Your SlideShare is downloading. ×
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Napi ahitat
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×
Saving this for later? Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime – even offline.
Text the download link to your phone
Standard text messaging rates apply

Napi ahitat

6,354

Published on

Baptista áhitat 2009

Baptista áhitat 2009

Published in: Spiritual
0 Comments
2 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

No Downloads
Views
Total Views
6,354
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
3
Actions
Shares
0
Downloads
46
Comments
0
Likes
2
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 9 9 JANUÁR 1. CSÜTÖRTÖK Fokozatok a sikeres élethez Zsoltárok 37,1–11 Az Isten szerinti sikeres élet a harag kerülésével és az irigykedés mellő- zésével kezdődhet el ebben az új évben is. Mennyire különbözik ez a világi felfogástól, ami elsődlegesen a pénzre, az ismeretre és a kapcsolatokra építi a sikert. Az ilyen ember soha nem törődik azzal, hogy milyen kára származik esetleg másnak ebből, hiszen csak a saját boldogulása számít. Dávid másként vélekedett erről. Ő nem akart a világgal tartani, bármennyire is kísértést ér- zett magában erre. Véleménye szerint az Úrban való bizalom, a benne való gyönyörködés, útjaink ráhagyása segít el arra, hogy Isten munkálkodni tud- jon értünk. Szerinte nem az tesz valakit boldoggá, sikeressé, amit ő cselek- szik, hanem amit Isten tehet érte. Míg fel nem hagy az ember azzal, hogy ön- maga szerencséjének a kovácsa legyen, addig Isten sem tehet érte semmit. Amíg másokhoz méri saját életét, addig nem lehet boldog, de amint az Úrban kezd el reménykedni, azonnal nagy távlatok nyílnak meg előtte. Szíve kéré- sei is teljesülnek. Isten örökösei közé kerül. Vajon sikerült már teljesen leten- nünk a haragról? Elhagyni a heveskedést, az indulatos megnyilatkozásokat? Gyönyörködünk-e eléggé az Úrban? Tudunk-e benne bízni teljesen? Hol tar- tunk az Isten imádatában? Kapcsolhat-e bennünket Isten egy nagyobb foko- zatra a sikeres élet terén? /KTP/ Megtisztító reménység 1János 3,1–3 Nincs szükségünk nagyobb bizonyosságra az új esztendő első napján sem, mint tudni azt, hogy „Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk”. Nem történhet baj velünk, ha engedjük, hogy szeressen az Isten. Hihetjük azt, hogy ő szeretetből gondoskodni fog rólunk minden tekintetben. Nem lehet, hogy megfe- ledkezzen rólunk az, aki elkezdte bennünk a nagy, átformáló munkát. János sze- rint átalakításunk nem ér véget, míg hasonlóvá nem leszünk hozzá, és olyannak nem látjuk őt, „amilyen valójában”. Isten gondoskodását és átalakító munkáját mi magunk is megkönnyíthetjük azzal, ha megtisztítjuk s tisztán megtartjuk magun- kat. A megtisztulást mi is elvégezhetjük. Tudjuk, hogy hogyan s miként történhet meg az. Jézus vérében megbánt és elhagyott bűneink következményeitől megsza- badulhatunk. A tisztulás a mi feladatunk. Az áldást viszont kizárólag ő adhatja ránk. Vigyázzunk életünkre! Ne nehezítsük meg Isten értünk való fáradozását! A tiszta lelkű emberrel még az Istennek is könnyebb a dolga. Nem kell újra és újra bűneiből kiszabadítani. Nem kell szembesülnie azzal, hogy amit ma épített, az holnapra semmivé lesz. Tisztaságunk megőrzésével nemcsak megszentelő, áldó munkája válhat folyamatossá az életünkben, hanem hamarabb láthatóvá válik Is- tenhez való hasonlóságunk is. /KTP/
  • 2. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 10 JANUÁR 2. PÉNTEK 10 Néped az én népem, Istened az én Istenem Ruth 1 Valamit felmutathatott Naomi Isten szeretetéből, hogy Ruth még férje halá- la után sem hagyta el. Naomi kettős gyásza ellenére is istenfélőnek bizonyult, bár ilyeneket mondott menyeinek: „elért engem az Úr keze”. Betlehem város la- kóihoz pedig így szólt, amikor Naomiként köszöntötték: „Ne hívjatok engem Naominak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenha- tó”. Ezen megnyilatkozásai ellenére Ruth ragaszkodott hozzá, mert értéket kép- viselt, s szeretetre volt szüksége annak, aki maga is szeretetet adott másoknak. Ruth Naomi népét és Istenét választotta a sajátja helyett. Nem tartotta vissza Naomit Móáb földjén, ahol eddig laktak, hanem ő ment vele az idegenbe. Nem is váltak el egymástól, még az elbocsátás ellenére sem. A közel kerültek nem let- tek ismét idegenekké egymás számára, mintha mi sem történt volna az elmúlt néhány év alatt. A nyomorúság, a fájdalom nem eltávolította őket egymástól, hanem elválaszthatatlanná tette. De jó lenne, ha ma is lennének ilyen Istenben hívő családok! Bárcsak egyre több „Naomi-lelkületű” lenne közöttünk, aki a fáj- dalmak között is Istenre tud mutatni! Adja Isten, hogy meglássuk azt is, hogy a szeretetre ma sem lehet más választ adni, mint a ragaszkodást! Legyenek ilyen hívő anyósok és menyek ma is! Éljünk olyan szeretetközösségben, aminek so- kan követői lesznek! /KTP/ Szentségben és igazságban Lukács 1,67–79 Amit Zakariás az ő Istent magasztaló énekében megfogalmazott („megadja nekünk”), minden esetben elkötelezettséggel jár. Sokszor talán úgy véljük, hogy Isten azért van, hogy adjon, s nem azért, hogy kérjen. Csak a mély istenélmé- nyek értetik meg velünk, hogy ez a gondolkodás helytelen. Akkor értjük meg igazán, hogy ad az Isten, de adni kell nekünk is! Szabadulásunk soha nem cél nélküli. Isten azáltal, hogy megszabadított ellenségeink kezéből, szolgálatára tesz méltóvá, aminek soha nem félelemből kell fakadnia, hanem önzetlen szere- tetből. Olyan szeretetből, amiben több a hálaérzet, mint a „muszáj”. Szolgála- tunk minősége sem lehet akármilyen. Szentségben és igazságban kell annak megnyilvánulnia, mert Isten ügyét csak így tudjuk előbbre vinni. E nélkül nem ér semmit, és nem több az, mint emberi erőlködés. Szolgálatunk nem korláto- zódhat bizonyos napokra, időtartamra sem. Mindennap őelőtte kell megáll- nunk azért, hogy az aznapra szóló megbízatásunkat átvegyük, s az elvégzett munkáról számot adjunk. Ő, akinek van hatalma arra, hogy megszabadítson minket ellenségeink kezéből, hogyne érdemelné meg azt, hogy szentségben és igazságban szolgáljunk neki „életünk minden napján”! Tanúsítsunk szent igyeke- zetet ebben az évben, hogy ez így lehessen! /KTP/
  • 3. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 11 11 JANUÁR 3. SZOMBAT Áldott legyen, aki pártfogásába vett! Ruth 2 Ruth ragaszkodása, Isten melletti döntése nem maradt titokban, hamar be- szédtémává lett az emberek között. Kiváltotta az emberek tiszteletét. Nagyra ér- tékelték őt mindezért. Ami viszont hamarosan az emberek nagyrabecsülésénél is többet jelentett neki, arra még álmában sem gondolt volna. Megszerette őt az Is- ten. S akit Isten megszeret, arról különös módon gondoskodik is. Ruth ezt a külö- nös gondoskodást élhette át abban, hogy Boáz szántóföldjére került szedegetni az aratók után, hogy Naomival együtt ne haljanak éhen. Akkor még nem tudhatta, hogy mi fog vele történni. Egyszerűen csak hitt abban, hogy megnyerheti valaki jóindulatát. Isten gondoskodása abban is megnyilvánult iránta, hogy Boáz éppen akkor ment ki az aratókhoz, amikor Ruth ott tartózkodott. Boáz amint meglátta őt, azonnal megkedvelte szorgalmáért és mindazért, amit felőle hallott. Könnyen pártfogásába vette. Engedte, hogy kalászt szedegessen a földjén. Ételét is kész volt megosztani vele. Isten különös gondoskodása akkor lett igazán teljessé Ruth előtt, amikor Naomi a tudomására hozta: „Hozzánk tartozó ez az ember, közeli rokonaink közül való.” A mi ragaszkodásunknak és Isten-választásunknak is van, s lesz jutal- ma. Milyen jó, hogy Isten gondoskodó szeretete felénk is irányul! Legyünk ebben a hitben megingathatatlanok! /KTP/ Megtisztítja Lévi fiait Malakiás 3,1–6 Ha leáll az életünkben a fejlődés, akkor hamarosan itt a vég. Van, amiből változni, amitől sürgősen szabadulni kell! Nem szabad, hogy átjárja a bűn az életünket. Nem történhet meg velünk, hogy hozzászokjunk. Nem válik ja- vunkra, ha hosszan cipeljük a felesleges terhet. Minél hamarabb le kell ten- nünk azt a golgotai kereszt tövénél, hogy újra szabadok legyünk, mivel az Urat szolgálni csak szabad szívvel lehet. Malakiás szerint az Isten után való vágyódás, az Úr napjának a várása csak azok számára nem lesz csalódás, akik készek a változásra, akik nem maradnak csupán Jákób fiai. A tisztátalan szívűeknek nem hozhat mást az Úr megjelenése, mint vádemelést, s utána az ítéletet. Nem maradhatunk meg csupán a tétlen várakozásban. Engednünk kell, hogy az életünket beszennyező salaktól Isten megtisztítson, akár annak az árán is, hogy tűzpróbába visz minket. Miként az ötvöst az vezérli munká- jában, hogy tiszta aranyhoz és ezüsthöz jusson, úgy az Urat is az motiválja, hogy életünk tiszta „anyag” legyen. Értékessé Isten és az emberek előtt így válhatunk. Áldozatunk csak így lehet elfogadhatóvá és kedvessé. Istenfélel- münk mások számára ezzel lesz érthetővé, követendő jó példává. Adja Isten, hogy azok felé, akik közelében forgolódunk – mint ahogyan azt egykor a lé- viták tették –, Isten jó szolgáinak bizonyuljunk! /KTP/
  • 4. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 12 JANUÁR 4. VASÁRNAP 12 Lányom, keresek én neked otthont Ruth 3,1–7 Ruth, az idegenből származott asszony, aki ragaszkodott anyósához, sa- ját otthon nélkül élt Betlehemben. Miután elvesztettek mindent Móáb föld- jén, férjük nélkül, szegényen tértek vissza Betlehembe. Keserűségük mellett is megmaradt ragaszkodásuk Istenhez. Az aratás idején alkalmi munkából, kalászszedegetésből élt Naomi mellett, gyakorlatilag hontalanul, idegenként. Sikerrel tartotta fenn magát és anyósát, köszönhetően mások jóindulatának, miután azok látták szorgalmát, szerénységét, hűségét választott családjához. Naomi, az anyós, igaz otthont szeretett volna neki szerezni, ahol békét, biz- tonságot, anyagi és lelki nyugalmat talál. Mert mint mindannyiunknak, neki is arra volt szüksége. Az akkori szokások, szokásjog szerint azt tervezte, hogy a legközelebbi férfirokonhoz adja őt, aki vállalta is az özvegyet... Mikor visszatértek Betlehembe, még nem tudta, hogyan fog Isten gondoskodni ró- luk, de bízott Isten mindenekfeletti előrelátásában. Így Naomi otthont teremtett annak, aki ragaszkodott hozzá, népéhez, Is- tenéhez. Milyen hangzása van számunkra az otthonnak? Lassan kisebbségbe szorulnak azok, akik ismerik-ismerjük ezt a fogalmat. Sokan csak átmeneti lakóként vándorolnak, keresve az igazi otthont. Arra pedig mindenkinek szüksége van. Lehet, hogy nem felel meg sokszor minden elvárásunknak, hi- ányérzeteink vannak az egyre növekedő igényeink miatt, de ha békében hajt- juk le fejünket odahaza a családunkkal, az sokat jelent, többet sok minden másnál. Földi otthonunk akkor igazi, ha Istennel együtt lakjuk. Ha ő az Ura a háznak, a benne lakóknak, azok gondolatainak, szavainak, cselekedeteinek. Ahol a napi feladatok mellett tartalmas órákat, perceket tölthetünk együtt. Valós otthont számunkra Jézus Krisztus szerzett azzal, hogy az Atya gyermekei lettünk, oltalmába kerültünk. Ő az, aki otthont készít számunkra, ahol jó lenni, ahonnan nem kívánkozunk el, amit nem cserélnénk el könnye- dén, ahova ígéretek kötnek. Az igazi otthon azonban még csak most készül számunkra, ahova eljut- hatunk földi megpróbáltatásaink után. Készüljünk oda nap mint nap! /NyZ/ Imaáhítat: Adjunk hálát, hogy Isten ismeri és betölti minden szükségünket! – Fil 4,19
  • 5. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 13 13 JANUÁR 4. VASÁRNAP Az Isten Fia evangéliumának kezdete Márk 1,1–8 Az ószövetségi próféciák hosszabb időre elhallgattak, a választott nép fogságba került, ez alkalommal a nagy Római Birodalom rabjai lettek, amit végig nehezen viseltek el. A hithű zsidók kutatták az Írásokat, keresték a sza- badulás útját. Sokan vártak egy olyan királyt, aki legyőzi a rómaiakat, és helyreállítja Izrael függetlenségét. Az igéket mélyebben tanulmányozó írás- tudók szeme is csak lassan talált rá azokra az ígéretekre, amelyek másfajta Szabadítóról beszéltek. Az evangéliumok írói azonban már a helyes össze- függéseket fedezték fel: a valódi Szabadító nem ilyen volt. Olyan, akihez nincs méltó, aki – habár emberként jött közéjük – nem volt mérhető emberi mércékkel. Márk evangélista pontosan ezért kezdi egy ézsaiási idézettel, mert már tudta, hogy aki akkor a zsidók közé jött, nem más, mint a próféciákban sze- replő Messiás. Volt bátorsága ezt vállalni, egyértelműen úgy írni Jézus Krisz- tusról, mint a próféciák által emlegetett fájdalmak férfijáról, az Isten Bárányá- ról. Az evangéliumok minden egyes sora róla tesz tanúbizonyságot. Miről, kiről beszél a mi életünk? Látható-e rajtunk, hogy a Megváltó gyermekei vagyunk? Hogyan látható ez? Átsugároz-e szavainkon, cseleke- deteinken? Meghatározza-e viszonyulásunkat az emberekhez, barátokhoz, felebarátokhoz, idegenekhez, netán ellenségeinkhez? Ő azért jött, hogy élő vizeknek folyamai ömöljenek belőlünk, és bővölködő életet szánt nekünk. Látható-e mindez rajtunk? /NyZ/
  • 6. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 14 JANUÁR 5. HÉTFŐ 14 Hűségedet most még jobban megmutattad Ruth 3,8–18 Isten sokszor embereket használ fel, hogy utat mutatva megfelelő irány- ba vezessen bennünket. Csak hallgatni kell az ő hangjára, még akkor is, ha emberek továbbítják azt. Ruth Naomi tanácsán keresztül jutott el saját szaba- dítójához, aki vállalta, hogy feleségül vegye az özvegyet. Anyósa, Naomi tanácsára Ruth elment árpakalászt szedegetni. Nem tett mást, mint amit az mondott. Hallgatott rá, csak kalászt szedegetett az aratók után (3. v.) reggeltől estig. Az aratók megtűrték, hiszen mózesi hagyomány és parancs volt ez számukra. Ruth hallgatott Naomi szavára („Eredj, lányom!”), és engedelmesen tette, amit kellett. Boáz pedig, látva Ruth hűségét, kitartását, eldöntötte, hogy kiváltja őt az özvegységből. Amikor Ruth özvegysége kezde- tén eldöntötte, hogy követi anyósát, vállalta annak kockázatát is. Példája nyomán megkérdezhetjük magunktól: Hogyan engedelmeskedünk mi Isten szavának az egyes élethelyzetekben? Mennyire vagyunk készek vállalni a kockázatot az ő követésében, miközben tudjuk, hogy benne nem csalódhatunk? Elfogadjuk-e Istentől az olyan tanácsokat, amelyek nem mindig tűnnek kézenfek- vőnek, logikusnak, hanem hitbeli lépéseket követelnek, és nem tudjuk előre, mi- kor érkezik el a megnyugtató megoldáshoz? Mit vagyunk hajlandók ezért vállal- ni? Hol a határ számunkra? Hol volt a határ Krisztus számára értünk? /NyZ/ Az Úr Jézus első prédikációja Márk 1,9–15 Az Úr Jézus első prédikációja tömör, egyértelmű üzenetet hordoz. Nincs díszes csomagolás, köntörfalazás, cikornyás beszéd, filozófiai eszmefutta- tások sora, csak a lényeg. Mint egy orvos, aki miután kitapintja érverésünket, megvizsgál bennünket, majd kimondja a diagnózist: ön beteg, gyógyulásra van szüksége. Ilyenkor ritkán kell győzködni bennünket. Fizikai betegségnél gond nélkül elfogadjuk a látleletet, sőt várjuk a gyógyítást, viszont ha lelki betegek vagyunk, hadakozunk az orvosi állításokkal, nem fogadjuk el sem a diagnózist, sem a gyógymódot, a terápiát. Így volt ezzel Galilea népe is. Akik érezték „betegségüket”, Jézushoz mentek és meggyógyultak. Akiknek a lelke volt beteg, azok tagadtak, és akár még harcolni is készek voltak Jézus ellen, ahelyett, hogy megtérve a gyógyulás útjára léptek volna. A bűneikkel való szembesülést taszították el maguktól. Mi hogyan szembesülünk Jézus Krisztus tanításával? Teljes egészében elfo- gadjuk, megtérünk, és törekszünk aszerint élni, készülvén az ő visszajövetelére? Részigazságnak tartjuk, tetszőlegesen válogatva a tanítások és elvárások között? Mit mondanak rólunk szeretteink, barátaink? Látják rajtunk, kinek az uralma alatt élünk? Képmutatók lennénk, ha a teljes elégedettség érzése lenne úrrá raj- tunk. Még mindig van mit változni. Kezdjük ezt a mai napon! /NyZ/
  • 7. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 15 15 JANUÁR 6. KEDD Nem hagyott támasz nélkül az Úr Ruth 1,19–22; 4,13–17 Miután mindennapi kenyér híján Naomi és családja elhagyta a „Kenyerek há- zát”, idegen földre kerültek. Most újból Betlehem felé indult a menyével. Vajon mit vihettek magukkal? Reménységgel indultak, keserűséggel tértek vissza. Ide- gen földön, idegen népek, idegen istenek között érezte csak Naomi a Mindenha- tó kezét, amely megsebez, de meg is gyógyít. Akinél van úgy néha, hogy a vessző és a bot vigasztal. „Egész családommal mentem el, és kifosztottan hozott vissza. Megalá- zott engem és bajba döntött a Mindenható.” (1,21) De legalább visszahozott! A törté- net hátterében ott vannak a többi betlehemiek, akik az éhínség ideje alatt nem mentek sehova, kitartottak. Nem olvassuk sehol a panaszaikat. A nehéz eszten- dőkben is vetettek, arattak. Talán jobb lett volna el se menni? Ám ez a történetnek csak az első fele. Még nincs vége. Adja az Úr, hogy le- gyen türelmünk az életben is végigkísérni az ő tervét, megtapasztalni mindazt, amit elkészített az övéinek, mert annál több terhet nem rak ránk, mint amennyit el tudunk viselni! Így volt ez Ruth életében, így van ez ma is. Amikor Boáz elvet- te Ruthot, Naomi áldani kezdte az Urat, örömmel fogadta az új fordulatot, amit sem megtervezni, sem kivitelezni nem tudott. Amikor ő tervezett, Móáb földjére jutottak, nehézségek közé. Amikor Isten mutatta meg a tervét, visszajutottak az ígéret földjére. Isten elhozta a szabadulás, a felüdülés idejét. /NyZ/ Az első tanítványok Márk 1,16–20 Jöjjetek utánam! – szólt Jézus néhány halásznak, akik az Írás szerint azonnal követték őt. Ők Jézus kiválasztottai voltak, akiket tanítvánnyá nevelt három év alatt. Olyannyira, hogy Júdás kivételével mindannyian tanítványok is maradtak, akiknek az élete harminc-, hatvan-, százannyit gyümölcsözött még az életük alat- t. Megvolt számukra a tanítványság ideje, amikor kérdeztek, érdeklődtek, bizony- talankodtak, de utána az az idő jött el, amikor ők lettek tanítókká, lelki vezetőkké a nagy létszámú jeruzsálemi gyülekezetben, sőt szélesebb körben is. Tanultak, majd megállták a helyüket. Igazi példaképek lehetnek a számunkra. Mi hol já- runk a tanítványságban? Örök kezdők, évismétlők vagyunk, vagy már képesek vagyunk a tanításra? Leküzdöttük-e magunkban a bizonyságtevéstől való félel- met? Hordozzuk-e magunkban a Krisztussal töltött idők friss élményét? Emberhalászokká teszlek benneteket – szólt Jézus néhány halásznak, mert meghatározott célja volt velük. Addig is céltudatos életet éltek, nap mint nap vé- gezve fontos dolgukat, de Jézus különb célra hívta el őket, amiről nem sokat tud- tak. Emberhalásznak lenni annyi, mint másokat szóval, tettel, példamutató élettel meggyőzni. Elébük élni az evangéliumot, különösen attól fogva, hogy Jézus már nem volt köztük. Krisztus-képűvé válni, úgy tenni, ahogy Jézus tenne. Hány emberhalász van gyülekezetünkben? Közöttük vagyok? /NyZ/
  • 8. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 16 JANUÁR 7. SZERDA 16 Isten magasztalása az élő reménységért 1Péter 1,1–12 Bármerre nézünk a világban, nehézségekkel, gondokkal, problémákkal találkozunk. Akkor is, amikor azt gondoljuk, minden rendben van, előáll- hatnak váratlan problémák, nehézségek, amiket nem vártunk, és amikre végképp nem készültünk fel. Ha csak erre nézünk, sokszor van okunk a két- ségbeesésre, csüggedésre, depresszióra, ami ma már népbetegség. Sokan hírfüggővé válnak, az események függvényében lelkesednek vagy csügged- nek, elveszve a hétköznapokban. Más nézőpontra van szükségünk. Igénk három dolgot említ: 1. az Atya Is- ten eleve elrendelését; 2. a Lélek megszentelő munkáját az engedelmességre; 3. a Jézus Krisztus vérével való meghintést, ami elegendő lehet a számunkra, ha az élet igéjére figyelünk. Isten hatalma megőriz bennünket élő remény- ségre! Aggódás helyett mást kínál az Úr: összpontosítani a világi bizonyta- lanságokról a mennyei biztonságra. Megerősödik bennünk a biztonságérzet, tudatosodik bennünk Isten jelenléte, gondoskodása. Forduljunk hittel, akár mustármagnyi hittel is Istenhez! Folytassunk vele párbeszédet, ő nem hagy kétségek közepette! „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.” (Jn 7,38) Szabadulás a tisztátalan lelkektől Márk 1,21–28 Márk evangéliumában először hallunk Jézus megítéléséről. Ezt Kaperna- umban a zsinagógában mondták róla. Először a hallgatóság álmélkodik: úgy tanít minket, mint akinek hatalma van, másodszor pedig egy tisztátalan lé- lektől megszállott látja benne Isten Szentjét. Már az is megdöbbentő, ahogy leírja az ige, hogy az írástudók tanítása milyen csekély értékű volt Jézus tanításához képest. Inkább a hagyomány, a megszokások, az elvárások vitték a zsidókat a zsinagógába, mint az élő ige taglalása. Olyan hatalmat pedig régen láttak, mint amilyen Jézusé volt. Nemcsak a tanítása, hanem a cselekedetei is arról a hatalomról tettek tanú- bizonyságot, amelyet ő képviselt. Valóban mint Isten Szentje, a kiválasztott szemével látta az embereket, a hatalmaskodókat és a szegényeket egyaránt. Az igazi szabadságot, szabadulást kívánta és adta azoknak, akik hozzá for- dultak. „Aki hozzám fordul, azt el nem vetem” – énekeljük, és Jézus valóban így tett, amíg a földön járt. Istenről, az ő törvényéről, annak betöltéséről be- szélt, úgy, hogy az emberek megértették, felébredt bennük a vágy az ő köve- tésre, sokan megszabadultak testi bajaiktól, lelki terheiktől. „Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme.” Mi hangzik ma „zsinagógáinkban”? Mekkora a hatalma rajtunk Isten igé- jének? /NyZ/
  • 9. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 17 17 JANUÁR 8. CSÜTÖRTÖK A Krisztus véréhez méltó élet 1Péter 1,13–25 Ő kiválasztott bennünket még a világ kezdete előtt, mi pedig egyre tuda- tosabban készülünk a vele való találkozásra. Ez a keresztyén élet kulcsa, min- den ezen áll vagy bukik. Nem „csak” annyi, hogy elhagyjuk a káros szokáso- kat, és kegyes hagyományokat tanulunk meg (viselkedünk), hanem valódi tartalommal töltjük meg életünket, agyagedényünket. Ahogy napjaink, hete- ink, éveink múlnak, egyre jobban érzékeljük, mit rontottunk el, mi az, amin változtatni kell. Az ige az egész magatartásunkra, teljes valónk szentségére hívja fel a figyelmet. Szent életre vagyunk elválasztva, elkülönítve. Úgy ked- ves Istennek, ha ezt jól megjegyezzük, és maradéktalanul teljesítjük. Nem la- zán, könnyelműen, esetleg félig vagy csak részben. Isten nem szereti a langymeleg hívő életet. Mi magunk sem lelkesedünk különösebben, ha a csapatunkba olyan kerül, aki kicsit lelkes, kicsit unott, akarja is meg nem is. Nem segítség lesz, hanem visszahúzó akadály, amibe állandóan belebotlunk. Lehetünk mi magunk is ilyenek. Arra van szükség, hogy jól megvizsgálva sa- ját dolgainkat, megtisztulva, új odaszánással kezdjük a napunkat. Isten hasz- nára, mások felüdülésére, magunk felszabadulására lehetünk így. /NyZ/ Simon anyósának meggyógyítása Márk 1,29–31 Amíg a zsinagógában csodálkoztak Jézus hatalmán, tanításának erején, addig a tanítványok tanultak. Amit megfigyeltek, azt a későbbiekben alkal- mazni akarták. Ez volt az alkalmazott tanítványság – a valóságban látták meg Jézus hatalmát, ahogyan gyógyított, tisztátalan lelkeket űzött ki, vakok- nak látást adott, bénákat járni segített. Igazi iskola volt ez a tanítványok szá- mára. A megoldatlan helyzetekben Jézusra hagyatkoztak, aki ha jónak látta, megmutatta azt a földöntúli erőt, amit az Atyától kapott, hogy meggyőzze a körülötte levőket, akiket sokszor hitetlen nemzedéknek nevezett. Megfigyel- hető az is, hogy Jézus nem csak tömegek előtt tett csodákat, ez nem volt szempont előtte. Ha csak néhányan voltak is, Jézus nem hagyta el a legkiseb- biket sem, legyen szó akár szolgálóról, akár kislányról vagy Lázárról. Jézusnak az ember számított, az egyén, akiért, akikért még az életét is kész volt odaadni. Értem is – érted is. Érted? /NyZ/
  • 10. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 18 JANUÁR 9. PÉNTEK 18 A kiválasztott drága sarokkő 1Péter 2,1–12 Néha tévesen az első vagy egyetlen benyomás szerint ítélkezünk mások- ról. Sokszor nem számolunk azzal, amit Isten munkál a hívő ember lelkében, hiszen mi nem látunk az emberekbe. Isten minden gyermekének az életében van folyamatos lelki harc, vannak hullámvölgyek, vannak hullámhegyek. Ta- pasztalatok, amelyeket néha jól, máskor rosszul dolgozunk fel. A legfonto- sabb azonban az, hogy életünk során változunk, alakulunk. Könyörögjünk az Úrhoz, hogy legyen az életünk Krisztuséhoz hasonlatos, formálódjunk élő kövekké, épüljünk lelki házzá! Lehet a testünk a Szentlélek temploma, de le- het más is. Ne adjunk helyet a gonosznak, a régi életünk maradványainak, hanem törekedjünk arra, ami nemes, ami jó, ami hasznos! A növekedés leg- jobb módja, ha Megváltónkra, Krisztusra figyelünk: szavaira, tanítására, cse- lekedeteire. Ha a történelem folyamán annyi és annyi ember képes volt meg- térni, megváltozni az ő szavára, miért ne lennénk mi is képesek változni? Ha tudósok, művészek, politikusok, hétköznapi emberek sokasága tudott élet- módot váltani, lelkileg növekedni tanítása által, akkor mi akadályoz engem? Biztos alapunk van, „drága sarokkő”, amelyre alapozunk – Krisztus. Az egyház alapja, de ugyanakkor személyes életünk fundamentuma is Jézus. Ne feledjük: Krisztus mindenkiért meghalt, a királyi papság, szent nemzet egy másokkal törődő, mások felé szolgáló nép. /NyZ/ „Mindenki téged keres!” Márk 1,32–39 Miután Jézus hatalma megmutatkozott tanításában és cselekedeteiben, Kapernaumban megbolydult a város, mindenki Jézust kereste: „az egész város összegyűlt az ajtó előtt” (1,33). Szabadulni akartak terheiktől. Végre volt, aki meg tudta szabadítani őket ezektől! Szinte fel se lehet sorolni azokat a szaba- dításokat, amelyeket Jézus tett az evangéliumokban. Mert mindig vannak ter- hek, amelyeket csak Jézus tud elvenni tőlünk, levenni a vállainkról. Fordulha- tunk másfelé ezekkel a terhekkel, mint azt ma sokan teszik. Tudatlanságból vagy tudatosan, Istent megtagadva ideig-óráig való szabaduláshoz juthatnak is, de nem véglegeshez. Egyedül csak Jézus az, aki segíthet ma is. Örök érvényű, amit Simon és társai mondanak az Úrnak: „Mindenki té- ged keres”. Mondjuk ma el imában: Uram, köszönöm neked, hogy felismer- hettem igazságodat, és találkozhattam veled. Így megszabadulhattam az évek hosszú során gyűjtögetett terheimtől, bűneimtől, gonoszságaimtól. Új életet kezdhettem, ahol már nem kell keresnem téged, mert velem vagy, fo- god a kezem, így mindenkor nyugodtan fordulhatok hozzád. Ámen! Így le- gyen! /NyZ/
  • 11. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 19 19 JANUÁR 10. SZOMBAT Engedelmesség a felsőbb hatalmaknak 1Péter 2,13–17 Az igazi krisztusi szabadság felszabadít bennünket. Örömmel élhetjük az életünket, nem vagyunk már a bűn rabságában, annak nem vagyunk alávetve. A város, az ország, a nép javát szolgálhatjuk Krisztus mércéje szerint: ami jó, ami nemes, ami hasznos, azt cselekedjétek! Ebben nem korlátozhat semmi, ki- véve a bűn, a helytelen ismeret, a kényelemszeretet. Nyugodt lelkiismerettel tehetjük a dolgunkat, tudva, hogy ha Isten irányában nem vétkezünk, a földi hatalmak sem akadályoznak, sőt. Tudni kell azonban azt is, hogy az állam erő- szakszervezet, és a történelem során sokszor előfordult, hogy sajátos állam- és pártpolitikai szempontok miatt az egyházat, a hívőket inkább ellenségnek te- kintették, máskor pedig eszköznek a saját rövid távú céljaik elérésére. Mindet- től függetlenül jól tudjuk, hogy Isten felette áll az állami rendszereknek, jó és rossz felépítményeknek, és ha ő akarja, minden javunkra válik. Sokak tapasz- talata ez. Jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát (17. v.) – jót, mint ami az abszolút isteni jó, ami Istennek tetszik, az ő országát építi. Ez felülírja a földi törvényeket, amennyiben nem egyezik azokkal. Dön- téseink, cselekedeteink meghatározásában elsőbbséget élvez. Azon belül: a testvéreket szeressétek, az Istent féljétek, a királyt tiszteljétek (17. v.)! /NyZ/ Isten országának hirdetői Lukács 10,1–3.9 Ha valaki már tanított kisebb-nagyobb csoportban, próbált megmagya- rázni akár valami könnyen érthető dolgot, tapasztalhatta, hogy minden alka- lommal akad egy „okostojás”, aki jobban tudja. Esetleg provokál, akadékos- kodik, nem akarva megérteni a nyilvánvalót. Ilyenkor leblokkol a gondolat, tehetetlennek érezzük magunkat, vagy válasz nélkül hagyunk mindent, esetleg győzködjük az illetőt. Jézus tanításai közben gyakran találkozott ilyenekkel a hallgatóság soraiban. Nem űzte el, nem gúnyolta ki, hanem sa- ját szavaikkal, állításaikkal szembesítette őket. Volt-e farizeus, aki ne tudta volna Mózes parancsolatait? Nem, ők mégis próbára tették Jézust, hátha el- lentmond a tanításoknak, kihagy belőlük valamit, vagy semmibe veszi azo- kat. A legfőbb tanításokat (szeresd az Urat, szeresd felebarátodat) mindenek fölé helyezte, megerősítette őket életével, tanításával, helyettes áldozatával. Ő betöltötte a törvényt, beteljesültek rajta a próféciák, nem végzett félmun- kát. Ahogy hirdette Isten országát, úgy élte is azt. Mi sem törekedhetünk kevesebbre: Isten országának hirdetői olyanok legye- nek, mint amilyen az evangéliumok által ábrázolt tanító, Isten Fia, Jézus Krisz- tus, a Megváltó volt! Jóllehet, árnyékai is alig lehetünk, mégis követnünk kell példáját úgy a tanításában, az örömhír hirdetésében, mint személyes életünkben. Mennyire felelünk meg Mesterünk mércéinek? Merre haladunk? /NyZ/
  • 12. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 20 JANUÁR 11. VASÁRNAP 20 Az igazságtalan szenvedés eltűrése 1Péter 2,18–25 Krisztus követése nem csupán azt jelenti, hogy sok minden pozitív mó- don változik meg az életünkben, hanem sokszor nehézséget is jelent szá- munkra. Nem kevesen akadtak az első keresztyének között olyanok, akiket a társadalom nagy része lenézett. A szolgákat annak idején nem emberként, hanem vagyontárgyként tartották számon, akik fölött uruknak teljes, korlát- lan hatalma volt, és akikkel néha igen kegyetlenül bántak. Hányféle szolga- ság vagy rabszolgaság működik ma is az emberi kapcsolatokban: munkahe- lyen, családokban, esetleg barátságnak nevezett vagy társas kapcsolatokban, ahol egyik kiszolgálja a másikat, és a másik kihasználja az egyiket. Gyakran azért, mert egyik erősebb, a másik gyengébb. Mint hívő emberek, hogyan vi- szonyuljunk az igazságtalan szenvedéshez? A méltán kiszabott büntetés elvi- selésére mindenkinek van ereje, de az ártatlanul kimért szenvedés elviselésé- re csak Isten kegyelme adhat erőt. Vegyük Jézus példáját! Határozza ez meg hétköznapjainkat! Ő sok eset- ben nem érvényesítette jogait, mert tudta, hogy azok a hatások, amik érik, benne vannak Isten megengedő akaratában. „Ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját. Mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél.” (23. v.) Ezáltal nemcsak túlélhetjük valahogy az életet, hanem teljessé válik életünk azokban a körülményekben, amelyekbe Isten helyezett. Ne akarjuk Jézus nélkül tűrni a szenvedéseket. Ez bukások és kudarcok sorozata lesz. Megkeseredett em- berré válunk így, előbb vagy utóbb. Aki Krisztussal próbálja ugyanezt, az megtapasztalja, hogy olyan úton járhat, ami el van készítve számára, ami sokszor nehéz, sokszor talán elesik rajta, de az Úr újra és újra felsegíti őt. Nem csak felsegíti, de továbbsegíti. Amikor szenvedés ér, vagy feljebb jutunk a lelki életben, vagy távolabb kerülünk Istentől. Semmi sem véletlen, de Isten gyermekeinek minden egy- aránt javukra válik. Billy Grahamet kérdezte egy riporter, hogyan magyaráz- za előrehaladott betegségét. Megérdemelte-e ő ezt Istentől? A következőket mondta: „Várjad a szenvedést, légy felkészült rá, ne hasonlítsd ilyenkor ma- gad másokhoz, légy türelmes! A nyomorúságban Krisztusra van szükséged, szegezd reá a tekinteted! A szenvedésnek egyszer vége lesz.” Megőriz attól is, hogy túlságosan ragaszkodjunk a világhoz. Imádkozzunk, hogy a szenvedésekben közelebb kerüljünk Krisztus- hoz! /SzBD/ Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk készek az adakozásra, és milyen lé- lekkel gyakoroljuk! – 2Kor 8,1–5
  • 13. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 21 21 JANUÁR 11. VASÁRNAP A gutaütött meggyógyítása Márk 2,1–12 Ez a történet azt mutatja, hogy Istennek van válasza a mi szenvedéseink- re. Sokféle oka lehet egy-egy nyomorúságnak, de mindegyik nyomorúság- nak van célja is, amit Isten valami módon a mi javunkra és mások javára akar felhasználni. Magunktól tehetetlenek vagyunk. Fontos, hogy tisztában le- gyünk azzal, hogy meddig terjednek képességeink. Ha túlbecsüljük magun- kat, akkor csalódunk, ha pedig lebecsüljük, bénítóan hat, és azt sem tesszük meg, ami rajtunk áll. Jézus így szólítja meg a beteget: „fiam”, ami a betegbe vigasztalást, re- ményt öntött. Ne legyen neked semmi miatt kisebbrendűségi érzésed, ne legyen keserűség a szívedben! Istennek te nagyon fontos vagy. Ennek bizo- nyítékaként így folytatja a megszólítást: „megbocsáttattak a bűneid”. Ebből megtanulhatjuk, hogy Jézus sohasem tüneti kezelést ad bajainkra. Bár minden helyzetben fordulhatunk hozzá, ne csak a gondjainkkal men- jünk, hanem a bűneinkkel is! A legtöbb ember azt mondja, hogy nem bűnei vannak, hanem gondjai. A gondjaimon, a terheimen könnyíts, azokat oldd meg! Sokszor azért nehezek a terhek, mert egyedül visszük őket. Az ő köze- lében, vele együtt minden teher könnyebb lesz, és nem fogunk összeesni azok súlya alatt. Lehet, hogy megmarad a testi nyomorúság, de egészen más- ként hordozzuk, ha már vele vagyunk közösségben. Ő békességet ad a szí- vünkbe, reménységet, hálát, elégedettséget. Fogadjuk el Jézus sorrendjét! Ez a világ tele van lelkileg tehetetlen emberekkel. Olyanokkal, akiknek nincs erejük Jézushoz menni. Akik nem is hiszik, hogy fogadja őket és tud rajtuk segíteni. Akik olyan tehetetlenségben élnek, hogy nincs erejük kinyit- ni a Bibliát, eljönni az összejövetelekre, idejében kikapcsolni a televíziót és a számítógépet. Talán nincs már reményük sem, hogy valami is változhat. Eze- ket vigyük Jézushoz, és ne kíméljük szűkmarkúan, önzően az időnket, autón- kat! Tegyünk úgy, mint a négy barát, akik beteg társukkal voltak nyomorúsá- gában! Mi kell ahhoz, hogy ilyenekké váljunk? Szeretnünk kell azokat, akiket Jézushoz viszünk. Bízzunk abban, hogy érdemes hozzá vinni őket, mert az jelenti számukra a megoldást, és győzzük le a sokféle akadályt! A barátok hatással vannak életünkre, döntéseinkre. Milyen irányba viszel másokat, és milyen irányba visznek téged? A legnagyobb ajándék, amit adhatunk bará- tainknak, ha Krisztushoz vezetjük őket, ha Isten bocsánatában részesülnek. A történetbeli négy ember nagyon komolyan vette, amit addig tudtak Jézus- ról. Ez megindítja Jézus szívét, és azt mondja: „megbocsáttattak a te bűneid”. Te hogy fogadod őt? Mint ezek a vallásos szakemberek, akik okoskod- nak és szemlélődnek, vagy mint aki meggyógyult és komolyan veszi az igét? /SzBD/
  • 14. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 22 JANUÁR 12. HÉTFŐ 22 A férj és a feleség kapcsolata 1Péter 3,1–7 Kapcsolatokra lettünk teremtve. Az ember meghatározható úgy is, mint aki személyes kapcsolatokra lett teremtve. Az Újszövetség nagy része arról szól, hogy jól ki tudjunk jönni egymással. Minél szebben meg tudjuk élni a kapcsolatainkat, személyiségünk annál inkább kiteljesedik. A házasfelek közötti kapcsolat általában jól indul, de aztán jönnek a hullámok. Nem ez a tragédia, hogy nem értünk mindenben egyet, hanem ha nincs megértés, en- gedékenység, szeretet, tisztelet, megbocsátás. A tragédia az, ha nem találko- zunk Istennel, hanem magyarázkodunk és igazoljuk magunkat. Általában mindkét fél jobban tudja, hogy mi lenne a másik feladata, és nagy sikerrel tudja kémlelni a másik hibáit. Isten képes megújítani, megváltoztatni az el- romlott házasságokat. A nők magaviselete istenfélő és tiszta életet tükrözzön! A tükör azt mu- tatja, ami előtte van; ha nem tetszik, amit látunk benne, nem a tükröt, hanem magunkat kell megváltoztatni. Péter a férfiaknak is ad feladatot, megértő együttélésre buzdítva őket fe- leségükkel. Szavaink és tetteink ne legyenek ellentétben, és ne csak szavak- kal szeressük egymást! /SzBD/ „Nálad van a bocsánat” Zsoltárok 130 Sok minden mélységbe sodorhat. Mélységbe juthatunk, ha betegségek üt- nek le, ha nagy veszteségek érnek, ha szeretteinkkel történnek szomorú dol- gok, vagy éppen a bűn miatt is. A világ kínálja bőven a szexuálisan ingerlő képeket, Isten akaratával és értékrendjével ellentétes életvitelre csábítgat, ami lelki mélységbe visz. Mit kell tenni, ha mélységbe jutottál? Feladni, magun- kat sajnáltatni, hibáztatni másokat, megkeseredni, neheztelni Istenre? Nem. A mélységből kiálts Istenhez! „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15) Isten ígérettel kötelezte el magát, hogy a töredelmes és bűnbánó szívet nem veti meg. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonosz- ságtól.” (1Jn 1,9) Ne csak kiálts, hanem várj bizalommal az ő szabadítására! Kiálts és várj! Nem hiába kiált, aki Istenhez kiált. Az ő szabadítása nélkül az örök mélységbe zuhan az ember. Tapasztald meg ma este újra, hogy nála van számodra is a bocsánat, a kegyelem, az ir- galom! /SzBD/
  • 15. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 23 23 JANUÁR 13. KEDD A jó cselekvése Isten szándéka 1Péter 3,8–17 Nem mindig az a jó, ami nekem jó. Individualizálódott társadalmunkban kezd elkopni az a felfogás, hogy a magam egyéni érdekeit és szempontjait rendeljem alá a közösségnek. Ez egyáltalán nem korszerű ma. A legtöbb em- bernek az a természetes, hogy a legfőbb érdek az én érdekem. Te mennyire idegenkedsz attól a gondolattól, hogy lemondj valamiről azért, mert a csalá- dodnak, testvéreidnek, az Úr ügyének ez így hasznosabb lesz? Engedem kell, hogy Isten szolgálatra állítsa be az életemet. Így lehet csak maradandót alkotni. Ez gyümölcsöt terem másoknak, vagy ha csak egyva- lakinek is, olyan befektetés, ami megéri. Persze ez csak az Istentől kapott és tanult értékrenden belül éri meg. Engedd, hogy ez a bibliai gondolat átfor- málja gondolkozásodat, és kicsiben is merd ezt elkezdeni! Nem leszel sze- gényebb. Lelkiekben mindenképpen gazdagabb. Imádkozzunk, hogy ne a hangulatunk alapján döntsük el, hogy egyetér- tők, együtt érzők, testvérszeretők, könyörületesek, alázatosak leszünk, hanem tehessük ezt állhatatosan! „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk!” (Gal 6,9) /SzBD/ Ijedtség, gutaütés, halál 1Sámuel 25,23–38 Nábál a jót elfogadja, de nem hajlandó semmivel sem viszonozni. Önző és hálátlan, mintha kőből lenne a szíve. Nem tud ma szolgálni a holnap em- berének. Olyan ember, akinek csak teste van, legalábbis csak azzal törődik. Nagyokat enni, inni, dőzsölni, mulatozni. Semmi lelki érték iránt nincs fo- gékonysága és érdeklődése. Ma is vannak ilyen férfiak, akiknek a jelenlétében a család retteg, mert gorombák, diktátorok, olyanok, akik előtt nem lehet őszintén beszélgetni, mert kegyetlenkednek. Ezek nem férfias tulajdonsá- gok, hanem bűnös romlottság. A belső erő, gyöngédség, megértés, segít- ségadás, indulatokon való uralkodás az igazán férfias tulajdonságok. Te milyen férfi vagy? Olvasható a történet végén, hogy amikor meghallja, hogy a felesége köz- benjárt Dávidnál, elhárította a veszedelmet és nagy ajándékot vitt, akkor olyanná lett a szíve, mint a kő, és nemsokára meghalt. Nem tudott örülni a jó hírnek, hogy nem kapja tettei méltó büntetését, csak a veszteséget látta. „Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” (2Kor 7,10) Nem jó szomorúság az, ami nem visz közelebb Istenhez, hanem csak kétségbe ejt. /SzBD/
  • 16. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 24 JANUÁR 14. SZERDA 24 Mi a bemerítkezés? 1Péter 3,18–22 A bemerítés a megtért ember első, Isten iránti engedelmességet bizonyító cselekedete (és remélhetőleg nem utolsó). Jézus Krisztus magát állítja példa- ként, mint aki Isten tervének engedelmeskedve merítkezett be. Az engedel- messég jele és önmagunk alárendelése Istennek. Péter apostol szerint a meg- tisztult lelkiismeretről való bizonyságtétel. A bemerítés a megtért ember nyilvános vallástétele arról, hogy Jézus Krisztus Úr és megváltó lett életé- ben, illetve azonosult halálával és feltámadásával. Bizonyságtétel arról, ami történt, és aminek folyamatosan történnie kell. A világ egyharmada keresztyén, mert megkeresztelték. Isten azonban csak azt a keresztséget ismeri el, amely által „eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból, úgy mi is új életben járjunk” (Róm 6,4). Az a keresztség, amely tudatlanul vagy érdekből történik, félmegoldás vagy semmilyen. Ha nem helyesen történt, akkor hamis bizonyságtétel. Gondolj vissza arra a napra, amikor fehér ruhában bizonyságot tettél! „Eldőlt a szívem- ben: követem Jézust... Nincs visszaút, Nincs visszaút!” /SzBD/ Betegség, de nem bűn miatt János 9,1–7 Ebből a párbeszédből az egyik tanulság az, hogy nem kell azt gondol- nunk, hogy minden egyes tragédiában a bűneink értek utol. Adott esetben, amikor nyomorúság ér minket, akkor vagyunk nagyon közel ahhoz, hogy is- teni csodát éljünk át. Vajon meglátszik-e Isten csodálatos munkája a szenve- déseinkben? Lehet nyomorúság egy megtéretlen családtag, betegség, szük- ség, nehéz természetű ember. A Biblia azt mondja: mindnyájan vakon születünk a szó lelki értelmében (2Kor 4,4), és utána is küszködhetünk látási zavarokkal. Jézus mindannyiunk szemét meg tudja nyitni, és így megismerjük őt és megismerjük önmagunkat. Kiderül, hogy ő mire akar használni minket, és egy csomó lehetőséget egy- szerre észreveszünk, amiket ő készített el nekünk. Látni fogjuk idejében a csapdákat, és nem fogunk belesétálni, hanem kikerüljük. Meglátjuk a bűnt, és megvalljuk azt. Egyszerűvé válik a vele való beszélgetés és imádkozás. Meg- gyógyul az életünk. Aztán lehetünk bátor bizonyságtevői. Akinek Krisztus megnyitotta lelki szemeit, azt többé nem a lelki vakok véleménye, a szégyen- érzet vagy a félelem irányítja, hanem az Isten iránti elkötelezettség. /SzBD/
  • 17. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 25 25 JANUÁR 15. CSÜTÖRTÖK Elhagyott múlt 1Péter 4,1–6 Minden igazi megtérés a következő kérdésekre ad választ: Milyen volt az életem Krisztus nélkül? Hogy találkoztam Jézus Krisztussal? Milyen válto- zást vett az életem? Kedves Olvasó, válaszolj ezekre a kérdésekre! Kaptál-e bocsánatot a múltadra Istentől? A bűn elhagyása gyökeres változást jelent. Annyira látványos, hogy mások is észreveszik. És mit szólnak hozzá? Ez az ige azt mondja, hogy „haragszanak, mert nem rohantok velük együtt a kicsapon- gásnak ugyanabba a posványába” (4b v.). Mi Krisztus jó illata vagyunk, egyesek- nek a halál illata, másoknak az élet illata. Az is tapasztalható, hogy némelyek értetlenkednek, vagy titkon „irigylik” a mi elhagyott múltunkat. Megtörtén- het, hogy mások felemlegetnek a múltadból olyasmit, amire nem szívesen emlékszel vissza. Ha Isten megbocsátotta és megszabadultál belőle, akkor az a feledés tengerébe került. Pálnak is volt múltja, mindenkinek van. De töké- letesen komolyan vette, hogy múltjának bűneire bocsánatot kapott Jézus Krisztustól. „Aki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.” (2Kor 5,17) /SzBD/ „Nincs emberem!” János 5,1–7 Valaki látott egy képet, ami egy fiatalembert ábrázolt, amint szobájában ruhástól az ágyra vetette magát. Rendetlen szobájában az ágya fölé ruhátlan nők újságból kivágott képei voltak ragasztva. A fiú a semmibe bámult. Arcán nem csupán unalom, hanem megcsömörlés, kiábrándultság, céltalanság és reménytelenség volt. A kép alá pedig ezt írták: „Nincs emberem”. Sokan van- nak, akiknek a magatartása és a szíve ezt kiáltja. Jézus Krisztus ilyen embe- reket kérdez: „akarsz-e meggyógyulni?” Ő tud rajtunk segíteni, akármilyen lel- ki vagy egyéb gubancba került az életünk. Akarod-e, hogy meggyógyítson a pénz szerelmétől, keményszívűségből, a büszkeségből, félelmeidből, bezárt- ságodból, ami miatt a többiek nem tudnak megközelíteni? Legyen ott a készség, hogy engedjük Krisztust munkálkodni az életünk- ben! Kérjük Istent, hogy tegyen alkalmas eszközökké, hogy áldássá lehes- sünk másoknak! Miután meggyógyít, odaállít mások mellé, hogy legyünk so- kaknak az embere. /SzBD/
