1. ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar
Pszichológia szak
A digitális identitás dimenzióinak
memetikai feltárása
- a digitális környezet fogyasztása -
Készítette: Menkó Gábor Témavezető: Dr. Mérő László
Budapest, 2012
2. Hallgatói nyilatkozat
Elfogadta az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Tanácsa 2007. július 5-diki ülésén
Alulírott, ..................................................................................., EHA kód
........................................, az ELTE hallgatója kijelentem, hogy ezt a dolgozatot – tanári
felügyelet mellett, – a pszichológusi etika szabályainak megtartásával, – saját magam
készítettem, és csak a megadott forrásokat (szakirodalom, eszközök stb.) használtam fel.
Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben de átfogalmazva más
forrásból átvettem, egyértelműen megjelöltem, a forrás megadásával. Tudomásul
veszem, hogy 1. az Egyetem elektronikus vagy más úton ellenőrizheti dolgozatomat
olyan szempontból, hogy valóban önálló munka-e; 2. plágium, a szerzői jog megsértése
gyanújának felmerülése esetén ellenem egyetemi fegyelmi eljárás és/vagy polgári peres
eljárás indítható.
Kelt: ................................................................
........................................................................
Saját kezű aláírás
1
3. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Elsősorban szeretnék köszönetet mondani konzulensemnek, Dr. Mérő
Lászlónak, aki tanácsaival és szaktudásával segítette a dolgozatom elkészülését.
Továbbá köszönet illeti a Darwin’s Marketing Evolution Kft. munkatársait, akik
lehetőséget biztosítottak arra, hogy az általuk alkalmazott módszertant használjam a
kutatásom során, illetve akik folyamatos támogatást nyújtottak a szakdolgozás közben.
Külön köszönetet szeretnék mondani Kálmán Katának, aki memetikai kutatóként
szerzett tapasztalatait megosztva segítette munkámat és az ellentétpár listám
összeállítását.
Külön köszönet illeti továbbá Szvetelszky Zsuzsát, aki segítségével sikerült a
mémszűrés technikáját megismernem és elsajátítanom.
Köszönetet mondok családomnak, akik folyamatosan motiváltak a dolgozat
elkészítése során.
Köszönet illeti azokat a személyeket, akik hozzájárultak az interjú felvételéhez,
és megosztották velem saját gondolataikat a témával kapcsolatban.
Köszönet illeti továbbá Zsuzsit és Timit, akik a személyes és az online
konzultációk során pezsdítő gondolatokkal frissítették a szakdolgozatba feledkezett
tudatomat.
Köszönöm továbbá Consuela de la Rosa-nak, hogy segített megtalálnom
szakdolgozatom témáját, és alapvetően elindított a memetika irányába.
Illetve köszönöm minden barátomnak, aki velem volt akkor is, amikor én
kevésbé lehettem velük.
2
4. TARTALOMJEGYZÉK
EREDETISÉGI NYILATKOZAT.........................................................................................1
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ...............................................................................................2
TARTALOMJEGYZÉK .....................................................................................................3
1. BEVEZETÉS ...............................................................................................................7
2. DIGITÁLIS TÁRSADALOM ...........................................................................................9
2.1. A GENERÁCIÓ FOGALMA ..................................................................................12
2.1.1. A DIGITÁLIS GENERÁCIÓ .......................................................................13
2.2. AZ INTERNET ...................................................................................................15
2.2.1. INFORMÁCIÓS KÖRNYEZET AZ INTERNETEN ...........................................17
2.2.2. ÖSSZEFOGLALVA A TÁRSADALMI ÉS GENERÁCIÓS ELMÉLETEKET ...........19
3. A DIGITÁLIS KÖRNYEZET ÉS AZ IDENTITÁS VISZONYA: INTERNETES
IDENTITÁSLABOR ........................................................................................................21
4. AZ IDENTITÁS ..........................................................................................................24
4.1. FOGALMI BEVEZETŐ .........................................................................................24
4.2. AZ ÉN ÉS AZ IDENTITÁS ....................................................................................25
4.3. AZ IDENTITÁS MEGHATÁROZÁSA ......................................................................26
4.4. AZ IDENTITÁS KOMPLEXITÁSA ..........................................................................28
4.4.1. AZ IDENTITÁS MINT DINAMIKUS VÁLTOZÓ .............................................30
4.4.2. AZ IDENTITÁS ÉRZELMI VETÜLETE .........................................................30
4.5. AZ IDENTITÁS BIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE ........................................................32
4.6. ÖSSZEFOGLALVA AZ EMLÍTETT IDENTITÁSELMÉLETEKET ..................................34
5. NARRATÍVA-ELMÉLETEK ........................................................................................35
5.1. NARRATÍVA-SZEMLÉLET AZ ÉN-PSZICHOLÓGIÁBAN ÉS AZ IDENTITÁS
FELÉPÜLÉSÉBEN ....................................................................................................35
5.2. AZ ÖNÉLETRAJZI EMLÉKEZET ...........................................................................37
5.3. TÁRSAS LÉT ÉS CSOPORTOS TÖRTÉNETEK ..........................................................38
5.4. A NYELV..........................................................................................................39
5.5. ÖSSZEFOGLALVA A NARRATÍVA ELMÉLETEKET .................................................40
6. MEMETIKAI ELMÉLETI HÁTTÉR ..............................................................................40
3
5. 6.1. AZ ELMEVÍRUSOK FERTŐZÉSE...........................................................................42
6.2. TOVÁBBI MÉMELMÉLETEK ...............................................................................45
6.3. UNIVERZÁLIS DARWINIZMUS: KULTURÁLIS EVOLÚCIÓ ÉS AZ ÖRÖKÍTŐ ANYAG ...49
6.4. A MÉMEK BIOLÓGIAI LÉTEZÉSE.........................................................................50
6.5. A MÉMEK REPRODUKCIÓJA AZ AGYAKON BELÜL: FENOTÍPUS ÉS GENOTÍPUS
KAPCSOLATA ........................................................................................................52
6.6. A MÉMEK ÁTALAKULÁSA, „HALÁLA?”..............................................................54
6.7. ÖSSZEFOGLALVA AZ EDDIGI MÉMELMÉLETEKET ...............................................57
7. A MÉMEK RENDSZERE MINT TUDATI STRUKTÚRA ...................................................58
7.1. A „MÉMEK TUDATA” VAGY A „TUDAT MÉMJEI”.................................................58
7.2. AZ IDENTITÁS MINT MÉMRENDSZER ..................................................................60
7.3. SELFPLEX HELYETT NARRATÍV MÉMRENDSZER..................................................62
7.4. AZ IDENTITÁS MINT „MÉMÖKOSZISZTÉMA”.......................................................64
7.5. A MÉMEK TERJEDÉSI FOLYAMATA ÉS REPLIKÁCIÓJA ..........................................68
7.6. AZ IDENTITÁSELEMEK TERJEDÉSE .....................................................................71
7.7. A MÉMEK KETTŐS JELLEGE: ÉRTELMEZÉS ÉS „ÉRZELMEZÉS” .............................73
7.8. ÖSSZEFOGLALVA A MEMETIKA ÉS IDENTITÁS VISZONYÁT ..................................75
7.9. A MEMETIKA KRITIKÁJA ...................................................................................78
8. KUTATÁSI ELJÁRÁS ÉS MÓDSZERTAN ......................................................................79
8.1. KUTATÁSI HIPOTÉZIS .......................................................................................80
8.2. KUTATÁSI MINTA .............................................................................................80
8.3. A KÉRDŐÍV ÉS TÉMAKÖRÖK ..............................................................................83
8.4. A MÉLYINTERJÚ TECHNIKA...............................................................................84
8.5. ADATGYŰJTÉS .................................................................................................85
8.6. MÉMSZELEKTÁLÁS ÉS „MÉMSZÜRET” ...............................................................86
8.7. KÓDOLÁS ........................................................................................................87
9. STATISZTIKAI ELJÁRÁSOK ......................................................................................88
9.1. LEVÁLASZTÓ KLASZTERANALÍZIS .....................................................................88
9.2. FELTÁRÓ FAKTORANALÍZIS ...............................................................................88
10. EREDMÉNYEK ÉRTELMEZÉSE ................................................................................92
10.1. KLASZTEREK .................................................................................................92
4
6. 10.2. DIMENZIÓK ....................................................................................................94
10.2.1. VISZONY: BARÁT - ELLENSÉG ..............................................................94
10.2.2. KAPCSOLÓDÁS: (BE) CSATLAKOZÁS - LEVÁLÁS ....................................97
10.2.3. RELEVANCIA: ÉRTÉKES - ÉRTÉKTELEN .................................................99
10.2.4. MAGÁNÉLET: INTIM - NYILVÁNOS ...................................................... 101
10.2.5. SZOCIÁLIS KAPCSOLÓDÁS: EGYÜTT - EGYEDÜL................................... 103
10.2.6. DINAMIKA: FEJLŐDÉS - STAGNÁLÁS ................................................... 105
10.2.7. FUNKCIÓ: ÉLMÉNYSZERZÉS - PRAKTIKUSSÁG ..................................... 107
11. DISZKUSSZIÓ ....................................................................................................... 109
11.1. AZ EREDMÉNYEK ALAPJÁN ........................................................................... 110
12. KRITIKA .............................................................................................................. 115
13. KITEKINTÉS ÉS TOVÁBBI GONDOLATOK .............................................................. 115
13.1. A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA ÉS A MEMETIKA KAPCSOLATA ..................... 115
IRODALOMJEGYZÉK ................................................................................................. 117
MELLÉKLETEK ......................................................................................................... 125
1. ERIKSON PSZICHOSZOCIÁLIS MODELLJE ............................................................. 125
2. KÉRDÉSSOR: FÉLIG STRUKTURÁLT INTERJÚVÁZLAT ........................................... 126
3. STATISZTIKAI MELLÉKLETEK ............................................................................. 127
1. KAISER-MEYER-OLKIN ÉRTÉK ÉS BARTLETT TESZT ..................................... 127
2. FAKTORANALÍZIS ELEMZÉSE - KOMPONENS ELEMZÉS ................................. 127
3. FORGATOTT KOMPONENS MÁTRIX ............................................................. 128
4. KLASZTERANALÍZIS – AGGLOMERÁCIÓS TÁBLA ......................................... 130
ÁBRA- ÉS TÁBLÁZATJEGYZÉK
1. TÁBLÁZAT: AZ ÖSSZES FAKTOR EGYÉNI ÉS KUMULÁLT MAGYARÁZÓ EREJE ..............89
2. TÁBLÁZAT: A VISZONY DIMENZIÓ MAGYARÁZÓ EREJE .............................................94
3. TÁBLÁZAT: A VISZONY DIMENZIÓ MEGHATÁROZÓ MÉMJEI .......................................96
4. TÁBLÁZAT: A KAPCSOLÓDÁS DIMENZIÓ MAGYARÁZÓ EREJE ....................................97
5. TÁBLÁZAT: A KAPCSOLÓDÁS DIMENZIÓ MEGHATÁROZÓ MÉMJEI ..............................98
6. TÁBLÁZAT: A RELEVANCIA DIMENZIÓ MAGYARÁZÓ EREJE .......................................99
5
7. 7. TÁBLÁZAT: A RELEVANCIA DIMENZIÓ MEGHATÁROZÓ MÉMJEI ............................... 100
8. TÁBLÁZAT: A MAGÁNÉLET DIMENZIÓ MAGYARÁZÓ EREJE ...................................... 101
9. TÁBLÁZAT: A MAGÁNÉLET DIMENZIÓ MEGHATÁROZÓ MÉMJEI ............................... 102
10. TÁBLÁZAT: A SZOCIÁLIS KAPCSOLÓDÁS DIMENZIÓ MAGYARÁZÓ EREJE .................. 103
11. TÁBLÁZAT: A SZOCIÁLIS KAPCSOLÓDÁS DIMENZIÓ MEGHATÁROZÓ MÉMJEI ............ 104
12. TÁBLÁZAT: A DINAMIKA DIMENZIÓ MAGYARÁZÓ EREJE ......................................... 105
13. TÁBLÁZAT: A DINAMIKA DIMENZIÓ MEGHATÁROZÓ MÉMJEI................................... 106
14. TÁBLÁZAT: A FUNKCIÓ DIMENZIÓ MAGYARÁZÓ EREJE ........................................... 107
15. TÁBLÁZAT: A FUNKCIÓ DIMENZIÓ MEGHATÁROZÓ MÉMJEI ..................................... 108
1. ÁBRA: INTERNETTŐL VALÓ TÁVOLMARADÁS KOGNITÍV ÉS MATERIÁLIS OKAI............16
2. ÁBRA: LOGIKAI PÁRHUZAM AZ ÉLET FORMÁI KÖZÖTT ..............................................48
3. ÁBRA: FELHASZNÁLÓK JELLEMZÉSE ........................................................................81
6
8. BEVEZETÉS
„Az új rend ott van, ahol a kreativitás, a vállalkozó szellem, a részvételi hajlandóság és
kezdeményezés rátalál a számítógépre, a szélessávú internetre és a digitális
írástudásra.” (Csepeli, 2008, 3. old)
Az univerzális darwinizmusból kiindulva az evolúció minden területen jelen
van, nem lehet lekorlátozva magyarázni csupán a biológiai szervezeteken belül. A
környezet folyamatosan átalakul csakúgy, mint a használati eszközök, az ideológiai
irányzatok és a gondolatok, amelyek hatással vannak a szubjektív világszemlélet
kialakítására is. A technikai fejlődést nézve, az emberi civilizáció dinamikája során
megjelennek olyan eszközök, amelyek további segítséget nyújtanak az embernek a
környezet formálásában. A folyamatos exploráció újabb és újabb információhoz juttatja
a gondolkodó embert, amely elemek összeillesztésével az ideák és gondolatok (mémek)
evolúciója mutatkozik meg. Ez a fejlődési folyamat kell ahhoz, hogy fokozatosan
felépüljön a jelenlegi is értelmezett világ, és kialakuljanak a jövőről való további
elképzelések.
