• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Szekely nepmesek   bisztray gyorgy, university of toronto
 

Szekely nepmesek bisztray gyorgy, university of toronto

on

  • 411 views

 

Statistics

Views

Total Views
411
Views on SlideShare
411
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
4
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Szekely nepmesek   bisztray gyorgy, university of toronto Szekely nepmesek bisztray gyorgy, university of toronto Document Transcript

    • S^^kely népmesék
    • n Presented to the LIBRARY ofthe UNIVERSITY OF TORONTO by GEORGE BISZTRAY
    • SZÉKELY NÉPMESÉKFRANKLIN-TÁRSULAT KIADÁSA
    • I-KANKLIN-T.^RSLI.AT NVOMPAjA.
    • A halhatatlanságra vágyó királyfi. Ecczör volt hol nem volt, hetedhét országon,még azon is tul, még az Óperencián is tul, bédöltkemencének kidlt ódalába, vén asszony szok-nyájának a hetvenhetedik ráncába volt egyfejér bolha, annak a köllös-közepibe volt egyfényös királyi város, a városba pedig lakottegy öreg-rend király, kinek volt egyetlenegyjóramenendö fia, — elég az hezza, hogy a királysokat remélt ebbl a fiából, azér ötöt kitanít-tatta minden iskolai tudományokra, aztán el-küldötte küls országokra látni, hallani, ta-pasztalni. — Oda is országolt több esztendeiga királyfi, mig végre az apja kévánságára haza-telepödött ; — de a királyfinak a sok járás-kelésbe egészen elváltozott a természete, gon-dolkodóvá és szomorkodóvá ltt, — ezen azöreg király ersen megütdött s gondolkodott,hogy mi lehet ennek a nagy változásnak azoka? de nem szólott senkinek felle, csak ma-gába fzte, mig arra a gondolatra jött, hogy akirályfi bizonyosan szerelmös, azér olyan gon-dolkozó. Történt ecczör, hogy a király csak akirályfival ketten voltak a királyi rezsedenciaebédl szobájába, az öreg király kartn fogtaa fiát, bevezette az ódalszobába, amely telivolt mindenféle szép leányi képekkel, s aztmonda a fiának Te édes fiam, nagyon ked- :vetlenül viseled magadot ; jó vóna, ha meg-
    • 4L.házasodnál, lásd ebbe a szobába minden csá-szároknak, királyoknak és fejedelmeknek leá-nyaik le vannak festve, tetszésöd szerint vá-laszthatsz amelyik leginkább szüved szerént ;való, azt hozom feleségül neked, csak jobb ked-vödet lássam. — Jaj édes király atyám, feleiéa királyfi, se a szerelöm, se a házasság nembánt ingömet, hanem az a gondolat szomorít,hogy minden emböröknek, még a királyoknakis ecczör meg kell halni szeretném tehát olyan ;birodalmat födözni föl, ahol a halálnak nincshatalma el is határoztam magamba, hogy ;ha a lábam térgyig vásik is, addig menyek,mig ilyent találok. Az öreg király ügyeközött leuntatni fiát föl-tött szándékáról mondotta neki, hogy az le- ;hetetlen, elbeszélte azt is, hogy már ötven esz-tendeje, hogy királyja az országának, mindégmegelégedve és bódogul élt s egyszörsmindajánlotta fiának, hogy a királyságot is átadjaneki, csak más kedvit lássa, s maradjon honn-jába de a királyfi állhatatos maradt föltételé- ;höz, másnap reggel kardot kötött az ódaiáras útnak is indult. Mikor több nap múlva kihaladt vóna azapja birodalmából, amint möndögelt az utón,még messzire meglátott egy roppant nagy él-fát, — mintha a tetejibe egy nagy sas libegne ;közelebb mene a fához, hát lássa, hogy egynagy sas annak a nagy fának tetejibe levágait ugyancsak rugdossa, ugyan poszátoltakszerteszéjjel az ágak, — mikor elbámészkodnék magát gondolja, leszáll melléjerajta, a sas csaka királyfinak, körösztül bukkik a fej in, löszbelle egy király, s azt kérdi a bámészkodó
    • királyfitól Te mit bámulsz öcsém? Hát biz — :én csak azt bámulom, — feleié emez, hogyte miért rugdosod ezt a nagy fa tetejit. Erre asas király azt mondja Ládd-e én arra vagyok :kárhoztatva, hogy se én, se semmi hezzám tar-tozó zelletségöm meg ne halhassunk addig,valameddig ezt az élfát innét töstbl ki nemrugdosom vélle ;de már este van, ma többetnem dógozom, hanem haza mönyök s tégödötis, mint utazót, jószüvel látlak szegény házam-hoz hálóba. A királyfi erre el is igérközék segyütt elsétáltak a saskirály rezsedenciájába, —hát a saskirálynak egy gyönyörséges szépleánya vagyob, ki el is fogadta az apját s avendég királyfit s azonnal asztalt terittetött svacsorával ellátta. Vacsorálás közbe kérdétöbb szóváltások között a sas király az utazókirályfit, hogy mi célja lenne utazásának?A királyfi pedig kinyilatkoztatá, hogy addigakar éppen utazni, hol olyan birodalomratalál, melybe a halálnak ne lögyön hatalma.No édes öcsém, — monda a sas király ugy —éppeg jó helyen jársz nem hallád-e, hogy ;addig rajtam, és a hozzám tartozóimon a halál-nak semmi hatalma nincs, amig azt a nagy fáttstl, gyökerestl ki nem rugdalom addig ;pedig eltelik 600 esztend is. Kelj össze addiga leányommal, s itt nálam addig eleget élhettök.Jaj édös király bátyám uram az mind jó volna ! ;de 600 esztend múlva csak meg kell halni,én pedig olyan helyet akarok fölfödözni, hol ahalálnak soha se lögyön hatalma. A király kis-asszony is marasztotta, mert már jóformán,megismerkedtek volt de semmiképen sem ;tudá ötöt maradásra birni. Végre hát, hogy
    • :minden emlék nélkül mégis el ne bocsássa,adott neki egy iskotoját, melynek a bels fene-kén az ö képe volt lefestve, s azt monda No :te királyfi! mivelhogy semmiképen sem mara-dál nálam vedd ezt az emléket! — ennek olytulajdonsága van, hogy ha elfáradsz a fdönjárásba, nyisd föl az iskotoját, nézz az én ké-pömre, s ahogy gondolod ugy utazhatsz : hatetszik a levegben, ha ott igen élös lesz aleveg fúvása, a föld szinén, mint a sebs gon-dolat, vagy mint a sebs forgószél. A királyfiaz iskotoját megköszöné, zsebibe tette, másnapbucsut vött a saskirály házától s útnak indult. Egy darabig mönt gyalog az országúton,de egy id múlva meg kezdött bágyadni, seszébe jutott az iskotoja ; elvövé hát, kinyi-totta s reápillantott a király küsasszony képibes gondolta magába : haladjak ugy, mint asebs szél fönn a levegbe, s azonnal fölkere-ködött, s ugy haladott, mint a sebs szél. Mikoregy jó darabig elhaladt volna, egyszer egy rop-pant nagy magos hegy fölött haladva, lássa,hogy egy kopacz embör egy kosárba ásóvalés kapával fdet rakott a hegy tetejérl, s visziaz alj felé. Megáll s elbámul ezön a királyfi, —a kopacz embör is megáll s kérdi a királyfitólte mit bámulsz öcsém? Hát én bizony csak aztbámulom, hogy kegyemöd hova viszi innétazt a kosár fdet? Jaj édes öcsém! mondta azöreg, én arra vagyok kárhoztatva, hogy addigse én, se semmi famíliám meg nem halhatunk,mig ezt a nagy hegyet evvel a kosárral mindel nem hordom, s a helyet itt meg nem teresi-töm de már este felé van, ma többet nem dó- ;gozom azzal köröszül bukkott a fején, s ltt ;
    • belle egy kopacz király, melléje állott az utazókirályfinak, s meghitta ötöt magához éjjelihálóba. — El is mentek együtt a kopacz királyrezsedenciájába, hát ennek még százszortaszebb leánya van, mint az elbbinek, — kiököt jószüvcl látta s vacsorával is csakhamarellátta. Vacsora alatt a kopacz király megkér-dezé az utazó királyfit, hogy meddig utazik?mire a királyfi hasonlólag azt felelte, hogyaddig utazik, mig olyan országot talál, ahola halálnak ne lögyön semmi hatalma, ügyéppen jó helyt jársz, azt mondja a kopaczkirály is, mert amint mondám, én arra vagyokkárhoztatva, hogy addig meg nem halhatsemmiféle familiám, mig azt a nagy hegyetmind el nem hordom, addig pedig eltelik 800esztend is ; keljetek essze a leányommal,úgyis látom, nem unjátok egymást, a 800 esz-tendeig eleget élhettök. Igen de, mondja akirályfi, én oda akarok menni, hol a halálnaksoha se lögyön hatalma. Erre készüldni kez-dett s jóécakát mondván, elmönt a hálószobá-jába ; másnap mindnyájan igen jókor felkö-tek, s a király küsasszony újból marasztá akirályfit, de teljességgel nem maradt ;hogytehát minden emlék nélkül el ne mönnyön akirályfi, adott neki egy olyan arany gyürüt,melynek az a tulajdonsága volt, hogy ha annakbirtokosa ujjúban megfordította, éppen ottltt azonnal, ahol akarta ; — a királyfi a gy-rt elvötte, megköszönte s avval búcsúzott sútra indult megint. Egy darabig ment az országúton ekkor ;eszébe jut az adott gyürü megfordítja tehát ;azt az ujjába, s gondolja magában, hogy épen
    • sa világ végin lögyön. Behunyja szemit, s hátegy pillantásra, mikor a szemit kinyitja, egypompás királyi város közepibe vagyon, meg-indul annak utcáin le és föl lássa a sok cso- ;dálatos öltözet s formájú emböröket, huszon-hét féle nyelvön próbált velk beszélni, mertannyi nyelvet tudott a királyfi, de senki semfelelt egyre is. Megbúsul tehát, hogy mitevöslögyön itt, hol senkivel sem tud értekezödni.Addig j ár-kel bujában, hogy ecczör egy olyanöltözet emberre talál, milyent az ö országábaszoktak viselni, megszólítsa a maga nyelvén,hát tud rá felelni ; megkérdezi tehát legelbbis, hogy miféle város ez az ember megmagya- ;rázza, hogy ez a kék király országának fvá-rosa ; de maga a király meghót, hanem vagyonegy kedves szép királyi kisasszony, s az ural-kodik hét ország fölött mert más senki sincs ;az egész királyi nemzetségbl. A királyfi megvolt elégödve a fölvilágositással, s kérdé azembert, hogy nem tudná-e a király rezseden-ciáját megmutatni. — Jó szüvel — monda azember — s elvezette a királyfit a rezsedenciá-hoz, s ott elbucsuzék tölle. A királyfi beindulta rezsedenciába, hát a királyi küsasszony arezsedencia garádicsára leülve, himet varr, sa királyfi is egyenesen neki indult a királyi ;küsasszony pedig fölállott ülhelyiböl, s meg- esmérve a királyfit, hogy nem hétköznapi em-bör, fölvezette t a rezsedencia palotáiba, s otturilag elfogadta. Több szóváltás után, hogy a királyi küsasszony megtudta a szándékát akirályfinak, kérte, hogy maradjon nálla s lö-gyön neki társa az uralkodásba de a királyfi ;kijelentötte, hogy csak abba az országba akar
    • ;megtelepödni, hol a halálnak nincs hatalma.Ekkor a király küsasszony kartön fogta a királyúrfit, bevezette egy ódalszoba ajtajába, s hátannak a szobának a pádimentuma úgy teli vanszurkálva varrótvel, hogy csak egyet sem le-hetne abba többet leszúrni. No te királyfi aztmondja ekkor a küsasszony — látod-e ezt aroppant sokaságú varrótöt? én arra vagyokkárhoztatva, hogy amig ezt a sok tüt el nemhasználom, el nem vaslalom a varrásba, addigsem én, sem semmi hozzám tartozó familiámmeg nem halhatunk addig pedig eltelik ezer ;esztend ha nálam maradsz, addig eleget él- — ;hetünk s uralkodhatunk. Igen, de, mondjaa királyfi, ezer esztend múlva csak meg kellhalni én pedig olyan országot keresk, hol a ;halálnak soha hatalma ne lögyön. Eleget ügye-között a himvarró király küsasszony leverniszándékáról a királyfit végre is ez kijelen- ;tette, hogy nem marad, hanem folytatja elkez-dött útját. A király küsasszony ekkor a királyfieleibe állott, s igy szólott hezzá:mivel semmi-képen nem tudlak megtartani, emlékbe fogadjel tlem egy arany vesszcskét, ennek olyantulajdonsága löszön, hogy szorultság esetibeazzá változik, amivé változtatni meggondolod.A királyfi megköszönte a király küsasszonyadományát, azt a zsebibe rejtötte, avval bucsutvött tölle, s útra indult újból. Alig ért ki a városból, hát ott egy nagy fo-lyóra talált de látta, hogy annak a túlsó széli- ;nél az ég kárpitjai már leereszködtek, s továbbmenni nem lehet, mert ott a világnak vége van ;felindult tehát vizjöttire a folyó martjánmikor egy darabocskáig fölfelé haladt volna,
    • ecczör a szömibe ötlött egy fényös királyi kas-tély a folyóviz fölött a levegbe függve de ;minden vizsgálódása után sem látott semmiutat vagy hidat oda, amelyik azt a száraz fd-del összekötötte volna pedig csakugyan sze- ;rette volna a fényes kastélyba bepillantani.Ecczör csak eszébe jut az aranyvessz, melyeta himvarró király küsasszonytól kapott volt ;elévöszi azt s ledobja a földre evvel a gondolat-tal :lögyön belölle egy palló átal a fényes ki-rályi kastélyba, s legottan a vesszbl egyarany palló ltt átal a fényös királyi kastélyba ;a királyfi sem késedelmeztt sokáig reá ugrik ;az arany pallóra, s átalmönyön rajta a kas-télyba ; — de mikor a kastély kapuján be-lé pött, hát áztat olyan külömbnél csuda-állatokrzik amily enöket soha sem látott volt. Meg-ijed s poroncsol a kardjának kard ki a hüvely- — a kardja ki ugrik egynehánynak a :bl! is s ütifejét el is de hát azoknak ecczöribe más ;fejük n erre még jobban megretten a ; királyfi,a kardját hüvelyibe poroncsolja, s megbámul.A kastély királynéja ezt látta az ablakból segy inast tüstént utána szalasztott, hogy azörök ne bántsáK, megporoncsolta az inasnak,hogy azt idegen utazót hozzá vigye. Ugy isltt. Az inas gyorsan lefutott, a királyfit azrökön körösztül vitte a kastély királynéjaeleibe. Mikor a királyfi megérközött a királynéeleibe, elkezde a királyné hozzá beszélni. Aztlátom, hogy nem mindennapi embör vagy de ;azt is akarom tudni, ki vagy s mi járásbéli?A királyfi erre megnevezé, hogy ö melyikkirálynak a fia, s hogy azér indult útra, hogy
