• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Tanul Newmedium Prezihu1
 

Tanul Newmedium Prezihu1

on

  • 571 views

 

Statistics

Views

Total Views
571
Views on SlideShare
571
Embed Views
0

Actions

Likes
1
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Upload Details

Uploaded via as Microsoft PowerPoint

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment
  • Az oktatástechnológiában kitaposott ösvények az IKT szupersztrádáivá váltak e? (behaviorizmuson, kognitiviznuson és kunstruktív tanuláselméleten alapuló szemlélet elegendő lesz-e napjainkra? vagy valami új (messianisztikus) elmélet lesz?? Abból indulok ki, hogy az IKT mellett elhalványult a Média és pedagógia fogalomköre. Grünwaldi dekrétum Ugrásszerű technológia technológiai fejlődés  Emellett az e-learning aspektusai aspektusainak fejlesztése elmaradnak  Márpedig a technológia ismerete nem elég  új képzési környezet, újfajta lehetőségek  új pedagógiai kihívások új  új szerepek, feladatok, kompetenciák G. Gerbner: Tiszta Kulturális Környezetért dolgozott Cél: Az új média által segített oktatás, új paradigmáinak feltárása Fontos tehát napirenden tartani azt a problémát, hogy milyen nyomot hagy az IKT és médiahasználat a fiatalokban, és médiaismeretre médiaismeretre tanítani őket Ez a felismerés interdiszciplináris együttműködést indított el a tudósok között, **********Pók Kati Manipulále a MÉDIA http://www.mediakutato.hu/cikk/2006_02_nyar/04_manipulal-e_a_media/02.html Mik is az Új médiumok? A Csigó Péter magyar médiakutató kifejezésével élve performatívnak nevezett MÉDIAhatás modellje abból az új, sokcsatornás televíziós látképből indul ki, amelyet a kereskedelmi televízió – Umberto Eco olasz társadalomkutató kifejezésével a „ neotelevízió ” (1983) – ural. A neotelevíziót egyfelől a hibridizáció jellemzi (vagyis a műfajok, illetve a realista és a fikciós elemek állandó keveredése – az előbbire az infotainment, az utóbbira a reality show térhódítása a példa). Másfelől az autoreferencialitás jellemzi: visszatérő hivatkozási alapja immár nem az „objektív” valóság, hanem saját maga (ennek célja a néző várakozásának állandó fenntartása). 14 Balázs Géza: http://www.vigilia.hu/2003/1/balazs.htm A 20. század végéig a különböző generációk szervesen nőttek bele (szocializálódtak) a „természetes médiafejlődésbe”. A nagyapa újságot járatott és olvasott, a szülők az újság mellett már a rádióra is figyelhettek, felnőttkorukban pedig megjelent a televízió, most pedig „vén fejjel” odaülnek a számítógép elé. A mai gyerekek már szinte csak televízión nőnek föl, és kisgyermekkorukban kapcsolatba lépnek a számítógéppel. Ez a számítógép, az internet persze még nem az új média… Annak csak előjeleit látjuk az internetes rádiózásban és televíziózásban, a földrajzi és időkényszer feloldódásában, az adattárakban való keresgélésben, a saját honlapgyártásban. ---------------- Nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a média, de különösen a most szerveződő új média általában a kommunikációs kultúrára, de a nyelvre is nagy hatással van. A tömegszórakoztató műfajokban megjelenő beszédmód, kérdés-feleletek, lecsupaszított közlések, neologizmusok, magyartalan fordítások, stílustalanságok, általában a mindennel kapcsolatban kötelezően humorizáló társalgás mintaként hat a nyelvhasználatra, a kommunikációs kultúrára. Egy generáció nemcsak az információit, hanem nyelvi magatartásmintáit a médiából szerzi. Médiapedagógia Ezekre a jelenségekre (nevezhetjük veszélynek is) a társadalomkutatók már régen figyelmeztetnek, és különböző válaszokat keresnek. Már McLuhan is fölvetette: „Nem a nevelés lényege-e a média szemetével szembeni polgári önvédelem?” De a válaszban maga sem biztos. Mindenesetre ehhez a szolid nevelési-ismeretterjesztési-tudatosítási folyamathoz kapcsolódott sokféle értelmiségi mozgalom: a Kulturális Környezet Védelméért, az erőszakmentes képernyőért stb. szerveződések. Az 1990-es években médiapedagógia elnevezéssel összekapcsolódni látszanak a különféle értelmiségi elképzelések. Az első és a legfontosabb válasz az: nem szabad félnünk a technikától, így a médiától sem. Nem a televízió mint technikai eszköz a hibás. Nem lehetünk romantikus antikapitalisták, ludditák, akik az ösztönös géprombolásban látták munkájuk megtartásának lehetőségét. A második válasz is fontos: senkiben sem szabad gátlásokat ébreszteni. Tehát nem szabad senkinek tiltani a televíziózást. Sőt, azt kell mondani, hogy élni kell a technika adta lehetőségekkel, nem tilos szeretni Lagzi Lajcsit, a karatefilmeket, sőt egyáltalán nem baj, ha valaki minden este megnézi a Barátok közt sorozatot, vagy az olykor vaskosabb kiszólásoktól sem mentes Heti hetest vagy az Esti Showdert Fábry Sándorral. Az embernek szüksége van szórakozásra, ráadásul nyelvileg is sokféle világ tárulhat elénk ezekben a műsorokban. Persze az lenne az ideális, ha választékos médiafogyasztásra törekednénk, ha kialakulna a kritikai médiafogyasztás. Ezután azonban a médiapedagógiának tanácsokat kell megfogalmaznia. Az első tanács: tudd, hogy nem tudsz mindent, ha a médiára hagyatkozol. A tapasztalati világból csak kisebb szeletet ismersz meg, s talán pont a számodra itt és most, a lakóhelyeden, a szülőhelyeden, emberi kapcsolataidban fontosabb dolgokról maradsz le. Hogy ezt belássuk, egy kicsit jobban meg kell érteni a média működését, ha úgy tetszik, retorikáját. Készíts te is újságot, rádió- és tévéműsort, nem föltétlenül azért, hogy újságíró légy, hanem azért, hogy egy kicsit beleláss ebbe a folyamatba. Gondold végig, beszéld meg másokkal, hogy mit is láttál a televízióban. Tudományosan ezt a feladatot médiarelativizálásnak nevezzük. A második tanács: ha az első tanácsot elfogadod, akkor próbálj meg bizonyos időszakokat „médiátlanítani”. Kérdezd meg szüleidet, nagyszüleidet, hogy mit csináltak régen a hétfői televíziós adásszüneti napon. Eleveníts föl kevéssé gyakorolt kommunikációs szokásokat: különféle társasjátékokat (például nyelvi játékokat), kézügyességet igénylő hobbikat, olvass mindennap (tanulj meg rád is jellemző verssorokat), meséltess magadnak, és mesélj te is másoknak. Ebben feladatot kap általában a pedagógia és a magyartanár is. Nem véletlen, hogy a médiaismeretek oktatása bevonult az iskolába önálló tantárgyként, de a magyar nyelv részeként is. A pisa felmérés és a bolognai folyamat és az új médiumok szerepe a tanulásban. A tudástranszfer lehetőségét támogató IKT technológiák pedagógia vonatkozásai Agria Média 2008 Mellőzheti-e a pedagógikum az online világ társas szerveződései által adott lehetőségeket? LEADOTT JORDÁNNAK 2. Elektronikus tanulás elektronikus taneszközökkel A technológia nemcsak a gazdaságra és kommunikációs formákra hatott, hanem a tanulás eszköztárának szélesítéséhez is elvezetett. Az elektronikus szolgáltatások (e-business, e-közigazgatás, e-egészségügy,) és köztük az e-learning csak a ma ismert utolsó lépcsőfoka a korábban elkezdődött fejlődési folyamatnak. A régi eszközök, módszerek egyre kevésbé hatásosak, önmagukban már nem teljes körűen alkalmasak az ismeretszerzésre. A megújuló és folytonosan változó tudásanyag elsajátítása az információkhoz való hozzáférés módjainak kibővülése révén új távlatokat nyit az oktató nevelő munkában. Napjainkban az ezredfordulót hálózati világnak nevezik, amelyben a médiumfajták keveredésének korszakát éljük melynek során hétköznapivá válik, hogy az interneten hallgathatunk egy rádióműsort, vagy akár televíziózhatunk is. A rendszer lényege a digitalizáció, mely lehetővé teszi a tartalmak platformfüggetlen közvetítését, és ezzel elindítja a konvergencia folyamatát. Cél: Azoknak a lehetőségeknek a bemutatása, amelyet az IKT eszközrendszere ad a neveléstudomány benne az oktatáselmélet számára. A pedagógusjelöltek rendszerszerű betekintést kapnak az IKT eszközök csoportosítási lehetőségeibe, megismerkednek az elektronikus tanulás fogalmával és fontosabb jellemzőivel. Elsajátítják az új eszközrendszer pedagógiai pszichológiai alapjait. A pedagógusjelöltek megismerkednek az elektronikus tanulás fogalmával, a hagyományos tanórákat kiegészítő új IKT eszközök adta módszertani lehetőségekkel, a belended learning és mobil tanulás és médiakonvergencia jelensége következtében kialakult új kifejezési formák fogalomrendszerével, az e-learning tananyagok és szolgáltatások értékelési szempontrendszerével. Külön kiemelem a mobil kommunikációs eszközök adta új pedagógia és módszertani lehetőségeket, melyek már nemcsak a formális hanem az informális és non-formális tanulás gazdagításához is hozzájárulnak. Szólok a neveléstudomány és a médiaintegráció kapcsolatáról, mely utóbbinál tulajdonképpen, három részben lokalizáltan működő kommunikációs technológia: a távközlés , a komputer és a tömegkommunikációs média egymásra találásáról van szó. Ezeknek a médiumoknak az oktatással, a tanítás-tanulás kérdéseivel külön-külön is eredményes volt a kapcsolata ezért feldolgozzuk, hogy a három terület egymásra találásával ez a kapcsolat együtt konvergálva és külön diverzifikálódva hogyan szolgálhatja az oktató munkát. A televíziózás és oktatás kapcsán szólok a digitális televízió adta új lehetőségekről. A mozgóképes videótartalmak, az alternatív elérések, a nyitottságra épülő webes megoldások és majd a mobil eszközök révén megvalósuló televíziózás nem csupán gazdasági kérdés már, hanem sürgető szükséglet a tartalomfejlesztők és felhasználók – köztük az oktatás összes szereplője – számára. Az elektronikus tanulás kapcsán –a fogalom tisztázást követően – feldolgozzuk, hogy milyen értékei és hiányosságai lehetségesek egy elektronikus tananyagnak és a hozzátartozó keretrendszernek. Fontosnak tartom tisztázni a hallgatók körében azt a kérdést feldolgozni, hogy az e-learning rendszer kialakításához és működtetéséhez milyen feltételekre van szükség: infrastruktúra hardver- és szoftverelemek, tartalom: az oktatás témakörét lefedő multimédiás (szöveg, kép, hang mozgókép elemekből álló) elektronikus tananyag és a szolgáltatások melyek a hallgatók által megszerzett tudás nyilvántartása alkalmasak. Feldolgozásra kerülnek azok az ismeretek, hogy a hallgatókon kívül kik alkotják az e-learning megoldások személyi tényezőit: rendszergazdák, oktatásszervezők - adminisztrátorok, oktatók, tananyagfejlesztők Végül pedig bemutatom az e-learning megoldások segítségével elérhető tanítási – tanulási formák formák (saját ütemezésű, szinkron, és aszinkron) jellegzetességeit. Agria média 2008 A tudástranszfer lehetőségét támogató IKT technológiák pedagógia vonatkozásai Rezümé: A digitális forradalom, hatására napjainkban nemcsak az iskola, hanem a tömegkommunikációs médiumok is közvetítenek olyan tartalmat, mely óhatatlanul beépülnek a tanuló értékrendjébe. A televíziós hírek, információs műsorok, sportközvetítések, filmek, sorozatok, show műsorok mellett az ezredforduló környékén megjelentek a hálózati információkeresési, szórakozási formák is. A technológia nemcsak a gazdaságra és kommunikációs formákra hatott, hanem a tanulás eszköztárának szélesítéséhez. Az elektronikus szolgáltatások, (e-business, e-közigazgatás, e-egészségügy,) és köztük az e-learning csak a ma ismert utolsó lépcsőfokai a korábban elkezdődött fejlődési folyamatnak. A médiumfajták keveredésének korszakát éljük, amikor hétköznapivá válik, hogy az interneten hallgathatunk egy rádióműsort, vagy akár televíziózhatunk is. A rendszer lényege a digitalizáció, mely lehetővé teszi a tartalmak platformfüggetlen közvetítését, és ezzel elindítja a konvergencia folyamatát. A konvergencia legnyilvánvalóbb példája az internet, amely lényegében egymással távközlési úton összekötött számítógépekből áll, és a kommunikációs szolgáltatások széles körét teszi elérhetővé. Az elektronikus térben nem csupán a technológiák, hanem a kultúra, a média és az oktatás is egyfajta összeolvadásának vagyunk a tanúi. Kezdetben csak az ötletes edutainment (szórakoktatás) és az infotainment (hírakoztatás) kifejezések jelezték a szabadidő, a kultúra, a média és az oktatás különböző alakzatainak látványos találkozását és összeolvadását az elektronikus térben. Napjainkban a tömegkommunikációs médiumok mellé felzárkóztak, a telekommunikációs perszonális kommunikációs technológiák. Kulturális oldalról egy új közlésmód megjelenésének vagyunk a tanúi, melyek alkalmazása az élethosszig terjedő tanulásban is elengedhetetlen. -------------------------------------------------------- TÓTH PÉTER: Hazai kitekintés jóóóóóó Az egri Eszterházy Károly Főiskola kétévfolyamos akkreditált informatikus könyvtáros szakkal rendelkezik (2002 óta). Az elektronikus távoktatási kurzusukat a WebCT keretprogramban valósítják meg. Keretrendszerük az alábbi szolgáltatásokat nyújtja: § adminisztratív feladatok: tantárgyi modulokra bontott képzési struktúra, globális- és tantárgyi szintű adatbázis, biztonságos és könnyen kezelhető felhasználó-azonosító rendszer, § a tananyag közlése: hipermédiás tartalommal rendelkező tananyagok publikálása, tanulást segítő eszközök (tárgymutató,fogalomtár, kereső szolgáltatás) és önellenőrző tesztek beépítése, § elektronikus kommunikáció: szinkron (chat, rajztábla), aszinkron (e-mail, vitafórum, közlemények, naptár), § ellenőrzés, értékelés: tesztek megoldása, feladatok feltöltése a rendszerbe, § statisztikák készítése: a hallgatói aktivitások, eredmények alapján, tantárgyi bontásban. A főiskola Nyitott Képzési és Koordinációs Központjában a különböző (távoktatási, továbbképzési, pályázati) projekteket a Virtuális Campus támogatja, mely távoktatási informatikai és logisztikai részleggel, videokonferencia szolgáltatással, és multimédia-kutatólaboratóriummal rendelkezik. A kontaktórák megtartására, valamint az ellenőrzés elektronikus lebonyolításához a Hell Miksa Hallgatói Információs Pont áll rendelkezésre. Tóth Péter Plágium A mind a tanulási folyamatra, mind pedig az elektronikus tananyagra vonatkozó minőségbiztosítási szempontrendszer elemei a következők. 1. A hallgatók informálva legyenek a választható kurzusokról – a tananyag rövid tartalma, célok és követelmények megjelenítése a tantárgyi modul elején. 2. Többféle kommunikációs formából (aszinkron és/vagy szinkron együttműködés, visszacsatolási rendszer) lehessen választani. 3. Átlátható, egyszerű struktúra és forma. 4. Könnyen kezelhető elektronikus adminisztráció. 5. A tantárgyi tartalom megjelenítése során egyaránt figyelembe kell venni mind pedagógiai, mind pszichológiai, mind pedig ergonómiai szempontokat, továbbá a média típusából eredő közlési elvárásoknak is meg kell felelni. (Izsó, 1998) 6. A hallgatói munka nyomon követésének lehetősége (hallgatóiadatok, dokumentumok központi adatbázisban való tárolása). 7. Navigáció biztosítása az egyes tananyagelemek és a VTK különféle szolgáltatásai között. 8. Hallgatói támogatás biztosítása (elérhetőség, hozzáférés, személyes testreszabottság) 9. Az általános és az átlagos technikai követelményeknek (operációs rendszer, kliensoldali böngésző, levelezőrendszer) való megfelelés. 10. A hallgatói munka értékelése, visszacsatolások, minőségbiztosítás. Moodle: kívánjuk hangsúlyozottan igénybe venni: § tananyag-szolgáltatás, § a tanulás ütemezése, § a tanulás nyomonkövetése, § elektronikus kommunikáció (hallgató-hallgató, hallgató-tutor), A rendszer kiépítése jelenleg a tanulási környezet tervezésének és elektronikus tananyagokkal való feltöltésének fázisában tart. Terveink szerint a rendszer használatában félévenként 30-40 távoktatásos hallgató és 20-25 levelező szakoktató hallgató venne részt. A bolognai folyamat révén egységesülő tanító-, szakoktató- és tanárképzés ugyancsak indokolja több felsőoktatási intézmény összefogását közös virtuális tanulási kurzusok kidolgozására. Az így létrehozott, elsősorban a távoktatásban használandó, közös moduloknak egyidejűleg akár 200-300 hallgatója is lehet. Az Intézetünk által 2005-ben rendszerbe állított Moodle program optimális működtetéséhez szükséges technikai és személyi feltételek biztosítottak. Egy ilyen team az alábbi feladatokkal rendelkező szakemberekből szerveződhet: § távoktatási vezető: közvetlenül irányítja a távoktatási csoport működését, § tutorok: közreműködnek a kurzusok lebonyolításában, irányítják a tanulást (tanulás módszertani és szakmai segítségnyújtás), segítik a hallgatókat a felmerülő problémáik megoldásában, szakmai tapasztalataikkal segítik a tananyagfejlesztést, § oktatási adminisztrátor : folyamatosan nyomon követi az oktatási tevékenységet, beiskolázza a hallgatókat, összeállítja a képzési terveket, felméri és megfogalmazza a képzési igényeket, közreműködik a hallgatói elektronikus ellenőrzés során kapott eredmények kiértékelésében, a szükséges statisztikák elkészítésében, § tananyagfejlesztők: informatikai és pedagógiai végzettséggel rendelkező szakemberek, feladatuk a tananyagok elektronikus oktatási anyaggá történő átkonvertálása, a meglévők továbbfejlesztése, a szükséges médiumok előállítása, meglévők digitalizálása, § távoktatási rendszergazda: feladata a képzési struktúra kiépítése a keretrendszerben, az új kurzusok megnyitása, a felhasználói (tutor, mentor, student) fiókok kiosztása és hozzárendelése az egyes tantárgyi modulokhoz, a technikai információszolgáltatás (rendszer leállása, karbantartása, stb.), a rendszer folyamatos karbantartása, meghatározott időközönként az adatok archiválása, az elektronikus tananyagok elhelyezése a keretrendszerben, a rendszer tesztelése.
