• Save
Egy honvédtiszt a világháborúban - 3. rész
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Like this? Share it with your network

Share
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Be the first to comment
    Be the first to like this
No Downloads

Views

Total Views
1,101
On Slideshare
809
From Embeds
292
Number of Embeds
2

Actions

Shares
Downloads
0
Comments
0
Likes
0

Embeds 292

http://archivnet.hu 183
http://www.archivnet.hu 109

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
    No notes for slide

Transcript

  • 1. Október 27.Mándokra reggel 9-kor érkezünk meg. 24 órás menet kis pihenőkkel, imitt-amott rakétázásokközött, de viszonylagos csendben. Kis lázam van, lefekszem. Csak keveset alhatok, mert sok adolgom. Szerencsére egy napig maradunk, itt éjjelezünk, és csak holnap indulunkMezőladányba.1Október 28.Kényelmes menetben 1,5 óra alatt, 8 órakori indulással odaérünk. Beszállásolunk. 11 órakorparancsot kapunk, hogy a Tisza partján folyamvédelmi feladatunk van. VédőkörletünkLadány É-Újkenéz.2Két főőrs esik védőkörletünkbe. A védőállás almáskertekben vezet,finom, édes, piros almák.Késő este még nincs összeköttetés a jobb szomszéddal. Az ezredparancsnok ezt kifogásolja,de a hibát az 5-ösök3csinálták, akik nem tartották magukat a parancs szerinti sávokhoz. Abiztonság kedvéért a jobb szomszédunkkal még egy tábori őrsöt állíttatunk fel és így, hahézagosan is, de van összeköttetés.Október 29.Még éjjel kapjuk a parancsot, hogy az eleségvonat azonnal induljon Pácinba. Később a németegység parancsnoka keresett fel minket, hogy az itt lévő lőszerkészlet felrobbantása ügyébentárgyaljon. Szerencsénkre hajlandó volt átadni nekem, nyugtát adtam róla, s így a közeliházak pusztulását sikerült megakadályozni. Az átvett anyagban 600 liter petróleum is volt,melyet a lakosságnak szétosztottam. Vedrekben hordták, még az út menti árokba is jutott anagy tülekedésben.Október 30.Csendes, nyugodt éjszaka után végre elkészíthettem a már régen esedékes kitüntetésijavaslatokat. A hazánk sorsa feletti aggodalom mellett ezt a munkát nem nagy kedvvelvégzem. Lakatos őrnagy úr engem is felterjeszt Lovagkeresztre, de ennek éppen úgy nemtudok örülni, mert most minden gondolatom a tragikus helyzetünkért való aggódás.14 órakor parancsot kapunk az indulásra. Időben értesültünk, nyugodtan tudunk felkészülni.17 órakor indulunk, egy szakaszt hagyunk vissza. Utunk Tornyospálca–Döge–Szabolcsveresmart.4Ide este érkezünk, a századok azonnal elfoglalják védőkörleteiket, majdmi éjjel fél 1 körül lefekszünk.Október 31.Reggel Veresmartról harcálláspontunkat áttesszük Kocsistanyára. Nagy harc van mindenütt.Türje Miklóst már két század támadja. Átkelési lehetőséget találunk a Tiszán. A veresmartirévet még nem robbantották fel. Igaz, a menetvonalunk Dombrád5–Cigánd6lesz, mégismindent úgy készítünk elő, hogy Veresmartnál keljünk át, ha megnyomnak az oroszok.Fél háromkor parancsot kapunk, hogy Tiszakanyár délnyugaton azonnal gyülekezés. Két órátvesz igénybe a századok gyülekeztetése, közben a 3. század aknavető tüzet is kap. Az oroszjárőrök már Veresmarton megjelentek. Biztosított menetben megyünk a célhoz, ahol újfeladatot kapunk: szűk hídfőállás 500 méteres körzetben. Kitartani mindaddig, míg az utolsómagyar egység át nem jön.1Mezőladány, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).2Újkenéz, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).3A soproni 5. gyalogezred.4Tornyospálca–Döge–Szabolcsveresmart Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).5Dombrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).6Cigánd, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
  • 2. Este 11-kor már mindenki átjött, én az utóvéddel 12.30-kor jövök át, a németek a nevem irántérdeklődnek. Engem kellett megvárniuk, utána a hidat robbanthatják. A német és magyarutászok előkészítik a robbantást, mely pontosan 01. órakor megtörténik. A pusztítás ellenéregyönyörű látvány volt. Kb. 40-50 méterre volt időm elmenni a hídtól, s az ott lévőtalpfamáglya felső sorát húztam fejem felé, amikor a robbanást néztem, de utána lapítottam,mert hullt minden a környékre.November 1.Menetünket Cigánd–Bélytanya útvonalon Bálinttanyáig folytatjuk. 4 órakor beérünk,elszállásolni nem lehetett, mert hadosztálytartalék vagyunk. A zászlóalj szalmakazlakban,padlásokon lepihen. Mi is csak egy túlzsúfolt konyhában tudunk szalmán aludni.November 2.Keresztes alezredes úr elbúcsúzott, helyette Hantos alezredes úr7veszi át azezredparancsnokságot. Kemény, katonás, de a hírek szerint jó ember.Tartalékban létünknek nem örülünk, mert bár most pihenhetünk, bármikor oda vethetnek be,ahol éppen baj van.Az ezredparancsnokág áttelepül Ricsére. Nekünk is van szállásunk, ami rendes ház, vanasztal, szék, bár kályha nincs. Éjjel a 12-esek8160 románt fogtak el, köztük 5 tisztet. A Tiszánkeltek át gumicsónakon és várták őket. Egy R–1-es katonai rádiónk van, fogunk rajta zenét,de ezzel Budapestet fogni nem lehet. A zene is jól jön, nyugtat.Délután gondolok egy nagyot, és engedélyt kérek, hogy lóháton Tolcsvára9mehessekszüleimhez. Gazdám engedélyezi és Kramcsák Elek lovászommal10¾ 3-kor elindulunk. Ötóra ügetés és főleg vágta után este 8-kor hazaérkezek. Elek továbbmegy, őt én engedtem hazaNyéstára,11ami még kb. 40 kilométer. Az eddig megtett utunk 45 kilométer volt. ASátoraljaújhely–Szerencs főúton csapatok előre- és visszaáramlását kikerülve részben azútárokban, majd toronyiránt a földek és szőlők között ügettünk. Elek délre vissza kellettjöjjön.November 3.Az otthoni viszontlátás, a sok beszélnivaló igen jól jött. A hosszú lovaglás kifárasztott, nagyotaludtam. A délelőtt hamar elszaladt. Apám megpróbál rábeszélni, hogy ha ideérünk, jöjjekhaza és maradjak itthon. Persze, hiábavaló, az embereim várnak.A 12. órai indulás eltolódik 14. órára. Vissza már lassabban megyünk. Sárospatak után egytehergépkocsira kapaszkodom, lovászom a lovakkal utánam jön és 18 órakor már ott isvagyok Bálinttanyán. Itt azonban már nem találok senkit. Tegnap esti parancs szerintelmentek Révleányvárra. Kalancs Gyuri itt lakik, nála éjjelezem, és majd holnap indulok azászlóalj után.November 4.Reggel 7-kor már úton vagyok. Nagy a sár. 15 kilométer utat kell megtennem. Szedem alábamat és 2,5 óra múlva odaérkezem. A zászlóalj éppen menet előtt áll. Egy nagy harc utánindulnak lepihenni. Hajnalban nagyszabású ellentámadást indítottak a Tisza-part U-alakúhajlatába betört és hídfőállást létesített 300 fő erejű, nehézfegyvereket is áthozó ellenség7Személye nem azonosítható, a Magyar Királyi Honvédség Tiszti Névtáraiban ilyen nevű katonatiszt nemszerepel. Nyilván az átírás során történt tévedésről van szó.8A nyíregyházi 12. gyalogezred.9Tolcsva, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H).10Személyéről további adatok nem állnak rendelkezésre.11Nyésta, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H).
  • 3. kiszorítására. A 10-esek12engedték be az oroszt és a sikeres visszavetés után nekik kellettelfoglalni a megtisztított védőállást.Szép harc volt, kár, hogy erről lemaradtam. A zászlóalj jó hírnevét a siker növelte. Két tiszt,14 fő legénység, 4 golyószóró, 4 géppisztoly volt a zsákmány. A résztvevők mesélték, hogy amenekülő oroszok ruhájukat ledobálva vetették magukat a Tiszába. Sokan csónakokonpróbáltak átkelni, de az aknavető tűzben több egységük megsemmisült.Élmény: a harc közelébe érve találkoztam az ezredparancsnok úrral és törzsével, aki gratulálta sikerhez. Én megköszöntem, de nem mertem elárulni, hogy itt sem voltam. Elengedésemugyanis szabálytalan volt.Még kora délután parancsot kapunk, hogy újabb menetre készüljünk fel. 7 órakor indul azászlóalj Ricse13–Bálinttóttanya–Felinkerttanya14céllal. Itt mindenkit fedél alá teszünk.November 5–6.A nap tisztálkodással telt el. Én kitüntetési javaslatokat készítek. Rengeteget dolgoztam, ésamikor már pihenhettem volna, riadót rendelnek el. Azonnal folytatjuk az utunkat, mindenütta kanális mellett Tóhát tanyára.15Itt egy német zászlóalj (28/I. Jg. Reg.16) véd. ParancsnokaOtt százados,17kedves ember, Lovagkereszt18a nyakában. Ezt az alakulatot kell az éjfolyamán felváltani. A zászlóaljparancsnok és a századparancsnokok előremennektájékozódni és szemrevételezni, a parancsnokságot átvenni. A zászlóalj éjjel fél 2-kor érkezik,megkezdjük a leváltást. Reggel 7-kor már saját csapatok vannak a korábbi német állásokban.November 7.Berendezkedünk. Az aknavetők belövéseket végeznek. Általában csend van. A sok fáradtságés az alvás hiánya miatt kimerült és kedvetlen vagyok. Már alig bírom a fentlétet. Sok vázlatotkell készítenem, tűztervek, védelmi tervek. Aránylag korán lefekszem.November 8.8 órakor lóháton végigjárjuk a vonalat. Kiváló a védőállás. Minden homok, könnyű az ásás.Késő délután érünk vissza. Sok dolgom mellett bizony majd egy napot át kellett lovagolnom.Este hamar lefekszem, mert kipihenni még nem tudtam magam.November 9–11.A napok csendesen telnek. Az otthoniakkal kétszer sikerült a kapcsolatot felvenni. A pihenőjólesik és a munkám is gyorsabban halad. 9-én ezredparancsnok úr meglátogat minket, avonalba a nagy eső miatt kimenni nem tud. 10-én már havas eső esik.11-én Paduschitzky százados úr19egy ezredes úrral és ezredparancsnok úrral megszemlélik abalszárnyon Kormanikot és Kállayt.12A szolnoki 10. gyalogezred.13Ricse Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).14Bálinttóttanya–Felinkerttanya Ricse külterületei.15Ricse külterülete.16A német 28. vadászezred (Jäger Regiment) a 8. vadászhadosztály hadrendi alakulata.17Joachim Ott százados, a német 28. vadászezred I. zászlóaljának tisztje, aki 1944. október 28-án nyerte el aVaskereszt lovagkeresztjét.18A harctéri bátorságért adományozható német Vaskereszt kitüntetés Lovagkereszt fokozata.19Paduschitzky (Mészáros) László, vitéz, vezérkari százados (Budapest, 1913., Bernola Jolán-Debrecen, 1967)A Ludovika Akadémián 1935-ben avatták hadnaggyá. Csapatszolgálat, majd Hadiakadémia után 1943-tól a 24.gyaloghadosztály anyagi vezérkari tiszti teendőit látta el Ungváron, majd hadműveleti területen. Alakulatánakátállását követően a Honvédelmi Minisztérium szervezési osztályát vezette, Farkas Mihály honvédelmi miniszterirodafőnöke, majd a 3. hadtest törzsfőnöke volt. 1955-től a kisbéri méntelepen dolgozott, majd 1957-tőldebreceni méntelep törzskönyvi előadója volt.
  • 4. November 12–13.Esős az idő, nagy a sár, csend van. Este hallunk a leváltásunkról. 13-án éjfél után kapjuk aparancsot, hogy váltáshoz előkészülni. Fél 5-kor befut az új zászlóaljparancsnok, majd aszázadparancsnokok.20Nehezen indul a váltás. Utódaink nagyon unottan mozognak. Sokfelesleges mászkálás után végre fél 7-kor elindulnak a századok a védőkörletbe. Az időjárásesős, ködös, párás, alkalmas a váltásra.November 14–15.Éjjel-nappal dolgozom, semmi szabadidőm nincsen. 15-én estére kicsit nyugodtabb a helyzet.A legénység pihenője zavartalan. Folyton szemetel az eső. Levelet kapok otthonról, mertelőző nap a shortot és sportinget, valamint – töltés végett – néhány vadásztöltény-hüvelytküldtem haza. A töltényeket nem kaptam vissza.18. órakor a hadosztálytól parancsot kapunk, hogy készüljünk fel arra, hogy esetleg 21. órakorgépkocsival visznek. Nagy a bosszankodás. Egy óra múlva módosítják a parancsot, hogy azindulás 20. és 20.30. között lesz. Az egységek időben készen állnak.A pihenő ilyen hirtelen megszakítása kellemetlen volt. Most lett volna első alkalom azelszaporodott tetvek elleni radikális irtást elvégezni.20.30-kor befut 12 tehergépkocsi, melyre 200 ember fér fel. A második forduló ugyanennyi,de indulásuk éjjel 2.30-kor. Hajnalban mindnyájan Kenézlőn21vagyunk. Az első csoportleváltotta a németeket, a második csoport, minthogy megvirradt, csak este megy állásba.November 16.Reggel 6-kor már mindenki Kenézlőn, a helyén van. Én a harcálláspontra megyek, ahol anémetektől mindent átveszünk. A harcálláspont a Szarvastanyán22van. A tanya nagy, de szűka beszállásolási lehetőség. Nekünk csak egy szobánk van. A tanya erősen belátható, ígyterületére állandóan hull az akna és a tüzérségi tűz. A tanyán nagy a mozgás, a németekszekerekkel és gépkocsikkal mennek el.Ismét három nap alvás nélkül. Igen kimerült vagyok, dolgom nincs sok, de aludni mégsemlehet. Este a zászlóalj másik fele szállja meg a védőkörletet, de a sötétség és az ismeretlenterep miatt a váltás nehezen megy. A 2. század éjjel nem is tudja állásait megszállni.November 17.Éjjel a váltás miatt ismét nem alszom, sőt, hajnalban még nekem kell lóháton kimenniRádonyihoz.Délután két szekeret rendelek ki, melyen krumplit és egy zsák szűzdohányt küldök apámnak.Küldök még egy őzbakfejet és a botszékemet. Egy liszkai23fiú hajtja a szekereket, ígylegalább ő is hazanéz.Éjjel kemény harci zaj. 22-23.30. között aknavető és tüzérségi tűz alatt a Kállay-század.Gazda még a délután folyamán a Tisza-partról személyesen irányítja a tüzérségi tüzet. Egyorosz bunkert kilőnek. Bencze24egy zászlóaljnyi menetoszlopot szétlő a túloldalon Tímár ésSzabolcs25között.Kállay egész éjjel tűz alatt áll. 12-kor jelenti, hogy a Tiszán a románok tutajokat engednekvízre. A vencsellői híd,26ide értve az ártéri hidakat is, sikertelen robbantás után állva maradt,20Személyükről adatokkal nem rendelkezünk.21Kenézlő, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).22Szarvastanya, Kenézlő külterülete.23Olaszliszka, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).24Valószínűleg Bencze Imre tartalékos zászlós (Pozsony, 1918), az 5. gyalogezred III. zászlóaljának aknavetőszakasz parancsnoka.25Tímár, Szabolcs (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).26Vencsellő, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (H).
