• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Lomb kato-igy-tanulok-nyelveket
 

Lomb kato-igy-tanulok-nyelveket

on

  • 2,853 views

 

Statistics

Views

Total Views
2,853
Views on SlideShare
2,851
Embed Views
2

Actions

Likes
1
Downloads
44
Comments
0

1 Embed 2

http://192.168.6.184 2

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Lomb kato-igy-tanulok-nyelveket Lomb kato-igy-tanulok-nyelveket Document Transcript

    • - 1 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiLomb KatóÍGY TANULOK NYELVEKETEgy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiGondolat • Budapest 1970digitalizált változat - új külsıvel, régi tartalommal
    • - 2 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiLektorálta: Babos Ernı, Fodor IstvánLetölthetı: www.angolnyelvtanitas.hu/download.phpTartalomElıszó 3Mi a nyelv? 9Milyen nyelvet tanuljunk? 13Hogyan tanuljunk nyelveket? 14Kinek szól – kinek nem szól ez a könyv 16Olvassunk! 27Miért olvassunk? – Mit olvassunk 29Hogyan olvassunk? 35Olvasás és kiejtés 37Milyen nyelveket tanulnak az emberek? 41Szókincs és kontextus 49Hogyan tanuljunk szavakat? 52Mankó vagy segédeszköz? (A szótárakról) 58A tankönyvekrıl 60Hogyan beszélünk idegen nyelveket? 61Hogyan beszéljünk idegen nyelveket? 65Hogyan tanulok nyelveket? 68Hányasra állunk a nyelvekbıl? 75A nyelvtehetségrıl 79„Nyelvi pályák” 84A tolmácspálya 86Emlékeimbıl: a Ráktérítıtıl az északi sarkkörig 92Mi lesz veled, nyelvecske? 97Utószó 100
    • - 3 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiElıszóKörülbelül négyéves-forma lehettem, amikor azzal a kijelentéssel leptem meg környezetemet,hogy tudok németül.– Hogyhogy?– Hát úgy, hogy ha a lámpa az Lampe és a láda az Lade, akkor a szoba csak Sobbe és a kályhacsak Kaiche lehet.Ha jó szüleim ismerhették volna a nyelvpedagógia mai szakkifejezéseit, azt mondták volna,hogy „ez a szegény gyerek a negatív transzfer jelenségének esett áldozatul”. (Így nevezzük azt ahibasorozatot, amelyet más nyelvvel való téves általánosítások alapján követünk el.) Így csakmegrökönyödtek, elszomorodtak és egyszer és mindenkorra leírtak azok sorából, akik valaha ismeg tudnak valamilyen idegen nyelvet tanulni.Az élet eleinte ıket látszott igazolni. A polgári iskola németóráin alaposan elmaradtam Fräuleinnevelte vagy német származású osztálytársnıim mögött. Még évekkel késıbb, a gimnáziumelvégzése után is nyelvantitalentumnak tartottak és tartottam magam: természettudományi szakrakértem felvételemet az egyetemen.Pedig idıközben már bekerültem az idegen nyelvek bővkörébe. Én magam még nem tanultamlatinul, de idısebb nıvérem könyveit lapozgatva egy oldalnyi latin közmondásra bukkantam.Elragadtatva betőztem ki a sok szépen csengı mondatot és hozzávetıleges magyar megfelelıjét:„Juventus – ventus”… (Fiatalság – bolondság)… „Per angusta ad augusta”… (Minden kezdetnehéz). Hát lehetséges, hogy a szavak ne csak az értelemhez szóljanak, hanem a fül számára isilyen édes muzsikát csendítsenek? Néhány közmondás – a szőkszavú formákba kristályosodottnépi bölcsesség – révén szerettem bele a nyelvekbe.Ki is erıszakoltam, hogy írassanak be franciára, amit különórákon lehetett tanulni a polgáriban.A tanfolyam nagy elınye az ingyenesség, nagy hátránya az a körülmény volt, hogy szegény Budaitanító nénit csak a keresztneve miatt szemelték ki a vezetésére: Clarisse-nak hívták. „Ezzel anévvel okvetlenül kell valakinek franciául tudnia” – gondolta biztosan az iskola igazgatónıje. Azambíció mindenesetre megvolt bennem is, meg a pedagógusban is. Sohasem felejtem el, hogyamikor egy hónap múlva megtett vigyázónak, hálából – szorgos szótárforgatás után – márfranciául írtam fel a táblára: „La toute classe est bienne”…Az egyetemen fizikából rosszul, kémiából jól boldogultam. Különösen a szerves vegytantszerettem. Máig is vallom, hogy azért, mert a latin nyelvtant idıközben jól elsajátítottam.A nyelvtan – rend. Aki valamely – bármely – nyelv nyelvtanát egyszer agyába és szívébe zárta,aki egyszer kijárta a szellemnek ezt az iskoláját, az megtanult rendet teremteni a rendszerezhetıismeretek birodalmában. Az organikus kémia ezek közé tartozik. Ha az „agricola arat” (a
    • - 4 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiföldmőves szánt) egyszerő tımondatából megtanultuk levezetni az egész fınév- és igeragozást,akkor a logika országútján járva jutunk el a szerves kémia birodalmának legtávolibb pontjaira is.Csak a két alapvegyületnek – a metánnak és benzolnak – hidrogénatomjait kell szép sorban másés más gyökökkel behelyettesíteni.Így tehát nyugodtan vonultam be a szóbeli doktori vizsgámra: tudtam, hogy kézbe kapomhamarosan a diplomámat. Azt is tudtam, hogy semmire sem megyek vele. A harmincas évekelején, a dekonjunktúra kellıs közepén álltunk.Az egyetemrıl most kikerülı ifjúság talán el sem tudja képzelni, hogy akkoriban nemcsak afrissen érettségizettek, hanem a szakdiplomák tulajdonosai is pályaválasztási gondokkalküzdöttek.Az én esetemben hamar megtörtént a pályaválasztás: elhatároztam, hogy nyelvtanításból fogokélni. Azt már nehezebb volt eldönteni, hogy melyik nyelv tanításából. Latin tudásomnak nem voltnagy keletje, franciából több tanár akadt a fıvárosban, mint tanítvány. Csak az angol nyújtottbiztos kenyeret, azt viszont elıbb el kellett sajátítanom.Szükség és tudásvágy kettıs ösztönzésére így alakítottam ki akkor egy nyelvtanulási módszert,amelyet azóta is használok és amelynek a következı fejezeteket szentelni kívánom.Beválik-e ez a módszer másoknál is? Megkísérlek majd erre feleletet adni a továbbiakban. Ittcsak azt a meggyızıdésemet szeretném hangsúlyozni, hogy bárki, aki annyi kíváncsisággal éskitartással hajolt volna könyvei fölé, mint én 1933 tavaszán albérleti díványom sarkában, az elértevolna ugyanezt az eredményt. Egy Galsworthy-könyv szolgált kiinduláspontul. Egy hét múlvasejtettem, egy hónap múlva értettem, két hónap múlva élveztem a szöveget.Hogy tanítványaimnak valami szilárdabb táplálékot is tudjak nyújtani, mindenesetre átrágtammagam egy akkor divatos nyelvkönyvön, a „Fifty lessons”-ön. Most, utólag sem érzek semmilelkiismeret-furdalást, hogy a „discendo discimus” (tanítva tanulunk) elve alapján oktatni mertemegy nyelvet, amelybıl mindig csak egy-két leckével voltam elıbb a tanítványaimnál. Remélem,hogy lendületem és lelkesedésem pótolta ismereteim szilárdságát.Egy gyógyszerészeti laboratóriumban, amelyben idıközben valami állásfélét sikerült találnom,írásbeli fordítással is megpróbálkozhattam. A próbafordítás, úgy látszik, nem ütötte meg amértéket, mert a lektor azzal küldte vissza, hogy „bátor ember lehet, aki csinálta”.Következı nyelvtanulási lépésemhez – amely azután végleg hozzáfőzött új hivatásomhoz –tényleg nagy bátorságra volt szükség. 1941-ben elhatároztam, hogy megtanulok oroszul.Szeretném, ha most azt írhatnám ide, hogy elhatározásomban politikai éleslátás vagy ideológiaimeggyızıdés vezetett. Ha tudat alatt ez a két tényezı irányította is lépéseimet, az elsı gyakorlatigesztusra sokkal prózaibb körülmény ösztönzött. Egy körúti antikvárium könyvei közöttböngészve kétkötetes orosz–angol szótárra bukkantam. Nem is tettem le többet a kezembıl: akasszához rohantam kincsemmel. Nagy anyagi áldozattal nem járt az elhatározás: pontosan 96fillért fizettem a két dohos, elnyőtt, 1860 tájáról származó kötetért.
    • - 5 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA fasizálódó Magyarországon gyanús dolog volt oroszul tanulni. Ez alkalommal már különösenszerencsés körülmény volt, hogy írott szövegekbıl kiindulva dolgoztam ki tanulásom módszerét.Az egyetemen, azt hiszem, folyt ugyan orosz oktatás, de oda bekerülni körülbelül annyi kilátásomvolt, mint ösztöndíjjal a helyszínre utazni.Dr. Feri Sándornak, a Szovjetunióból visszatért kommunista ügyvédnek könyvtárában találtamnéhány klasszikus orosz regényt, de azokkal nem tudtam megbirkózni. Itt is a véletlen sietettsegítségemre.Berlinben akkoriban elég sok fehérorosz emigráns élt. Az egyik család valahogyanBalatonszárszóra került párhetes nyaralásra. A kis penzió szobájába férjemmel azon a naponköltöztünk be, amelynek reggelén az orosz család visszautazott. A szobaasszony éppen ahátrahagyott kacatot készült kidobni a szemétbe. Szívdobogva fedeztem fel egy vastag, nagybetősorosz könyvet a selejtben: 1910-ben írt buta, szentimentális szerelmi regény volt. Habozás nélkülnekiláttam és annyit veszıdtem a szöveg megértésével, hogy egyes oldalaira még ma is szórólszóra emlékszem.Mire áttérhettem a színvonalasabb olvasmányokra, elérkezett 1943 és a bombatámadások kora.Az óvóhelyen eltöltött órák eredményeképpen most már gyorsan haladtam. Csak éppen„tereptarkára” kellett maszkíroznom a könyvemet. Vastag magyar lexikont vásároltam és egyismerıs könyvkötésszel minden második ív helyére Gogol Holt lelkek címő regényének oldalaitköttettem be. Egy-egy légiriadó alkalmával néha teljes fejezeteken rágtam át magam. Olvasásitechnikámat akkor csiszoltam ki a végleges formára: az ismeretlen szavak felett nagyvonalúan elkellett siklanom, hiszen az óvóhelyen veszélyes lett volna a szótárforgatás.Alig vártam, hogy az elsı szovjet tisztet, akivel szóba elegyedhetek, elkápráztassam irodalmitájékozottságommal. Amint alkalom nyílott, rögtön meg is említettem, hogy ismerem ezt akönyvet. Nem értettem, hogy a tiszt miért bólogat olyan udvarias bizonytalansággal. Csak késıbbjöttem rá, hogy a könyv címe oroszul „Mjortvie dusi” – nem pedig „Mertvie”, ahogy én a betőkalapján képzeltem.1945 február elején felszabadult a Városháza és én még aznap orosz tolmácsnak jelentkeztem.Pillanatok alatt felvettek; rögtön meg is kaptam az elsı feladatot: hívjam fel a városparancsnokotés jelentsem be nála a polgármestert. Amikor megkérdeztem: mi a városparancsnokságtelefonszáma, csak legyintettek: emeljem fel a kagylót, ık fognak jelentkezni. 1945. február 5-énBudapesten egyetlen telefonvonal mőködött.Ettıl az idıponttól kezdve már korlátlan alkalom nyílott a nyelv gyakorlására. A baj csak azvolt, hogy folyékonyan (és nyilván igen hibásan) hadartam már oroszul, érteni viszont még aligértettem valamit. Partnereim nagyothallásnak tulajdonították ezt a nehézségemet és kedvesenvigasztalva üvöltöttek a fülembe, hogy a testi kondícióm javulásával a hallásom is vissza fogtérni. Húsz kilóval voltam kevesebb a magasságomhoz járó súlynál.1946-ban a Szövetséges Ellenırzı Bizottság magyar irodájába kerültem. Lingvistának – mertakkor már annak éreztem és vallottam magam – ideálisabb munkabeosztást el sem lehetettképzelni. Angol, orosz, francia tárgyaló partnerek szinte tízpercenként váltották egymást az
    • - 6 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiirodában. Nemcsak a nyelvtudásom gyarapodott, hanem megszerezhettem a rutint, amire olyannagy szükségem van a tolmácsolásban: a nyelvrıl nyelvre való váltás villámgyors képességét.A „nyelvi kalandozás” ösztöne csakhamar egy új nyelv, a román felé terelt. Ezt a nyelvet ma isigen szépnek tartom. Népibb, mint a francia, férfiasabb, mint az olasz, szláv jövevényszavaivalérdekesebb, mint a spanyol. Ez a különös ötvözet olyan lelkesedést keltett bennem, hogy hetekenbelül kiolvastam egy Sebastianu-regényt és Gáldi László nyelvtanfüzeteit. Ma már beszélni nemtudok románul, de gyakran van alkalmam román mőszaki cikkeket idegen nyelvekre, fılegangolra fordítani.Egészen 1950-ig lekötötte energiáimat a különbözı hivatalokban végzett adminisztrációs ésfordítási munka. Ebben az évben azonban két új probléma kezdte izgatni fantáziámat.Az egyik kérdés, amelyen régóta törtem a fejemet, az volt, hogy vajon másoknál is beválik-e azáltalam kikísérletezett módszer: az érdekes olvasmány oldaláról megközelíteni az idegen nyelvet.Véletlenül kedvezı körülmény adódott az elgondolás kipróbálására: az egyetemeken akkoriban,vett nagyobb lendületet az orosz oktatása; engem is meghívtak mőegyetemi elıadónak.Mérnökjelöltekrıl lévén szó, logikusnak éreztem, hogy szaktudásukra és szakérdeklıdésükreépítsük fel a nyelv oktatását. Egy kis kollektívát alakítottunk és meg is született gyorsegymásutánban két, ezen az elven alapuló orosz tankönyv. A gyakorlatlanságunk okozta hibákellenére még most is „vállalom az anyaságot” és örülök, hogy a szakszövegek olvasásánakrendszere ma már általánossá és magától értetıdıvé vált minden egyetemünkön.A másik probléma is régóta motoszkált bennem. Arra voltam kíváncsi, hogy mire jutokmódszeremmel egy olyan nyelvben, amelynél sem a germán, sem a szláv, sem a román nyelvekreépített analógiára nem támaszkodhatom. A választás önként adódott: az egyetem Kelet-ázsiaiIntézetében abban az évben indult elıször kínai nyelvtanfolyam.Elsı találkozásomat a kínai nyelvvel azért szeretném kissé részletesebben leírni, mert anyelvekhez – és általában a tanuláshoz – való egész viszonyomnak szimbólumát látom benne. Atanfolyamra való bejutás nem ment könnyen. A hallgatókat szívesebben válogatták az egyetemi,nyelvszakos diákság körébıl; én már akkor is túl voltam azon a koron, amelyben ilyen nagy fábaszokás vágni a fejszét. Így történt, hogy jelentkezésemre nem érkezett válasz és én csak véletlenültudtam meg, hogy hetek óta folyik már oktatás.Késı ıszi napon, este hét óra után botorkáltam az egyetem sötét folyosóin, az órák helyetkeresve. Emeletrıl emeletre bolyongtam: semmi sem tanúskodott arról, hogy valaki tartózkodikaz épületben. Már fel akartam adni a harcot és végleg szegre akasztani az egész vállalkozást,amikor egy hosszú, kihalt folyosó legtávolabbi termének ajtajából fényt láttam kiszivárogni. Bárszentimentális butaságnak hallatszik, máig is hiszem, hogy nem a száz wattos égı, hanem atudásvágy fénye gyızedelmeskedett a sötétségen. Benyitottam, bemutatkoztam a tanfolyamotvezetı bájos sanghaji asszonykának – és életemet azóta is a keleti nyelvek szépsége világítja meg.Másnap már a közkönyvtárak egyetlen kínai–orosz szótára fölé görnyedve próbáltam megfejteniazt a rejtélyt, hogy a betőket (tehát az ábécét sem) ismerı kínai nyelv szavait milyen elv alapjánlehet szótárba foglalni. Egy december végi hajnalon pedig nekivágtam az elsı kínai mondat
    • - 7 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiönálló megfejtésének. Bizony, öreg este lett, amire boldogultam vele. A mondat ez volt: Világproletárjai egyesüljetek!Közben az orosz tanárok száma olyan örvendetesen felszaporodott, hogy átadhattam helyemethivatásos pedagógusoknak, én pedig elkezdhettem egy újabb nyelvvel, a lengyellel foglalkozni. Abeiratkozásnál azt a trükköt alkalmaztam, amelyet szívbıl ajánlok minden komoly szándékúnyelvtanuló-kollégámnak: sokkal magasabb szintet vállalni, mint amelyre tényleges tudásaképesíti. A három (kezdı, haladó és erısen haladó) kurzus közül én az erısen haladóra kértemfelvételemet.– Sose fáradjon – mondtam a tanfolyam vezetıjének, amikor próbált meggyızıdni ismereteimszínvonaláról – nem tudok egy árva szót se lengyelül.– Hát akkor miért akar az erısen haladó kurzusra járni? – csodálkozott.– Mert erısen haladni annak kell, aki semmit sem tud.Ettıl a nyakatekert okoskodástól úgy megzavarodott, hogy szó nélkül beírta nevemet a kívántrovatba.Két év alatt a kínaiban is eljutottam odáig, hogy a hozzánk érkezı delegációknak tolmácsalehettem és egymás után fordítottam magyarra a regényeket, amelyeket megszerettem. 1956-bankezdtem azon gondolkodni, hogy megszerzett tudásomat hogyan tudnám egy másik keletinyelvben értékesíteni. Így vágtam neki – ezúttal már teljesen egyedül – a japánnak. Tanulásomtanulságos történetét könyvem egy másik fejezetében mondom el részletesen.1954-ben nyílt alkalmam elıször külföldre utazni. Bár azóta jóformán az egész világot bejártam,soha akkora izgalmat nem éreztem, mint amikor kiderült, hogy egy IBUSZ-úttal Csehszlovákiábamehetünk. Hálából haladéktalanul megvásároltam Iván Olbracht Proletár Anna címő regényét, ésmost már rutinná vált módszeremmel „kispekuláltam” a szövegbıl a fınév- és igeragozásrejtélyeit. A megtalált szabályokat rögtön ki is jegyeztem a lap szélére. Szegény könyv olyanállapotba került ettıl a szívtelen kezeléstıl, hogy amikor hazaérkeztem, foszlányokra mállott szét.A szlovák és ukrán szövegeket ezután már nem volt nehéz megérteni és fordítani, a bolgárralviszont elég nehezen boldogultam. Talán a megközelítés módja nem volt túlságosan szerencsés.Az egyik könyvkiadó kérésére elfogadtam egy hosszabb cikk fordítását. A politikai szövegalkalmas lett volna arra, hogy meglevı szláv nyelvi ismereteim alapján belejöjjek a munkába,mégis sokat veszıdtem, mert mind a 30 oldal – kézírással volt írva.Olasz nyelvtudásomnak volt már némi elızménye. A negyvenes évek elején egy derék körútiiparos cipıfelsırész-készítı gépének szabadalmát igyekezett rásózni az olaszokra. Alelkiismeretes szótárforgatás ellenére is sok homályos részlet maradhatott az én fordításomban.Lehet, hogy éppen a stílusnak ez a misztikussága tett olyan mély benyomást az olaszokra, hogy aszabadalmat valóban megvásárolták.A spanyollal való kapcsolatom sokkal újabb kelető. Talán három évvel ezelıtt fogtam hozzá –pirulva vallom be – egy hajdani buta amerikai bestsellernek, a „Gentlemen prefer blonds”-nak
    • - 8 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései(Szıkék elınyben) spanyol fordításához. Mire kiolvastam, már csak Király Rudolf okoskönyvébıl kellett ellenıriznem, hogy jól következtettem-e ki a szövegbıl az alak- és mondattaniszabályokat.Érdeklıdésem közben egyre inkább a tolmácsolás felé fordult, hiszen Budapest„kongresszusvárossá” fejlıdött. A szellemi foglalkozásoknak e – szerintem – legérdekesebbjérılbıven lesz szó a könyv további fejezeteiben. Ide csak az tartozik, hogy már az elsı szerepléssikert is hozott: valamelyik elégedett delegátus megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e tolmácsolniaz egyik nyugatnémet konferencián is. Boldogan mondtam igent és amikor az írásbeli meghívás ismegérkezett, úgy éreztem, hogy illik a meghívók nyelvét elsajátítani. Így kanyarodott vissza –hosszú kerülıvel – nyelvtanulói karrierem a némethez, ahonnan annak idején olyan dicstelenülindult el.
    • - 9 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMi a nyelv?Talán nincs még szó a világon, amelyhez olyan különbözı fogalmak főzıdnének, mint e pár betősfınévhez.Az anatómusnak az izomrostoknak tıre, hátra és hegyre tagozódó csoportja jut róla eszébe. Azínyenc finom falatokra gondol, amelyek párolt, pácolt, füstölt formában kelletik magukat azétlapon. A teológust biztosan piros pünkösd napjára emlékezteti. Író számára eszköz amelyegyedül a természettel nem mer versenyezni. Költınek: hangszer. Ha mester szólaltatja meg,olyan értékek születnek, amelynek birtokában „nem maradsz üres kezekkel üres ég alatt” (SzerbAntal).A nyelvvel hivatásszerően foglalkozókat nyelvésznek szoktuk nevezni. A „nyelvész” a nyelvekelméleti kérdéseit, a nyelv és a kor kultúrája közötti összefüggéseket kutatja. Nincs különkifejezésünk arra a szakemberre, aki egyszerően csak szereti, köny-nyen tanulja, jól tudja anyelveket és a velük való foglalkozást választotta életpályájának és hobbyjának. Az angol nyelvkülönbséget tesz e két típus között: az utóbbit „linguist”-nek nevezi. Minthogy „philologist” és„linguist” között én is akkora különbséget érzek, mint – mondjuk – a koreográfus és a balerinaközött, jobb híján „lingvistának” nevezném azt az embert, aki érdeklıdésének kielégítésére,gyakorlati célokból sajátított el több nyelvet. E meghatározás értelmében a „poliglott” kifejezéstsem használhatom, mert legtöbb poliglott a születés vagy az életkörülmények véletlenje folytánvált soknyelvővé, nem pedig érdeklıdés főtötte tanulmányok eredményeképpen. „Bilingvisnek”azt az embert szoktuk nevezni, akinek két anyanyelve van. Századunk nagy történelmiátalakulásai olyan tömegvándorlásokkal (a bilingvizmus fı forrásával) jártak, hogy ez a kérdésmost a nyelvésztudósok érdeklıdésének homloktercbe került.A mi témánk tehát a lingvista (hadd használjam ezt a kifejezést mindaddig, amíg valaki jobbszót nem talál a fentebb körülírt fogalomra). A nyelvet gyakorlati célokból elsajátítani kívánóembert értem rajta. Ha a továbbiakban néha mégis az elmélet mezeire tévedünk, úgy az csak kétokból történik. Egyrészt, mert a „lingvista” nyitott szemő, mővelt ember, akit tanulmányainakszélesebb háttere is érdekel. Másrészt, mert célunkat – a megtanulni kívánt nyelv helyeskiválasztását és eredményes elsajátítását – is megkönnyíti a „rálátás”, a szélesebb perspektíva.Ezért mertem itt-ott elkalandozni a gyakorlati mondanivalóktól, kitéve magamat annak aveszélynek, hogy a szakemberek e fejtegetéseket túlságosan leegyszerősítettnek, a nyelvtanulókpedig túl elméletinek fogják találni.
