Freddie Mercury

Freddie Mercury (1946-1991)

1991. november 23-án járta be a hír a világot: Freddie Mercury, a Queen karizmatikus énekese egy videóüzenetben bejelentette, hogy AIDS-ben szenved. Másnap tüdőgyulladás vitte el a rock történetének egyik legnagyobb hangját. Negyvenöt éves volt.

Farookh Bulsara 1946. szeptember 5-én született a kelet-afrikai Zanzibárban (1964 óta Tanzánia része). Első gyermeke volt Bomi Bulsarának, a brit kormány szolgálatában álló perzsa tisztviselőnek, aki feleségével,Jerrel szülővárosából Bombayből költözött Zanzibárba, nővérét Kashmir-nak hívták. A család a párszi etnikumhoz tartozott, mely egy szórvány népcsoport Iránban s a muzulmán üldöztetés elől menekültek Indiába. Vallásuk a zoroasztrizmus, Zarathusztra hívei voltak.

Freddie gyerekkora nagy részét Indiában töltötte Bombay közelében (Panchgani), az ottani Szt. Péter katolikus kollégium diákjaként, ami előkelő angol bentlakásos iskola volt. Maga az iskolaigazgató tanácsolta szüleinek, hogy taníttassák az akkor hétéves gyereket zongorázni. Az iskolai színjátszó körnek és az énekkarnak is tagja volt. Nem szerette a krikettet és a futószámokat, viszont annál inkább a boxot, és a pingpongot.

1964-ben - 18 évesen - költözött családjával Angliába, Middlesex-be politikai zavargások miatt.

A párszi közösségbe visszavonult családjától hamar elköltözött, Kensigtonban bérelt lakást.

1966-ban felvették az Ealing College of Art főiskola grafika szakára.

A főiskolai évek alatt Freddie legnagyobb bálványa Jimi Hendrix volt. Több tucat rajzot, festményt készített róla. Időnként diáktársai előtt is utánozta Hendrixet: felborzolta a haját s gitárként egy 30 centis vonalzót pengetve bömbölte a Purple Haze c. számot.

Az Ealing főiskolán legközelebbi barátja Tim Staffel volt, aki több zenekarban is játszott már ekkor, s legújabb csapata a Smile volt, mely a Pink Floyd előzenekaraként mutatkozott be, Staffel lesz majd aki bemutatja az együttesnek Freddiet.

Freddie beszállt néhány zenekarba (Ibex, később Wreckage, Sour Milk Sea) s korán kijelentette, hogy „Én nem csupán sztár leszek, hanem igazi legenda !”

Két igazi szenvedélye volt: a képzőművészet és az opera. Londonban művészettörténetet tanult, később az egyik legnagyobb műgyűjtővé vált, az opera iránti rajongása pedig megnyilvánult mind szerzeményeinek zenei világában, mind pedig a Queen rendkívül látványos színpadképeiben és a videóklipekben egyaránt.

Brian Harold May 1947. július 19-én született Twickenham-ban (London mellett a Temze mentén). 5 éves korában ültették szülei a zongora mellé, de lelkesedés híján ez nem tartott túl sokáig. 6 évesen kezdett gitározni, azaz először ukulelézni. Óriási hatást tett rá Jimi Hendrix játéka. Tim Staffel zenésztársával és Roger Taylor dobossal megalakítják a SMILE zenekart.

Brian May (1947. 7. 19.) szólógitár, vokál, billentyűs hangszerek, ének

Polgári neve: Brian Harold May Születési hely: Twickenham, Middlesex Magasság: 1,85 m (legalább...) Haja színe: sötétbarna Szeme színe: zöldesbarna Iskolái: Hampton Grammar School, Middlesex; Imperial College, London Végzettsége: fizikus, asztronómus Családi állapota: elvált, gyermekei: James (1978), Louisa Mary (1981), Emily Ruth (1987); Korábbi zenekarai: 1984, Smile Kedvenc zenekara: The Beatles Hobbik: fényképezés, a századelő fotóművészeinek alkotásai, a csillagok Hangszerei: gitár, zongora, ukelele Legismertebb szerzeményei: We Will Rock You, Who Wants To Live Forever, Tie Your Mother Down, Flash, Too Much Love Will Kill You, '39, Now I'm Here Különlegességek: az édesapjával 16 éves korában készített gitáron, a 'Red Special'-ön játszik; ha teheti fa klumpát visel; sokáig nem döntött, hogy zenész legyen vagy tudós; a könnyűzene egyik legnagyobb hatású és legegyénibb stílusú, elismert gitárosa; a Queen megszűnése után szólókarrierbe kezdett, több világkörüli turnéval.

