi et al, 2003).Emellett rossz hatással van az idegrendszerünkre és az inakra is, hiszen a tartós vibrációínhüvelygyulladáshoz, izomrövidüléshez vezethet.(Armstrong, 1987) Kardiovaszkuláriskövetkezményeit tekintve pedig megemeli a pulzust és a vérnyomást is, vesebántalmakat, sőt,súlyos esetben vesevérzést okozhat. (Suha, 1996) Az építőiparban, kertészetekben, fémiparban dolgozó felhasználók az őket érőfolyamatos vibráció következtében pedig egy speciális ártalomnak vannak kitéve, mely aHAVS nevet kapta. A betegség a kezek és a kar vibrációján keresztül az ujjak zsibbadását ésaz ujjbegyek elfehéredését, gyakori kézremegést és erősödő fájdalmakat okoz. A HAVS(Hand-Arm-Vibration-Syndrome) korlátozza, majd a betegség súlyosbodásával meg isakadályozza a munkavállalókat a finomműveletek elvégzésében, így gyakranmunkaképtelenné teszi őket. (Wolcott, 2004) Az imént felsorolt fizikai -és pszichés bántalmak tükrében egészen könnyen átlátható,miért szükséges a tartós vibrációnak kitett munkavállalók védelmével foglalkoznunk.Amennyiben sikerül megóvni a felhasználókat a vibráció okozta sérülésektől, nem csakbiztonságosabbá és kényelmesebbé, de hatékonyabbá is tehetjük munkavégzésüket. Aprobléma megoldásának legfontosabb momentuma tehát a vibrációnak az emberi testregyakorolt káros hatásainak csökkentése. Az ezzel kapcsolatos óvintézkedések irányulhatnak a 97
  • vibrációt kibocsájtó eszközökre és magára a munkavállalóra is.(forrás: South, 2004, lásd: 4.4ábra)4.4. ábra A vibráció elleni védekezés típusai A tartós vibráció káros hatásainak további elkerülése érdekében a munkáltatóknakmegfelelő védőeszközöket kell biztosítanunk. Ebben segíthet a megfelelő védőruha, kesztyű,illetve a tanácsadás, melyen a vérkeringést akadályozó dohányzás elkerülésére és a kezekgyakori tornáztatására biztatják a felhasználókat. (Wolcott,2004) Klíma Az egészséges emberi test hőmérséklete 36-37,2 Celsius fok közt mozog. Mivel azemberi szervezet hatékony testhőmérséklet-szabályozó rendszerrel rendelkezik, megfelelő 98
  • körülmények közt a test belső hőmérsékletének értéke többnyire állandó. Ugyanakkor tudjuk,hogy a külső hőmérséklet változása nagymértékben meghatározza szubjektív hőérzetünket ésegészségi állapotunkat is. Ha a fiziológia felől közelítünk, azt látjuk, hogy hideg körülményekközt csökken a test hőmérséklete, fokozódik az izmok hőtermelése, melegben viszont averejték elpárologtatásával próbálunk hőt leadni, és a test növekvő hőmérséklete ellenküzdeni. (Kroehmer et al, 2010) A pszichológia oldaláról nézve a helyzetet, azt találjuk, hogya munkavállalók közt, akik úgy ítélik meg, hogy az adott hőmérséklet számukra kellemetlen,azaz túl magas vagy alacsony, csökken a teljesítőképességük, és megnő a munkahelyibalesetek száma, hiszen több hibát vétenek és feszültebbek lesznek. (Baji) A szubjektívhőmérsékletet természetesen számos olyan tényező befolyásolja, mint az életkor, a testalkat,és a ruházat. Az imént áttekintett információk segítségével könnyen belátható, milyen fontosszerepet játszik a dolgozók egészségi állapotában, kényelemérzetében és hatékonyságában amegfelelő munkahelyi klíma kialakítása. Célszerű már a munkafolyamatok tervezésénélmeghatározni az adott folyamat elvégzéséhez ideális hőmérsékletet. Törekedjünk rá, hogy ezaz érték belső munkavégzés esetén 17-23 °C közt, külső munkavégzés esetén, hidegkörülmények közt pedig 0°C felett maradjon. (Kroemer et al, 2010) Ajánlott intézkedések a hőmérsékletváltozás okozta sérülések elkerüléseérdekében: 99
  • (forrás: Bartsch et al) A levegő szennyezettsége Az olyan zárt helyiségekben, mint az irodák, gyakran szembesülünk a belső-légszennyezettség problémájával. Egészségünkre egyaránt veszélyt jelent a por, amikroorganizmusok, a bútorokból származó szintetikus anyagok, és a füst is. Ezek a károsanyagok olyan tünetekhez vezetnek, mint a koncentráció csökkenés, rossz közérzet vagylégzőszervi problémák. A belégzésre alkalmas munkahelyi levegő tisztaságát az alábbi módszerekbevezetésével érhetjük el: (Molnár et al, 1999) • gyakori szellőztetés • ionizáló készülék használata • külön dohányzóhelyiség kialakítása • a levegő tisztítása • légszűrők alkalmazása 100
  • Felhasznált szakirodalom jegyzékeAnkrum, D.R. (1999) Visual Ergonomics in the Office- Guidelines. Occupational Health &Safety. 68, 7, 64-74.Armstrong, T.J., Lawrence, J.F., Radwin, R.G.,& Silverstein, B. (1987) Ergonomics and theeffects of vibration in hand-intensive work. Scand J Work Environ Health 13: 286-289.Baji-Gál, Á., Erdey, M., Eredlyi, Sz., Feiler, J., Lugosi, K., Mihók, B.,& Staller, S.Klímaváltozás Forrás:http://mek.niif.hu/01100/01154/01154.pdf Letöltés dátuma: 2011.03.17.Bartsch J., Hillier, G., Hilzinger, M., Meixner, J., Nagorny, M., Olschner, S., Schäfer, M.,Schnell, A., Schröter, A., Walter R., SuSE Linux User Guide :http://www-uxsup.csx.cam.ac.uk/pub/doc/suse/suse9.0/userguide-9.0/index.html Letöltés dátuma:2011.03.17.Blake, R.,&Sekuler, R. (2004) Észlelés. Osiris Kiadó, Budapest.Bommel, W.J.M.,& Beld, G.J. (2004) Lighting for work: a review of visual and biologicaleffects. Lighting Research and Technology 36: 255-266.Boyce, P.R.,& Eklund, N.H. (2000) Individual lighting control: task performance, mood, andilluminance. Journal of Illuminating 29: 131-142.Bowenzi, M.,& Betta, A. (1994) Low-back disorders in agricultural tractor drivers exposed towhole-body vibration and postural stress. Applied Ergonomics, 25: 231-241.Edwards, L.,& Torcellini, P.A. (2002) Literature review of the effects of natural light onbuilding occupants. National Renewable Energy Laboratory, July 2002.Grandjean, E. (1984) Postural problems at office machine work stations. In E. Grandjean(Ed.), Ergonomics and health in modern offices (pp. 445–455). London: Taylor & Francis,Ltd. 101