  • 5. felfogja a vízben úszó fadarabokat, gallyakat, a híd felső oldalán már olyan sok fatorlaszolódott fel, hogy azon az ellenség átvetése könnyen elképzelhető. A torlasz vastagsága2 méter, szélessége kb. 12 méter. Tüzérséggel szétlőni nemigen lehet.November 18.Gazda kimegy a 3. majd a 2. századhoz. Benyomása, hogy az oroszok éjjel leváltották arománokat. A nap aránylag csendesen telik el, hiszen a köd a mi mozgásunkat lehetővé teszi.A túloldalról fújdogáló szélbe az ellenség mozgását és hangoskodását halljuk.November 19.Éjjel 2.30-kor a túloldalon erős mozgás. A híd környéke erős aknavető tűz alatt áll. Fél óraszünet. A balszárnyon két raj között 7 ladik igyekszik átkelni. Géppuska, géppisztoly éspuskatűzzel, majd kézigránátdobásokkal sikerül visszafordítani őket. A káromkodásrólfelismeri a románokat. Odaát ütéshangok, orosz és román káromkodások hallhatóak. Fél óramúlva kocsizörgés (az út a Tisza mentén vezet). Felszállítják a csónakokat a kompházig. Asötétben újabb átkelést kísérelnek meg. A 102 magassági pontnál partra szállnak. Megindul atámadás az oldalunkba. A balszárny kénytelen reteszállást foglalni. Varga őrmester27egygéppuskás rajjal és egy német könnyűgéppuskás28rajjal ellentámadással az ellenséget azerdőbe szorítják. A csónakokkal menekülnek.8 órakor Kállay hadnagy jelenti, hogy a füzesben maradt oroszok a tisztogatást végző Vargaőrmestert és embereit elfogták. Egyes részek harcban állnak. 9-kor már a helyszínre érkezik atartalék szakasz (a 6. felderítő osztálytól29), Bódi százados parancsnoksága alatt. Azezredtartalék 9.30-kor útba indul. A tüzérségi tűz késik, addig egy lövést sem adtak le. Azellenség pergőtűz alatt tartja a Kállay-csoportot. 8.30-10.15 Kenézlőt30és a 102 környékét. Azösszeköttetés 9.30-kor Kállayval megszakad.10.30-kor Kállay jelenti, hogy bevetett szakaszát négy fő kivételével elfogták. A 6.felderítőket reteszállásba rendelte. A 102 irányából támadó szakasznyi ellenség beássa magát.11.30-kor az ezredparancsnokság tájékoztat, hogy a balszárnyon Sárkány főhadnagy31ellentámadásra indul, s a románok menekülnek előle. Az ellentámadás részleteitmegbeszéljük, és Kállay parancsot kap, hogy az erdő, a sín és a Tisza háromszög területéretámadjon, az 1. század arcban tűztámogatással, a felderítők a gát mentén előretörnek. 12.30-kor Kállay hadnagy megsebesül, ettől kezdve a század helyzete ismeretlen.A 24. gyalogezred-közvetlen aknavetők a 102-höz mennek állásba. Gazda a Kenézlő írás „K”betűjénél32a szélső házból vezet. Vele az összeköttetésem megvan. A Kállay-csoport a nagytűz ellenére szépen megy előre. Gazda a 3. századtól egy szakaszt Szabó hadapróddal33aveszélyes területre irányít. A távolság miatt 13.30-kor még nincs Rádonyinál. Kállay századátPapp hadnagy34veszi át.Az ezredparancsokság 12 óra körül egy árkász szakaszt és egy utász századot útba indított. AMaár-zászlóalj35is útban van felénk gépkocsi szállítással. 14 órakor a zászlóaljharcálláspontját [támadják]. Aknavetővel válaszolunk. 15 órakor Papp és Szabó beérkeznek a27Személyéről további adattal nem rendelkezünk.28MG-42 típusú 7,92 mm űrméretű, a magyar terminológiában könnyű géppuskának nevezett sorozatlövőfegyver.29Valószínűleg téves adat, inkább a 24. felderítő osztály egy szakaszáról lehet szó, mivel Magyar László huszárzászlós (Alsóbereczki, 1920) a 24. felderítő osztály tisztjeként 1944. november 20-án sebesült meg Kenézlőnél.30Kenézlő, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).31Valószínűleg Sárkány József főhadnagy (Nyíregyháza, 1914), a 24. gyalogezred 2. századának parancsnoka.32A korabeli szabvány katonai térkép szerinti „Kenézlő” feliratról van szó.33Személyéről további adattal nem rendelkezünk.34Személyéről további adattal nem rendelkezünk.35A nyíregyházi 12. gyalogezred III. zászlóalja, parancsnoka Maár Gyula őrnagy (Győr, 1905–?).
  • 6. Kállay-századhoz. Az ellenség két gépágyúval és harckocsi-ágyúval tüzel. 15.30-ra csendvan, mindkét oldalon kimerültség, rendezkedés.November 20.Éjjel 2.30-kor Rádonyi hadnagy is megsebesül. A századot Király karpaszományosszakaszvezető36veszi át. Segélyhely áttelepül Viss-re.373.10-kor támadási parancs jön. Ha azellenség nyomása nagy lenne, úgy legfeljebb a Törökér csatornáig lehet visszavonulni, ottvédelem. A századokat távbeszélőn eligazítom.15 órakor átcsoportosítás. Tiszapart–Orosztanya–Viss útvonalon visszavonulunk. Itt védelem.Távbeszélő összeköttetés mindenkivel. Előbb távbeszélőn, majd 23 órakor írásban parancs:reggel 6-kor támadás a Tiszáig. Megcsinálom a vázlatokat.November 21.6 óra 50-kor megindul előrenyomulásunk. Első cél a műút. Tüzérségi támogatást a Fenyvesi-üteg (15 cm)38adja. 8 órakor az utat még nem érjük el. Helyzetjelentést adunk Bibithy-Horváth alezredes úrnak.398.30-kor a 2. század eléri a műutat, a szarvastanyai csoport fehérrakétával jelzi, hogy a tanyát kitisztogatta.8.50-kor a harcálláspontot áthelyezzük Orosztanyára. A támadás lendületesen halad. Abalszárny erős ellenállásba ütközik. Két erős ellenséges támpont leküzdése után elsőként ér agátra, majd a Tiszáig. 11.05-re minden emberünk a Tisza partján ássa be magát. A balszárnybiztosítására az alárendelt 24. gyalogezred árkász szakasz, mely a támadás alatt tartalék volt,balra reteszel a vasútvonaltól 1 kilométerre, azzal párhuzamosan a gát és a víz közti részen.A bal zászlóalj még nehézségekkel küzd. A reteszállásból is támadunk, eredménnyel. Areteszelő szakaszt kivonjuk, Kenézlő délen tartalék. A volt Rádonyi századot, melynek mostKirály karpaszományos szakaszvezető a parancsnoka, beosztjuk a 24. gyalogezred árkászszakaszhoz, Ferenchalmy főhadnagy40parancsnoksága alá.A legutóbbi három nap komoly feladatok elé állította zászlóaljunkat.Kenézlő visszafoglalásának érdekessége, hogy néhány katona, akit a lakosság eldugott,sértetlenül visszakerültek.November 22.Áthelyezzük harcálláspontunkat Szarvastanyára a kastélyba. Az éjjel csendes volt. Reggel aharcálláspontot harckocsiból lőtték. A törzs, a tartalék és a pihenőre kivont csapat a Szalay-tanyán elszállásol.November 23.A nap eseménytelenül telt el. A románok úgy látszik, megelégelték a kenézlői vereséget, éstöbbé nem próbálkoznak. Napi dolgom mellett sok kitüntetési javaslatot kell készítenem.November 24.36Személyéről további adattal nem rendelkezünk.37Viss, Borsod–Abaúj–Zemplén megye (H).38A 23. tábori tüzérosztály egyik ütege (ütegparancsnok Fenyvesi László tüzér százados).39Bibithy-Horváth Pál alezredes, nemes, legéndi (Cegléd, 1898–?), beosztásáról nem állnak rendelkezésreadatok.40Ferenchalmy Béla főhadnagy (Sopron, 1920) a Ludovika Akadémián 1941. augusztus 20-án avattákhadnaggyá. A 24. gyalogezred árkász szakaszának parancsnokaként 1944. július 20-án vonult el frontszolgálatra.Hősi halált halt 1944. december 14-én Pere község közelében.
  • 7. Engedélyt kapok, hogy lóháton Tolcsvára hazamehessek. Ötkor indulunk Elekkel. Nehéz azút, nagy a sár. A zsadányi41réven megyünk át. Vadászpuskámat viszem, melyet saját 20-asracserélek ki. Késő délután érünk vissza, távollétünkben semmi nem történt.November 25–26.25-én csend van. 26-án délután parancsot kapunk a Tisza-part elhagyására. Gyorsanintézkedem, mert 17 órakor már gyülekezni kell Kenézlő északkeleten. Két leplező rajthagyunk vissza, akik csak ellenséges nyomásra jöhetnek utánunk. Viss-t 21 órakor elhagyjuk,és hamarosan elérjük az olaszliszkai révet. Itt az átkelésre sokat kell várni. Hosszú, fagyosvárakozás után végre zászlóaljunkon a sor. Szerencse, hogy ifjúkoromban erre sokat jártam,ellestem a révész tudományát, és sokat tudtam segíteni az átfuvarozásban.November 27.Lassan hajnalodik. Pornói zászlós egy szakasznyi csoporttal hídfőt alkot, biztosítja az átkelést.8 órakor odaát vagyunk és az ezredparancsnok úr parancsára menet tovább Szegilongra.42Aparancs vételéig gyorsan elszállásoltunk, hiszen a Bodrog folyó természetes védelmet nyújt.Nehéz volt az álmos, fagyos embereket újból összeszedni.Szegilong tömve katonasággal. Egy tanyán kellene elszállásolni, de ez lehetetlen. Mégisösszeszorulunk. Nagyon rosszul érzem magam, a lovon alig bírok ülni. Nagy lázam lehet,mert ilyen gyengeséget még nem éreztem. Amint lehet, ágynak dőlök.November 28.Kicsit jobban érzem magam. Délután engedélyt kapok, hogy hazamehessek. Szekérrel hamarhazaértem, de este 9-re már vissza is térek.November 29.Ismét gyengélkedem. Lázam gyötör. Fekszem, de a sok intézkednivaló miatt fel-felkelek.November 30.Névnapom van, valamivel jobban vagyok. Anyukámék már másodszor üzennek, hogy estéremenjek haza. Elintézem sürgős dolgaimat, délután hazamegyek, de fél 11-re itt vagyok.December 1–5.Két nap eseménytelen. 3-án hajnal 4-kor elindulunk Erdőbényére.43Itt parancsot kapunk:reteszállás kiépítése, majd parancsra megszállása. Egyelőre itt maradunk. A község telekatonákkal, különösen tisztekkel. Itt van ugyanis a hadosztályparancsnokság is. Délutánengedélyt kapok, és Tolcsvára megyek elbúcsúzni szüleimhez. Idő közben feladták a Bodrog-állásokat és értem Karaffa hadapród őrmester44jön oldalkocsis motorkerékpárral. Jobb úton –Olaszliszkán át – akartunk menni, nem mondták, hogy onnan már elvonultak. Így majdnem azoroszok kezébe futottunk. Visszafordulva a szőlők alatti úton mentünk Erdőbényére, aholminket vártak, és máris robbantották a község előtti hidat.Otthon elbúcsúzom mindenkitől. Apám marasztal, hogy öltözzek át, ennek a háborúnak márvége számunkra. Egy civil ruhámat is kinn hagyta. Nem maradhattam. Embereim vártak ésmár bizalmasan sokszor beszéltünk arról, hogy majd egyszer, de együtt.Elbúcsúztunk. Sanyika és Tibor már jelentkeztek katonai szolgálatra és jó beosztást kaptak.Úgyszintén a Kovács fiúk, Gabi és Pici korábban hozzám jöttek és egy pár ló és szekér41Ma Sárazsadány, Borsod-Abaúj-Zemplén (H).42Szegilong, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).43Erdőbénye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).44Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
  • 8. gazdáiként katonáskodtak.45Fájó szívvel hagyom itt szüleimet, hiszen ki tudja, mikor hozössze minket megint a sors.December 4–6.A Bodrog-állások teljes feladásával a vezetők még várnak. Csendes pihenéssel telnek anapok. Néha postát is kapunk. Icitől több lap jött, de Sárika és Olga is írt.46Legalább van mireválaszolni.December 7.Hajnalban indulunk, ismét Bodrogpart a cél: Szegi.47Útközben az ezredparancsokságtóleligazítást kapunk. Ezredtartalék vagyunk, de Szegi területén 2 kilométeres szakasztjárőrözéssel kell lezárnunk. Harcálláspontunkat Lehóczkyéknál48választjuk, akik régi családibarátok és szívesen fogadnak. Három szobánk is van, kettőben lakunk, a harmadik az iroda.December 8.12 órára a hadosztályparancsnoksághoz kell menni eligazításra. Az utat Erdőbényére lóhátonteszem meg.December 9–10.Eseménytelen napok. 10-én misén vagyok, ami bizony jól esett, hiszen jó néhány hete ilyenalkalom nem volt. Délután 16 órakor parancsot kapunk, hogy a 12/III. zászlóalj védőkörletétát kell venni. A 2. század hajtja végre, az átvétel simán megtörténik. A helyzetre jellemző,hogy a Bodrog túloldala árterület, mely a Tisza árterével egybefügg, és tengernyi vizeakadályozza az ellenség átjövetelét. Erdőszigetek vannak közben, oda előrejönnek,nehézfegyvert is hoznak, néha abból zavarótüzet lőnek.A zászlóalj csak holnap indul útnak, valószínűleg Szegilong keletre.December 11.Az új sávhatáraink Olaszliszka dél-Szegi dél. A zászlóaljparancsnokság harcálláspontját csakeste helyezi át Káptalantanyára.49Esti szürkületbe indulunk. Gyenge a szállásunk, de azértágyban alszom. Lakatos őrnagy úr jóvoltából holnap még egyszer hazamehetek.December 12.A helyzet változatlan. Reggel őrnagy úr megbíz, hogy Tolcsván szerezzünk kocsit, e célbólSzalay főhadnagy úr50velem jön. Mindent elkövetek, hogy ne rekviráljunk éppen a szüleimközségében. Ezt főhadnagy úr is megérti. Eredménytelenül megy vissza. Otthon alszom.December 13.Reggelre az ízületes bokám nagyon fáj. Az itt állomásozó 24. tüzérosztálytól telefonálok azezredparancsnokságra, ahol megnyugtatnak, hogy csend van. 17 órakor közlést kapok, hogymenjek Erdőbényére, mert a Bodrog-állásokat végleg feladták. Éjjel fél 11-kor alkalmijárművel indulok. A kapott értesítés szerint a temető mellett Erdőbénye északon eligazító vár.Ilyen nem volt. Fájós lábammal nehezen döcögök, és keresem a zászlóaljat. Végre találkozomegy ismerős katonával, aki útbaigazít. Találkozom a kocsizó géppuskás század45A felsorolt személyekről további adattal nem rendelkezünk.46A felsorolt személyekről további adattal nem rendelkezünk.47Szegi, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).48A családról további adattal nem rendelkezünk.49Szegi külterülete.50Személyéről további adattal nem rendelkezünk.