Egy elektromos gitár már akkor se két penny volt, ezért apjával - aki jártas volt az elektronikában - együtt elkezdtek barkácsolni egyet 1963 nyarán. A gitárnyak fa alapanyagát (mahagóni) egy évszázados tűzhely szúrágta maradványa szolgáltatta (akusztikus húros hangszereknél szokás legalább ötven éve száradó faanyagot használni), a gitár teste tölgyfából készült. Többek között motorbicikliből kiszuperált rugókat és egy kés élét is beleépítették a gitárba. A bundpöttyök gyöngy gombokból készültek. Másfél év alatt készült el a gitár 1963 és 1965 között, és a Red Special nevet kapta, mivel vörös színű volt és meglehetősen speciális.

Roger Taylor (1949. 7. 26.) dob, ütőhangszerek, vokál, billentyűs hangszerek, ének

Polgári neve: Roger Meddows Taylor Születési hely: Kings Lynn, Norfolk Magasság: 1,78 m Haja színe: szőke Szeme színe: kék Iskolái: Truro School; London Hospital Medical College; North East London Polytechnic School Végzettsége: biológus Családi állapota: elvált, gyermekei: Felix Luther (1980), Rory (1986); második házasságából: Rufus Tiger (1987 ), Tiger-Lily (1989) Korábbi zenekarai: The Reaction, Smile Kedvenc zenekara: The Jimi Hendrix Experience, The Beatles és számos egyéb zenekar Hobbik: autók, utazás, hajózás, síelés Hangszerei: dob, gitár, zongora Legismertebb szerzeményei: Radio Ga Ga, A Kind Of Magic, Rock It, I'm In Love With My Car Különlegességek : ki nem állhatja a fanatikus és bigott embereket; gyakran ír kritikus hangvételű dalokat; 'Nazis 1994' című dalát betiltották; imádja a gyors autókat; a Queen előtt Freddie-vel régi ruhákat árult a londoni Kensington Marketben; színtévesztő és nagyon érzékenyek a szemei; első szólólemezét teljesen egyedül vette fel; 1987 és 1991 között a Queen mellett egy másik zenekara is volt; eredetileg fogásznak készült.

Koncertjeiken nagyobbrészt feldolgozásokat játszottak. Tim Staffel egyszer (1968. november 30.) bemutatta csapatnak egy főiskolai ismerősét, az Ealing College of Art grafikus tanulóját, egy bizonyos Frederick Bulsara-t..

Freddie üzleti vállalkozásba kezdett Roger Taylorral zsibárukat, festményeket, használt ruhákat árúsítanak a kensingtoni „Halálsoron”, amely az ott egymás mellett sorakozó régiségboltokról kapta a nevét.

Staffel ott hagyta a Smile zenekart, mivel szólókarriert szeretett volna, ekkor csatlakozott Brian-hez és Roger-hoz Freddie. Ezután kettős névváltoztatás következett: Freddie Bulsara Mercury ra változtatta vezetéknevét. Születési csillagképének, a Szűznek uralkodó bolygója a Merkúr, amelynek névadója az ügyesség és az ékesszólás római istene, aki egyben az istenek hírnöke is.

Freddie tanácsára a Smile átvette a Queen nevet (ami az angol szlengben a „női ruhába öltözött homoszexuális” jelentéssel is bír.

Freddie: "Évekkel korábban találtam ki a Queen nevet... Milyen fenséges, milyen fényesen hangzik... Van ereje, mindenki azonnal megérti. Segíti a látványosságot és különféle értelmezésre ad lehetőséget. Tudtam, hogy "homokos" jelentése is van (Queennek mondják a női szerepet betöltő férfi homoszexuálist is), de ezzel számolni kellett."

Elkezdték tervezgetni a jövőt, és basszusgitárost kerestek. Az első két-három bőgős nem vált be, de kisebb koncerteket már velük is adtak. 1971-ben egy bulin találkoztak egy újabb basszgitáros jelölttel, akit John Deacon-nak hívtak.

John Deacon (1951. 8. 19.) basszusgitár, billentyűs hangszerek

Polgári neve: John Richard Deacon Születési hely: Leicester Magasság: 1,83 m Haja színe: barna (ezüst) Szeme színe: szürkészöld Iskolái: Leicester Grammar School, Chelsea College Of Science (London University) Végzettsége: elektromérnök Családi állapota: nős, gyermekei: Robert (1975), Michael (1978), Laura (1979), Joshua (1983), Luke (1992), Cameron (1993) Korábbi zenekarai: The Arts, Opposition Kedvenc zenekara: soul zenekarok Hangszerei: basszusgitár, gitár, zongora Legismertebb szerzeményei: Another one bites the dust, I want to break free, You're my best friend, Spread your wings Különlegességek: ő tartotta kézben a Queen pénzügyeit; ő készítette Brian híres 'Deacky-amp' mini-erősítőjét; nagyon zárkózott; ő csatlakozott legkésőbb a zenekarhoz egy hirdetés alapján, miután hat basszusgitárost is kipróbáltak.