  • ELTÉRE ez ment Bevezető (médiapedagógia, IKT kompetencia fogalomköre) A hagyományos tömeg- és telekommunikációs médiumok Internetes társas-közösségi szerveződési formák és az új típusú e-learning A médiakonvergencia jelensége és hatása A telekommunikáció és a mobilmédia kérdései A média és az oktatás kapcsolata a tartalommal A televíziózás és oktatás a digitális korban Az Új Médiumok és a tanulás kulcsmozzanatai
  • Schramm örök tipológiája: vs. Pethő Bertalan kissé átírva 1. Valódi (beszédes) tárgyak ---- (Beszéd: biológiailag adott érzék- és effektorszervek) természeti tárgyak leírása 2. Nyomtatás – sajtó ---- (alfabetikus kézírás, könyvnyomtatás feltalálása) 3. Audió - vizuális eszközök (telefon - film, rádió - tévé) ---- (technikai médiumok, jelátalakítás) 4. Számítógépes oktatóprogramok --- számítógépesen és kibernetikai tervek szerint működnek 5. Interaktív, multimédiás hálózati tanulás (Szűcs P.) --- Új médiumok /Szakadát/ (Hálózati digitális, multimédiás, interaktív –közösségi, nyitott /fs!/) Rajongás és pesszimizmus övezi --- Evolution of the media 1870s-1980s ---Mass media ------Newspapers, broadcast 1990s-Masses of media------ Digital channels, 2000s- Me media ---webBlogs, personal publishing Source: Richard Bailey http://prbooks.pbwiki.com/PR-and-new-media http://www.methemedia.com/bookFragments.php Ez a fejlődés magával hozta a taneszközök ötödik generációjának megalkotását Szűcs[1] (1986). Azokat az interaktív 1.¤ert¤ Kölcsönhatás, beavatkozás, választási lehetőség. A kommunikációban résztvevő(k)nek lehetőségük van üzenetet küldeni, a többiektől jövőket felfogni és azokra válaszolni. ¤ert¤kapcsolatot megteremteni képes taneszközöket sorolta ide, amelyek lehetővé teszik a tanuló számára a folyamatos visszacsatolást tanuló és a számítógép között. Ennek révén a számítógép programjaival és kiterjedt hálózati struktúrájával olyan interaktív tanulási környezetet teremt, amely egyidejűleg több emberi érzékszervre irányul és cselekvésre késztet. A multimédiás 2. ¤ert¤ Olyan számítógépes technológia, melynek révén a kommunikáció, interaktívan összetett médiarendszer (szöveg, kép, mozgókép, hang) révén valósul meg. ¤ert¤ interaktív számítógép-hálózatok térhódításával az írott-nyomtatott szöveg egyeduralma megrendül. Nyíri (2001) így ír erről: „a multimediális kommunikáció – az egyszerre több közegben történő, egyszerre több érzékszervre ható közlés-érintkezés – az ember természetes életvilágához tartozik… Hogy az ember természetes életvilágát éppenséggel a multimediális kommunikáció, s nem a verbális nyelv dominanciája jellemzi, erre nézve az antropológia és kognitív tudomány közös mezsgyéjén folyó újabb kutatások egyértelmű felvilágosítással szolgálnak.”[2] [1] Szűcs, P. (1986): Technológiai fejlődés és az oktatástechnika értelmezésének változása. In: Benedek András-Nováky Erzsébet - Szűcs Pál: Technológiai fejlődés az oktatásban című kiadványban. Tankönyvkiadó, Budapest, 1986. [2] Nyíri Kristóf (2001): A multimédia ismeretfilozófiájához. In: Agria Media 2000. A médiakompetencia az információs társadalom demokráciája. (szerk.: Tompa Klára) Eszterházy Károly Főiskola Eger, 21–32 p. Hernád István négy technológiai forradalma Hernád István [1] a kommunikációs technológiák történetének négy korszakát – forradalmaknak nevezvén – különbözteti meg: a hangzó nyelvét, az írásét, a nyomtatásét és a Gutenberg utáni galaxist, az elektronikus kommunikáció korszakát. A technológiaváltások kapcsán tagadhatatlan, hogy az egyes technológiák az előzőre mintegy ráépülnek, magukba olvasztva azt részben vagy akár egészében, s valamennyi technológia "protoformája" a nyelv. Új elemként jelenik meg az elektronikus kommunikációban a kép, amely állókép változatában persze az írásnak és a nyomtatásnak is kísérője volt, de mivel az előállítás és a sokszorosítás tekintetében egyaránt sok nehézséget támasztott, valóban csupán kísérője maradt az írásnak. A kép elmúlt évtizedbeli karrierje arra enged következtetni, hogy a jövő kommunikációjában egyre fontosabb, esetleg a kizárólagossághoz közelítő domináns helyet fog elfoglalni. Pethő Bertalan – a technikai médiumok öt generációja Pethő Bertalan[2] a technikai médiumok fejlődéstörténetének különböző generációit különbözteti meg Egy információfeldolgozási újításhoz a társadalom jellemző technológiáit is hozzákapcsolja, így egy fajta evolúciós jellegű változásról van szó. Felfogása szerint: Az első generáció a biológiailag adott érzék- és effektorszervek alkalmi szerszámai, a kézhez álló eszközök. Itt nyilván a beszéd az információs technika. A második generáció kifejlődését az alfabetikus kézírás megjelenése jelzi. E kor technológiáját az erőátviteli gépezetek, víz és szél munkára fogásával való energiatermelés és a munkaszervezés megjelenése jellemzi. A harmadik generációs médiumokról a könyvnyomtatás feltalálása óta beszélhetünk. Erre a szakaszra az energiaátalakítás, valamint a gépek újabb és bonyolultabb fajtái a jellemzőek. A negyedik generációs technikai médiumokat az energiafelszabadítás, jelátalakítás struktúra-transzformációs átvitelek és a gépek, a munka, a termelés rendszerbe szervezése jellemzi. (Az információtechnika itt a telefon, a fényképezés és rádió). A mai, ötödik generációs technikai médiumok számítógépesen és kibernetikai tervek szerint működnek, jeltermelés, program-szervezés és elektronika jellemzi őket, valamint az a lehetőség, hogy intellektuális hatalomként önállósulhatnak. A 3. és a 4. generáció a „Modern”, míg az 5. a „Modernen túli” fejlődés. Új médiumok /Szakadát/ (Hálózati digitális, multimédiás, interaktív –közösségi, nyitott /fs!/) [1] Hernád, István: A Gutenberg utáni galaxis. A negyedik forradalom a tudás-elõállítás eszközeiben. = http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/inftars/gutenbrg.hun [2] Pethő Bertalan: A modernről -kritikus vonulatában. – In: Valóság, 1991/7 4. A taneszközök új generációja Mielőtt a számítógéppel kiterjesztett, integrált, interaktív tanulási környezet vizsgálatába kezdenénk, tekintsük át a taneszközök új generációját. Már Comenius [1992] is a szemléltetést helyezte szenzualista pedagógiájának középpontjába. A szenzualista pedagógia felfogása szerint az ismeretszerzés érzékszervek által történik és a tanár feladata, hogy minél gazdagabban, teljesebben mutassa be a világot, pedagógiailag jól felépített és elrendezett módon. Itt jelenik meg először a tanulói önállóság, az érdeklődés felkeltése, a motiváció, amely fontos üzenetet hordoz a ma pedagógusainak is. „… az érzékszervek elé kell tárni mindent, mégpedig a láthatókat a látás elé, a hallhatókat a hallás elé, a szagolhatókat a szaglás elé, az ízlelhetőket az ízlelőszerv elé, a tapinthatókat a tapintás elé. És ami több érzékszerv által egyszerre érzékelhető, azt több érzékszerv útján kell érzékelni.” [Comenius, 1992] Kutatási eredményekkel támasztották alá azt a hipotézist, amely szerint a látás és a hallás a leghatékonyabb ismeretszerző forrás. A vizuális élmény 80%-ban, míg az auditív élmény 10%-ban járul hozzá az ember környezetéből vett tudásához. Mindezt természetesen a tanárközpontú pedagógia is elismeri, nála a szemléltetés egy módszer, egy eszköz a tanár kezében, amely elősegíti ugyan a tananyag megértését, de a tanuló ugyanúgy passzív szemlélője az oktatási folyamatnak. Még hatékonyabb az ismeretszerzés, ha az a tanuló aktivitására épül, hiszen a cselekvéssel szerzett ismeret 90%-ban, a vizuális élmény 30%-kal, az auditív élmény 20%-kal, míg az audiovizuális élmény 50%-kal befolyásolja a tanulás eredményességét. A cselekvésközpontú pedagógiában egy kicsit háttérbe szorult az érzékszervek ismeretközvetítő szerepe és helyét a tanulói cselekvés veszi át. A tanuló önállóan kísérleteket, méréseket végez, mindezekből következtetéseket von le és ezek által ismeretei bővülnek, képességei fejlődnek. A konstruktív pedagógia középpontjába a tanuló meglévő és kognitív rendszerbe szervezett tudásszintje áll, amely segítségével értelmezni képes az új ismereteket. A tanuló tehát nem pusztán befogadója, hanem létrehozója, konstruálója is saját tudásának. A két felfogás együtt, egymást kiegészítve alkalmas a tanítás-tanulási folyamat XXI. századi leírására, értelmezésére. A mi számunkra pedig, akik fontosnak érezzük a számítógéppel kiterjesztett, integrált tanulási környezet kialakítását azt az üzenetet hordozza, hogy olyan médiumokat adjunk a tanulók kezébe, amelyek lehetővé teszik a tanulók cselekvésére épülő önálló ismeretszerzést, fejlesztik a tanulók önálló problémamegoldó gondolkodását, amelyek építenek a tanulók meglévő tudásszintjére, struktúrájuknál fogva lehetővé teszik a tanulók sajátütemű tananyag-feldolgozását. Ezen tanulási környezetben a taneszköz nem pusztán szemlélődés tárgya, hanem a tanulói ismeretszerzés aktív eszköze, amellyel a tanuló műveleteket végezhet, alkotó módon használhatja. Hangsúlyozni kell azonban, hogy mindez nem jelenti a tanárközpontú oktatási modell háttérbe szorulását, ellenkezőleg kiegészíti azt és hozzájárul az öntevékeny, önmaga tanulását szabályozni tudó, tehát egy szóval az informatikai társadalom kihívásainak megfelelni tudó szakemberek kifejlesztéséhez. A taneszközöket még az 1960-as évek elején W. Schramm [1963] csoportosította négy fő nemzedékbe. A 4. nemzedékű taneszközök csoportjába sorolta azokat, amelyek már képesek a tanulás irányítására és közvetlen kapcsolatot tudnak teremteni a tanuló és a gép között, lehetővé teszik ezáltal a tanuló önálló ismeretszerzését. Ide tartozik a programozott oktatás teljes eszköz és tananyagrendszere (programozott tankönyvek, oktatógépek és programjaik, stb.). Elismerve, hogy a programozott oktatás előhírnöke a számítógéppel kiegészített, integrált tanulásnak, de mind a pedagógiai, mind pedig a tudományos-technikai (informatikai) forradalom újragondolásra készteti megállapításait. Az 1960-80-as évek informatikai eszközei nem tették lehetővé a mai oktatóprogramok elkészíthetőségét, ill. pedagógiai, pszichológiai háttere is az asszociatív, behaviorista, ill. a kezdeti kognitív tanulásfelfogásra épült. A számítástechnika rohamos fejlődése kikövetelte a taneszközök 5. generációjának felállítását. Szűcs [1986] azokat a taneszközöket sorolta ide, amelyek interaktív kapcsolatot tudnak megvalósítani a tanuló és a számítógép között. Ebben a kapcsolatban a számítógép programjaival és kiterjedt hálózati struktúrájával olyan interaktív tanulási környezetet teremt, amely egyidejűleg több emberi érzékszervre irányul és műveletvégzésre késztet. Ennek a tanulási környezetnek aktív részesei lehetnek mind a hagyományos (1-4. generációs), mind pedig az interaktív (5. generációs) oktatástechnikai (információközvetítő) eszközök, valamint az információhordozó eszközök. Sas István: http://www.mediakutato.hu/cikk/2008_03_osz/02_visszabeszelogep_uzenet/01.html A „visszabeszélőgép”, avagy az üzenet Te vagy! A reklám és a média gyakorlatában is járatos szerző amellett érvel, hogy új korszak kezdődött a befolyásolók és a befolyásoltak viszonyában. Lassan mintha már megcserélődnének a szerepek. A tömegmédiumok befolyásoló ereje megroppant, a befogadók a digitális forradalom és a web2.0-korszak jóvoltából olyan eszközökhöz jutottak, amelyekkel nagy hatásfokú és azonnali ellencsapást tudnak mérni bármilyen, őket megcélzó kommunikációs kezdeményezésre. Úgy tűnik, az Aronson-féle „rábeszélőgép” kora lejárt. Újabb hatalmi ág? Tíz-tizenkét évvel ezelőtt a Coca-Cola nagyhatalmú marketingfőnöke még elképzelhetetlennek tartotta, hogy bárki is beleszóljon a világcég jó előre megtervezett kommunikációs stratégiájába. Ma már nincs olyan óriásvállalat, amely ne rettegne a fogyasztók saját fejlesztésű „médiahatalmától”, és ne próbálná kétségbeesetten megszelídíteni azt a propagandát, amely a blogok, a chatfórumok, a vírusreklámok, a tartalommegosztó programok és a ki tudja még milyen civil közösségek „kontrollálatlan” forrásaiból árad. Tetszik, nem tetszik, ezek azonnal és kíméletlenül képesek módosítani, sőt felülírni a méregdrágán kibocsátott eredeti reklámüzeneteket. Nem más a helyzet a média világában sem. Hol vannak már azok az idők, amikor egy csatorna zavartalanul meghatározhatta – magyarul manipulálhatta – az általa kibocsátott üzeneteket? Alig van olyan műsor, amelyet ne kísérne a betelefonálók azonnali válaszreakciója, vagy a képernyő alján szemtelenül kígyózó sms-kommentárok sora, akár azon nyomban nevetségessé téve a politikusi megnyilatkozásokat. Nincs menekvés. Ha a médium megpróbálja korlátozni a közönség véleménynyilvánítási lehetőségeit, rosszabbul jár, hiszen a világháló bugyraiból többszörösen hullik a nyakába a „nép véleménye”. A legerősebb „agymosó” technikákat is közömbösítik a felhasználói becenevek mögé bújt, lényegében moderálhatatlan internetes megszólalások. Úgy tűnik, a negyedik hatalmi ág: a tömegmédia után máris megszületett az ötödik. Egyelőre jobb híján nevezzük Word of Mouth-nak (WOM), a szóbeszéd hatalmának. Vagy