A gépek fejlődése egyben az emberi kreativitás fejlődésének is betudható.
Folyamatos átalakuláson megy végig a technika, ahogyan az emberi gondolkodás és a
társadalom is egyre fejlettebbé válik. A technikai fejlődés egyik nagy forradalma akkor
történt, amikor Neumann János megalkotta az első számítógépet, ami már olyan
műveletekre is képes volt (ha programokat telepítettek rá), amelyek addig „humán-
specifikus” készségeknek számítottak (például matematikai és logikai műveletek). A
számítástechnika fejlődésével egyre több ember vált képessé adatok létrehozására,
tárolására és megosztására egymás között, amellyel elkezdődött a birtokolt információ
megosztása szűkebb hálózatokon belül. Amikor pedig ezek a tartalmak felkerültek a
jelenleg is használt elektronikus térbe, és még több ember számára elérhetővé vált a
tudás, létrejött az internet (Csepeli, 2007).
A későbbiek során bemutatott mémek terjedésére, ez az információs robbanás
nagyon is kedvezően hat, amivel így fokozódik a „harc a túlélésért”, vagyis az agyakba
való bekerülésért. Az internettel egy nyílt platform jött létre, amelyen keresztül nagyon
gyorsan képesek a különböző gondolatok a különböző tudatokban megjelenni.
7
9. Blackmore1 (2010) elképzelése szerint a technológia fejlődéséért felelős mémek
(„témek”) olyan hatással vannak a gondolkodásra, amely során létrejönnek a technikai
innovációk. Ez a megközelítés egybecseng a később bővebben tárgyalt univerzális
darwinizmussal is, illetve arra enged következtetni, hogy az ember közvetlen
környezetének az evolúciója gondolati úton kezdődik, és fizikai manifesztációban
végződik.
Egy célkövető (teleologikus) személy viselkedésének adaptivitása azon múlik,
hogy mennyire képes csökkenteni a bizonytalanságot abban a társadalomban, amelyben
él. Vagy nyitott hozzáállással információt vesz fel, amivel szélesíti látókörét, vagy zárt-
dogmatikus gondolkodást követve elzárkózik az újabb információtól, és konzerválja a
tudatában felépített struktúrát. A szubjektív bizonytalanság csökkentésében továbbá
segítségéül van az is, hogyha az illető megosztja identitását másokkal, amivel
megnöveli saját cselekedetének sikerességét (Pataki, 2004). Pataki (2004) ezt az említett
bizonytalanságot a pár évvel korábbi társadalomra vetíti ki, amivel jól látszódik, hogy
az identitásképzés korunk fejlettségével egyre nehezebbé válik (és mondhatni, hogy
jelen korunkra ez csak tovább eszkalálódott). Annyi identitás-minta létezik, amennyinek
nagyon nehéz egyszerre (vagy akár külön-külön) megfelelni, vagy akár dönteni, hogy
melyiket lehet felvállalni, és melyik az, amit talán el kell hagyni a közegbe való
beilleszkedés érdekében.
Bizonyos szituációk változtathatnak az önértelmezési kontextuson, amivel egy
meghatározó identitás-kategória aktivizálódhat annak elemeivel együtt, mint a szerepek,
tapasztalatok, a szituációhoz társított érzések, gondolatok, történetek és emlékek. Egy
szituáció reprezentálása során tehát megjelennek a külvilágból átvett elemek, illetve
azzal párhuzamosan a belső világból előhívott gondolatok, emlékek, érzések és mémek
kerülnek elő. A helyzet észlelése során olyan narratívák (belső történetek) keletkeznek,
amelyek az említett gondolati egységekkel töltődnek fel, és értelmezési keretként
szolgálnak a személynek, hogy elhelyezze önmagát a világban. Ebben a szubjektív
rendszerben működő pszichológiai egységet gondolom Én-nek, amely rendelkezik egy
folyamatos öndefinícióval amellett, hogy bizonyos szituációkban további identitás-
kategóriák aktiválódhatnak, amelyek kihatnak a személy viselkedésére és
gondolkodására.
1
Susan Blackmore (2010) beszéde a témekről a TED előadássorozat keretein belül.
http://www.ted.com/talks/susan_blackmore_on_memes_and_temes.html
8
10. A kérdés, amelyet a szakdolgozatom során körüljárok, hogy a technika
fejlődésével párhuzamosan – ami szerves része a digitálisan élt információs
társadalomnak –, az emberekben milyen dimenziók mentén van jelen az az
identitásrész, amely az említett környezetben való önazonosságot jelenti. Ezt a
pszichológiai struktúrát digitális identitásnak nevezem, és egy memetikai kutatási
módszerrel végzem a feltárását. Az identitásról való gondolkodást a személyes
narratívákon keresztül értelmezem, amely tudati struktúrák elemeiként jelennek meg a
később részletesen bemutatott mémek is. Értelmezésem szerint a „belső narrátor”
szerepében az Én foglal helyet, amely a narratívákkal teremti meg létezésének folytonos
és koherens érzetét önmaga és mások számára.
A továbbiak során még bővebben szó lesz az identitás értelmezéséről, és a
narratíva- elméletek is részletes bemutatást kapnak a mém-elméletekkel egyetemben.
Az identitás meghatározásában viszont nem elég ismerni a történet „főszereplőjét”,
hanem el kell helyezni egy adott környezetben, amelyhez viszonyulva az tartalommal és
jelentéssel telik meg. A következő fejezetben először azt a környezetet mutatom be,
amelyben a digitális identitás értelmet nyer és megjelenik. Az információs-,
elektronikus- és digitális kultúrára illetve a netgenerációra vonatkozó kutatások
számossága miatt nem áll módomban az ide vonatkozó összes elmélet, adat és
eredmény ismertetése, viszont próbálok egy átfogó képet alkotni a vizsgált kontextusról.
2. DIGITÁLIS TÁRSADALOM
Dénes és Farkas (2007) szerint jelenleg az információs társadalom korát éljük,
amelynek az infrastrukturális hátterét az ipari fejlődés teremtette meg akár technológiai
akár kommunikációs aspektusból tekintve azt. A szerzőpáros úgy gondolja, hogy a
társadalmak úgynevezett multistruktúrákból tevődnek össze, amelyek a változások
mellett is képesek megtartani állandó szerkezetüket. Habár a globalizációval a világ
országainak kulturális különbségei kiegyenlítődnek, a „lokalitás” érzete továbbra is
jelen van a személyek gondolkodásában és kulturális öntudatában. Azzal, hogy
elérhetővé válnak (akár új) kulturális tartalmak, a nemzeti- és társadalomtudat még nem
szűnik meg. A megismerés során az egyén olyan információhoz jut, amely egy idő után
ismereti tudássá válik. A személyes tudás minőségi átalakulása mellett a „társadalmi
tudat” is fejlődésen megy keresztül, ami így részét képezi az adott társadalom kulturális
evolúciójának is. Az információ gyors terjedésével az említett kulturális elemek
9
11. tömeges szinten terjednek tudatból tudatba, ami szintén hozzájárul a már említett
kollektív tudat folyamatos átalakulásához, persze azt a megfelelő szinten vizsgálva.
Dénes és Farkas (2007) úgy gondolja, hogy az emberi gondolkodás evolúciósan
nem fejlődött, csak az információ-feldolgozó segédeszközök erőteljes javulása zajlott le
idővel. Mint ahogy azt már korábban is kifejtettem, ennek ellentmondva én úgy vélem,
hogy mindennek megvan a maga evolúciója, csakúgy, mint a biológiai létezésnek, a
kultúrának vagy az emberi gondolkodásnak, amely utóbbi folyamat az eszközök
evolúcióját is elősegíti. A világ megismeréséhez és felfedezéséhez hozzájárulnak azok
az élmények, amelyek az éppen aktuális eszközökhöz kapcsolódtak. Ezek az
„életszakasz - technológia” találkozások korosztályokra jellemző világreprezentációkat
hoznak létre, amelyek jellemző gondolatokat alakítanak ki az illető fejében, a világ és az
egyén viszonyának értelmezése során. Ezzel kapcsolatban a generációkat tárgyaló
részben még bővebben írok.
További érdekes felvetése a már említett szerzőpárosnak (Dénes és Farkas,
2007), hogy az elektronikus társadalom helyét idővel a humán társadalom veszi át. Ezt
arra a megfigyelésre alapozva állítják, hogy az elmúlt 50-60 évben a társadalom
alapmodellje az ember felé mozdult el, amelyben a személyiség és a képességek
fejlesztése vált meghatározóvá. Vagyis „az informatikai eszközökkel megtámogatott új-
reneszánsz ember lesz a rendszer centrális magja” (Dénes és Farkas, 2007, 154 old.).
Bármennyire is humánközpontú a felvázolt jövőkép, azt mégsem lehet a technológia
nélkül értelmezni. Ahhoz, hogy bizonyosságot szerezzünk az internet alapú világfalu
adaptív működéséről, elég a Second Life birodalmának polgáraira gondolni, akik
bizonyos esetben igazán értékes és tartalmas tevékenységet2 is végezhetnek a virtuális
térben. A humánközpontú szemléletet tehát azzal együtt tudom csak elfogadni, hogy az
nem kizárást, hanem pozitív alkalmazkodást feltételez a technikai világhoz.
Ságvári (2008) bővebben ír arról, hogy az internet fejlődésével párhuzamosan a
másik technikai robbanást a mobiltelefon érte el, amely két elem összepárosítva hozza
ki igazán azt, amit az „always on” üzemmód kifejezéssel szoktak illetni. Manapság a
telefonok ötvözik a multimédiás szórakozást, a kommunikációt, az információszerzést
egy zsebben elférhető gépezetben, aminek hatására már a világ bármely pontján
kielégíthető az azonnali tudásvággyal párosuló szükséglet. A mobiltelefon társadalmi
hatásaival más okból is sokat foglalkoznak a kutatók (Csepeli és Prazsák, 2009), hiszen
2
Például szívműtétek virtuális lefolytatása az egyetemi előadótermeben.
10
12. az „elérhetőség” már kulturális normaként jelenik meg a szociális kapcsolatokban. Ez
az igény már a telefon megjelenésétől kezdve jelen lehetett az emberek szociális
kapcsolataiban, kiteljesedése mégis az „okostelefonok”3 megjelenésével jöhetett el.
