Egely György - A Másodfajú Háború

778 views

Published on

Egely György - A Másodfajú Háború

Published in: Technology
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
778
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
45
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Egely György - A Másodfajú Háború

  1. 1. Egely György A másodfajú háború Századunk végén úgy tűnik, hogy néhány helyi konfliktust leszámítva, se meleg-, se hidegháborúkat nem vívunk többé. A kép valójában nem ilyen idilli, mert a hideg- és melegháborúk kárával, emberveszteségével azonos méretű és súlyú háború zajlik, amely azonban kevésbé látható, kevésbé észrevehető, ezért is nevezhetnénk “másodfajú” háborúnak. Három világméretű háború és egy nagyméretű, de “hideg” gazdasági háború után jutottunk arra a szintre, ahol elég világosan kirajzolódnak a másodfajú háború frontjai, céljai, hadviselői, fegyvernemei. Lapszámunk tördelése közben jutott tudomásunkra, hogy Egely György cikke a Mozgó Világban is megjelent. Ennek ellenére szerkesztőségünk úgy döntött, hogy másodközlésként is közreadjuk az írást. Az eset tanulságaként a legveszélyesebb összesküvésnek az látszik, hogy a tudomány és a tudományellenesség is ugyanazokban a struktúrákban gondolkozik, és sokszor hasonló stílust enged meg magának. A köztudat ugyan csak két világháborút ismer el, ám a múlt század elejénvívott napóleoni háborúk is világméretű háborúnak számítottak: többkontinensen is fegyveres konfliktusok robbantak ki, például Kanadában ésIndiában, és jól ismert Napóleon afrikai hadjárata is. Ez az Anglia ésFranciaország között vívott számozatlan világháború ugyancsak hosszú ideigtartott, nagy anyagi és emberáldozattal járt, jelentős volt a civilek, a polgárilakosok körében a veszteség, elsősorban az orosz hadjárat során. Ahogy fejlődött a háborúban alkalmazott technika, egyre több és egyresúlyosabb áldozatot követelt a hadviselés vagy annak következménye a polgárilakosságtól. Bár századunk első világháborúja idején a polgári lakosságot mégnézetei vagy származása miatt nem deportálták és nem irtották módszeresen (azörmény-török háborút kivéve), ám közvetett módon ebben a háborúban is igenmagas volt a polgári áldozatok száma: a legyengült emberek 1918-19-ben, azúgynevezett spanyolnátha idején millió számra pusztultak el. Kétségtelen, hanincs a háborús nélkülözés, akkor ez az újabb kb. 8-10 millióra becsült
  2. 2. halálozás nem következik be. Közismert, hogy a II. világháborúban a polgárilakosság már közvetlenül is jelentős anyagi és emberveszteséget szenvedett,elsősorban a bombázások, az utcai harcok és deportálások miatt. Századunkvégére a technika annyira “tökéletesedett”, annyira “javult” a hadviselésben,hogy már többen haltak meg a polgári lakosságból háborúk során, mint ahadviselő katonák közül. (Jó példa erre a vietnami háború.) A háborúk célja mindig az erőforrások birtoklása, bár gyakran vallási vagyideológiai okokra hivatkoznak a hadviselők. A háborúban az ellenségtőlterületeket, embereket, nyersanyagokat kell erővel megszerezni. A hidegháborúidején majdnem fegyveres vagy “flottapolitikával” is elérték ezt a célt. Ez apolitika is erőforrásokat von el a civil szférától, és emiatt is korábban lehetmeghalni. A háborúkban – s ez a közös bennük – mindig hamarabb pusztulnakel az emberek, az anyagi és a természeti értékek, mint azt természetes várhatóélettartamuk lehetővé tenné. Ez jellemző a napjainkban dúló, nagyáldozatokkal járó másodfajú háborúra is.A másodfajú háború céljai A másodfajú háború definíciója előtt hadd ismertessünk egy másodfajújelenséget példaként a fizikából. Az első fajú fázisátmeneteknek vagyhalmazállapot-változásoknak egyszerű a meghatározása: amikor egy adotthőmérsékleten megváltozik az anyagok halmazállapota, akkor elsőrendűfázisállapot-változásról vagy fázisátmenetről beszélünk. Ilyen például azolvadás, a párolgás, a forrás. Ezek a fázisátmenetek (amikor energiabevitelhatására mennyiségi és minőségi változások következnek be) nagyon jólláthatók, igen egyszerűen megfigyelhetők, szembeszökők. Példánknál maradva:a mai háborúk, fegyveres konfliktusok is igen szembeszökőek, jólészrevehetőek, sok híradásban szerepelnek, de nagyon sok pénz-, azazenergiaigénnyel. A másodrendű fázisátmenetek kevésbé láthatóak, külső energiabevitelt nemsokat igényelnek, ám méréssel ugyancsak kimutathatóak, és a gyakorlatbanugyanolyan fontosak, mint az elsőrendűek. Jó példa a másodfajú fázisátmenetrepéldául egyes anyagok ferromágneses tulajdonságainak megváltozása egykritikus hőmérsékleten. Ezen a kritikus hőmérsékleten (amit Curie-pontnakneveznek) az anyagok ferromágneses vagy ferroelektromos tulajdonságaidrasztikusan megváltoznak – megjelennek vagy eltűnnek –, attól függően, hogya hőmérséklet nő vagy csökken. Szabad szemmel ezek a változások nemláthatók, útmutatásukhoz külön műszerek, kísérletek szükségesek. Abiológiában is találhatunk ilyen másodfajú fázisátmeneteket, például bizonyosnövények még az előtt elpusztulnak vagy leállítják életfunkcióikat, mielőtt azelső fajú fázisátmenetek, azaz például a fagyás vagy a fehérjekicsapódás