ahogy tréfásan, de nagyon találóan is szokták aposztrofálni: Word of Mouse-nak; az „egérbeszéd” hatalmának.1 „ A rábeszélőgép korát éljük” – írta Aronson 1992-ben (Pratkanis & Aronson, 1992: 22), rávilágítva a médiából áradó rábeszélési erőszak dömpingjére. A rábeszélőgépek, vagyis a rádióállomások és a televíziócsatornák szerinte a végtelenségig kifinomult technikákkal képesek a közvélemény formálására, az agymosó ismételgetéstől kezdve a rafinált érvelési trükkökig. A rábeszélőgépek segítségével akár „kézi vezérléssel” lehet befolyásolni a tömegek akaratát: megváltoztatni nézeteiket, fogyasztói szokásaikat, igényeiket, vágyaikat, attitűdjeiket. A kognitív érvelési taktikáknál nagyságrendekkel hatékonyabb az érzelmi úton való ráhatás. Míg a meggyőzés „főútján” a racionális érvek lassan, körülményesen és széles áteresztő kapacitást igényelve haladnak, addig az érzelmek „mellékútján” szélsebesen, akadálytalanul érnek célba még a feltűnően demagóg, primitív üzenetek is. A reklámban hadrendbe állított rábeszélőgépek egyre kifinomultabb programozásukkal félelmetes, már-már legyőzhetetlen propagandaerőt jelentenek. A fogyasztóknak nem marad más menekülési útvonaluk, mint a konok reklámkerülés. A politikai rábeszélés iparában szóról szóra ugyanez a folyamat játszódik le. A média rábeszélőgépei „harmadikgenerációs szoftvereikkel” még azt is belénk programozzák, hogy miről beszéljünk vagy gondolkozzunk egyáltalán. Online „beszólások”. Most fordul a Föld A digitális forradalom, ezen belül a web2.0 technikai vívmányai lehetővé tették, hogy a befogadók ne csak eltűrjék (legfeljebb kikerüljék) a rájuk záporozó üzeneteket, hanem – ha akarnak – „visszabeszélhessenek”. Ehhez elég megnyitni a mobiltelefon „üzenetek küldése” menüpontját, rákattintani a levelező program „válasz erre” gombjára vagy a „comment” feliratú linket megnyitni a weboldalon. A feladott vélemény pillanatok alatt megjelenik a tömegkommunikáció felületein. De ha nem, akkor is elindul az internetes társadalom saját belső hálózatán rejtelmes és feltartóztathatatlan útjára. Megfelelő táptalajon pedig a vírus terjedésének sebességével jut el térben és időben elképesztő távlatokba. A világháló szerkezetének kutatói is megdöbbennek sokszor, hogy egy-egy forrásból a megfelelő elosztópontokon (hubokon) és a rajtuk csüngő fürtökön keresztül hány „mikromarkethez” és ezáltal hány konkrét emberhez jut el egy hír, egy gondolat, egy vélemény. Az internet mindent tud, amit a médiumok és a tömegmédiumok tudnak: egyik percről a másikra képes új mémekkel2 teleszórni a világot, és „megfertőzni” az agyakat (most mindegy, hogy pozitív vagy negatív tartalmakkal). Képes érdeklődés, lakhely, felfogás alapján való kis online közösségekben átvenni a helyi médiumok szerepét. Az óriási különbség az, hogy a hagyományos nyomtatott és elektronikus média offline, míg az internet online üzemmódban működik. Offline üzemmódban a közönség „beszólásaihoz” sok idő és áttétel szükséges (leveleket kell írni, szelektálni kell, szerkesztői válaszokat kell adni). Az online üzemmód azonnali és nem moderált. Kontrollálatlanul működésbe lép. Sokan azért tartanak a nagyközönség szerepének ilyen felértékelődésétől, mert félnek a primitív indulatok és a kontrollálatlan eszmék gáttalan terjedésétől. De ugyanakkor online-ban sok minden rugalmasabb – például az, hogy a „beszólásból” hozzászólás legyen, a „visszabeszélésből” közreműködés, a „panaszkodásból” javaslat, a „kritikából” vita, a „sírásból” megoldás, önálló mű, vagyis teljes értékű médiatartalom. A be- és beleszólások következtében gyengülnek még a média hagyományos, nélkülözhetetlennek hitt erődítményei is. Csak egy példa: az időjárásról már nemcsak (akár tematikus) rádiókból és televíziókból, de még csak nem is az internetes hírforrásokból vagy wapokról tájékozódhatunk. Már nálunk is működik egy tucat közösségi oldal (például a viharvadasz.hu), amelyen meteorológus „önkéntesek” teszik fel közvetlen észleléseiket és webkamerás felvételeiket lakóhelyük ablakából nézve az időjárás pillanatnyi helyzetéről. Több tízezres közösségekről van szó, amelyek a profi meteorológiai média hatókörén kívül szerveződnek! Ez csak egy érdekes egzotikum, de százával lehet sorolni, ahogy a publikum „beszól” a politikába (fórumok), az oktatásba (vikipédia), a közéletbe (blogok), a szórakozásba (YouTube), a magánszférába (iwiw). Az újságok egyre több teret adnak az internetes chatvéleményeknek – a 168 óra például rendszeresen dupla oldalt szentel nekik –, és hasonlót tapasztalhatunk a CNN-t, a TV2-t vagy Friderikuszt nézve. A képernyők alján két-három (igen vegyes nézeteket kiváltó) hozzászólás-áradat pedig már teljesen mindennapossá vált. A digitális kommunikáció és ezen belül a széles sávra gyorsított internet alapjaiban változtatja meg a média és a befogadók viszonyát. Nagy idők tanúi vagyunk. Épp most, talán épp ezekben a hónapokban és napokban fordul alattunk a Föld. Elértünk a tipping point közelébe: ahhoz a fordulóponthoz, ahonnan a befogadók maguk is a média részévé válnak (Gladwell, 2007). Már nemcsak az üzenetek célpontjai, hanem egyben forrásai is. Az „interaktív” szó mostantól kevés annak az aktív részvételnek a leírására, amit ez jelent. Sőt tovább megyek: a médiakutatóknak lassan magát a „befogadó” kifejezést is a lomtárba kell dobniuk, hiszen a média új világában minden ember egyszerre befogadó és adó. Kár, hogy a szakszavakat nem a magyarok adják a világnak, mert már kész is lenne az új terminus: befog-adó. Terjed a vírus. Figyeljétek a marketingeseket! A kommunikációs szakembereknek nagyon is érdemes fél szemmel a marketing-kommunikációban zajló történéseket figyelniük. Itt érzékelhetők ugyanis legelőször azok a változások, amelyek azután észrevétlenül átszivárognak a tágabb értelemben vett média világába. Az online rendszerek jóvoltából megszülető úgynevezett fogyasztói hatalomátvétel első jelei is a reklámban mutatkoztak meg. Már ekkor sejteni lehetett, hogy az egyén beleszólása a dolgok alakulásába pillanatok alatt átterjed a kulturális és a politikai marketing minden területére, és ott is drasztikus eltolódásokat szül az erőviszonyokban. 2007-ben a cannes-i reklámfesztivál fődíját egy olyan reklám nyerte, amelyet soha, egyetlenegyszer sem vetítettek sem televízióban, sem moziban! Egy nemzetközi ügynökség kis kanadai leányvállalatának munkatársai jókedvükben, félig önszorgalomból készítettek a Dove-nak egy reklámfilmet, amelyet feltettek a netre (Dove-Evolution címen rákereshető). Ezt a reklámot egy hónapon belül – nem tévedés! – húszmillióan töltötték le. És ebben a számban nincs benne az e-mailen közvetített kópiák tömege. Csak a YouTube-on most már 15–20 változat kering belőle, és a 120 milliós klikkszámhoz közelítenek. Kiszámolták, hogy egy ilyen, harminc másodperces film média-egyenértéke (azaz, ha pénzért sugároztatták volna) meghaladta volna az időarányosan valaha kampányra költött legnagyobb büdzsét. Pedig nem történt más, mint az, hogy a fogyasztók „önként, dalolva”, ingyen, saját kedvtelésükre nézegettek egy olyan reklámot, amelyet amúgy a televízióban nagy valószínűséggel kikapcsolnának. Magyarországon ugyanebben az évben az Effie-versenyen: a leghatékonyabb reklámok rangos megmérettetésén a fődíjat ugyancsak egy vírusreklám nyerte, amelyet soha, egyetlen egyszer sem vetítettek a televízióban, csak az interneten keringett. A KFT együttes egy laza házasságtörést felelevenítő „Balatoni nyár” című számára készített a turisztikai hivatal egy enyhén pikáns rajzfilmet, amellyel áttételesen a nyári balatoni idegenforgalmi szolgáltatásokat népszerűsítette. A film nem véletlenül nyert hatékonysági díjat, hiszen ahhoz képest, hogy egyetlen fillér médiaköltség sem terhelte, grandiózus nézettséget – és ezzel komoly forgalomnövekedést – hozott a konyhára. Még egy korszaknyitó példa: az Európai Unió Kulturális Bizottsága – megelégelve az amerikai filmek hegemóniáját – vírusreklámmal próbálta felhívni a figyelmet az európai gyártású játékfilmekre. Különböző alkotásokból kivágták a már-már pornóba hajló szexjeleneteket, és ezeket összeragasztva egy félperces „társadalmi célú” reklámüzenettel jelentek meg a neten (rákereshető a YouTube-on: „Film lovers will love this”). Az ügy pikantériája, hogy a hagyományos médiumok tovább hergelték az amúgy is izgatott hangulatot, és számos híradásukkal gerjesztették a különben is frenetikus spontán nézettséget. Amikor az m1 híradója is beszámolt az akcióról, a túlterheltségtől fennakadások lettek a filmet bemutató hazai szerveren. A hagyományos média ilyenkor már legfeljebb csak asszisztál! A kezdeményezés átcsúszik a befogadók oldalára. Az ő kezükben van az egér: a döntés, hogy beszállnak-e a kommunikációs láncba. Ha unalmas, érdektelen számukra az üzenet, akkor nem kattintanak, nem küldözgetik tovább az ilyen tartalmakat. Megszakad a lánc, vége a reklámnak, meghal a kampány! A vírusreklámok közönsége a befog-adók prototípusa! A vírusreklám él és virul. Az internet társadalmából ezernyi „hozzászólás”, ötlet, gondolat, ellenvélemény és átirat kerül felszínre, amely érdekességével, provokatív tartalmával vagy kreativitásával öngerjesztő folyamatot indít el. Nyomukban beindul a buzz, amit magyarul talán a „zsongás” kifejezés takar a legjobban. A hirdetők egy darabig ellenálltak a víruskommunikáció hatásának, de aztán beadták a derekukat, és – mint a fenti példák is bizonyítják – maguk is inkább alkalmazni kezdték. De azt minden hirdetőnek végérvényesen konstatálnia kellett, hogy hiába is fizet akármennyit; csupán a média megvásárlásával többé nem egyedül övé a megszólalás joga! A befog-adók bele- és visszabeszélnek! A visszabeszélés fórumai, a fogyasztói hatalomátvétel harcállásai A marketingben és a reklámban az elmúlt néhány évben sorra jelentek meg új fogalmak, új megoldások, amelyek növelték az online világ súlyát, és erős csapásokat mértek a hagyományos nyomtatott sajtóra és elektronikus médiára, legfőképp a reklámbevételek terén. A központi szócsövekből áradó reklámok számára az első megrázkódtatást az jelentette, hogy a fogyasztók hatékony védekező eszközök birtokába jutottak. Például egy viszonylag egyszerű technikai segédlettel a felvett műsorokból már le tudták tiltani a reklámokat. A címzett leveleket és a postaládába gyömöszölt nyomtatványokat jóval korábban megtanulták egyenesen a kukába küldeni. A spamok kiszűrésére heti frissítéssel készülnek kiváló megsemmisítő programok. A digitális televízió megjelenése pedig önmagában magával hozhatja a reklámblokkok totális száműzését. A permission marketing ötlete az első szintje annak a kompromisszumnak, amelyben a hirdetők elfogadják a vásárlók visszabeszélésének jogát, és elismerik, hogy a reklámalanyoktól hozzájárulást kell kérniük, mielőtt ajánlatokkal bombáznák őket. A permission marketing feltalálása óta ügynökök serege töri a fejét azon, milyen jelképes vagy valódi ajándékokkal kedveskedhet Fogyasztó Őfelségének azért cserébe, hogy az egyáltalán meghallgassa mondandóját. Az interneten a felhasználó kattintása azt jelenti, hogy elfogadja a feltételeket, és hajlandó figyelmet szentelni a neki szánt hirdetésnek. Ma már tudjuk, hogy a politikai marketingben és a média marketingjében is megkerülhetetlen a partnerek engedélyének megszerzése. A fogyasztó hatalmának növekedését jelenti a különböző fogyasztói fórumok megjelenése is. Az internetes „panaszfalakon” például bárki nyilvánossá teheti a kereskedelemben ért sérelmeit, elmondhatja, ha átverték, ha piszkos volt a szállodai szoba, ha késett a vonat… És mindezt online-ban, ami médiaértékűvé emeli a partikuláris megszólalást. Melyik márkatulajdonos vagy szolgáltató ne rettegne ettől? Pedig a közösség véleménye segítség is lehet. A Microsofttal szemben fellépő Linux operációs rendszer igen erős, spontán támogatást kapott az érte rajongó felhasználóktól. Internetes klubjukban folyó beszélgetésük vírusként terjedt, és rengeteg új vevőt hozott a konyhára, el is nevezték róluk ezt a módszert Linux-marketingnek. Általában grassroot marketingnek hívják azokat az eladási módszereket, amelyek a partnereket (szintén a média megkerülésével) saját élettereikben, élményközösségeikben közelítik meg, saját csatornáikon keresztül. Sok vállalat azonban annyira fél a fogyasztók spontán „beszólásaitól”, hogy inkább maga szervez álközösségeket, és próbálja meg ezeket a háttérből a befolyása alatt tartani. A módszer neve astroturfing. Kétélű játék, nagy a lebukás veszélye, és akkor minden visszájára fordulhat. A marketingkommunikációban már teljesen megszokottá vált, hogy a fogyasztók visszabeszélnek. De most már odáig is eljutnak, hogy a feléjük irányuló marketinglépéseket egyszerűen a maguk képére formálják (maguknak találnak ki hirdetéseket, vagy maguk alakítják át az eredetit). Ad absurdum arra is van példa, hogy a reklámozónak győzködnie sem kell partnereit, a fogyasztók (a maguknak kitalált hirdetésekkel és a maguk érveivel) meggyőzik saját magukat. Az