    • olyan országot födözzön föl, hol a halálnaknincs hatalma. No, jó helyt állsz, monda akirályné, mert én vagyok az élet és halhatat-lanság királynéja, itt már bátorságban vagy ahalál ellen. Ecczöribe leültette s jó szüveí islátta a királyfit, asztalhoz ültetvén ötét csak-hamar. Éppen egy ezer esztendeig maradt ebbe afényes kastélyba a királyfi, de az oly hamareltnt, mint az eltt egy f élesztend. Mikor eltölt volna az ezer esztend, egyéjczaka olyan álmot lát a királyfi, mintha ott-hon az apjával s anyjával mulatozott volna, emiatt a hazavágyódás ugy utóiérte, hogy ami-kor reggel fölkt, tüstést jelentötte a halhatat-lanság királynéjának, hogy haza akar menniaz apját és anyját még egyszer meglátni. A hal-hatatlanság királynéja elbámult ezen a beszé-den, s azt monda Jaj te királyfi, mit töttél :te föl az eszedbe, hiszen apád és anyád több800 esztendeinél, hogy meghótak, azoliak mostsemmi hirök, porok föl nem találod. De a király-fit nemtudta leverni szándékáról azt monda ;tehát :No ha csakugyan mégis elméssz, addigne mönj el, jere velem, hogy tarisnyáltassakaz útra. Azonnal a nyakába is akaszta egy aranyés egy ezüst kulacsot s bevezeté tet legelbbegy kis ódalszobába, ennek egyik szögletibemegmutatott neki egy kis lappancsot, azt föl-nyittatta s azt monda : No ebbl a folyadék-ból, mely ez alatt a lappancs alatt van, töltsdteli az ezüst kulacsodat ez olyan természet, ;hogy ha ebbl akárkit lepreczkelsz, ha az elttezer élettel birt volna is, azonnal halál fia löszön.Azután bévivé egy más ódalszobába, melynek
    • egyik szögletibe hasonlólag egy küs lappancslátszott, azt is fölnyittatta a királyné, s meg-töltötte annak folyadékjából az arany fiaskót,s azt monda : no te királyfi, ennek a folyadék-nak, mely az örökkévalóság ksziklájából veszieredetit, olyan tulajdonsága van, hogy havalaki ezeltt négy vagy ötezer esztendvelmeghótt is, ha csak egy csontocskáját meg-kapod, s megpreczkölöd ennek vízivel, azonnala legjobb állapot jába fölébred. A királyfi meg-köszöné a halhatatlanság királynéjának aján-dékait, aval elbúcsúzott tlle és az egész kas-télytól, s útra indult. í?;- H Csakhamar beért abba a városba, hol a him-varró király küsasszony lakott, de alig ismertreá, anniyra el volt változva, mönt sietve akirályi rezsedenciához, hát ott olyan csöndes-ség van, mintha senki sem laknék benne.Mönyön fül a kastély palotáiba, hát mikor anappali szobába ér, ott találja a királyi kis-asszonyt a varrójára buva s elaluva ; szépcsöndösen oda osonkodik, szólítsa, de nemfelel; meghuzintja a gúnyáját, de nem mozdul.Innen szalad abba a szobába, mely teli volttvel, hát egy tü sincs benne, az utósó varrótis a király küsasszony varrójába beletörött,s aval a királyi küsasszony möghót. Csakhamarkapja az arany fiaskóját, meglocsolja belle akirályi küsasszonyt, az éledözni kezd, ecczörfeltartsa a fejit, megszólalik s legelbb is aztmondja a királyfinak jaj, édös barátom, be :jó, hogy fölébrösztél, rég hogy aluszom, ugylehet. De alhattál volna, mind a királyfi, mig avilág, ha föl nem támasztottalak volna. Ekkora király küsasszony észrevötte, hogy meghót
    • 13vót s a királyfi támasztotta föl, megköszönéigön szépen s jótétei helyibe jót igért. Innen a királyfi bucsut véve, mönt igyenös-sen a kopacz királyhoz, hát még messzire meg-lássa, hogy a nagy hegyet mind elhordotta,mikorra odaérközik, lássa, hogy a kosarát a fejealá tette, az ásót és lapátot maga mellé elnyúj-totta, s meghót. Csakhamar elveszi itt is azarany fiaskóját, megpreczkeli vele a kopaczkirályt, s mint az elöbbenit föltámaszsza. Ezis jótétei helyibe jót igért, s a királyfi tlle el-búcsúzik, s mönyön a saskirályhoz, hát a Sas-király a nagy élfát gyökerestl, tstl együttúgy kikapálta, hogy a legküssebb ágának sincssemmi hire, pora maga pedig a szárnyait két- ;felé vetette, az orrát a földre guggasztotta smeghót ; már a legyek dorolták is. A királyfielbb elveszi az arany kulacsot, megöntözivélle a Saskirályt, s az is éledözni kezd, essze-szedi magát s megszólalik : Jaj be sokat aludr.tam, köszönöm, hogy fölébresztöttél édös jóbarátom! De alhattál volna, mond a királyfi,mig a világ, ha föl nem támasztottalak volna.Ekkor vöszi észre magát a Saskirály, hogymeghót vót. Reá emlékszik a királyfira, s meg-köszöni, hogy ötöt föltámasztotta s jótéteihelyibe jót igér. Ezután búcsutvöszön a királyfi a Saskirály-tól is, elindul s csakhamar megérközik apjakirályi városához, de már messzirl észreveszi,hogy a királyi rezsedencia elsülyedt, semmihire, pora nem látszik, közelebb mönyön hozzá,hát kénköves tó ltt a helyire, mely ugy égöttkék lánggal folyvást, mint a jó szilvapálinka. Elveszte minden remény ségit a király úrfi,
    • 34hogy valaha az apját s anyját föltalálhassa,bujába visszaindul, de amint a város közülhaladna ki, hátulról valaki megszólitsa ezekkela szókkal. Megállj, király úrfi, jó helyt jársz,éppen ezer esztendeje, hogy szüntelen kereslek.A királyfi hátratekint, s megesméri, hogy akimegszóllitotta, az az öreg Halál (kö fülibe!)Csakhamar kapja az ujjában lév gyürüt, meg-fordítsa, s mint a gondolat olyan sebössen aSaskirálynál terem, onnat a kopacz királynál,onnan a himvarró király küsasszonynál, min-denikkel minden ármádiájukat kiállittassa aHalál akadályoztatására, mig a halhatatlanságkirálynéjához beérhet de a Halál olyan sebös- ;sen vágtatott mindenütt utána, hogy mikor ahalhatatlanság királynéja kastélyába egy lábátbétötte a királyfi, a másikat kivül megragadtaa Halál, ilyen szókkal: megállj enyim vagy. ! Eszrevötte a halhatatlanság királynéja adogot, s leszólott az ablakból, s pirongatta aHalált, hogy mit keres az ö országába, mikorott hatalma nincs. Igen de, azt mondja a Halál,íéllába az én országomba van, az az enyim ;igen, de fele az enyim mindenképen, azt mondhaa halhatatlan királyné, s mi hasznod, ha el-hasitsuk, felinek sem én, sem te nem vehessükhasznát ; hanem azt mondom jere bé hozzám, :most megengedöm, ketten fogadással in- s itttézzük el a dolgot. A Halál reá állott, bemönta halhatatlanság királynéja kastélyába, s akirályné azt jovasolta nélki, hogy ö a királyfitfölrúgja épen a hetedik égig, a hajnalcsillagháta megi, s ha olyan igyenösen föl tudja lökni,hogy a várba esik, akkor lögyön a királynéjé,ha pedig a vár falán kivül esik le, akkor lögyön
    • 15a Halálé. AHalál ezen fogadásba beleegyezött.Ekkor a királyfit a királyné kiállította avárközepibe, a lábát a királyfi lábai alá feszitötte,s ugy fölrúgta a csillagok közi, hogy egészenodaveszött, de a veselködésbe egy kicsit meg-tántorodott a királyné s ersen megijedt, hogybizony kivül esik a királyfi a váron, szorgalma-tosan leste tehát, mikor a királyfi visszafordul.Ecczör megpillantja mint egy küs darázst,hogy hol vagyon, méri a szemivel, hogy hovatanál leesni, de hát eppenös éppen a vár fa-lára,— mögijed a királyné, de egy kis déli szélannyit használt mégis, hogy a királyfi éppen avár mellé bell fell esött volna, ha a királynéki nem fogja vala, de a királyné oda ugrott, smint egy könny laptát ugy kifogta, bevitte azölibe a kastélyba, s látván, hogy küsség elszé-dült megcsókolta, hogy kijózanodjék. Ekkormegporoncsolta a királyi udvar népinek, hogymindnyájan söprüt keressenek, azt gyújtsákmeg, s tüzes söprükkel söprüzzék ki a Halálta halhatatlanság királynéja várából, s meg-poroncsolta neki, hogy oda többé lábát betönnine mérészölje. A királyfi és királyné pedig máigis boldogul és dicsségösön élnek ; aki nemhiszi, keresse föl a világ véginél a folyó fölötta levegbe függ várát a halhatatlanság király-néjának, s mikor azt fölkapja, azonnal meg foggyzdni a mese igazsága fell. A két gazdag ember gyermeke. Lakott egy országnak két szegletibe messzeegymástól két gazdag ember. Egyiknek fia lett,s a másiknak leánya. Mind a ketten meghitták
    • ,i6egymást komának, s a keresztelbe arra egyel-tek,hogy a gyermekeiket összeházasittsák. Nttek a gyermekek de munka nélkült s ;mind kényes beczék. Hogy megnttek, ketessze es házasitották. Csakhamar meghót mind a kettnek apjaannya ; k magikra marattak, a világhoz nemértettek, a gazdasághoz semmit sem tuttak.A jobbágyok, zsellérek vellik azt csinálták, amit akartak, fggyik mind megburjányosodott,a buzáskas mind megürült, s megkeztek szegé-nyedni. Ecczer a gazdának eszibe jut, hogy a vá-sárba kéne menni, met az apjától es ugy láttavót. Elindult vásárba, s elhajtotta a mégmeglév fiatal pár szép ökrit es. Uttyába talál-kozott egy lakadalommal, s annak ugy köszönt :Isten rözze k Jeteket ijen szomorú változástól,s a megszomorodottaknak aggjon vigasztalást! ezt az apjától ecczer a halottas háznál igyhallotta vót. Megharagusznak ezétt rea a laka-dalmasok, mett ékkicsitt jó vérikbe vótak, sjól megczibájják azt mongyák neki ; mácczor :ha ijen dogot látsz, tartsd fel a kalapodat abotod végibe, s örömödbe rikótozz! Tovébb menyen, s egy erd széjibe talál-,kzik valami mészárosokkal, a kik kövér disz-nyókat hajtottak kapja a kalapját, feltartsa, ;a bottya végibe, s rikótozni kezd. A disznyókmegijednek, s mind bérugaszkodnak szerte-széjjel az erdbe. A mészárosok t jól elpáhojjáks azt mongyák mácczor, ha ijen dogot látsz, :mongyad az isten ágya meg egy hejjibe ket- :tvel ! Tovább menyen, s lássa, hogy egy ember a
    • föggyit a csipkétl, burjántól tisztogassa, sköszön Ágya meg isten kjedet bátya egy :hejjibe kettvel! Az ember, hogy mérgeldöttes a giz-gazra, megcsipi t, s jól elsupátójja ;akkor azt mongya neki mácczor ha ijen dogot :látsz, te es scgitts vaj egyet kitépni! inkább Más találkozik két emberrel, a kik hejtegyütt tépelttek es oda menyen s tépászni ;kezdi hol egyiket, hol a másikot. Haggyák azokegymást, s t jól megtépik. így ért el valami-lettéképpen a vásárba.Ott széjjelnét, s meglássa, hogy árulnak egyegésszen fakó szekeret. Eszibe jut, hogy apjaszekérrel járogatott erdbe kérdi attól, a ki ;árulta, hogy a két ökriétt nem adná-e neki aszekeret? (nem tutta, hogy ha cserei, azutána két ökröt nem aggyák vissza). Az emberelbb még megneheztelt rea, hogy az szekeri-vel miétt csúfolkodik de csakugyan lássa, ;hogy az ökrös gazdánál nincsenek mind honn,s a cserét megcsinájják. Az éfju gazdának szekere vót, s azt húzo-gatta elbb-elbb a vásárba talált egy ko- ;vácsra, s aval a szekeret egy féjsziétt elcserélte.A féjszit egy fénkvel cserélte el. Mintha a dogot legjobban eligazitotta vóna,haza felé indult. A falujához közel egy tóbameglátott egy sereg vadréczét, a f ónkövetközikbe dobta, a fénk belemerült a tóba s avadréczék elrepültek mindegyig. Levetkezett,s csórén bement a tóba, hogy a fénkövet keressemeg de addig az egyetmássát es a tó martyáról ;ellopták. így kellett haza menni a vásárból,mindenibl kivetkeztetve. Felesége nem vót honn, mikor ö megérke- Székely népmesék, 2
    • zett. az asztalfiából egy sorkolat kenyeretvett, s aval lement a pinczébe. Mig a hordóhozment, hogy bort ereszszen, a kenyeret letettea pinczeküszöbre. Mikor a bort eresztené,visszanéz, s hát lássa, hogy a kutya a kenyéritéppen akkor kapja el. Utánna dobja a csapot,a csap elvesz, s a kutya a kenyérrel elfut —a bor pedig mind egy cseppeds cseppig elfj.Vót a pinczébe egy zsák liszt hogy felesége ;a borfojást észre ne vegye, azt mind reahin-tezte. Egy lud ott kotolt, s e mig ö dógozott,öt sziszegte ö azt gondolta, hogy az azt ;mongya, hogy öt a feleséginek béárujja ;kecczer, háromszor, megkérdezte béárulsz-é? :s arrafelé ment, de a lud még jobban sziszegett ;megfogta hát a nyakát, s jól födhöz sojtotta,hogy a lud ott maratt. Arra még jobban meg-ijett hogy helyrehozza a hibát, a ludat meg- ;mejesztette, a lisztes hibókába mcghingeröd-zött, azután a tuluba, s ugy a fészekre ültkotolni. Haza jö felesége, nyitva lássa a pinczeajtót,s oda lemenyen. a fészken ült, s sziszegett,mind a lud. Észreveszi felesége, hogy ö kap ;egy darab fát, s neki menyen, mongya Uram, :Jézus, miféle állat, mett ütn agyon! Ö afészekrl felszökik, s nagyijedve azt mongyaNe bánts, édes feleségem, mett én vagyok! — :Felesege számba kéri, mit vásárolt? Ö mindentiigy elmondott, a hogy vót. Felesége nekikiatta az utat, s azt monta addég szemem :t-leibe ne kerüjj, a mig a hibádot herre nemhozod! egy darab kinycret s egy porczió pálin-kát a zsebibe tett, s aval útnak eresztette azt ;kévánta Jó : utat, a hol sár nincs!