    • - 10 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMiért tanulunk nyelveket?Miért tanuljunk nyelveket?Mikor tanuljunk nyelveket?Induljunk ki e néhány alapvetı kérdésbıl.A másodiknál kezdem, mert erre a legkönnyebb felelni.Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.Ha valaki csak kicsit tud hegedülni, hamar be fogja látni, hogy a környezetének szerzett kínospercek nem állnak arányban azzal az esetleges örömmel, amelyet a kontár játék neki magánakszerez. Az amatır – mondjuk – kémikus csak addig nem komikus, amíg tisztában vanérdeklıdésének hobbyjellegével és nem pályázik szakmai babérokra. Az orvostudományban„kicsit jártas” ember sokra nem viszi, és ha tudását értékesíteni akarja, még be is csukják mintkuruzslót.Egyedül a nyelvekben jelent értéket már a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik ajóakarat hídját ember és ember között. És lehet, hogy rosszul fogalmazott mondatokbankérdezzük meg a velencei pályaudvaron, hogy melyik vonatra kell szállnunk, de még mindigjobb, mintha ennyire se futja a tudományból és Milánó helyett visszautazunk Budapestre.Az elsı kérdésrıl (Miért tanulunk nyelveket?) sok cikket írtak már a nyelvészet elméleti ésgyakorlati kérdéseinek kutatói. A cél – az úgynevezett motiváció – olyan központi probléma,hogy néhány évvel ezelıtt Nyugat-Németországban hatnapos konferenciát szenteltek ennek azegyetlen kérdésnek. A tanulásról szóló kis könyvecskében azért van helye a problémafelvetésének, mert az elérni kívánt cél bizonyos mértékben a foglalkozás módját is befolyásolja.De csak bizonyos mértékben.A nyelv – épület. A nyelvtanulás – építés. Az orosz nyelv minden ívében-szegletébenharmonikusan kiképzett, bonyolult, masszív dóm. A könnyőnek dicsért olasz nyelv egyszerőbbszerkezető és áttekinthetıbb alaprajzú, de ha építésénél valamely részletét elnagyolták, bizony azis összedıl.Kisgyermek mamájától hallottam nemrégen a következı kedves történetet: Péterkéje sípot,dobot, trombitát kapott születésnapjára. A fiúcska azt kérte, hogy mindegyik játékát külön-különaggathassa a szobája falára.– Nem lehet – mondta az anyuka. – Megbüntet a KIK, ha annyi szöget verünk a falba.
    • - 11 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései– Minek beverni? – csodálkozott a gyerek. – Nekem úgyse kell az a része a szegnek, amelyikbeáll. Elég nekem az, ami kiáll!Péterke jut mindig eszembe, valahányszor valaki azt magyarázza, hogy ı csak passzívan akarja anyelveket elsajátítani.A tudást – akárcsak a szeget – a beálló rész teszi teherbíróvá. Ha nem verjük be elég mélyen, azelsı megterhelésnél felmondja a szolgálatot.A nyelv épületének négy nagy terme van. Lakójának csak az mondhatja magát, aki mindegyikbebejáratos, aki mind a négy készséget – beszéd és megértés, írás és olvasás – elsajátította. Annak,aki e termekbe be kíván hatolni, nem kisebb, csak hétköznapibb akadályokat kell leküzdeni, minta mitológia hıseinek. Akár Odüsszeusznak, neki is le kell gyıznie a „megint nem jut eszembe”küklopszát és ellen kell állnia a „jó mősor megy a tévében” sziréndalának.A hasonlat mégsem pontos. A cseles görögöt ugyanis csak a cél – a hazatérés vágya – tetteképessé a megpróbáltatások leküzdésére. A nyelvtanulóknak viszont már maga az utazás ismeghozza a maga örömeit. Az út felfelé visz: minden megmászott hágó után tágul, szépül aláthatár. Ha értelmesen, átgondoltan kezeljük a feladatot, akkor nem összeszorított foggal őzöttvadászat lesz a tanulás, hanem felnıtt értelmünket kielégítı szellemi torna. Többek között azért istanuljunk nyelveket, mert nyelvet tanulni jó.A harmadik kérdésre (Mikor tanuljunk nyelveket?) lényegében az Átlag Nyelvtanulóról szólófejezet ad választ. Ezt a típust többek között az jellemzi, hogy felnıtt. Felnıtt, vagyis túl van az újnyelvi benyomások gépies felvételének korán (0-6 év), amikor a „miért?” még fel sem vetıdik, detúl van azon a koron is (6-12 év), amikor a „miért?” már felmerül, de a „mert”-et még nemigenérti meg az agy.Ezek szerint a „Mikor tanuljunk nyelveket?” kérdéssel kapcsolatban csak a felsı korhatártkellene megszabni, ami azonban egyszerően nincs.Nem saját véleményemet idézem, mert félek, hogy korosztályommal szemben elfogultsággalfognak vádolni. Tárgyilagosabb fórumtól – a bécsi egyetem pedagógiai kutatóintézetétıl –származik az alábbi pár mondat:„A vizsgálatok megcáfolják a hagyományos tételt arról, hogy idısebb korban a szellemibefogadóképesség nagy mértékben lecsökken. A vizsgálatok szerint az idısebbek ugyankétségkívül lassabban tanulnak például nyelveket, mint a fiatalok, de a hosszabb munkával elérteredmény éppoly tartós.”Még biztatóbb a másik üzenet: „Minél több beható szellemi munkát végzünk, annál késıbböregedik meg az agyunk.”Az öregségtudományának – a gerontológiának – jelszava; „Ne éveket adjunk az életnek, haneméletet az éveknek.” Ma, amikor máris egy évtizeddel hosszabbodott meg az emberi életkor, ésegyre többen „képezik át” magukat elfoglalt rutinmunkásokból szellemileg friss, ráérıs
    • - 12 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseinyugdíjasokká, talán éppen egy idegen nyelv tanulása fogja sokak számára ezt az „életet”jelenteni.
    • - 13 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMilyen nyelvet tanuljunk?A választék igen nagy.A Biblia szerint Bábel tornyának építésénél vetette meg szakmánk alapjait az Isten és Emberközött kitört hatáskörvillongás, A torony összeomlásánál 72 nyelv született; azért ennyi, mert Noéhárom fiának 72 leszármazottja volt: Sémnek 26, Hámnak 32, Jáfetnek 14.Számuk (az ivadékoké is és a nyelveké is) azóta jelentékenyen elszaporodott. Arra a kérdésre,hogy hány nyelvet beszélnek a világon, nem lehet pontosan válaszolni. A színképben is csakjelképesen különböztetünk meg hét színt; a gyakorlatban számtalan árnyalaton keresztül olvadnakegymásba az egyes csíkok. Az olasztól a francia felé a ligurin és a provanszálon keresztül vezetaz út: ha akarom, négy külön nyelvként foghatom fel ıket, ha akarom, az olasz egyiktájszólásaként a másodikat, a francia dialektusaként a harmadikat.A nyelvek spektrumában mindig voltak vakítóbb fénnyel tündöklı színek: az úgynevezettvilágnyelvek. Ezeknek volt nagyobb az „akciórádiusza”, ezek igyekeztek bővkörükbe vonni aszerényebbeket. Teljesen sohasem sikerült nekik, még a latinnak sem, a Dáciától Ibériáig terjedırómai birodalomban. Tanúm rá Ovidius tanulságos története.Az elkényeztetett költıfejedelemre ugyanis megharagudott fenséges pártfogója, Augustuscsászár, és valamilyen udvari pletyka miatt kitiltotta Rómából. A költınek a fénytıl csillogómetropolist a birodalom söpredékei által lakott Tomival kellett felcserélnie. Ovidius mégsem aszámőzetés szégyenétıl szenvedett a legjobban, hanem attól, hogy ı, a latin nyelv koronázatlankirálya, a helybeli lakosság nyelvét nem ismerve, teljesen magára maradt.„Hic ego barbarus sum, quia non intelligor nulli.” (A barbár én vagyok itt, mert senki sem értibeszédem.)Sóhaját lefordítani mégcsak lehet, megérteni már csak nehezen. Ma, amikor az idegenforgalom alegtöbb országban a nemzeti jövedelem számottevı részét adja, biztosan körülvennék ahelybeliek a nyugatról érkezett idegent és igyekeznének az utas nyelvén szállást kínálni neki.
    • - 14 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan tanuljunk nyelveket?„Hogy lehet oroszul, angolul, franciául, németül, spanyolul (nem kívánt törlendı) tudni?” –hallom gyakran a kérdést.Hát a legbiztosabb és legfájdalommentesebb út a „perfekt” – mondjuk – németséghez, hogy azember németnek születik.No, ehhez már késı van. Ki tíz, ki húsz, ki harminc, de mindannyian már sok évvelelmulasztottuk ezt a soha vissza nem térı alkalmat.Másodszor lehet úgy is, hogy az ember lehetıleg fiatal korában és hosszú idın át németnyelvterületen él.Ez már valamivel járhatóbb, de szintén nem könnyen megvalósítható út.Választható harmadszor az a megoldás, hogy rendszeresen és szorgalmasan hetenként két vagytöbb órát veszünk és 4-5 év múlva eljutunk az igényes mivoltunkat kielégítı tudás színvonalára.A nyelvtanulásnak ezt a legáltalánosabb és klasszikusnak tekinthetı módját nem helyettesíteni,hanem kiegészíteni van hivatva e kis könyv. Mondanivalóit világért sem nevezném tanácsnakvagy receptnek. Egyszerően azt szeretném elmesélni: hogyan jutottam el, gyakorlatilag 25 évalatt, tíz nyelven arra a fokra, hogy e nyelveken beszélni, további haton odáig, hogyszakirodalmukat fordítani, szépirodalmukat élvezni tudjam.Még ha csak az elsı kategóriáról lenne szó, a fentebbi alapon legalább 60 évre lett volnaszükségem, hiszen olyan „nehéz” nyelvek is szerepelnek benne, mint a kínai és a japán. (Azidézıjel nem azért került a jelzı köré, mintha e két nyelv nem lenne nehéz, hanem azért, mertnincs „könnyő” nyelv. Legfeljebb egyes nyelveket könnyen tanul meg az ember rosszul beszélni.)A tudás kapujának zárát felpattintó bővös jelszót nem találtam meg. Többek közt azért sem,mert ilyen jelszó nincs. Ha tapasztalataimról mégis beszámolni kívánok, ezt kizárólag azértteszem, mert e negyed század alatt a tanulás sohasem teher, hanem mindig kiapadhatatlanörömforrás volt számomra.Nem került volna sor e könyv megírására, ha feltételezném, hogy a nyelvtanuláshoz valóviszonyom – egyéni különlegesség. Éppen, mert meggyızıdésem, hogy utam minden tudásraszomjas, szellemi kalandozásra szívesen csábuló ember számára járható, szeretném továbbadnileszőrt következtetéseimet.Vannak nyelvtanulók, akiknél a motiváció megengedi, idıbeosztásuk megköveteli, hogy ahaladást lassúbb ütemre korlátozzák. Könyvem nem nekik szól. Oktatásukat hivatásos
    • - 15 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseipedagógusaink kezében – jó kezekben – tudom. Szerény tapasztalataim átadásával azoknálszeretném a tanulás örömét növelni, ürömét csökkenteni, akiket ez a tempó nem elégít ki.
    • - 16 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiKinek szól – kinek nem szól ez a könyvKönyvem egy gyakorlatban nem létezı embertípusnak, az Átlag Nyelvtanulónak – továbbiakbanÁNy – íródott.Az „átlagság” a legelvontabb, legkevésbé létezı valami az egész világon. Valahányszorstatisztikai kimutatásokat olvasok, megpróbálom magam elé képzelni szerencsétlen kortársamat,az Átlag Embert, akinek a statisztikai kimutatás szerint 0,66 gyereke, 0,032 személygépkocsija és0,046 televíziós készüléke van.Könyvem írásakor egy ilyen ÁtlagNyelvtanuló lebegett lelki szemeim elıtt. Jellegénekközelebbi meghatározása ezért elengedhetetlen.Életkora 16 és 96 év között van. Foglalkozása bármi lehet – egyetemi hallgató, kertész,fogorvos, varrónı vagy nyugdíjas fıkönyvelı. Kizáró ok kettı van: túl sok és túl kevés szabadidı.Ha ugyanis korlátlan óraszámot szentelhet valaki nyelvtanulásra, akkor tömény tanmenetalkalmazható, amelynek tárgyalása kívül esik e könyvecske keretein. Ha viszont napi egy-másfélórát sem tud e célra áldozni, akkor ezzel a módszerrel nem (ezzel a módszerrel sem) fogeredményt elérni. Egyik esetben sem meríti ki az ÁNy fogalmát.Megkívántatik viszont bizonyos érdeklıdés a nyelvtanulás gyakorlati problémáin túlmenıáltalános kérdések iránt és egy kis egészséges türelmetlenség a tanulásnak azzal a tempójávalszemben, amelyet a régi, szolid és szabályos módszerek irányoznak elı.A kor, amelyben élünk, maga követel bizonyos gyorsulást ebben a vonatkozásban is.A nyelvtanítási módszer – felépítmény. Jellemzi a kort, amelyben született és uralkodik.Bonyolult társadalomtudományi fejtegetéseket könyvem célja nem kíván, terjedelme nem engedmeg. Hadd fordítsam tehát le a fenti mondatot a pedagógia nyelvére és fogalmazzam meg úgy,hogy minden korban olyan módszerek kerültek elıtérbe, amelyek megfeleltek az adott idıszaktársadalmi szükségletének.Hogyan változott ez a motiváció az idık függvényében?A nyelvtanulás fejlıdésének e rövid áttekintésénél nem azért indulok ki az idıszámításunk elıttiévszázadból, mert Kurt Tucholsky német humorista szerint nem számít komoly mőnek, ami nema „Már a régi rómaiak is…” szavakkal kezdıdik. Nem: a rómaiak azért kerültek e fejezet élére,mert velük kezdıdik a nyelvtanulás. És e korhoz főzıdik szakmánk legnagyobb, örök dicsıségeis.
    • - 17 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA hódító hadjáratok sikerétıl részeg római nép elıször egy nyelv – a magasabb kultúrájú görögnyelv – elıtt hajtotta meg fegyvereit.Graecia capta ferum cepit captorem et artesIntulit aegristi Latio.(Durva legyızıjén gyızött a levert Görögország,S pór népét Latiumnak mővészetre kapatta.)Horatius: Epist. II. I. (Muraközy Gyula fordítása.)A gyıztes Róma az újgazdagok mohóságával vetette rá magát erre a patinás kultúrára.Kisajátítására a kornak megfelelı módszert választott. A Latium felé gördülı harci szekereken ottültek – vagy nemegyszer láncra főzve ott kullogtak mögöttük – a római birodalom ifjúságánakleendı görög tanítói. Ezeket az ifjakat egy hadászatilag megsemmisített nép képviselıi hódítottákmeg nyelvük számára.Elsı nyelvtanár-kartársaink sorsa nem volt irigylésre méltó. Uraikkal csak addig érintkezhettek,amíg volt mit „kitermelni” belılük. Ha az „adolescens romanus”, a fekete fürtő, sasorrú rómaiifjú elunta az oktatást, akkor tanára éppen olyan „instrumentum vocalé”-vá, beszélı szerszámmásüllyedt, mint bármely más rabszolgatársa.Az idık folyamán a latin nyelv nem kevésbé nagyszerő mővekkel gazdagodott és gazdagította avilágot, mint a görög. Ismeretük a feudális világban jelkép – a kiváltságos osztályba tartozásjelképe – lett. Mai amerikai nyelven „status-symbol”-nak neveznénk. A társadalmi tagozódásnakezt az eszközét – mint mindig és mindenhol – az elıjogokkal nem rendelkezı valamennyi rétegvisszaszorítására is felhasználták: latinul, görögül tudó nı ritkaságszámba ment; tanulásukperverzitásnak számított. Még a fıurak feleségei is azon duzzognak Mikszáth novelláiban, hogy aférfiak „latinul prézsmitálnak” és így kirekesztik ıket a társalgásból. Érthetı tehát, hogy akapitalizmus születésekor a feltörekvı polgárság ezt a viszonylag könnyen elérhetı eszközt isfelhasználta társadalmi ugródeszkaként. A két klasszikus nyelv tanulásával a polgári osztályegyrészt a feudális társadalom tagjai közé remélt emelkedni, másrészt a görögöt és latint nemismerı többi osztálytól kívánta magát elhatárolni. Ekkor született a gimnázium mint iskolatípus.Oktatási rendszere teljesen e két nyelv tanítására épült. A latin–görög tanítás egyik célja afegyelemre nevelés volt. A német internátusok kaszárnyalégkörének, az angol „public school”-oksokszor szadizmusba torkolló rendszerének nagyon megfelelt ez a nyelvtani törvények
    • - 18 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseibemagoltatására alapozott szellemvilág. Vajon véletlen, hogy a „disciplina” szónak kettıs értelmevan: tantárgy és fegyelem?Maga az a tény, hogy az elsı, igaz tömegmérető nyelvtanulás tárgya két holt nyelv volt, hosszúidıre eldöntötte az oktatás módszerét. Egy évszázadra volt szükség, hogy nyőge alólfelszabaduljunk.A görög és a latin ebben az idıben már kevéssé szolgálta az általános kommunikációt. Arról,hogy a tanuló kézhez simuló szerszámnak, kényre-kedvre felhasználható építıkockának érezze anyelvi elemeket (amire most olyan nagy súlyt helyezünk), szó sem lehetett.Hogy a szabályok bemagolásának célja mellett a kiejtési problémák háttérbe szorultak, az annális természetesebb, mert idıszámítás elıtt élt ıseink hangját semmiféle gramafonlemez vagymagnetofonszalag nem örökítette meg. Tudomásom szerint még ma sem dılt el a kiejtés vitája.Angliában sokszor Kaiszárnak, Kikerónak tanítják a mi fülünk által Cézárnak, Cicerónakmegszokott neveket. Egyébként a klasszikus nyelvek oktatásához legtovább és legmakacsabbulAnglia ragaszkodott. Parlamenti jegyzıkönyvek örökítik meg a tényt, hogy amikor az egyiklordban egy latin idézet közepén elakadt a tudomány, az egész felsıház egy emberként emelkedettfel és folytatta az idézetet.A latin és görög nemcsak azért szerepelt legtovább és legintenzívebben az angol iskoláktantervében, mert Nagy-Britannia a hagyományokhoz való ragaszkodás országa! A kiejtéssel alig-alig kapcsolatban álló helyesírást (az úgynevezett „spelling”-et) is könnyebben megtanulja a diák,ha némi fogalma van a klasszikus nyelvekrıl. Az „ósn”-nak hangzó ocean-t, a „szietı”-nekhallott „theatre”-t egyszerőbb leírni, ha megsejtjük mögöttük az oceanum/okeanos, illetılegtheatrum/theatron szavakat.Azokban az évtizedekben, amelyekrıl elıbb szó volt – tehát kb. a múlt század közepéig – azarisztokrácia országhatárokon átnyúló házasodásai révén, a városi polgárság a letelepüléskeveredési folyamata következtében tudott nyelveket. A század vége felé állt be az a fordulat,hogy az élı nyelvek iránti érdeklıdés élénkebb lett annál, hogy családi vagy földrajzikörülmények ki tudják elégíteni. A vándorlegényeket, akik vállukon bugyraikkal, zsebükbenszerszámaikkal vágtak neki az országútnak, a kalandvágyon és a nagyobb falat kenyér reményénkívül a nyelvtanulás vágya is vezérelte. Ennek az igénynek kielégítésére született meg a„cseregyerekek” rendszere is.A postakocsit kiszorította a vonat, a tutajt a gızhajó. Az országok közelebb kerültek egymáshoz:a határokon túl élı népek iránti érdeklıdés élénkebbé vált. A kialakuló kereskedelmi kapcsolatokis új motivációt jelentettek: az új motiváció a tudásnak új formáját – az élı, beszélt, köznapinyelv ismeretét – követelte meg. Megérett a kor a modernebb nyelvtanulási módszerekmegszületésére és meg is jelent a színen Berlitz mester, majd számtalan követıje.Ezeknek a módszereknek lényege, hogy az anyanyelv közvetítése nélkül teremt kapcsolatot atárgy (fogalom) és idegen nyelvő megnevezése között. „Ez könyv”… „Az ceruza”.
    • - 19 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAmikor Karinthy Capillariájának hajótörést szenvedett hıse a tengerek mélyének királynıje elékerült, Berlitz mester módszerének alkalmazásával próbálja felhívni magára a figyelmet: „Akitőnı Berlitz módszere szerint magamra mutattam és azt mondtam: ember.”Ez az – úgynevezett közvetlen – módszer a klasszikus nyelvek oktatásában egyeduralkodófordítást döntötte le trónjáról.Különbözı, korszerősödı formákban az oktatásnak ez a módja szolgált évtizedeken anyelvtanítás alapjául. Az új motiváció a nyelvtanulás ütemét is meghatározta.A kétnembeli ifjúság ugyanis általában 10 éves korban kezdett hozzá a nyelvtanuláshoz, és mirea középiskolák nyújtotta „általános mőveltséget” megszerezte, addigra egy, esetleg két idegennyelven is tett szert bizonyos ismeretekre. A modern oktatási módszerek azonban egyelıre csak amagán nyelvtanításban vertek gyökeret; az iskolai tanterv még mindig az elızı kor pedagógiaiörökségét nyögte.Nyelvtani szabályok sulykoltatása, minden szökıévben elıforduló kivételek bemagoltatása…nem csoda, hogy a gimnáziumból, a reál- és polgári iskolából kikerült ifjúság hat-nyolc évi némettanulás után szinte „szőz aggyal” hagyta el e tanintézeteket. Használható nyelvismeretekre csak ajómódú polgárság gyermekei tettek szert, a szülık anyagi áldozatkészsége és a gyermekidıbefektetésének eredményeképpen. A – nyelvtanulás szempontjából, valljuk be, igeneredményes – „Fräulein”-rendszerben nem nehéz felismerni a rómaiak viszonyát görögpedagógusaikhoz. Ezeknek a kizsákmányolt, házi mindeneseknek feladata nemcsak anyelvoktatás volt, hanem tanítványaiknak „manírokra” való tanítása is. Elfogult vagyok szakmánke régvolt képviselıivel szemben: egyrészt, mert a nıemancipáció nehéz körülmények közöttküzdı élharcosai voltak, másrészt, mert nemegyszer ık vitték és adták tovább nyárspolgárkörnyezetükben a magasabb kultúra stafétabotját.Közben azonban felnövekedett egy új nemzedék, amely ismét másképpen viszonyult az idegennyelvekhez, mint azok, akik a két világháború között voltak fiatalok. Megváltozott újra acélkitőzés, a motiváció.Mindeddig ugyanis a nyelvtudás csak az általános mőveltség része volt, és a megszerzésreirányuló törekvés körülbelül meg is szőnt akkor, amikor a diákból dolgozó ember lett. Anyelvtanulás ideje tehát a tanulóévekkel esett össze. Ezek az évek amúgy is az „életre valófelkészülés” jegyében teltek el; a tanulás lassú üteme nem állt ellentétben a diákságéletformájával.A második világháború után emberré lett nemzedék nyelvtanulási igénye azonban nem fejezıdikbe a tanulóévekkel; célkitőzése pedig nem engedi meg az ilyen hosszú lejáratú, perspektivikustervek felállítását. A világ tovább zsugorodott. Az idegen ajkúakkal való érintkezés ma már nemhivatásos diplomaták, új piacok után kutató kereskedık vagy unalmukat őzı globetrotterek(világjárók) elıjoga. Mindennapi munkánk és mindennapi szórakozásunk során számtalanszortalálkozunk más nyelveken beszélıkkel: önérdek és kíváncsiság, kikívánkozó baráti érzés ésegyéni érvényesülésvágy egyaránt követeli, hogy minél gyorsabban megtanuljunk szót értenivelük. De a technika fejlıdése is gyökeresen megváltoztatta az embereknek a tanuláshoz valóviszonyát.