  3. 3. bekövetkezne, de egyes fajoknál (pl. teknősöknél) van olyan kritikushőmérséklet, amelyek felett nőstények, az alatt hímek születnek. A másodfajú háború is igazi háború, abban az értelemben, hogyerőforrásokért folyik a küzdelem, tehát itt is nagyon nagy a tét és sok apusztulás. Ám az első fajú háborúval szemben nem fegyveres konfliktus (vagynyílt, jól látható gazdasági embargó, elszigetelés) zajlik. A másodfajúháborúban az információ, a tudományirányítás és a gazdaság lényegesterületeinek birtoklásáért folyik a küzdelem. Célja a minőségi előrelépés, azirányváltás engedélyezése vagy tiltása. Ahhoz, hogy ezt a küzdelmet jobbanmegérthessük, néhány frontot föl kell sorolni, ahol az átlagember számára aligvagy egyáltalán nem észrevehetően folynak a harcok. A másodfajú háborúnakpontosan az a lényege, hogy a küzdelem nem szembeszökő, ugyanúgy, mint amágneseknél a másodfajú fázisátmenet. Három olyan területet, frontot érdemes említeni, ahol igen erős a másodfajúháború, s ahol a tétek nagyok: ez az energetika, a medicina és az anomáliákterülete.Az energiaháború Életünk (és halálunk) sok vonatkozásban függ a felhasznált energiaforrásoktól.Kevesen tudják, hogy a ma használt energiafajták között is igen komoly versenyzajlik – gondoljunk csak a kőolaj- és a szénkitermelők harcára (mely azutóbbiak vereségével fejeződött be), de hasonló küzdelem folyik a kőolaj és azatomenergia között is. Mondhatnánk azt, hogy ez pusztán az üzleti életbenszokásos konkurenciaharc, s ebben van igazság. A másodfajú háború viszontteljes erővel dúl az energiatermelés egy másik frontján, ami gyakran a szakértőkszámára sem ismert, csak a változásokat sürgető maroknyi embernek van rólainformációja. Ez a front félig-meddig sajnos még ma is a legendák területe, igenkevés a pontosan ellenőrizhető, megbízható információ – de ez minden háborúszükségszerű következménye. Létezik a természetben egy ma már kísérletileg is kimutatható közeg, a fizikaivákuum, amelynek egészen érdekes tulajdonságai vannak. Ha egy lezártedényből eltávolítjuk az összes anyagot, és az edényt a lehető legalacsonyabbhőmérsékletre hűtjük, úgy gondoljuk, hogy ott már igazán nincs semmi. Atechnika részéről ez maga a tökéletes vákuum, ám a fizika számára enneknagyon érdekes és fontos tulajdonságai vannak. Ez a vákuum igen nagyenergiasűrűségű elektromágneses sugárzás. Ez nem túlzás – a számítások aztmutatják, hogy egyetlen köbcentiméter térfogatban annyi energia van, amennyitha anyaggá átalakítanánk, akkor akár több tejútrendszer jöhetne létre. Abecslések szerint egy köbcentiméter vákuumnak az energiatartalma kb. 1094 gtömeggel egyenértékű. Vannak, akik ezt az értéket néhány nagyságrenddel
  4. 4. alacsonyabbra teszik, ám a lényegen ez sem változtat. Rangos fizikaifolyóiratokban évente több száz cikk jelenik meg a vákuum elméleti és kísérletitulajdonságairól. Max Planck, a kvantummechanika első úttörője volt, aki a vákuumenergialétét elméletileg megalapozta, de sok más fizikushoz hasonlóan nem avákuumenergia technikai felhasználásával törődött, inkább az alapvető fizikaitulajdonságait vizsgálta. Kísérletileg először a Philips gyár fizikaikutatóintézetének egykori igazgatója, Hendrik Casimir elmélete nyománsikerült igazolni a vákuumenergia létét. A róla elnevezett Casimir effektustazóta mások is kimérték, és több mint száz cikk született ebben a témában.Napjainkban Harold Puthoff bizonyította be, hogy ez a vákuumenergia agyakorlatban is kinyerhető, semmilyen fizikai törvénnyel nem ellenkezik amegcsapolása. Úgy gondolnánk, hogy ez a téma jelentős figyelmet kelt, hiszena vákuumenergia mindenütt hatalmas mennyiségben állandóan rendelkezésreáll, kifogyhatatlan és környezetszennyezés-mentes energiaforrás. Az elméletikutatók munkáját azonban inkább csak fanyalgás és csönd fogadja. Történik-evalami a gyakorlati felhasználás terén? Töredékes információk maradtak fennarról, hogy a századforduló legfontosabb feltalálója – a szerb származásúNikola Tesla – építette az első olyan szerkezetet, amely minden valószínűségszerint erre az energiaforrásra alapozta működését. A Tesla-féle autó egykülönleges vákuumcsőből nyerte az energiát (elektromos energia formájában),amit aztán egy váltóáramú motor meghajtására használt föl. A prototípust egyPierce Arrow nevű, a maga idejében ismert luxusautóba építette be. A gyárazonban, amely addig jól prosperált, hirtelen valamilyen okból tönkrement,felszámolták. A cég tulajdonában maradt a Tesla-féle energiakivételi, kicsatolásimegoldás. Néhány évvel később egy amerikai feltaláló, Henry Moray építettegy olyan készüléket, amely kb. 15 kW energiát adott le folyamatosan,melegedés nélkül egy közepes méretű fadobozból, amiben szintén különlegesvákuumcsövek voltak. Moray készülékét legalább tizenöt éven keresztülfejlesztette, és nagyon sok ember látta, rengeteg tanúsítvány, fénykép maradtfenn működéséről. A helyi elektromos társaság vette meg végül a