    • 19 Uttyába találta Krisztus urunkot, s aztmonta neki : Nem eszem meg veled a kinyere-met, mett nem csináltál belöllem gazdag em-bert !Azután találta a halált aval a kinyerit ;s a pálinkáját megosztotta, hogy öt nem vitteel; s komájánaK fogatta a halált. A halál aztmongya neKÍ Most láss csudát, koma! s bé- :butt a porcziós évegbe. az éveget bedugta.A halál Kéredzett ki onnét, de ö azt montaneki Igird meg, hogy gazdag embert csinálsz :belöllem, s ugy kiereszlek! A halál meg esigirte. Megegyeztek, hogy ö legyen datkor(doctor) a kinek a halál a lábához áll, a nem ;hal meg, s az ojant akármijén urussággal meg-gyavithassa de a kinek a fejihez áll, annak ;halál a fej in. Evei egymástól elváltak. A mii emberünk elér egy városba, a hol akiráj leánya eröss beteg vót. A datkorok min-dent elkövettek, de nem tutták megurusolni.Jelenti, hogy ö megurusojja, ha élnivaló s ha ;nem, azt es megmongya. Elment a beteghez,s hát lássa, hogy a halál a lábánál áll. Meg-gyújt egy kaszaj szénát, annak a hammábólf eredt csinál, megf ereszti benne a leánt, s aszépen meggy avul. A kiráj öt ugy megajándé-kozta,hogy nagy gazda ember lett belölle. Ottmaratt lakni fcleségit magához vitette, s az ;uruslásból együtt uri módra éltek. Ecczer —ö es eröss beteg lett, s a komája a fejihez állott,ö eleget kérte, hogy ájjon a lábához, de akomája azt felelte én biz egyet sem! Aval :hát ö es elkötözött a más világra.
    • 20 A möndölecskék. Ecczö hó vót, hó nem vót, hetethét orszá-gon, még azon is tul vót egy szegény özvegyasszony, annak vót három legén fia, de hogyszegények vótak, hát egynek mindég é kelöttmönni szógáni. Legelbb is emnt a nagyobbikfiu, s a miko mönne mönne hetethét országon,még azon tul is, talál egy öreg embört. Hogyhát talál egy öreg embört, e megszólittsaötöt Ecsém uram, mi járásbali? azt feleli a :fiu : En edös apám, szógáni indutam. Enpedig éppen szóga keresni! Ahajt megfogaggyaa fiút a möndölecskék (juhok) mellé. Röggé, mikó megindul véllök, meghaggyaaz öreg, hogy azokot ne hajtsa, ne téröngesse,csak mönnyön, möndögejjön mind utánnok,met azok magokra is szép csöndösön ellege-lésznek. Megindittsa a fiu a möndölecskéköt leg- ;elbb is érnek egy gyönyörüségös szép rétet, öcsak mönt, möndögélt utánnok, a mind meg-hatta vót neki az öreg embör azután egy ;sebs fojóvizhöz érköznek, körösztü, mönnekréta a möndölecskék, de nem mert beél mönnia nagy vizbe, henem ott kerüte a vizet, háta möndölecskék magoktó visszajöttek, átal avizön, ö pedig kapta magát, estére haza haj-totta. Azt kérdi tUe az öreg embör No édös :fiam, beszéld e neköm, hó jártál a möndölecs-kékkel? — En édös apám csak möntem mön-dögeltem utánnok, hát azok möntek esben isegy nagy sijáttságra, onnét erköztek egy nagysebs fojóvizhöz, azon a nagy vizön körösztümöntek, én pedig innét marattam, mett nem
    • mertem belémönni a nagy vízbe! Hogy eztbeszéli a szegén hát azt mongya neki az fiu,öreg : Nó édös fiam, én tégödöt eleresztlek,mett látom, hogy nem szógáni való legénvagy. Ahajt szepön fizetés nélkül eleresztöttc. Emönyön biz nagyszomorán haza. Hogyhaza mönyön, hát azt kérdi töUe a más kéttestvére : No édös bátyánic, hat mit szógála?Hm mit szógátam? mönnyetÖK é tÜK is, meg-tuggyátoK. No jó van Emönyön a közbees is szógálatot !keresni, hát éppen ahoz a gazdához szegdikbé, is ugy jár mind a nagyobbÍK, s egy nagysömmivel haza mönyön. Hogy haza mönyönhát, kérdi a küssebbik testvére : No hát édösbátyám! kied mit szógála? Hm! mit szógá-tam? mönny e, tés is megtudod. No jó van! Emönyön biz ö.is, hogy poró-bájon szöröncsét ;a miko mönne, mönne, hátö is éppen aval az öreggel találkozik, beszegdikhézza esztendre a möndölecskék mellé, s azöreg megmongya neki is, hogy csak mindutánnok mönnyön, suhutt töllk e ne maragy-gyon. Röggé fötarisnyál az öreg a pajtábó ki-ereszti a möndölecskéköt, megindunak, a fiu ismind nyomró nyomra mönyön utánnok hát;a möndölecskék legelbb is érnek egy szép zdsijáttságot, körösztü mönnek azon szép lassanlegelészve, s elérnek egy sebs fojóvizet, kö-rösztü mönnek azon is a möndölecskék, után-nok a legénke is belé mönyön de mihejt belé- ;mönyön a vizbe, écczöribe az a sebs viz ugylesorvassza rólla a gúnyát, húst, mindönt, hogya miko kiért a túsó martra, csupán a csontya
    • s a bre vót megmaradva. A hogy kiért a túsómartra hát, a möndölecskék visszafordunak,ahajt csak fúni keznek rea, écczöribe mégkülömb teste lössz, mind a mijén vót. Esmetmegindunak ell a möndölecskék, hát érnekegy nagy rétet ; de azon a rétön ojan nagy fiivan, hogy kaszáni is lehetött vóna, még is otta marhák ojan soványok vótak, hogy a szélszinte efútta ököt ; onnat möntek a möndölecs-kék egy más rétre, hat ott ugy nincs mit egye-nek a marháknak mind a kopacz fdön, mégisojan kövérek, mind a gyrött háj ; onnatmöntek a möndölecskék egy nagy erdbe, hátott mindön fán ojan keserves sirás rivás va-gyon, hogy! Nözi, nözi, hogy miféle nagy siráslehet az? hát mindön ágon égy-égy csóréverébíiu vagyon, ott sirnak rinak. Onnat istovább möntek möndögéltek a möndölecskék,mig egy nagy kerthöz juttak, hát kétfell akertön két kutya ugy marakodik, hogy a hobszakadva szakad a szájokbó, még sem tugy-gyáj egymást bántani. Tovább möntek a mön-dölecskék, mig egy nagy tóhoz értek, hát lássa,hogy egy asszonyembör a tóban egy kalány-nyal valamit a vizb mind csak meröget, demég sem tuggya soha kimerni. — Onnat elébbmöntek a möndölecskék, hogy elbb möntek,lássa, hogy egy patakba mijén szép tisztakiristáj víz foj ; hogy erssen meg vót szony-nyulva, hát innya akart bellle, de gondotamagába, hogy annak a fórása még sokkal szöbblehet; ö bizon émönyön a fórására, hát lássa,hogy egy döglött büdös kutyának a szájábóbuzog a víz, ahajt ugy mcgijett, hogy egycsöppött sem iszik bellle. Innét möntek a
    • 23mtíndölecskék egy kertbe, de ez a kert ojancsuda szép vót, hogy annál szöbbet cmböriszöm még soha sem látott, külömbné külömbvirágok nyíltak benne, még is a möndölecskékegy virághoz sem nyúltak, csak ötték a zödfüvet. Hogy ötték a zd füvet hát, ö is leülegy szép virágos fának az árnyékába, hogyfalatozzon egy kicsit, ecczö csak lássa, hogyegy szép fejér galamb eltte repdös, ö bizonkapja magát, vót neki egy kicsi mordájia, hézzal a galambhoz, eg}- tollát le is lövi, aval éfuta galamb, ö fvöszi a tollat, belé tószi a zsebibe. Megindunak azonba a möndölecskék hazafele; ö is utánnok mind mönt möndögélt, migéppen haza érköztek. Hogy haza érköztek hát, azt kérdi tölle azöreh embör : No fiam, hát jól jártak-e a mön-dölecskék? azt feleli a fiu : Jól jártak oizon,mett neköm écczö sem kellött téröngetnöm,csaK éppen mönnöm utánnok. Hogy azt mon-gya, hat azt kérdi még az öreg embör No fiam, :beszéld el, hó jártál a möndölecskékkel? Ahajtbeszélni kezdi, hogy esbben is möntek a mön-dölecskék egy szép zd siáttságra, azután egysebs fojóvizón átmöntek, no csak mind ébe-széli, hogy ö hó járt, mére járt vellök. Hogyebeszéli, hát azt mongya az öreg Édös fiam, :ládd-é, az a gyönyöiüseges szép zdd siáttság,a hova legelob möntél a möndölecskékkel, ate eddig való éfiuságodat jelenti a viz, a ;mejikön körösztü möntél a bünmosó élet- :vize hogy róllad mind a gúnyádat, mind a ;húsodat lesorvasztotta, ez azt jelenti, hogy ate eddig való büneidöt lemosta hogy a túsó;marton a m.öndölecskék reád futták, s azután
    • 24még sokkal frissebb testöd lén, ládd-e fiam, ezazt jelenti, hogy mivel a szönt hüt, az életvize,a leiködöt egésszen átaljárta s a te büneidbökitértél, hát egessz lelkedbe ujraszülettél ; azoka möndölecskéK, a kík reád futtaK, az angyaloks a kegyös jó tanottók ;azok a marhák, kika kövér fbe os soványok vótak, azt jelentik,hogy ezön a világon a fösvények nagy bségbevannaK, de magoktól is sajnáják az ételt azok ;a más világon is nagy bségbe lösznek, elégételök, italok lössz, sznek, isznak, de azémégis örökké ehök, szonnyak lösznek? azok amarhák, kik a kopaczon is jól öttek, attól isjó kövérök vótak, azok azt jelentik, hogy a kika világon a kicsibl is attak a szegénnek, amagok testököt sem sonyorgatták étlen, szony-nyan, azok a más világon kicsi eledelbl isjóézü falatot sznek, soha sem ehöznek, nemszonnyulnak meg ; hogy az erdn ojan keser-vösen sirtak a madárfiak, e ládd-é éds fiam,azt jelenti, hogy a mej anyák ezön a világonnem körösztötetik meg gyermökeiköt, hanemugyétemettetik, a más világon azok örökkésirnak rinak ; hogy két kutya egy kertön átalugy marakodott, ez azt jelenti, hogy a kik ezöna világon az atyafiak közül ugy virrognak, pöl-leködnek a jószág fölött, a más világon isörökkétig veszeködnek, de soha ésszé nem tér-hetnek hogy egy tóbe egy asszonyembör ojan ;erssen halászott valamit egy kalánynyal, mégsem tutta kifogni, ez azt jelenti, hogy a kiezön a világon a tejbe vizet tt, s ugy aggyáe másnak, az a másvilágon fojvást egy tóbalössz, s ott egy kalánynyal örökké halász, hogyvalahogy a viz közül válassza ki a tejet, de soha
    • 25sem tuggya ; hogy egy szép tiszta patakotláttál, de abbó nem ittál, hanem a fórásramöntél, hol egy döglött kutyának a szájábófoj ki a víz, ládd-e édös fiam, az a szép tisztapatak vize jelenti a papok szép predikáczióit,szönt imáttságait, a kutya pedig, a kibl foja szép víz, a papokot jelenti, a kik kegyös,bocs tanittásokat tösznek, de magok nemtartsák meg ;a kert pedig, a mejikbe bémön-tetök, az a mennyország a kik ezön a világon ;bn nélkül élnek, a más világon egy ojan szépkerbe mönnek. - ; De most azt kérdm, édös, fiam! megtudod-é bizonyittani, hogy te jártál abb akerbe is? A fiu csakhamar kivöszi a tarisnyájá-ból a fejér galambtollat, odaggya nézze öreg :atyám, ezt éppen ott lttem egy fejér galamb-ból. Az öreg evöszi a galambtollat s azt mongyaneki : Ládd-e, fiam, az a fejér galamb énvótam, én mindönkó vigyáztam reád, egészutadba fojvást möntem utánnad, örökké szöm-mel tartottam, hogy mit cselekszöl? ládd-é azIsten is igy mönyön titkon az embörrel, hogyláthassa, ki mit cselekszik hogy te egy tollát ;kiltted a galambnak, az az én egyik ujom,csak nözd meg, hogy nincs itt nözi, hát oda ;van az öregnek a kicsi uja! ahajt csak odatöszi az öreg a tollat, reá fu, hát écczöribe fáinuloda csinálódik. De má bétt vót az esztend, me hogy—szót egybe keverjek — akko csak három napvót egy esztend. — Azt mongya az öreg aküs szógának No fiam, immá bétt az esz- :tend, hocczide a tarisnyát, aval elereszlek!de esbben azt kérdm tölled inkább a :
