A Németh Kormány megbízása 400 orosz nyelvtanár átképzéséről szólt.
720 angol nyelvórára,
300 óra módszertanra,
tananyagra...
biztosítsák a project résztvevőinek a kurzusokon való megjelenés jogát, és azt ne írhassa felül
az iskola-igazgató, és
szü...
lehet létrehozni. Mindenki tudta, hogy ez hazugság, hiszen Habsburg Ottó fennhangon mondta, hogy
a Habsburgok nem kérnek k...
Új helyszíneket kerestünk és találtunk a bentlakásos tanfolyamokhoz. Csillebérctől Zánkáig,
Békéscsabától Sopronig, Szlová...
Mindezek figyelembe-vételével az Átképzési Project mérlege a következő:
Számlákkal alátámasztva elköltöttünk 40 millió for...
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Orosztanár átképzés, mint üzleti vállalkozás

302 views

Published on

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
302
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
6
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Orosztanár átképzés, mint üzleti vállalkozás

  1. 1. A Németh Kormány megbízása 400 orosz nyelvtanár átképzéséről szólt. 720 angol nyelvórára, 300 óra módszertanra, tananyagra (20 tankönyv + munkafüzet, 10 kazetta, egynyelvű szótár, angol nyelvű Biblia), és vizsga-költségekre fejenként 100 ezer forintot, tehát mindösszesen 40 millió forintot biztosítottak. A Megbízás a Project harmadik fázisáról, t. i. a négy szemeszteres poszt-graduális képzésről nem intézkedett, és arra pénzt nem biztosított. A Megbízó itt elkövetett egy számunkra majdnem végzetes hibát: a 40 millió forint kezelését egy empátia-hiányos, nem-oktató kft –re bízta, ahonnan a pénzt utó-finanszírozással, számlák ellenében, kb. 4 havonta lehetett lehívni, viták közepette. Azon folyt a vita, hogy ki mit ismer el jogos költségnek. Utólag. Történt mindez a Magyar Vadkapitalizmus hajnalán. Amit a pénz kezelője nem ismert el jogos költségnek, az a Project szempontjából költség volt ugyan, viszont ő nem fizetett érte. Ha nem kell fizetni, akkor több marad az ő számláján, tehát a pénz neki kamatozik, és nekünk inflálódik. Csak emlékeztetőnek: Inflációs ráta 1990: 30%; 1991: 36%; 1992: 24%; 1993: 24%; 1994: 21%; 1995: 27% Ebből az következik, hogy a Project –re szánt 40 millió forint értéke, ha az inflációt nem lehet kamatokkal valamilyen mértékben ellensúlyozni, a Project lezárásáig töredékére, t. i. harmadára - negyedére inflálódik. Ezért az International Language School –nak, mint a Project végrehajtójának az volt, végeredményben lett volna az érdeke, hogy a Project –et a lehető legnagyobb sebességgel hajtsuk végre és hogy hozzájussunk a kamatokhoz is. Ugyancsak emlékeztetőnek: Jegybanki alapkamat 1990: 22%; 1991: 22%; 1992: 21%; 1993: 22%; 1994: 25%; 1995: 28% Ebből viszont az következik, hogy a Project –re szánt 40 millió forint összege, ha nem kell a Project teljesítésével arányos ütemben költeni, a Project lezárásáig kettő és fél - háromszorosára növekedhet a kamatos kamatokkal és tartós lekötéssel. És ez még csak a jegybanki alapkamat. Ennél sokkal magasabb kamatokat kínáltak a kereskedelmi bankok. A pénz Németh Kormány által kinevezett kezelőjének az volt az érdeke, hogy a Project végrehajtása minél tovább elhúzódjon, és minél kevesebb költséget kelljen érvényesnek elfogadni. Ezt az érdekellentétet nem lehetett feloldani, mivel az Antall Kormány nem vállalta a Németh Kormány által indított Project –ből rá háruló kötelezettségeket. Mindössze a Project végrehajtásából származó előnyök érdekelték. Ha bárki illetékes szóba állt volna velem, a következőket kértem volna tőle: vegyék figyelembe és kompenzálják az inflációt, szüntessék meg az utó-finanszírozást, így bocsájtsák rendelkezésünkre a kamatokat, vegyék figyelembe a bér-inflációt, hogy a minőségi munkát végző stábnak méltó díjazást biztosíthassunk,