  • 9. parancsnokával, Kovács főhadnagy úrral,51aki megmutatja, hol van gazdám, illetve kocsivalelvisz. Hajnali fél 3-kor érünk be a Liget majorba.52Sokat szenvedtem, amíg az útról atanyáig a 2-300 métert megtettem.December 14.A zászlóalj a már régebben kiásott és előkészített védőállást megszállja. A távbeszélőösszeköttetés megvan a századokkal és az ezredparancsnoksággal is. A Náday üteg53támogata szomszéd tanyáról.Délután felderítő járőr jelentése szerint a Káptalan tanyára kb. 60 fő román lovas csoportérkezett, majd az Erdőbénye előtti Szárhegytetőn levő harcelőőrsünket megtámadják. Ebbenmár gyalogos erők is részt vettek. Az erős nyomás elől a harcelőőrs parancsra visszavonul aMulatóhegyig, a második őrs vonaláig. Veszteségünk nincs.Az új támponton a csoport megkapaszkodik, és az ellenség további teret nyerni nem tud. Mégeste megkapjuk a hadosztály távmondati parancsát, hogy hajnalban a harcelőőrs nyomuljon a203 magassági pontig.December 15.Reggel a harcelőőrs Morovitz zászlós54parancsnoksága alatt a hajnali szürkületben nem csaka 203-ig, hanem a volt állásokig jut előre, itt azonban erős tüzet kap. A helyzetrőlösszeköttetés hiányában sokat nem tudunk, de a harci zaj komolynak tűnik. Ez 6.30-tól 7.15-ig tart, majd csend.Rövidre rá jelenti a Mulatóhegyi őrs, hogy az úton Erdőbénye irányába három harckocsi,mögötte gyalogság és emögött szekerek jönnek. Gyors belövések után erős tüzérségi tüzetzúdítunk a menetoszlopra, amely megáll, sőt, visszahúzódik.Zászlóaljparancsnok kimegy a Mulatóhegyre, ahol az ellenség 1000 főre tehető felfejlődésétveszi észre. A lapály szélességében támadnak. A tüzérségi tüzet gazda irányítja, széptelitalálatokkal sikerül a csoportokat szétverni és megállásra kényszeríteni. Kb. 15 órakorvéget ér a tüzérség tüze, tehát a visszavágás hosszú időt igényelt. Utána viszonylagos csend.A biztosítás fokozására a Tolcsva felé vezető útra egy géppuskás rajt teszünk, mely csakellenséges nyomásra vonulhat vissza.Egész nap két telefon a kezemben, állandóan beszélnem kell. Ízületi gyulladásos lában aligjavul. Idegesít, hogy a kórházi kezelés helyett a harcok irányítását kell végezni, amelytragikus is lehet. Remélem, megsegít az Isten és ezt a megpróbáltatást is átélem anélkül, hogyutókövetkezményei lennének.Az éjszaka csendben telt el. A hó este kezdett szálingózni, éjfélre már 10 centi volt.December 16.0 órakor kapjuk a parancsot, hogy állásainkat feladjuk és Aranyosfürdő-Abaújalpár-Boldogkőváralja55vonalon Alsócécére56hátramegyünk. A harcelőőrsöket azonnalvisszavonjuk, a századokat gyülekeztetjük, a 2. század visszamarad délig, majd Baskó–Fony57menetvonalon utánunk jön. Az utászok az utóvéd századdal jönnek, mögöttük részbenélesítenek, részben telepítenek aknákat és az erdőbényei hidat felrobbantják. Azütközetvonatot Vizsolyba58irányítom.51Személyéről további adattal nem rendelkezünk.52Erdőbénye külterülete.53A 23. tábori tüzérosztály 2. ütege (ütegparancsnok vitéz Náday Zoltán tüzér főhadnagy).54Személyéről további adattal nem rendelkezünk.55Aranyosfürdő–Abaújalpár–Boldogkőváralja, Borsod-Abaúj- Zemplén megye (H).56Alsócéce, ma Hernádcéce, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).57Baskó–Fony, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).58Vizsoly, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).
  • 10. Morovitz zászlós egységéről semmit nem tudunk. Az út menti gyalogcsapásokon éserdőszéleken telepített aknáktól többen megsebesülnek. Megtiltjuk az úttest elhagyását.Boldogkőváralján rádión kapom a parancsot, hogy ne Cécére59, hanem egészen Vizsolybamenjünk. Itt találkozom gazdával, majd elmegyünk az ezredparancsnokságra. Itt kapjuk aparancsot, hogy menjünk Göncruszka60és a Hernád folyón át Hernádvécsére61, ahol továbbiparancsot kapunk. A járműveket Hernádszurdokra62küldöm, mi pedig a nehéz sáros útonHernádvécsére bemegyünk, beszállásolunk. Ezredparancsokság már itt van.December 17.Még éjjel kettőkor parancsot kapunk, hogy reggelig a németeket le kell váltani. Azonnalindulunk és Pusztaradványból63a már csak két 45 fős századdal megszálljuk a Juhásztanya ésa Gályatanya64területét. A zászlóalj harcálláspont a közelben települ. Távbeszélőösszeköttetés az ezredparancsnoksággal, szomszédokkal és századainkkal kiépítve. Jobbról aIII. zászlóalj Tömöry százados65parancsnoksága alatt, balról Horváth százados66egysége.7-kor a románok nagy erővel támadnak. A kis létszámú századok ellenállnak a kb. ezrednyiellenség nyomásának. Távbeszélőn állandóan jelentik a helyzetet, mely egyre komolyabb.Ezredparancsnokságnak jelentem, de parancsot nem kapok. 8.30-kor az ellenség áttörivonalunkat. A faluban lévő III. zászlóaljbeli ütközetvonat, az aknavető taligák, valamint az I.és III. zászlóaljparancsnokságok már erős ellenséges tűz alatt állnak. Nem sok a remény. Ajárművek a nagy tűzben nehezen haladnak, a sebesültek (lovak is) száma sok. Több járműezért lemarad. Mi bevárjuk a századok maradványait, és halogató harccal feljutunk akövetkező – Hernádpetri67előtti – magaslatra. Itt ellenállunk, s amikor a III. zászlóaljat és afaluban rekedt vonatot biztonságos helyen tudjuk, – a közben kapott parancs szerintvisszavonulunk a Hernádpetri mögötti magaslatra. Itt gyorsan beássuk magunkat. Márkevesen vagyunk, 45 fő harcos. Az ellenség nem mer szorosan felzárkózni állásainkra. Ő isbeássa magát kb. 2 kilométerre tőlünk – a legutolsó ellenállási vonalunkban – Hernádpetritőldélnyugatra. Távcsővel minden ember leszámolható. Hat erős századtámpont van velünkszemben. Az I. és III. zászlóalj töredéke ezzel szemben 100-110 fő. Szerencsénkre a 23-astüzérektől68egy felderítő járőr érkezik R3 rádióval, azonnal összeköttetésünk van smegkezdjük a belövéseket a jól látható célokra.Az eredményes tüzérségi tűz után az ellenség kénytelen volt állásaiból visszavonulni, s csaknéhány figyelőt hagytak kint. Ezután a tüzérségi tüzet hátrébb helyezzük, és szép találatokat59Hernádcéce, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).60Göncruszka, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).61Hernádvécse, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).62Hernádszurdok, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).63Pusztaradvány, Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).64Pusztaradvány külterületei.65Tömöry-Mutschenbacher Pál százados (Budapest, 1913., Tömöry Gabriella–?) A Ludovika Akadémián 1936-ban avatták hadnaggyá. A 4., 5. és 17 gyalogezredek kötelékében szolgált. Megsebesült 1944. július 26-ánHoroclali-nál. 1945.február 07-én esett szovjet hadifogságba a budapesti Sashegyen.1947-ben a Népbíróság négyév szabadságvesztésre ítélte, 1949-ben megfosztották rendfokozatától.66Horváth Gyula százados (Garbolc, 1912., Molnár Klára–?) Kötelező katonai szolgálatát a berettyóújfalui 6/I.határőr osztálynál töltötte. 1938-től továbbszolgáló próbaszolgálatos zászlós volt, 1941. február 01-jétől a 21.gyalogezred kötelékében szolgált. 1942. november 04 – 1943. június 10. között a 21/III. zászlóalj szakasz- ésszázadparancsnokaként hadiszolgálatot teljesített, 1944. augusztus 06-ától a 21/I. zászlóalj parancsnokakéntharcolt alakulatának átállásáig, majd a hajmáskéri táborban az újonnan felállított 14/I. zászlóalj parancsnokavolt, majd határőr tiszt lett. 1949-ben őrnaggyá nevezték ki, 1951-ben elbocsátották a Határőrség kötelékéből.1956. után népi demokratikus államrend megdöntésében való tevékeny részvételért egy év szabadságvesztésreítélték, három évre felfüggesztve. 1959-ben megfosztották rendfokozatától, 1989. után rehabilitálták, 1992-benezredessé, 1999-ben dandártábornokká nevezték ki.67Hernádpetri Borsod-Abaúj-Zemplén megye (H).68A kassai 23. tábori tüzérosztályról van szó.
  • 11. érünk el a menekülő románok között. Itt az ellenség már nem is kísérletezik, annál inkább aműút és a vasút mentén, ahol a II. zászlóalj véd.Hamar este van. Tűz mellett fagyoskodunk, kicsit talán még alszunk is. 9 órakor írásbeliparancsot kapunk, hogy Perényen69át menjünk Abaújszinára.70Ismeretlen hegyi útonmegyünk, de simán beérünk Perénybe. Itt rövid időre beszállásolunk, gazda pedig parancsértmegy az ezredparancsnokságra.December 18.3 órakor riadó, s indulunk Perény és Abaújszina közötti domb megszállására. A kistaglétszámú csoport (Pornói zászlós ez erdőbényei leplező csoporttal még nem vonult be)csak támpontszerűen tudja megszállni a védőkörletet, két harcelőőrs előretolásával. Azászlóaljparancsnokság a magassági pont mögötti horhosban települ. Csupánrádióösszeköttetés van, tüzér felderítő járőr a tegnapi.Reggel csend van. Az ellenség még nem tűnt fel. Elég sűrűn lő aknavetővel és csin-bummal,de nem éri el vonalunkat. Az állások futóárokrendszerben kiépítve, elég szakszerűtlenül, mertsok helyen kilövés nincs.A zászlóaljparancsnokság éppen egy kiemelt óvóhelyre készül átmenni, amikor atámaszpontok közötti egyik hézagon nagy lövöldözés van. Egy emberemmelvillámgéppuskával71és géppisztolyommal felszaladok a tetőre, a futóárokban előre megyek, slátom, hogy kb. 150-200 méterre zászlóaljnyi ellenség nyomul előre. Jobb szárnyon védőinkrohannak vissza. A villámgéppuskával tüzet nyitok, s lövöm a legsűrűbb részeket. Néhányember mellém szegődik, nem vagyunk magunkban. Lőszert hoznak. Hamarosan gazda ismellettem tüzel. Az ellenség a váratlan közelből kapott tűzcsapásokra megretten és egy sűrűkukoricásba húzódik. A géppuska tüzét ide irányítom, gondolom nem eredménytelenül.Tűztámogatásunkról a tüzérfigyelő gondoskodik, jó becsapódásokat látunk. Nagy alelkesedés, a menekülő románokat tűzzel üldözzük. Közben három Rata hátulról érkezik éstévedésből vagy szándékosan megbombázza a románokat (ruhájuk színe azonos a miénkkel,tehát megtévesztő).A támadást sikerül visszaverni. Gazdával most a jobbszárnyra megyünk. A futóárokban nagya sár, kénytelenek vagyunk kimászni és a terepen egy nyeregben futni. A saját tüzérség erre ötlövést lő belénk, mellettem Köteles Gábor72megsebesül. Szerencsénk volt. Ismét árokbanvagyunk. Később tisztázódott, hogy kedves barátaink azt hitték, a románok mászkálnak avonalban.Pár perc múlva jelentik, hogy az ellenség kb. 200 méterre ismét megközelítette vonalunkat.Éppen meggyőződöm róla, mikor kapjuk a visszavonulási parancsot. Parancsot kiadni márnincs idő, de láthatóan nem is szükséges, mert a nyomásra az emberek szivárognak vissza.Néhány tűzcsapás után mi is visszavonulunk a teljesen nyílt terepen. 2-3 perc múlva márállásainkból lőnek a románok és ordítva csalogatnak minket át. Nagy tűzben vagyunk, aligbírjuk már lábainkat. A románok jönnek, s egyre közelebb vannak. Ruhámat már többlövedék átüti. A fiúk fel-feljajdulnak, de csak vánszorog mindenki. Mellettem az egyik fiúösszeesik, édesanyját emlegeti. Felemelem, még él. Átkarolom és cipelem. Hajt az életösztön,de kimerült vagyok. Egy feszület mellett megyünk el. Egy fohász az Istenhez, erre biztatomsebesült társamat is. Néha megállunk, és géppisztolyból sorozatokat adok le. Gazdám mellémkerül, egymást biztatjuk a kitartásra. A románok, úgy látszik, szintén fáradtak és lemaradnak.69Perény, ma Perény-Hím (Perín-Chym, SK).70Abaújszina (Seňa, SK).71Német gyártmányú, Mg-34 vagy Mg-42 típusú könnyű géppuska, amelyet nagy tűzgyorsasága miatt becézett amagyar katonanyelv „villám”-nak.72Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.
  • 12. Kb. egy óra múlva, mikor már besötétedett, néhány embert összeszedünk, és beérünk Szinára.Ekkor már mindenki hátramenetben van. Zászlóaljunk megmaradt részei összeszedődnek, sparancsot kapunk, hogy Krajczáros tanyán73szállásoljunk el.Menetünk a németek vonalán halad át. Megtudjuk, hogy hadosztályunkat kivonták, éspihenőre viszik Rozsnyó74környékére.December 19–22.Krajcárostanyán (Kassa75nincs messze) az elszállásolás nehézkes. Ennek ellenére nyugodtanalszunk. Reggel továbbindulunk Enyickére. 20-án Bárcára,7621-én tovább Pólyiba77megyünk. 22-én Metzenzéfen78át Stószba79érünk. Ismét egy országhatárt lépünk át, szlovákterületen vagyunk.December 23.Ezredparancsnok úr felterjeszt tisztikeresztre.80Buzdításomra még egy másolatot is ad. Sokatgondolok haza. Álmomban voltam otthon, az is jó érzés volt. Előre fájt a gondolat, hogySzenteste a szüleim mennyi fájdalmas könnyet fognak elsírni. Úgy, mint a Don idején.81Ez asors nem hazáját szerető embernek való. Mi mindig sokat szenvedtünk hazafiságunkért, s ez abalsors könnyeket húz ki a kemény harcos szívekből is. Segítsen az Isten, hogy valamikorösszejöhessünk.December 24.Szép holdvilágos éjszaka. Stósz-ból csodás szerpentinen jutunk Szomolnokon82át Dénes83községbe. A menet lassan halad a nagy hóban, a jegesre taposott úton. A lovak esnek.Kemény hideg van, lóháton csak kis ideig tudok ülni. Botos csizmában84vagyok, lábam nemfázik. Elszállásolni este nem tudunk, mert a 12-esek85még nem indultak el. Reggelre szabad aszállásunk, és lefekszünk. Hamar kelünk, sok a tennivaló a Szenteste miatt. Pistával,írnokommal elindulunk az egy kilométerre látható fenyvesbe, és két fát hozunk. Egyikhatalmas nagy, a másik kicsi. Előbbi a zászlóalj karácsonyfája lesz, a másik saját szállásunkonlesz felállítva.A helybeli boltban selyempapírt vásárolunk, cigarettával fizetünk. Hozzáfogunk aszaloncukor készítéséhez. Ollózzuk a színes selyempapír foltos végeit. Boldogok vagyunk,hogy legalább a szeretet ünnepén békés foglalkozást űzhetünk. Én is örülök, hogyhozzájárulhatok embereink karácsonyi hangulatának növeléséhez. Sül a sütemény éskészülnek a fára kerülő díszek is.73Krajczárospuszta Grajciar (SK), Enyicke (Haniska pri Košiciach, SK) település része.74Rozsnyó (Rožňava, SK).75Kassa (Košice, SK).76Bárca (Barca, SK), ma Kassa településrésze.77Pólyi (Poľov, SK) ma Kassa településrésze.78Mecenzéf (Medzev, SK).79Štós, SK.80Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés.81Utalás Salgó Andor 1942–1943-as frontszolgálatára a 2. hadsereg kötelékében a Don mellett.82Szomolnok (Smolník, SK).83Dénes (Uhorná, SK).84Vastag posztóból, nemezből készült, bőrtalpú, bő, téli csizma; téli óvócikként rendszerint más lábbelire húzvaviselték. Általában 2 félszárból, 2 előrészből és a talpból állt. A félszárak és előlábak nemezből v. halinábólkészültek. Az előlábak, a sarokrész és a félszárak a bokáig könnyű barna felsőbőrrel voltak borítva, a talprafatalp, a sarokra fa saroklap volt erősítve, laposfejű szegekkel.85A 12. gyalogezred feltehetően a 21. gyalogezred előtt vonult, és még a községben be voltak szállásolva.