A kulturális internethasználatra jó például szolgál Afrika az elmúlt évek adatait
tekintve. Jelenleg4 84 millió internet-képes mobiltelefon van Afrikában, és
feltételezések szerint 2014-re a telefonok 69%-kán fognak az emberek fellépni a
világhálóra. A kontinensen 1998-2003 között 1000%-kal nőtt a mobilfelhasználók
száma, és ez a szám azóta csak még tovább emelkedett (Kincsei, 2004).5 Az
mobilinternetes megoldás messzemenően olcsóbb (3 dollár hetente a letöltött adatokért),
mint a modemes változat (64K modem 16000 dollár volt havonta, ami 2000 környékén
redukálódott 3600 dollárra), így a legfontosabb kommunikációs eszközzé vált egész
Afrikában. A folyamatosan gyarapodó internetes szolgáltatások megfelelő eszközként
használhatóak a szociális háló kezelésére, illetve az információs társadalomhoz való
felzárkózásra egyaránt. Ennek megfelelően elfogadható az a megállapítás, hogy minél
egyszerűbb egy társadalom, annál inkább információs alapon szerveződik (Dénes és
Farkas, 2007).
A virtuális infrastruktúrával akár egy egész társadalmi struktúra is
„lebegtethető”, amelyhez kellenek online alkalmazások, illetve az azokat használó
személyek. Afrika helyzetéből adódóan volt racionálisan „rákényszerítve” a
mobiltechnológia használatára, amivel együtt az internetes kommunikációt és az online
életet elég gyorsan elsajátították.6 A fejlődési ugrással lehetőségük nyílik az embernek
arra, hogy csatlakozzanak az információ- áramlás központi folyásához, amely annál
hamarabb kezdi csiszolni a fejlődő személyt, minél hamarabb kezd el fürdőzni az
információ nyújtotta kielégülésben. A fiatalabb generációk akár csecsemőkoruk óta
építik a kapcsolatot a digitális világgal és az internettel, ezért vélhetően nagyobb
természetességgel nyúlnak egy új technikai eszközhöz is. A korosztályok közötti
különbséget a technológiai hozzáértést illetően mégsem lehet csupán a születési
dátummal magyarázni. Az eszközök7 kezelése bárki számára elsajátítható, csupán
3
Okostelefonnak nevezik azokat a készülékeket, amelyek alapvetően számítógépekhez hasonló
szolgáltatást képesek nyújtani. http://hu.wikipedia.org/wiki/Okostelefon
4
http://moreintelligentlife.com/content/ideas/jm-ledgard/digital-africa?page=full
5
Kincsei, A. (2004) A világ előrehaladása a mobilkommunikáció és mobiltechnológia terén 2004-ben.
Készítette: BME-UNESCO Információs Társadalom és Trendkutató Központjának kutatócsoportja
6
A technológia gyors elsajátítását magyarázhatja az eredményként kapott egyik klaszter megléte, amelyet
adaptivitásnak nevezek. A technológia megnevezést továbbá nem csak ergonomikus fogalomként
használom, hanem annak a használatával járó szabályokat és szokásokat is beleértem.
7
Eszköznek értem a technológia hardware és szoftvert részét is.
11
13. megfelelő mennyiségű időt kell vele tölteni. Ezt figyelembe véve a természetes
alkalmazás mégis azoknál a személyeknél figyelhető meg inkább, akiknél korai
életkorban elkezdődött a személy-technológia interakció, így mélyebb szintű
tapasztalatokkal és tudással rendelkeznek a digitális rendszerről. A következő részben
erről a generációról lesz szó, amivel részletesebb képet kapunk a digitális környezetben
nevelkedett személyek jellegzetességeiről.
2.1. A GENERÁCIÓ FOGALMA
Amikor generációról beszélünk, olyan korban egymáshoz közelálló személyek
csoportjára gondolunk, akik között létrejön egyféle szociális összetartó erő, amely
sokszor valamilyen jelentős történelmi vagy társadalmi esemény köré szerveződik.
Hunyadi (1999) továbbá úgy véli, hogy az irányvétel közössége, a közös feladatok, a
kihívások illetve a közös munka- és vitaélmények képesek a különböző életkorba
tartozó személyeket is egy generációba sorolni. Ezzel egyetértve én is úgy gondolom,
hogy az életesemények képesek felülírni az életkort, amennyiben egy adott generáció
meghatározásáról beszélünk.
Csepeli (2006) a jelenlegi időket információs korként értelmezi, amelynek talán
a legeltérőbb lehet a nemzedékformáló hatása az eddigi eseményekhez képest a
történelem során. Ezt az eltérést pedig az a jelenség okozza, hogy megvalósult az addig
alig ismert „hálózatiság” az emberek között (Castells, 2005 idézi Csepeli, 2006). Az
időbeli események tehát meghatározzák a világról és önmagunkról való gondolkodást
egyaránt. A környezetet az ember a születése idejétől kezdve tapasztalja, amely a
későbbiek során a múlt eseményeivel kiegészülve épül be a reprezentációs sémába. Az
egyén (nemzeti) identitására így hatással lesznek olyan történések, amelyek élményként
raktározódnak el a tudatban. A személyes emlékezeti rendszerbe való beépülés
szubjektív módon történik. Ezek az elemek bekerülnek az adott eseményt közösen
megélő személyek kollektív emlékezetébe is, mint meghatározó pontok. „Nemzedék
akkor születik, ha egy-egy korcsoport tagjai fiatal korban olyan éveket élnek meg,
amelyek után a társadalom, melybe beleszülettek, radikálisan megváltozik.” (Csepeli,
2003, 1. oldal). Csepeli (2003) „társadalmi imprinting”-nek nevezi azt a folyamatot,
amely már születésünknél meghatározza, hogy melyik generációnak a részesévé válunk.
Általában ezek a meghatározó események a történelemhez és nem a technológiai
fejlődéshez kapcsolódnak, habár manapság ez a kettő egyre több közös pontot tud
12
14. felmutatni. Ennek megfelelően jogos a felvetés, hogy bizonyos technikai fordulatok
ugyanúgy meghatározó hatásként lehetnek jelen egy ember életében, mint az egyéb
társadalmi, gazdasági vagy kulturális viszonyok. Belegondolva abba, hogy aki az 1990-
es években született, annak meghatározó élményt nyújthatott az első iPod megjelenése
vagy az első laptop birtokba vétele, illetve ő a fényképeket már számítógépen nézhette
meg, miközben az iskolatársával Skype-on8 csevegett (Ságvári, 2008). A technológia
hatását tehát nem lehet lebecsülni egy generáció feltárása során, így a következő
részekben további gondolatokat fejtek ki az úgynevezett „digitális generációt” illetően.
2.1.1. A DIGITÁLIS GENERÁCIÓ
Csepeli (2006) azon személyek csoportját nevezi digitális generációnak, akik az
infó-kommunikációs technológia korába születtek bele. A szakirodalmakat olvasva
további elnevezésekkel lehet találkozni, mint „digitális bennszülött” (Persky, 2001),
„netokrata” (Csepeli és Prazsák, 2008), vagy „IT generáció” (Ságvári, 2008), amely
elméletek néhol eltérhetnek az életkori besorolást illetően. Véleményem szerint viszont
az életkort nem lehet túl szigorúan venni a generációk különválasztása során, hiszen az
identitás alakulása szempontjából az életszakaszok illetve a megélt események lesznek a
meghatározó elemek. Ennek fényében nem lehet azt állítani, hogy a jelenleg felnövekvő
fiatalok mindegyike a digitális generáció tagja lenne, viszont több kutatás is arra az
eredményre jutott, hogy a nagytöbbségük aktívan megélik az jelen információs
korszakot (Csepeli, 2003).
A technikai eszközök kezelési ügyessége eltérő lehet a különböző korcsoportok
között, amiről már korábban is szó esett. A technológiával kapcsolatos korai élmények,
az agy plaszticitásának képessége, a rendelkezésre álló idő mind befolyásolja a
technológia felhasználásának mélységét, amire további belső és külső környezeti
elemek lehetnek hatással. A mostani fiatal ösztönösen, leírás nélkül, rövid idő alatt
képes elsajátítani bármely, még addig nem próbált technikát (Persky, 2001), mivel az
alapvető technikai elemekkel születésétől kezdve találkozik.9 Ebből adódóan sokszor
egy fordított szocializációs folyamatot lehet megfigyelni, amely során a fiatal tanítja az
idősebbet arra, hogyan boldoguljon a technikai dzsungelben (Csepeli, 2003). A
fejlődéssel való lépéstartáshoz így szükséges a technikai tudás folyamatos frissítése,
8
online kommunikációs eszköz.
9
A TeNeGen (2010) „Connect the teachers to reach and teach the Net Generation” című kutatás alapján.
13
15. viszont a gyors tanulási képesség miatt ez nem jelent megterhelő feladatot egy
„digitálisan jártas” személynek. Persky (2001) generációs adottságnak tulajdonítja a
fejlett térlátást (3D) és a vizualitásra való igényt, illetve megjelenik a többfókuszú
munkavégzés is (Ságvári, 2008), amelyhez egyféle türelmetlenség társul. A gyors
reakcióidőt tehát azzal magyarázza, hogy a fiatalok az interneten hozzászoktak ahhoz,
hogy minden gyorsan történik, és nem kell várni egy oldal betöltésére, sem egy
információ megszerzésére. A szociális háló kiterjesztése és ápolása további fontos
elemként jelenik meg ezeknél a személyeknél, így könnyen teremtenek kapcsolatot
egymással, amihez az internet egy igen jó környezetet biztosít. A generáció fogyasztását
egyféle tudatosság jellemzi,10 amely során elég hamar megtanulják, hogy a világhálóra
felkerülő információ bizonyos része hamis vagy pontatlan. Ahogyan régebben meg
kellett tanulni, hogy a „televízióban szereplő személy valójában nincs benne a
dobozban”, úgy most az internet szabályait is el kell sajátítani, hogy tudatosan lehessen
élvezni annak minden lehetőségét.
Murray (2004)11 amerikai társadalmakat vizsgált eredményeit összehasonlítva
Ságvári (2008) tanulmányában szereplő adatokkal az derül ki, hogy a magyar
társadalom fiataljai egyáltalán nincsenek lemaradva technikai fejlettségben nyugati
társaiktól. Vagyis ahogyan az Afrika esetében is megmutatkozott, az aktuális ország
gazdasági vagy társadalmi helyzete nincs hatással a technológiával kapcsolatos tudásra
és képességre, amennyiben elérhetőek azok az eszközök, amelyeken az összehasonlítást
végezzük. Ezt a megállapítást támasztják alá azok a TeNeGen12 kutatások által kapott
eredmények is, amelyek alapján az általuk netgenerációnak nevezett társadalmi réteg
jellemzőit próbálják meghatározni. Tehát egy olyan jelenségről beszélnek, amely szerint
a „művelt” személyek ösztönösen használják a technikai eszközöket, nem kell írásos
információ ahhoz, hogy annak működését elsajátítsák, és a működési elv nem is nagyon
érdekli őket. Ezt a dimenziót így digitális műveltségnek hívják, amelynek részét képezi
a digitális írástudás is (Dessewffy és mtsai, 2007).13
A digitális generáción belüli új képességek mellett egyes vélemények szerint
(Csepeli, 2003, 2006) megjelennek bizonyos káros tényezők is. Az internet és a
10
Digitális média tények könyve (2011), Kreatív XX. Évfolyam 7. Szám melléklete
11
Murray, R. (2004). Personal communication. Id. Oblinger, D. és Oblinger, J. (2005). Is It age or IT:
First steps toward understanding the net generation. http://net.educause.edu/ir/library/pdf/pub7101.pdf
12
A kutatás (2011) online elérhetőségét azóta korlátozták személyiségi jogokra hivatkozva. A kutatás
során alapvetően a 16-25 éves korosztályra fókuszáltak. http://www.tenegen.eu/tmoodle/login/index.php
13
A digitális írástudás fogalmát a digitális fejlettség meghatározása során szokták megemlíteni, amelynek
a mérése az informatikai eszközök felhasználására fókuszál. (WIP kutatás, 2007)
14
16. keresőprogramok miatt az emlékezés szerepe háttérbe szorul, és egy idő után az teljesen
elsatnyul. Ezt a folyamatot én inkább úgy magyarázom, hogy az agy emlékezési
funkcióját megsegíti egy külső eszköz, amivel evolúciósan előnyösebbé válik a funkció
kihelyezése, hiszen redukálódik a mentális megterhelés. Az emlékezési struktúra ezzel
együtt átalakul, amelynek részévé válnak a technológia fejlődésével létrejött
„kihelyezett memóriák” mint az adathordozók vagy maga az internet. Az adatok
tárolása többé nem az agyban történik, elég csak az elérési útvonalra emlékezni, amelyet
másokkal is szabadon meg lehet osztani. Így a külső memória nem csak az egyén
érdekét szolgálhatja, hanem tudásmegosztó hálózatok kiépülését is eredményezheti,
amely céllal végül is az internet is létrejött. „A közösségi tudás és a közösségi
emlékezet teljesen másképpen szerveződik, ha a rendezőelveit nem egy központi
tekintély, hanem maguk az emlékezők, az élmények hordozói biztosítják. Akik egy-egy
tartalmat hasonló módon jelölnek, azok szemantikai közösséget alkotnak. A közös
kategorizációk mentén teljesen új felhasználói közösségek jönnek létre, melyek tagjait a
közös világlátás, valóságfelfogás és értelmezés jellemzi” (Csepeli, 2008, 6. oldal). A
következő részben az internet hatásairól írok bővebben.
