Nagymami / otthon
Nagymamám az a tipikus, “Tele kell tömni a gyereket, mint a libát”-felfogású asszony volt. Egyszer bejött a szobába: “Kérsz banánt?”. Mondom, köszi nem. Fordult egyet a konyhában, majd behozott két almát, felszeletelve. Mire én: “Ezt miért hoztad be?”. Válasz: “Ja, azt nem kérdeztem, hogy almát kérsz-e. Egyél!” Elhinnétek nekem, ha azt mondanám, hogy ez nem egy érzésből jött vicc, hanem egy gondosan szerkesztett remekmű? Megmutatom hozzá a receptet.
Előkészítés
A poénok 2 történettel dolgoznak, amiket elő kell készíteni (nagymami etetési hajlamai).
Ezután létrehozzuk az 1. sztorit (a banánról kérdez). Hogyan reagáltam erre? Azt mondtam, hogy nem kérek. Én az evésre mondtam nemet,
de az előkészítésből tudjuk, hogy nagymami etetni akar, ezért ő úgy gondolta, hogy az ételre magára mondtam nemet.
Ez a 2. sztori, ami elvezet a csattanóhoz, az almához, és zárja a receptet.
Sémák + Google / fúrótorony
A sémák körülvesznek minket. Ott vannak a poénokban, a pénzügyeinkben, a vásárlási szokásainkban. Ha a viccekre vannak alkotási módszerek, akkor a problémák megoldására miért nincsenek? - kérdezhetnétek. Akkor én titeket kérdezlek: vajon mennyire eredeti a problémám, ha a Google hamarabb befejezi a kérdésem, mintsem legépelném azt?
Megoldás-folyamat / Lajos a hídon
Tegyük fel, hogy van egy világrengető gondod. Szerintem egy valamennyire hasonló problémát valaki, valahogyan már megoldott. Általában azért hasalunk el, mert hasonló problémára hasonló megoldást keresünk, pedig nem a megoldás a lényeg, hanem a folyamat. Találjuk meg ezt, és emeljük ki azt a részt, ami miatt nem lehet tökéletesen jó számunkra. Máris kisebb a baj és pontosabb a megfogalmazás.
Most hunyd be a szemed.
Csukott szem kéznyújtás / boszorkány a híd alatt
Nyújtsd ki a jobb kezedet tenyérrel felfelé, és képzelj bele egy piros almát. Érzed a súlyát, a sima héját, sőt ha kettévágnánk, talán még az illatát is éreznéd. Most nyújtsd ki ugyanígy a bal kezed, és képzelj bele egyetlen szénatomot. Érzed a súlyát? Meg tudod szagolni? Milyen színe van? Ha most kinyitod a szemed, egyik sincs ott. De az almát legalább el tudtad képzelni.
A szén, Apró világ / gyémánt a békás szökőkútnál
A szén, mint anyag kémia óráról biztos rémlik. Megtalálható a gyémántban, a ceruzában, sőt most már kocsialkatrészeket is gyártanak belőle. Sokatok fejében most a következő mondatok cikáznak: “Fúú, de utáltam a kémiát!”, “Már akkor sem értettem minek kell ezt tanulni”. És ezzel nem vagytok egyedül. Az atomok világa felfoghatatlanul pici, ezért idegenkedünk általában az egyenletektől, reakcióktól, és a rengeteg “felesleges tudományosságtól”.
Gondolkodásmód-kémia / Hókuszpók MOLos kezeslábasban @Hajóállomás
Vegyészmérnökként imádom a gondolkodásmódot, amire tanítottak, és imádom a kémiát is, habár ezt kevesen merik bevallani. De hiába a gondolkodásmód és a tudomány, valahogy sosem tudtam magam elképzelni ipari környezetben. Nem tudnék egy üzemben dolgozni. Na de akkor mit csináljak?
Hogyan használom fel a mérnöki tudásomat és ezzel együtt hogyan mutathatom meg az embereknek, hogy a kémia nem gonosz tudomány, csak rossz a PR-ja? A vegyészmérnöki gyakorlat válaszolt helyettem.
Két olyan módszerről, sémáról mesélek nektek, amivel sikerült megoldanom ezt a problémámat, és amivel állítom, hogy bármilyen más problémát is meg lehet oldani.
Dekomponálás-Bonyolultból összetett-reaktor
Első tétel: bármit szét lehet szedni - ezt másképp dekomponálásnak hívjuk. Vegyipari folyamatmérnökként megtanultam, hogyan kell rendszereket felismerni és felbontani. Azért, hogy ezt a szemléletet közelebb hozzam hozzátok, tervezzünk együtt egy reaktort.
A reaktor valójában egy hatalmas, zárható edény, ami a vegyipar szíve, sőt inkább a gyomra. Az a feladata, hogy a betáplált alapanyagokból létrehozzon valami új anyagot, ráadásul nagy mennyiségben. Reaktorok nélkül nem lenne műanyag a konferencia belépődhöz, nem lenne biodízel az autódba sőt nem lenne gyógyszer a megfázásodra.