Együtt volt hát a nagy csapat, de semmiféle kapcsolatuk nem volt, amivel akár egy lépést is tehettek volna a hírnév felé. Roger és Freddie járták a kiadókat és a stúdiókat. Demofelvételeik nem voltak, a bemutatókoncertjeikre pedig nem mentek el a kiadók képviselői. Egy éves volt a Queen és legnagyobb eredményük még mindig csak az volt, hogy lett egy állandó basszusgitárosuk. Freddie és Roger ezidőtájt egy művészeti shopot vezettek, Brian már a doktori fokozat megszerzésére készült, John is tanult még.

1971 júniusában léptek fel először, mint Queen együttes Hornsey-ben a College of Estate Management-ben

Brian így emlékszik a Queen pályafutásának első éveire: "Igazán jó zenét akartunk csinálni, ha egyszer otthagyjuk a pályát, amire olyan keményen készültünk. Mindannyiunknak sok vesztenivalója volt, így tehát nem volt könnyű a döntés. Hogy őszinte legyek nem gondoltam, hogy három kemény évbe telik, hogy elérjünk valamit. Nem volt sétagalopp.„

1972 év elején volt az igazi áttörés. A De Lane Lea lemezstúdió ki akarta próbálni új berendezéseit és valami olyan látványosságot akart, amellyel megfoghatja a jövendő klienseket, a bimbózó "heavy rock" képviselőit. Ezért stúdió bemutatókat szervezett. Néhány jó barát segítségével a Queené lett a buli. Fizetségképpen korlátlan stúdióidőt kaptak.

1972 nyarán Robin Cable a Trident egyik producere, felkérte Freddie-t, hogy egy régi Beach Boys (I Can Hear Music), illetve egy Dusty Springfield slágert (Going Back) énekelje szalagra. A felvételen Brian és Roger is közreműködnek. A producernek tetszett a végeredmény, és rávette az EMI-t, hogy kiadják azt kislemezen. Hosszas hozavona után, csak kevéssel az első Queen lemez előtt jelent meg a kislemez, ezért is kellett az egészet Larry Lurex álnév mögé dugni.

1973

1973-ban a Trident és az EMI lemezszerződést kötött a Queennel, és júliusban jelent meg QUEEN címmel az első albumuk. Az együttes nagy lehetőséghez jutott, részt vehetett az első jelentősebb koncertkörútján a Mott The Hoople előzenekaraként. A turné 1973. novemberében kezdődött Leedsben, és sokak szerint a Queen több volt, mint egyszerű előzenekar...

1974

A QUEEN II 1974. márciusában jelent meg; már korábban is kiadhatták volna, de volt egy kisebb nyomtatási hiba a borítón, és a banda ragaszkodott a kijavításához. A Seven Seas of Rhye lett az első Top 10-es sikerük .1974. márciusában vette kezdetét első önálló brit turnéjuk Blackpoolban. Áprilisban az együttes a Mott The Hoople vendégeként elvállalta az első amerikai turnéját, azonban májusban - a turné kellős közepén - May májgyulladással ágynak dőlt, és a hátralévő fellépéseket le kellett mondaniuk.

Freddie 28. születésnapi partiját a londoni Café Royalban tartotta meg, ahol a zenekar átvette az ezüstlemezt azután, hgy a Queen II. albumból 100.000-nél is több példány fogyott. A díjat II. Erzsébet hasonmása, Jeanett Charles nyújtotta át, amit Freddie így kommentált: „Azt hittem volna, igazán elvárhatunk tőle annyit, hogy a Buckingham-palotába is meghívjon!”

A harmadik albumon Brian nélkül kezdtek el dolgozni Roy Thomas Baker segítségével. Mihelyt Brian valamelyest jobban érezte magát, bevonult a stúdióba, hogy felvegyék a gitárszólóit, habár még mindig elég beteg volt, és sok időt töltött a stúdióbeli felvételek között a fürdőszobában émelyegve. De végül is az album elkészült, és a SHEER HEART ATTACK 1974. novemberében jelent meg. Az Atlanti-óceán mindkét partján nagy siker volt. Néhány sláger: Killer Queen, Now I'm Here, Stone Cold Crazy.

Brian: "1974-ben a Killer Queen volt a fordulópont. Ebben a dalban sikerült legjobban összesűríteni, hogy milyen zenét is akarunk és a sikerére is nagy szükségünk volt. Tudod, üres volt a zsebünk, akár a többi küszködő rock 'n' roll bandának. Kis garzonokban laktunk, mint a többiek." Freddie a Killer Queenről: "Egy első osztályú call girlről szól és csak azt akartam elmondani vele, hogy nagymenők is lehetnek kurvák".

1975

Az igazi berobbanást 1975, az A Night At The Opera című albumuk jelentette, -- különösen a Bohemian Rhapsody.