2.2. AZ INTERNET
Egy 2008-as statisztikai jelentés szerint az internetre kapcsolódó személyek
száma elérte az 1,4 milliárd főt (Csepeli, 2009), amely adatot a Wikipédia14 tudása
máris felülír. Ezek szerint manapság 4 milliárd ember használja a világhálót személyes
vagy üzleti célra. Habár a magyar felhasználók többsége pozitívan áll a technológiai
fejlődés és a világ átalakulásának kapcsolatához, akadnak olyanok, akik a lentebb
található ábrán (Ábra 1.) feltüntetett okok miatt tudatosan hárítják az internet
használatát (Dessewffy és mtsai., 2007). Az alapul vett kutatás15 kimutatta, hogy az
életkor növekedésével erősödnek és bővülnek azok a kognitív indokok, amelyek gátat
szabnak az internet megismerésének, illetve a számítástechnikai eszközök
használatának egyaránt.
14
http://hu.wikipedia.org/wiki/Internet
15
Jelentés a World Internet Project 2007. évi magyarországi kutatásának eredményeiről. Jelenleg ez a
legfrissebb elérhető változat, amelyet az évszámnak megfelelően kell kezelni.
15
17. 1.Ábra: internettől való távolmaradás kognitív és materiális okai 2007-ben a magyar társadalmon belül
Mivel az említett kutatás elég régen történt, így érdekes lehet azt megismételve
megnézni, hogy miben változott az emberek gondolkodása az internetet és a
számítástechnikát tekintve.16
Amikor az internetről beszélünk, azt mindenképpen ki lehet jelenteni, hogy
segítségével felgyorsult a világ explorációja, hamarabb kerülnek a tudatba azok az
információk, amelyek különböző fejlődési (oktatási) szinteken kerülnének csak elő. A
világ így annyira kinyílik, hogy a rengeteg információt felesleges is lenne mentálisan
elraktározni, tehát szükségessé válik a már tárgyalt kihelyezett memóriák használata. Az
emberi agy és a számítástechnika kapcsolata viszont nem csak ilyen szempontból
érdekes kutatási terület. Csepeli (2006) szimplán azzal az analógiával él, amely szerint
az internet az emberiség agya. Elgondolását azzal (is) bizonyítja, hogy összeveti az agyi
és az internetről alkotott17 térképet, ami ránézésre hasonló mintázatot mutat. Ahogyan
az idegsejtek kapcsolódnak egymáshoz, úgy teszik azt a különböző információk is a
világhálón, amely kapcsolatokból konstruálódik a tudat (Csepeli, 2007), legyen az
személyes vagy kollektív. Habár a képi analógia inkább érdekesség, viszont az internet
tudástárát ténylegesen lehet úgy értelmezni, mint egy kollektív tudatot, ahol nagyon sok
agy kapcsolódott össze egy közös térben, hogy megoszthassa a benne rejlő tartalmat.
Ezen a közösségi elven szerveződött a Wikipédia is, amely egy önmagát fejlesztő
tudástárként funkcionál.
16
Ennek feltárása megfelelő eszközéül szolgálhat az általam is használt memetikai módszertan.
17
Lyon (2003) létrehozta az internetes kapcsolódás térképét, amely nagyon hasonlít az agyi neuronok
agyban megfigyelhető mintázatára. http://www.opte.org/maps/
16
18. Mindezek alapján érdekes kérdésként merül fel, hogy a web 2.018 (Meskó és
Dubecz, 2007) irányvonal, és a „wiki motorral” megáldott internetes weboldalak milyen
formában alakítják át az emberiség kommunikációját és a kollektív tudását (Csepeli,
2008). A technológia és az internet egy új felületet ad a szociális érintkezésre, ami
megalkotja azt a globális jelenséget, hogy az emberek folyamatos összeköttetésben
élhetnek egymással. Az emberi kapcsolatok csatornáinak bővülése így a tudásra is
hatással van, annak egy új formáját alakítja ki, amelynek mintáit, eljárásait és
módozatait a régi tudással össze kell kapcsolni, hogy a történelem folyama ne szakadjon
meg. Ezt Csepeli (2008) „wiki-tudásnak” nevezi, ahol a „wiki” szó „az
együttműködésre, a kölcsönösségre, a közösségre, a külső és belső világra vonatkozó
tudásunk kollektív természetére utal informatikai keretben.” (Csepeli, 2008, 8. old).
Vagyis a felhasználók világról alkotott reprezentációi íródnak itt le (akár tudományos
szinten), amelyeket a szakterülethez tartozó személyek felügyelnek és kontrollálnak.
Csepeli (2008) ez utóbbi folyamatot Darwin evolúciójához hasonlítja, ahol a túlélésre
alkalmasat továbbengedik, de az arra alkalmatlant blokkolják. A korábbi társadalmak
mintájára („Gemeinschaft” típusú közösségek), ahol a dalok, mítoszok, emlékek,
hagyományok, mondák és mágikus rítusok szájról szájra terjedtek, az internetes
közösségeket is lehet úgy értelmezni, mint egyféle „digitális-nép” a digitális világban.
Összességében azt állítom, hogy az internet és a kultúra között pozitív kapcsolat
van, amely annál erősebb, minél szorosabb az egyén kapcsolata az internettel és az arról
elérhető tudással. Ezt az állítást tovább bizonyítják a Csepeli és Prazsák (2008) kutatása
által kapott eredmények is, amely kutatás részleteibe most nem megyek bele. Helyette, a
következő részben röviden beszélek az internet és információ kapcsolatáról, amely
környezet elég erős kognitív adaptivitást követel a felhasználók számára.
2.2.1. INFORMÁCIÓS KÖRNYEZET AZ INTERNETEN
A digitálisan szocializált személy életében az internet meghatározó
információforrásként van jelen, habár a médiafogyasztásra tett hatását manapság
mindenki érezheti. Érdekes módon az internetet használó személyek minden
információforrást (újság, rádió, televízió, könyvek, internet) fontosnak tartanak
valamilyen módon az informálódás szempontjából, viszont azok, akik nem használják
az internetet, csupán az újságokat, rádiót és televíziót tartják meghatározó forrásnak
18
http://hu.wikipedia.org/wiki/Web_2.0
17
19. (Dessewffy és mtsai., 2007). Az internet-használó személyek talán jobban tisztában
vannak az információ fontosságával, illetve azzal, hogy a keresett tudáselemeket az
internet önmagában egyesíti.
Az internet gyakorlatilag minden információt elérhetővé tesz, ami így
folytonossá teszi a kommunikációt, legyen az inter- vagy intraperszonális. Utóbbi
esetben a belső gondolatok folytonosságához járul hozzá az, hogy az interneten
megtalálható információ kitölti a gondolkodás során felmerülő tartalmi hézagokat. Az
internettel tehát szabadságot kap az egyén ahhoz, hogy a számára fontos tudati
tartalmakat megtalálja, és felhasználja a világról kialakított reprezentációja mentális
megalkotásában. Azzal nem mondok újdonságot, hogy az ember szeret új dolgokról
hallani, illetve addig ismeretlen dolgokat megismerni. A könyv, a rádió, a telefon és a
TV meghatározott mennyiségű információt bocsát rendelkezésre, illetve meghatározott
korlátokkal szabályozza a világról való gondolkodást. Ezzel azt akarom mondani, hogy
a belső világ, az elképzelhető lehetőségek és a személy önmagáról elképzelt képéhez
használt környezeti elemek korlátozott mennyiségben vannak jelen akkor, ha más
emberek által összeállított információhalmazból lehet válogatni. Ez tehát gátként jelenik
meg az információs önmegvalósulás előtt, amely akadály az internet használatával
szűnik meg igazán.
A kérdés ebben az esetben már csak az, hogy vajon ténylegesen felkészültnek
mondható az emberiség arra, hogy önmaga szűrje meg a rázúduló információt. Hiszek
abban, hogy az emberek gyorsan képesek alkalmazkodni a megváltozott környezethez,
amely folyamat során inkább kognitív adaptációról van szó, mint biológiai
átalakulásról. A történelmet tekintve az emberiség a környezet megformálása révén
folyamatosan képes volt fennmaradni a fajok között, így az internettel felszabadított
információ-mennyiség rendszerbe foglalása, és annak átlátása sem okozhat gondot. Az
pedig egyéni döntésként jelenik meg, hogy ki mennyire vonja ki magát az említett
alkalmazkodási folyamatból, vagy éppen mennyire érzi azt a saját fejlődési útjának. A
tudatos internethasználat segít az információhalmazok kezelésében és annak
rendszerszerű átlátásában, amely viselkedéssel így együtt jár annak az érzete is, hogy a
személy képes kontroll alatt tartani a digitális világ fent említett hatásait és
folyamatait.19
19
A tudatosság és a kontroll megléte fontos elemként jelent meg az interjúban részt vett személyek
gondolkodásában.
18
20. 2.3. ÖSSZEFOGLALVA A TÁRSADALMI ÉS GENERÁCIÓS ELMÉLETEKET
A fiatal generáció tagjai már egy olyan világba születnek, illetve születtek bele,
amelyben nem kell várni a hétvégi Walt Disney-re, ha mesét akarnak nézni, illetve az
sem jelent különösebb problémát, hogy lemásoljanak egy kazettát,20 esetleg
hozzájussanak egy írott CD-hez. A digitális technológia korában született személyek
napi rutinját képezi az internet, illetve a különböző digitális eszközök használata
(Ságvári, 2008). A félreértések elkerülése végett nem arról van szó, hogy minden ilyen
illetőt műszaki „geek”-nek21 kellene nevezni, akik a technológia világában lelnek az
önmegvalósulás útjára, hanem inkább arról, hogy élnek a technika adta lehetőségekkel,
és természetes módon élvezik az általuk biztosított előnyöket. Ennek értelmében a
digitális technológiát használják zenehallgatásra, adatszerzésre, kreatív önkifejezésre
(blogok22 írása, videók, képi, hangi anyagok készítése virtuálisan, saját honlap alkotása)
és kommunikációra is. A videó-megosztásra specializálódott weboldalak (mint a
„youtube.com”) ugyanúgy részét képezik a személyes kommunikációnak, mint az
online chat, az email vagy a telefon használata. Ezek a felhasználók aktívan részt
vesznek digitális környezetük alakításában, és sokrétű kapcsolatokat hoznak létre
egymás között, amivel egy komplex szociális háló keletkezik. Az említett
alkalmazásokhoz természetesen további, a web 2.0 névvel illetett technológiai
lehetőségek is társulnak (Ságvári, 2008; Meskó és Dubecz, 2007).