  • 18. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 26 JANUÁR 16. PÉNTEK 26 A kitartó szeretet 1Péter 4,7–11 Az a felismerés, ami kicsendül az igéből, hogy mindennek a vége közel van, tudatosítsa jobban bennünk azt, hogy Isten értékként, ajándékként adott minket egymásnak egy időre. Eljön az idő, amikor akiket szeretni akarnánk, már nem lesznek. Az utolsó idők egyik jele a szeretet meghidegülése (Mt 24,12). Rajtunk ne teljesedjen be ez a prófécia, és ne legyen igaz, hogy „inkább az élvezeteiket szeretik, mint az Istent” (2Tim 3,4b). Sokan mondják ma, hogy a szeretet független az akaratunktól. Ha valamit vagy valakit szeretek, nem te- hetek róla. Ha egy idő múlva meg nem érzek semmit iránta, arról sem tehe- tek. Ez az ördög hazugsága, amivel tönkretesz sok kapcsolatot. Az egymás ellen elkövetett bűnök problémákat okoznak. Mindennek kitűnő orvossága a szeretet, mert képessé tesz a tűrésre és a megbocsátás- ra. Nincs ugyan bűnt eltörlő ereje, de az egymáson ejtett sebeket képes be- gyógyítani. A szeretetet a mindennapi élet különböző helyzeteiben kézzelfogható módon kell gyakorolni: nemcsak a megbocsátásban, hanem a vendégszere- tetben, az egymás felé való szolgálatban. Imádkozzunk kitartó szeretetért, és ne engedjük, hogy az ördög éket ver- jen kapcsolatainkba. /SzBD/ Gyógyulás és bűnbocsánat János 5,8–16 A Bethesda tava kicsiben mutatja be a világot és a gyülekezetet. Az em- berben ott van a betegség. Magába fordul, és nem érdekli mások betegsége. Lehet valaki a gyülekezetben is nyomorék, lelki vak, és éveken át úgy kínló- dik, mint ez a beteg. Vannak, akik sokára szabadulnak meg kötelékeikből, bűneikből, de ez nem törvényszerű. Jézus nem a hosszú betegsége miatt vá- lasztotta ki éppen őt. Meglepetés volt a betegnek, hogy Isten Fia meglátogat- ta. „Akarsz-e meggyógyulni?” Aki kimondja: „akarok!”, az egyrészt elismerte, hogy beteg, másrészt elismerte, hogy magán nem tud segíteni. Erre az őszin- teségre és alázatra van ma is szükség a bűnbocsánathoz és a lelki gyógyulás- hoz. A bűnbánat megindítja Isten szívét. Olyan gyógyszer, ami megtisztítja a lelkiismeretet. A bűnbocsánat a legnagyobb szüksége és legnagyobb eredmé- nye minden embernek. Ne maradj a hordágyon, „kelj fel, vedd az ágyadat, és járj!” Ő ma is sokak- nak mond ilyeneket: tedd le a haragod, a szenvedélyeid! Szabad vagy már ar- ra, hogy szívből megbocsáss és szabadon élj. /SzBD/
  • 19. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 27 27 JANUÁR 17. SZOMBAT Szenvedni Krisztusért 1Péter 4,12–19 A Biblia azt tanítja, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy Isten gyermekei sem kerülik el a szenvedéseket. Sőt, még többféle szenvedésben van részük, mint másoknak. Jézus egyenesen felkészítette az övéit erre. Nyíltan beszélt róla. Nem prédikált nekik sikerevangéliumot, mert nem akarta megtéveszte- ni őket. Azt mondta: „elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé” (Mt 10,16a). Egyáltalán nem mondott olyat, hogy aki őt követi és képviseli, az gazdag lesz, boldog lesz, egészséges lesz, sikeres lesz. Neked talán úgy kell szenvedned Krisztusért, hogy egyedül élsz hívő emberként egy nem hívő családban. Olyan iskolában vagy munkakörben vagy, ahol egyesek olyasmiken nevetnek és olyanokat tesznek, amiken neked sírni lenne kedved. „Nektek megadatott az a kegyelem, hogy ne csak higgyetek a Krisztusban, hanem szenvedjetek is őérette.” (Fil 1,29) Ez az ő gyermekeinek a ki- váltsága. Imádkozzunk azért, hogy soha ne kelljen szenvednünk a magunk buta- ságaiért, kétfelé sántikálásunkért! /SzBD/ „Megbocsáttattak a te bűneid!” Lukács 7,40–50 Ez a Simon más ember lehetett, mint a többi farizeus, mert elhívja Jé- zust vendégségbe. Mit akarhatott tőle? Talán a saját tekintélyét szerette volna növelni. Rossz érzései vannak, amikor látja a bűnös asszonyt Jézushoz menni. Jézus kérdez: mit akarsz te? Hogy érzed magad a megtérő emberek jelen- létében? Mit akartok ti itt? Egy jó időtöltést? Neki Jézus csak egy tanító volt, és az ő tanítása csak egy a többi közül. Így nem lehet megtérni. Nem így lát- ta a bűnös asszony. Az a vágy, ami betöltötte az asszony szívét, más volt, mint azelőtt. Elsírta a bűneit. Jézus megszánta. Összeköti azt a sok érzést, és hoz- za az Úr Jézushoz. Ez a szabadulás útja. Tudom, hogy bűnös vagyok, de Is- ten elengedte nekem a tartozást. Az igazi bűnbánat meglátja a bűnt, mert aki nem látja, az nem is bánhat- ja. Bánkódik a bűn felett, ami a szívnek nagy fájdalma. Van, aki évekig nem ejt egy könnyet sem a bűneiért, de ha valami kárt szenved vagy szerelmi bá- nata van, majdnem tönkremegy. A bűnt meg is kell vallani, nem szépíteni, mentegetni, aztán gyűlölni kell, és ellenségnek tekinteni! Neked mondta már Krisztus, hogy „megbocsáttattak a te bűneid”? /SzBD/
  • 20. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 28 JANUÁR 18. VASÁRNAP 28 Példaképnek lenni 1Péter 5,1–5 Péter apostol maga is azok közé tartozott, akik a gyülekezetért fáradoztak. Elhívásához hűen felelősséget érzett az Úr ügyéért, és szívén hordozta Jézus nyájának a legeltetését (Jn 21,17). De nemcsak ez késztette arra, hogy Jézus nyá- jának a legeltetésére odafigyeljen, hanem az is, hogy ezt látta a Mestertől. Péter előtt Jézus Krisztus odaszánt élete példa volt. Foglyul ejtette Jézus áldozatkész- sége, ami abban mutatkozott meg, hogy az életét is odaadta a nyájért, csakhogy el ne vesszen. A Krisztus szenvedésének tanúja nem tudta elnézni mások betöl- tetlen szükségét. Meg volt ugyanakkor győződve arról is, hogy a jól elvégzett munkának jutalma lesz. Akiket a főpásztor munkában talál megjelenésekor, azok elnyerik majd „a dicsőség hervadhatatlan koszorúját”. Hála Istennek, voltak olyanok, akiket meg tudott szólítani, akiket az Isten közöttük levő nyájának a legeltetésére bátoríthatott! A keresztyénség terjedésével egyre jobban szükség volt a tanításra, lelkigondozásra, a gyülekezetek lelki tisztaságának megőrzésé- re. Ebbe a felelősségteljes szolgálatba csak olyanok állhattak be, akiknek élete példa volt mások számára mind cselekedeteik, magatartásuk és életvitelük alapján. A szolgálatot vállalókra nem kis teher nehezedett. Sokirányú elvárás- nak voltak kitéve. Előfordult, hogy némelyek kényszerből és nem önként vé- gezték fáradozásukat. A naponkénti elfoglaltság – a nyájjal töltött idő – nem tet- te lehetővé, hogy a maguk kenyerét egyék. Mások gondoskodására utalva éltek, ami anyagi függőséget jelentett. Egyeseknek gondtalan élete volt, mások meg nélkülöztek. Ahol könnyebb volt az élet, ott szívesebben tartózkodtak, ahol ne- hezebb, oda kevésbé vágytak. A nyerészkedés mellett az uralkodás vágya is fel- ütötte fejét néhány presbiter szívében. Mindezekre Péter egyértelműen nemet mondott. Ezt a fajta lelkületet nem tartotta megengedhetőnek az Isten nyája kö- zött. Példaképnek lenni ma sem egyszerű dolog. A gyülekezet vezetőinek, szol- gálattevőinek sok mindennek kell megfelelni, ha jó példák akarnak lenni mások előtt. Számot kell adni kinek-kinek önmaga, az emberek és Isten előtt. Ezek kö- zül egy sem könnyű. Hiszen kihívást jelent még az önmagunk előtt való megfe- lelés is, mert ami mások előtt rejtve van, azt saját magunk nagyon is érzékeljük. Önmagunk érzésein, gyengeségein, hiányosságain az Úr tud egyedül felülemel- ni. Nem jelent kevesebb kihívást a másoknak való megfelelés sem. Mindezek mellett a legfontosabb az, hogy Isten megelégedésére végezzük szolgálatunkat. Felmerül a kérdés: ki tud mindezeknek eleget tenni? Az ige szerinti élet ma is jó példává tehet. Erre törekedjünk valamennyien, s akkor nem marad Jézus kicsi- nyei közül egy sem védtelen. Könnyebben fognak engedelmeskedni az ifjak, és valószínűleg az alázattal sem lesz gondja senkinek. /KTP/ Imaáhítat: Imádkozzunk közösségünk vezetőiért és az általuk végzett szolgálatért! – Zsid 13,7
  • 21. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 29 29 JANUÁR 18. VASÁRNAP Jézus és a nyugalomnap Márk 2,23–3,6 A történet egyedi esetnek is betudható lenne, ha nem akadnának fel a fa- rizeusok azon, amit éppen láttak, hiszen nincs abban semmi különös, hogy Jézus tanítványai éhségük csillapítására – gabonaföldeken áthaladva – né- hány kalászt letépdestek. Pénzben kifejezhető értéke nincs ennek a cselek- ménynek. Számottevő kára sem származott ebből senkinek. Ennek ellenére szóvá tették némelyek mindezt Jézus előtt. Az elmarasztalásban egy kérdés fogalmazódik meg: „Nézd, miért tesznek szombaton olyat, amit nem szabad?” Jé- zus válaszában nem tért ki a nekiszegzett kérdés elől, annak ellenére sem, hogy nem ő az elkövető, hanem a tanítványai. Jézus a kérdésre adott válaszá- ban igei jártasságáról tanúskodott. Egy régi történetre mutatott vissza. Véde- kezésében Dávid király esetét hozta fel, aki szükségében „bement az Isten há- zába Abjátár főpap idején, és megette a szent kenyereket”. Az egyedi eset mindjárt nem maradt így egyedi eset. Mindezzel Jézus szándéka az lehetett, hogy rá- mutasson arra az igazságra, hogy ha Isten nem sújtott le Dávidra a tette mi- att, akkor talán nem kellene az éhező tanítványokat sem elmarasztalni holmi csekélység miatt. Az elmarasztalásnál azonban sokkal többről van itt szó. Mégpedig arról, hogy ki miért, mi kiért van. Az Úr Jézus a farizeusoknak adott válaszában többek között arról beszélt, hogy: „a szombat lett az emberért, nem az ember a szombatért.” Nem lehet tehát az ember kiszolgáltatva még a szombatnak sem, hanem a szombat szolgálja őt azzal, amit pihenésként vagy az Istennel és az egymással töltött idő áldásaként jelent számunkra. Ugyan- akkor, Jézus szerint, a szombat a jó cselekvésnek az ideje is. Hogy ez mennyi- re így van, a sorvadt kezű ember meggyógyításának a története mutat rá iga- zán. Az elvei miatt megtámadott Jézus tettekben adott konkrét segítséget a súlyos betegségben levőnek. A kérdésre, hogy „szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat tenni, életet menteni, vagy kioltani?” – nem jött felelet, csak hallga- tás. A középre állítottnak és megszólítottnak, miután Jézus kérésére engedel- meskedett, a kinyújtott keze újra ép lett. Csodát élt át, de nemcsak ő, hanem mindenki, aki látta ezt az esetet. A törvényhez görcsösen ragaszkodókat ez a csoda nem győzte meg. Jézus iránt érzett ellenszenvük ezek után is megma- radt, sőt fokozódott. A Heródes-pártiakkal egyetértésre jutottak abban, hogy végezzenek Jézussal, mivel megítélésük szerint megszegte Mózes törvényét. Jézus szánalmat érzett irántuk is szívük keménysége miatt. Sajnos ennek ve- szélye ma fennáll, még Isten gyermekei között is, nemhogy a világ fiai előtt. Könnyen megütköznek az emberek olyan dolgokon, amit mások életében ugyan meglátnak, de a maguk részére megengedhetőnek tartanak. Mi ne ilyenek legyünk, hanem éljük meg hitünket! Viszonyuljunk ige szerint a nyu- galom napjához! Hozzuk hittel, bátran Jézushoz betegeinket még akár a nyu- galomnapon is, hogy megtapasztalhassuk csodáit! /KTP/
  • 22. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 30 JANUÁR 19. HÉTFŐ 30 Az Úr gondoskodása 1Péter 5,6–14 Egyikünk élete sem gondoktól mentes. Nincs is arra ígéretünk, hogy könnyű lesz a földi élet. Még Jézus sem beszélt ilyenről azoknak, akiket a kö- vetésére hívott el. Arról viszont igen, hogy segít a gondok megoldásában. Még Pál apostolnak is, aki a korinthusiakhoz írott levelében arról nyilatko- zott, hogy „tövis adatott a testembe” (2Kor 12,6), ezt mondta: „elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz” (2Kor 12,9). Isten nem azt akarja, hogy terhek alatt roskadozva éljünk, hanem hogy erősek legyünk az Úrban, az ő hatalmas erejében. Milyen jó, hogy van hová s kihez mennünk! S milyen jó az is, hogy megszabadulhatunk mindattól, ami frusztrál minket, mivel Jézus Krisztus ígérete szerint átvállalja terheinket, ha bizalommal jö- vünk hozzá. Igen, ő meg tud szabadítani véglegesen azoktól a gondoktól, amelyek nem visznek előrébb az életben, mivel nem képesek másra, csak ar- ra, hogy leterheljenek. Ehhez nem kell mást tennünk, de azt feltétlenül, hogy Istenre bízzuk gondjainkat, terheinket. Jó tudni, hogy számára nincs megold- hatatlan ügy. Ahhoz viszont, hogy megtapasztaljuk ennek igazságát, minden gondunkat az Úr elé kell vinnünk, de nem úgy, hogy közben szelektálunk, hogy mi a számunkra nehéz vagy könnyű. Így lehet naponként elegendő erőnk. /KTP/ A szövetség jele 2Mózes 31,12–17 Izrael számára a nyugalom napja nemcsak a munkától való távolmaradás végett adatott, hanem jelként is. Olyan jelként, ami a teremtő Istenre mutatott. Arra az Istenre, aki Ábrahám, Izsák, Jákób leszármazottaival kész volt szö- vetségre lépni. Igénk szerint, aki nem volt hajlandó megtartani a nyugalom napját – a tiltás ellenére munkát végzett –, ki kellett irtani a nép közül. A szö- vetséghez hűtlen nép hasonló sorsra jutott. A pusztában fellázadt nép nem mehetett be az ígéret földjére bűnei miatt. „Senki sem látja meg ezek közül az em- berek közül, ebből a gonosz nemzedékből azt a jó földet, amelyről megesküdtem atyá- itoknak, hogy odaadom.” (5Móz 1,35) Nekünk is van egy napunk, amikor Isten szövetségre lépett velünk. Ez az a nap, amikor Jézus Krisztus is bevégezte megváltó munkáját, és így szólt: „Elvégeztetett!” (Jn 19,30). Már nem járta a falvakat. Nem tanította az embereket. Nem gyógyított, csak egyszerűen a Gol- gota hegyén keresztre feszítve szenvedett a világ összes bűnéért. Jézus meg- pihenése, halála a mi számunkra életet eredményezett. Isten Fia engesztelő halálában kifejezte felénk megbocsátó szeretetét. Velünk így lépett szövetség- re Isten. Nyugalmába való bemenetelünk is ez által lehetséges. Ezért a napért áldjuk őt! Ugyanakkor törekedjünk mi is arra, hogy minden olyan dolgot megtartsunk, ami azt igazolja, hogy Istenhez tartozunk! /KTP/
  • 23. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 31 31 JANUÁR 20. KEDD Kegyelem Krisztus megismerésében 2Péter 1,1–2 Aki Jézus Krisztussal él és vele jár, egyre inkább vágyik az ő megismeré- sére. Tudni szeretné ugyanis, hogy kicsoda ő. Saul is, aki úgy gondolta, hogy jól ismeri Istent, és hűséggel szolgálja az ő ügyét, az Úr Jézussal való találko- zásakor ott a damaszkuszi úton feltette a nagy kérdést: „Ki vagy, Uram?” (ApCsel 9,5). Saulban, miután találkozott az Úrral, még ellenállhatatlanabbul felfakadt a megismerés utáni vágy, mert többet és többet szeretett volna meg- látni az Úrból. Számára a megismeréshez a legegyszerűbb, s ugyanakkor egyetlen út a kegyelem által adatott. Nincs ez másképpen ma sem. Jól tudta ezt Péter is, akinek tagadása után Jézus Krisztus megbocsátott. Az, aki egy- szer kegyelemben részesült, soha nem felejtheti el, hogy kinek köszönheti szabadságát és új életét. Aki viszont kegyelemben részesül, nemcsak egyszer kap feloldást a bűnei alól, hanem mindannyiszor részesülhet benne, amikor azzal él. Ezek a drága kegyelmi alkalmak mind egy-egy szeletét villantják fel Krisztus páratlan nagyságának, szeretetének. Adassék hát nekünk is bősége- sen a kegyelem a minden emberi értelmet felülhaladó békesség mellett! S mi- közben ingyen árad felénk, Pállal együtt ítéljünk mi is mindent kárnak! Akár azokat is, amik egykor nyereségek voltak, Urunk „ismeretének páratlan nagy- ságáért” (Fil 3,8). /KTP/ Az a nap, amelyet az Úr rendelt Zsoltárok 118,19–29 Minden napot az Úrtól kapunk. Nem mi szerzünk meg azokból egyet sem. Nem a mi érdemünk a tegnap, a ma, s ha élünk, a holnap sem lesz az. Minden nap az Úr kegyelme, amit megélünk. Az ige erről így vall: „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JSir 3,22–23) Mégis vannak kiemelkedő napok, melyek mások, mint a többi. Ezek azok a napok, amelyek valami miatt különlegesek. Ezek éltetnek, ezekért érdemes élni. Ünnepek a hétköznapokban. Olyanok, melyek értelmet adnak egész életünknek. Képesek túljuttatni minket az élet terhein, az erőgyűjtésnek, lelki feltöltődésnek áldott alkalmai. Áldott minden perc, óra és nap, melyet az Úrral tölthetünk el. Ezek az „Úrtól lett napok” meg- vidámítják szíveinket, s örömre hangolnak bennünket. Alkalmassá tesznek Isten magasztalására. Úgy kellenek ezek, mint az éhezőnek a kenyér, a szom- jazónak a víz. Bárcsak lenne minél több ilyen napban részünk, s ne hagynánk ki azokból egyet sem! Mindez nem lehetetlen. Nem kell hozzá más, csak vá- gyódás Isten jelenléte után, és megnyílnak a kapuk, kattannak a zárak, me- lyek elzárnák előlünk Istent. Mondjuk hát mi is a zsoltáríróval együtt: „Ó, Uram, segíts meg! Ó, Uram, adj szerencsét!” Ha a mai napunk ilyen volt, le- gyünk azért nagyon hálásak! /KTP/
  • 24. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 32 JANUÁR 21. SZERDA 32 A növekvő keresztyén élet 2Péter 1,3–11 Nem vagyunk segítség nélkül. Aki életre segített, a további sorsunkról sem feledkezik meg. Mint a szülő a kisgyermekére, úgy vigyáz az Úr is ránk. Ézsaiás próféta így közvetítette Isten szavait a maga idejében: „Ha mások meg- feledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad” (Ézs 49,15b). Isten az ő szereteté- nek jeleként megajándékoz bennünket mindazzal, „ami az életre és a kegyesség- re való”. Isteni erejéből telik arra, hogy naponként tápláljon s vigyázzon ránk. Nem akarja ugyanis, hogy tétlenek legyünk, hanem inkább azt, hogy gyara- podjunk a hitben, az igazságban, az ismeretben, az önuralomban, az állha- tatosságban, a testvéri és minden ember iránti szeretetben. Mindez Isten se- gítsége nélkül nemcsak elérhetetlen, hanem lehetetlen is. Főleg ahogyan ezt Péter elébünk tárja. E jellembeli értékek nélkül viszont nincs növekedés, de meglétük esetén igen. A Szentlélek által lehet gyümölcsöző az életünk. Isten gyermekeinek az életében nem áll le a növekedés mindaddig, amíg isteni ter- mészet részeseivé nem lesznek. Mindez nem egy pillanat műve, hanem egy folyamat része, amihez időre és akarásra van szükség. A többre jutásért mi magunk is tehetünk. Nem szabad beérnünk kevesebbel. A pusztulástól és a káros kívánságoktól is csak így menekülhetünk meg mi magunk és általunk mások is. /KTP/ Az Úrnak élünk Róma 14,1–9 Nem élünk, gondolkodunk egyformán. Mindez leginkább akkor igaz, amikor ki-ki önmagának él. Eltérő szempontok alapján ítélünk meg dolgokat. Ez nemcsak neveltetésünkből fakad, hanem abból is, ahogyan vettük a Krisz- tust. Mára ez egyre inkább kitűnik Isten gyermekei között is. Nemcsak az Úr- ról és az ő dolgairól, hanem egymásról is különbözőképpen vélekedünk. Kü- lönbözőségünk nemcsak a hitbeli dolgokban, hanem a napok megítélésében is megmutatkozik. Van, akinek ünnep egy nap, a másiknak meg nem. Mind- addig tartható ez a másság, amíg mindannyiunk számára az az egy válik fon- tossá, hogy „az Úrnak élünk”. Nem lehet addig nagy baj, amíg ez megvan kö- zöttünk. Tartható mindenki részéről a maga meggyőződése, csak legyen azé az életünk, aki meghalt és feltámadt érettünk, hogy mi ne önmagunknak él- jünk, hanem másoknak is, de legfőképpen az Úrnak! Ha szorosan hozzá kö- tődik életünk, akkor „akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk”. Nem lesz akkor helye a testvérietlen bírálgatásnak, az erőfitogtatásnak. A lélekben erős képes lesz az erőtlen elhordozására. Az ítélkezés joga is megmarad Istennél, akit az egyedül megillet. Meg fogunk állni mi is, és az is, akire nem is gon- dolnánk. Az Úr ugyanis mindannyiunk megtartatásáról tud gondoskodni. Hála ezért neki! /KTP/
  • 25. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 33 33 JANUÁR 22. CSÜTÖRTÖK Apostoli emlékeztetés 2Péter 1,12–21 Vannak dolgok, amiket nem elég egyszer-kétszer hallani és mondani, hanem mivel annyira fontosak, többször is ismételni kell őket. Péter apostol helyesnek tartotta, hogy emlékeztessen arra, amit saját fülével hallott és saját szemével látott. Annál is inkább, mert nem kitalált mese volt az, ahogyan egyesek állították, hanem prófétai beszéd, amely sötét helyen világító lám- pásként fénylik. Péter nem szeretett volna mulasztani. Nem akart még egy- szer ugyanabba a hibába beleesni. Még mielőtt végleg befejezte volna szolgá- latát, beszélt arról, ami nemcsak őt volt képes megtartani, hanem ugyanúgy képes megtartani másokat is. Bár mondanivalója ismerősen csengett olvasói előtt, mégsem hallgatta el, annak ellenére, hogy azok, akiknek szánta mon- dandóját, szilárdan megálltak az igazságban. Úgy vélte, hogy sohasem lehet elégszer szólni a Krisztusról. A felnövekvő nemzedék felé nekünk is újra és újra hirdetnünk kell a Krisztus titkát, méghozzá a saját meggyőződésünk alapján. Tennünk kell ezt mindaddig, amíg itt vagyunk. Amíg egy kételkedő is akad Isten gyermekei között, amíg a sötétség véglegesen el nem veszíti ere- jét. Küldetésünk addig szól, „amíg felragyog a nap, és felkel a hajnalcsillag” az emberek szívében. Nem lehet abbahagyni ezt a fontos szolgálatot ma sem. Tegyük ezt minél nagyobb lelkesedéssel és hittel! /KTP/ A valóság Krisztus Kolossé 2,16–23 Az ember a legjobb szándéka és igyekezete ellenére is hajlamos a tévedés- re. Nem mindig találja meg az igazi értéket, a helyes utat. Jeremiás próféta szerint ez azért van így, mert: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jer 17,9) Való igaz, hogy szívünk nem tud mindig különb- séget tenni a jó és a rossz, az áldást jelentő és az átkot hozó dolgok között. Talán azért, mert könnyen beérjük pótmegoldásokkal, nem gondolkodunk helyesen, és nem kérjük ki az Úr tanácsát. Megelégszünk azzal, amihez kön- nyen hozzájutunk. Ezekre nézve mondja Pál apostol, hogy „ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság”. A félrevezethető ember könnyen elve- szítheti értékeit, ha „nem ragaszkodik a Főhöz”. Tartásunk, erőnk, az, akik va- gyunk, nem magunknak, de még csak nem is bizonyos vallásos dolgoknak köszönhető. Nem a szokások, hagyományok, az újdonsággal bíró tanítások tartanak meg minket, hanem egyedül az Úr. Az emberi parancsok és rende- lések a test sanyargatására ugyan alkalmasak lehetnek, de „valójában azoknak semmi értéke és haszna nincs”. Hasznunk abból van, ha Máriával együtt mi is leülünk Jézus lábai elé. Óvakodjunk hát a hamis tanítóktól, de ragadjuk meg ugyanakkor a Krisztust, aki által és segítségével van az Isten szerinti növeke- désünk! /KTP/
  • 26. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 34 JANUÁR 23. PÉNTEK 34 A hamis tanítók jellemzői 2Péter 2 Péter szerint akik hamis tanítókká lettek, maguk is azok közé tartoztak, akiket Jézus Krisztus megváltott. Az ilyenek egyszer már megtisztultak bű- neikből, Isten családjának a tagjaivá lettek, ott éltek Isten népe között. Élvez- ték az áldásokat, nem volt hiányuk a Szentlélek vezetésében sem. S valami miatt mégis egyre csak távolabb kerültek az Úrtól és az igaz hittől. Vissza- esőkké lettek, ahonnan egyenes út vezetett a hamis tanításokhoz. Miután megszakad valakinek a kapcsolata az Úrral, kiürül annak a lelki élete is. Új- ra olyan lesz, mint a Krisztussal való találkozása előtt. Nem hoz az ilyen ál- dást másokra. Jelenléte inkább félelmet jelent, mintsem megnyugvást. Aki nem az Úrtól kapja javait, az maga próbálja pótolni a szükségleteit. S miköz- ben ezt teszi, válogatás nélkül nyitottá lesz mindenre, ami a másság erejével kecsegtet. Úrrá lesz rajta a testi kívánság. Furcsa erők jelentkeznek az életé- ben. Társaira kezd rossz hatással lenni. Észre sem veszi, s több akar lenni, mint más. S miközben úgy gondolja, hogy több, mint a testvére, nem ő lesz különb, hanem igazán az állapota lesz gonoszabbá, mint volt a Jézus Krisz- tussal való találkozása előtt. Nem előre, hanem visszafelé fejlődik, mert be- teggé lett a lelke. Az ige szerint nincs mentség az ilyenekre. Az örök sötétség a sorsuk, hacsak meg nem térnek újra az Úrhoz. /KTP/ Vasárnapi alamizsnálkodás 1Korinthus 16,1–9 A szentek javára folyó gyűjtésnél Pál ezzel a mércével biztatja a korinthu- siakat az adakozásra: „ami telik tőle”, ki-ki azt tegye. Az adakozás mércéje leg- inkább ebben fogható meg ma is. Az özvegyasszonytól, akit Jézus meglátott a templom kapujánál, mindössze annyi tellett, hogy a két fillérjét beletegye a perselybe. Ezzel viszont a legtöbbet tette. Meg is dicsérte őt Jézus a tanítvá- nyai előtt e szavakkal: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasz- szony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dob- tak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát” (Lk 21,3). Nekünk, akiknek több is adatott, csak ala- mizsnálkodásnak tűnik a néhány száz vagy ezer forint, amit a gyülekezeti alkalmainkon a perselybe teszünk. Vasárnap közeledtével gondoljuk át java- inkat, s gondoljunk a nálunk szegényebb szűkölködőkre! S miközben meg- nyitjuk a pénztárcánkat, hadd nyíljon meg a szívünk is a jókedvű adakozás- ra! Engedjük, hogy szeressen minket az Isten, azáltal, hogy szeretetből adunk mi is! Legyünk készek arra, hogy általunk is gondoskodhasson mások szük- ségleteinek a betöltéséről! Ha így teszünk, tapasztaljuk majd, hogy „nagy és sokat ígérő kapu” nyílik meg előttünk is. Legyünk ennek átélői! /KTP/
  • 27. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 35 35 JANUÁR 24. SZOMBAT Az Úr közelgő napja 2Péter 3,1–10 Minél közelebb kerül hozzánk, annál nagyobb vággyal készülünk szeret- teink nevezetes napjainak a megünneplésére. Alig várjuk, hogy ajándékain- kat átadhassuk, s szeretetünket kifejezhessük azok felé, akik fontosak szá- munkra. A szeretet munkálta vágy, amely betölt minket, nem engedi, hogy elfelejtkezzünk erről. De nem így van ez az Úr napjával kapcsolatban. Az élet gondja, terhe, feladata jobban megosztja a szívünket és a figyelmünket is. S bár a váradalom valós a mindenkori hívők szívében, de a csúfolódók, gúnyo- lódók és a kételkedők érvelése is hasonlóképpen erőteljes. A feszültséget csak élezi, hogy nem egy konkrét napról van szó. Nem határozható meg pontosan Jézus Krisztus második eljövetelének ideje. Sem a napja, sem az órája nem is- mert. A módja viszont igen. Úgy jön majd el, „mint a tolvaj”. Éppen kiszámít- hatatlansága miatt merül fel még a türelmesen várakozók szívében is a kér- dés: „Hol van az ő eljövetelének ígérete?” Még jó, hogy Péter egyértelmű választ ad erre: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel”, csak türelmesen vár arra, hogy „mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja...” Ha megvan bennünk Jézus Krisztus iránt is a szeretetteljes vágy – miként szeretteink esetében –, úgy nem okoz gondot nekünk sem az Úr eljövetelének a napja, sem az, hogy mit jelent majd számunkra. /KTP/ Egy apostoli gyülekezet istentiszteleti napja Apostolok cselekedetei 20,7–12 Szokványosan indult, és mégis maradandó emlékeket hagyott az isten- tiszteleten részt vevők szívében az a nap, mikor egy alkalommal Pál apostol Tróászban prédikált. Az ige és annak üzenete, éjfélig, majd hajnalig tartó ala- pos magyarázata nagy hatást gyakorolt a jelenlevőkre. A kenyér megtörése és az abban való részesedés szintén emelte az együttlét áldását. Az igére figye- lés és az úrvacsorai közösség mellett még egy jelentős esemény tette emlé- kezetessé ezt az istentiszteleti alkalmat. Egy ifjú esete, elalvása, az ablakból való kiesése, halála, majd életre keltése sokáig beszédtéma volt Tróász váro- sában és környékén. A szokványosnak indult nap mégis rendkívülivé lett. Pál apostolon keresztül az Úr hatásosan munkálkodott a jelenlevők megerő- södésére, hitben való megmaradására, vagy akár némelyek hitben való elin- dulására. Ma is, ha Isten gyülekezete – hasonló szándékkal, mint Tróászban – egybegyűl igét hallgatni és úrvacsorázni, és ha netán még imádkozni és tenni is hajlandó ezért, akkor akár a ránk következő vasárnapon is megtör- ténhet hasonló csoda bárhol. Az Úr ugyanaz, az ige sem gyengült meg, csak talán bennünk hagyott alább az éhség és a szomjúság az Isten igéje után. Nem értékeljük igazán a közösségben rejlő erőt. Adja Isten, hogy ezen változ- tatni tudjunk, s hasonló áldásokban legyen részünk nekünk is! /KTP/
  • 28. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 36 JANUÁR 25. VASÁRNAP 36 Új ég és új föld ígérete 2Péter 3,11–13 Amikor a minket körülvevő világra tekintve jövőképet keresünk, akkor ez az ige egy számunkra ismeretlen időről, de nem ismeretlen eseményről be- szél: a világ felbomlásáról, a láthatók anyagi megsemmisüléséről. Mivelhogy ezek mind meglesznek, egy nagyon fontos kérdésnek kell foglalkoztatnia minket: milyennek kell lennünk? Mert nemcsak ezek felbomlásáról beszél az ige, hanem egy ezután következő új égről és új földről. Milyennek kell lennünk most, és milyennek kell lennünk majd, amikor ez az esemény bekövetkezik? Most is és akkor is szent életben és kegyességben kell élnünk, mert ez tesz alkalmasakká bennünket arra, hogy várjuk azt a napot. Ehhez egy néhány tudnivalót szeretne nyújtani számunkra az ige. Mindezek – az anyagi világ, ami körülvesz, amiben sokan bíznak, amitől remélik a jobb létet, mind felbomlik. A mind azt jelenti, hogy nem marad meg semmi, amibe érdemes lenne megkapaszkodni, ami e földhöz tartozik. Ami a szem előtt most kedves, káprázatos, ezek egyszer a tűz martalékává válnak, kivétel és kímélet nélkül. Akik várjátok és siettetitek... A megsemmisülés azt az érzést kelti bennünk, hogy azt követően a jövőben nem lesz semmi. De akik hitben járnak, azok tudják, hogy azt, ami most látható és egyszer megsemmisül, felváltja egy di- csőséges lét. Amikor siettetjük és sóvárogjuk ennek a jelenleginek az elmúlá- sát, arra gondolunk, ami ezt fel fogja váltani. És minél jobban várjuk, annál édesebb lesz a beteljesülés. Az elemek égve megolvadnak – ez nem egy egyszerű átváltozás, hanem meg- semmisülés. Semmi sem maradhat meg, ami magán hordozza a megromlott világ engedetlenségét és bűnének nyomait. Az új eljöttét meg kell előznie a régi teljes pusztulásának. Újat várunk – mint amikor valami megavul, elromlik, és új kell helyette. Az emberi természetnek is van egy olyan igénye, hogy váltani kéne, a régi helyett újat előhozni. Ez a világ megromlott, kárhozatra van ítélve, mihez lenne érdemes ragaszkodni? Ha újat vársz, szakítanod kell a régivel! Ha új életet akarsz, szakíts régi életeddel, és ha új földre vágysz, szakíts a régi vi- lágoddal! „Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.” (Jn 17,16) Várakozz reménységgel, mert ezeket Isten ígérte, és ő nem ember, hogy hazudjék! /PL/ Imaáhítat: Magasztaljuk Istent emberi értelmet meghaladó kegyelméért! – Mik 7,18–19
  • 29. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 37 37 JANUÁR 25. VASÁRNAP A gadarai megszállott megszabadítása Márk 5,1–20 Egy viharos éjszaka után, alighogy partot értek, Jézus és a tanítványok máris újabb kihívással találták szembe magukat: egy ördögi lélektől megszál- lott emberrel találkoztak. Mi jellemezte ezt az embert? Tisztátalan lélek volt benne – olyan lelkület, ami nem egyezett a krisztusival. Az ördög ma is olyan lelkületet terjeszt, ami ellentétes a krisztusival. Sírboltokban lakott – ahol nem élő emberek laktak, mert az ördögi lelkület távol űz azoktól, akikben élet uralkodik. Ez elszakít- ja, ellenséggé teszi, távol tart azoktól, akikben a krisztusi élet van. Béklyókkal és láncokkal volt megkötözve – amit már az emberek tettek vele. Mert az embe- ri törekvés egyébre nem képes, csak még nagyobb megkötözöttséget ad. A sok okoskodás, bűbáj egyre jobban megkötöz, mivel mi nem tudunk megsza- badítani senkit az ördög hatalmától. De legalább ne tanácsoljunk senkit bölcstelenül! Kövekkel vagdosta magát – vagyis kárt tett magában. Aki az ördö- gi sugallatra hallgat, azt fogja cselekedni, ami káros. Minden ördögi cseleke- det a kárunkra van úgy belsőleg, mint külsőleg: gyötrődik a lélek, és gyötrő- dik a test is. Mit tett Jézus? Először is odament ahhoz a megszállotthoz – nem félt tőle, nem utasította el. Akiket megrontott, tönkretett a régi kígyó, Jézus azokhoz jött, hogy megszabadítsa őket. „Leszállott a mennyei fényből, / Elhagyta a dicső hazát, / Hogy széttörhesse rabbilincsünk, / Hogy hintsen az éjbe sugárt.” (BGyÉ 189) Megtisztította, megszabadította – parancsolt a tisztátalan lelkeknek, hogy távozzanak. Az ördögi erőknek menekülniük kellett! Kapitulálniuk kel- lett Jézus előtt, mert ahol Jézus megjelenik, ott a sötétség erői eltűnnek. Két uralom nem lehet egy helyen. Megengedte a tisztátalan lelkeknek, hogy belemen- jenek a disznónyájba – nem volt kérdés, hogy ki értékesebb Jézus szemében: a disznók, vagy az ember. Egy ember lelke sokkal értékesebb, mint a világ ösz- szes disznónyája! Az emberek kimentek, hogy személyesen meggyőződjenek a csodáról. Mit láttak meg az emberek? Aki nemrég ruhátlan és mezítelen volt, most fel volt öltözve. Mert Jézus azért jött, hogy akiket megszabadít, azokra tiszta, fe- hér ruhát adjon. Eszénél volt – magához tért. Sokan mondják a megtértekről és megszabadultakról, hogy elment az eszük. Pedig épp ellenkezőleg: akkor jött meg! Ennek az embernek is megújult az értelme, kezdett másképp gon- dolkozni. Az igazi szabadulás egyik jele a megújult értelem. Jézussal akart ma- radni – mert az igazán megtisztult embernek csak az az egy vágya van, hogy hátralevő életében Jézussal járhasson, őt kövesse híven mindenütt. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) /PL/
  • 30. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 38 JANUÁR 26. HÉTFŐ 38 Urunk hosszútűrése 2Péter 3,14–16 Az életünk azzal telik el, hogy várunk valamire. A kisgyermek azt vár- ja, hogy felnőtté váljon, a fiatal várja élete nagy szerelmét, az édesanya vár- ja születendő gyermekét, a nagyszülők várják gyermekeiket és unokáikat stb. Sok minden várakozással tölt el, de nem biztos, hogy bekövetkezik. Egy azonban biztos: hogy az Úr vissza fog jönni, de eljövetelének idejéről még az angyalok sem tudnak. A várakozás idejét éljük. Várjuk Urunk meg- jelenését. A várakozás idejében arra kell törekedni, hogy semmi szeplő ne legyen lelkünkön. Isten türelmes még, és ma is arra int téged, hogy használd ki a türelmi időt, hogy megtisztogasd lelkedet, és törekedj a békességre minden emberrel, azokkal is, akiket kevésbé kedvelsz. Adj ma reggel hálát Isten hosszútűrésé- ért, törekedj a békességre, és tegyél bizonyságot másoknak, hogy még sokan megismerjék a mi türelmes és szerető Istenünket! Az, hogy nem ér azonnal Isten ítélete, nem azt jelenti azt, hogy Isten nem fogja megbüntetni a gonosz- ságot. Ne próbálgasd Isten hosszútűrését, hanem adj hálát az életért, amit Is- ten azért adott, hogy rendezetlen dolgaidat helyrehozd! /PL/ Ő az erősebb fegyveres Lukács 11,14–32 Milyen jó, hogy nemcsak erősről beszél az ige, hanem erősebbről, akinél nincs erősebb ezen a földön. Még ha sokszor úgy tűnik is, hogy az ördög túl- erőben van, az csak látszat. A sátán legyőzött ellenség, aki ennek ellenére sok- szor az életünkre tör, hogy elrettentsen, az Úrral való kapcsolatunkban zavart keltsen, és ne higgyünk abban, hogy Jézus az erősebb. Jézus egy személyben erősebb volt, mint a gadaraiban az egész légió, és ma is ő az erősebb. Kiűzte az ördögöt, aki addig megakadályozta azt az embert abban, hogy beszéljen. A némaság ördöge sokszor sikeresen foglalja el az ember ajkát, nem engedve, hogy megszólaljon. Amikor bűneit szeretné megvallani, az ör- dög nem engedi: ott van, és fogva tartja a nyelvét! De az istenkáromló be- szédre elereszti azt! Urunk, arra kérünk téged, aki ma is erősebb vagy, érintsd meg a néma aj- kakat bűnvallásra, imára, bizonyságtételre, dicsőítésre, hogy megszűnjön az istenkáromlás ezen a földön! /PL/
  • 31. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 39 39 JANUÁR 27. KEDD Megállni a sodrásban 2Péter 3,17–18 A közelmúltban egy rohanó patakban álló embert láttam, és azon csodál- koztam, hogy tud megállni ott? Majd észrevettem, hogy a hullámok közt egy kötéllel van bebiztosítva, és az tartotta. A hívő ember erőforrása Isten és az ő igéje. Ez nem egy látványos része a hívő éltnek, de rejtetten léteznie kell. Ha a kapcsolat megszakad az erőforrással, akkor a hívő elkezd sodródni. Sok- szor olyan utakra téved, amelyek súlyosan felsértik amúgy is gyenge lábait. Az ilyen helyzetben megtompul a látása, és elkezd másokat hibáztatni saját tévelygéséért. Ilyen nehézségek között nehezen ismeri meg önmagát, inkább másokkal foglalkozik, és saját bűneit takargatja. Az igében azt olvassuk, hogy „növekedjetek a kegyelemben, a mi Urunk és megtartó Jézus Krisztusunknak megis- merésében”. Törekedni Isten minél jobb megismerésére: ez jelentheti a gyógyulást. Kedves olvasóm, ha téged is magával ragadott a világ sodrása, ismerd el, és járulj a kegyelem királyi székéhez! Kérj Istentől bocsánatot a tévelygései- dért, és kérj erőt megállni, hogy ne sodorjon a világ! Légy határozott, és ne felejtsd el, hogy ehhez a lépéshez a te akaratod szükséges! A mi erősségünk az Úrban van, aki ma is mellettünk áll, hogy akik segítségül hívják nevét, azoknak segítségükre legyen. /PL/ Szemben áll mindazzal, ami ördögi Márk 3,22–30 A mi Megváltónk ereje szemben áll mindazzal, ami ördögi, mert ő azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. A Megváltó nyílt támadása az ördöggel szemben érdekeket sértett. Azok, akik érintve érezték magukat, mindent megtettek, hogy Jézus munkáját minél rosszabb fényben tüntessék fel az em- berek előtt, ezért még attól sem riadtak vissza, hogy azt, amit végzett, ördö- ginek mondják. Aki nem ismeri az ő személyét, nem ismeri hatalmát, istenségét, könnyen eshet abba a tévedésbe, hogy a Megváltó munkáját nem értékeli helyesen, és ezzel megszomorítja Isten Lelkét. Amikor az Úr az ő Lelke által hatalmasan cselekszik, legyünk készek azt felismerni! Amikor a sátán munkája meghiú- sul, ezt kizárólag Isten erős Lelke végezheti: nincs olyan földi hatalom és erő, amely szembe merne szállni a sátánnal az Úr hatalmán kívül. Amikor ő munkálkodik, és intve érzed magad, ne mondd, hogy nem tu- dod, mi az! Ha van valami, ami még ördögi, ő teljesen le akarja azt rombol- ni. Adj dicsőséget Istennek ma, ismerd el hatalmát, és ha cselekszik, simulj bele az ő akaratába, légy igazán a mennyei Atya gyermeke! /PL/
  • 32. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 40 JANUÁR 28. SZERDA 40 Ékesen, jó renddel 4Mózes 1,1–4 Egy ország, egy közösség akkor tud jól működni, ha abban rend uralko- dik. A rend fenntartásához vezetőkre van szükség. Az igében azt látjuk, hogy az Úr Mózest és Áront bízza meg népe vezetésével és azok számbavételével. Nem kis feladat egy nép megszámlálása, sok időt és türelmet igényel, és hogy jó rendben menjen a munka, minden részletre figyelni kell. A rád háru- ló feladatot kezeld megfelelő módon! Mi Isten nagy gyülekezetének vagyunk tagjai. A gyülekezeti élet minden részlete nagyon fontos. Isten bízott ránk feladatokat, és úgy illik, hogy azo- kat elvégezzük, és az sem mindegy, hogy hogyan. Mózes Istenre figyelt, és úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta. Te hogy végzed a rád bízott mun- kát? A gyülekezet javára szolgálsz, vagy kárára? A saját fejed után mész, vagy hagyod, hogy Isten irányítson? Imádkozz ma azért, hogy a rád bízott munkát ékesen és jó rendben vé- gezhesd, nem saját terveid szerint, hanem ahogy arra Isten utasít! Ugyanak- kor lelkiismeretesen szolgálj, keresve azt, ami szép és jó, anélkül, hogy ezt va- laki mondaná! Így leszel áldott a munkádban. /PL/ Hatalma van a betegségeken Lukács 17,11–19 Amikor a betegség jelentkezik, minden embernek az a kérdése, hogy va- jon meddig fog tartani, milyen hamar fog meggyógyulni. Ki fogja meggyó- gyítani? Van-e olyan erős gyógyszer, ami a betegséget leküzdheti? Amikor az orvos megnyugtató választ ad, megkönnyebbülve lélegzik fel a beteg. Ezek az emberek nem számítottak arra, hogy valaha egészségesek lehet- nek még. Egy nap, ami ugyanolyan unalmasnak ígérkezett, mint a többi, fel- tűnt a távolban Jézus, aki erővel és hatalommal rendelkezett az emberi meg- kötözöttségek, betegségek és tisztátalanságok felett, és felcsillant szemeik előtt a gyógyulás egyetlen lehetősége. Ő kész volt közeledni és nem kitérni azok elől, akik szükségben voltak, mivel ő Isten Fia. Egyetlen szava elég volt ahhoz, hogy meggyógyuljanak. Állapotuk arra kényszerítette őket, hogy fel- emeljék szavukat. Jézus ma is ugyanolyan hatalmas a betegség és a gyengeség felett. Meg- tapasztalhatod, hogy ereje rajtad is segíthet, ha hittel kiáltasz hozzá. /PL/
  • 33. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 41 41 JANUÁR 29. CSÜTÖRTÖK A szent sátort övezve 4Mózes 1,48–54 Isten a lévitáknak különleges feladatot szánt: a szent sátorban és a körü- lötte levő teendőket kellett elvegezniük. Elsősorban a sátort körülfogva, vé- dőpajzsként kellett védelmezniük azt. A sátorhoz nem közeledhetett semmi tisztátalan, és erről a lévitáknak kellett gondoskodniuk. Már puszta jelenlét- ük is azt az üzenetet hordozta, hogy ők Isten szentségének őrei. Bármilyen tisztátalanság, támadás közeledett a szent sátorhoz, a léviták oltalmazó gyű- rűjével találkozott. Isten drága, mennyei kincseket bízott ránk. Az igében igazságait közölte velünk. Akiket Isten elhívott, azoknak az a feladatuk, hogy jelenlétükkel akár életük árán is megvédjék ezeket a drága kincseket. Minden részletre figyelni- ük kell, mert másként Isten haragját hívják ki maguk ellen. Mindennek az is- teni előírás szerint kellett történnie. Felelősek vagyunk mint elhívottak, hogy bennünk, körülöttünk, családunkban, gyülekezetünkben látszódjék az Isten igéje szerinti tisztaság, szentség és fegyelem. Járj ma tábort lélekben, és nézd meg, hogy minden rendben van-e! Ne legyen semmi tisztátalan, hanem a csa- ládod és gyülekezeted az isteni elvek szerint működjön! /PL/ Úr a viharok felett Márk 4,35–41 A természeti elemek erői nem voltak ismeretlenek a tanítványok számá- ra. Tudták, hogy amikor vihar közeledik, akkor nekik a parton kell marad- niuk, nem vághatnak neki a tengernek, mivel nincs hatalmuk a viharral szemben. Jézus azonban egy ilyen helyzetben küldi el tanítványait, hogy is- teni hatalmát láthatóvá tegye előttük. Ha csak a partról szemléljük a tengert, és nem lépünk a küldetés útjára, nem merészkedünk ki a tengerre, akkor so- hasem fogjuk megtapasztalni a minden akadályt legyőző krisztusi erőt. Ha- talma van a természeti erők felett is. Nem csúszik ki irányítása alól sem a hul- lámzó tenger, sem a vihar. Amikor elindulunk, talán minden rendben van, de amikor kimegyünk a tengerre, akkor tapasztalhatjuk meg, hogy időközben hogyan változik a helyzet: viharok és hullámok, vagyis próbák és kísértések jönnek. Kinek van olyankor hatalma valamit is tenni, amikor a hullámok átcsapnak a fejünk fe- lett? Valaki csendesen közeledik, akinek hatalma van a helyzet megoldására. Az élet tengerén utazunk, ahol rémít és meggyengít egy-egy helyzet, de van valaki, aki úr a körülmények felett is, és hatalmával csendet teremt. Viharzó tengerünket csendesítsd le ma is hatalmaddal, Uram! /PL/
  • 34. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 42 JANUÁR 30. PÉNTEK 42 A léviták feladata 4Mózes 3,1–39 A léviták teendői a szent sátoron belül folytatódtak és teljesedtek ki. Kü- lönleges feladatuk volt, amit csak ők végezhettek mint erre elhívottak. Mi is elhívottak, kiválasztottak vagyunk, ezért a lévitákhoz hasonlóan Is- ten különleges feladattal akar megbízni minket is. Milyen kötelezettségük volt a lévitáknak? Ügyeltek az Áron ügyére. Főpapunk ügye a lelkek megmen- tése. Ügyed-e az ő ügye? Ügyeltek a sátor minden eszközére. Isten jelenlétének eszközei ma is itt vannak, és a kiválasztottak feladata őrizni ezeket, és bizto- sítani ezek helyes használatát, működését. Voltak névre szóló feladatok is, főképp Gersom, Kéhit és Mérári fiai szá- mára. Tudod-e, hogy mi a te személyre szóló feladatod, vagy még bizonyta- lan vagy? Tudod-e, hogy mire nevezett ki Isten? Ma kérd az Urat, hogy mu- tassa meg újból feladatodat, azt a területet, ahol szolgálnod kell! Akármilyen egyszerűnek is tűnik, a szent sátor szolgálatában van a te szolgálatod is, és Isten számon fogja kérni tőled azt, amit rád bízott. /PL/ Gonosz lelket elűző zene 1Sámuel 16,13–23 Sault természetfeletti gonosz hatalom kerítette uralmába, mivel kiszol- gáltatta az életét a Gonosznak, ajtót nyitva annak, ami Isten előtt utálatos és bűnös volt. Annyira elhatalmasodott rajta a gonosz lélek, hogy egyedül nem volt képes bármit is tenni ellene. Amikor a gonosz lélek nagy intenzitással tá- madt, segítségre volt szüksége. Ki tudott rajta segíteni? Az Isai családjából származó fiú, Dávid, a derék férfiú, okos beszédű, akivel vele volt az Úr. A zene csak eszköz volt: aki meg- szólaltatta a zenét, és ahogyan tette azt, az volt a meghatározó. A démoni erőktől való szabadulás igazi zenéjét ma csak Dávid Fia tudja megszólaltatni. Minden bűnnek démona van. Amikor a bűnnek ajtót nyitunk, akkor tu- lajdonképpen a démoni erőnek nyitunk utat. Saul esete figyelmeztetés szá- munkra. Ha engedetlenségből vagy gyengeségből engedtünk a démoni erők- nek, akkor csakis egyvalaki tud rajtunk segíteni. Dávid csak bizonyos időre enyhítette Saul megszállottságát. Ma az a jó hír, hogy van valaki, aki teljesen lerombolja az ördög munkáját. Az a vesszőszál, amely Isai törzsökéből fa- kadt, akin megnyugszik a bölcsességnek, értelemnek és hatalomnak lelke, meg tud szabadítni az ördögi megszállottságtól is. Kiszolgáltatott helyzeted- ben hívd segítségül őt! Egyedül neki van hatalma megszabadítani. /PL/