  2. 2. biztosítsák a project résztvevőinek a kurzusokon való megjelenés jogát, és azt ne írhassa felül az iskola-igazgató, és szüntessék meg az a torz állapotot, hogy az International Language School adópénzekből tanárokat képez az adókból fenntartott iskolák részére és a megbízási összegből adót fizet. A tananyagok durván 10 ezer forintba kerültek fejenként és ez azonnal elvitt 4 millió forintot a rendelkezésre álló 40 millió forintból. A nemzetközi érvényességű vizsgák díja hasonló összeget tett ki és ezt tartalékolni kellett a Project végére. Így a 720 óra nyelvtanulásra + a 300 óra módszertani képzésre mindösszesen maradt 80 ezer forint fejenként, ami kevesebb, mint 80 forintos óradíjnak felel meg. Ezen a ponton én is hibáztam, sőt elkövettem 3 végzetes hibát: nem alakítottam egy pártot a 400 fő átképzős orosztanárból; ha ezt megteszem, kötelezően kaptunk volna egy székházat, ahol végre lehet hajtani az átképzést, nem alakítottam egy egyházat sem a 400 fő átképzős orosztanárból; ha ezt megteszem, kötelezően járt volna jelentős állami támogatás, amiből végre lehet hajtani az átképzést a pártszékházban, és nem léptettem be a 400 fő átképzős orosztanárt munkásőrnek sem a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban; ha ezt megteszem, mindenki kapott volna 1 év fizetett szabadságot, amely alatt tetőtől talpig végre lehet hajtani az átképzést a pártszékházban, az egyháznak járó pénzből. A Megbízó hibája szinte azonnal éreztette a hatását. A Project fedezet-hiányossá vált és a hiányt az International Language School alap-tevékenységéből kellett finanszírozni. Létre kellett hozni képzési pontokat azokban a megyékben, ahol legnagyobb volt a képzésben résztvevők sűrűsége. Ez a Helyi Tanács, – később Önkormányzat – vagy Művelődési Központ, vagy Pedagógiai Intézet és az International Language School által közösen létrehozott Kft –k formájában volt a leginkább célravezető. A jellemző formula szerint az ILS Budapest 51 %-ban, míg a Helyi Ágens 49 % -ban volt tulajdonosa a létrejött Helyi ILS Kft –nek és ez az ILS Budapest számára félmillió forint tőke befizetését jelentette iskolánként. Egy ilyen hálózat létrehozása az első 4 – 5 évben jelentős beruházást igényel és csak azt követően számíthattunk arra, hogy az ILS Iskolák mind szakmai, mind pedig financiális értelemben megállnak a saját lábukon és esetleg visszahozzák a befektetett szellemi- és pénztőkét. A saját hibám is szinte azonnal éreztette a hatását. Kiraktak bennünket a Mérleg utcából, hogy oda az SzDSz (párt) költözhessen be. Mi nem voltunk párt és csak a pártok voltak fontosak (a pártoknak). Kérvényeztem. Adjanak másikat a hosszú listáról. Válaszra sem méltattak. Egyidejűleg, a bérleti díjak, jóval az egyébként is égig érő infláció szintje fölött, évi kb. 50 %-kal emelkedtek. Nem volt ez alól kivétel az Alcsútdobozon fenntartott ILS Bentlakásos Centrum sem, ahol pedig egyedüli használóként évek óta működtünk. Ebből a szorításból úgy próbáltam kitörni, hogy egy új kft alapítására szerződést kötöttem az Alcsútdobozi Önkormányzattal. Ez volt az English Village Project. Az ILS apportja egy teljes oktatási rendszer volt, míg az Önkormányzat 10 hektár építésre alkalmas földterülettel és 10 hektár, ezzel szomszédos erdővel szándékozott beszállni. A szükséges készpénzt közösen szándékoztuk hitelből előteremteni. Találtunk bankot és elkészült a Megvalósítási Tanulmány, de a happy ending elmaradt, mert a politika (ismét) beavatkozott. Az Önkormányzatnak ellenjavallták, értsd megtiltották a társulást mondván: Alcsútdoboz, mint a néhai József Főherceg egykori birtoka, Habsburg kárpótlási terület ezért ott ilyent, vagy ehhez hasonlót nem