Bell és Consalvo (2009) szerint a virtuális kultúra az összes kultúrát magába
foglalja egyszerre, hiszen az internet maga is azokon az embereken keresztül épül, akik
azt rendszeresen használják. Ezért a világháló megtalálhatóvá teszi a különféle kultúrák
mindennapos normáit, fejlődését, veszélyeit, zavarodottságát és lélegzetelállító elemeit
egyaránt. Az offline- és online23 világ megkülönböztetése helyett így inkább arra
kellene fókuszálni, hogy az utóbbit úgy kezeljük, mint egy lehetséges teret az életre.
Amennyiben megnézzük, hogy az internet mennyire átszövi a jelen életet, joggal lehet
azt feltételezni, hogy az emberiségnek szüksége van egy olyan helyre, ahol több dolgot
valósíthat meg, mint fizikai környezetében. Bell és Consalvo (2009) tehát úgy gondolja,
hogy az emberek a külső24 elemeket beemelik a virtuális világba, és azokat az adott
feltételek szerint építik be az online kultúrába. A virtualitás nem egy friss találmány,
20
http://hu.wikipedia.org/wiki/Magn%C3%B3kazetta
21
http://hu.wikipedia.org/wiki/Geek
22
http://hu.wikipedia.org/wiki/Blog
23
http://en.wikipedia.org/wiki/Online_and_offline
24
Ez alatt értem a külső az interneten kívüli környezetet és a személyes gondolati elemeket is.
19
21. hiszen eddig is megjelent a képzelet útján minden olvasott könyvben vagy megnézett
filmben, ami most már egy megfogható interaktivitással párosul.
Az internetes világfaluban keveredő kulturális elemek és fellazult normák
hatására viszont nehezebb az azonosulási pontokat meghatározni egy identitását kereső
személynek. Identitásprobléma25 léphet fel abban az esetben, amikor a társadalom
növekvő tagoltságot mutat, az egyén individualizációja a kibontakozás útjára lép,
viszont az előre kialakított és készen átvehető identitáskategóriák elválnak az alapjuktól,
vagyis átalakulnak. A gyorsan változó világban Pataki (1995) egy stabil-identitás
nélküliséget feltételez. A társadalmi kategóriák elárasztják az egyént, aki így nem tud
elköteleződni egy adott kategória irányába, hanem próbál minél inkább alkalmazkodni
az aktuális környezethez, és annak meghatározó tényezőihez. A szerző szerint továbbá a
valóság dekonstruálja az Én-t, amely egy cseppfolyós, viszonylagos jelenségként lesz
megfogható a változékony világban. Arról még a későbbi fejezetek során bővebben
beszélek, hogy az identitás - és vele az énkép (Markus és Wulf, 1987) is - egy
dinamikusan felfogható pszichológiai konstruktum, tehát képes a folyamatos
átalakulásra. Zurcher (1977, idézi Pataki, 1995) a „változékony én” fogalmával úgy
gondolja, hogy habár maga a rendszer változásra orientált, az én folytonosságának
megélése mégis megteremti annak stabilitását. Ebből az következik, hogy
mindenképpen van egy stabil létező, amely állandóan képes egy definíciót szolgáltatni
arra a kérdésre, hogy kik is vagyunk valójában.
Az identitás pszichológiai tárgyalása a következő fejezetekben tovább
folytatódik, majd a narratíva elméletek bemutatását követően a mémelméletek
magyarázatára térek át, amely gondolatokat összekapcsolva fogom értelmezni digitális
identitást is. Mindezek előtt az említett identitásrész feltárását egy rövid
összefoglalással kezdem néhány szakirodalmi megállapítást alapul véve, hogy teljesebb
képhez jussunk az identitás és a digitális környezet viszonyát illetően.
25
Az egyén önmeghatározási feszültsége és nehézsége (Pataki, 1995)
20
22. 3. A DIGITÁLIS KÖRNYEZET ÉS AZ IDENTITÁS VISZONYA: INTERNETES
26
IDENTITÁSLABOR
„A technika; jobban mondva: a rendelkezésre álló technikán túl is megvalósítható
technika, röviden a technológiai álom. Ennek az álomnak az értelmében az agy a
személy teljes értékű helyettese. Az agy a csúcstechnológia célpontja. A sejtosztódási, a
szervátültetési, a kettőztetési és távszállítási kísérletekben az agy jeleníti meg a
manipulálható embert. Ezzel az agyi manipulációk által illusztrálható technológiai
álommal vállal közösséget fogalmi síkon az azonosság személytelen tárgyalása.” –
(Ricoeur, 1999, 387.old)
A technológia és személy kapcsolatának értelmezése sok embert foglalkoztatott az
idők során, akik különböző perspektívába állították ezt az érdekes kapcsolatot. Csepeli
(2009) úgy véli, hogy az internettel az egyén individualizációja jön létre, amely során a
mindennapokban a személyiséget összeszervező Én szétesik a láthatatlanság, a
névtelenség és a testi érintkezés nélküliség okán. Ennek kapcsán továbbá úgy gondolja,
hogy „a web sokfélesége és hajlékonysága miatt a felhasználók egyszerre nagyon
sokféle közösséghez tartozhatnak, ami azt eredményezi, hogy nincs rögzült
identitásuk.” (Csepeli, 2008, 5. oldal). Ezt a felfogást képviselte Pataki (1995) is,
amelyről korábban már szó esett. Wallace (2002) elképzelése szerint az internet teret
biztosít arra, hogy az identitásunkat feszegessük, kipróbálva különböző lehetséges
alternatívákat. A névtelenség és a kitárult szabadság teret biztosít arra, hogy
kipróbáljunk bizonyos szerepeket, illetve olyan identitással „díszelegjünk”, amely aztán
vagy megmarad az öndefiniálás során, vagy kiszelektálódik abból. Ezért nevezi Wallace
(2002) az internetet egy „identitáslabornak”, amelyet jelen esetben én is találó névnek
gondolok a fent említett kapcsolat meghatározására.
Az internettel tehát egy olyan környezet jön létre, amelyben az identitás
szabadabban formálódhat, mint azt a korábbi „analóg rendszer”27 korlátozó tényezői
között tette. Salazar (2006) bizonyos „Massive Multiplayer Online Role Playing
Games” (MMORPG)28 környezetben vizsgálta meg azt, hogy a személyeknek hogyan
26
Wallace (2002)
27
A fogalom alatt azokat a körülményeket értem, amelyek a digitális kultúra robbanása előtt fennálltak. A
műszaki szótárak az analógot a digitális ellentétjeként értelmezik.
28
Nagyon sok szereplős online szerepjáték. http://hu.wikipedia.org/wiki/MMORPG
21
23. változik az online játékban felvett szerepe, illetve az milyen hatással van a szociális
identitásukra. A szerző modellje szerint a szociális identitás több mint statikus jelenség,
ugyanis az folyamatosan változhat a csoport jellegzetességének illetve karakterének
megfelelően. Továbbá úgy véli, hogy a szociális identitás egy olyan kulturális
konstruktum, amely a kezdeti csoporttagság során kialakul, majd tovább formálódik
annak tükrében, ahogyan az egyén részévé válik egy újabb csoportnak, vagy
éppenséggel leválik arról. A formálódás egy soha véget nem érő reprodukciós folyamat,
amely során az egyéni szociális (társadalmi) identitás úgy van kifejezve a csoport
valóságában, mint egy sor instabil szociális reprezentáció, eszme és kollektív
konstrukció, amely jelentéssel bír a többi tag számára, és amely különböző szimbolikus
kódokban vannak leképezve. Garcia (1996, idézi Salazar, 2006) elméletét elfogadva
ezek a szimbolikus kódok képezik a csoport szociális reprezentációjának a struktúráját,
illetve annak egy értelmezési keretet is biztosít az egyén és a tagok számára. Ezek az
alapvető identitásépítő elemek tartalmazhatnak narratív kódokat, térbeli kódokat,
beleértő/kizáró kódokat, illetve olyan identitás határokat is, amelyek egymással
interakcióba lépve meghatározzák a virtuális környezetben a különböző
csoportkategóriákat (Salazar, 2006).
Az online közösségi terekhez való csatlakozást továbbá Csepeli (2006) egy
„logidentitáson” keresztül gondolja el, amellyel az illető bármivé és bárkivé válhat,
hiszen az anonimitás felszabadító ereje hat rá. Az a lehetőség, hogy bármilyen virtuális
(pl. játék) csoport tagja lehet az ember, hozzájárul az identitás kialakulásához csakúgy,
mintha egy fizikailag érzékelhető közösség tagja lenne a személy (Csepeli, 2003). A
fantáziálásnak van egy mágikus ereje az önmeghatározásban, amit a gyerekek már kicsi
koruk óta folytatnak. A digitális generáció számára a személy bármit létrehozhat vagy
„elpusztíthat” az interneten, ezáltal felértékelődik az Én szerepe is.
A határ elmosódik, amely a valóságot elválasztotta a nem-valóságtól, és amelyet
az előtte lévő generációknak még sikerült racionálisan fenntartania. Csepeli (2003) ezt
alapul véve azt mondja, hogy jelenleg egyre nehezebbé válik elkülöníteni a racionálist
az irracionálistól. Azzal, hogy bárkivé és bármivé „átalakulhat” az ember az interneten,
egy új szabadságeszme születik, ahol nincs sztereotípia vagy fizikai adatok általi
megkülönböztetés. Ezen felül a társadalmi szokásnormák is megváltoznak, amelyek
elhagyása szabad utat ad a személynek az identitáspróbákhoz (Stalder, 2000). Egy
online csoportban tehát nincs megkülönböztetés, így mindenki megtalálhatja a számára
22
24. megfelelő közösséget, amely biztosítja a folyamatos társaságot, és felszámolja a
magányosan eltöltött órákat (Kim, 2009).
Az említett „kísérletezés” arra is vonatkozik, hogy olyan információkat közöl
magáról az illető, amelyek elfedik a valóságot, legalábbis az internetes közösség tagjai
előtt mindenképpen. Ezt a folyamatot maszkolásnak nevezik bizonyos szakirodalmak
(Wiszniewski & Coyne, 2002), amely nagyobb szabadságot biztosít a
véleménynyilvánításban, és a valós identitást is megvédi az esetleges támadásoktól. Az
emberek nagyon gyorsan jutnak el az első ítéletig, még akkor is, ha a legcsekélyebb
információ birtokában vannak egy bizonyos illetőről. Az interneten így sokszor csak
annyit látni, amennyit bárki el akar árulni magáról, viszont a legapróbb (de feltűnő)
információból is messzemenő következtetésre jutnak a szemlélődő személyek, amely
gondolatok sokszor nehezen mozdíthatóak. Ezért sokszor hajlamosak vagyunk a
pozitívabb önképek kialakítására, illetve az online személyiségünk kicsinosítására
(Wallace, 2002). Egy bizonyos közösségi oldalon29 folytatott kutatás továbbá azt
mutatta ki, hogy a személyek azon viselkedése, hogy a külvilág felé pozitívabb
helyzetben tűntetik fel magukat, fejlesztően hathat az identitás alakulására (Zhao és
mtsai, 2008). A lehetséges énkép (Markus és Nurius, 1986) megélése tehát motiválóan
hat arra, hogy az ne csak egy lehetséges-, hanem a valós identitás részévé váljon.
Az említett kutatások, eredmények és elméletek mind arra vonatkoznak, hogy a
technológia, az internet és az információ megváltoztatja azon folyamatok minőségét,
amelyek korábban is jelen voltak az identitás kialakulása során, csak sokkal korlátoltabb
formában. Ahhoz, hogy egy személy megtalálja azt a definíciót, amellyel
legpontosabban meghatározza önmagát, sok olyan dolgot is meg kell tapasztalnia,
amelyek csak a világháló adta környezeti feltételek mellett kivitelezhetőek.