  • Gorzsás, Zs. A megvilágítás pszichodinamikai hatása a munkavégzés hatékonyságára.Szakdolgozat, Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar.http://optika.hu/magazin/szakdolg/gorzsi/gorzsi.htm Letöltés dátuma: 2011.03.17.Guastell, J.S. (2006) Human factors engineering and ergonomics: a systems approach,London: Routledge.Hedge, A. (2001): Ergonomic Guidelines for arranging a Computer Workstation—10 steps for users; Cornell University Ergonomics Web site. http://ergo.human.cornell.edu/ergoguide.html Letöltés dátuma: 2011.03.17.Hercegfi, K.,& Izsó L. (szerk.) (2007): Ergonómia; Budapest, TypotexHopkinson, R.G.,& Collins, J.B.(1970) The ergonomics of lighting London: Macdonald & Co.Kroemer, E.H.K., Kroemer, J.H.,& Kroemer-Elbert, E.K. (2010) Engineering Physiology:Bases of Human Factors Engineering/Ergonomics, 3rd edition, London: Wiley.Kwallek, N.,& Lewis, C.M. (1990) Effects of environmental colour on males and females: Ared or white or green office, Applied Ergonomics, 21.4,275 -278Küller, Rikard; Ballal, Seifeddin; Laike, Thorbjörn; Mikellides, Byron; Tonello, Graciela(2006) The impact of light and colour on psychological mood: A cross-cultural study ofindoor work environments. Ergonomics, Vol 49: 1496-1507Mandal, A.C. (1976) Work chair with tilted seat, Ergonomics, 19:157–64.McCormick, E.J. (1970) Human Factors Engineering, New York: McGraw-Hill.Molnár, J., &Ungváry, Gy. (szerk) (1999) Munkavédelem. Gyakorlati tanácsadó ésmunkabiztonság munkaegészségügy, munkahigiéné és foglalkozás-egészségügy területén.Verlag Dashöfer Szakkiadó Kft. 41. aktualizálás és kiegészítés, 2007. november. 102
  • Pheasant, S.(2003): Bodyspace - Anthropometry, Ergonomics and the Design of Work. 2ndedition. Boca Raton, FL: CRC Press.Revelle, T. (2000): Ergonomics 101: Working Painlessly. Interiors & Sources, June 2000.Ridley, R.J.,& Channing, J. (2007) Safety at Work. 7th ed. Oxford: Butterworth-Heinemann.Smith, M.J., Carayon, P.,& Cohen, W.J. (2007):. Design of Computer Workstations. In Sears,A., Jacko, J.(Ed) (2007): The Human Computer Interaction Handbook: Fundamentals,evolving technologies and emerging applications. 2nd edition. Boca Raton, FL: CRC Press.South, T. (2004) Managing noise and vibration at work: a practical guide to assessment,measurement and control, Oxford: Butterworth-Heinemann,Stammerjohn, L.W., Smith, M.J.,& Cohen, B.G.F. (1981). Evaluation of workstation designfactors in VDT operations. Human Factors, 23: 401-412.Stranks, W.J. (2005) Stress at work, management and prevention, Oxford: Butterworth-HeinemannSuhai, F. (1996) Ergonómia, Széchenyi István Egyetem Távoktatási Tagozat.Wolcott, C. (2004) Bad vibrations: Hand-arm vibration exposure and HAVS prevention.Occupational Hazards, 66: 77–80.Wright, A. (1998) Beginners Guide to Colour Psychology. London: Colour Affects LtdEurópai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség Kiadványaihttp://osha.europa.eu/fop/hungary/hu/dload/facts Letöltés dátuma: 2011.03.17. 103
  • ÖTÖDIK FEJEZET: Ergonómia a speciális helyzetű csoportok számára. Amikor a tipikus felhasználóról esik szó, sokunk szeme előtt egy átlagos fizikai ésmentális képességekkel rendelkező, fiatal felnőtt képe jelenik meg. Hogy kit takar az„átlagos” kifejezés? Egy biológiai korának megfelelő testsúlyú, magasságú, izomerejűszemélyt, aki kifinomult, optimálisan működő érzékszervekkel, jó kognitív képességekkel,átlagos intelligencia szinttel és ehhez mérhetően gyors reakcióidővel rendelkezik. Mivel afelhasználók többsége valóban átlagos képességekkel rendelkezik, a lakó-és munka környezettervezése során gyakran csupán az imént bemutatott, „tipikus” felhasználó antropometriaiadatait és igényeit vesszük figyelembe. Így a kialakított élettér valóban biztonságos, a bennetalálható berendezési tárgyak, a használatba vehető eszközök, járművek valóban könnyenkezelhetőek lesznek, de kizárólag az átlagos felhasználó számára. Nem elhanyagolható tény,hogy a felhasználók közt nem csak normál képességű, de sajátos igényekkel rendelkező,enyhe vagy súlyos funkcióveszteséggel élő személyeket is szép számmal találunk. Akülönbség az utóbb említett két csoport közt abban nyilvánul meg, hogy míg az enyheképesség csökkenést mutató személyek képesek egyedül megbirkózni a hétköznapifeladataikkal, addig a súlyosabb problémákkal élő társaik folyamatos segítségre és speciáliseszközök használatára szorulnak (Kroemer, 2006). 1. ábra: Az átlagos képességű és képességcsökkenéssel élő személyek eltérései. 104
  • A megváltozott funkciókat mutató személyek képességei értelemszerűen többtekintetben is eltérhetnek az „átlagos” felhasználó adottságaitól. Adottságaik az öregedés, avárandósság, egy betegség, műtét vagy balesetben elszenvedett sérülés következtébenmegváltoznak. Átlagos képességekkel élő társaikhoz képest nagy egyéni különbségeketmutathatnak nem csak magasság vagy testsúly, de izomerő, fizikai terhelhetőség,mozgáskoordinációs és percepciós készségeik, valamint mentális képességeik terén is. Aképességbeli eltérések következtében gyakran megesik, hogy nem csak a hétköznapirutintevékenységek, de a normál felhasználók számára egyszerűen kivitelezhetőmunkafolyamatok is gondot okoznak számukra (Kroemer, 2006). Gondoljunk csak bele,milyen kihívás előtt áll a várandós kismama, amikor le kell, hajoljon a leejtett borítékért, arövidlátó felhasználó, amikor nem tudja elolvasni a kivetítőn saját prezentációját, vagy amozgássérült személy, akit egy magas küszöb akadályoz a munkahelyére való bejutásban. Könnyen belátható tehát, hogy ezek a személyek egytől-egyig speciális igényekkelrendelkeznek, nem csak környezetük kialakítása, a használatba vehető tárgyak kezelhetősége,de az általuk végzett munkafolyamatok tekintetében is. Mivel eltérő képességeik speciálisodafigyelést kívánnak meg, ergonómiai szempontból a speciális helyzetű csoport tagjainaktekintjük őket. Fejezetünk célja, hogy a látás-és hallássérült személyek, a mozgássérültfelhasználók, az idősek, a várandós kismamák, és a gyerekek példáján át mutassa be azolvasónak a speciális helyzetű csoportok szokványostól eltérő képességeit, és megpróbáljonválaszt adni a kérdésre, hogyan tehető életük az ergonómia segítségével biztonságosabbá,kényelmesebbé és hatékonyabbá. 105