  • 13. Délután 3-kor az utca közepén fagyújtás, körülálljuk. Gazda és az ezred református lelkésze,Tóth Béla86tart lelkesítő beszédet, utána kiosztjuk az ajándékokat: fejenként 25 cigaretta, egydeci pálinka, egy szeretetcsomag. Volt öröm, hiszen élelmezésünk mellett ezekre szükség isvolt.Szlovákiai karácsonyunk csendes, békés volt. A szerény díszítésű kis fa mellett ülünk együtt,a tisztek, és kesergünk pusztuló városaink, falvaink és hazánk helyzetén, szeretteinkhogylétén. Én is családom sorsa miatt aggódom. Vajon a karácsonyi ünnepek hoznak egyboldogabb új esztendőt, egy áldottabb magyar karácsonyt?Lassan már az imádság is nehezünkre esik. Az elfásultság és a kimerülés a bizonytalansággalkeveredik bennünk, s fájdalmában csak az erős hitű ember tud az Úrhoz fordulni. Hitemmegmaradt és bízom a gondviselésben, mely a további küzdelemhez erőt ad. Segítsd megIstenem sokat szenvedett népedet és adj jövőre egy boldog Karácsonyt.A tisztek nálunk vacsoráznak. Utána kártyacsata következik. Ebben már nem veszek részt,hiszen a zászlóaljnaplót és saját jegyzeteimet írom, majd lefekszem. Nem bírok eleget aludni.Meneteink harcmentesek ugyan, de a légitevékenység miatt csak éjjel mozoghatunk.December 25.Reggelig jót alszom. Továbbmegyünk. Az előttünk induló kocsioszlop még mindig nem jutottát a nagy szerpentinen, és addig nem indulhatunk. Nyolc óra van, mire kijutunk a faluból.Nehezen haladunk. Közben találkozom Konstantin Tamással. Szalay Sanyival87nem sikerültbeszélni.Krasznahorkaváralján88elszállásolunk. Közben Bódi százados urat a gyalogsági parancsnokúr89áthelyezi a 12/III. zászlóaljhoz. Gazda nélkül maradunk. Holnap azonban átszervezéslesz, hírek szerint Horváth százados úr lesz a gazdánk. Szállásunk nem a legjobb, de meleg, saz a fontos.December 26.Az ezred összevonása zászlóaljjá megkezdődött. A község közelében lévő téren, akrasznahorkai vár alatt összeállás 8 órakor és Horváth százados úr – aki a Donnál isparancsnokom volt – megalakítja az I.–II.–III. zászlóaljból az 1., 2., és 3. századot, míg agéppuskás, aknavető, páncéltörő maradék egységeket nehézfegyver századdá összesíti. Avonatokat csökkenti olyképpen, hogy századonként csak hat országos jármű90és egymozgókonyha tartható a csapatnál.Parancsnokok a következők: zászlóaljparancsnok Horváth Gyula százados, segédtiszt SalgóAndor hadnagy, vezető orvos Vogel István orvos zászlós,91gh-főnök Rabb Béla hadnagy, 1.86Tóth Béla tartalékos tábori lelkész főhadnagy (Vaja, 1914. március 30.–?) A református teológiai tanulmányokbefejezése után Balkányban, majd Nyírbátorban volt segédlelkész. 1944.február 18-ától a 21. gyalogezredprotestáns tábori lelkészeként teljesített hadiszolgálatot. 1945 márciusának elején elszakadt alakulatától, majdpartizánokhoz csatlakozott. Hadifogságba nem került, hazatérését követően Piricsén, majd Nyírbogáton voltlelkipásztor.87Személyükről további adat nem áll rendelkezésre.88Krasznahorkaváralja (Krásnohorské Podhradie, SK).89A beosztást 1944. december 04.–1945. április 01. között Muzsay Ferenc ezredes látta el (életrajzi adatai aSalgó-napló 2. részének 27. jegyzetében olvashatók).90Lóvontatású kétfogatú szekér elnevezése a honvédségnél.91Vogel István dr. orvos zászlós (1915. Hőgyész, Retinger Mária–?) Az orvosi egyetemet Kolozsváron végezteel, 1939–1940-ben a román hadseregben töltötte kötelező katonai szolgálatát. 1943. április 15.–július.15. között551. hadikórházban szolgált Kassán, 1944. február 18.–1945. április 07. között a 21/II. (később a 21/I. zászlóalj)zászlóalj vezető orvosaként teljesített hadiszolgálatot. 1945.június 21-éig 14/I. zászlóalj orvosa volt. 1946-tőlTiszabőn, majd Törökszentmiklóson dolgozott orvosként.
  • 14. század parancsnok Virágh László főhadnagy,922. század parancsnok Halász Miklósfőhadnagy, 3. század parancsnok Godzsák Antal hadnagy,93Nehézfegyver század parancsnokTurák Gábor hadnagy,94aknavető szakasz parancsnok Forgách Ferenc zászlós,95páncéltörőszakasz parancsnok Tiba Zoltán hadnagy,96géppuskás szakasz parancsnok Királyházi Lászlózászlós,9711 órakor katolikus misére megyünk. Hosszú idő telt el, míg templomba kerültünk.Gondolatban szüleim mellett voltam, szomorú vagyok, de hitemet elveszteni nem tudom.Hiszem, hogy lesz még szebb és boldogabb karácsony.December 27.Hajnalban menetünket folytatjuk Dernőn98át Kiskovácsvágásra.99Itt beszállásolunk és atervek szerint éjjel leváltjuk a 12/III. zászlóaljat.A parancsnokok azonnal szemrevételezésre indulnak. Én is megyek. Nehéz kapaszkodókövetkezik. Lucska100után – az ezredparancsnokság harcálláspontja – de két óra alatt mégisfelérünk. Bódi százados úr fogad minket. Alig beszélgetünk pár percig, kapjuk a parancsot,hogy nem leváltunk, hanem holnap reggel támadunk. Hadosztályparancsnok és vezérkarifőnök úr101személyesen igazítanak el. Az előkészületeket megtesszük a holnap hajnalbanvégrehajtandó támadásra.Egy szakasz még este előremegy biztosítani a zászlóaljat, míg a készenléti helyet elfoglalja.December 28.Hajnal háromkor indulunk, és lassú menetben indulunk a képeskúti akolhoz. Itt azelőreküldött szakasz parancsnoka vár, de itt van a jobb szomszéd zászlóalj parancsnoka102is,aki tájékoztat, hogy tudomása szerint a románok a támadás területétéről kimentek. Gazdamégis széles csatárláncban átfésüli a terepet. Ezt követően 7.30-kor elérünk az erdő szélére,ahol a hegyiek védenek.103Gazdával lezárjuk a védőkörletet, majd megindul a leváltás.Engem délben a gazda beküld a faluba, hogy a segédtiszti irodát indítsam meg.December 29.92Virágh László fhdgy. (Losonc, 1920. november 23.–?) A Ludovika akadémián 1942-ben avatták hadnaggyá, a21/III. zászlóaljnál kapott beosztást.93Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.94Turák Gábor (1915. Nagykáta, Bathu Rozália) Kötelező katonai szolgálatát 1937-től teljesítette az 1. határőrkerület parancsnokhelyettese III. zászlóaljának állományában. 1939-től a 21/III. zászlóaljnál szolgált Szerencsen.1944–1945-ben alakulatával hadiszolgálatot teljesített, 1944. december 17. Pusztaradványnál, majd 1945. január20-án Kiskovácsvágásán megsebesült, hadikórházban Bécsben, majd Cegléden ápolták, ahonnan 1945. május08-án bocsátották el, mint 40%-os rokkantat.95Forgách Ferenc (Kassa, 1908., Kemény Leontin) 1928–1931. között a csehszlovák hadseregben töltöttekatonai szolgálatát, 1939-től – átképzését követően – a 21. gyalogezred kötelékében szolgált. 1944–1945-benalakulatával hadiszolgálatot teljesített, majd átállt a szovjet csapatok oldalára.96Tiba Zoltán tartalékos hadnagy (Tarpa, 1918–?) Kötelező katonai szolgálatát 1940-től teljesítette, a tartalékostiszti iskola elvégzése után a 21. gyalogezred II. zászlóaljának páncéltörő ágyús szakaszparancsnoka lett. 1944–1945-ben alakulatával hadiszolgálatot teljesített, mint páncéltörő ágyús szakaszparancsnok, zászlóalj-segédtiszt,majd 21/I. géppuskás század parancsnok.97Királyházi László (Timár, 1923–?), tartalékos zászlós. A 21/III, majd a 21/1. zászlóalj egyikszakaszparancsnokaként vett részt 1944 márciusa és 1945 áprilisa között a 24. gyaloghadosztály harcaiban.98Dernő (Drnava, SK).99Kiskovácsvágása (Kováčová, SK)..100Lucska (Lúčka, SK).1011944. november 26.–1945. április 6. között a beosztást Paduschitzky László vezérkari százados látta el.102Valószínűleg a 24. gyalogezredből szervezett 24/I. zászlóalj parancsnokáról, dr. Kapossy Béla alezredesrőlvan szó.103Az 1944. karácsonyán végrehajtott átszervezés során a 24. gyaloghadosztály kötelékébe került az 1. hegyizászlóalj egy százada is, feltehetően erről van szó.
  • 15. Már tegnap este komiszkodtak a románok. Körülaknázták az akolt és az egész vonalat. Reggelfolytatták, de oly erővel, hogy sebesültjeink, sőt halottaink is lettek. Egész nap támadnak,néhány telitalálat folytán tűzfegyvereink megfogytak. A nagy nyomás és veszteségeink miattvonalainkat hátrább voltunk kénytelenek helyezni. Estefelé aztán egy ellentámadással sikerülta Lázkő 794 magassági pontot az ellenségtől visszafoglalni. A helyzet ezzel még nemoldódott meg. Az akolból, melyet aknavető és tüzérségi tűz éri, a zászlóaljparancsnokkihúzódik a szabadba.December 30.A nap már csendesebb. Szívesen vagyok a faluban, az étkezés romlott, de elviselhető. Bódiszázados úr elmegy.December 31.Szilveszter. Az estét nagy kártyacsata tölti ki. Kevés italunk, amit összegyűjtöttünk, hamarelfogy. A hangulat jó, hiszen így kell az újévet várni. Éjfélkor mindenki telefonál, hívjaegymást, boldog újévet kíván. A faluban elhelyezett Göttmann százados urat104is felköltjükjókívánatainkkal.1945. január 1.Csúnya hideg szél van. A kis havat orkánként fújja végig a falun. A vonalban lévőknek ezkegyetlen idő. Ott a sziklák között bunkerépítési lehetőségük sincsen. 11-kor miséremegyünk. Utána eltemetjük négy hősi halottunkat.Délután visszajön szabadságról Gömöri Pista, mert Szepsibe105már nem tudott bemenni. Esteindul ki legényével a vonalba, előzetesen szóltam, hogy várják. Eltűntek, nem érkeztek meg.Sok telefon, idegeskedés után egyetlen feltételezés maradt, hogy eltévedtek az ismeretlenúton, esetleg a hézagos védővonalon átmentek, és fogságba estek.Január 2.A nap aránylag csendesen telt el. A nagy hideg kissé gyengült, s enyhébb szél fúj. Pista és alegénye eltűnése mindnyájunkat aggaszt. Titokzatos eset, hiszen egy kitaposott úton indult elés nem érkezett meg. Előzetes engedéllyel Vogel Pistával és 11 fővel útnak indulunk, hogy azerdőt átkutatva a rejtélyt megfejtsük. Sajnos, hiábavaló volt minden. Különben gyakori abandatevékenység, s már néhány fosztogatás, rablás, lefegyverzés előfordult. Nem lehetetlen,hogy partizánokkal állunk szemben.Január 3.A nap sok izgalmat és bánatot hozott. Újabb hősi halottak, sebesültek és fogságba esések. Ajobb szomszéd zászlóaljnál törtek be a románok és szárnyunkat hátba támadták. Mire sikerültintézkedni, két rajt kiemeltek. A helyzet csak estére válik nyugalmasabbá, amikor két németszázad ellentámadást indít.A kiskovácsvágási szálláscsoport biztosítására Dernő felől egy szállásőrséget állítok fel, ésegy páncéltörő ágyút is beállítok.Január 4–6.104Göttmann Ferenc tüzér százados (Tárkány, 1911.–?). Kötelező katonai szolgálatát 1931-től teljesítette, 1937-ben Hajmáskéren végzett tanfolyamot, 1938-tól a 6. tüzérosztály állományában szolgált. A magyar 2. hadseregkötelékében az ungvári 24. tüzérosztály egyik ütegének első tisztjeként harcolt, 1944–1945-ben századoskéntosztályának ütegparancsnokaként teljesített hadiszolgálatot. A 24. hadosztállyal együtt állt át, az új hadseregben1950. március 01-ig őrnagyként szolgált.105Szepsi (Moldava nad Bodvou, SK).
  • 16. A helyzet rossz. A románok támadása napirenden van. A terep nem alkalmas védelemre, báruralgó magaslaton van. Az ellenség annak lejtőin igyekszik megkapaszkodni és vonalainkatáttörni. Az oroszok robbanó lövedéket használnak. Az áldozatok száma nő. A temetéseknapirenden vannak. A sebesültek között van súlyos, de sok a könnyebb sebesült.Nehéz a védelem. Kemény sziklatalaj mindenütt. A tüzelőállások legfeljebb kivágottfatörzsekkel vannak erősítve, de az aknavető és tüzérségi gránátok a sziklás felszínenrobbannak. Nagy a szilánkhatás. A sebesültek között egyre gyakoribbak a súlyosak.A szomorú budapesti hírek mindenkit lehangolnak. Az ellenség további térnyerésereménytelenné teszi a helyzetet. Szerencsénk, hogy itt megszilárdult a védelem és nem kellrohanva visszavonulni.Vízkereszt napja. Misére nincs időm. Hangulatom a legszomorúbb. Nemcsak a harchelyzet,inkább a veszteségek. A segélyhelyen minden hely tömve sebesültekkel, és Vogel Pista éppenmost amputálja térd felett egy leventeújonc mindkét lábát.A létszám kiegészítésére kapott fiataloknak semmi tapasztalatuk nincsen. Mielőtt kiirányítoma vonalba őket, igyekszem tanácsaimmal ellátni, mire vigyázzanak. Sajnos, főleg őket látomviszont a segélyhelyen és a kis falusi temetőben.A háború borzalmas. Fogynak az idegek, a türelem, az ellenálló erő. Fogynak az emberek, denapról napra fogy az élelem is. Nincs utánpótlás. Azzal a kevéssel kell megelégedni, akitszegény Hazánk még adni tud. Rövidesen ennyi sem lesz. Tudja ezt mindenki. Nehéz harcotkell vívni.Ösztönös megérzésem, hogy az otthoniak jól vannak, megnyugtat. Bizonyára sokat sírnak,hogy három gyerekük közül egy sincs közelükben, egyikről sem tudnak. Egy ideig nem isfognak tudni.A két Kovács fiú felkeres. Az ezredvonat, amely idáig 80-90 kilométerre volt tőlünk, mostidejött és falunkban akar elszállásolni. Hamarosan parancsot kap Botos főhadnagy úr106avisszaindulásra, illetve, hogy Krasznahorkaváraljára menjenek. Gabi és Pici éppen aszekerükkel bajlódnak, amikor rájuk találok. Mindhárman nagyon örülünk, őket egy szekérrelvisszatartom, és csak harmadnap indítom utánuk. Ruházatukat kiegészítem, útravalóvalellátom őket. A fiúk mindenáron nálam akarnak maradni, de nem engedem, mert itt állandóveszélyben vannak.Január 7–15.Hosszú hét, tele harcokkal, hősi halottal és sebesülttel. A hideg, hó és eső gyakranváltakoznak, néha még a nap is előbúvik melegítő sugarával. A harchelyzet sem sokatváltozott, állásaink ma is a régi helyen vannak. Az általános helyzet már más. Az ellenségRozsnyó felé tör előre, és ezzel ittlétünket állandóan veszélyezteti.Téli hosszú esték egyetlen eseménye a kártyázás. 21-esen 1000 pengő elvesztettem, azért nemtöbbet, mert nincsen. Kártyán nyerni igazán nem nekem való.A külvilággal kapcsolatunk úgyszólván megszakadt. A postaforgalom rossz. Végre Icitőldecember 22-ei lapot kapok Budapestről. Akkor még ott nem lehetett semmi, de azóta? Mostmár nem hiszem el a pesti híreket, és érzem, hogy Budapest már csak volt a miénk. Remélem,az otthoniaknak nincs bajuk.Néhány lapot küldök, de csak Pozsonyba, talán a családi városban van valaki. Sajnos, márnem tudok hova írni. A hírek szerint már Kassán sem kézbesítenek.Élelmezési helyzetünk javult. A doki a lakosság kezeléséért sok mindent kap, és ez mégjavítja helyzetünket. Gazdának minden nap küldök két személyre ebédet.A Kovács fiúk újra felkerestek. Tőlük tudom, hogy Szalay Sanyi107Rozsnyón van, most indulkiképző táborba és utána a vonalba. Sajnálom szegény fiút mert nem bízom szerencsés106Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.107Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.