Az album címét a Marx fivérek klasszikussá vált filmkomédiája szolgáltatta.

Freddie még az első Queen album számára tervezett egy emblémát, amit átdolgoztak, és az A Night At The Opera borítójaként használtak fel. A híressé vált címer tartalmazza az együttes csillagjegyeit; két tündért a Szűz, egy tengeri rákot a Rák és két oroszlánt az Oroszlán jegyeknek megfelelően.

A Bohemian Rhapsody (Bohém rapszódia – Bo Rap) minden idők egyik legszebb rock-kompozíciója, amely alig 6 percben egy egész opera drámaiságát és izgalmát sűrítette, hangszerelésben és a Queen védjegyét jelentő vokálokban is. (Egy az egyben soha nem tudták a dal középrészét élőben előadni, hiszen négy ember csinálta az egész hangkavalkádot…) A hozzá készült promóciós filmet tekintik az első igaz videóklipnek. Valójában senki nm tudja miről szól a dal, a szerzője is csak ennyit mondott: „Azt szeretném, hogy mindenki hallgassa meg, gondolkozzon el rajta, majd döntse el, hogy neki mit jelent.”

1976. januárjában Freddie-t Ivor Novello-díjjal jutalmazták a Bohemian Rhapsodyért. (Dalszerzők Céhének díja, egyik legrangosabb zenei elismerésnek számít Nagy-Britanniában)

1976. szeptember 18-án a Queen úgy döntött, hogy köszönetet mond a rajongóinak, és így egy valóban féktelen stílusú óriási szabadtéri koncertet adtak a londoni Hyde Parkban. A nézők száma megközelítette a 150-200 ezret, ami a legnagyobb közönség volt akkortájt, amely előtt a banda valaha is játszott, és mindmáig a legnagyobb Hyde Parkbeli koncertnek számít.

1976

Az A Night At The Opera folytatását az A DAY AT THE RACES albumot 1976. decemberében jelentették meg, mely címét szintén a Marx fivérek egyik filmkomédiájáról kapta. (Később, amerikai turnéjuk alkamával Groucho Marx meghívta őket hollywoodi otthonába.) Az együttes minden tagja részt vett egy különleges lóversenyen a Kempton Parkban, hogy népszerűsítse a lemezt, és az EMI által szponzorált "Day At The Races Stakes" versenyen mindannyian ugyanarra a lóra fogadtak - anélkül, hogy beszéltek volna erről egymással előtte -, és a ló nyert! , néhány a nagy slágerek közül: Tie Your Mother Down, Somebody To Love, Good Old-Fashioned Lover Boy...

1977

A NEWS OF THE WORLD albumot 1977. október 28-án jelentették meg. A borító egy sci-fi magazin címlaprajza volt, amit Roger Frank Kelly Freas sci-fi művésznél, illusztrátornál látott. Megkérdezte tőle, hogy átdolgozná-e az illusztrációját az album borítója számára, és Frees rögtön beleegyezett. A képen egy hatalmas robot Brian és Freddie élettelen testét szorongatja, miközben Rofer és John élettelenül sodródnak a világűrben. Az album, amelyen ott lapul a We Will Rock You és a We Are The Champions. De említést érdemel még a Spread Your Wings és az egyik leghosszabb Queen dal: az It's Late.

A We Will Rock You-t a New York Yankees csapata választotta indulójául, a We Are The Champions pedig valószínűleg a legtöbbet játszott Queen-szám, rendszeresen hallható a világ futballstadionjainak lelátóin. Freddie: „Ez a legönzőbb és legarrogánsabb dal, amelyet valaha írtam.”

A soron következő kislemez – a Bicycle Race – színhelyéül a Wimbledon Stadiont választották, ahol ötven meztelen lánnyal rendeztek kerékpárversenyt. A kislemez eredeti borítója az egyik lány meztelen hátsóját ábrázolta, de – köszönhetően néhány ország heves tiltakozásának – végül is rövidnadrágot kellett felvennie!

Novemberben 10-én jelent meg a JAZZ című album. A borító tartalmazott egy kihajtható posztert a meztelen kerékpárversenyről, de az amerikaiak ezt letiltották a végleges borítóról, és helyette beraktak egy jelentkezési lapot. A Jazz megjelenése alkalmából rendezett partit New Orleans-ban tartották, és azóta bekerült a történelembe.

Az együttes saját maga szervezte a partit azért, hogy meghívja mind az EMI-t, az európai lemezkiadóját, mind pedig az Elektrát, az amerikai képviselőjét. Ez volt az első alkalom, hogy a két cég vezetői találkoztak, és mindketten megerősítették, hogy minden vezető beosztású alkalmazott részt vett az összejövetelen. A parti kétségkívül igen jelentős esemény volt. Sárbirkózók, törpék, félmeztelen pincérnők és egy csomó egyéb különös és csodálatos szereplő részvételével zajlott.