  3. 3. lehet létrehozni. Mindenki tudta, hogy ez hazugság, hiszen Habsburg Ottó fennhangon mondta, hogy a Habsburgok nem kérnek kárpótlást. A vágya teljesült. Nem is kaptak. Más utat kellett keresni. A Magyar Vállakozás-fejlesztési Alapítvány –hoz fordultam. Kértem és kaptam hitelt ingatlanok vásárlására. A pénzből 5 belvárosi ingatlant sikerült megvenni: 1 –et 1 –et a Bajcsy-Zsilinszky úton, a Bajcsy közben, a Szent István körúton, a Ferenc körúton, és a Dohány utcában. Berendeztük és belaktuk mindet és az ingatlan probléma így átmenetileg megoldódott, Azt terveztük, hogy az Átképzési Project végeztével az öt ingatlant majd egy nagyra cseréljük. A 18 tanteremben kezdetben gyorsan, majd némileg lassuló ütemben folyt az átképzés a normál utcai tanfolyamokkal párhuzamosan. Az utóbbira azért volt nagy szükség, mert az Átképzési Project nem tartotta el önmagát és állandó likviditási problémákat okozott. Az Átképzési Project lassulása annak volt köszönhető, hogy az átképzős tanárok sokat tanítottak és nehéz volt őket helyettesíteni az iskoláikban. A hitel-szerződés előírta, hogy egy kijelölt banknál legyen a bankszámlánk és ugyanez a bank kezeli a hitelt is. Az első két évben minden viszonylag simán ment, mert a hitel-törlesztés nem volt lényegesen több, mintha bérleti díjat fizettünk volna a tantermekért. Közben a hírek szerint a bank anyagi helyzete meggyengült és jó sok milliárd adó-forintokból konszolidálták. Sőt bevezették a giro-rendszert és a hírek azt sugallták, hogy ez egyszerűsíti és gyorsítja majd a banki műveleteket. Mi ennek a szöges ellentétét éltük át. Ugyanannyit, vagy még többet dolgoztunk, mint a megelőző években és mégis problémákat okozott a hitel törlesztése. A Paksi Atomerőmű, a MOL, a Tungsram, és más cégek idejében átutalták a tandíjat, de az valami csoda folytán mindig későn érkezett meg a bankszámlánkra és ez hátráltatta a hitel-törlesztést, és úgy általában az életet. A bank mindezt egyre ingerültebben, egyre arrogánsabban közölte, pedig ezt a helyzetet ők maguk okozták. Ez volt a Magyar Giro Rendszer. Igazi Hungarikum. Fénysebesség helyett az idejében átutalt pénz az egyik bankszámláról a másik bankszámláig három hétig utazott, és mindig akkor érkezett meg, hogy már későn legyen. Próbáltam ezt megbeszélni a bank illetékeseivel, de soha sem tudtam bejutni alosztályvezető- helyettes-pótló szint fölé, aki minden esetben rendkívül udvariasan közölte, hogy ő megérti, meg hogy ő ebben nem dönthet, és hogy próbáljam meg ismét. A hitel 80 % -át visszafizettük már, amikor a bank a megkérdezésünk nélkül átadta az ’ügyet’ egy adósság-behajtó cégnek. Azt kértem, hogy engedélyezzék az ötből egy ingatlan eladását, amelynek a vételárából rendezhetjük a tartozást. Válaszra sem méltattak. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy az ingatlanokra áhítoznak és itt nincs semmi esélyünk. Mindebből minket teljes mértékben kihagytak. Jóval később közölték, hogy legnagyobb sajnálatukra az ingatlanokat csak olyan alacsony áron tudták elárverezni, hogy mi így pontosan nullára jöttünk ki és egy fillér sem jár. Jó hír, hogy fizetnünk sem kell. Nem mellesleg ez ugyanaz a bank, amely simán lemondott bizonyos pártok 100 milliós valódi tartozásáról, öt perccel a csődbemenetele előtt. Az ingatlanok elvesztése soha nem jön jókor, de egy nagy Project finisében kiváltképp sok gondot okozott. Pillanatok alatt kellett kiköltözni és találni új helyet a Project folytatásához és lezárásához. Az Átképzés egyre inkább csak bentlakásos tanfolyamok formájában volt lehetséges, mivel az ekkorra már nagyon jó szinten beszélő és módszertanilag is képzett ex-orosztanárok szinte teljes kapacitással angolt tanítottak és ezzel nélkülözhetetlenné tették magukat.