  • 17. megmenekülésében. Hiába csaltam magamhoz. A Pista írnokom, a vissi pap fia108helyéreszántam. Neki itt milyen jó dolga van. Salgó Tibor jól van. Békés Jancsi109hívott telefonon,és ő tájékoztatott. Jó volt a rokonság hollétéről hallani.Riadókészültség van. A parancsnok jönnek. Ki tudja, mit hoz a reggel. Tény, hogy itt aDernő–Kiskovácsvágása–Lucska-Barka völgyében úgy érezzük magunkat, mint egy zsákban.Éppen a zsák szájánál van a baj, és ha ott betörnek, legfeljebb csak a bőrünket menthetjük.Megpróbálom az éjszakát alvással tölteni.Január 16–18.Izgalmas napok. Várhosszúrét110és Hárskút111kétszer cserél gazdát. A románok a hegytetején vannak. Tüzérségi tüzüket innen Rozsnyóra és környékére pontosan tudják irányítani.Krasznahorkaváralja szenved a legtöbbet. Bőven hull rá az akna és gránáteső. Rozsnyónkihalt az élet: minden tűz alatt, még a falvak is, kivéve a miénket. Ide csak egy esett.Csendesedik a harc, mindenki védelemben marad. Mindkét oldalon nagyok a veszteségek, apihenésre szükség van. Lényeg, hogy tudunk aludni, gyűjteni az erőt.Folyik a szervezés, a Hunyadi páncélgránátos hadosztályhoz112való toborzás. Halász Micunéhány emberrel már elment. Sokat beszélgetünk, mert ez a német SS-hez hasonló magyarszervezet. Sorsomat nem akarom ilyen módon befolyásolni, és nem jelentkezem.Pozsonyba még szoktam írni, de nem sok reménnyel. A vonalban néhány felvételt csinálok.Ott komoly a hó, nagy hó, itt lent hideg, de poros út. A hegyekben sok a vad. Pár őzet mármeglőttek. Ilyen lehetőségem nincsen, nem hagyhatom itt a telefonokat.Január 19–25.Örökké emlékezetes nagy napok ezek. A tegnapi és mai sebesültek között Turák Gabi alegsúlyosabb. Estefelé lehozták, csúnya sebeit Vogel Pista bekötözi, és még ma esteelszállítják kórházba.20-án feladjuk a szádalmási113vonalat. A román tüzérség egész nap lövi a falut. Meg semlehet mozdulni. Késő este végre elindulunk Dernő felé. Sok emberem „olajra lép”. Egy járőrhét embert összeszed, egy már civilben volt. Nagy lelki rábeszélés után visszamennek aszázadhoz. Az emberek is érzik a reménytelenséget. Egyébként ilyen jelenség márKárpátalján is előfordult, az ott lakók mindig lemaradtak. A Bodrogközben is gyakori volt.Volt két eset, mikor be is jelentették nekem szándékukat. Ezek jó katonáim voltak.Sötét éjjel folytatjuk menetünket Rozsnyóra. Itt már parancs vár, hogy Rozsnyó védelmébenkell részt vennünk. Előbb a keleti oldalon állunk be védelembe, 21-én reggel. Délután újabbállásba megyünk, mely valamivel előrébb van. Itt kemény küzdelem van, a balszárnyat 2-300fő erősen támadja. Vajda Józsi114súlyosan megsebesül, egyik lábát talán el is veszti. Csak makell tartani a vonalat. Nehezen telnek az órák. A románok erőltetik a nyomást,harcálláspontunk tüzérségi tűz alatt áll. Sokszor dekkolunk a rombológránátok tüzében.16.15-kor végre parancsot kapunk a visszavonulásra. Rozsnyót feladjuk. Ez a döntés hazánkkeleti felének elvesztését jelenti. Most már nem harcolunk magyar földért, már nem eszünk108Viss község (1945. óta Borsod-Abaúj-Zemplén megye, H) református lelkészének fiáról lehet szó, továbbiadatok nem állnak róla rendelkezésre.109Személyükől további adat nem áll rendelkezésre.110Várhosszúrét (Dlhá Lúka, SK).111Hárskút (Lipovník, SK).112Helyesen: az SS 25. (1. magyar) „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztálya.113Szádalmás (Jablonov nad Turňou, SK).114Vajda József tartalékos zászlós (1920. Moson, Luka Anna) eredeti alakulata a 7/III. zászlóalj, amellyel 1944.június 09-étől teljesített hadiszolgálatot. Valószínűleg alakulatának feloszlatását követően került a 21.gyalogezred kötelékébe. Megsebesült Rétközberencsnél 1944. október 31-én, itt említett sebesüléséről nemrendelkezünk további információval.
  • 18. magyar kenyeret, utolsó erejükből még harcoló emberek vagyunk. Már nem tudunk hinni agyőzelemben, várok valami csodát, az isteni igazságszolgáltatást. Beszélnek egy Miklós-félebékeszerződésről,115de mit ér ez nekünk?11623-án Dobsinán117vagyunk. Délelőtt szemrevételezzük, majd a csapatok megszállják agyönyörűen kiépített védőállásokat. Fedett (gallyakkal és hóval) futóárkok, hatszemélyesbunkerek. Mi egy gyártelepen bunkerban vagyunk, Gazda, doki és én. Rendes meleg hely,világosság nélkül.A hangulat rossz, mindenki fásult, és alig hiszünk a szerencsés megmenekülésben. Azoroszok Garam-völgyi előretörése utunk elvágását jelenti.Január 26.Hangok a ma esti visszavételről. Értesítést kapunk, hogy a románok egy csoportja áttörte aszomszédos vonalat és oldalunkban van. 20.15-kor parancsra visszavonulunk. Éppenszüneteltetik a románok a tüzérségi tüzet, amikor csendben elhagyjuk állásainkat.Kedvező a helyzetem. Jávorkai nálam hagyott Steyr vontatóján118utazom. A nagy hóban mostis felpakolunk, az ott lévők is velem jönnek. Fenn a dobsinai hágón karambolozunk, kocsinkmegcsúszik, és majdnem a mélybe rohanunk. Sok munkával és segítséggel kiemeljük a kocsités továbbmegyünk. Utunk a dobsinai jégbarlang bejáratánál egyelőre véget ér, itt a szépvillában elszállásolunk. Estig kell a völgyet zárni, míg a csapatok átjönnek rajta. Ajégbarlangot nem nézhettük meg a félméteres hó és a világítás hiánya miatt.Január 28.Menetünket folytatjuk. Helpa-n119ismét beszállásolunk, bár a parancs szerintBreznóbányáig120kellene mennünk. A nagy hóban az emberek nem tudnak menni, Helpánviszont jó szállás van. Az autóban elfogyott a benzin. Félnapos utánjárással 20 liter benzintszereztem, amely talán Breznóig elég.Január 29.A Steyr elromlik Benesházán,121itt kell hagyni. Lóháton megyek tovább, mert Breznóbányánszállást kell csinálnom.Breznóbánya szép kis rendezett város. Elég korán értem ide, hamar készen voltam azelszállásolással. Remek szállás várt mindenkit. A zászlóalj hamarosan beérkezik éselszállásol. Ekkor továbbmenetre kapunk parancsot, és azonnal indulunk Kisgaramra,122aholnémet kötelékben fogunk harcolni. Este 8-kor odaérkezünk és jelentkezünk a német 138.gyalogezred parancsnokságán,123ahol az amúgy is kedvező harcfeladat mellett úgy döntenek,115Vitéz lófő dálnoki Miklós Béla vezérezredes (Budapest, 1890–Budapest, 1948.9) a hungarista hatalomátvételután átállt a szovjet csapatokhoz. Egységeit hadiparancsban utasította a szovjetekkel való ellenségeskedésazonnali beszüntetésére, és a németekkel való szembefordulásra. December 22-én a debreceni IdeiglenesNemzetgyűlés megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek elnöke dálnoki Miklós Bélavezérezredes lett, s összetételéről Moszkvában döntöttek.116Feltehetően utalás arra, hogy a Miklós Béla-vezette erőktől az 1. hadsereg – amelynek kötelékében SalgóAndor is harcolt – teljesen el volt szigetelődve, és rá volt kényszerítve a németekkel való együttműködésre.117Dobsina (Dobšiná, SK).118Valószínűleg a 43M Steyr 1500A páncéltörő ágy vontatására átalakított jármű egy példányáról van szó.119Helpa (Heľpa, SK).120Breznóbánya (Brezno, SK).121Benes-háza (Beňuš, SK).122Kisgaram (Hronec, SK).123A német 8. hadsereg XXIX. hadtestparancsnoksága a Garam folyásával merőlegesen, Hronec központtal egyhosszú védővonalat létesített, mivel itt a folyó mentén több völgy és közút találkozott. 1945. február 8. ésmárcius 31. között a német 76. és 15. gyaloghadosztályok, a szintén német 101. vadászhadosztály (Assmann-csoport) és a magyar 24. gyaloghadosztály tartozott a fent említett német hadtestparancsnokság alárendeltségébe.
  • 19. hogy gazdám, a doki és én a faluban maradunk. A szállást hamar elintézzük, és megállapítjuk,hogy itt talán pihenés lesz.Január 30. – február 2.A hroneci életformát eddig nem ismertük. Emberi környezet, fűtött, meleg szoba, puha ágy,fürdési lehetőség, szíves vendéglátás és békés nyugalom. Ez az általános jó helyzet. Alegénység ugyanazt a kosztot kapja, mint a német katona. Csillognak a szemek, ha étkezésrőlvan szó. Mindenki nagyon meg van elégedve. Első napi feladat a pihenés. Másnaptól felváltvakint vannak a vonalban a németek között, csendben dolgoznak és készítik állásaikat. Az egyiknémet zászlóaljparancsnok téli fehér ruhával akarja felszerelni a hozzá beosztottakat, és kéri,hogy állandóan maradjanak velük. Ennek indítéka, hogy a partizánok közt sok a magyar és anémeteknek kedvező, ha azok tudják, hogy fehérben vannak a magyarok is.Saját helyzetünkről annyit, hogy például egy napi étkezés: reggeli zsíros pirítós, kalács éstejeskávé, ebéd: húsleves, bécsi szelet, krémes, likőrök, fekete, vacsora valódi kakaós rizstejben.Február 3–10.Az eltelt egy hét eseményekben szegény volt, de a völgyben vagyunk változatlanul, és eznagy szó. 5-én ugyan otthagyjuk Hronecet, és leváltjuk a 138/III. német zászlóaljat a Tri-Vody124völgye előtt emelkedő gerincen lévő védőállásban. A harcálláspontunk Tri-Vody ésOsrblie125közötti vadászházban van és békésen telnek napjaink, bár erősen partizános terület.Kis változatosságot jelent a védővonal látogatása, ellenőrzése, vadászat, síelés és a kártyázás.A pénzünk szlovák korona. Nagy a hó, járni nem lehet benne. Az utánpótlási vonal mély,kitaposott gyalogcsapás.Február 11–15.Csendes napok, sok irodai munkával. A vadászatok nem járnak eredménnyel.Éjszakai ügyeletes vagyok. Van időm elgondolkodni reménytelen helyzetünkön. A jelent káris leírni, hiszen egy szinte állandósult séma alakult ki: egy helyen harcolni néhány napig,majd gyors visszavonulás és így tovább. Hogy harmadik hete itt vagyunk, szinte érthetetlen,mert Szlovákia északi részén az orosz előretöréséről tudunk. Sokáig nem is maradhatunk itt.Az agyoncsigázott és hézagosan élelmezett katonákkal megértetni ezt nem lehet. A lakosságsem örül ennek, mert amijük van, azt nyugta ellenében átvesszük, pedig itt élelmiszerfélenem, legfeljebb vas- és edényáruk előállítása folyik a Garam-völgyi üzemekben.Súlyosbítja a helyzetet, hogy a németek minden polgári személyt összeszednek, és vasútonismeretlen helyre viszik őket. Nő az elmenekült lakosságból alakult partizánegységek száma.Nő cselekményeik száma, gyakran kapunk géppisztoly-sorozatokat. A híradó zászlóaljkikapcsolása, a munkásszázad eltűnése, tisztek elfogása, mind-mind gondolkodásrakésztetnek. Eddig csak mögöttes területeken fordultak elő támadások, ma, 15-én már itt –közvetlenül a vonalban – Osrblie-n raboltak el egy zászlóst és egy honvédet. A németek maszedték össze a lakosságot, ez is a háború része.Az ungvári seregtest március 10-ig közvetlenül a német 101. vadászhadosztály (Assmann-csoport) irányításaalatt tevékenykedett. Saját és alárendeltségébe került alakulatai a német seregtest kötelékei közé beékelvefoglaltak el védőállást. A német 138. gyalogezred a felsorolt seregtestekben nem szerepelt, vélhetően ideiglenesalárendelésről lehet szó. Ugyanakkor Horváth Gyula százados visszaemlékezésében („A 24.gy.hokötelékébe tartozókassai 21/I. zlj. története a Kárpátok előterében, a Kárpátokban és a Felvidéken, a 24.gy.ho átállása 1944.febr.20.-1945.ápr.25.”, Hadtörténeti Levéltár Tanulmánygyűjtemény 3051.) ugyancsak megerősíti a német 138.gyalogezred jelenlétét a térségben.124Tri-Vody (Háromvíz) a XIX. században működött ipartelep (vasolvasztó hámor), jelenleg Libetbánya(Ľubietová, SK) közigazgatási területén fekszik.125Osrblie (magyar neve Cserpatak), SK.