    • - 20 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAki három napig tartó szekerezés helyett egy óra alatt repül Budapestrıl Bécsbe, akinek nemgázláng szolgáltatja a világosságot, hanem gombnyomásra szótfogadó villamos áram, az anyelvtanulásban is kisebb erıfeszítéseket igénylı módszereket követel.Az ember elkényelmesedett. A technikai vívmányoktól ma már nemcsak a test, hanem a szellemtehermentesítését is megköveteljük. A legmodernebb – úgynevezett audiovizuális – módszer aszem és fül fokozottabb bekapcsolásával igyekezik csökkenteni azt a terhet, amelyet anyelvtanulásnál elengedhetetlen memorizálási folyamat az agyra hárít.Az új módszerek a külföldiekkel való érintkezés rendkívül fontos aspektusát: a jó kiejtést segítikelsajátítani.Még a „közvetlen módszer” alapján oktató derék nyelvmesterek is fontosabbnak találták a„concevoir” és egyéb alig használt igéknek alig használt idıkben való hibátlan eldarálását, mint abennszülöttét minél jobban megközelítı jó kiejtést és hangsúlyozást. A kép- éshangbenyomásokon alapuló audiovizuális módszertıl ezen a téren vártak csodákat és kaptak igenjó gyakorlati eredményeket.Az új módszer nagy elınye a tananyag sőrő ismételhetısége. És itt is le kell szögeznünk, hogyaz ismétlés olyan nélkülözhetetlen eleme a nyelvtanulásnak, mint a forgácsolókés azesztergapadnak vagy az üzemanyag a belsı égéső motoroknak. Ezt a primitív igazságot egyébkéntelıbb fedezték fel, mint a benzinmotort: „Repetitio est mater studiorum” – az ismétlés a tudásszülıanyja – mondták már száz évvel ezelıtt is.Korunk elkényelmesedett gyermekének nagyon kedve szerint való, hogy minél több érzékszervbekapcsolása tehermentesítse agyát a tudatos koncentrációtól. Egy kicsit azonban itt is átestünk aló másik oldalára. A XIX. század iskoláiban a nyelvtani szabályok ismerete öncél volt, mostviszont kezdjük azt hangoztatni, hogy a nyelv törvényszerőségeinek tudatos ismerete nem isértékes, nem is érdekes. Megtanulásukra kár mozgósítani az agyat. Ezen az elven alapszik azúgynevezett immerziós („belemerítıs”) módszer. Nem véletlen, hogy a kényelemrajongóAmerikában született meg. Minden elméleti összefüggés feltárása nélkül, végnélküli ismétlések,napi többórás „drill” formájában tanítják meg az idegen nyelvi formákat. A gondolkodás – bőn,amely csak hátráltatja az eredményt. A tanfolyamok vezetıi nem gyıznek panaszkodni anyelvtanár hallgatókra, akik az anyag gépies abszorbeálásával szemben „intellektuális ellenállást”tanúsítanak.Egy nyelvtani szabályt – mondjuk: franciában a melléknév egyeztetését a fınévvel – meg lehettanulni például úgy is, hogy tudatosítjuk agyunkban: a hímnemő melléknévhez a nınembenáltalában „e” járul. De elképzelhetı – és sokkal kevesebb agymunkát kíván – az az eljárás hogyannyiszor halljuk: le parc, le champs, le jardin est grand (a park, a mezı, a kert nagy), viszont lamaison, la salle, la chambre est grande (a ház, a terem, a szoba nagy), hogy a végén a folytonos„drill” hatására automatikusan kialakul bennünk a helyes egyeztetési forma.A langyos esıként rápermetezı ismétléssel szemben az elkényelmesedett agy kisebb ellenállásttanúsít, mint a tudatos koncentráció követelményével szemben. Ugyanannak a folyamatnakhatását sejtem itt, amely a televízió ernyıje elé ragasztja korunk ifjúságát.
    • - 21 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiEnnek a nagyszerő technikai vívmánynak mőveltségterjesztı hatását senki sem vitatja. Nemhivatása e kis könyvnek arról beszélni, hogy – többé-kevésbé jól összeválogatott – mősorai mitjelentenek az eldugott falvak lakói vagy a közlekedés nehézségei által otthonuk falai közékényszerített nagyvárosiak számára. Tagadhatatlan azonban, hogy a televízió nemcsak idıbenvonja el az ifjúságot az olvasástól. A kép könnyebben követhetı, mint a bető; a mozgó képregyorsabban reagál a lusta képzelet, mint a mozdulatlanra, a hangosított mozgókép követeli alegkisebb szellemi energiabefektetést. Minimális testi – és ennél is kevesebb szellemi – fáradozásárán jutunk élményekhez. Ifjúságunk – tisztelet a kivételnek – nem olvas eleget.Ha a mozi, a rádió és a televízió hatását mi, a könyvek emlıjén nevelkedett nemzedék ebbıl aszempontból nyugtalankodva szemléljük is, el kell ismernünk, hogy a kultúra emelésében éséppen a nyelvtanulásban óriási segítséget jelentenek a technikának e vívmányai. Ma – ezt nemlehet eléggé hangsúlyozni – a nyelvtudás célja elsısorban a különbözı idiómákon beszélıkközötti érintkezés lehetıvé tétele.Partnerünk beszédének megértésében, saját gondolataink helyes kifejezésében éppen a rádió, amagnetofon, a gramofon nyújthat nagy segítséget. Különbözı formákban és különbözı mértékbenkombinálva ezeket a technikai találmányokat használja fel az audiovizuális módszer.Alkalmazásával szemben nem lehet ellenvetésünk, legfeljebb némi aggályunk. A nyelvtanulásproblémáját, úgy érezzük, ezek a vívmányok sem oldják meg maradéktalanul. „There is no royalway to wisdom” – a tudáshoz királyi út nem vezet – mondja az angol.A módszer kívánta technikai berendezések még az iskolai oktatásban sem minden tanulószámára hozzáférhetık, hát még abban a kategóriában, amely e könyvecske szempontjábólegyedül érdekes: a dolgozó felnıtt nyelvtanulásában!Még ha el is képzeljük azt az ideális állapotot, hogy e segédeszközök – kellı számban és kellıidın át – minden ÁNy rendelkezésére állnának, akkor se tarthatnánk a módszert egyedülüdvözítınek a felnıtt, tanult agy számára.A kis hatévest, amikor iskolába kerül, valamelyik hozzátartozója kézen fogja és pár hónapon átkísérgeti. Késıbb a gyermeket már a megszokás, a beidegzıdés irányítja: ennél a saroknálbefordulok, annál az épületnél balra kanyarodok. De aki felnıtt fejjel kerül idegen városba vagyismeretlen városrészbe, az ennél gyorsabb és célravezetıbb módszert keres. Térképet vesz elı ésmeghatározza a követendı útvonalat jellemzı fontosabb irányítópontokat.Ilyen irányjelzı pontok a szabályok. Kár lenne lemondani róluk. Felnıttek vagyunk.Álljunk meg egy pillanatra ennél a tételnél és vegyünk szemügyre egy sokszor hallottféligazságot. A felnıttnek – szokták mondani – úgy kellene az idegen nyelvet is tanulnia, ahogyannak idején anyanyelvét elsajátította.Nem tudom elfogadni ezt a követelést. Gyermekkorának szellemi keretei közé éppoly kevéssélehet beszorítani a felnıttet, mint hajdani napozókájába, vagy kezeslábasába.
    • - 22 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA kisgyermek egyik jellegzetessége, hogy még nem tanult meg beszélni. Az „infans” (kisgyerek)szó is az in-fant (nem beszélı) összetételbıl származik.Amikor viszont beszélni kezd, akkor egyszerre ismerkedik meg a tárggyal és azzal, ahogy atárgyat nevezik. A külvilág lassan, fokozatosan bontakozik ki elıtte. Megtanul beszélni, mertéletösztöne (a leghathatósabb motiváció!) kényszeríti rá. Meg kell értetnie magát, hogybekapcsolódhassék a közösségbe és biztosítsa szükségleteinek kielégítését.A felnıttnek azonban már gazdag értelmi és érzelmi világa van. Gondolataival, indulataivalegyütt kialakult nála a pavlovi második jelzırendszer – a nyelvi forma is. Ezt az egész készjelzırendszert kell most átalakítania.Tanárnı barátnım egyik tanítványával együtt bujkálva menekült a nyilas terror elıl; a lánykávalérte meg a felszabadulást is. A hozzájuk beszállásolt szovjet tisztekkel a kis tízéves már vígankarattyolt, amikor barátnım még a legnagyobb nehézségekkel küzdött a beszélgetésben. „KönnyőÉvikének – vigasztalta magát –, neki az általános iskola négy osztályának ismeretanyagát kellcsak lefordítania az idegen nyelvre; nekem elıbb el kell magamban végezni a középiskolát, sıt azegyetemet is.”Gyermek és felnıtt képességei pozitív és negatív irányban térnek el egymástól. A gyermekautomatikus, a felnıtt logikus. Ennek a közismert igazságnak szemléltetı példáját láttamnemrégen egy szomszédos iskola elsı osztályosainak vizsgáján. A hétéves hölgyek és urakirigylésre méltó biztonsággal fújták negyedórákon át a különbözı verses és prózai szöveget, amitfriss kis agyuknak meg se kottyant betanulni. Ugyanezek a gyermekajkak azonban teljesenelnémultak, amikor az egyik vers kapcsán a tanító néni megkérdezte: „Miért mondjuk a tehénre,hogy „háziállat”? Végre egy kis szıke copfos mentette meg az osztály becsületét: „Mert nemvad” – felelte.A felnıtt agy viszolyog már hallott dolgok ismétlésétıl. A gyerek csak a már többszörmegemésztett közlést szereti. „Azt a mesét meséld, a pöttyös labdáról!” – kéri vagy századszor.A felnıtt kor egyik ismérve, hogy a szavak egyre teljesebb értékővé válnak a számára. Minélmőveltebb, annál maradéktalanabbul jelzi számára a szó a mögötte rejtızı fogalmat; annálkevésbé lesz szüksége arra, hogy az idegen szó megértésére a szó mögött rejlı fizikai tartalmat isfelidézze.E hosszú kitérıt csak azért engedtem meg magamnak, hogy hangsúlyozzam: felnıtt nemtanulhatja ugyanazzal a módszerrel az új nyelvet, amellyel annak idején anyanyelvét sajátította el.A technikai segédeszközöktıl csodákat remélı audiovizuális oktatás éppen azért okozottcsalódást, mert a felnıttnél kialakult „második jelzırendszer” (a szavak világa) éppoly erısingerhatást fejt ki, mint a kép. Ahhoz, hogy a „fá”-nak megfelelı idegen szót a felnıttmegtanulja, nem kell, hogy megmutassák neki, lerajzolják elıtte, vagy éppen papírból,seprőszálból összeeszkábáltassák vele, ahogyan azt az indiai angol iskolákban még most is teszik.A felnıtt és gyermek reakciói közötti különbséget azért is kellett hangsúlyoznunk, mert amostani nyelvtanulók zöme egészen más korosztályhoz tartozik, mint a negyedszázaddal elıtti. ATIT nagysikerő nyelvtanfolyamain az átlag életkor 30 év.
    • - 23 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAz életkor megváltozásának oka: az új motiváció. Következménye: új eredmények anyelvtanulásban. Felnıtt nyelvtanuló kollégáink gyorsabban, jobban haladnak, mint gyermekeinkaz iskolapadokban. Nem nehéz kitalálni, hogy miért: nemesebb, hogy úgy mondjuk,perspektivikusabb cél főti ıket, mint a rendszerint muszájból vagy a jó vizsgajegyért tanulódiákot.Nézzünk egyszer férfiasan szembe a tényekkel: a szakiskolákból, gimnáziumokból,egyetemekrıl és fıiskolákról kikerülı ifjúságunk (tisztelet a kivételnek) nem tud oroszul. Éppúgynem tud, mint ahogy mi sem tanultunk meg annak idején németül. Helyzetük még nehezebb: azelızı nemzedék családi kapcsolata több volt a némettel, mint a mostaniaknak az orosszal. Sokhelyütt akadt németül tudó nagyszülı vagy szomszédságban élı német anyanyelvő kisebbség.Dr. Adamik Tamás idézi azt az adatot, hogy 113 – a ragozást, szavakat egyébként jól ismerı –tanuló közül 4-7 évi orosz tanulás után mindössze 4 tudott helyesen egy pohár vizet kérnioroszul! (Csak mellékesen jegyzem meg: a Die Welt címő lapban [1960. 147. szám] Dr. WernerRoss, a müncheni Goethe-Intézet igazgatója éppen azt hányja a legmodernebb nyelvoktatáshíveinek szemére, hogy ez a módszer viszont csak arra tanít meg, hogyan kell egy pohár vizetkérni!)Az orosz nyelv oktatásának kifogásolt eredményességében nem a cirill betős ábécé a hibás,amely napok alatt elsajátítható, nem a tanítási módszer, amely szakított a rég- és közelmúlthibáival és megfelel a követelményeknek, nem a sok új tankönyv, amelynek zöme ma márkorszerő elveken épül fel, és nem is maga a nyelv, amely nem nehezebb a latinnál vagyfranciánál! A hiba nem minıségi, hanem mennyiségi okokban rejlik. A tanulásra fordított idınem elég az alapos és maradandó ismeretek megszerzéséhez.Hogy mennyire így van, arra az úgynevezett „szakos” iskolák nyújtják a legjobb bizonyítékot.Ha a heti óraszám eléri – mint ebben az iskolatípusban – a 6-8 órát, akkor a diákok a gyakorlatiéletben igen jól felhasználható orosz ismeretekkel hagyják el az iskolát. A magyar tolmácsbrigádorosz tolmácsainak zöme is ebbıl a kategóriából kerül ki.Keserő tanulság, de egyszer meg kell fogalmazni: elveszett a nyelvtanulásra fordított idı, ha egybizonyos – napi, heti – koncentrációt nem ér el.Komoly emberek általában kerülik az általánosításokat. Egy adat mégis idekívánkozik:átlagkörülményeket tekintetbe véve heti 10-12 óra ez a minimum.Állítsa fel mindenki elfoglaltságának mérlegét, mielıtt egy új nyelv tanulásába belefog! Haennyi idıt nem tud, vagy nem akar befektetni, gondolja meg kétszer is a vállalkozást!Minimális koncentrációnak neveztem az ébrenlét heti 100-120 órájából nyelvtanulásra fordított10-12 órát. Érdekes kérdés, hogy a maximális töménység egyben a legkedvezıbb-e?Egyszerőbben szólva: ha valaki ennek – mondjuk – négyszeresét fekteti tanulásba, akkornegyedrésznyi idı alatt tud-e valóban maradandó ismereteket szerezni?
    • - 24 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHazánkban is sikerrel kísérleteznek úgynevezett „intenzív” tanfolyamokkal. Túl kevés idı múltel azonban az elsı kurzusok befejezése óta ahhoz, hogy megállapíthassuk: maradandó formábanasszimilálódott-e ez a töményen adagolt tudomány?A minimális tanulási koncentráció, amelyet fent idéztem, természetesen minden szempontbólátlagérték. Induljunk ki mégis ebbıl az átlagból, amikor visszakanyarodunk „történelmiáttekintésünknek” ahhoz a pontjához, amelynél elhagytuk: a dolgozó felnıtt nyelvtanulásimódszeréhez.Ha elfogadjuk a fenti állítások lényegét – azt a tételt, hogy heti 10-12 óra foglalkozáson alulnincs és nem lehet eredményes nyelvtanulás –, akkor rögtön felmerül a kérdés:minek a rovására vonhat el erre a célra ennyi órát az állandó idıhiányban szenvedı mai ember,vagy pláne mai asszony?A régi, klasszikus beosztás szerint a nap 24 órájábólnyolcat munkáranyolcat pihenésre, illetıleg szórakozásra,nyolcat alvásra fordítunk.Hogy az alvás nyolc órájából hányat lehet majd nyelvtanulás céljaira felhasználni, arra csak afuturológusok – a jövı kutatói – tudnának választ adni. A hypnopédia (alvatanulás) nem is olyanúj módszer, mint gondolnánk: 1916-ban már kipróbálták, igaz, hogy nem nyelvekkel, hanem aMorse-jelek elsajátításával kapcsolatban. Minthogy azonban aránylag kevéssé ismert eljárás,megérdemli, hogy kissé részletesebben írjuk le: hogyan alkalmazzák a Szovjetunióban?A megtanulandó szöveget (oroszul és a választott nyelven) egyrészt papírlapokra gépelik,másrészt magnetofonszalagra mondják. Egy-egy alkalomra kb. 30 szót és 10-12 rövid mondatotirányoznak elı. A tanulók megismerkednek ezzel a szöveggel, azután már ágyban fekve, 15percen át az úgynevezett diktorral együtt hangosan ismételgetik. A világítás kikapcsolása után,egyre csökkenı hangossággal tovább folyik a „hypnoinformáció” további negyven percen át.Kora reggel a fenti folyamat fordítottjával ébresztik ıket: elıször alig hallható hangerıséggel,majd egyre hangosabban ismétli a hypnoinformátor a megtanulandó anyagot. 25-30 perc múlvaáltalában olyan szintet ér el a hangintenzitás, hogy a hallgatók felébrednek. Újabb lapokatosztanak ki, amelyeken ezúttal csak az orosz nyelvő szöveg szerepel; erre írják fel a tanfolyamrésztvevıi a megjegyzett idegen nyelvő „ekvivalenciákat”.A kísérletek tanúsága szerint 18 „alvás” alatt 800-900 lexikai egységet sajátítottak el a tanulók:hat-hétszeresét annak, amit a hagyományos módszerek irányoznak elı. Az eredményeketbiztatónak és az eljárást a szervezetre nézve „valószínőleg ártalmatlannak „tartják.Ma még azonban nem támaszkodhatunk erre a reménybeli megoldásra. A realitásokból kellkiindulnunk: a nyelvtanulást vagy a munkával, vagy a szórakozással, pihenéssel kellösszekapcsolni. Még pedig nem ezek rovására, hanem ezek kiegészítésére.
    • - 25 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMit jelent ez a látszólag fából vaskarika?Vegyük elıször is a hivatást. A mai ember munkájának jelentıs részét teszi ki a továbbfejlıdés,a „hozzátanulás”.Sokat beszélünk arról, hogy a mérnök és gyógypedagógus, a szakmunkás és zenetanár, az orvosés külkereskedı szakismereteinek bıvítése szempontjából milyen fontos a nyelvtudás. Fordítsukmeg egyszer a kérdést és beszéljünk arról, hogy mit jelent a szaktudás a nyelvtanulásban?A szakismeret az idegen nyelvben való beszélgetésben: tolmács, az olvasásban: szótár, atanulásban: nyelvkönyv.Amikor 1956-ban a japán nyelv tanulásába kezdtem, tanár nem létezett, nyelvkönyv nem voltkapható Magyarországon.A foglalkozáshoz egy vegyészeti szabadalmi leírás adott alapot, amelyet hısiesen (éskönnyelmően) elfogadtam fordításra. A sok képlet, ábra, felirat, táblázat segített areménytelennek látszó feladat megoldásában.Elıször azt kellett kinyomoznom a kezemben levı szöveg alapján, hogy milyen nyelv is a japán:„agglutinál”-e (ragoz-e), mint a magyar, „flektál”-e (hajlít-e), mint a német, vagy „izolál”(elszigetel), mint az angol vagy kínai.Szótárt sikerült kerítenem, szakszótárt persze már nem. De akinek már volt alkalma mőszaki-tudományos szövegeket böngészni, az tudja, hogy a szavaknak leggazdagabb – és sajnos, egyedülmegbízható – forrása maga az eredeti szöveg.Mert aki ismeri például a víz @ és a sav @ szójelét (hieroglifjét), az az alábbi képletbenközépiskolai kémiai ismeretei alapján is „kiszámíthatja”, hogy az ismeretlen, bekerített írásjelekcsak sót, illetıleg lúgot jelenthetnek.„Esetem a japánnal” – szélsıséges eset. Pozitív és negatív irányban is az. Elismerem, hogy nemmindenkinek van türelme – és elsısorban ideje – ilyen „kutatómunkára”. (A fordítás egyébkéntcsak az elején ment csigalassúsággal, egy hét alatt úgy belejöttem, hogy egész napi munkával márkét-három forint árát is megkerestem.) Negatív irányban azért különleges eset, mert ÁNykollégáim ritkán kerülnek ilyen nehéz helyzetbe. De áll minden nyelvre, minden tanulóra ésminden tudásszintre a szabály, hogy a szakmai ismeret kulcs, amely nyitja az idegen nyelvkapuját.A klasszikus felosztás szerint az alvás és a munka nyolc-nyolc óráján túl további nyolc maradmég a huszonnégybıl, amelyet állítólag pihenéssel, szórakozással töltünk. E kétféletevékenységet közös szóval „ráérés”-nek nevezném, az angol „leisure” és a francia „loisir” rosszfordításaként. Gábor Dénes, az Angliában élı, és nemrégen Magyarországon járt filozófus szerinta most felnövekvı nemzedék életét annyira ennek az „elfoglaltságnak” fokozatosmeghosszabbodása fogja jellemezni, hogy a korszakot, amelyben élni fognak, „Age of Leisure”-
    • - 26 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseinek, a „Ráérés Korának” nevezte el. De minden futurológiái találgatás nélkül már most iskijelenthetjük, hogy a harmadik nyolc óra valóban gyümölcsözı lehetıséget nyújt anyelvtanulásnak pihenéssel, szórakozással való összekapcsolására.Valahányszor felteszik a kérdést, hogy hogyan tudtam aránylag rövid idı alatt sok nyelvbeneredményt elérni, gondolatban mindig meghajtok minden tudás forrása, a könyvek elıtt.Mondanivalóm lényegét ez az egy szó fejezi ki: olvassunk.
