12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam

1,950 views

Published on

"Egy, faji tekintetben, társadalmára, vallására, moráljára, gondolkozásmódjára, világnézletére, eszményeire s törekvéseire nézve az európai keresztény népektől teljesen idegennéptörzs társadalmi, pénzügyi s nemzetgazdászati uralma alól való emancipátióról van szó, a keresztény népek felszabadításáról a zsidóság despotismusa alól, a mely despotismust mérhetetlen pénzerejének s ezertorkú hírlapjainak segélyével gyakorolja felettünk." (Istóczy Győző)

"Nagyon nehéz az elnyomás olyan fajtáját kitalálni, melyhez hazánk polgársága ne alkalmazkodnék. Talán az inkvizíciót is vissza lehetne itt állítani, ha kineveznének néhány zsidó inkvizítort s a kínzókamrák felszerelésének zsidók lennének szubvencionált szállítói."

Kortörténeti Szemle. In: Huszadik Század. 1908. 11. sz. 405. p.



A tisztelt Böngészőnek!

Istóczy korának nagy hatású gondolkodója, fontos közéleti szereplője volt, "státusférfi", ahogyan akkoriban mondták. Politikai szerepválallása, tevékenysége saját korában is számos vihart kavart, ám letagadhatatlanul rányomta bélyegét századára. Nyilvánvaló okokból történő mellőztetése, elhallgatása nem tolerálható. Megítélését az olvasóra bízzuk.

Don Qijote, mondják, őrült volt. Nem bírta elviselni a kort, melyben élt, hát egy tisztábbnak tartott múltba menekült - talán egy tisztább jövő reményében. Nevetséges alak, amint rozzant gebéjén, avítt lándzsájával a szélmalmokra rohamoz. Megmosolyogjuk - hite olyan irracionális. Hiszen ma már nincs szükség se lándzsára, se páncélra, se lovagra - se hitre. Így mondják nekünk.
És talán szélmalmok sincsenek.

A "12 röpirat"-ot az MTDA tette közzé. (Magyar Társadalomtudományok Digitális Archivuma)

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
1,950
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
4
Actions
Shares
0
Downloads
4
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

12 röpirat , Istóczy Győző folyóirata - 6 7 Evfolyam

  1. 1. 12 RÖPIRAT. Budapest 1885. október 15. VI. évfolyam I. füzet. A regálé-megváltás. A képviselőháznak f. hó 1-én tartott ülésében Istóczy Győzőindokolt interpellácziót intézett a minisztereinökhöz mint belügy-miniszterhez, illetve az igazságügyminiszterhez, az italmérési re-gálejognak megváltása tárgyában. Hogy jelenlegi kedvezőtlen állami pénzügyi viszonyaink közöttaz állami közvetítés melletti általános megváltás minő nehézsé-gekkel járna, arra nézve gr. Klebelsberg Zdenko a „Független-ség” f. hó 12-iki számában utalt a gr. Andrássy Manónak, agazdakörben harmadéve tartott felolvasásában ismertetett adatokra,a mélyek szerint a regálé összértéke Magyarországon . 17 0 milliófrt tőkét képvisel, a mely bői a kincstárra, holtkézre, alapítványokraés erkölcsi testületekre 50 millió, a magántulajdonosukra pedig 120millió frt esik. Egy ily nagy összegnek államkölcsön útján való előteremtése,mai állami pénzügyi helyzetünkben nem lenne opportunus, még halehetséges lenne is; s azért nem marad más hátra, mint elfo-gadni az istóczy Győző által felajánlott expedienst: t. i. a kisajátí-tási jognak az italmérési jogot illetőleg a községek részére tör-vényileg való megadását, vagy, a mi egyre menne ki: fakultatívtörvény lenne hozandó, a melyben megállapíttatnának a módoza-tok, a melyek mellett az egyes községek az italmérési regálejogota maguk részére megválthatnák; a mely módozat, képviselői kö-rökben az interpelláczió megtétele óta élénk megbeszélések tárgyátképezi. Istóczy Győző e tárgyban tartott beszéde s interpellácziójakülönben következőleg hangzik: Október 1-ji képviselőházi ülés. Istóczy Győző: T. ház! Egy interpellátiót kívánok a t. miniszter-elnök úrhoz mint belügyminiszterhez és illetőleg a t. igazságügyminiszterúrhoz intézni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban interpellátiómat előterjeszteném, engedje meg a t.ház, hogy azt röviden indokolhassam.
  2. 2. 2 Azon nagyobbszabású reformok között, melyeket a közvéleményrégóta sürget, bizonyára nem utolsó helyet foglal el az italmérési regálé-jognak a megváltása oly értelemben, hogy az italmérési jog mindenüttaz illető község tulajdonába jusson. Az italmérési jognak az egész országban egyszerre való megváltásaazonban csak állami közvetítés mellett történhetvén meg, az államranézve egy nagymérvű pénzügyi operátiót tenne szükségessé, s ekép azállami közvetítés melletti átalános megváltás, belátom, jelenlegi pénzügyiviszonyaink között nehezen lenne keresztül vihető. Mindazonáltal az italmérési jog megváltásának keresztülvitelét olykiváló közérdekek, a nemzet oly fontos érdekei követelik, hogy a meg-váltás keresztülvitelének kérdését tanulmányozni, az adatokat összegyűj-teni s az előmunkálatokat megtenni, addig is, a míg pénzügyi helyzetünka megváltás eszközlésére szükséges pénzügyi műveletet megengedi, –időszerű és szükséges lenne. Azonban addig is, a míg az állami közvetítés melletti átalánosmegváltásra reá kerülhet a sor, – e megváltást lehetővé lehetne tennioly egyes községekre nézve, a melyek azt eszközölni óhajtják, s abbanaz anyagi helyzetben vannak, hogy ezt tehessék. Azt hiszem fölösleges bővebben fejtegetnem azon eminens közér-deket, a mely a korcsmáltatási jognak a magánregáletulajdonosokról aközségekre mielőbb való átszállásában fekszik. A magánregáletulajdonosok– a kik közé, a községek kivételével, a jogi személyeket, erkölcsi tes-tületeket is értem, – a regálé bérbeadásánál egyéb tekinteteket nemigen szoktak szem előtt tartani, mint azt, hogy ki fizet több haszonbért?Ezen az utón aztán a korcsmák legnagyobb része az országban zsidókkezébe került, a kikkel a keresztény korcsmárosok már csak azért semversenyezhetnek, mert a zsidó korcsmárosok nemcsak azzal csinálnakmaguknak több jövedelmet, hogy – mint a tapasztalás országszerte ta-núsítja, – hamisított s hozzá egészségellenes, sőt mérges anyagokkalvegyített italokat adnak a keresztény közönségnek; hanem a falusi zsidó-korcsinárosra nézve a korcsma nem egyéb mint népfosztogató uzsoráspénzügyi operatióinak a comptoirja, (Úgy van! Úgy van! a balközép ésa szélsőbal különböző padjain.) a hol a szeszes italokkal elbutított és de-moralizált falubeli lakosokat hálójába keríti; de a zsidó korcsma egyszers-mind orgazdatanya is, a hová vándorol minden lopott jószág a faluból.Mindezen dolgokkal a magánregáletulajdonos nem igen szokott tö-rődni, csak rendesen fizesse neki a zsidó korcsmabérlő a magas ha-szonbért. Ellenben, ha az italmérési regálejog a községnek a tulajdonábanvan, a korcsmabérlet kezelése és ellenőrzése a községet, tehát egy, aközérdeket is szem előtt tartó erkölcsi testületet illeti; s ha ez e rész-beni kötelességeit teljesíteni elmulasztaná, ott van a felettes közigazga-tási hatóság, a mely megfelelőleg intézkedhetik. Az italmérési regálejogot tehát mielőbb a községek kezébe juttatni,eminens közérdekek: közegészségügyi, közrendészeti, közgazdasági s köz-erkölcsiségi tekintetek egyformán sürgetőleg követelik. (Igaz! Úgy van!a bal és szélsőbal némely padjáról.) S erre nézve egy igen egyszerű expediens is állana rendelkezé-sünkre. (Halljuk!)
  3. 3. 3 Tudjuk ugyanis azt, hogy kisajátítási törvényünk szerint a kisajátí-tási jog közérdekből ma már igen széles alapon nyer alkalmazást. Hogyhapedig kisajátítási törvényünk a kisajátítást községekben megengedi újutczák és közterek nyitására, közdűlőutak létesítésére, közfürdők, vala-mint a köztisztaság és közegészség czéljából tervezett csatornák előállí-tására stb., sőt kivételképen még szépítési tekintetekből is: akkor nemlátom át, hogy a közérdek szempontjából miért ne lenne megengedhetőaz italmérési regálejog tulajdonának a, kisajátítása is oly községek részére,a melyek e kisajátítást óhajtják. S én azt hiszem, hogy ezen kisajátítási jognak a községek részérevaló megadása igen sok vagyonos községet arra indítana, hogy a kisajá-títási eljárást kérelmezze; s ekkép rövid évek múlva jó részben meg lenneoldva ezen annyiszor ventilált égető kérdés is; mert akkor már a mégkisajátítlanul maradt italmérési jogosítványoknak állami közvetítés mel-letti megváltása czéljából az államnak sokkal kisebb mérvű pénzügyi mi-veletet kellene keresztül vinnie. S ez eszme megvalósítására nem is lenne egyébre szükség, mintaz 1881: 41. tczikkben foglalt kisajátítási törvény pótlásául egy rövidtörvényczikkre, a melyben a kisajátítási jog közérdekből való megadásá-nak eseteihez hozzáadandó lenne az italmérési regálejog tulajdonának aközségek által való kisajátíthatása esete is. Az 1881: 41. tcz. máris intézkedik a vasutak részére az italmérésijognak ideiglenes kisajátításáról, s így e törvény keretében már ez ok-ból sem lenne heterogén alkatrész az italmérési jog tulajdonának a köz-ségek által való végleges kisajátítása. Ugyanezen törvényben a kisajáti-tási eljárás is minden részleteiben már megállapítva lévén, ezen eljárásaz italmérési jog tulajdonának a községek által való kisajátítása esetei-ben is egészben alkalmazást nyerhetne. Egyúttal azonban elvül kimondandó lenne az is, hogy, a hol a köz-ség egyszer már tulajdonában van az italmérési jognak, e jogot a községtöbbé el nem idegenítheti. A kisajátítási jognak az italmérési jog tulajdonát illetőleg a közsé-gek részére törvény utján való megadása tehát, nézetem szerint a leg-egyszerűbb s legczélszerűbb expediens lenne arra nézve, hogy addig is,a míg az állami közvetítés mellett országszerte leendő megváltás keresz-tülvihető lenne: az italmérési regálejognak a községek kezébe mielőbbvaló jutását eszközölhetnénk. Ezen indokolásomnak előrebocsátása után a következő interpellátiótvagyok bátor előterjeszteni: (Halljuk! Olvassa:) Interpellatio a t. miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez ésilletőleg a t. igazságügyminiszter úrhoz. Tekintve azon fontos közegészségügyi, közrendészeti, közgazdaságiés közerkölcsiségi érdekeket, a melyek az italmérési regálejognak a je-lenlegi magán regáletulajdonosokról a községekre mielőbb való átszállá-sát sürgetőleg követelik, a következő kérdéseket intézem: 1. Foglalkozik-e a t. miniszterelnök úr mint belügyminiszter azitalmérési regálejognak állami közvetítés mellett a községek részéreleendő általános megváltása kérdésével? 2 Van-e kilátás arra, hogy ezen állami közvetítés melletti általánosmegváltás a közel jövőben keresztülvihető leend?