készüléket,majd összetörték. Utána mindig történt valami, ami megakadályozta, hogyMoray újra megépíthesse, és természetesen a szabadalmi hivatal is elutasítottabeadványát, mondván, hogy ilyen készülék eleve nem működhet. A 30-as évekfizikusai nem foglalkoztak komolyan a vákuumenergia mibenlétével,tulajdonságaival, amikor pedig valaki előállt egy gyakorlati megoldással –aminek persze az elméleti hátterét nem tudta kellően tisztázni –,értelemszerűen csalónak kiáltották ki. A szabadalmi hivatalnokoktermészetesen a fizikára hivatkozva eleve lehetetlenné nyilvánították ezeket akészülékeket, megoldásokat. Sőt, a “hivatalos” források még a lehetőségét is kizárják az ilyen szerkezetekelkészítésének. Hasonló történetek zajlottak le az osztrák Victor Schaubergerrel
  5. 5. és a német Hans Collerrel is. Mára már csak információtöredékek maradtakmeg ezen és hasonló berendezésekről, a feltalálók legtöbbször nyomtalanuleltűntek, vagy ha életben maradtak, olyan “pechsorozat” vette kezdetét, amibőlsoha életükben nem tudtak többé kikeveredni. Láthatjuk, hogy ezt a háborút a front két oldalán kevés ember vívja, de nagytétekért folyik. A fő vesztes az átlagpolgár, ugyanúgy, mint az első fajúháborúban – akinek a sorsáról döntenek ezekben a küzdelmekben. Errőlazonban sajnos soha semmit nem tud meg – ez az információs monopolhelyzeta másodfajú háború egyik jellemzője. Egy ilyen – a feltételezések szerint olcsó, szennyezés-mentes és bárki számárahozzáférhető – energiaforrás természetesen nemcsak a technika, a tudomány,hanem a gazdagság és emiatt a politika térképét is jelentős mértékben átrajzoltavolna. Az első fajú háborúk, melyeket főleg erőforrásokért vívtak, jó páresetben szükségtelenekké váltak volna, és így nemcsak hadiipari ágazatok,hanem hadseregek, tisztek és tábornokok maradtak volna munka és feladatnélkül. Legtöbbet az átlagpolgár nyerhetett volna az ügyön, hiszen nemcsaklakásának fűtése, közlekedése és élelmiszerének ára lett volna olcsóbb, hanemélete is biztonságosabb, egészségesebb lehetett volna a háborúk nélkül. Áminformációk hiányában a kisember, az átlagember nem tudhat arról, milyenlényeges dolgoktól esik el, nem szólhat bele a küzdelembe. Anomáliaként, rendellenességként már a 30-as években felbukkant ilyenjelenség, amit ma már nagy pontossággal ki is tudnak mérni: ha például nagyteljesítményű ultrahangforrással gerjesztik a vizet, akkor piciny buborékokbólakár 100 milliárdszor annyi energia jöhet ki, mint amennyit bejuttatnak. Ez mamár többszörösen megerősített mérési eredmény (szonolumineszcencia névenismerik), és sejthető a nemrég meghalt, Nobel-díjas Julian Schwingermunkássága nyomán, hogy a vákuumenergia megcsapolása, kicsatolása felelősa jelenségért. Mára eljutottunk odáig, hogy néhány helyen szabad foglalkozni avákuumenergia elvi, elméleti és gyakorlatban nem használhatótulajdonságaival, de a technikailag is hasznosítható kutatási irányvonalakkizárólag magán-erőfeszítések következtében jönnek létre. Ezekkel csak az aprobléma, hogy a feltalálók – ha sok küzdelem után megkapják is aszabadalmukat – nyomtalanul eltűnnek, és a know-how hiányában nem lehetmegépíteni a berendezéseket. Erre a sorsra jutott például William Hyde, akineknemrég megadott szabadalma és ismerőseinek tanúsága szerint szerkezeténekkb. 1000 százalékos hatásfoka volt, ám mind ő, mind a szerkezete eltűnt.Fejlett-e a technika? A témában járatlan ember úgy gondolja, hogy mivel kutatók száz- ésszázezrei dolgoznak a fizika és a technika sok területén, biztosan rábukkantak
  6. 6. volna ezekre az effektusokra, ha mindaz igaz, amit az előzőekbenolvashattunk. Az, ami népszerűsítő cikkekből vagy a médiumokból eljut aköztudatba, valahogy azt az érzést sugallja számunkra, hogy technikailagrendkívül fejlettek vagyunk. Ennek megítélése viszonyítás kérdése. Ha a százévvel ezelőtti állapotokhoz viszonyítjuk mai fejlettségünket, azt kell mondjuk,valóban léptünk előre. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ez az előrelépés aszámítástechnika és a biokémia kivételével inkább technológiai, mint elvi, s akutatók többsége a régi elveket használva dolgozik, nem az újdonságokfrontján. A ma használatos eszközeink nagy részének elméleti és technológiaialapjait ugyanis a múlt század végén vagy a századforduló idején rakták le. Amai rádió, tévé vagy telefon is nagyjából azonos fizikai törvényekkel működik,mint amelyeket már a századforduló idején ismertünk. Az energiaellátórendszerek, az autó és a repülőgép is az akkor lefektetett elveknek megfelelőenműködik, csak ma az intenzív technológiai fejlesztésnek köszönhetően jobb,mint régen. Az igazán fontos, minőségi előrelépést jelentő, a Tesla útját követőtértechnológiai eszközök fejlesztését azonban érthető okokból sem a tudomány,sem a gazdaságvezetői nem támogatták. Az energiatermeléssel járó környezetikárokat viszont a fejlődés szükségszerű, kiküszöbölhetetlen következményekéntállítják be. Más oldalról is nézhetjük technológiánk fejlődését, fejlesztési irányait. Hamég mindig úgy gondolnánk, hogy