    • - 27 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiOlvassunk!Azt a Kolombusz tojását, hogy a meglevı tudás megtartásának, új ismeretek szerzésének legfıbbeszköze a könyv, elıttem már számosan feltalálták. Amivel én az ismert tételt szeretnémkiegészíteni, mindössze két szempont. Az egyik az, hogy az olvasást a kezdet kezdetén merjükmár tanulási programunkba beiktatni, a másik pedig, hogy olvassunk aktívan.A könyv a tanulásnak „házi eszköze”. Ha a továbbiakban részletesen akarunk vele foglalkozni,akkor meg kell állnunk egy pillanatra és fel kell tennünk a kérdést: miért van egyáltalán szükségilyen háziipari módszerekre?Még egyszer szeretném leszögezni, hogy az általam pártolt tanulási forma inkább kiegészíteni ésgyorsítani, mint helyettesíteni van hivatva a tanár vezetésével való tanulást.Az elcsépelt vicc szerint némely pesti feketének van elınye (nincs benne pótkávé), van hátránya(nincs benne babkávé) és van rejtélye (mitıl fekete?). A tanárral való tanulásban is felfedezhetjükmindhárom elemet.Kétségtelen elınye: a kapott információ nagyobb megbízhatósága. Idıhözkötöttségével nagyobbrendszerességet is jelent: kevesebb önfegyelem kell ahhoz, hogy a kitőzött idıpontban az óránmegjelenjünk, mint ahhoz, hogy a magunk elıírta foglalkozáshoz magunktól nekiüljünk.Hátránya: a nehezebb hozzáférhetıség, viszonylag nagy üresjárat, és rosszabb adagolhatóság.Nemcsak falvakban (pedig remélem, hogy ott is akadnak bıven ÁNy-k), hanem városokban isnehéz szellemi habitusunknak megfelelı pedagógust találni. Tanár és tanítvány összehangolódásaéppúgy szerencse és önfegyelem dolga, mint a házasság vagy bármely más, felnıtt és felnıttközötti viszony. Az élénkebb temperamentumú tanuló számára „megfagy” ugyanaz a tanári óra,amely a lassabb munkához szokott számára „megég”.De még ha sikerül is olyan pedagógust találni, akinek vérmérséklete megfelel a miénknek, nemkönnyő az órák ritmusát mai életünk ütemével összhangba állítani. Éppen a nagyvárosokban, aholkisebb a pedagógushiány, nyel el rengeteg idıt a közlekedés – különösen a „mőszak” utániidıben, amikor általában órára sietnénk. „Amennyi idıt a villamosozással töltöttem – sóhajtottamúltkor egyik szomszédom –, már a felét meg is ehettem volna a németnek”.Külön bonyodalmat jelent, hogy pedagógiai szempontból sem a leghelyesebb, anyagi okokbólpedig egyenesen lehetetlen éveken át egyedül órákat venni. A nagy anyagi megterhelésen kívül azilyen tanulás azzal a hátránnyal is jár, hogy az óra 60 pcrcén át nehéz a figyelmet lankadatlanulfenntartani. Ha pedig másokkal tanulunk, akkor majdnem reménytelen igyekezet partnereinketúgy megválasztani, hogy a nálunk haladottabbak el ne gázoljanak, a gyengébb tudásúak vissza nehúzzanak. Az élénkebbek és gátlástalanabbak a pedagógus minden igyekezete ellenére is„elszívják a levegıt” a passzívabb természetőek elıl. Nagyszámú csoportnál külön veszélytjelent, hogy többet halljuk tanulótársaink rossz, mint tanárunk jó kiejtését.
    • - 28 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAránylag legjobb eredménnyel a hármasban való tanulás kecsegtet. Egyrészt azért, mertönkéntelenül egy kis – igyekezetre serkentı – verseny szokott kialakulni a partnerek között.Másrészt, mert így idınként csökkenhet a figyelem feszültsége. Jelen vagyunk; hallunk is, látunkis, de „relaxált” állapotban.És végül, hogy visszatérjünk a közismert feketekávé-anekdotához, rejtélye is van a klasszikus,tanár irányítottá tanulási módszernek: összeegyeztethetı-e, kiegészíthetı-e azokkal a házieszközökkel, amelyek közül a továbbiakban a legfontosabbal – az olvasással – szeretnékfoglalkozni.
    • - 29 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMiért olvassunk? – Mit olvassunk?Azért olvassunk, mert a tudást a könyv nyújtja a legszórakoztatóbb módon. Az emberi természetalapvetı tulajdonsága, hogy keresi a kellemest és kerüli annak ellenkezıjét. Márpedig atanulásnak másik módja (napi 20-30 szónak „bevágása” és a tanár vagy tankönyv által készenszállított nyelvtani szabályok megemésztése) legfeljebb kötelességérzetünket elégíti ki, deörömforrásul nemigen szolgálhat.Ma már nem kívánjuk ezektıl a stúdiumoktól, hogy „melléktermékként” spártaivá neveljék ajellemet. (A mai nyelvtanulók zöme rendszerint túl is van már a jellem kialakulásánakidıszakán.) De ha a nyelvvel való foglalkozás elmesportot, rejtvényfejtés-jellegő szórakozást,saját képességeink felmérését és igazolását jelenti, akkor viszolygás nélkül fogunk nekiülni amunkának.„Man lernt Grammatik aus der Sprache, nicht Sprache aus der Grammatik” – mondták ki már amúlt század végén az igazságot. („A nyelvbıl tanuljuk a nyelvtant, nem a nyelvet a nyelvtanból.”)A holt nyelvek iskolai oktatásának idején forradalminak hatott Toussaint–Langenscheidtéknek eza jelszava. Ma már azonban világos, hogy az idegen nyelv legmegbízhatóbb hordozója – a könyv– mindig egyszersmind tankönyv is. A fenti jelszó csak annyiban szorul kiegészítésre, hogynemcsak a nyelvtanra tanítja meg forgatóit, hanem a szókincs megszerzésének islegfájdalommentesebb eszköze.A szókinccsel külön fejezet is foglalkozik e könyvecskében, de a kérdés fontossága megérdemli,hogy itt és most is röviden kitérjünk rá. Megszerzése ugyanis az a zátony, amelyen a legtöbbtanulási jószándék megfeneklik. Az automatikus–mechanikus gyermek-emlékezıtehetség már amúlté; a felnıtt ész logikája itt nem sok segítséget jelent. Márpedig ahhoz, hogy sajátgondolatainkat kifejezni, másokét megérteni tudjuk, sok ezer kifejezésre van szükségünk.Az „átlag szókincsre” vonatkozó terjedelmes irodalmat mellızve egyetlen hozzávetılegesszámot szeretnék itt idézni. Magyar „zsebszótáraink” általában 20-30 000 alapkifejezést (címszót)tartalmaznak. Azon a szinten, amit egy késıbbi fejezetben, a nyelvtudás osztályozásáravonatkozó kísérletnél „négyesnek” nevezek, ennek a szókincsnek kb. 50-60%-át használjuk.Akik idáig eljutottak, tegyék fel egyszer a kérdést önmaguknak: hány százalékát szerezték enneka tekintélyes szókincsnek „legális úton”, vagyis úgy, hogy jelentését szótárban kikeresték vagyértelmét megmagyaráztatták? Ki fog derülni, hogy csak elenyészıen csekély hányadát. A zömétszótárnál, tankönyvnél, tanárnál kényelmesebb eszköz – a könyv, az olvasás – hullatta ölükbe.A nyelvtan szabályaival való megismerkedés nem teszi annyira próbára a felnıtt agyat, mint aszókincs elsajátítása. Kevésbé mechanikus és több gondolkodást kíván. A nyelvtantól valóviszolygás mégis egyetemesen jellemzi korunk mőszaki beállítottságú ifjúságát. Pedig itt baj van:nyelvtani ismeretek nélkül csak anyanyelvén tanul meg az ember helyesen beszélni (írni azonsem).
    • - 30 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAz emberi agyat az jellemzi, hogy egy új – bármely új – jelenséggel kapcsolatban rögtönfelmerül benne a „miért?” kérdése. A nyelvekben – minden „illogikusságuk” ellenére is – aszabályok adják meg a „mert”-et. Ezeket elsikkasztani éppolyan bőn lenne, mint a vegytan,örökléstan vagy kristálytan törvényeit.Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, mint a felszabadulás utáni hónapok egyik legelsı,botcsinálta orosz tanára. A derék bácsi – nevezzük Ikszkijnek – a húszas évek táján emigráltMagyarországra. 1945 tavaszán befogták szekerükbe az orosz nyelv iránt érdeklıdık, ésmegtanulták tıle, hogy a fiú az мальчик, a lány pedig девущка. De amikor azt kérdezték: miértlesz az egyikbıl tárgyesetben мальчика, a másikból pedig девущку, akkor egy darabig a fejéttörte, azután a vállát vonogatta: bozse moj, ez már csak egy olyan russzicizmus (oroszspecialitás).Nem, a nyelvek impozáns dómját éppúgy nem lehet nyelvtan, mint szavak nélkül felépíteni.Amitıl viszolygunk, és aminek haszontalanságát az elızı kor maradéktalanul bebizonyította, azcsak az önmagáért való „grammatizálás”.Két véglettel állunk itt szemben. Azt a nyelvtant, amelyet a régi iskola célnak tekintett, a maitanuló már eszköznek se hajlandó elfogadni.Az igazságot az az egészséges középút jelenti, amelyre elıbb-utóbb mindenkit rávezet a sajátbırén szerzett tapasztalat.A szabályokat tudatosítani kell. A szellem világában utat keresı felnıtt útjelzık után kutat;megköveteli a törvények ismeretét. Csak azt ne várjuk tıle, hogy ha egyszer felismerte a törvényt,sohasem fog többé rossz útra tévedni. A törvény csak elv. Az elv csak alap, amelyen a helyesmagatartás kialakul.Amikor az utcakeresztezıdésnél megtorpanunk a vörös jelzésnél, akkor ezt a cselekvésünketnem elızi meg komplika gondolatsor (ha nem tisztelem a „tilos” jelzést, zavart okozok aforgalomban megbüntet a rendır, életveszélybe kerülök). Reflexeink már kialakultak, nekiengedelmeskedünk. Az elv tudatosult, szokás megszületett, a helyes magatartás automatikussávált.Ezt a „magatartási mintát” jól ismeri és különbözı néven tartják számon a nyelvpedagógiában.A lélektan komplikálta „dinamikus sztereotípiának”, az angol lingvisztika egyszerően „mintának”(pattern) hívja. Én még egyszerőbben és még köznapibban kaptafának nevezném.Hogyan alakítjuk kérdéssé az állítást a magyarban? Úgy, hogy egyszerően megváltoztatjuk amondat hanglejtését. „Beszél angolul.” „Beszél angolul?”Ha beszél – vagy beszélni akar –, akkor tudnia kell, hogy az angolban a mondathangsúlyegészen más, sokkal bonyolultabb, mint a magyarban. (Még a 15 perces televíziós oktatásban isalkalmanként 2 percet szentelnek neki!) Ilyen fontos értelmi változást tehát nem erre, hanemkülön segédigékre kell bíznunk. „He speaks English.” „Does he speak English?” A tudatosult elvalapján hamarabb alakul ki a kaptafa; ha egyszer kialakult, van mire ráhúznunk a felmerülı új ésúj formákat.
    • - 31 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAki nem szereti a kaptafa-hasonlatot, gondolhat a költıibb hangvillára is. Merem állítani, hogyvalahányszor idegen szóra nyitjuk a szánkat, mindig erre a hangvillára támaszkodunk: „lelkifüleinkben” megpengetjük és figyeljük: ha nem cseng hamisan, amit mondani akarunk, akkormegszólalunk.A nyelvtanulás az ilyen minták (nevezzük akár kaptafának, akár hangvillának) kialakításából áll.Jó az a nyelvtanulási módszer, amelynek segítségével viszonylag hamar kerülünk minél több,minél megbízhatóbb minta birtokába. Kialakulásuk elıfeltétele, hogy annyiszor – számtalanszor –kerüljünk szembe a helyes formákkal, hogy valóban automatikus képzetekké erısödjenek.Kialakulásukat elısegíti, ha kimunkálásukban magunk is részt veszünk és nem elıremegfogalmazott, készen kapott ismeret formájában hisszük el ıket.Mindkét célra – a kimunkálásra is, a sőrő ismétlésre is – a könyv a legjobb eszköz. Olvassunk!A könyv zsebrevágható és sutba dobható, összefirkálható és lapokra téphetı, elveszthetı és újramegvásárolható. Aktatáskából elıráncigálható, uzsonnázás közben elénk teríthetı, az ébredéspillanatában életre kelthetı, elalvás elıtt még egyszer átfutható. Nem kell telefonon értesíteni, hanem mehetünk el az órarendbe iktatott találkozóra. Nem haragszik meg, ha felébresztjükszendergésébıl álmatlan éjszakáinkon. Mondanivalója egészében lenyelhetı, vagy apróramegrágható. Tartalma szellemi kalandozásokra csábít és kielégíti kalandvágyunkat. Mimegunhatjuk ıt – ı sohasem un meg bennünket.A könyv örök útitárs – mindaddig, amíg ki nem nıjük és a következı kedvéért el nem hajítjuk.Mit olvassunk? Olyan szöveget, amely érdekel bennünket. „Interesse – stärker, als Liebe” –mondja a német. (Az érdeklıdés erısebb, mint a szerelem.) Valóban, mert az érdeklıdés alegádázabb ellenségen fog ki: az unalmon.Mert valljuk be: hézagos szóismerettel, a mondat dzsungelében el-eltévedı, bizonytalannyelvtantudással eleinte nem tiszta öröm az olvasás. Öt, tíz, húsz perc múlva könnyen támad azaz érzésünk, hogy holtpontra jutottunk. Kell valami, ami átsegít rajta.Ez a valami az olvasnivaló érdekessége.Hogy ki mit talál érdekesnek, az életkor, szellemi színvonal, szakma, illetıleg vesszıparipakérdése. Nem voltam rest és tíz embert, akirıl tudtam, hogy az én módszeremmel „olvasta bele”magát egy-egy idegen nyelvbe, megkérdeztem: mi segítette ıket át a holtponton. Válaszaikatabban a sorrendben és formában iktatom ide, ahogy kaptam:S. P. nyugdíjas: fel kellett dolgoznom egy csomó katalógust, hogy rendezni tudjam abélyegeimet.M. Ö. harmadikos gimnazista: cikis dolog, ha az ember nem tudja, hogy milyen meccsrekészülnek a külföldi futballcsapatok.N. B. írógépjavító: tetszik tudni, van egy találmányom, ahhoz kellett.
    • - 32 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiV. K. fodrász: mindent elolvasok Gregory Peckrıl, meg a többi sztárról.F. P. nagymama: nahát, hogy mi mindent le mernek írni ezekben a mai szerelmi regényekben!M. A. minisztériumi osztályvezetı: imádom a krimiket. Csak nem hagyom abba, mielıttmegtudom, hogy ki a gyilkos?L. J. nyomdász: addig fütyültem a slágereket, amíg rájöttem, hogy meg kell tanulni a szövegeketis.M. R. Röltex-elárusítónı: a Soraya kalandjaival kezdıdött. Direkt specializáltam magam rájuk…W. S. elsıéves orvostanhallgató: idegfiziológiával szeretnék foglalkozni…R. M. kirakatrendezı: az ember csak nézi azokat a guszta ruhákat a divatlapokban, és nem érti,hogy mi van alájuk írva.Sok felnıtt férfiismerısömet a politika iránti érdeklıdés segítette át a holtponton.Minél jobban kielégíti kíváncsiságunkat az olvasás, annál kisebb szerep jut a holtponton valóátsegítés másik elemének: az önfegyelemnek.A kerékpárt sem állítottuk vissza a falhoz az elsı esés után, sílécünket se hasogattuk feltőzifának, amikor hóba huppantunk vele. Pedig ezeket az emlékeket fájdalmas kék foltok ıriztéksokáig. Mégis kitartottunk, mert tudtuk, hogy egyre kisebb lesz a megpróbáltatás, egyre nagyobbaz új készség nyújtotta öröm. Holott itt nem is egy új világról volt szó, amelynek kapuit egy kiskitartás tárja fel elıttünk!A beszédkészséget legjobban a mai színdarabok és a jó ritmusú, színes, modern novellák,regények olvasása fejleszti. Az úgynevezett „szituatív elemek” itt a történet hátterébe vannakbeépítve, és így e háttérrel együtt lopják be magukat memóriánkba. Ezzel az összefüggésselegyütt merülnek fel, amikor a leírttal azonos helyzetbe kerülünk.A „szituatív” szövegek elınye, hogy jól felhasználható szókincset és mondatmintákat nyújtanak.Hátrányuk, hogy nehezebben érthetık.Mindenkinek, aki egy idegen nyelv fájába vágja fejszéjét, fel kell készülnie arra, hogy nem egy,hanem legalább két nyelv elsajátítása vár rá: az írott és a beszélt nyelvé. Az ÁNy, aki hajlambólvagy kényszerőségbıl az általam javasolt tanulási módszert választotta, az elıbbivel könnyebben,az utóbbival nehezebben birkózik meg.A könyvekben vannak úgynevezett leíró részek. Ezekben az író, hogy úgy mondjuk, önmagátidézi, és minthogy foglalkozásánál fogvájó stiliszta, szépen, szabatosan fogalmazott mondatokatgördít elénk. A tanár is azért pedagógus, hogy okosan, szabatosan beszéljen. Sajnos, mindenneknincs – nem mindig van – köze az élet tényleges helyzeteihez.Próbálják meg egyszer, kedves ÁNy társaim, megfigyelni, hogy mivé kopik ajkunkonanyanyelvünk, amikor nem figyelünk oda! Betőket hagyunk ki, szóvégeket harapunk el, szavakon
    • - 33 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseisiklunk át. G. B. Shaw mondta magáról, hogy három különbözı nyelven tud „angolul”; azegyiken a színdarabjait írja, a másikat az élet hivatalos funkciói közben használja, a harmadikonintim barátaihoz szól; e három nyelv alig hasonlít egymáshoz. Ez a minden nyelvben meglevı„rétegesség” egyébként is az angolban a legkirívóbb. A nyelv ugyanis két nagy nyelvcsoport – agermán és a román – találkozásának tengelyébe esik. Ennek megfelelıen kétféle szókincsetötvözött össze: a normann (francia) és angolszász eredető kifejezéseket.Sokszor idézett tény, hogy a borjú, sertés, ökör szavakra két garnitúrája van az angolnak. Magátaz élı állatot a német eredető calf (Kalb), swine (Schwein), ox (Ochs) szavakkal jelzi, mert aszolgák, akik ezeket az állatokat ırizték-terelgették, a meghódított angolszászokhoz tartoztak. Azállatok húsának élvezıi azonban már a hódító normann urak voltak, ezért a borjúhús, sertéshús,marhahús neve francia eredető: veal (veau), pork (porc), beef (boeuf).Közismert dolog, hogy a külföldiek közül az intelligensebbjét jobban megértjük, mint atanulatlant. Viszont Londonban járt ismerısöm, aki németül jól, franciául semmit sem tudott,csodálkozva tapasztalta, hogy ott pontosan fordított a helyzet: a sarkon álló rendırfelvilágosításait sokkal jobban tudta követni, mint mővelt kollégái beszédét. A nyelvgyakorlásérdekében még a templomokba is be-betért, a szónoklatokat meghallgatni. (Ezt a régi trükköt énse hagyom ki soha: nyelvet is tanul az ember, meg a városnézéstıl feltört lábait is pihenteti egykicsit.) Nos, barátunk elkeseredve tapasztalta, hogy Londonban egy árva szót sem értett aprédikációkból.Kíváncsiságból a mise után szétosztott szónoklatok szövegét haza is hozta. Megnézegettük egykicsit és láttuk, hogy a nyelv szókincsének „kettıs garnitúrájából” a pap mindenütt a normann(francia) eredető szót választotta. Jót mulattunk, amikor az angol szöveget „lefordítottuk” –angolra úgy, hogy minden szó helyébe a megfelelı germán eredetőt tettük (pl. to commence – tobegin stb.).A rétegezettség a cselekmények hátterét festı leíró részekben kevésbé tükrözıdik. Ezeknyelvezete sokkal egynemőbb. Nem mutatja például azokat az eltéréseket, amelyeket a különbözıudvariassági fokok követelnek meg a beszélt nyelvben. Üdítı vívmánya korunknak, hogy ritkul a„szíveskedjék”, „bátorkodom”, „megtisztel” stb. használata. (Az azonban már sajnálatos, hogykezdjük kevesebbet használni a „Tessék!”-et is. Kár, mert – ha tulajdonképpeni jelentésénekutánagondolunk – nyelvpszichológiai szempontból is kedvesnek kell találnunk. Ennél szebbentalán csak Erdélyben kínálják egy pohár borral a szomjas utast: „Szeresse!”)Néhány nyelvben – pl. a japánban – az irodalom leíró részei teljesen alkalmatlanok a beszéltnyelv elsajátítására. Utóbbi legjellemzıbb tulajdonsága ugyanis, hogy még olyan egyszerőcselekvésre is, mint a menni vagy mondani, egészen más ige használatos aszerint, hogytársadalmilag „alattunk”, „felettünk” vagy velünk egy szinten állóhoz beszélünk. Ezt aránylaghamar megszokja az ember: nyomai minden nyelvben – a mienkben is – megtalálhatók;gondoljunk csak a „foglaljon helyet”…, „üljön le”… „csüccs!” sorozatra. Sokkal nehezebbmegtanulni, hogy ugyanazt az igét is másképpen kell ragozni a partner korának és társadalmiállásának függvényében. A legudvariatlanabb forma persze saját magunknak jár ki, és havéletlenül elfelejtjük ezt az „önlenézı” ragozást használni, akkor olyan nevetségessé válunk, mintha magyarban például azt mondanánk, hogy „holnap megtisztellek látogatásommal”.