Az együttes első koncertalbuma, a LIVE KILLERS 1979. júniusában jelent meg, és nagy kereslet mutatkozott iránta.

A Queen-t felkérték, hogy készítse el egy sci-fi, a Flash Gordon film zenéjét. Amikor az ötletet először megbeszélték Dino De Laurentiis producerrel, ő egyszerűen azt kérdezte, hogy “kik egyáltalán a Queen együttes?” A banda beleegyezett a munkába, és júniusban, Münchenben láttak hozzá. Ebben az időben vásárolták meg Montreux-ben, a festői Genfi-tó partján lévő Mountain Studiost.

1980

1980. elején a banda a The Game című új albumán dolgozott. Ez volt az első lemezük, amelyen már szintetizátorok elektronikus ördöngösségeit is alkalmazták. A THE GAME 1980. júniusában jelent meg. Az Another One Bites The Dust az együttes világszerte legnagyobb példányszámban eladott kislemezévé vált. Ez a dal is a futballstadionok gyakran felhangzó indulója lett, a győztes csapat szurkolói köszöntötték így a vesztes tábort, a címe ugyanis azt jelenti: „Megint fűbe harap valaki”.

Másik nagy kislemez sikerük a Crazy Little Thing Called Love, és csakúgy, mint az Another One Bites the Dust, ez is első lett az amerikai kislemezlistákon.

Freddie: "A 'Crazy Little Thing Called Love'-ot a fürdőszobában írtam. Az ágyam mellett most is van egy pianínó. Az éjszaka kellős közepén is tudok komponálni, anélkül, hogy villanyt gyújtanék.„

1980. december 8-án jelent meg a FLASH GORDON című soundtrack album, egy kevésbé maradandó és sokat vitatott alkotás, a Queen első filmzenéjét tartalmazó album, ez inkább csak aláfestő hangszerelések és trükkök felvétele, alig tartalmazott egy-két valódi kompozíciót.

Flash Gordon, a hősies földlakó megmenti a

világot a kegyetlen Ming császár szörnyű

terveitől: a kultikus képregény gyermekek millióit

varázsolta el, s a filmváltozat is hatalmas

rajongótábornak örvendhet!

Ming (Max von Sydow - Az ördögűző) el akarja

pusztítani a Földet: az emberiség egyedül Flash

Gordonban (Sam Jones) és gyönyörű

partnerében, Dale Ardenben (Melody Anderson)

bízhat. Flashnek sikerül is keresztülhúznia Ming

sötét terveit, ám a bosszú nem várat sokáig:

Flash-t és Dale-t a gonosz uralkodó a Mongo

bolygóra sugározza, hogy ott végezzen velük.

1982

A HOT SPACE 1982. május 21-én jelent meg, mialatt a banda egy hosszú európai turné kellős közepén volt. Teljes egészében az új hullám hozta változás jegyében készült. A túlságosan is funkosra sikerült albumot hűvösen fogadták a rajongók, ezzel meg is kezdődött a leszállóáguk Amerikában.

Brian: "A 'Hot Space'-ben megpróbálkozunk a tiszta funk-kal. Ezt a stílust a gyors belépések és kiszállások jellemzik. Innen a neve is: Hot Space."

A sikertelen lemez meglepően sikeres kislemezt tartalmazott: az Under Pressure egy duett David Bowie-val, ez lett a második listavezető daluk Angliában. Maga a dal egy véletlen során jött össze, amikor Bowie meglátogatta őket a stúdióban, és örömzenélésbe kezdtek.

David Bowie: "A Queen Montreauxban dolgozott és gondoltam megnézem õket a stúdióban. Rögtönzéssel kezdtük (mint mindig) az egyik dal témájára. Egész jól sikerült, így aztán fel is vettük. Nem lett rossz, bár jobb is lehetett volna, ha több időt szánunk rá. Ez olyan dolog, amihez több mint egy napra van szükség. Jobban megállná a helyét próbalevételnek. Olyan gyorsan csináltuk, hogy vannak benne részek (pl. a szöveg) amitől ma is a fogamat szívom. De maga az ötlet jó."

Népszerűségüket mutatja az alábbi megható epizód: Egy amerikai rajongójuk egyszerűen „Queen – Anglia” címzéssel adta fel levelét, az a Buckingham-palotába kötött ki, s az ottani hivatalnok a következő bocsánatkéréssel továbbította az együttesnek: „Tévedésből felbontva.”