  4. 4. 4 3. Addig is, a míg az állami közvetítés melletti általános megvál-tás keresztül vihető lenne, nem látnák-e a t. bel- és igazságügyi minisz-ter urak czélszerűnek, a mielőbbi részleges megváltást oly módon eszkö-zölhetőnek, hogy a kisajátítási jog az italmérési jognak tulajdonát illetőlega községek részére törvényileg megadassák? Egy magyar nemzeti ünnep. Komlóssy Ferencz egy nagyérdekű interpellácziót terjesztettelő a f. hó 10-ki képviselőházi ülésben, Sz. István király napjá-nak törvény útján nemzeti ünnepnappá leendő tétele tárgyában. Egy magyar nemzeti ünnepnek a kreálása melletti érveketKomlóssy úgyis eléggé kifejtette, s azért e helyütt csak azonellenvetésekre reflektálunk, a melyeket némelyek, köztük a Kom-lóssy beszédébe belekiáltozó Thaly Kálmán is, felhoznak az István-napnak nemzeti ünnepnappá tétele ellen. Az a körülmény, hogy I. István magyar királyt a katholikaegyház mint szentet tiszteli, egyátalán nem lehet akadály arranézve, hogy a hazában élő többi keresztény felekezetek ez ünne-pet, mint az első magyar királynak, I. Istvánnak napját üljékmeg, – azon I. István király emlékezetére, a kinek köszönheti amagyar nemzet, hogy az európai keresztény népcsaládba való be-vezetésével, megóvta őt attól a sorstól, a tnely sors érte a po-gány hunnokat és avarokat, s érte a legutóbbi századok alatt atörököket, hogy t. i. Pannónia földjéről kiűzettek. Thaly Kálmán úgy látszik Árpád emlékezetét szeretné nem-zeti ünneppel megünnepelt e t n i ; s Árpád iránti lelkesedése őt arraaz igazságtalanságra ragadja, hogy I. István király ellen valódifanatikus gyűlöletet árul el minden alkalommal. Ezzel a nevetséges caprice-szal Thaly csak mosolyt kelthetmindenkinek az ajakán; mert hisz utóvégre is, a ki tiszteli I..István királyt, tiszteli Árpádot is, a ki megkezdte azt a mun-kát, a melyet utóda s ivadéka I. István befejezett, s évszáza-dokra, sőt évezredekre véglegesített. Csakhogy mi, a midőn nemÁrpádnak a (kalendáriumban nem is létező) napját, hanem I.Istvánnak a haza polgárai nagy része által már eddig is éven-ként egyházi ünnepként megtartott napját akarjuk nemzeti ün-neppé deklaráltatni, – e napon a mindnyájunkkal közös magyarkereszténységnek, az I. István király által megalapított európaikeresztény magyar czivilizácziónak az ünnepét is megülni akar-juk, – a mit, az európai czivilizácziót fenyegetett pogányhitű Ár-pád emlékezetének a megülésével nem tehetnénk, a ki hozzá hó-
  5. 5. 5dító is levén, a hazában élő többi nemzetiségek előtt nem olyrokonszenves egyéniség, mint I. István király, a ki felülrá mégazon politikai elvet is vallotta, hogy csak azon ország erős éshatalmas, a melynek több nyelvű lakosai vannak. Minden kegyeletünk mellett tehát a hazaszerző Árpád apánkiránt, mi, Thaly úrral és társaival szemben, I. (szent) István ki-rály napját véljük a legalkalmasabbnak arra, hogy a politikai ma-gyar nemzet nemzeti ünnepnapjává avattassák. Komlóssy Ferencz e tárgyban tartott beszéde és interpellá-cziója a következőleg hangzik: Október 10-ki képviselőházi ülés Komlóssy Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Szt. István első királyunkMagyarország összes intézményeit keresztény alapra fektette. (Úgy van!a bal és szélső baloldal némely padjain.) Ennek köszönhetjük Magyaror-szág fenállását, ennek köszönhetjük azt, hogy néhány év múlva Magyaror-szág ezredévés fenállását fogjuk megünnepelni. (Helyeslések a szélsőbalon.) Thaly Kálmán: Árpádnak köszönjük! Nem kell meghamisítani atörténetet! (Zaj és derültség. Halljuk!) Komlóssy Ferencz: Ha valaki van hivatva, t. ház, méltányolni szt.István király érdemeit, úgy a t, ház, mint törvényhozó testület az, melytörvényhozó testület mintegy őre azon keresztény eszméknek, melyekető letéteményezett. (Úgy van! a bal és szélsőbal némely padjain.) Mertcsak ezen keresztény nemzeti eszmék alapján tehetjük Magyarországotnagygyá, annak népességét boldoggá. (Úgy van! a bal és szélsőbaloldalegyes padjain.) Én, mint a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt tagja, kö-telességemnek tartom ez alkalommal a miniszterelnök urat, illetve a cul-tusminiszter urat megkérdezni, hogy mily stádiumban van azon ügy,mely néhány év előtt már az országgyűlés elé került, de nem tudommily okoknál fogva halasztást szenvedett. Tudomásom van arról, hogy akormány igenis nagy jóakarattal nyúlt ezen kérdés elintézéséhez, de nemtudom csodálkozásomat eltitkolni a felett, hogy találkozott azon időbena tiszáninneni superintendentiának egy kiváló műveltségű tagja, ki acultusminister úr leiratára azt válaszolta, hogy igenis azért nem hajlan-dók ők szt István napját törvény útján megünnepelni, miután ők a szen-teket nem imádják. Thaly Kálmán: Bizony nem! (Nagy derültség.) Komlóssy Ferencz: Nem tudom, ezen csodálkozzam-e inkább, vagypedig a tisztelt cultusminiszter urnák akkori magaviseletén, aki vagy nemtudta, vagy nem akarta megmondani azt, hogy igenis mi katliolikusoksem imádjuk a szenteket, hanem tiszteljük, (Úgy van!) s bizonyára etiszteletnek nagyobb értelme van, mint annak a tiszteletnek, melylyel aliberálisok Garibaldik vagy mások iránt viseltetnek, s e tiszteletet mégingökre és csizmájokra is kiterjesztik. T. képviselőház! Óhajtom, hogy a keresztény magyar nemzetneklegyen nemzeti ünnepe azért, hogy legyen egy nap, melyen a keresztényfelekezetek kezet fogva, nyíltan ünnepeljék a kereszténység diadalát, ésvédekezzenek a zsidóság és szabadkőművességgel szemben, a mennyiben
  6. 6. 6a tapasztalat mutatja, s a „Kelet” czímű lap leleplezései mustrálják,,hogy a szabadkőművesség a zsidósággal szövetkezve belehatol a t. házbais, és quasi domináló szerepet foglal el. (Mozgás jobbfelől.) Óhajtom egy általános nemzeti ünnep létrehozását, a melyen a ke-resztény felekezetek egymásnak kezet nyújtva, felekezeti féltékenységnélkül közös erővel munkálkodjanak a pogánynál pogányabb zsidó-szabad-kőmüves áramlat ellen. És ha ez lehetséges, t, ház, inkább lehetségesmost, mint ezelőtt pár évvel, hogyha a zsidóság nem állana ellen a mi-nisterelnök úr akkori intentiójának. Midőn ezen szabadkőműves-zsidóáramlat, mely a hosszúnapot oly magasztosan ünnepelteti meg. hogy kor-mánypárti lapok egész hasábokat tudnak írni a zsidók buzgólkodásáról, –midőn a zsidók a hosszúnapot oly buzgón ünneplik meg, hogy a „Nem-zet” t. szerkesztősége egy hordárra sem tud akadni egész Budapesten:ép akkor azt látjuk t. ház, hogy a zsidóság profanálja a keresztény ün-nepet, szt. István napját, és baromi munkát végeztet keresztény rabszol-gáival. (Úgy van! balfelől.) T. ház! Midőn egyrészt és különösen a zsidóságot okolom a miatt,,hogy a keresztény-magyar nemzet nem ünnepel nemzeti ünnepet; más-részt nyíltan sajnálatomat kell kifejeznem, hogy az irányadó körök, a t.kormány első férfiai, a miniszter urak is, valahányszor nemzeti ünnepetkellene ülni, akkor az egyik Ostendóbe, a másik tanulmányútra készül.(Derültség.) Azon óhajomnak adok kifejezést, t. ház, hogy a t. miniszter-elnök úr ezen ünnepen, melyet ő elvileg helyesel és jóváhagyott ak-kor, midőn megbízta Trefort miniszter urat, hogy értekezzék a többi fele-kezetekkel, ő ostendálja magát Budapesten és ne Ostendében; a t. cultus-miniszter úr pedig tanulmányozza akkor idehaza a vidékről felrándulótanítók nyomorúságos helyzetét. Tréfort Ágost vallás- s közoktatási miniszter: Azokat úgyis ismerem.(Derültség.) Komlóssij Feencz: Ezek alapján bátor vagyok interpellatiómat a t.miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez, úgyszintén a t. cultusmi-niszter úrhoz beterjeszteni, a mely a következőkép hangzik: Interpellatió a t. miniszterelnök úrhoz mint belügyminiszterhez és at. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Tekintettel azon kegyeletre, melylyel a magyar nemzet a kereszténymagyar állam megalapítója, sz. István első apostoli királyunk emlékeiráni viseltetik, a mely magyar állam néhány év múlva ezredéves fenn-állását ünneplendi; tekintettel továbbá arra, hogy egy átalános nemzeti ünnepnek atörvényhozás útján való behozatala, a haza polgárai között való szolidari-tás érzetének ápolására s ekkép a magyar állameszmének megerősödésérelényegesen befolyna; s tekintettel végül arra, hogy más czivilizált, szabad nemzetek is,történelmük legkiválóbb eseményeinek évfordulóját átalános nemzeti ün-nepként ülik meg; kérdem a t. miniszterelnök urat mint belügyminisztert és a t. vallás-és közoktatási miniszter urat: Valjon szándékoznak-e, s ha igen, mikor, törvényjavaslatot beter-jeszteni az iránt, hogy sz. István király napja átalános nemzeti ünneppédeklaráltassék?
  7. 7. 7 Angelo de Gubernatis könyve Magyarországról Gróf Angelo de Gubernatis, tekintélyes olasz publicista, amagyar akadémia külföldi tagja, a folyó év első hónapjaiban Magyar-országba jött, hogy itt a viszonyokat személyesen tanulmányozva,egy, hazánk és nemzetünk valódi képét feltüntető munkában meg-ismertessen bennünket a külfölddel. Ezer magyart volt felveendő, a lapok tudósításai szerint,megírandó munkájába. Hogy az ezer „halhatatlan” soraiban he-lyet foglalhassanak, volt nagy sürgés-forgás különösen a mi sor-nalisztáink között, a kik formális ostrom alá vették de Guberna-tist, és szokás szerint mást alig engedtek hozzáférni, mint zsidót,zsidóbarátot és szabadkőművest. Ily kép megdolgozva a talián grófot, egész biztosra fogták,hogy munkája filoszemita irányban lesz tartva, s a „Nemzet”máris fenyegetődzött, hogy mint fogja majd elitélni Angelo deGubernatis, megírandó nagy munkájában, az antiszemitákat. Ezen biztos föltevésben ütötték is a megjelenendő munkamellett a reklámdobot zsidó és zsidós lapjaink. S ime! megje-lent de Gubernatis könyve – és lőn mélységes hallgatás a zsidóés filoszemita táborban! Egyetlen magyar lap se emlékezett mega pedig előre monumentálisnak hirdetett munka megjelenéséről. S ugyan mi lehet az oka a zsidó és zsidólapok ezen hirte-len érzelem változásának? Egyszerűen az, mikép távol attól, hogyfiloszemitikus szellemben lenne tartva a munka, – ellenkezőleg deGubernatis a kemény igazságok egész sorozatát vágja a zsidókfejéhez, úgy, hogy több oly véleményt nyilvánít, a minőket csakradikális antiszemita ajkáról lehet hallani. Pedig Angelo de Gu-bernatis egyik antiszemita képviselővel se beszélt; de ezek köze-lébe se jöhettek volna, mert egész ittléte alatt előszobájában azsidók és zsidóbarátok formális strázsát állottak, nehogy kivülükvalaki más is érintkezhessek vele s más oldalról is kaphasson in-formácziókat, mint tőlük. De Gubernatis azonban egy, a zsidókat nem teljesen ismerőember hibájába esett, azt gondolva, hogy ha a zsidók fölött a,habár kemény igazságokat, de végre is való igazságokat elmondjais, – ha a nyílt antiszemiták ellen fordul, amint ezt egy passu-sában teszi, – ez által a zsidók jó indulatát megtartja magá-nak. Hiu képzelgés. így jár mindenki, a ki objectiv akar maradnia zsidókkal szemben is, és perhorreskálja azt, hogy őt antiszemi-tikus hajlamok vezetik; mert a zsidók, daczára nekik tett con-