  • 20. A hangulat eléri azt a mélypontot, hogy most már várjuk a háború végét, lessük a békét. Aharcos szellem, a küzdeni akarás kihalt az elfásult emberekből. Csak egy a cél, hogymegmentsük bajoktól elgyengült embereinket, életünket. Mit veszíthetünk mi még?A békeegyben fogságot, Szibériát jelentené, de legalább élünk. Én bízom az Isten kezében és azigazságában. Az nem lehet, hogy nekünk, akik 12 hónapja becsülettel helytállunk, a békeszámunkra további szenvedést hozzon. Mi nem választottuk ezt a harcot, minket azesemények sodortak bele. Talán nem szabad egy nemzetnek a hazáját védenie? Vállaljuk ezérta felelősséget. A doni harcoknál nem éreztük ezt a célt, mégis ott kellett szenvedni.Az otthoniakról semmit nem tudunk. A sok-sok román hadifogoly (sokan önként jönnek át)szokott némi hírt mondani. Egyet egyöntetűen vallanak, hogy mióta Szlovákia területénvannak, sok minden tilos. A nők megbecstelenítéséért nem egy ízben halálbüntetést szabtakki. Magyarországon más volt a helyzet. Mesélik, hogy Miskolc környékén jár a vonat. Afoglyokról azt mondják, hogy Debrecenbe viszik őket, majd elengedik (gondolom, a Miklós-kormány azonnal behívja és harcba állítja őket a németek ellen).Február 16–22.Várakozással teli napok. A helyzet kezd nyugtalanító lenni. A románok nap, mint naptámadnak. 16-án lezárják a Tri-Vodyban vezető szerpentint, 17-én pedig, amikor előző esteharcálláspontunkat áthelyezzük Osbrlie-re, lemerészkednek a vadászházba és a gyanútlanularra haladó élelmiszerszállító egységünkön tűzzel rajtaütnek. Egy ló és az élelmiszer ottmaradt. Minden órában várjuk a visszavételi parancsot.Gazdám egy vállalkozást hajt végre, és 19-én olyan véres veszteséget szenved a románzászlóalj, hogy hasonló siker még nem volt. 24 magyar egy román zászlóaljat szétvert, sajátveszteség nélkül. 15 román halott, egy bunkert felrobbantottunk. A zsákmány: 9 fogoly, 3golyószóró, 6 géppisztoly, sok egyéb anyag. Királyházi Laci volt a hős parancsnok. Ettőlkezdve a helyzet kibírhatóbb. A románok lapítanak, hallgatnak.Többször voltam vadászni, sok az őz, a szarvas. A konyha sem panaszkodhat. Váltakozószerencsével, valaki mindig hoz valamit a konyhára. Én két őzet lőttem.A szokatlanul hosszú egyhelyben lét javított a hangulaton. A csodaszer „Lausetol” hatásaleírhatatlan. A hemzsegő tetvek egy hét alatt teljesen és örökre eltűntek. Ez egy olajos fehérsűrítmény, vízben hígitandó és csak a tetű számára olyan elviselhetetlen szaggal impregnálja abemártott és nyomás nélkül kiszárítandó alsóneműt, mely utána többször is kimosható. Hatásahárom hónap. A ruhaneműt kifőzni nem szabad.Az időjárás gyönyörű, csillogó, verőfényes napsütés. A hó nagy. Vadászatra csak sível vagyhósaruval lehet menni. A hó teteje fagyott, de ha beszakad, alig lehet felállni. A kis hegyipatakban mosakszunk, de kézigránáttal halászunk is, sok a pisztráng.Postát már nagyon régen nem kaptunk. Pozsonyból várok választ. Ki tudja, odaértek-e alapjaim.A fásultságtól már az otthonra is alig gondolok. Úgy élünk itt, mint akinek senkije sincs, nemtartozik sehová, nincs faluja. Hiába, egy év alatt száz meg száz helyen aludni, piszokban-sárba, gyakran étlen-szomjan, elég az elfásultsághoz.Február 23–28.A hónap vége és egyben a legkellemesebb hónap az elmúlt fél évben. Egy hónap egy helyenritkaság a mai mozgó háborúban. A csendes völgyben az Osbrlie patak folyik, mellettekisvasúti sín, de a hó miatt nincs használatban. Mikor idejöttünk, az előre jelzett sokpartizántól tartottunk. Megszoktuk, mert meggyőződtünk a partizánok irántunk valóközömbösségéről. Központjuk különben is innen messze van, és a nagy hóban nehezenvándorolnak. Mikor megjelentek, áthelyeztük harcálláspontunkat Osbrlie-re. A vadászatkellemessé tette az itteni életemet.
  • 21. A hónap utolsó harmada már tavaszias. Meleg napok, erős olvadás. Az erdő tele madárdallal.Zúgva rohan a hegyi patak. A kézigránáttal elszédített halakat nem tudjuk kiemelni a sebesvízből. 28-án már földfoltok is láthatóak a déli oldalakon. Az eső is megered és a méternél isnagyobb hó észrevétlenül leapad 30-40 centire. A hósaru a lágy hóban földig süpped, nehéz ajárás. Reméljük, hamarosan ledobhatjuk a téli holmit.Sokszor van szó arról, hogy hadosztályunkat hátraviszik, feltöltik, majd egy hónapi pihenésután bevetik. Ez jó hír, most itt jól érezzük magunkat, itt bármeddig szívesen maradnánk. A19-ei ellentámadás óta a románok mukkanni sem mernek, a kezdeményezés a mi kezünkbenvan.26-én megjelenik parancsban újabb kitüntetésem, az ÚKDE126. A Tisztikeresztről semmi hír.Gömöri Pista, Rádonyi Tóki és volt gazdám, Bódi százados megkapták a Lovagkeresztet.127Hírt kapok a Kovács fiúkról és S. Tiborról. Hála Istennek, mind egészségesek. Néhánynovemberi tábori posta is befut, de válaszolni már nem érdemes.Február 29. – március 5.Hronec-Osbrlie arcvonalunk utolsó napjai. Nagyobb harccselekmények nem voltak. Sokmunkámtól vadászni már nem tudok. Az időjárás változó, erős hóesés és hóviharok, vagy erősolvadás. Visszavonulási útvonalunkat előre letakarítottuk, de a hófúvástól csaknemjárhatatlan.Az állást este elhagyjuk. A zászlóalj nem vallott szégyent. Fárasztó, meredek hegyi útonmegyünk a „Rotfuchs” (vörös róka) I. állásba, mely a következő gerincen húzódik.Március 6–14.A védőállás a Hronec–Osbrlie-i úttól nyugatra húzódik. Látható az út és a falu. A románokhamarosan felzárkóznak vonalunkra, de nem kezdeményeznek. Fogolyszerzési céllaljárőrözünk, de eredménytelenül. 11-én aztán váratlan esemény történt. Egy rajfogolyszerzésre indult. Reggeli szürkületben állnak lesben a hronec-i úton. A románarcvonalat ellenőrző orosz tábornok128törzskarával nagy biztosítással gyalogosan jött. A rajaz élen haladó biztosító csoportot elengedte, és amikor a tisztek jöttek, körülfogták és azerdőbe tuszkolták őket. Lefegyverzésükre idő nem volt, mert az utóbiztosító 40 fős egység atámadást észrevette, és tüzet nyitott. A tisztek ezt látva lefeküdtek, és nem akartak menni,pisztolyt rántva lövöldözni kezdtek. Kényszerből három tisztet lelőttek, a tábornokkal azegyik szakaszvezető birokra kelt. A tábornok a kezében lévő pisztollyal többször lőtt.Szakaszvezetőnknek sikerült a pisztolyt kicsavarni a kezéből, és ellenfelét lelőtte. A rajtűzvédelme mellett a szakaszvezető visszafutott, és a tábornok pisztolyát is magával hozta. Araj halogató harccal visszavonult. Egyik emberünk könnyű fejlövést kapott.Ez este lemegyünk Predajna-ra129a gh-hoz, hogy az előírt tiszti minősítéseket megcsináljam.Itt kellemes tavasz van, három napot itt töltök. A vonalban derékig ér a hó és mindennapos ahófúvás.13-án átveszünk egy védősávot, Podbrezovát130. A megnövekedett védőkörletben alig vantartalékunk. A vidék gyönyörű. A Garam kígyózó medrétől északra az Alacsony-Tátrahatalmas ormai merednek. Védőállásunk magas fenyves erdőben van.A völgyben erős harcok vannak. A Tátra lejtőin a 614 magassági pont területén hol németek,hol románok vannak. Mindkét részről nagyok a veszteségek. Csak harckocsik segíthetnének.126Újólagos Kormányzói dicsérő elismerés magyar Koronás Bronzérem hadiszalagon kardokkal (elterjedtebbnevén Ezüst Signum Laudis).127Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés.128Személye nem ismert.129Predajna, SK (magyar neve Garampéteri).130Podbrezova, SK (magyar neve Zólyombrézó).
  • 22. Március 15–20.Aránylag nyugodt napok. 14-én este az 52/III. zászlóaljnál ugyan betörnek, de a harciskola 13115-én hajnalban támad, az ellenséget visszaveti, több foglyot ejt, és sok anyagot zsákmányol.17-én áttesszük harcálláspontunkat Podbrezovára. Rendes lakásunk van. Az ellenség lövi afalut és a falut átszelő vonalunkat. Más nem történik. Az idő rohan, sok a dolgom. Itt avölgyben már tavasz van. Hál’ Istennek, a kemény telet egészségesen túléltem. Bízzunk atovábbiakban is.A hangulat bizakodó. Oka, hogy hírek érkeznek az új magyar hadosztályok dunántúlisikereiről. Már nem vadászunk, inkább hálóval és kézigránáttal halászunk a Garamban, széperedménnyel.Március 21–27.Ismét nehéz helyzet, kemény harcok, emberfeletti teljesítmények. A Rotfuchs I. állást 21-énfeladjuk, utána kemény harcok árán jutunk el a Garam völgyében Besztercebányáig,132de aváros helyett felhúzódunk a hegységekbe. Podbrezova–Lopej133-Predajna,134majd Sv.Ondrej–Mezibrod, utána Lucatin, később Priechod, és most, 27-én az egész út után – mint egyrossz álomra, kis nyugodt alvás után – Jelenska Dolina-n ébredünk.135A most már életmentőküzdelemről, az összeforrt emberek szenvedéseiről, pusztulásáról, a kimerültségről sokatírhatnék. Erre már nincs időm. Egy-egy emlékezetes eseményt jegyzek fel, mint például apriechodi harcok.A község keleti magaslatait védjük. A friss és fiatal román erők szívósan harcolnak. Így mégnem harcolt ez a rongyos fajzat. Védőállásainkra felzárkózik és 24-én délelőtt erős támadástkapunk. Az 1. századnál betörnek. A betörés helyére rohantam, összeszedtem az embereket ésváratlan ellentámadással visszakerülünk régi állásainkba. Még három áttörési kísérletetverünk vissza. Este csend van. 21 órakor azonban újabb támadás, majd nemsokára a községfele is román kézen van. A zászlóalj helyzete, a nagy veszteségek ellenére és Királyházi Laciellentámadása folytán kissé megerősödik, de a helyzet bizonytalan. Kemény utcai harcok,váltakozó sikerek után az ellenség 25-én reggel 4-kor a község másik végén is betör. Jópajtásunk és barátunk, Sulyok Jóska136hősi halált halt.Összekavarodva a románokkal, képtelen lövöldözés közben hagyjuk el a falut, de azellenségtől szabadulni nem tudunk. Reteszelünk, de ismét hátunkban vannak.Esőköpenyemben alig tudok az ellenség célzott tüzéből kijutni.Ilyen kínos helyzetben ritkán voltam, amikor tehetetlenül álltam a románok tüzét és kb. 200méteres tisztáson kellett átfutnom. Az Isten megsegített, köpenyem bizonyára újabb lyukakatkapott, de én megmenekültem.26-án újabb reteszállásba megyünk, de gyengén megszállt vonalunkat ismét lövik. Azellenség áttör, szomszédjaink nincsenek. A rádióval nehezen kapunk összeköttetést és 9-korvisszavonulásra kapok parancsot. Sajnos, ekkor az ellenség már mögöttünk van. A sebesültekszáma nő. Szotyori zászlós137és egy ember menetképtelenek. A meredek hegyoldalon,131Harcászati kiképzés alatt álló időszaki alegység (jelen esetben feltehetően kiképzésben korábban nemrészesült, elsősorban levente fiatalokból állt).132Besztercebánya (Banská Bystrica, SK).133Zólyombrézó településrésze (SK).134Predajna (Garampéteri, SK).135Sorrendben: Svätý Ondrej nad Hronom (Garamszentpéter), Mezibrod (Mezőköz), Lučatín (Lucatő), Priechod(Perhát), Jelenska Dolina (Szarvasvölgy, valamennyi SK)136Sulyok József tartalékos hadnagy (Nagybátony, 1915. – Priechod, 1945.) 1942. november 06. – 1943. június01. között, majd 1944. április 04-étől hősi haláláig a 21. gyalogezred kötelékében hadiszolgálatot teljesített. AHadtörténeti Intézet és Múzeum veszteségi adatbázisában nem szerepel.137Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.
  • 23. méteres hóban a sebesülteket vállon cipeljük, majd a betaposott gyalogcsapáson nagyfenyőgallyakra fektetve húzzuk. A menet lelassul, de a gyűrűből ki kell kerülni. Reménytelenversenyfutásnak tűnik. Közben háromszor partizántanyákra bukkanunk. Ezek inkábbdezertőrök és bujkálók, de fegyverük van és használják. Öt partizánt foglyul ejtünk,élelmükből valamit eszünk, majd egy magyarul beszélő, odavaló civil vezetésével kikerüljüka további partizántanyákat, átjutunk a meredek gerincen a vízválasztón át 27-én 01. órakorbeérkezünk Jelenska Dolina-ra.Azóta emberibb életet élünk. Enni bőven kapunk. Ezredparancsnokságunk már lemondottrólunk, nekem már halott hírem volt, mások szerint fogságba estem. Sajnos, a hét eredményeszomorú. Hét tiszt került a veszteséglistára. Virágh Laci fogságba esett, úgyszintén LokodiIstván zászlós,138Pornói Pista eltűnt, Szotyori Domonkos, dr. Laza Pista139és Móré Jóska140megsebesült. Sulyok Jóska hősi halála mély nyomot hagy lelkünkben, de aggódunk BeneTóniért141is, akit más helyen vetettek be, és semmi hírünk nincs róla.Zászlóaljunk vesztesége kb. 70 fő legénység, lehet, hogy több. A parancsnokok java hullott ela kemény harcokban és most gyengén állunk a havas hegyeken. A nagy hó szerencsére arománoknak is nagy.Március 28–30.Nyugodtan élünk vadászházunkban. A hó erősen olvad. Tavaszodik. A világról semmit semtudunk, hírforrásunk nincs. Talán jobb is. Mi már tudjuk, mit teszünk. Dolgozom – mintharcszünetekben általában – vezetem a zászlóaljnaplót, abban vázlatokkal kell bemutatni aharcokat, a visszavonulási utakat, és csinálom a kitüntetési javaslatokat. Parancsnokom engemis felterjeszt II. osztályú Vaskeresztre.142Születésnapom csendes pihenéssel telik. Újból sokatgondolok drága szüleimre, látom kisírt arcukat és hiszem, hogy könnyeikkel és imáikkalmindnyájunk egészséges hazatérését kikönyörgik az Istentől.Március 31. – április 2.Húsvét ünnepe. Ünnepi csend van, puskalövés sem hallható. Bőséges az élelmezés, sok jut akenyérzsákokba is: húsvéti kalács, szeretetcsomag, pálinka, cigaretta. Mi kell még egy hazájátvesztett fáradt katonának. Nálunk legnagyobb ünnep a harcszünet, az étel-ital és a nyugodtpihenés ritka együttese.Minthogy tiszta boldogság nincs, csapott közénk a szomorú hír, hogy Szombathely és Kőszegelesett. Az itteni Vas megyeiek szomorkodnak.Elsején Sárikától egy levél érkezik március 12-ről. Brombachban143vannak, egészségesek,elhelyezésük és élelmezésük jó. Bár ki tudja, odaér-e, azonnal válaszolok. Salgó Tiborralüzenetet váltottunk. Igen jó napom volt.Német összekötő tisztet kapunk: Kurt Metzner144Feldwebel,145tiszti iskolát végzett, fiatalszőke tisztjelölt. Erősen összetartozunk, telefonjaink egymás mellett vannak.138Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.139Személyéről további adat nem áll rendelkezésre.140Móré József tartalékos zászlós (Sárospatak, 1920. június 25., Nagy Mária-?) 1944. október 01-jétől zászlós a21. gyalogezred kötelékében. Négy ízben sebesült meg. 1945. áprilisában amerikai hadifogságba esett, ahonnan1946. áprilisában tért haza. 1951-ben megfosztották rendfokozatától, 1994-ben rehabilitálták, és főhadnaggyáléptették elő.141Bene Antal tartalékos zászlós (1919. Abony, Molnár Julianna) a 21/II. zászlóalj nehézfegyver századánakszakaszparancsnokaként 1944. április 03–ától teljesített hadiszolgálatot.142Személyes bátorságért a szövetséges haderő tagjainak is adományozható német kitüntetés.143Német nyelvterületen számos ilyen nevű település létezik, a pontosabb azonosítás további adatok hiányábannem lehetséges.144Személyéről további adatok nem állnak rendelkezésre.145Őrmester.
