3. Hol volt, hol nem volt, még a régi
világban történt, mikor még a
csipkebokor ibolyát virágzott, mikor
hurkaeső volt, mikor tejpatak volt - ez es
még akkor történt volt.
Volt egyszer egy szegény ember,
annak egy felesége és egy kutyája. A
kutyának volt kilenc kölyke. Volt még
egy kis tanyája egy erdőszélben, ahol
juhokat teleltetett és nyaraltatott.
4. Egyszer a kutyája megbetegedett,és
elbújdosott kölykezni. Eleget hívta a
kutyát, de nem jött elé. Valami sírás-
rívást hallott. Hagyta a juhokat, futott
hátrafelé. Hát meglátja, hogy egy kígyó
sír egy fenyőfa tetején, aminek ég a
töve. Az ember megsajnálta és segített
neki.
5. Az ember a kígyótól kapott egy háromszínű
sípot és megtudta, hogy ő a kígyók királyának a
fia. Meghívta hozzuk, hogy édesapja
megjutalmazza a jótettéért.
Ment is a szegény ember. Belefújt a sípjába és a
kígyó király fia máris ott volt. Édesapja elejébe
vezette, és bemutatta neki. A király bármit kínált a
megmentőnek, ő csak azt akarta, hogy tanítsa meg
az állatok nyelvén.
6. A szegény ember három napot kellett ahhoz
szolgáljon, hogy a kígyókirály megtanítsa az állatok
nyelvén. Neki is fogott, de a vállunak a feneke
lyukas volt, a szegény ember nem vette észre. A
kígyók haragudtak a szegény emberre. Bele fúvintott
sípjába és a kígyó máris ott volt. Észrevette, hogy a
vállu feneke lyukas és szólt az embernek. Hamar
bédugta a vállunak a fenekét.
7. Hamar eltelt az esztendő. Mikor eljött az új
esztendő minden állat nyelvén értett. Feltarisnyálták
a szegény embert és elindult haza felé. A felesége
seprűnyéllel várta. Egyszer bementek a feleségével a
faluba vásárolni. A kanca ló mondott valamit a
párjának, a szegény ember olyat kacagott, hogy
leesett a ló hátáról. Az asszony kérdezgette mit
kacagott, de az ember nem mondta el.
8. Megérkeztek a tanyára. Az asszony már kezdte
elfelejteni a kacagságot. Egyszer a juhok közé bébukázott, az
ura akkor is olyat kacagott. Az asszony már nagyon
felmérgelődött, hogy a férje nem mondja el, hogy miért
kacagott akkorát kétszer: mikor bevásárolni voltak, és
amikor a juhok közé béesett. Ágyba fekvő ember lett addig
mérgelődött. Látta az asszony, hogy nem törődik vele az ura,
akár milyen beteg legyen. Egy hétig nem evett semmit, hogy
haljon meg.
9. Megijedt az ember, hogy tényleg meghal.
Reggel enni vitt a szárnyasoknak, azok vígan
lakmároztak a búzán. Éppen ott állt egy nyerges
szamár es. Látja, hogy milyen örömmel lakmároznak
a tyúkok. Oda szól nekik, hogy nem szégyelik
magukat, hogy ilyen vígan lakmároznak, amikor az
asszonyuk haldoklik. Még ő sem evett s ivott két
napja úgy sajnálja asszonyát.
10. Ekkor a kakas is vissza kiáltott, hogy neki
tizenkét felesége van s ha sasjárás van a levegőbe,
egyet kerint s az egész figyel, ha enni adnak, egyet-
kettőt tottyint, és az egész mellette van. Ő tud
parancsolni tizenkét feleségének, a gazdájának csak
egy van s ő nem tud parancsolni. Ha a gazdája
helyébe lenne akkor faggyas kötéllel verte volna ki
belőle a fortélyt.
11. Ekkor esszecsapkodta szárnyait, egyet nagyott
kerintett, és az összes tyúk feje az ég felé nézett. Újra
megszólalt a kakas. Leszökött a tyúkok közé s
tovább lakmározott. Ezt hallotta a gazda a
tornáncból, hogy mit beszélt a kakas a szamárral.
Megszégyelte magát azonnal bément a házba, és
vizes edénybe készített szappanos vizet. Beleáztatott
egy új istrángot és azzal verte meg asszonyát.
12. Akkor a férje megkérdezte tőle:
- Megmondjam-e, hogy miért kacagtam
volt.?
- Az asszony azt felelte, hogy meg.
Akkor az ember mindég tízszer vert rá
addig, amíg az asszony azt felelte, hogy
soha többet nem kérdezi meg, csak
hagyja meg az életjét.
Akkor megesküdtötte a feleségét, hogy
Soha többet semmi dolgába belé ne
szóljon, mert ő az úr a háznál. Aztán
meg es értették egymást. És éltek a
legnagyobb boldogságban, és még
most es élnek ha meg nem haltak.