  8. 8. 8cessióiknak, csak úgy agyonhallgatják munkájukat, mint akármelynyilt antiszemita munkáját agyonhallgatnák; mert a zsidó a rólamondott igazságos kritikát sem tűri, lévén a zsidóság – amintazt épen ma öt éve, az 1880. októberi füzetünkben is megírtuk:– „kritikán aluli.” Angelo de Gubernatis munkáját, a „La Hongrie politique etsociale”-t (A politikai és társadalmi Magyarország) azonban, haa zsidók és zsidós lapok agyonhallgatják, – ez reánk antiszemi-tákra nézve ellenkezőleg indok legyen arra nézve, hogy viszontmi e munkát teljes erőnkből felkaroljuk. S azért melegen ajánl-juk azt a franczia irodalommal foglalkozó t. olvasóink figyelmébe.A mű megjelent Florenczben Pellas J.-nél, s megrendelhető Bu-dapesten a többi között Eggenberger könyvkereskedésében is.Előfizetési ára 3 frt volt. Angelo de Gubernatis a képviselőház nevezetesebb tagjait elő-sorolva, rokonszenvesen megemlékezik röviden több antiszemita kép-viselőről is; nevezetesen báró Andreánszky Gáborról, Istóczy Győ-zőről és Zimándy Ignáczról; ugyszinte Onody Gézáról, Vadnay An-dorról, stb. A mi azonban de Gubernatis munkáját előttünk kiválólagérdekessé teszi, – az a „La question sémitique” (A szemita-kérdés)czimü fejezet, a melyet alább majdnem egész terjedelmében közlünk. S most, mielőtt a mű e részét, néhány lényegtelen pontelhagyásával, egész terjedelmében közölnénk, még csak azon óha-junkat fejezzük ki, hogy vajha minden neves külföldivel, a kita zsidók és zsidóbarátok Magyarországba czitálnak, a végből, hogyelitéltessék vele a magyar antiszemitizmust, – a zsidók és zsi-dóbarátok szintoly alaposan felülnének, a mint alaposan felültekgróf Angelo de Gubernatissal. Angelo de Gubernatis könyvének imént említett fejezete ek-ként szól: „ A szemita-kérdés. A jelenleg Magyarországon található izraeliták száma némelyekszerint 600,000, mások szerint pedig 800,000 lenne. Sőt vannak írók, akik azt állítják, hogy ez a szám egy millión felülre rúg. Ezek az elté-rések csodálkozásba ejthetik az embert. Első tekintetre úgy látszanék,hogy a statisztikának egy való számot kellene adnia s azt venni számi-tásai alapjául. A jelen esetben azonban nem a statisztika a hibás, mertnehéz, sőt lehetetlen biztonsággal meghatározni azt: ki zsidó, ki voltzsidó s már nem az, ki még fél-zsidó s ki csak fél-keresztény? Van-nak kikeresztelkedett izraelita családok; vannak mások, a melyekben azapa zsidó, a fiú pedig keresztény. Ezenkívül van egy bizonyos számúleplezett és magyarizált zsidó, a kik gondosan titkolják eredetüket. A
  9. 9. 9statisztika tehát gyakran tévedhet a zsidó úgy mint a magyarok szá-mának pontos meghatározásában. De akármint álljon is a dolog, nincs ország Európában, a hol azsidók, a keresztényekhez arányítva, oly nagy számban lennének mintMagyarországon. Még elfogadva a kisebb számot is, az izraeliták mégmindig azon arányban lennének mint 1 a 8-hoz. Budapest városában, ezaz arány a magyar társadalomra nézve nyugtalanító módon növekszik,mert Magyarország fővárosában, mint mondják, három keresztényre egyzsidó esik. A dolog annál aggasztóbb, mert a statisztika azt is tanúsítja,hogy a halandóság az izraeliták közt kisebb, mint a keresztényeknél.Ugyanis, az 1880-81.*) évek statisztikája a következő számokat adja azöt éven aluli gyermekek halandósága fölött: 24,000 katholikus gyermek közül meghalt 4,597 1,800 lutheránus „ „ „ 279 1,818 kálvinista „ „ „ 300 7,937 izraelita „ „ „ 587 E számok szerint bebizonyítva lenne az, hogy a katholikusoknál agyermekek körülbelől oly arányban halnak el mint 2:10, az izraeliták-nál pedig mint 1:10. Egy másik táblázat kimutatja, hogy 10,000 szü-letés közül 1881-ben a katholikusoknál 509 halva született gyermekvolt, és csak 98 az izraelitáknál; 203 korai szülés a katholikusoknál, scsak 46 az izraelitáknál. Ez arányok valóban nyugtalanítóknak tűnnekfel előttünk Budapest városára nézve, a hol a 80 vagy 100 ezer jelen-leg létező zsidó néhány év múlva megkétszereződéssel s többségre jutás-sal fenyeget. De van egy másik statisztika is, a melynek még inkább aggasz-tania kellene a magyarokat. Budapest elemi iskoláiban az 1881. év statisztikája szerint 84katholikus és kálvinistával szemben 28 zsidó tanuló volt. Ha tehát azsidók jelenleg Budapest város népességének mintegy 1/4 részét teszik,úgy az elemi iskolákban már többen vannak egy negyed résznél. Budapest polgári iskoláiban, a melyek az elemi iskolák kiegészítőitképezik, 581 katholikus-, 51 lutheránus- és 36 kálvinista fiúval szemben396 izraelita fiú volt. Úgyszinte 710 katholikus-, 62 lutheránus- és 44kálvinista leánykával szemben volt 753 izraelita leányka! A gymnáziu-mokban 1,163 katholikus-, 209 lutheránus- és 226 kálvinista tanuló mel-lett volt 884 izraelita tanuló; a reáliskolákban 773 katholikus-, 72lutheránus- és 40 kálvinista tanuló mellett volt izraelita tanuló 720! E hiteles számadatoknak nincs szükségük kommentárokra. Ezekazt bizonyítják, hogy az 1/4 rosz arány, a mely a lakosságnál áll, meg-szűnt, ha tekintjük a középiskolák népességét, a hol a zsidók már nem1 /4-ét, hanem körülbelül felét teszik ki a tanulók számának. Az elemiiskolákban, a hol az iskoláztatás egyformán kötelező az egész lakosságranézve, látjuk, hogy a többi felekezet gyermekeinek egy része kivonjamár magát oly módon, hogy az izraeliták aránya ott növekvőben van.Ez az arány azonban gyökeresen megváltozik, amint áttérünk a kötelezőiskolákról a facultativ iskolákra. Míg számos keresztény atya gyermekeit *) Körösi, Die Sterblichkeit der Stadt Budapest in den Jahren 1876-1881.Berlin, 1885.
  10. 10. 10csak elemi iskolai taníttatásban részesíti, a zsidók, a kik ezzel nem elé-gesznek meg, fiaikkal végig járatnak minden iskolát, beleértve az egye-temet is; mert a zsidó minden áron felvergődni törekszik. A polgáriiskolákban, mint mondánk, az izraelita leánykák majdnem oly nagy szám-mal vannak mint a felekezetükbeli fiúk; a felsőbb iskolákban pedig azizraelita leányok többségben vannak. De többet mondunk. A polgári isko-lákban és a középiskolákban, a melyekben megfordultunk, mikor a tanárkérdezte, hogy ki felelne meg az általa teendő kérdésekre, majdnemmindig egy izraelita fiú vagy leány volt az, a ki legjobb feleleteketadott, minek utána jobb kezének első három ujját felemelte és mozgatta,annak jeléül, hogy ő kész a tanár kérdéseire felelni. A többi felekezetektanoncza-inál mindig több félénkségét és tartózkodást tapasztaltunk. Lehet,hogy ezek kevésbé jól is voltak elkészülve. A zsidó bizonyára nem azértjár az iskolába, mert a divat és az illendőség úgy hozza magával, ha-nem azért, mert ezt érdekében állónak találja. Tudja ezt gyermekkorátólfogva; azért a nyilvános iskolákban rendszerint nagyobb buzgalommalés állhatatossággal tanul, mint keresztény pajtásai. Vigyázzunk tehát! Ha nem akarjuk, hogy a zsidók kényelmetlen többséggé váljanakBudapest társadalmában, módot kell keresni arra nézve, hogy megaka-dályoztassék az iskolákban való többségre jutásuk. A nagy, a valódi ve-szély a keresztényekre nézve itt rejlik; de az orvoslás közel áll éskönnyen alkalmazható. Természetesen nincs arról szó, hogy a zsidóknakmegtiltassék a nyilvános iskolák látogatása; hanem az iskolákba na-gyobbszámú keresztény gyermeket kell küldeni, (A melyik szülő ezt te-heti, az úgyis megteszi; de sokakat a zsidóság okozta nyomora akadá-lyoz meg ezt tenni. – Szerk.) s ezeket buzdítani kell arra, hogyIzrael fiait egy nemes versenyben legyőzni törekedjenek. Amit mi Buda-pest iskoláiban észleltünk, nem egy megjegyzésre késztetett bennünket.Ugyanis szomorúan emlékeztünk arra, hogy minő értelemnélküli volt aza hadjárat, a melyet az antiszemiták a képviselőházban és a felsőházbanvittek arra a czélra, hogy a rabbinus kizárassék a felsőházból, – a mi-dőn egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti magában Magyarország fővá-rosában a magyar társadalom szervezetét, s a midőn Tisza úr úgy azegyik, mint a másik veszély fölött souverain módon gúnyolódott azzal,hogy a törvényhozóknak értésükre adta, miként nem tudván a zsidókatbehozni a kiváltságok ősi kapuján, majd behozza őket a miniszteri kine-vezés ablakán vagy lyukán. Az 1874-75. óv első félévében, a budapesti egyetemen 2466 hall-gató közül volt 1331 róm. katholikus, 55 görög-katholikus, 88 keletigörög, 326 kálvinista, 196 lutheránus, 4 unitárius, 523 izraelita. Az izrae-liták tehát, ezelőtt tíz évvel, körülbelül egy ötödrészét képezték a magyarfőváros egyeteme hallgatói számának. Az 1882–83. tanév első felében,ugyanezen egyetemen, 3272 hallgató közül volt 1370 róm. kath., 70görög-kath., 105 keleti görög, 426 kálvinista, 348 lutheránus, 12 uni-tárius, 937 izraelita! Az 1883–84. év első felében, 3359 hallgató volt,s ezek közül volt római katholikus 1312. görög-katholikus 71, keletigörög 94, kálvinista 480; lutheránus 339, unitárius 7, izraelita 1066. Aszámok e növekvése ez utóbbiakra nézve ékesen szóló. Bizonyítja ez azt,hogy a budapesti egyetem hallgatóinak közel egyharmada az izraelitákáltal van képviselve, és hogy ezen arány folyton növekedvén, minden
  11. 11. 11valószínűség szerint ezt az egyharmadot tíz év múlva felerészre nőnifogjuk látni. Az orvosi és jogi tanfolyamok leginkább vannak látogatvaaz izraeliták által. A múlt év első felében a jogegyetemen beírt izraeli-liták száma 385 volt; az orvosi egyetemen pedig 617-en voltak. Ezeka tanfolyamok nyitják meg az utat a vagyon, a politika, a társadalmibefolyáshoz s gyakran még a nemességhez is. Az izraeliták, megértve ezthévvel vetették magokat ezekre a pályákra, s kitartanak azokon oly ma-kacssággal, a mely méltó volna arra, hogy a keresztények is utánozzák.Ha a zsidóknak ezen egyetemi versenyében veszély rejlik, ez a ve-szély különösen fenforog Magyarország fővárosára nézve. A kolozsváriegyetemen a múlt év első felében 477 hallgató közül nem volt több 29izraelitánál, vagyis körülbelül a hallgatók mintegy 1/16 részénél. Tehátazt kell következtetnünk, hogy a budapesti egyetemet látogató izraelitahallgatók legnagyobb részét maga Budapest városa szolgáltatja, a miIzrael népére nézve valódi diadal, de a mi bennünket igen fájó elmélke-désekre kényszerit. Ha Esztergom városát a magyar Rómának neveztékel, ha Debreczent Magyarország Genfjének nevezik, – nem sok időmúlva Budapestet a magyar Jeruzsálemnek vagy a zsidók Athénjénekfogják elnevezni. S akkor sok magyar ember méltán azt a kérdést fogjaönmaga előtt felvetni, hogy ugyan érdemes volt-e azért kormányt buk-tatni s oly nagy lelkesedéssel üdvözölni Magyarország újjászüetésétegyedül azért, hogy mindez majdnem kizárólag a zsidók javára essék. Ezen megjegyzéseink olvasóink némelyikét tévedésbe ejthetné, azt ahitet kelthetvén bennünk, hogy mi, egy méltatlan előítélet folytán, állástfoglalunk a szemiták ellen. Sietnünk kell tehát annak a kijelentésével,hogy mi semminemű személyes elfogultsággal nem viseltetünk Izraelutódai ellen. Mi nem félünk a zsidóktól mint egyénektől; de a midőntömeggé válnak, egy tevékeny és mozgékony tömeggé, aggodalmunk ko-moly lesz. Ha lenne még a földön egy gazdag, termékeny ország, a melyegy egész népet táplálni képes volna, a mi eszményünk ezen, Európábannomáddá vált keleti népet illetőleg az lenne, hogy neki adnánk osztály-részül ezen tájat, minden korlátozás nélkül, alakítva ott egy hatalmasizraelita államot. De ez a hajdan szétszórt és üldözött nép, a mely még:zsidó akar maradni, és elárasztja Budapesten a keresztény társadalmat*a melyet kizsákmányol, kifosztogat, tönkre tesz, a melynek elfoglalja hi-vatalait, bitorolja czímeit, napról-napra kevesbíti erejét és befolyását, –ez a nép, rendkívüli számerejénél és merészségénél fogva elkeserít ben-nünket, s a magyarok iránti érdeklődésünknél fogva a védelem és fellá-zadás legitim érzelmeit kelti fel bennünk. Az izraelita nő rendszerint szép, szeretetreméltó és csábító. Azsidó férfi értelmes, ravasz, intrigans, vállalkozó és állhatatos, mind kitünatulajdonságok a siker elérésére. A zsidó mindig tudja, mit akar, nemtúlságos formalista, és nem igen válogatós a czélra vezető eszközökben.A keresztényre nézve a becsület lényeges dolog; a zsidó el lehet énei-kül is. A hízelgő, csúszó-mászó, csaló zsidó nincs elveszve a zsidó társa-dalom becsülésében; mikor a czélhoz jutásról van a szó, tud türelmeslenni és szembe szállani a fáradalommal, megvetéssel, visszautasítások-kal. Újra meg újra hozzá lát a dologhoz, és a mit egyszer megfogott,azt többé el nem ereszti. A mint kilesett magának valamely zsákmánytnem ereszti azt többé szem elől, s hálóit minden irányban kivetve, lesben