  • 2. ábra: A speciális helyzetű csoportok áttekintése. Mit jelent a speciális helyzetű csoportokra irányuló tervezés? Figyelembe véve a speciális helyzetű személyek különleges igényeit, az ergonómusokérdeklődése egyre inkább arra a kérdésre fókuszál, hogyan lehetne az adott munkakörnyezeteta speciális igényű személyekre számára a lehető leghatékonyabban kialakítani. A tervezés ésfejlesztés során is figyelembe veszi azt az egyszerű, ám gyakran feledésbe merülő tényt, hogya szellemi-fizikai korlátozottsággal élő személyek élete a normál személyre szabottkörnyezetben nem csak kényelmetlen, de veszélyes is lehet. Ebben az esetben az ergonómiaelsődleges célja tehát, hogy olyan élet-és munka körülményeket teremtsen a speciálisképességekkel rendelkező személyek számára, mely nem csak biztonságos és könnyenhasználható, de kényelmes, és egyúttal pozitív élményt is nyújt számukra. Már a tervezéssorán célszerű nagy figyelmet szentelnünk ennek a kérdéskörnek, hiszen a tapasztalat aztmutatja, kellő odafigyelés hiányában gyakran elsiklik a figyelem a tény felett, hogy akialakítandó (munka) környezetben az olyan hétköznapi tárgyak, mint a forgóajtók, a magasküszöbök, szűk bejárati ajtók és alacsony íróasztalok gyakran balesetveszélyesek,kényelmetlenek, ennek okán pedig használhatatlanok a speciális helyzetű csoportok számára.A biztonság és kényelem iránti szükségletek figyelembe vétele mellett nem hagyhatjukfigyelmen kívül azt a tényt sem, hogy azok a személyek, akik a munkavégzésük soránismétlődő akadályokba ütköznek, képességeikkel összeegyeztethetetlen környezetbendolgoznak, kevésbé hatékonyak és kisebb teljesítmény mutatnak fel, mint ideális 106
  • körülmények közt dolgozó társaik. Mindez amellett, hogy tartós diszkomfort érzetet nyújt aspeciális helyzetű munkavállalóknak, negatívan befolyásolja az őket foglalkoztató cégekteljesítménymutatóit is. (Kroemer,&Kroemer, 2001). A speciális helyzetű csoportok igényeihez igazított környezettel szemben támasztottelvárások tehát az alábbiak: • védje az egészséget • legyen biztonságos • tegye élvezhetővé az egyes részfolyamatok elvégzését • biztosítsa a munkavállalók kényelmét • facilitálja a munkahatékonyságot • növelje a teljesítményt A folyamat, melynek eredményeként az imént felsorolt követelmények megfelelőkörnyezetet biztosíthatunk a speciális igényű felhasználóknak, alapvetően két részből áll. Elsőlépésben azonosítanunk kell a felhasználók sajátos igényeit. Körültekintően fel kell mérjükspeciális képességeiket, funkciócsökkenésük mértékét, munkabírásukat, mentálisteljesítőképességüket és ismernünk kell egyéni preferenciáikat. (Robinette, 1998). A részletekbe menő felmérést követően kezdődhet meg - az érintett egyének igényeinekfigyelembevételével- a felmérés során kapott információk gyakorlati használatba vétele,vagyis az olyan eszközök tervezése és fejlesztése, melyek használatával a speciális helyzetűszemélyek élete kényelmesebbé, biztonságosabbá és hatékonyabbá válhat. (Floru&Cnockaert,1991). A speciális igényű személyek képességeinek felmérése olyan tudomány területekbevonásával valósul meg, mint az antropometria, biomechanika vagy pszichológia. 3. ábra: Az ergonómiai felmérés segédtudományai. 107
  • A felmérés lehetséges módszerei Az antropometria A fizikai képességek vizsgálatában és felmérésében az ergonómusok számáraelsődleges segítséget az antropometria tudománya nyújt. Az antropometria feladata az emberitest méreteinek meghatározása, nemzetiségek, életkorok, nemek közti különbségekfigyelembe vételével. A statikus antropometriai változók közé soroljuk a testmagasságot,testsúlyt, váll szélességet, könyök magasságot, a szemmagasságot, a térd és combmagasságát,a csípő szélességet és a kéz adatait. Dinamikus antropometriai változóknak pedig az olyantényezőket tekintjük, mint a helyszükséglet, munkaasztal magasság, kapaszkodási pont, azelérési tartományok és a kényelmes vizuális zóna. Az antropometria alkalmazásának céljanem más, mint a hatékony, biztonságos és kényelmes tevékenységek biztosítása azáltal, hogypontos adatokat nyújt a berendezések, eszközök, gépek, bútorok, munkaruhák és járművekméretének, elrendezésének megfelelő megválasztásához. A tradicionális antropometriaimérések még az olyan eszközök segítségével történtek, mint az antropométer, a rúdkörző, afém mérőszalag vagy fotó-és röntgentechnikai eszközök. A modern vizsgálatok során azantropometriai tervezés és értékelés már a számítógépeknek köszönhetően valósul meg. A 3Dimenziós antropometriai felületek és szkennerek hatékonyabbak a hagyományosmódszereknél, hiszen lehetővé teszik az emberi test képének részletes és gyors modellálását.(Azouz, Shu,&Mantel, 2006)4. ábra: Antropometriai mérések. 108
  • Biomechanika A biomechanika egy, a biológia és a fizika törvényszerűségeit ötvöző határtudomány.Vizsgálatának tárgya az élő test (testrész) térbeni és időbeni hely-, illetve helyzetváltoztatása,valamint az élő testben (testrészben) lezajló mozgások, ezen belül is a mozgások ideg-izomkapcsolata, energetikája. A biomechanika mechanikai alapelvek és módszerek alkalmazásávalvizsgálja az emberi test biológiai rendszerét. (Kroemer, Kroemer,& Kroemer-Elbert, 2001). Fiziológia A munkafiziológia számos vizsgálatot alkalmaz annak feltárására, hogy alkalmas e azadott munkafolyamat elvégzésére a munkavállaló. A mérések során fizikai aktivitás éspihenés közben vizsgálják az egyén teherbírását, izomerejét, oxigén felvételét ésszívfrekvenciáját. Gerontológia Az öregedés élettanával - és kórtanával foglalkozó tudomány, mely alkalmazottkutatásokkal vizsgálja az életfolyamatok változásait és az öregkor jellemzőtörvényszerűségeit, az idős emberek fiziológiai, pszicho szociális és funkcionális képességeit.Az idősek fiziológiai állapotának felmérése életminőség skálák, és a Tinetti-féle egyensúly ésjárásvizsgálat segítségével történik. A pszichés állapot felmérése elsősorban olyan teszteksegítségével valósul meg, melyek a kognitív működés, a szorongás és depresszió mértékétvizsgálják. A funkcionális tevékenységek vizsgálatára legalkalmasabb módszerek pedig anapi élettevékenységet (fürdés, étkezés, mosdóhasználat, öltözködés, közlekedés) vizsgálóADL skála, és a mindennapos eszközhasználatot(bevásárlás, telefon használata, főzés,házimunka) felmérő IADL skála. (Hooyman&Kiyak, 2007) Pszichológia A terhelhetőség és teljesítőképesség mértékét nem kizárólag a fizikai tényezők, sokkalinkább a fizikai és pszichológiai tényezők együttese határozza meg, (Floru &Cnockaert,1991). A speciális helyzetű munkavállalók mentális képességeinek felmérésére apszichológia tudományának segítségével valósul meg. Módszerként a legkézenfekvőbb azintelligenciamérő eljárások, szenzoros-motoros képességet vizsgáló tesztek, személyiségkérdőívek és interjúk használata (Kroemer, Kroemer,& Kroemer-Elbert, 2001). Speciális helyzetű csoportok áttekintése Látássérültek 109