  4. 4. Új helyszíneket kerestünk és találtunk a bentlakásos tanfolyamokhoz. Csillebérctől Zánkáig, Békéscsabától Sopronig, Szlovákiától Erdélyig mindenütt megfordultunk, ahol kedvező áron színvonalas szolgáltatást kínáltak. Így jutottunk el Gárdonyba is, ahol a Magyar Rádió üdülőjét béreltük ki. Elégedettek voltunk a szolgáltatásokkal, a személyzet is szolgálatkész volt és nagyon jól ment a képzés. Mi sem okoztunk semmilyen problémát a háznak. Az egyes tanfolyamok bérleti díjait időben átutaltuk az MR részére, sőt az utolsó tanfolyam díját, hogy elkerüljük a hosszú átutalási időt, a tanfolyam befejezését követő héten én magam készpénzben befizettem a Magyar Rádió pénztárába. A kapott nyugta bizonyította, hogy a végelszámolás rendben van. Ez volt az utolsó kommunikáció a Magyar Rádió és az International Language School között. Ezt követően sem szóban, sem írásban, sem baráti hangon, sem pedig ellenségesen, bármit is követelve nem kerültünk kapcsolatba. Eltelt több mint egy év és akkor valami nagyon furcsa dolog történt: a havonta szokásos ’Szindikátusi találkozó’ -ra, amelyen az összes ILS Iskola és a társult szervezetek vezetői találkoztak, az International Language School Nyíregyháza általam kiképzett és kinevezett igazgatója egy jogásszal együtt érkezett. Kérdésemre elmondta, hogy a jogász a közlönyben olvasta, hogy az anyacég, az International Language School Budapest ellen felszámolási eljárás folyik. Erről mi semmit sem tudtunk, beleértve a jogi képviselőnket is. Tájékozódásunk alapján kiderült, hogy a Magyar Rádió felszámolási eljárást kezdeményezett ellenünk vélt tartozás alapján. Ez azért volt furcsa, mert nem volt tartozásunk az MR felé, az MR nem nyújtott be semmilyen számlát a ’követeléséről’, nem szabott feltételeket, nem fenyegetett a ’tartozás’ kiegyenlítésével kapcsolatban, és semmilyen módon nem kommunikált velünk a felszámolási kérelem előtt. Ugyanennyire, vagy még inkább szokatlan volt maga a felszámolási eljárás, ugyanis a Bíróság nem értesített bennünket a felszámolási kérelem beérkezéséről, t. i. nem érvényesítette az ártatlanság vélelme c. alapelvet, a Bíróság szabályosan nem idézett meg bennünket tárgyalásra, így a felszámolási tárgyalásokon egyetlen egy alkalommal sem vettünk részt, sőt tudomásunk sem volt azok létezéséről, így a Bíróság nem adott alkalmat, és ezzel esélyt a védekezésre. Mindezeket elmondtam a kijelölt felszámolónak és bemutattam a Magyar Rádiónak készpénzben befizetett összegről szóló nyugtát, aki közölte, hogy eszerint nem volt tartozásunk, de ennek az apró ténynek Magyarországon nincs halasztó hatálya egy felszámolási eljárásban. Az eljárás során kiderült, hogy a Bíróság szabályosan nem értesített bennünket, nem ajánlott levélben kommunikált, amelyekkel a Magyar Posta szolgáltatás nem-teljesítése nyilvánvalóvá válhatott volna, nem a jogi képviselőnkkel levelezett, hanem talán nekem írt közvetlenül, küldött valahány általunk soha nem látott levelet, vagy idézést az utca-címre a bejegyzett postafiók helyett, oda viszont a Magyar Posta nem kézbesít küldeményt; a küldemények így ’A címzett nem vette át’ jelzéssel visszakerültek a Bírósághoz. A sikertelenül (nem)-kézbesített értesítéseket a Bíróság kirakta a saját folyosóján a hirdetőtáblára, ahová nehezebb bejutni, mint a Csillag börtönből kijutni.
  5. 5. Mindezek figyelembe-vételével az Átképzési Project mérlege a következő: Számlákkal alátámasztva elköltöttünk 40 millió forintot, amelyet a Németh Kormány 1989 – ben szignált a Project fedezetéül, és amely összeg a Project időtartama alatt kevesebb, mint harmadára inflálódott értékben. Nem jutottunk hozzá a 40 millió forint kamataihoz, ezért a kamatok nem a Project –et szolgálták. Az International Language School közvetlen vesztesége mintegy 60 millió forint. Ez abból ered, hogy az Antall Kormány és az Antall Kormányt követő kormányok egyike sem vállalta a Németh Kormány által indított Project –ből rájuk háruló kötelezettségeket. Az International Language School a Project –et intellektuális izgalmában hajtotta végre. Az International Language School tanító- és nem-tanító stábjának saját vesztesége mintegy 30 millió forint. Ez abból ered, hogy 1990 és 1995 között a bérinfláció évi 24 %-os volt és a hiányból vegetáló, likviditási problémákkal küszködő International Language School ezt semmilyen módon nem tudta kompenzálni. Más szavakkal kifejezve ez azt jelenti, hogy a Project –et hibátlanul végrehajtó stáb tagjainak minőségi munkáját csak magával a minőségi munkával tudtuk díjazni. Az öt ingatlan elvesztése mai áron mintegy 200 millió forintos kárt okozott. Az International Language School Budapest jogellenes - jogsértő felszámolása közvetlenül mintegy 50 millió forintos veszteséget okozott. Ez pusztán csak az ILS Iskola-hálózatba befektetett tőkét jelenti, és figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ILS Iskolák az anyacég felszámolásának pillanatában fordultak (volna) nyereséges vállalkozásokká. Nem fejezhető ki pénzben az a hátrány, amely abból a tényből fakad, hogy az International Language School, sok más nyelviskolához hasonlóan, adófizető cégként volt kénytelen versenyezni más, adókból fenntartott iskolákkal. A Magyar Hivatal úgy képzeli, hogy ami állami köntösben alul-finanszírozott és pénz-nyelő, az automatikusan profit-termelő, ha magán kézben van, tehát pontosan úgy meg kell adóztatni, mint a kolbász-gyárat.

×