    • - 34 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA beszélt nyelv értékes szótáraiként a mai színdarabokat vagy a regények párbeszédrészeithasználhatjuk. Klasszikus mővek nem alkalmasak erre a célra. Jókain nevelkedett kis németbarátnımtıl kérdeztem, hogy milyen az új szobatársnıje. „Délceg, de kevély” – felelte.Miért válik komikussá egy-két évtized alatt néhány szó és ırzi értékét változatlanul sok másik?Nem tudjuk, és nem sikerült választ találni arra a kérdésre sem, hogy miért fogadtunk el bizonyosnyelvújítás korabeli szavakat, miért utasítottunk vissza másokat. A „zongorá”-t”,irodá”-t mindenviszolygás nélkül használjuk, a „tetszicé”-rıl és a „gondolygász”-ról már azt se tudjuk, hogymilyen célra ajánlották. A Bugát Pál által indítványozott „kórtan” teljesjogúvá vált, az „éptan”nem; újításai közül elfogadtuk a „rekeszizmot” a diafragma helyett, de nem használjuk a „gerj”-etés elutasítottuk a „fogondzat”-ot, pedig nem is illogikusabb, mint a „magzat”. Habent sua fataverba – a szavak sorsa is meg van írva valahol.A tankönyvek, sıt a most divatos „társalgási zsebkönyvek” is sokszor mőnyelven íródtak, ésnem olyan megbízható forrásai a mai élı beszédnek, mint a modern szépirodalom. A napokbanlapozgattam egy (nem Magyarországon készült) „Útiszótárt” és nem tudtam nevetés nélkülmegállni, amikor a megtanulásra ajánlott dialógust a mai élet kontextusába képzeltem bele:„Szeretnék megismerkedni országuk történelmi nevezetességeivel és mezıgazdaságánakjelentısebb termelvényeivel.”Sokkal valószínőbb, hogy a beszélgetés – például magyarországi vonatkozásban – valahogy ígyfog lezajlani:– Na, nincs kedve bemenni valahová egy feketére?– Jaj, lassabban, nem értem! Mire?– Egy feketére?– Az mi? Feketekávé?– Hát persze!– Nem mehetek, vissza kell mennem a… na, hogy hívják… izé…– Szállodába? Hát akkor viszlát!Elismerem, hogy tankönyv nem taníthatja, tanár nem javasolhatja a „szóval”, „izé” „na”, „hát”,„jaj” szavak használatát. Pedig ezek sokkal gyakrabban fordulnak elı a mindennapibeszélgetésekben, mint a jólnevelt „szótárszavak”. Visszatérek tehát vesszıparipámra:mindaddig, amíg az idegen nyelvő légkör nem áll be tanítómesterünknek, a mai prózairodalombólmeríthetjük legfájdalommentesebben az ilyen „kollokvializmusokat’’.
    • - 35 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan olvassunk?Eleinte szinte felületességig menı lendülettel, késıbb már-már bizalmatlanságnak hatólelkiismeretességgel.A kezdeti felületességre elsısorban hímnemő – és azon belül is mőszaki beállítottságú –tanulótársaimat szeretném rábeszélni.Gyakran látom, hogy férfiak nehéz szótárokkal felfegyverkezve ülnek neki a legkönnyebbponyva olvasásának is. Egy szó olvasás a könyvben – egy szó keresés a szótárban. Nem csoda,hogy csakhamar elunják az egészet és megkönnyebbülten állapítják meg: itt az esti hírek ideje, belehet kapcsolni a rádiót.A lelkiismeretesség szép erény, de a nyelvtanulás kezdetén inkább fék, mint motor. Nemérdemes minden szót kikeresni a szótárban. Sokkal nagyobb baj, ha elízetlenedik kezünkben asok megszakítástól a könyv, mint ha nem tudjuk meg hogy kökény vagy galagonyabokor mögülfigyeli-e a detektívfelügyelı a gyilkost.Ha fontos a szó, akkor úgyis elıbukkan még és értelme kiderül a szövegbıl – az úgynevezettkontextusból. Az ilyen, némi fejtörést igénylı megismerkedés sokkal maradandóbb nyomot hagy,mintha automatikusan a szótárhoz nyúlunk és szórakozottan tudomásul vesszük a szó jelentését.Ha bizonyos agymunka árán jutottunk el a megértéshez, úgy mi mőködtünk közre a kapcsolatkialakításában; mi találtuk meg a megoldást. Kicsit olyan öröm ez, mint a sikerültkeresztrejtvényfejtés.A „sikerélmény” megédesíti a munka örömét és kárpótol a fáradozás unalmáért. A közömbösszövegbe is beleviszi a világ legérdekesebb tényezıjét. Hogy mi ez? Használjuk fel ezt azalkalmat, hogy egymás közt vagyunk mi, ÁNy-ok, és valljuk be ıszintén: saját magunk.A szóra én magam jöttem rá, a mondat értelmét én fejtettem meg. Tudatalatti önelismerés, titkoskis vállveregetés jár ki érte. Máris kárpótolva vagyunk a befektetett munkáért, máris megvan azösztönzés a további tevékenységre.A tapasztalat bizonyítja, hogy a kezdeti lendület jó start az idegen nyelven való olvasásmegszokásához, hiszen ez is csak szokás kérdése, mint minden más emberi aktivitás. A fı az,hogy megtanuljunk nem elkedvetlenedni az idegen nyelvő szöveg barátságtalan közegétıl.Ki nem érzett még enyhe borzongást, amikor a Balaton hővös hullámai közé vetette magát?Kiben nem fogant meg ilyenkor a vágy: visszamászni a napsütötte homokra? És ki nem örült egy-két perc múlva, amikor már hozzászokott a víz hidegéhez, hogy nem engedett a csábításnak? Akezdeti viszolygáson és elbátortalanodáson van hivatva átsegíteni az „úszót” az új közeg – azidegen nyelvő szöveg – érdekessége.
    • - 36 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiDe ha már jól forog a mese motorja, meg kell tanulni a fékezést is. Miután átrágtuk magunkat aszövegen és azzal a felemelı érzéssel tettük le a könyvet, hogy megértettük: mirıl van szó benne,az irodalomnak késztermékbıl nyersanyaggá: a tanulás nyersanyagává kell várnia. Ezértszeretném tanácsolni, hogy az olvasva tanulás második szakasza a bizalmatlanság jegyébenfolyjék le.Nyelvtanulással szépirodalmi szinten egyetlen magyar írásmő foglalkozik: Mikszáth Kálmán„Aussi brebis” címő bőbájos novellája. Az író francia születéső lánykát szerzıdtet fiai mellé. Akis kamaszok minden áron ki akarnak bújni az új feladat alól, annál is inkább, mertmeggyızıdésük, hogy ifjú tanárnıjük nem tud franciául. Megígértetik apjukkal, hogyabbahagyhatják a tanulást, ha sikerül tudatlanságon fogni a kislányt. A leleplezés érdekébenaddig-addig forgatják a szótárt meg a nyelvtankönyvet, míg észrevétlenül maguk is elsajátítják atudományt.Legyünk mi is sunyik és gyanakvóak e második szakaszban. Tekintsük próbaköveknek aszavakat, a mondatokat, amelyeken lemérhetjük: nem vét-e a szabályok ellen az író.Az eredményt elıre megjósolhatom. Ki fog derülni, hogy Maurois jobban tud franciául, Panovaoroszul, Caldwell angolul, mint mi. Ebben a küzdelemben gyıztesek nem lehetünk, de nyertesekigen. Ismereteink kialakulnak, tudásunk megszilárdul. Egyébként nem véletlenül említetteméppen ezt a három szerzıt. Jól gördülı, természetes stílusuk igen alkalmassá teszi ıket a„bemelegedésre”.Aki nem mer rögtön eredeti csorbítatlan irodalmi mőbe fogni, annak szívbıl ajánlom aSzovjetunióban kiadott, úgynevezett „adaptált” szövegeket. A világirodalom klasszikusait írták át– nyelvtanulási célból – kevesebb szót használó, egyszerőbb mondatok formájában.Könyvesboltokban igen olcsón kaphatók, könyvtárakból ingyen kölcsönözhetık ki, de ezt azutóbbit nem ajánlom. A pénz olvasva, a tankönyv összefirkálva jó. Ha már túlságosan szétment aforgatástól, pár forintért újra beszerezhetjük.Egy-egy írásmőben úgy van benne a nyelv, mint egyetlen cseppben a tenger. Ha van türelmünk aszöveget összevissza forgatni, darabokra szedni, majd újra összerakni, fel-felrázni és újraleülepedni hagyni, rendkívül sokat tudhatunk meg belıle.Kossuth Lajos, akinek szónoklatait ma angol retorikakönyvekben idézik példaképpen, azosztrákok börtönében tanult meg angolul. Egy Shakespeare-dráma tizenhat sora szolgált hozzákiindulópontul. „Az angol nyelvtant a szó szoros értelmében fel kellett találnom. Amint pedig eztfeltaláltam és a százszor meg százszor átgondolt tizenhat sort minden ízében tökéletesenmegértettem, annyira tudtam angolul, hogy azután csak szóismeretemet kellett gyarapítanom.”
    • - 37 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiOlvasás és kiejtésA nyelvtudás mások megértésébıl és önmagunk megértetésébıl áll. A nyelvtanulás célja: e kétkészség elsajátítása, egyrészt szóban, másrészt írásban.Az írott szöveg és a hallott beszéd értelmének felfogása: analitikai, elemzı folyamat. Sajátmondanivalónk szóban vagy írásban való közlése: szintetizáló, felépítı tevékenység.Bármelyik marad ki e négy készség közül, csak részfeladatot teljesítettünk. A gyakorlatbanpersze sokszor kerül sor ilyen kényszerő korlátozásra. Rendszerint nem elvi okokból, hanem arendelkezésre álló idı rövidsége miatt.A négy funkció összefügg és egymást erısíti, de a tapasztalat bizonyítja, hogy bármelyikönmagában is elsajátítható. Rómában találkoztam olyan hotelportással, aki tökéletes kiejtésseltárgyalt hét nyelven (még magyarul is), de helyesen írni egyiken se tudott (még olaszul sem).Viszont Aranynak és Petıfinek, akik a mőfordítás örök értékeivel ajándékoztak meg bennünket, akiejtésrıl fogalmuk se volt. A Walesi bárdok ritmusa megköveteli, hogy „lord major”-nakolvassuk a csodálatos lejtéső sort. Jó, hogy nekünk, magyaroknak íródott: az angolok sohasemfedeznék fel a „me(r)”-nek ejtendı polgármestert mögötte.A könyv, sajnos, pontos kiejtésre nem taníthat. Fültanúja voltam néhány évvel ezelıtt egykedves jelenetnek a londoni repülıtéren. Egy indiai diák útlevelét forgatta az úgynevezettimmigration officer. „Utazásának célja: tanulmányút” – olvasta hangosan.– És mi lesz a tanulmány tárgya? – érdeklıdött.– Lav – felelte a diák, aki nyilván csak leírva látta a „law” (jog) szót és azért úgy ejtette ki, minta „love”-t (szerelem).A tisztviselınek, angol hidegvérrel, a szeme se rebbent meg. Átengedte az utast a kordonon éscsak magában mormogta, hogy a „love” többé-kevésbé az egész világon egyforma: annak a kiskülönbségnek tanulmányozására igazán nem volt érdemes ennyi ezer mérföldet megtenni.A kiejtés a nyelvtanulásnak egyik legnehezebb feladata; nyelvtudásunk egyik fontos próbaköve.Bár a szókincs és nyelvtan becsületes ismerete nélkül nem sokat ér, tudásunkat az elsı pillanatbanmégis ennek alapján ítélik meg. Körülbelül azt a szerepet játssza képességeink elbírálásában,mint a külsı a nık életében. A csinos nınek megjelenése pillanatában mindenképpen igaza van.Késıbb kiderülhet róla, hogy buta, unalmas, vagy éppen rosszindulatú, de az elsı csatátmindenképpen megnyerte.A kiejtés tanítása rövidebb múltra tekint vissza, mint a nyelvtané vagy a szókincsé. Csak azótavált igazán fontossá, amióta megindult az élı nyelvek oktatása. De ez a rövid idı is elegendınekbizonyult ahhoz, hogy több tévhit kerüljön forgalomba. Vegyük sorra ıket.
    • - 38 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései„A jó kiejtéshez jó hallás kell.” Ha kell is, nem az a bizonyos valami szükséges, amit köznapiértelemben „jó”-nak (vagyis zeneinek) szoktak nevezni. Tanúm rá egész sereg kiváló magyarmuzsikus, aki folyékonyan, gazdag szókinccsel, de ékes pannóniai tájszólással beszéli az idegennyelveket. Én inkább „ráhallás”-nak nevezném a szükséges készséget: fülünkkel érzékelni,agyunkkal differenciálni tudni az anyanyelvünktıl eltérı hangokat.Tévhit az is, hogy a jó kiejtés megtanulásához elég a jó kiejtést hallani. Olyan naivitás ez, mintha feltételeznénk, hogy szorgalmasan figyelve a televízión Rodnyina és Ulanov jégtáncbravúrjait,másnap már nekünk is sikerülni fog a városligeti mőjégen a háromfordulatos Rittenberg vagy adupla Axel.A bajnok és trénere ezer részletre kiterjedı, áldozatos, sohasem szőnı munkával közelediklépésrıl lépésre a tökéletesség felé. Tudom: az ÁNy nem kíván indulni a Nyelvek Olimpiászán.De aki énekelni tanul, az is természetesnek találja, hogy skáláznia kell. Hosszú órákon, hosszúéveken át. A jó kiejtéshez is skálázáson keresztül vezet az út, de itt „drill”-nek hívják.A csecsemı gügyögése csak a szülık számára égi muzsika: a kisbabának már szorgalmasskálázás. Próbálgatja: hogyan tudná létrehozni azokat a hangokat, amelyek a környezetébıl feléjeáramlanak. Nyelvet tanuló felnıtt kollégáival szemben azonban egy óriási elınye van: nem kell etevékenysége során egy másik hangsort elfelejtenie; nem betőbıl indul ki, amire a felnıtt egy márbeidegzıdött hanggal reagál.Rövid ideig mőködött Budán egy általános iskola, amelyben az elsı osztálytól kezdve franciáultanítottak. Az én kisfiam is odajárt, részt vehettem egyik órájukon. Mindegyik gyerek olyantökéletesen ejtette „kat”-nak a „quatre”-t, hogy nagyot sóhajtottam irigységemben. „Azért nemmondják katr-nak – szólalt meg mögöttem egy megértı anyatárs –, mert fogalmuk sincs róla,hogy r bető is van a szóban.”Lehet-e mindebbıl azt a következtetési levonni, hogy minden szót elıbb halljon és csak azutánlásson az ember? Attól félek, hogy nem. Nem elméleti, hanem gyakorlati okokból nem. Ilyenhosszútávú, „perspektivikus” szókincs-szerzési módszerre mé? akkor sem lehetne beállítanitanulásunkat, ha feltételeznénk, hogy elegendı a szó kiejtését egyszer vagy kétszer hallani: sohatöbbet nem fogunk hibát elkövetni. Vagyis ha nem számolnánk a nyelvtanulók elsı számúközellenségével: a felejtéssel.A felejtés ellen ismétléssel kell küzdeni. Az ismétlés elıfeltétele, hogy a találkozások számatetszés szerint szaporítható legyen. Ezt még az idegen nyelvi környezet kellıs közepében semlehet biztosítani, hát még a „nyelvországtól” sokezer kilométernyi távolságban!Már eddig is többször leírtam, de le kell szögeznem még egyszer (nem merem ígérni, hogyutoljára): korlátlan számú ismétlést csak a könyv biztosít. Csak az olvasmányt lehet újra és újratetemre hívni. Ez a zordon szó azért kívánkozik ide, mert a könyvtıl is azt várjuk, mint KundAbigéltıl: tegyen tanúbizonyságot. A könyv nem is fog cserben hagyni bennünket. Újra és újra,változatlan készséggel hagyja magát kihallgatni. Millió jó tulajdonsága mellett csak egybenvétkes: nem tud beszélni. Azaz, hogy szól hozzánk, csak éppen anyanyelvi kiejtési szokásainknakmegfelelıen. Nincs mit tenni: meg kell tanulni az idegen nyelv kiejtési szabályait, mégpedig nem
    • - 39 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiáltalánosságban, hanem a magyarral való tudatos összehasonlítás – az úgynevezett szembeállítás– útján.Ez még annál is elengedhetetlen, akinek „nyelvtanulói hallása” van, vagyis a fülével közelíti megaz új nyelv világát. Sıt annak is, aki korlátlan ideig vehet igénybe korlátlan tökéletességőaudiolaboratóriumokat.Az angol „film” szót néhányan „ráhallásból” megtanulják helyesen kiejteni. De biztosabbmódszer, ha tudatosul bennünk, hogy rövid „i” egyszerően nincs az angolban: mihelyt rövid,azonnal eltolódik az „e” felé. A jó tanár – vagy ennek hiányában a rádió – feladata, hogy ilyen éshasonló szabályokra felhívja figyelmünket.Ez azonban csak egyik része a leckének, méghozzá nem is a nehezebbik része. Legalább ilyenfontos a tudatosult hang – hangsúly – beszédütem reprodukálásának készsége. A „teremtéskoronája” – a férfi – itt van hátrányban a nıhöz képest. Az utánzó képesség sokkal ritkábban vanmeg a férfiakban, akik rendszerint restelük vállalni a tılük idegen mimikát.Ha valaki elszánja magát az elsajátítására, annak szorgalmasan „skáláznia” kell a magyarbanismeretlen hangokat és hangkapcsolatokat. Hogy melyiket? Elsısorban azokat, amelyeknekhelytelen ejtése megváltoztatja a szó értelmét.A magyar nyelv az „e” hangnak sok változatát ismeri. De ha az „embert” másképpen is ejtik aDunántúlon, Pesten vagy éppen Szögeden, a szó felismerése nem okoz problémát. Ugyanakkor azangolban a zárt e-vel ejtett bed (ágy) és a nyílt e-vel ejtett bad (rossz) tökéletesen mást jelent. Akorunk irodalmában annyit emlegetett „bed manners” (ágyban való viselkedés) világért semtévesztendı össze a „bad manners”-szel (rossz modor).Két szempontot szeretnék itt még megemlíteni, amelyeket saját tapasztalatomból szőrtem le. Azegyik, hogy ezt a „hangtani drill”-t helyesebb aszóban forgó nyelveken egyáltalában nem létezıszavakon felépíteni. Az angol nonsense syllablesnek, „abszurd szó tagoknak” nevezi ıket. Alétezıkhöz ugyanis már főzıdhet valamilyen vizuális élmény, jobb kerülni ıket.A „w” és „v” hang közötti különbség például nekünk, magyaroknak, különösen nehéz.Skálázzunk tehát ilyen szótagokat: wo – vo, wa – va, we – ve, wi – vi stb. Jó alkalom erre a sétaés a fürdés, a villamosra várás vagy a reggeli fésülködés. Utóbbit különösen ajánlom, mert atükörbıl a szájállást is kitőnıen lehet ellenırizni.A másik tapasztalat szerint rendkívül tanulságos a magyarul beszélı idegenajkúak kiejtésihibáinak megfigyelése. Hallgassuk ıket a nyelvtanulásban olyan fontos tudatos aktivitással.„Brachfeld Siegfried magyarságából értettem meg igazán a német nyelv kiejtési szabályait”,mondta a múltkor egy ilyen „éber” barátnım. Aki egyszer hallott angol embert„thölthıtollthinthát” kérni az üzletben, az nem fogja elfelejtem a „hehezés” (aspiráció) szabályát.Átlag nyelvtanulási körülmények között a rádió jelent igen fontos eszközt a helyes kiejtéselsajátításában. Mondanom sem kell, hogy csak akkor, ha ebbe is tudatos aktivitást viszünk be.„Hallgassunk rá”, hogy egy-egy hang mennyiben más (rövidebb vagy hosszabb, élesebb vagyzártabb, nyíltabb vagy kettızöttebb), mint ahogy tudatunkban élt. Hacsak minden alkalommal
    • - 40 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiegy-egy hanggal kerülünk így közelebbi ismeretségbe, egész szép kiejtési kaptafagyőjteményretehetünk szert.Az egyes hangok felismerésénél és helyes kiejtésénél is fontosabb (és nehezebben elsajátítható)a szó és mondat helyes dallama. Beidegzésére célravezetı módszer a rádióelıadásokmagnetofonszalagra vétele és ismételt leforgatása. Tizenéveseink is biztosan találnak erre idıt ésszalagot két beatzeneprogram között. Itt is áll az örökérvényő szabály: inkább rövid ideig, deteljes intenzitással foglalkozni a feladattal, mint elüldögélni a rádió vagy magnetofon mellett ésgondolatainkkal a tegnap élményeinek vagy a holnap reményeinek világában kalandozni.Ideális megoldás lesz az állítólag hamarosan piacra kerülı televíziós készülék, amelybe házilaglehet majd készen kapható filmeket betáplálni, és ismételten levetíteni. A televízió azért kiválómódszer a nyelvtanulásra, mert sokszor tükrözi „premier plan”-ban az arcot; ilyenkor a hangothalljuk, a megfelelı szájbeállítást pedig szinte leolvashatjuk a képernyırıl. İszintén irigylemkülföldi – pl. holland – nyelvtanuló kollégáimat. Televíziós filmjeik rendszerintszinkronizálatlanok, és így napi egy-két órán át van alkalmuk az idegen nyelvet hallani, az esetlegmeg nem értett részeket feliratokból tisztázni.Ha okát értem is, szívbıl sajnálom, hogy eredeti nyelven adott szövegek a magyar televízióbanmindössze néhány nyelvtanfolyamra korlátozódnak. Ezekért is hálásak vagyunk mi, nyelvtanulók.Az ilyen tanfolyamok hasznosságát nem kell külön hangsúlyozni, pláne, ha lehetıséget adnak –sajnos, csak a kis számú ráérısebbeknek –, hogy egy-egy leckét kétszer hallgassanak meg.Járuljunk hozzá az így közvetített nyelvtanulási akció sikeréhez mi is azzal, hogy nemféllélekkel, félszemmel követjük!