  • A külső információk több mint harmadát a szemünk fogja fel, így kétség sem férhozzá, hogy egyik legfontosabb érzékszervünk a szemünk. Nyilvánvaló, ha egy esetlegeslátássérülés következtében a világból érkező vizuális ingerek befogadó képessége csökken,vagy megszűnik, komoly problémákkal találjuk szemben magunkat. Mielőtt azonbanrátérnénk a látássérült személyeket segítő ergonomikus eszközök áttekintésére, nézzük,melyek a leggyakoribb látásproblémák, melyekkel a hétköznapokban meg kell küzdenünk. Ha a vizuális képességek zavarai közt keresgélünk, rögtön a listavezetők közt találjuka távol-illetve rövidlátás problémáját. A távollátás, azaz hypermetropia nem betegség, hanemegy fénytörési hiba, melynek köszönhetően az emberek csaknem fele homályosan látja aközeli tárgyakat. A távollátás gyakran öröklött okokra vezethető vissza, ám figyelemreméltóadat, hogy kialakulásának esélye a korral nő. Ennek oka a szemek alkalmazkodásiképességének fokozatos csökkenésében keresendő. (American Optometric Association, 1998) 5. ábra: A szem alkalmazkodási képességének (dps) változása, az életkor függvényében 10 és 70 éves kor között. A myopiában szenvedő, azaz közellátó személyek számára –a távollátókkalellentétben-a közeli tárgyak fókuszálása nem okoz problémát, a távoli objektumokat azonbanhomályosan és nehezen látják. Amíg a távollátás kialakulása az időskorral hozhatóösszefüggésbe, addig újabb felmérések arra is rámutattak, hogy a rövidlátók köztugrásszerűen emelkedik a fiatalok aránya: csaknem minden negyedik kis-és középiskolás diákközellátó. (American Optometric Association, 1998) Szintén gyakori látászavar a homályoslátást eredményező szemtengelyferdülés (asztigmia) és a szürkületi látást nehezítő 110
  • farkasvakság is. Az öregedés során egyre gyakrabban jelentkeznek az olyan problémák, minta csőlátáshoz vezető zöld hályog vagy a látásvesztéshez vezető szürke hályog. Említéstérdemelnek továbbá a színlátás zavarai is: a színtévesztés és a színvakság. Az előbbi egy főlegférfiakra jellemző zavar, mely többnyire a vörös és zöld szín érzékelésének képtelenségébennyilvánul meg, az utóbbi viszont a színek megkülönböztetésének képtelenségét jelenti.(Sekuler-Blake, 2004) Utolsóként említjük a szemek vakságát, mely egyértelműen a látássérüléslegsúlyosabb formája. Azt, hogy ma 45 millió ember szenved teljes-vagy részleges vakságban(WHO), okozhatják öröklött tényezők, a szem-agy közti kapcsolat hiánya, de cukorbetegség,trombózis, baleset vagy fertőzések is. A WHO adatai szerint a világon mintegy 314 millió személy szenved látászavarban.Az ergonómia jól körülhatárolható feladata ebben az esetben, hogy lehetővé tegye a hatékonyés biztonságos munkavégzést a látásproblémákkal küzdő munkavállalók számára. Az enyhébbtípusú látászavarban szenvedő, közel-távollátó, vagy szemtengelyferdüléssel élő felhasználókszámára hasznos segédeszköznek bizonyul a szemüveg, a kontaktlencse, a nagyító, és a távcsőis. Munkavégzésüket az írásvetítők, projektorok biztosításával és a számítógépekszövegszerkesztő szoftverében, web böngészőben a megnövelt betűméret alkalmazásávalsegíthetjük. A súlyos látássérültek, azaz a vak felhasználók igényeinek figyelembevételekorazonban nagyobb körültekintéssel kell eljárnunk. Az épületek tervezésekor figyelembe kellvennünk, hogy a lengő- és forgóajtó számukra ütközésveszélyt jelentenek, ezértgondoskodnunk kell az alternatív, akadálymentes bejárati ajtók kialakításáról. Mivel a vakokés gyengén látók számára is nagy segítség a bejárat megtalálásában, ha az kontrasztosanelkülönül a környező falfelületektől, érdemes sötét-világos szín használatával, fény-árnyékhatással kiemelni a bejárati ajtókat. A berendezés kialakítása során ügyelni kell arra,hogy bútorok, eszközök felépítése ne legyen balesetveszélyes, elhelyezésük pedig lehetőlegállandó legyen. Ez utóbbi szempont a megtanult útvonal rögzítéséhez segíti hozzá őket. Azírást és az olvasást vak személyek számára a Braille-írás teszi lehetővé, nagy segítség hogymanapság már a számítógépek is felszerelhetők Braille-kijelzőkkel és Braille-nyomtatókkal.A látássérült személyek hatékony munkavégzéshez járulnak hozzá az érintőképernyő és aképernyőolvasó szoftverek is, melyek felolvassák a leütött billentyűket és a képernyőn láthatószövegeket, illetve együttműködnek a számítógéphez csatlakoztatható Braille-kijelzőkkel.Mivel a vak felhasználók nem használják az egeret, csak a billentyűzetet, ezért fontos az 111
  • internetes honlapok és számítógépes szoftverek akadálymentesítése. Biztonságosközlekedésüket pedig az olyan eszközök segítik, mint az épületen belüli vezetősáv vagy a„Superbat” készülék. Ez az eszköz visszhanglokáció segítségével deríti fel a vak felhasználóelőtti teret, speciális akusztikus jelzést alkalmaz, ha akadályt észlel, és bizonyos objektumok,mint például a vasútállomás megtalálását is segíti.(Mihajlik&Tatai, 2004) Hallássérültek Az emberi fül által hallható hang tartománya többnyire 20 Hz és 20 kHz közt mozog.A halláskárosodás a hallás érzékenységének romlását jelenti (Sekuler-Blake, 2004) Aprobléma az össznépesség 10% át érinti, jelenléte pedig hosszútávon kommunikációsnehézségeket, rossz szociális képességeket, negatív életminőséget, romló teljesítményt éscsökkent hatékonyságú munkavégzést okozhat. A magas frekvenciákra való érzékenység fokozatos csökkenése 60 év fölötttermészetesen bekövetkező, az öregedéssel járó folyamat. Meglepő adat azonban, hogy ahallássérült emberek csupán 20%ának kora haladja meg a 65 évet. Ebből könnyen levonható akonklúzió, miszerint a halláskárosodásban érintett személyek többsége fiatal. A fiatalkorihalláskárosodás kiváltó okai közt szerepel a krónikus közép-fülgyulladás, a dobhártyasérülése, az örökletes tényezők, kardiovaszkuláris zavarok, a környezeti ártalmak közül pediga túl hangos zenehallgatás és a zajos munkakörnyezet. A halláskárosodásnak alapvetően két típusát különböztetjük meg: a nagyothallást és asiketséget. Nagyothallónak számítanak azok a személyek, akik csökkent mértékben érzékelika hangokat, ugyanakkor képesek az érthető beszédre. Speciális eszközként a hallókészülék az,melynek segítségével megértik a hangzó beszédet, de a szájról olvasás képessége is fontosszerephez jut az általuk használt kommunikációban. A hangérzékelés teljes elvesztésétsüketségnek nevezzük. Siketnek tehát azt a személyt nevezzük, aki vagy egyáltalán nem hallsemmit, vagy csak az erőteljes mély hangokat észleli, így fő kommunikációs eszközként ajelbeszédet használják. A siketség gyakran öröklött, míg más esetekben betegség, baleset,gyógyszer mellékhatásaként jelenhet meg. Azoknál, ahol a siketség velük születettrendellenesség, a beszéd nem fejlődik ki, így képtelenek a kimondott szóval valókommunikációra. Őket siketnémáknak nevezzük. (Sekuler-Blake, 2004) A hallássérült személyek nagy számára való tekintettel, közös érdekünk, hogymegtaláljuk azokat az eszközöket, melyekkel a hétköznapi tevékenységeik gördülékenységétés munkavégzésük hatékonyságát elősegíthetjük. A nagyothallók munkavégzése az olyansegédeszközök, mint a megfelelő hallókészülékek és az un. indukciós (induktív) hurok 112