interneten tucatszám keringenek ilyen példák. Az új jelenség nem jöhetett volna létre, ha nincs digitális forradalom, ha nincs a visszabeszélésre lehetőséget adó Nagy Ugrás a web2.0 korszakába. A hagyományos „nyomulós” marketingmódszerek, mint a push (tolakodó) és a pull (magához csalogató) marketing változatai mellé felzárkózott egy új stratégiai megoldás, amelynek neve: Consumer Generated Marketing. A „Fogyasztók Által Vezérelt Marketing” megnevezés plasztikusan mutatja, hogy az irányítás nagy része átcsúszott az eladóktól a fogyasztók kezébe. A „visszabeszélőgépek” győztek. A Fogyasztók Által Vezérelt Marketing egyik leglátványosabb, máris kézzelfogható eredménye az úgynevezett márkaeltérítés (brand hijacking). Lényege – ahogy Alex Wipperfürth nemrég magyarul is megjelent, Eltérített márkák című könyvében (Wipperfürth, 2005) olvasható –, hogy a fogyasztók saját befolyásuk révén képesek szembeszállni a márkatulajdonos sugalmazott akaratával, és képesek saját képükre átalakítani, „eltéríteni” a márkát. A fogyasztóknak nemcsak az jut osztályrészül, hogy elismerjék a márka nagyságát és behódoljanak neki. Visszabeszéléseikkel és beszólásaikkal hatalmuk van arra is, hogy új arculatot teremtsenek a brandnek, és meghatározzák akár jövőbeli további életét. (Nálunk például a Tisza cipő, a Kesztölci tapéta, a Red Bull és a Pöttyös Rudi tapasztalhatta meg, milyen az, amikor egy adott célcsoport eltéríti a márkát.) A médiakutatók sokat profitálhatnak abból, ha a fogyasztók helyébe médiafogyasztókat, pontosabban „média-befog-adókat” helyettesítenek, és megpróbálják modellezni mindezt a kommunikáció és a befolyásolás teljes vertikumára. Elég eljátszani a gondolattal, hogy miként érvényesülhet a kulturális, a gazdasági és a politikai meggyőzési folyamatokban vagy egyszerűen a szórakoztatásban, ha többé nemcsak a médiagépezet befolyása érvényesül, hanem maguk a nézők is befolyásolják egymást és önmagukat. Mi vár ránk? A Mass mediából – My media lett! Eddig az egyes csatornák egy megszólalóként szóltak sokakhoz. Milliónyian tapadtak a képernyőre, és nézték az onnan érkező reklámüzeneteket, híradásokat, interjúkat. Egy „valaki” beszélt hozzájuk, ebből az egy forrásból jött ki a Skála-kópé, a Vámház körút 9., Isaura és Győzike. Akárhány csatorna is ontotta magából a műsorokat, ez a one to many – „Egy beszél sokakhoz” – kommunikációs alaphelyzet volt a meghatározó. Ez a felállás változott meg a web2.0 megjelenésével. Aki egy pillantást vet a világháló kapcsolatrendszerének elvi modelljére, azonnal felismerheti a sok gócpontból hektikusan szerteszét ágazó összeköttetéseket. Egy felhasználóhoz ezerfelől érkeznek tartalmak, és onnan ezerfelé indulhatnak el. A many to many szerkezet azt jelzi, hogy „sok ember kommunikál sok emberrel”. Sokfelől kaphatok híreket, tanácsokat, vicceket; műsorokat tölthetek le, sok ismeretlen ember naplóját olvasgathatom. És az én naplóbejegyzéseimet is bárki elolvashatja, megismerheti véleményemet, kedvenc filmjeimet, barátaimat és azok barátait. Elmondhatom másoknak tapasztalataimat bóvli árukról, udvariatlan kiszolgálókról, pocsék filmekről, lefényképezhetem és közreadhatom a szabálytalanul parkoló autók képét, a környezetet rongáló vállalatok bűnjeleit, a korrupt tisztségviselők viselt dolgait. Írhatok novellát, készíthetek filmparódiát. Sőt a Wikipédia nevű találmányban még a közös lexikális tudásunk gyarapításához is hozzájárulhatok. Tehát nemcsak arról van szó, hogy interaktív módon beleszólhatok a médiatartalmakba, hanem magam is „gyárthatok” ilyeneket. Ez forradalmian más, mint ami eddig volt. A McLuhan által „világfalu”-nak nevezett térben hét kapcsolatáttételen keresztül bárki bárkit elérhet, és vele gondolatokat cserélhet. A befogadók tömege alapjaiban alakítja át a média szerepét. Megfordul a játék. Eddig a reklám kereste a fogyasztóit, a médiaipar pedig a közönségét. Óriási volt a verseny, hogy megszerezzék őket, hisz mindez zsebre ment. Úgy tűnik, ennek is vége. A túloldalon lévők tömege a birtokába jutott visszabeszélőgépekkel (egerekkel és digitális távirányítókkal) hamarosan véget vet ennek a „vetélkedőnek”. A digitális tévé távirányítója például lehetővé teszi, hogy gazdája csak akkor és olyan reklámot hívjon le (akár egy film közben látott és megkívánt termék kapcsán), amikor és amilyet akar. Tőle függ, hogy mit akar, és akar-e egyáltalán valamit. Nem a reklám keresi a fogyasztót, hanem a fogyasztó keresi a reklámot. A reklám alig tehet valamit a kezdeményezés terén. Kiszolgáltatottan vár, hogy füttyentsenek neki. De a digitális tévé irányítószerkezete többet is tud. Végrehajtja gazdája akaratát, teljesítheti, amire az akkor, abban a pillanatban vágyik – például zenére, hírekre, vallási műsorra vagy szappanoperára. De nem ám annak függvényében, hogy épp mi van a választékban, és mi az igen tisztelt média aktuális kínálata. Néző Őfelsége (a befog-adó) eldönti, hogy mit akar, és az ott is van. Csak meg kell nyomnia a gombot vagy az egeret. (Még egy darabig. Aztán elég lesz csak gondolnia rá.) Nem a műsor keresi nézőjét, hanem a néző a saját műsorát. A túlkínálat akkora, hogy a válogatásnak már nincs is értelme. Az irdatlan készletben úgyis ott van a vágy tárgya, csak füttyentésre vár. Vagyis a fogyasztó maga állítja össze a saját „reklámblokkját”, és maga állítja össze a saját műsorát! A tömegmédiából (mass media) a mi egyéni, saját magunk által összeállított, egyéni médiánk (my media) lesz. Az internet világában a YouTube jóvoltából egy-két év alatt már lezajlott ez a robbanásszerű változás. Elképzelhetetlen, hogy a világ bármely szegletében létezne olyan műsor, műsorrészlet, dokumentum, az emberek által felrakott amatőr film, archív felvétel vagy bármi, ami ne lenne fenn a világhálón. A (média)fogyasztóknak nincs más dolguk, mint hogy ebből a fantasztikus tárházból létrehozzák a saját műsorukat, a saját ritmusuknak, igényüknek, ízlésüknek, hangulatuknak megfelelően. Jó ez nekünk? McLuhan a média hatalmának teljében úgy fogalmazott, hogy „Az üzenet maga a média” (McLuhan, 1994: 61). Arra utalt, hogy a média tekintélye és presztízse üzenetértékű: sokszor az a fontosabb, hogy hol jelenik meg valami, és kevésbé az, hogy mi jelenik meg. A visszabeszélni tudó olvasó- és nézőközönség erősen megnyirbálta a média tekintélyét és ilyen vonatkozású hatalmát. Ma másként hangzik az alapigazság. Valahogy így: „Az üzenet Te vagy!” Hiszen Te, mint „befog-adó”, Te szerkeszted a saját műsorodat, a Te attitűdjeidet beleszőve, a Te szájad íze szerint. Igaz, ezért a felelősség egy része is a Tiéd! A Time magazin már 2006-ban az Év Emberének Téged választott. A címlapon ugyan egy számítógép volt látható, de képernyőjén a Te kontúrod sejlett fel. „Te irányítod az információs kort” – állt az indoklásban. „Isten hozott a Te világodban!” – szólt a jókívánság. Jó ez Neked? (Jó ez nekünk?) Lehet rossz; ha sokunk összmunkája által a tömeges ízléstelenség, tudatlanság és durvaság „szerkeszti” az új médiát. (Erre sajnos van sok példa.) Lehet jó is; ha nem hagyjuk magunkat a régi módon manipulálni és „a hozzáértők okos gyülekezetében” közösen hányjuk-vetjük meg száz bajunk. (Erre is van, hál' istennek sok példa.) A reklám oldalán már Te is sok jót teszel azzal, hogy részt vállalsz a fogyasztói hatalomátvételben. Igyekezz a média „bársonyos” átvételénél is helytállni! Irodalom Gladwell, Malcolm (2007) Fordulópont – Tipping Point. Budapest: HVG Könyvek. McLuhan, Marshall (1994) Und
  • Álmom egy olyan iskola, ahol a reguláris oktatást időről időre megszakítják a véletlenszerű elemek.  Olykor a még véletlenszerűbb elemek, és ritkábban a szinte már elképzelhetetlen elemek. Én azt tartom kiváló iskolának, ahol kihasználják az epochális oktatást, amivel egyébként a magyar közoktatás már régóta rendelkezik.  Az iskola és a tanítási folyamat is fölfogható eseményláncolatként. Ha az eseményláncolat jól működik, akkor a végeredmény nem egy reguláris folyamat, tehát amikor mindig ugyanaz ismétlődik, hanem olyan, ahol a véletlennek igenis szerepe van, méghozzá gyakori módon, hetente vagy akár naponta is. Csermely Péter http://209.85.135.104/search?q=cache:SyBGdactdg0J:www.mta.hu/index.php%3Fid%3D634%26no_cache%3D1%26backPid%3D417%26tt_news%3D4986%26cHash%3D091bf82000+regul%C3%A1ris+oktat%C3%A1s&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu
  • Sir Ken Robinson: Do schools kill creativity? http://www.ted.com/index.php/talks/ken_robinson_says_schools_kill_creativity.html http://www.teachertube.com/ http://www1.cicerohistory.com/ A távoktatás megszületése és elterjedése alapvetően három jelenségnek köszönhető. Ezek a következők: "egy új képzési forma iránti szükséglet, az oktatási költségek csökkentésének általános igénye, a modern kommunikációs technológiák megjelenése az oktatás területén is." +++++++++++++++++ Balázs Géza: http://www.vigilia.hu/2003/1/balazs.htm A 20. század végéig a különböző generációk szervesen nőttek bele (szocializálódtak) a „természetes médiafejlődésbe”. A nagyapa újságot járatott és olvasott, a szülők az újság mellett már a rádióra is figyelhettek, felnőttkorukban pedig megjelent a televízió, most pedig „vén fejjel” odaülnek a számítógép elé. A mai gyerekek már szinte csak televízión nőnek föl, és kisgyermekkorukban kapcsolatba lépnek a számítógéppel. Ez a számítógép, az internet persze még nem az új média… Annak csak előjeleit látjuk az internetes rádiózásban és televíziózásban, a földrajzi és időkényszer feloldódásában, az adattárakban való keresgélésben, a saját honlapgyártásban. ---------------- Nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy a média, de különösen a most szerveződő új média általában a kommunikációs kultúrára, de a nyelvre is nagy hatással van. A tömegszórakoztató műfajokban megjelenő beszédmód, kérdés-feleletek, lecsupaszított közlések, neologizmusok, magyartalan fordítások, stílustalanságok, általában a mindennel kapcsolatban kötelezően humorizáló társalgás mintaként hat a nyelvhasználatra, a kommunikációs kultúrára. Egy generáció nemcsak az információit, hanem nyelvi magatartásmintáit a médiából szerzi. Médiapedagógia Ezekre a jelenségekre (nevezhetjük veszélynek is) a társadalomkutatók már régen figyelmeztetnek, és különböző válaszokat keresnek. Már McLuhan is fölvetette: „Nem a nevelés lényege-e a média szemetével szembeni polgári önvédelem?” De a válaszban maga sem biztos. Mindenesetre ehhez a szolid nevelési-ismeretterjesztési-tudatosítási folyamathoz kapcsolódott sokféle értelmiségi mozgalom: a Kulturális Környezet Védelméért, az erőszakmentes képernyőért stb. szerveződések. Az 1990-es években médiapedagógia elnevezéssel összekapcsolódni látszanak a különféle értelmiségi elképzelések. Az első és a legfontosabb válasz az: nem szabad félnünk a technikától, így a médiától sem. Nem a televízió mint technikai eszköz a hibás. Nem lehetünk romantikus antikapitalisták, ludditák, akik az ösztönös géprombolásban látták munkájuk megtartásának lehetőségét. A második válasz is fontos: senkiben sem szabad gátlásokat ébreszteni. Tehát nem szabad senkinek tiltani a televíziózást. Sőt, azt kell mondani, hogy élni kell a technika adta lehetőségekkel, nem tilos szeretni Lagzi Lajcsit, a karatefilmeket, sőt egyáltalán nem baj, ha valaki minden este megnézi a Barátok közt sorozatot, vagy az olykor vaskosabb kiszólásoktól sem mentes Heti hetest vagy az Esti Showdert Fábry Sándorral. Az embernek szüksége van szórakozásra, ráadásul nyelvileg is sokféle világ tárulhat elénk ezekben a műsorokban. Persze az lenne az ideális, ha választékos médiafogyasztásra törekednénk, ha kialakulna a kritikai médiafogyasztás. Ezután azonban a médiapedagógiának tanácsokat kell megfogalmaznia. Az első tanács: tudd, hogy nem tudsz mindent, ha a médiára hagyatkozol. A tapasztalati világból csak kisebb szeletet ismersz meg, s talán pont a számodra itt és most, a lakóhelyeden, a szülőhelyeden, emberi kapcsolataidban fontosabb dolgokról maradsz le. Hogy ezt belássuk, egy kicsit jobban meg kell érteni a média működését, ha úgy tetszik, retorikáját. Készíts te is újságot, rádió- és tévéműsort, nem föltétlenül azért, hogy újságíró légy, hanem azért, hogy egy kicsit beleláss ebbe a folyamatba. Gondold végig, beszéld meg másokkal, hogy mit is láttál a televízióban. Tudományosan ezt a feladatot médiarelativizálásnak nevezzük. A második tanács: ha az első tanácsot elfogadod, akkor próbálj meg bizonyos időszakokat „médiátlanítani”. Kérdezd meg szüleidet, nagyszüleidet, hogy mit csináltak régen a hétfői televíziós adásszüneti napon. Eleveníts föl kevéssé gyakorolt kommunikációs szokásokat: különféle társasjátékokat (például nyelvi játékokat), kézügyességet igénylő hobbikat, olvass mindennap (tanulj meg rád is jellemző verssorokat), meséltess magadnak, és mesélj te is másoknak. Ebben feladatot kap általában a pedagógia és a magyartanár is. Nem véletlen, hogy a médiaismeretek oktatása bevonult az iskolába önálló tantárgyként, de a magyar nyelv