  12. 12. 12marad mindaddig, a míg csak kezeibe nem kerül. Ha valamely szalonban,a hol egy magyar és egy zsidó állanak, csak egy üres szék van, legyünkmeggyőződve, hogy a zsidó lesz az első, a ki leül. Ha valamely előkelőszemélyiség belép a szalonba, és senki se meri megszólítani őt, biztosaklehetünk benne, hogy az első, a ki megszólítja, s legyen ez akármilynyelven, az izraelita lesz. Tán össze-vissza kever minden nyelvet, amelyeket tör-mar, de nincs egy nyelv se, a melyen alkalmilag ne mernebeszélni. Általános szabály, hogy az izraelita nem épen egy hős a veszélyközepette, de, a mikor nem veszélyezteti se az életét, a mely neki drá-gább a becsületénél, se pénzét, a mely neki drágább az életénél, mindenegyebet koczkára tesz és minden egyében túlteszi magát hallatlan köny-nyedséggel és merészséggel. A zsidónak rendszerint nagy házi erényeivannak, s a midőn érdeke nem áll a koczkán, ő szintoly jó gyerek ésszintoly kedves ember lehet, mint a legjobban nevelt keresztény. De hamegkísérli tetszeni, ezt azért teszi, mert szeretetreméltóságából valamiprofitot remél húzni. A keresztény embernek platonikus gyöngédségeielőtte zöldségeknek és gyengeségeknek tűnnek fel, s mivel bizonyáranem ő találta fel a lovagiasságot, nehezen fogja fel ezt. Azt nagyon isátlátja, hogy a kellemességet szintúgy hasznosítani lehet, a mint haszno-sítani lehet az álnokságot, de mindig s egyedül csak a kitűzött czél elé-rése szempontjából. Zsidó szempontból a loyalitás, a nyíltság és a nemes-lelkűség nem kívánatos erények, de ragyogó formák, kényelmes eszközök,a melyeket okkal-móddal néha hasznosítani lehet, de a melyek nem szük-séges, hogy a zsidó természet lényeges és kiegészítő részét képezzék.Az izraelita mint üzletember, mindenben opportunista; leghűbben azt akormányt szolgálja, a mely, számos kompromissumai által, legtöbb utathagy nyitva a zsidó részére, amelyeken ez elláthatja apró üzleteit, amelyek azután a nagy üzletekre vezetnek. Természetesen, ezen ítéletünk mellett, a mely nem egészen szolgálelőnyére a Magyarország fővárosában összezsúfolt zsidó népnek, – ezt amaga egészében véve, – tekintetbe kell venni a kivételeket, a minőkettalálhatni nemcsak a liberális foglalkozási ágakban és a sajtóban, hanemü banküzletben és a kereskedelemben is. De, eltekintve ezen nemes és nem épen ritka kivételektől, tagad-hatatlan, hogy a zsidók nagy tömege a keresztényeknek nem egy okta-tást és követendő példát ad az erélyre, a munkaszeretetre, a kitartásra,következetességre, tudományszomjra és a gyakorlati érzékre, a melyekezt a fajt jellemzik. Mi azonban előre látjuk, hogy ezen gyakorlati érzék túlságos meny-nyiségének a következménye az lesz, hogy a zsidó elem túlsúlyra fogvergődni a keresztény elem fölött Magyarország fővárosában. Konstatálva£zen zsidó dagály eláradását, – hacsak nem akarjuk a magyar nép fo-kozatos kipusztulását Budapesten, még maguknak az izraeliták apologis-táinak is kivánniok kell. hogy ez utóbbiak szétszórva legyenek külön-böző helyeken, a magyarországi és erdélyi városokban és falvakban, hogymindenütt kisebbség legyenek és semmikép se változtassák meg az or-szág nemzeti phyziognomiáját. Ha a százezer izraelita továbbra is Buda-pesten összezsúfolva marad, az ő vonzerejűkkel, feszerejükkel és önfen-tartási erejükkel, tíz év múlva körülbelül kétszázezerén lehetnek, vagyiskétszerannyian mint most vannak Budapesten, és húsz év múlva Buda-
  13. 13. 13pestnek háromnegyedrészét hatalmukba kerítik. Nem arról van szó tehát,hogy a zsidók Magyarországból kiűzessenek, hanem hogy egyik vagy amásik napon el ne fojtsák a magyarokat. Budapesten, a hol a zsidók mindinkább elhatalmasodnak, az a ve-szély forog fenn, hogy mielőtt ők maguk megmagyarosodnának, meg-rontják a magyarok természetét is. A jelen pillanatban a nyugtalan-ság bizonyos nemével látjuk az izraelita inváziót napról-napra nőniMagyarország fővárosában. Befogadni vagy be nem fogadni a rabinust afőrendiházba, nem bír horderővel, holott új zsidóelemnek egy nagy városba,magába az ilyen elemekkel szaturált fővárosba való bevezetése végzeteslehet. Ha Budapesten valamely boltba belépünk, ritka dolog, hogy akereskedő nem zsidó. Ő kiszimatolja a keresztényt, és gyakran meg iscsalja. Ha a vevő felszólal, a zsidó távol attól, hogy mentegesse magátrmég lármásabb lesz, és kellemetlen, sőt gyakran szemtelen hangmodortvesz fel. Ezentúl a zsidó fogja érezni magát úrnak a városban; a helyaz övé; vagy meg kell előtte hódolni vagy kereket oldani. A most leírt-hoz hasonló arrogáns föllépések azt tanúsítják, hogy a zsidó kereskedőbiztosnak érzi magát abban, hogy ő büntetlen marad. Még akkor is, hakezedbe, tegyük fel tévedésből, hamis pénzt, a mint Magyarországon ne-vezik: újpesti pénzt nyomnának is, – a mi bizonyos boltokban igenkönnyen megtörténhetik, – el kell határozva lenned, nem hagyni abbana dolgot, hanem feljelenteni a turpisságot a rendőrségnél; különben abbana veszélyben forogsz, hogy téged tartanak a tettesnek. Annyi bizonyos,hogy nem a főváros boltjaiban szerezhet az ember magának fogalmat amagyar udvariasságról, főleg egy idegen iránti udvariasságról, a ki nemtudja megkülönböztetni a magyar kereskedőt a zsidó kereskedőtől. Ésha az ember meggondolja, hogy ez a változás Budapesten tizenhét évlefolyása alatt történt, joggal aggódhatunk a város jövője fölött. És nemis csodálkozhatunk nagyon azon sem, hogy számos magyar ember inkábbhazamegy félreeső városának szomorú magányába, mintsem hogy tehe-tetlen szemtanúja legyen az ország fővárosában a magyar nép elkorcso-sodásának és fokozatos kipusztításának. Azok után. a miket elmondottunk, némelyek talán kísértetbe jön-nek azt hinni, hogy a mi rokonszenveink a tizenhat antiszemita képvi-selő részére megvannak nyerve, a kik politikai életük főczéljául a zsidókelleni harczot tűzték ki. Mi azonban már kijelentettük, hogy elvilegnekünk nincsenek személyes ellenszenveink Izrael fiai ellenében, ezeketegyénileg véve; mi egyedül attól tartunk, hogy a zsidótömeg egy hógör-geteg lesz; s ugyanazon vészkiállítást hallatnánk akkor is, ha egy török,tatár vagy kínai horda telepednék le Budapesten, és veszélyeztetné amagyar nemzetiséget. A veszély mindenesetre fennforog, és ezen veszélymiatt, a zsidókérdés legkomolyabbnak tűnt fel előttünk Budapesten tar-tózkodásunk alatt, nem azért, mert a parlamentben antiszemiták vannak,,hanem azért, mivel minden lépten-nyomon zsidóba botlottunk. Egy nem ma-gyar fajnak az ország fővárosában való ezen összetorlódása oly tény, a melyelől kitérni nem lehet, s a mely gondolkodóba ejti az embert. Az anti-szemita képviselők programmja czélzataiban hazafias; de ha nem csa-lódunk, az őket sugalmazó fajgyűlölet és üldözéseiknek túlságossága, ahelyett hogy sorakoztatná a közvéleményt programmjukhoz, azt az izrae-liták részére tereli, a kik magukat mint bántalmazottakat és üldözötteket
  14. 14. 14tüntetik fel. (A szerző úr téved; a hiba a zsidóktól való túlságos félelembenkeresendő; ezen félelem nem engedi az embereket nyíltan programmunk-hoz csatlakozni. – Szerk.) A nyílt antiszemiták nélkül, mi azt hisszük,ma a parlament minden soraiban megegyezés jött volna létre oly törvé-nyek megszavazására, a melyek képesek lennének határt szabni a zsidókfokozatos elszaporodásának Magyarországon, különösen pedig Budapesten.(A szerző úr e részben nagyon rosszul ismeri a magyar parlamenti és kor-mányzati viszonyokat, s azért tájékozásul csak azt jegyezzük meg neki, hogyaz antiszemita képviselők létezése nélkül, eddig már legalább is két zsidóminiszterünk volna, s a képviselőháznak legalább is egy negyede zsidótagokból állana. – Szerk.) A vendégszeretet ugyan szent dolog; de, mikor a megérkezett ven-dég az őt befogadó házigazdát felfalással fenyegeti, a vendégszeretetetnem lehet úgy gyakorolni, mint egyébkor szokás. Miért haboznának amagyarok kiadni a rendeletet, hogy ez az 1867 óta bejött idegen tömegszélyedjen el az országban, (Ezzel rajtunk semmit se lenne segítve:mert így csak csöbörből vödörbe jutnánk. Szerk.) a helyett hogy az or-szág fővárosába mint valami meghódított tartományba jöjjön? Miért neakadályoznák meg más zsidóknak a külföldről Magyarországba való be-vándorlását s a vidéki zsidóknak a fővárosban való letelepedését? Miértne adnának a kikeresztel étlen zsidóknak egy külön politikai szervezetet,a milyen létezett a középkorban az idegen gyarmatok számára, azonbana korszakunk türelmesebb és szabadelvűbb szelleme által sugallt módosí-tásokkal? A zsidók állítólagos megmagyarosodása nem elégséges a mimegnyugtatásunkra. Ha Eötvös, Andrássy és Tisza urak a magyarok szá-mát a zsidók segélyével szaporítani remélték, szeretjük hinni, hogy azsidók magyarositása által előálló igen komoly veszély nem kerülte kifigyelmüket. Tegyük fel, velők együtt, hogy húsz év múlva, a jelenlegiöt millió magyar tíz millió úgynevezett magyar lesz, a zsidók segélyével.De a magyar nemzetiség problémája azért meg lesz oldva az ő megelé-gedésükre? Nem félnek ők attól, hogy 20 év múlva, a tíz millió állító-lagos magyar közül, Magyarországon nem lesz található egy milliónáltöbb valódi magyarnál, és hogy a többi nem lesz más, mint megmagya-rosodott zsidó vagy pedig zsidóvá lett magyar? Caveant consules, nequid respublica detrimenti capiat,” A megsemmisített Gambettizmus. Micsoda lármát ütöttek a zsidó lapok annak idején Gambetta ésDisraeli zsidók fölött, hogy miket míveltek ezek, – s most egyidejűlegmint kártyavár omlanak össze ezek művei. Persze az oly annyira magasz-talt alkotásaik csak valódi zsidóárúk voltak, s hogy mit ér az ilyen áru,-ezt tudja mindenki: rósz és olcsó, nem lévén semmi tartalma. Miként azsidó mindig csak a zsidókért törekszik és gondoskodik, ugyanígy Gam-betta és Disraeli zsidók is. Még soha se volt a zsidókról olyan gondos-kodás, mint a berlini szerződésben; egész országok lőnek a részükre fel-tárva és konczul oda dobva, úgy hogy úgy nézett ki a dolog, mintha aBalkán-félsziget népei csak a zsidókért ontották volna vérüket, olyannyiraértették a zsidók a benszülött népeknek a győzelmét a maguk részére