  • 35. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 43 43 JANUÁR 31. SZOMBAT Az elsőszülöttek megszámlálása 4Mózes 3,40–50 Ezt a számbavételt Isten rendelte el, hogy a léviták szám szerint is előtte legyenek. Először megszámlálták az egész népet, majd a számbavettek közül kiválasztották a lévitákat, és azokat külön számba vették és névjegyzéket ké- szítettek róluk. Isten előtt minden ember nagyon fontos. A számbavétel azt fejezte ki, hogy Isten előtt mind számon vannak tartva, minden egyes ember, aki népé- hez tartozik és a szolgálatában van. Nincs elfelejtve senki. A megváltó ösz- szegre minden izraelinek szüksége volt, ugyanazt az összeget kellett fizetnie a szegénynek is és a gazdagnak is. Az árat Isten szabta meg, ennél kevesebb nem lehetett. Csak a szent sékel szerinti mérték volt érvényes. A lévita szár- mazása és jólneveltsége vagy a vallásos kötelesség teljesítése nem elégséges arra, hogy alkalmassá tegye a szolgálatra, ha nincs kifizetve a teljes engeszte- lési díj. Csak akkor vagy alkalmas Isten szolgálatára, ha neved fel van jegyez- ve, és számba vett téged Isten, és ha ki van fizetve a teljes váltság ára. Valaki ma is név szerint ismer és számít rád. Fontos vagy neki. /PL/ Szabadítására bizton számíthatunk Zsoltárok 77,1–15 Ez a zsoltár egy vigasztalásra vágyó lélek panasza, aki hangosan kiált Is- tenhez. Tudja, hogy egyedül Istentől remélhet szabadulást. Kérdések gyötrik és marcangolják bensőjét, a jó már csak emlék lett, a múlté, nem maradt be- lőle semmi sem. Foglalkoztatja az a kérdés, hogy vajon mindig így marad-e, végleg elvetette-e az Úr. Elmélkedve a múlton, látva a múltban Isten nagy tet- teit, az elevenedik meg előtte, hogy Isten hatalma nem fogyatkozott meg, út- jai sem változtak meg. Isten képes csodákat tenni ma is. Minél többet elmél- kedsz Istenről, az ő útjairól, annál jobban megláthatod, hogy ő ma is képes ugyanolyan erővel és hatalommal munkálkodni, mint a múltban. A zsoltár- író úgy látta, hogy a nyomorúság idejét éli, és szabadításra várt. Milyen időket élsz mostanában? Minden rendben megy, vagy épp elcsüg- gedt a te lelked is? Tekints vissza a múltba, és lásd meg, hogy Isten hatalmas karral vezetett téged! Hidd el, hogy ma is kész újra megfogni karodat, ezért fordulj hozzá, és a zsoltárossal együtt ismerd fel: „Te vagy az Isten!” /PL/
  • 36. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 44 FEBRUÁR 1. VASÁRNAP 44 – A nagyvilág baptistáinak és a Magyar Baptisták Világszövetségének vasárnapja – A léviták kötelességei 4Mózes 4,1–16 Egy orvosi műtőbe be akar menni egy lakberendező, hogy átrendezze azt. Mint esztétikával foglalkozó ember, úgy érzi, nem teljesen kielégítő a műtő helyiség kinézete. A színek egyhangúak, a világítás túl erős és hangu- lat nélküli, az ágy nem elég puha, no és minek az a sok műanyag függöny? Az orvosok tiltakoznak, mindenféle maradinak látszó, praktikus szempont- ra hivatkoznak, látszik, hogy kézzel-lábbal szeretnék megakadályozni az üd- vösnek látszó lelkes „modernizációt”. Vajon kinek az érveit kellene a kórház- igazgatónak figyelembe vennie? Egy ember elvitte az autóját a szervizbe. Egy barátja, akinek a szenvedé- lye a barkácsolás volt, vele ment, hogy csökkentsék a várható költségeket, a műhelyt és szerszámait használva a teljes motorgenerálhoz, de a képzett szerelők munkájára nem tartva igényt. A műhelyfőnök szörnyű keményfejű ember lévén sehogy se volt hajlandó belemenni ebbe a nagyszerű költség- csökkentő ötletbe. Szakszerűségre meg balesetvédelmi szempontokra hi- vatkozott, illetve úgy vélte, hogy az így javított autó olyan mértékben ká- rosodhat, hogy soha többé nem lesz forgalomba állítható. Csak a szakmai féltékenység beszélt belőle, vagy lehet állításaiban némi megfontolandó? Más lenne a templom és az istentisztelet, mint a műtő vagy a szerviz? Igen, ez szent hely és szent idő! Akkor vajon magasabb rendű, vagy érték- telenebb, mint a műtő vagy szerviz? Ha a műtőben és a szervizben ijesztő lenne egy efféle folyamat, nem látszik félelmetesnek az, hogy hitvallási, is- tentiszteleti és etikai dolgok meghatározását a teológiai tanulmányoknak közelében sem járt, vagy azokat elvégző, de lépten-nyomon leminősítő és lejárató, esetleg kedvük szerint csűrő-csavaró emberek kezébe tegyük? Meg- újulás lesz ebből vagy torzulás? Bár Izrael minden gyermeke a királyi papság kötelékébe tartozott, mégis csak a léviták tiszte volt, hogy a kijelentés sátrának dolgaival foglalkozzanak, azt is előírt, szent szabályok mentén, nem saját belátás szerint. Azért volt ez így, mert erre a feladatra ők lettek felkészítve, úgy, ahogy a kovácsok a fémmunkálásra, a szövők a ruhakészítésre stb. Csak a ma embere hiszi azt, hogy jó jöhet ki abból, ha olyan veszi át a kezdeményezést szakmai dolgokban, aki nem ért hozzá. Vajon jóra vezet az, ha e tekintetben mi is a korunk gyermekei leszünk, mint hívő nép? /KM/ Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy hűségesen meg tudjuk őrizni Istennek a baptista közösségben elhelyezett értékeit! – Jel 3,11
  • 37. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 45 45 FEBRUÁR 1. VASÁRNAP Jairus lányának feltámasztása Márk 5,21–23.35–43 Mindannyian kerülhetünk súlyos, számunkra kezelhetetlen, de bennün- ket mélyen érintő problémákba, akárcsak történetünk megbecsült zsinagógai elöljárója. Ezek mindig hitet próbáló esetek, de hitünk erősítőjévé is válhat- nak attól függően, hogy miként veszünk részt bennük. Mindenekelőtt a legfontosabb, hogy megőrizzük a Krisztusba vetett bi- zalmat. Ez nem egyszerű dolog. Maga a ránk nehezedő teher is a kétely irá- nyába terelné a lelkünket, hát még, ha a látszat arról szól, hogy a baj már be is következett! Ha lenne is segítség, már az is elkésett! Sokszor nehezíti a bi- zalmat a külvilág lekicsinylő megjegyzése, pontosan úgy, ahogy Jairus törté- netében is látható. Egy apának szörnyű lehet szembe nézni a ténnyel: haldok- lik a gyermeke. Az elöljárónak ezzel kellett szembesülnie. Addig, amíg a lány meg nem halt, volt egy kis remény, de lehet-e reménykedni a lezárt tények- kel szemben? És ha mindez még nem elég bizalomromboló, ott a gyászoló közeg gúnyos megjegyzése Jézus biztató szavaira. De ha valaki képes ezek ellenére is kitartva Krisztusban bízni, megtapasztalhatja a csodát: Isten képes a kezelhetetlennek, visszafordíthatatlannak látszót is helyretenni. Ezért nagyon fontos az, hogy jól értsük meg az ígéretet! Amit csodaként várok, az csak a vágyaim Jézus szájába adása, vagy ténylegesen tőle jövő biz- tatás? Ha ez utóbbi, ne engedjük, hogy a baj súlyosságának látszata, vagy a mások kételkedése megingassa Istenbe vetett bizalmunkat! Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Isten adott esetben átlépheti ér- tünk azokat az általános szabályokat, amelyeket ő alkotott. Ezzel azonban csak jelt akar adni hatalmáról az embernek, vagy tanítani akar a belévetett bi- zalom szükségére. De a csoda sohasem szünteti meg a felelősséget, amelyet ránk ruházott. Ne feledkezzünk meg feladatainkról az átélések nyomán, vagy azok várásában! Történetünkben a kislányt a halálból csak Jézus tudta visszahozni, de utána az érte felelős rokonságnak kellett ismét folytatni a ve- le kapcsolatos feladatokat, vagyis megetetni már nekik kellett. Minden átélt csodának van személyes jelentősége. Akit Isten kisegít vala- mi szorultságból, annak az korábban húsba vágó probléma volt. De van hosszú távú üzenetértéke. Arról tanít, hogy Isten minden korban hatalmas és világkormányzó Úr, aki odafigyel övéi sorsára. Idők távlatából elmondva a történet ezt bizonyítja a késői hallgatónak. Nincs azonban a jelnek produkció jellege, amely nem tisztességes célokat szolgálna, mint például egyes csoda- tanítók tekintélyének és befolyásának növelését. A csoda után a közvetlen hí- resztelést megtiltja a mester. Az eset általános ismertsége csak biztos idő el- teltével történik meg, amikor már nem használható hamis célokra. /KM/
  • 38. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 46 FEBRUÁR 2. HÉTFŐ 46 A papok kötelességei 4Mózes 4,17–33 Egyszer régen kedves, idős lelkipásztorom mondta nekem: „tudod, Mis- kám, a korlátok nemcsak azért lehetnek az életedben, hogy gátoljanak, ha- nem azért is, hogy a szakadékba zuhanástól megóvjanak!” E bölcsesség logi- káját követve megfogalmazhatjuk azt az igazságot is, hogy korlátokat emelő vagy azokat betartató elöljárók, lelkészek nem szükségképp ellenségek vagy a fejlődés gátjai, hanem esetleg a tisztaság őrei. Amit tesznek, a hitbeli elfer- düléstől, a nagy lángolást követő bukástól oltalmazhatnak meg, ha a szavuk és tiltásuk nem süket és lázadó fülekre talál. Igénkben a szent papi teendők egyike a felügyelet: a léviták szentélybeli teendőinek akkurátus ellenőrzése. Az értés végett fontos látni a feladat „mi- értjét” is: „egy pillanatra se menjenek be, hogy megnézzék a szent dolgokat, mert akkor meghalnak”. Ami ártatlan kíváncsiskodásnak tűnik az ember sze- mében, súlyos sértés Istennek. Hogy a következménytől előre megvédjen, a gátló felügyelet a pap kötelessége. A lévitáért, és nem ellene. Minden gáttól szabadulni akaró világban élünk, amelyben nehéz a korszel- lemmel nem egyező módon gondolkodni, de higgyétek el: bizonyos korlátok ér- tetek emeltetnek. A magatok érdekében tanuljátok meg elfogadni azokat! /KM/ A sunémi asszony fiának életre keltése 2Királyok 4,18–37 Néha megtörténik, hogy valami, amit Istentől kaptunk, veszélybe kerül. Korábban örömmel fogadtuk, elhittük, hogy ő munkálta ki számunkra, és ál- dásul szánta nekünk. A veszély pillanatában sok kérdés és kétely fogalmazó- dik meg bennünk: „Vajon tényleg tőle kaptam, vagy csak véletlen szerencse volt, amint véletlen szerencsétlenség az, ami most történik?”, „Ha akkor ő adta, most miért hagyja, hogy veszélybe kerüljön? Nincs hatalma a folytatá- son, vagy szeszélyes: egyszer ad, máskor visszavon?” Nem tudjuk, mi ját- szódott le a sunémi asszony lelkében, amikor a nem kért, de kapott gyermek haldoklott, de sejthető, hogy hasonló kétségekkel nézett szembe. Erre utal a kérdésbe rejtett apró szemrehányás, amit a prófétának tesz: „Uram, kértem- e én fiút? Nem azt mondtam-e, hogy ne hitegess engem?” Az asszony viselkedése példa számunkra abban, hogy miként kezelhetjük jól a hasonló problémáinkat: 1. Ahhoz fordul, akihez fordulnia kell (annak az Isten- nek az emberéhez, akitől kapta). 2. Őszintén, de vádaskodás nélkül vállalja a lel- kében megjelenő kételyeket. 3. Bízik a segítségben, állhatatosan várva azt. Mindez arra tanít, hogy ha a próbák közt nem el-, hanem odafordulunk Isten- hez, ha kételyeinket nem tagadjuk le, de nem is engedjük szabadjára, hanem meg- beszéljük az Úrral, és ha állhatatosan ragaszkodunk Istenhez, aki a problémát ke- zelni tudja, akkor a próba még hitünkben is megerősít minket. /KM/
  • 39. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 47 47 FEBRUÁR 3. KEDD Munkamegosztás 4Mózes 4,34–49 Néha szolgatársaknál figyelhető meg: jó szándékból, de mindent ő akar megszervezni, kézben tartani, sőt megtenni is a gyülekezeti életben, kezdve az igehirdetéstől az új templom megtervezésén, a felszerelések kiválasztásán és megvásárlásán át egészen a konkrét építkezési vagy karbantartási feladatokig. Máskor egyes családok vagy kegyességi csoportosulások érzik úgy, hogy minden az ő feladatkörük a gyülekezetben. Ebből sokféle feszültség születik. Valakik feleslegesnek érzik magukat, mások épp ellenkezőleg: eltelnek saját fontosságuktól. Valakik durcásan félreállnak, mások megszakadnak a mun- kában. Valakik tehetsége elkallódik, mások tehetségtelensége nagy teret kap, miközben zülleszt és rombol. Hosszú felsorolást olvashattunk a számba vett lévita nemzetségekről. Ami közös mindegyiknél: „hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál”. A zá- ró gondolatban ismét mindre érvényesen kijelenti: „mindenkinek megvolt a maga tennivalója és vinnivalója”. Vagyis a feladatot szétosztották, hogy min- denki részesedjen a teherből és a felelősségből, ugyanakkor mindenki érezhes- se, hogy hasznos része a közösségnek, és senki ne gondolja, hogy fölösleges. Fontos lenne, hogy se a „hozzá ne férj tőlem!”, se a „szakadj meg egye- dül!” mentalitás csapdájába ne essünk bele! Vegyük ki a részünket a közös- ség feladataiból, és adjunk részt egymásnak belőle! /KM/ A naini ifjú feltámasztása Lukács 7,11–17 A halál az emberi lét egyik legnagyobb problémája és talánya. Az egyéb- ként velünk született életkedvet és életigenlést kérdőjelezi meg. Hiszen ha vannak is jó percei a földi pályafutásnak, a halál – legyen az csöndes elmene- tel késő öregségben vagy tragikus gyorsaságú az élet delén vagy csírájában – mindenképp értelmetlenné teszi. Ezen a filozófiai jellegű problémán kívül azonban fájdalmas is. Vajon lehet-e megoldása ennek a számunkra kezelhe- tetlen problémának? Erősebb-e az élet a halálnál? Az örökre elvesztés tragé- diája lezárulhat-e valaha? Jézus halottakat feltámasztó csodái pozitív választ adnak ezekre a kérdések- re. Ezek egyrészt messiási jelek. Csak az Ószövetség két kiemelkedő prófétája, Il- lés és Elizeus volt képes hasonlóra, de ők is csak könyörgő imával. Hogy Jézus ezt parancsszavával teszi, két dolgot üzen: 1. ő az Ószövetségben megígért mes- siás, hisz annak hagyománya jegyében cselekszik; 2. ő nagyobb még azoknál a prófétáknál is. A messiási jelen túl bátorító üzenet: a halál nem a legvégső és min- dent értelmetlenné tevő úr az életben. Lehet reménysége az embernek az örök- kévalóság felől. Vigasztaló üzenet is a halál miatt veszteségeket szenvedő ember- nek: nem örök az elválás. Haladhatunk örömmel az élet útján! /KM/
  • 40. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 48 FEBRUÁR 4. SZERDA 48 Törvény a tisztaság érdekében 4Mózes 5,1–4 Amikor leszedjük a gyümölcsöt a fáról, és valami miatt néhány napig áll- ni hagyjuk, teljesen természetesnek tartjuk, hogy átválogatjuk a kosár tartal- mát, hogy az erjedt szemeket kidobva a még jót megoltalmazzuk a romlástól. Amikor valakiről bebizonyosodik, hogy fertőző beteg, evidensnek érezzük, hogy a többi egészséges embertől el kell különíteni a gyógyulásig. Hívő emberként viszonylag könnyen ráállunk arra, hogy elzárkózzunk a ránk rossz hatást kifejtő világi emberektől, bár ez sem mindig zökkenőmentes. Mi történik azonban, ha a probléma a közösség tagjai között, vagy még közelebbről, a családban jelenik meg? Számítunk egyáltalán ilyen eshetőségre? Képesek va- gyunk szembesülni a ténnyel, hogy közülünk egy, akivel együtt nőttünk fel, ne- tán együtt merítkeztünk be, rossz irányt vett fel és veszélyt jelent az egész kö- zösségre nézve? Végül képesek vagyunk megtenni az utolsó lépést, a kapcsolat felszámolását? Ez már ugye nem olyan könnyű? Pedig néha szükséges. Az ókori ember szemében minden, ami a halállal kapcsolatba kerül: tisz- tátalan. Ezért veszélyes lehet az életre. Az életet pedig minden eszközzel vé- deni kell. Ha másként nem lehetséges, a kapcsolat végleges vagy időleges megszüntetésével. Ezt jelentette a tisztátalanná váltak kiűzése a táborból. Tu- dunk ennyire következetesek lenni a romlás elkerülése érdekében? /KM/ Tábita feltámasztása Apostolok cselekedetei 9,36–43 Ma a népesség nagy többsége elzárkózik az egyházaktól, bár vallják, hogy ők tulajdonképpen vallásos emberek, csak a maguk módján. Úgy vélik: Istenben hisznek, csak az egyház nevű földi képződményt nem tartják hiteles képviselő- nek, sőt fölösleges közbeékelődő koloncnak találják Isten és ember között. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell vallani, hogy a kétezer éves egy- háztörténelem egyes eseményi és szakaszai alapján rászolgáltunk erre az elide- genedésre. Ugyanakkor Isten mégis a keresztyén egyház létrehívásával, annak őrizetére és képviseletére bízva akarja a maga ügyét képviseltetni a világban és a történelemben. Van-e hatalma az egyháznak Istent képviselni? Erre a kérdésre ad pozitív választ a Tábita feltámasztásáról szóló történet. Péter, Jézushoz hason- lóan, rövid parancsszóval hívja vissza az életbe az asszonyt. Ezzel igazolja Isten, hogy az általa képviselt keresztyénség hordozza a Krisztus ügyét hitelesen, legi- tim módon és hatalommal. Ugyanakkor a prófétákhoz hasonlóan imádsággal ké- pes a krisztusi tett újbóli megvalósítására. Ez azt jelenti, hogy csak addig képes a feladatát jól elvégezni, amíg kapcsolatban marad azzal, akitől a megbízást kapta. Nem járt el az egyház felett az idő. Még mindig a mi küldetésünk, hogy Krisz- tust hatalommal képviseljük a világban, és képesek is leszünk rá, ha vele össz- hangban munkálkodunk és élünk. Akkor vissza fog igazolni minket. /KM/
  • 41. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 49 49 FEBRUÁR 5. CSÜTÖRTÖK Törvény az adósság rendezése érdekében 4Mózes 5,5–10 Adós az a személy, aki pénzt, vagy más értéket kap valakitől, aztán egy ide- ig vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni vagy az értékét megtéríteni. De vajon adósságnak érezzük-e azt is, amikor valaki megfontoltan vagy csak he- behurgyaságból félrevezet valaki mást, amivel sok anyagi vagy lelki kárt okoz? Egyszer valaki azzal áltatott egy gyermekét épp elvesztett anyát, hogy „az Úr rövid időn belül feltámasztja azt”, ami aztán nem következett be. Később elin- tézte annyival: „Félreértettem az Urat, ő az utolsó napon való feltámadásra gondolt.” Vajon ez a mi vallási fenoménunk érezte, hogy adós? Érezte, hogy (talán jóvátehetetlen) kárt okozott? Vajon rájött arra, hogy ezzel a félrevezetés- sel nemcsak embert károsított a lelkében, de Isten ellen vétkezett? Érezzük, hogy az anyagi vagy lelki természetű károkozás kompenzálás- ra, jóvátételre vár? Legalább a beismerés szintjén. Így szól az Úr törvénye: „ha egy férfi vagy asszony bármilyen vétket követ el egy másik emberrel szemben, az az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz... vallják meg vétküket és térítsék meg adósságukat”. Amire mindez figyelmeztet bennünket: legyünk tudatában tetteink, szavaink súlyának! Fontoljuk meg jól azokat, hogy vajon mit fognak okozni másnak! Él- jünk felelősségünk tudatában! Istenünk ebben látja a hívőség mibenlétét. /KM/ Késni látszott, mégsem késett el János 11,33–44 Néha a hitetlenség Isten hatalmának szól. A világi ember nem fogadja el egy olyan lény létét, aki mindenek felett áll, és minden a hatalma alá tartozik, tehát bármit megtehet. Alkalmanként még egy hívő emberben is megfogal- mazódik a kétség: „Képes-e Isten az általam oly hatalmasnak érzékelt bajt megoldani, vagy az ő képességeit is meghaladja?” Máskor a hitetlenség nem az ő hatalmára és képességére vonatkozik, hanem az időbeliségre: „Isten bár- mit képes megoldani, de ebben az esetben elkésett. Korábban beavatkozva még tudott volna segíteni, de mostanra véglegessé vált a baj, visszafordítha- tatlan a folyamat.” Hasonlóan vélekednek a történetben a gyászolók Lázár esetéről: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?” A kérdés mögött a kimondatlan állítás: „Elkésett!” Lényegét tekintve nincs különbség a kétféle hitetlenség között: kétségbe vonni Isten hatalmát, vagy úgy látni, hogy már nem lesz képes cselekedni. Az egyik semmiféle hatalmat nem tulajdonít neki, a másik elismeri, hogy lé- tezik nálunk nagyobb hatalom, de annak végtelenségét nem képes elfogadni. Higgyük el, bármekkora bajban vagyunk is, ha tőle várunk segítséget, ő ké- pes azt megadni! Higgyük el, ha rábízzuk életünk rendezését, nem létezik, hogy már ne lenne lehetőség a változtatásra! /KM/
  • 42. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 50 FEBRUÁR 6. PÉNTEK 50 Törvény a házastársi bizalom érdekében 4Mózes 5,11–31 Vannak helyzetek az életünkben, amelyek homályosak vagy egyenesen átláthatatlanok, és a sejtések nem igazolhatók. Ezek előfordulhatnak az élet minden területén, de leginkább a mélyebb emberi viszonyokra és a lélekben lejátszódó dolgokra érvényesek. Ha valami nyilvános helyen, sok ember előtt zajlik, ez sokkal inkább megragadható, mint ami egy családon belül, csak férj és feleség között hangzik el. Egy konkrét cselekvés mögötti hajtóerőket sok- kal könnyebb értelmezni és bizonyítani, mint egy arckifejezésben megnyilvá- nuló érzést vagy gondolatot. Ugyanakkor a bizonyíthatatlanság nem jelenti azt, hogy nem létezik valami. Hogyan járhatunk el ilyen helyzetekben? Ha leszámítjuk az áldozati szertartás elemeit és az átokformulákat, a kö- vetkező eljárási alapelvre bukkanunk: ha nem bizonyítható, de a gyanúja fel- merülhet annak, hogy egy asszony csalja a férjét, ezt a problémát ebben az esetben csak Isten tudja kezelni. A gyanút ki kell mondani, végül Isten elé ten- ni, tőle várva megoldást. Ha ezt valaki hittel teszi, a segítség sem marad el. Az eset általános tanulsága alkalmazható minden nem bizonyítható gya- nú ügyére. Vagyis ha valami fontos ügyben gyanúnk van, de bizonyítékunk nincs, tegyük Isten kezébe a rendezést! Legvégső esetben nyilvános keretek között vállalva tegyük ezt! /KM/ A hit Istenben bátor Ézsaiás 43,1–7 Olykor Isten cselekszik értünk, mi döbbenten és ámulva figyeljük, hogy mi- ként rendezi körülöttünk a dolgokat, vagy előttünk az eseményeket. Máskor csodát tesz ugyan, és az ő szabadító ténykedése nélkül nem oldódhatna meg a fennálló probléma, de aktív közreműködést vár el tőlünk. Lépéseket mutat, amelyeket meg kell tennünk ahhoz, hogy a megoldás felé haladjon az életünk. Minden egyes lépésről úgy látszik, hogy ő indít rá, ő készítette elő. Minden egyes lépésnek az az ígérete, hogy előbbre visz a rendeződés irányába. De minden lé- pésnél ott lesz a kétely is: „Vajon tényleg ezt kell lépnem, vagy csak én képzelem? Ha megteszem ezt a lépést, az valóban előremozdítja az ügyemet, vagy bajba dönt?” Azért vezet néha ilyen bonyolult és sok lelki nehézséggel járó úton Isten, hogy megtanuljunk bízni benne akkor is, ha a kilátások nem egyértelműek szá- munkra. A fogságból hazatérő népet bátorítja így Ura: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” Vagyis: a hazavezető út első lépése az lesz, ha elindultok. Ezen az úton újra és újra hittel kell megtenni veszélyesnek tűnő dolgokat, de ha odafi- gyeltek rám, mindegyiken végigvezetlek benneteket épségben. Az előre sejthető próbák ellenére is merjünk elindulni az úton, amelyen vezetni kíván minket! Nem hagy magunkra, biztonságban átvezet. /KM/
  • 43. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 51 51 FEBRUÁR 7. SZOMBAT A názírfogadalom 4Mózes 6,1–21 A názírság egy különleges jelensége az izraelita vallásnak. Lényegileg Is- tennek való odaszenteltséget jelent különböző feladatok végrehajtására, vagy egész életre szólóan, vagy időlegesen. Komoly tisztasági követelményei van- nak; gondoljunk bele abba, hogy milyen embert próbáló elvárás az, hogy a feladat teljesítése közben a személyét érő károkat, veszteségeket és gyászt sem veheti figyelembe! Világunk sokszor küzd azzal a problémával, hogy míg bizonyos gondok kezelésére léteznek hivatalos szervek, addig más problémák kezelése senkinek sem feladata, sem a társadalomban, sem a közösségben, sem a családban. Így, ezekkel a problémákkal senki sem foglalkozik. Nem azért, mert nincsenek, ha- nem mert a felelőse nincs megnevezve. Éreztél már olyat: valamit nagyon meg kellene oldani, valamit nagyon nem kellene annyiban hagyni, valamit nagyon kézbe kellene venni? Valamit, amiből nem lesz haszon vagy kinevezés, mert nem tartozik egyetlen hivatalos kategóriánkba sem, de a gondja már mégis égető? Lehet, hogy modernkori názírrá kellene lenned, aki vállalja az ügyet? Bizonyos dolgok, ügyek képviselete átlagon felüli tisztaságot, kikezdhe- tetlenséget követel. Tudunk-e időleges lemondásokat vállalni azért, hogy egy jó ügy megoldást nyerhessen? /KM/ Kötekedő kérdés a feltámadásról Lukács 20,27–40 Isten sok olyan ígéretet tett nekünk, melyeknek teljesíthetősége felől két- ségeink támadhatnak, mert jelenlegi ismereteink szerint, jelenlegi lehetősége- inkből kiindulva képtelenségnek látszanak. Amikor a tudásunk megáll, a képzelettel próbálunk továbbértelmezni dolgokat. Egyes esetekben ez segít- ség, és az ismeret hézagait tényleg ki tudjuk egészíteni a képzelet segítségé- vel, máskor problémává válik, mert a képzelet olyasmit is elhitet velünk, ami valóban képtelenség. A bölcs ember megtanulja józanul használni a képze- lőtehetség ajándékát, és tudja, hol vannak a határai, de sokan éppen emiatt zárkóznak el Istentől és az ő ígéreteitől. Meg kell tanulnunk, hogy a tudás és képzelet helyes együttes alkalmazása sem elég ahhoz, hogy a teljességet megragadjuk. Szükségünk van a hitre. Arra a hitre, ami bizalmat jelent abban az Istenben, aki ezer más esetben már megbízhatónak mutatta magát. Szadduceusaink is ezen a ponton csúsztak téves vágányra a feltámadás kérdését illetően. Mivel az ő ismereteik és tapasztalataik alapján a feltámadás lehetetlennek tűnt, a képzelettel kiegészített logika egy képtelen szituációt vázolt fel (lásd 29–33. versek!), s ezért eleve elvetették azt. Jézus válasza ar- ról beszél, hogy ha valami nem is fér bele az ember jelenlegi ismereteibe, az még nem jelenti azt, hogy Isten ne tudná megoldani. /KM/
  • 44. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 52 FEBRUÁR 8. VASÁRNAP 52 Az ároni áldás 4Mózes 6,22–27 Isten meg akarja áldani az embereket. Divatos napjainkban is a „prospe- ritás teológiája”, tudniillik, hogy ha Istent szereted, akkor nagyon gazdag le- szel, vagy éppen nem leszel beteg. Ha e „jelek” nem észlelhetők életeden, akkor biztos, hogy titkolt bűneid vannak, és nem vagy kedves Isten előtt. Tudjuk, hogy soha nem leszünk Isten szemében „méltók” arra, hogy szent jelenlétébe léphessünk, vagy szövetségében részesüljünk. Az ő ajándéka a hit, melyen keresztül Istent Atyánknak nevezhetjük. Istenünk használni akarja gyermekeit arra is, hogy másokat megáldjon. Nemcsak egy pohár víz az ő nevében, és egyéb diakóniai szolgálatok, hanem lelki áldások továbbí- tása is a feladatunk. Isten buzdít, és adja az áldó szavakat. „Így szóljanak ne- vemben Izrael fiaihoz, és én megáldom őket.” (27. v.) Isten munkáját követően em- bereket áldunk meg. Nagyon elhanyagolt szolgálati területnek látom ezt a gyülekezeteinkben. Egyszer egy édesapa mondta, hogy éppen alvó, beteg kisfiáért úgy érezte, hogy kézrátétellel kellene imádkoznia, de nem mert. Agyába villant, hogy nem lelkipásztor (vajon csak lelkipásztor imádkozhat kézrátétellel?), azt is tudta, hogy nem avatott (csak avatottak kérhetnek ál- dást, gyógyulást?). Beszélgetésünkben rájött, hogy mint édesapa, a család papja, teljes jogon imádkozhat gyermekéért kézrátétellel, kérhet gyógyulást, áldást, testi-lelki egészséges fejlődést gyermekei életére. A Szentírásban több helyen találunk különböző rokoni vagy egyházi kapcsolatban lévő embere- ket, akiket Isten indított, hogy mondjanak áldást másokra. Egy barát, aki pap is volt közben (1Móz 14,18–19), édesapa (Zsid 11,20), nagyapa (Zsid 11,21), és természetesen Jézus Krisztus is, amikor gyermekeket vittek elé (Mk 10,16). Is- ten embereinek felkészülteknek, tisztáknak kell lenniük e szolgálat végzése közben. Lássuk meg, hogy akiket megáldanak, azoknak az élete javul, fejlő- dik, Isten megáldja őket, és áldássá lesznek a környezetükre is! Gondoljunk Ábrahámra, Jákóbra: „és áldást nyer általad meg utódod által a föld minden nem- zetsége” (1Móz 28,14). Ha ez nem volna elegendő, hadd idézzem Pétert: „ha- nem ellenkezőleg: mondjatok áldást, hiszen arra hívattatok el, hogy áldást örökölje- tek” (1Pt 3,9). Áldására vagyunk-e környezetünknek? Észrevenné a világ, ha elmennének a hívők? Az nem áldás, ha üres szavakat szajkózunk, kiüresedett formulákkal köszöntjük egymást, vagy hónunk alá kapjuk legnagyobb Bibli- ánkat, de a szívünk, szavaink pengő érchez hasonló, fájdalmas zajkeltők csu- pán. Nyugodjon meg rajtunk Isten áldása, és védjen minket, adja jelenlétét és a tőle jövő igazi békességet. /MZs/ Imaáhítat: Adjunk hálát az imádkozás lehetőségéért és az imameghallgatás ígére- téért! – Mt 7,7–11
  • 45. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 53 53 FEBRUÁR 8. VASÁRNAP Belső tisztaság Márk 7,1–16.21–23 Nagy hangsúly van a test ápolásán, sok vállalatot gazdagítunk. De a lel- ki igénytelenség a mai gyülekezetekben is nagy probléma. Hogy tudnánk el- érni, hogy olcsóbban jöjjön ki egy istentisztelet? Országunkban jellemző, hogy nem fizetjük meg orvosainkat, tanárainkat, lelkészeinket, és csodálko- zunk a statisztikákon. Nem kellene ennek így lennie. Sok tízezer forintot hagyunk ott a fodrásznál, kozmetikusnál, wellnesshétvégén, de lelkileg alultápláltak vagyunk. Csoportos imaórát, bibliatanulmányozó alkalmat megemlíteni igen kockázatos. Nincs étvágyunk. Nincs meg a táplálkozási reflex bennünk. Szondán keresztül kell valami pépes ételt bevinni gyakran a lelkimunkásoknak a nép szívébe, lelkébe. Vegetálásra éppen talán elég, de növekedésre, szaporodásra kevés. Felcseréltük Isten tanításait az atyák hagyo- mányaival. De amikor apám jóllakott, azzal én nem laktam jól. Más nevében nem lehet jóllakni. Még akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy van lelkészünk, ő lakjon jól, és etessen bennünket. Mindenki felelős saját lelki fejlődéséért. Szá- mon kérhetjük azokat, akik talán a délutáni alkalomra nem jönnek el, de lel- kileg egészségesebbek, erősebbek vagyunk-e azok, akik mindig ott vagyunk az imaházban? Isten igéjének kell mindenek felett állnia. Az ige tekintélyét kell helyreállítani életünkben. Félretehetnénk az éppen ügyeletes sztárelő- adókat, CD-ket, könyveket, és egyedül az igét olvasnánk. Az ige tisztít, mos át minket belülről. Ezt a módszert tudjuk ajánlani másoknak is életük javulá- sa érdekében. Ha beleengedjük magunkat a szolgálat sűrűjébe, akkor nagyon sok lelki sérülttel, szenvedővel, kilátástalan helyzetű emberrel találkozunk. Elszörnyülködhetünk ezen, és ülhetünk tovább padjainkban, és biztos, hogy hamarosan ugyanazt találjuk majd a gyülekezeteken belül is. Ezt akarja meg- akadályozni Isten ezzel a felszólítással is. Kérjük és engedjük, hogy megtisz- títsa szívünket, akkor majd megtisztulnak szavaink, tetteink, eljárásaink, vi- szonyaink, házasságunk, gazdasági életünk. Élhetőbbé válik a környezetünk. Felüdítő lesz a gyülekezetben lenni, mert ott nem pluszkritikát, elégtelenség- érzést kapunk, hanem Isten és a gyülekezet elfogadását tapasztalhatjuk. A gyülekezet a megtisztított szívűek közössége. Nem büszkék múltjukra, ha- nem hálásak Istennek, hogy újat kezdett velük. Mindenki, akinek a szívét Isten megtisztította, köteles segíteni másoknak, hogy ők is tiszta életet él- hessenek. Segítsen Isten bennünket ebben a folyamatban! Adja meg, hogy összejöveteleinken igaz legyen, hogy „lelepleződik a gonoszság a gyülekezetben” (Péld 26,26). /MZs/
  • 46. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 54 FEBRUÁR 9. HÉTFŐ 54 A léviták szolgálata 4Mózes 8,5–26 Áron és fiai a papi szolgálatot végezték a sátornál, az oltár előtt. A lévi- ták a papok segítői voltak. Mózesnek az volt a teendője, hogy különválasz- sza a lévitákat Izrael fiaitól. Közülük valók voltak, de el lettek különítve Is- ten szolgálatára az elsőszülöttek helyett. Mielőtt még elkezdték volna a szolgálatot, meg kellett tisztítani őket. Áron felajánlotta őket mint Izrael fi- ainak felajánlását. Elterjedt fogalom a „bemosakodás”. E nélkül nem lehet bemenni a műtőbe. E nélkül nem lehet a lelkekhez nyúlni. A mai szakasz- ban többször olvassuk, hogy „így cselekedett...”. Szabályszerűen, nem a maguk módján, hanem úgy, ahogy Isten parancsolja. Az akkori, a mai sok „szolga” annyi gondot okoz azzal, hogy csak a „maguk módján” hajlandók „szolgálni”. Nem hajlandók tanácsot elfogadni, igazodni egy gyülekezeti rendhez. Bizonytalankodunk, mert a Szentlélekre hivatkozva beszélnek, és egy biblikus baptista „megadja magát”. Pedig nem kellene. Kötelező a lel- kek megítélése. Szabályszerűen, engedelmesen képes-e szolgálni? A léviták csak akkor szolgálhattak, ha tisztává lettek. Vizsgáljuk meg szolgálatunk indítékait és tisztaságát! /MZs/ Külső és belső tisztaság Máté 23,25–28 Csak ami belülről tiszta, azt lehet igazán tisztának nevezni. Alapkövetel- ménye a hívő életnek a tisztaság, a szentség, az elegyítetlenség. Döntésre hív- ja Isten az embert, milyen életet akar élni. Amelyiket választja, arra szánja oda magát. Nem kötelező Isten útján járni, de ha mégis ezt választjuk, akkor ne sántikáljunk jobbra-balra! Tapasztalatunk, hogy a legtöbb összeférhetet- lenséget azok okozzák, akik a kegyesség látszatát gyakorolják, de belül tisz- tátalanok. A langymelegség gusztustalan Isten szemében, és a legkárosabb népe között. Sokakat gyengítettek meg, riasztottak vissza azok a „hívők”, akik kívülről tették a szépet, belül viszont rothadás és hullaszag volt. Nem a külső tisztaság iránti vággyal van a baj, hanem azzal, hogy a belső nincs szinkronban vele. A belső tisztátalanság visszahat saját magunkra. Szívünk mélyén mindannyian vágyjuk a teljes harmóniát, de az élet nehézsége vissza- tart attól, hogy meg merjük élni azt. Kérjünk bátorságot Istentől imában, hogy teljesen neki szentelt életet éljünk! Nem félve a világtól, a kegyeskedő emberek véleményétől, vállaljuk Isten követését! /MZs/
  • 47. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 55 55 FEBRUÁR 10. KEDD Igazságos rend 4Mózes 9,1–14 Az ember, engedve a kísértőnek, „rendetlenül” éli életét. Isten nem terhe- li meg az embert olyan feladattal, amit az ő erejével ne tudna megoldani. Nem az embernek kell kitalálni bizonyos dolgokat, „csak” engedelmeskedni kellene. És itt bukunk meg mindannyian. Az akadályoztatásban érzi igazán értéknek az ember, ha nem tehet meg bizonyos dolgokat. Érték lesz számára a szövetség és a közösség. „Miért rövidüljünk meg azzal...?” (7. v.) Fáj az ember lelkének, ha gyülekezetében nem értékelik megfelelően a lehetőségeket. Például hogy szabadon mehetünk imaházba. Volt eset, hogy míg a gyüleke- zet istentiszteleti alkalomra gyülekezett pünkösd délelőtt, egy fiatal focizni ment a haverokkal. Jónás mondja Istennek: „mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú, és a gonosz miatt is bán- kódó” (Jón 4,2). Bevallom, nagyon csodálom Istent ezért a tulajdonságáért. Szép példa, hogy Mózes nem játszotta meg a mindentudót, hanem azt mond- ta: „várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr” (8. v.). Nem kell, hogy mindent tudjon Isten szolgája. De szükséges, hogy ezt beismerje és Istentől kérjen eligazítást. /MZs/ Testben bizakodó hagyománytisztelet Filippi 3,1–9 Mivel dicsekszik egy hívő ember, egy gyülekezet? Az épületével, a fia- taljai számával, ének-zenei csoportjaival, évi bevételével, a diplomás tagok számával, netalán lelkipásztorával? Pál apostol azt tanítja, hogy Jézussal di- csekedjünk azzal, hogy ismerjük őt, hogy ő választott ki minket. Azt gondol- juk, hogy a lelki növekedés, az ébredés a kitűnő képességű tagok miatt tör- ténik majd. Ennyi jó képességű tag még sosem volt a gyülekezetekben, még- sem látom az ébredést. Miért? Mert testben bizakodunk! Jézus Krisztust gyakran kihagyjuk a számításainkból. Amíg nem tudunk mindent kárnak és szemétnek ítélni, ne várjunk semmi kiemelkedőt! Isten a világ szemében ki- csiket választotta ki, hogy semmivé tegye a világ szemében nagyokat. Hal- lottam, hogy egy egyetemet végzett ember kezdett a gyülekezetbe járni, és engedték neki, hogy beleszóljon a lelki dolgokba. Volt ott egy fiatal szak- munkás fiú, aki éveken át hűségesen szolgált a gyülekezetben, lelkileg érett volt. Ellenvéleménye volt a „tudós”-sal szemben. Leintették, hogy hallgas- son. Pedig a későbbi eredmények őt igazolták. Imádkozzunk Isten Lelke szerinti gondolkodásmódért! /MZs/
  • 48. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 56 FEBRUÁR 11. SZERDA 56 Felhő- és tűzoszlop 4Mózes 9,15–23 Isten jelenlétét, vezetését jelentette a felhő- és tűzoszlop. Napszaknak megfelelően, mindig jól láthatóan volt jelen. A felhőoszlop árnyékot adott a forróságban, a tűzoszlop melegített a hideg sivatagi éjszakában. Együtt mozdultak az Úrral. Képesek vagyunk mi erre? Előresietünk, vagy éppen le- ragadunk? Az akkori, de különösen mi, mai emberek lebénulunk, ha nincse- nek hosszú, közép és rövid távú terveink. Nekünk nem tervek kellenek, ha- nem élő, az Isten mozgására figyelő lelkület. Ha mozdul, mozduljunk, ha beszél, beszéljünk, ha hallgat, hallgassunk! Mindent az Úr parancsa szerint tegyünk! Az ember a tömeget követi. De a tömeg ritkán tesz Isten akarata szerint. Azért, mert sokan tesznek valamit, az még nem garancia, hogy he- lyes. Pál apostol egyedül volt kétszázhetvenöttel szemben, és az jött be, amit Istentől átvett (ApCsel 27,37). Hiába a szakmai tudás, a nagyobb létszám, amit Isten mondott, az fog megvalósulni. Bizonyos létszám fölött a gyüleke- zeti döntéseket sem lehet szavazással meghozni. A vezetőkre hárul a felelős- ség, és ha Isten indul, mozgósítani kell a népet. Imádkozzunk, hogy hűséges Isten-követők legyünk! /MZs/ Tisztaság Lélek és ige által 1Péter 1,22–25 A mai, szekuláris világban élő ember úgy gondolja, hogy a tisztaságot többféle úton is elérheti. De valóban azt a célt érjük-e el, vagy máshova érke- zünk? Felszabadít-e a módszer, vagy éppen megkötöz? Érdekel ez egyáltalán valakit? „Tisztítsátok meg lelketeket” – mondja Péter. Mi erre nem vagyunk ké- pesek – mondjuk mi. Pedig nekünk is van feladatunk lelki életünk javítása ér- dekében. Isten adta az Igét, melyet, ha nyitott szívvel fogadunk, megtisztít, helyreállít, eligazít bennünket. Isten beszéde örökre megmarad. Nem kell fe- lülbírálni, a mai korhoz szabni, épp ellenkezőleg: a mai kort, a mai életet kel- lene az ige szerint megváltoztatni. Sok helyen szajkózzák a szeretetet, mond- va, hogy mindegy, hogyan élsz, milyen bűnökben vagy, csak szeress. Tud-e az ember tisztátalan lélekkel szeretni? Aligha. Tisztátalan lélekkel, az igazság iránti engedetlenség mellett nem működik a testvérszeretet sem. Kérjünk ma este egy merész dolgot Istentől! Kérjük, hogy ő mutassa meg, mi a tisztátalan bennünk! Mi pedig vessük ki azt magunkból! Kérjük, fedje fel, hogy miben vagyunk mi engedetlenek, és innentől kezdve engedjünk neki! /MZs/
  • 49. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 57 57 FEBRUÁR 12. CSÜTÖRTÖK A harsonák haszna 4Mózes 10,1–10 Mi a haszna a harsonáknak? Nézzünk mélyebb lelki síkra! Először is, a kö- zösség összehívására használták. Együtt, összegyülekezve Isten jelenlétében. Legtöbbször istentiszteleti alkalmakra gondolunk. Kiábrázolja ez a hívás, hogy Isten együtt akar lenni népével. Akármilyenek is, mégis Isten népe. Az egység nyilván nem elég, mert gonosz céllal is összegyűlnek emberek, de itt Isten népéről van szó, és a közös cselekedetről, mely Isten akaratán alapul. Másodszor, a táborok elindítására szólít a harsona. Minden csoportnak a gyülekezetben hallania kell, hogy milyen utasítást ad az Úr, és indulni kell. Az engedelmes hit, a radikális elkötelezettség és bátorság arra, hogy elhagy- ják komfortzónájukat, és szolgálják Istent. Harmadszor, Isten összeszedi a hadseregét, elküldi, hogy teljesen megsemmisítse a föld lakóit. Ez kitűnő al- kalom arra, hogy abbahagyják az egymással való harcot, és egy emberként, együtt küzdjenek az ellenséggel. Gyakran úgy nézünk a másik tagra, mintha ellenségünk volna. Negyedszer, közös ünneplésre hív a hang, lelki beteljese- désre. Ha vágysz rá, ma reggel is megtapasztalhatod. /MZs/ Magasrendű szabadságtörvény Róma 14,13–23 Kedves testvérem, ha a ma esti igét megélnénk, klasszisokkal jobb gyüle- kezetekbe járhatnánk. Ám ehhez mindenkinek változtatni kellene alapállá- sán. Ha figyelnénk egymásra, előnyben részesítenénk a másikat, ha a másik érdekében korlátoznánk magunkat, akkor tennénk Isten akarata szerint. Mindnyájunknak törekedni kell az érett lelki felnőttkor elérésére. Ugyanak- kor tudjuk, hogy soha nem lesz olyan gyülekezet, amelynek minden tagjára ez igaz lesz. Úgy gondolom, hogy a direkt, tudatosan elkövetett, botránko- zást kiváltó cselekedet bűn. Ne okozzunk megütközést, hitbeli gyengülést egymásnak! De arra is fontos figyelnünk, hogy ne űzzünk sportot abból sem, hogy mindenen „megbotránkozunk”, mert tudatosan szuperérzékenyek va- gyunk. Fontos az ige alapján, hogy ismerjük egymást és egymás látását. Sok megütközés azért van, mert az egyik nem tudja, hogy amit tesz, az zavarja a másikat. Nem mondjuk el, és éveken keresztül fenntartással vagyunk felé, de ha megbeszélnénk, lehet, hogy könnyedén megoldódnának a gondok. Ismer- jük meg egymást, és tegyük azt, ami a békességet és egymás építését szolgál- ja! /MZs/
  • 50. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 58 FEBRUÁR 13. PÉNTEK 58 Új szakasz kezdetén 4Mózes 10,11–36 Egy új életszakasz kezdetén kiemelkedően fontos, hogy helyes döntése- ket, irányokat ragadjunk meg. Akik megszülettek, elindultak. Isten csodá- ja, hogy a felkészítés után lehetőségeket ad, hogy változtassunk rossz irá- nyultságunkon, és „jó útra” térjünk. Az egész emberiség az örökkévalóság felé utazik. A keresztyének a mennyországba tartanak. Akik nem fogadták el Isten szeretetét, sajnos a pokol felé mennek. „Mi elindulunk” – mondja Mózes Hóbábnak, és hívja, hogy tartson velük. „Ha velünk jössz, akkor része- síteni fogunk abban a jóban, ami jót tesz velünk az Úr.” Sokan azért nem kap- csolódnak hozzánk, a menny felé tartó zarándoklathoz, mert nem tudják, mit nyerhetnek ebből. Az igazságot hamisítatlanul kell elmondania az egy- háznak. Az emberek talán először visszautasítják a meghívást, de nekünk soha nem kell megállnunk az ösztönzésükben. Be kell mutatnunk bátran, hogy nekünk is sok „kanyart” kellett megbánnunk. Az egyháznál van az az üzenet, amire a világnak szüksége van. A hívőkre szüksége van a világnak. Nekünk is és a ránk bízottaknak is közösségünk lesz Istennel. Imádkoz- zunk ma ezért! /MZs/ A bűn az, ami fertőz Haggeus 2,10–19 Egy tesztről olvastunk ma este. A szent és a szentségtelen hatásáról, mű- ködéséről, természetéről. Mindkettővel találkozunk. Mintha a szentség ha- tása hátrányban lenne. Úgy tapasztaljuk, hogy a bűn terjed, egyre többen lesznek áldozatává. Amihez a bűnös emberek hozzáérnek, fertőzött lesz. Örülnénk annak, ha kezünk érintése, munkája nyomán áldás születne. Ha megvizsgáljuk eredményeinket, nem azt tapasztaljuk, amit leírt az ige? Ke- vesebbet értünk el, mint amit lehetett volna. Nem hatékonyak evangélizá- cióink. Isten ezen keresztül is magához akart téríteni. Ő nem bíz szennyes életű emberekre lelki újszülötteket. Meg merjük egyáltalán keresni a sikerte- lenség mélyebb okait? Merjük mondani, hogy tisztátalan ajkúak vagyunk, és szükségünk van az oltárról vett szénre, hogy megtisztuljunk? A szentség nem vihető át egyik emberről a másikra, nem is örökölhető. Mindenkinek személyesen kell megszentelődnie. Bűnbánattal Isten elé kell állni és bevalla- ni, hogy bűn van az életében. Kérni szabadítását, hogy ne adjuk át azoknak, akikkel érintkezünk. Kérjük, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk, és tiszta kezeket emelve áldást adjunk! /MZs/
  • 51. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 59 59 FEBRUÁR 14. SZOMBAT Testi vágyak 4Mózes 11,1–15 Isten népe a leírások szerint nagyon is emberekből álló közösség. Ma is tapasztaljuk, amit Pál is mondott, hogy előfordulnak olyan aberrációk testvé- rek között, amelyek a világ fiai között is alig. Csodálhatjuk Isten türelmét, hogy nem söpörte, söpri félre az egész népet. Isten népe az ő követésében gyengén szerepel, viszont zseniális a siránkozásban. A testiesség, a világ kí- sértése eltereli figyelmüket Istenről. Rossznak látja ezt Mózes is, Isten is. Olyan teher ez a vezetőn, amit nem bír elhordozni. Gondolunk mi ilyen ér- zésekkel vezetőinkre? Mennyire megnehezítjük feladatuk végzésében életü- ket! Egyszer, amikor egy testvér bírálta a vezetőjét, a másik igen bölcsen azt mondta: „próbáld ki a helyzetét, ülj bele a székébe; te mit tettél volna?” Vé- gül kiderült, hogy a bírálónak még annyi ötlete sem volt a megoldásra. Test- ben élünk, vannak szükségleteink, de Isten mindezeket tudja, és szeretné be- tölteni. Szeretné látni bennünk a megelégedettséget, hogy van ruházatunk, élelmünk. Tapasztaltuk, hogy az „ezen felüli” visz rosszra, önzésre, büszke- ségre, hamis biztonságra minket. Imádkozz azért, hogy meg tudd öldökölni a testet ma is! /MZs/ Megtisztulás a bűntől Ézsaiás 1,10–20 Az Isten által korábban parancsba adott áldozatbemutatások, imádságok, templomi alkalmak az ember bűne miatt elvesztették hatásukat. Nem gyö- nyörködött az Úr ezekben, hanem utálatot keltett benne. Inkább hagyjátok abba, elég a képmutatásból! Ne játsszátok tovább a szentet! Térjetek meg! Ha imádkozol, ne tapadjon vér a kezedhez! Ha áldozatot mutatsz be, ne légy hazug! Isten elvárása szerint élj! Ő visszafogad, megtisztít. Nincs olyan mélység, ahonnan vissza ne fogadna. Lehet, hogy éppen távol vagy Istentől. Előfordulhat, de ne vedd természetesnek, ne maradj ebben a helyzetben! Hi- hetetlennek hangzik, de ő visszavár, helyreállít. Ha mindenki lemondott is rólad, vagy saját magad is feladtad, figyelj rá! Ha saját szíved ítél el, ő a szí- vednél is nagyobb. Mindannyian rászorultunk Istenre. Mindnyájunknak meg kellett térnünk. A lényegen semmit sem változtat, hogy ki mennyire volt bűnös emberi megítélés szerint. Mindannyian halált érdemeltünk. Mocskos életünk megtisztulhat, hófehér lehet. Lelkünk mélyén erre vágyunk, fejezzük ki nyilvánosan is! Engedd meg neki, hogy megtisztítson, és élj vele! /MZs/