részeként is. Szerves környezet, szervetlen Tanulási környezet+ Analóg-digitális pedagógia „ digitális ingerek” számukra mindennaposak, mivel ők ennek a digitális világnak a „gyermekei”. Screeager-ek „ A digitális eszközök és a mobilkommunikáció jóvoltából a szerves tanulási környezet kialakításának társadalmi hatásai olyan mértékűek, hogy kikényszerítik a pedagógiai szemlélet és oktatásszervezési gyakorlat megváltozását.” (Benedek András) Csodás dolog a tanítás. Olyan, mint egy színházi előadás: a tanárnak nevezett szereplő kiáll a diákoknak nevezett szereplők elé, mindenféle hókuszpókusszal elkápráztatja őket, beszélgetnek, írnak, érdekes és kevésbé lebilincselő feladatokat oldanak meg. És ha a tanárnak szerencséje van, a tanórának nevezett előadás végére az ő fejében lévő tudásból, gondolatokból több-kevesebb átszivárog a diákok fejébe és ott önálló életre kelve elkezd munkálkodni, gyarapodni. Akárhogy is nézzük, ez bizony csoda. Volt idő, amikor a diákok csak a nézőtéren kaphattak helyet – ma azonban fent állnak ők is a színpadon, hiszen az előadás értük van. Ezen kívül észre kell vennünk azt a változást is, hogy mára a színpad telis-tele lett mindenféle kellékkel: számítógépekkel, DVD-lejátszókkal és számos digitális eszközzel. Megpróbálhatjuk eltakarni ezeket ide-oda ugrálva a színpadon, hátha a diákok nem veszik észre – de ennek nem sok értelme van. Hiszen ők is tudják, látják, hogy a tudás egyedüli forrásai már rég nem mi, tanárok vagyunk: ott a hátunk mögött ez a rengeteg eszköz, amely temérdek mennyiségű információt hordoz magában. Legyenek hát ők jó barátaink, merjük megismerni és rendszeresen alkalmazni őket! És még az sem baj, ha a tanulók olykor jártasabbnak tűnnek ezek használatában, mint a pedagógus. Hiszen teljesen biztos, hogy sosem fognak úgy elmélyedni egy-egy művészeti vagy tudományágban, mint az adott területet jól ismerő szakember. Ezt tartom az egyik legnagyobb adunak a tanár kezében: hogy nélkülözhetetlen a célratörő, egyszerű és logikus információkeresésben- és feldolgozásban mind a tanórán, mind pedig azon kívül, az otthoni munka, a házi feladat elkészítése során. Meggyőződésem, hogy a digitális és multimédiás eszközök használata a mennyiséget és a metodikát illetően a tanár felelőssége és hatásköre. Úgy vélem, nem fejezhető ki számban az, hogy egy tanóra vagy egy tanév során mennyiszer és hogyan használható egy-egy eszköz. Ezt a tananyag jellege, a tanulók beállítottsága és nem utolsósorban a tanár egyénisége határozza meg. Persze mindez számos szervezési és módszertani problémát vet föl. Én saját tapasztalatom alapján a felnőttoktatást említem: bár elsőre egyszerűnek és magától értetődőnek tűnhet a különböző digitális és infokommunikációs eszközök alkalmazása a felnőttoktatás során, azért itt is ütközhetünk akadályokba. Egyrészt számolnunk kell azzal, hogy a csoportok összetétele általában nagyon vegyes: két hallgató között akár húsz-harmincévnyi korkülönbség is lehet, ami valószínűleg különböző szintű informatikai jártassággal jár együtt. Másrészt a felnőttek kapcsolata a számítógéppel és egyéb multimédiás eszközökkel teljesen más, mint a gyerekeké: ők gyakran munkaeszközként használják ezeket akár napi nyolc órában, így számukra általában nem motiváló, ha még a munkaidőn kívül is, egy kötetlenebb nyelvórán újra a monitor vagy a projektor elé kényszerülnek. A téma mindenesetre nagyon érdekes. Az az izgalmas benne, hogy van lehetőségünk arra, hogy mi magunk kísérletezzünk a módszerekkel és eszközökkel (és persze a diákokkal valamint önmagunkkal is). Az előadások még formálódnak, változnak. Bizonyára lesznek nagy bukások, melléfogások is. És lesznek nagy sikerek, ahol ha állva nem is fog tapsolni a közönség, de mosollyal az arcukon állnak fel a színdarab végén, megbeszélik, milyen jó volt a darab és milyen érdekes egy-egy jelenet. Aztán előveszik az iPodot a táskájukból, majd hazamennek, hogy az interneten utánanézzenek egy kifejezésnek, amit az előadásban hallottak, de nem értettek. Vagy csak írnak egy sms-t… (Kovács Ilma) REFLEXIÓ Teljesen egyetértek a kedves Kolléganővel! Az írás bravúrosan von párhuzamot a színház világa és az iskola között, mely során a múltat és a jelent hasonlítja össze. Számos problémát érint, ami nagyfokú tájékozottságról tanúskodik. Az említett témák közül kiemelném a pedagógusok és a technika kapcsolatát. Bár nem tanítok, előzetes tapasztalataim alapján azonban úgy vélem, hogy a most oktató pedagógusok nagy része ellenségként tekint az összes modern technikai vívmányra, mivel nem ért hozzá. Pont ezért ki is zárja őket tanóráiról. Természetesen megfelelő önképzéssel ez a probléma orvosolható, csak kellő önbizalom szükséges hozzá. Adott esetben azt sem tartom kizártnak, hogy a tanár akár a diákjaitól kérjen segítséget egy-egy multimédiás eszköz, vagy éppen a számítógép használatához. Ez természetesen nem csorbítja a tanár tekintélyét, sőt, növelheti, mivel a diákok látják, hogy ő is „csupán” ember, aki bár a szakterületéhez (szerencsés esetben) kitűnően ért, ám más dolgokban kevésbé jártas. Így kerülhet harmóniába a tanárok és a gyerekek tudása. Összességében azt gondolom, hogy a digitális eszközök különleges lehetőséget adnak a tanárok kezébe. Lehetőségeinket nem kihasználni pedig minimum felelőtlenség a jövő generációira nézve… Sas István A „visszabeszélőgép”, avagy az üzenet Te vagy! A reklám és a média gyakorlatában is járatos szerző amellett érvel, hogy új korszak kezdődött a befolyásolók és a befolyásoltak viszonyában. Lassan mintha már megcserélődnének a szerepek. A tömegmédiumok befolyásoló ereje megroppant, a befogadók a digitális forradalom és a web2.0-korszak jóvoltából olyan eszközökhöz jutottak, amelyekkel nagy hatásfokú és azonnali ellencsapást tudnak mérni bármilyen, őket megcélzó kommunikációs kezdeményezésre. Úgy tűnik, az Aronson-féle „rábeszélőgép” kora lejárt. Újabb hatalmi ág? Tíz-tizenkét évvel ezelőtt a Coca-Cola nagyhatalmú marketingfőnöke még elképzelhetetlennek tartotta, hogy bárki is beleszóljon a világcég jó előre megtervezett kommunikációs stratégiájába. Ma már nincs olyan óriásvállalat, amely ne rettegne a fogyasztók saját fejlesztésű „médiahatalmától”, és ne próbálná kétségbeesetten megszelídíteni azt a propagandát, amely a blog ok, a chat fórumok, a vírusreklámok, a tartalommegosztó programok és a ki tudja még milyen civil közösségek „kontrollálatlan” forrásaiból árad. Tetszik, nem tetszik, ezek azonnal és kíméletlenül képesek módosítani, sőt felülírni a méregdrágán kibocsátott eredeti reklámüzeneteket. Nem más a helyzet a média világában sem. Hol vannak már azok az idők, amikor egy csatorna zavartalanul meghatározhatta – magyarul manipulálhatta – az általa kibocsátott üzeneteket? Alig van olyan műsor, amelyet ne kísérne a betelefonálók azonnali válaszreakciója, vagy a képernyő alján szemtelenül kígyózó sms-kommentárok sora, akár azon nyomban nevetségessé téve a politikusi megnyilatkozásokat. Nincs menekvés. Ha a médium megpróbálja korlátozni a közönség véleménynyilvánítási lehetőségeit, rosszabbul jár, hiszen a világháló bugyraiból többszörösen hullik a nyakába a „nép véleménye”. A legerősebb „agymosó” technikákat is közömbösítik a felhasználói becenevek mögé bújt, lényegében moderálhatatlan internetes megszólalások. Úgy tűnik, a negyedik hatalmi ág: a tömegmédia után máris megszületett az ötödik. Egyelőre jobb híján nevezzük Word of Mouth -nak (WOM), a szóbeszéd hatalmának. Vagy ahogy tréfásan, de nagyon találóan is szokták aposztrofálni: Word of Mouse -nak; az „egérbeszéd” hatalmának. 1 „ A rábeszélőgép korát éljük” – írta Aronson 1992-ben (Pratkanis & Aronson, 1992: 22), rávilágítva a médiából áradó rábeszélési erőszak dömpingjére. A rábeszélőgépek, vagyis a rádióállomások és a televíziócsatornák szerinte a végtelenségig kifinomult technikákkal képesek a közvélemény formálására, az agymosó ismételgetéstől kezdve a rafinált érvelési trükkökig. A rábeszélőgépek segítségével akár „kézi vezérléssel” lehet befolyásolni a tömegek akaratát: megváltoztatni nézeteiket, fogyasztói szokásaikat, igényeiket, vágyaikat, attitűdjeiket. A kognitív érvelési taktikáknál nagyságrendekkel hatékonyabb az érzelmi úton való ráhatás. Míg a meggyőzés „főútján” a racionális érvek lassan, körülményesen és széles áteresztő kapacitást igényelve haladnak, addig az érzelmek „mellékútján” szélsebesen, akadálytalanul érnek célba még a feltűnően demagóg, primitív üzenetek is. A reklámban hadrendbe állított rábeszélőgépek egyre kifinomultabb programozásukkal félelmetes, már-már legyőzhetetlen propagandaerőt jelentenek. A fogyasztóknak nem marad más menekülési útvonaluk, mint a konok reklámkerülés. A politikai rábeszélés iparában szóról szóra ugyanez a folyamat játszódik le. A média rábeszélőgépei „harmadikgenerációs szoftvereikkel” még azt is belénk programozzák, hogy miről beszéljünk vagy gondolkozzunk egyáltalán. Online „beszólások”. Most fordul a Föld A digitális forradalom, ezen belül a web2.0 technikai vívmányai lehetővé tették, hogy a befogadók ne csak eltűrjék (legfeljebb kikerüljék) a rájuk záporozó üzeneteket, hanem – ha akarnak – „visszabeszélhessenek”. Ehhez elég megnyitni a mobiltelefon „üzenetek küldése” menüpontját, rákattintani a levelező program „válasz erre” gombjára vagy a „comment” feliratú linket megnyitni a weboldalon. A feladott vélemény pillanatok alatt megjelenik a tömegkommunikáció felületein. De ha nem, akkor is elindul az internetes társadalom saját belső hálózatán rejtelmes és feltartóztathatatlan útjára. Megfelelő táptalajon pedig a vírus terjedésének sebességével jut el térben és időben elképesztő távlatokba. A világháló szerkezetének kutatói is megdöbbennek sokszor, hogy egy-egy forrásból a megfelelő elosztópontokon ( hub okon) és a rajtuk csüngő fürtökön keresztül hány „mikromarkethez” és ezáltal hány konkrét emberhez jut el egy hír, egy gondolat, egy vélemény. Az internet mindent tud, amit a médiumok és a tömegmédiumok tudnak: egyik percről a másikra képes új mémekkel 2 teleszórni a világot, és „megfertőzni” az agyakat (most mindegy, hogy pozitív vagy negatív tartalmakkal). Képes érdeklődés, lakhely, felfogás alapján való kis online közösségekben átvenni a helyi médiumok szerepét. Az óriási különbség az, hogy a hagyományos nyomtatott és elektronikus média offline, míg az internet online üzemmódban működik. Offline üzemmódban a közönség „beszólásaihoz” sok idő és áttétel szükséges (leveleket kell írni, szelektálni kell, szerkesztői válaszokat kell adni). Az online üzemmód azonnali és nem moderált. Kontrollálatlanul működésbe lép. Sokan azért tartanak a nagyközönség szerepének ilyen felértékelődésétől, mert félnek a primitív indulatok és a kontrollálatlan eszmék gáttalan terjedésétől. De ugyanakkor online -ban sok minden rugalmasabb – például az, hogy a „beszólásból” hozzászólás legyen, a „visszabeszélésből” közreműködés, a „panaszkodásból” javaslat, a „kritikából” vita, a „sírásból” megoldás, önálló mű, vagyis teljes értékű médiatartalom. A be- és beleszólások következtében gyengülnek még a média hagyományos, nélkülözhetetlennek hitt erődítményei is. Csak egy példa: az időjárásról már nemcsak (akár tematikus) rádiókból és televíziókból, de még csak nem is az internetes hírforrásokból vagy wapokról tájékozódhatunk. Már nálunk is működik egy tucat közösségi oldal (például a viharvadasz.hu), amelyen meteorológus „önkéntesek” teszik fel közvetlen észleléseiket és webkamerás felvételeiket lakóhelyük ablakából nézve az időjárás pillanatnyi helyzetéről. Több tízezres közösségekről van szó, amelyek a profi meteorológiai média hatókörén kívül szerveződnek! Ez csak egy érdekes egzotikum, de százával lehet sorolni, ahogy a publikum „beszól” a politikába (fórumok), az oktatásba (vikipédia), a közéletbe ( blog ok), a szórakozásba (YouTube), a magánszférába (iwiw). Az újságok egyre több teret adnak az internetes chat véleményeknek – a 168 óra például rendszeresen dupla oldalt szentel nekik –, és hasonlót tapasztalhatunk a CNN -t, a TV2 -t vagy Friderikuszt nézve. A képernyők alján két-három (igen vegyes nézeteket kiváltó) hozzászólás-áradat pedig már teljesen mindennapossá vált. A digitális kommunikáció és ezen belül a széles sávra gyorsított internet alapjaiban változtatja meg a média és a befogadók viszonyát. Nagy idők tanúi vagyunk. Épp most, talán épp ezekben a hónapokban és napokban fordul alattunk a Föld. Elértünk a tipping point közelébe: ahhoz a fordulóponthoz, ahonnan a befogadók maguk is a média részévé válnak (Gladwell, 2007). Már nemcsak az üzenetek célpontjai, hanem egyben forrásai is. Az „interaktív” szó mostantól kevés annak az aktív részvételnek a leírására, amit ez jelent. Sőt tovább megyek: a médiakutatóknak lassan magát a „befogadó” kifejezést is a lomtárba kell dobniuk, hiszen a média új világában minden ember egyszerre befogadó és adó. Kár, hogy a szakszavakat nem a magyarok adják a világnak, mert már kész is lenne az új terminus: befog-adó .