  15. 15. 15kizsákmányolni, épen úgy, mint a becsületes munka termékét, anélkülhogy maguk dolgoznának, a maguk részére kaparintják. E népek most aDisraeli zsidó müvét lerombolták. Francziaországban a zsidó Gambetta a francziákat olyannyira el-bolondítani és megszédíteni tudta, hogy tényleg ő lett Francziaország sor-sának az ura és intézője. Ezen kiszédelgett uralom fölött a zsidólapokegészen el voltak ragadtatva és azt vélték, hogy a zsidóuralom most márFrancziaországban örök időre meg lőn szilárdítva. És hozzá mint magasz-talták ezt és mily reklámot csaptak mellette, mivel azt mindenütt be-hozni akarták! Mivel mindez köztársasági formák alatt történt svindli-roztak a szabadsággal és népsouverainitással, s mindig a népet toltákelő, mintha ezzel a csalással a nép csakugyan valami előnyt nyert volna.E helyett a franczia nép nyögött a teher alatt, a melyet reája róttak.Mint még soha, lőn gyalázatosan kizsákmányolva, s még hozzá azt a gúnytis zsebre kellett raknia, hogy azt mondták neki, milyen boldog Franczia-ország, mert a szabadság napja alatt sütkérezhetik. Ennek a szélhámosságnak a francziák f. é. október negyedikénvéget vetettek. A törvényhozó testületekbe történt választásoknál Gam-betta növendékei és tanítványai oly teljes vereséget szenvedtek, hogylehetetlenség nekik e vereséget kiheverniük. Ez a csapás annál meg-semmisítőbb volt, mert egészen váratlanul jött. Egy, a zsidók közé derültégből lecsapó mennykő nem kábíthatta volna meg jobban őket, mint ahogy a franczia választások kimeneteléről szóló tudósítások megkábítot-ták őket. Egész az utolsó pillanatig egy bizonyos győzelembiztosságotfitogtattak, azt híve, hogy frázisok elkintornázása majd biztosítja nekika győzelmet, mint az egyideig tényleg így volt, a míg a frázis a valóságáltal kiszorítva nem lett. A valóság mindig többet nyom a mérlegben mint a frázis. Ha avalóság érvényesül, a frázisnak mindig tágítania kell, mindenütt a kur-tábbat húzza. Pedig a frázis a főfegyvere a zsidóknak, ezzel a fegyverrelhódítottak is meg bennünket. Ha az ember valamely zsidólapot a kezébevesz, kezdetétől a végéig mind csupa frázis az. Addig vitték tévútra azembereket a frázissal, a míg utoljára maguk lettek a tévútra vezetve,amint ezt a franczia választások is tanúsítják. Mi mindent nem vártakGambetta tanítványának, Fénynek, agitaczionális útjáról, miként lőn tá-mogatva ő még az egész zsidó hatalom által, – és mégis hiábavalódolog volt mindez. Ferry nem tudott tüdejével a valóság ellenébenzölcl ágra vergődni, noha ez a valóság egészen néma volt. Hiába keres-tek a zsidólapok kapaszkodókat, hogy vigasztalják magukat; minden hiábavolt, sőt még okot se tudtak találni, a melylyel a vereséget kimenthet-ték volna. Sőt még hozzá következtetéseket is vontak le, azt mondva,hogy, ha Gambetta még életben lett volna, és a választásokat vezettevolna, ez a teljes vereség meg lett volna gátolva, mert egy Gambettatekintélye a francziákat rendszere iránt lelkesedésre tüzelte volna. Adolog azonban egészen megfordítva áll; mert ha Gambetta még éltvolna, és valamikép megkísértette volna fellépni, ellene egy hatalmasvihar támadt volna, s Francziaország egyik végétől a másikig űzve éshajtva lett volna. Némelyek őt fiaiknak véres kalandokban való leöletése miatt, másokkizsákmánylás, nyomor és szükség miatt, a melybe őket taszította, ismét
  16. 16. 16mások a szabadsággal való népbolonditásért, a népnek és az államnakmegcsalásáért vonták volna felelősségre. Hisz már éltében is futnia kel-lett saját választói elől, pedig akkor még a Gambettizmus következmé-nyei nem voltak olyan nyilvánvalók, nem voltak még olyan észlelhetők,mint most. A zsidólapok, melyek oly gyakran ábrándozásokba merülnek,azon nagy győzelmi utakról álmodoztak, a melyeket Gambetta tíz évvelezelőtt tett, a mikor a zsidó frázisoknak még volt árfolyamuk, holott maolyannyira leestek, mint a legrozogább zsidó börzealkotás. Ha Gambettamég élt volna, úgy éhez a vereséghez még egy másik is hozzájárult volna,s a francziák gyűlölete kézzelfoghatóbb alakulásokat öltött volna magára.Reánk osztrákokra és magyarokra nézve az még egy különös nyereségis, hogy Gambetta nem él, mert ő kelme bizton hozzánk menekült volna,mivel minden zsidó, a kit valahonnét elkergetnek, az osztrák-magyarmonarchiába menekül. Hogy a Gambettizmus Francziaországban nemcsak vereséget szen-vedett, hanem egészen megsemmisittetett, maga a „Deutsche Zeitung” isbeismeri, ezt írván: „Annyi azonban bizonyos, hogy a Gambettizmus rend-szere nemcsak elítélve, de meg is semmisítve van.” A „Deutsche Zeitung”most konstatálja azt, amit mi már gyakran előre megmondottunk. A tisz-tességes és okos emberek előtt ez a rendszer már rég el lőn ítélve,most már a franczia nemzet is ezt tette. Itt azonban azt is tekintetbekell vennünk, hogy a Gambettizmus Francziaországban igen elterjedtvolt, s hogy Németországban, Ausztriában és Magyarországon is igen soktanítványa és agitátorja volt a Gambettizmusnak, a kik most szinte el-ítélve lőnek. Hivatkozunk e részben a „Deutsche Zeitung” kijelentésére.A zsidók, hozzászokva ahoz, hogy mindig a győztes párttal tartanak, mostmajd úgy fogják tetetni magukat, mintha a Gambettizmustől mindigtávol állottak volna. Hisz egy vagy több kanyarodást tenni a zsidóknálkönnyen megy, hiszen ők a politikát csak mint geseftet űzik; az ilyenpolitikusok mindig csak kelendő portékával kereskednek, és a Gambet-tizmus nem ily politika többé. Ez elitélve és megsemmisítve van, szere-pét kijátszotta. „Judenfrage.” A bíróilag konstatált zsidó rituális gyilkosság*. A Ritter-féle utczai gyilkossági bünperben f. é. szeptember29-én mondotta ki harmadízben a krakkói esküdtszék a verdiktet,a melynél fogva Ritter Mózes, Ritter Gittel zsidó házaspár ésStochlinszky Marczel zsidóbérencz, a Mnich Francziskán elköve-tett gyilkosságban bűnösöknek találtattak; minek folytán mind ahárman kötél általi halálra ítéltettek. A napilapokból ismerik olvasóink e bűnper részleteit; azértitt csak azt jegyezzük meg, hogy első esetben a rzeszowi esküdt-szék hozott marasztaló ítéletet, a másik két esetben pedig a krak-kói delegált esküdtszék. Két ízben sikerült a zsidó mindenható befolyásnak megsem-misíttetni az esküdtszék verdiktjét; valjon most harmadízben sike-
  17. 17. 17rülni fog-e? Majd elválik. Mindamellett alig hisszük, hogy fel-kössék ezeket a zsidókat; mert tény az, hogy vagy 25 év óta,mióta t. i. az „Alliance israélite” dominálja a világot, egészEurópában – tán Oroszországot kivéve, – egyetlen egy zsidótse akasztottak fel. Pedig hányan megérdemelték közöttük a tízsze-res akasztófát! Hja persze! A mai „felvilágosult”, „humánus”, „czivilizált”korban a zsidó valami „szent” lény, s azért az akasztófa nemaz ő számára termett, hanem csak a gojim részére, a kiknek ki-végeztetése részleteit a „Volksblattok,” a „Sornálok” valódi po-koli kéjérzettel írják le a legkörülményesebben, – besöpörve jócsomó pénzt az ilyen, a kivégzett arczképével „díszített” lapszá-mok tömeges árusításából. Ha tehát a mai világban már az is fehérholló-ritka esemény,liogy egyátalán csak szóba is jöhet az, hogy akasztófára kerül-eegy zsidó? – még fontosabb dolog az, hogy végre valahára azsidókra schwarz auf weiss rá lett sütve a rituális gyilkosságbűnténye. Ritter Mózes, illő kaftánnal és pájeszszel díszelgő vén lengyelzsidó, teherbe ejt egy keresztény leányt. Mivel a Sófár nevű zsidószentkönyv azt rendeli, hogy a zsidó által teherbe ejtett keresz-tény nőből ki kell metszeni a méhmagzatot: – a vakbuzgó RitterMózes, felesége Ritter Gittel segélyével (!) végrehajtja ezt a mű-tétet az általa teherbe ejtett szerencsétlen keresztény nőn, előbbőt meggyilkolva. A Ritter Mózes által kannibáli kegyetlenséggel végrehajtottzsidó vallási parancs rikító világot vet a zsidóságnak ez iránybanvaló gaz üzelmeire. Hány, zsidó által teherbe ejtett kereszténynőn hajthatják végre a zsidó gavallérok ugyanezt a műtétet, az-zal, hogy a ker. nőt nem gyilkolják ugyan meg, de á la HandlerMór és Fuchs dakter, elhajtatják a méhmagzatot az anyából.Hány keresztény nő élete, egészsége megy ily módon tönkre, ál-dozatul a zsidó kannibálok Molochjának! S ha e ker. nők el nempusztulnak is az ilyen műtétek alatt: testben, lélekben megtörve,– szánalmas teremtésekként vergődnek az életben, az alatt az átoksúlya alatt, hogy zsidóval meggondolatlanul összeadták magukat. Hanem, valamint minden botnak két vége van: úgy a zsi-dók e rituális praktikájának is megvan a maga jó oldala, t. i.az, hogy a buja zsidók kakuktojásai a ker. nők méhének fészké-ben ritkábban kelnek ki, s így nem mételyezik meg annyira akeresztény népek vérét saját undok vérükkel, mint a hogy különbenmegmételyeznék.
  18. 18. 18S ha aztán az ilyen keresztény nőket a Mnich Francziskasorsa utóléri, ez a sors úgy rájuk, mint a keresztény társada-lomra nézve aránylag még a legszerencsésebb esetnek mondható. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt köréből. A f. é. szeptember 26-ki képviselőházi ülés után tartotta akülön alakult mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt első ülését. Ezenülésen a f. é. augusztusban egybeállított s augusztus 15-ki füze-tünkben közzétett programm-tervezet felolvastatván, en bloc el-fogadtatott, s a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt programmjáványilváníttatott. Levél Baranyából. Tekintetes szerkesztő úr! Bátorkodom a tek. szerkesztőséghezfordulni, mert kötelességemnek tartom, s minden elvtársaimnak is aztjavaslom, hogy kötelességükben állana, minden zsidó gaztetteket nap-fényre hozni. Ugyanis van községünkben egy J–eker Smüle nevű zsidó,a ki különben a Sándor nevet bitorolja, foglalkozására festő, s aki úgyérti a csalást mint bármely fajrokonai; hitelezőit következőkép játsza ki:ugyanis most nem rég egy prágai hitelezője által megpereltetvén a dár-dai járásbíróság előtt 95 vagy 96 frt erejéig, annak rendje szerint ki isjött a bírói kiküldött és foglalást eszközölt; de a zsidó azzal kezdé ma-gát védeni, hogy ő mivel sem rendelkezik; s így hát ugyan mi történt mostmár a zsidóval? Az, hogy a zsidó elment a községi elöljárósághoz, bizonyít-ványt kérvén, de oly bizonyítványt, hogy ő semmivel sem bír, és ő csakegy segéd; (azaz) a mikor a hitelező a tartozást kéri; – de mikor hiteleznimegy, akkor ő az úr. A községi elöljáróság elég bölcs volt, azt tőle meg-tagadni, de a zsidó nem elégedett meg azzal, hanem elfutott a szolga-bíró úrhoz s bepanaszolá a községi bírót a bizonyítvány megtagadásáért;a szolgabíró úr pedig elég bölcs volt a zsidó panaszát elfogadni, és a köz-ségi bírót megidéztetni, de nem csak megidéztetni, hanem a bizonyítványtis aláíratni. Mit szóljunk éhez? és miért tette ezt? Fájdalom Magyaror-szágra és minden nem-zsidó benlakóira, midőn egyszer egy szolgabíró isközreműködik egy zsidónak. Igen tisztelt polgártársaim! Óvakodjunk a zsidóktól, ne vásároljunktőlük semmit, és ne adjunk a zsidónak semmit, mert ha a zsidótól ve-szesz valamit, az a mértéken megcsal, és ha eladsz neki valamit, akkoris épúgy cselekszik: megcsal a mértéken, pénzben, stb. Hogy ha a zsidókocsmáros, akkor az italban csal meg, s oly italt ád, hogy az egészségedrontod vele. Nem akarom oly hosszan fejtegetni a dolgot, mert akinekvan esze és higgadt meggondolása, az jól megértheti, hogy mi a zsidó,így tehát önmagunknak azon kell törekednünk, hogy a zsidó járom alólkiszabadulhassunk és a kiszabadulást megnyerjük. Baranyavár, 1885, október hó 10-én. Maradok elvtársaimnak alázatos szolgája Maisztorovits Kálmán.