Habár ez a fejezet eléggé az internetre fókuszálva közelítette meg az általam
vizsgált digitális identitást, mégsem állítom azt, hogy az csak az interneten megtalálható
lenyomatból tevődne össze, mint az online vagy a virtuális identitás. Ugyanis a jelenleg
kutatott konstruktum is részét képezi annak az én-rendszernek, amely elemei
előkerülnek az önmagunkról való gondolkodás során, tehát elsősorban a digitális
identitásrészt nem az interneten, hanem az emberek fejében kell keresni. A következő
részben további szakirodalmak alapján részletezem az identitás fogalmát, amivel nem
29
www.facebook.com
23
25. csak az elméleti megközelítéseket mutatom be, hanem az identitás komplex jellegére is
kitérek.
4. AZ IDENTITÁS
Dolgozatomban próbálok minél nagyobb betekintést nyújtani az identitás
pszichológiai értelmezésébe kiemelve azokat a sarkalatos pontokat, amelyek hatással
vannak a fejlődési szakaszokra, illetve a tudati struktúra összeállására. Habár a téma
komplexitása igen terjedelmes összefoglalást kívánna, a dolgozat korlátai miatt
próbálok a releváns elméletekre koncentrálni, amivel remélem, hogy egy érthető és
részletes megvilágításba helyezem az identitás fogalmát. A fejezet elején röviden
kifejtem, a szakirodalmat felhasználva, hogy mit is értek az identitás és az „Én”
definíciója alatt, és egyben kitérek azok fogalmi szétválasztására is. A fejezet végén
kiemelt hangsúlyt fektetek a narratíva elméletek bemutatására, amelyek magyarázatot
jelentenek többek között arra, hogy a személy hogyan képes koherensnek megélni saját
létezését annak ellenére, hogy nem minden szituációban viselkedik azonos módon. A
narratíva elméletek továbbá jó alapot biztosítanak arra, hogy az identitás memetikai
eszközökkel is vizsgálható lehessen, amely megközelítést a kutatás során is figyelembe
veszek.
4.1. FOGALMI BEVEZETŐ
Pataki (1981) szerint az identitás szó nem a pszichológusok (vagy
szociológusok) tollából pattant ki, hanem elsőként a történészek magyarázták ezzel a
közös nemzeti tudatot és a kulturális összetartást az embereket figyelve. Ettől
függetlenül mégis azt lehet mondani, hogy Erikson foglalkozott először behatóan a
témával, és ő volt az, aki kidolgozta a most is használatos pszichológiai fogalmat.
Erikson (1969) elmélete szerint az identitás a pszichoszociális fejlődés30 egyik
szakaszának eredményeként jön létre, amikor a serdülők újra megküzdenek az addig
fellépő krízisekkel, csak egy másik minőségben élik át azokat. A folyamat végére
(adaptív feldolgozás esetén) egy szilárd identitás keletkezik, amely a stabil személyiség
alapjául szolgál.
30
Erikson pszichoszociális fejlődési modellje bővebben megtalálható az 1. melléklet táblázatában.
24
26. Az identitás az én-rendszer meghatározó elemeként van jelen, és öntudattal látja
el a személyt. Arra a kérdésre, hogy „ki vagyok én”, az identitásunkkal válaszolunk
még akkor is, ha annak kialakulása legnagyobb részt tudattalanul történik (Erikson,
1968; idézi Nagy, 2011). Az identitás lényege, hogy térben és időben egy folyamatosan
létező öndefiníciót biztosítson, ami egyféle azonosságot jelent mind az egyén, mind a
külvilág számára (Pataki, 1987). Azt később láthatjuk, hogy az identitás dinamikus
jellege miatt az egyén különböző szituációkban eltérően viselkedik (Pataki, 1991),
viszont ezzel a kialakult azonosságtudata nem változik meg. Ez a ragaszkodás az
állandósághoz biztosítja az interferencia feloldását, amikor a viselkedés eltér a
megszokottól. Az identitás tehát egy definícióként szolgál az Én31 (Self) számára az
önmeghatározás során, amely én-fogalom viszonylag azonos módon rögzül a külvilág
számára is. Szakdolgozatomban az identitás meghatározását a narratíva elméleteket
alapul véve végzem el, amely megközelítés Pataki (1995) állítása szerint magyarázattal
szolgál a személy harmonikus koherencia érzetére is.
4.2. AZ ÉN ÉS AZ IDENTITÁS
Mivel az Én és az identitás külön pszichológiai fogalomként jelentkezik, így
érdemesnek tartom azokat különválasztva is részletezni. „Az én egyediségünk
személyes élményét kifejező szavunk. Olyankor használjuk, amikor azt akarjuk jelezni,
hogy másoktól elkülönült egységként létezünk: a magunk módján érzékeljük a
külvilágot és önmagunkat, a magunk módján érzünk, akarunk, cselekszünk, és
mindenről – legalább élményszintű – tudomásunk is van, mint ahogy arról is, hogy testi,
lelki, magatartásbeli változásaink ellenére rendelkezünk egyfajta térbeli és időbeli
folytonossággal.” (Komlósi, 2003, 21. old). Az én-kutatások alatt az Én-t mindig
azokkal a szavakkal fejezték ki, amelyek éppen „divatosak” voltak az adott korban
(Linville és Carlston, 1994), ezért lehetne azt hívni „Self”-nek, „I”-nak vagy „ego”-nak
is.
Pataki (1987) feltevése szerint az Én a társadalmi és társas folyamatok terméke,
egy pszichikai alakzat, amely az ontogenezissel fejlődik ki. Továbbá az identitást az én-
rendszer meghatározó részének véli, amelynek két gyújtópontját említi. Az egyik a
személyes identitás, amely a szubjektív individuum folytonos létének és
31
Továbbiakban az Én szót használom az említett pszichikai jelenség leíráása, ahogyan azt Komlósi
(2003) is javasolja.
25
27. azonosságának a pszichikus leképződése. A másik pont a szociális identitás, amely az
egyén sajátos társadalmi minőségének és különlegességének a meghatározása. A
személy viselkedésének konzisztenciája a személyes identitás átélésének erősségétől
függ, viszont a szociális identitás is befolyásoló hatást gyakorolhat egy adott
szituációban. Erikson (1959) olyan kohézióról beszél, amely nemcsak az
önazonosságra, hanem a szociális világgal való kapcsolatra is egyaránt kihat. Az
énelméletek többféle énképet (Markus és Nurius, 1986) - aktuális, elvárt, ideális,
távolított…stb. - fogalmaznak meg, amelyek különböző módon hatnak az önmagunkról
való gondolkodásra. Ennek tükrében beszélhetünk különböző identitáskategóriákról
(Pataki, 2004) is, amelyek az adott szituációhoz alkalmazkodva kerülnek előtérbe.
Összefoglalva azt mondhatom, hogy a személyes identitás az Énnel való
azonosulás élményének megélésével jön létre. A szociális identitás pedig az én-
pszichológia tágabb keretei között van vizsgálva, mint az „én-nek nevezett hipotetikus
konstrukció sajátos ››alrendszere‹‹, összetevője vagy aspektusa.” (Pataki, 1981, idézi
Pataki, 2001, 13. old). Az identitást tehát úgy kell értelmezni, mint egy dinamikusan
vibráló pszichikus folyamatot (Pataki, 1987), amelyet két alapvető motiváció vezérel: az
önmeghatározás és a valahova tartozás. Ennek részletesebb kifejtése következik a
további fejezetekben.
4.3. AZ IDENTITÁS MEGHATÁROZÁSA
A pszichológiai identitáselméleteket három nagy kategóriába lehet sorolni,
amelyek abban különböznek lényegében egymástól, hogy az identitás mely aspektusára
fókuszálnak. A csoportokat Pataki (1980) egyik tanulmányában részletesen tárgyalja,
így itt csak összefoglalva említeném meg azokat.
1. Vannak azok az elméletek, amelyek nem választják külön az Én és az identitás
fogalmát abban az esetben sem, ha tudják, az utóbbi az Én egy sajátos aspektusát
alkotja. Az identitás vizsgálatánál továbbá nem emelik ki külön, hogy annak
definíciójában benne van a társadalmi azonosságtudat is (Miller 1963, Codol,
1979, idézi Pataki, 1980).
2. Vannak a helyzeti (szituatív) identitáselméletek, amelyek az aktuális identitást
vizsgálják, amely az aktuális szituáció és a mindennapi események
26
28. kölcsönhatásaként jön létre, és működik (Goffman, 1963; Krappman, 1975,
idézi Pataki 1980).
3. A harmadik kategóriában pedig a strukturális identitáselméletek (Pataki is ide
sorolja magát) vannak, amelyek a „teljes Én struktúráját” a „teljes társadalmi
folyamatok” letükröződésében látják. Ezek az elméletek az identitást csak a
társadalmi struktúrákhoz, illetve a kulturális- és szerepmodellekhez kapcsolódó
környezetben vizsgálják, és értelmezik. Napjainkban a kategorizációs elméletet
valló és folytató bristoli iskola képviseli legbiztosabban ezt az irányvonalat.
(Erikson, 1968; Turner, 1975, 1978; Tajfel, 1981, 1982, idézi Pataki, 1980)
Ahogyan arról már szó esett, Erikson (1969) a pszichoszociális modellt
használja elméleti keretnek az identitás magyarázatára, amely elgondolás szerint a
személy folyamatos változásokon megy keresztül az élete során, és folyamatosan
megoldandó problémákkal találja szembe magát. A különböző életszakaszokban így az
életkorra jellemző „krízisek” jönnek elő, amelyek adaptív feloldása során egy magasabb
kompetencia-szintre kerül az egyén. A változtatásra tehát mindig képes az ember, így a
fejlődési út is kitart élethosszig. Egyetértve az elmélettel én is úgy gondolom, hogy az
identitás kialakítása a serdülőkor kezelendő problémája, viszont annak stabilizálása és
megszilárdítása csak későbbi életkorra tehető. A serdülő fiatal a korábbi
életszakaszokban elért eredményeket (bizalom, autonómia, kezdeményezés) integrálja
magába (Erikson, 1990), ami nem egyszerű összegzés, hanem egyfajta pszichológiai
rendező és strukturáló mechanizmus. Az identitás kialakításába beletartoznak azok a
folyamatok is, amelyek során az egyén megalkotja az énképeket, és azokat integrálja a
magáról való gondolkodásba. Így lesznek jelen a fantáziái, hiedelmei, normái és értékei
az identitás-struktúrában, amely elemeket felhasználva a személy képessé válik
megfogalmazni az elképzeléseit a jövőbeli önmagára vonatkozóan is. Markus és Nurius
(1986) az utóbb említett folyamat eredményét nevezi az elképzelt Én-nek. Mindezek
mellett az identitás kialakulása nagyrészt tudattalanul történik, viszont annak
szerkesztési fázisa tudatos összpontosítást követel meg (Erikson, 1990). Ennek
értelmében az önmagunkról való tudatos gondolkodás hozzásegít a kívánt identitás
eléréséhez, viszont annak strukturális egységbe rendeződése nem tudatos
mechanizmusok által jön létre.
27
29. Az identitás fejlődése során a társas kapcsolatok szociális tükörként szolgálnak a
személynek abban, hogy önmagáról szociális értékkel rendelkező információhoz jusson.
Az ember számára a társadalom jelenti a világ többi élőlényétől való elhatárolódás
közegét (Pataki, 1981), és azon belül kell meghatároznia magát mint egyedi- és mint
társas létezőt. Ezek alapján az identitás egyszerre értelmezhető egy belső és egy külső
azonosságtudatként, amely néhol eltérő, mégis összefüggő azonosítási pontokból
tevődik össze. Ilyen viszonyítási elem lehet egy csoport, egy eszme, esetleg egy elvont,
szimbolikus vagy virtuális képződmény is (Pataki, 1981). A következő pontokban az
identitás megértése és felépítése szempontjából érvényes állítások olvashatóak. (Pataki,
1980).
Az identitás az én-rendszer egyik alrendszereként kezelendő.
A személyes identitás és a szociális identitás egymásra kölcsönös hatást
gyakorol.
Az identitás kialakulása folyamatszerűen történik, és egy olyan dinamikus
egységet képez, amely a változások ellenére képes megtartani koherenciáját
és stabilitását.