    • 26mennyországot választod-e, vaj pedig annyiarannyat, a mennyit cbirhatsz haza? A fiu aztfeleli réa Neki nem kell aranny, csak hogy :mennyországba mehessön. Az öreg écczöribemegtöt egy zsákot neki aranynyal, fötöszi ahátára, aval ebocsátotta. A fiu pedig hogy a gazda ajándékát szépönmegköszönte, fogja magát, emönyön haza azsák aranynyal, de ojan hat ökrös gazda lösszbelölle, hogy az egéssz íahiba, de még a vidékbeis csak egy láb sem vót hézza hasonló fele- ;séget is kapott egy derék jó leánt, ojan szépöt,mind egy virágszál még a mái nap is él, ha ;meg nem hót. Hónap lögyön a kietök vendégök. Az apám lakadalma. Ecczer csak azon veszem észre magamot,hogy hát apám házasodni akar, s anyámot megakarja venni. — Azt mongya nekem apám :Eriggy a malomba, s rless a lakadalomra ke-nyérnek valót! — Rajta szegén! kapom énfrissen magamot, mind eme könny fickó, ke-resek egy átalvetöt, viszek a hijjuba három fel,tarisnyát, s megftök kilenc surgyét ojan dal-noki búzával, mind a makk, s mind a kilencetccczerre vállamra billentem, s kiviszem a sze-kérre. Kivezetem az ökrököt, s bé akarom fogni,de hát egyik sem tanál a régi hejjire, fogom acsást hócsból, a hócsost csából s úgy jól tanál.Poróbálom a járompálcát, s hát nem tanál ahejjire dugom egyik hejjett a lapát nyelit, ;másik hejjett a kötrudat s úgy jól van a dolog. Élmények a malomba, s mikor odaérek,megállíttom az ökrököt, felütöm az ostor nyelit
    • 27elöttik a fdbe, nehogy megiiidujjanak ma- ;gam pedég bémenyek a malomba, hadd hijjama mónárt, hogy a búzát scgíttsen behordani. Egyetlen egy lelket sem kaptam benn a ma-lomba. Nézek széjjel az ágy alá, s a pest megi,s hát látom, hogy a zöd kancsó nincs ott a sze-gen ; abból megtuttam, hogy a malom odavan eprészni. Gondolom, hogy immán ha ennibevan, szép békességesen haza várom de eszembe ;jut, hogy nem igen szokása haza sietni, s a migeléjön, én addég meg se szülhetek, — osztag azökröknek es bajosocska esztendrl esztendrevárakozni, mett nem es hoztam vót nekik, mitenni aggyak. Utánna iramodom hát sebesskutyafuttába ki a bérezre, s hát ott szimatol abokrok között! vágok egy istenes jó husángot,kosztolni kezdem két ódáiba, a hogy csak ti-lem lehetett még ecczer jól neki húzom a ;husángot, s a mig rea sójtottam vóna, hallommesszüröl, hogy megzerdül oda bé a vgybe,s hát ugy röl, ugyan zakatol : éppen az énbuzámot járta. Hogy a bérczrl hamarébb leérjek a völgybe,neki fekvém s béhingerdzém az ódaion után- ;nam a mennyi csutak megkévánták töllem :az üdttést. Nekik nem lett belé semmi bajik ;én es csak egy kicsiddég üttem belé az arromotegy lágy tehenganyéjba, de nem mártottamfel onnét egészen, még ott es elég maratt ahejjin ;több baja lett annak a szegén fejér ló-nak, a mik ott eddegelt az ajjba, met a töllünkugy megijett, hogy a lábára szorított nyggelegyütt kifutott a világból, s még nem jöttvissza ez napságig. Hezza dörgölgetém az arromot a gyephez.
    • 28mind a tyúk szokott, s elmének, hadd lássam,az ökrök nem mentek-e el az álló hejjikrl a ;hát az én ostornyelem oda fogont a fdbe, sakkora fa ntt bellle, mind a barassai nagyotorny ;de anyi fiát kötöttek belé a seregéjek,hogy azoknak a csárrogásától a malomzugásnem hallott. Bezzeg megörvendek neki gon- ;dolám hogy most fogok seregéjíiát eleget! Jóltuttam hágdosni, a hogy csak kellett fel- :hágok a fára, dugom a kezemet, s hát nem térbé a likba, próbálom a fejemet, s hát jól betér!teli szettem a keblemet seregéj fiúval. Ki akar-tam buni a likból, de hát én nem térek ki?haza futok, elviszem a ródaló féjszit, s kivágomonnét magamot. De nem tuttam leszállani,met a fa vastagocska vót, s a fejem es szédült,hanem kiátottam a mónárnak, hogy vegyenle a mónár azt gondolta, hogy az a bajom, ;hogy megehültem, s nekem a fiától mónárpogá-csát küdött. De én a fiúnak ojan erss lud-méreggel montam meg, hogy nem efféle bajomvan, hogy az ecczeribe elfutott, s hozott egyvéka korpát, azt nekem egy koszt végin fel-nyújtotta. Én kötelet sodorék bellle, ojant,hogy a malomkövet es fel lehetett vóna vélleakasztani próbálám, leér-e a fdig, de hát ;egyrét nem éri ; fogom kétrét, s hát ojan jólleér, hogy még a fdön meghajlik. Ereszkednikezdek le rajta, de egy féreg ott fenn, a holegy ághoz megköttem vót, elkerczelte, s énkötelestl lecseppentem. De míg a fdre érnék,addig a seregékfiak a kebelembe megtolvasot-tak, szárnyikra ktek, s engem repitteni kez-tek. Mikor az Ó felett repültünk, valami asz-szonyok ott az Óton rongyát mostak, s kiá-
    • ! 29tozni keztek felém Mi a tüzes gutot csinál :az a gyermek, hogy ugy tud repülni? ha leesik,éppen az ótba szottyan, s belehal! Láttam,hogy mind felém néznek, de a seregéjfiak csar-rogásától nem tuttam tisztán kivenni, mit kiát-nak azt gondoltam, azt kiáttság, hogy óggyam ;meg az ingem derekát. Én az ingem derekátkiszabadittám a harisnyám szijja alól avala ;seregéjfiak ecczerre a kebelembl mind kiduva-dának, nekem amennyi szárnyam, mind el- Otnak köUsközepibe belécsub-repüle, s én azbanék. Csubbanásommal az Otat ugy kicsapámaz árkából, hogy az egésszen kiloccsant ahegy ajjáig de mikor az árkába visszataka- ;rodott egy kicsi héj jávai, a mit egy gidófalviszonnyu komondor lecselt fel belöUe, annyi halmaradt künn utánna, hogy a hejjet MánástólDobojig, s Árkostól Angyalosig, mind ellepte —még a Szépmezöt es egészen. No, ott vót halelég! Tizenkét bihalszekér egy hétig mindörökké hordotta, soha meg nem sznt, még semtutta megkezdeni de mene egy csóré czigán- ;purdé Kröspatakról, mind felszedé a pendej-jibe, s elvivé. Eszembe jut, hogy engem nem j aszódni küt-tek vót, hanem rölni elindulok arrafelé, a hol ;az ökrök vótak, hadd lám, micsinálnak? nemmentek-e el hejjikrl? Sokáig mentem, úgy,hogy megfárattam belé. Látok a réten egylovat, s reagondolom, hogy ezen könnyen oda :jutok, a hova kell. Utanna indulok, de hát ö«ngem nem vár meg. Fogom a farkát, egyetfordíttok rajta, s magammal szembe állíttom,s mondom neki amúgy mirgyilusoson Hó :megájj, pityigangos! ne légy ojan jeszke! Meg-
    • 30értette a jó szót s megállott, mind a czüvek.Megnyergelem a szürkét, felülék a barnára, súgy elmének a sárgán, egy lötön ki, s egyhágón bé, hogy a föd es szakatt utánnam. Egy hejt egy szöll alatt menék el, s annaka kerittésin bell sok szép ért gyümcs vói. Meg-állittám a szürkét, leszállék a barnáról, s meg-kötém a sárgát a gyépühöz próbálom, hogy ;béhágjak, de nem tudék megmarkolám a ;hajamot, s annálfogva bélódittám magamot.Rázni kezdem a szilvát, hull a dió, szedem amagyarót s teli rakám a keblemet. ; Eröss meleg vót, meg vótam szonnyulva,hogy majd megepettem. Látom, hogy ott nemmessze vadnak valami aratók, s kérdem, holkapnék itt vizet valahol? Azok nekem meg-mutattak nem messze egy forrást. Oda menyek,de hát befagyott! eleget akartam a jeget a sor-kammal vaj kövei betörni, de nem lehetett,mett a jég lehetett egy araszos hanem kapám ;a fejemrl a koponyámat, s könnyen betörémvélle a jeget vizet meritték velle s amúgy jótivám. Elmének a gyépühöz, hajamnál fogva kiló-dittám magamot az útra ; elódám a szürkét,felülek a barnára, s úgy elvágtaték a sárgánegy lötön ki, s egy hágón bé, hogy ugyan lógotta hajam belé. Egy hejt találék két embert ;mikor meghalattam vóna köt, utánnak aztkiáták :Te fiu, hova lett a fejed? Tapasztoma fenekem, s hát nincs ott a fejem! vissza énaval sebess kutytroppba a forráshoz de hát ;mit látok az én koponyám magát nállam nélkül !megunta, s neki csak annyi esze vót, hogymindekutánna ott felejtettem, magának sárból
    • 31nyakat, kezet, derekat, lábat csinálatott, s ajégen sikolándva kaptam meg. Én es meglehe-tsöcskén tuttam sikolándani eleget siko- ;lándottam utánna, de ö jobban tudott, mindén, nem tuttam semmi lettéképpen megfogni.Uram isten, mi tevös legyek! merbe megjöt-tem, hogy fejem nélkül kell csakugyan marad-nom. De eszembe juta valami, s mondám ma-gamba hadd el, koponya, ne vesd magad, :mett engem nem vágsz ki! csakhamar sárbólegy agarat csinálék, neki uszittám a koponyá-nak, s az egy miczre elfogá, s szépen élmbehozá én elvem, feltevém, menék a gyepühöz, :hajamnál fogva kilódittám magamot elódám ;a szürkét, felülék a barnára, s úgy elméneka sárgán egy lötön ki, s egy hágón bé, mind amadár. Mikor a malomig értem, ott veszem észre,hogy engemet apám otthon nem gyzött várni,keresésemre indult, s hogy nem kapott, siratnikezdett nagy jajszóval: Jaj lelkem, fiam, hovalettél? jaj, jaj, miétt es küdélck el csak ma-gadra! jaj, lelkem, fiam, most vége neked,valahol elpusztultál! — A mennyit engemapám életembe szidott, s korholt, soha semhittem vóna, hogy engemet ugy tuggyon saj-nálni. Hogy láttam, mi baja van, még távurrólhezza szóllottam Ne busujjon kjed egyet es :apám uram, mett itt vagyok! rossz féjszi nemvesz el! Meghoztam szegény apámnak a lelkit. Azsákokat a liszttel szekérre raktuk, haza men-tünk, s az apám lakadalmát fáinosan meg-innapoltuk. A menyasszony anyám vót, s amenyasszonytánczot legelbb én jártam el vélle.