  19. 19. 19 Az „Alliance israélite universelle” jelentése, 25 éves jubilaeumáról. Amint a párisi egyetemes zsidó szövetségnek egy-egy, anyilvánosságnak szánt kiadványa megjelenik, Európa hol egyikhol másik városából e füzetek szerkesztőjének azonnal megküldiazt egy-egy névtelen héberfi posta útján, persze azon czélból, hogy őis okuljon belőle. így kaptuk meg mi az Alliance 25 éves jubilaeu-máról szóló, legújabban kiadott tudósítást is Nürnbergből. Korábbifüzeteinkben már irtunk értesítést e zsidó szövetség szervezetéről;azért itt csak azt jegyezzük meg, hogy a hivatalos jelentés szerint1885-ben van e szövetségnek 30,310 tagja, s hogy a bevételek1884-ben 408,727 frankra rúgtak. Persze a titkos bevételekről, amelyek milliókat tesznek ki évenként, a nagy közönségnek szánt„hivatalos jelentésben nincsen szó. Legérdekesebb e füzetben a „zárszó”, a melyben az Allianceelső ízben hallatja szavát hivatalosan az antiszemitizmus fölött,s ezzel kapcsolatban a tisza-eszlári per fölött. A zsidó központivezérhatóságnak e kérdésben tett nyilatkozata bizonyára kiváló ér-dekkel bírhat reánk nézve. Halljuk tehát mit beszél az ,,Alliance”az antiszemitizmusról. „Az antiszemitizmus. Midőn az Alliance megalapittatott, (1860-ban,) úgy látszott, hogy aczivilizáczió (értsd: a zsidó érdek. – Szerk.) a legtöbb európai országbanjogához jutott, s közel feküdt annak a valószínűsége, hogy az új társa-ság nem fogna hivatva lenni arra, hogy azt ő érvényesítse. A későbbi tények azonban megsemmisítették ezen reményeket. Aczivilizált világ (értsd: a zsidóvilág. – Szerk.) már évek óta új, váratlanés fájdalmas látványnak a szemtanúja. Egész Európa szemei előtt történta középkori fanatizmus (Helyesebben: a zsidók felismerése – Szerk.) hir-telen visszatértének a színjátéka; láttuk mindazon szenvedélyeket, melye-ket régen elaludtaknak véltünk, mindazon rágalmakat, (helyesebben: igazvádakat. – Szerk.) melyek régen elitélve voltak, újra felszínre kerülni.Egy gyűlöletreméltó irodalom (persze! – Szerk.) naponként a zsidókelleni gyűlöletet, ellenünk a háborút prédikálta; az antiszemitizmusnakmegvannak a maga társulatai, élczlapjai, képes almanachjai. Az Alliance israélite egyike az antiszemitizmus rémképeinek, s azonhazugságok és költemények száma, a melyek ellene felhozattak, egészlegio. Azok közül, a kik ezeket a vádakat költötték és felhozták, egyikse vette magának soha a fáradságot az Alliance kiadmányait vagy azo-kat a tudósításokat elolvasni, a melyeket a társulat évenként 60.000példányban közrebocsát. Ez a tény magában elégséges arra, hogy errőlmegítélhessük vádjaiknak valóságát és értékét. (Nem is az alliance hiva-
  20. 20. 20talos kiadványaiból kell a zsidókat megismerni, hanem mindennapi viseltdolgaikból. – Szerk.) Az Alliance ebben a háborúban nem vett részt (Persze nyíltannem, de annál jobban titokban. – Szerk.) Azon országokban, a melyek-ben leginkább meg voltak támadva, az izraeliták nem szorultak a társa-ság támogatására; (mert elvégezték ezt a munkát a zsidóbarát kormá-nyok. – Szerk.) megelégedtek azzal, hogy egyenként síkra szálljanakbecaületük és joguk mellett, és ezt jól is tették. A tisza-eszlári eset. Ezen antiszemitikus hadjáratnak egyik legszomorúbb epizódja volta tisza-eszlári per, a hol néhány szegény izraelita (Ah!) egy magyarfaluból, egy gyalázatos és nevetséges vádnak áldozatává lőn, a melyvád ellenük, az egész zsidóság ellen lőn emelve. (Teljesen jogosan. –Szerk.) Egy ilyen vád keresztülvitelének lehetőségére senki se gondolt,(S miért ne? Hisz a lutczai rituális gyilkosok három ízben el lettekítélve. – Szerk.) csak annak a lehetősége ejtett mindenkit bámulatba,hogy egy ily vád emeltetett. A magyar törvényszók mindenkinek igazsá-got szolgáltatott. Nyugalommal és bizalommal lehetett Ítéletét bevárni;ez azonban egyátalán nem járult – se Magyarországon, se egyebütt –a gyűlölet és fanatizmus mérsékléséhez, (mert mindenki meg volt győ-ződve, hogy Tisza-Eszláron csakugyan törtónt rituális gyilkosság. –Szerk.) az antiszemiták szenvedélyes szava felizgatja a kedélyeket ésfölébreszt minden szunnyadó szenvedélyt. Ezen testvérgyilkosságra (Márminekünk a zsidók nem „testvéreink” – ez ellen az insinuátió ellen protes-tálunk. – Szerk.) buzdító propaganda ellen szünet nélkül kell küzdenünk;védelmeznünk kell magunkat a folyton újra felmerülő rágalmak ellen. Ha a zsidók ellenségei fejesek és szívósak, ugyanazon szívóssággalkell nekünk is ellenükben eljárnunk. (Ezt a szívósságot mi antiszemitáka zsidóktól tanultuk. – Szerk.) Ez az a kötelesség, a melyet az Alliancealapíttatása napjától feladatául tűzött, s csak tovább is hűnek kell ma-radnia hozzá Ne adjuk át magunkat illusióknak. A türelmetlenségnek, a fanatiz-musnak egy vonása lengi át Európa nagy részét; gyűlölet és előítéletekújból felszítva vannak; a baj elragad azon országokról, a hol támadt, aszomszéd országokra; a világ el lett árasztva a legegészségtelenebb iro-dalmi termékekkel; minden ország zsidósága megtámadva lett becsületé-ben; szükség tehát, hogy védelmi álláspontra helyezkedjünk.” (Ezzel alamentatióval az Alliance hivatalosan beismeri az antiszemitizmus ör-vendetes terjedését egész Európában. – Szerk.) Levelező lap. A külföldi szemlék és folyóiratok példáját követve, ezentúl füzeteink nem lesznekkötve a hó 15-ik napjához, hanem a körülmények s a közbejött megbeszélendő fonto-sabb eseményekhez képest, illető havi füzetünk hol a hó 15-ike előtt, hol pedig utánafog megjelenni. Miről tájékozásul t. előfizetőinket ezennel értesíteni van szerencsénk. S. C. úrnak P–ma. Köszönjük a szíves jó kívánatokat. F. Gy. plébános úrnak M–a. Pár nap múlva, reméljük, levélileg határozott vá-laszt adhatunk becses kérdésére. Különben örvendünk az illető kerület kitűnő hangu-lata fölött, a mi informáczióink is hasonlólag szólnak.
  21. 21. 12 RÖPIRAT. Budapest 1885. novembe 15. VI. évfolyam II. füzet. Verhovay Gyula és a függetlenségi antiszemitapárt. Októberhavi füzetünk pár nappal előbb látott napvilágot,semmint Verhovay Gyulának ismeretes pere a kir. Curián végel-intézést nyert; s így ezen, a magyar antiszemitizmus történeté-ben oly nagyfontosságú eseményt csak a jelen füzetünkben be-szélhetjük meg; s ezt ezennel kötelességszerűleg meg is tesszük. A zsidó despotiának, a zsidó tyranniának a főjellege, a Tal-mud pokoli egyetemén iskolázott zsidó jellemnek megfelelőleg, egy-részről a vértszomjazó kegyetlenség, másrészről a gyávaság. E két főjellemvonása, mellett, a. zsidó tyranniának nem ugyan-azonosak a gyilkoló eszközei a más zsarnokságok gyilkoló esz-közeivel. A – hogy úgy mondjuk – „férfias” zsarnokságok gyil-koló eszközei: a hóhér, a bitófa, a nyaktiló stb., a mely eszkö-zökkel e zsarnokságok megölhetik ugyan s meg is ölik a testet, dea lelhet nem ölhetik meg, s azért azt nemcsak hogy érintetlenülhagyják, de sőt épen ezen igazságtalan vérengzésük dicsfénynyelövezi körül a közvélemény s az utókor előtt a zsarnokság általtestileg megölt áldozatok emlékét; s azon elvek, melyekért meg-haltak, a vérükkel öntözött földből Phönixként kelnek ki. A modern zsidó zsarnokságnak nem kell áldozatainak a teste;neki a lélek kell, mert tudja, hogy ha a lelket megölte, a test ön-magától összeroskad, s ekkor nemcsak hogy áldozatának testimegsemmisülése fölött Pilátusként moshatja a kezeit; de sőt, amegölt lelket megfosztva a közvélemény részvététől és az utókorál fal való méltányolhatástól, az áldozat által képviselt elvet is, amelyért az elbukott, – megsemmisítheti. És nézetünk szerint, a zsidó zsarnokság épen e specifikusjellemvonása a főoka annak a terrorizmusnak, a mely a kereszténytársadalmat oly megfoghatatlannak látszó módon lepte el, s amely zsidó terrorizmus mellett még oly férfiakat is, a kik a ha-
  22. 22. 22lálnak száz csatákban rettenthetlenül szemébe néztek, s ha kell,,még más száz csatában is bátran szemébe néznének, – még ilyphyzikailag bátor férfiakat is, a zsidó tyranniával szemben nyúl-ként gyáván meglapulni, sőt a zsidó zsarnokság előtt még fark-csóválva tömjénezni is látunk. A phyzikai és a morális bátorság fogalmai közti különbségetnem világosíthatnánk meg mindenki előtt érthetőbb módon, mintépen a most érintett tapasztalati ténynek a konstatálásával. És épen ezért Verhovay Gyula bátorságát és léleknagyságáttulajdonképen nem tizenhárom rendbeli vívott párbajából, mintinkább azon tényből kell megítélnünk, hogy az erkölcsi életénekmegsemmisítése czéljából, ellene két egész éven át a zsidóság éscsatlósai által folytatott ádáz támadások és aljas machinácziókközepette rendületlenül megállt, megállt oly kétségbeejtő exponálthelyzet közepette, a minő helyzetben egy millió; ember közülkilenczszázkilenczvenkilenczezer kilenczszázkilenczvenkilencz embervagy megőrült volna vagy főbe lőtte volna magát. A nálunk uralkodó zsidó tyranniának Verhovay Gyula ellenintézett és a nagyfontosságú következményeknek egész lánczolatátmaga után vonandó ezen bosszúmerénylete tehát szintúgy csütör-tököt mondott, amint csütörtököt mondott a zsidóknak, az általukhamis esküvel vádolt Stöcker német császári udvari lelkész ellena múlt hónapokban intézett merénylete, és csütörtököt mondott azIstóczy Győző ellen, közvetlenül az antiszemitikus aera beköszön-tése előtti években intézett merényletük. Stöckert, a papot, hamis esküvel vádolták a zsidók; Verho-vay Gyulát, a lapszerkesztőt, sikkasztással: tehát úgy egyiket minta másikat infamans bűnténynek az elkövetésével. Istóczyt, a bí-rót, – egy régi magyar nemesi családnak a nevét (nem 50 krért,mert akkor még 5 flóres volt a zsidóvedlés taksája,) mondjuk,Istóczyt, a bírót, egy régi magyar nemesi családnak a nevét an-nektált zsidó, egy hivatalos eljárása közben rútul rászedte, s mi-nekutánna a zsidó, e tetteért felelősségre vonatott, az illető zsidóáltal Istóczyn elkövetett csalás súlyos vagyoni károkat okozottkövetkezményeiért a zsidó családja Istóczyt, a rászedett, bírót akartafelelőssé tenni, s e czélból őt minden úton-módon kompromittálnitörekedett. Csak „potom” hatvanezer forintnyi vagyoni kárnak kiáltal való megtérítéséről volt szó, a melynek fedezésére Istóczytösszes vagyona és leendő öröksége sem lett volna elégséges.S hozzá ezen praetensióhoz még Istóczy ellen a zsidók beadvá-nyaiban, hírlapi czikkeiben az ismert zsidó módra folytatott aljassárdobálás és meghurczolás!