    • - 41 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMilyen nyelveket tanulnak az emberek?Az UNESCO nemrégen körlevelet küldött szét, hogy választ kapjon erre az izgalmas kérdésre.Számadatokat még nem közöltek, a befutott válaszok alapján csak egy ideiglenes következtetéstvont le a beszámoló cikk: az emberek az országhatáraikon élı népek nyelvét igyekeznekelsajátítani, mert a mindennapi érintkezés folyamán ennek tudják legnagyobb hasznát venni. Haez a szabály, akkor a mi országunk részben kivétel alóla. Az elsajátítandó nyelvek listáján –különösen az idısebb nemzedékekén – a cseh, a szerb, a román nemigen szerepelt. Nyelvielszigeteltségünk olyan fokú, hogy kénytelenek vagyunk nagy „akciórádiuszú” nyelvektanulásával váltani magunknak útlevelet a nagyvilágba. Boldog Svájc: három világnyelvet ölelhatárai közé. Akármelyiket választja a tanuló, sokmilliós tömegek felé nyit ajtót magának.Milyen szempontok szerint választja ki a felnıtt önmagának, a szülı gyermekének azelsajátítandó nyelvet? Két magától értetıdı tényezı – a nyelv felhasználhatósága éselsajátíthatósága – szempontjából.A felhasználhatóságról a nyelvek jövıjérıl szóló fejezetben lesz szó. Az elsajátíthatósággalkapcsolatban azonban már itt szeretném megjegyezni, hogy hazánkban (mint általában a „nagy”nyelveken kívülrekedt országokban) a nyelvtanulási kultúra igen magas. Pedagógusban,tankönyvben, szótárban, elméleti és gyakorlati módszertani irodalomban nincs hiány. Amegtanulhatóságot tehát inkább szubjektív hozzáállásunk alapján szoktuk mérlegelni.A laikusoktól azt szoktuk hallani, hogy vannakkönnyő és nehéz,szép és csúnya,gazdag és szegény nyelvek.Kezdjük itt is a második kategórián. A legszebb nyelvnek általában az olaszt szokták tartani.Dallamosságáért, lágyságáért dicsérik.Fülünknek azért kellemes ez a nyelv, mert sok magánhangzóval, kevés mássalhangzóval építi felszavait. A német, amelynek a hangzás szempontjából nem ad jó jegyet a közvélemény, legfeljebbolyan mondatokkal indulhat a nyelvek olimpiászán, mint a „Laue Lufte wehen lind”. Azérttetszik-e ez a mondat, mert sok benne az „l” bető, vagy mert önkéntelenül a fordítására, azugyancsak szépen csengı magyar mondatra gondolunk: „langyos szellık lágyan lengedeznek”.Az oroszt is inkább férfiasnak, mint behízelgınek tartják, pedig Szolovjev, a költı, ilyen szépencsengı szavakat talált kedvese dicséretére:Belej lilej, aleje lala,
    • - 42 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiBela bila ti i ala.Az eredeti szebben hangzik, mint – hevenyészett – fordítása: „Fehér voltál és rózsás, liliomnálfehérebb, rubinnál rózsásabb.”„A nyelv akusztikai jelenségeit nehéz elkülöníteni a jelentés befolyásától” – írja Zolnai Béla(Nyelv és hangulat). A szavak rideg vagy lágy csengése nemcsak a hangok kombinációjától függ!A „viola” szón elandalodunk: milyen gyengéd, kedves kis virág. A „violencia” (erıszak)mérgesen kong a fülünkben, pedig betői majdnem azonosak. Az „Andalúzia” szó lágyan cseng, a„vandalizmus” durván, holott mindkét szó ugyanabból a tıbıl fakad. Másképpen reagálunk a„fülbemászó” szóra, ha könnyed dallamot és másképp, ha csúf rovart jelent.Széphangzásból rossz jegyet szokott kapni a cseh és a szerb nyelv is. „Mássalhangzó-torlódás”miatt ítéli el ıket a közvélemény. A szerbbıl a „crni vrh”-t, (fekete hegycsúcs) szokták idézni:majdnem csupa mássalhangzóból áll. A cseh nyelv szerintem azért nem hat kellemesen a fülre,mert élhangsúlyos, vagyis mindig a szó elsı szótagja koppintja meg a dobhártyát. Azt hiszem,azért nem tartják szépnek a magyart sem.– Hogyan szólítod a kedvesedet? – faggatta az elsı világháborúban az olasz baka a magyarkamerádot.– Úgy, hogy galambom – felelte a hadfi.– Bim-bam-galambom! – csodálkozott az olasz. – Hiszen ez harangkongás, nem kedveskedés!Sokan megkísérelték már, hogy bizonyos hangoknak kifejezı, expresszív jellegettulajdonítsanak. Senki sem költıibben, mint Kosztolányi:…Ó az ikellemeó az ldallamamint ódonballadacsupa l,csupa i,csupa o,
    • - 43 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseicsupa a,csupa tej,csupa kéj,úgy sóhajtIlonacsupa jaj,Ilona.Sokkal prózaibban mi is megállapíthatjuk, hogy bizonyos jelentéseket rejtı szavakban azátlagnál sőrőbben fordulnak elı egyes hangok. Így például az „i” magánhangzó „apró”értelemben. Gondoljunk csak a magyar kis, kicsi, pici, a német winzig szavakra, az orosz„mizinyec”-re (kisujj), az angol little-re, itsy-bitsyre, teeny-weenyre (ejtsd: tini-vini), a franciaminime-re vagy az olasz piccolino, a spanyol chiquito (kisfiú) vagy a jassznyelv piti szavára, sıt amininél is kisebb bikinire, még ha nevét nem is a kicsisége miatt kapta. A mennydörgést jelzıDonner, tonnerre, thunder, гром гремит az „r” sőrő elıfordulása vagy baljós értelme miatthangzik-e olyan zordonnak?A nyelv szépségét tehát a lágy vagy rideg, dallamos vagy kemény hangzás alapján szoktákmegítélni. Egyéb szempontok – például a szóképzés rugalmassága – nemigen játszik szerepet azosztályozásban. Pedig ha így lenne, kedvenc nyelvem, az orosz, biztosan a gyıztesekemelvényére kerülne. Képlékenységbıl nyerné az elsı díjat.Az arany a legnemesebb fém – szokták mondani –, mert fillér nagyságú lemezkéje méteresátmérıjő lepénnyé kalapálható, anélkül, hogy fényébıl, színébıl bármit is vesztene. Ilyenplasztikusan nemes nyelv az orosz: egy-egy szavát szinte a végtelenségig lehet nyújtani.Induljunk ki például az egyszótagos „СТАТЬ” szócskából.стать lesz, válik vmivéставить helyezоставить hagyостановить megállítприостановить felfüggeszt
    • - 44 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiприостанавливать megszüntetприостанавливаться abbamaradприостанавливаемый feltartóztathatóнеприостанавливаемость feltartóztathatatlanság.És minthogy tízes számrendszerben élünk, hadd iktassuk ide, hogy a „feltartóztathatatlan”неприостанавливаемые szóban tízre terebélyesedett a „СТАТЬ” egyetlen szótaga.Bonyolult szerkezet? Kétségtelenül az. De hát a milánói dóm is bonyolult, mégis áhítattalszemléljük. A C-dúr skála egyszerő, csak éppen nem szép; az alkotóelemeibıl felépült Jupiter-szimfónia viszont csodálatos remekmő.Ha a nyelvek nehézségérıl beszélünk, egy kis kirándulást kell tennünk a nyelvtípusokbirodalmában. A magyarhoz hasonló nyelveket a tudomány „agglutinálóknak”,összeragasztóknak nevezi. Nehéznek általában ezeket a nyelveket mondják, mert a szórendszerint megváltozik, amikor helyét a mondatban elfoglalja. „Ez könyv – látom a könyvet.”Elvben egyszerőbbnek kellene lenniök az úgynevezett szigetelı (izoláló) nyelveknek. Atapasztalat azonban azt mutatja, hogy a passzív megértést erısen megkönnyíti, ha a szó formájamár önmagában megmutatja: milyen szerepet játszik, milyen más szóhoz kapcsolódik amondatban. Az orosz „лаяла” (ugatott) szóra például csak rá kell néznem és tudom, hogy ige,hogy múlt idıben áll és hogy az alany, amelyre állítmányként vonatkozik, valami nınemő fınév:ezek után nem is lesz nehéz megtalálni a mondatban.Tipikus izoláló nyelv az angol, még tipikusabb a kínai. Utóbbinál az írásjel (hieroglif) nemcsakazt nem árulja el, hogy a fınév alany vagy tárgyesetben, az ige jelen, múlt vagy jövı idıben áll-e,hanem még azt sem, hogy fınévvel vagy igével van-e dolgunk: a @ hieroglif például azt isjelenti, hogy menni, én–te–ı–mi stb. elmegyünk vagy el fogunk menni, de azt is, hogy elment,menés, elmúlt, tavaly stb.Ezért mutatja a tapasztalat, hogy az agglutináló nyelvek nem nehezebbek a szigetelıknél: amitelvesztettünk a vámon, megnyerjük a réven.A nyelv az emberiség kezes báránya. Elvárjuk tıle, hogy hajlékonyán alkalmazkodjékmondanivalóinkhoz; egyértelmően és minden kétséget kizáróan fejezze ki gondolatainkat. Ha anyelv szerkezete olyan, hogy az elengedhetetlen egyértelmőséget nem tudja formai simulássalbiztosítani (vagyis ha nem alaktani eszközökkel éri ezt el), akkor mondattana, elsısorbanszórendje lesz szigorúbb, megkötöttebb.Azt a szabályt, hogy a tárgyeset ragja a „t”, meg kell tanulniok a magyarral foglalkozóidegenajkúaknak. Elég nehezen jegyzik meg, elég sokszor el is hibázzák. Viszont e szabályismerete felmenti ıket az alól, hogy megtanuljanak és mereven alkalmazzanak szórendielıírásokat. A „túrót eszik a cigány” és a „cigány túrót eszik” nagyjából ugyanezt jelenti, hála a
    • - 45 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései„t” ragnak. Ha nem ragozó nyelvben bánnánk ilyen könnyedén a szórenddel, arra az eredményrejutnánk, hogy a túró eszi a cigányt.Minden nyelv igyekszik egyértelmően és maradéktalanul kifejezni minden gondolatot. A nyelvaddig alakul és tökéletesedik, amíg meg nem találja a félreértések kiküszöbölését lehetıvé tevıformát. Egy-egy ilyen átalakulás nem is olyan régen zajlott le. Hadd idézzek erre is egy példát.Az orosz hímnemő fınévnél alanyeset és tárgyeset között nincs különbség. „Ceruza” és„ceruzát” – egyformán карандаш. Valamikor az élıt jelölı fıneveket is így ragozták. Ezt alázaságot nem tőrhették a régi krónikások, mert ha például a párviadalok eredményeit ígyjegyezték volna fel, akkor (a tárgyesetnek az alanyeseítel való azonossága miatt) az utókornakkétségei támadhattak volna, hogy Tyimofejev gyızte le Arkagyijt vagy Arkagyij Tyimofejevet.Szegények nem tudták, hogy ez néhány évszázad múlva milyen tökéletesen mindegy lesz és ezértinkább megváltoztatták a nyelvtant a hímnemő élılényekkel kapcsolatban: a szó vége „a”-ra („я”-ra) változott és szegény legyızött nemcsak a fövényre, hanem birtokos esetbe is került. Hogy anınemő fınév egyesszámára azért nem terjedt-e ki a változás, mert itt úgyis más formája van atárgyesetnek, vagy mert a nık kívül estek a történetírók érdeklıdési körén, arról nem szól akrónika.Meglévı eszközeit tehát úgy variálja a nyelv, hogy minden gondolat maradéktalanultolmácsolásra alkalmas legyen. Akit a finn nyelv tanulásától pl. az igenévrendszer bonyolultságarettent vissza, az gondoljon csak a szavak kombinációjának végtelen lehetıségére az angolban.Ezeket a ragozhatatlan építıköveket tologatja ide-oda a gondolatok sakktábláján a nyelv.A „to turn” jólnevelt ige: még csak nem is rendhagyó. Alapértelme (fordulni, fordítani) azonbanteljesen elveszik összetételeiben, amelyeket külön-külön, új szavakként kell megjegyezni atanulónak. Csak egy kis csokorravalót válogattam össze a lehetıségek közül:I turned down – én visszautasítottamyou turned up – te megjelentélhe turned in – ı nyugovóra vonultwe turned over – mi forgalmaztunkyou turned out – ti produkáltatokthey turned on – ık bekapcsolták.A nehézség–könnyőség kérdését inkább úgy kellene megfogalmazni, hogy nehéz az a nyelv,amelynél rövid a szabályok érvényességének sugara. Más szavakkal szólva: annál több energiátkell befektetni egy nyelv megtanulásába, minél kisebb részt fed a szabály abból a területbıl,amelynek egészére kellene vonatkoznia.Vegyük a 1. hangképzési, 2. szóképzési és 3. mondatképzési szabályok közül, amelyek a nyelvrendszerét uralják, elıször az elsıt.
    • - 46 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései1. Ha e hangképzési szabályok „érvényességi sugara” kicsi, vagyis ha ugyanazt a hangot holilyen, hol olyan betővel kell átírnunk, akkor az írást „afonetikusnak” mondanám.Az angol nyelvben megtanulhatjuk például az alapszabályt, hogy az „ee”-t hosszú i-nek kellolvasnunk. De sajnos, rövid a szabály hatósugara: a to be-ben e, a leafben ea, a siege-ben ie, akeyben ey, a suite-ben ui jelzi ugyanazt a hangot:@2. Ha a szóképzés szabályainak hatósugara „nem ér végig”, akkor a nyelvet „illogikusnak”nevezném. Az élı nyelveknek megvan az a – nyelvtanuló szempontjából tapintatlan –tulajdonságuk, hogy nem papírforma szerint képzik a szavakat. Az „illogikusság” persze csaklátszólagos. Bárki, aki az idegen nyelv tanulásánál hajlandó több évszázadra visszamenılegelmerülni a fejlıdés történetébe, magyarázatot kap minden „kivételre”. Lingvisták vagyunk ésazért, lemondva az oknyomozásról, egyszerően tudomásul vesszük, hogy például a magyarban a„mőveltetés” „-tat, -tét” ragja az olvas-t olvastat-tá alakítja, de az ír-bıl nem lesz írtat, hogy azorosz feltalál-ból (изобретать) a szabályos fınévképzı raggal lehetfeltaláló-t (изобретатель) képezni, de afelfedez-bıl (открывать) nem lehetfelfedezı-t (открыватель)és így tovább.3. Ha a szavak kombinálásánál tér el az eredmény a várhatótól, akkor a különbözı nyelvek„izmusai” (gallicizmus, anglicizmus, russzicizmus) születnek. Olyan kifejezések ezek, amelyekmást jelentenek, mint ahogy összetevı elemeik sejtetni engednék. Anyanyelvünk is tele van„hungarizmusokkal”: „bogarat tettél a fülembe” stb.Az „izmusok” felhasználásánál nem lehet eléggé óvatosságra inteni a nyelvtanulót.Egyik tolmácskollégámnak megtetszett egy könyvben talált szép kifejezés: скатертью (terítı)вам (önnek) дорогу (utat). A benne szereplı szavak szó szerinti fordítása alapján jogosanelvárhatta tıle, hogy azt jelentse: „abroszsimaságú utat kívánok Önnek”. Sajnos, egy igen elıkelıvendég búcsúztatásánál próbálta ki elıször – és majdnem diplomáciai bonyodalmakat okozott,mert a kifejezés – miért, miért nem – annyit jelent, hogy „le is út, fel is út”.Az olasz másodsorban azért szolgált rá a könnyő nyelv hírére, mert hangképzési–szóképzési–mondatfőzési szabályainak érvényességi sugara aránylag hosszú. Elsısorban azonban azért, merta magyarországi gyakorlat szerint a francia (és sokszor a latin) elsajátítása után szokott
    • - 47 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseikövetkezni. Ezek a testvérnyelvek viszont szinte kulcsot nyújtanak az olasz megtanulásához.„Olasz tudásom latinból és franciából áll” – írja Lénárd A. Sándor.A közvélemény nehéznek általában a nem latin betős ábécén felépülı nyelveket tartja. Mi,foglalkozásunkra nézve hivatásos nyelvtanulók, úgy véljük, hogy ezt a nehézséget túlbecsülik,még pedig azért, mert a nyelvvel való foglalkozás legelsı stádiumában jelentkezik. Ha példáuloroszul tanulunk, akkor a haladást ábrázoló görbe valahogy így néz ki:@Lassú indulás után egyenletes, biztos emelkedés várható.Ugyanez a görbe pl. angol vonatkozásban a következı képet adná:@Vagyis kezdetben elragad bennünket a gyors fellendülés öröme, hogy késıbb szomorúanállapítsuk meg: még mindig sok tanulni való van hátra. „Ugye, könnyő az angol nyelv?” –szokták tılem kérdezni. „Igen, az elsı tíz év könnyő – felelem mindig – csak azután kezd nehézlenni.”Meg a hieroglifikus (szójeleket használó) nyelvek sem azért nehezek, mert a hieroglifeket nehézmegtanulni! Ezeknek a jeleknek belsı logikájuk van; a velük való foglalkozás olyan öröm, amelya nehézségek legyızésére serkenti a tanulót. Nem, a japán vagy kínai elsajátítására más okból kelllegalább háromszor annyi idıt szánni, mint bármely más nyelvre. A betőírásos nyelvek olvasásiszabályai ugyanis hamar elsajátíthatók: ezek ismeretében általában az új, ismeretlen szónak csakértelmét kell kikeresni a szótárban. (Legtöbbször ki sem kell keresni, mert az összefüggésbılúgyis kiderül.) A hieroglifnél elıször annak kell utánanéznem, hogy hogyan hangzik, csak ezutántisztázom, hogy mit jelent.Ezekre az „outsider” nyelvekre is áll azonban a szabály, hogy amit elvesztünk a réven, behozzuka vámon. Vegyünk például három német szót: „Eiche”, „Birke”, „Linde”. A kiejtésükkel, igaz,nincs probléma, de formájuk, betőik arról már nem vallanak, hogy valamilyen fát (tölgyfát,nyírfát, hársfát) jelentenek. A kínaiban, japánban azonban egyetlen napi tanulás elegendı arra,hogy egyszerő ránézéssel megállapítsuk: a fák társadalmának valamelyik tagját jelölik. A „fa”fogalmát jelentı úgynevezett „gyök”, a @ garantálja ezt, amelyet kivétel nélkül megtalálunkminden fát jelentı szóban. Éppúgy, mint a víz jelét @, a szó jelét @, vagy a szív jelét @ a vízzel,beszéddel, érzelemmel összefüggı kifejezésekben.
    • - 48 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiSzellemes megjegyzést olvastam a múltkor az angollal kapcsolatban: azt vetette a nyelv szeméreegyik nyelvtanuló kollégánk, hogy az angol is hieroglifikus nyelv, mert „ránézésbıl” éppúgymegállapíthatatlan a szó kiejtése, mint a kínaiban vagy japánban. Minden szót meg kell keresnivalamilyen kiejtési útmutatóban, „Pronunciation Gazetteer”-ben.Azt is sokszor halljuk a nyelvek osztályozásával kapcsolatban, hogy vannak szegény és gazdagnyelvek. Lehet, hogy egy-egy fogalomra egyik vagy másik nyelv több szinonimát kínál;tudtommal még senki sem végzett pontos felméréseket ezen a téren. Saját szerény tapasztalatomszerint egy és ugyanazon nyelv bizonyos fogalmak számos árnyalatára kínál külön szavakat, deugyanabban a nyelvben találunk másutt meglepı hiányokat és színtelenségeket. Édesanyanyelvünk sem kivétel e szabály alól.Fordítóink szívesen sóhajtoznak amiatt, hogy az eredeti mőnek nem minden árnyalatát tudjákvisszatükröztetni a magyarban. Elismerem, hogy itt-ott szegények vagyunk, így például a németStimme, Ton és Laut szavakkal csak az egy hangot tudjuk szembeállítani. De melyik nyelvdicsekedhetik még azzal, hogy különbséget tud tenni „felszabadulás” és „felszabadítás”,„felhalmozás” és „felhalmozódás” között?Leggazdagabb nyelvnek általában a németet szokták tartani. Mégsincs külön szava például azelsajátítható, a külsı készségre és a körülményektıl függı képességre, mint a franciának,orosznak, vagy lengyelnek. „Je sais écrire”, „умею писать” „umiem pisać” ezeken a nyelvekenazt jelenti, hogy tudok írni, mert megtanultam, „je peux écrire”, „могу писать” „mogę pisać” azt,hogy külsı akadálya nincs az írásnak: tollam is van, megtiltva sincsen. A francia „pouvoir” és„savoir” közötti különbség alapján született meg a sóhaj: „si jeunesse savait, si vieillesse pouvait,ha a fiatalok szellemileg, az öregek testileg többre lennének képesek…”Az angolnak az engedélytıl függı lehetıségre van külön segédigéje, a „may”. Ez adta a jóhumorú G. B. Shaw tollára a választ, amikor egy gyengécske fordító megkérdezte tıle, hogyvalamelyik mővét lefordíthatja-e: „You may, but you can’t”. Magyarul csak ilyen suta fordításbanlehet visszaadni: én megengedem, de maga nem képes rá.A segédigékrıl szóló fenti sorok vezettek el egy olyan nyelvhez, amelyrıl sok szó esikmostanában: a fiatalság speciális szókincséhez. Sokan szidják, sokan méltányolják; én azutóbbiak közé tartozom. Nemegyszer hézagpótló szerepet töltenek be a diákszótár feljegyzésresohasem kerülı kifejezései. Németórán magyarázta egy tanárnı, hogy a „mögen” segédigéneknincsen magyar megfelelıje. „Na és a komálom?” – kiáltották egyhangúan a tanfolyamrésztvevıi, a tizenévesek. Olyan rövid, velıs, szinte hangutánzó szónak, mint pl. a „cucc”, bizonykár lett volna nem megszületnie.Szöllısy Klára jegyzi meg egy helyen, hogy mennyi fejtörésébe került a Varázshegy egymondatának fordítása. Thomas Mann ugyanis azt írja: kár, hogy a nyelv egyetlen szóval (dieLiebe) fejez ki minden érzelmet – a legjámborabb vonzalomtól kezdve a testi vágyakozásig.Nyelvünk gazdagsága (a szeretet–szerelem szópár) itt alaposan megnehezítette a kiváló fordítómunkáját.
    • - 49 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiSzókincs és kontextus– Anyu, mit jelent az, hogy tb?– Az attól függ, kisfiam, hogy mit olvasol. Talán azt, hogy tiszteletbeli. De ha sportújságot,akkor esetleg Testnevelési Bizottságot. Ha orvosi cikket, akkor tuberkulózist. Valami régiszövegben táblabíró helyett is állhat.A fenti, életbıl ellesett beszélgetés a rövidítések szélsıséges példáján illusztrálja, hogy a szavak– akárcsak a fenti betők – nem emelhetık ki összefüggéseikbıl. Csak kontextusukba beágyazvalehet megérteni és szabad megtanulni ıket.A kontextus latin szó; összeszıtt anyagot, átvitt értelemben összefüggést, hátteret jelent.Témánkba azért kívánkozik, mert a hallott, látott szöveg mindig szıttes. Egy-egy szót, kifejezéstki lehet emelni belıle, de az ilyen izolált egység csak annyira képviseli majd az egészet, mint aszövedékbıl kiráncigált lánc- vagy vetülékfonal. A szálak összefonódnak, egymást erısítik; ígyadják meg az egésznek színét, formáját, szilárdságát.Biztosan mindnyájan emlékezünk olyan esetre, amikor évek óta nem használt nyelven kellettmegszólalnunk. Nehezen csikordulnak az agy kerekei. Bosszúsan rázzuk a fejünket: tudtuk, deelfelejtettük. A legegyszerőbb szavak se jutnak eszünkbe. Kinyomta ıket – érdekes módon – nemaz anyanyelvi kifejezés, hanem egy másik idegen nyelv, amely frissebben él bennünk.Mérgelıdünk, csodálkozunk, azután 10-20 perc múlva szépen kezdenek összeállni a szavak ésformák. Eszünkbe jutnak az évek óta emlékeink raktárában heverı fınevek, hozzágördülnek ahelyesen egyeztetett jelzık és a megfelelıen ragozott igealakok. Partnerünk csodálkozik, mipedig néma elragadtatással állapítjuk meg magunkról, hogy úgy látszik, mégis nyelvzsenikvagyunk. Pedig csak a szavak egymást idézı ereje ráncigálta helyükre a kontextus elemeit.Kontextusul nemcsak a beszéd szóelemei szolgálnak, hanem minden, ami a beszédet kíséri, tehátaz arckifejezés, a hanghordozás, a kézmozdulat is. Ezért értjük meg jobban az élı, gesztikulálóbeszélıpartnert, mint a mégoly tökéletes kiejtéső, de láthatatlan rádióbemondót.Egyszer, egy válságos pillanatban, szokatlan kísérıjelenség – a beszélı bırének színe – szolgáltszámomra életmentı kontextusként.Fontos nemzetközi konferencián szerepeltem, mint úgynevezett szimultán tolmács. Ilyenkoráltalában lehunyt szemmel szoktunk dolgozni, hogy minden „vizuális” benyomást kirekesszünkés figyelmünket teljesen az elhangzó szövegre tudjuk összpontosítani. Az egyik küldött olyangazdaságpolitikai javaslattal állt elı, amely mögött még a tolmácsolás izgalmai közepette ismegéreztem a leplezett faji diszkriminációt. Tiszta, szép franciasággal felelt rá valaki, de rövidmegjegyzésébıl éppen a döntı szót nem hallottam tisztán: nem értettem, hogy a javaslatot„acceptable”-nak (elfogadhatónak) vagy „inacceptable”-nak (elfogadhatatlannak) tartotta.