1984

1984. februárjában jelentette meg az együttes a tizenharmadik albumát THE WORKS címmel. A lemezen szereplő Radio Ga Ga hatalmas sláger lett, 19 országban érte el a listák első helyét. A David Mallett által rendezett klipben ismét részt vettek fan club tagok is. A tapsoló kórus élő fellépések kedvenc attrakciójává vált szerte a világon. Roger: "Egyik nap otthon szól a rádió és a három éves fiam, Felix megszólal: rádió pupu - mondja. Olyan jól hangzott, hogy eljátszottam vele és ebből lett a Radio Ga Ga. Három napra bezárkóztam a stúdióba egy szintetizátorral és egy dobgéppel, s megszületett a dal."

A The Works másik kislemeze az I Want To Break Free volt – és ebben a botrányos klipben szintén szerepeltek az együttes rajongói is. A banda tagjai a népszerű brit szappanopera, a “Coronation Street” női szereplői “bőrébe” bújtak. Amikor megkérdezték, hogy “miért?”, Roger azt felelte, hogy elege lett a komoly, hősies videókból, és úgy gondolta, hogy itt az ideje, hogy némi humort csempésszenek a klipjeikbe, és megmutassák, hogy még mindig tudnak nevetni magukon.

1985

Freddie első szólólemeze, a MR. BAD GUY , 1985. április 29-én jelent meg, miközben az együttes éppen Ausztráliában turnézott.

Freddie: „Szívemet-lelkemet beleadtam ebbe az albumba. Sokkal beat-esebb, mint a Queen zenéje és néhány nagyon megható ballada is van rajta. Mint szerelmes dalok, bánatról és szenvedésről szólnak, ugyanakkor frivolak és gunyorosak is. Ilyen vagyok én. Régóta szerettem volna egy szólóalbumot és a többiek bátorítottak is, hogy vágjak csak bele. Reggae ritmusokat is alkalmaztam, egy részét pedig szimfonikus zenekarral készítettem. Hangzása így nagyon gazdag lett.”

Freddie az életről, a szerelemről és a hírnévről

„ Az a látszat, mintha fölfalnám és tönkretenném az embereket. Biztos, hogy van bennem valami romboló elem, mert bár nagyon igyekszem kapcsolatokat teremteni, mégis szinte elűzöm az embereket magamtól Mindig engem hibáztatnak egy kapcsolat végén, mondván, hogy én vagyok a sikerember. A partnerem versenyezni kezd velem és túlkompenzálja a dolgot, aztán végül rám keni az egészet. Én nem lehetek a győztes. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek. Én pedig túl gyorsan lobbanok lángra, és mindig megpörkölődöm. Tele vagyok lelki sebekkel, de nem tudok rajta változtatni, mert alapvetően puha vagyok. Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is, amely olyan olvadékony, mint a vaj.” „Próbálom visszatartani magam, amikor valaki vonz, de nem vagyok képes úrrá lenni a szerelmen. Olyankor teljesen megvadulok. Az „egyéjszakás” kalandokban szerepet játszom. Nekem igazából sok szeretetre van szükségem, és rettenetesen elkényeztetem a szeretőimet. Szeretem boldoggá tenni őket és örömet okoz, ha igazán drága és csodálatos ajándékokat adhatok nekik.” „Úgy is lehet magányos az ember, hogy mindene megvan és az a legkeserűbb magányosság.”

1985. július 13-a olyan nap volt, amely bekerül a történelembe, mivel a Live Aid koncertre figyelt a világ a londoni hatalmas Wembley Stadionból és az amerikai Philadelphiából. A Queen csak egyike volt a fellépők között a világ legsikeresebb együtteseinek, melyek mind egy húsz perces műsort mutattak be. A Queent a sajtó és a közönség egyaránt megválasztotta a Live Aid legjobb együttesének. Ez az esemény fordulópont volt a Queen történetében.

Kicsit korábban úgy döntöttek, hogy szünetet tartanak, de ez a nap megújult lendülettel és lelkesedéssel ismét összehozta őket. A One Vision volt az első kislemez, amely megtelt új ihlettel.

1986

A Queent megkereste Russell Mulcahy, hogy készítsék el az első egész estés filmjének, a Highlandernek – mely egy fantasztikus mese egy halhatatlan skót férfiról – a zenei anyagát. Egy interjú során Mulcahy úgy nyilatkozott, hogy a Queen az első együttes, amelyre gondolt. 1986. június 2-án a Queen megjelentette tizennegyedik nagylemezét, a Highlander soundtrackjét, A KIND OF MAGIC néven. Mulcahy megrendezte a Princes of the Universe klipjét is, melyben szerepel Christopher Lambert is, Freddie-vel vív meg. Az A Kind of Magic kislemez nem kerül be a filmbe, de mint jelmondat elhangzik benne.

Nagy slágerek: A Kind Of Magic, Who Wants To Live Forever, Friends Will Be Friends...