  • Bessenyei……………… „ A naplók (blogok), fórumok, csevegési terek, wiki-k, hírcsoportok, ismerős-hálózatok kereteiben hatalmas közösségi információ-termelés és csere alakulhatott ki Az információk szerkesztését, válogatását is egyre fejlettebb eszközök segítik, a kifinomult keresőgépektől kezdve a Wikipédián keresztül a jól szerkesztett vita- és tudásportálokig. A világhálón reprezentált információkból lehetségessé vált egyéni igényekhez igazodó, egyénileg reflektált tudást konstruálni. Ezek a tulajdonságok alkotják az eLearning 2.0 didaktikai alapjait. Az eLearning 2.0 terepén az aktuális szükséglet által kiváltott információ-menedzsment léphetett a tekintélyek által kiválasztott, általuk rendszerezett, elosztott és ellenőrzött tudáselosztás helyébe. Ennek nyomán a hivatalos közvetítő személyek és intézmények jelentősége csökken. A kortárs csoportok hálózatainak közegében az együttműködés, a tanulóközpontúság, az önszervezés utópiája valósággá válhat. A tanuló és a tanító közötti határ elmosódik. A „ download generáció” számára az internet ezen túl nem a tanulás médiuma, hanem platformja, a személyes tanulás központja. Milyen fejlemények generálták ezeket a változásokat? · Az átvitel és az elérés gyorsasága jelentősen megnőtt. A szélessávú internet-hozzáférés nagy tömegek számára vált elérhetővé. · Az információk mindenütt jelen vannak, és helyhez nem kötött eszközökkel is elérhetők. · A nyílt forráskódú szoftverek elterjedésével rendkívül olcsóvá és egyszerűvé vált a tartalmak menedzselése.Lehetővé vált a személyre szabott tanulási e-portfóliók létrehozása. · Ehhez új, ingyenes eszközök gazdag tárháza áll rendelkezésre: blogok, wiki-k, fájlcserélő programok, a megosztott tartalomfejlesztést lehetővé tevő eszközök, fórumok. Megjelentek a szabadon felhasználható tartalmak (nyílt tartalom, open courseware, open content, CCL – Creative Commons Licence). Az ismeretségi hálózatokat (szociális hálózatokat) támogató új szoftverek nagy gyorsasággal terjednek. A változékony, bizonytalan foglalkoztatási helyzet, az iskolai tantervek által követhetetlenül gyors technológiai változások igénye létrehozta „az egész életen át tartó tanulás” politikai kihívását. A formális oktatás mellett a vállalati átképzések, és magántanfolyamok tömege próbálja ellensúlyozni a formális iskolarendszer hiányait. A vállalatok sok esetben előnyben részesítik a munkaidőtől független, egyéni szervezésben működő online továbbképzéseket, tapasztalatcseréket.· Megjelentek a szabadon felhasználható tartalmak (nyílt tartalom, open courseware, open content, CCL – Creative Commons Licence  ). Politikai követelménnyé vált, hogy a hagyományos iskolai alapképzés mellett a tanulók web 2.0 alapú, eLearning2.0- ra alapozott oktatásban is részt vehessenek, hisz felnőttként csak akkor tudnak lépést tartani a globális tudáscsere kihívásaival, csak akkor tudják használni az interaktív hálózatokat, ha már korábban is találkoztak ezek eszközeivel és lehetőségeivel. A formális iskolai képzésnek így az is feladatává válik, hogy az alapokon túl olyan képességeket is kialakítson, amelyek a 2.0 interaktív tudásmenedzsment-szerkezeteiben való otthonosmozgást biztosítják. A keresés és az értékelés, a különböző tudásterületek, eszmék, koncepciók közötti kapcsolatteremtés válik a legfontosabb kompetenciává. Az igazi didaktikai kérdéssé itt az válik, hogy a legkülönbözőbb forrásból származó információkat hogyan tudják a tanulók önállóan vagy hálózatba szervezve, gondolatcserék révén (diszkurzív úton) és az internetes eszközöket segítségül híva kontextualizálni, egyéni igények szerinti összefüggésbe helyezni. A web 2.0 jelenségei a hagyományos iskolarendszer számára új versenyhelyzetet jelentenek. Az oktatásnak elkerülhetetlenül be kell emelnie eszköztárába az eLarning 2.0 elemeit, ha nem akarja, hogy a nemzedéki kultúra és az iskola közötti szakadék még drámaibb módon elmélyüljön. Az Apple Education portálja így állítja szembe a web 2.0-át használó új generációt és az ipari társadalom paradigmájában szocializálódott tanárok közötti kulturális különbséget: A Creative Commons licencei négy feltétel különböző variációiból állnak össz e. Ezek: * Attribution (by) – szabadon másolható, terjeszthető, megjelentethető és előadható, illetve módosítható, de csak az eredeti szerző nevének (esetleg nickjének) megadásával * Noncommercial (nc) – szabadon másolható, terjeszthető, megjelentethető és előadható, illetve módosítható, de kizárólag nem kereskedelmi célokra * No Derivative Works (nd, NoDerivs) – szabadon másolható, terjeszthető, megjelentethető és előadható, de nem módosítható * Share Alike (sa) – szabadon módosítható, és felhasználható más művekben, de azok ugyanazon licenc alatt kell megjelenjenek, mint az eredeti Social Media Landscape URL http://emersondirect.wordpress.com/2008/08/13/ Kácsor Zsolt így róla SzínErgia: A közösségi oldalak veszélyei   Terjed a WEB 2.0, amiről mindenki beszél, de nehéz definiálni. Általában a kifejezés használói az olyan megoldásokat nevezik webkettesnek, ahol a felhasználók nem passzív élvezői, hanem aktív részesei az internetes tartalmaknak. Tipikus példája a WEB2-nek a közösségi oldalak működése. A magyar IWIW az elsők között jelentkezett ezzel a szolgáltatással, így nem csoda, hogy elterjedtsége óriási. Az más kérdés, hogy a MySpace, vagy a Facebook, de a kevésbé ismert oldalak is összehasonlíthatatlanul kellemesebb, okosabb szolgáltatást nyújtanak, mint magyar klónjaik. A lényeg azonban a közösség önszerveződése. Itt megtaláljuk régi iskolatársainkat, szerelmeinket, érdeklődési körünkbe tartozó partnereinket, elvbarátainkat stb. Ennek a hálózatszervezésnek azonban ára van, méghozzá esetenként nem is kicsi. Meg kell adnunk magunkról olyan adatokat, amelyeket egyébként nem szívesen adunk meg. A virtuális közösséghez való tartozás érzése azonban a legtöbb embernek megéri ezt a kockázatot. Felismerték ezt az adatbányászok, akik kereskedelmi, marketing célokra gyűjtik az IWIW-esek adatait, de használja az APEH, vagy a rendőrség is kapcsolati hálók feltérképezésére. Nekik egyre nehezebb a dolguk, mert boldog-boldogtalan ismerősnek jelölgeti – és fogadja – el egymást, így a valódi kapcsolatok nehezen kihámozhatóak. Ennek ellenére a közösségi oldalak megszüntették a „leülök a gép elé és magányos vagyok” érzést, sőt kifejezett szocio-függőséget okoztak. Az internet Nagy csapás az újságíró társadalomra a WEB2. A blogok elterjedése, a MOJO-k, az amatőr hírküldők, megjelenése alapjaiban rengette meg a szakmát. Azok, akik nem voltak képesek bloggerré – cyber publicistává – válni egyre nehezebben találnak munkát. A híreket sok esetben nem a hivatásos újságírók szállítják, hanem az esemény résztvevői, tanúi. Számtalan esetben előzik meg a „hivatalos” médiumokat és produkálnak nagyobb olvasottságot, így nagyobb reklámbevételt. Remek WEB2-es ötlet a Viharvadász.hu. Az itteni közösség az otthoni webkameráját az ég felé fordítva közvetíti a felhőképeket. Gyakorlatilag egész Magyarország egét megnézhetjük erről az oldalról. Ha szervezett módon akarták volna létrehozni ezt a szolgáltatást valakik, akkor százmilliókat ölhettek volna bele, így azonban spontán létrejött. Ha valaki kíváncsi az egri égboltra elég, ha felkeresi a neten. Óriási változást hozott a kiskereskedelemben a Ebay típusú oldalak megjelenése. Hazánkban a Vatera a legelterjedtebb. Ezek olyan közösségi oldalak, ahol a résztvevők egymásnak kínálnak portékákat. A dolog annyira elterjedt, hogy manapság nem érdemes vásárolni anélkül, hogy a Vaterán ne nézne szét előtte az ember. Persze nem csak egy szimpla vásárteret kapunk, hanem rengeteg véleményt a termékről, illetve az eladóról. Felismerték ezt a kiskereskedők is, és nem nehéz kitalálni, hogy az igazi veszélyt a helyi boltokra nem a multik jelentik, hanem a csomagküldő webáruházak, ahol a közösség tagjai önként és örömmel mutatnak be egy-egy terméket, megvilágítva annak minden oldalát. Ezekkel a szájtokkal nehéz versenyezni, mert felkészültségük mögött felhasználók tucatjai állnak. A WEB2 tehát nem valami újfajta Internet, hanem egyfajta társadalom és közösségszervező platform, egy szemlélet az Internet világában, amely valódi igények kielégítésére jött létre. Sok olyan szolgáltatás létezik, amelyeket nem érdemes megvalósítani, mert egy adott helyen kevesen vennék igénybe. Azonban, ha az igénybevevők köre az egész világból tevődik össze, hirtelen átlépi a kritikus tömeget és jó üzletté válik.