    • - 50 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiRémülten nyitottam ki a szememet és meg voltam mentve: a hozzászóló koromfekete afrikai arcaminden problémámat eloszlatta.Kontextus tanár úr szerepe nem akkor kezdıdik, amikor rendet kell teremteni félrehallott vagyfeledésbe süllyedt kifejezések világában, hanem már amikor a tudást megszerezni igyekszünk.Megint a szókinccsel kezdem, mert az ismeretek legkonkrétabb, legjobban megfogható része.Ezzel a ténnyel gyakran visszaélnek és a szókincset a nyelvtudással, a nyelvkészséget aszómemóriával azonosítják. Nem azonos.Büszke papától hallottam a múltkor, hogy kislánya németül tanul és „most körülbelül a felénélvan”. Hogyhogy a felénél? Hát úgy, hogy kb. 1500 szót tud és ha még 1500 szót hozzátanul,akkor már perfektül beszél majd németül.Ennél naivabb megjegyzést – ugyancsak a német nyelvvel kapcsolatban – csak magától egy ÁNykollégánktól hallottam. Szolgáljon mentségére az illetınek, hogy mindössze 7-8 éves lehetett.Villamoson mesélte a mamájának:– Anyu, képzeld, holnap németóránk lesz.Anyu, nyilván egyéb gondjaiba merülve, csak szórakozott fejbólintással vette tudomásul a nagyeseményt. A kis legényt azonban, úgy látszik, izgatta a dolog, mert pár perc múlva újramegszólalt:– És mondd, Anyu, ha vége lesz az órának, fogok majd németül tudni?Nem, kisfiam, sajnos, nem fogsz. Még hetek, hónapok múlva sem. Még akkor se, ha kisujjadbanlesz már a tudáshoz állítólag elégséges háromezer szó.A szókincs – Laziczius Gyula szerint – parttalan tenger, amelyet befelé az új szavak képzéséneklehetısége, kifelé a többi nyelvvel való érintkezés duzzaszt szüntelenül.Még kacérkodni se kezdtünk egy új nyelv elsajátításának gondolatával, máris birtokunkban vanszókincsének egy bizonyos része. Egy zenekritika egyetlen hasábján 14 olasz szót olvastam összea múltkor. Futballszurkolóink majdnem angolul vesznek össze a vasárnapi meccs részletein.Szputnyik és társai oroszul kerültek be egyszer és mindenkorra a köztudatba. De még olyanoutsider nyelvben is, mint a japán, tudjuk „egybıl”, hogy hogyan mondják a ruhát (kimono), azorkánt (taifun), a mővésznıt (geisha), a viszontlátást (sayonara). Ismerjük az „ég” szót aTennóból (császár), az „erı”-t a rikshából, a „tízezer év”-et a banzájból (éljen), a „has”-t és a„felmetszés”-t a harakiribıl, sıt még a „lepké”-t is a Csocso szanból (Pillangó kisasszony).Ismerjük minden nyelven a földrajzi kifejezések zömét és a tudományos kifejezéseknek vastagszótárra rúgó nemzetközi kincsét.A nyelvek bölcsen magukévá tettek sokezer ilyen kifejezést. A baj csak az, hogy „felvetettékvelük az állampolgárságot”, vagyis saját szabályaik szerint kezelik ıket. Így építik be ıket a nyelv
    • - 51 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiszerkezetébe. Sajnos, a kisajátítás nyomán annyira megváltoztak, hogy néha filológus legyen atalpán, aki hallomásból felismeri ıket.Nemrégiben valaki fogadásból olyan angol orvosi szöveget állított össze, amelynek mindenszavát a nemzetközi latin–görög szókincsbıl kölcsönözte. Angolul nem tudó orvosok elıttolvasta fel: egyik se értett belıle semmit. Nem is csodálom. Az „izófögsz” szó mögött ténylegnehéz felismerni az aesophagust, a „szajki” mögött a psychét, a „fitösz” mögött a foetust. Azorosz „vuál” (voile, fátyol) vagy „sedevr” (chef d’oeuvre, mestermő) se siet mindig a franciáultudók segítségére.Mindaddig, amíg ilyen magas szintő szövegekrıl van szó, még könnyebb – legalábbis írásban –a megértés. Ahogy szállunk lejjebb, a köznapi élet felé, úgy válik egyre nemzetibbé a szókincs.Nincs mit tenni: el kell sajátítani: szálak nélkül nem lehet szıttest szıni.
    • - 52 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan tanuljunk szavakat?A klasszikus szótanulás alapja az úgynevezett szószedet. Füzetünk egyik oldalára kigyőjtjük azolvasmány megtanulandó szavait, a másik oldalára a megfelelı magyar nyelvő kifejezéseket. Atenyér hol az egyik, hol a másik oldalt takarja el, a szem nézi, a száj mormolja, az agy állítólagmegjegyzi a szavakat. A módszer csaknem olyan idıs, mint maga a nyelvtanulás. Egy nagyelınye és egy még nagyobb hátránya van.Hátránya, hogy elszigetelt, kontextusból kiemelt szavakat szállít az agynak. A fix pont,amelyhez a megtanulandó szót rögzítjük, a kifejezés magyar jelentése. Erre az egy szegreakasztjuk – tudományosabban szólva, ehhez asszociáljuk – az új szerzeményt. Nem alegegészségesebb kiindulás.Többek között azért sem, mert a megtanulandó szónak csak egyik értelme kerül feljegyzésre. Haazt állítom például a szószedetemben, hogy az angol „marble” szó márványt jelent, akkor csakféligazságot jegyeztem fel, mert legalább annyit használjuk játékgolyó értelmében is. Nagyobbszótárak 15-20 összefüggésben magyaráznak egy-egy szót. Ha csak egy, a mi konkrét esetünkbenelıforduló értelmét rögzítjük szószedetünkben, megfosztjuk „Hintergrundjától”, hátterétıl.A módszernek viszont egy nagy elınye van. A szószedetet mi állítottuk össze, személyesélményünk főzıdik hozzá. A lapjain rögzített kifejezésünk az Én kontextusába ágyazvabukkannak fel emlékezetünkben. Idézik az összefüggést, amelyben összekerültünk velük; azidıpontot, sıt néha a hangulatot is, amelyben papírra vetettük.Mindenkinek szívbıl ajánlom a rendetlen szószedetet. Az egyforma gyöngybetőkkel egymás alászántott sorok olyanok, mint a sivatagi tájképek. Egybefolynak, elálmosítanak; az emlékezetneknincs hol megkapaszkodnia bennük. Rögzítésre alkalmas támaszpontokat nyerünk, ha toll,ceruza, színes iron nyomai, dılt vagy egyenes, kis és nagy betők váltakoznak a feljegyzésekben.A szószedet elınye tehát a személyes jelleg.A másik – érdekes módon nagy elterjedtségnek örvendı – módszert „szótármódszernek”szokták nevezni. Olyan ellentétes egyéniségek esküdtek rá, mint Vámbéry Rusztem, a tudósorientalista és a költı József Attila. Mindketten teljes szótárakon rágták át magukat, így tettekszert a szükséges szókincsre.A modern szótár összefüggéseikbe beépítve nyújtja a szavakat. Talán ez a magyarázata annak,hogy ez a módszer a gyakorlatban egész jól beválik, bár szöges ellentétben áll minden modernnyelvpedagógiával. Régóta keresem az okot, amely megmagyarázza az abszurdnak ható eljárás jóhatásfokát.Középiskolás diák ismerısömet kérdeztem meg, aki úgy boldogult a németországi turistaúton,hogy elızıleg végigrágta magát egy kéziszótár tengerén. Azt felelte: a szavak kezdıbetője volt az
    • - 53 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiasszociációs bázis, ennek alapján jegyezte meg a kifejezéseket. A szavakat különbözıjelentéseikkel együtt, szóbokrokba építve tanulta meg és az összefüggések feltárták elıtte a nyelvbelsı logikáját.A „szótár” logikus és a „szószedet” személyes jellegének elınyeit egyesíteni tudjuk, ha sajátfüzetünkbe nem elszigetelt formában írjuk be a megtanulni kívánt szót, hanem valami olyannalegyütt, ami hozzá tartozik. Elsısorban a szövegösszefüggéssel együtt, ahogyan az olvasmánybanfelmerült. Hozzáírhatunk rokonértelmő szavakat (szinonimákat) vagy ellenkezı értelmőeket(antonimákat) is. Ne erıltessük a kiegészítést; csak azt jegyezzük fel, ami tényleg magátólasszociálódik.Ne hagyjuk kihasználatlanul a szavaknak azt az értékes tulajdonságát, hogy nem elszigetelten,hanem családot – néha rendkívül népes családot – alkotva építik fel a nyelvek társadalmát.A majom – többek között – azért felsıbbrendő állat, mert két mellsı lábát kézként tudjahasználni. Az ember – többek között – azért lett óriás, mert e két végtagjával dolgozni ismegtanult. Nem csoda tehát, hogy minden nyelv kincsének leggazdagabb szóbokra éppen a „kéz”magjából fakadt. Egy német tudós szerint ennek az egyetlen szónak leszármazottaival az emberitevékenység minden egyes változatát ki lehet fejezni. Nem ellenıriztem, hogy ez valóban így van-e, de egy kis csokorra valót lehet összegyőjteni azokból a – mondjuk – francia-szavakból,amelyek képzésében (különbözı fokozatokon át) a „kéz” (main) játszott szerepet:affektált (maniéré)átdolgozni (remanier)bilincs (menotte)borravaló (manche)félkező, nyomorék (manchot)felszabadítás (émanciper)fenntartani (maintenir)fizikai munka v. munkás (main d’oeuvre)fogantyú (manivelle)karbantartás (manutention)készítés, gyártás (manufacture)kezelni (manier)
    • - 54 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseikézelı (manchette)kézikönyv (manuel)kézirat (manuscrit)kiáltvány (manifeste)kinyilvánítás (manifestation)lóidomítás (mančge)lompos (démanché)markolatos (émanché)megbízás (mandat)mesterkedés (manipulation)muff (manchon)most (maintenant)mód (maničre)nyél (manche)rabszolga-szabadítás (manumission)távírász (manipulant)tüntetı (manifestant)ujj (ruháé) (manche)utalványozni (mandater)stb. stb.Már valószínőleg minden ÁNy kollégám észrevette a szabályt, hogy az egyik szó könnyebben, amásik nehezebben ragad meg agyunkban. Az, hogy egy-egy kifejezés hányadik találkozásravésıdik belénk, az egyrészt szubjektív, másrészt objektív okokon múlik. Az elsı tényezıtegyszerően így fejezhetjük ki: azt a szót jegyezzük meg, amelyikhez közünk van. Kifejezés, szám,név, esemény annáljobban rögzıdik belénk, minél személyesebb élmény formájában találkoztunkvele.Itt megint ahhoz a már többször hangoztatott véleményemhez kanyarodom vissza, hogy a kisfejtörés árán szerzett ismeret inkább a mienk, mint a készen kapott. Ha a kontextusból jövünk rá,
    • - 55 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiakkor a tudatunkig el se jutó „logikai öröm” pozitív élménnyé teszi ezt az apró mozzanatot. Apavlovi tanra csak primitív megfogalmazásban szeretnék hivatkozni: ha egyszerre két szférareagál, a hatás mindig sokkal maradandóbb. A mi esetünkben az értelmi szféra az érzelmivelpárosul. A fiziológia nyelvén szólva az inger kétféle ingerületet vált ki, amelyek egymást erısítik:innen a jó hatásfok.Az objektív ok független a mi hozzáállásunktól, és magában a szóban, a szó tartalmában rejlik.Legkönnyebben azokat a fıneveket tanuljuk meg, amelyek valamely konkrét tárgyra vonatkoznak(ház, ablak, könyv, ceruza). Utána következnek az érzékelhetı tulajdonságokat jelzı melléknevek(színek, formák, méretek): kék, kerek, apró. Ezután jönnek az elvont fınevek, majd az igék, hagondolatban könnyen elképzelhetı, konkrét cselekmény rejlik mögöttük (szalad, átad, behoz). Atapasztalat szerint legnehezebben a „jelképes cselekvést” kifejezı igék ragadnak megemlékezetünkben (teljesít, biztosít, hivatkozik).Az igék azért is szorulnak ennyire hátra a felsorolásban, mert a legváltozékonyabb formájúszófajt képviselik. Hol jelen, hol múlt idıben, hol egyes, hol többes számban, hol aktív, holpasszív formában, hol feltételes, hol parancsoló módban bukkannak fel. (És itt a cselekvés„szemléletérıl”, az orosz ige befejezett–befejezetlen alakjairól: a nyelv nagy buktatójáról mégnem is beszélünk!)A jelentésen kívül persze a szó alakja is szerepet játszik a megjegyezhetıségben. Rendszerintazonban nem abban a primitív formában, ahogy állítani szokták: „minél hosszabb a szó, annálnehezebben ragad meg memóriánkban”. A hosszú szavaknál azért szoktunk bajba jutni,mertminél több betőbıl állnak, annál nagyobb az eshetıség, hogy valami hasonló betőkombináció márlappang emlékezetünkben. Ilyenkor az úgynevezett „keresztasszociáció” tesz bennünketbizonytalanná: könnyen összekeverjük ıket. Egyébként szóra is, nyelvre is áll a szabály, hogyfıleg azt keverjük össze, ami „lappang”. Amiben biztosak vagyunk, az az emlékezetünksokfiókos szekrényében szépen elrendezve várja az életre hívást.Tapasztalatom szerint például az oroszban legtöbbször a применять, принимать, прибирать,примирять (primenyaty, prinyimaty, pribiraty, primirjaty): (alkalmazni, fogadni, választani,békíteni) típusú igékkel van baj: túl hasonlóan csengenek. Sok pedagógus szerint a hasonlószavak „keresztasszociálódásának” veszélyét úgy kell elkerülni, hogy távoltartjuk ıket a tanulótudatától. Én inkább annak vagyok a híve, hogy sorakoztassuk fel és szembesítéssel vallassuk kiıket. A japánban három ige: az „okiru”, „okoru” és „okuru” összesen tízfélét jelent: felkel,felébred, megérkezik, kiemelkedik, megharagszik, létrejön, kikísér, ajándékoz, elküld, elkísér.Hónapokig igyekeztem úgy elkerülni az összezavarásukat, hogy nem vettem tudomást ahasonlóságukról. Nem sikerült, és a végén csak úgy tudtam rendet teremteni közöttük, hogyegyszerre citáltam valamennyit raportra.A szókincs elemei persze nemcsak megtanulhatóságuk, hanem fontosságuk szempontjából iskülönböznek egymástól.A „kérem”-re tízszer olyan gyakran lesz szükség, mint a „nagy”-ra, a„nagy”-ra százszor gyakrabban, mint a „látszat”-ra, a „látszat”-ra ezerszer gyakrabban, mint az„orangután”-ra. Sajnos, leggyakrabban a „Tessék?”-re. Nyilván ezt fogjuk elıször kimondani,amikor az elsı idegen megszólít bennünket; logikusan tehát ezzel a szóval kellene minden
    • - 56 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseitankönyvnek kezdıdnie. Mégse láttam még soha egyet se, amely közölte volna: hogyan mondjukezt a kezdı nyelvtanulónak életmentıen fontos szót.Tankönyveink régebben „szubsztantivizmus”-ban, fınévtúltengésben szenvedtek. Érthetı, hiszez a szófaj a szókincs legkönnyebben elsajátítható eleme. A századeleji Ollendorff-tankönyvekben egyetlen mondat sem úszta meg hármas birtokos eset nélkül (a szomszéd birtokavadorzójának telivér hátaslova).Sajnos, igénél, fınévnél, melléknévnél és minden más „felelıs” szófajnál nagyobb szerepetjátszik a beszéd folyamatossá tételében egy sereg kifejezés, amelyet módosító szónak szoktaknevezni. Én töltelékszavaknak hívom ıket, mert közös tulajdonságuk, hogy a mondat lényegétnem változtatják, csak kiegészítik.Ilyen töltelékszavak az elég, nyilván, nagyon, persze, szóval, tényleg, ugyan, fıleg, biztosan,inkább, sokkal, mégis, úgyis és társaik. Nem könnyő megjegyezni ıket, mert tárgyi képzet nemfőzıdik hozzájuk, megtanulásukat mégis szívbıl ajánlom.Ha már a töltelékszavaknál tartunk, ne felejtkezzünk el a töltelék mondatrészekrıl se. Ezek alegtöbbször mondatbevezetı kifejezések már nem is téglái a nyelv épületének, hanem egyenesenkész paneljei. Elıre gyártott formában a helyszínre szállíthatók és azonnal beépíthetık. Nagyelınyük, hogy átmenetet biztosítanak tényleges mondanivaló és lényeges mondanivaló között.Ugyanakkor idıt engednek egy-egy emlékezetünkben mélyebbre süllyedt kifejezésnekfelidézésére és a már többször emlegetett hangvilla megpendítésére.Volt már szó e kis könyvben arról, hogy – a gyerekekkel ellentétben – a felnıtt nem könnyen,nem szívesen tanul kívülrıl. Ha hosszabb összefüggı szövegek bemagolásától viszolyog is azagyunk, egy ilyen csokornyi bevezetı formulát ne restelljünk összeállítani és betanulni a szóbanforgó nyelven. Nekem minden idiómában van egy-egy füzetre valóm; állandó kiegészítésekkeltartom ıket „naprakész” állapotban. Forrásul nemcsak az olvasmányaim szolgálnak, hanem az is,amit a beszélgetıpartnereimtıl lesek el:A helyzet az, hogy…Szeretném még külön is hangsúlyozni…Gondoljunk különösen arra…Errıl jut eszembe…Megkérdezhetném azt is, hogy…Ugyanakkor viszont…Persze tudom, hogy…Igaz az is, hogy…Arról nem is beszélve…
    • - 57 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAzt se szabad elfelejteni, hogy…Így csokorba szedve ellenszenvesen tapadósak és ragadósak ezek a bevezetı részmondatok.Nem hiába nevezik ıket az angolok „lubricant”-oknak, azaz kenıanyagoknak. Valóban az is aszerepük, hogy biztonságosabbá, gördülékenyebbé tegyék a szerkezet értékesebb részeinekmőködését.És különben is, kedves olvasóm, csak azt szeretném mondani, hogy ne tévesszük szem elıl:idegen nyelvrıl van szó. Sokszor örülünk, hogy egyáltalában élünk.
    • - 58 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMankó vagy segédeszköz? (A szótárakról)Anatole France „ábécésorrendbe szedett világegyetemnek” nevezte a szótárakat. Bevallom, én setudok – ennyi év után sem – szívdobogás nélkül kezembe venni egyet.Szerencsés szakma a mienk. Egyetlen kézmozdulat elég ahhoz, hogy gyors és egyértelmőfeleletet kapjunk problémánkra. Egy másodperc – és tudni fogjuk, amit tudni akarunk.Gondoljunk csak arra, hogy mennyi kísérletet, vitát, fejtörést követel a feltett kérdésmegválaszolása sok más területen, kezdve a teozófiától egészen a nukleáris fizikáig!A szótár tudásszomjunk oltásának hosszú évekre méretezett eszköze. Megérdemli, hogy a bennefelhalmozott sokezer szónak mi is szenteljünk pár szavas elmefuttatást.Az elsı, amire nyelvtanuló társaimat kérni szeretném, hogy éljenek a szótárakkal. A másik, hogyne éljenek vissza velük.Egy nyelv zárának felpattintásához kitőnı kulcs a szótár. Meg kell venni, bele kell lapozni,szamárfülesre kell forgatni. Az angol „well-thumbed”-nek, jól összehüvelykujjazottnak nevezi aztaz állapotot, amely elárulja, hogy a könyv tulajdonosa alaposan kihasználta a benne rejlılehetıségeket. A latintól eltérı ábécé elsajátítására is a szótárforgatás a legjobb módszer. Átlagosnyelvérdeklıdéső (szándékosan nem írtam nyelvtehetségőt, nem hiszek benne) ismerıseim is úgytették le fél nap múlva az orosz szótárt, hogy a nemzetközi szavak alapján kispekulálták belıle acirill ábécé „titkait”. Mert mit jelenthet az a szó, hogy мотор? vagy Москва? És ha a kíváncsiságazután elhajtotta ıket a ротор-ig, vagy a самовар-ig, akkor az elképzelésük igazolásán érzettöröm biztosan egy életre beléjük rögzítette az ismereteket.A szótár használatának megtanulása idıben is legsürgısebb feladata az ÁNy-nek. Hieroglifikusnyelvekkel, kínaival, japánnal foglalkozónak is rögtön a kezébe adnám.Azután elvenném tılük. Meg a többi nyelvtanulótól is.Mert a kezdeti – majdnem azt mondanám: nyelvelıtti – fázisban a szótár gondolkodásra serkent,késıbb viszont egyenesen leszoktat róla. Sajnos, hajlamosak vagyunk arra, hogy gondolkodáshelyett használjuk. Kezelésének egyszerősége lustaságra csábít: megvettem, kéznél van, felütöm.Mennyivel egyszerőbb, mint a fejemet törni egy-egy szón!Enyhe fejtörés nélkül pedig nincsen tanulás. A szótár a nyelvvel való foglalkozás legelejénenergiabefektetésre ösztönöz, késıbb a „legkisebb ellenállás vonalának” követésére inspirál.Mit tegyünk tehát, ha könyvolvasás, leckeírás, fogalmazás, fordítás közben nem jut eszünkbeegy kifejezés, vagy bizonytalanok vagyunk a szó jelentésében? Ne használjunk szótárt? De igen,csak okosan.