  • 24. Az ünnepek számomra kellemesen telnek. Néhány kitüntetési javaslatot csinálok, majdigyekszem pihenni, ki tudja, mit hoz a holnap. Az általános helyzet már hidegen hagy, agondolat, hogy megmeneküljünk, kimondatlanul foglalkoztat. Ez oda datálódik, hogy ahadosztály vezérkari főnöke Rozsnyón a pincében lévő hadosztály harcállásponton maradtvissza.146Érzem, hogy most már többet nem veszíthetünk, erőnk a harchoz már nincs, csupán életünketvédjük, és csak egymás védelmében kockáztatjuk. Csodálatos az együttérzés és az összetartás.Tudjuk, hogy az utolsó erőfeszítésekről van szó.A jó ellátásról az otthoniak jutnak eszembe, ki tudja, mi van otthon. Bajtársi vacsoránk,melyen nyolc magyar és három német tiszt vett részt, csodálatos volt: húsleves, rántottpisztráng, rántott bárány, sonka tormával, linzer, mákos beigli, fonott kalács, fekete. Mégfelsorolni is sok. Szakácsaink és Lövey Jóska147csodát műveltek. A bárány már előző naponkerült és amikor Húsvét vasárnap reggel felébredtem, az ajtó nyílt és egy kis bárány, derekárakötött fehér kartonon festett piros tojással besétált. Hát, ilyen is létezik. Felkelve a vadászházelőtt egy fényképen megörökítem a társaságot és a báránykát.A vacsorai hangulat nagyon jó. Csupán akkor komolyodott el mindenki, amikor politikáról, ahadi helyzetről, és különösen, amikor a családokról esett szó. Előkerültek a féltve őrzöttképek, kinek gyermekei, felesége, kinek szülei és testvérei, kinek arája. Mint bizonytalanra éselérhetetlenre bámultunk és könnyeztünk. Végre valaki felrázta a társaságot és véget vet aszomorkodásnak.Kártyázunk, de korán fekszünk, mert minden éjszaka tartogathat számunkra meglepetést. Apihenésnek még lesz böjtje.Április 3–4.A várt események bekövetkeztek. A nagy helyzet által kikényszerített döntés folytánarcvonalunkat egy új és nagy lépéssel hátravonják. A késő esti parancsok alapján hajnal 1 óra30-kor elindulunk és nyugodt menetben Jelence148–St. Hory149–Ulmanka150vonalon át 5órakor megérkezünk a hermaneci151papírgyárhoz. Egy hatalmas raktárépület harmadikemeletén pár órát alszunk. Hatalmas, színes selyempapírhengerekről fejtjük le az ágynakvalót. A gyár Szlovákia egyik híressége. Szűk völgyben egy hatalmas modern gyártelep,magán- és munkáslakások, raktárak, melléképületek. Mint többemeletes, lapos tetővel. Azudvar is tele áruval. A pusztulás nyomai láthatóak.A gyár területe tömve német és magyar katonasággal. Az egész 24. hadosztálytulajdonképpen itt tolong, és ezt az ellenség is tudja, mert tüzérségi tűz alatt tartja.Délig van szabad pihenő. Fél kettőkor parancsra elindulunk, azonban Hermance községbenegy motorkerékpáros parancsot hoz, amely szerint a 14/I. zászlóaljnál betört részenelreteszelés végett, azonnali alkalmazásra forduljunk vissza. Én lóháton előre megyek ahadosztályhoz, ismertetem embereink állapotát, de mennünk kell.Egészen Ulmenkáig kell visszamennünk, ahol reteszállást foglalunk. Igen erős tüzérségi tüzetkapunk, de egy ló sebesülésén kívül más veszteségünk nincs. Az est beálltával az ellenségelcsendesedik, de nem is tud megmozdulni, mert koromsötét van. Rövidesen megered az eső,hatalmas vihar keletkezik, mely csak éjfélkor kezd csendesedni. Ekkor már gyülekezünk a146Valószínűleg téves adat, a hadosztály vezérkari főnökének posztját 944. november 26. – 1945. április 06.között mindvégig Paduschitzky László vezérkari százados töltötte be.147Személyéről további adatok nem állnak rendelkezésre.148azonosítása nem járt sikerrel149Stary Hory (magyarul Óhegy, SK).150Azonosítása nem járt sikerrel.151Hermánd, ma Harmanec (SK).
  • 25. műútra, és 4-én 01.30-kor – az eredeti parancs szerint – elindulunk a hágón át Horna Stubna-ra152.Az út menti hatalmas fenyőket a műszakiak robbantásra készítik elő, hogy a csapatok utánrádöntsék a fákat az útra, ezzel is késleltetve üldözésünket.Hermanec-en át Hor. Hermanec-re153érve kellemes hírrel fogadnak minket. Üres vasútiszerelvény áll és vár ránk, hogy berakodva mielőbb elinduljon. Gyorsan ugrálunk a kocsikba.A lovak gyalogmenetben mennek tovább.A vasúti utazás régi szép emlékeket éleszt. Szűken, de mindenki ülve és aludva tölti a kis időt,amíg a vonat halad. Egyébként egy csodás útvonal, nappal ez egy nagy élményt jelentettvolna. Fent vezet a hegy oldalán, kedves kis állomásokkal, ahová a műútról szép lépcsősfeljárók vezetnek. Viaduktok és alagutak váltakoznak. Egyik alagútja 5 km hosszú. Szép-szép,de ki fogja a rombolásokat kijavítani, mert mindent robbantanak.7.30-kor kirakunk Horn. Stubna-n, ahol elszállásolunk. Itt pihenünk délig, majd újabbbevetési parancs érkezik, mely szerint Cremosne-ra154megyünk. Itt egy kb. 2,5 kilométeresszakaszon védünk.Április 5–6.A vonalat a kijelölt helyen elfoglaljuk. Kis műszaki megerősítéstől többre már nem telik. Avédelmet németekkel együtt látjuk el, csoportosan elkülönülve, de zárt rendszerben. Atávbeszélő vonalakat kiépítjük, hasonlóan a németek is. A zászlóalj-harcálláspont a falumodern, emeletes iskolájában az emeleten van, üvegablakain keresztül szép a kilátás. Aföldszinti tantermekben a zászlóalj-közvetlenek települnek.A hangulatról, a háborúról, a reménytelen jövőről nagyon sokat írhatnék. Nem tudom,érdemes-e naplómat féltve őrizni és tovább írni. Láthatóan az utóbbi hetek eseményeit igenszűkszavúan jegyeztem fel.Nem tudjuk, meddig bírjuk még, mikor hagy el minket a legénység. Sikerül-e kijutni ebből azóriási zsákból. Van-e még egyáltalán valami cél? Mindenki maga gondolkodik, senki nemnyilatkozik. Mi, tisztek próbáljuk bennük a lelket tartani, és az együtt maradás elve látszikgyőzedelmesnek. Nehéz harcba vinni a zászlóaljat, már nem szabad, mert már nem bír, nemtud és talán nem is akar harcolni. Nincs, nem jut mindenhová tiszt, így nap, mint napátmennek az ellenséghez. Az a hír, hogy a Dunántúlon bevetett új hadosztályok nagy részemár átállt, mélypontra süllyeszt mindent.Én úgy döntöttem, hogy embereimet nem hagyom el, becsületesen helyt állok. Harcolni mársenkinek nincs kedve, de életét védeni, harcban összeforrt bajtársain szorongatotthelyzetükben segíteni még van, aki vállalkozik.Ki kell, hogy várjuk a háború végét és akkor lehet, hogy mint vesztes felek, de együtt,rendszeresen, hősiesen harcolva fejezzük be azt a számunkra világra szóló harcot, melyet minnem így képzeltünk el.Mikor naplómnak ezt az utolsó részét írom, már minden megváltozott. Részünkre aháborúnak vége. További sorsunk ismeretlen, és a szovjet ígéretek betartása is kétséges. Azelőzetes tárgyalások, a 24. hadosztály szervezett, de mégis nagy véráldozatot követelőátállása, az ígéret elhangzásának szokatlan, kissé ünnepélyes formája mégis eltér azoktól apropagandaszólamoktól, melyeket az egész hadviselés alatt a Dontól kezdve a hangszórókonígértek a szemben állók.A mi harcainknak vége, hacsak – a szovjet parancsnokság fogalmazása szerint – a németekellen „önként vállalt” várható bevetésünk nem jelenti a folytatást. Ezt a vállalást nyilván a152Felsőstunya, ma Horná Štubňa (SK).153Hory Hermanec (SK).154Turócmeggyes, ma Čremošné, SK.
  • 26. tárgyaló parancsnokok ajánlották fel és a feltétele volt a békés átállásnak, a fogság-mentességnek.Most már azt is tudjuk, hogy az átálláskor kötött megállapodásokat mindkét fél teljesítette, ésmég az a képtelennek tűnő feltétel, hogy rövidesen mindenki hazatérhet rövid szabadságracsaládjához, megvalósult.A 24. hadosztály harcainak eredményeit, a katonák magatartását és hősiességét az ellenfélismerte el. Mi ilyen elismerést nem is várhattunk el, ez a győző nagy gesztusa volt.Az utolsó két nap tehát a legnagyobb eseményeket tartogatta számunkra, tele izgalmakkal ésmég mindig fáradalmakkal.A mélyen fekvő falut a Fátra nyúlványa vette körül. Remek kilátás és kilövés a szépvasútvonal völgyébe. A gerincen beásott hevenyészett vonal vonalban három puskás századotés egy géppuskást szakaszt helyezünk el, a faluban az aknavető szakasz. A németek létszáma100-110 főre tehető. A kedves német fiú, Kurt, velem van, mint az árnyék. Az irodában négytelefon, két magyar és két német.Az első nap és éjszaka viszonylag csendes volt, a szórványos rakétázás és lövöldözés inkább alakosságot zavarta. A tavasz közeledte elviselhetővé tette a szabadban való éjszakázást. Azellenségtől leszakadva álomba merül a védőcsapat, és csak a harcelőőrsök virrasztottak. Aziskola lakói most melegben alszanak. Szobánk kályhájának ropogó tüze megvilágítja azasztalon sorban álló telefonokat, melyek ritkán szólalnak meg. Az ügyeletes veszi ajelentéseket, hogy különös esemény nincs.A hátsóbb parancsnokságok akkor már nem tudtak nyugodtan aludni. Szűk körbennyugtalanság, és egyben félelem is volt. Folynak a titkos tárgyalások a hadosztály és a szovjetharccsoport-parancsnokság között. A védővonalban egy szándékosan hagyott hézag, aparlamenterek közlekedésére szolgál. Erről persze senki nem tud a vonalban.A hajnal mindig titokzatos és a terep végigfigyelése már megszokott első dolog. Mit csinál azellenség? Az éjszakai rakéták helyett most már a távcsövek keresik a célpontokat és mindenkileadja a maga ébresztő lövéseit. Előbb egyes lövések, majd kisebb sorozatok, egy-egyaknabecsapódás, tüzérségi gránátrobbanás jelzi, hogy reggel van.Védőállásunkat kevés lőszerrel foglaltuk el. Saját lőszertartalékunk a vonattal éjjel érkezettHorn. Stubnára. Ezeket nem, csak az élelmet szállító kocsikat és a konyhákat engedtékutánunk. A szokásos lőszerfeltöltés tehát az első napon elmaradt, bár a századparancsnokokegész nap sürgették az utánpótlást, melyet én is megtettem az ezredparancsnoksághoz. Aszállítmány azonban nem érkezett. A németek saját ellátásukat málhásállatokkal biztosítják.Az iskola nagy ablakain keresztül látható egész napos mozgásuk. Az élelmezést ismálhásállatokkal biztosítják.Néha még a Nap is kisüt. A falu mögött magasodó Nagy-Fátra csúcsait hó borítja és felhőbenvan. A csak hegyi úton megközelíthető bal szárnyon nem várható támadás. Az ellenségneksem célja, hogy kimerült egységeit értelmetlenül fárassza. Bizonyára nehezen követnekminket, mert a visszavonulás után a németek az útszűkületekre rárobbantották a felmagasodósziklafalakat. A műúton előbukkanó ellenséges csoportokat a vonalból megfigyelik és zavarótüzérségi tüzet kérnek. Bizonyára ezt is német lövegek adják, hiszen itt van mellettem a németösszekötő tiszt, és ő is intézkedik. A századok a lőszerrel való takarékoskodás ellenére lőnek.Az egyre fokozódó lőszerhiány a szokatlanul gyenge tüzérségi támogatás kellemetlenérzéseket és nyugtalanságot vált ki. Az ellenség erős mozgásából és a viszonylagos csendbőlegy nagy támadás előkészületeire gondolunk. Balra nincs, de nem is kell szomszéd, jobbrajárőreink nem találnak szomszédot, bár az eligazításkor erre is történt intézkedés.Horváth százados zászlóaljparancsnok is nyugtalan. Távbeszélőn az ezredhez rendelik.Visszajövet tájékoztat arról, hol lesz a következő védelmi vonalunk. Időpontot későbbközölnek. Gazdám nyugalma egyre fogy, de semmi lényeges változást nem mutat.
  • 27. Éjjel egymás melletti ágyban alszunk. Gyakran felébredek. Engem is nyugtalanít, hogy avonalban lévő barátaim, tiszttársaim aggodalmaskodó telefonhívásaira csak ígérgetni,bizonytalankodni tudtam. Megszokták a hosszú hónapok alatt, hogy érdekeik az enyémmelazonosak és kívánságaikat mindig időben és egészében teljesítem.Gazdám egész éjjel nem aludt, idegesen forgolódott, mély sóhajokkal próbálta nyugalmátvisszanyerni. Kérdeztem, mi a baja, melyre közömbösen igyekezett megnyugtatni, biztatott,hogy csak aludjak, ha már ő nem bír.Virradatkor már sétált a szobában. Én is felkeltem, a kis német tiszt úgyszintén. Atelefonügyeletet egy németül jól beszélő szakaszvezető látta el.A hajnali lövöldözés megszokott volt. Minden századparancsnoktól kértem helyzetjelentést.Megnyugtató volt mind. Amikor a reggeli köd felszállt, egyik parancsnokunk jelenti, hogytőle néhány száz méterre lévő tisztáson román csapatok táboroznak és egyre többengyülekeznek. Tüzérségi zavarótüzet kért. A vonatkozási pontokat megadta. Jelentettem azezredparancsnokságnak és tüzet kértem, mely többszöri sürgetésemre sem jött.Aknavető szakaszparancsnokunkat, Forgách Ferenc zászlóst hívtam és utasítottam, egysorozatot adjon le a románok gyülekező helyére. Tompán puffannak a kilövések és alighallhatóan, de a túloldalon puffannak az aknagránátok. Néhány lövés után csöng a telefon ésaz ezredsegédtiszt riadtan rákérdez, hogy „ki lövet?” Miután megmondom, hogy én adtam aparancsot és mi van ebben különös, utasít, hogy a tüzet azonnal szüntessem be és Horváthszázados úrtól kérjek tájékoztatást.A tüzelést nem kellett leállítani, mert Forgách Feri kilőtte, amit elrendeltem. További lövésrepersze nem adtam parancsot. Lőszerünk különben már alig maradt.Parancsnokommal kimentünk a vonal felé eső gyümölcsöskertbe és ott tudtam meg, hogy 14órakor átállunk a szovjet–román csapatokhoz. Ez a közlés végképp kimerítette, de egybenmegnyugtatta, mert a tervet nem volt szabad senkinek sem tudnia. A titok birtokában mármindent úgy tettem, ahogyan kellett és egyben az én nyakamba szakadt az átállásmegszervezése és lebonyolítása. Legnagyobb gondot a németek jelenléte okozta, mert amerreaz ablakon kinéztem, mindenütt németek mozogtak, a védővonalakban is voltak a magyaregységek között kisebb csoportokban. Mellettem Metzner őrmester tisztjelölt német összekötőtiszt és két német telefon.Életem legveszélyesebb órái kezdődtek. A vonalból egyre követelőzőbb lőszerigénylések.Semmit sem mondhattam, de lőszert nem igényelhettem. A legszigorúbb takarékosságotkértem. Megnyugtattam őket, hogy bennem nem fognak csalódni, soha nem hagytam őketcserben, most sem fognak csalódni. A ki nem mondott és szokatlan szavaimból minthavalamit megéreztek volna, mert a telefonokkal nem volt már dolgom.Gazdával mindent megbeszéltünk, a megoldás módjában megegyeztünk.Fél 10-kor a vonal felől jön egy románul jól beszélő magyar szakaszvezető, és kérdi, hogy azidőpont megfelelő-e. Ő volt a parlamenterünk a 24. hadosztály és a velünk szemben állóromán hadosztály között. Most megy vissza a román ezredeshez, aki azt is kérdi, hogy mi lesza jeladás. Közöltem, hogy négy piros rakéta.11-kor újra jön a parlamenter és közli, hogy pontosak legyünk, minden erőt vonjunk vissza, afegyvereket egy halomba rakjuk össze. Ha nem adjuk le időben a jelzést, 10 perc múlvatüzérségi zárótűzzel lövik a gerincet.Kiválasztottam a négy rakétát, zsebembe tettem a rakétapisztolyt és igyekeztem gyanútlanulviselkedni, leplezni a feszültséget.Végiggondoltam még egyszer a teendőket, az intézkedések sorrendjét. A parancsnokokkalmég egyszer telefonon beszéltem és csak annyit kértem, hogy feltétlenül bízzanak bennem,fogom még őket hívni, és amire parancsot adok, azt a kölcsönös bizalom alapján végre kellhajtani.