  • Benedek András : Mobiltanulás és az egész életen át megszerezhető tudás IN: VILÁGOSSÁG 2007/9. pp.21-28 A mobilkommunikáció jóvoltából a ma tanulására jellemző, hogy az a közeg, amelyben a gyermekek játszanak, kommunikálnak és tanulnak, egyre inkább azonossá lesz azzal a világgal, amelyben a felnőttek kommunikálnak, dolgoznak, üzletelnek és szórakoznak. A szerves tanulási környezet kialakításának éppen a társadalmi hatásai olyan mértékűek, hogy kikényszerítik a pedagógiai szemlélet és oktatásszervezési gyakorlat megváltozását . Ma már egyre több diák rendelkezik laptoppal, és szinte valamennyien mobiltelefonnal. Szemben a PC- és internet-penetráció során tapasztalható társadalmi esélykülönbségek által fékezett folyamatokkal, a mobiltelefon demokratikusabb módon terjedt el a fiatalokkörében.Pedagógiaiszempontbólkülönösenfigyelemreméltó, hogy azok körében is jelentős mértékben hozzáférhetővé vált, akiket a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget, akiknek nem sikerült beilleszkedni az oktatási rendszerbe, és akik most sem vesznek részt a tradicionális oktatásban vagy képzésben, esetleg munkanélküliek, képességeiknek nem megfelelő munkakörben dolgoznak, vagy hajléktalanok. Kutatói becslések szerint a közeljövőben a PDA (Personal Digital Assistant) használata is egyre tömegesebbé válik, ami még nagyobb rugalmasságot jelent majd, hiszen az eszköz nagymennyiségű tartalmat képes tárolni. A PDA Az internetes, mobilkommunikációs és multimédiás technológiák körében végbemenő fejlődés hatására átalakultak azok a tevékenységek, melyek a fiatalok iskolánkívüli szabadidejét jellemezték. A mobilkommunikáció – tekintsünk csak szét az utcákon, parkokban, közterületeken – hatással van arra, ahogyan a fiatalok,s természetesen a felnőttek is, játszanak, ahogyan kapcsolataikat barátaikkal és családjukkal ápolják, illetve ahogyan szórakoznak. A kor egyik pedagógiai ellentmondása, hogy e változások ellenére a gondolkodás, a tanulás és a kommunikáció továbbra is az osztályteremben elhangzó szavak világában zajlik. Azok a diákok, akik vizuálisan vagy multimodálisan tanulnak és gondolkodnak, a formatív pedagógiai értékelési rendszerekben hátrányban vannak társaikkal szemben, és sokan nem képesek megfelelni az iskolai elvárásoknak. Összefoglalva: a tradicionális pedagógiai gondolkodás alapjait érinti az a változás, mely a mobiltanulás által megszerzett tudás szerkezetének és funkciójának leírásával, valamint társadalmi relevanciájával, elismerésének kérdéseivel hozható összefüggésbe. A probléma a formális, iskolai rendszerű tanítás-tanulás folyamatához kapcsolható, azonban hatását tekintve egyre jelentősebb társadalmi dimenzióban jelenik meg, s ezzel a pedagógiai gondolkodást is tágabb keretekbe kényszeríti. A változás kiterjesztő hatással bír ugyanis az egész életen át tartó tanulás kereteire, azt új virtuális dimenziókkal ruházza fel. Domináns szerepet hordoz a felnőttkorú, nonformális tanulás esetében, melyben a mobiltanulás részben komplementer funkcióval bír a művelődési hátrányok kiegyenlítése, kezelése terén, részben pedig hatékonyságnövelő tanulási eszköz és eljárás a korunkban nélkülözhetetlen adaptációs tudás megszerzésének folyamatában. http://www.lehrer-online.de/532836.php Podcast az oktatásban
  • Nem csak médiakonvergenciáról beszélünk, – mely a tömeg és telekommunikációs technológiák digitális egybefonódásán alapulva jött létre – hanem egyfajta, média diferzifikációról mely a tömegkommunikációs médiumok funkcióinak kiteljesedését is jelenti. FS [1]Negroponte, N.: Being Digital . London, Hodder & Stoughton, 1995. In: http://hvg.hu/Tudomany/20060221negroponte.aspx vö. [2]ZÖLD KÖNYV – A távközlési, média és információtechnológiai szektorok konvergenciájáról és ennek szabályozási kihatásairól, az információs társadalom felé haladás szempontjából European Comission - Brüsszel, 1997. december 3. com(94) 145 final, 27.4.97 http://www.itb.hu/dokumentumok/zold_konyv/zoldkonyv_1.htm#4 Sokan emlékeznek talán még arra, amikor a hatvanas évek végén napvilágot látott Marshall MacLuhan azóta híressé lett könyve, a Gutenberg-galaxis, amelyben a kanadai médiakutató megjövendölte az írásos kultúra korszakának végét s vele együtt a nyomtatott szövegeket olvasó, úgynevezett tipográfiai ember anakronisztikussá válását. A korszak, amelyben McLuhan próféciája született a televíziózás tömeges elterjedésének időszaka volt. Pszichológusok és szociológusok ezekben az években kezdték először leírni, hogy milyen hatalmas kihívás az emberek, de különösen a gyerekek, a fiatalok számára az olvasással szemben az elektronikus úton közvetített kép. Maga McLuhan felvázolta, miként alakul át, szegényedik el a tipográfiai embert felváltó poszttipográfiai vagy elektronikus ember. Úgy vélte, hogy a világra, a kultúrára vonatkozó információkat főleg a képi közlésekből szerző poszttipográfiai ember elveszíti azokat az információ-felvételben és a képzelet működésében létező struktúrákat, amelyek a szimbolikus jelekből, betűkből összeálló sorok, szövegek olvasása következtében alakulnak és fejlődnek. McLuhan és az általa teremtett médiapszichológiai-szociológiai iskola a Gutenberg által feltalált gyorsnyomtatásnak nemcsak és nem is elsősorban művelődéstörténeti, hanem sokkal inkább kultúrantropológiai értéket tulajdonított, mivel úgy vélte, hogy a nyomtatott szövegek lineáris olvasásán szocializálódó ember gondolkodása, az ezt meghatározó pszichikus működések, az ennek nyomán kialakuló jellegzetes személyiségkép jelentős mértékben hatott a polgári társadalom értékrendjére, kulturális kánonjára. Ezért is keltett olyan riadalmat a 20. század hatvanas-hetvenes éveinek fordulóján McLuhan víziója a nyomtatott alapú kultúra távolodó galaxisáról. Az értelmiség világszerte ráérzett arra, hogy a döntően képi közléseken szocializálódó elektronikus ember az a tömegember lesz, aki még védtelenebb és kiszolgáltatottabb minden manipulációval szemben, akinek gondolkodását, értékeit a tömegkultúra határozza meg, aki e jellegzetes kulturális szocializáció eredményeként még inkább elveszíti autonómiáját, még kevésbé lesz számára érték a demokrácia, a társadalmi részvétel. Három-négy évtized távolából szemlélve megállapíthatjuk, a Gutenberg-galaxis metaforájával leírt jövőkép számos elemében nem úgy valósult meg, mint ahogy azt McLuhan elképzelte. A lineáris olvasással információkat szerző tipográfiai ember nem lett az enyészeté. 1980 és 2000 között megháromszorozódott a világon kiadott könyvek száma. Miközben persze felnőtt jó néhány generáció, melynek egyre több olyan tagja van, aki alig merít szellemi táplálékot az írott szövegekből, s aki minden korábbi embertársánál inkább manipulálhatóvá, szellemi és társadalmi értelemben kiszolgáltatottabbá vált. Ugyanakkor az elektronikus képi közlés nagyon sok ember számára kitágította a világot. Ma újabb veszélyektől féltik a lassan hatszáz éve létező tipográfiai embert, a tradicionális lineáris olvasást, ennek tárgyi szimbólumát, a lapokból álló, papír alapú könyvet. Most az elektronikus úton rögzített, rengeteg elágazást lehetővé tevő hypertext-szövegek, a képernyőn történő, úgynevezett „on screen” olvasás jövőképe frusztrálja a hagyományos olvasás szocializációs, gondolkodásfejlesztő értékét védő értelmiséget. Az interneten és a CD-ROM-okon felbecsülhetetlen mennyiségű elektronikus szöveg létezik és válik mindenki számára elérhetővé. Ezek a szövegek egyre ritkábban olvashatóak a megszokott lineáris olvasási technikával, a képernyőkön egyre kevésbé követhetőek a hagyományos könyvoldalak elmélyültséggel. Kétségtelen, hogy a hypertext szövegek nem szocializálnak a nyugodt, elmélyült olvasásra, hanem sok-sok töredék, részlet befogadására késztetnek. Olvasásuk közben szinte észre sem vesszük, hogy hány alkalommal lépünk be újabb és újabb szerzők által írott újabb és újabb szövegrészletekbe. De végtére is évszázadok óta így olvasunk akkor, amikor lexikonokban keresünk, amikor egyazon témáról különböző szerzők gondolatait kívánjuk egybevetni, s bevallom, én gyakorta kalandozom ily módon kedves költőim köteteiben, sőt kedves regényeim emlékezetes szövegdarabjai között is. A hypertext-olvasás nem igazi kihívás a hagyományos olvasással, még kevésbé a csak lineáris olvasással megragadható szépirodalmi szövegekkel szemben. Mindez nem jelenti azt, hogy az iskolában az olvasástanítástól a szellemi munka technikáinak tanításáig (de jó lenne, ha létezne ilyen!) nem kellene programba iktatni a különböző jellegű szövegekhez való viszonyulás tanítását. Az a fajta sajátos szellemi állapot, amikor a szemünk végigköveti a sorokba rendezett jeleket, s azokból lassú, elmélyült gondolkodási műveletek segítségével felidézzük a szavak jelentését, majd a közöttük lévő szintaktikai szerkezetek megfejtése révén megértjük, értelmezzük a leíró által rögzített gondolatokat, mindaddig megmarad, amíg létezik az az emberi civilizáció, amelynek mi tipográfiai emberek részesei vagyunk. Lehet, hogy lesznek jobb képernyők, olyan kis palmtopok, amelyekkel úgy ülhetünk le a karosszékbe, egy meleg fényű állólámpa alá, mint ma a könyvekkel. Ez azonban nem változtat azon, hogy a világra vonatkozó tudás, az átörökített kultúra birtokbavétele nem lehetséges másként, mint lassú, néma, sorról sorra haladó olvasással. S hogy a tipográfiai ember egyelőre nem adja át a helyét McLuhan poszttipográfiai emberének, arra adalékul álljon itt egy hír a komputeriparból: hihetetlen módon nő az egyre korszerűbb nyomtatók kínálata és eladása. Ma a NASDAQ, az ún. technológiai részvényeket jelző index általános csökkenése mellett dinamikusan nő a nyomtatógyártó cégek tőzsdei papírjainak értéke.
  • A modern tömegkommunikáció valójában (rádió, tv) utánozza a mindennapi közvetlen emberi kommunikációt, annak leglényegesebb csatornáit felhasználja; rádióban a beszéd, tv-ben a nem verbális vizuális jelenségek is – ezért képes a közvetlen emberi kommunikációt életszerűen továbbítani. A különbség, hogy a tömegkommunikáció egyirányú, a befogadó a közlésre nem tud reagálni, azonnal és közvetlen válaszolni. Napjainkban ez a folyamat egyre inkább kétirányúvá válik. A médiumfajták keveredésének korszakát éljük, amikor hétköznapivá válik, hogy az interneten hallgathatunk egy rádióműsort, vagy akár televíziózhatunk is. A rendszer lényege a digitalizáció, mely lehetővé teszi a tartalmak platformfüggetlen közvetítését, és ezzel elindítja a konvergencia folyamatát. "Ahhoz, hogy a mobiltelevíziózás Európa-szerte elterjedhessen, először stabil technológiának kell rendelkezésre állnia. Ezért örülök annak, hogy a Bizottság mai, a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben meghozott döntésével az EU a DVB-H-t a földi mobil műsorszórás elsődleges technológiájaként hagyta jóvá" - nyilatkozta Viviane Reding, az információs társadalomért és a médiáért felelős európai biztos. "Az EU mobiltelevíziózásra vonatkozó stratégiájának végrehajtásában a következő lépést az engedélyezési rendszerekre vonatkozó iránymutatás elkészítése, és a DVB-H-hoz hasonlóan nyílt szabványokon alapuló jogkezelési rendszerek elősegítése jelenti." http://news.bbc.co.uk/1/hi/technology/3506289.stm
  • Számos tényező mutat arra, hogy a televízió sikeresen használható az oktatás környezeteként: széles körben hozzáférhető médium, a legtöbb ember számára a használata megszokott, az emberek általában megbíznak a televízióból kapott információban. televízió alkalmas arra, hogy gazdag tartalmat nyújtson és motiválja a felhasználót, ugyanakkor a hagyományos analóg televíziós műsorközvetítés egyirányú, így értelemszerűen nem képes visszacsatolást adni, és nem teszi lehetővé a felhasználó számára,hogy befolyásolja a tartalmat. Az ITV-alkalmazásokkal mindezek a hiányosságok kiküszöbölhetők: akár az interakció lehetőségét, akár a személyre szabhatóságot tekintjük (amit az emelt szintű szolgáltatások tesznek lehetővé), azt találjuk, hogy az ITV egy lehetséges tanulási eszköz. A gyakorlatban a t-learning képanyagban gazdag (video-rich) tanulási anyagokhoz való flexibilis hozzáférést jelent televízión vagy valami olyaneszközön keresztül, mely közelebb áll a televízióhoz, mint a számítógéphez. A tévéhez hasonlóan ennek úgynevezett„fogyasztói” eszköznek kell lennie, amit könnyű használni és olyan megbízható, mint a televízió vagy bármelyik rutinszerűen használt háztartási eszköz. Fontos, hogy az ITV által a tanuláshoz adott érték nem csak technológiai jellemzőiből fakad, hanem abból a tényből is, hogy „még mindig” TV. Más szóval, a televízió nagy fokú elterjedtsége és elfogadottsága már megteremtette az ITV potenciális piacát. Figyelembe véve továbbá, hogy az ITV használata nem lesz bonyolultabb, mint a jelenlegi tévékészülékeké (amelyeknek az emberek már ismerik a technológiáját), valószínűleg gyorsan elsajátítják a kezelését (LYTRAS et al. 2002). LYTRAS, M. et al. 2002. Interactive Television and e-Learning Convergence: Examining the Potential of t-Learning. Előadás az ECEL (The European Conference on eLEARNING) konferencián, Brunel University, Uxbridge, UK. http://www.eltrun.aueb.gr/papers/tlearning.pdf ----------------------***************************----------------------------------------------- Szerzői jog veszélyezteti a digitális tévé fejlődését http://www.hwsw.hu/oldal.php3?cikkid=1047 írta: Dojcsák Dániel Tiszavirág életűnek bizonyulhat a digitális televíziózásból adódó előnyök nagy része, amennyiben a nagy tévétársaságok a szerzői jogokra hivatkozva kötelezhetik a szolgáltatókat, hogy akadályozzák meg a műsorok rögzítését. A set-top box hiába lenne képes rögzíteni, ha a szerzői jog mindenek felett áll. Jogi csatározás a távoli rögzítésért Tiszavirág életűnek bizonyulhat a digitális televíziózásból adódó előnyök nagy része, amennyiben a nagy tévétársaságok a szerzői jogokra hivatkozva kötelezik a szolgáltatókat, hogy akadályozzák meg a műsorok rögzítését. A set-top box hiába lenne képes rögzíteni, ha a szerzői jog mindenek felett áll. Fél a médiaipar a digitális technológiától A digitális televíziózás legnagyobb vívmányai közé tartozik, hogy a DVR (Digital Video Recorder) készülékek egyidőben képesek rögzíteni és időeltolódással lejátszani ugyanazt az adást, illetve a tunerek számától függően akár több adást is rögzíthetenek egyszerre. Hazánkban most tartunk ott, hogy valós digitális átállásról beszélhetünk, míg az Egyesült Államokban már évek óta hódítanak a digitális HD-adások, és az ehhez kitalált felvevők, mint a TiVo is igen népszerűek. A felhasználók örömét viszont több komoly probléma is megzavarhatja, hiszen az egyik oldalról a hirdetők ijedtek meg attól, hogy a DVR készülékek képesek átugrani a reklámblokkokat, másrész a tartalom előállítóinak nincs ínyére, hogy FullHD filmjeiket tévéadásként lehetséges felvenni, ami szerintük a kalózkodást táplálhatja. A két probléma viszont jobban összefügg, mint gondolnánk. Az Egyesült Államokban az eddiginél is nagyobb figyelmet kaphat a digitális tévéadások rögzítésének és a reklámok átugrásának kérdése, ugyanis egy bírósági döntés áldását adta a hálózati DVR eszközökre. A New Yorki Fellebbviteli Bíróság egy hétfői döntése értelmében azok a digitális videorögzítők, melyek nem a felhasználás helyén, a set-top boxban működnek, hanem a szolgáltató saját szervertermeiben, nem sértik meg a szerzői jogi törvényeket azzal, hogy jogvédelem alatt álló műsorszámokat tárolnak és tesznek elérhetővé. A szerzői jogot védők nem adják fel Ez a döntés a New York Times szerint is egy komoly fordulópont a két éve húzódó jogi csatározásban, ami a Cablevision szolgáltató és a szerzői jogokat képviselő szervezetek között zajlik. A Cablevision jogot szeretett volna formálni arra, hogy a hálózatában már meglévő set-top boxokon keresztül hálózati DVR szolgáltatást ajánlhasson ügyfeleinek. Az ötlet viszont nagyon nem tetszett a tartalmakat előállító cégeknek, a tegnapi döntés viszont egy jelentős lökést adott a médiavállalatoknak, TV társaságoknak. Az úgynevezett Turner-per még 2006-ban kezdődött azzal, hogy a 20th Century Fox, a CBS, az ABC és az NBC azt állította, hogy a központi szerveren tárolt műsorok megsértik a szerzői jogi szabályozásokat, hiszen jogosulatlan másolatkészítésre és terjesztésre adnak lehetőséget. Az elsőfokú bíróság ennek a vádnak helyt is adott 2007 márciusában, de az USA ötödik legnagyobb kábeltelevíziós társasága fellebbezett és sikerült is kierőszakolni a bíróból a döntést, miszerint a technológia nem sérti közvetlenül a tartalom jogtulajdonosainak az érdekeit. Természetesen a médiacégek most azon törik a fejüket, hogy a Legfelsőbb Bíróságnál fellebbeznek, ami újabb évekkel hosszabbíthatja meg a történetet. A gyakorlatban a most született döntés nyomán pillanatok alatt több tízmillió háztartásba juthat el a digitális rögzítés lehetősége, gyakorlatilag minden lakásba, nappaliba, hálószobába, mindössze egy egyszerű szoftverfrissítéssel. A magyarországi helyzethez képest ez annyiban más, hogy míg nálunk még épp csak elkezdődött a digitális átállás, addig az USA-ban már gyakorlatilag befejeződött ez a folyamat. Amennyiben a döntést helyben hagyják, akkor minden olyan televízió, ami rendelkezik a megfelelő digitális tunerrel, megszűnik lineáris médiumnak lenni és alapjaiban forgathatja fel a tévés médiapiacot. Viszlát főműsoridő! A szkeptikusok jó ideje attól félnek, hogy a "prime time", azaz főműsoridő megszűnése és az utólag is indítható adások komoly galibát okoznak majd a reklámértékesítésben és a műsorstruktúra megtartásában. A versenyhelyzetet tekintve pedig a műholdas szolgáltatók kerülnek komoly hátrányba, hiszen a kábeles megoldás olcsón nyújtja majd mindenkinek a legnívósabb szolgáltatásokat, aláásva ezzel a TiVo által népszerűvé tett otthoni DVR prémium mivoltát. Sőt, mi több, az otthoni DVR-megoldásokkal szemben a szerelés, installáció nehézsége is eltűnik, illetve a merevlemezek hibájából adódó garanciális ügyfélproblémák is megszűnhetnek. Az érem másik oldala, hogy így rövidesen 60 százalék fölé (ennyi az összes digitális kábel-előfizetők aránya az USA-ban) emelkedhet a DVR-es háztartások aránya. Ugyan ez a megoldás gyakorlatilag aláaknázza a lineáris reklámblokk metodikát, de egyben ki is nyit egy új ajtót a hirdetők előtt. A szolgáltató képes dinamikusan hirdetéseket hozzárendelni a műsorokhoz, lehetővé válik a testreszabott hirdetések továbbítása, amik nem feltétlenül a műsorszünetekben kerülnek vetítésre (hisz a műsorok közti rés gyakorlatilag megszűnik), hanem akár a műsor elején kötelezően megnézendő blokk vagy a műsor közben beágyazott overlay vagy osztott kép megoldás hódíthat teret.
