1. A mágneses hangrögzítés
Oberlin Smith 1878-ban látogatást tett Menlo Parkban, mágneses hangrögzítésről Electrical
World 1888. számában: egy elektromágnes segítségével vasreszelékkel borított zsinórra
Az elhangzott szavakat (a hangot) alakítja egy telefonszerű készülék elektromos jellé, s rögzíti –
mágneses jel formájában
Valdemar Poulsen 1894-ben fedezte fel a mágneses rögzítés elvét – mint szerelő – a koppenhágai
Telegraph Company vállalatnál. 1898-ban szabadalmazta „telegraphone” néven az első működő
mágneses adatrögzítő készüléket.
elektronikus jelek rögzítésére ő még nem mágnesszalagot (acélhuzalt) használt, így nehézkes volt a
hang visszajátszása
A (mágnesezhető) drótot egy dob köré tekerte, és a felvevő/lejátszó fej egy csavarmeneten mozgott a
tetején. Poulsen (már telefonmérnökként) a koppenhágai telefontársaságnál kezdett kísérletezni, hogy
a mágnesességgel telefonos üzeneteket rögzíthessen.
1899-ben szabadalmat nyújtott be, és 1900-ban a párizsi világkiállításon bizonyította, hogy mindez
működőképes
A továbbfejlesztett modellekben, Poulsen és társa Peder O. Pedersen felfedezték az egyenáram
alkalmazását a felvevőfejnél, és a jobb hangminőség miatt acél-szalagot alkalmaztak.
A párizsi kiállításon Poulsen rögzítette Ferenc József császár hangját, (ma a dán Museum of Science
and Technology őrzi), így tehát ez a legrégebbi fennmaradt mágneses hangfelvétel.
A viaszhenger (a rivális Ediphone és diktafon-társaságok hordozója) olcsóbbnak és megbízhatóbbnak
bizonyult. A vállalat a Telegraphone gyártásával leállt 1924 után.
Poulsen, amikor a szabadalom lejárt, 1918-ban, Németországban erőfeszítéseket tett a jobb mágneses
hangrögzítésre. Azonban a huzalt és acélszalagot felváltotta az 1930-as években a
vékony műanyag szalag.
Dr. Fritz Pfleumer adta be 1928-ban Németországban mágneses por és papírszalag vagy film
alkalmazására vonatkozó szabadalmát.
1930-ban az Allgemeine Elektrizitatsgesellschaft [AEG] Berlin úgy döntött, hogy a fejlődés egy
Pfleumer-elven alapuló magnetofon lesz. Két év múlva megállapodás született az együttműködésről
a BASF és az AEG között. Az AEG a rendszerfejlesztő, a BASF a megfelelő hanghordozó
kifejlesztője: ez volt amágnesszalag. Ezen 1925 óta kísérleteztek, és 1934-ben a BASF szállította az
első 50000 métermágnesszalagot.
A szalag egy cellulózacetát-fólia hordozó anyagból állt, bevonva lakkozott mágneses vasoxid
pigmenttel (itt is a cellulózacetát a kötőanyag). Az 1935-ös berlini Rádió Vásáron mutatták be
a Magnetofont és amagnószalagot a nyilvánosságnak.
Az első nyilvános felvétel AEG magnetofon segítségével készült, 1936 november 19-én, a London
Philharmonic Orchestra hangversenyén, a BASF saját koncerttermében Sir Thomas Beecham
vezényletével. A vasoxid (Fe3O4) szalagot használni erre jobb volt, mint az eredetit, mert kémiailag
stabilabb és jobb volt a dinamikus tartománya (37 dB).
Megjegyzés: közepén a jobboldali fényképen a piros kör egy Neumann mikrofon jelentőségét mutatja,
hogy a kondenzátormikrofon egy hangfelvételnél mennyire fontos lehetet