Princes of the Universe

1986, az első nagyobb fellépés a "keleti blokkban„: július 27-én a Queen ismét történelmet csinált, amikor a budapesti Népstadionban játszottak. Ez volt az első alkalom, hogy egy nagyobb rock együttes a keleti blokkban stadionnyi tömeg előtt koncertezett. Ráadásul a jegyeket már jó előre eladták. A koncertet filmre vette a Magyar Állami Filmvállalat, a MAFILM s „ Live in Budapest ” címen vetítették. Freddie nagy sikerrel adta elő a Tavaszi Szél Vizet Áraszt című népdalt.

1987

1987. február 3-án Freddie megjelentette a The Great Pretender című régi, nagy sikerű Platters szám feldolgozását. A klipben számos jelenetet felelevenített a saját és Queen videókból. Peter Straker színész, Roger Taylor és Freddie mindhárman parókát húztak a fejükre, és női háttérénekesekké váltak.

Freddie 1986. márciusában találkozott a spanyol operadívával, Montserrat Caballéval annak barcelonai otthonában. Meglepő barátság jött létre, amikor Montserrat beleegyezett egy album felvételébe Freddie-vel. Freddie írt neki egy számot Barcelonáról, és a duó hozzálátott egy lemez megírásának és felvételének. Freddie és Montserrat 1987. májusában lépett először közösen színpadra az Ibiza 92 fesztiválon, amelyet a híres Ku Clubban tartottak a szigeten. A Barcelona című kislemez 1987. szeptemberében jelent meg Spanyolországban, és rengeteget adtak el belőle már az első három óra alatt. A Spanyol Olimpiai Bizottság ezt a számot választotta az 1992-ben rendezett olimpiai játékok hivatalos zenéjének, majd később megváltoztatták a döntésüket, ami nagy felháborodást váltott ki a rajongók körében.

1989

Több éves hallgatás után újabb nagylemez, sok nagy sikerű számmal: The Miracle, I Want It All, Scandal, Breakthru, The Invisible Man. 1989. május 22-én dobták piacra a THE MIRACLE című nagylemezt, mely a brit slágerlistán rögtön az első helyre került.

The Miracle

Brit Award 1990

1991

1991. január 14-én jelentette meg a Queen a hat és fél perc hosszú Innuendo kislemezét. Hatalmas siker volt. Brian, az ’Innuendoról’: „Ez volt az egyik legjobb ötletünk. Boleró-szerű ritmusa teszi az egészet nagyon különlegessé. Kicsit kockázatos is volt, mint kislemez, mert más, mint a többi. Az ember sokat nyerhet, de veszíthet is egy ilyen dallal.”

Az Innuendo szó burkolt, rosszindulatú célzást, rágalmazó jellegű kifejezést jelent.

A nagylemez – szintén INNUENDO címmel – február 4-én jelent meg, és azonnal a brit lista első helyére ugrott, egész Európában a slágerlisták első helyét ostromolta. Az albumon látható rajz címe Univerzumok zsonglőre és egy borzas hajú bohócot ábrázolt a címnek megfelelő előadása közben, a banán hozzáadása Freddie ötlete volt.

Az egyik legsikeresebb album tele nagyszerű dalokkal: Innuendo, I'm Going Slightly Mad, Headlong, These Are The Days Of Our Lives, The Show Must Go On...

Az I’m Going Slightly Mad fekete-fehér klipjében Freddie egy 900 fontért csináltatott bozontos parókát viselt, az arcát eltúlzott, vastag smink borította – Lord Byront játszotta s pingvinekkel és gorillajelmezbe bújtatott emberrel bolondozott. John jokersapkában jojózott, Roger gőzölgő teáskannát viselt a fején és triciklizett, Brian hatalmas pingvinnek öltözött.

1991. május 30-án Freddie-vel filmre vették a Days Of Our Lives klipjét, amely az énekes utolsó videója lett a Queen számára. Készült egy Disney animációs változat is az Egyesült Államok piaca számára. Freddie búcsúja a rajongóktól, a végén félig suttogva mondja a kamerának őszinte üzenetét: „I still love you”

1991. november 23-án Freddie közölte a világgal, hogy AIDS-ben szenved.

Freddie: "Mivel az elmúlt két évben annyiféle találgatást olvastam a lapokban, szeretném bejelenteni, hogy a vizsgálatok HIV-pozitívnak mutattak és AIDS-ben szenvedek. Úgy tartottam helyesnek, hogy nem hozom nyilvánosságra a dolgot azok érdekében, akik a környezetemben élnek. De eljött az idő, hogy barátaim és rajongóim megtudják az igazat, és remélem mindenki csatlakozik hozzám, orvosaimhoz és mindazokhoz, akik szerte a világon küzdenek a szörnyű kór ellen."