„A társadalmi identitás megközelíthető úgy is, mint értékelő-emocionális
mozzanatokkal és viselkedési késztetésekkel átszőtt kognitív képződmény,
sajátos kognitív struktúra, amelynek részei (vagy kategorizáló és minősítő
elemei: az ››identitáselemek‹‹) különböző – de mindenképpen
hierarchikusan szerveződött – mintázatokat alkothatnak, és nem
szükségképpen kongruensek.” (Pataki, 1980, idézi Pataki, 2001, 39. old)
Az említett kognitív struktúrának léteznek tudatos és tudattalan dimenziói is.
Az identitásnak tulajdonítható egy viselkedés-szabályozó szerep.
Ahogyan beszélhetünk én-komplexitásról, úgy az identitást is további részekre,
kategóriákra lehet bontani. A következő részben az identitás komplexitását tárgyalom,
ami segít megérteni annak felépülését és működését.
4.4. AZ IDENTITÁS KOMPLEXITÁSA
Linville és Carlston (1994) a „többarcú én” kifejezéssel él, amikor az Én
komplexitását tárgyalja. Ennek alapján az Én nem egy mereven stabil struktúra, hiszen
28
30. eltérő szituációkban más és más arca jelenik meg. A jelenséget több kognitív modell32 is
alátámasztja, amelyek megegyeznek abban, hogy a következtetéseket, értékeléseket
vagy ítéleteket az aktuálisan működő én-aspektus határozza meg (Linville és Carlstrom,
1994). A működő-én (Markus és Nurius (1986) egy aktív és átalakulásra képes egysége
az én-rendszernek. Az aktuális gondolatok, hiedelmek és képzetek az objektív
információ közegében alakítják ki, ahogyan észleljük önmagunkat egy adott helyzetben.
Az önészlelés egy komplex részben nem tudatos folyamatként jelenik meg, aminek
megértéséhez a kognitív és affektív mechanizmusokat együtt kell kezelni. Ennek
következtében önmagunk megélése csak részben értelmezhető verbális következtetéssel
(mint racionális kód). Az öndefiniálás során mégis ez utóbbi adja meg azt a kognitív
struktúrát, amely szubjektív tartalommal töltődik fel, és amely további egységekre is
felbontható. Ezen identitáselemek (Erikson, é.n idézi Pataki, 2002) dinamikus
rendszeréből áll össze az identitás komplex szerkezete. Az „identitás sajátos,
hierarchikus elv szerint szerveződő kognitív struktúra, amelynek elemei részben
elsajátításuk egymásra szerveződése, részben énközeliségük, egzisztenciális
fontosságuk szerint más és más személyes jelentéssel és értékkel rendelkeznek.[…] a
hierarchiát a személyes fontosság élménye s az egyén aktív jelentéstulajdonítási
műveletei teremtik meg.” (Pataki, 2002, 518. old.).
A társadalom által felkínált identitás-mintázatok olyan kollektív tapasztalás útján
kialakított identitásformák, amelyek az adott kulturális elemeket rendezik egy
elfogadott észlelési struktúrába. Az egyén választhat, hogy milyen szinten azonosul az
említett mintával, így szabályozva azt, hogy milyen közösség tagjaként válik
értelmezhetővé. „A minta a kultúra része, az identitás pedig annak a pszichikus
leképződése, kognitív sémája.” (Pataki, 2002, 518. old.). Az átvett struktúra elfogadása
viszont Erikson (é.n., idézi Pataki, 2002) szerint sem elég ahhoz, hogy kialakuljon
mellette az elköteleződés. Az érzelmi kötődés kialakulásához így kellenek saját
tapasztalatok, amelyek során a személy szubjektíven, igényeinek megfelelően
megalkotja önmagát. Ennek folyamán kialakul a tartós elköteleződés az identitás felé,
amelynek megmarad a rugalmas stabilitása.
32
Ilyen modellek lehetnek: Asszociatív háló (Bower és Gilligan, 1979); Rekesz modell (Wyer és Srull,
1989); Én-sémák (Markus, 1977); Hierarchikus prototípus modell (Kihlstrom és Cantor, 1984);
Többszörös-mintapéldány modellek (Lineville), Párhuzamosan elosztott feldolgozásai modellek
29
31. 4.4.1. AZ IDENTITÁS MINT DINAMIKUS VÁLTOZÓ
Az én-séma az információfeldolgozás során folyamatosan frissülhet, ami így
rugalmas szerkezetet feltételez neki (Markus és Nurius, 1986). Az elmélet szerint a
sémák releváns tapasztalatokból épülnek fel, amelyeket több mentális mechanizmus
rendez önértelmezési struktúrába. Az identitás is ilyen kognitív sémák összefüggő
szerkezeteként értelmezhető, amely mindig az adott szituációnak megfelelő alakzatot
vesz fel.
Az élet során több olyan szerep vehető fel, amelyek csak adott helyzetekben
válnak releváns viselkedéssé.33 A környezet által aktivált operatív identitás34 (Pataki,
2002) az aktuális én-reprezentációhoz járul hozzá, amely mellett további rögzült
elemekkel rendelkező passzívan pihenő identitás-struktúrák szunnyadnak. Ezek alapján
az következik, hogy az identitás folyamatos átalakulásra képes, ami új elemek
beépülésével illetve régi elemek leválasztásával jár együtt. Az elemekből összeállt
struktúrák attól függően lesznek állandóan jelen az önértelmezési folyamatokban, minél
gyakrabban jelenik meg az identitáskategóriát előhívó szituáció.
Az aktuális identitáshoz kapcsolódó érzelmi tartalmak affektív jelentést (Smith
és Lovin, é.n., idézi Pataki, 2004) adnak a kognitív önértelmezésnek, ami tovább
bizonyítja az identitás kettős jellegét. Az érzelmek fontos szerepet játszanak az identitás
szubjektív felfogásában, így mindenképpen érdemes azokról kicsit bővebben is
beszélni.
4.4.2. AZ IDENTITÁS ÉRZELMI VETÜLETE
Az érzelmek átfogó tárgyalása egy külön dolgozat vagy könyv témája lehetne az
ide vonatkozó szakirodalmakkal együtt, így én csak egy betekintést nyújtok a témába az
identitás tárgyalásán keresztül. Pataki (2004) nyilvánvalónak tartja, hogy az identitás
működése attitűdből fakadó válaszokat is eredményez, amely értékmegítélés érzelmi
töltöttséggel jár. A megjelenő érzelmi állapot informálja az egyént az adott
identitáskategóriával kapcsolatos attitűdökről, így annak megfelelő gondolkodás- és
viselkedés-minta kerül előtérbe. Az identitásrész integrálása és aktiválódása továbbá
együtt jár egy arra jellemző pozitív vagy negatív érzelmi epizóddal (Pataki, 2004). A
„megidézett” érzelmek az emlékezetből a hasonló valenciával rendelkező elemeket
33
A gondolkodás is egyféle mentális viselkedésnek értelmezem.
34
Az éppen aktív identitás, amely aktuális azonosságot eredményez.
30
32. mozgósítják, amit a különböző politikai manipulációk során is lehet tapasztalni. Az
identitás fenyegetettségére vonatkozó érzelmi emlékek sokkal élénkebben élnek az
emlékezeti tárban, mint a pozitív, és identitást erősítő tapasztalatok (Pataki, 2004). Ez a
jelenség számomra azt bizonyítja, hogy az identitás védelme fontos a személy számára,
aki a negatív élmények megőrzésével képessé válik a veszély minél hamarabbi
elhárítására. A személy attól függően fog magáról gondolkodni, hogy a negatív vagy
pozitív identitástartalmakat mennyire sikerül elérni, vagy éppenséggel elkerülni
(Markus és Nurius, 1986). Az érzelmi hangulatok viszont csak a periférikus identitás-
kategóriára hatnak, így a személy által kitüntetett centrális én-koncepció ilyen
szempontból állandó marad (Seidikes, 1995, idézi Pataki, 2004). Ennek értelmében a
folytonosan állandó identitásra nem hatnak az érzelmi hangulatok, melynek
eredményeképpen egy viszonylag stabil affektív struktúra jelenléte feltételezhető.
Amennyiben a szociális identitást figyeljük, úgy elmondható, hogy az affektív
elköteleződés adja annak egyik meghatározó elemét a kognitív- (a csoporttagok
reflektált tudása) és az értékelő (a kategoriális hovatartozás pozitív vagy negatív
értékelése) mechanizmusok mellett (Pataki, 2004). Bizonyos kutatások (Szabó, és mtsai.
2011) olyan, csoportban megjelenő közös érzelmeket vizsgáltak, amelyek a társaságra
meghatározó jelleggel voltak jelen az egyén affektív értelmezésében. A csoportok
kollektív emlékezetében jelenlevő közös reprezentációk tehát nemcsak a tényeket
tartalmazzák, hanem az ahhoz kapcsolódó érzelmeket (illetve az általa megélt
élményeket) is, amelyek a csoporton belül tartós érzelmi elköteleződést alakítanak ki. A
csoporttagok a közös történettel hasonló érzéseket élnek meg, amely élmény a csoport
kultúrájának meghatározó elemeként lesz jelen.
Az identitás értelmezése habár kognitív kódolással kerül a tudati rendszerbe,
ezzel együtt mégis megjelenik egy érzelmi vetület is. Ezt a gondolatot Wyer (1999,
idézi Pataki, 2004) úgy magyarázza, hogy egy érzelmi reakció tudatilag előidézhet
olyan kognitív fogalmakat, amelyek feltöltődnek az élményhez kapcsolatos érzésekkel.
A helyzet kognitív értelmezése tehát felidézhető emlékként rögzül, amivel
párhuzamosan kialakul egy érzelmi emlékezés is. Bower és Forgas (2001, idézi Pataki,
2004) „asszociációs háló "elmélete ennél az elgondolásnál továbbmenve azt állítja, hogy
az egyén egy helyzetet értékelve érzelmeket indukál, majd az izgalmi góc szétszórja
minden kapcsolatban lévő elem felé ezt az (izgalmi) állapotot. Habár arra többen is
rámutattak (Beike és Landoll, 2001, idézi Pataki, 2004), hogy ez a háló-elmélet annál
sokkal bonyolultabb, mint Bowerék gondolták, a neurológiai vizsgálatok kimutattak
31
33. olyan agyi területeket, amelyek aktivitása során a személy élményszintű megélést
tapasztal. Damasio (1996) ezeket a területeket szomatikus markereknek nevezi, amely
új megvilágításba helyezte a kognitív érzelmek kutatását (Mérő, 2010).
4.5. AZ IDENTITÁS BIOLÓGIAI MEGKÖZELÍTÉSE
Arról a tényről nem szabad megfeledkezni, hogy a pszichológiai folyamatok az
agyban zajlanak, így az identitás struktúrájának is feltételezhetően van egy neurális
leképződése. Másik oldalról pedig a gének által hordozott információ jelentőségét
említem, amely alapjaiban határozza meg az önazonosságot. A biológiai megközelítés
továbbá megjelenik a mémek tárgyalása során is, így a teljesebb megértés érdekében
most is érdemesnek tartom az identitást ebből a szempontból is értelmezni.
Folytatva az érzelmi részben megemlített Damasio (1996) munkásságának a
bemutatását, most a „neurofiziológiai-énelméletéről” (Pataki, 2004) beszélek röviden,
amelyben az érzelmeket a tudat evolúciós előzményeként értelmezi. A tudatot egy
tudatmagra és egy kiterjesztett tudatra bontja, amelyek sajátos kapcsolatban állnak
egymással. A tudásmag a közvetlen tudatosság, amely reprezentálja egyszerre az Én-t és
a tárgyat is, illetve felel azért, hogy az azonnali válaszok szabályozva legyenek.
Tulajdonképpen az automatikus biológiai folyamatokból következő általános
állapotokat monitorozásáról van szó, ami során létrejön az „előén”, amely a szervezet
állapotáról alkotott neurális térképként értelmezhető (Pataki, 2004). Az előén a külső
vagy belső tárgyakkal (ingerekkel) megalkotja az elsődleges mentális térképet (amely
dinamikusan változik az információáramlástól függően), majd az agy megalkotja a
másodlagos mentális térképet is a rendelkezésére álló információkból. Az itt megjelenő
előén-t tartja Damasio (1999) a szubjektivitásnak, amelyet egyenlőnek gondol az „Én
érzetével” vagyis az én-maggal. Összefoglalva a szerző azt mondja, hogy a folyamatos
környezetváltozás (és információáramlás) hatására egy állandó élmény (a „valami
történik”) szüntelen érzete hozza létre a tudatmagot, amellyel párhuzamosan a tárgy
reprezentációja is megjelenik. Ennek alapján az érzelmek egy jelzőrendszerként
szolgálnak arról, hogy éppen valamilyen változás áll be, így azok a tudat elemi
egységeiként vannak jelen.