Reaktorok ezreit tervezték már meg eddig, és ha ismerjük ezt a tervezési sémát, akkor könnyű dolgunk van. Van egy jó hírem… :)
Kérdés: mekkora reaktort tervezzek? Tekintsünk erre a reaktorra úgy, mint egy fazékra, amiben főzni akarunk.
Egy ilyen fazekat három jól elkülöníthető részre bonthatunk: van egy belső tere, van egy fala, és van egy fűtőköpenye, amin keresztül melegíthetem. Minden fontos folyamat a reaktor belsejében játszódik le. Milyen részekre bontható ez a belső tér?
Általában van benne valami folyadék, és ahogy melegítjük azt, egyre jobban párolog, így az edényben a folyadék mellett gőz is található. A gőz és a folyadék teljesen eltérően viselkedik, ezért nevezhetjük őket különböző fázisoknak. A berendezéseinkben tehát fázisaink vannak.
Ugorjunk fejest a folyadékba! Most már a mikrovilágban, a molekuláink között úszkálunk. Ez az a szint, amiből kiindulva bármit meg tudunk magyarázni. A molekuláinkból megszámlálhatóan végtelen mennyiségű van, de számomra elég, ha egyetlen molekula tulajdonságait ismerem. Hogy miért? Amikor mondjuk megsózom a levest, ugyanabból a részecskéből öntök bele nagyon sokat.
Mivel egy molekula sem mondja önérzetes sértődéssel, hogy “De én nem vagyok olyan, mint a többiek”, ezért annak az egyetlen részecskének a tulajdonságaiból az összes azonos molekulámra ki lehet számítani bármit. Mennyi idő alatt oldódik fel a só? Mikorra karamellizálódik a cukor a sütire? Sőt a részecskéim adataiból azt is ki tudom számolni, hogy mekkora legyen a reaktor térfogata, vagy milyen vastag fala legyen az edénynek, hogy a főzés során a lehető legjobban melegedjen benne az étel, de ne legyen annyira vékony, hogy megrepedjen. Ha valami bonyolultra keresel megoldást, EZÉRT célszerű elveszni a részletekben. Ez a séma a részekre bontás mögött.
Hasonlóság elve / ló fekszik a múzeumnál
A második tétel: minden hasonlít valamire. Részekre bontás után tudom megállapítani két folyamatról, hogy mennyire hasonlóak
4 kérdés egyszerre
Miért szeretnél párhuzamot vonni két megoldás között? Ötletelnél? Magyaráználl? Egy döntést szeretnél meghozni a segítségével? A lényeg, hogy legyen egy egymondatos célod.
Hogyan használod fel a hasonlóságot? Keresel egy korábban megoldott problémát. Annak a megoldása során mi működött? Melyik lépés nem? Mit hanyagolhatsz el belőle? Hogyan tudod a saját problémádra formálni a régi módszert? Itt akár több sémát is találhatsz; válaszd ki a szerinted legjobbat!
Már tudod miért, tudod hogyan használod a párhuzamot. Mennyire hasonlítson a két folyamat? A megtartott, fontos részletek mennyire befolyásolják az eredményeimet? Az elhanyagolt részletek miatt mennyire leszek pontatlan?
Amikor már kikristályosodott a megoldás menete a fejedben, amikor számításba vetted a lehetőségeidet és erőforrásaidat, akkor nem szabad megállni. Ha hezitálsz, kérdezd meg magadtól, miért ne? Mindent tudok a megvalósításhoz, és a megoldás innen már csak egy kis lépés az embernek.
Világűr, toll, dobozok / űrhajós a buszon
A részekre bontás és a hasonlóság elve nem új gondolatok. Tegye fel a kezét az, aki volt már a világűrben! Aki még nem volt, annak elmondom, hogy az űrben, gravitáció híján piszok nehéz tollal írni. Az űrprogramok hajnalán az Egyesült Államok rengeteget költött arra, hogy egy forradalmi megoldásokkal létrehozott tollat készítsen, amivel lehet az űrben írni.
A probléma az volt, hogy a tinta nem folyt le a tollhegyre. Ezért az amerikaiak részekre bontották a problémát, elkezdtek túlnyomásos tintapatronokat gyártani. A dobozon kívül gondolkodtak. Az oroszok viszont a hasonlóság elvét is felhasználták: ha a baj a tintával van, akkor keressünk olyan megoldást, amihez nem kell tinta. A meglévő eszközeikből gazdálkodtak: pedig ceruzát használtak. Ők a dobozon belül gondolkodtak. Habár ez csak egy mítosz, azt állítom, hogy a megoldás mindig dobozon belül van. Ha a sajátodban nem találod, nézz bele máséba.