A következő napon november 24-én a betegséggel vívott harca véget is ért, és nyugodt körülmények között elhunyt otthonában, a családdal és barátaival körülvéve. A világot sokkolta a hír. Freddie végig titokban tartotta a betegségét, és csak a hozzá igen közel állókkal tudatta, hogy milyen közel a vég. A világ minden tájáról a rajongók virágokat és dísztáviratokat küldtek, sokan Londonba utaztak, hogy ott lehessenek Freddie háza előtt. Nyugodt, családi körben tartott hamvasztásra került sor három nappal a halála után, a zoroasztrista vallás szertartásai szerint, amelyet Freddie szülei szigorúan betartottak.

Freddie tölgyfakoporsóját bevitték a kápolnába, selyemlepedõvel letakarták, és a tetejére egyetlen szál vörös rózsát helyeztek, fehér muszlinpalástba öltözött, süveges zoroasztrista papok a hagyományok szerint imádkoztak Ahura Mazdához, a Bölcsesség Urához, az énekes lelkének üdvözüléséért. A 25 perces istentiszteletet az Aveszta ősi nyelvén tartották, a papok egyetlen szót sem szóltak angolul.

Freddie ragaszkodott ahhoz, hogy temetése zártkörű és egyszerű legyen, és a varázslatos õsi szertartáson csak legközelebbi barátai és a családja vegyenek részt. Ahogy a koporsót bevitték felcsendült Freddie egyik kedvenc énekese, Aretha Franklin soul sztár hangja, amint a ’Precius Lord Take My Hand ’ című gospel himnuszt énekelte. Majd a ’You’ve Got A Friend ’ című dal következett. A gyászolók kivonulása közben a zene újra felcsendült, ez alkalommal egy Verdi-ária, a Trubadúrból a D’amor sull’ali rosee , amit Freddie szintén szenvedélyesen szeretett. De ennek egészen különleges jelentése is volt az énekes számára, mert nagyon kedves barátja, a spanyol énekesnő, Montserrat Caballé énekelte.

1992. februárjában Freddie poszthumusz kitüntetésben részesült, megkapta a brit zenéhez való jelentős hozzájárulásért járó díjat, és a három jelölt Queen kislemez közül a Days Of Our Lives kapta a legjobb 1991-es kislemez díját. Ezen a díjátadási ceremónián jelentette be Roger és Brian egy hatalmas, szabad ég alatt rendezendő koncertre vonatkozó elképzelését a londoni Wembley Stadionban, hogy megünnepeljék Freddie életét, és méltóképpen elbúcsúzhassanak tőle.

A jegyeket másnap kezdték el árusítani anélkül, hogy bejelentették volna, hogy kik fognak Brianen, Rogeren és Johnon kívül játszani, és mind a 72 ezer jegyet eladták hat órán belül. Fellépett többek közt Annie Lennox (Eurythmics), George Michael, a Def Leppard, a Guns N'Roses, a Metallica, Robert Plant (Led Zeppelin), David Bowie, Seal, Elton John, Paul Young, Tony Iommi (Black Sabbath), Roger Daltrey (The Who) és Liza Minelli. A jótékonysági búcsúkoncertet szinte valamennyi ország televízió- és rádióállomásai élőben közvetítették.

1995. novemberében azokat a számokat, amelyeket a Queen még 1991-ben kezdett el készíteni, Brian, Roger és John befejezte, és a régen várt MADE IN HEAVEN nagylemezt világszerte piacra dobták.

1997-ben a három megmaradt tag utoljára lépett fel együtt: a Mozart és Queen zenére épülő 'Ballet For Life' kortárs balett előadás premierjén Elton John társaságában a The Show Must Go On-t adták elő.

Ugyanebben az évben egy új Queen dal is napvilágot látott: a három megmaradt zenész a No-One But You című balladával búcsúzott újra Freddie-től. John Deacon basszusgitáros ezt követően visszavonult a zenekari tevékenyégtől és mindenféle nyilvános szerepléstől is.

Brian May és Roger Taylor zenei irányításával, Ben Elton történetével és Robert De Niro produceri közreműködésével 2002-ben mutatták be Londonban a Queen zenéjére épülő We Will Rock You musicalt. A jövőben játszódó, „rock színdarab” minden létező rekordot megdöntött az angol színházi világban, majd Oroszországban, Ausztráliában, Spanyolországban, Németországban, Japánban és az Egyesült Államokban is színpadra vitték a Queen két tagjának személyes felügyelete mellett.

Brian May és Roger Taylor 2005-ben Paul Rodgers, a Free egykori énekese közreműködésével turnézni kezdett „Queen + Paul Rodgers” néven. Dél-Afrika, Európa, Japán után 2006-ban az Egyesült Államok és Kanada arénáiban és stadionjaiban is bemutatják a részben Queen, részben Paul Rodgers dalokra épülő showt, melyben Freddie Mercury emléke és John Deacon munkái előtt is tisztelegnek. 2005 áprilisában Budapesten is felléptek.

These are the days of our lives