Ricoeur (1999) elgondolása szerint az identitást két részre lehet felosztani,
amelyeket „ipse”-nek és „idem”-nek nevez. Utóbbi minden olyan információt tartalmaz,
amely az állandó önazonosításhoz szükséges saját magunk, illetve a külvilág számára
32
34. egyaránt. Az idem-identitás tehát az Én-nek ad egy térbeli és időbeli azonosságot, az
ipse-identitás pedig az Én számára képes új dolgokat kiváltani és létrehozni (Ricoeur,
2011). Egyszerűbben megfogalmazva, amíg az első a fizikai dimenzióban gondolkodik
és létezik, addig a másik a szándékosság absztrakciós szintjén van jelen.
Ezt a megközelítést vették alapul McGuinness és mtsai. (2010), amikor azt
vizsgálták, miként játszik szerepet a genetika, illetve a saját génállomány az identitás
kialakításában. A gének alakítják ki az egyedi testfelépítést és külső fizikális jegyeket,
amellyel létrejön a személy által elfogadott testkép. Emellett a gének határozzák meg az
etnikai hovatartozást, amelyhez társul egy az elődeink által „elkészített” kulturális
csomag, néhol sztereotípiákkal tűzdelve. Vagyis a gének alapvető azonosságot
biztosítanak az önészlelés egyéni és csoportos szintjén egyaránt. A gének által hordozott
információ a reprodukcióval továbböröklődik (többé-kevésbé sikeresen), amellyel az
identitás-elemként megjelenő tulajdonságok is vélhetően majd megjelennek újra. Ez a
jelenség is azt támasztja alá, hogy az identitás-elemek képesek öröklődni és
reprodukálódni, ami a mémek szempontjából alapvető kritériumnak számít.
Ahogyan azt láttuk, a genetikai információ a legstabilabb identitásjegyeket
hozza létre, mégsem lehet azt mondani, hogy teljesen ez dominálna az önazonosítás
során. Ugyanazt az arcot például lehet szépnek és taszítónak is látni egyszerre (Buzsáki,
2007), ez függ a személy ön- és szociális észlelésétől illetve attól a helyzettől, amelybe
helyezve értelmezzük az „arc szépségét”. Az öndefiniálás során észleljük a körülöttünk
lévő világot, és meghatározzuk, hogy milyen szerepet szánunk abban saját magunknak.
Buzsáki (2007) vizsgálatai szerint a múltbéli emlékek alkotják a személyes identitást,
amely így térben és időben elhelyezett epizódok következetes összefonódásaként van
jelen. Az explicit és implicit élmények tehát hozzájárulnak annak a világnak az
értelmezéséhez, amelyben élünk, és amelyben definiáljuk magunkat. Bizonyos
állatkísérleteket, illetve indirekt következtetéseket felhasználva Buzsák (2007) úgy
gondolja, hogy a hippocampusban található egy olyan neuron-struktúra, amely a
szinaptikus kapcsolódásai révén képes egy összefüggő teret biztosítani. Ez az agyi
terület alkalmas a térben és időben behatárolt epizodikus emlékek tárolására és
felidézésére. Vagyis azt lehet mondani, hogy „ezek az idő és téri kontextusban történő
események azok, amelyek önazonosságunk érzését keltik, és az individualitás forrásául
szolgálnak.” (Buzsáki, 2007, 165.old) Az asszociatív kapcsolatok így egy
végeláthatatlan neurális gráf-hálózatot hoznak létre, amellyel az agy képes tárolni a
legkülönfélébb emlékeket, hogy megmaradjon az identitás állandósága. A nyelv és
33
35. gondolkodás természetesen szükséges feltétele annak, hogy ezeket az epizódokat
képesek legyünk felidézni, és verbálisan kommunikálni a többiek számára.
Gyakorlatilag ezt nevezzük narratívaalkotásnak, amely folyamatot én is kiemelt
hangsúllyal kezelek az identitás magyarázata során. A következő fejezetben ezt az
elméletet mutatom be, és párhuzamba állítom az identitás struktúrájával.
4.6. ÖSSZEFOGLALVA AZ EMLÍTETT IDENTITÁSELMÉLETEKET
Az énrendszer különböző információkat tartalmaz árnyaltan és rétegződve az
egyénről. Ezek lehetnek többek között tulajdonságok, demográfiai jellemzők,
viselkedési mintázatok, fizikai jellemzők, életesemények, érzések, gondolatok, jelentős
szociális kapcsolatok és aspirációk (Pataki, 2004). Az említett elemek különböző
minőségükben épülnek be az én-rendszerbe, amely alrendszereként értelmezhető az
identitás mint az Én öndefiníciója.
Az identitás több funkcióval is rendelkezik az egyénre nézve: megteremti az Én
folytonos észlelését, illetve annak beágyazottságát a szociális közegbe. Továbbá van
egy attitüdinális, és egy kontextus alkotó funkciója is, amelyek jelentős szervezőerővel
bírnak a narratív struktúra megalkotásában. Az identitás komplexitásáról a következő
pontokban megfogalmazottak alapján lehet beszélni:
Rendelkezik egy személyes és egy szociális aspektussal.
Részét képezik bizonyos társadalmi minőségek mint objektíven észlelhető,
megtapasztalható jellemzők (nem, kor, etnikum, státusz…stb.).
Rendelkezik egy kognitív és egy affektív értelmezési aspektussal, amelyek
együtt szervezik az identitás struktúráját, illetve tudatosan vagy tudattalanul
hatnak a viselkedésre.
Rendelkezik egy történeti folyamatossággal, amely biztosítja a létezés
dinamikus állandóságát.
Az én társadalmi genezise kezdeténél két alapvető folyamat játszódik le, ami
az identitást különböző szinteken kezeli:
o Megtörténik a test körvonalazódása, megkülönböztetése másoktól és
a tárgyi világtól, illetve annak definiáló tényezőként való elfogadása.
o Megtörténik továbbá a személyiség megalkotása és
megkülönböztetése a társas-szociális világban.
34
36. A csoportokhoz való tartozás további normákkal és értékekkel bővíti azt a
kognitív keretet, amelyen belül az önazonosítás megtörténik. Ezek
internalizálása erősíti az egyént a csoporthoz való tartozásban, és formáló
erővel hat az identitás szerkezetére is.
A következő fejezetben a már többször említett narratíva-elméleteket mutatom
be, amelyek egy koherens környezetben értelmezik az Én-t, mint a személyes történetek
főhősét.
5. NARRATÍVA-ELMÉLETEK
A pszichoszociális identitás vizsgálata négy aspektustól függ: az egyén belső
koherenciájától, a kor vezéreszméitől és ideológiájától, a személyes élettörténettől
illetve a történelmi pillanatoktól (Erikson, 1975, idézi Pataki, 1987). A személyes
narratívák által képesek vagyunk magunkat megélni térben és időben folyamatosan és
dinamikusan állandó létezőnek. A narratíva-elméletek szerint az identitás az általunk
feldolgozott történetekből tevődik össze, amely szubjektív jelentéssel ruházza fel az Én-
t (Komlósi, 2003). A történetek felépülhetnek személyes tapasztalatokból, elképzelt
absztrakt elemekből vagy további feltétezett gondolatokból, amely tényezők
mindenképpen információval rendelkeznek az Én számára, hogy értelmezni tudjuk
önmagunkat. A történetek csak az általunk birtokolt tudati elemekből épülhetnek fel.
Ezeket az egységeket a belső narrátor emeli kognitív szintre, és helyezi el önmagát a
felépített történeti környezetben.
5.1. NARRATÍVA-SZEMLÉLET AZ ÉN-PSZICHOLÓGIÁBAN ÉS AZ IDENTITÁS
FELÉPÜLÉSÉBEN
„Az egyén élettörténete egyúttal mindig az identitás-története is. […] Az
identitás az élettörténet kognitív-szemantikus és élményszerű általánosítása, különös
››párlata‹‹ annak” (Pataki, 2004, 65. old). Ezért is mondható, hogy az identitás képes a
pszichikus élet központi szervező elemévé válni közreműködve az én-szintézis
folyamatában, amely során a régebbi és éppen aktuális azonosságok folyamatos
integrációja zajlik. Pataki (2004) továbbá úgy véli, hogy jelen napjainkban csak a
szociodemográfiai hovatartozások (nem, adott kor, etnikum, rögzített stigmák) azok,
melyek élethosszig tartó identitást eredményeznek. Ezen felül rengeteg olyan változás
35
37. történik a személy életében, amely kihatással van az identitás további alakulására. Az
identitást formáló lehetőségeket „szabad-identitásdöntésekként” értelmezi a szerző, és
ide sorolja az összes szerepidentitást, kategoriális azonosulást, identitásmodellt,
amelyek az életút során folyamatos változásban vannak, átalakulnak és megújulnak
(Pataki, 2004). Ennek értelmében az identitás struktúrája az élet során megtapasztalt
történésekből tevődik össze, legyen az tudatos vagy nem tudatos élmény. Ez egy
folyamatos leképződése a megélt epizódoknak, viszont minden pillanatban ki lehet
merevíteni, hogy az identitás aktuális és viszonylag szilárd struktúráját
tanulmányozhassuk. (Pataki, 1990, 2004)
A 80-as évekre tehető az, amikor megfogalmazódott az elgondolás, hogy az Én a
megtörtént eseményeket, történéseket és tapasztalatokat úgy dolgozza fel, hogy egyféle
narratív keretet ad neki, felhasználva a történetszerkesztés logikáját és dramaturgiáját.
Ennek alapján Kihlstrom és Cantor (1984) azt állítja, hogy az Én mint „saját szubjektív
író” konstruálja a történeteket, ami során az önéletrajzi emlékezet elemeit használja
nyersanyagként. Amennyiben a történetalkotás elemei nem kapnának egyféle pszichikus
reprezentációt, úgy az én sem szerepelhetne a történetben alanyként vagy akár tárgyként
(Pataki, 1995). A történetalkotás során sémák, forgatókönyvek, epizódszerkesztési
elvek alakulnak ki, amelyek mind szubjektív módosító tényezőként vannak jelen az
egyén világ- értelmezési rendszerében. Ezzel egy szubjektív reprezentáció alakul ki az
elmében, amely az identitás meghatározó elemeként jelenik. Az Énnek, szerkesztő
funkciója mellett, van egy értelmező szerepe is a történetalkotásban, amely
mechanizmus során az aktuális epizódelemeket és tapasztalatokat a már megalkotott
élettörténethez kapcsolja. A folyamat során szerzi meg a személy a koherencia és a
harmónia érzetét (Gergen és Gergen, 1983; Dennett, 1982, idézi Pataki, 1995). A
leírtakat alátámasztva Gergen és Gergen (1983, 255. old) továbbá azt állítja, hogy az
éppen aktuális identitás „nem valamilyen hirtelen előálló és rejtelmes esemény, hanem
az élettörténet logikus eredménye”. McAdams (1988, idézi Pataki, 1997) ezért úgy
gondolja, hogy azért hozzuk létre saját történeteinket, hogy szétszórt életünk elemeit
egységbe integráljuk. A szerkesztési mechanizmus így folyamatosan jelen van, amelyet
az Én végez az aktuális én-képnek megfelelően (Marcus és Wulf, 1987)
Ricoeur (2011) elmélete megerősíti azt az elképzelést, hogy a narratív identitást
történetek létrehozásával építjük fel. A történet fejlődése együtt jár a karakter
fejlődésével, ahol az utóbbi folyamat egy valós vagy fiktív státuszba emeli a személyt.
Egyetértve megállapításával az mondható, hogy a történet mesélésével jön létre a
36