  • alkalmazásával könnyíthető meg. Javulás érhető el teljesítményükben, ha a munkavégzésükszemélyes kapcsolattartáson keresztül valósulhat meg, hiszen így lehetőség nyílik számukra aszájról olvasásra. Az elvégzendő feladatokat azonban ajánlott írásban (is) kiadni számukra. Atúl zajos környezetben dolgozó személyeket célszerű dupla ablaküveggel, hangszigeteltfalakkal, ajtókkal megóvni a további halláskárosodástól. (Guastello, 2006) A siketfelhasználók munkakörülményeit a jelbeszéd alkalmazásának biztosításával, írásos feladatmegjelöléssel és a személyes kapcsolattartás alkalmazásával javíthatjuk. Nagy segítségetnyújt továbbá az ún. automatikus beszéd felismerő készülék (ASR), mely a beszédet amonitoron megjelenő, írott szöveggé alakítja. (Woodcock, 1997) Mozgássérültek Mozgássérültségről olyan fiziológiai, anatómiai vagy pszichológiai fogyatékosságesetén beszélünk, amikor az adott tényező oly mértékben változtatja meg a test struktúráját,hogy ennek következtében a személyek mozgásukban korlátozottá válnak. Amozgássérültséghez vezető okok közt találjuk többek közt a bénulásokat, ortopédiaielváltozásokat, izombetegségeket, agykárosodás utáni rendellenességeket, amputációkat és avégtaghiányos fejlődési rendellenességeket is. (Kroemer, Kroemer,& Kroemer-Elbert, 2001)A mozgássérült személyek fizikai korlátozottsága, nagymértékben megnehezíti számukra ahétköznapi életet: akadályozza őket a napi rutin tevékenységek és a munka elvégzésébenvalamint szociális interakcióikban is. (Leyendecker, 2005). Az ergonómia előtt áll a feladat, hogy olyan felszerelést és eszközöket biztosítson amozgássérült személyek számára, melyek segítségével könnyebben, biztonságosabbanközlekedhetnek, képessé válhatnak önállóbb életet élni és hatékonyabban elvégeznifeladataikat. Az elsődleges feladat tehát a mozgássérült egyének képességeinek felmérése. A mérésa már korábban említett tudományterületek, többek közt az antropometria segítségével valósulmeg. Célja a mozgássérült egyének visszamaradt képességeinek felmérésére, hiszen csak akörültekintő felmérést követően kerülhet sor arra, hogy pontosan olyan környezetet alakítsunkki, mely segít a mozgássérültség akadályainak leküzdésében. E folyamat során nagy szerep jutaz olyan segédeszközöknek, mint az egyénre szabott ortézisek (csuklószorító, járógép,lúdtalpbetét, ortopédcipő, fűző), és biomechanikai eszközök (protézisek és művégtagok). A 113
  • mozgás szabadságát a mozgássérültség súlyosságától függően az olyan rehabilitációssegédeszközök biztosítják számukra, mint a botok, mankók, járókeretek, a kerekesszék, és alépcsőjáró gép. (Kroemer, Kroemer,& Kroemer-Elbert, 2001) A kerekesszék funkciója sokoldalú. Azon túl, hogy lehetővé teszi a szabad mozgást, ésstabilitást ad, támasztja a lábakat és a törzset, biztonságosan fékezhető, így lehetővé teszi azülő emberek számára, hogy elérjék és kézbe vegyék a környezetükben lévő tárgyakat éskönnyen ki-be szálljanak székükből. (Mayall& Desharnais, 1995) 6. ábra: A klasszikus (bal oldali) és az elektromos (jobb oldali) kerekesszék. Forrás: www.meyra.hu Ergonómiai szempontból kiemelkedő fontosságú tény, hogy a kerekes székekhasználata csak a környezet teljes körű akadálymentessége révén valósulhat meg. Mit jelent ateljes akadálymentesítés? Az épület vagy intézmény összes közhasználatú funkciójánakkomplex akadálymentesítését: akadálymentes parkoló, bejárat, mosdó, valamint az ezeketösszekötő útvonal akadálymentességét. Ahhoz, hogy kerekesszékkel önállóan megközelíthetőlegyen az adott épület, a bejárat és a járda magassága közti különbséget maximum 5%osrámpával, függőleges személyemelő berendezéssel, lifttel lehet áthidalni. A bejárat és azépületen belüli ajtók mindkét oldalán biztosítani kell a használathoz szükséges legalább 1.50 x1.50 m-es szabad helyet a kerekesszékkel történő manőverezés biztosítása érdekében.Amennyiben beléptető kapun keresztül kell bejutni, gondoskodni kell arról, hogy a kerekesszékes személy számára is alkalmas legyen. Nem hagyhatók el a lapos, lekerekített élűküszöbök, könnyen kezelhető, maximum 90-110 cm magasságú kilincsek sem. Azakadálymentes mosdó (5. ábra) kialakításában nagy szerep jut az olyan speciális eszközöknek, 114
  • mint csúszásmentes padlólapok, a dönthető mosdó és tükör, süllyeszthető zuhanytálca, fix-ésfelhajtható kapaszkodók, kádülés és az ergonómiai ülőke. (Wilkoff, Wilkoff,& Abed, 1998). A mozgássérült személyek hatékony munkavégzése elképzelhetetlen a számukraideális munkafelület biztosítása nélkül. Irodai munka esetén nagy segítséget nyújt az állathatómagasságú íróasztal, a görgős tároló szekrények és a térd szabadságát segítő íróasztalok, akéz-vagy kartámasztók, amelyek csökkentik a kar elfáradását, vagy túlmozgásos mozgássérültszemély esetén a kar rögzítését biztosítják. A hagyományos billentyűzet és egér használataproblémát jelenthet azok számára, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják mozgatni akarjukat, kézfejüket. Az egyén mozgássérültségének fokát figyelembe véve ezért olyanadaptív hardvereket kell biztosítanunk a munkavállalók számára, melyekkel könnyebben,egyszerűbben dolgozhatnak. Olyan eszközök, mint a billentyűzet-rátét, a megnövelt méretűbillentyűzet, súlyosabb esetben a lábbal működtethető egérhelyettesítők, hangfelismerőszoftverek, érintőképernyős, fejpálcás számítógép segítségével teljes értékű munka végezhető. Idősek A Ford munkatársai nemrégiben új ötlettel rukkoltak elő: ergonómiai mérnökeikszámára olyan speciális öltözéket fejlesztettek ki, melynek segítségével saját bőrüköntapasztalhatják meg az öregedés hatásait. A ruhában található fémmerevítők nehezítik a nyak,a térdek, a könyökök, és a hát mozgatását is. Ennek köszönhetően az ergonómusokkönnyebben és hatékonyabban tervezhetnek az idős felhasználók igényeihez igazodó autókat.Meglepőnek tűnik az újítás, ám nem véletlen, hogy egyre nagyobb figyelem irányul arra,hogy az