igen fejlett a technikai civilizációnk,érdemes egy pillantást vetni a természetre, ha nem is a csúcsán levő emberi-e,hanem csak az evolúciós létra közepén álló rovarokra. A rovarok ugyanis olyanszerkezeti anyagokat is “használnak”, melyek a technikai civilizáció számáramég ma is elérhetetlen álmot jelentenek. A bogarakat beborító kitinszakítószilárdsága és sűrűsége jobb, mint a kereskedelemben beszerezhetőminőségi ötvözött acéloké, a vékony pókháló szilárdsági és mechanikaitulajdonságai is messze meghaladják a mai technika lehetőségeit. A vékonypókfonál ugyanis vizes oldatból készül, helyi anyagokból, tengelye menténtetszőleges mértékben sodorható, akár évekig is forgathatjuk, mégsem fogelszakadni. Nem így az acéldrót, amit néhány száz forgatás után anyírófeszültség egész biztosan elszakít. Igazi szerénységre adhat okot, hapéldául a muslicák idegrendszerét tanulmányozzuk, ez ugyanisháromdimenziós tájékozódást tesz lehetővé, amire ma még a legmodernebbkatonai számítógépek sem képesek, hiszen kétdimenziós térben tudnak csaktájékozódni. Ha hozzátesszük azt is, hogy ezek a kis biológiai “szerkezetek”önreprodukálóak, önjavítóak, helyi anyagokból építik fel önmagukat, akkorsemmi okunk sincs önelégültségre. Látható, hogy a természet által produkáltlehetőségekhez képest technikai színvonalunk rendkívül alacsony. Akkor miértzárnánk ki, hogy erről az alacsony színvonalról jelentős mértékben továbblehet lépni?
  7. 7. A rákháború Az átlagember számára szintén fontos és érdekeit sértő, alig látható háborúfolyik a gyógyászat, a medicina területén. Ennek egyes területei több-kevesebbnyilvánosságot kapnak – ilyen a dohányzással vagy az egészségtelen ételekkelés élvezeti cikkekkel kapcsolatos háborúskodás. Ma még kevesen mernekszembeszállni a dohánygyárak, a cukrozott üdítőitalok, vagy a zsírosgyorsétkezde-láncok üzemeltetőivel – gazdasági hatalmuk olyan jelentős. Atömegkommunikációban sem igen lehet velük ujjat húzni, hiszen a médiumokjelentős mértékben tőlük függenek a hirdetési jövedelmek miatt. Sajtószabadságpersze létezik, de ugyan melyik újság merné egy dohányreklám mellett egydohányos ember tüdejét is megmutatni? Ez a front azonban legalább kaphatottmár némi kis nyilvánosságot; az átlagember elvileg tudhat arról, hogy mitörténik, ha ezekkel a káros élvezeti szerekkel él. Arról is tudhat, hogy például,a g yo r s é t t e r m e k b e n e l f o g ya s z t o t t z s í r o s , e g é s z s é g t e l e n é t e l e kérelmeszesedéshez és emiatt keringési panaszokhoz, betegségekhezvezethetnek, amelyek a világon vezető haláloknak számítanak. Keveset tud azonban arról, hogy a “második számú gyilkos”, a daganatosbetegségek gyógyításában nem kaphatja meg a már ma is rendelkezésre álló ésviszonylag olcsó, mellékhatásokkal alig járó kezeléseket. Nem véletlen, hogy azemberek félnek a daganatos betegségektől, hiszen a mai terápiák túlélési arányarendkívül rossz, és a most elterjedten alkalmazott kemoterápia és sugárkezelés,amellett, hogy drága, igen kínzó, fájdalmas melléktünetekkel s az életminőségjelentős lerontásával jár. A helyzet különösen visszás Magyarországon, aholszemélyenként relatíve a legtöbbet fizetjük az orvosi ellátásért, ám arányaiban avilágon a legtöbb daganatos megbetegedés nálunk fordul elő. Jelentős javulástlehetne elérni és mindezt jóval alacsonyabb áron, ha a már most rendelkezésreálló szereket, eljárásokat széles körben használhatnánk. Ezek elterjesztéseazonban a másodfajú háború jellegének megfelelően komoly érdekekbeütközik a “hivatalos” tudomány és jelen esetben a gyógyszergyártók részéről.Az általánosan elterjedt kemoterápiás és sugárkezelési szerek ugyanis komolyhasznot hoznak a gyártóknak. Tudják ugyan, hogy ezek igen kevés eredménnyeljárnak – a halálozási statisztikák ezt egyértelműen mutatják –, ám ez semriasztja vissza őket, hiszen újabb gyógyszereket lehet felhasználni, például akínzó melléktünetek korlátozására. Röviden érdemes megemlíteni azokat a lehetőségeket, amelyek a maieljárásoknál olcsóbban és hatékonyabban vehetnék fel a második fő halálokelleni küzdelmet. Ezekre közösen az a jellemző, hogy jobban “megértették” adaganatfejlődés okait, mint a most használt terápiák, és a kiváltó okokatkívánják megszüntetni, a káros-kóros folyamatokat próbálják visszafordítani. Ajelenleg használatos “gyógyítási” módszerek ugyanis nem ezt a logikát követik:
  8. 8. egyszerűen csak kiirtandó ellenségnek tekintik a kóros daganatot, nemfoglalkoznak különösebben a kiváltó okokkal. A pusztítás módszere pedig asebészkés, a méreg vagy a sugárzás, amelyek természetesen az ép szöveteket iskárosítják, az életminőséget rontják. Tekintve, hogy nem lehet pontosan“címezni” a pusztítást, a szervezet ellenállóképessége, immunrendszere ismegsínyli ezt a gyógyítási módszert. Ezzel szemben az alternatív gyógymódok abetegség okát is megértve a szervezet ellenállóképességét, immunrendszerétjavítják. Ezek a jobb kémiai terápiák általában nyomelem- ésenzimkészítményeket használnak, természetes anyagokkal végzik améregtelenítő folyamatokat. Így a szervezet saját ellenállóképességét, védekezőrendszerét erősítik meg, ezzel igyekeznek visszafordítani a rákos daganatképzőfolyamatot. A beteg környezete, szokásai is nagyban befolyásolják adaganatképződés lefolyását. Ha nyomelemekben, vitaminokban, enzimekbengazdagabb táplálékhoz jut, akkor mindazon enzimek rendelkezésre állnak aszervezetében, amelyek a helyes fehérjeszintézishez szükségesek, ezekhiányában azonban egy kóros burjánzó folyamat indulhat el. Érdemes megjegyezni, hogy a mai környezetszennyező, “kéményes”energetika itt is érezteti a hatását – a hőerőművekből, járművekből a levegőbejutó légszennyezés ugyanis elsavasítja a talajt, emiatt az elfogyasztottnövényekbe kevesebb jut a szükséges nyomelemekből (ugyanakkor tüdőnkbe isjut bőven rákkeltő anyag). Ilyen nyomelem-készítmények ugyan már máshol ismegjelentek, de a legjobbakat magyar kutatók fejlesztették ki, “házi”körülmények között, s csak a hivatalokkal szemben vívott sokéves harc utánjuthattak el az emberekhez (Béres-csepp, Humet-R). További mellékhatásmentes lehetőség, ha a táplálékunkban előforduló vízbőlkivesszük a deutériumot, melynek mérgező hatását a 30-as évek óta ismerik. Adeutériummentes víz szintén eredményesen alkalmazható többféle daganatosbetegség gyógyítására, de a megelőzésre is. Itt is jelentős eredményeket ért elegy magyar kutató. Az igen drága és káros mellékhatásokkal járó sugárterápia helyett nagyon jóhatékonyságú az ún. hipertermia, ami azon a hatáson alapul, hogy adaganatsejtek érzékenyebbek a magas hőmérsékletre, mint az ép sejtek. Egymagyar kutató által tökéletesített eljárás segítségével igen eredményesengyógyítják a német daganatos betegeket. Itthon még sok akadályt kell legyőzniahhoz, hogy ez a hatékony és olcsó módszer eljuthasson a magyar betegekhezis. Hosszú ideig úgy gondolták (“hivatalosan” talán még ma is), hogy adaganatos betegségek nem köthetők az ember pszichéjéhez. Az eddig elvégzettvizsgálatok az ellenkezőjét bizonyítják, azaz azt, hogy bizonyos mértékbenlelki okok is kiválthatják, elősegíthetik a daganatos megbetegedéseket, ha nemis közvetlen, de közvetett módon. Kimutatható, hogy tartós stressz, félelem,szorongás, depresszió esetén gyengül az emberek immunreakciója, ez viszont
  9. 9. nagyobb esélyt ad a daganatos megbetegedéseknek is. Ezért a betegség elleniküzdelem egyik hasznos fegyvere lehetne a pszichológiai kezelés is – erre azolcsó védekezési módszerre nálunk részben azért nincs lehetőség, mert adrága, ugyanakkor rutinszerűen használt gyógyszeres kezelés elvonja arendelkezésre álló erőforrásokat. Nem lehet azt mondani, hogy a gyógyítás frontja nem háború, hiszen ha egyolyan kis országban, mint Magyarország, évente kb. harmincezer ember halmeg daganatos betegségekben (s a tendencia egyre romlik), akkor látszik, hogyitt is emberek pusztulnak el hamarabb, mint ameddig élhetnének – ugyanúgy,mint az első fajú háborúban. A gyógyszeripar és a “hivatalos” tudomány – mintaz energiatermelésnél – azt hirdeti, hogy nincs más kezelési alternatíva; csak adrága sugárkezelés és kemoterápia a megoldás. A megelőzésre, az alternatív,szelíd gyógymódokra alig vagy egyáltalán nem jut az adófizetők pénzéből, s apolgárok itt sem szólhatnak bele saját sorsukba. Pénzük a drága ésbizonyítottan gyenge hatékonyságú vagy hatástalan kezelésekre folyik el. Az energetika után a gyógyszer-vegyipar és a gyógyászat a legnagyobbüzletág a világon, s a mai szabályok egyértelműen az óriáscégeknekkedveznek, amelyek nem érdekeltek a változásban.Anomáliák Végül nagyon röviden tekintsük át, hogy a tudomány harmadik frontjánhogyan folyik (főleg az információ-blokkolás szintjén) a háború. Ezen a frontonma még nem lehet szó olyan nagy gazdasági tétekről, mint az előző kétesetben, ám potenciálisan itt is nagy gazdasági károk keletkeznek, a fejlődésgátjai, akadályai itt is jelentősek, s ma még nem számszerűsíthető károkkaljárnak. Az anomáliák igen nagy csoportját a biológiában lehet megfigyelni.Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen az “élet technológiája” jóval fejlettebb,mint a mai ipar technológiája. A történelem sajnos sokszor ismétli hibáit, hiszenannak idején például Galvani kísérleteit kortársai nevetségesnek tartották,állandóan gúnyolták, csak jóval később értették meg, hogy mi a békacombrángatásának a következménye – az elektromos energia előállításának egyikigen fontos lehetőségét mutatta ez az út. Ma is hasonlóan vélekednek akkor, amikor például parajelenségekről,telepátia-kutatásról van szó. Csak kevesen tudják – hiszen ez a másodfajúháború lényege –, hogy a volt Szovjetunióban az elmúlt húsz évben komolyerőfeszítéseket tettek olyan berendezések kifejlesztésére, melyek nagytávolságról, igen kis energiával, mindenféle látható mellékhatás nélkülbefolyásolják az emberek tudatállapotát, pillanatnyi egészségét. Ezek akísérletek sikeresek voltak, s nagyjából ugyanazt a hatást használták föl, amitma telepátiának nevezünk, ám ennek technikai, fizikai megalapozását iselvégezték.