  • Kugler Judit: Az interaktív digitális televízió mint az oktatás lehetséges médiuma VILÁGOSSÁG 2004/2–3. 115 Hogyan hidalható át az edutainment és az „engaged learning” (valódi, alapos tanulás) közti szakadék? A tanulást támogató (humán és elektronikus) rendszerek hogyan segíthetnek abban, hogy az engaged learning integrálódjon a TV alapú tanulási környezetbe? http://www.epa.oszk.hu/01200/01273/00011/pdf/20040927081341.pdf Hogyan hidalható át az edutainment és az „engaged learning” (valódi, alapos tanulás) közti szakadék? A tanulást támogató (humán és elektronikus) rendszerek hogyan segíthetnek abban, hogy az engaged learning integrálódjon a TV alapú tanulási környezetbe? Umberto Eco: Már nem átlátszó a képernyő [254] 1. A Neotévé Hol volt, hol nem volt, Rómában vagy Milánóban, volt egyszer egy mindenkihez szóló Őstelevízió; miniszterek avatóbeszédeit közvetítette, s nagyon ügyelt arra, hogy a nézőkhöz csak ártalmatlan hírek jussanak el, még ha ezért hazudni kellett is olykor. Ma, amikor megszaporodtak a csatornák, magánadók létesültek és új elektronikai ördöngösségek születtek, a Neotelevízió korát éljük. Az Őstelevízióról össze lehetett volna állítani egy minilexikont: kik szerepeltek benne, milyen műsorokat sugárzott. Az újról, a Neotévéről nem lehetne, s nemcsak azért, mert szereplőinek és műsorainak száma végtelen, és senki sem képes fejben tartani és azonosítani őket, hanem azért sem, mert ugyanaz a szereplő különféle szerepeket játszik, aszerint hogy állami vagy magánképernyőn tűnik-e föl. A Neotévéről már tanulmányok is készültek (ilyen például a szórakoztató műsorokat értékelő friss felmérés, melyet a bolognai egyetem kutatócsoportja készített a parlamenti felügyelőbizottság részére). Az alábbiak nem ennek, s nem is a többi fontos vizsgálódásnak eredményeit kívánják összefoglalni, hanem végig akarják pásztázni azt a területet, amelyre ezek a munkák rávilágítottak. A Neotévének az a legfőbb jellemzője, hogy - szemben az Őstévé színleges vagy valóságos gyakorlatával - egyre kevesebbet beszél a külvilágról. A Neotévé önmagáról és a nézőkkel fennálló kapcsolatáról beszél. Nem fontos, mit mond és mit választ témául (hiszen a néző távvezérlővel a kezében maga dönti el, meddig hagyja beszélni, és mikor kapcsol át másik csatornára). Hogy az átkapcsolás hatalmának ne essen áldozatul, így szól a nézőhöz: "Itt vagyok, én vagyok, én és te egyek vagyunk." A leginformatívabb hír, amelyet a Neotévé közread, legyen szó a rakétákról vagy épp Stanci néniről, aki feldöntött egy hokedlit, így hangzik: "Hírül adom neked a csodát, hogy engem nézel; ha nem hiszed, járj utána, hívj fel ezen és ezen a telefonszámon." Oly sok kétely után végre egy bizonyosság: a Neotelevízió létezik. Nem ámítás, hisz garantáltan televíziós találmány.
  • A digitális médiumok pedagógiai – didaktikai szempontú értékelése A mobil telefon produkálja azt, amit ígér tulajdonosának: bárki, bárhol és bármikor hívhat és hívható. A távközlés, az informatika és a média iparágainak konvergenciája eredményeként kiformálódó új média radikálisan megv Kugler Alapján T-LEARNING A digitális televíziózás nyilvánvaló terjedése, valamint a tanulás és tudás korunkban jellemző felértékelődése miatt az ITV-fejlesztések fontos területe a t-learning lehetőségeinek kiaknázása. A t-learning az (egyelőre igen csekély) szakirodalomban a TV-n alapuló interaktív tanulás jelölésére elterjedt rövid kifejezés, legegyszerűbben meghatározva az ITV és az e-learning konvergenciáját takarja, az e-learning-et olyan értelemben tekintve, mint a számítógépes technológia felhasználása a képzési és oktatási folyamatok támogatására. Az alábbi táblázat összefoglalja, hogy miképpen járul hozzá a három különböző médium (a számítógép, a televízió és az ITV) a tanulás folyamatához: (LYTRAS et al. 2002 nyomán) LYTRAS, M. et al. 2002. Interactive Television and e-Learning Convergence: Examining the Potential of t-Learning . Előadás az ECEL (The European Conference on eLEARNING) konferencián, Brunel University, Uxbridge, UK. http://www.eltrun.aueb.gr/papers/tlearning.pdf KELEMEN Endre. Televízió az oktatásban, az Online Pedagógiai Lexikon szócikke . http://human.kando.hu/pedlex/lexicon/T2.xml/televizio_az_oktatasban.html Mobilhoz A konvergencia kapcsán azonban azonnal hangsúlyozni szükséges technológiai és szemléleti váltás kapcsán Benedek András megállapítását miszerint „A mobilkommunikációs eszközök által térben és időben diverzifikálódó informális és non-formális tanulás egyénenként jelentősen eltérő gyakorlata mindennapi tudásunk gazdagításához számottevően hozzájárul. E tudás szintézisének megteremtése izgalmas kérdéseket vet fel, különösen annálfogva, hogy az egyén ezen új típusú tudásának elismerése, pedagógiai értékelése a hagyományos eljárások alkalmazását egyre kevésbé teszi lehetővé.” [1] : [1] Benedek András: Mobil tanulás és az egész életen át megszerezhető tudás . In: A 21. század kommunikációja. Mobil információs társadalom. Budapest, MTA Filozófiai Kutatóintézete, 2005. pp. 29-37. URL: www.epa.oszk.hu /01200/01273/00041/ pdf /20071109200841.pdf ---------------------------------------------------------------------------------------------------------- Greksa: Előre szerkesztett vagy élő stream-ek, mobil telefonra gyártva

Tanul Newmedium Prezihu1 Tanul Newmedium Prezihu1 Presentation Transcript

  • Tanulás és az új médiumok Elektronikus tanulás elektronikus taneszközökkel Forgó Sándor Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézet Habilitációs előadás
  • Tartalom
    • Bevezető (médiapedagógia, IKT kompetencia…)
    • A reguláris oktatás médiumaitól az elektronikus tanulásig
    • Internetes társas szerveződési formák és az e-learning
    • A telekommunikáció és a mobilmédia pedagógiai kérdései
    • A médiakonvergencia és diverzifikáció
    • A modern tömegkommunikáció a digitális korban
    • A média és az oktatás kapcsolata a tartalommal
    • Az Új Médiumok és a tanulás
    • Pedagógiai konzekvenciák
  • Média- és a társadalmi kommunikáció Wilbur Schramm : Big media, little media: tools and technologies for instruction 1977 Új Média = Hálózati multimédiás, interaktív ( egyéni és közösségi cselekvési formákon alapuló) online/mobil megoldások 1870s – 1980s -> Mass media (Newspapers, broadcast) 1990s – -> Masses of media (Digital channels) 2000s – -> Me media (webBlogs, personal publishing) Source: Richard Bailey: New-media
  • 2. A hagyományos (reguláris) oktatás médiumaitól az elektronikus tanulásig e/b/t- learning
    • „ Álmom egy olyan iskola, ahol a reguláris oktatást időről időre megszakítják a véletlenszerű elemek.  […]
    • tehát amikor mindig ugyanaz ismétlődik,
    • hanem olyan, ahol a véletlennek igenis szerepe van, méghozzá gyakori módon, hetente vagy akár naponta is.”
    • Csermely Péter
  • Radikális változások
    • a tudásanyag hozzáférhetőségében,
    • a tudásanyag megbízhatóságában
    • és az ellenőrizhetőségében is.
    Tudásátadás tól a készségépítés ig
    • Új MÉDIA (digitális) hálózati kommunikáción alapuló multimédiás tartalmakat,
    • újszerű egyéni és közösségi cselekvési formák révén – ( Szakadát I.)
    • i nteraktív formában teszi elérhetővé.
    Sas István A „visszabeszélőgép”, avagy az üzenet Te vagy! befog-adó
  • A hagyományos tömeg- és telekommunikáció
    • Az előre szerkesztettség, a tömegesség, az egyoldalúság, a passzív befogadás
    • Szórt, diszperz
    • A közlés élő jellege, személyesség-intimitás, kétoldalúság és aktív részvétel jellemzi.
    • Ponttól - pontig
    W. Schramm A BESZÉD SZÖVŐNŐI
  • 3. Internetes társas szerveződések és az új típusú e-learning
    • • a web2.0 szerepét ismerte el,
    • • megváltoztatta internetes szokásainkat
    Az év embere -2007 PERSON OF THE YEAR – YOU. Az internetet a saját képére formáló, a tartalmat saját maga generáló felhasználó lett az év embere. A WEB1.0 ! világa 1989-2003
    • 1. Publikálás (blog, wiki)
    • 2. Megosztás (yuoTube)
    • 3. Kommunikáció (e-mail, SMS, IM: Skype, MSN)
    • 4. Közösségi háló (FaceBook)
    • 5. Virtuális világok
    • 6.Társasjátékok
    Túl az információkeresésen… - aktív részvétel Kritikus Tömeg - critical mass -, mint a részvétel szintje Mérei Ferenc: Szociometriai topológiái Társas médiatérkép
  • 4. A telekommunikáció és a mobilmédia pedagógiai kérdései
    • Az iskola formatív értékelési rendszer alapján működik
    • Fizikai (szerves) léten alapul
    • A PC- és internet-penetrció alacsony szintű és lassú
    • A tapasztalható társadalmi esélykülönbségeket fenntartja
    • Ellentétben a hálózati multimodálist kedvelőkkel
    • Az internet és a mobiltelefonok világa egyfajta szerves tanulási környezetté válik.
    • A mobiltelefon elterjedése széleskörűbb (IKT komp.)
    • Esélykülönbséget csökkentheti
  • 5. A konvergencia és diferzifikációró
    • Negroponte a Digitális létezés művében az alábbi módon fogalmazta meg:
    • „ Az egyes médiumok közötti határok elmosódnak, az eddig különálló médiumok összeolvadva, multimédia termékek formájában új entitást hoznak létre, s végül is győzedelmeskedik a konvergencia”.
    Szecskő:„ a digitalizáció olyan, mint egy földrengés: lökéshullámait szakmánk valamennyi területén érezni”, mindaz, amit a tömegkommunikációs elméletek elmondtak a médiáról, alighanem érvénytelenné válik, új magyarázó elveket kell keresni.
  • 6. A modern tömegkommunikáció a digitális korban
    • A tömegkommunikáció egyre inkább kétirányúvá válik. (ITV)
    • A médiumfajták keveredésének korszakát éljük, amikor hétköznapivá válik,
    • hogy az interneten hallgathatunk egy rádióműsort, vagy akár televíziózhatunk is.
    • A rendszer lényege a digitalizáció,
    • mely lehetővé teszi a tartalmak
    • platformfüggetlen közvetítését,
    • és ezzel elindítja
    • a konvergencia folyamatát.
  • Az interaktív televízió mint oktatási környezet
    • Általános jellemzők:
    • Széles körben hozzáférhető
    • A hagyományos analóg televíziózás egyirányú, így értelemszerűen nem képes visszacsatolást adni
    • Speciális jellemzők
    • Az ITV interakció révén egy lehetséges tanulási eszköz.
    • Képben gazdag (video-rich) tanulási tartalom, flexibilis hozzáféréssel
    • Megbízható könnyen használható , mint egy televízió
    • A televízió nagy fokú elfogadottsága már megteremtette az ITV potenciális piacát.
    • Használata nem bonyolultabb , mint a jelenlegi tévékészülékeké
    Filmfolyam helyett digitális katalógus Viszlát főműsoridő!
  • 7. Média, oktatás tartalom eL2.0 Bevásárlókosár Dramatizált hírek Animációs filmek
  • 8. Az Új Médiumok és a tanulás Mobil (cell, Handy) tanulás Video streaming, Mobiltartalom m-learning Személyi Számítógép + WEB e-learning Televízió Interaktív Televízió t-learning Teljesítmény-értékelés Rugalmasság Motiváció Tartalom
  • Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Dr. Forgó Sándor Eger, Eszterházy Károly Főiskola Médiainformatika Intézet. 2009.
    • http:// www.ektf.hu/~forgos
    • e-mail: [email_address]