    • » »32s azután jött a szer másokra. Mikor a lakoda-lomnak vége lett, mások mind eltakarottak, smii otthon marattunk csak magunkra s máig ;es élünk, ha meg nem hótunk! Én még azután egy egy esztendre lettem,mert apámnak igazi törvényes fia vagyok ;szépen felcseperettem, s ügyes legén lett be-lllem. A hái^asodni akaró királyfiú. Egyszer vót, hol nem vót, hctedhétorszá-gon tul ahol a bolhát rézpatkóval verték, ;hogy a súlyba a fenékbe meg ne botorkázzék.Egyszer volt egy ögyvez királyné, annak vótegyetlen egy fia. Erltette az édesanyja a fiát,hogy párosodjék meg, de azt mondotta volnajaz fia : meg édesanyám, mikor «Miért párosodjammég nagyon nevendék vagyok megpárosodni. «De mégis, édes fiam, kíváncsi volnék s vár-nám áztat, hogy te megpárosodjál, mert én mármindjárt odakerülök, hogy ma-hónap az éle-tem, s szeretném tudni, hogy hogy élhetsz atulajdon pároddal. «No édesanyám ugylátszik, hogy nagy ki-vánsága engem megpárosítani, tarisnyájjonhát fel engemet, hátha a jó Isten rendelne ne-kem egy jó tássat valahol.* Elindult a fia s megérkezik egy nagy ha-vasba. Ottan meglát egy nyáj aranyszr juhots egy óriás ember rizé. Azt kérdi az óriásember : «Mit keresel itt, te emberiszing, hogy vetd-tél ide, ahova még a madár se jár.»
    • «Elindultam szerencsét próbálni* — feleiéa fiu. te hozzám, «Nohát gyere — mondja azóriásember — <(szállásba écczakára, majd énmeg fogom neked mondani, hol találod meg aszerencsét)). Ezzel elindultak a nyáj juhokkalelé a szálláshoz. Behajtja az óriás ember turmavaslappancsa alá, ö bemenyen a setét köpalo-tába s mondja a kis íiunak : «Arra kéllek te küs fiu, nagyon nyughat-nám vagyok, egy küsnyég meg akarok pihenni,légy szives ottan a szegletbe a kád tejet for-rald fel. Mikor az a tej legjobban lobog, köcs-csél fel ingemet, hogy keveset használhassálbelle.* Ott ugyan a küs fiu meg is fogadá az óriás-nak kivánságát, de mivel Isten hatalma általnem engedte, hogy a küs királyfi elpusztuljon,sugarával sugároltatta, hogy : «Te küs fiu, nehogy felkeltsed óriás embert,mert neked nagy veszedelmedre lessz, hanemmikor legjobban buzug a tej, végy a gerendá-ból egy nagy kovácskeverö kanalat, mericsdteli a nagy kádból tejjel s vágd a szeme közi.» A fiu megcsinálta a tüzet, felforralta a tejets mikor legjobban lobogott a tej, akkor a küsfiu a kovácskeverö kanalat elévette, belemeri-tett az forró tejbe s ugy vágta az óriásnak szemeközi, hogy azonnalt kiesett a két szeme. Fel-ugrik az óriás ember, megijed a küs fiu, hogymi történik most vele. Futott a fiu az ajtó sar-kához, kezdte kerülni a szobának belvilágát,hogy hua legyen. Megkapott a fiu egy köböldiót, kiódta ott a zsákot, de egyéb gondolat janem volt, hanem belemarkol a zsák dióba. Székely népmesék. 3
    • » :34Keresi vala az óriás ott a szobába, hogy hovalett a küs fiu. De a küs íiu elszórta a diót amarkából a ház föggyire, hogy ide-oda höngö-rögött a sok dió s az óriás azt tudta, hogymind ott jár a küs fiu s ott kereste az óriás.A fiu nagyon féldegélt vala s észrevétel nélkülkiosonkodott a szobából az udvarra. Ottan azóriás embernek aranyszr berbécsit meg-nyúzta vala a mert kénytelensége királyfiú,reáhajtsa vala, hanem soha meg nem szabadulvala. Ekkor belebutt királyfi az aranyszrberbécsnek bribe. Mialatt a fiu eztet megtettevóna, azalatt az óriás is kimene a házból «Várj, várj, te utonjáró, rablótolvaj, meg-csúfoltál engemet, kifogyattál minden életem-bl, hanem én is megmutatom, hogy te ki nemméssz az életemrl vagy megadd magadat, ;vagy étlen vagy szomjan ki kell, hogy múlj azvilágból. De keresi vala az óriás életje körül a király-fiut, holott nem is gondolhatta vala, hovalehetett az fiu. Mind keresi még se kapja meg.Ezzel béméne óriás tapogatva szobájába ; ottbúslakodik vala egész écczaka. Mondogattamagába az óriá<? «Talán meg se virrad :soha!» Gondolta utoljára, hogy: «Talán eddigfelvirrasztott az Isten, kimenyek, elbocsátoma nyájamat. » Kimene az óriás az udvari a,vitte a markába a nagy lakatkócsot, kinyitjahárom mázsás vaslakatot, felkapcsolja a vas-lappancsot s monda vala az óriás magama-gába «Édes kicsi nyájaim, már kibocsátlak a :mezre, mert már eleget éheztetek idegenvándor tekerg, bódorgó mián. Az óriás oda-mene vala szejjelvetette a lábát a vaslappancs
    • 35alatt, fütyögette vala nyájait egyenkint, hogybocsássa ki. Mind megtapogatta vala az óriás,minden darab juhát szrénél fogvást, vájjon nema királyfi menyen ki a lába között. Legkésbbremaradt az aranyszr berbécs. Ment a királyfiaranyszr berbécs képibe, megfogja vala óriáslába között aranyszr berbécsnek a gyapját : «Eriggy édes kicsi aranyszr berbécsem,mert benned van minden gyönyörségem.)) Mikor a királyfi az aranyszr berbécs képi-ben kimene vala, kibujék vala a berbécs bré-bl, összeütötte bokáját s feleié vala : «Itt vagyok te tolvaj, bennem tudom nincssemmi gyönyörséged, mert szabad vagyokmagammal, Isten felsége kiszabadított a tekénos kezeid közül. » Feleli vala az óriás : «0, te kis fiu, csak tréfálkoztam veled, gyerevissza, né milyen jándékot adok én neked.Mért ijedtél meg tlem, hiszen én nem bánta-lak téged. Itt van egy aranygyr, húzd fel azujjadra.)) Feleié vissza a királyfiú : «Hé, nem csalsz meg vén kutya, ha ideakarod adni azt a gyrt, hát dobd ide!» Oda is dobta vala az óriás a gyrt a király-fiúnak. A királyfiú felveszi a gyrt a földrlés behúzza az ujjába. De a gyr egy perc alattugy bedagadt a fiu ujjába, hogy semmi lette-képen ki nem tudta venni többé. Elkezdte agyr a királyfi ujjában kiáltva : «Erre, erre vak óriás erre!» Erre már megijed a királyfiú, hogy mármost vége az életinek. Mit volt mit tenni, ki-vesz egy bicskát a zsebibl s mindjárt levágjaaz ujját s beledobja egy tóba. De a ott gyris mind azt kiáltotta : 3*
    • »36 «Erre, erre, vak óriás erre!» A vak óriás ment a gyürü után s egyszerrecsak beleszaladt a tóba. Mostan már megindulta legény a világba. Útközben találkozik egynagy fekete medvével. Szembeszáll vele a medves mondja : «Hát most m.ár megeszlek, te emberiszing,miért vakítottad meg a bátyámat.* Eleget könyörgött a királyfiú, igyis megúgyis, de azt mondja a medve : «É létedet meghagyom, de ha megpárosodol,akárhol ott leszek s vége az életednek.* No de már most még jobban megbúsult akirályfiú s mondta magában «A biz én el- :pusztítom magamat, hisz ugy sincs semmi hasz-nom az életben, ha már megházasodni sem sza-bad.* Ment mendegélt tovább, egyszer csak egynagy erdbe érkezik. Az erd közepén volt egykis házikó hát látja, hogy ott benn van egy ;vén boszorkány. Kérdi tle a vén boszorkán}- : «Hát te mit keressz itt?» «Én bizony szolgálatot keresek öreg na-nyám. <(Hát én megfogadlak. Meg is fogadta a vén boszorkány a király- Mindennap kellett a királyfiunak vadászni,fiut.hogy egy nyulat löjjön. Volt a boszorkánynakegy ügyes, szép leánya. A királyfiú beleszere-tett a leányba s feltette magába, hogy bizonymegkéri a vén boszorkánytól a leányt. Ugy istett, megkérte a leányt s a vén boszorkány odais adta s mondja, hogy ásó, kapa válassza elegymástól. Amint mennek az esküvre s atemplom eltt vannak, valami nagy bdülésthallanak. Szertenéz a királyfiú, hát látja, hogy
    • » » » 37egy nagy fekete medve j le a hegyen. Mind-járt ráismert, hogy ez az ö fekete medvéje, akiegykor meghagyta vala, hogy soha meg neházasodjék. Mindjárt a jegygyrjét ketté-harapta, a zsebkendjét kettészakitotta s felétadta a leánynak, fele maradt neki s avval el-búcsúznak egymástól. Amint megy mendegéla királyfiú hetedhét országon tul is, talál egykis házikót. bemegy oda s látott egy vén szembert, lehetett száz esztends. Köszön nekiszépen : «Szerencsés jó estét öregapám. «Jó, hogy öregapádnak szólítál, mert külön-ben helyben halálfia lettél volna. Hát mit ke-ressz te itt, mikor már száz esztendeje, hogyembert nem láttam. A fiu elpanaszolja, hogy vele mi történt saz öreg ad neki egy gyürüt s mondja neki : «Nó fiam innét három nap járásra találszegy nálamnál még öregebb embert, menj elhozzá, hátha is ad valamit. El is megy a királyfiú s harmadnapra elér-kezik egy kis házikóhoz. bemegy oda s látegy olyan öreg embert, hogy a fehér szakállávalseperi a ház fggyit, s ha nem volt száz eszten-ds, soha sem lessz többet annyi. «Jó napot öregapám !» Fogadja az öreg «Szerencséd, hogy öreg- :apádnak szólítottál, mert különben egy az éle-ted, az sem sokáig lett volna. Kérdi az öreg,hogy miféle járatban van? Elpanaszolja, hogymi történt vele, s hogy egy öreg ember igazí-totta ide. Arra az öreg odaad egy gyürüt nekis azt mondja, hogy : «Ide három napig való földön tul van még
    • » » :38egy nálamnál öregebb ember, menj el hozzá,ö többet tud, mint én.» El is megy a fiu s elér egy nagy erdségbe.Annak közepében állott egy házikó. bemegyoda s lát egy öreg embert. Olyan öreg voltaz az ember, hogy a lába gyökeret vert sokültiben s a patkányok fészket raktak a sza-kállában. napot öregapám!* <(Jó Fogadja az öreg : «Szerencséd, hogy öreg-apádnak szólítottál, mert egy az életed, az nemsokáig tartott volna.í»i^Kérdi az öreg, hogy miféle járatban van.Elpanaszolja, hogy mi történt vele, s hogy kétöreg ember igazította ide. Erre az öreg emberodaad neki egy gyürüt s azt mondja neki;• «Innet egy naprajáró, ott van egy nagy síát-ság, mikor odaesteledel, a három gyürüt teddle a siátság közepibe s reggel mikor felébredsz,ottan lessz három nagy kutya. Ezeket mind ne-veken szólítod. Az egyiket híjjok. Földneheze,a másikat Mindenttudónak, a harmadikatVilágotlátónak. Ugy is tett a királyfiú. Mikor odaért a nagysiátságba, letette a három gyürüt a siátságközepibe s reggel mikor felébredt, ottan letthárom nagy kutya. Szólítja a kutyákat nevük-nél s kezdik nyalni kezeit, lábát. És elindul akirályfiú a faluja felé, mert most már nem félta medvétl. Mikor a falujába ért, kérdezskö-dik, hogy mi hír van idehaza. Hát mondják,hogy egy leány menyen férjhez ; az a leánypedig éppen az ö kedvese volt azeltt. Mindjártfelöltözik koldusgunyába s elmegy a lakodal-mas házhoz. Ahogy meglátja a menyasszony,
    • : 39mindjárt viszen neki egy darab kalácsot s egypohár bort. A koldus azt feleli «Kedves menyasszony, én felét megiszom,te is idd meg a más felét.» Ugy is tett a fiu, megissza a bornak felit sa fél gyürüt, amit egykoriban kcttöharapott,beledobta a pohárba. A leány, mikor megittaa bort, meglátja a félgyürüt a pohárban s kér-dezi a királyfiut : «Hát kend hói kapta ezt a gyürüt ?» "A hol te a másik felit», feleli a királyfiú. Ekkor megtöröli a száját a íiu zsebkendvel. «Hát ezt a fél zsebkendt hói kapta kend?)> «A hói te a másik felit», mondja vala akirályfiú. Ékkor megismerte, hogy ez az kedvese,akivel egykoriban jegyben járt. Össze-visszacsókolódznak s a vlegénynek utat adnak.Ekkor csaptak olyan lakodalmat, hogy egyévig tartott s az öreg Mihók bá ott törte ki alábát a nagy táncolásba. Ha nem hiszik, kér-dezzék meg tle. Ekkor a királyfi nagyon örvendezett, hogymegint visszakapta a régi kedvesét és járt min-dig vadászni, de a vén medve mindig nyom-ban kisérte, csak félt bántani a királyfiut a nagykutyák mián. Összeegyezett a vén boszorkány-nyal, a medve, hogy miképpen pusztítsák ela legényt. Azt mondja a vén boszorkány, hogybizza csak reá, majd eligazítsa. Másnap a vénboszorkány nem engedte, hogy a fiu a kutyákatmagával vigye vadászni, hanem nagy kfalakközé rakta be a kutyákat. Mikor estefelé jönelé a királyfiú, hogy haza menjen, hát látja,hogy j vele szemben a nagy medve. A királyfiú
    • : : »40 —nagyijettibe felszalad egy fára. «Szaladgatsz»kiáltja a medve — «a világ végére is, ott ismegfoglak. » Feleli vala a királyfiú «Tudom, hogy kifogyatsz az életembl,engedd meg, hogy hármat kiáltsak. «Kiáltliatsz tizenhármat is, mégis szétszag-gatlak. » Mondja a medve. «Kiáltja egyszer a királyfiú : «Ne, Mindenttudó, ne!» Meghallja ezt a kutya s mondja a többinek : «Hé, valaki nevemen szólított.)) Mondja atöbbi «Ne csaholj hé, hiszen csak álmodtál.)) Ekkormegint kiált egyet a fiu : «Ne Világonátlátó ne!)) Meghallja eztet Világonátlátó s mondja amásikoknak : «Most engem szólított.)) «Te is csak álmodtál.)) Mondja a többi. «Ne Földneheze ne!» kiáltja a fiu. Erre felugrik a Földneheze, Mindenttudórug egyet a kfalra, hogy megrendül bele. Rugegyet Világonátlátó, hogy meghasad a kfal.Rug egyet Földneheze, hogy az egész kfalösszeomlott. Kiszabadulnak a kfal közül sVilágonátlátó lépik egyet s épen a fánál állmeg. Ugrik egyet Mindenttudó s éppen a másik-nak nyakáig szökött. Megragadja Földnehezea medvét s ugy vágja Földhöz, hogy a hetven-hetedik csontporcikája is hetvenhét felé sza-kadt. Erre hazamentek, a boszorkányt össze-vissza morzsolták s csendesen éltek. Elindulnakhazafele a királyfiú édesanyjához. A nagy hava-sokban odaadják a kutyákat a nagy emberek-nek s kelérkeznek az özvegy királynéhoz.