  10. 10. Ezek a kutatások vezettek részben az ún. torziós tér elméleténekmegalapozásához, és olyan új technikai lehetőséget eredményeztek, melyek agyakorlatban is felhasználhatók. Úgy tűnik, hogy ez talán a legősibbtechnológia, hiszen a kísérletek azt mutatják, hogy például a piramisokkörnyezetében is megjelennek a torziós effektusok. Fizikai, biológiai, kémiaifolyamatokat befolyásolnak ezek a szabályos alakzatok. A most lassan-lassannyilvánosságra kerülő eredmények mutatják, hogy a torziós tereketeredményesen lehetne felhasználni a kommunikációban, rugalmasabb éskorrózióállóbb fémek előállításában (drága ötvöző anyagok felhasználásanélkül), de az ásványkincsek felkutatásában s olcsóbban használhatók, mint amai eljárások. Mindezek az eredmények a (nálunk hivatalosan ma isáltudománynak tartott) parajelenségek kutatásából indultak ki, de biológiai ésgazdasági jelentőségük miatt hosszú ideig haditechnikai kutatásként, titokbanfolyt ez a munka. Ha majd ezek az eredmények is elterjedhetnek, erősenátrajzolhatják a jelenlegi tudomány és technológia térképét.A gondolkodók felelőssége Vajon nem túlzás-e háborúnak minősíteni a fenti eseteket, nem tévedés ez?Hiszen a tudományban is előfordultak már tévedések, csupa jó szándék mellett.Semmelweis Ignác például a szülő nők halálozási statisztikájából vette észre,hogy drasztikusan csökkent a végzetes esetek száma, amikor ő hetekreVelencébe utazott, s nem vizsgálta az anyákat. Mire rájött, hogy az ő kezeközvetíti a fertőzést, addigra majdnem kétezer nő halt meg szepszisben. Amindenki által tisztelt Marie Curie erején felüli szervező és propagandamunkátvégzett, hogy pénzt szerezzen nagy mennyiségű rádium előállítására. Arádiummal aztán tüdőbajos, szegény sorsú gyerekeket sugároztak be úgyvélvén, ez gyógyítja őket. Mindkét esetben egy jó szándékú tévedés néhányezer ember halálát okozta, s amint felismerték a tévedést, tanultak belőle – hatalán kicsit későn is. A másodfajú háború esetében azonban nem ez a helyzet. A fizikai vákuumtulajdonságai ismertek, évtizedek óta vannak információk a gazdaságijelentőségéről, s megadott szabadalmak is vannak. Az is jól ismert tény, hogyévente millió számra halnak meg emberek daganatos betegségekben, s az is,hogy léteznek a mai kezeléseknél jobb megoldások is. A helyzetre jellemző egynémet klinika igazgatójának szomorúan igaz mondata: “A rákban sokanmeghalnak, de még többen élnek belőle.” Ez a mondat jól jellemzi a másodfajú háború helyzetét, rámutat lényegére. Atudomány vezetői hatalmukat, befolyásukat felhasználva harcolnak, de nem atudományban szükségszerű érvek és pártatlan mérések, megfigyelések alapján.Ezeken a neuralgikus pontokon nincs érv és nincs vita, a vezetők tekintélyelv
  11. 11. alapján egyszerűen “áltudomány”-nak nyilvánítják vagy elhallgatják azokat afontos kérdéseket, melyekről ez a cikk szól. Így nagy anyagi és emberáldozattaljáró háborút viselnek az adófizető polgárok pénzén, a polgárok ellen. Azt, hogy milyen könnyű az “áltudományok” közé bekerülni, jól illusztrálja aFöldön kívüli élet kérdése. A naprendszeren kívül nemrég megtalált két újbolygó ismét ráirányította a figyelmet erre a kérdésre. Elvileg eddig is ismertvolt, hogy a csillagok nagy részének lehetnek bolygói, és a biológiában nemtudunk olyan kizáró okot találni, amely azt mondaná, hogy azonoskörülmények esetén máshol nem alakulhatnak ki hasonló szerves molekulák, sazokban a miénkhez hasonló élet. Az eddigiekből pedig sejthető, hogy a mitechnikai szintünk nem maga a tökély, ennél jóval fejlettebb is létrehozható. Atudomány mai állása szerint elvileg nem zárható ki nálunk fejlettebb technikaicivilizáció léte. A megcsapolható vákuumenergia léte lehetővé teszi a nagy távolságokra valóutazást, ami rakétákkal valóban megoldhatatlan. A hivatalos akadémiaiálláspont viszont az, hogy a kérdésben “nincs mit tanulmányozni. A másodfajú háborúról kevesen tudnak az értelmiség körében. A humánszféra művelőinek tájékozatlansága ijesztő, de érthető. A politológusok,történészek, közgazdák, szociológusok egyszerűen nem férnek hozzá ezekhezaz eredményekhez, nincs róluk tudomásuk. A félelmetes inkább areáltudományok művelőinek, vezetőinek viselkedése. Az ő felelősségük lennetisztességesen, előítélet-mentesen utánanézni a fenti témáknak. Atermészettudomány mai morálja azonban sokszor elképesztően alacsony:hiszen