  • 52. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 60 FEBRUÁR 15. VASÁRNAP 60 Az Úr teljesíti a nép vágyát 4Mózes 11,16–35 Izrael fiai nem tudták megszokni a pusztai vándorlás nehézségeit. Vissza- sírták egyiptomi helyzetüket, pedig a pusztában sokkal jobban volt dolguk, mint Egyiptomban! A pusztában az Úr volt velük. Felhő- és tűzoszlop által vezette őket. Angyalát adta melléjük oltalmazóul. Mannával etette, a kőszik- lából fakadó vízzel itatta őket. Mégsem voltak elégedettek. Ilyen az ember ma is: ha egy kis próba éri, vagy valami nem a szája íze szerint történik, tele van panasszal és zúgolódással, és a régi időket emle- geti. A Prédikátor könyve arra tanít: „Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel” (Préd 7,10). A sátán olyan ravasz, hogy a régi időkből eltakarta a sok rosszat sze- meik elől, csak a kevés jóra emlékeztette őket. Izrael fiai csak a halakra, uborkára, dinnyére és hagymára emlékeztek, de a téglavetésre, a korbács- ütésre és fiúgyermekeik megölésére már nem. Ez hálátlan megfeledkezés az Úr szabadító szeretetéről. Mi a zsoltáríróval együtt mondjuk: „Áldjad, én lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) Izrael fiai az egyiptomi konyhát visszasírták, az Úr által adott mannát pe- dig lebecsülték. A mannáért nem kellett verejtékezni, csak felszedni, megfőz- ni és megenni. A gyülevész nép a maga kívánságaival a többieket is megron- totta. Mennyire igaz, hogy „egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti” (1Kor 5,6b). Vigyázzunk, hogy ne azoknak legyen hatásuk ránk a gyülekezet- ben, akiknek nincs közösségük az Úrral, akik a jó rendet és testvéri egységet bomlasztják, hanem akik komoly hívők! Az Úr teljesítette a húsra éhes nép kívánságát. Ki is mutatták telhetetlen- ségüket. Gyűjtötték a fürjeket két egész nap és egy éjszaka. Pedig az Úr min- den napra frisset szállított nekik. Nem bíztak az Úrban, hogy minden napra ki fogja rendelni, pedig a mostanit is ő adta. A telhetetlenség is bűn. Vigyáz- zunk, mert sokféleképpen kísérthet bennünket is az ördög! Ne felejtsük el, hogy „nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel” (1Tim 6,6)! Összegezve a történet tanulságait, jegyezzük meg: mi is úton vagyunk „Kánaán” felé. Ne sírjuk vissza a régi életet! Elégedjünk meg vándorutunkon az atyai ház egyszerű, de tápláló ételével is italával! Ne zúgolódjunk a vándor- út próbatételei miatt, hiszen az Úrnak gondja van reánk! Ne legyünk telhetet- lenek a földi dolgokban, mert azok rabul ejtik a szívet! Keressük először Isten országát! Akik visszavágytak Egyiptomba, nem jutottak Kánaánba. /NZ/ Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, hogy mennyi időt szánunk Isten igéjének az olvasásá- ra és tanulmányozására! – 2Tim 3,16–17
  • 53. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 61 61 FEBRUÁR 15. VASÁRNAP A Megváltó asztalánál Márk 8,1–21 Mai igénkben először az Úr Jézus szánakozó és szükséget betöltő szere- tetét látjuk. Ha csupán szánakozott volna az összegyűlt sokaságon, attól az éhsége még senkinek sem enyhült volna. Bekövetkezett volna az, amit az Úr Jézus mondott: „Ha éhesen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton” (3. v.). A szá- nakozás mellett azonban ott volt a szükséget betöltő isteni könyörület is. Ha önmagunkat őszintén megvizsgáljuk, azt kell látnunk, hogy néha még az őszinte sajnálkozás is hiányzik belőlünk, mennyivel inkább a segítő szeretet. Az Úr Jézusnak ebből a csodatételéből azt láthatjuk meg, hogy ő törődik az ember testi szükségleteivel is. Ő jól tudja, hogy amíg e testben élünk, szük- ségünk van a mindennapi kenyérre is. Követőit nem engedi éhezni. Egy al- kalommal azt kérdezte tanítványaitól: „Amikor elküldtelek titeket erszény, ta- risznya és saru nélkül, volt-e hiányotok valamiben?” (Lk 22,35) Azt is láthatjuk, hogy az Úr Jézus hálát adott a kevésért is (6–7. v.). Nem könyörgő imát mon- dott, hanem hálaadó imát! Valljuk meg, hogy hányszor elfelejtünk még a so- kért is hálát adni! Ne felejtsünk el hálát adni, mert bőven van rá okunk! Egy régi közmondás azt tartja: „Aki a keveset nem becsüli, a sokat nem érdemli.” Az Úr Jézus kezében a kevés is megszaporodik. A történet azt mutatja, hogy elég lett a nagy tömegnek a hét kenyér és a kevés hal, sőt még maradt is (8. v.). Mi is gyakran tapasztaltuk, hogy az Úr megszaporította a keveset. Tegyük mindig bizalommal az Úr kezébe a keveset, hogy megáldhassa és megszaporíthassa! Azt is láthatjuk az olvasott igében, hogy a tanítványokat is hatalmába kerítheti a kenyérhiány miatti aggodalom. Az Úr Jézusnak a farizeusok hi- tetlensége is fájt, mennyivel inkább a tanítványok hitetlensége! Milyen szo- morú, hogy az Úr gondoskodó szeretetét a tanítvány is olyan hamar elfelej- ti. Sajnos velünk is megtörténik a próbák idején, hogy úgy méltatlankodunk, mint Izrael népe: „Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé” (Ézs 40,27). Íme, a bizonyságok fellegei között is lehet az ember rövidlátó, feledé- keny és kemény szívű. Ha a tanítvány ilyen, ez nagy fájdalmat okoz az Úr- nak. Vigyázzunk, hogy hitetlenséggel, aggodalmaskodással ne okozzunk fáj- dalmat Urunknak! Köszönjük meg, hogy naponként asztalához ültet, táplál és ruház minket! Bár mi szoktuk imádságunkban mindennap asztalunkhoz hívni az Urat, de kiderül, hogy mi ülünk az ő asztalához naponként. Köszön- jük meg azt a másik asztalt is, amely mellett a vele való szövetségünket erő- síthetjük! Íme, testünkről-lelkünkről ő visel gondot. Legyünk érte hálásak! /NZ/
  • 54. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 62 FEBRUÁR 16. HÉTFŐ 62 Különbség a felelősségben 4Mózes 12 Az Úr meghallotta Mirjám és Áron Mózest bíráló beszédét. Nem illett egyikükhöz sem ez a lelkület, hiszen Mirjám próféta volt, Áron pedig, főpap. Tanuljuk meg ebből a történetből, hogy sose bíráljuk testvéreinket irigység- ből, mert annak a következménye megszégyenülés és bűnhődés! Bennünket az ige arra tanít, hogy különbnek tartsuk egymást magunknál (Fil 2,3b), és nem fordítva. Mózes nem keresett megtorlást, az Úr azonban védelmébe vette őt Mir- jám és Áron rosszindulatú bírálatával szemben. Ő igazolta Mózest testvérei előtt. Ez a döntő, nem az, ha Mózes igyekezett volna igazolni magát. Az Úr kijelentése Mózesről: „Az én szolgám” – tehát Isten tulajdonát képező és aka- ratát cselekvő személy. „Őrá az egész házam van bízva!” – nem engedetlen, ha- nem hűséges szolga. „Szemtől szemben beszélek vele” – megkülönböztetett mó- don vagyok kapcsolatban vele. Mirjámnak és Áronnak nem volt ilyen személyes élményben része. Az ő jellemük nem olyan volt, mint Mózesé. Ne irigykedjünk a nagyobb felelőssé- get kapott testvéreinkre, hanem imádkozzunk értük! /NZ/ Mennyei gabona Zsoltárok 78,18–32 Ebben a részben a zsoltáríró elbeszéli Isten csodálatos dolgait, amiket cselekedett népével. A legszomorúbb az, hogy ez a nép sok bizonyság elle- nére is hálátlan, hitetlen és elégedetlen volt. Sajnos örök bűne ez az ember- nek. Régen is és ma is megtalálhatók ezek. Vigyázzunk, mi ne szomorítsuk ezekkel az Urat! Izrael népe hitetlenséggel kísértette az Istent: „Tud-e Isten asztalt teríteni a pusztában?” (19. v.) Azt elismerték, hogy amikor a kősziklára ráütött, „folyt a víz, és patakok áradtak” (20. v.). Annak az Istennek, aki a kősziklából vizet fa- kasztott, nem volt nehéz a pusztában sem asztalt terítenie. Csodálatos a jó Isten türelme és szeretete. A hitetlenkedő és zúgolódó népnek mennyei gabonát adott. „Mannaesőt hullatott rájuk eledelül, mennyei ga- bonát adott nekik” (24. v.). A mennyei gabona mellé húst is adott nekik. „Annyi húst hullatott rájuk, mint a por, annyi madarat, mint a tenger fövénye.” (27. v.) A testi Izrael Isten jótéteményét zúgolódással és hálátlansággal viszonoz- ta. Ezért érte őket a büntetés. Ez az ige minket is figyelmeztet, hogy hitetle- nek, hálátlanok és telhetetlenek ne legyünk. /NZ/
  • 55. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 63 63 FEBRUÁR 17. KEDD Ígéretek és félelmek között 4Mózes 13,1–20 (2–21) „Az Úr így beszélt Mózeshez: Küldj férfiakat, hogy kémleljék ki Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak akarok adni! Mindegyik ősi törzsből egy férfit küldjetek, csupa tekintélyes embert” (1–2. v.). Az első két vers világosan mutatja, hogy Isten Iz- rael népének akarja adni Kánaán földjét. Csodálatos isteni ígéret ez a honta- lan népnek. Az ígéret mellett azonban ott van a nép félelme, kétkedése: vajon tényleg nekünk adja az Úr? Lesz-e elég erőnk az ellenség legyőzéséhez? Túl szépnek tűnik ez ahhoz, hogy elhihetnénk. Isten ismeri népét. A ki nem mondott gondolatokat is. Tudja, hogy népe szívében félelem van. Ezért utasítja Mózest, hogy küldjön ki férfiakat, akik saját szemükkel győződhetnek majd meg arról, hogy Isten milyen csodálatos országot szánt népének. Nem akárkiket kellett kiküldeni, hiszen a feladat sem mindennapi volt. Az ellenség földjén járni bátorságot követelt. Csupa te- kintélyes főember indult a küldetésbe, akik már bizonyítottak. Nyilván ezért a megtiszteltetés a veszélyes küldetésre. Istennek vannak ígéretei számunkra is. A mai napra is, és hosszú távra is. Ismeri félelmeinket, ezért bátorít bennünket. Higgyünk ígéreteiben! /NZ/ Csoda folytán megsokasított olaj 2Királyok 4,1–7 Az özvegy szorult helyzetében Elizeushoz kiáltott. Tudta, hogy Elizeus Isten embere, ezért volt bizalma hozzá. Tudta, hogy Elizeus tehet valamit. Vajon rólunk sejtenek-e ilyet? Komoly kérdés: milyen hívőnek ismernek bennünket? Gyermekeit féltette attól, hogy a hitelező rabszolgái legyenek. Inkább az Úr szolgái. Tudta, hogy a hitelező zsarnok! Sokan nem féltik gyermekeiket a zsarnok hitelezőtől, a sátántól. Tanuljuk meg ettől az özvegytől, hogy inkább a fentről jövő segítségbe kapaszkodjunk, mint hogy a sátán szolgaságába jus- sunk! Elizeus utasítása az volt, hogy kérjen kölcsön üres edényeket, és zárkóz- zon be fiaival együtt. Amiképpen az igazgyöngyök a tenger mélyén találha- tók, az igazi áldások is az Istennel való szorosabb kapcsolat által, a „titkos kamrában” találhatók. Az asszony mindent Isten emberének szavai szerint cselekedett. Nem fi- zetett rá engedelmességére. Minden edényt megtöltött a zárt ajtók mögött. Az Úr csodálatosan megsokasította az olajat, ő pedig eladta azt, és kifizette a hitelezőjét. Ami pedig megmaradt, abból éltek. Isten ma is tud csodát tenni, csak engedelmeskedjünk neki! /NZ/
  • 56. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 64 FEBRUÁR 18. SZERDA 64 A küldetésből hozott hírek 4Mózes 13,21–33 (22–34) A Kánaán földjére kiküldött kémek többsége rosszul teljesítette küldeté- sét. Az ígéret földjéről adott beszámolójuk nagy zűrzavart idézett elő Izrael fiai között. Csak Józsué és Káleb voltak, akik nyugtatták és bátorították a lá- zongó népet. Bár ez nehezebb, de sokkal szebb szolgálat, mint az izgatás! Saj- nos így van ez ma is: még a gyülekezetben is többen vannak, akik letörik a lelkesedést, mint akik biztatnak, bátorítanak. Te erőtleníted, vagy bátorítod a többieket? Tíznek rossz volt a lelki szeme a küldöttek közül. Ezek nem láttak mást, csak a szálas embereket, az óriásokat és az erősített városokat, de az Úr an- gyalát, aki tábort jár az őt félők körül, aki eddig is védte, oltalmazta őket, nem látták. Józsué és Káleb másként vélekedett: „Bátran felmehetünk és el- foglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele.” Akik így hittek Kánaánnak az elnyerésében, azok be is jutottak oda (4Móz 14,37–38). Nekünk is megígérte az Úr a mennyei Kánaánt. A kérdés az, vajon állha- tatosak vagyunk-e vándorutunkon. Vannak akadályaink nekünk is. Amilyen a hitünk és kitartásunk, olyan lesz az ígéret beteljesedése is. /NZ/ A halálosból élvezhető étek 2Királyok 4,38–41 Elizeus újabb csodája abban erősít meg minket, hogy Isten embere az ő ereje által különlegesen nehéz helyzetekben is tud segíteni, mint például a mérgező eledelt fogyasztható állapotba tudja hozni az éhes tanítványok számára. Elmélkedve e történet tanulságain, arra jutottam, hogy nemcsak a testi táplálékkal történhet meg, hogy „halál van a fazékban”, hanem lelki, szelle- mi értelemben is. Korunk embere mindenevő e tekintetben is. Az nem volna baj, ha a hasznos táplálék sokféleségét fogyasztaná csupán, de sajnos nagyon sokszor olyan olvasmányok, filmek, filozófiák kerülnek az asztalra, melyek- ből nagyon könnyen mérgezés, halál származhat. Vajon van-e olyan csodaszerünk, amely hatástalaníthatja a kétes „indás növényt”? A történetben a liszt volt az eszköz, mely a mérgező hatást sem- legesítette. Hitem és tapasztalatom szerint a mindennapi lelki kenyér, Isten igéje hatástalaníthatja azokat a mérgező anyagokat, melyek lelki halált okoz- hatnak. „Az vagy, amivel táplálkozol!” – mondja a reklám. Bár lennénk igé- nyesebbek szellemi táplálkozásunkban is, és rendszeresen élnénk a Biblia méregtelenítő hatásával! /NZ/
  • 57. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 65 65 FEBRUÁR 19. CSÜTÖRTÖK A nép bizalmatlansága 4Mózes 14,1–25 A kémek többségének borúlátása a népre is átragadt. Lehetne itt a főem- berek felelősségéről is elmélkedni, de ez nem feledtetné azt a szomorú való- ságot, hogy a tömeghatás gyakrabban nyilvánul meg negatívumokban, mint pozitívumokban. „Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen” (2. v.). Az Istennel szembeni bizalmatlanság a szolgáival szembeni bizalmatlanság- ban is testet öltött. Bírálják Istent, visszavágynak Egyiptomba: „Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!” (4. v.) Józsué és Káleb ruháját megszaggatva próbálja a nép bizalmát az Úr felé fordítani és reménységet ébreszteni, de mindhiába. A népharag ellenük is megnyilvánul: „az egész nép azt mondta: meg kell őket kövezni” (10. v.). Ekkor színre lép az Úr: „Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz ben- nem a sok jel ellenére sem, amelyet közöttük tettem?” (11. v.) A nép büntetését és Mózes megjutalmazását helyezi kilátásba. Csodálatra méltó Mózes közbenjá- ró imádsága a bizalmatlanná vált népért. Végül az a kérdés fogalmazódik meg bennem: a sok jel ellenére nem vagyok-e néha én is bizalmatlan az Úr iránt? /NZ/ Kenyér az engedelmeseknek Ézsaiás 30,18–26 A reggeli ige alapján azt láttuk, hogy az Úr kilátásba helyezte a bizalmat- lan, zúgolódó nép büntetését. Most azonban azt szemlélhetjük, hogy szíve szerint áldani akarja népét. „De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson, mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.” (18. v.) A reménység mellé azonban engedelmesség is szükséges, hogy ne váljon hiú ábránddá. „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: »Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le«” (21. v.). A mai embernek is az megy a legnehezebben, ami a régieknek: szót fo- gadni az Úrnak. Szavai világosak, de olyan nagy a kísértése annak, hogy ki- próbáljuk a saját útjainkat. Aztán számon kérjük az Úrtól ígéreteit, áldásait, pedig mi nem teljesítettük az alapvető feltételt, az engedelmességet. „Ő pedig esőt ad a magra, amellyel beveted a földet, és kenyeret ad a föld termé- séből, amely bőséges és tápláló lesz. Nyájad tágas legelőn legel azon a napon.” (23. v.) Jó hallani és olvasni az áldott ígéreteket, de vajon halljuk-e az engedelmes- ségre hívó szót is? Kívánom, hogy ne térjünk le útjáról se jobbra, se balra, hogy élhessünk az engedelmesek kenyerével! /NZ/
  • 58. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 66 FEBRUÁR 20. PÉNTEK 66 Negyven évig kell bűnhődni 4Mózes 14,26–39 Bűn és bűnhődés. Könyörtelen kapcsolat van a két szó között. Erről szól a történelem, az Ószövetség népének története, erről szól az egész Szentírás és a mindennapi élet. Isten igazságossága megköveteli, hogy bűn nem ma- radhat büntetés nélkül. Sem egyesek, sem népek életében. A választott nép sem kivétel. Nagy árat fizetett a bizalmatlan, zúgolódó generáció. A „legyen néked hi- ted szerint” az ő esetükben azt jelentette, hogy hitetlenségük és zúgolódásuk következményét kellett viselniük. Negyven nap helyett negyven évig kellett vándorolniuk a pusztában, míg elhullott az engedetlen generáció minden tagja, kivéve azokat, akik az Úr ígéreteiben való hit által a többséggel szem- ben is vállalták a reménységet. Őket a reménység nem szégyenítette meg. Hallottam valakiről, aki azt mondta, hogy egy engedetlensége miatt tíz évig nem sikerült neki semmi. Nem aránytalan itt a bűn és bűnhődés? Lehet, hogy annak tartjuk, amint a pusztai vándorlás negyven esztendejét is, de nincs lehetőségünk a tények megváltoztatására. Egyet tehetünk: látva a történelemben, Isten népének életében e szomorú összefüggést, kerüljük el a bűnt, hogy ne kelljen bűnhődni! Ehhez kérjük most Istenünk segítségét! /NZ/ Jézus Krisztus az élet kenyere János 6,27–35 „Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhe- zik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.” (35. v.) Hogyan lehet számunkra Jézus Krisztus az élet kenyere? A benne való hit által, vagyis váltságának elfogadása által. Ez egyszerű, sokak számára mégis nehéz feltétel. Sokan meg sem próbálnak hinni. Pedig ha egyszer megkóstolnák a hit édes ízét, mindig hinnének Jézusban. Egysze- rűen nem ismerik az Úr Jézusban való hit csodálatos voltát, csak eltaszítják maguktól, mint a válogatós gyermek a finom ételt. Beszédének megtartása által. Persze aki hinni sem akar benne, hogyan is tudná beszédét megtartani! „Azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: lé- lek és élet.” (63. v.) Beszéde nemcsak utasításokat, parancsolatokat tartalmaz, hanem gazdag ígéreteket, vigasztalást és bátorítást is. Enni az ő testét és inni az ő vérét, jelképes kifejezés. Ez annyi, mint meg- váltó szeretetéből hit által élni. Ahogy a földi kenyér testünket élteti, ugyan- úgy ő a lelkünket. Éljünk vele naponként! /NZ/
  • 59. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 67 67 FEBRUÁR 21. SZOMBAT A vesztükbe rohanó vakmerők 4Mózes 14,40–45 Hit és vakmerőség két különböző dolog. Izrael népének nagy része hitet- len volt Isten ígéreteivel szemben. Nem hitték, hogy Kánaán földje jó föld, s hogy Isten nekik akarja adni. Féltek a szálas emberektől: „Sőt láttunk ott óriá- sokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk magunkat, mint sáskák, és ők is úgy néz- tek ránk” (13,33). A vakmerőség túltengő önbizalmat ad. Akik korábban nem hittek abban, hogy Isten segítségével birtokba vehetik Kánaánt, most valami megmagya- rázhatatlan módon abban reménykednek, hogy győzedelmeskedhetnek. Mó- zes figyelmeztette őket, hogy az Úr parancsának áthágásával nem fog sike- rülni akciójuk, de nem hallgattak rá. Akik elfordulnak az Úrtól, ne számítsanak segítségére: „Mivel elfordulta- tok az Úrtól, az Úr sem lesz veletek!” (43. v.) Bekövetkezett a csúfos vereség! Vajon nem fordul elő velünk is ez a vesztébe rohanó vakmerőség? Vala- ki azt mondta: „Megtanulhatjuk a történelemből, hogy az ember nem tanult a történelemből.” Tanuljuk meg a mai igéből, hogy engedelmesség helyett, pótcselekvésként ne kezdjünk egyéni akcióba, mert az Úr nélkül nem segít a túltengő önbizalom sem! /NZ/ Bőség az Atya házánál Lukács 15,15–24a „Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik ke- nyérben, én pedig itt éhen halok!” (17. v.) Amikor a tékozló fiú magához tért, meglátta az atyai ház bőségét. Egy mondás szerint, aki még nem volt beteg, az nem tudja, mi a betegség, de azt sem tudja, hogy mi az egészség. A té- kozló fiú esetében ez így alkalmazható, hogy mikor még otthon volt, nem tudta, mi a szükség, de azt sem, hogy milyen bőségben él. Az éhség megta- pasztalása döbbentette rá, hogy mennyivel jobb lenne az atyai ház bőségét élvezni. De vajon tényleg ki kell próbálni minden nyomorúságot, hogy felfe- dezzük és értékeljük a jót? Ha képesek vagyunk tanulni más kárán, akkor elkerülhetjük a vargabetűket. Nem azért íratott meg számunkra a tékozló fiú példázata, hogy a világirodalom gyöngyszeme legyen (noha az!), ha- nem azért, hogy ne keserves kerülő után kelljen rádöbbenni az atyai ház bőségére. Éljünk hálaadással azokkal a javakkal, amelyeket Mennyei Atyánk olyan bőségesen ad nekünk, és könyörögjünk azokért, akik még nem tudják, hogy jobb otthon! /NZ/
  • 60. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 68 FEBRUÁR 22. VASÁRNAP 68 Az élet és a halál mezsgyéjén 4Mózes 15,22–36 A 15. fejezet az áldozati törvények leírásával megszakítja a pusztai ván- dorlás történetét. A törvény, mint egész, Isten kijelentett akarata, amely út- mutatást, tanítást és rendelkezéseket ad az ember életének szabályozására. A törvény érvénybe lépett attól a pillanattól kezdve, hogy Isten közölte azt (23. v.), és követelte az ember részéről a teljes engedelmességet és hűséget. Igénk az áldozati törvények egy paragrafusa (melyről bővebben a 3Móz 4-ben is olvashatunk), amely a tévedésből elkövetett és a szántszándékkal elkövetett bűnt mutatja be. A kettő közötti különbség nagyon nagy, mivel kegyelmet és bocsánatot nyerni csak az első esetében volt lehetséges. A tu- datosan elkövetett bűn ítélete az elkerülhetetlen halál volt, ahogyan a szom- batnapon fát szedegető ember története is példázza (32–36. v.). A fentiek egy nagyon fontos igazságra hívják fel figyelmünket, mégpedig arra, hogy Isten komolyan veszi a bűnt. Halálosan komolyan. Így volt ez az első emberpár vétkezésekor, Noé napjaiban, Sodoma és Gomora esetében és Izrael népe történetének számtalan epizódjában. Jézus földön jártakor egy bűnt gyűlölő Istenről tett bizonyságot, aki az alázatot és az őszinteséget ke- resi az embernél. Isten nem változott meg, ő ma is szent Isten, előtte nem állhat meg a go- nosz és a felelőtlenül vétkező ember: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsú- folni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a test- ből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet” (Gal 6,7–8). Nem szabad megtűrni az életünkben még az általunk legkisebb- nek ítélt bűnt sem: „Hát nem tudjátok, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti?” (1Kor 5,6) Isten elvárása tőlünk a szent élet, a neki teljesen odaszánt élet, amely fe- lett a gonosznak nincs hatalma (Jn 14,30). Sajnálatos módon, saját döntése ál- tal az ember nagyon távol került az isteni élettől. A gonosz útját választotta, és ezzel együtt a halált, az örök kárhozatot (Róm 6,23). Nem vette komolyan, amit Isten mondott a bűnről és a halálról. Isten azonban, mindezt látva, leha- jolt hozzánk, és a halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyogott fel Jézus Krisztus golgotai keresztjéről, amely tiszta áldozat fényeként ragyog ma is. Engedjük, hogy a világ világossága beragyogja életünket, megbocsás- sa bűneinket (1Jn 1,9) és megszentelje életünket Jézus Krisztus eljövetelének napjára (1Thessz 5,23)! /SzL/ Imaáhítat: Imádkozzunk a gyülekezeteinkben működő szolgálócsoportok munká- jáért! – 1Kor 12,4–6
  • 61. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 69 69 FEBRUÁR 22. VASÁRNAP Megnyílt szemek Márk 8,22–30 A szembetegségek Izraelben gyakoriak voltak az erős napsugárzás és a szállongó por miatt. A vak emberek a társadalom legkiszolgáltatottabbjai kö- zé tartoztak, akik rászorultak mások szánalmára és segítségére. Jézus földön jártakor több vakságban szenvedő beteget is meggyógyított. Része volt ez az ő messiási szolgálatának: „Az Úr Lelke van énrajtam... azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását” (Lk 4,18–19). Igénkben figyeljük meg azokat az embereket, akikről elmondható, hogy megnyílt szemekkel rendelkeznek! Először is látjuk azokat, akik a vak embert odavitték Jézushoz, és kérték, hogy érintse meg (22. v.). Jézushoz vitték, mert nála látták a megoldást. Nyitott szemük volt arra, hogy felismerjék Jézusban az áldott orvost, aki éppen az ő falujukba, Bétsaidába jön gyógyulást adni mindazoknak, akik ezt kérik. Imádkozzunk ilyen nyitott szemekért! Beteg, megfáradt, gondterhelt, boldogtalan emberek élnek körülöttünk, akiknek ar- ra van szükségük, hogy Jézus gyógyító érintését megtapasztalják. Adja az Úr, hogy meglássuk őket, és legyünk készek szolgálni feléjük (Mt 25,34–36)! Másodszor, figyeljük meg a vakságban szenvedő embert, aki Jézus be- avatkozása folytán visszanyeri látását! A gyógyulás azzal kezdődik, hogy Jé- zus kézen fogja és kivezeti a faluból (23. v.). Soha nem volt még vak ember- nek ilyen vezetője (Matthew Henry). Ezután Jézus a beteg szemére köp, és ráteszi a kezét (23. v.). A gyógyulás azonban nem áll be – csak részlegesen (24. v.). Jézus újból ráteszi a kezét, és akkor az ember teljes mértékben visszanye- ri a látását (25. v.). Életét megváltoztató csodát él át (Lk 1,37). Gyógyulásával Jézus egy új, reményteljes jövővel ajándékozta meg, újrakezdhette életét most már egészségesen, boldogan. Isten ma is kész megmutatni az ő csoda- tevő hatalmát. Lehet, hogy éppen erre van szükséged, kérd az Urat Dáviddal együtt: „Tégy csodát híveddel” (Zsolt 17,7). Harmadszor, figyeljük meg Pétert, akinek Jézus a lelki szemeit nyitja meg, és ennek folytán csodálatosan tesz bizonyságot Mesteréről: „Te vagy a Krisztus!” (29. v.) Napjainkban sokféle vélemény van Jézus személyét illetően (nem volt ez másképpen kétezer évvel ezelőtt sem – 28. v.), ezért szükség van olyan ke- resztyénekre, akik Péterhez hasonlóan világosan és bátran megvallják Jézust mint Messiást, mint Megváltót. Legyünk mi Krisztusnak ilyen bátor bizony- ságtevői! Legyünk mindig készen számot adni a bennünk élő reménységről (1Pt 3,15)! /SzL/
  • 62. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 70 FEBRUÁR 23. HÉTFŐ 70 Áldozatok az Úrnak 4Mózes 15,1–21 „Igaz áldozattal áldozzatok” – írja Dávid a 4. zsoltárban (Zsolt 4,6a). A magyar nyelvben az „áldozat” azt jelenti, hogy az ember valamilyen céllal lemond értékeinek, pénzének, idejének egy részéről. Izrael népe életé- ben az áldozat olyan szent cselekmény volt, amelyben az ember Istennek adott valamit (állatot, gabonát, tömjént stb.) tiszteletének, hálájának kifejezé- séül, vagy éppen engesztelésül elkövetett vétkei miatt. Fontos tudnunk azt, hogy mielőtt mi áldozhattunk volna az Úrnak, ő ál- dozott miattunk, helyettünk, érettünk. Odaadta a legdrágábbat, a Fiát, Jézus Krisztust, aki „engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is” (1Jn 2,2), mint a legnagyobb főpap, tulajdon vére ál- tal szerzett örök váltságot, ami egyszer és mindenkorra érvényes (Zsid 9–10). „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent” (1Jn 4,10a). Isten azonban elvárja tőlünk azt, hogy gyakorlati módon viszonozzuk az ő szeretetét. Te- gyünk le mindent az ő oltárára, szánjuk oda neki életünket élő és szent áldo- zatul (Róm 12,1), és tagjainkat az igazság fegyvereiként az ő szolgálatára (Róm 6,13)! /SzL/ „Uram, hogy lássak!” Lukács 18,38–43 Mai történetünk a jerikói vak meggyógyításáról szól. Márk evangélista néven is nevezi, úgy hívták: Bartimeus (Mk 10,46). Neki nincsenek barátai, rokonai, akik Jézushoz vigyék őt, hogy meggyógyuljon. Az út szélén ül és koldulja mindennapi betevő falatját. Egy nap nagy sokaság megy el mellette. Kérdezősködni kezd, és válaszul azt mondják neki, hogy a názáreti Jézus megy arra, ezért a nagy zsivaj. Ekkor valami különös történik: Bartimeus elkezd torkaszakadtából kiáltani: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!” (38. v.) A mellette lévő emberek csitítják, de ő an- nál hangosabban kiált Jézushoz segítségért. Jézus meghallja a kiáltást, meg- áll és magához hivatja. Megáll a sokaság is, és mindenki feszülten figyel, va- jon most mi fog történi? És a csoda megtörtént. A nagy pillanat elérkezett: Előttem áll már, aki szeret! „Mit cselekedjek? Mit mondasz csak?” Uram! Hogy lássak, lássak, lássak!... És Bartimeus látott, látott! E nap áldott lett neki, áldott! (Dénes Ferenc: Bartimeus) Adjon az Úr számodra is egy áldott napot! /SzL/
  • 63. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 71 71 FEBRUÁR 24. KEDD Az Úrra emlékeztető bojtok 4Mózes 15,37–41 Mi emberek könnyen felejtünk. Különösen Isten jótéteményeit és rende- léseit felejtjük el hamar. Ez pedig az jelenti, hogy magáról az Úrról feledke- zünk meg (5Móz 32,18; Ézs 17,10). Tanulmányozott fejezetünk befejező sza- kasza (37–41. v.) Izrael népe számára előírja, hogy a felsőruha szegélyein bojtszerű csomókat készítsenek, amelyeknek nagyon fontos szerepük volt: emlékeztetni Izrael fiait az Úr parancsolataira, a paráznaság bűnének veszé- lyére és az Úr hatalmára, aki Egyiptomból kihozta őket. Emlékezzünk mi is a mai reggelen: először is Isten törvényeire, azáltal, hogy elolvassuk a Zsolt 20,8–11-et, amelyben felragyog előttünk Isten igéjé- nek szépsége. Másodszor: emlékezzünk arra, hogy esendő, kísérthető embe- rek vagyunk! A bűn az életünk ajtaja előtt leselkedik, és ránk van vágyódása (1Móz 4,7), de Jézus Krisztus ereje által ellenállhatunk, és a gonosz elfut tő- lünk (Jak 4,7). Végül pedig „nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére” (Zsid 12,2), aki kiszabadított bennünket a bűn Egyiptomából, és személyes Megváltónk, Urunk, Királyunk lett! Dicsőség legyen neki! /SzL/ Hogyan nyílt meg a szemed? János 9,8–12 Jézus szombatnapon meggyógyít egy születése óta vak embert (Jn 9). Itt sem olvasunk barátokról, akik hozták volna őt Jézushoz, még arról sem, hogy ő kifejezte volna óhaját arra nézve, hogy szeretne meggyógyulni. Jé- zus egyszerűen meggyógyítja, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cse- lekedetei (3. v.). Ismerősei és a vallási vezetők megdöbbennek, és nem tudják, mit gondol- janak. Érdeklődve kérdezik a vak embert: „hogyan nyílt meg a szemed?” Erre válaszolva elmondja, hogy milyen módon gyógyította meg Jézus (11. és 15. v.). Válasza nem volt kielégítő, ezért szüleit is megkérdezik, akik félelmükben nem adnak őszinte választ. Amikor a farizeusok tovább faggatják, nagyon rö- viden, frappánsan fogalmazza meg a válaszát: „Egyet tudok: bár vak voltam, most látok” (25b v.). Ez egy nagyon jó válasz, ami a gyógyulás bizonyosságát fejezi ki. Ne- künk is ilyen bizonyosságra van szükségünk, ami az Istenhez való tartozá- sunkat illeti: „Az övé vagyok, gyermeke vagyok. Gondot visel rólam az Úr, mert övé vagyok” (BGyÉ 287). /SzL/
  • 64. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 72 FEBRUÁR 25. SZERDA 72 Lázadás az Úr ellen 4Mózes 16,1–17 Szomorú eseménnyel folytatódik Izrael pusztai vándorlásának története. Kórah, Dátán, Abirám és Ón összefogva, 250 ember élén fellázadtak Mózes és a papok tekintélye ellen. A lázadásnak két célja volt: Kórah a lévita szolgá- lat mellé a papit is szerette volna megszerezni (10. v.), Dátán és Abirám pe- dig elégedetlenek voltak Mózes vezetésével, mivel nem vitte be őket a tejjel és mézzel folyó földre (13. v.). Lázadásuk Isten ellen irányuló cselekedet volt: „bizony az Úr ellen fogtatok össze” – mondta Mózes a lázadók csoportjának. Isten ellen lázadni nagyon veszélyes dolog, mégis azt látjuk, hogy a né- pek tombolnak és a világ fiai az Úr ellen tanácskoznak. Nem akarnak az Is- ten útján járni és az ő szolgáinak engedelmeskedni. Úgy tekintik ezeket, mint láncokat, amiket szét kell szaggatni. Isten kineveti és kigúnyolja, büntetése pedig utoléri őket (Zsolt 2). Alázzuk meg magunkat Isten hatalmas keze alatt (1Pt 5,6), és ismerjük el az ő hatalmát (Zsolt 103,3)! Legyünk készen elfogadni az ő kezéből a jót és a rosszat is egyaránt (Jób 2,10), tudva, hogy minden a mi javunkra szolgál (Róm 8,28)! /SzL/ Meghomályosodott értelem Efézus 4,17–20 Igénkben Pál apostol a gonoszság szörnyű lejtőjét ábrázolja (John Stott). A hanyatlás a szív megkeményedésével kezdődik: „mert megmaradtak tévely- gésükben, és megkeményedett a szívük” (18. v.). Elveszítették lelki érzékenységü- ket, már nem értik és nem tudják elfogadni az „Isten Lelkének dolgait” (1Kor 2,14). Nem az Isten szerint gondolkoznak (Mt 16,23), így nem tudják érteni és cselekedni az ő akaratát. Majd folytatódik az elme sötétségével és a hiábava- ló gondolkodással, melynek következménye az Istentől való elidegenedés, végül pedig az erkölcsi érzék eltompulása, és a gátlástalan, tisztátalan tevé- kenységre való vetemedés. Milyen a szívünk állapota? Meg tudunk-e alázkodni és kérni az Úrtól ke- gyelmet, bocsánatot? „Ne keményítsétek meg a szíveteket” (Zsid 3,8), hanem „változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akara- ta, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12,2). Imádkozzunk Istentől jövő világosságért és életünk, gyülekezetünk meg- újulásáért: „Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy meg- szabaduljunk!” (Zsolt 80,4) /SzL/
  • 65. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 73 73 FEBRUÁR 26. CSÜTÖRTÖK Az Úr ítélete a lázadók felett 4Mózes 16,18–35 Ítéletről olvastunk, Isten súlyos, de igazságos ítéletéről. Ő nem hagyja a bűnt büntetés nélkül: „Türelmes az Úr, de nagy a hatalma; nem hagy az Úr bün- tetés nélkül” (Náh 1,3b). Ugyanakkor az Úr nem hagyja cserben az ő szolgáit a lázadókkal szemben. Segítségükre, védelmükre siet, igazolja őket, és meg- bünteti azokat, akik kezet emelnek rájuk. Jó példa erre Dávid bizonyságtéte- le, amikor Saul elől menekülve egy alkalommal nagy lehetősége kínálkozik arra, hogy megölje üldözőjét, de ő erre ezt mondja: „...ki emelhet büntetlenül ke- zet az Úr fölkentjére”?! (1Sám 26,9) Kórah a lázadás és a lázadókat érő büntetés példája (Júd 11). Isten meg- nyitotta a földet, és az élve nyelte el mindazokat, akik felkeltek ellene (31–33. v.); a lévitákat pedig, akik füstölőszerrel közeledtek az oltárhoz, Isten tüze pusztította el (35. v.). Micsoda borzasztó ítélet! Szálljunk magunkba, és tartsunk önvizsgálatot: nincs-e bennünk az elégedetlenség és a lázadás kórahi lelkületéből? Vajon nem érdemeltük volna meg sokszor mi is Isten ítéletét? Ítéljük meg magun- kat Isten igéjének fényében, hogy ne essünk ítélet alá (1Kor 11,31)! /SzL/ Látni a láthatatlant 2Királyok 6,8–17 Arám királya újra háborút indított Izrael ellen, Jórám király azonban Eli- zeus segítsége által mindig meghiúsította az ellenük indított támadást. Az arám király először belső árulásra gondolt, majd megtudta, hogy Elizeus a fe- lelős a történtekért. Éjjel tekintélyes sereggel körülveszi Dótán városát, ahol Elizeus tartózkodott. Elizeus szolgája megdöbbenve látja a város körül tábo- rozó hatalmas sereget, de az Úr prófétája ezzel szemben a védelmező meny- nyei sereget látja. Hit nélkül az ember csak a földi élet gondjait és az ellenséget látja. Hit ál- tal azonban felragyog előtte Isten győzelmes jelenléte, amely békességet és reménységet ad. „A hit látása a legveszedelmesebb helyzetben is nyugalmat ad.” (Dr. Tussay János) Elizeus azért imádkozik, hogy az Úr nyissa meg szol- gája szemét, aki félelmében nem tudta, mitévő legyen. Legyen ez a mi imánk is a mai estén: Uram, nyisd meg szemem, hogy lás- sak (17. v.)! Segíts hitben járni, nem látásban (2Kor 5,7)! Adj erőt kitartani minden helyzetben, mint aki látja a láthatatlant (Zsid 11,27)! /SzL/
  • 66. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 74 FEBRUÁR 27. PÉNTEK 74 A lázadók útján járó nép 4Mózes 17,1–15 (16,36–50) Az előző fejezetben olvasott borzasztó istenítélet után gondolnánk, hogy elment a kedve Izrael népének a lázadástól. De nem! A nép két nappal később újból fellázadt Mózes és Áron ellen. Őket hibáztatják az előző büntetésért: „Ti öltétek meg az Úr népét!” (6. v.) Isten haragja azonnal lesújtott a közösségre. Mózes azt parancsolja Áronnak, hogy vegyen egy tömjénezőt, töltse meg az oltárról vett tűzzel, tegyen rá füstölőszert, és végezzen engesztelést a népért, és így megszűnik a csapás. Áron engedelmeskedik, de így is meghal 14 700 ember (14. v.). Nem is vagyunk sokszor tudatában annak, hogy Istennek hatalmában áll egy másodperc alatt elvenni az életünket. Az ő kezében vagyunk, és ha élünk, az csak az ő kegyelme. Jól látszik itt a bűnös ember természete, aki megijed ugyan, amikor az Isten ítéletét látja (4Móz 16,34), de ez nem kész- teti igazi megtérésre, hanem folytatja régi, istentelen életét. Engedelmes- kedjünk ma Isten igéjének, amely megtérésre szólít fel bennünket: „Térjetek meg, térjetek meg gonosz utatokról! Miért halnátok meg, Izrael háza”? (Ez 33,11) /SzL/ Nátánáel felismerése János 1,44–50 Jézus elhívja Fülöpöt, hogy legyen az ő tanítványa. Ez nagyon jó válasz- tásnak bizonyul, mert Fülöp tehetséges misszionárius. Mihelyt találkozik Nátánáellel, bizonyságot tesz neki Krisztusról (45. v.). A Jézussal való találko- zásnak az öröme annyira betöltötte a szívét, hogy nem is tudna másról be- szélni. Eljött a Messiás, Izrael várva várt vigasztalója (Lk 2,25), hallja meg ezt az egész világ! Nátánáel kérdése azonban lehangoló: „Származhat-e valami jó Názáretből?” (46. v.) Hitetlenség, szkepticizmus és előítélet van ezekben a szavakban. Fü- löp azonban nem adja fel, hanem felszólítja Nátánáelt, hogy személyesen győződjék meg a valóságról: „Jöjj, és lásd meg”! (46. v.) Nátánáel enged a fel- szólításnak, elindul, és a Jézussal való találkozása révén teljesen megváltozik az élete. Egy pillanat alatt megszűnik hitetlensége, ellenállása, és eloszlanak kételyei: „Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael királya!” (49. v.) – szólal meg belőle a felismerő hit. Csodálatos, életet mentő felismerés ez, amelyre mind- nyájunknak szükségünk van. Volt-e már ilyen felismerésed? /SzL/
  • 67. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 75 75 FEBRUÁR 28. SZOMBAT Áron és fiai öröksége 4Mózes 18,1–24 Isten Áron családjának ajándékozta az örökös papság ígéretét (4Móz 16,4; 2Móz 28,1), de Kórah lázadása miatt ez kérdésessé vált, ezért Isten maga akarta megerősíteni annak tekintélyét. Ez meg is történt, amikor isteni hata- lom által csak Áron vesszeje virágzott ki a tizenkettőből (4Móz 17,16–28). A papság tisztségének megerősítése után a 18. fejezetben az ige világosan meghatározza a papok és a léviták felelősségét, feladatkörét és jutalmát is. Is- tenhez csak a papok közeledhettek. Kiváltság volt ez, de hatalmas felelősség is, mert a szentély körül elkövetett bűnökért ők bűnhődtek (1. v.). A többi lé- vita a szentély körüli alsóbbrendű szolgálatokra nyert beosztást (4Móz 1,50). Munkájuk megjutalmazásaként az áldozat értékesebb részeit fogyaszthatták el, ami ugyancsak nagy kiváltság volt. Isten az ő gyermekeire úgy tekint, mint választott nemzetségre, királyi papságra, szent nemzetre, az ő tulajdonába vett népére (1Pt 2,9). Adjunk hálát azért a kiváltságért, hogy Isten munkatársai lehetünk (1Kor 3,9)! Szol- gáljuk őt örömmel és hűséggel, és akkor számíthatunk Isten megbecsülésé- re (Jn 12,26)! /SzL/ Aki Jézust látja, látja az Atyát János 14,6–11 Szemeink megnyílásának az a célja, hogy az Atyát és az ő munkáját meg- lássuk. A bűn annyira eltakarja Istent, hogy bárhogy is szeretnél átlátni rajta, nem lehet. A bűn olyan redőny, amin az ember a saját erejével nem tud átvi- lágítani. De mai igénk rámutat a megoldásra: Jézus az út, az igazság és az élet. Őáltala lehet találkozni az Atyával (6. v.)! A távoli, láthatatlan Isten ben- ne tette magát közelivé és láthatóvá. Jézus Krisztus az ő értünk vállalt áldozata révén az egyetlen esélyünk lett a megváltásra. „Isten igéje, Jézus Krisztus, az emberiség iránt érzett nagy szerete- te alapján azzá lett, amik mi vagyunk, hogy azzá tegyen bennünket, ami ő maga.” (Irenaeus) Jézus az ő vére által bennünket, távolvalókat közelvalókká tett (Ef 2,13). „Isteni hatalmával nyúlt bele a nyomorúságos körülmények közé jutott embe- rek, a világ életébe. Benne felismerhető az emberi bajokat orvosló, a válságos hely- zetbe jutott emberen, a világon segítő Isten.” (Dr. Lenkeyné Semsey Klára) „Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk!” (Zsid 4,16) /SzL/
  • 68. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 76 MÁRCIUS 1. VASÁRNAP 76 A zúgolódást lecsendesítő Úr 4Mózes 17,16–28 A gyülekezet történelmében is gyakran találkozunk hasonló indulatokkal és azok következményeivel, mint amelyekről igénk ír. Bár a mai igeszakasz a megoldásról szól, az előzmények summája ez: Isten büntetése sújtja azokat, akik az ő akarata elleni lázadásra szítják a vezetése alatt álló népet. A vándorló törzsek kritikus helyzetbe kerültek, amikor az Úr által meg- szabott rendet felrúgták, és a zúgolódók lettek a hangadók, a vezetők a vád- lottak. Már-már a találkozás helyére is becsaptak az indulatok – amikor eb- ből a káoszból hirtelen ítélettel (16,32) kezdte meg a rendteremtést Isten. Az eseménysorozatnak ahhoz a pontjához értünk, ami emlékjegyében (Áron kivirágzott vesszeje a bizonyság sátra elé kerül megőrzésre) hirdeti majd a tanulságokat a következő generációknak is. Rengeteg áldozatot köve- telt a lázadás; még nagyobb lenne a kár, ha ennek az óriási veszteségnek, a sok fájdalomnak hírmondója sem maradna. A bizonyság sátra elé vitt tizenkét vessző arról szólt, hogy Jákób utódait, ezeket a törzseket még mindig a szö- vetség népének tartotta Isten. Áron vesszeje pedig, amely reggelre mandulát érlelt, arról tanúskodott, hogy a szövetség népével Istene rendelkezik, és – az üdvtörténet ószövetségi részében – a főpapi szolgálattal Áront bízta meg. A történetnek sok gyakorlati vonatkozása is van. A zúgolódás egy olyan, másokra is ható cselekedet, amikor a körülményeivel vagy egy felsőbb intéz- kedéssel elégedetlenkedik az ember. Az elégedetlenkedést terjeszti, méghoz- zá az emberi kapcsolatoknak azon a szintjén, ahol kísérthetők és fogékonyak vagyunk. Melyikünk zúgolódna egy hálás, vidám, szolgálatkész testvér előtt? Bizalmaskodással kezdődik, könnyen magával ragadja a másikat is, és ha elegen vannak, nyílt lázadásban tör ki. A megoldás két, párhuzamos „pályán” érkezik ehhez a konkrét helyzethez; érdemes elgondolkozni ezen is! „Így csendesítem le Izrael fiainak a zúgolódását” – mondja az Úr Mózesnek (20. v.), mert vannak dolgok, amiket egyedül csak Is- ten végezhet el a szívekben. A vezetőknek is lesz tennivalójuk bőven: „Vidd vis- sza Áron vesszejét a bizonyság elé megőrzés végett, jelül a lázadóknak, és vess véget zú- golódásuknak, hogy ne haljanak meg” (25. v.). A „véget vetek” és a „vess véget” ki- egészítik egymást; a vezető Isten munkatársa. Amíg az isteni rész hiányzik, a vezető minden próbálkozása csak olaj a tűzre. Ha a megijedt vezető nem teszi a dolgát, engedetlenségével újabb veszélyek felé „vezeti” a rábízottakat. Éppen ezért, Isten vele kapcsolatos döntésének az igazolása is a történeten végigvonu- ló „beszédes” kapcsolat, amiben Mózes meghallotta az Úr akaratát. Isten áldá- sa a gyülekezet életén ma is a vezetett vezető. /NJ/ Imaáhítat: Dicsőítsük Isten mennyei világának ránk árasztott áldásaiért! – Ef 1,3
  • 69. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 77 77 MÁRCIUS 1. VASÁRNAP A Krisztus-követés alapkövetelménye Márk 8,31–38 Mielőtt követése alapkövetelményéről tanított volna, az Emberfiára váró eseményeket mondta el tanítványainak az Úr. Mindenben az Atya akaratát követő élete példa lett a követéshez, de sokkal több is annál. A szenvedésben is engedelmes életével, halálával és feltámadásával lépett minden követésre méltó emberi élet elé. Egyedül csak őt követve éljük az üdvösséges örök éle- tet, aminek a lehetőségét kellett az üdvterv szerint megteremtenie. Péter reakciója, majd az Úr válasza egy pillanatra betekintést nyújt „Jézus világába”, a harcaiba, hogy miféle kísértések ellen küzdött eredményesen mint ember. A követőknek fontos tudni az Úr Jézusról, hogy nem valamiféle félistenként vette az akadályokat. „Megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult” – énekelte ró- la néhány év múlva az őskeresztyén gyülekezet (Fil 2,7–8). A hívő élet rendjében az újjászületés következménye a Krisztus-követés. Ennek a kifejezésnek az újszövetségi jelentősége túlmutat azon, ami egy mes- ter és tanítványai kapcsolatát jellemezte, még ha Jézusnak az evangéliumok- ban említett követőiről van is szó. Az emberi döntések oldaláról nézve ugyan- ezt, hogyan döntene a követéséről az, aki előbb nem fordult feléje (nem tért meg)? A Krisztus-követésben az első és legnagyobb akadály – Urunk tanítása szerint – az ember ösztönös nyereségvágya. Előbbre, többre, jobbra törekvése- inkkel könnyen átszakítjuk az élet jó folyásához adott értékrendet, és ki ne tudna példát arra, amikor valaki a csúcsra érve mondta ki, vagy mondták ró- la, hogy „milyen nagy kár”? Az önmegtagadás, amit első lépésként tanít az Úr, nem lemondás, nem félreállás a feladatoktól, és nem kiállás a „taposóma- lomból”. A megtagadás az nemet mondás, mégpedig az énnek. Ezt vállalni („vegye fel”), folyamatosan tenni minden Krisztust követő saját keresztje. Igent is mondunk. A hívő élet rendjében csak az előbbi „nem” után van hitele az igenlésünknek, annak, hogy megvalljuk Jézus Krisztust a világban. „...és az én beszédeimet” – folytatja az Úr, mert a Krisztus-követés nem teljes a látható, érthető életpéldák nélkül. Mi „Krisztus beszédén” az igét értjük, nem csak a piros betűvel nyomtatott jézusi idézeteket. A Biblia tanítása a Szentlé- lek segítsége által Krisztus beszéde bennünk, és nélkülözhetetlen feltétel az őt követő élethez. Hogyan követnénk, ha nem ismerjük, tán kíváncsiak se va- gyunk a véleményére? Gyakran találkozom magukat keresztyénnek vallók- kal, akik Jézusban hisznek (ezt mondják), de „beszélni” még sohasem hallot- ták. A Bibliától szabályosan tartózkodnak. Előttem egy levél: „...addig be nem teszem a lábamat a templomba, amíg meg nem tisztítják a Bibliát az el- ső felétől” – írja egy modern magyar markionita. Azért is követjük őt, mert mi már tudjuk, hogy az Emberfiáé az utolsó szó. /NJ/