    • 4 össze vissza csókolja ket a királyné s csapnak nagy lakodalmat. Hercegek, grófok, princegek most is járják a csürgöndölöt. Nád Péter. Nos tehát egy idben volt egy igen nagy gazdag király. Annak a királynak volt egyetlen- egy szép fia. Azt mondja a királynak a fia : Édesapám, eresszen el engem a tizenkét jágerrel vadászni». Azt mondja az édesapja : «E1 is eresztenélek, édes fiam, de nem birod meg a ló rázását.» Azt mondja a kis fiu : «Legyen szives nyergeltesse fel a lovat, a tizenkét jágert készíttesse el, hogy azokkal el- mehessek, ha meg is ráz a ló egy kisség.* Avval nekiállt s kimennek a vadászhelyre, a havasra s itt megállapodnak egy fa alatt. Itt mondja a kis fiu : «Kedves társaim, én meg vagyok bággyadva s lefekszem, ti tizeneggyen menjetek vadászni a tizenkettedik maradjon itten. » El is menyenI a tizenegy jáger vadászni s a tizenkettedik ott marad mellette. Egyszer az utón három király- kisasszony menyen el. Azt mondja a legna- gyobbik : «Kedves húgom, né milyen szép királyfiú fekszik ott ha én ezt magaménak tudnám ; tenni, az egész katonaságot egy órsófonálból egy esztendeig ki tudnám állani. » Azt mondja arra a közbelsö leány : <(Ha én ezt a királyfit magaménak tehetném, egy árpacipóból az egész katonaságot ki tud- nám tartani.)) Mondja a legkisebbik : *Kedves két néném, ha magamévá tehet-
    • :ném azt a királyfiul, olyan tizenkét aranyhajúgyermeket szülnék neki, mint tizenkét tulipánt.* A királyfiú nagyon aludt s nem hallott sem-mit, csak a jáger hallotta, hogy mit mondanak.Egy kicsi légy megcsípi a királyfiut s arramegébred. Azt mondja a jáger neki «Kedves királyfiú, legyen szives, ha szóvalmeg nem sérteném, hallgasson meg, egy hirtmondanék.* Kap a királyfiú rajta. «No csak rajta,mondjad.* Ekkor a jáger elmondja szép rendbe, hogymit mondtak a királykisasszonyok, amig akirályfiú aludt. Ekkor a királyfiú a jágerrelmegfúvassa a vadászkürtet s a többi jágerekösszegylnek. Mondja a királyfiú : «Kedves jáger barátaim, szedjétek összemagatokat, többég nem vadászunk.* Megindul-nak hazafelé. Az édesapja kiszökik ele j ükbe s leveszi aló hátáról a fiút s kérdi : «Kedves fiam, nem lett semmi bajod.* Felelia királyfiú : «Nem lett semmi a világon.* Csakhamar bémenyen a királyfiú egy :pohár bort megisznak, egy darab kenyeretmegesznek s röktön mondja az apjának : «Egy hintó elé négy lovat fogasson be ne-kem.* Röktön az apja négy lovat befogat egy hintóelejébe s elmennek a Fekete király kastélyához.Bemennek, köszönnek : «Jó napot felséges királyom.* «Istcn hozott kedves gyermekem, mi járás-bélik vagytok.*
    • » 43 (Jöttünk a felséges királyhoz, hogy nézzünkszerte, de leginkább azér jöttünk, hogy akisebbik leányát adja nékem feleségül.* A király röktönd oda is adja a leányát sfelteszik, hogy mikor legyen meg a lakodalom,de sokáig az idt nem töltik ott. Megindulnaks mennek hazafelé s mondja a királyfiú az édes-apjának : «Kedves, édesapám, azér jártunk, hogy fele-séget kértem magamnak. Nodehát nagyon készülnek itt is ott islakodalomra. El is mennek huszonnégy hintó-val az leány után s elhozzák s eltelik a lako-dalom s azontúl boldogul élnek. De meg-búsulja az királynak az más két leánya magát,hogy a legkisebb testvérüket férjhez vitték, kpedig maradtak otthon. » Mondja az nagyleány az édesapjának : ((Édesapám, hogy volt magának annyi esze,hogy a legkisebb leányát férjhez adta s minkötpedig itt hagyott szégyenben.)) Mondja a kö-zéps : ((Édesapám, ha minköt itt hagya szégyen-ben, csináltasson nékünk egy nagy havasbanegy két emeletü palotát, hogy menjünk odalakni, mert a szégyentl itt a háznál többet nemülhet ünk.» A király röktönd összeszedett kömiveseketés pallérokat s megcsináltatja a palotát ;el-látta mindenfélével a mi a királyi életbe találs odaköltözött mind a két leány. A kisebbikkirálykisasszony teherbe esett s jött az id,hogy a királyfiunak el kell menni háborúba.Megbúsul a királyfiú nagjon s kéri a szüleit,hogy olyan gondját viseljék a királykisasszony-
    • 44nak, «Hogy különben mint nekem kicsikoromba,nehogy valami bántódása legyen neki a mighaza gyövök.)) Azt mondja az édesapja : «Ne fejj semmit, mert ha az Isten megsegit,a mig te ottléssz, gondját fogjuk viselni. » Evvelnagy sirva elbúcsúzik a fiatal király a fele-ségitöl s elmenyen hazunnat. Mikor esztendejelett volna, hogy odavan, a felesége megbeteg-szik. Egy hassal tizenkét aranyhajú fiút ojatszült, mint tizenkét tulipán. Az áldott naprais lehetett nézni, de még azokra is igen. Meg-örvendnek az öregek ersen, hogy az Isten öfelsége az k menyüknek milyen szép tizenkétaranyhajú fiút adott. Mámost hozattak nekibábasszonyt négyet is, doktort is tizenketttmelléje, nehogy valami bántódása legyen. Aztmondja az öreg király : «Fiam, legyünk mi most azon, hogy afiunkat értessitsük az örvendetes újságról.)) isRöktönd irt a király egy levelet és lepecsételi.Volt az udvarba egy öreg ember. Feltarisnyáz-zák s a levelet kézibe adják, hogy röktöndmenjen s adja oda a felséges királyfiunak.Menyen az öreg azon utón, azon a havasonkeresztül, ahol a Fekete király két nagyobbikleánya lakott, éppen az ut mellett. Meglássáka fellegvárból a leányok az öreget, behivják avárba s kérdezik, hogy mi járásban van? Azöreg elbeszéli a dolgot. Röktönd leültetik, etetik,itatják. Az öreg ugy leissza magát mint egydisznyó, s a királykisasszonyok elveszik a leve-let tle. Kicserélik egy másikkal s megparancsol-ják neki, hogy mikor visszatér, jöjjön be hoz-zájuk. Mikor az fiatal király olvassa a levelet,ugy elkezdett sirni, hogy a kik mellette voltak.
    • » 45mind sirva fakadtak bánatukban. Az volt alevélbe irva : «No ugyan édes fiam, hoztálnekünk egy olyan menyet, hogy tizenkét kopó-kölyket szült neked. » Visszaírja a királyfiú :«Az Isten felsége rosszul látogatott meg enge-met, de ha kutya-, ha macskakölyök, viseljékgondját a mig hazamenyek. » Ismét megy azöreg a havasi kastély mellett s a királykis-asszonyok behivják, lerészegitik, hogy nem tudmagáról s a levelet kicserélik. Beleirják abba :<(A tizenkét aranyhajú fiút dobják bele a ten-gerbe, a feleségemet pedig vagdaltassák össze.Hazamenyen az öreg ember s adja a királynakáltal s levelet. Mehelyt belenéz röktönd hullanikezdett a könnye. Fut az öreg királyné is arra,hogy mér sir a király s az is helybl sirni kez-dett. Azonnal mondják egyik a másiknak, hogymicsoda sziv fekszik benne, hogy azt a tizenkétszép gyermeket hányják a tengerbe s az anyjo-kat vagdalják össze? Bémenyen a király amenyihez s lássa az menye, hogy oly ersensir az király. így kérdi az menye : «Mi az kedves édesapám, hogy már két éveitt vagyok s még eddig sirni nem láttam soha.»Mondja erre a király : <(Hadd el fiam, mert nem lessz javadra amérén sirok.» Röktön kérdi a fiatal királyné, hogytalán levelet küldött az ura. Mondja hogy :«Adja ide, hogy olvassam fel én is.» Odaadja a király, belenézett a levélbe éslássa, hogy mi van beleirva, ugy kezd sirnimint a zápores. «Ha tudta, hogy engem el-pusztít, akkor mér nem hagyott békét nekem.» Röktön összeszedett a király ácsokat s egybárkát csináltatott neki s tizenegy gyermkeket
    • ;46belehánták a tengerbe a tizenkettediket tettéka bárkába melléje, öt is avval beeresztették atengerbe. így szól a király : «Isten viselje gondodat, kivánom.» Egy évmúlva hazajött a királyfi, de nagy bánattal vót,hogy az feleségit elposztitották. Helybl el-vette feleségnek a felesége nagyobbik nénjét.Tenger viszi erre is arra is. A hogy elmegyen abárka messze messze, kiveti ket a tenger egytengerszigetbe. Ekkorra a fiu akkorát ntt abárkába, hogy alig tudott férni benne. Meg-rúgta a fiu a bárkának az oldalát s ez azonnalszéj jelomlott. Kijöttek belle s a térre állottakugy adtak hálát az Istennek, hogy kivezérelteket a szárazra. Ekkor Krisztus azt mondjaSzent-Péternek : «Péter, nézz a fdre, mit látsz? le «Uram teremtm, látok egy asszonyt, va-gyon egy kicsi fia térden állva kérik az ;Istent.)) Mondja Krisztus : «No lásd te Péter, az a fiu nincsen meg-keresztelve, menjünk le és kereszteljük megtet.» Elmenyen Krisztus-Urunk Péterrel s le-száll hozzájuk s megkeresztelik a fiút NádPéternek. Röktön azt mondja Krisztus-UrunkSzent-Péternek : «No ajándékozzuk meg tet valamivel.* Adtak neki egy egész rend gúnyát s adtakegy olyan nyilat neki, hogy akármihez ltt avilágon, annak el kellett esni. Krisztus-Urunkadott neki egy almát is s azt mondja neki : «No te Péter, menj el s keress magadnakegy olyan szép helyet, a hol te szeretsz laknidobd fel ezt az almát s lesz belle egy két-
    • » » » » 47emeletü palota, s a mig éltek édesanyáddalellakhattok benne. A hogy mennek elérnek egy térségre Ekkormondja az édesanya : <(Most hová menjünk édes fiam, mert nincssem országunk sem házunk. <(Hadd el édesanyám, mert rendelt az Isten. Ekkor feldobta az almát s meglessz a két-emeletü palota. Ekkor élnek boldogul azkédesanyjával ebbe a kétemeletes palotába. DeKrisztus-Urunk adott neki egy aranyvesszt iss Nád Péter átaldobta az aranyvesszt a ten-geren keresztül s lett belle egy akkora hajó,a kivel szekeret is átal tudott vinni. Egyszerj az édesanyjának az udvarából három béres-szekér vitt a Zöld király katonaságának ele- ;séget átal. És mikor odaérkeznek hezzuk, bémenyen egy béres s mondja a fiúnak : «Hajóslegény legyen olyan szives s vigyenminket átal pénzér.» Kérdi Péter, hogy «Hon- :nan jönnek maguk ?» Nevezi, hogy Veres király-tól jönnek. Ekkor Péter is nem lessz rest, fel-szökik kiszalad s meglássa a szekereket a ter-vel. Röktön behijja a béreseket s asztalbaülteti; étellel, itallal ellássa, ugy bocsátottaket keresztül a hajón. Másnap jönnek visszaa béresek. Újra átalhozza, behijja s eltarcsaket esmén. Megindulnak a béresek, hogy men-jenek haza. Volt Péternek egy kicsi kutyája.Azt mondja a legnagyobbik béresnek : «Kedves jó Bácsi legyen szives ezt a kicsikutyát vigye el magával. Mikor bé fog mennimaga a királyhoz, ezt is ereszsze bé, de arravigyázzon, hogy mikor maga kijön, is kijö-hessen.