még sehol senkit sem vontak felelősségre konkrét kutatási irányokbetiltásáért. Magyarországon például így a legkisebb büntetés nélkül meglehetett tiltani a szociológia, a kibernetika, a hipnózis vagy éppen azakupunktúra kutatását, ám a ma már tévedésnek számító tudományosszocializmus kutatása ellen sosem tiltakozott a tudományos élet vezető gárdája. A másodfajú háború léte elsősorban a természettudomány mély vezetésiválságának következménye. Sok párhuzamos vonást fedezhetünk fel a katolikusegyház középkori (valamint a kommunista pártok huszadik századi) vezetésiválsága és a mai természettudomány válsága között. Akkor az egyház éselöregedett felső vezetése nem a hétköznapi emberhez szólt (hiszen latinulmisézett), és a felső vezetés életvitele, morálja, szokásai drasztikusan eltépteknemcsak attól, amit a köznép elvárt tőle, hanem az alsópapság életvitelétől is.A tiltakozó hangok, eltérő nézetek elhallgattatására hivatott inkvizíció ekkormondvacsinált ügyekkel, rafinált kínzásokkal százezer számra irtotta azembereket, amit igen messze volt azoktól az eredeti ideáktól, amelyekről anégy evangéliumban lehet olvasni. A mai természettudomány vezetői is messze eltávolodtak a hétköznapiembertől, életének jobbá tételétől, hiszen például 22 milliárd dollárt adtak ki a
  12. 12. “csillagháborús” terv kutatására (minden kézzel fogható eredmény nélkül),ugyanakkor minden alkalmat megragadnak arra, hogy a fentiekben leírt,egyébként nagyon olcsó kutatási irányokat csíráiban elfojtsák. Azon nem lehetcsodálkozni, hogy az ipari cégek nem támogatják a drasztikus struktúraváltást –nekik nem érdekük a jól menő olaj- vagy gyógyszerüzlet feladása. A tudományvezetése (amely viszont a polgárok adójából él) morálisan is felelős azért, mertnem az átlagemberért, hanem ellene dolgozik. Az átlagpolgár ma márösztönösen is érzi ezt a bajt. Nemrég készült az Egyesült Államokban egy felmérés, ahol megvizsgálták,hogy az emberek mennyire bíznak a vezető politikusokban, atörvényhozókban, a szabad sajtóban, a nagy cégekben, az egyetemekben és azorvostudományban. Az 1966-tól kezdve kb. tízévenként megismételt vizsgálategyértelműen azt mutatja, hogy drasztikusan csökken az emberek bizalma afenti intézményekben. Míg 1966-ban az emberek 70 százaléka bízott azorvostudomány jóindulatában, eredményeiben, ma már csak 23 százalékukérez így. A szabad egyetemi kutatások célszerűségében és sikerében 1966-ban61 százalék bízott, ma csak 25. A nagy cégeknek az átlagembert segítőtevékenységében 1966-ban 55 százalék hitt, ma csak 19. A médiumokbanakkor 29 százalék bízott (ami nem jó eredmény), most már csak 13. Akormányzatba vetett akkori 41 százalékos bizalom mára 12 százalékracsökkent, míg 1966-ban 42 százalék bízott a törvényhozók előrelátásában ésbölcsességében, ma már csak 8 százalék. Mindez úgy történt, hogy az átlagember a cikkünkben szereplő témákrólegyáltalán nem is tud. Vajon milyen lenne a statisztika eredménye, ha tudnamindezekről? A demokrácia – a többségjoga, hogy beleszólhasson az életétérintő legfontosabb dolgokba, a közteherviselés fejében. Így lenne tisztességesez a tudomány területén is, de ezeknél a fontos, ám a nyilvánosság számáragyakorlatilag nem látható dolgoknál mindez ma még elképzelhetetlen – mertháború folyik, egy másodfajú háború. Hosszú ideig úgy gondolták az emberek,hogy a tudomány és a technika majd megoldja a kérdéseket, s egy sokkal jobbjövőt segít, de mára már érzik, hogy ez a tudomány, ez technika nem fogjamegoldani a kérdéseket, így drasztikusan más fejlődési irányzatokat kellkeresnünk. Ez az iránytévesztés ma már sok területen látszik. Ilyen például az energetikaikörnyezetszennyezés miatti klímaváltozás, más néven a melegházhatás. Máraegyértelműen kiderült, hogy melegszik a Föld klímája, 1995 minden időklegmelegebb éve volt. Ez is a másodfajú háború következménye, hiszen ha a20-as évektől kezdve lehetővé vált volna a vákuumenergia felhasználása, manem tartanánk itt. Ma azonban inkább eltűrik a kis olajdiktátorok sorát, Közép-Afrika, Argentína, Ausztrália és Közép-Európa kiszáradását, az évek óta tartóaszályt, a talaj elsavasodását, csak ne kelljen változtatni a jelenlegienergiatermelési technológiákon. Ma még a politikában csak úgy jelentkezik ez