  • 70. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 78 MÁRCIUS 2. HÉTFŐ 78 A lévitáknak is kell tizedet adniuk 4Mózes 18,25–32 Ha figyelmesen olvastuk ezt az igeszakaszt, a gyakran ismétlődő kifejezések, mint a „fölajánlás”, az „odaszentelés” és az „ajándékozás” az áldozathozatalt más fényben láttatják, mint ahogyan arról mi gyakran gondolkozunk. Papi szolgála- tuk távol tartotta a lévitákat a megélhetés más forrásaitól. Isten azonban úgy sza- bályozta az ószövetségi választott nép életét, hogy ne legyen különbség a papság és a „laikusok” között a tekintetben, ahogyan anyagi javaikkal sáfárkodnak. Úgy tanultuk elődeinktől, hogy nem törvénykezve, de szíves örömmel áldoz- zunk az Úrnak. A lelkimunkások fizetése, imaházaink fenntartása és a misszió a helyi gyülekezetek szent kötelessége. Ott megy ez jól, ahol a lelkipásztor és a gyü- lekezet tagsága együtt, az ajándékozók örömével szolgál az anyagiakkal is. Olykor-olykor hazalátogatva megrökönyödve látom, hogy míg egyes lelki- pásztorok úgy élnek, mint „Marci Hevesen”, más szolgatársaknak igen nagy gond a szűkös körülmények között családjuk szükségeit kielégíteni. Alapítvá- nyok, pályázatok, ilyen beadvány, olyan folyósítás – mintha nem annak az Isten- nek az asztaláról élnénk, aki országa építésében gondoskodik is az övéiről. Uram, köszönöm, hogy szolgálhatlak. Kérlek, koronázd meg az igyeke- zetemet áldásaiddal, és tartsd jól karban a szívemet, hogy örömmel szolgál- jak a pénzemmel is! Áldásodat kérem gyülekezetünk lelkipásztorára. /NJ/ A legféltettebbet is add oda érte! Máté 19,16–26 A tanult vallásosság kelepcéjében találta Jézus ezt az ifjút. A hagyományok tiszteletében nevelt érdeklődés és cselekedetek – amelyekkel bizonyára kivívta környezete elismerését – valójában egy olyan nagy nehezékké lettek rajta, amik miatt nem tudott szárnyalni a lelke. A tanítványokkal beszélgetve Jézus megjegy- zi róla, hogy a gazdagsága miatt nem állt a követők közé. A nagy vagyonból ju- tott mindenre: teljesíthette a kötelességét a szülei felé, támogathatta a szükségben lévőket, és minden tekintetben tisztességesen élhetett. Olyan jó hírben állt, hogy még azt is megkockáztathatta a kérdésével, ha netán lát benne a Mester valami kis fogyatkozást, hát nevezze meg – fiatalkora ellenére máris eltanulta a szentes- kedők fortélyait. Mi rosszat lehet mondani egy ilyen nagyszerű emberről? Félre ne értsük, a gazdagság nem rossz! Az a baj, amikor a vagyon kínálta jó- létben elhitetjük magunkkal, hogy jók is vagyunk. Futótűzként terjed a tanítás, hogy az Isten szerinti kegyességnek egyfajta visszaigazolása a vagyon – a kegyes- ségükkel is nyerészkedők szerettek mindig a tanítványok körül ólálkodni. Az örök életet azok nyerték meg, akik mindent letettek, hogy Jézust követhes- sék. A Szentlélek Isten munkája az újjászületés, és nála „minden lehetséges”. Köszönöm, Uram, hogy követhettelek ma is. A segítségedre számítok mindig, mert megvallom, „nálad nélkül járni sem tudok”. /NJ/
  • 71. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 79 79 MÁRCIUS 3. KEDD Tisztulás a bűnökből 4Mózes 19 Egy zsidó kommentárban olvasom, hogy „ez a rendelet a legtitokzatosabb rí- tus a Szentírásban...”, és „még Salamon király az ő bölcsessége mellett is feladta azt a reményt, hogy megértse a vörös tehén szabályainak titkos értelmét”. Aki egy halott test érintése folytán tisztátalanná vált, azt bizonyára nemcsak a vallásos ko- molysággal végrehajtott ceremónia, de ennek az eljárásnak a praktikus, higiéniai hatása is újból alkalmassá tette a közösségi élet folytatására. „Meg vagy-e tisztulva, újjálettél-e, / Tiszta vagy Jézus vére által?” – kérdezi egyik ébredési énekünk. „Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” – mondta a szeretettel szolgáló készségével és a törvény szigorára rímelő határo- zottsággal Péternek az Úr a vacsoránál, mert valóságos tisztaságot és tökéletesen más, új életet csak tőle remélhet az ember. A lelki tisztaság nem vallásos igyeke- zetünk következménye, egyedül Jézus vére mossa le a bűn szennyét. Az Újszövetség egyszerű tömörséggel mutat rá ennek az ősi rítusnak a való- di jelentésére! „Ha a tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor a Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatla- nul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.” (Zsid 9,13–14) Úr Jézus, helyettem vállalt áldozatod hatása alatt szeretnék maradni ezen a napon is, hogy tiszta lelkiismerettel szolgálhassalak. Köszönöm bűneim bocsána- tát, kegyelmedben megújuló életem mára rendelt feladatait és próbáit. /NJ/ Békességet hirdess! Lukács 10,1–9 A hetvenkét tanítvány kibocsátásánál elhangzó parancsban a majd meg- hirdetésre kerülő üzenet is fontos, de a kettesével indulók magatartását és a tőlük megkövetelt helytállást látva értjük meg igazán Isten országának az el- sőbbségét. Békesség terem, gyógyulások és szabadulások történnek ott, ahol Jézus a hatalmát gyakorolja. Ítéletes jövőt választ, aki őt visszautasítja. Isten országa az embervilágban a jézusi hatásokban érzékelhető. Nem a számok bizonyítják növekedését, hanem Jézus uralma – például az otthonok- ban. Urunk képviseletében nem szószátyárok vagyunk, hanem képviselői a Szabadítónak, és így a legtermészetesebb, ha tetszik, „legszürkébb” tettünk- ben is (amikor „egy házba beléptek”) békességgel szolgálunk. Sokféleképpen léptél be mások „otthonába” ma. Találkozásokkor, beszél- getésekben, üzenetekben és a magad mögött hagyott helyzetekben jelet adtál az országról, amelyikbe tartozol. Ugye, Isten országlásáról adtál hírt? „Jézusra nézz, / Ő legyen a példakép! / Tégy jót, szeress, / Így mutasd be életét! / A szolgálathoz új erőt / Te mindig csak tőle várj, / Az Úrtól vedd az égi fényt, / És ragyogj, mint napsugár!” (BGyÉ 365) /NJ/
  • 72. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 80 MÁRCIUS 4. SZERDA 80 A zúgolódó, szomjas nép 4Mózes 20,1–13 A kétségeskedésben jártas nép (14,11) egy újabb próba alatt végképp megtört. A keserűségben vádaskodók még „az Úr gyülekezetének” mondják magukat, de a zúgolódók morajából kivehető hangfoszlányoknak alig hi- szünk. Ki ígért nekik olyat, hogy a pusztában gránátalmát szedhetnek? Mi történt ezzel a csodákból élő generációval, hogy most a halálra vár? A veze- tőik is fáradtak. Mirjám halála, majd a vízhiány, és most ez a lázadás – ez már túl sok nekik is. Az Úr dicsőségéből is visszaesnek a tisztségükből fakadóan elvárt, de indulatoktól zavaros aktivitásba: ott beszélnek, ahol nem kéne, és úgy engedelmeskednek, ahogy éppen a haragjukból telik. Ilyenek vagyunk mi, de az Úr megmutatja, hogy ő szent. A sziklából áradó víz és ítélete hirdette ezt róla. Pál apostol úgy eleveníti fel ezt a tör- ténetet a Korinthusiakhoz írt első levélben, hogy mi a kősziklában Krisztust lássuk (10,4), majd hozzáteszi: „Isten nem hagy titeket erőtökön felül kísér- tetni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” Uram, könyörületességedre számítva indulok a nap során rám is váró próbák felé. Ne engedd elfelejtenem, hogy te a szabadulás útján vezetsz! Imádkozom ismerőseimért, akik az enyémnél is nagyobb terhek alatt élnek, hogy el ne veszítsék a reménységüket benned. /NJ/ Teljes szívvel szolgáld őt! Lukács 9,57–62 Hadd mondjam el, hogy mit tanultam az Úr Jézus követéséről 35 év alatt! Ott kezdem, hogy mindennap meg kell emlékeznem az elindulásról. E célból tartok itt az irodám falán egy képet a bemerítkezésemről. Olyan szép volt az indulás, felejthetetlen az öröm Jézusban, és mindenestől gyermekies a ra- gaszkodásom hozzá, hogy hasznosnak tartom ezt rendszeresen felidézni. Azt is megtanultam, hogy a Krisztus-követés egy olyan életforma, ami szó szerint értendő. Őt követve nem ütközünk a Bibliából tanult értékrendet megbolyga- tó ellentmondásokba. Harmadjára, Jézus Krisztus követhetővé válik, ha a Szentlélek vezetésére hagyatkozva keressük az akaratát konkrét helyzetek- ben is. Az imaélet mélysége és a Krisztus-közelség szoros kapcsolatban áll- nak egymással. Rájöttem, hogy a csetlés-botlás embermértékű követés, amit az ő hűséges szeretete valóságos haladássá pótol. Fontos a jó példákat szem előtt tartani! Hogy könnyű vagy nehéz, azt igazán nem is tudom, mert a szándékomat mindenféle segítséggel támogatja – de az biztos, hogy szép! Uram, még azt tartozom neked elmondani, hogy akkor is igaz volt a „min- den, minden nékem Jézus”, amikor nem követtelek, mert te utánam jöttél. Ma- gasztallak kegyelmedért és hűségedért! /NJ/
  • 73. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 81 81 MÁRCIUS 5. CSÜTÖRTÖK Barátságtalan szomszéd 4Mózes 20,14–21 Az edómiak és az akkor még vándorló törzsek „jószomszédi” kapcsolata fel-felvillan az ószövetségi történetek között, hogy ne felejtse még a modern ol- vasó se: Isten népe idegen, gyakran ellenséges hatások ellenére halad a cél fe- lé. Hogy inkább az égi jelre kellett volna Mózesnek várni? Lehetséges, de akár- hogy is, a rokon alázatos kérésének visszautasítása nem volt szép dolog. Még rútabb következménye a „török átok” alatt élők összeférhetetlensé- gének az, amikor egy harmadik hasznot húz belőle,. Izraelnek „ki kellett kerülnie” Edóm földjét. Nem könnyű a hosszabb utat választani, de ha egy ilyen egyszerű megoldással kikerülhető az összetűzés, nagyon is megéri. Igyekezzünk békességes megoldásokra akár a házunk, akár az országunk táján! „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért! Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó! Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, él- jetek minden emberrel békességben! Ne álljatok bosszút önmagatokért...” – írta Pál apostol a rómaiaknak (Róm 12,17–19). „Jézus, téged kereslek erőt, áldást kérve; / Felebarátaimnak ne legyek ter- hére! / Tőled való örömöm hadd ragyogjon másra, / Legyek minden ember- nek gyámolító társa!” (BGyÉ 367) /NJ/ Töltsd be a szeretet törvényét! Galaták 5,13–18 Az Úr Jézus uralma alatt élők kapcsolatáról olvasunk itt jót is, rosszat is. A gyülekezet életében nemcsak azért jelentkeznek feszültségek, mert „embe- rek vagyunk”, hanem azért is, mert a lelki fejlődés különböző szakaszainál já- runk. Nők és férfiak, idősek és fiatalok, lendületesek és kényelemszeretők, se- bezhetők és gyógyulók, szolgálók és – így vagy úgy – kiszolgáltatottak. A galaták között is nem rossz okból, hanem lelki fejlődésük következtében adódtak helyzetek, amiket a szeretet törvényéhez igazodva, az egységre ügyelve és a Lélek vezetésének engedelmeskedve kellett a testvéreknek meg- oldaniuk. A szabadság könnyen szabadossággá fajul különben. A lelki életben mutatkozó másságokból, a sokszor csak egyszerű hangsúlyeltolódásokból ár- tó viták robbannak ki, ha csak a győzni akarásunkon nem vesz erőt a Lélek. „Szeretetben szolgáljatok egymásnak!” Bárcsak átmosná minden törekvésün- ket, baptista gyülekezeteink egymás közti kapcsolatát is ez a parancs! Nem helyes az, hogy igazi áldások, mint a kegyelmi ajándékok, a kegyelemben való növeke- dés élményei, újonnan megismert lelki igazságok, az Úr népe közt mindig remélt örömök új csomagolásban, éppen a szeretettel végzett szolgálat hiányában a gyü- lekezeti élet perifériájára vagy netán az igét megillető helyre kerüljenek. Imádkozzunk gyülekezeteinkért, hogy a szeretetben szolgálók közössé- gévé erősödjünk! /NJ/
  • 74. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 82 MÁRCIUS 6. PÉNTEK 82 Áron halála 4Mózes 20,22–29 A vándorlásban eddig eltelt idő és a kezdetleges körülmények is elégsé- gesnek bizonyultak, hogy megízlelje Izrael a szövetség áldásait az istentisz- telet szentségében és a bűnbocsánat örömében. Áron, a főpap szolgált ezek- kel nekik. Életpéldája, tanításai, az áldozáskor végzett szolgálata nyomot hagyott bennük. – A mi Főpapunk örökké él. Ragaszkodjunk hozzá, bízzunk benne, hallgassunk rá, szeressük az Úr Jézus Krisztust! Adjunk hálát Istennek a lelkipásztorainkért! Az apostoli tanítás szerint is aján- dékba kaptuk őket. Gyülekezetünkben, Pécs-Somogyon négy lelkipásztor szol- gált gyermekkoromban. Az első egy tudós férfi volt, aki a kemény fizikai munkát is jól bírta. A másodikról olyan emlékem van, hogy nagyon szerette a gyerekeket, és rengeteg mesekönyv volt a polcán, amiből én is olvashattam. A harmadik ve- zetett a megtérés útján az Úr Jézushoz, és ő tanított harmóniumozni is. A negye- dik segített a lelki harcaimban. Azután jöttek mások... Kiskőrösön él most két nyugdíjas lelkipásztor, akikkel később találkoztam, és ha csak tehetem, megkere- sem őket, mert néhány perc is elég arra, hogy hűséges életük példájához tájoljam be a magam dolgait. Az új szövetség áldásait szolgálatuk révén ismertem meg. Köszönjük meg Istennek szolgáit, a lelkipásztorainkat! Imádkozzunk az egyedül élőkért, a gyengélkedőkért közöttük! /NJ/ Tekints a megjutalmazásra! Zsidók 11,23–29 Ki ne szeretne népszerű lenni? Úgy véljük, hogy ha nem is nekünk, de az evangéliumnak mindenképpen kijár a sportarénákat is megtöltő érdeklődés. Miért nem mondanak több jót rólunk a médiában? Hova lett a keresztyén vi- lágnézet rendszert döngető támogatottsága? A Krisztus-követés velejárója a gyalázkodások elszenvedése is. Talán éppen ma kaptál kóstolót ebből. Készen ért? A Zsidókhoz írt levél írójától sokat tanulhatunk arról, hogyan készülhet fel a hívő erre a próbára, és mire kell ügyelni, amikor fájdalmas méltánytalanság, vagy még annál is rosszabb éri mint az Úr Jézus mai követőjét. Mózes példájából azt lessük most el, hogy „a megjutalmazásra tekintett”! A figyelmével jól gazdálkodott. Céltudatos lépésekkel hagyta maga mögött a fáraó udvaránál kínált kényel- met, és mindig előbbre nézve vállalta saját fajtája nem könnyű szolgálatát. Döntéseit vizsgálva azt látjuk, hogy „nem ezt, hanem inkább azt nézte”. Az Isten országában elénk tűzött célok mindig jutalmak is. Más szóval, jól felfogott érdekünkben a panaszkodásból és az önsajnálatból ki kell néznünk a megjutalmazásra. „Jézusunknak életéből / Szent alázat szól felénk, / Hogy kövessük teljes szívből, / Példaképül állt elénk.” (BGyÉ 362) /NJ/
  • 75. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 83 83 MÁRCIUS 7. SZOMBAT Vándorlás és győzelem 4Mózes 21,10–35 Az emlékezés az a „kút”, amiből felbuzog a „puszta ajándéka”. Élethelyzetek, amiket dátumhoz vagy helyhez kötünk, az életünk menetét jelzik. Talán észre se vettük, hogyan emlékeznénk hát, hogy már akkor is az Úr harcolt értünk. Az „Úr harcainak könyvében” fontos lehet egy-egy hely, amin mi „csak” áthaladtunk. Mély nyomot hagyott viszont, amikor hallottuk a hangját, mint Mózes is Beérnél. Csaták is voltak. Mentünk volna mi is a „király útján” gyorsan és kényel- mesen, de harcolni kellett minden talpalatnyi földért. Azt gondoltuk, hogy győztünk végre, de ki se fújtuk magunkat, már megint harcolni kellett... Mi- lyen jó kép a hívő életről, hogy tulajdonképpen vándorok vagyunk! Vagyis a célba érés a győzelem. Ahogy Pál apostol is megírta Timóteusnak: „Törekedj... harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál... tartsd meg a parancsolatot szeplőtlenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjele- néséig” (1Tim 6,12–14). A törzsek pusztai vándorlásáról olvastunk a héten. Vezetőik is esendő embe- rek voltak. Hogy célba értek, mert végül is megérkeztek Kánaánba, az Isten hűsé- gét és javukra gyakorolt hatalmát hirdeti. Mi Jézus Krisztus népe vagyunk, akik- kel közösséget vállalt az Úr minden napra. Győzelmünk őt dicsőíti. „Emlékezz vissza az útra, és Megtartódat áldd! / Bármilyen sok volt a próba, / Az mind javadra vált. / Kőszikla hűs vizet ontott, / S a völgyben manna várt. / Bárhogy is tombolt az orkán, / Ő hű karjába zárt.” (BGyÉ 296) /NJ/ A jó döntés örökös jót szerez Lukács 10,38–42 A rossz döntések magyarázatát szoktuk avval kezdeni, hogy „pedig azt hit- tem, hogy...” Így is van ez, találgatunk, mérlegelünk, próbálkozunk, a lehetőségek garmadából szemelünk ki végül is egyet, amiről azt hisszük, hogy... Mártát szolgálatra késztette az Úr jelenléte. Ne tekintsük fölösleges fontosko- dásnak az ő figyelmes serénységét! Ahogy én elképzelem, a füle ott volt, talán job- ban figyelt a távolból, mint a testvére, de mégis, Mária döntött jól. Mária élménye a Jézusra figyelésben megismételhetetlen és egyedülálló. Nem fontos tudnunk, hogy mit hallott, mert az Úr szerint nála megvalósult látogatásának a célja, a fi- gyelméért cserébe egy tőle soha el nem vehető ajándékot nyert. Remélem, te is megtapasztaltad már, hogy mit is jelent Isten szavát hallani! A figyelésben, csendben átvehető ajándék ez. Jézus-látogatások történnek ott, ahol megnyitják a Bibliát a szemnek és a fülnek, ahol a Szentlélek világosságát vágyja az értelem, ahol hódolatra kész a szív. Gyakorlati következménye a jó döntésnek az is, hogy ritkábban kell azzal kezdeni a magyarázkodást: „azt hittem, hogy...” „Mintha köztünk Jézus járna, / Elhallgat itt minden lárma. / Néma csendben, áhítatban / Örvendünk, mert az Úr itt van.” (BGyÉ 453) /NJ/
  • 76. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 84 MÁRCIUS 8. VASÁRNAP 84 Életet jelentő látvány 4Mózes 21,1–9 Mózes életének igen nehéz időszakában történik mindez. Először meg- halt Mirjám, a nővére, majd nem sokkal később a bátyja, Áron is. A két ese- mény között pedig elkeseredetten és meggondolatlanul beszélt (Zsolt 106,32–33), ezért a Mindenható kijelentette, hogy nem vezetheti be a gyüle- kezetet az ígéret földjére. Mintegy ráadásként Edóm nem engedte meg, hogy Izrael átvonuljon a területén, és ellenségként tekintett a testvérnépére. Ennek következményeként a választott nép jókora kerülőre kényszerült, hogy eljut- hasson Kánaánba. Ezekből a nehézségekből, próbákból egy is elég lenne, hogy lehangoljon, de így, egymás után átélni őket igen elkeserítő lehetett. Áront 30 napig gyászolta Izrael háza. Ilyenkor azt várnánk, hogy min- denki tartsa tiszteletben érzéseinket. Az ellenségben azonban nincs tisztelet, nem tapintatos a fájdalom idején. Arám királya ekkor támadta meg a népet, és foglyokat is sikerült ejtenie. Sajnos a lelki harcaink során sincs tapintat és megértés az ősi ellenségben. Nem akkor fog csak támadni, amikor minden rendben van az életünkben, hitben és lélekben erősek vagyunk. A gyengesé- günk, fájdalmaink idején fokozott erővel veszi elő a kísértés fegyverét. Tud- ja, ilyenkor sokkal könnyebb foglyokat szereznie. Isten népének azonban nem szabad elfelejtenie, hogy az erőtlenség idején az Úr nem lett kisebb. Aki hisz őbenne, az nem szégyenül meg (Róm 9,33). A Mindenható meghallgatta Izrael szavát, és a kezébe adta az ellenséget, kiszabadíthatták a foglyokat. A győzelem néhány napra erőt adott a folytatáshoz, de a kerülőút hosszúnak bizonyult, és elfogyott a türelem. A türelmetlenség pedig igen sok bűn táptalaja. Olyan, mint egy torzított képet adó szemüveg: aki felveszi, csak rosszat és hibá- kat lát. A leküzdhető nehézségek bevehetetlen fallá növekednek, az addigi áldá- sok pedig teljesen értéktelenné válnak. Elindult a bűnbakkeresés, és nagyon ha- mar Mózes és Isten ellen fordult a nép. A körülmények nem változtak: ugyanany- nyi táplálékuk volt, mint előtte, de ami eddig elégnek bizonyult, sőt amit mennyei áldásnak vettek, most egyszerre hitvány eledellé változott. Isten kijózanító próbá- ba vezette őket. A kígyómarás gyorsan hatott, szó szerint és átvitt értelemben is. Azonnal rádöbbent a közösség, hogy mi a csapás oka, és hol található a segítség. A megmenekülés különleges úton érkezett. Egy rézből készült kígyóalakra kellett feltekinteni a gyógyulásért. Az eredmény itt is azonnal jelentkezett. A mód talán megdöbbentő, de a Mindenható jól tudta, hogy ez az esemény Krisztus ha- lálát és bűnt eltörlő hatalmát mennyire egyértelműen bemutatja! (Jn 3,14–15) Áldott legyen a mi Urunk, aki a nehézségek idején mindig megadja a megmenekülés lehetőségét mindazoknak, akik hozzá fordulnak! /PZs/ Imaáhítat: Imádkozzunk Krisztusban gyökerező és növekvő életért! – Kol 2,6–7
  • 77. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 85 85 MÁRCIUS 8. VASÁRNAP Jézus megdicsőülése Márk 9,1–13 Életünkben vannak igen meghatározó élmények. Nagyon sokszor ezek az átélt és megtapasztalt hatások segítenek át a nehéz időszakokon. Jézusnak és tanítványainak Isten előkészített egy ilyen megrendítő megtapasztalást. Péter számára még évtizedekkel később sem homályosult el ez a különleges emlék (2Pt 1,16–18). A megdicsőülés hegyén a kiválasztott tanítványok még nem értették pontosan, mi is történik körülöttük. Felismerték ugyan a Lélek által Mózest, Illést és átváltozott Mesterüket, de azt sem tudták, mit mondja- nak csodálattal teljes félelmükben. Ezekben a percekben ők csak kiváltságos szemlélői voltak a mennyei kijelentésnek. Jogosnak tűnik a kérdés, hogy mi- ért csak ők hárman? Miért nem vitte magával Jézus mind a tizenkét tanít- ványt, hogy lássák és hallják ezeket? Az bizonyos, hogy Megváltónk választotta ki Pétert, Jakabot és Jánost er- re az útra, ahogyan később a Gecsemáné-kertben is őket vette maga mellé, hogy legközelebb legyenek hozzá gyötrődései idején (Mk 14,32–35). Az Úr te- hát tesz különbséget tanítvány és tanítvány között abban a tekintetben, hogy ki milyen közel kerül hozzá, illetve kire mennyit lehet bízni. Jó dolog arra vágyni, hogy minél közelebb kerüljünk Mesterünkhöz, mert ez megtisztelte- tést és különleges kiváltságot is jelent, de mindez nem öncélú kitüntetés. „Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12,48b) A megdicsőülés hegye az előttük álló kihívásokra való felkészüléshez tartozott. A későbbi események világossá teszik, hogy miért is volt szükség erre a napra. A halál árnyékának völgye igen félelmetes mélység az életünkben (Zsolt 23). A félelem és kétségbeesés ebben az időszakban teljes erejével ránk nehe- zedhet. A mennyek országáért vállalt megpróbáltatások idején ráadásul a kí- sértő is mindent bevet, hogy elkeseredve elveszítsük hitünket és elhívásunk bizonyosságát. Ekkor emlékeznünk kell a hegyen átéltekre! Ott fenn a ma- gasban távolabb láthattunk a sötét völgyeknél. Megérezhettük Isten szerete- tének állandóan fénylő erejét. E meggyőződés által mondja majd a bennünk élő Lélek, hogy az Úr velünk van, ne féljünk semmi bajtól! Több a hétköznap, mint az ünnep, ahogyan hosszabb a munka ideje is az életben, mint a szabadságé! Ez az élet „szomorú” rendje a bűneset óta. Aki- nek azonban az Istennel való találkozás jelenti az ünnepet és az igazi szabad- ságot, annak a hétköznapok, a munka ideje is különlegessé válik. Ekkor tel- jesedik be a 23. zsoltár befejező kijelentése: „Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.” Megváltónk, köszönjük, hogy megszólítottál, elhívtál és magad mellé vettél bennünket! Köszönjük azokat az időszakokat, amikor magas kősziklá- ra helyeztél bennünket, hogy messze láthassunk lelki szemeinkkel! Áldott légy, mert a völgyekben is veled járhatunk! /PZs/
  • 78. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 86 MÁRCIUS 9. HÉTFŐ 86 Az Úr megtiltja az átkozást 4Mózes 22,1–20 Megdöbbentő, hogy napjainkban mennyire elterjedt és elfogadott a kü- lönféle varázslás, átkozás vagy éppen rontáslevétel. Ez évezredeken keresz- tül jelen volt a különféle társadalmak életében, függetlenül a helytől és idő- től. Ráadásul nem csupán „divatból” fordultak ezekhez az eszközökhöz az emberek. Látták, hogy bizonyos korlátok között ezek a sötét erők tényleg működnek, és rövid távon hasznot hajthatnak számukra. Csalók, csalások természetesen mindig voltak, de ezek előbb vagy utóbb lelepleződtek. Aho- gyan a valódi próféciát a beteljesedés igazolta (Jer 28,9), ugyanúgy a varázs- lóknak is jóslatuk megvalósulása adta meg a rangot. Bálám igen nagy nevet szerzett saját korában átok-/áldásmondásaival. Bálák, Móáb királya pedig már csak ebben reménykedett Izraellel szemben. Ha szellemileg meggyengí- ti az ellenfelét, akkor fizikailag is sebezhetővé válik. A Mindenhatónak azonban egészen más terve volt. Sokszor botladozó né- pe köré szellemi falat emelt. Bálám megértette, hogy ez a fal számára nem át- törhető, még hatalmas összegekért sem. Ezért annyira lényeges Isten „látha- tatlan”, mégis valóságos jelenléte gyermekei körül. Kérjük a mai napunkra is Megváltónk védelmét testi, lelki és szellemi értelemben egyaránt! /PZs/ „Láttuk az ő dicsőségét!” 1János 1,1–4; János 1,14 Korunk a tudományok kora. Hihetetlen mennyiségű mérés, kutatás, megfigyelés és felfedezés történik nap mint nap körülöttünk. Pedig csak a te- remtett világ egyre részletesebb megismerése és ennek kamatoztatása zajlik. A kutatók azonban újra és újra rácsodálkoznak, hogy milyen sok mindent kell még felfedezni, leírni és hasznosítani. János a hit tudósaként teszi közzé megfigyeléseit, megtapasztalásait. Sa- ját maga hallotta, látta és tapintotta az Atya egyszülöttjének dicsőséggel tel- jes életét. Az apostol igen sokáig élt, és a Megváltó különleges kijelentését is hűségesen továbbadta a Jelenések könyvében. A Biblia olyan, mint a terem- tés. Elkészült, és azóta csodálatosan működik. Lehet szabadon kutatni, meg- figyelni és felhasználni a saját és mások érdekében is. Erre maga az Úr biztat bennünket (Péld 2,1–5; ApCsel 17,11). Nem kell attól tartani, hogy már min- dent felfedeztek előttünk Isten igéjéből! Azt sem kell gondolnunk, hogy mi vagyunk az elsők, akik igazán megismertük Jézus Krisztus akaratát. Érdemes az előző nemzedékek tapasztalatából tanulni és arra építeni a hitben is, ahogy azt a tudományos életben gyakorolják. Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy megismerhettünk Megváltónk által! Szeretnénk ezt továbbadni és egyre jobban hasznosítani a saját és mások ér- dekében is! /PZs/
  • 79. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 87 87 MÁRCIUS 10. KEDD Isten különleges eszköze 4Mózes 22,21–41 Igénkben egymás után találkozunk különleges és furcsa részletekkel. Ezek olyanok, mint a képkirakó darabjai: külön-külön nagyon nehezen értelmezhető- ek, de amikor összeáll a kép, abban mindegyiknek megvan a maga egyedi helye. Bálám nem egy tiszta, az Úrhoz ragaszkodó próféta volt, hanem egy pén- zért és számításból tevékenykedő varázsló. Tisztában volt a szellemi erővi- szonyokkal, ezért mondhatta el azokat a csodálatos próféciákat Isten népéről, de ez nem tette őt más emberré. A Mindenható megengedte, hogy elinduljon Móáb vezető embereivel, de azt is látta előre, hogy Bálám prófétai szavai áldást, átkozott tanácsa pedig csapást jelent majd Izrael fiai számára (4Móz 31,16). Minden nehézség nélkül elpusztíthatta volna Bálámot, de inkább egy oktalannak tartott állaton ke- resztül „mentette meg”, hogy ezen keresztül figyelmeztesse ennek az útnak a veszélyére. Úgy tűnt, megértette a leckét a varázsló. Bálák és népe azonban egészen más reményekkel várta őt. Biztosak vol- tak benne, hogy megfelelő mennyiségű pénzzel minden megoldható, és már előre ünnepelték a sikert. Kérjük Urunkat, hogy segítsen bennünket tiszta szívvel követni őt, hogy ne kelljen különleges próbákon és nehézségeken keresztül megértetni ve- lünk, ha veszélyes utakon járunk! /PZs/ Az egyik szemtanú nyilatkozata 2Péter 1,16–21 Az igazi és a hamis, a valódi és az utánzat között legtöbbször igen szem- betűnő a különbség. Néha azonban csak az igazán hozzáértők, az adott terü- let szakértői tudják megkülönböztetni a kettőt. Isten igéje színigaz (2Sám 22,31; Zsolt 18,31; Péld 30,5). Hamisítása, leértékelése már az édenkertben el- kezdődött a kísértő részéről. Évát, majd Ádámot is sikerült becsapni. Az igaz- ság helyett inkább a hamisságnak hittek. Következményeit máig érezhetjük. Életfontosságú tehát értékelni az Úr szavát, és hinni benne, mert ez az egyet- len mennyben hitelesített mérték a földi gondolatok, tanítások lemérésére. A Biblia értékét nem lehet túlbecsülni, hiszen ez az a fénylő fáklya, ame- lyik segít megtalálni és megtartani az Istenhez vezető utat. E nélkül a lelkünk csak sötétben tapogat és belekapaszkodik minden szilárdnak tűnő eszmébe, és nem látja világosan, mihez is ragaszkodik annyira. Péter hitt az Úrnak, és engedelmeskedett. Meglátta, meghallotta és átélte, hogy milyen a beteljesedett prófétai szó. Ezek az igék azonban most nekünk szólnak, akik hit által élhetjük át mindezt. Köszönjük meg mennyei Atyánk- nak, hogy az ő akaratából és a Szentlélek indításával eljutott hozzánk kijelen- tett szava, ami életünk vezetője és kincse lehetett! /PZs/
  • 80. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 88 MÁRCIUS 11. SZERDA 88 Áldásra kapott parancs 4Mózes 23 Bálák ragaszkodik ahhoz az elképzeléséhez, hogy csak a megfelelő helyet kell megtalálni, ha meg akarják rontani Izraelt. Az Úr azonban újból és újból egyértelműen kijelenti, hogy ő áldást fog népére küldeni, és nem átkot. Bá- lám szebbnél szebb próféciákban mondja ki Isten terveit. Áldásra kapott pa- rancsot, és azt is mond. Miért próbálkoznak akkor ismételten? Nem volt elég világos már az első kijelentés is? Lehetséges, hogy ha az Úr akaratát más ol- dalról közelítjük meg, akkor az megváltozik? Sajnos ebbe a kísértésbe mi is könnyen beleeshetünk. A Bibliának igen vi- lágos és egyértelmű kijelentései és parancsai vannak az élet minden területé- re nézve. Ezek akkor sem fognak megváltozni, ha más helyről szemléljük őket. Megváltónk nem fogja akaratát megváltoztatni a mi nézőpontunk ked- véért. Nem az a kérdés, hogy mi mit szeretnénk hallani az Úrtól, hanem az, hogy ő mit szeretne nekünk mondani. Ha pedig az ige egyértelmű kijelentést ad, ahhoz kell alkalmazkodni (10. v.), és nem újabb oldalról vizsgálni, hátha akkor más lesz. Áldjuk Urunkat kijelentett igéjéért! Köszönjük meg, hogy a Szentlélek ál- tal ma is meg lehet őt érteni! Szánjuk oda magunkat az engedelmességre az Úr szava iránt, és kérjük segítségét „okoskodásainkkal” szemben! /PZs/ „Én fentről származom” János 8,21–29 Mi lentről származunk, vagyis emberek akaratából születtünk. Test a test- ből. Szüleinktől örökölt géneket, élet- és gondolkodásmódot hordozunk. Jé- zus Krisztus fentről származik, mert a mennyei Atya akaratából született. Lé- lek a Lélekből. Az Úrtól hallottak, látottak és tanultak szerint gondolkodott, beszélt és cselekedett. E két világ között Megváltónk lett a kapu és az út, ami felfelé vezet. A benne való hit nyitja meg lelki szemeinket, hogy ami eddig láthatatlan volt számunkra, az valóságossá váljon. Akik hisznek Jézusban, azok befogadják őt, hogy az életük része legyen, és így már lesz mennyei rész az életükben (Jn 1,12–13). Ráadásul ez a felülről való születés egy teljes tisz- tulással kezdődik. A bűnök, amik mágnesként vonzanak bennünket a rossz felé, megbocsáttatnak. Sajnos ennek ellenkezője is igaz. Aki nem hisz Jézus Krisztusban, az a bű- neiben marad és abban is hal meg. Volt számukra út felfelé, de jobban ragasz- kodtak a földiekhez, mint amennyire vágytak felfelé. Az Emberfiát azonban felemelték, megfeszítették, hogy megtisztulva, újjászületve azt tehessük, ami kedves az Atyának. Úr Jézus, áldott légy, mert eljöttél értünk, hogy utat nyiss a menny felé! Segíts, hogy mindennap aszerint éljünk, amit tőled tanultunk! /PZs/
  • 81. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 89 89 MÁRCIUS 12. CSÜTÖRTÖK A távolban felragyogó csillag 4Mózes 24 Bálámot megragadta az Isten Lelke, és ezáltal a jövőbe pillanthatott. Olyan lehetett ez, mint amikor felérünk egy nagyon magas hegy csúcsára, amely a felhők fölé nyúlik, és messze a távolba láthatunk. Ezek a próféciák ott kezdődtek, hogy Bálák meg akarta átkoztatni Izraelt, de Isten ezt a hely- zetet használta fel, hogy terveit kijelentse a népek előtt. Móáb királya nagyon mérges lett, hiszen tervének éppen az ellenkezője vált valóra. Ellensége átok helyett áldást nyert. Bálámot ezért igen durva szavakkal, jutalom nélkül kül- di haza. Talán ha Isten népét nem ellenségnek tartotta volna, akkor számára is kedvezőbb jövővel szembesül. Az Úr igéje a gyülekezet számára mindenkor áldást hoz. Azok számára, akik Isten népét ellenségnek tekintik, bosszúságot és ítéletet jelent. De miért akarna bárki is rosszat azoknak, akik az Úréi? A választ meg kell értenie Jé- zus Krisztus nyájának is. Amíg Isten vezeti az életünket a mennyei célok fe- lé, mindig meg fogjuk sérteni azok érdekeit és gondolkodását, akik csak eb- ben az életben reménykednek. Ezzel szembesült Megváltónk is itt a földön. Ez kikerülhetetlen, ha a Lélek vezeti az életünket. Kérjük Urunkat, hogy legyen elég erőnk a mindennapok harcaihoz! Ké- szek legyünk a világosság fegyvereivel harcolni saját bűneink és mások rossz gondolkodásával szemben! /PZs/ „Rajtad mutatom meg dicsőségemet” Ézsaiás 49,1–7 Emberek között többféle módon lehet dicsőséget szerezni. Kimagasló tu- dással, hatalommal vagy teljesítménnyel. A dicsőség akkor válik veszélyessé, ha valakinek a „fejébe száll”, és többnek gondolja magát, mint aki valójában (Róm 12,3). Ez történt Nebukadneccar babiloni királlyal is, aki fájdalmas úton tanulta meg ezt a leckét (Dán 4). A Mindenható dicsősége egészen más valóság. Saját bölcsességével és szeretetével teremtett mindent, ennek az erőnek és hatalomnak az elismeré- se az ő dicsősége. Ezt irigyelte meg a sátán, és ezért munkálkodik Isten ter- vei ellen. Az Úr nem adhatja másnak ezt a dicsőséget (Ézs 42,8; 48,11), de többféle módon megmutatja. Isten ellenségei az ő dicsőségében az ítéletet és büntetést fogják átélni, mint Egyiptom és a fáraó (2Móz 14,17–18) vagy később Szidón (Ez 28,22). Az Úr választottain is megmutatja dicsőségét. Melléjük áll, segítséget ad minden helyzetben, és csodálatos terveket visz véghez rajtuk keresztül. Téged is kiválasztott a mennyei Atya Jézus Krisztusban. Különleges és csodálatos tervei vannak veled, amit dicsősége által és mások javára akar véghezvinni. Figyelj rá és engedelmeskedj! /PZs/
  • 82. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 90 MÁRCIUS 13. PÉNTEK 90 A paráznaság büntetése 4Mózes 25 A Mindenható szellemi védőfallal vette körül népét, így az átok helyett ál- dást nyert a nép. Az ellenség ezután egészen más módon próbálkozott. Sajnos ez kis híján sikerült is. Mivel a megrontás nem járt eredménnyel, Bálám taná- csára hitszegésre csábították Izraelt (4Móz 31,16). Rájöttek, hogy ha sikerül rá- venniük a népet más istenek tiszteletére, az Úr védelme már nem lesz velük, sebezhetővé válnak. Erre a „legalkalmasabb” módszert, a szexuális csábítást vetették be. Tudták, hogy a szerelembe bonyolódott férfiak Móáb lányai ked- véért még erre a hitszegésre is rávehetők. Később Sámson és Salamon is ugyanilyen csapdába esett bele. Ehhez mindig az vezetett, hogy átlépték Isten igéjének korlátait. Belementek olyan „kapcsolatépítésbe”, amitől határozottan óv bennünket az Úr. Ez a kilengés összesen 24 000 emberi életet követelt. Va- lószínűleg ezt egyetlen izraelita sem akarta, de a bűn mindig károkat okoz. Elég kellemetlenné vált a helyzet, hiszen senki se szeret beleavatkozni mások „magánügyeibe”. Fineás azonban megértette, hogy ez nem magán-, hanem az Úr ügye. Aki részt vesz ebben a hitszegésre vezető paráznaságban, az egész közösséget fertőzi meg. A fertőzést pedig minél hamarabb meg kell állítani, nehogy tovább terjedjen. Urunk, igéd világosságával segíts bennünket elkerülni a kísértések csapdáját! /PZs/ A dicsőséges megbeszélés témája Lukács 9,28–31 A Teremtő már az éden kertjében megállapította, hogy nem jó az ember- nek egyedül (1Móz 2,18). Ez nem csupán a házastárs tekintetében igaz, hanem általában emberi kapcsolatok szempontjából. Isten társas lénynek teremtett bennünket, akik megoszthatjuk egymással gondolatainkat, érzéseinket és így önmagunkat is! A bűn ezt az őszinte közösséget is hamar elrontotta. Az első emberpár a bűneset után már elrejtőzött az Úr elől. Kain magában forralta a bosszút, és még Istennel sem akart beszélni róla (1Móz 4,3–8). Jézus Krisztus emberként és Istenként is vágyott a kapcsolatokra mind a tanítványaival, mind a mennyei Atyával. Élete végére is ez a csodálatos meg- beszélés készítette fel. Mózes és Illés, az Úr legtapasztaltabb szolgái beszél- gettek vele. Az előtte álló feladat olyan súlyosnak ígérkezett, hogy erre a fel- készítésre szüksége volt az Atya szerint. Ahhoz, hogy terheket viselj az Úrért, szükséged van és lesz őszinte baráti kap- csolatokra azokkal, akik Isten országának a szolgái. Egymás hite által bátorságot nyerhetünk az előttünk álló küzdelemhez (Róm 1,11–12). Ne engedd, hogy ettől bármi is elválasszon! Jézusnak fel kellett mennie a hegyre, hogy ezt a bátorítást megnyerje. Neked is meg kell küzdened, hogy éltető kapcsolataidat ápold! /PZs/
  • 83. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 91 91 MÁRCIUS 14. SZOMBAT Az örökség kérdése 4Mózes 27 Mai igénkben két örökösödési kérdés is megoldást nyert. Kánaán elfogla- lása előtt egy népszámlálást rendelt el az Úr, hogy ennek alapján lehessen majd az örökséget elosztani (4Móz 26,1–2.52–56). Mindeközben Celofhád lányai bátran előálltak és kérték, hogy az ő családjuk se maradjon ki az örökségből azért, mert apjuknak csak lányai születtek. Nem egymás között méltatlankodtak ezért, nem lázadást szítottak az őket ért „igazságtalanság” miatt, hanem a megfelelő időben és a megfelelő helyen mondták el kérésü- ket. Mózes pedig az Úrtól kért és kapott útmutatást. Megnyugtató válasz ér- kezett, ami sok évszázadra előre utat mutatott. A feszült légkörből békesség lett, mert mindenki a legbölcsebb utat választotta. A másik nehéz és megoldásra váró kérdés az volt, hogy mi lesz Mózes után. Az Úr megengedte neki, hogy megtekintse messziről az ígéret földjét, de megismételte, hogy ő már nem mehet oda be a néppel. Mózes a kesergés helyett megfelelő utódot kért a Mindenhatótól, és Isten válasza alapján beik- tatta Józsuét a tisztségébe. Ezzel a honfoglalásra készülő nép elkerülte a ha- talmi harcokat. Mózes tekintélyének teljes súlyával Józsué mellé állt, és meg- adta neki ugyanazt a méltóságot, mint amilyen az övé volt. Urunk, segíts mindig bölcsen rendezni a nehéz és kellemetlen helyzete- ket, hogy áldás származzon belőlük! /PZs/ A szemlélők megdicsőülése 2Korinthus 3,7–18 Pál nagyon jól ismerte, hogy mit jelent a törvény iránti rajongás. Jézus Krisztus által azonban eltűnt a szeme, illetve szíve elől az a lepel, ami addig el- takarta előle az Úr igazi dicsőségét. Amennyivel több az alkotó az alkotásánál, vagy az író a művénél, annyival különb a Lélek szolgálata a törvényénél. Nagyszerű élmény elolvasni egy könyvet vagy megcsodálni egy remekművet, de találkozni a szerzővel, a művésszel sokkal többet jelent. Nem mindegy, hogy csak olvassuk az igét, vagy közben találkozunk is a dicsőséges Mesterrel! Mózes arca sugárzott, miután Istennel beszélt. Rajtunk is mindig meg fog látszani, ha nyitott szívvel, fedetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét. Az Úr Lelke végzi ezt bennünk és rajtunk. Amikor szabadok vagyunk a bűneinktől, és vágyunk Isten dicsőségének közelébe, ő formál bennünket. Változni fo- gunk, és lelkünk egyre közelebb kerül Megváltónkhoz, egyre jobban fogjuk ismerni és érteni őt. Ne hagyjuk, hogy be nem látott és vallott bűnök, rende- zetlen kapcsolatok, megkötözöttségek vagy bármi más leplet borítson ránk, eltakarva az Úr dicsőségét! Dicsérünk téged, Jézus Krisztus, azért a szabadságért, amit benned a Lé- lek által megkaptunk! /PZs/
  • 84. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 92 MÁRCIUS 15. VASÁRNAP 92 A páskaáldozat 4Mózes 28,16–25 Ma épp a hetedik nap van – a közfelfogás szerint. Egyébként vasárnap a hét első napja, mint tudjuk. De vannak fontosabb dolgok is annál, mint hogy hányadikként tartjuk számon ezt a napot. Kijelölt igeszakaszunk 18. és 25. versében arról olvastunk, hogy a hét első/hetedik napján legyen szent össze- gyülekezésünk. Az apostoloktól átvett örökségként a keresztyének a szombat helyett az Úr Jézus feltámadásának emlékére a vasárnapot szentelik meg. Íme, elérkezett ez a szép márciusi vasárnap, és remélhetőleg az Isten házában talál valamennyiünket. Délelőtt is és délután is, ugye? A teremtéstörténetbe Isten jónak látta beleíratni, hogy ő hat napon át vé- gezte alkotó munkáját (aztán minden nap estéjén abbahagyta, és megszem- lélte a teremtés aznap készült részét), a hetedik napon pedig (ami akkor szombat volt) megpihent. Persze nem maradt ránk egy fekete doboz a világ- egyetem első hetéről, amiből kikövetkeztethetnénk a teremtés pontos mene- tét. Isten maga nem írta le. Gondolom, a hűvös alkonyati sétákon mesélte el Ádámnak, hogyan is történtek a dolgok. Ádám sem írt. De tovább tudta ad- ni a következő generációnak. Aztán mikor már írtak az emberek, le is jegyez- ték. Úgy tanultam, hogy a bibliai teremtéstörténet is (mind a kettő) egy vitat- hatatlan tényt akar mélyen és határozottan belénk vésni: hogy ki teremtett. Az események sorrendjének és történéseinek értéke pedig nem „jegyző- könyvszerűségében” csúcsosodik ki, hanem a tanításban, amit a bennük lévő információk hordoznak. Ezért nem az a sorsdöntő, hogy a Biblia elején lévő két teremtéstörténeti leírásból melyik sorrendisége a helyesebb, és hogyan lehet igaz mindkettő, hiszen a Biblia nem téved. A fontos az, hogy hogyan válhat az életünk részévé, igévé, ami megelevenedik bennünk. Épp ezért kár belebonyolódnunk olyan kérdésekbe, hogy Isten mit csinált a teremtés nyol- cadik napján, teremtett-e ő is tovább, illetve igaz-e, hogy ő most is pihen minden vasárnap (vagy szombaton). A hetedik napra vonatkozó igék üzene- te a fontos: Isten megszentelte azt. Elkülönítette a többi hattól, és nem csak akkor, kezdetben, de azóta is elvárja tőlünk, hogy tegyünk hasonlóképpen. Ott van a parancs a mai igében is: azon túl, hogy szent összegyülekezést tar- tunk (tehát teszünk valamit), az érem másik oldala, hogy ne végezzünk sem- miféle foglalkozáshoz tartozó munkát (tehát ne tegyünk valamit). Március 15. a magyar szívekben a szabadság napja. Isten fel akar szaba- dítani a munkakényszerből is! Vasárnap az áldás nem a munkán van, hanem az Istenre figyelésen. /SzH/ Imaáhítat: Adjunk hálát Istennek, hogy ítéletével is nevel bennünket az életre! – 1Kor 11,32
  • 85. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 93 93 MÁRCIUS 15. VASÁRNAP A makacs bűn ellenszerei Márk 9,14–19 Nem tudom, mit jelent „nyomban megdöbbenni” (meglehet, hogy csak egy fordítási hibát), de ez a fajta döbbenet uralkodik ma az igénkben is, az emlékeinkben is. Az Úr Jézus komótos léptekkel, fontos, mennyei dolgokról megfontoltan, csendben beszélgetve ereszkedik le a hegyről, és közeledik né- hány tanítványával együtt egy igencsak feldúlt, ricsajos embertömeghez. Az emberek kisebb csoportokba verődve, eltorzult, haragos arccal, emelt hangon magyaráznak egymásnak dolgokat, közben mutogatnak széles, keleti geszti- kulációval, vagyis kiabálnak és hadonásznak. Még rövidebben: veszekednek. Aztán mikor meglátják a közeledő Jézust, kiül arcukra a megdöbbenés. Még- pedig nyomban. Mert megdöbbenni hirtelen szoktunk, lassan nem megy. A kérdés az, hogy miért. Vagyis miért döbbent meg a tanítványok ott lévő cso- portja, a tudós írástudók vitatkozó hada, a mindig mindenütt jelen lévő bá- mész sokaság, amikor meglátta a kis csoportot közeledni Jézussal? Percekkel ezelőtt még az Úr Jézus oldalán most elgondolkodva lépegető néhány tanítvány is megdöbbenve bámult Jézus arcára. Fönt voltak vele a he- gyen. Azon a bizonyos hegyen. Olyannak látták ott Jézust, amilyennek még sohasem. Féltek is tőle, de szép is volt, vágytak is a közelében maradni, de ta- lán a bennük lévő „emberi rész” el is bújt volna Isten fensége és tisztasága elől... Mikor Mózes annak idején az Istennel beszélt, ragyogott az arca még a hegyről lejőve is. Takarnia kellett, mert nem bírtak ránézni. Vajon az Úr Jézus arcán mi látszódhatott meg abból az isteniből, ami fölragyogott benne a he- gyen? Nos, rövid idő múlva már csak az indulat, amit a hegyi beszélgetés is- teni légköre és a lent rá váró tömeg rászabaduló nyűge közti éles különbség váltott ki. Az Úr Jézus kifakadt. De kinek mondta vajon a költői kérdést? A tanítványoknak? A népnek? Nem megdöbbentő az a lehetőség, hogy a tanít- ványoknak is mondhatta? Na és velünk mi a helyzet? Azt hiszem, az Úr Jé- zus minden isteni türelmével együtt sokszor fölöttem is így kiált föl, mikor már az égvilágon senki nem adna több kegyelmet, mert nincs is a világon annyi, amennyit már eddig is rám pazarolt... Megdöbbenve emlékezünk: 160 évvel ezelőtt őseink népünk szabadságá- ért harcoltak. Sikerült kivívniuk? Mennyire? És meddig? 2000 évvel ezelőtt az Úr Jézus a lelkek szabadságáért harcolt. Az összes valaha élt, ma élő és ez- után megszülető ember lelkének szabadságáért. Sikerült kivívnia. Teljesen. Mindörökre miénk lehet ez a szabadság. Na és mi lett végül szegény beteg fiúval? Tényleg, mi is? /SzH/