  23. 23. 23Stöcker hamarosan átesett a megpróbáltatáson; – Verhovaynakkét egész évig kellett hordani a vállain a keresztet; – Istóczy1870-től 1874-ig teljes négy éven át küzdötte a már-már re-ménytelennek tartani kezdett küzdelmet. S hozzá, míg Stöcker ésVerhovay pere a teljes nyilvánosság, úgyszólván az egész keresz-tény világ ellenőrködése mellett folyt le, s védő angyalként ottállott oldaluk mellett a felébredt antiszemitizmus, addig Istóczypere, – voltaképen a zsidónak a pere, mert a zsidó ellen csalás miattfolyt a per, – tehát Istóczy harcza a zsidai háta mögött állottzsidóság ellen „földalatti” harcz volt, csak kevesek előtt volt is-mert, s az antiszemitizmus fáklya fényének akkori hiányában, ezekelőtt is inkább csak „talányának tekintett „affaire” volt. S haIstóczy lelke megtörik akkor a négy egész éven át tartott, testet-lelket ízekre szedni képes volt s reá nézve tetemes vagyoni áldoza-tokat is igénylett ádáz küzdelemben: a világ semmit se tudottvolna e küzdelemnek még csak létezéséről sem, – s ez esetbenegyszersmind az újabbkori antiszemitizmus aerája sem 1875-ben,hanem tán 18 . . vagy Isten tudja mikor kezdődött volna. Istóczy végezett a maga zsidajával. A mennyire keze el nemért, – átvette tőle a bosszúmunkát a Nemezis, a mely, midőn azillető zsidó család körében egy időben nagyon is pogányul kez-dett gazdálkodni, – a zsidóság nem csekély kedvet mutatott anemezis dolgaiért is Istóczyt felelősségre vonni akarni. Csakhogyezen tervezett újabbi zsidó merénylet idején már Istóczy oldalamellett is ott állt őrt az általa időközben felébresztett antiszemi-tizmus. Csudálatosak a sorsnak az utai. Csak az, a ki kezdetbenugyan kicsinyeknek látszó, de folyományaikban nagy következmé-nyeket maguk után vonó események lánczolatának, concatenátiójá-nak a rejtekeibe teljes belepillantást nyerhet, mert ezen esemé-nyeknek ő is egyik tényezője: csak az láthatja igazán, hogy azemberi dolgokat nem a puszta véletlen, de nem is az u. n. szabad-akarat, hanem egy felsőbb hatalom vezérli, vezérli a maga ki-fürkészhetlen utain, kifürkészhetlen czélokra. Istóczy tehát végezett a maga zsidaival, quoad personam;a zsidai háta mögött állott zsidósággal azonban számadása mostmár a tizenegyedik éve, hogy tart. Hogy mikor fog a végleszámolásmegtörténni: azt csak az a felsőbb hatalom tudja, a mely odáigérlelte a dolgokat, a hol azok e pillanatban vannak. Hogy Stöcker és Verhovay szinte leszámolnak-e a maguk „zsi-daival”, quoad personam: nem tudjuk. Azt azonban tudjuk, hogyaz őket megsemmisíteni akart zsidók háta mögött álló összes zsi-
  24. 24. 24dósággal való leszámolásuk szintannyi ideig fog tartani, mint ameddig Istóczy leszámolása tartani fog. Mert, ha létezik olyan,a ki puszta spekuláczióból csatlakozott az antiszemitizmushoz, az,ha az antiszemitizmus révén spekuláczióit idővel meghiúsulni látja,hátat fordíthat ugyan az antiszemitizmusnak; – ha létezik olyan, aki puszta hiúságból vagy ambiczióból csatlakozott az antiszemitiz-mushoz, az, ha látni fogja, hogy az antiszemitizmus révén se hiú-ságát, se ambiczióját nemcsak hogy ki nem elégítheti, de sőt ellen-kezőleg folytonos piszkolódásoknak s üldözéseknek van kitéve, –szinte hátat fordíthat ugyan idővel az antiszemitizmusnak; – s aki szilárd meggyőződésből csatlakozott is az antiszemitizmushoz,de a ki belefárad a sysiphusi munkába, a melynél a czél felémég eddig csak olyan formán közeledünk, hogy, ha egy lépéstelőre teszünk, reá két lépést hátra kell tennünk: – az az ember idő-vel csüggedten vonulhat ugyan vissza a küzdelem porondjáról. Dea kit egyszer a zsidók a Styx vizéből megitattak, s bizonyáranem a zsidókon múlt, hogy ezen pokolbeli folyónak a vizébe belenem is fojtották, – az az ember nem fog soha a feledés folyójá-nak, a Lethe-nek a vizéből inni; s habár cselekedeteinek rugójáulnem is fogja az albánok vendettáját elfogadni, – annyi bizonyos,hogy az asztalterítő közte és az őt megsemmisíteni akart zsidó-ság között egyszer mindenkorra ketté lett vágva, s ilyen, a megnem érdemelt szenvedések tüzében megpróbált férfiú nem is fogjaaz antiszemitizmus zászlaját elhagyni, mert nem is fogja elhagy-hatni, soha, mert ez reája nézve erkölcsi lehetetlenség, a mit hamégis megtenni akarna, ezzel önmaga előtt semmisülne meg. S azért kétszeresen üdvözöljük Verhovay Gyulát, a tűzben13 próbásnak bizonyult antiszemitát, s most már a függetlenségiantiszemitizmus hivatott vezérét! A Verhovay Gyula ügyében hozott bírósági ítéletekhez nemírunk kommentárt. Egyszerűen constatáljuk azt az örvendetestényt, hogy Verhovay Gyula ismét akczióképes politikus, sőt ak-czióképesebb ma, mint valaha. Verhovay Gyulának az antiszemitizmus pártbeli szervezkedésekezdetétől fogva az volt a nézete, hogy a függetlenségi antiszemita-pártnak külön kell alakulnia. E nézetének azóta több ízben is kö-vetkezetesen kifejezést adott, a többi közt az ez idei nyáron is,lapjában a „Függetlenség”-ben. És Verhovay Gyula megszűnnékVerhovay Gyula lenni, ha nem ekkép cselekednék. Egyik lábávala függetlenségi párt teljes közepében, a mely pártot ő, lapjávalbefolyásol és hatalma alatt tart, – másik lábával az antiszemitiz-musban: ő nem is lehet más, mint bármi más pártnak a kötélé-
  25. 25. 25keitől ment függetlenségi és egyszersmind antiszemita: tehát füg-getlenségi antiszemitapárti. S mi, a midőn a múlt nyáron kiadtuk a jelszót a mérsékeltellenzéki antiszemitapárt külön alakulására: már escomptiroztukVerhovay Gyula felmentetésének esetét, a mely esetben ő újra ak-czióképessé, sőt nagy népszerűségénél fogva és befolyásos lapjávalmaga előtt minden akadályt elseprő politikai vezértényezővé leen-dett. Aminthogy tényleg lett is. Mert Verhovay Gyula, népszerű-ségéből, különösen az alföldi nép előtt, még perének legkritiku-sabb pházisaiban se vesztett egy szemernyit sem, amint erről azAlföldön a. jelen év folytában tett utazásaink alkalmával elég al-kalmunk volt meggyőződni. Most pedig, szenvedéseinek végesza-kadtával, különösen az alföldi népnek valóságos bálványa lett ésméltán. Mi tehát előre készítettük a tért Verhovaynak; hagytuk aző sphaeráját: az antiszemitizmus függetlenségi részét ő neki. S mivel ezen, a múlt nyáron még a levegőben lebegett poli-tikai tényező, a múlt nyáron még látszólag hiányzott kalkulu-sunkból: azért látszott sántítani a mi politikánk az egész nyáronát a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt megalakítását illetőleg;a mely politikánk miatt egyes, Verhovay Gyulát már végleg elve-szettnek hitt s azért őt kombináczióikba már egyátalán be semvett antiszemiták részéről annyi méltatlanságnak voltunk kitéve,s még több méltatlanságnak is lettünk volna kitéve, de velünkegyütt Verhovay Gyula is, ha már a múlt nyáron s általábanVerhovay végleges felmentetése előtt bevallottuk volna, hogy poli-tikai kombináczióinkban egyik főtényező: Verhovay Gyula. No hát: most beütött a mi kalkulusunk. Mi már eleve szá-moltunk a függetlenségi antiszemitapárt hivatott vezére, VerhovayGyula felmentetésének, az antiszemita pártviszonyokat oly közel-ről érdeklő következményeivel. Most, saját maguk, de egyszersmindaz antiszemitizmus érdekében is, számoljanak e következmények-kel azok, a kik előtt Verhovay Gyulának, a függetlenségi anti-szemitapárt hivatott vezérének visszanyert akczióképessége, mintvalami Deus ex machina toppant elő az idők méhéből. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt állása a többi politikai párfok között. Miután, daczára annak, hogy utóbbi füzeteinkben a mér-sékelt ellenzéki antiszemitapárt álláspontját szabatosan körülír-
  26. 26. 26tuk, – még mindig vannak egyesek, a kik abban a tévesnézetben vannak, hogy a mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt,külön történt alakulásával, a gr. Apponyi-Szilágyi-féle u. n.mérsékelt ellenzéki pártba beolvadt, – egyszer mindenkorraa következőket jegyezzük meg: A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt a parlamenti pár-tok illetve párttöredékek között egészen önálló és független állástfoglal el. Ebből kifolyólag az u. n. mérsékelt ellenzéki párt-hoz – a melynek tulajdonképen jelenlegi hivatalos neve:„közjogi alapon álló ellenzék” – sem tartozik, s annál ke-vésbé is tartozhatik, mert ezen most említett párt az antisze-mitizmust csak úgy visszautasítja magától, a mint visszauta-sítják a függetlenségi és 48-as párt s a kormánypárt. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapártnak egyedüli közösjellege az Apponyi-Szilágyi-féle mérsékelt ellenzéki párttalaz, hogy mindketten a közjogi kiegyezés alapján állanak, sa jelenlegi kormánynyal szemben ellenzéki álláspontot fog-lalnak el. A mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt tehát azért „mér-sékelt”, mert nem függetlenségi, s azért „ellenzéki”, mert nemkormánypárti. A „mérsékelt ellenzéki antiszemitapárt” fogalmában te-hát az van kifejezve, hogy az: 1. önálló, minden többi párttól különálló, 2. ellenzéki, – és pedig 3. mérsékelt ellenzéki, – és 4. főleg s mindenekelőtt antiszemita; s mint ilyen, a füg-getlenségi antiszemitapárttal, a zsidókérdést illetőleg kész, eset-ről esetre, egyértelműleg eljárni úgy a parlamentben mint aparlamenten kívül. Azt hisszük, ezen tájékozó soraink egyszer mindenkorraminden netaláni kételyt eloszlatnak a mérsékelt ellenzéki anti-szemitapárt lényegére s a többi pártok között való állásáranézve. Az antiszemita reformpárt és az antiszemita német nemzeti párt Ausztriában. A modern antiszemitikus mozgalom egyetemes, nemzetközilevén, úgy amint egyetemes, nemzetközi a zsidókérdés és a zsi-dóság, – ebből önként folyik, hogy a mozgalom élén koron-
  27. 27. 27kint más-más nemzet áll s viszi az egész egyetemes mozgalom-ban a vezérszerepet. A legelső lökés a mozgalom megindítására1875-ben Magyarországból indult ki, amint ezt maguk a németekis mint constatált tényt minden alkalommal elismerik. 1878-ban azsidókérdéssel gyakorlatilag foglalkozott Románia azon alkalomból,hogy a berlini kongresszus a zsidóknak emanczipáltatását Romá-niára ráoktroyálni akarta. A román népnek a berlini kongresszuse határozata elleni erélyes, védekezése folytán az egész európai,de különösen a németországi zsidó sajtó által Románia ellen azottani zsidóság érdekében folytatott tollharcz provokálta közvet-lenül a németországi antiszemitikus mozgalom kifejlődését, a melymozgalom itt a Bismarck herczeghez intézett peticziónak 1880.év őszén való kezdeményezésével indult meg egész hévvel. 1882-ben viszont Oroszország állott, és pedig meglehetős drasztikus mó-don, a praktikus antiszemitizmus élére, ez alatt nem annyira azsidóellenes népkitöréseket, mint inkább a kormányi rendszabályo-kat értve. Az Oroszország felől fenyegetett tömeges zsidóbeván-dorlás fenyegető veszélyei és a tisza-eszlári vérdráma folyomá-nyául aztán hazánk vette át az egyetemes antiszemitikus mozgalom vezetését, s ezen vezérszerep tartott a múlt év végéig, a melyidő óta visszaesés tapasztalható. A jelen év nyarától fogva végreAusztriának jutott a feladat az antiszemitikus mozgalom vezérle-tét vinni, s e vezérszerep a jelen pillanatig még mindig Ausztriakezében van. Az ez évi reichsrathi képviselőválasztások ugyanis ad oculosdemonstrálták azt, hogy Ausztriában a mindinkább elharapódzózsidó hatalom elleni visszahatás mély gyökereket vert az osztrák,különösen pedig a német-osztrák nép lelkületében. Bécs városábanhárom kerületben volt felállítva antiszemita jelölt; s noha a Wie-denen és a Lipótvárosban az antiszemita jelöltek, daczára pártjuknagy számerejének, ezúttal kisebbségben maradtak is, a maria-hilfi kerületben győzött az antiszemita jelölt, Dr. Pattai Róbert.Hasonlólag a bádeni kerületben győzött Dr. Fiegl, régi kerületé-ben a zwettl-i kerületben Schönerer lovag, és Szilézia egyik kerü-letében Türk antiszemita jelölt. Az osztrák képviselőházban tehát ez idő szerint négy anti-szemita képviselő van. Ezek azonban nem egy politikai párton is vannak egyúttal,aminthogy az osztrák antiszemitapárt ez idő szerint nem is ké-pez egy egységes politikai pártot, hanem meg van oszolva két kü-lön politikai pártra: a reformpártra és a német nemzeti pártra. Az antiszemita reformpárthoz tartozik Dr. Pattai Róbert
  28. 28. 28képviselő, tekintélyes bécsi ügyvéd, a bécsi „Reformverein” megala-pítója és volt elnöke, a mely „Reformegylet” 1881-ben alakultmeg, és az egész osztrák antiszemitizmus szülőanyjának tekintendő. A reformegyletből azonban Schönerer a múlt évben kilépetttöbbed magával azon okból, mivel a reformegyletben mind nagyobbjelentőségre emelkedő csehek, lengyelekés magyarok mellett, specziá-lis német nemzeti politikáját veszélyeztetve látta. Schönerer lovagtudvalevőleg ultra-német nemzetiségű politikus, a ki szívesen látná,ha az osztrák tartományok a nagy Németországhoz csatoltatnának,s bevallott politikai programmja az, hogy Ausztria lépjen állam-jogi szövetségbe a német birodalommal. Az Ausztriában szünetnélkül folyó nemzetiségi villongások mellett, Schönerer pártja nap-ról-napra növekedett a magukat a szláv elem által mindinkábbháttérbe szorítottnak vélt német elemek között, különösen pedigSziléziában és Csehországban. Mig tehát a reformpárt, eddig legalább, úgyszólván Bécs vá-rosára szorítkozik, a hol a nagyvárosias, kozmopolita szellem mel-lett az antiszemiták nem igen törődnek azzal, ki német, ki cseh,ki magyar antiszemita, csak zsidóellenes érzelmű legyen és ígyfrontot csináljon a Bécset boa-constrictor-ként szorongató zsidó ha-talom ellen, – a vidéken már a nemzetiségi s így politikai spe-ciális álláspontok érvényesítik magukat az antiszemitizmus mellett.S azért könnyen meg lesz érthető az is, hogy a reformpártnakmiért van csak egy bécsi kerületből megválasztott reichsrathi kép-viselője, t. i. Pattal Róbert, holott a többi három antiszemitaképviselő, a kik a provinciákban lettek megválasztva, névszerintSchönerer, Fiegl és Türk, az antiszemita német nemzeti párthoztartoznak. A két párt politikai alapeszméje és szétválasztó eleme kö-rülbelül ugyanaz, a mi a magyar mérsékelt ellenzéki antiszemita-párté és a függetlenségi antiszemitapárté, a mennyiben úgy az osz-trák antiszemita reformpárt, mint a magyar mérsékelt ellenzékiantiszemitapárt a dynasztia iránti hűséget, az osztrák-magyar mo-narchia sértetlen fentartását, a két államfél közti állam jogi kap-csolátot politikai programmja sarkalatos tételeinek ismeri el; mígaz antiszemita német nemzeti párt törekvése abban teljesen ösz-szevág a magyar függetlenségi antiszemitapárt programmjával,mely szerint a monarchia osztrák felét Németországhoz csatol-tatni szeretné, mi által a magyar függetlenségi eszme képviselői-nek programmja is teljesedésbe menne, a mennyiben ez eset be-következtével, természetesen Magyarország de facto visszanyernételjes állami függetlenségét.