olyan használati eszközök, mint az autók vagy bútorok kialakítása az idősödőkorosztály számára is megfeleljen. Az idősek száma ugyanis időközben elérte a fél milliárdosértéket, mely igen nagy szám a jelenlegi 6 milliárdos világnépesség tükrében. Az idősek esetében a szervezet belső-és külső környezeti jelekhez valóalkalmazkodása fokozatosan megváltozik, ez pedig külső-belső változásokat hoz magával. Azöregedés folyamata külsőnkön a magasság csökkenésével, a haj ritkulásával, a bőrszárazságával és a ráncosodással érezteti hatását. Ami a belső folyamatokat illeti, az agyoxigénfogyasztása fokozatosan csökken, a szaglás és hallás romlik, a tüdő zsugorodik, aszemlencse rugalmatlansága miatt romlik a látás, lassabbá válnak a reflexeink, csökken azizomerőnk, csontjaink pedig merevebbé és törékenyebbé válnak. (Ostlere&Gold, 1991) Azagy öregedésével megváltoznak a mentális képességeink is; nehezebben tanulunk,könnyebben felejtünk el dolgokat és kis százalékban ugyan, de megjelenik az időskori 115
  • dementia is. (Selkoe, 1992). A képességek csökkenésének mértéke persze nagy egyénikülönbségeket mutat. Vannak, akik csak kismértékű antropometriai változást produkálnak,míg mások néhány éven belül jelentős súlyt vesztenek, fogaik nagy részét elveszítik, ezzelpárhuzamosan izmaik ereje és aktivitásuk szintje is lecsökken. Az idősek megváltozottképességeik okán kevésbé érdeklődnek a munkájuk iránt, és kisebb hatékonysággal végzik elfeladataikat. Az ergonómusok célja ezért éppen az, hogy a környezet céltudatos tervezésévelkompenzálhatóvá váljanak a sokak által negatívan megélt képesség csökkenések. A feladattehát, hogy megváltozott képességeikhez igazítva kényelmes és jól használható környezetetbiztosíthassunk az idős emberek számára. Vizuális problémák esetén az időskorban megjelenőtávollátást vagy zöld hályogot szemüveggel, korrektív lencsékkel kompenzálhatjuk. Eszközökterén nagy segítséget nyújt ekkor a megnövelt méretű képernyő, a nagy címkék, jobb felületimegvilágítás és az élénk, kontrasztos színek alkalmazása. Nagy segítség továbbá, hamegemeljük a munkafelületek szélét, ezzel akadályozva meg a tárgyak leesését a nehezenhajlongó idősek asztaláról (Finlay, Bayles, Rosen,&Milling, 1983) Az időskori hallászavarokzavaró hatását hallókészülékek és csendes munkakörnyezet kialakításával segíthetjük.(Huey,Buckley, & Lerner, 1994), míg a mozgásos diszfunkciókat a korábban már bemutatott,akadálymentes környezet kialakításával ellensúlyozhatjuk. Vizsgálati eredmények szerint amunkahatékonyság további növekedését eredményezi a munkafelület megfelelőmagasságának beállítása, és az erős, megfelelő támaszt nyújtó székek alkalmazása is.(Kroemer, Kroemer,& Kroemer-Elbert, 2001) Kismamák A várandósság időszaka kétségtelenül az egyik legfontosabb és legszebb élmény a nőkéletében. Könnyen beláthatjuk azonban, hogy ez a 9 hónap nem csak pozitív élményeket, deszámos nehézséget is tartogat a leendő anyukák számára. Azonnal átérezhetjük helyzetüket,amint megpróbáljuk elképzelni, milyen lehet úgy autót vezetni, irodai munkát végezni,mozgólépcsőn egyensúlyozni vagy egyszerűen csak lehajolni a tollunkért, hogy közben egynagy pocak és plusz húsz kiló nehezíti a dolgunkat. Nyilvánvaló, hogy a várandósság komoly mentális és fizikai változásokat okoz azanyai szervezetben. Ahhoz azonban, hogy megérthessük ezek ergonómiai vonatkozását, átkell tekintenünk, milyen természetű problémákkal szembesülnek a kismamák a terhesség 40hete során. Az első trimeszter olyan jellegzetes tünetekkel érkezik, mint a reggeli rosszullétek,a fáradékonyság, a koncentrációs zavar, memória problémák, a szédülés és változó hangulati 116
  • állapot. (Striegel-Moore, Goldman, Garvin,&Rodin, 1996). Ergonómiai szempontból azonbanennél jóval kockázatosabb időszaknak tekintjük a második-harmadik trimesztert, amely amama biztonsága és a baba egészséges fejlődése szempontjából is meghatározó. Erre az időszakra a kismamák antropometriai méretei a progeszteron és az ösztrogénnevű hormonoknak köszönhetően nagymértékben megváltoznak. Nem véletlen, hogy aproblémák nagy részéért épp a megváltozott testméret és súly tehető felelőssé. A folyamatostestsúlygyarapodás következtében ugyanis a kismamák mozgása egyre nehezebbé ésbizonytalanabbá válik, lábuk pedig már viszonylag kis ácsorgás után is megdagad. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy sokuknak a gerincoszlopra háruló terhelés miattkialakuló derékfájással (Low-back-Pain-LBP) is meg kell küzdeniük. (Orvieto, Achiron, Ben-Rafael, Gelernter,& Achiron, 1994). A pocak növekedése azonban nem csak a napközbeni tevékenységek elvégzésébenakadályozza a kismamákat. A nagy has, a gyomorégés és az esetleges keringési problémákmiatt ugyanis a korábban megszokott alvó pózok felvétele, azaz maga az alvás iskényelmetlenné válik számukra. Az imént felsorolt nehézségek tükrében már könnyen átlátható, hogy megváltozottméreteik és képességeik miatt az állapotos anyukák különleges ergonómiai bánásmódotigényelnek. Már a munkafolyamatok kijelölésekor érdemes figyelembe venni, hogy az utolsóhónapokban a kismamák számára már az olyan egyszerű, hétköznapi mozdulatok, mint alehajlás, a cipekedés is nagy nehézséget okoz. Tevékenységek, melyeket saját maguk és a magzat védelme érdekében kerülniük kell: kimerítő fizikai munka 10kg-nál nehezebb súlyok ismételt emelése három óránál hosszabb egyhelyben állás zajos munkakörnyezet folyamatos rázkódással járó feladatok állandó stressz a veszélyes vegyi anyagok, radioaktív sugárzás fokozott fertőzésveszély magas munkaóra szám túlórák vállalása állandó ülő tevékenység 117