  • 86. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 94 MÁRCIUS 16. HÉTFŐ 94 Áldozatok az Úrnak 4Mózes 28,1–15.26–31 Kezdődik a hét, és a tegnapi pihenőnap után már abba is belefáradunk, hogy végigolvassuk ezt a 21 verset (végigolvastuk?), nemhogy mindezt meg is tegyük. Mi nem tesszük már, de az Ószövetség népének betéve kellett tud- nia minden részletében. Ami megragadott ebben a részben, az a hetedik vers második mondata. Abból is egy csupán kétbetűs szócska, egy jelző, ami a bor előtt áll. Ha be kellene mutatnom egy ilyen áldozatot, azt hiszem, kénytelen lennék taná- csot kérni valakitől, aki ismeri a borokat, hogy eleget tudjak tenni a kis jel- zőnek, mert úgy látszik, Istennek fontos a minőség (gondoljunk csak a kánai menyegzőre, Jézus első csodájára). Miért? Isten a jó bort szereti? Bizonyos olvasatban ez a kérdés még istenkáromlásként is felfogható lenne, és egyál- talán nem is erről van szó! A jelzős kapcsolatban („jó bor”) nem a bor a hang- súlyos, hanem a jó. Hogy mire akar ez tanítani? Egy kis szójátékkal élve ar- ra, hogy Istennek nem a vagyonunkból kell áldoznunk, hanem a javainkból. Ezen azt értem, hogy neki nem elég az, ami „van”: „Nézd, Istenem, ez van, ezt adom neked!” Neki az kell abból, ami van, ami a legjobb. Mi másért len- ne áldozat az áldozat? /SzH/ Bűnvallás és bűnelhagyás Apostolok cselekedetei 19,18–20 Kiszámították az elégetett könyvek értékét? Ki számolta ki, és miért? Olyan nehéz elhinnem, hogy az apostolok, vagy esetleg maguk az elégetők. Újságírók meg nem voltak még akkoriban. Mi értelme lett volna annak, hogy a tulajdonosuk számolgassa, mennyit érnek a piacon azok a könyvek? Ők elvégre kifejezték az égetéssel, hogy mennyit jelent számukra az adott tárgykupac. Szerintem azok számolgattak, akik bámészkodni mentek oda, nézni az „őrülteket”, akik kidobnak ennyi pénzt az ablakon. A hívő ember is sokszor azt gondolhatja, megőriz ezt meg azt, korábbi praktikái eszközeit. Mióta megismerte Jézust, tudja, hogy ezeknek már nincs ereje, tehát nem je- lent semmit, hogy ott vannak-e a lakásban vagy sem, úgyse hisz bennük. Úgy látszik, mégse mindegy, hogy miket tartunk otthon. Sajnáljuk kitépni abból a gyönyörű magazinból azt a horoszkópos oldalt, főleg, hogy a hátol- dalán olyan jó kis receptek vannak? Barbár dolognak érezzük elégetni az álomfejtős, jóslásos könyvecskéinket? Az apostolok idejében pedig az ige hatalmas terjedése lett az ilyen tettek eredménye. Akkor csak nem lehet fö- lösleges... /SzH/
  • 87. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 95 95 MÁRCIUS 17. KEDD Az odaszánás változatai 4Mózes 29 Valljuk be, hogy végigolvasva ezt az egy híján negyven igeverset se ke- rültünk áhítatos hangulatba! (Ha egyáltalán végigolvastuk, és nem „lapoz- tunk” a szemünkkel a sokadik „egy bakot is” után.) Nem minden ige való áhítatra, ami a Bibliában van... Most mit tegyünk? Kedd reggel van, és szükségünk van Isten erejére mai napunkhoz, és a héthez is, hiszen még az elején vagyunk. A hetedik hónap első napja a zsidóknál nem július elsejét jelentette, hanem újév napját. Értjük, ugye: hetedik hónap, első napja. Ez a bizonyos kürtzengés napja emlékeztet bennünket is a nálunk honos újévi „kürt”–zengésekre. Lassan 2009 első negyedévének végéhez érünk. Újévkor talán sok áldozatot felajánlottunk az Úrnak. Megtettünk-e belőlük akár csak egyet is? Megértettük-e az „irgalmasságot akarok, nem áldozatot” igei üze- netét? Itt vagyunk a mai nap elején. Legalább ma meg tudnánk-e tenni azt, amit Istennek ígértünk ennek az évnek az elején? Egy egyszerű keddi nap. Oda tudnánk-e szánni Istennek ma a szavainkat, engedelmességünket a munkahelyen, a családban? Ne feledd: irgalmasság! Mindenféle bakok és bi- kák nélkül... /SzH/ Böjtölj! Ezsdrás 8,21–23.31.35–36 Jó utat kérni az Úrtól? Az is valami? Emlékszem, amikor az ifjúsági talál- kozókra úgy indultunk az autókkal, hogy az első út menti keresztnél mindig megálltunk. Egyikünk se kérdezte, hogy miért. Olyan természetes része volt ez az életünknek: meghajtottuk a fejünket, és imádkoztunk az útért, a véde- lemért. Mindig a kereszt tövében. Nehémiás életében ez egy olyan út volt, ami kívülről nézve elég vakme- rő vállalkozás. Miért nem kért katonai védelmet? Megtehette volna. Gyorsan kimondta a nagy bizonyságtételt, és utána már tartania kellett magát hozzá, félt attól, hogy szégyenben marad. Isten megsegítette. Akkor hitetlenség a biztonsági rendszer? Nos, Nehémiás a várfal építése közben nagyon is ha- gyatkozott a fegyverek védelmére. Itt már nem volt elég hite? Vagy helyesen döntött az adott helyzetben? Jó vezető volt. Istenre figyelő. Istennél pedig nincs módszer, nála vezetés van. Nem mindig ugyanaz történik, és nem min- dig ugyanúgy, mert ő nem gép. Nem az a fontos, hogy korábban mi vált be nálad. Az Istennel való kap- csolatnak élőnek kell lennie. Veled mit akar most? Mind a három fontos: ve- led – mit akar – most? /SzH/
  • 88. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 96 MÁRCIUS 18. SZERDA 96 A fogadalmak érvényessége 4Mózes 30 (29,40–30,16) Valaki mondhatja: könnyű a nőknek, jó néhányszor van kibúvójuk ki- mondott szavaik felelőssége alól. Más meg azt gondolhatja: szegény nők, so- se vették őket komolyan, csak ha már özvegyek vagy elváltak, akkor keze- lik őket felelősségteljes emberként. Biztos azért, mert az ilyenek már úgyis sokat szenvedtek. Melyik tábornak van igaza? Megszólalhat egy harmadik csoport is, akik azon a véleményen vannak, hogy az újszövetségi korban már mindenki saját magáért felel, minden egyes kimondott szaváért, és nem takarózhat senki más hibáival. Ezzel a kijelentéssel nehéz lenne vitatkozni. Kicsit mégis szeretnék. Tanítson mai igénk arra, hogy igenis felelősséggel tartozunk egymásért! Nem igaz, hogy a gyerek azt csinál, amit akar, úgy te- szi tönkre az életét, ahogy akarja, az övé. Nem igaz, hogy minden és min- denki más fontosabb, a család az, aki várhat, aki ráér. Bizony lejár az „egy napom”, kifutok az időből, és már nem tudom helyrehozni azokat a tévedé- seket, amelyeket korábban még az Isten is bocsánatosnak tartott. És Pál apostol óta tudjuk, hogy „önmegtartóztatni” házasságban csak közösen le- het, rövid ideig. /SzH/ Imádkozz! Jakab 5,13–18 Imádkozni könnyű, kitartani nehéz... Miből áll megszólítani Istent? Jófor- mán semmiből. Csak összetesszük a kezünket, becsukjuk a szemünket, és máris a mennyei fogadóteremben lehetünk a leghatalmasabb Úr előtt, aki fi- gyelemmel hallgat ránk, és azon van, hogy segítsen nekünk. Hihetetlen! Meg tudja tenni egy gyermek éppúgy, ahogy egy aggastyán, egy néma, egy értel- mi fogyatékos, ráadásul bármikor és bármilyen nyelven. Isten olyan köny- nyűvé tette elérhetőségét, hogy ennél könnyebbet nem lehet kitalálni. És ez interaktív, tehát válaszol is, cselekszik is! Micsoda hatalom van – no nem a mi kezünkben, de micsoda hatalom segítségére számíthatunk! Imádkozha- tunk magunkért, egymásért, betegségben, örömben, bánatban. Ha már odáig eljutunk, hogy megtesszük ezt, ami nekünk tulajdonkép- pen nem nagy fáradság és nem kerül semmibe, egy bökkenő szokott még len- ni: a kitartás. Annyira gyarlók vagyunk, hogy még az imádságba is bele tu- dunk fáradni. Legyenek áldottak, akik nem! És legyenek példák előttünk! Drága lélek, van valaki, akiért most imádkoznod kellene? Itt az alkalom, tedd meg! És holnap is. Meg holnapután... /SzH/
  • 89. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 97 97 MÁRCIUS 19. CSÜTÖRTÖK A bosszúálló Úr 4Mózes 31,1–24 Az Ószövetség nagy öldöklései, amelyeket ráadásul maga Isten rendelt el, teljesen idegenek tőlünk. Amíg a Jóisten megőriz bennünket a háborútól, nemigen indulunk kora reggel azzal útnak, hogy gyilkolni menjünk. Azért mégis előfordul, hogy így indulunk el. No nem késekkel, de haditervvel, nem harci színekben, de harci indulatokkal. Hogy miért? Bosszút állni! Ha van köztünk ma reggel, aki tudja, kin és hogyan kellene bosszút állnia, annak fi- gyelmébe ajánlhatjuk Pál apostol szavait a római levélből, ahol arról tanítja a nagy igazságérzettel és kis alázattal rendelkező „szeretteit”, hogy ne álljanak bosszút önmagukért, hiszen mióta valamennyien Krisztus bocsánatából élünk, azóta már nem ez a módi. Az igazság igazság maradt, de az igazság- szolgáltatást leghelyesebb Istenre bízni, és nem várni remegő örömmel el- lenségünk pusztulását, hanem azon igyekezni, hogy jóval győzzük meg a rosszat. Na ez aztán az igazi harc! Leküzdeni magunkban a bosszúvágyat, és kigondolni, hogy mi jót tehetnék az ellenségemmel – erre segítsen ma a mindenható Isten, aki úgy bocsát meg nekünk, ahogyan mi is másnak. /SzH/ Megtérés tiszta szívből 1Sámuel 7,1–6 Vizet önteni az Úr elé? Az is valami? Eljöhet az idő, amikor a mi vidékün- kön is újra áldozati értéke lesz a víznek. De ma nem tartunk ott. Vizsgáljuk csak meg magunkat, hogy amit Istennek adunk, az valóban áldozat-e! Nem elegendő az, hogy van rá példa a Bibliában. Benne van a Bibliában, hogy az özvegyasszony csak két fillért adott, mégis megdicsérte az Úr. Nálunk már nincs is fillér, a legkevesebb, amit adhatunk: 5 Ft. – Mégsem érdemlünk érte dicséretet. A lator csak utolsó perceiben ismerte el Úrnak Jézust, mégis üdvö- zült. Mi nem raboljuk-gyilkoljuk végig az életünket, csak egy kicsit szeret- nénk kipróbálgatni, milyen is lenne, ha nem annyira lennénk hívők, aztán majd úgyis megbánjuk és megtérünk. – Nem feltétlenül a paradicsomban fo- gunk találkozni Jézussal. Szívből ragaszkodni az Úrhoz, egyedül neki szolgálni, mindez elég kizá- rólagosan hangzik. Ez kedves előtte. Ha bukdácsolva is, de folyton igyekez- ni a jóra, ezt tudja megáldani. Ideje lenne már elhajítani bálványainkat. Miért kellene akár húsz évet sóhajtozva végigvárni, mikor az áldás ma is a miénk lehet? A Jóistenen sose múlt... /SzH/
  • 90. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 98 MÁRCIUS 20. PÉNTEK 98 Kitűzött határok és a valóság 4Mózes 32,1–33 Félreértés volt? Kimagyarázkodás? Most már mindegy. De úgy látszik, egy kis „közelebbről való megvizsgálás” használ az ügyeknek. A félreérté- seknek is, meg a magyarázkodásoknak is. Úgy tűnik, Mózes maga előtt látta az „atyákat”, a hajdani kémeket, amint győzködik az előttük álló harc képte- lenségéről. Alaposan kikelt magából. Egy nemzedéknyi távolból is megfogal- mazódhatott benne a mondat: Nincs új a nap alatt. (Pedig a Prédikátor ekkor még meg se írta...) Aztán egy „kicsit közelebbről” nézve a dolgokat kiderült, hogy a skatulyázásos módszer nem jó. Most nem a történelem ismétli önma- gát. Ezek az emberek, a „fiak” mást akarnak. De jó lenne, ha mi is meg tudnánk engedni magunkban a másik ember- nek, hogy talán mást gondoljon, mint amit mi „holtbiztosan látunk a sze- mén”! Legyünk jóhiszeműek minden tapasztalat ellenére is! De jó lenne újra meghívni azt, aki már százszor nemet mondott, mert van Isten az égben, aki olyan módon is dolgozik a lelkében, amiről sejtelmünk sincs, és százegyed- szer akár igent is kaphatunk! Nincs reménytelen eset! Hiszed-e ezt? /SzH/ A hústestet ne kényeztesd! Róma 13,11–14 Ma esti áhítatunk címe elég nyersen hangzik, már csak a „bűnös” jelző hi- ányzik előle. Pedig minden bűn először lelki, csak utána válik/válhat testivé is. Aki dorbézol, annak a lelke beteg. Aki részeges, annak a lelkét kell meg- erősíteni. És így tovább. A testünk éppúgy Isten alkotása, mint a világmin- denség, amiben élünk. Gyönyörű és csodálni való. Sok esetben a bibliai test-lélek szembeállítás a földi, mulandó és a mennyei, örök szimbolikus megfogalmazása. De téved, aki azt gondolja, hogy ha a testétől meg tudna szabadulni (mondjuk lebénulna), az lenne az igazán üdvös állapot, mert nem tudna vétkezni. Tudna. Először mindig a lelkünk vétkezik. Krisztus óta tudjuk: anélkül, hogy a testünk megmozdulna, már a gondolat is bűn. A test a lelket követi. Csábítások érnek? Erősítsd a lelked! Képtelen vagy ellenállni kémiai, fizi- kai, biológiai szükségleteidnek? A lelked erősítsd! Lehet nagy akaraterőd, el- határozásod, tiszta időszakaid, de visszaesel, ha a lelked gyönge. Először az Isten országát keresd, aztán jön majd magától minden, ráadásként, Isten megígérte. És nem érzel sürgető hiányt... /SzH/
  • 91. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 99 99 MÁRCIUS 21. SZOMBAT A régieket ki kell űzni 4Mózes 33,50–56 Ha ezt a ma reggeli sajtóban (vagy netán a Békehírnökben felhívásként, pláne!) olvasnánk, igen-igen meg lennénk rémülve. Micsoda? Hogy men- jünk rombolni? Szobrokat? De hiszen a világörökség részei! Művészi alkotá- sok! Több ezer évesek! Hát igen. Na és az eredetük? Kiket is ábrázolnak? Mit is jelentenek? Senki se induljon még a kalapácsáért, ma reggel az igékből ar- ra merítsünk bátorságot, hogy nézzünk magunk köré! Vajon nincsenek a polcunkon olyan filozófiák (nevezzük őket most így), amelyek az egy élő Is- tentől idegenek, bibliai szemüvegen nézve utálatosak? Nem kell a Távol-Ke- letre menni, elég, ha kinyitjuk a gyógyszeres ládikánkat: vajon kire bízzuk az életünket? Fontosabb az egészségünk, mint az Istenünk? Milyen zene az, amit „csak” meghallgatunk? Milyen „játékok” azok, amikkel csak az időn- ket töltjük, csak viccelődünk? Milyen filmek azok, amiken csak szórako- zunk? Milyen szimbólumok azok, amiket csak divatból hordunk? A halál- nak adtuk magunkat? Csak Krisztus az élet. Őt látják rajtunk? Az ő illatát árasztjuk? Lehet, hogy ma le kellene rombolnunk egyet s mást magunkban, kíméletlenül! /SzH/ Iktasd ki tagjaid romboló hatását! Márk 9,43–48 Talán úgy érzed, ha mostani helyzetedben Krisztust választod (mondjuk 100%-ig becsületes életet pénzügyi téren, teljes őszinteséget a cégnél vagy a gyülekezetben, megbocsátást és elengedést a saját igazad ellenére, tisztaságot a házasságig és a házasságban a kordivattól függetlenül), rosszabbul jársz. Megrövidítenek. Az egyik oldalról, a nagyon is láthatóról és kézzelfogható- ról veszteség ér. A másik oldalról, a nem láthatóról, de örökre szólóról nyere- ség. Ha engedsz a nyomásnak, vagyis a könnyebbnek tűnő mellett döntesz, és fordítva cselekszel, a nyereség átcsúszik a földi tartományba, a végesbe és romlandóba, de azonnal élvezheted. (?) Mi a jobb neked? Port gyűjteni, vagy drágaköveket? Itt minden csak por, a ház, a föld, az ember is. Itt kell hagy- nunk, nincs értéke odaát, csak teher. Ne törd magad érte! Add mindened azért a másikért, ami örök! Ha tényleg mindenedet adnád, az is kevés lenne. Jézus a bűneidet kéri. Nehéz azoktól is megválni? Becsapósak, azt sugallják, hogy nélkülük csonka leszel, és így boldogtalan. Jézus azt mondja, csak nél- külük tudsz teljes életet élni. Kinek hiszel? /SzH/
  • 92. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 100 MÁRCIUS 22. VASÁRNAP 100 Menedékvárosok 4Mózes 35,9–34 Abból, amit Isten mondott vagy tett, megismerhetjük az ő tulajdonsága- it. Nagyon érdekes látni, mennyire elvárta az Úr az ő népétől, hogy jellemvo- násait visszatükrözzék. Először is, milyen irgalmas a mi Istenünk: menekülést biztosított a gyil- kosnak, ha nem szándékosan ölt meg valakit! Hat menedékváros volt kijelöl- ve, három a Jordánon túl, három a Jordánon innen. Úgy kellett kijelölni eze- ket a városokat, hogy könnyen elérhetők legyenek. Isten tőlünk is azt várja el, hogy irgalmasak legyünk másokkal szemben. Ez azt jelenti, hogy ott kell lennie bennünk a szánalomnak, könyörületnek azok iránt, akik valamilyen formában vétkeztek. Az Újszövetségben még nyilvánvalóbb Isten irgalma az Úr Jézus Krisztusban, amikor azt mondja: „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (Jn 3,18). A menedékvárosokat mindenki igénybe vehette, azonban csak azok talál- hattak menedéket, akik nem szándékosan oltották ki mások életét. Nagyon világosan fel van sorolva, milyen esetekben lehet szándékosnak minősíteni az emberölést, és milyen esetekben nem. Amennyiben szándékos volt az em- berölés, életért élettel kellett fizetni, ha nem volt szándékos, oltalmat találha- tott az illető. Isten ma is igazságos, és a mi beszédünkből, cselekedeteinkből felismerhetőnek kell lennie az emberek előtt, hogy mi is azok vagyunk. Az igazságszolgáltatás ma is érvényesül az Istentől rendelt földi hatal- masságok által. Ha bennünket ért vagy ezután ér bármilyen sérelem, Isten igéje azt mondja: „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok he- lyet az ő haragjának, mert meg van írva: »enyém a bosszúállás, én megfizetek« – így szól az Úr” (Róm 12,19). Istennek egy másik tulajdonsága is kitűnik az igéből: ő szent, és elvárja tőlünk is, hogy mi is szentek legyünk. „Ne szentségtelenítsétek meg a földet...” – mondja az Úr. Ha Isten népéhez tartozunk, akkor az ő igéje legyen zsinór- mérték számunkra! Isten az ő népe között lakik, és ez azt jelenti, hogy nekünk is hozzá kell igazítanunk életünket. Másságunkkal nem kérkedni akarunk, hanem szeretnénk, hogy ezáltal is sokan megismerjék az Urat. Imádkozzunk azért, hogy az emberek felismerjék, hogy ma a gyülekezet a „menedékváros”! Egyénileg és a helyi gyülekezet tagjaival együtt legyünk ennek hírnökei! /FCs/ Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, hogy miként fogadjuk, ha intéssel fordulnak felénk testvéreink! – Péld 23,12
  • 93. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 101 101 MÁRCIUS 22. VASÁRNAP Házasság és elválás Márk 10,1–12 A házasság szerzője maga Isten. A házasság a legszorosabb és legbenső- ségesebb kapcsolat, ami csak létezik ezen a világon. Ahhoz, hogy a házas- ság jól működjön, nagyon fontos figyelembe venni Isten elgondolását a há- zaséletről. Isten férfivá és nővé teremtette az embert. Kölcsönösen szükségük van egymásra, hogy betöltsék Istentől kapott szerepüket ebben a világban. (Az egyedüllét is egy lehetőség, ha valaki ezt a kegyelmi ajándékot kapta az Úr- tól.) Úgy lehet teljes a férfi és a nő élete, ha házasságban élnek egymással. Hogy ez megvalósuljon, „elhagyja az ember apját és anyját ... és lesznek ket- ten egy testté”. Az elhagyás arra utal, hogy megváltozik a prioritásod, van valaki, aki sokkal fontosabb lett számodra a szüleidnél is, és kész vagy egy új közösséget vállalni annak teljes felelősségével. Az egység először lelki és szellemi vonatkozásban jön létre, csak ennek következményeként fejeződik ki testi módon is. Mózes engedékenysége egyfajta alkalmazkodás volt az emberi gyengesé- gekhez. Valamelyest rendet kellett teremteni egy olyan társadalomban, ahol eltértek Isten mércéjétől (5Móz 24,1–4). Isten eredeti tervében a házasság egy életre szóló, felbonthatatlan egység. Az Úr Jézus szavai szerint: aki elválik, házasságtörést követ el. A házasságtörők kimaradnak Isten országából. Egy fiatal házaspárról hallottam, akik válófélben voltak. Két gyermekük van, a nagyobbik alsó tagozatos iskolás. Ez a fiúcska nagyon jó tanuló volt, de miután a szülök közt megromlott a kapcsolat, ez annyira kihatott a tanul- mányi eredményeire is, hogy három tantárgyból is bukásra állt! Vajon felmé- rik-e ezek a házastársak, hogy a gyermek mennyire megsínyli az elválást? Lelki világában annyira megsérül, hogy ez egész életére kiható sérüléseket okoz, és semmivel sem lehet jóvátenni. Fiatal házaspárok megkértek egy lelkipásztort, hogy segítsen nekik kap- csolatuk helyreállításában. A lelkipásztor a beszélgetés elején azt mondta: „Mindenekelőtt két szabályt kell leszögezni: 1. Senki sem fog beszélni a má- sikról, hanem csak magáról. Mit tettem én, hogy ide jutottunk? 2. Senki sem mondhatja, hogy miben kell megváltoznia a társának, hanem csak azt, hogy ő mit tehet, hogy házastársát boldoggá tehesse.” Egyetértünk az Úr Jézussal abban, hogy „amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza”, vagy kemény a szívünk? /FCs/
  • 94. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 102 MÁRCIUS 23. HÉTFŐ 102 A léviták lakóhelye 4Mózes 35,1–8 Azáltal hogy Isten népe városokat és legelőket adott a lévitáknak, jóságát és gondviselését fejezte ki irántuk. Ez kiváltság volt, de egyben kötelesség is, amit elvárt az Úr az ő népétől. Aszerint kellett adni, amilyen mértékben kaptak. Mi is, ha sokat kaptunk, többet kell adnunk, ha keveset, akkor kevesebbet. Nem szeretjük a hosszan tartó szárazságot, nagyon sokan panaszkodnak és zúgolódnak ilyen idő- szakokban. „Miért nincs eső? Nem lesz semmi!” – mondják elkeseredettsé- gükben az emberek. Vízből nincs hiány, mert a tenger vizekkel van tele, csak nem mindig akkor ér el hozzánk, amikor mi azt szeretnénk. Aztán ha eső van, nagyon jól meg tudjuk állapítani: „most már volt elég, megázott a föld”. Elismerjük-e, hogy azok a javak, áldások, amelyekben részesültünk, mind Is- tentől vannak, és készek vagyunk-e adni azokból másoknak is? Az Úr azt is tudtunkra adja, hogy mit adjunk és mennyit. „Mert ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” – kérdezi Pál apostol. Az Úr segítsen meg, hogy javainkkal szolgáljunk mások felé, és ezáltal megdicsőüljön az ő neve! /FCs/ A házassági elválás 1Korinthus 7,8–16.39–40 Ebben az igeszakaszban Pál apostol tanácsait olvashatjuk a házassággal kapcsolatosan. Ahhoz, hogy a számunkra legmegfelelőbb döntéseket hoz- hassuk, figyelnünk kell Isten igéjére. Isten nem változott meg, és igéje sem változott. Még hívő körökben is feltevődik a kérdés: elválhatnak-e a keresz- tyén házastársak? A válasz egyértelmű: nem. Pál az Úr szavaira hivatkozik, aki megtiltotta ezt. A férfi és a nő házassága egy életre szóló kötelezettséget jelent, amelyet az emberek nem bonthatnak fel. Ha valaki mégis elválik vagy válófélben van annak ellenére, hogy ezt Isten megtiltotta, két lehetőség közül választhat: vagy egyedül marad, vagy kibékül házastársával. Az igében azokról a keresztyén jellemvonásokról olvashatunk, amelyek meghatározzák az életünket: önmegtartóztatás, békesség, szentség (ami ha- tással van a házastársra is), elrejtettség, az Úrban (az Úr akaratát figyelembe véve hozzuk döntéseinket) és boldogság. „Taníts, Uram, meghajlani, mint szélben az aranykalász! Hajoljak meg, ha Szentlelked reám fuvall, porig aláz!” /FCs/
  • 95. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 103 103 MÁRCIUS 24. KEDD Szabálymódosítás 4Mózes 36 Az örökséghez ragaszkodni kell. Szemünk láttára egyesek nagyon meggazdagodnak, mások meg elszegényednek. A gileádi családfők idejében felismerték annak a veszélyét, hogy más törzshöz kerülhet az örökségük, és ezáltal az ő örökségük kisebb lesz. Hogy ez ne következzen be, még idejében intézkedtek. A lányok is örökséghez juthattak, és ha meg akarták őrizni az örökséget, akkor a szabály ez volt számukra: „csak olyanhoz mehetnek feleségül, akik atyjuk törzsének a nemzetségéből való”. A gondatlan, közömbös élet elszegényedéshez vezethet még a lelki élet- ben is. Mi mennyire értékeljük azt az örökséget, amit az Úr Jézus Krisztuson keresztül az Atyától kapunk? Tudják-e fiaink és leányaink, hogy ez nagy érték számunkra? Dicséretre méltók Celofhád leányai: úgy mentek férjhez, hogy figyelem- be vették a szabálymódosítást, és így megmaradhatott az örökségük. A szabályok, amelyeket az igére alapozva hozunk, nem minket akarnak korlá- tozni vagy megfosztani bizonyos javaktól, hanem segítségünkre lehetnek, hogy a javakat, áldásokat, amelyeket hit által megkaptunk, megőrizzük. Legyünk mi is engedelmes gyermekei Istennek, hogy a számunkra elkészített örökséget elnyerjük! /FCs/ A hűtlenség elmarasztalása Malakiás 2,10–16 Malakiás két hűtlenségre mutatott rá, amely megtalálható volt abban az időben: hűtlenség az Úr iránt, amikor idegen istenek leányait szerették meg és azokat vették felségül, és a házastársi hűtlenség. „Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől, mondja az Úr, Izrael Istene, mert erőszak tapad ruhájához, mondja a Seregek Ura. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!” (16. v.) Ebből vilá- gosan megérthetjük, hogy Isten a legkeményebben elítéli a hűtlenséget a házastársak között! Miért kéri számon az Úr a hűtlenséget? Mert hűséget ígértünk neki, amikor szövetségre léptünk vele. Ő tartja a szavát, valóra váltja ígéreteit, de a mi részünkről is megköveteli ezt. Hűséget ígértünk házastársunknak, amikor házasságot kötöttünk vele. Isten elvárja, megköveteli a hűséget, de felelősségre is von, ha ez hiányzik az életünkből. Ha eleget teszünk a ránk háruló kötelezettségünknek, állhatatosan és kitartóan ragaszkodva az Úrhoz és házastársunkhoz, akkor számíthatunk a megígért áldásokra! /FCs/
  • 96. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 104 MÁRCIUS 25. SZERDA 104 Az elpusztult Jeruzsálem Jeremiás siralmai 1 Dávid a következőképpen írt Jeruzsálemről: „Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, az Úr törzsei. Izraelnek szóló rendelkezés az, hogy magasztalják az Úr nevét. Mert ott állnak a bírói székek, Dávid házának székei.” (Zsolt 122,3–5) Ami volt, az már csak emlék, ami még inkább növelte Jeremiás fájdalmát a bekövetkezett romlás miatt, amikor visszagondolt az elmúlt időkre. Szó van itt kiszolgáltatottságról, fogságról, sírásról, megkeseredésről, elhagyatottságról, sóhajtozásról... Miért kellett elpusztulnia Jeruzsálemnek? A választ megtaláljuk az igé- ben: „Az Úr szomorította meg sok vétke miatt.” Isten szolgáltatta ki népét az ellenség kezébe, akik kedvük szerint garázdálkodhattak. Mai igénkből meg- érthetjük, milyen súlyos következménye van a bűnnek. Nagyon sokszor ta- lán mi a bűn következményeitől félünk, nem a bűntől... Legyen tanulság szá- munkra ez az ige: attól féljünk, ami a romlásunkat okozza! „Távozzál a bűn- től messze-messze el, mert megöl a mérge, hogyha vétkezel!” /FCs/ Kölcsönös megbecsülésben 1Péter 3,1–7 Van két szócska ebben az igeszakaszban, ami ismétlődik, és amire felfi- gyelhetünk: „Ugyanígy, ti asszonyok... Ugyanígy, ti férfiak is...” Ha csak en- nél a két szónál maradunk, úgy is több mindent megérthetünk. Isten előtt az asszony és a férfi egyenlő. Különbség van személyük között, de nem mondhatjuk, hogy egyik különb a másiknál. Mind a kettő nagyon ér- tékes a maga helyén. Ugyanazt várja el az Úr az egyiktől, mint a másiktól. Úgy a férfinak, mint a nőnek elsősorban Isten előtt kell megfelelnie, és azután a társának. A nő esetében a hangsúly a belső értékekre esik, és nem a külsőre. „A szív elrejtett embere, a szelíd és csendes lélek el nem múló díszé- vel: ez értékes az Isten előtt.” A férfi kapcsolata a feleségével meghatározza az Úrral való kapcsolatát. Férfitestvérek, vigyázzunk, mert az imádságok akadályokba ütközhetnek! A tiszteletadást mindkét részről elvárja az Úr. A nő tiszteletadása meg- nyilvánul az engedelmességben. A férfinak el kell ismernie, hogy a nő fizika- ilag gyöngébb személy, de lelki értelemben minden tekintetben egyenlő. Ezért döntéseibe beavatja, azokat vele együtt hozza meg, és tiszteletadása a gyöngédségben és érzékenységben is megnyilvánul felesége iránt. /FCs/
  • 97. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 105 105 MÁRCIUS 26. CSÜTÖRTÖK Az Úr haragja Jeremiás siralmai 2 Nagyon sokszor hallottam már: „Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnös em- bert szereti”. Ez így igaz, de ha a bűnös ember nem tér meg bűneiből, ak- kor meg kell ismernie az Úr haragját! Az értelmező szótár meghatározása szerint a harag „sérelem, igazságtalanság vagy erős nemtetszés keltette bosszús indulat, illetve indulatos lelkiállapot”. A Bibliában kezdve az első könyvtől az utolsóig nagyon sokszor olvashatunk Isten haragjáról, mégis keveset beszélünk róla. Az ige arról szól, milyen fájdalmasan tapasztalta a nép az Úr haragját. Úgy viselkedett velük az Úr, mint az ellenségük. Az Úr, akinek szeretetét, gondviselését tapasztalták, most ellenük fordult. Isten haragja igazságos. „Isten nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél” (Róm 2,5b) Mindenki azt fogja kapni, amit cselekedete szerint érdemel. Az üdvösség kegyelemből, hit által van, a megmérettetés cselekedeteink alapján lesz. Gyerekkoromban, amikor fenyíteni akartak, sokszor elszaladtam, hogy a verést megússzam. Az igében azonban arról van szó, hogy amikor Isten megbüntette az ő népét, „nem tudott az Úr haragja napján megmenekülni, megszökni senki”! Legyen ez figyelmeztetés számunkra, hogy nekünk ne kelljen megismernünk az Úr haragját! /FCs/ A magasabb mérce Máté 5,31–32 Isten mércéje magasabb, mint az emberek mércéje. Az emberek mércéje szerint ma is nagyon hamar és könnyen elválasztják a házasfeleket egymás- tól. Az Úr Jézus a házasság védelméért beszélt úgy, hogy figyelembe vette a házasfelek érdekeit is. Az elválás nem megengedett, paráznaság esetét kivé- ve, és az új házasság, ami létrejön, házasságtörésnek számít. A paráznaság bűne magába foglal minden illegális szexuális kapcsolatot, amit a hetedik pa- rancsolat tilt. Ha valaki elköveti ezt a bűnt, ezzel megszegi a házasságkötés fogadalmát, és vétkezik Isten törvénye ellen. Ha a Biblia tanítását figyelembe vesszük, Isten magasabb mércéje a meg- bocsátás és a szeretet. „A szeretet türelmes, jóságos, a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a ma- ga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Kor 13,4–7) /FCs/
  • 98. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 106 MÁRCIUS 27. PÉNTEK 106 El nem fogyó irgalom Jeremiás siralmai 3,1–24 Milyen jó, hogy Isten nemcsak haragszik, hanem irgalmas is! Isten nem- csak büntet, de kész segíteni azokon, akik bajban vannak. A jerikói vakokat el akarták hallgattatni, de ők még hangosabban kiáltották: „Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!” (Mt 20,30–31) Jézus nem ment el mellettük úgy, hogy ne segített volna rajtuk. Megszánta őket, és szemeiket megnyitotta, hogy lás- sanak. Jelenlegi körülményeink bármennyire is elkeserítőek legyenek, nem szabad elfelejtenünk, milyen irgalmas Istenünk van! A helyzetünk sokkal rosszabb is lehetne, mert nagyon sokszor tapasztalhattuk, nem azt kapjuk, amit érdemlünk. „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el ir- galma.” (22. v.) Az a felismerés, hogy Isten irgalmának még nincs vége, a re- ménységet táplálja bennünk. Lelkiállapotunk vagy helyzetünk megváltoz- hat, a sírást és elkeseredett lelkiállapotot felváltja a hálaadás. „Az Úr az én osztályrészem – mondom magamban –, ezért benne bízom.” (24. v.) Legyen hitünk és bátorságunk az Úrhoz jönni úgy, ahogy vagyunk, hogy ez történjen velünk is! /FCs/ „Nehogy megkísértsen a sátán!” 1Korinthus 7,1–6 Ma is nagyon időszerű az, amit az apostol írt a korinthusi testvéreknek. Lehet hallani olyan házasfelekről, akik nem adják oda magukat egymásnak. Megtörténhet ez, amikor harag van a házasfelek szívében, nem akarnak meg- bocsátani egymásnak, vagy túl elfoglaltak, hogy időt szánjanak egymásra. Ne felejtsük el, hogy az alkalom szüli a bűnt! Számításba kell vennünk a sá- tán szándékait, amelyek nem ismeretlenek előttünk. Nem szűnik meg kísér- teni Isten gyermekeit, hogy ha lehet, valamiképpen vétkezzenek. Ha a házas- felek megadják, amivel tartoznak egymásnak, ez már egy jó lehetőség, hogy ne essenek azokba a bűnökbe, amelyekkel a sátán kísérti őket. Ha a házasfe- lek mégis megvonják magukat egymástól, közös megegyezéssel kell tenniük, egy bizonyos időre, hogy még több idő jusson az imádkozásra. A kísértés még nem bűn, de bűnné válhat, ha engedünk neki. Az egyik mondás szerint „azt ugyan nem akadályozhatjuk meg, hogy a madár átrepül- jön a fejünk fölött, de azt már igen, hogy fészket rakjon a fejünkre”! Tegyünk meg mindent, ami rajtunk áll, hogy ez soha ne történjen meg velünk! /FCs/
  • 99. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 107 107 MÁRCIUS 28. SZOMBAT A megtérés a legjobb út Jeremiás siralmai 3,34–48 Isten az ő igéje és Szentlelke által változást akar kimunkálni az életünk- ben. Nem szűnik meg azon fáradozni, hogy jó belátásra bírjon minket. „Vizsgáljuk meg útjainkat” – szólít fel az ige. Olyan utakat járunk, amelyek- be beavatjuk az Urat, vagy nem törődünk vele? A helyzetünk, amibe azáltal jutottunk, hogy nem figyeltünk az Úrra, egy jó lehetőség lehet, hogy elgon- dolkozzunk. Nagyon fontos, hogy beismerjük, elismerjük vétkeinket az Úr előtt, és megnevezzük azokat. A sírás is nagyon fontos, de nem az önsajnálat miatt, hanem azért, mert bánkódnunk kell bűneink miatt, amelyekkel meg- szomorítottuk az Urat. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűne- inket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9) A gondolkozás meg- változása után változik meg az életünk. A bűnt bűnnek látjuk, elítéljük, nem akarjuk tovább azt az életet folytatni, és az Úr jelenlétében új felismerést és látást kapunk. „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” – kérdezte Pál, miután találkozott a feltámadt Jézussal. A megtért ember kész engedelmeskedni az Úrnak, és hálából, szeretettel szolgálja őt. /FCs/ Egyek az áldozatvállalásban Róma 16,3–5a Egy olyan házaspárról van szó az igében, akik nagy áldozatot vállaltak az apostolért. Pál Korinthusban ismerkedett meg Priszcillával és Akvilával, ahol ezeknek a testvéreknek a vendégszeretetét is élvezhette, akik befogadták az apostolt a házukba. Aztán amikor Pál továbbindult, ez a házaspár követte az apostolt Efézusba is, hogy segítségére legyenek. Amit az igében olvastunk, az a legnagyobb áldozat volt a részükről, mert az életüket kockáztatták az apos- tolért. Mi mennyire tudunk egyek lenni az áldozatvállalásban? Hozzáállá- sunkkal bátoríthatjuk, ösztönözhetjük egymást az Úr munkájára, de tudjuk egymást gyengíteni, akadályozni is! Mit vállalunk az Úrért és testvéreinkért? Akvila és Priszcilla áldozatvállalása ismert lehetett a testvérek között, mert az apostollal együtt ők is hálásak voltak irántuk. Ami ennél fontosabb, az utolsó napon hallhatják majd az Úr Jézus szavait: „Jöjjetek, Atyám áldot- tai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot!” Köves- sük mi is példájukat, hogy nekünk is részünk legyen ebben! /FCs/
  • 100. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 108 MÁRCIUS 29. VASÁRNAP 108 Jó az Úrban reménykedni Jeremiás siralmai 3,25–33 Ha az emberi segítség teljesen elég lenne a baj és a nyomorúság idején, akkor akár azt is mondhatnánk, hogy jó az emberekben reménykedni. De Is- ten igéje nem emberközpontú, ezért arra tanít, hogy a nehézségekben az Úr- hoz folyamodjunk. De hogyan keressük az Urat? Zúgolódva, panaszkodva, esetleg Istent vádolva azért, ami bennünket ért? Ellenkezőleg, várakozásunk olyan légkörben történjen, amelyet a lelki békesség és az Úrra való figyelés jellemez! Jó csendben várni és reménykedve az Úr szabadítására, mert a csend egyik feltétele annak, hogy meghalljuk, amit Isten mondani akar ne- künk. Bármilyen próbában legyünk is, bízzunk Istenben, mert ő nagyon sze- ret minket. Bizonyára mindannyian tudjuk, mit jelent a pillanatnyi áramszü- net. Néha sötétséget és szorongást, máskor bosszúságot és kényszerpihenőt. Mégsem esünk kétségbe, hiszen bízunk benne, hogy ez csak átmeneti állapot. Életünk egét is olykor bús fellegek borítják teljes sötétségbe, de a nap fénye újra ragyogó erővel aranyozza be szívünket. Szeret az Úr! Nem vet el örökre, a baj csak átmenetileg van jelen, Isten elhozza a szabadulás pillanatát is. Egé- szen biztos, hogy a „nem vet el örökre” kifejezés csak a hívő emberekre érvé- nyes. Tehát azokra, akik újjászülettek és így üdvösséget nyertek Krisztusban. Legyen ez egyben figyelmeztetés is, hiszen a Biblia más helyen azokról is szól, akik földi életükben nem hisznek az Úrban, és nem reménykednek ben- ne, de ezért örök kárhozat lesz a részük. Ugye, te és én az Úrban reményke- dünk? Ha nem így lenne, akkor még ma fordulj őhozzá, aki Szentlelke által mindig és mindenütt veled lesz! Lehet, hogy vannak olyanok is, akik egész életükben nyomorúság és szenvedés között haladnak a cél felé. Ne csüggedjetek el, mert az örökkéva- lóságban Isten olyan dicsőséggel kárpótol titeket, amilyet ezen a földön sen- ki nem élvezhet! Ezért bátran mondhatjuk, hogy jó az Úr, és jó annak, aki benne reménykedik. Jeremiás idejében sokan az egyiptomiak segítségében reménykedtek, de attól a fogság még bekövetkezett. Egy napon Isten mégis beváltotta ígéretét, és a nép hazatérhetett. Megtapasztalták, hogy Isten nem vetette el őket örökre. Minket sem vet el, csak reménykedjünk az Úrban, ahogy Pál apostol is tette! Vele együtt mi is valljuk, hogy: „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez ne- künk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ide- ig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4,17–18). /VEr/ Imaáhítat: Imádkozzunk az Úrtól rendelt, a szolgálatban szégyent nem valló lel- kimunkásokért! – 2Tim 2,15
  • 101. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 109 109 MÁRCIUS 29. VASÁRNAP A szolgálat útja Márk 10,32–45 A szolgálat útja nincs kikövezve. Jézus tudta ezt, és földi élete során vál- lalta az ezzel járó megpróbáltatásokat. Lábai sokszor kisebesedtek, teste el- gyengült, ám lélekben erős volt. Tudta, hogy miért jött, kikért jött és hogy mi mindennek az ára. Tanítványainak elmagyarázta, igaz, ők nem értették, csak feltámadása után. Amikor az ördög megkísértette a pusztában, Jézus vissza- utasította az ördög által felkínált „kedvezményeket”. Így a szolgálat útja to- vábbra is gyötrelmes és kínkeserves út maradt számára. Jézus értünk vállal- ta a szolgálat útját. Ő nekünk szolgált azzal, hogy felvette a mi terhünket, és kitartóan vitte a Golgota felé. A tanítványok sokszor nem értették, hogy mi- ért is kell ezt az utat járni. Talán velünk is előfordul, hogy könnyíteni szeret- nénk szolgálatunk terhén. Olykor talán szeretnénk megszabadulni tőle. Nem vétkezünk, ha azért imádkozunk, hogy Isten küldjön munkatársakat, és így könnyítsen a szolgálatunkon. De ami a mi részünk, azt mégis nekünk kell el- végeznünk. Az Úr szolgálatában személyre szabott küldetésünk van. Lehet, hogy nem lesz részünk felmagasztalásban és előléptetésben azért, mert kitar- tóan végezzünk munkánkat. Nagyravágyás és becsvágy lenne, ha az Úrtól ezért már most jutalmat követelnénk. Nem kell követelnünk, még kérnünk sem, hiszen ő megígérte az élet koronáját mindazoknak, akik halálukig hű- séggel szolgálják őt. Jakab és János előre szerette volna tudni, hogy jutalmuk bőséges a mennyekben. Ha Jézus ígéretet tesz, akkor ez megkülönböztetést, esetleg rangsorolást jelentett volna a tanítványok között. Harag és pártos- kodás, gyűlölet és irigység költözött volna a szívükbe. Jézus ehelyett figyel- müket visszairányítja a szolgálatra, és rámutat arra, hogy jobban teszik, ha követik az ő példáját. „Taníts, Uram, meghajlani, mint szélben az aranyka- lász...” Ez lenne tehát a szolgálat lényege. Meghajolni és lehajolni, másokat kiszolgálni és felemelni úgy, hogy nem mi, hanem az Úr Jézus és az ő neve válik ismertté mindenki előtt. Emberfölötti szolgálat ez, de a Szentlélektől nyert rendkívüli erő képesít erre. Nézzünk fel Jézusra, és kövessük nyomdo- kait a szolgálat útján! /VEr/
  • 102. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 110 MÁRCIUS 30. HÉTFŐ 110 Az Úr védelme Jeremiás siralmai 3,49–66 Nehéz helyzetben van a próféta, hiszen könnyei nem akarnak elapadni. Olyan nagy és olyan erőteljes az ellenség támadása, hogy Isten szolgája kö- zel áll a végkimerüléshez. Ilyenkor, mint minden más esetben is, csak az se- gít, ha segítségül hívjuk az Úr nevét. Jóel prófétán keresztül Isten mindenki felé üzeni, hogy aki segítségül hívja az ő nevét, az üdvözül. Ha most bajban vagy, akkor te is kiálts az Úrhoz, aki kész felemelni! Ő neked is mondja: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” (Zsolt 50,15) Mi történik, ha segítségül hívjuk az ő nevét? Tovább sírunk és jajgatunk? Nem! Bizakodva és türelemmel várunk, mert Isten a megfelelő időben majd közbeavatkozik és kiment bennünket a bajból. Ó, milyen nehéz is ez a várakozás! Mennyivel jobb lenne, ha Isten azonnal letörölné a köny- nyeinket! Mégis, az a tudat, hogy Isten védelmét élvezzük, erőt ad a továb- bi időszakban. Eljön az az idő is, amikor majd hálát adunk és dicsőítjük őt a szabadításért. Vegyünk erőt magunkon, töröljük le a könnyeinket, és indul- junk, hiszen az Úr Lelkének védelme alatt vagyunk! /VEr/ Amiképpen ő cselekedett velünk János 13,1–20 Évekkel ezelőtt történt a Hargitai Keresztyén Táborban, hogy egy vendég előadó arra kérte az ott lévő lelkipásztorokat, hogy mossák meg egymás lá- bát. Természetesen ő járt elöl a jó példával, amit aztán a többiek is követtek. Soha addig nem gyakoroltam így a lábmosást, de amikor megtettem, kezd- tem jobban megérteni, amit Jézus cselekedett a tanítványokkal. A lábmosás elvégzése nem történhet megalázkodás nélkül. A példa és a cselekedet azóta is előttem van, és tudom, hogy ennek a szolgálatnak több formája is létezik. A beteggondozás talán az egyik legkifejezőbb formája annak, hogy krisztusi lelkülettel tudunk másoknak szolgálni. De nem elhanyagolandó az étkezés utáni mosogatás sem, vagy vendégeink poros autójának a lemosása. Jézus példát adott nekünk azzal, hogy ő maga mutatta be, hogyan kell szolgálni. Az ő példáját követve nekünk is fel kell ismernünk mindazokat a helyze- teket, amelyekben embertársainknak szolgálhatunk. Ígérjük meg, hogy a következő alkalommal nem fogunk hátat fordítani annak a munkának, amelytől a többiek sietve menekülnek! Kérjünk alázatot az Úrtól, hogy hozzá hasonlóan végezhessük szolgálatunkat az ő neve felmagasztalására! /VEr/
  • 103. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 111 111 MÁRCIUS 31. KEDD Az ítélet következményei Jeremiás siralmai 4 Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni! Nem jó visszaélni az ő nagy szeretetével és kegyelmével. Az ítélet elkerülhetetlen és kíméletlen minden- ki számára, aki visszaél az Úr jóságával. Megfigyelhetjük, hogy Isten olykor az ellenséges nép által hajtotta végre az ítéletet népe fölött. Máskor saját go- nosz kívánságaiknak és önpusztító hajlamaiknak szolgáltatta ki őket. Há- ború és terrorcselekmények, emberevés és abortusz mind bekövetkezhet, ha Isten megvonja kegyelmének védőpajzsát életünk felől. Az ítélet súlyos, de az emberek bűnei, amelyek kiváltották azt, szintén szörnyűek. Nagyon sokan ma sem hisznek abban, hogy lesz majd egy utolsó ítélet. Isten igéje figyelmeztet: „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik.” (Zsid 9,27) Mi lenne veled, kedves barátom, ha az ítélet a jelenlegi helyzetedben érne? Ma még nem késő, kérd az Úr Jézust, hogy kö- nyörüljön rajtad! Drága Úr Jézus, őrizz meg minket, hogy el ne kárhoz- zunk! Add, hogy még azok is megtérjenek, akik ma bennünket bántalmaz- nak! /VEr/ Keresd testvéreid javát! Filippi 2,1–4 Egyik énekünk azt mondja, hogy más javát keressük, mert akkor üdvöt nyer a lelkünk. Való igaz, hogy kötelesek vagyunk testvéreink javát munkál- ni, hiszen egy család vagyunk, amelyben közös a cél, és szükség van az együttgondolkodásra, máskülönben széthúzó erők rombolják az egységet. Nem élhetünk testvéreinktől elszigetelten. Torz és felismerhetetlen lesz akkor a lelkünk, örömtelen az életünk. A testvéri harmónia csodálatos megnyilvá- nulása a közös akaratban, a forró szeretetben és az együttes célkitűzésekben fejeződik ki, ami azért is tud létrejönni, mert mindenki különbnek tartja a má- sikat. Ha mások fölé emeled magad, akkor hajlamos vagy arra, hogy a saját akaratodat valósítsd meg. Az ige viszont arra tanít, hogy a másikat tartsd ma- gadnál különbnek, ami ha kölcsönösen megtörténik, a krisztusi lelkületről tesz tanúságot. Lehet úgy élni ezen a földön, hogy a másik öröme az én örö- mem is, és az én bánatom az ő bánata is. Engedjük, hogy az Úr megmutassa azokat a személyeket, akik arra várnak, hogy segítsünk rajtuk! Talán éppen annak van szüksége a segítségre, aki most a legcsendesebb! /VEr/