  29. 29. 29 Hogy az antiszemita elemeknek két külön politikai pártravaló oszlása mennyire nem válik, a mozgalom jelenlegi előhaladtpházisában, az antiszemitizmus hátrányára, – amint nálunk istöbben tévesen hiszik, – sőt ellenkezőleg a politikai programmerejénél fogva még oly elemeket is meghódítanak az antiszemitizmus-nak, a mely elemek a puszta antiszemitikus programmal semmi-kép se lennének megnyerhetők: kézzelfoghatólag bizonyítják eztaz osztrák antiszemiták sikerei, a melyeket, két külön politikaitáborra oszolva, eddig elértek. Ott van például Schönerer múlt nyáridiadalútja Csehország német vidékein és Sziléziában, s ott van,hogy csak egy legutóbbi eklatáns esetet hozzunk fél, a f. é. októ-ber 26-kán Bécsben a két párt által egyidejűleg tartott különnagygyűlés. A reformpárt e napon este a Sophiensaalban tartottgyűlést, a melyen közel hatezer párttag volt jelen; az antiszemitanémet nemzeti párt pedig egyidejűleg a Dreherféle helyiségekbentartotta gyűlését, a melyen a párttagok háromezernél többen vol-tak jelen. Mit bizonyítanak e jelenségek? Azt, hogy valamint a haditaktikában jelenleg általánosan helyesnek van elismerve a „ge-trennt marschiren, vereint schlagen” elve, – úgy a különféle, po-litikai fő ismérveiben Ausztriában és nálunk is, két külön politi-kai elemből álló antiszemitáknak, az akczió sikerének biztosításaczéljából, két politikai táborban kell a közös, czélra működni. A mi már most az osztrák két külön politikai antiszemita-pártnak a képviselőházban eddig kifejtett akczióját illeti: a kezdetelég sokat ígérő. Múlt szeptember végén ült össze a reichsrath,s már október elején Pattai Róbert egy érvekben gazdag beszé-det tartott a képviselőházban a vasárnapi munkaszünet behozatalamellett. Pattai Róbert azonban nem elégedett meg a képviselő-házi felszólalással; hanem agitaczionális orgánuma, a „reformegy-let” útján egy, úgy Bécsre mint a provincziákra kiterjedő agi-tácziót indított meg a vasárnapi munkaszünet melletti tömegeskérvényezésre. E kérvény szövege szinte Pattai műve, s mivel bi-zonyára nagy érdekkel fogja a magyar közönség is ezen kérvényszövegét olvasni, azt alább egész terjedelmében közöljük. A német nemzeti párti képviselők közül pedig, eltekintseSchönerernek kisebb felszólalásaitól, kiemelendő Türk képviselőneka képviselőházi felirati vita alkalmából f. é. október 13-kán, abörzeadó behozatala s általában a zsidó befolyás megtörése tár-gyában tartott hatásos beszéde. Amint az elmondottakból is láthatjuk, az osztrák antiszemi-ták derekasan iparkodnak megfelelni azon feladatuknak, a mely
  30. 30. 30reájuk hárult az által, hogy ez idő szerint az egyetemes, nem-zetközi antiszemitikus mozgalom vezérelemeit képezik. Hogy az egyetemes, nemzetközi antiszemita mozgalom vezetésétújra Magyarország vegye át, a hol erre a szükséges tényezők, értve anépet, sokkal inkább megvannak, mint akár Ausztriában, akár Né-metországban, – az egyes-egyedül a magyar antiszemitizmus ve-zéregyéniségeitől függ, azon az alapon, hogy ezek legyenek rajta,mikép a mozgalomnak hazánkban való sikeres újra folyamatba ho-zatalára megtalálják a kellő formát, illetőleg a már megtalált kellőformát, egy vagy más, nem próbaálló okokból, ne utasítsák visz-sza. S e kellő forma nem egyéb, mint a már külön alakult mér-sékelt ellenzéki antiszemitapárt mellett, a külön függetlenségi anti-szemitapártnak a megalakítása. Az indokolatlan szenvedélyességnek megszűntével, reméljük,meg fogják hallgatni annak a szavát is, a ki ki merte mondani meg-győződését ezelőtt tizenegyedfél év előtt – egymaga mindenki ellen, s e meggyőződésének egy évtizeden át, az antiszemitizmussikeres fejlődése érdekében folyton kifejezést adott, s kinek az időmindig igazat adott; és a ki most, egy évtized keserű és kelle-mes tapasztalataival a háta mögött, ki meri mondani meggyőződé-sét ma is, az antiszemitizmussal sokkal rövidebb idő óta foglal-kozó egyes, jó akaratú ugyan, de az ez idő szerinti viszonyokattévesen megítélő elvbarátokkal szemben is,A vasárnapi munkaszünet tárgyában az osztrák képviselőházhoz intézett tömeges kérvény. Magas képviselőház! – Az alulírt kereskedők és iparosok Bécsbőlés a tartományokból örömmel üdvözölték a törvényhozás azon első lépé-seit, a melyek arra voltak irányozva, hogy a dolgozó osztályoknak a hétegy nyugalomnapja biztosíttassék, a melyet az ember pihenésre szorultkorlátolt ereje ép oly hangosan követel, mint a régi megszokás és er-kölcs, a mely azonban a jelenkor lázas, túlságos versenyében kiveszniindulással fenyegetett. A mi egy iparilag sokkal kevésbé kifejlődött múlt-ban a társadalmi és vallási szokás puszta hatalmánál fogva lehető volt, sa mi egyúttal az iparilag legnagyobb fejlettségű Angolországban a leges-legszigorúbb módon lehetséges, annak ma is és nálunk is keresztülvihe-tőnek kell lennie, ha a törvényhozás védőleg közreműködik. Ez kezdemé-nyezve is lett. Azonban rendeleti utón az elért előnyöknek jó része ismételvétetett egyes külön kívánatok nagyon is messze menő figyelembevételeáltal, a melyek mellett az az alapeszme, hogy a rendszabály értéke csakannak a lehető legnagyobb általánosságában fekszik, majdnem veszendőbement. Mi tehát kívánjuk és elvárjuk, hogy a törvényhozás a további épí-
  31. 31. 31tés helyes útján továbbra is megmaradjon. Azonban legkevésbé se hagyjamagát befolyásoltatni azon tévútra vezető törekvések által, a minők alegutóbbi időben Menger és társai indítványában nyilvánultak. Mi e törek-véseket azért nevezzük tévútra vezető törekvéseknek, mert azok kicsi-nyes nehézségekből, a melyek különben is leginkább csak egyes különkívánalmak nagyon is nagy figyelembevételéből származtak, hamis fegy-vereket kovácsolnak, magának a vasárnapi nyugalomnak intézménye ellen. Mi kereskedők igen jól tudjuk azt, hogy, mihelyt a közönség álta-lánosan hozzászokik, szükségleteit a lehetőség szerint a hétköznapokonfedezni, ezáltal tőlünk semmi jövedelmi forrás nem lesz elvonva; – ak-kor azonban egy csapással vége lesz vetve annak a tűrhetetlen állapot-nak, hogy épen azok, a kik a héten már leginkább dolgoztak, azon na-pokon is szükségtelen rabszolgaságban, munkakészültségben tartassanak, amely napokon mindenki más nyugszik. Mi továbbá szintúgy tisztábanvagyunk a fölött, hogy az egyetlen ut, munkánknak oly árához jutnunk,a mely lehetővé teszi nekünk az éjjeli és a vasárnapi munkától elálla-nunk, egyedül abban áll, hogy a törvényhozás az egészségtelen versenytépen ezen a téren elhárítja. Mi nagyon is értjük azt, hogy az egyestán magasabbra teszi saját közvetlen érdekét, a nélkül, hogy a törvény-nek mindenkire nézve való jótékony hatását bevárná. Mi azonban felhá-borodással fordulunk el azon mesterfogástól, a mely az ilyes külön állás-pontokat nem világítja meg, hanem ellenkezőleg ápolja, hogy ez által azegész intézményt meghiúsítsa. A fentebb említett oldalról indítványozottrendszabály pedig a kötelező vasárnapi nyugalomnak az egész kereske-delemre és a kis iparra való megszüntetését czélozza, noha épen ezek-nek az osztályoknak és segédmunkásaiknak annál inkább szükségük vana nyugnapra, mert javukra még az egyedül a gyári munkásokra szorítottnormál munkanap se szolgál. A tisztességes mesterember és kereskedő nagyon szépen megkö-szöni azt a jogot, hogy segédjét, a ki egész héten át kora reggeltől későestéig a pudlinál vagy a szerszámasztalnál áll, még vasárnap is errenógathassa. Ezt azonban tennie kell, ha a szomszéd konkurrencziája általerre kényszeríttetik. Egy oly esetleges rendszabálylyal pedig, hogy a se-géd, akarata ellen nem kényszeríthető a munkára, nincs segítve a dol-gon, mert a mesterember magától értetődőleg csak olyan segédeket tart-hat meg, a kikkel ő versenyképes marad. A vasárnapi nyugalom kérdé-sének az ipartestületekhez vagy a községelőljáróságokhoz való utalásávalsincs semmi elérve, mert ez nemcsak számtalan huzavonára nyújt alkal-mat az ipartestületek körében s az egyes ipartestületi tagok között, hanemaz egyátalán nem is járja, hogy az állam egy ilyen általános jelentőségűrendszabályt az ipartestületek vállaira toljon s ez által általános rendhelyébe tarka különféleségeket tegyen. Még kevésbé barátkozhatunk megamaz indítványban foglalt kezdetlegességeivel a vasárnap megszentelésé-nek, részint mivel ez a nyugnapnak általunk kívánt megadását nem pó-tolja, részint pedig, mivel az egyházi dolgok iránti hirtelen gondoskodásazon oldalról, bennünket azon aggálylyal tölt el, hogy itt voltakópencsak az egész ügynek a felekezeti térre való átjátszásáról van szó, hogyazt aztán ott annál könnyebben megtámadhassák. Ezen káros javaslatok mellőzése után, kifejtett óhajunkhoz még akövetkező pozitív kérelmeket kapcsoljuk:

×