  13. 13. a hatás, hogy a kiszáradt Anatóliából elvándorló és a nagyvárosokba kerülőföldművesek egy radikális iszlám pártra szavaznak. Most még csak néhány százember hal meg Chicagóban nyáron hőgutában vagy télen fagyhalálkövetkeztében, hiszen a klímaváltozás egyik sajátsága, hogy egyreszélsőségesebb hőmérséklet-, csapadék- és szélerősség-értékek fordulnak elő.Először a biztosítótársaságok fognak tönkremenni a keletkező nagy károk miatt,ám úgy néz ki, hogy ezekkel a gondokkal most még csak ők törődnek. Ugyanolyan hatása van azonban hosszú távon a drága daganatos gyógyításimódszereknek is, hiszen ezek is erősen megterhelik a társadalombiztosításiköltségeket, emiatt kevesebb jut más betegségek kezelésére, vagy akárnyugdíjra. A drága üzemanyag és energiaellátás, sok család teljes tartalékátelviszi, művelődésre, kikapcsolódásra, tanulásra már nem jut pénz. Szélesedika társadalmi rétegek közti vagyoni különbség, egyre kevesebb ember kezébenvan egyre több pénz, jórészt a jelenlegi technikai és tudományos struktúramiatt. A másodfajú háború befejezése ennek véget vetne, az alul lévőkmagasabb életszínvonalra juthatnának. Így valószínűleg visszaesne aszegénybűnözés is, kevesebb rendőrt és katonát kellene tartani, csökkentenilehetne az adókat, és rengeteg új munkaalkalom keletkezne, hiszen ki kellenecserélni a teljes közlekedési és energetikai gépparkot Sok helyen összefonódó,sok helyen kapcsolódó, egymást erősítő javulás vehetné kezdetét a másodfajúháború végével.Mikor lesz vége a háborúnak? A háborúk valamelyik fél kimerülésével érnek véget vagy szünetelnek. Amásodfajú háborúnál is ez a helyzet. Eddig minden nagy csatát a változásokgátlói nyertek; a változások sürgetői, alakítói megbuktak. Győzelmükre csakakkor lesz esély, ha a változást akarók ereje meghalad egy kritikus szintet,hasonlóan a másodfajú fázisátmenetek kritikus szintjéhez. Ehhez több akadályleküzdése is szükséges. A legfontosabb dolog: tudni kell, hogy létezik ez aháború. A legnagyobb akadály a tudományos vezetés monopóliuma. Az említetttémák jobbára tabunak számítanak, akik ezekről írnak, beszélnek, azokatazonnal kiközösítik a tudományos (és gazdasági) élet vezetői. Az első gyakorlatilepés ezért a természettudomány terén meglevő monopóliumok lebontásalenne. A “forradalmian régi” technológiák elterjesztése (különösen azenergetika és medicina területén) meghozná a szükséges változásokat. A politikában is szemléletváltozásra lenne szükség, valahogy úgy kellenegondolkozni, mint ahogy az Egyesült Államok alelnöke Al Gore tettekönyvében. Formálisan persze szinte minden ország alkotmányában biztosítjákaz egészséghez és a tulajdonhoz való jogot, sőt a tiszta környezethez való jog iskezd terjedni. Az említett energetikai és gyógyászati frontok helyzete mutatja,
  14. 14. hogy ez a jog mennyire formális, mennyire nem lehet neki érvényt szerezni. Azállamháztartás most mindenütt komoly bevételeket húz a benzinre és azélvezeti szerekre kivetett adóból, így az állami apparátust nem igazán érdekeltaz irányváltásban, s így nem a polgárok, az adófizetők érdekeit képviseli. Az állampolgár, sajnos, magára maradt, ezért figyelnie, vigyáznia kellene,mire költik a pénzét. A daganatos betegek gyógyításában dolgozó orvosoktólnem várható el, hogy nyíltan elmondják a jelenlegi terápiákkal kapcsolatosnegatív tapasztalataikat – félfeudális függőségeket tartalmazó egészségügyirendszerben gyakran megélhetési gondjaik lennének. A zömében az ötvenesévekben tanult, s ma jórészt hetven éven felüli akadémikusok sem szóltak,amikor az állampolgárok pénzét a szemétbe dobták, például a bős-nagymarosivagy az eocén programnál. Ott, ahol a tegnapelőtt dönt a holnaputánról,mindig ez az eredmény. A politikusok, a parlament nem tűzi napirendre a lakosság egészségiállapotának megtárgyalását. A hosszú távú, tíz-húsz, netán ötven évre valógondolkodás teljesen hiányzik a politikából – pedig ez remélhetőleg kevesebbidő, mint gyermekeink várható élete. Pillanatnyilag más megoldás nem látszik, mint a mai hatalmi struktúráktólfüggetlen polgárok, az egészség-és környezetvédelemre, a jövőbelimunkalehetőségre érzékeny emberek összefogása, odafigyelése. A gondolkodópolgár felelőssége, hogy ráirányítsa a figyelmet a fenti kérdésekre. A másodfajú háborút azonban néhány ember tudja sikeresen megvívni.Ehhez az kell, hogy a humán- és reálértelmiség együtt protestáljon, valahogyúgy, mint annak idején, amikor a reformátorok és reformerek tanai is terjednikezdtek.

×