  • 104. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 112 ÁPRILIS 1. SZERDA 112 Imádság irgalomért Jeremiás siralmai 5 Sokszor nem tudatosul bennünk, hogy vétkeink terhét nem csupán ne- künk, hanem a következő generációnak, esetleg generációknak is kell hor- dozniuk. Gyermekeink és unokáink is szenvedhetnek miatta, hiszen a bűnnek óriási a hatótávolsága és a rombolóereje, és milyen nehéz is a követ- kezményeitől elszakadni! Tulajdonképpen nem is lehet, hacsak az Úr Jézus nem könyörül rajtunk. A második világháború sokmillió embert nyomorí- tott meg, akik közül sokan még ma is élnek. Nem mind vettek részt a hábo- rúban, de mivel hozzátartozójuk vagy barátaik közül egyesek meghaltak, egész életen át kíséri őket a veszteség érzése. „Apátlan árvák lettünk, anyá- ink özvegyek” – mondja Jeremiás. Szánalmas helyzet, amin már emberileg nem lehet segíteni. Isten azonban pontosan látja sivár helyzetünket, és egy csodálatos tervet készített számunkra. Jézus Krisztus által kész örökbe fogad- ni minket, ha ezt mi is akarjuk. Miért ne lenne most ez a mi imádságunk? Ha irgalomra van szükségünk, akkor forduljunk az irgalom és könyörület Iste- néhez, aki azonnal kész megvigasztalni és élő reménységet adni a jövőt ille- tően! Áldott legyen az Úr az ő nagy irgalmáért! /VEr/ A pártoskodás csak megerőtlenít! 1Korinthus 1,10–17 Alapvetően az emberek vagy jobboldaliak, vagy baloldaliak. A politiká- ban legalábbis így van, de az Úr Jézus szerint is csak ez a két csoport létezik. Remélem, hogy te és én az ő oldalán állunk. Ha tagja vagy az ő gyülekezeté- nek, akkor ez biztosan így is van. De vajon az ő gyülekezete is pártokra oszol- hat? Határozottan nem. A gyülekezet minden tagja csak Krisztus-párti lehet. A gyülekezetben nem jöhet létre ellenzék. Ha több vezető egyéniség is talál- ható a közösségben, akkor sem lehet köréjük csoportosulni, mert az megosz- tást eredményezhet. Csoportosulni csak Jézus köré szabad, és ezt a vezetők- nek és gyülekezeti tagoknak egyaránt tudniuk kell. Ha vezető vagy, akkor kérd Istent, hogy ne légy megosztó erő a gyülekezetben, még akkor sem, ha véleményed merőben különbözik a többiekétől! Inkább imádkozz, hogy tisz- tuljon a látásotok és kiforrjon az egységes akarat! A sokszínűségnek nem a színek különálló hatásaiban kell érvényesülnie, hanem a színek egymást ki- egészítő művészi harmóniájában. Imádkozzunk azért, hogy gyülekezeteink egységesek és egészségesek legyenek! /VEr/
  • 105. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 113 113 ÁPRILIS 2. CSÜTÖRTÖK Akié minden hatalom Zsoltárok 21,1–14 Dávid király öröme mérhetetlen, amikor megtapasztalja Isten szabadítá- sát. Nem bízza el magát, hiszen tudja, hogy az Úr segítségével győzte le el- lenségeit. Amikor bajban volt, imádkozott, és a mindenható Isten meghall- gatta őt. A szabadításnak mi is örülhetünk, hiszen a mi drága megváltónk, Jé- zus Krisztus nekünk is üdvösséget adott. A király életet kért attól, akié min- den hatalom, és milyen bőségesen meg is kapta: hosszú életet, örökké tartót! Talán minden ember szeretne sokáig és jól élni. Van rá lehetőség! Jézus Krisz- tus azt mondja, hogy az örök élet azt jelenti, hogy megismerjük őt és az egye- düli igaz Istent. Az örök élet Isten ajándéka, és csak hit által érhető el. Élhet valaki akár száz évet is ezen a földön úgy, hogy mentes a bajoktól és a szen- vedéstől, de élete akkor is szánalmas csupán, ha nincs meg benne az a meg- győződés, hogy örök élete van. A földi életnek akkor van igazán értelme, ha az ember ezalatt elnyeri az örök életet. Magasztaljuk mi is Istent, hogy örök életet adott nekünk! Kérjük őt, hogy könyörüljön azokon, akik még elutasít- ják az ő kegyelmét! /VEr/ A gyűlölség nem segít 1Mózes 37,1–22 A történetből látjuk, hogy Jákób súlyosat hibázott gyermekei nevelésé- ben. Egyiket jobban szerette, sőt mi több, ezt a többiek előtt is leplezetlenül kimutatta. Meg is lett az eredménye: Józsefet saját testvérei vetik meg és űzik a távoli Egyiptomba. De vajon a testvéreknek így kell igazságot szolgáltat- niuk? A gyűlölködés nem segít! Bármilyen nagyok is legyenek a sérelmek, a testvérek közötti féltékenység, nézeteltérés vagy feszültség, mindezek rende- zésére egyik legjobb eszköz a párbeszéd. Ha többet beszélgettek volna, talán kiderült volna, hogy Józsefet a szép ruha nem szédítette meg, ő továbbra is tiszteli és szereti testvéreit. Talán József is hallgathatott volna álmairól, tudva azt, hogy testvérei már így is ellenszenvesen viszonyulnak hozzá. Napjaink- ban sok háború kirobbanását meg lehetne előzni, ha a haragos felek asztal- hoz ülnének. Milyen áldott lehetőséget kínál fel számunkra az Úr azzal, hogy asztalához ültet, és mielőtt közösséget gyakorolnánk egymással, önvizsgála- tot tarthatunk, bocsánatot kérhetünk, hogy a testvéri egység és szeretet to- vábbra is fennálljon közöttünk. Éljünk vele! /VEr/
  • 106. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 114 ÁPRILIS 3. PÉNTEK 114 Ments meg engem! Zsoltárok 22,1–32 Dávid segélykiáltásának három oka van: 1. Az Úr magára hagyta; 2. Az emberek megvetették; 3. A törvény elítélte. Mindhárom beteljesedett az Úr Jé- zus életében is, aki miattunk vállalta mindezt. Az elhagyatottság érzése féle- lemmel és aggodalommal jár. Sajnos, ma is sokan, főleg gyerekek, átélik, mit jelent az, amikor a szülők magukra hagyják őket a „jobb élet” reményében. Kedves gyerekek! Ne féljetek és ne csüggedjetek, ha szüleitek távol vannak, hiszen az Úr Jézus megígérte az övéinek, hogy velük van minden pillanat- ban! Titeket az Úr nem hagy el, ezért ti se hagyjátok el őt! Olykor megvetés- ben is részünk van, mert az Úr gyermekei vagyunk. Ez ne zavarjon felettébb, ám ilyenkor kiáltsunk az Úrhoz, aki kész azonnal megerősíteni! Isten nem enged nagyobb terhet, mint amilyet el tudunk hordozni. A törvény szerint mind megérdemeljük a halált. Nincs egy igaz ember sem! Egyedül Jézus Krisztus volt az, aki sohasem vétkezett, de őt a törvény a mi bűneink miatt ítélte halálra. A mai napon valljuk meg félelmeinket, és kérjük az Örökkéva- lót, hogy töltse be életünket biztonságot adó jelenlétével! /VEr/ Az irigység rosszra visz 1Mózes 4,1–7 Bertrand Russell Nobel-díjas filozófus szerint a boldogtalanság egyik leg- szembetűnőbb oka az irigység. Arisztotelész az ókorban úgy vélekedett, hogy az irigység nem más, mint az a fájdalom, amit mások sikere okoz. Bár- hogyan is legyen, irigységnek nevezzük azt az érzést, amely abból az elége- detlenségből fakad, hogy az ember önmagát a másikkal összehasonlítja, ami- nek következtében hiányérzetet tapasztal, és azt kívánja, hogy bárcsak az övé lehetne, ami a másé. A Szentírás arra tanít bennünket, hogy elégedjünk meg azzal, amink van. Kain elégedetlen lévén meggyilkolta testvérét, Ábelt. Ha az irigység helyet kap a szívben, akkor más gonosz érzések is felbukkannak. El- lenben ha szeretjük egymást, akkor nem az foglalkoztat bennünket, hogy mit lehetne a másiktól elvenni, hanem hogy mit lehetne még adni. Az irigység nem lehet megoldás a nincstelenségre. Ha valami szükséges, akkor fordul- junk az Úrhoz, aki kész idejében segíteni. Az irigység helyett tanuljunk meg adakozni! A túláradó szeretet kiszorítja az irigység lelkületét. Urunk, add meg nekünk a bővölködés érzését, hogy ne a másokét kívánjuk, hanem le- gyünk készek megosztani másokkal azt, amink van! Ámen. /VEr/
  • 107. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 115 115 ÁPRILIS 4. SZOMBAT A juhok nagy pásztora Zsoltárok 23 Dávid számára a boldogság nem azt jelentette, hogy megtanulta saját éle- tét bölcsen igazgatni, hanem azt, hogy rábízta életét a jó pásztor szeretetére. Az Úr az én pásztorom. Milyen nagy boldogság és mekkora biztonság ez! Jé- zus Krisztus a jó pásztor – olvassuk János evangéliumában. A jó pásztor éle- tét adja a juhokért, hiszen mérhetetlenül szereti őket. Ha valaki a jó pásztor nyájához tartozik, akkor a világ legboldogabb báránya (embere). Minden helyzetben gondot visel rólunk, és kimenekít a bajokból. Jézus azt mondta, hogy ő azért jött, hogy az övéinek bővölködő élete legyen. Soha senki nem fog rólad jobban gondoskodni, mint az, aki teremtett téged. Megéri, hogy mindenáron a nyájához tartozz! Dávid fogadást is tesz: az Úr házában lakom egész életemben. Más szóval: egész életem az Úr rendelkezésére bocsátom. Te is elmondhatod ezt? Ha az Úr Jézus báránya vagy, akkor köszönd meg ezt most neki, és ígérd meg, hogy az ő házában fogsz lakni egész életedben! Le- het, hogy velem együtt még mások is vannak, akik szó szerint az Úr házában laknak. Mi elmondhatjuk: csordultig van a hálaadásunk pohara. Legyen ál- dott az Úr neve! /VEr/ A földi elsőségre törő ember veszte 2Sámuel 20,1–2.6.14–22 Seba egy elvetemült bajkeverő, gonosz, lázadó ember volt, aki nem mu- tatott egy cseppnyi tiszteletet sem Dávid királlyal szemben. Lázadásával sza- kadást, bajt és nyomorúságot okozott Izrael népének. De mi volt ennek a ki- váltó oka? A sebai lelkület gyökere az elégedetlenségben és a nagyravágyás- ban keresendő. A testvérek közötti feszültség is sokszor ezzel magyarázható. Ha ez a helyzet elmérgesedik, nagy baj keletkezhet. A viszálykodás és a bel- harc meggyengíti a közösséget, ezért álljunk ellent ennek az erőnek! Dávid tudta, hogy itt a tárgyalás nem segít. Ezért megparancsolta az ellenség kiirtá- sát. Seba vesztét végül is a vele szembeforduló társai okozták. A bűn bünteté- se halált eredményezett. Vizsgáljuk meg szívünket, és valljuk meg, ha földi el- sőbbségre törekszünk, és ezzel szembefordulunk Isten akaratával! Tudunk-e őszintén hálát adni és könyörögni elöljáró testvéreinkért, vagy titokban a hátuk mögött szervezkedünk és leváltásukra törekszünk? Ne tegyük! Az Úr felkentjeire senki sem emelhet kezet büntetlenül. Kérjük Istent, hogy a sebai lelkület helyett az Úr Jézus indulata legyen bennünk, amely az alázatos szol- gálatban nyilvánul meg! /VEr/
  • 108. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 116 ÁPRILIS 5. VASÁRNAP 116 – Virágvasárnap – A dicsőséges király méltó fogadása Zsoltárok 24 Az idei virágvasárnap ünnepi zsoltárjának több eleme is megelevenedik a nagyhetet indító történésekben. Bár az Úré a teremtettség egésze (1. v.), ezért tiszteletet és hálát érdemel a föld bármely pontjáról, jelenléte pedig mindenhol szentséget kölcsönöz, illetve követel, mégis minden szempontból kiemelkedő terület a Sion hegye, amely különleges megközelítési módot kí- ván (3–4. v.), Mivel a 4. vers kritériumai történelmi és személyes tapasztala- taink szerint az ember számára maradéktalanul nem teljesíthetők, ezért a 3. vers kérdése költőinek tekinthető, s mint ilyen – kizárásos alapon – a meg- ígért és időközben megérkezett Messiásra, azaz Krisztusra irányítja figyel- münket. Egyedül ő az, aki tökéletesen méltóként érkezett meg és ment föl az Úr hegyére – virágvasárnap is. A zsoltár másik fele még konkrétabban emlékeztet e neves napra, hiszen az evangéliumok ide vonatkozó szóhasználatával él: „hogy bemehessen a dicső király” (7. v.). Ezt az egységet eredetileg akkor énekelték, amikor a szent hely- re megérkezett, illetve visszaérkezett a szövetségláda, amelynek egyik, egy- ben legfontosabb funkciója az Úr jelenlétének képviselete és hirdetése volt (2Móz 25,22). Ezért vitték magukkal csatákba is (8. v.; vö. 1Sám 4,3). Termé- szetes tehát, hogy egymást buzdítva, örömmel invitálták és fogadták a békes- ség áldását közvetítő és Isten jelenlétét hordozó ládát (7a, 9a v.). Az egész újszövetségi Szentírás azt hirdeti, hogy az Úr jelenléte Jézus Krisztusban lett a legnyilvánvalóbb és legaktívabb (lásd Immánuel – Mt 1,23; Jn 1,14). A Názáreti Jézus fizikai jelenléte és csodákat munkáló forgolódása azonban önmagában még nem tette teljessé Isten kegyelmet árasztó jelenlétét. Az csupán a Megváltó kereszthalálakor, illetve feltámadásakor bontakozott ki a maga tökéletességében. Viszont mindezek bekövetkeztének záloga Jézus Krisztusnak az Úr hegyére, Jeruzsálembe való belépése volt. Kijárt neki e kulcsfontosságú napon a hódolat és az örömujjongással biztosított sima út. Ahhoz, hogy az Úr kifejthesse szívünkben, életünkben az ő kegyelmes je- lenlétének jótékony hatását, szükséges őt oda beengedni, sőt, hívni. Megnyil- vánulhat ez akár ünnepélyes, liturgikus keretek között, közösségi alkalmak során, de akár ugyanígy egyéni csendességünk őszinte sóhajában is. A lényeg az, hogy érezzük magunkat megtisztelve, hiszen Megváltónk közeledik fe- lénk, és szent jelenlétét kínálja nekünk. Ennek nyomán pedig örvendezve há- rítsunk el minden akadályt, hogy „bemehessen a dicső király”! /VE/ Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, hogy mai ünneplésünkben, milyen lelkülettel fogadjuk Jézust és igéjét! – Jn 6,67–69
  • 109. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 117 117 ÁPRILIS 5. VASÁRNAP A gyümölcstelen fügefa üzenete Márk 11,12–14.20–26 Az idei virágvasárnap délutáni alapigéje több lépcsőben is megállít és töprengésre késztet. Először is, látszólag nem illik ez az epizód a nagyhét eseményei közé, mert témája és történése nem mozdítja elő Krisztus váltsághalálának forgató- könyvét. Példázatos tanítás csupán. Ezekben a napokban már egyre lelkibb síkra, transzcendens magasságok felé igyekeznek gondolataink, amint az Atya irántunk való kegyelme a Fiúban csodálatosan kibontakozik előttünk. Itt azonban olyan kijelentést találunk, amely Jézus Krisztus testi mivoltára utal: „megéhezett”. Ebben az emberi helyzetben a gyümölcsfa reménykeltő látványát követő csalódás a Mester utolsó tanításainak egyikét ihleti. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a két epizódra tagolt elbeszélés között a templomtisztításról olvasunk; következésképpen a korabeli olvasónak a terméketlen fügefáról Izrael általános gyümölcstelensége, a csupán dús lom- bozattal jellemezhető felfújt, üres szertartásossága juthatott eszébe. Ítélet ez az előző napi pálmalengető ünneplés felett... Csak nehogy rólunk is szóljon! Egy érdekes láncolatot is találhatunk ebben a szakaszban. A kiindulópont Jé- zus szava, melynek nyomán a fügefa elszárad. Erre azonban Péter rácsodálkozik (21. v.), elárulva, hogy nem hitte annak bekövetkeztét. Ennek kapcsán felmerül a hit erejének kérdése (23. v.), valamint ennek hordozó közege, az imádság (24. v.). Az imádság hitelesítéséhez viszont hozzátartozik a megbocsátás, elengedés (25. v.). Bizonyára nem véletlen, hogy Jézus itt is összekapcsolja az imádságot és a megbocsátást (26. v.), csakúgy, mint a hegyi beszédben (lásd Mt 6,14–15). Ez a szál is az üres vallásosság és a csupán elméleti hit kritikájához vezet. A történet azért is megdöbbentő, mert a hozzá kapcsolódó események so- rán Isten áldást hozó terve bontakozik ki, míg e szakasz azt mutatja be, hogy az Úrnak van indoka és hatalma átkozni is. De éppen ez a kontraszt adja az üzenet hangsúlyát. Benne van azonban ebben az is, hogy bármikor végrehajt- hatná rajtam vagy rajtad ugyanezt. Hála, hogy még tart a kegyelmi idő, amelynek végességére utal e figyelmeztető történet. Azon a reggelen a Mesternek szüksége lett volna gyümölcsre, de nem ta- lált. Hiába volt a szép termet, a dús levélzet, mert a lényeg, a gyümölcs hi- ányzott. Vagy, ha máskor volt is ott gyümölcs, mit számított, ha pont akkor, amikor az Úrnak kellett volna szolgálatot tennie, hiányzott? Mellettünk is „elsétál” időről időre a Megváltó, és szüksége van a gyümölcseinkre, azaz a szolgálatainkra. Éppen akkor készen vagyunk-e? Van-e miből „megkínálni” teremtő Urunkat? Vagy az ünnepi készülődés forgatagában, a formai keretek fenntartásának igyekezetében ez – a valódi tartalom – esetleg mellékes szem- ponttá szorult vissza? A külsőleg tetszetősen felépített, „dús lombú” élet nem elégséges, szükséges a levelek közt megbújó gyümölcs! Törekedjünk erre, amíg nem késő! S akkor megértjük és átéljük az ünnep lényegét. /VE/
  • 110. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 118 ÁPRILIS 6. HÉTFŐ 118 Dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál! János 17,1–5 Az Atya Isten és a Fiú, Jézus Krisztus titokzatos kapcsolata emberileg ki- kutathatatlan misztérium. Annál nagyobb ajándék, hogy Urunk a Szentírás által mégis enged némi betekintést e bensőséges, szent egységbe, amikor imádságos kommunikációjukat olvashatjuk, amelyek közül legkiemelke- dőbb Jézus főpapi imádsága. Ebből az egyedülálló imádságból vett részletek felett elmélkedhetünk a következő három reggelen. Mai szakaszunk tisztázza, hogy mit is jelent a valódi istendicsőítés: nem mást, mint a megbízás hűséges teljesítését. Az, hogy Jézus „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát” (5. v. vö. Fil 2,6b–7a), csak az első lépés volt részéről üdvösségünk megszerzéséhez, a kül- detés véghezviteléhez. Ezután még sokszor lett volna alkalma és módja – sőt, joga is (!) – Krisztusnak, hogy megszakítsa küldetése teljesítését, mégsem tette, mert „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,8). Páratlan önfeláldozásával megnyitotta az örökkévaló Isten és a halandó em- ber közötti utat, így biztosítva számunkra az örök életet (2. v.). Mivel ezáltal megdicsőítette Istent (4. v.), maga is dicsőséget érdemel (5. v.). Legyen ilyen a mi istendicsőítésünk is: hűséges és kitartó küldöttekként biztosítsuk az ő kegyelmének célba érkezését! Így nekünk is dicsőséget ajándékoz majd, de már most is szoros közösséget vele. Ez a dicsőség útja. /VE/ A Szenvedő segélykiáltása Zsoltárok 22,1–25 Vannak kimagasló kapcsolódási pontok az Ó- és az Újszövetség között, ame- lyek egyértelműen és hangsúlyosan utalnak előre vagy éppen vissza egymásra. Egy ilyen vaskos gerenda a két szövetség között a 22. zsoltár is. Talán a legis- mertebb is, hiszen az egész Biblia üzenetének lényegi középpontján hangzik el, a golgotai keresztfán – Megváltónk szájából. Noha ennek csak a klasszikus első mondatát szokták Krisztus utolsó hét megszólalása közé sorolni, több eleme is beteljesedett azon a napon (pl. 8., 16. és 19. v.). Ez a zsoltár-ima egyrészt az egyén megaláztatásáról, kilátástalanságáról, másfelől pedig Isten könyörületes nagyságáról szól. Ez a kettősség találkozott nagypénteken Jézus személyében, és okozott mérhetetlen fájdalmat, feszültséget. Mivel Megváltónk akkor minden ember minden bűnét magára vállalta, ebben az állapotában olyan messzire került Istentől, amennyire ember nem juthat. Éppen ezért meríthet reményt és bátorítást minden Istentől távolra szakadt ember. Ha a szenvedő Krisztus segélykiáltását meghallgatva visszahozta őt a dicsőséges életbe, akkor a kisebb nyomorúságból és messzeségből is bizonnyal tud szabadulást adni. Soha semmilyen életkörül- ményben ne gondoljuk azt, hogy már lehetetlen visszafordulni és helyreállni! In- kább e zsoltárhoz hasonló őszinte imában forduljunk a Mindenhatóhoz! /VE/
  • 111. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 119 119 ÁPRILIS 7. KEDD E világban, de nem e világból János 17,6–19 A Krisztus-ima újabb fontos, életünket befolyásoló üzenetet hordoz ma szá- munkra. Ebben a szakaszban már nem csupán az Atya-Fiú kapcsolat és az an- nak keretében történt üdvözítő küldetés az imádság tárgya, hanem konkrétan értünk könyörög a Megváltó. Micsoda megtiszteltetés és biztonság! Fontosak vagyunk neki, törékeny, esendő személyünk helyett nem stabilabbat keres, ha- nem minket, mai tanítványait próbál megtartani (11b v.). Szükségünk van erre, mert világunk sodrása a halálba ragad bennünket, és nem tudunk magunktól megállni. Jézus Krisztus egy más dimenzióból, a mennyeiből érkezett közénk. S bár végül visszatért abba (11a és 13. v.), ittléte alatt biztosította mindenkori ta- nítványai számára, hogy maguk is a mennyei dimenzió reménységében és íze- lítőjében éljék tovább életüket (14. és 16. v.). Nem azért jött a földre, hogy ő él- jen az itteni körülmények között, hanem hogy mi élhessünk a mennyeiekben (8–9. v.). Azért lett emberekhez hasonlóvá (Fil 2,7) és bizonyult embernek, hogy mi lelki embereknek és mennyei módon gondolkodóknak bizonyulhassunk. Mi maradunk ugyan földi körülményeinkben, mégis másként és oltalom alatt élünk tovább. Nem azok változnak meg feltétlenül, hanem mi magunk – az Úr által. Küldetést bízott ránk, hogy legyünk só és világosság, amivé egyedül ő te- het bennünket. Itt a földön kell élnünk, de nem földi módon. /VE/ Fájdalmak férfia Ézsaiás 53 Ma esti igénk a tegnapihoz hasonlóan az egyik legismertebb ószövetségi szakasz, amely olvasása nyomán Megváltónk passiója érzékletesen meg- elevenedik bennünk. Egy megtört ember rajzolódik ki előttünk, aki beteg- ségeket, fájdalmakat hordoz, s mint ilyen, sajnálatra méltó. Krisztus földi küldetése materiális nézőpontból kudarcos történet. A nagyhét eseményeit szemlélve emberileg eltiporták, nem sikerültek a tervei. A rosszakaró gúnyo- lódók és szkeptikusok mellett sokan vannak olyanok is, akik együtt érzően emlékezve követik Jézus sorsának hanyatlását e napokban (2–3. v.). Nemes hozzáállás az ilyen, de a lényeget szem elől téveszti. Nemcsak az objektív tör- ténelem része ugyanis Krisztus fájdalmas szenvedése, hanem egyéni sor- sunkra hatást gyakorló eseménysor. Kínjainak nem az a célja, hogy köny- nyekre fakasszon, hanem szeretne eljuttatni minket arra a pontra, ahonnan belátjuk: helyettünk és érettünk történt mindez (4–5. v.). A Szentírás azt igyekszik megértetni velünk, hogy még őszinte részvéttel sem vonulhatunk passzivitásba, mintegy távolról szemlélve Jézus szenvedéseit, hanem úgy kell azokra tekinteni, mint a nekünk jogosan kijáró büntetésekre, amelyeket éppen helyettünk hordoz. Saját bajai, fájdalmai érintik legérzékenyebben az embert. Tekintsünk úgy Krisztuséira, mintha azok a mieink volnának! /VE/
  • 112. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 120 ÁPRILIS 8. SZERDA 120 Krisztus közbenjár értünk János 17,20–26 Továbbgördül és kiteljesedik a gondolatmenet Jézus főpapi imádságának befejező egységében. Miután szólt Istent dicsőítő engedelmes küldetéséről és minket megtartó szándékáról, végül mindennek a célja derül ki „mai” könyör- géséből. Ennek meghatározásában segítenek a feltűnően refrénszerű motívu- mok: Krisztus szándéka, hogy az Atyával való tökéletes egység és harmónia a benne hívőket is jellemezze (21–23. v.). Ez az egység a bizonyítéka annak, hogy Jézus az Atyától származik. Semmi sem hirdeti ugyanis őszintébben és világo- sabban Megváltónk istenségét, mint az ő létének hatása bennünk. Egységünk Istennel, és ennek nyomán egymással való egységünk egyértelműen elárulja, hogy példaképünk és vezérünk a mennyei tökéletesség Ura. Ha pedig Jézussal egységben és harmóniában élünk, akkor egymással is ugyanilyen viszonyban kell lennünk, hiszen az ő szeretetegységet munkáló természete átjárja lényün- ket. Azért kínálja föl és kezdeményezi e bensőséges kapcsolatot az emberrel, mert jót – azaz kiegyensúlyozott, áldásokban bővelkedő életet – akar nekünk. Jól tudja, hogy fedezet nélküli üres elveknek, paragrafusoknak, reklámszloge- neknek nincs értéke. Adjunk hálát Krisztus Urunk számunkra üdvös szándé- káért! Nincs más dolgunk, mint belesimulni ebbe. Igyekezzünk erre ma is! Ne feledjük: kapcsolataink Jézusról prédikálnak vagy Jézus ellen! /VE/ Önkéntes áldozata János 10,17–18 Fontos szempontra világít rá ez az igeszakasz: az önkéntesség értékére. Az emberi jótékonyságnak és kedves, mások hasznát szem előtt tartó megnyilvá- nulásoknak nagy része érdekből vagy kényszerből történik. Gondoljunk csak a szolgáltatóiparban és a kereskedelemben az – ügyfél megnyerésére és megtartására irányuló – udvariasságra, szolgálatkészségre, vagy egyéb terü- leteken a főnök nyomása, illetve munkahelyféltés miatt tapasztalható kedves- ségre! Már az is eredmény, és a társadalom javát szolgálja, ha valaki csupán megadó engedelmességből végez el jól egy feladatot. Mennyivel értékesebb azonban, ha minden érdek nélkül – netán még áldozatot is hozva – történik meg mindez! A Biblia számos alkalommal hangsúlyozza, hogy Krisztus vált- sághalálát kizárólag az önfeláldozó szeretet motiválta. A golgotai keresztha- lálért cserébe nem kapott az Atyától sem juttatásokat, sem előnyöket, sem ma- gasabb pozíciót, hiszen azelőtt is már övé volt minden. Egyedül minket nyert meg magának, dicsősége azonban ettől független. Vigasztaló látni, hogy Jé- zustól nem elveszik az életét – mint ahogy a nagyhét emberi olvasata sugallja –, hanem önkéntesen adja oda (18a v.). Őt nem legyőzték, hanem feláldozta önmagát. Adjunk hálát, mert ilyen értékes szolgálatot végzett értünk Krisztus, és annyira szeret bennünket, hogy csak a mi érdekünket nézi! /VE/
  • 113. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 121 121 ÁPRILIS 9. CSÜTÖRTÖK A Messiás elfogatása János 18,1–11 Ebben az evangéliumi epizódban a két főszereplő, Jézus és Júdás igen nagy kontrasztban áll egymással – mind fizikailag, mind pedig átvitt érte- lemben. Noha látszólag azonos csapatban voltak eddig, az alattomosan meg- bújó természet- és érdekkülönbség itt nyilvánvalóvá lesz. Csupán egy szál köti őket össze e történeti szakaszban: a Gecsemáné-kert ismerete (1–2. v.). Azelőtt is sok időt töltöttek ott együtt, de ez az utolsó találkozás e meghitt helyszínen romba dönti az addigi szent élményeket. Mindketten másra hasz- nálják a bizalmas találkozási pontot. Lukács feljegyzi Jézus erre vonatkozó megjegyzését: „Barátom, hát ezért jöttél!” (26,50) Szembeötlő Jézus egyenessé- ge, őszinte beszéde, és ezzel szemben Júdás hátulról támadó, áruló, hazug jelleme (5. v.). Krisztus a tanítványok védelmében önfeláldozó (8. v.), míg Jú- dás mást áldoz föl saját előnye érdekében (27,3–4). Az egész passiótörténet- ben az a leginkább megdöbbentő és elgondolkodtató, hogy Megváltónk kál- váriája nem a külső ellenség támadásával kezdődött, hanem egyik közeli munkatársának árulásával. Jézus nevére gyalázatot nem a világ fiai hoznak leginkább, hanem azok, akik hozzá közel állónak vallják és hirdetik magukat, viszont cselekedeteikkel kiszolgáltatják őt a gonoszoknak, akik csak a megfe- lelő alkalomra várnak. Óvakodjunk attól, hogy Krisztus mai tanítványaiként véletlenül is ellene dolgozzunk! Vissza ne éljünk bizalmával! /VE/ Halálos gyötrődése Lukács 22,39–46 Emberi ösztönünk, hogy amikor valami kellemetlenség ér bennünket, ak- kor igyekszünk mihamarabb kibújni alóla. Amikor pedig mások miatt vagy másokért – mintegy áldozatként – van részünk szenvedésben, akkor lelkiis- meretünkkel harcolunk ugyan egy darabig, végül mégis igyekszünk rövid időn belül véget vetni a hátrányoknak. Az is jellemző ránk, hogy jogainknak hangot adunk, és felemeljük szavunkat az igazságtalanság ellen. (Ez bizo- nyos mértékben kötelességünk is.) Mennyivel inkább lett volna joga Jézus Krisztusnak angyalok seregeit rendelni maga mellé önvédelemből, és látvá- nyos megszégyenítéssel elnémítani a Gonoszt, hiszen ki emelhet kezet az Emberfiára büntetlenül? Indokolt lett volna azonnali ítélete és bosszúállása. Mégis, mind a próféciákból, mind az újszövetségi beteljesedésből azt látjuk, hogy Megváltónk önmegüresítő (lásd Fil 2,7) áldozatának része volt az is, hogy nem kiáltott jogorvoslatért. Mi fontosabbak vagyunk neki, mint saját dicsőségének védelme. Ebben az időben az isteni igazságnak egy másik sze- letére koncentrált, ami az ember megigazítását foglalja magába. Ezért mond- ta: „Atyám... ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (42. v.). Hála neki, hogy a gyötrelem sem tántorította vissza! /VE/
  • 114. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 122 ÁPRILIS 10. PÉNTEK 122 – Nagypéntek – A szenvedő Messiás kihallgatása János 18,12–27 Jézus jogtalan perének, elítélésének két fő pillére volt. Az egyik csütörtök éj- szaka, a zsidó vallási vezetők (Annás és Kajafás főpap) előtt zajlott, míg a másik pénteken reggeltől kezdve egészen a kereszthordozásig, politikai tisztségviselők (Pilátus és Heródes Antipász római helytartó) vezetésével történt. Ezek sorrendje már önmagában árulkodó. A legfőbb ellenszenv Jézus iránt vallási félreértés és összeférhetetlenség miatt alakult ki, úgyannyira, hogy ebből fakadt kivégzésének szándéka. Ennek kivitelezését jogilag azonban csak a világi kormányzat hajthatta végre. A kezdeményezés a zsidóké, de az utolsó szó élet-halál kérdésében a róma- iaké volt. Ebből is láthatjuk, hogy a gonosz szándék megtalálja a maga gonosz eszközét, viszont egyik sem szabadítja föl a másikat a felelősség alól. Kitűnik az exfőpap faggatózásából, hogy leginkább Jézusnak az emberekre és a gondolkodásmódra, életvitelre gyakorolt hatásától tartott (19. v.). Alapjában véve ez elismerésnek is tekinthető, hiszen így kinyilvánítja meggyőződését, mi- szerint a Názáreti munkássága maradandó, és túlmutat földi életén. Az istenit eltiporni akaró sátáni erő éppen az ilyen próbálkozásaival tanúskodik Urunk ál- dásos volta mellett, és esetleges sikere is csak ideig-óráig való. Ez a nagypénte- ki kilátástalan sötétség reménysugara – a mi vigaszunk. /VE/ Kínos kereszthalála Lukács 23,32–49 Nagypénteken vált valóra Jézus próféciája: „be kell teljesednie rajtam annak, ami meg van írva: És a bűnösök közé sorolták” (22,37). Urunk egyáltalán nem kapott mél- tányos bánásmódot, ellenkezőleg, köztörvényes bűnözőknek járó kegyetlen, kín- zó kivégzési móddal bántak el vele: keresztre feszítették a Római Birodalom bru- tális szokása szerint. Ma, amikor még a méltán halálra ítélteken is – tiszteletben tartva emberi jogaikat – a lehető legkevesebb szenvedést okozva szabad csak vég- rehajtani a kivégzést, jobban érzékeljük a kontrasztot, mint valaha, ami Krisztus szent, isteni lénye és méltánytalan halála között feszül. E speciális gyilkolási mód okozta fizikai fájdalom szenvedéseinek csak töredékét tette ki. Sokkal nagyobb volt kereszthalálának lelki kínja, amiből az emberek talán csak a háromórányi sö- tétséget érzékelték (44. v.). Mire Megváltónk letette lelkét az Atya kezébe, addig emberileg felfoghatatlan és kimondhatatlan gyötrelmeken ment át. Az egész em- beriség minden bűnterhét magára vállalta annak az Isten szentségétől eltaszító át- kával együtt (lásd Gal 3,13; Mt 27,46). Mindennek tetejébe lelki teher volt az em- berek gúnyos, provokáló megjegyzéseinek sora is (35–37. és 39. v.). Halmozott és hatványozott szenvedés minden méltányosság nélkül. Ezt vállalta Megváltónk értünk és helyettünk! Induljunk hát hálára és alázatra! /VE/
  • 115. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 123 123 ÁPRILIS 11. SZOMBAT Elvégeztetett János 19,29–30 Jézus halála előtti utolsó szava – „Elvégeztetett!” (30. v.) – talán a világtör- ténelem legrövidebb, ám a legtöbbet kifejező kijelentése. A görög eredetiben a célba érkezés megvalósulását foglalja magába. Ez történt ugyanis Megvál- tónk sok szempontból súlyos megszólalása pillanatában. Céljukat elérték egyrészt a zsidók: „vége” az istenkáromlónak; a rómaiak is: nem ássa alá töb- bé a császár tekintélyét. Célba jutott ezen a napon Jézus élete is, hisz látszó- lag abbahagyta futását. De mindenekfelett célját érte Istennek az emberiséget megváltó terve, az azt előkészítő igék sora pedig hiánytalanul beteljesedett (28. v.). Sportversenyek alkalmával csak egy pillanat műve a célszalag átsza- kítása, mégis mennyi áldozatot, lemondást, vesződséget és akár megalázta- tást igényel! Mindezek értékes tartalommal töltik meg a végkifejlet pillanatát. Amikor egy nagyobb, hosszadalmasabb feladatot sikeresen befejezünk, jól- eső érzés tölt el, s még talán fáradtságunkat is felejtjük. A krisztusi „Elvégez- tetett!” viszont egyedülálló helyzetet teremtett, hiszen ő küzdött – sőt, szen- vedett –, mi pedig ingyen élvezhetjük ennek gyümölcsét (vö. Róm 3,24–25). Örülnének a sportolók, ha kínkeserves küzdelem nélkül arathatnának dia- dalt. Számunkra ez azonban nem utópia, hanem valós lehetőség – Krisztus helyettes áldozata árán. /VE/ Eredményes főpapi szolgálata Zsidók 7,22–28 A mózesi ünnepi és áldozati liturgiákat olvasva érzékelhetjük, hogy mi- lyen körültekintően, precízen és magasztosan kellett eljárni – többek között – az engesztelési áldozatoknál. Csak megfelelő áldozathozatallal remélhette az ószövetség embere, hogy Isten eltekint vétkei vádjától. Bármily gondos is volt az erőfeszítés, egy-egy ilyen engesztelő liturgia hamar hatályát és erejét vesztette (28. v.). Megváltónkról ellenben azt olvassuk, hogy mindezt egyszer és mindenkorra elvégezte (27. v.). Ennek alapján fel sem érhetjük ésszel, sem képzelettel, hogy mennyire tökéletes lehetett az ő áldozatbemutatása, ha nem szükséges megismételni, és minden kor minden bűne elfedeztetett általa! Krisztus egyszeri önfeláldozása elégséges ahhoz, hogy minden ember jogo- san megérdemelt halálát semmissé tegye (Zsid 9,27–28). Miért ily tökéletes és elegendő az ő áldozata? Mert nem úgy volt közbenjáró Isten és ember között, hogy más eszközökre továbbhárította a bűnterhet, hanem szemben az ószö- vetségi főpapokkal, teljes egészében elvállalta nemcsak a közvetítést és kivi- telezést, hanem az átok hordozásának, majd megsemmisítésének páratlanul felelősségteljes feladatát is. Mivel isteni személyként Jézus kezdettől fogva tudta, hogy mivel is jár és mit kíván a bűnrendezés (9,22–23), annál nagyobb hála és dicsőítés jár neki érte! /VE/
  • 116. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 124 ÁPRILIS 12. VASÁRNAP 124 – Húsvétvasárnap – A feltámadott Krisztus hírnökei Márk 16,1–12 Bármelyik evangélium híradását olvassuk is el a húsvéti eseményekről, azt láthatjuk, hogy a bánat csendjében és lassúságában kezdődik a nap. Ebbe az ürességbe hasít bele az üres sírból jövő fénysugár, és hatása olyan, mint a villámcsapás. Valami történt! Mindenki elkezd sietni, futni, az események sodrása hirtelen felgyorsul. A hír megállíthatatlan futótűzként terjed, de elő- ször még nem gyújtja lángra a szíveket. Ahhoz túlságosan hidegek a szívek. Aztán jön maga Jézus, megjelenik itt is, ott is, és a félelemből öröm, a kétség- ből bizonyosság lesz: valóban feltámadott az Úr! Nem szabad, hogy megerőtlenítsen bennünket a szolgálatban, ha a feltá- madott Krisztussal való találkozásunkról szóló tanúságtételünk látszólag eredménytelen. Lehet, hogy úgy tűnik, családtagjainkról, barátainkról, szom- szédunkról vagy éppen munkatársunkról leperegnek bizonyságtevő szava- ink, és senki nem adja kézzelfogható jelét annak, hogy megérintette volna az ige. Lássuk meg, hogy szavaink arra elegendőek, sőt ahhoz elengedhetetle- nül szükségesek, hogy oldják a hitetlenség szív körüli jégpáncélját, készítsék az utat a Feltámadottal való személyes találkozáshoz! A hírnöknek ugyanis híradás a dolga, nem más. Nem őrá várnak, hanem arra, akiről hozza a hírt, és bíznia kell abban, hogy az általa jelzett személy megérkezik. Mert ez a lényeg. A hírnök szerepe elengedhetetlenül fontos, de nem elég. Hiszen nem őrá van szükségük a Jézus nélkülieknek, hanem ma- gára Jézusra. És milyen jó, hogy Jézus nem hagyja cserben az ő hírnökeit, ha- nem jön! Felkeresi mindazokat, akik addig csak mástól hallották az örömhírt, hogy mindenkinek személyes döntése lehessen: elhiszi, hogy Jézus érte halt meg és támadt fel, vagy pedig elutasítja. Az üres sírral szembesülő és ott az angyallal találkozó asszonyok hallot- ták ugyan, hogy milyen feladattal bízta meg őket az angyal, de nem teljesí- tették azt: „senkinek semmit sem szóltak”. Mentségükre szolgáljon, hogy maga az élmény különlegessége (nem mindennap lehet angyallal találkozni!), an- nak váratlansága (gyászolni mentek), a hír hihetetlensége (feltámadás?!), a környezet ellenségessége (az életével játszott, aki Jézus tanítványa volt!) lebé- nította őket. De mi a mi mentségünk, ha szótlanok vagyunk? Halljuk meg az angyal felszólítását: „Menjetek el és mondjátok meg...!” Ne fá- radjunk bele ebbe akkor sem, ha látszólag eredménytelenek vagyunk! Higy- gyük el, hogy szolgálatunk nyomán maga Jézus is megjelenik majd! /ÁM/ Imaáhítat: Imádkozzunk, hogy Isten hatalmának erejét rajtunk is meglássák a kö- rülöttünk élők! – Ef 1,15–23
  • 117. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 125 125 ÁPRILIS 12. VASÁRNAP Jézus a középen János 20,19–21 Sok szempontból örvendetes, hogy a keresztyénség nagy ünnepei a nap- tárban is piros betűs napok. Nem volt ez mindig így (és az sem tekinthető ter- mészetesnek, hogy nem más világvallás ünnepei lettek állami ünnepeink). Azért is hálásak lehetünk, hogy az elmúlt rendszerben is lehetett húsvétot ünnepelni. Ma pedig teljesen természetes, hogy a húsvéti ünnepkörhöz kötő- dő hagyományok vagy népszokások a társadalmi élet részévé váltak. Az azonban rendkívül nagy hátrány, hogy mindez a bibliai üzenet kárára történt és történik, könnyen mellékessé téve a húsvét lényegét. Ez a lényeg pedig így foglalható össze: Jézus a középen. Jézus helyett sok minden középre került. Sokaknál középen van a nyuszi meg a hímes tojások, másoknál a locsolkodás. Ismét másoknál a hús-vét, az- az a nagyböjt utáni eszem-iszom. Vannak, akiknek az évi templomlátogatá- suk fele kötődik nagyszombat éjszakájához (a másik fele karácsonykor ese- dékes). Sok helyen ünnepi programokat szerveznek, mindenféle nemes do- loggal csábítva a turistákat. A legtöbb ember pedig mindezek helyett mind- össze élvezi a kétnapos ünnep nyújtotta pihenés lehetőségét. Milyen idilli ez a kép! Mint egy tavaszi zsongás, egy békés vásári forga- tag... És milyen szomorú, hogy nem Jézus áll a középen, aki még hordozza magán a sebek helyeit, melyek értünk való áldozatára, megváltatásunkra emlékeztetnek, és akinek romolhatatlan lénye jelzi, hogy van élet a halál után. „Ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.” (2Kor 5,1) Milyen említésre sem méltó apróságok ehhez képest a húsvét egyéb, nélkülözhetetlennek tűnő, önmagukat tolakodva középre állító kellékei! Persze ezeknek a kellékeknek egy része utal a húsvétra, csak félő, hogy a jel önállósul és elszakad a jelzet- től, a mellékes lényeges lesz, eltakarva a valóságot. De ugyanilyen lényeges, hogy Jézus a szívünkben levő bánat és a lel- künket fogva tartó félelem helyett is középen legyen! Jelenléte űzze el hát bánatunkat, keserűségünket vagy éppen közömbösségünket, oldja fel fáj- dalmunkat! Mert bár nincs ígéret arra, hogy a keskeny út, amin járnunk kell, napsütésben, virágok között halad, de Jézus jelenléte, életünk közép- pontjába kerülése és ott maradása a garanciája annak, hogy öröm és békes- ség lesz az osztályrészünk – a nehézségek közepette is. Jézus nem elégszik meg kevesebbel, ő akar életünk középpontja lenni. Miért elégednénk meg mi is kevesebbel? Nekünk is az a legjobb, ha ő van középen! Halljuk meg mi is nekünk szóló köszöntését: „Békesség néktek!” És legyen a mi tapasztalatunk is az, hogy Jézus szavait hallva, elfogadva őt magát, mint Békesség Fejedelmét mi is örvendezünk! Hogy aztán – amikor már minden egyéb húsvéti kellék elmarad – ez az örvendezés megmaradjon húsvét után is! /ÁM/
  • 118. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 126 ÁPRILIS 13. HÉTFŐ 126 – Húsvéthétfő – Krisztus feltámadásának tanúi 1Korinthus 15,1–11 Mintha egy tárgyalóteremben lennénk, ahol a bírósági eljárás tárgya ez: feltámadott-e Krisztus? Pál apostol éppen védőbeszédét tartja, meg akarván győzni a korinthusiakat a feltámadás valóságáról. A bizonyítást azzal kezdi, hogy emlékezteti őket arra, hogy mindaz, amit most elmond, számukra is- mert, hiszen az általa évekkel korábban, személyesen hirdetett evangélium része. Majd arra mutat rá, hogy a hirdetett ige a legteljesebb mértékben össz- hangban van az írott igével, hiszen Krisztus halála és feltámadása egyaránt az „Írások szerint” történt. Ezek után hivatkozik azokra a tanúkra, akiknek egy részét a korinthusiak személyesen is ismerhették. Mert ugyan a feltáma- dás igazságát is hittel kell elfogadnunk, Isten azonban gondoskodott arról, hogy legyenek ennek tanúi, akik elmondják, az azt követő nemzedékek pe- dig továbbadják az emmausi tanítványok által megfogalmazott örömhírt: „Feltámadott az Úr bizonnyal!” (Lk 24,34). Milyen jó, hogy hitelődeink bizonyságtétele nyomán hozzánk is eljutott az örömhír, és ha nem is fizikailag, de mi is találkozhattunk a feltámadott Krisztussal! Álljunk be mi is a tanúk sorába! /ÁM/ Jöjjetek, lássátok! Menjetek, mondjátok! Máté 28,1–10 A húsvéti történet nemcsak azért magával ragadó, mert természetfeletti csodáról szól, amely hitünk alappillére, reménységünk záloga lett, hanem maga az eseménysor is sodró lendületű; szinte percenként zajlanak a történé- sek, tele dinamizmussal, élettel. De jó is lenne ebből valamit átmenteni mai korunk keresztyénségébe! Természetesnek vesszük, hogy a körülöttünk levő világ eseményeit is szinte percről percre végigkísérhetjük. Lelki immunrend- szerünk sajnos mindenhez hozzászokott már, és kevés hír borzolja föl kedé- lyünket. Miért éppen a húsvéti események tennék? Évről évre olvassuk, halljuk ezeket az igéket. Értelmünkkel felfogjuk a csodát, ami kibontakozik előttünk, de olyan nehéz kimozdítani bennünket közönyösségünkből, egy- kedvűségünkből! Bárcsak Isten Lelke megtenné, hogy csatlakozhatnánk az üres sírra rácsodálkozó, majd nagy örömmel futó, és a feltámadott Jézussal személyesen találkozó asszonyokhoz! Hogy mindez lelkesedéssel tölthetne el bennünket, új erőt adna szolgálatunkhoz, megszilárdítana bennünket hí- vőségünkben, vagy éppen új felismerésre vezetve, elindítana bennünket a bi- zonyságtevő élet irányába. Boruljunk le mi is a Feltámadott lába elé, kérve, hogy formáljon át ben- nünket! /ÁM/
  • 119. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 127 127 ÁPRILIS 14. KEDD Kétség és bizonyosság Lukács 24,36–49 Nehezen tudjuk átérezni azt, hogy mennyire döbbenetes volt a tanítvá- nyoknak szeretett Mesterük halála! Mindaz, amiben addig hittek, amire föl- tették az életüket, néhány óra leforgása alatt semmivé vált. Elvesztették a talajt a lábuk alól, sőt, elhatalmasodott rajtuk a fenyegetettség érzése is. Be- zárkóztak, mert féltek. De ugyanilyen elemi erővel hatott Jézus feltámadá- sa is. A két hatás együtt pedig – figyelembe véve azt is, hogy az események majdnem egymást érték – szinte sokkot okozott. Jönnek a hírek sorban: elő- ször az asszonyok, majd az emmausi tanítványok, közben pedig az üres sír látványa, aztán személyesen maga a Mester jelenik meg előttük... Ez már túl sok így együtt... Joggal hihették azt, hogy megbolondultak, emiatt van- nak látomásaik, idegrendszerük bizonyára felmondta a szolgálatot... Jézus azonban jól tudja, hogy a helyzet milyen feldolgozhatatlan a tanítványok számára, ezért segítségükre siet. Megmutatja testét, a sebek helyét, eszik előttük és tanítja őket. Így jutnak el a tanítványok a rémülettől a csodálko- záson át az örömig. Ha kétségek gyötörnek, ha vannak megválaszolatlan kérdéseid, hozd azokat bátran Jézus elé! Nem biztos, hogy mindegyikre választ kapsz, de megtapasztalhatod, hogy minden kétséged föloldódik a vele való találkozás örömében. /ÁM/ Diadal a halál fölött 1Korinthus 15,35–57 Folytatódik a tegnap reggel kezdődött tárgyalás Krisztus feltámadásának valóságáról. A témát Krisztus személye vetette föl, de az túlmutat a konkrét eseményen, minden embert érintve: hogyan képesek feltámadni a halottak, amikor a testük elporlad? Csodálatos, Istentől kapott bölcsességre vall az apostol érvelése: Isten a természet évről évre megfigyelhető megújulásán ke- resztül valami hasonlót cselekszik, mint ami a feltámadás csodájában meg- történik. Elmélyedve ebben, nem is értem, hogyhogy nem keresztyén min- denki? Ilyet egyetlen más vallás sem ígér, legfeljebb szánalmas utánzatban. Vagy milyen életcélja lehet egy ateistának? A feltámadás reménysége nélkül hogy tudja valaki feldolgozni azt, amikor elkíséri szeretteit utolsó földi útjuk- ra? Bár ránk is vár az elmúlás, de mi is felkiálthatunk az apostollal együtt, szembenézve a halállal és a pokollal: Hol a te fullánkod, hol a te diadalmad?! És leborulva imádhatjuk Istent, akinek a győztes római hadvezérekhez hasonló diadalmenetében mi is ott lehetünk a győzők táborában! Magasztaljuk őt, hogy mindezek tudatában hajthatjuk álomra a fejünket ma este is! Hogy ha nem is ébrednénk föl másnap reggel, bizonyosak lehe- tünk abban, hogy nála leszünk! /ÁM/
  • 120. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 128 ÁPRILIS 15. SZERDA 128 Mi a szerelem? Énekek éneke 1 Máig nem eldöntött, hogy ez a könyv a testi szerelemről szól, vagy pedig Istennek Izrael népe iránti szeretetéről. Gazdagítsuk úgy az üzenetet, hogy ne zárjuk ki egyiket sem! Ez a fejezet a másik utáni vágyakozás öröméről, a másikban való gyö- nyörködésről szól. A menyasszony és a vőlegény szavai egymásba fonódnak, a másiktól kapott kedves szavakat mindketten igyekeznek túláradó módon, szebbnél szebb képekben viszonozni. Milyen más ez, mint amikor évekkel vagy évtizedekkel később a házastársak szájából (és szívéből) a másikat bán- tó, sértő, fájdalmat okozó szavak tolulnak elő... Melyik jellemző ránk, házas- ságban élő testvéreim? Legyen mára szóló házi feladatunk, hogy ne csak visszaemlékezzünk a jegyesség időszakára, hanem ma is azzal a szeretettel viszonyuljunk házastársunkhoz, mint ahogyan ezt akkor tettük! A szeretet parancsa azonban minden tanítványnak szól: „Ahogyan én sze- rettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!” – mondja Jézus (Jn 13,24). Ez pe- dig az agapé, a másikért magát feláldozni kész szeretet. Jellemezze mai na- punkat szavaink és tetteink kedvessége! Így a másik felé kifejezett szeretet egyúttal Isten iránti szeretetünket is jelzi! /ÁM/ Tudom, hogy az én megváltóm él! Jób 19,25–26 Bármely verseny során a részeredmények csak addig érdekesek, míg véget nem ér a verseny. Bár az ezüst is szépen csillog, de egy a fontos: ki győzött? Ezt jegyzik föl a krónikák. Többé már nem számít, hogy a győztes a verseny közben mikor hol állt; az is csak érdekesség marad, ha valaki, bár végig vezetett, de a győzelmet nem tudta megszerezni. Az elsődleges kér- dés az, hogy mi történt „utoljára”, azaz abban a pillanatban, amikor véget ért a verseny. Jób sokat szenvedett, sokszor érezte úgy, hogy nem bírja tovább, föladja a versenyt. Az Ószövetség ködbe vesző hajnalán a szenvedés célja is homá- lyos lehetett. De szenvedései között mint egy prófétai meglátás szólal meg a boldog bizonyosság: van folytatása az életnek! Lehet, hogy már nem ebben a testben, de az út Istennél ér véget! Ha te is szenvedések között vagy, ragadd meg te is ezt a „tudom!”-ot, és fájdalmaid, könnyeid célt eltakaró fátyolán át is tekints erre az „utoljára”! Le- gyél te is a győztesek között! /ÁM/