    • 48 ((Hazaérkeznek, a marhákat kifogják s be-kötik a hejjekre. Szalad a béres, hogy jelentse,hogy hol jártak. így mondja a béres a király-nak : «Szerencsés jó estét adjon Isten felségeskirályatyámnak.* «Háristennek, hogy hazajöttetek.* «De hoztam egy hirt a felségednek.* «Szaporán szeretném meghallgatni a hírt»mondja a király. ((Felséges király atyám, szépen kérem, olyanhírt hoztam, hogy itt és itt a tengersziget mel-lett vagyon egy hajóslegény. Kénáltuk pénzzela mér átalvitt, de azt se vette el. Vissza isvisszahozott, de akkor se kért semmit ;étellel,itallal jól tartott.* Feleli erre a királyné : ((Annál nagyobb hazugságot is tudok énmondani.* Mondja a király : ((Szeretném meghallani, hogy mi lessz az.» ((Itt és itt a tenger mellett vagyon egyakkora kan mint egy hároméves tulok. Hataláltatnék olyan ember, a ki odamenne, hogyazt a kant elvinné onnét s birna vele ; annyitszántana egy esztendn keresztül, hogy méghat sem tudná elhasználni.* Eztet a kicsi kutyamind hallgatta. Avval elbúcsúzik a béres, meg-nyitsa az ajtót s kijönnek onnat. Megindul akicsi kutya s egy szemhunyás alatt otthon van.Kérdi pedig a gazdája, hogy mit hallott akirálynál. Mondja a kicsi kutya : ((Nagyobb az, hogy meg vagyok ehülve,nem érkezem beszélgetni.* Röktön enni adPéter a kutyának s joliakik s így mondjaPéternek : ((Jazt mondja a királyné, hogy a tenger
    • » 49mellett vagyon egy akkora kan, mint egyhíiroméves tulok. Ha találtatnék olyan ember,a ki odamenne, hogy azt a kant elvinné onnats birna vele annyit szántana egy esztendn ;keresztül, hogy még hat évig sem tudná el-használni.* Node Péter reggelre kerül, felöltözik s veszia nyilját a vállára, megindul a tengerszigetmellett s egyszercsak megtalálja a kant ; reátartsa a nyilját, hogy löjje keresztül. Aztmondja a kan : «Hó, te Péter, ne löjj keresztül engemet,mer a mér jöttél teljesíteni fogom, hanemgyere ide ülj fel a hátamra, mer én hazaviszlek.Felült Péter s elmentek haza. Ekkor a kan el-ment a mezre s annyit túrt s vetett, boronált,hogy már annál többet nem lehetett. Mikormegért a gabona, le is vágta s haza is hordta,ki is csépelte s hambárba is rakta s minden avilágon ellátott. «No kedves gazdám Péter, készen vagyonminden, én élmények, maradjatok vigan.» Estére kerekednek s mikor lefeküdtek, olyankeserves sirást hallanak künn, hogy Péterneka lelke is megesett rajta. Azt mondja az édes-anyjának : «Keljen fel édesanyám, gyújtson lángot,keressük meg a mi künn sir.» Fel kel az édesanyja s lángot gyújt, hogykeressék meg. De mikor kimentek volna azútra, akkor semmi sirás nem volt sehol. Be-mennek, hát isment olyan keservesen kezdettsirni, hogynem lehetett kiállani. Esment ki-mennek s keresni kezdik. Meg is látják, hogykét ember a sánczba bele vagyon esve. Fel- Székely népmesék. 4
    • 50veszik ket ugy sárosan s beviszik a szobába,belefektetik az ágyba s ételt italt adtak nekik.Mikor elaludtak volna, azt mondja KrisztusSzent Péternek : «Azér próbálgatjuk az én keresztfiamat, hogynem hitte é el magát ? Hogyha valami szegényutonjáró ember járna éccaka, vajon behinnaé a házába s adna neki bár szállást? De látod,hogy nála a jólelküség örökké egyformán áll.» Reggelre kerülnek s Krisztus adott neki egyaranyalmát s avval elmennek. De meghagytaNád Péternek, hogy az almát vesse átal atengeren. Átalveti Péter az almát s egy ojanaranyhíd lessz belle, mi jent ember szemeivelsohasem látott. Nemsokára a veres királytólhárom szekér jön át a zöld királyhoz. Meglássáka béresek messzire, hogy milyen ragyogós hidvagyon annál a hajósnál. Mikor odaérkeznek,nem mernek a hidra menni, a mig meg nemkérdezik a hajóstól. Bémenyen a nagyobbbéres : «Szerencsés jó napot adjon Isten hajós-legény.» «Adjon Isten maguknak is.» «Megengedi-e, hogy ezen az arany hidonkeresztül menjünk ?» «Hogyne engedném, mikor hogy nem csakazér adta az Isten ö felsége, hogy csak én jár-jak réta.» Kérdi Péter hogy :<(Honnan jönnekmaguk?)) «Nevezi, hogy a veres királytól jönnek.* Röktön behijja a béreseket, az asztalba ül-teti : étellel, itallal ellása, ugy bocsátotta ketkeresztül a hidon. Másnap jönnek vissza abéresek. Újra átalereszti, behijja s eltarcsa
    • » » » 51ket esmén. Megindulnak a béresek, hogy men-jenek haza. Péter esmén odaadja a kicsi kutyá-ját s azt mondja a legnagyobbik béresnek : «Kedves jó Bácsi, legyen szives, ezt a kicsikutyát vigye cl magával. Mikor bé fog mennimaga a királyhoz, ezt is eressze bé, de arravigyázzon, hogy mikor maga kijön, is kijö-hessen. » Hazaérkeznek, a marhákat kifogják sbekötik a hejjekre. Szalad a béres, hogy jelentse,hogy hói jártak. így mondja a béres a királynak: «Szerencsés jó estét adjon Isten felségeskirályatyámnak. «Háristennek, hogy hazajöttetek. «De hoztam egy hirt felséges királyatyám-nak.* «Szaporán szeretném meghallgatni a hirt,»mondja a király. «Felséges király atyám, szépen kérem, olyanhirt hoztam, hogy itt és itt a tengersziget mel-lett vagyon egy hajóslegény, annál vagyon egyolyan hid, a milyent emberi keresztény szemnem látott. Még messzirl az ember a ragyogás-tól megijed. Kénáltuk pénzzel a mér átaleresz-tett, de azt se vette el, vissza is visszahozott,de akkor se kért semmit étellel itallal jól ;tartott. Ekkor fordul az asszony : «Ennél nagyobb hazugságot tudok én mon-dani.)) így mondja az asszony «Itt és itt a :tengersziget mellett lakik tizenegy koronáshattyú. Tíz hattyú olyan szépen játszik nap-estig, hogy gyönyörség nézni, de a tizenegye-dik olyan keservesen sir s bujdosódik, hogy aki áztat hallja s lássa, a szive szinte meg kellharsadjon. A ki azt a tizenegy hattyút meglövi.
    • 52olyan királyságot nyer, hogy egy madár egyév alatt sem tud keresztül repülni rajta. Ezzela béres megnyitsa az ajtót s kijönnek onnat.Nóde Péter reggelre került. Addig megy atengersziget mellett, a mig szinte álló dél lessz.Meglássa távolrul, hogy tiz koronás hattyúolyan szépen játszik, hogy gyönyörség nézni,de a tizenegyedik olyan keservesen sir es buj-dosódik, hogy a ki áztat lássa és hallja, a sziveszinte meg kell, hogy hasadjon. Felszóvalkiáltsa Péter : «Kedves testvér, ne sirj s ne bujdosódj, énvagyok a testvéred, szállj le hozzám, már réghogy nem játszódtunk együtt. Tik legalábbtizenegyen voltatok testvérekül, de én csakárvasággal nevelkedtem egyedül. Leszáll rep-tiböl az öcscse s mind a tizenegybl olyan fiulessz, mint a mijén volt, a nyakába szökik minda tizenegy s össze-vissza csókolják. Megindul-nak tizenkét testvérekül hazafelé. Mikor meg-lássa édesanyjuk, hogy a tizenkét gyermekemenyen haza, röktön elájult. Odaszökik atizenkét íiu s felmozsdassák s mind a tizenketttösszecsókolja, hogy az Isten felsége még egy-szer egy hejre rendelte ket. Másnap reggelújra jönnek a veres király béresei s bémenycna nagyobb. Mikor belépik az ajtón elbámul,hogy ojan tizenkét legény ül az asztal mellett,mint tizenkét tulipán. így mondja a béres : «Kedves fiuk, legyenek szivesek a hidonátalereszteni.» Kiszökik Péter behijja ket, azasztalba ülteti, étellel itallal cllása, ugy bocsá-totta ket keresztül a hidon. Másnap jönnekvissza a béresek, hogy menjenek haza. Péterátalereszti, de a kicsi kutyát nem küldi velük.