  • Megváltozott képességeik tükrében fizikai munkavégzés helyett érdemes szellemimunkát igénylő, egyszerűbb feladatokat bízni rájuk, valamint rövidebb munkaidőt kijelölniszámukra, melyet a szokásosnál több, rövidebb szünettel szakíthatnak meg. A munkaruhakiválasztásakor kerülendő a szoros, feszülő ruha előírása, helyette a természetes anyagbólkészült ruhák és lapos talpú cipők használata javallott. Állómunka esetén a legbiztonságosabba magas munkafelületek biztosítása. Mivel a munkakörnyezetben a test előtti tér lecsökken,ülő munkavégzés során célszerű speciális íróasztalt biztosítani számukra. Az ergonomikusíróasztalok hasznossága egyrészt az állítható magasságban, másrészt az asztallapdönthetőségében rejlik, ami lehetővé teszi, hogy a kismamáknak ne kelljen az asztal fölégörnyedniük, hanem pihentető testhelyzetben dolgozhassanak. Mivel a hát-és gerinc fájdalmak rossz testtartáshoz és hibás mozdulatokhoz vezetnek,fontos, hogy nagy figyelmet szenteljünk a kismama helyes tartásának is. Ebben segítenek azolyan ülőalkalmatosságok, melyek minden helyzetben egyenesen, stabilan tartják a gerincét.Erre a célra a legalkalmasabbak az állítható magasságú, támlás székek, melyek preventívfunkciója a hátat támasztó párnák segítségével növelhető. Fáradékonyságukra és csökkenőterhelhetőségükre való tekintettel, jó megoldás egy speciális pihenőszoba kialakítása is amunkahelyen. Az alvásproblémák megszüntetésében bevethetőek az ergonómiai párnák,melyek a kismamák antropometriai méreteihez igazodva ideális, aktív támaszt nyújtanak anyaki gerinccsigolyák és az izomzat számára, így minden alváshelyzetben kényelmesek. Abab alakú párna például teljes hosszában támasztja a kismama testét, aki így bármilyenhelyzetben kényelmesen tud aludni. Gyerekek 118
  • Mindannyiunk közös érdeke, hogy gyermekeink boldog, egészséges felnőttécseperedhessenek. Ennek elérésében pedig a szülői szereteten és gondoskodáson túl abiztonságos környezet és egészséget támogató körülmények kialakítása is nagy szerephez jut.Célunk tehát olyan óvó környezetet biztosítani a gyermekek számára, mely azáltal, hogyalkalmazkodik a gyerekek fizikai-és szellemi képességeihez, biztosítja számukra azegészséges fizikai és szellemei fejlődés lehetőségét. (Kroemer, 2001). Hogyan valósulhatmeg mindez? A biztonságos környezet kialakításában az első lépés a gyerekek biológiaikorának, antropometriai méretének, képességeinek megfelelő bútorok tervezése. Vonatkozikez minden olyan bútorra, mely a gyerekek környezetében megtalálható: az ágyra,konyhaasztalra, mosdókagylóra, íróasztalra és iskolapadra egyaránt. (Püspök, 2009) A gyerekek bútorainak tervezésekor és kiválasztásakor a következő szempontokat kellfigyelembe vennünk: • illeszkedjen a gyerekek életkorának megfelelő antropometriai méreteihez • készüljön egészségre ártalmatlan anyagból • a balesetveszély elkerülése érdekében sarkai legyenek tompa végűek • könnyen kezelhetőség érdekében formájuk legyen egyszerű • legyenek helytakarékosak, könnyen összeszerelhetőek és átalakíthatóak • kövessék a gyerekek gyors növekedését • fejlesszék az asszociációs készséget 119
  • 120
  • A tervezés során figyelembe kell vennünk a gyermek és a felnőtt test antropometriaiméretei közti különbségeket, magasságukat, súlyukat, izmaik fejlettségét, gyorsnövekedésüket, fizikai kapacitásukat és kognitív tulajdonságaikat is. A körültekintő tervezéshiányában ugyanis könnyen kialakulhat a gyerekkori derékfájás. (Burton, Clarke,McClune,&Tillotson, 1996) A derékfájás ugyanis nem csak az idős személyek vagy akismamák problémája. Meglepő módon már három éves gyerekeknél is megjelenhet, ahátfájós gyerekek száma pedig ugrásszerűen megnő a serdülőkor beköszöntével. A deréktájifájdalmak kialakulásában nagy szerep jut a gyerekek antropometriai változásainak, az éretlengerinc számára megterhelő sportoknak, és az olyan rendszeres, hosszú időn át tartó ülőtevékenységek folytatásának is, mint a tévézés vagy a számítógépezés. (Hollingworth, 1996)Mivel azonban a gyerekek nem csak kikapcsolódás (tévénézés, számítógépes játékok,internet) közben, de az iskolai tanórákon, szakkörökön, tömegközlekedés és leckeírás soránegy helyben ülnek, az üléssel töltött órák száma nehezen csökkenthető. Az ergonómusok előtttehát nem kisebb kihívás áll, mint hogy olyan (munka) környezetet tervezzenek ésfejlesszenek ki a gyerekek számára, melyek nem csak gyors növekedésükhöz, felnőttektőleltérő test arányaikhoz, aktuális izomerejükhöz, de tevékenységeik döntően ülő jellegéhez isilleszkednek. Kezdjük hát a sort rögtön a csemeték rendelkezésére álló ülőalkalmatosságokszámbavételével. A székek feladata az lenne, hogy illeszkedjenek a gyermek test méreteihez,és egyúttal biztosítsák a mozgás szabadságot is az izmok kifáradásának elkerülése érdekében.(Laville, 1985) Az ergonómusok viszonylag hamar felismerték, hogy a klasszikus székek nemfelelnek meg ezeknek a követelményeknek. Merev felépítésük, gerincoszlopot terhelő, izomfeszülést okozó kialakításuk nem támogatja a gyerekek egészséges fejlődését. Így az utóbbiévtizedekben egyre fontosabb szerephez jutottak azok a székek, melyek nem csak szépek éskényelmesek, de stabilan tartják a gerincet, alkalmasak a láb megtámasztására, és bármikoralkalmazkodnak a gyerekek által felvett ülőpozíciókhoz is. A gyerekek igényeire tervezettszékeknek jelenleg négy típusát találjuk meg a piacon. A két legelterjedtebb típus a kicsikmikrovilágához igazított, óvodákból már jól ismert ún. alacsonyszék, és a felnőttekénél isnagyobb ún. magas szék. Ez utóbbi arra hivatott, hogy a gyerekek könnyedén felérjék afelnőttek „világát”, ám túlzott méretei miatt instabilnak és kevésbé biztonságosnak bizonyult,akárcsak az ún. Booster ülésemelők. (Püspök 2009) A leghatékonyabbnak ez idáig a PeterOpsvik által tervezett Tripp-trapp szék bizonyult. Az ergonomikus szék nem csak hogyfelemeli a gyerekeket a sztenderd asztalok magasságába, de egyúttal stabilitást, támasztnyújtanak a gerincüknek, és dinamikusan igazodik a gyerekek gyors méretbelinövekedéseihez is, így egészen felnőttkorukig tartó használatot biztosít számukra. 121
  • Akárcsak a székekre, az íróasztalokra is igaz, hogy kényelmes használata csak akkorbiztosított, ha a gyerekek antropometriai adataihoz igazodva lehetővé teszi a változatosmunkapózok felvételét, az ülő-és álló munkát egyaránt. A gyerekekre szabott ergonomikusmunkakörnyezet kialakításakor fontos lépés a számítógép megfelelő elhelyezése is, hiszen afelmérések szerint a gyerekek jó része már nem kikapcsolódás eszközéül választja, de aziskolai tanórákon és otthon, házi feladat írásakor is számítógépen dolgozik. A computermegfelelő elhelyezésére, és rendeltetésszerű használatára azért is kell nagy hangsúlytfektetnünk, mert a számítógép folyamatos, nem rendeltetésszerű használata egy komolybetegség, a CVS (computer-vision-syndrome) kialakulásához vezethet. A felnőttek 70% átérintő probléma, melynek tünetei a fejfájás, kettős látás, szem szárazság, fókuszálásiproblémák, homályos látás, egyre gyakrabban bukkannak fel gyerekek körében is. (Verma,2001) A gyerekek számítógép használatakor érdemes odafigyelni rá, hogy • a gyerekek számára kialakított irodai székeket