  • 121. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 129 129 ÁPRILIS 16. CSÜTÖRTÖK A meglepődéstől a tiszteletig Énekek éneke 2 Folytatódik az előző fejezetben megkezdett szerelmes párbeszéd meny- asszony és vőlegény között. Szívet melengetők a hasonlatok, melyek mind a másik kiválóságáról, egyedüliségéről, másokkal való összehasonlíthatatlan- ságáról szólnak. Folytatódik a másik becézése is: szerelmem, kedvesem, galam- bom (kat. ford.) – mintha egy magyar népdal sorait olvasnánk. A képek egyi- ke már utal a másikhoz való fizikai közelségre is. De az idill mellett felsejlik a veszély érzete is: „Fogjátok meg a rókákat, a kölyökrókákat, mert pusztítják sző- lőinket, virágzó szőlőinket!” Legyen ez figyelmeztetés a mi kapcsolatainkra is! Sajnos, egyre kevesebb figyelem jut egymásra. Igaz ez a házastársi, családi, baráti kapcsolatainkra, de gyülekezeti életünkre is. Minden ez ellen dolgozik: az időhiány, a stresz- szes életmód, a média által elénk tárt silány értékrend. Mintha ma kevésbé tekintenénk a válást igeellenesnek, mint régen; mintha a gyülekezetben ke- vésbé érdekelne bennünket a másik, mint korábban. Pedig ami érték, arra vigyázni kell, féltve őrizni, ápolni. Mert ha nem tesszük, jönnek a rókák – az- tán a virágzás pusztulássá változik. Ha van mit helyreállítania Istennek, kérjük és engedjük, hogy megtegye! És ha kapcsolataink bármely területén szükségünk van életmódváltozásra, tegyük meg! Kezdjük el ma! /ÁM/ Megigazításunkért támadt fel az Úr Róma 4,23–25 Minden vallás megpróbál kerek, egész tanrendszert hirdetni, mely az élet minden kérdésére választ ad. Kénytelen is ezt tenni, mert egyébként nem tudna híveket szerezni. Ez a törekvés vezet oda, hogy egyes vallási elemek abszurdak lesznek, mert csak így lehet belegyömöszölni abba a rendszerbe, amit fölállítottak a vallásalapítók. Mindig gyönyörködöm abban, hogy a keresztyénség mennyivel több egyéb vallásoknál. Olyan kerek és egész – nem véletlenül, hiszen nem embe- rek találták ki, hanem Isten csodálatos gondolatainak megvalósulását láthat- juk benne. A részek szépen illeszkednek az egészhez, csodálatos összképet alkotva. Különösen szembetűnő ez a bűn és a halál kérdéséről szóló tanításá- ban. Más vallások vagy nem tudnak mit kezdeni ezzel, vagy örök vadászme- zőkről, lélekvándorlásról tanítanak, és még sokféle más megoldással próbál- koznak. Milyen fenségesen nagyszerű ehhez képest, amit mi hiszünk! Isten Jézus halálában gondoskodott a bűnkérdés megoldásáról, az ő feltámadása pedig választ adott a halál kérdésére. Nem magunkat kell tehát igazzá tenni, ezzel érdemelve ki a jobb sorsot a túlvilágon, hanem csak hittel el kell fogad- ni Isten ajándékát. Adjunk hálát ezért! /ÁM/
  • 122. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 130 ÁPRILIS 17. PÉNTEK 130 Tavaszi ébredés a szerelemben Énekek éneke 3 Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen is lehetett a bűnbeesés előtti állapotában a teremtett világ, annak éghajlata, növényei, állatai és legfőkép- pen az ember teste, lelke és szelleme. Jó lenne pontosan tudni, hogy mik le- hetnek azok az élettani változások, melyek a bűnbeesés következményeiként jelentkeztek, és mik azok a sajátosságok, amelyek a teremtettségben eredeti- leg is fennálltak. Igénk első része ugyanis a menyasszony vőlegény utáni vá- gyódásáról szól, ami Isten által az emberbe táplált egészséges ösztön, de férj és feleség vonatkozásában a bűneset utáni átok részévé is válhat: „Vágyakozol férjed után” (1Móz 3,16) – hangzik az ítélet. Férfitestvéreim, ne éljünk ezzel vissza! Amennyi időt csak lehet, töltsünk együtt feleségünkkel, gyermeke- inkkel! Jó azt is megtanulni ebből az igéből, hogy „mindennek rendelt ideje van” (Préd 3,1). Átfogóbb értelemben ez életünk minden területére igaz. De sok je- gyesség vagy házasság zátonyra futott már amiatt, hogy „felköltötték a szerel- met” idejekorán! Szerelemtől elbódultan, forró fejjel nehéz Istenre figyelni, hosszú távon mégis ez a kifizetődő. De a menyasszony szerelmes vágyakozása eszünkbe juttatja az újszövet- ségi gyülekezet vágyakozását vőlegénye, Krisztus után. Ugye, benned is megvan ez a vágy? /ÁM/ Az Úr Jézust a sír nem tarthatta fogva Apostolok cselekedetei 2,22–32 Az üdvtörténet Isten üdvterve, mert az egyes események nem véletlen- szerűen történtek, hanem tervszerűen. Péter, bár 50 nappal korábban még semmit sem értett az egészből, prédikációjában a Szentlélek által bölccsé té- ve azt próbálja megértetni hallgatóival, hogy Jézus halála nem félreértésből, nem véletlenek sorozatából, a körülmények szerencsétlen alakulásából, ha- nem „Isten tanácsából és rendeléséből” történt! De ugyanúgy a feltámadása is! „Lehetetlen” volt, hogy máshogy történjen, hiszen ez illeszkedik Isten csodá- latos tervébe. Ezt a tervszerűséget bizonyítják Dávid évezreddel korábban mondott prófétai szavai is, amik nem szólhattak önmagáról (hiszen porai ott vannak a sírban), hanem az eljövendő Megváltóról. Isten azonban nemcsak az üdvtörténet nagy eseményeit illesztette be az ő tervébe, hanem a mi életünk is ennek része. Adjon ez támaszt, bizonyossá- got életünk sokszor érthetetlen eseményeinek sodrában, hogy hitünk el ne fo- gyatkozzék, reménységünk pedig végig megmaradjon, egészen addig, amíg megértjük – az is lehet, hogy majd csak odaát –, hogy „Isten sohasem ejt hibát”. /ÁM/
  • 123. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 131 131 ÁPRILIS 18. SZOMBAT A szerelmes szavak művészete Énekek éneke 4 Ez a fejezet számomra inkább azt igazolja, hogy az Énekek éneke a testi szerelemről szól, nem pedig átvitt értelmű. De feltételezhető-e egyáltalán, hogy Isten kijelentése lehet egy testi szerelemmel kapcsolatos könyv? Egyet- értek azzal a bibliamagyarázattal, amely szerint „az Énekek éneke olyan da- lok gyűjteménye, amelyek a törvényes emberi szerelmet ünneplik, amely megszenteli a házastársak egyesülését. A tárgy profán, mégis vallásos, mert Isten megáldja a házasságot.” Az itt elénk rajzolt képek részletekbe menő, fi- nom kidolgozottsága alapján túlságosan erőltetettnek tűnne átvitt értelmű- nek tekinteni mindazt, amit a vőlegény mond menyasszonya szépségéről. Gyönyörű képekbe foglalja, hasonlatokkal ábrázolja kedvese szépségét, sor- ra véve annak szinte minden porcikáját. Persze lehet, hogy valaki úgy gon- dolja, hogy ez már az illetlenség határait súrolja... (Amikor ezeket a sorokat írom, éppen egy közelgő melegfelvonulás keltette hullámok szerepelnek a hí- rekben... Mindenki döntse el, hogy mi az, ami szennyes, és mi az, ami tiszta!) Milyen jó is lenne, ha évek, évtizedek elteltével is ugyanilyen szépnek lát- hatnánk a másikat. Mi akadálya van, hogy ma is ilyen kedves szavakkal for- dulj a párodhoz? /ÁM/ Isten az élők Istene Márk 12,18–27 Egy elmélet lehet tetszetős, de kérdés, hogy a gyakorlatban kiállja-e a próbát. Hiszen az élet minden képzeletet felülmúlóan sokféle helyzetet hoz- hat. Vajon választ tudnak-e adni a nemes gondolatok az élet minden kérdé- sére? A szadduceusok jól összeszedték magukat, biztosak voltak benne, hogy kérdésükkel kifogtak a Mesteren, megtorpedózták tanítását. Kérdésük az ab- szurditásig felnagyítva, olyan problémát vetett föl, ami valóságos élethely- zetre utalt, hiszen maga az ószövetségi törvény is rendelkezett e tekintetben. Belehelyezkedve a feltámadást vallók logikájába, próbálták bizonyítani, hogy azért nem lehet feltámadás, mert ha mégis lenne, kezelhetetlenné vál- nának a földi életből eredő problémák. Jézus azonban – az Írás alapján – rá- mutat arra, hogy gondolkodásmódjuk rossz alapra épít, ezért téves a végkö- vetkeztetésük is. Lassan tovatűnik húsvét ünnepének a hatása, a feltámadás örömüzeneté- nek ismét átélt elevenségét elkoptatják a hétköznapok. Legyen azonban min- dennapi megtapasztalásunk, hogy Isten az élők Istene! A velünk történő ese- ményeket, az élet által felvetett kérdéseket helyezzük ebbe az összefüggésbe! Éljük át mindennap, hogy ő valóságosan velünk van! /ÁM/
  • 124. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 132 ÁPRILIS 19. VASÁRNAP 132 Az ajtó előtt áll és zörget Énekek éneke 5 A zsidók kezdettől fogva úgy értelmezték az itt leírtakat, mint ami az Is- ten és Izrael népe közötti különleges kapcsolatot mutatja be. Nemcsak az Ószövetség (Ézs 54; Jer 3), de az Újszövetség is beszél Krisztus és a gyüle- kezet kapcsolatáról, amit a férj és feleség kapcsolatával ábrázol (Ef 5,25–27.32; 2Kor 11,2). Ezek az igék elmondják, hogy az Úr keres bennünket (2. v.), szólít ben- nünket, és kopogtat, zörget szívünk ajtaján. Szeret bennünket, azért keres és kíván velünk együtt lenni. Van-e bennem is vágy, hogy keressem az Urat és vele legyek? De milyen szomorú, amikor mi úgy válaszolunk az Úr megszólítására, amint itt olvashatjuk (3. v.). Más szavakkal: azt a választ kapja az Úr, „most ne zavarj, kényelembe helyeztem magam”. Kényelmesek vagy lusták va- gyunk, sokszor a nemtörődömség jellemez bennünket. Nem történt meg va- jon velünk is, hogy nem értékeltük kellőképpen a lehetőséget, hogy az Úrral közösségben legyünk? Amikor az ige vagy az ima helyett valami mást vá- lasztottunk? Vagy amikor olyan könnyen lemondtunk arról, hogy a testvé- rekkel és az Úrral együtt legyünk a gyülekezetben? Változásra van szükségünk, és a változás akkor történik mai igénk sze- rint, amikor a „szerelmes” benyújtja kezét a résen, és ennek láttára megindul a szív (4. v.). Ezt olvasva Jézus szavaira gondolok, aki föltámadása után a be- zárt ajtók ellenére újból megjelent a tanítványok között, mivel tudta, hogy azok életében változásra van szükség. Ezekkel a szavakkal közeledett Tamás- hoz, akinek az életében változást is hozott: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet... és ne légy hitetlen, hanem hívő” (Jn 20,27). E kezek viselték a szegek sebeit, és ezek a kezek ki vannak nyújtva felénk ma is. Ne felejtsük azt sem, hogy az Úr hívása bizonyos ideig szól csupán: „Lelkem megindult beszédétől, azért kerestem őt, de nem találtam...” (6. v.) Mi- lyen szomorú megállapításokat tár elénk ez az igevers: „már megfordult, el- ment, kiáltottam, de nem válaszolt”. Kellemetlen érzés, amikor valaki lemarad a vonatról, de milyen szörnyű, ha valaki az üdvösség döntéséről marad le! Egy utazást később is be lehet pótolni, de az üdvösség döntését nem. Iste- nünk egy meghatározott időt adott az ember rendelkezésére, hogy az üdvös- ség elfogadásáról döntsön. „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (Zsid 4,7) Imádkozzunk, hogy ne utasítsák el az Urat, hanem ma is sokan nyissák meg szívük ajtaját a zörgetőnek! /RO/ Imaáhítat: Adjunk hálát az ige hallgatásának és megtartásának örömeiért! – Lk 11,27–28
  • 125. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 133 133 ÁPRILIS 19. VASÁRNAP Megjelenik hatalmának angyalaival 2Thesszalonika 1 Az Úr Jézus visszajövetele biztos, de hogy mikor jön, azt nem tudjuk: egyedül az Atya tudja az időpontot (Mt 24,36). A kérdés az, hogy hogyan vár- juk az ő megjelenését. Pál apostol várta Jézus Krisztus visszajövetelét, meg volt győződve, hogy még életében meglátja őt angyalaival megjelenni az égen. Ezért figyelmeztette a thesszalonikai hívőket, és ma az ige által ben- nünket is. Pál szíve hálával volt betelve, amikor a thesszalonikaiakra gon- dolt, mert látta életükben az állhatatosságot, a kitartást ebben a várakozás- ban. Az állhatatosság, a kitartás nemcsak Pál szerint fontos, hanem Jézus Krisztus is úgy említi ezt a tulajdonságot, mint az üdvösség feltételét: „de aki mindvégig kitart, az üdvözül” (Mt 10,22). Ennek kell jellemeznie bennünket is, várva Urunk megjelenésére. Sőt, nem csak az állhatatosságra van szükség; Pál azt is említi, hogy a hitük „nőttön nő” (3. v.). Milyen öröme van egy szülőnek, nagyszülőnek, amikor látja gyermeke, unokája fejlődését. Az Úr is gyönyörködik bennünk, amikor látható az életünkben a fejlődés, a hitben való növekedés. Visszatekintve életedre te mit látsz: több vagy lelkiekben, hitben, mint voltál? Adj érte hálát, ha úgy van! Ha pedig nem ez a valós kép, alázattal kérd Istentől, hogy a mai vasárnapot is használja fel, hogy változás történjen ezen a területen! A hit mellől nem hiányozhat a testvéri szeretet, amit Pál dicsér, látva ennek gyakorlását a gyülekezetben. Jézus szerint ez lesz az ismertetőjele az ő követőinek: „Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (Jn 13,35). Az Úr Jézus megjelenésekor igazságosan fog ítélkezni. A szomorú az lesz, hogy azok számára, akik az evangéliummal szemben nem tanúsítottak engedelmességet, hanem elutasították, azoknak ez örök kárhozatot jelent. Imádkozzunk, hogy az evangélium ma is arasson győzelmet az emberek szívében! Isten gyermekei számára Jézus megjelenése a megdicsőülést jelen- ti. A megváltó megdicsőül övéi között, mikor angyalaival megjelenik, és övéit magához fogadja, méltónak ítélve őket az ő országára. Milyen csodálatos nap lesz az majd! Légy kitartó mindvégig! Ezt látva maga előtt Pál apostol így bátorítja a thesszalonikai testvéreket: „Ezért aztán mindenkor imádkozunk értetek” (11. v.). Jézus Krisztus megjelenését várva nem lehet a keresztyén életet ima nélkül elképzelni. Imádságban már most kapcsolatban vagyunk Urunkkal. Maradjunk vele szoros kapcsolatban itt a földön, és legyünk készen, hogy miután dicsőségben megjelenik, egy örökkévalóságon keresztül vele lehessünk országában, ahol helyet készített számunkra! /RO/
  • 126. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 134 ÁPRILIS 20. HÉTFŐ 134 A kedves szépsége Énekek éneke 6 A vőlegény távol van kedvesétől, de nem végleg, hanem csak egy megha- tározott ideig, mint Krisztus is távol van egy ideig „menyasszonyától”, a gyülekezettől. A menyasszony azt is tudja, hol van a vőlegény, mit tesz most, és azt is, hogy egymáshoz tartoznak. Ha most még nincsenek is együtt, az egymáshoz tartozás tudata bennük él, és ehhez semmi kétség nem fér. A menyasszony így vallja ezt: „Én szerelmesemé vagyok, s szerelmesem az enyém” (3. v.). Jellemezzen bennünket is az a tudat, hogy az Úréi vagyunk, és egy nap mi is együtt leszünk vele! A másik vallomás a „szerelmes” szépségéről szól. Salamon az Úrtól ka- pott bölcsességével, csodálatos szavakkal írja le a szerelmes szépségét. Ami- kor egy vőlegény menyasszonya szépségéről beszél, arról tesz bizonyságot, hogy szereti őt. A szépség leírásából ki lehet olvasni a szeretetet is, amit irán- ta érez. Az Úr szereti és szépnek látja „menyasszonyát”, a gyülekezetet, és most is szépíteni akarja: „így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne le- gyen rajta folt vagy ránc vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen le- gyen” (Ef 5,27). Szépítsen az Úr minket ma is! /RO/ Eljön a felhőkön Jelenések 1,7–18 A Jelenések könyve által betekintést nyerünk a jövő világába, tudomást szerezve olyan események felől, amelyek ezután fognak bekövetkezni. János apostolt az Úr felhasználta, hogy azt is közölje velünk, milyen lesz Jézus Krisztus visszajövetele. Akik a megváltójukkal való találkozást várják, azok számára bátorítást jelent, hogy az ő érkezése biztos. Ugyanakkor figyelmez- tetés is annak, aki halogatja életébe fogadni a Megváltót, nehogy késő legyen. Az apostol által úgy láthatjuk Jézus megjelenését, mint ami nyilvánosan fog megtörténni. „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem...” (7. v.) Várat- lanul, de nem titokban: erről mindenki tudomást szerez majd. Ez az érkezé- se nagyban különbözik első eljövetelétől. Akkor csendben jött el, és csak ke- vesen szereztek tudomást arról, hogy Betlehemben világra jött a Megváltó. Most azonban mindenki szeme láttára, dicsőségben jön el a felhőkön. János leírja Jézus mennyei dicsőségét is (13–16. v.). Jézus közeli érkezésének a tudata hadd késztessen bennünket ma is szent életre, kitartásra az Úrban, másokért való imádkozásra, bizonyságtevésre! /RO/
  • 127. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 135 135 ÁPRILIS 21. KEDD Érett szerelem Énekek éneke 7 Tegnap reggel arról olvashattunk, hogy a menyasszony és vőlegénye még egy ideig nem lehetnek együtt. Mai igénkben, miután a vőlegény tovább di- cséri kedvesét és annak szépségét, arról is olvasunk, hogy most már együtt vannak. A menyasszony és vőlegénye egymásra talált, és örömét, boldogsá- gát fejezi ki ebben a párbeszédben. Isten valóban örömöket készített az ember számára már itt a földi életben, mint a házasságot is, amikor ez az Úr akarata szerint történik. De ahhoz ha- sonló öröm nincs itt a földön, mint amikor mennyei vőlegényünkkel találko- zunk! Vele találkozni, vele együtt lenni minden más örömöt felülmúló érzés lesz. Pál apostol is így beszél erről: „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél” (Fil 1,23). Legyen előttünk ma ez a nagy öröm, amit Isten készített számunkra, és éljünk ennek a boldog alkalomnak a tudatában, ami Jézus által lehetséges! A napi apró bajok felett adjon ez ma igazi örömöt nekünk! /RO/ Eljött az Isten Fia 1János 5,18–21 Jézus Krisztus eljövetelére vár a keresztyén ember, aki Istennel megbé- kült. Ez a második eljövetele lesz. Előbb azért jött, hogy lehetőséget teremt- sen az emberiségnek a megbékélésre az Atyával. Eljött, hogy a bűn rabsá- gából a szabadulás útját megnyissa és felkínálja, hogy azon járjunk. Olyan világban élünk, amelyben látható a gonosz hatalma, de hálásak lehetünk a szabadulásért Jézus Krisztusban. Eljött, hogy a gonosz hatalma alól kiszaba- dítson bennünket, és újból el fog jönni, hogy majd az örök hazába vigye övé- it, akik az igazságot fölismerve elfogadták az Igazat. „Én vagyok az út, az igaz- ság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Jn 14,6) Csak az várja őt vissza, aki már megbékült Istennel, aki megismerte az Igazságot. „Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” (Jn 8,32) Mondj ma hálát Istennek, mert elküldte Jézus Krisztust, aki eljött erre a világ- ra, hogy megszabadítson a bűn rabságából! Mondj hálát, mert ő vállalta, hogy eljöjjön, hogy szenvedjen és meghaljon értünk, így a szabadság ma a miénk lehet! /RO/
  • 128. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 136 ÁPRILIS 22. SZERDA 136 Előkészített szerelem Énekek éneke 8 Salamon figyelmeztet bennünket, hogy a kényszerrel ébresztett szerelem nem ad megelégedést, abból csak keserűség származik. De amit Isten rendelt és készített számunkra a maga idején, abból jó és áldás származik. Isten el- küldte Fiát, Jézus Krisztust, hogy ő legyen vőlegénye a gyülekezetnek. Ha őt keressük, abból áldás származik, ha viszont egyébbel próbáljuk helyettesíte- ni őt, amit nem az Atya, hanem a világ kínál, abból nem áldás, hanem csak keserűség és bánat. Ezen a mai napon is Jézust keressük! A szerelem hatalmas erejét mutatja nekünk az ige azáltal is, hogy azt emésztő tűznek nevezi, amelyet sok víz sem tud eloltani vagy elsodorni. Jé- zus szeretetéről, annak hatalmáról tesz bizonyságot Pál apostol is: „és így megismerjétek Krisztusnak minden ismeretet meghaladó szeretetét, hogy teljességre jussatok, az Isten mindent átfogó teljességéig.” (Ef 3,19) Krisztus szeretete olyan nagy volt irántunk, hogy kész volt a keresztet is vállalni értünk. Őt az Atya rendelte számunkra, legyünk érte hálásak ma is! /RO/ Engedelmeskedjünk az Isten Fiának! Zsoltárok 2 Isten azzal a céllal küldte Fiát a világba, hogy helyreállítsa a kapcsolatot Isten és ember között, ami a sátán beavatkozása és az ember engedetlensége miatt az édenkertben elromlott. Ez még nem jelenti azt, hogy Jézus földre jö- vetele által minden helyreállt a Teremtő és az ember között. Nekünk szemé- lyesen kell dönteni, hogy Istennel vagy nélküle akarjuk élni életünket, ami az örökkévalóságunkat fogja befolyásolni. Igénkben az emberiség engedetlensége, Isten elleni lázadása szólal meg. A világ hangja ez, mert tudjuk, ki uralkodik abban. Az Úr gyermekei számá- ra azonban ez csak múlt idő lehet, ahogy Pál apostol írja: „amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.” (Ef 2,2) A jelenben pe- dig Jakab apostol így kér bennünket: „engedelmeskedjetek azért az Istennek” (Jak 4,7). Az ilyenekről azt mondja mai igénk: „mind boldog, aki hozzá menekül!” (12. v.) Ez a boldogság töltse be a te szívedet is ma! /RO/
  • 129. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 137 137 ÁPRILIS 23. CSÜTÖRTÖK Vétkes nemzet Ézsaiás 1,1–9 Szomorú megállapítással fordul az Úr népéhez Ézsaiás szavai által: bűn- ben él a nép, és elpártolt Istenétől. Föltárja azt is, hogy ez az oka a büntetés- nek, ezért engedte meg a nyomorúságot a választott nép életében. Nagy csa- lódást okoztak Istennek azáltal, hogy a jót, amit velük tett, azzal hálálták meg, hogy „elfordultak tőle” (4. v.). Pedig most is fiainak nevezi őket az Úr (1. v.). De sajnos, Isten minden jósága ellenére a nép elfordult tőle, és alacso- nyabb szintre süllyedt, mint az állatok. Ez nem csak az Ószövetségre érvényes; Pál apostol ezt írja erről: „zsidók is, görögök is mind bűnben vannak, amint meg van írva: »Nincsen igaz ember egy sem...«” (Róm 3,9–10). Valóban, Isten nélkül az ember az állatnál is alacso- nyabb szintre jut, az legalább fölismeri gazdáját, de az ember odáig süllyedt, hogy nem is hisz alkotójának létezésében. Ézsaiás azonban Isten könyörüle- tességéről is tanúskodik, amikor Sodomát és Gomorát említi, ahol Isten a bűnösöket kiirtotta, de menekülést biztosított az igazaknak. A megromlott világban legyünk Isten szószólói, és könyörögjünk, hogy ma is legyenek olyanok, akik megmenekülnek! /RO/ Se jobbra, se balra ne térjetek! Józsué 1,1–9 Az Ószövetségben Isten ígéreteket adott Józsuénak és a népnek. Teljesí- tette is azokat, megáldotta Józsuét, akiből így olyan vezető ember lehetett, akire hallgatott a nép, és aki az ígéret földjére is bevezette a reá bízottakat. A népet is megáldotta az Úr, de nem olyan mértékben, mint Józsuét, mert a nép nem teljesítette az áldás feltételeit. Az áldást Isten feltételhez kötötte, elvárta, hogy a nép neki engedelmeskedjen és teljesítse Isten parancsolatait, mint Jó- zsué. Amikor ez nem így történt, az áldás is elmaradt, sőt annak helyét a ha- lálbüntetés vette át, és egy egész nemzedék hullott el a pusztai vándorlás negyven éve alatt. Mennyire ragaszkodom az ő parancsolataihoz? Mennyire fontosak azok számomra? Ha azt akarom, hogy ígéretei valóra váljanak, ebben nekem is van tennivalóm. Ne felejtsük el: ígéretei igazak, és teljesíteni fogja azokat, de nekünk is van teljesítenivalónk. Ha nem térek el se jobbra, se balra, sikerrel járok az élet útján, és boldogság tölti be életemet. Hadd legyen Józsué élete példa előttünk ma, és imádkozzunk olyan engedelmességért, amilyen az ő életét is jellemezte, hogy hozzá hasonlóan áldásban legyen részünk! /RO/
  • 130. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 138 ÁPRILIS 24. PÉNTEK 138 Áldozat helyett megtérés Ézsaiás 1,10–17 Már az Úr gyermekeként teljesítettem katonai szolgálatot, amikor egyik katonatársam, látva, hogy este a párnám alá teszem a Bibliát, miután olvas- tam belőle, és így fekszem le, megkérdezte, hogy nem adnám-e oda neki is, hogy egyszer aludjon ő is a Szentírással a feje alatt. Azt válaszoltam, hogy szívesen szerzek neki saját Bibliát, de az nem sokat fog segíteni rajta, ha csak a párnája alá teszi éjszakára. Jó alkalom adódott, hogy beszéljünk a különfé- le vallásos cselekedetekről és a megtérésről. Igénkben Isten panasza az, hogy bár a megszokott, vallásos ceremóniák nem hiányoznak életünkből, megtörténik az is, hogy a szívünk távol van Is- tentől. Az ilyen élet nem kedves Isten előtt. Nem vallásos embereket akar látni, hanem olyanokat, akiknek az életében megtérés van, akik élő kapcso- latban vannak vele. Ameddig ez nem történik meg a nép életében, nem le- hetnek kedvesek előtte, sőt Isten elutasításában részesülnek: „eltakarom sze- mem előletek” (15. v.). Imádkozzunk ma olyan életért, hogy Isten ne rejtse el orcáját! „Megismer- tetted velem az élet útjait, betöltesz engem örvendezéssel a te orcád előtt.” (ApCsel 2,28) /RO/ Följebb való az angyaloknál Zsidók 1,4–14 Hogy Isten mennyire szeret bennünket, abból is látható, hogy kit küldött el értünk, emberekért, a megváltás művét elvégezni. Az Ószövetségben sok- szor angyalait használta Istenünk, akik által a törvényt is adta az embernek: „Mi tehát a törvény? A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód, akinek az ígéret szól. A törvényt angyalok közölték közbenjáró által.” (Gal 3,19) De sajnos azt is megve- tette a nép, és úgy értelmezték, hogy a lényeg kimaradt belőle, és már csak szabályok gyűjteményévé vált. „Utoljára pedig fiát küldte el hozzájuk, mert úgy gondolta: A fiamat meg fogják becsülni.” (Mt 21,37) Nem prófétát, nem egy különleges királyt adott Isten, hanem ezeknél sokkal fontosabbat, Jézus Krisztust küldte el. Isten ő, aki a vi- lág teremtésében is részt vett, és akinek kezei alkották az eget (10. v.). Megér- tettem-e, milyen fontos vagyok Isten számára, ha Fiát küldte a világra értem? Ő eljön újból, teljes dicsőségben. Nem akármilyen követ jött hozzánk, hanem maga a világ Teremtője. Legyünk hálásak az Atyának azért, akit elküldött, hogy önmagával meg- békítsen! /RO/
  • 131. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 139 139 ÁPRILIS 25. SZOMBAT A vétektől megtisztító Úr Ézsaiás 1,18–31 Ézsaiás által az Úr három fontos dolgot közöl a néppel ebben az első rész- ben. Először rámutat a nép helyzetére, amelyben nem lát semmi jót: bűnben élnek; majd feltárja, mi a megoldás: a megtérés. Mai igénkben pedig bemu- tatja a megoldás forrását, helyét, ami nem máshol, mint magánál Istennél van. Az Úr nemcsak azért közli a néppel helyzetét, hogy rámutasson állapotá- ra, hanem azért is, mert változtatni kíván azon. Nem annak örül az Úr, ha szenved az ember a bűne miatt, még ha meg is érdemli azt, hanem ha állapo- tát fölismerve Istenhez fordul, és nála menekvésre talál, tisztulást nyer. Így hívta az Úr Jónás idejében a bűnös niniveieket is, és nem vonta meg tőlük a lehetőséget, hogy megmeneküljenek az ítélet elől. Istenünk fölkínálja a lehe- tőséget a választásra, kétszer is megemlítve: élet, vagy pusztulás (19–20. v.); megváltás, vagy megsemmisülés (27–28. v.). „Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,19) /RO/ Úgy jön el, ahogyan felment Apostolok cselekedetei 1,6–11 A tanítványokat meglepetés érte, amikor kezdték felfogni, hogy nem ér- tek mindennek a végére azzal, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból. „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izraelnek?” (6. v.) Kérdés volt számukra, minek kellene még ezután következnie. Az Úr felvilágosítja őket: nem az a tanítványok dolga, hogy a jövőt találgassák, hanem hogy ta- núi legyenek. Ez az, amit az Úr ma is elvár tőlünk. Először otthon, „Jeruzsá- lemben”. Az Úr megbocsátotta bűneinket, elküldte Szentlelkét, és azt is ígér- te, hogy eljön értünk. „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14,3) Angyaloktól megszólítva a tanítványok hozzáfogtak a feladat teljesítésé- hez, de reménységgel a szívükben várták Jézus visszajövetelét. Dicsőségben távozott, nagyobb dicsőségben fog visszajönni. Feladatát teljesítette a földön, a menyben is teljesíteni fogja: elkészíti a helyet számunkra. Amint látták fel- menni, látni fogjuk őt visszajönni is, ezért légy készen a fogadására! /RO/
  • 132. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 140 ÁPRILIS 26. VASÁRNAP 140 Békesség az Úr hegyén Ézsaiás 2,1–5 Kedves vasárnap délelőtti igék Isten szeretetéről, győzelméről, kegyel- méről, erejéről. Igazán ösztönző. Bár tudnánk, hogy mikor lesznek itt ezek a napok, bár itt lennének az ajtó előtt! Akkor mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy kicsoda Isten, amikor együtt megyünk elé, világosságába! Sajnos nem tudom, ez az ige mikor fog beteljesedni. De azt tudhatjuk, hogy mit üzen ma nekünk. Látszik vagy nem, de Isten szilárd kőszikla. A mi gondolataink változnak, hitbeli és kedélyállapotunk ingadozik, de Isten so- ha. Ő jelen van a hegyek között, melyek elénk és körénk nőnek. Jelen van a problémáink, vágyaink, akaratunk hegyei között. Lehet, hogy ezek ma még túl erősen tartják magukat, és nem látszik ki közülük az Isten hegye? Lehet. De ott van, és vár ránk. Néha az élet, és mögötte az Élet Ura leomlaszt elvá- lasztó hegyeket. Elveszítjük azt, ami távol tartott bennünket, már nem tudjuk azt a bűnt megtenni. Kihaltunk egy bűnből. Ez szép dolog, de nem lettünk győztesei, hősei e harcnak, csak túlélői, megmentettjei. Isten ennél többet sze- retne tőlünk. Hogy ne csak kihaljunk egy bűnből, hogy egy másikba mene- küljünk vesztesen, hanem hogy belőlünk haljon ki a bűn: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul” (Kol 3,5). Isten aktív közreműkö- désünkre számít, parancsolhatunk ma azoknak a hegyeknek, hogy vessék magukat a tengerbe. „Ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd ma- gad a tengerbe! – az is meglesz.” (Mt 21,21) Ezzel nem kell, nem szabad várnunk az utolsó időkig. A Teremtő számít a mi döntésünkre, nem nélkülünk, hanem velünk együtt akar harcolni. Azért most „egy hang kiált: Építsetek utat a pusz- tában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt.” (Ézs 40,3–5) Hiszem, hogy eljön egy nap, amikor sok hamis vágyunk, reményünk le- omlik. Amikor nemzetek látják meg – talán nehéz időkben, leomlott bálvá- nyok porai között szorongva – az Isten kegyelmét és szeretetét. De mi már ma is látjuk, kicsoda ő. Mi jut elsőként eszünkbe, ami elválaszt most tőle? Egy kísértés, egy ember, egy félelmetes dolog, hétköznapi érdeklődésünk, lusta- ság? Annyi mindent hallottunk és tapasztaltunk felőle, mégis nehéz kivájni bűnre vivő részünket, de tegyük meg! „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságte- vőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a ben- nünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pá- lyát!” (Zsid 12,1) /BD/ Imaáhítat: Dicsérjük Istent jóságáért! – Zsolt 25,8
  • 133. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 141 141 ÁPRILIS 26. VASÁRNAP Az Úr eljövetelének előzményei 2Thesszalonika 2,1–12 Várjuk a mennyei harsonaszót, hogy fölhangozzék a négy égtáj felől, és az Atya úgy üdvözölhessen a mennyben, mint választottait. Önvizsgálattal és a kegyelem örömével készülünk erre. Az elolvasott igeszakasz azonban alaposan lehűti lelkesedésünket: szó van benne a sötétség hatalmáról és idő- leges győzelméről. Miért van erre szükség? Miért győzhet a rossz, miért kap időt, miért pusztíthatja ma az életünket? Ha Isten a hatalmasabb, miért nem térít meg mindenkit? Emberi kérdések, isteni válaszok. Csak ő adhat maradéktalan válaszokat. Valóban: hatalma ma is mindenek feletti. Szándéka egyértelműen jó és tiszta: hogy minden ember megtérjen. S hogy miért romlik mégis minden az éden- kert óta? Mert Isten megosztotta a döntéshozást. Ő számít ránk, ő nem az em- ber nélkül akar uralomra jutni. Így tett Ádámmal és Évával. Mert együttmű- ködő embereket, istenfélő szíveket szeretne, nem kényszert és erőszakot. Ez nem az ő módszere ma sem. A megtéréskor is számít ránk: nem roppant ösz- sze, nem követel. Enged, hogy felnőjön a vágyunk, a hitünk, látva a jónak és a rossznak a gyümölcsét. Ő megengedő Isten. Az utolsó időkben megengedi – különben nem történhetne meg –, hogy lelkünk ellensége megmutassa iga- zi arcát azoknak, akik addig a gonoszt követték. Ma megkérdezi tőlünk: ezt akarod? Te őrá szavazol, a sötétség országában akarsz élni? „Eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is... Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utó- daid is!” (5Móz 30,15.19) Ez a ma döntése. Van-e elég információnk ahhoz, tapasztaltunk-e elég nyomort, hogy tudjuk a szerető mennyei Atyát válasz- tani? Látjuk-e a bűn, a megtéretlenség, az istentelenség, a kétfelé sántikálás útjának végét? Kell-e még miattunk az Istennek több nyomort megengednie, hogy lássuk az embergyilkos igazi szándékait, ahogy édes bűnökkel kecseg- tet bennünket a halálba? Mások helyett nem dönthetünk, de más sem fog he- lyettük, még Isten sem. Ő már döntött: szeret, lehetőséget ad a megtérésre, a jóra. Válasszuk ma újra Isten országát! Ne a gonosz uralmát siettessük vak- ságunkban, hanem a mennyek országáét látó szemmel, érző szívvel! Szánjuk el magunkat ennek hirdetésére! Ma dönthetünk, hova akarunk tartozni. Fiatal még az idő, ha esteledik is. De figyelmeztessen minket ez az ige: „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!” (Préd 11,9–10) Légy kész, mire Isten is megmutatja önmagát! /BD/
  • 134. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 142 ÁPRILIS 27. HÉTFŐ 142 A kevély megaláztatik Ézsaiás 2,6–22 (2,6–3,1) Omlanak a hegyek. Valóban nem kellemes érzés veszni látni ötleteinket, álmainkat, az életünk szilárdnak vélt pilléreit. De Isten nem sajnálja ezeket annyira, mint mi, mert tudja, mit adhat helyette, mi vár ránk, ha belé vetjük bizalmunkat. Sok mindent megenged tehát, mert csak mindent elvesztve lát- juk meg magunkat, a semminket – és az ő dicsőségét. Vajúdunk ebben, mint Jákób háza. Amit nem akartunk adni, azt elveszítjük (Mt 16,25), pedig ha veszni hagytuk volna, nem bálványoznánk, sok mindent ráadásul megkap- hatnánk (Mt 6,33). De milyen döbbenetes, hogy még mindent elveszítve is lehet keménynek maradni. Sikerült a fáraónak, Saulnak, a feltámadást átélő főpapoknak. Ne- künk is sikerül, amíg ki nem nyílunk Isten szeretete felé. Mekkora összeom- lás kell egy istentelen szívnek a megtéréshez! Ám az ellentettje is igaz: milyen lágy figyelmeztetés is elég egy istenfélő léleknek, hogy az Isten szeretetébe térjen! Legyen elég nekünk ma reggel ez a néhány sor, hogy figyelmeztessen újra: parancsold az Istentől elválasztó halmokat a tenger mélyére, légy sza- bad! Ő minden lehetőséget megad ehhez. Csak bátran! /BD/ Előrelátó erősítés és intés 1Thessz 3,1–8 Sokszor meglep bennünket, hogy mi mindent megenged Isten. Először is, mi mindent? Csak olyan dolgokat cselekedhetnek mások, ami az őt szeretők javára válhat (Róm 8,28). Nézz ma végig hittel napodon, és valld meg, hogy valamilyen látható vagy láthatatlan módon, de Isten kegyelméből minden a javadra fordul! Ő megígérte ezt a védelmet, semmilyen hatalom nem választ- hat el tőle (Róm 8,38–39). Egyedül mi magunk vagyunk, akik saját kárunkra tudunk tenni, kilépve bűneinkkel az Úr védvonalából. Ha benne elrejtve ma- radunk, minden áldássá válik. Minden. Második kérdés: miért enged Isten kellemetlen, „rossz”–nak nevezett dolgokat? Mert neki céljai vannak, de hatalma is. Célja lelki természetű: meg- térés, megerősödés, kipróbáltság, tőle függés, tisztaság, feléledés, szilárdság (8. v.). Neki ez fontosabb, mint a kényelmünk. Belefér akár az üldöztetés és még nagyon sok minden. Azonban hatalma is van, hogy akár mások bűnéből (bántalmazás, üldözés) is jót hozzon ki gyermekei számára (1Móz 50,20). Nö- vekedésünkre használja fel a megterhelt napokat is. Ne vesd meg ezért (3. v.), fogadd tőle ajándékképpen! Maradj benne, élj védelmének örömében! /BD/
  • 135. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 143 143 ÁPRILIS 28. KEDD Előlép perelni az Úr Ézsaiás 3,1–15 (2–16) Fáj vagy hiányzik valami ma reggel? Érezted tegnap az emberi jóakarat, a béke, a nyugalom, az öröm végességét? Mindez Istenhez kényszerít ben- nünket, a folyóvíz forrásához, elhagyva a repedezett falú víztartókat (Jer 2,13). A tegnap vajúdása figyelmeztessen ma: Isten az én Istenem. Vele aka- rok járni, minden dicsőséget neki adni, engedelmeskedni, gyermeke lenni. Ez az egészséges, a meggyógyuló élet útja. Jöjjünk most bűnbánattal, megszaba- dulva, feloldódva, elhatározással színe elé, hogy a ma már ne legyen olyan beteg, mint a tegnap! Hogy ma már halljuk az Isten lágy, csendes szavát, mi- előtt felharsanna és perbe hívna. Halljuk meg a bátorítást, még ha a sok em- beri cselekedet gyümölcse bújtatná is azt: „Mondjátok az igazaknak, hogy jó dolguk lesz, mert tetteiknek gyümölcsét eszik.” (10. v.) Amikor a Teremtő újrafor- málja a világot, mindig az ő népén, rajtad és rajtam kezdi. Mi a saját kis éle- tünkért vagyunk felelősek, azért az egy tálentumért. Nem baj, ha ez nem len- díti át a világ nagy mérlegének nyelvét. Nem kell annyi só, mint víz, nem kell annyi kovász, mint tészta. Isten hatalmas kezében pont elég a ma reggeli oda- szánásod! Úgy legyen! /BD/ „Ez a király fölmagasztalja magát” Dániel 11,36–39 Ma is érezted velem együtt talán, milyen teherként nehezedik rád valami. Sokszor a dolgok olyan rosszindulatúnak, kegyetlennek, megváltoztathatat- lannak tűnnek. De Isten nem erre az életre hívott, hanem küzdelemre, az erő és győzelem örömére. Ma újra megvallhatjuk: semmilyen gonoszság nem ve- het erőt rajtunk, a saját bűneinken kívül másé nem árthat nekünk. Emlékezz István vértanúra! Semmi kárt nem tehettek benne. Isten megengedte tettüket, bár nem akar gyilkosságot, halált. Csak a testét ölhették meg, öröme határta- lan lett, mikor meglátta a megnyílt eget és az Emberfiát (ApCsel 7,56). Tölt- sön be ma este ennek az öröme, nézzünk mi is az égre gyógyulásért! Isten ott uralkodik minden felett, így „ami el van határozva, annak meg kell történnie” (37. v.). Mert ő teremtett, tudja korlátainkat, „hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” (1Kor 10,13) Elkészítette neked a szabadulást mindattól, ami pusztító. Viszont amíg csak kellemetlen, de Isten megengedi, légy türel- mes, keresd annak értelmét, célját: hová kell növekednem, mit kell letennem Isten kezébe? És ne félj! /BD/
  • 136. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 144 ÁPRILIS 29. SZERDA 144 Az asszonyok gyalázata Ézsaiás 3,16–4,1 (3,17–28) Mit vársz ma a legjobban? Mi fontos neked mostanában? Ha Istenről szólnak ezek a vágyódások, hiszem, hogy nem kell csalódnod. Ha Isten he- gyére szeretnél feljutni, ha vele szeretnél találkozni, ha az ő országát szeret- néd építeni, hiszem, hogy vágyaid teljesülnek. Amit Jézus nevében kérsz, megkapod (Mt 21,22). De a mi vágyunk sokszor másfelé vezet: „jöjjön el a mi országunk, legyen meg a mi akaratunk, miként a földön, úgy a mennyben is!” Persze sosem mondanánk így ki, de szeretnénk céljaink támaszául hívni az égieket. A po- gányok teszik ezt. De Istent nem fogjuk tudni meggyőzni arról, hogy a mi vá- gyaink legyenek az övéi is. És már növekszenek is a hegyek Isten körül. Ez nemcsak minket zavar, mert nem látjuk Istent, hanem őt is. És időről időre közbelép. Fájdalmas, de kegyelmi napok ezek. És pont ott lép közbe, ahol nem szeretnénk, mert annak a hegynek kell leomlania, amely felnövekedett. Amihez a legjobban ragaszkodtunk, pont attól akar Isten megszabadítani. Bűnné váló szépség, munka, nemiség, pénz? „Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.” (Mt 16,25) Benne kerül minden a helyére. /BD/ Nehéz idők 2Timóteus 3,1–15 A Római Birodalom virágzása idején csak hit és kijelentés által lehetett látni a jövőt, mindenek felbomlását. Ma már benne élünk. Ma már a nem hí- vő ember is tudja, hogy baj van, hogy baj jön ránk. Nézzünk csak bele a na- pilapokba vagy a jövőről szóló filmekbe! Nyoma sincs derűnek. Ma is tapasz- talhattuk mindezt: keménység, szeretetlenség, istentelenség. Mégsem az a vágya a Mindenhatónak, hogy a problémák és „mások bű- neinek” sorát nyújtsuk, kiszínezzük, piaci csacsogássá züllesszük. Ehhez nem kell hinni. De ahhoz igen, hogy személyes életünk elszakadjon a világé- tól, hogy miközben annak kétes fénye kialszik, bennünk világosság ébredjen. Ehhez ma este is kell bűnvallás: igen, én is a világ része vagyok, onnan szár- mazom érzéseimmel, gondolataimmal, cselekedetemmel. Kell kiáltás, megté- rés, és Istennél van a kegyelem. Kell megújulás, megtisztulás, elhatározás. Hagyd el a süllyedő hajót, ne láncold magad korlátaihoz! Lépjünk Isten fé- nyébe, amely új életet és reményt nyit. Nagy kincs az istenfélelem, hogy a vi- lággal együtt el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen (Jn 3,16). /BD/
  • 137. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 145 145 ÁPRILIS 30. CSÜTÖRTÖK Akik fel vannak írva az élők közé Ézsaiás 4,2–6 (1–5) Mintha a mennyei nyomdász véletlenül kitörölt volna a Bibliából egy né- hány oldalt, olyan hirtelen toppan elénk ez a bátorító ige. Mintha nem tegnap olvastunk volna arról, miként rombolja le Isten mindazt, amit nélküle emel- tünk. Ma pedig megerősít bennünket, hogy szeretete állandó, védelem alatt, elrejtettségben élhetünk. Hogy változhat meg minden, mi történik a kettő között? Isten sarjat ad az övéinek, ami jelentheti Jézus Krisztust, aki új alap, aki Kőszikla, akiben van bocsánat és örök élet, aki által Atyának nevezhetjük a Mindenhatót. Akire életünk épülhet, aki az első, aki a Golgota hegyén minden magaslat fölé emeltetik. És jelentheti a sarj az új kezdetet, lenullázott, majd Istenben felépített éle- tünket, várakozásainkat, vágyainkat, jelentheti az életet, melyben minde- nekfölött az Úréi vagyunk. Milyen jó, hogy nála egy nap annyi, mint ezer esztendő – ha most elé jövünk bűnbánattal, lerombolva bálványainkat, meg- fordul az életünk egy „igevers”, azaz egy pillanat alatt. Attól kezdve az ő ol- dalán állunk, feliratkoztunk az élők közé, ő pedig barátunk, atyánk, megvál- tónk, védő pajzsunk. Mi ér fel ezzel? Mi jobb vagy értékesebb ennél? Isten győzzön meg téged erről, te pedig engedd magad meggyőzni! /BD/ A gazdagság csábítása megfojtja az igét Márk 4,10–20 Eltelt egy újabb nap. Peregtek az események, feldolgozni is alig tudjuk. Fel tudnád gondolkodás nélkül sorolni, merre jártál ma, mit csináltál, kikkel találkoztál? Nem könnyű feladat. Ma nem én, hanem Isten teszi fel ezt a kér- dést: „Velem találkoztál? Bennem növekedtél? Belefértem az életedbe?” Ámokfutó életünkből Isten sokszor kimarad. Van, létezik valahol messze, távol, hiszünk benne, de munkájának nincs nagy foganatja. Pedig az ő terve felnövekedni, kiteljesedni bennünk és általunk. Mennyire engedjük ezt? (1) Csak átfutjuk az igét, a magyarázatot, az imádkozást, aztán hajrá tovább, hiszen van még feladat elég? Azonnal kiragadja a sátán a magot. (2) Egyet- értünk Istennel, minden szimpatikus, csak ne jönne az a sok holnapi nyűg. Eltántorodnak a pillanatnyi helyzetben, elszárad a csíra. (3) Növekszik ben- nünk az ige, az ismeret – de növekszenek a terhek is, a sok megragadni való lehetőség. Szárba szökken, de megfullad. (4) Figyelünk, vágyódunk, dön- tünk – és cselekszünk megtisztulva, jó szándékkal. Felnő az Istenben elrejtett életünk, napvilágra kerül, termést hoz. Gondozd önmagad! /BD/
  • 138. AElmelkedesek.qxd 11/22/2008 3:59 PM Page 146 MÁJUS 1. PÉNTEK 146 A terméketlen szőlő feletti ítélet Ézsaiás 5 Nagyon szeretjük a szép, kedves igéket. Szívesen idézzük fel magunkban vagy fennhangon, miként áldja meg a Kegyelem Ura az övéit. És nem hibá- zunk ezzel, ő tényleg megáldja az övéit, és igaz rájuk minden csodás ígéret. Már csak egyetlen kérdés maradt hátra: kik az övéi? Lelkesen olvastuk a tegnapi igéket, de meg is tettük azok feltételeit? Övé- nek lenni csak bűnbánattal, megtérő szívvel lehet, elhagyva gonoszságokat, igazságtalanságot, tisztátalanságot. Azután lehet csak megragadni az ígérete- ket, örömmel várva beteljesülésüket. A zsidó ember tudta mindezt, időről időre belelovalta magát a megtérés és kegyelmi érzetek hullámaiba, de az élete nem változott. Így Isten áldásai, melyeket Mózesnek és népének ígért és adott, ellenségeikre szállnak (nem kopik le a saru, csak most az ellenség sa- rujáról van szó). Ugye nem hagyjuk, hogy Isten ereje elhagyjon bennünket? Ugye többet ér ez, mint vacak bűnöcskékben elvérezni? Imádkozzunk ezért a küzdelemért, mert Isten nélkül nem fog menni a változás! De nélkülünk sem, Isten nem csak imákat, üres ígéreteket, elvi állásfoglalásokat vár, hanem hogy az ő erejével változtassuk meg a viselkedésünket. Mindenkor az Úrral leszünk 1Thesszalonika 4,13–18 Először egy ellenőrző kérdés: hoztál termést tegnap óta? Csak elhatározá- sok, elméleti növekedés, csak a szár nyúlt meg a tövisekkel együtt, vagy táp- lálék, eledel? Mert eltelt egy újabb nap. Nem baj. Telnek az évek. Születnek és meghalnak emberek. Ez sem baj. A baj ott kezdődik, ha csak eltelik az idő, és nem megtelik, betelik. A thesszalonikai testvérek ezt még nem tudták, he- lyette abban a jó sz