    • »Hazaérkeznek, a marhákat kifogják s bekötika hejjekre. Szalad a béres, hogy jelentse, hogymilyen csudát láttak. így mondja a béres akirálynak : «Szerencses jó estét adjon Isten felségeskirályatyámnak. «Hár Istennek, hogy hazajöttetek.* <(De hoztam egy hirt felséges királyatyám-nak.» «Szaporán szeretném meghallgatni a hirt»,mondja a király. «Fclséges királyatyám, vagyon a hajós-legénynél tizenegy olyan legény, mint tizenegyszál ég gyertya, mint tizenkét hajnalcsillag.))Erre a szóra a királynak a korona a fejébl ki-szökik s leesik az asztalra, a királyné alól pedigkiszökik mind a hét párna s a királyné leesika földre. Élig várja a király, hogy reggel legyen,felöltözik s kapja a f egy vérit s megindul ahajóshoz. Mikor beérkezik az ajtón s meglássaa feleségit s a tizenkét fiút, az ajtó közé lerom-lott. Odaszökik a felesége tizenkét fiúval s rög-tön felmozsdassák. Ekkor felébred a király sörömmel kérdezi az okát, hogy így vágynak.Mondja a királyné : <iLá.toá látod te rosszlelkü, tizenegy gyerme-kemet a tengerbe hányattad, engemet a tizen-kettedikkel egy bárkán tengerbe eresztél, deaz Isten gondot viselt reánk s nem hagyott el.Ekkor a király sirni kezd s mondja : úiáVIstennek, hogy ismét láthatlak ; a másik fele-ségemet, a ki titeket el akart pusztítani, négy-felé vágatom s hammát a város négy szegleténa széllel elfúj atom. » Ekkor a király czirkulár-tassa hetedhét országon keresztül, hogy kirá-
    • 54lyok, berezegek, bárók jöjjenek össze. Újbólmegesküszik s boldogul élnek. Tál, tányér elég vót, Kenyér, czipó kevés vót Mig a kutyák az izin elmentek Azok is mind eldeglettek Istenes csuda vót Ki egy csepp levest kapott A deákot ervel királylyá teszik. Útra ment egy deák, s a mind a mezbement, talált valami kipattogzott borsószemekre;gondolta, hogy azoknak hasznát veheti, mett szegén legény ; hiszen az apja azt es taná-csolta vót neki, hogy a mi többet ér egy bolhá-nál, azt ha talajjá, vegye fel. Felszette hát aborsót, s a zsebibe rakta. Uttyába elestéledett egy kiráji városba, be-jelentette magát a kirájnál, s utiköttséget kért,s az éjjelre szállást. A deák jóforma legén vót, hejesen beszélt, sügyesen viselte magát. A kirájnénak e figyel-mire esett, s mindhogy eladó leánya vót, ugyvéllekedett, hogy hát ha kirájfm, s leánné-zöbe jött, s csak azét ötözött deáknak, hogy neesmérjék meg! Ezt a gondolattyát megmontaaz urának, s a kiráj cs hejjesnek vette. Kettenmegegyeztek, hogy tuggyák ki, igazán kiráj-fiu-o? megmarasztották vaj két napra. Elséczakára nem igen pompás ágyat vettek neki,azétt, hogy ha aval megelégszik, ugy csak deák,de ha nem, akkor kirájfiu. Az ágyat megvették egy ódalházba, s egy
    • i 55bizadalmas emberit a kiráj annak az ablakáraállította, hogy lessé meg a deákot, mit csinál.Megmutatták a deáknak az ágyat, s ö vetkeznikezd ott egyedül de a mind vetkeznék, a borsó ;a zsebiböl mind az ágyba hull alája ; keres-gélni kezdi, s egyenként esszeszedegetni haj- ;nal lett, mig essze tutta szedni. A vigyázó nem látta, mivel dogozik a deák,de látta, hogy nem aluszik, hanem mind csakaz ágyat igazgassa, s csak hajnalra alutt egycseppecskét. xA.zt jelentette a kirájnak, hogya szálló nem alutt, csak az ágyával bajlódott,ugy látszik, hogy nem afféle ágyhoz van szokva. Felköt a deák, s reggeli ebéd alatt a kirájmegkérdette, hogy alutt? A deák azt monta :Egy kicsit nyughatatlanul, de annak es magamvalék az oka! Ebbl azt húzták ki, hogy meg-bánta, miétt nem atta ki magát, hogy ahozvaló jó ágyat vessenek neki. Hitték, hogy kiráj-íiú, sahozvéve bántak vélle. Más este esmént oda vettek ágyat, de kirájmódra. A deák, hogy a múlt éjjel nem aluttvót, mihentes a fejit letette, ugy elalutt, minda tök, virattig meg sem mocczant. Most a bor-sóval nem kellett hogy baja legyen, mett azt aküsruhája szegibe kötte vót, mikor az ágybólösszekeresgélte. A vigyázó azt jelentette reg-gel, hogy az utazó végig jól alutt. Csakugyan most mán meghitték, hogy adeák csak deák képet vett de kiráj fiu ; reáfogták, hogy kirájíiu, s kirájfiunak szólítgatták. A kiráj leánya jól járt utánna a deáknak,nem nagy dologba került, hogy magát véllemegszerettesse ;s ketten esszekötek. Álló esz-tendeje vót, hogy együtt élnek akkor köt fel- ;
    • 56rakták, s útnak eresztették, hogy a deákkirájes mutassa meg feleséginek a maga országát. A deák még most ijett meg, hogy kuruczo-son tanál járni. Szepegett, szepegett, de csakelszánta magát, hogy úgy legyen, a hogy j.Monda magába Elindulok véllik, s ha nem :egyéb, elszököm töllik, visszamegyek a kole-gyomba! A deákköntöst soha sem hattá elmagától. — Elindulnak, s addig mennek, migegy nagy erdbe érnek ; ott egy hejt a deákférre menyen, s méj árokba vetkezdni kezd,hogy a deák gúnyába ötözzék s elszökjék. Éppen ott hevert egy hétfej sárkán, s ezöt megszóllította Ki vagy? mit keressz itt? — :mit akarsz? A deák elbeszélte, a sárkánnakaz egész dógát, s azt es, hogy most éppen szökniakar el. — A sárkán azt monta rea Nem szük- — :ség elszökni; kár vóna! csak fojtasd úta-dót, s a mind az erdbl kiérsz, meglátsz egyludlábon forduló rézvárat, menny bé abba, slakjál ott békével feleségestl, kutyástól, macs-kástól, addig, mig a vár mozogni s forogni kezd;de akkor osztán kotróggy onnét, met akkor énmenyek oda haza, s ha bennekaplak, vége éle-tednek. Visszament hát a deák az uti társasághoz,s tovább utaztak, mig az erdbl kiérve avárat meglátta ;oda mind bementek, s meg-telepettek, mind az övébe. Jól találták magi-kot két esztendn keresztül, s maga es hinni kezte, hogy mán igazán kiráj. De hát ecczer a vár csak mozogni, forogni kezd gyorson! Megbúsul a deák, s kimenyen a vár élire, ott sétál nagy-buson alá s fel. Talál ott egy vén banyót, a ki azt kérdi tlle Mi bajod :
    • 57van, felséges kiráj? Hm! az a baj anyó, aztmongya a deák, hogy nem vagyok kiráj, de méges annak kell lennem! Elbeszélli egész dógátmostanig. A még nem baj fiam azt mongya a !banyó köszönd, hogy nem titkoltad el ell- ;iem dógodot! én a kuruzsos kirájné vagyok,a hétfej sárkánnak legf élelmesebb ellensége,azett azt tanácsolom igen hirtelen süttess egy :czipót, egymásután hét sütéssel azt a czipótmindenkor legelbb tétesd bé a kemenczébe,s legutoljára vétesd ki azt hónap ecczere, mi- ;kor a hétfej sárkán megérkezik, tétesd ki avárkapuba, s az a sárkánnak ugy megfelel,hogy a téged soha sem fog háborgatni s a vármindenestl neked marad! A deák a czipót éppen úgy elkészíttette, smár után egy órakor a czipó ki vót téve éjféla várkapuba. Mikor a nap butt fel, a hétfej sárkán avárkapura ment, de t a czipó igy szólítottameg Hó itt én vagyok az rz, ide az én : !engedelmem nélkül nem be! ha bé akarszmenni, elbb ki kell állanod azt, a mit én ki-állottam ! Nekem ide csak bé kell mennem! aztmongya a sárkán ; micsoda próbákat állot-tál ki hát? A czipó elbeszélte, hogy öt, mikor mag vót,felásott fdbe takarták, elrothatt, kiktt, fel-ntt, sok hideget, meleget, esst, havat ki-állott, még es megtermett, levágták, essze-kötözték, megcsépelték, esszemorzsálták, meg-gyúrták azután hétezer egymás után, mind- ;annyiszor minden társainál elbb, a tüzes ke-menczébe bevették. — Ha ezt mind igy ki-
    • 58állód,akkor hiszen béeresztlek, de máskülöm-ben ide nem bé! A sárkán tudva, hogy mind azt ki nem ál-hassa, ugy neki haragudott, hogy mérgibe ki-hasatt s igy elpusztult. A deák pedig az naptól fogva annak a vár-nak ura lett apóssá s anyóssá halála után két ;országnak lett kirájja s ha meg nem hót, ma ;es uralkodik. Ha tudnám, hogy ijen szerencsésen járok,mind az a deák, én es a mái szentséges nap bé-állanék deáknak! A ross« fonóleányból lett királyné. Vót egy közönséges asszonnak egy leánya,a ki egyebet csak dógozott, hanem fonni nemszeretett. Ezétt az annya sokat czirmolta s ;ecczer annyira es ment, hogy a guzsajjal ker-getni es kezte. A hogy az ut mellett futnak, egykirájfiu ott ment el hintóba. A leán szép vót a kiráj fiúnak szemibe ;akatt, s megkérdeztette az annyát, hogy miéttkergeti? Az annya azt monta Hogy ne kergetném,:mikor minden fonni valómat nagyhamar meg-fonta, s most még a kert fedelit es meg akarjafonni, hogy egyebet nem kap! A kirájfiu azt felelte : Haggya el kjedasszonyom, ne üsse, hanem aggyá ide, haddvigyem el magammal adok én neki fonni- ;valót, mett anyámnak elég van, ott a fonásbakedve telhetik! Az asszony örömest odaatta a leányát ;gondolta, hogy a mit otthon restellett, idegen
    • 59hejt szégyelletbe es megszokja, s még csak-ugyan lehet belölle jó fonó. Elvitte a kirájfiu a leánt haza, s betetteegy nagy magaziumba, a mejik teli vót ken-derrel azt monta neki ; ha ojan jó fonó ;léssz,hogy egy hónapra mind megfonod, fele-ségemnek veszlek! A leány hogy a temhetetlen sok kendertmegnézte, a gút jedtibe szinte megütte, mettaz elég lett vóna egy egéssz falu leányának esegéssz télre. Nem es csinált egyebet, hanem le-ült egy herré, ott csak búsult. így töt el az südö három hétig. Az alatt a ki neki enni vitt,mindegyiget megkérdezte: mi újság van?Mindegyig mondott neki hol egyet, hol mást. A harmadik hét végivel egy éjjen mikorerössen búsulna, ecczer csak eleibe lép egy fél-singes ember másfélsinges szakállával, s aztmongya : métt búsulsz te jó fonó szép leán? A leán azt mongya rea : Éppen az a baj,hogy nem vagyok jó fonó, s meg es meghitték,hogy jó fonó vagyok s ide es azétt zárattak bé. Egyet se busujj mongya az ember, ! ; se- —gétek én a dogon én ezt a sok fonót mind ;megfonom a jöv héten, ha te es felfogadod,hogy eljössz velem ha a nevemet ki nem talá-lod, a mig a fonást elvégzem. Jó lessz biz a! mongya a leán ugy el es ;menyek Gondolta, hogy igy es csak oda menyen !ki a dolog, hogy a fonástól megszabadul. A törpe ember elment aval dógára. A negyedik héten egy ojan inas vitt enni aleánnak, a ki a kirájfiuval vadászni járt ott ;elmaratt vót, s késn jött haza. Ettl es aztkérdi a leán mi újság van? Az inas elbeszélli, :
    • 6ohogy ö az este mijén késn jött haza, s az erdnegy setét árokba látott egy félsinges emberkétmásfélsinges szakállával, a ki egyik ágról amásikra szökdösött, fonalat matóllált, s mindazt dúdolgatta : «Az én nevem Tánczi Vargaluska, Feleségem lessz jó fonó Zsuska.» Tutta a leán, mit matóllál az az ember de ;az inasnak azt monta Te csak képzelöttél a :setétbe! —De azonba megjött a kedve, metttutta, hogy a fonnivaló megfonódik, tutta aztes, hogy t az a kicsid emberke el nem viszi,mett mán tuggya a nevit es. Mikor hát este azember a fonalnak harmad részit megfonva elé-hozta, s tlle azt kérdezte no hát tudod-é a :nevemet? a leán rá fogta, hogy: tám e lessz!tám a lessz de az igazi nevit a világétt es meg !nem említette vóna, nehogy a fonás félbesza-kaggyon. Másik este sem monta meg a nevit, mikor afonót az emberke haza vitte. Harmadik este, mikor a fonal mind készenvót, azt es a kisded emberke haza vitte de ;vitte magával a három kerek tajigát es, hogyazon a leánt elvigye. De akkor a leán sem tré-fált a beszéddel, hanem azt monta Én ugy :gondolom, hogy tégedet Tánczi Vargaluskánakhívnak! Erre a kicsid emberke, mintha az orrátmegütötték vóna, ugy oda lett. Mikor az egy hónap ki vót telve, utánnanézetett a kirájfiu, hogy a leán a fonással ké-szen van-e? s megvitték a hirt, hogy kész afonal. A kiráj elcsudálkozott, hogy miféle dologlehet, annyit fonni ojan hirtelen? Elment, magaes megnézte, sok vélle lév urakkal s uri asz-
    • 6l szonyokkal s erössen elbámultak azon a tem- ; hetetlen sok szép fonalon nem gyzék dicsérni ; a leánt, s érdemesnek itilték rea, hogy kirájné legyen az országba.p Más napra kelve megülték a lakadalmat, s a leánból kirájné lett. A nagy lakadalmi ebéd után jöttek a sze- gények, s azoknak a kiráj alamizsnát osztoga- tott. Leginkább szemibe akatt a kirájnak három félszeg kódus egyik vót egy vén asszon, a : kinek szeme pillája úgy lefittyent, hogy az egész ábrázattyát eltakarta másik vót egy ; pittyett ajakú vén asszon, a kinek az ajaka szinte a térgyit verte ;a harmadik vót egy lapos fenek vén asszon, a kinek ojan lapos vót az ülete, mind egy kerek lapittó. Ezeket bé- hitta, s elbeszéltette véllik, hogy lettek olan félszegek? Az els azt monta Én éfju koromba ojan : fonó voltam, hogy az egész vidékbe sem vót párom ; addig fontam, hogy ugy belejöttem, hogy éjjel es mind fonnom kellett a sok éjjé- ; szés mián a szemem pillája leszakadt, s a daktorok sem tutták herré gyavittani. A második azt monta Életembe addig s : addig fontam, addig rágtam a sok szöszpököt, hogy az ajakam ugy kilágyult, hogy a térgye- mig lepittyett. A harmadik azt monta : Addig ültem egy hejbe a guzsaj alatt, mig a fenekem ojan lapos lett, mind egy lapittó. Ezeknek a beszéggyire azon ijett meg a kiráj, hogy az ö felesége es ojan erss fonó, s megporoncsolta feleséginek, hogy többet egyet se fonnyon.
    • 62 Ennek a dolognak a híre elment mindenfeléa világon. Minden kiráji udvarba s mindenvárosba a fejérnépek megijettek, hogy ugy jár-nak, mind azok a félszegek ;azétt hát az orsót,,guzsajat, matóllát mind ésszetörték, s a tzretették.
    • TARTALOM. Oldal A halhatatlanságra vágyó királyfi 3 A két gazdag ember gyermeke 15 A möndölecskék 20 Az apám lakadalma 26I A Nád házasodni akaró királyfiú Péter 32 41 A deákot ervel király lyá teszik 54 A rossz fonóleányból lett királyné 58k
    • MAGYAR KÖNYVEKArany János : A Jóka ördögePetfi Sándor: János vitézA vén ciflány Vörösmarty Mihály legszebb költeményeiA madár fíailioz Tompa Mihály legszebb költeményeiHadnagy uram Gyulai Pál legszebb költeményeiA virrasztóit Vajda János legszebb költeményeiIlazádnali rendületlenül A legszebb magyar hazafias verseliSírva vigad a magyar A legszebb magyar bordalokSzékely népmesék A legszebb székely népmesékDaloló Magyarország A legszebb magyar népdalokTrombita harsog, dob pereg A legszebb magyar katonadalokBoldizsár Iván: A gazdag parasz- tok országa — DániaMakkal László: Tündérország — Erdély Minden kötet ára 44 fillér FRANKLIM TÁR3UUI NYOMDiljA.