  • 28. Határozott, mondhatni elszánt voltam. Éreztem barátaim bizalmát, kértem az Isten segítségét,hálát adtam azért, hogy válságos helyzetben tisztán látom a tennivalókat. Később elmondtákbarátaim, hogy érezték, itt valami nagy dolognak kell történnie.12.10-kor tüzérségi tűz veri fel a falu szélét és a vonal mögötti területet. Előbb érthetetlenminden, majd rádöbbenek a valóságra. A kelet-európai időszámítás két órás különbségetisztázatlan maradt és az átállás időpontját a szovjet parancsnokság határozta meg 14 órában.Hívom az ezredparancsnokságot, helyzetjelentést adok, és utalok az időszámítási eltérésre,amit a most kapott zárótűz is igazolt.Alig teszem le a telefont, mikor a jobbszárnyra egészen felzárkózott román csapatoktól futvaérkezik a parlamenter. A jelt azonnal adjuk le, különben a románok támadnak. Visszaüzenek,hogy az intézkedésre adjanak időt, mert előbb a németeket le kell fegyverezni, a sajátcsapatokat pedig le kell vonnom az iskolaudvarra.Minden tiszta, kispannolt. Most valóban eljött a cselekvés ideje. Néhány embert leküldtem afaluba, hogy a málháslovak német kísérőit fogják el és hozzák ide. Metzner barátompisztolyát elvettem, őt két katonám őrizetére bíztam. Embereim ügyességén múlott, hogy azösszekötő tiszt nem tudott az emeleti ablakból kiugrani.Az állásokban lévő parancsnok barátaim egyszerre voltak vonalban. Világosan közöltem,hogy magasabb döntés alapján átállunk a szovjet–román csapatokhoz. A németeketlefegyverezni, fogságba ejteni, ellenállás esetén megsemmisíteni. Senki nem menekülhet el.Gyors intézkedést kértem. Gyülekező az iskolaudvaron.A málhásállatok vezetőit már hozták embereim. A vonalból géppisztolysorozatokhallatszottak, de voltak csendes részek is, ahol a németek ellenállás nélkül megadták magukat.A románok figyelhették ezt a mozgást, mert nem zavarták a csapatok levonulását éstürelmesen megvárták a jelzést. Ekkor már nem bírtuk tovább. Gazda kívánságárafelszaladtam a gyümölcsöskert tetejére, magasba küldtem a számunkra a háború végét is jelzőpiros rakétákat. A rakéták fent szétrobbantak, piros hullámokkal örömök pillanatáváváltoztatták világunkat. Mondogattuk egymásnak a már ismert szavakat: Vojna kaput!155Könnyezve ballagtam le embereimhez, barátaimhoz. A fegyverhalom tetejére dobtam 20-asvadászpuskámat, a rakétapisztolyt. Tartalék konzervemet beraktam lovam nyeregtáskájába,gondolván, az előttünk álló hosszú út alatt lesz rá szükség.A vastag zászlóaljnapló sok titkot őrzött, illetéktelenek kezében veszedelmes lehet. Horváthszázados úrral úgy döntünk, hogy elégetjük. A cserépkályhában égett a tűz és én a lapokatszétnyitva tűzre dobtam életem legnagyobb irodalmi termékét, a 21/I. zászlóalj igaz történetét,benne sok-sok olyan harc- és menetvázlattal, melyek soha nem lesznek pótolhatók.A tisztek megtarthatták pisztolyaikat. Az üvöltő és félénk románok hamar átszaladtak rajtunkés a falun. Rövidesen megjött az ezred-, de lehet, hogy a hadosztályparancsnok, egy kedvesarcú, szép magas, ősz fejű 60 év körüli ezredes és egy magyarul jól beszélő tiszt útjánhelyzettájékoztatást kért. Térképére berajzoltatta a következő védőállásunkat, annak sávját.Gondolom, ez lett támadásuk fő iránya.Az ezredes jelentést tett a szovjet parancsnokságnak, megadva az átállt tisztek és legénységlétszámát, hasonlóan a német hadifoglyok adatait. Az ezredesnek már jelentették, hogy anémet foglyok egy tiszt és 23 legénység.Amikor a tisztet keresték, az nem volt. Idő közben ugyanis Metznert tudtommal magyarköpenybe és sapkába bújtatták, mert attól félt, hogy a tiszteket azonnal lelövik. Idegeskapkodás után visszaöltöztetik és jelentkezett.Az ezredes látván, hogy pisztolyainkat megtartottuk, elrendelte azok leadását, hiszen amegállapodás szerint úgyis visszakapjuk. Ez megtörtént, de az én derékszíjamon belül még ott155Vége a háborúnak.
  • 29. lapult az 5,65-ös Browning, amit valamikor az UPA156-tiszttől kaptam cserébe. A tolmácsútján megkérdeztem, hogy ezt, mint emléket megtarthatom-e, közölték, ők nem bánják, defigyelmeztetett, hogy az oroszok ezt nem fogják megérteni. Az ezredesnek az volt avéleménye, hogy ebben a helyzetben nem érdemes semmit sem kockáztatni. Örüljünk, hogyélünk és egészségesek vagyunk. Hallgattam a barátságos öregúrra és előkotorva fegyveremetneki adtam át azzal, hogy tegye el ő emlékbe.Talán nem lényegtelen, hogy az átállás jeléül szolgáló rakéták kilövése előtt azezredparancsnokságnak jelentettem, hogy a jeladással tovább várni nem tudok, avédőegységeket bevontuk, a németeket fogságba ejtettük.Hátaslovamat egy szemfüles román elkötötte. Oda volt a sok jó ennivaló, amire bizonynéhány napig igen nagy szükség lett volna.A gyülekező fent volt a falutól délre lévő tetőn, ahol bevártuk a hátsó területekről előrevonuló egységeket. Éjjel – kisszámú román fegyveres kísérővel – elindultunk, most márazonban hazafelé, a csodálatos hegyi úton és a Harmanec patak völgyén az ismeretlen felé. Amegtett 10-12 kilométeres úton felvonuló román és orosz csapatokkal szemben megyünk. Elöla német foglyok.Hatalmas tüzérségi erő vonul mellettünk. A lövegeket 150-ig számoltam, majd a számolástabbahagytam. Még elgondolni is rossz, hogy egy ilyen erővel szemben hogyan omlott volnaössze a demoralizált csapatok védelme.Román temetőket látunk az út mentén, sajnos, ezek a mi fegyvereink áldozatai.Reggel egy fatelepen pihenőt rendeltek el. Az egyik deszkaraktárban, kis faasztal mellett ülőtisztek kihallgatták az átállt tiszteket, és nagyon érdekelte őket, hogy ki támadta meg a szovjettábornokot és kíséretét. Ez továbbra is rejtély maradt.Mikor én kerültem sorra, a nevemet kérdezték, megmondtam, felnevettek és közölték, hogyengem jól ismernek, mert többször lehallgatták telefonbeszélgetéseimet. Nem tudtam, hogy ezmost jó vagy rossz.Éhesek voltunk, de nem kaptunk semmit. Rövidesen elindultunk és lassú menetben késődélután érkeztünk Besztercebányára. Itt szállodában, börtönben, és más tömegszállásonelhelyeztek minket. Étkezést még nem biztosítottak. Akinek még volt maradék hideg élelme,az szerencsés volt.Én a szállodában kaptam helyet, de még este végignéztem embereink elszállásolását, ígyvoltam a közeli börtönben is. Kellemes éjjelezés után elindultunk Zólyom157felé, és egyZólyombúcs158nevű községben egy nagy tisztáson sorakozott a szerencsésen átállt 24.hadosztály, és még talán mások is, akik az adott lehetőséget megragadva igyekeztek befejeznimaguk számára is ezt az értelmetlen háborút.A fogságba hozott németekkel itt újra találkoztunk. A már drótkerítéssel körülzárt,előkészített hadifogolytáborban dolgoztak. A szovjet parancsnoknak Metzner őrmestertbeajánlottuk, elmondtuk, hogy néhány hete van a fronton, velünk volt és semmi elítélhetőtnem tett. Közbenjárásunk eredményes volt, mert a táborparancsnok a konyhára osztotta be.Ma már bizonyára hálás, hogy magunkkal hoztuk, és az átállással életét mentette meg.Bucsa szlovák lakói igen ellenségesen viselkedtek. Ezt már megszoktuk, mert a harmanecivölgyben idejövet a falvakban sok komiszságot fejünkhöz vágtak, baltával hadonásztak ésfenyegetőztek. Besztercebányán még a velünk érző magyar lakosok is szóvá tették, ha már156UPA: Ukrán Népfelkelők Hadserege – Українська Повстанська Армія. 1941-ben alakult ukrán nacionalistaszerveződés, amely egyszerre harcolt a német és a szovjet hadsereg ellen, Ukrajna függetlenségéért. Az UPA1943 végén 100 000 fő feletti létszámmal rendelkezett. Az UPA a Vörös Hadsereg ellen 1953-ig, más forrásokszerint 1959-ig, sőt, 1961-ig harcolt.157Zólyom, ma Zvolen (SK).158Zólyombucs, ma Budča (SK).
  • 30. annak idején feladtuk a várost, miért kellett ágyúkkal valósággal bombázni őket. Egyesekszerint 21 centiméteres gránátokat is kaptak.A búcsi lakosok ettől komiszabbak voltak. Két éjszakát kellett a faluban tölteni, lakóházakbaszállásolva. Az én szállásomban többen voltunk egy olyan házban, mely találatokat kapott ésaz első szobában nem volt ablak. Kértünk deszkát és beszögeztük. Pár perc múlva jöttek, ésleverték, a hidegben aludtunk. A háziasszony megsajnált minket, és a másutt szerzett krumplitbetette a sütőbe sülni. Megjött a férj, és mind kidobálta az udvarra. A ház előtti kis téren voltegy községi kerekes kút. Vizet nem lehetett venni, mert az oda állított fegyveres milicista nemengedte. Talán elég ennyi a fogadtatásról.A nappalt a szabadban töltöttük a falu szélén, egy nagy tisztáson, melyet, mint egy szigetet, akettéágazó patakocska vett körül. Itt volt egy nagy sorakozó és összeállás, létszámolvasás ésegy szovjet parancsnoki szemle. Egy nagybajuszos őrnagy – mások szerint tábornok (a hosszúköpeny a piros lampaszt159takarta) – állt szemben a csapatokkal, külön a tábornokok,törzstisztek, tisztek és ötös sorokban a legénység. Felolvasta Sztálin generalisszimusz160parancsát, amely szerint a szépen harcoló és jó időben átállt 24. magyar hadosztály nemtekinti hadifogolynak, tudomásul veszi, hogy a németek elleni harcra önként jelentkeztek.Ezért fegyvereikkel hazaszállítják, és az új magyar hadseregben beosztást kap. Mindenkinekígéri, hogy hamarosan szeretteihez hazamehet és utána a németek ellen megyünk.Négy napig voltunk Búcson, hirtelen indultunk Zólyomba, a vasútállomásra, ahol a kijavítottpályán hátországba menő első szerelvénybe mindnyájunkat bevagoníroznak. Egy kocsi afegyverzetünket hozza. Itt már kevés élelmet is kapunk, de elégtelen.Budapest-Ferencvároson161fél napig állunk. Pesti lévén kihasználtam az időt, beszaladtamismerősökhöz és kis ennivalóval tértem vissza. Utazásunk Hajmáskéren162ért véget, ahol akatonai táborban telepedtünk le. Megalakították a 21. gyalogezred maradványaiból a 14/I: újmagyar zászlóaljat, és annak is a segédtisztje lettem. Mindenkit elláttak szovjet [!] és magyarnyelvű katonaigazolvánnyal, mely az országban szabad mozgást biztosított.Néhány embert, elsősorban a sorköteles kor alattiakat leszerelték, megkezdték aszabadságolást. Közben folyt a szervezés, a felszerelés és fegyverzet kiegészítése. Rendeslaktanyaéletet éltünk. Bokám újra begyulladt, ízületi gyulladásom kiújult, és a tábor területénműködő kórházban kezeltek. Kint az udvaron, nyugágyban, napon pihentem, és pár nap utánelengedtek, de egy olyan általános orvosi vizsgálatot végeztek, és arról olyan négy oldalaselbocsájtott adtak, hogy katonai szolgálatra nem vagyok alkalmas. Ennek azonban nem voltjelentősége, mert beosztásomban meg kellett maradnom.A felállított új magyar zászlóalj ütőképesnek látszott, és tervbe vették a bevetését. Már avasúti szerelvényt is kiállították, amikor a német főparancsnokság bejelentette a kapitulációt,és most már visszavonhatatlanul vége a háborúnak. Szabadságot kapok, viszontagságokközött hazaérek Tolcsvára, közben Budapesten jelentkezem a Belvárosi Takarékpénztárközpontjánál munkahelyemen. Öröm és boldogság otthon.Egyetlen kellemetlenség, hogy a magamhoz vett Kovács fiúk nélkül tértem haza, és ezt aszüleik nem értették meg. Csak akkor oldódott fel a két család közötti feszültség, amikorelőbb az egyik, majd a másik fogságból visszatért.Szabadságról visszatérve Hajmáskér tábor már üres, csak a visszahagyott őrségtől tudom meg,hogy sokakat leszereltek, másokat határszolgálatra osztottak be. Érdeklődtem volt159Színes, széles posztósáv egyenruha nadrágjának oldalvarrásán.160Joszif Visszarionovics Sztálin (Gori, Orosz Birodalom, 1878. – Kuncevo, Moszkva mellett, 1953.) aSzovjetunió diktátora, 1943-tól a Vörös Hadseregben, létrehozott legfőbb hadvezéri titulus, a (Szovjetuniógeneralisszimusza) egyetlen birtokosa.161Budapest IX. kerületében található vasúti rendezőpályudvar.162Hajmáskér (Veszprém megye).
  • 31. tiszttársaimról, és amikor megtudtam, hogy Szende százados163Keszthelyen164bevetésiközpont parancsnok egyenesen oda utazom. Baráti fogadtatás után megkapom a szombathelyikerület parancsnokság személyzeti csoportfőnökétől, Sombor Egon ezredes úrtól165újbeosztásomat, és néhány hónapig a Lenti bevonulási központ parancsnoka voltam. Véglegeshazatérésem leszerelésem után éppen arra a napra esett, amikor a demokratikusMagyarországon először éltem állampolgári jogommal és szavaztam.163Szende László százados (Balatonfüred, 1913–Budapest, 2013). A Ludovika Akadémia elvégzése után 1935-től a nagykanizsai 17. gyalogezred állományában szolgált. 1942. augusztus 13-án Kosztyenkinél megsebesült.Felépülését követően helyőrségi szolgálatot teljesített, majd 1944-ben ismét a frontra került, mint ezredének I.segédtisztje. 1944. október 30-ától a 24. hadosztály gyalogsági parancsnokának I. segédtisztje, majd a 21.gyalogezred I. segédtisztje volt.164Keszthely, Zala megye (H).165Sombor (Schweinitzer) Egon alezredes (Oraviczabánya, 1897. – n.a.) 1944. február 18-ától a 24.gyaloghadosztály IV/d. (személyügyi) osztályának vezetői teendőivel bízták meg, április 01-jétől hadműveletiterületen. A hadosztállyal a háború végén átállt a szovjet csapatok oldalára. 1945. április 01-jétől ezredessénevezték ki, nyugdíjazásáig a 3. majd a 4. kerületparancsnokság vezérkari főnöki teendőit látta el. 1949. március01-jével nyugállományba helyezték.