használjunk • úgy állítsuk be a szék magasságát, hogy a monitor kényelmesen, a nyak feszülése nélkül látható legyen számukra • a monitor felbontása megfelelő méretű legyen • a szem-monitor távolságot nagyjából 60 cm-re állítsuk be • gyerekek számára tervezett billentyűzetet és egeret válasszunk • a csukló pihenő pozícióban legyen egerezés közben • kisebb szünetek szakítsák meg a számítógép előtt töltött órákat • limitáljuk a számítógép előtt töltött órák számátforrás: http://ergo.human.cornell.edu/cuweguideline.htm A gyermekkori derékfájás és látásproblémák mellett egyre komolyabb problémátjelent a túlsúlyos gyerekek számának fokozatos növekedése is. A gyermekkori elhízás oka ahelytelen táplálkozási szokásokban, az inaktív életmódban, a csökkenő fizikai aktivitásban ésaz ülőtevékenységgel töltött órák magas számában keresendő. (Kovács, Fajcsák,Gábor,&Martos, 2010). Az elhízás nem csak a mozgásunkat teszi nehezebbé, de olyankockázatokat is rejt magában, mint a hipertónia, az anyagcserezavar, egyes ízületielváltozások. (Szamosi, 2010). A gyermek-és serdülőkori elhízás kockázata azonban 122
  • hatékonyan csökkenthető, ha nagyobb figyelmet fordítunk a túlsúly kialakulásához vezetőokok felszámolására. A feladat természetesen nem az, hogy kevesebb evésre ésönsanyargatásra neveljük a gyerekeket. A hangsúly sokkal inkább azon van, hogy olyan aktívtevékenységek kipróbálására ösztönözzük őket, mint az úszás, túrázás, biciklizés,hegymászás, melyek amellett, hogy egészséges alternatívái lehetnek a tévé előtt töltöttdélutáni programoknak, anyagcseréjüket is felgyorsíthatják. E tevékenységek biztonságos ésélvezetes gyakorlásában nyújtanak nagy segítséget a gyerekek számára kialakítottsportlétesítmények, túra útvonalak, bicikli utak, és az iskolán belül épített uszodák,kosárlabda- foci-és futópályák. (Kroemer et al 2001) Ebben a fejezetben tehát megismerkedtünk a speciális igényű csoportoknak valótervezés néhány problémájával és az azokra adott ergonómiai válaszokkal. Ez a fejezet azértis fontos, mert az ergonómia fejlődési trendjeinek vizsgálata arra mutat, hogy a speciálisigényű csoportoknak való tervezés a közeljövőben, a kognitív- és szoftverergonómia mellett,az ergonómia legjelentősebb területévé léphet elő.Felhasznált szakirodalom jegyzékeAzouz, Z.B., Shu, C.,& Mantel, A. (2006) Automatic locating of anthropometric landmarkson 3D human models. Third International Symposium on 3D Data Processing, Visualizationand Transmission (3DPVT 2006). Chapel Hill, North Carolina, USA, June 13-16, 2006.Burton, A.K., Clarke, R.D., McClune, T.D.,& Tillotson, K.M. (1996) The natural history oflow back pain in adolescents. Spine, 21: 2323-2328.Dr. Szamosi Tamás (2010) A gyermek és serdülőkori elhízás fiatal felnőttkorikövetkezményei. IME 7: 47-48.Finlay, O.E., Bayles, T.B., Rosen, C.,& Milling, J. Effects of chair design, age and cognitivestatus on mobility. Age Ageing 12: 329-335.Floru, R.,&Cnockaert, J-C. (1991) Introduction á la psychophysiologie du travail. Nancy:Preses Universitaries Nancy.Guastello, S.J. (2006) Human Factors Engineering and Ergonomics. London: Routledge.Hollingworth, P. (1996) Rheumatology back pain in children. British Journal ofRheumatology, 35: 1022-1028. 123
  • Hooyman, N.R., Kiyak, A. (2007) Social Gerentoloy: a Multidisciplinary Persepctive.Pearson: Allyn&Bacon.Huey, R.W., Buckley, D.S.,& Lerner, N.D. (1994) Audible performance of smoke alarmsounds. Proceedings of the Human Factors and Ergonomics Society, 38th Annual Meeting,Santa Monica, CA.Kovács V.A., Gábor, A., Fajcsák Zs.,& Martos É. (2010) Sportolási szokások és inaktívéletmód óbudai általános iskolások körében. Orvosi Hetilap, 16: 652-658.Kroemer, K.H.E. (2006) „Extra-ordinary” Ergonomics. How to accomodate small and bigpersons, the disabled and elderly, expectant mothers, and children. Boca Raton, FL:Taylor&Francis.Kroemer, K.H.E.,& Kroemer, A.D. (2001) Feeling good at work. In Kroemer, K.H.E.,&Kroemer, A.D. (eds) Office Ergonomics, 129-191. London: Taylor&Francis.Kroemer, K.H.E., Kroemer, H.B.,& Kroemer-Elbert, K.E. (2001) Ergonomics: how to designfor ease and efficiency. 2nd edition. Upper Saddle River, NJ: Prentice-Hall.Laville, A. (1985) Postural Stress in High-Speed Precision Work. Ergonomics, 28: 229-236.Leyendecker, C. (2005) Motorische Behinderungen. Grundlagen, Zusammenhänge undFörderungsmöglichkeiten. Stuttgart: Kohlhammer.Mandal, A.C. (1981) The seated man (homo sedens). Applied Ergonomics, 12: 19-26.Mayall, J.K.,&Desharnais, G. (1995) Positioning in a wheelchair: a guide for professionalcaragivers of the disabled adult. SLACK IncorporatedMihajlik Péter, Tatai Péter (2004) Vakok tájékozódását segítő eszköz intergrált sztereoultrahangos és rádiós rendszerrel. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem,Budapest.Orvieto, R., Achiron, A., Ben-Rafael, Z., Gelernter, I.,& Achiron, R. (1994) Low-back pain ofpregnancy. Acta Obstertricia et Gynecologica Scandinavica, 73: 209-214.Ostlere, S., Gold, R. (1991) Osteoporosis and bone density measurements methods. ClinicalOrthopaedics and Related Research, 271: 149-163.Püspök Balázs (2009) Élet gyerekekkel. Ergonómiai gyerekszék mesterművet kísérő doktoriértekezés. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest, 2009.http://konyvtar2.mome.hu/doktori/ertekezesek/DLAertekezes-PuspokBalazs-2009.pdfLetöltés dátuma: 2011. 03.13.Robert Sekuler és Randolp Blake (2004) Észlelés. Osiris Kiadó, Budapest. 124
  • Robinette, K.M. (1998) Multivariate Methods in Engineering Anthropometry. Proceedings ofthe Human Factors and Ergonomics Society 42nd Annual Meeting, 719-721. Human Factorsand Ergonomics Society, Santa Monica, CA.Selkoe, D.J. (1992) Aging brain, aging mind. ScientificAmerican, 267: 135-142.Striegel-Moore, R.H., Goldman, S.L., Garvin, V.,& Rodin, J. (1996) A prospective study ofsomatic and emotional symptoms of pregnancy. Psychology of Women Quarterly, 20: 393-408.Verma, S.B. (2001) Computers and vision. Journal of Postgraduate Medicine, 47: 119-120.Wilkoff, W.L., Wilkoff, P.C., Abed, L.W. (1998) Complying with the Americans withDisabilities Act: a design retrofit. In V.J.B. (ed) Ergonomics in health care and rehabilitation,335-351. Boston: Butterworth-Heinemann.Woodcock, K. (1997) Ergonomics and automatic speech recognition applications for deaf andhard-of-hearing users. Technology and Disability, 7: 147-164. 125