    • - 59 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA kereseti szó legtöbbször valamilyen formában „fülünkbe cseng”. Hogyan is mondják ahajszalagot angolul? Máris a magyar–angol szótár felé nyúlik a kezünk és felütjük. Bosszúsan ahomlokunkra csapunk (hát persze, hogy ribbon!), azután sürgısen újra elfelejtjük.Ha azonban az emlékezet ködébıl felidézett, bizonytalan foszlányokból indulunk ki (ri…ribb…) és vesszük magunknak a fáradságot, hogy az ellenkezı (angol–magyar) szótárbólállapítsuk meg: jól pedzettük a dolgot, akkor a gondolatban önmagunknak kiosztott vállveregetéssegít agyunkba rögzíteni a szót. Kétszer akkora idıbefektetés, tízszer olyan kedvezı hatásfok.A „sikerélményt” sokan az egész pedagógia (sıt az egész élet) kulcskérdésének tekintik. Anyelvtanulásban biztos, hogy az.A nyelvismeret egészen kezdeti fokán használhatók már az úgynevezett egynyelvő vagyértelmezı szótárak. Csak példaképpen említem meg az orosz Usakovot, a francia Larousse-t, azangol Webstert, a német Dudent. Itt különösen érvényesül a nagyobb energiabefektetés – jobbhatásfok elve.Tegyük fel, hogy a „pontos” szó orosz megfelelıjén törjük a fejünket. Dereng bennünk, hogyvan rá jobb kifejezés is, mint az emlékezetünkben spontán felmerülı „аккуратный”. A magyar–orosz szótár túl egyszerő felütésénél sokkal hatékonyabb az „аккуратный”-t megkeresni azértelmezı szótárban. A keresett és megtalált „точный”, amelyet az értelmezı szótár megad,tízszer olyan intenzíven fog emlékezetünkbe vésıdni.Mai szótáraink már nem tıszavakban tükrözik Anatole France világegyetemét.Szókombinációkkal és típusmondataikkal ma már egyenesen „olvasmányosak”. A szavakértelmét az összefüggés világítja meg, amelyben a szótárszerkesztı beépítette ıket. Másképpennem is lehet.A jó szótár az „izmusoknak” gazdag tárháza. Azáltal, hogy nem elszigetelten nyújtja a szavakat,hanem különbözı kontextusokban, a rögzítésnek új és új formáit teremti meg. Ahányszor egy újösszetételben bukkan fel ugyanaz a szó, annyiszor vésıdik agyunkba. A mondat, amelybe a szótárágyazta, megtanulásra érdemes megbízható egység. A szó nem az, mert háttere nélkül nemegység, hanem tört; a hosszabb, összefüggı szöveg sem az, mert a felnıtt agyra túl nagy feladatotró mechanikus elsajátítása.
    • - 60 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA tankönyvekrılEzen a téren is óriási haladást értünk el a legutóbbi egy-két évtizedben. A világnyelvekmindegyikét tanulhatjuk frissen készült, modern pedagógiai elveken épült magyar tankönyvekbıl.A jelzıt azért emeltem ki, mert magyar anyanyelvő, lehetıleg magyar szerzı által szerkesztettkönyvbıl tanuljon. Nem sovinizmusból, hanem azért, mert minden népnek a maga speciálisnehézségeivel kell megküzdenie egy idegen nyelv elsajátításánál. Jespersen, a kiváló dánfilológus és nyelvpedagógus, az angol nyelvben rendszeresen elkövetett hibákat nemzetek szerintcsoportosította.Hadd idézzek én is egy példát arra, hogy az egyik népnek fejtörı lehet az, ami a másiknaktermészetes. A felszabadulás után Potapova orosz tankönyve került elıször forgalombaMagyarországon. A könyvet nézegetve eltőnıdtem azon, hogy miért foglalkozik egyes – nekünkegészen természetes – fordulatokkal oldalakon át a könyv, miért siklik el egy-két rövid mondattalmások felett. Így például számtalan példát idézett annak a szabálynak rögzítésére, hogy a „hol”szót az oroszban „где”-vel, a „hová” szót „куда”-val kell fordítani. Mindaddig nem értettem,hogy miért kell ezen a számunkra magától értetıdı tényen ennyit lovagolni, amíg rá nem jöttem,hogy a könyv eredetileg franciák számára készült. A nálunk kiadott formáját is franciábólfordították magyarra. A franciában viszont nincs külön szó a „hol”-ra és a „hová”-ra: mindkettıt„oů”-val kell fordítani. Logikus tehát, hogy franciák számára írt könyvben külön kell felhívni afigyelmet egy olyan nyelvi tényre, ami nálunk természetes, amit mi el se tudunk másképpképzelni.Hibás az a – néha még egyetemi szinten is divatos – gyakorlat, hogy a „nyelvország” elemiiskolai tankönyveit használják nyelvkönyvként. Igaz, hogy a nyelvismeret szempontjából a felnıtttanuló is gyermek, de másképpen gyermek. Az illetı országban élı kis hat vagy hétéves csak leírtformájukban nem ismeri a szavakat, de szókincse az adott helyen lakó felnıttével azonos tıbılfakad. Mire menne viszont a magyarul tanuló lengyel, orosz vagy francia azzal azolvasókönyvvel, amely valamikor egy Hajdú megyei faluban akadt a kezembe? Az elsı mondataígy hangzott: „A kanász a tülökkel riog.”
    • - 61 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan beszélünk idegen nyelveket?Már ismert analógiák felhasználásával: egyrészt az anyanyelvünkbıl kiindulva, másrészt azokraaz ismeretekre támaszkodva, amelyeket a szóban forgó „cél”-nyelvben már régebbenmegszereztünk.Az elıbbi esetben úgy próbáljuk megoldani az új szituáció által felvetett feladatokat, hogy egymásik nyelv tényeit (szabályait, szóanalógiáit) érvényesítjük. Az utóbbiban magának acélnyelvnek ismert kaptafáit igyekszünk felhasználni. Tehát vagy a nyelvek közötti, vagy anyelven belüli hasonlatosságra építünk.Matematikusok egyszerőbben fogalmaznák meg ezt a tételt. Azt mondanák, hogy az elıbbiesetben extrapoláljuk, az utóbbi esetben interpoláljuk a szabályokat.Tudománytalanul és nagyon leegyszerősítve így határozhatnánk meg ezt a két matematikaifogalmat: ha a kertemben álló nyárfáról megállapítottam, hogy évenként fél méterrel növekszik ése percben 30 méter magas, akkor ezt ez adatot extrapolálva feltételezhetem, hogy 1980-ban 35méter magasból rikkant majd a csúcsán fészkelı feketerigó. Ha viszont a havonkéntinövekedésére vagyok kíváncsi, akkor a fenti adat interpolálásából kiszámíthatom, hogyhavonként körülbelül 4 centiméterrel lesz nyurgább a nyárfa.Idegen nyelven beszélve ösztönösen, automatikusan extrapolálunk, illetıleg interpolálunk.Ez az ösztönös tevékenység segíti is, nehezíti is, az idegen nyelv elsajátítását.Ha nem extrapolálnánk, akkor minden nyelvet úgy kellene megtanulni, mint az elsıt, azanyanyelvünket. Ez bizony nem lenne ideális megoldás.A kisgyerek – velünk szemben – függetlenített nyelvtanuló, akinek gyakorlatilag nincs is másdolga, mint anyanyelvének elsajátítása. Ötéves korában eljut ugyan a kétezer szavas szókincshez(aránylag gyorsan, mert ezeknek ismeretére az életösztön kényszeríti), innen azonban már lassabba haladás, és évi 3-400 szavas gyarapodással csak 12-14 éves korára tanul meg annyi szót, hogygondolatait kifejezni, a külvilág jelenségeit tolmácsolni tudja.Mire a felnıtt elsı idegen nyelvét tanulni kezdi, addigra talán nem is tudatosan, de benne él anyelv végtelen változatossága. Képe van az egyes és többes számról, a jelen, múlt és jövı idırıl,a cselekvés és történés közötti különbségrıl: a gondolat és kifejezésmódja közötti százfélekapcsolatról. Ezeket az ismereteket automatikusan érvényesíti az új nyelv tanulásánál.Ha nem interpolálnánk, akkor minden egyes szót, minden egyes mondatot egyedi esetkéntfognánk fel és tanulnánk meg.
    • - 62 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMiután – pl. az igével kapcsolatban – kialakult már bennünk az olvas – olvasás – olvasó –olvasott lánc, akkor a többi nyelvben (minden nyelvben) csak a megfelelı láncszemet kellbehelyettesíteni és kész a kerítés.olvasni olvasás olvasó olvasottto read reading reader readlesen der Lesen der Leser gelesenчитать читение читатель прочитанныйlire le lecture le lecteur lu/eSzókincsünk bıvítése automatikus interpolálással történik: megvan a kaptafa, ráhúzzuk az újjelenséget.Ez a két tevékenység – a nyelvek közötti és a nyelven belüli analógiák felismerése ésfelhasználása – teszi lehetıvé, hogy tájékozódjunk az idegen nyelv labirintusában. Mindenproblémánkat megoldaná ez a kétféle funkció, ha a nyelvek egységes törvényeket követı,szabályos rendszerek lennének. Sajnos, nem azok.Nem lehetnek azok, mert amit sokan használnak, az óhatatlanul elkopik és eltorzul. Az lennemeglepı, ha nem menne ki a formájából a kesztyő, amelyben reggel a nagymama húzná a vizet akútról, délben a kamaszfiú szánkázna vele és este anyuka díszelegne benne az operában.Ilyen milliók által, millió célra használt kesztyő a nyelv. Természetes, hogy változik: enged éskopik, bıvül és összeugrik. Elveszti szabályos alakját. Ott veszti el, ahol a legtöbben nyúlnakhozzá: a köznapi szavaknál.Nyelvpedagógusaink összeállították a 40 legtöbbet használt angol igét (tenni, venni, jönni,menni, enni, inni stb.). Egytıl egyig rendhagyó.Ezért nehezebb a köznyelv a tudományosnál. Ezért egyszerőbb a szakszöveget megérteni, minthelyesen kérni egy pohár vizet.Egy mondatot, amely a protoplazma fehérjekomponensének elbomlásáról szól, aránylag könnyőlefordítani. Tudományos szövegekben nemcsak a kifejezések nemzetköziek (és így legalábbírásban könnyen felismerhetık), hanem a mondatfőzés is szabályos mintát követ. Extrapolálássalés interpolálással itt csaknem telitalálatot érhetünk el. De jaj annak, aki a magyar mondatotlefordítva kérdezi meg, hogy hány óra.
    • - 63 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA német ezt úgy fejezi ki: Milyen késı van? (Wie spät ist es?) – a francia: Melyik óra van?(Quelle heure est-il?) – az orosz: Hányadik óra? (Который час?) – az angol: Micsoda az idı?(What is the time?).A nyelvtanuló rögösebb pályán halad, mint bármely más készség elsajátítója. Útját azautomatikus extra- és interpolálás komplikálja, amelyet a nyelvtudomány transzfernek,interferenciának, vagy keresztasszociációnak (cross-association) is nevez.Aki mérnöknek vagy orvosnak készül, annak nem kell tanulmányait a már kialakult kapcsolatoksürgıs felbontásával kezdeni. Nem rögzıdtek bele hibás – az új tanulnivaló szempontjából hibás– orvosi vagy mérnöki képzetek, amelyek az új tanulnivaló elsajátítását nehezítik, „keresztezik”.Képzeljük el, hogy egy szer csak kiderülne: át kell alakítanunk a számokról alkotott összeseddigi elképzeléseinket; ezentúl új számrendszer alapján kell élnünk. Mennyi idıbe és energiábakerülne, amíg leszoknánk arról, hogy kétszer kettı négy?Legkevésbé a szókincs megszerzésében zavar bennünket az anyanyelvi ráhatás. Azt a kezdı ishamar megérti és megtanulja, hogy az asztal angolul nem asztal, hanem table és a könyv nemkönyv, hanem book. De az már nem megy ilyen simán, hogy a „Mi van az asztalon?” kérdésre neígy feleljen: „Book is on the table” (könyv van asztalon), hanem így: There is a book on the table.Az anyanyelvi interferencia jól ismert jelenség. Sokkal kevesebbet beszélneknyelvpedagógusaink arról a tényrıl, hogy a legtöbb téves extrapolálás nem anyanyelvünk, hanemaz elsı – vagy alaposabban elsajátított – idegen nyelvbıl származik.Nyilván azért, mert anyanyelvünk megtanulása különösebb energiabefektetéssel – fılegtudatossal – nem járt, nem járhatott. Amikor azonban a felnıtt – mondjuk – angolul kezdetttanulni, akkor e tevékenységbe már az akarati szféra is bekapcsolódott. Tudatosan véstükagyunkba a szabályt, hogy a p-t-k mássalhangzókat „aspiráltan”, hehezetten kell ejteni. Annyirasikerült rászoktatni magunkat, hogy amikor a francia nyelvre térünk át, legalább ennyi energiávalkell leszoktatni magunkat a „hehezésrıl”. Pedig meg kell tennünk, mert az aspiráltan ejtettmássalhangzók a francia szavak érthetıségét éppúgy eltorzítják, mint ha pl. magyarban „phék”–etmondanánk pék helyett.Ha az extrapolálás bizonyos értelemben negatívan hat is az új nyelv elsajátíthatóságára,értelmesen tanuló felnıtt kezében értékes eszköz lehet: a rögzítés eszköze.A le nem rögzített ismeret ugyanis elrepül.Anyanyelvünk egy egyszerő igekötı mögé rejti a „tanulni” és „megtanulni” közötti óriásikülönbséget. E különbség mögött éppen a rögzítés ténye húzódik meg. Ha a rögzítetlen ismeretnem repülne el, akkor a nyelvet tanulók száma azonos lenne a nyelvet tudók számával. Sajnos,nem azonos.Találkozunk egy szóval, egy szabállyal, azután agyunk tovább siklik az új nyelvi tény felett: nemlett sajátunk, nem lett belıle eszköz, amelyet kényünkre-kedvünkre felhasználhatunk, ha
    • - 64 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiszükségünk lesz rá. Még jó, ha passzívan felismerjük, amikor legközelebb megint felbukkanelıttünk.Az ismeretek rögzítésének éppen a szembeállítás az egyik jól bevált módszere. A felnıtt agyúgyis megteszi, még ha a legújabb pedagógia fintorog is tıle.Tudatosan kell tisztázni magunkban, hogy a német nem kettızi a mássalhangzókatmagánhangzók között úgy, mint a magyar („hätte”, „Brücke”)- Hogy a lengyel az orosztóleltérıen nem használja a személyes névmásokat, mert az igeformák végzıdése úgyisegyértelmően utal a cselekvı személyre. Az olasszal és franciával szemben kell tisztáznimagunkban, hogy a spanyol a mozgást jelentı igéket is „haber” segédigével párosítja, nem pediga „ser”-rel, mint a testvérnyelvek. Le kell rögzítem, hogy az angol – a magyartól eltérıen – ajelenben aktuális cselekvést nem jelen idıvel, hanem „present perfect”-tel fejezi ki, ha már amúltban elkezdıdött. Hogy az orosz a magyarral ellentétben birtokos esetet használ amennyiséget jelzı fınevek után – egy darab kenyér: кусок хлеба.Az anyanyelv – vagy más, jobban rögzıdött idegen nyelv – extrapolálása az új nyelvszempontjából: hiba. A hiba azonban a tanulás szempontjából: érték. Azért érték, mert tudatosszembeállítást tesz lehetıvé, ez pedig a rögzítés jó eszköze. Rögzítés nélkül nincs eredményesnyelvtanulás.Pedagógiai szempontból legértékesebb a saját magunk által elkövetett hiba. Ha egy tévedésemetfelfedeztem, ha egy hibámat fejemre olvasták, csodálkozás, bosz-szúság vagy sértıdöttségformájában az érzelmi szféra is bekapcsolódik az ismerkedésbe. Kitőnı eszköz a rögzítésre.Ne haragudjunk tehát a hibákra. Sok értékes dolog született már belılük. Többek között afrancia, az oksz, a spanyol. Mindhárom nyelv a latin vulgáris használatából alakult ki.Mi persze ne akarjunk új nyelveket alkotni. De a meglevıket jobban elsajátíthatjuk a kiindulási(anya)nyelv és az új nyelv sajátságainak összehasonlításával, a hibás és a helyes megoldás tudatosszembeállításával.Ha jót és téveset egymás mellé helyezünk, akkor elkerülhetjük a hibák meggyökeresedését. Ezpedig nagyon fontos. A már sokszor emlegetett hangvillának tisztán kell zengeni, hiszen errehangoljuk be a kimondani kívánt szót, mondatot. Ezért tilos a saját, kijavítatlan fordítás,fogalmazás olvasgatása, vagy pláne betanulása. Erre a célra csak eredeti vagy tökéletesen rendbetett szöveg alkalmas. Ha sokat halljuk a rossz formát, fülünkbe lopja és elfogadtatja magát„kamarahangnak”: úgy járunk, mint a kozmás koszton tartott férj, aki végig abban ameggyızıdésben élt, hogy ilyennek kell lennie az igazi babfızeléknek.
    • - 65 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan beszéljünk idegen nyelveket?Úgy, hogy ne a forrásnyelv (vagyis anyanyelvünk) szolgáljon kiindulópontként, hanem a cél –vagyis idegen – nyelv. Az utóbbinak ismert, bevált kaptafáira húzzuk fel az újonnan elénk kerültnyelvi jelenséget.Ezt a követelményt úgy szokták kifejezni, hogy „gondolkozzunk az idegen nyelven”. Nemszimpatikus nekem ez a megfogalmazás. Maradok a kaptafánál.Hogyan lehet megállapítani, hogy milyen nyelven gondolkodunk? Hogyan, mikor lehetbehatolni az agytevékenység hallatlanul bonyolult mechanizmusába?Csak nagyon tragikus körülmények között: amikor az agyállomány valamely körülírt részénekelpusztulása miatt a beteg emlékezıtehetsége – néha teljesen, néha részlegesen – felmondja aszolgálatot.Agypatológusaink ismernek olyan eseteket, amelyeknél csak az anyanyelv esett ki a sérüléskövetkeztében, az idegen nyelvek nem. Máskor az anyanyelvnek csak az igéit felejtette el a beteg,a névszóit nem. A tudományos kutatás bizonyosan tovább fogja tisztázni a gondolkodás és abeszéd folyamatára vonatkozó ismereteinket. Mi egyelıre maradjunk a fenti fogalmazásnál ésigyekezzünk rászokni arra, hogy ne anyanyelvünk, hanem az idegen nyelv felıl közelítsük megmondanivalóinkat.Annyi mindenhez hasonlítottuk már az idegen nyelven való beszédet – hasonlítsuk most afényképezéshez. Tegyük fel, hogy gyönyörő rózsaszálat látunk és le akarjuk fotografálni. Senkisem választja azt a módszert, hogy a tárgylencsét sorba rászorítja az egyes szirmokra és ígykattintgatja el a gépét. A helyes megközelítés hátrálásból áll: visszahúzódunk a megörökítendıtárgytól egy bizonyos távolságra. Éppen akkorára, hogy gépünk keresıjébe bepillantva alefényképezendı tárgy egészét lássuk.Aki sorra venné az anyanyelv szavait és lefordítaná az idegen nyelvre, ugyanazt a hibát követnéel, mint a rossz fotográfus. A lefényképezendı tárgy a fülünkbe csengı idegen nyelvi formalegyen. Mint már megállapítottuk, a nyelvek legmegfoghatóbb, legjobban idézhetı részét aszókincs képezi; hadd hivatkozzunk most is erre.A „nem jut eszembe” réme mindig ott lebeg felettünk, amikor idegen nyelven beszélünk. Nem isfog eszünkbe jutni mindaddig, amíg rémülten nyargalászunk gondolatban az anyanyelvi kifejezéskörül. Jaj, istenem, hogy is mondják…Gyakorlattal, fegyelemmel eljuthatunk odáig, hogy agyunkból számőzzük az anyanyelvikifejezést és azt a kísérı szót villantjuk fel, amellyel együtt szoktuk hallani, emlegetni aszökevény kifejezést.
    • - 66 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiRövid nyelvtanári pályafutásom alatt kísérletképpen más-más diáktól kérdeztem meg pár óránát, hogyan mondjuk oroszul: „ötéves”. Ha magyarul tettem fel a kérdést, haboztak; hakisegítettem ıket a „terv” (план) szóval, rögtön rávágták: „пятилетный”. Együtt tanulták meg akét szót, egyik segített a másikat felidézni. Amikor még bosztont táncoltak a párok, voltak, akikcsak a kályhától elindulva tudtak végiglejteni a termen.Ha fentebb a szóbokrok tanulását javasoltuk, akkor ezt két cél érdekében is tettük. Egyrésztbiztosabbak lehetünk abban, hogy nem tévedtünk a szó értelmezésénél, mert összefüggéseijobban meghatározzák a jelentését. Másrészt környezetével együtt véstük agyunkba, ami jószolgálatot tesz akkor, amikor elillanni akaró szellemet kell visszaidézni.Bárki, aki a szókincs parttalan tengerének mélyébe pillant, meglepve fogja megállapítani, hogymennyi ilyen „ölelkezı” szópár van a világon. Ezek megtanulása megint csak elsırangú és -rendőfeladat; valami, amit a szóról szóra tanulástól viszolygó felnıttnek is szívbıl tanácsolhatok.Az akadály az elhárítással, a kötelesség a teljesítéssel, a nehézség a leküzdéssel, a hír aközléssel, a szerep a játszással, az életszínvonal az emeléssel, az igény a kielégítéssel, az üzenetaz átadással, a feltétel a megteremtéssel, a zár a nyitás-csukással, a fal a felépítéssel vagylebontással (no jó, néha a spontán összedőléssel) jár együtt. Biztosra megy az, aki ezeket azölelkezı szópárokat együtt tanulja meg: számíthat rá, hogy a kritikus pillanatban, amikor ki kellmondani ıket, együtt fognak bekerülni fényképezıgépe keresıjének keretébe.Mi történik, ha mégsem sikerül a szembesítés, mert a szópár mindkét tagja sztrájkol? A régi,idétlen diákvicc szerint kell eljárni: „Mondani akartam valamit, de elfelejtettem.” „Akkor mondjhasonlót!” Igen, még mindig jobb valami hasonlót, tökéletlenebbet mondani, mint elnémulni ésrémülten kutatni agyunkban az „igazi” kifejezés után. Még akkor is, ha érezzük, hogy csak az azegy bizonyos szó fejezné ki maradéktalanul a mondanivalónkat. Mármint ha eszünkbe jutna.Elismerem, hogy a vágtatás, rohanás, száguldás sokkal színesebb, mint az egyszerő futás. De havalamennyi szó cserben hagyja emlékezetünket, akkor szégyen a futás, de hasznos. Idegennyelven beszélni mindig megalkuvást jelent – hirdette Kosztolányi.A szinonimákon (rokonértelmő szavakon) kívül az antonimáktól (ellenkezı értelmő szavak)kapjuk a legnagyobb segítséget. Ha sem a „merész”, sem a „hıs”, de még a „bátor” se juteszünkbe, a „nem gyáva” is jobb lesz az elnémulásnál. Lehet a merev, rideg helyett „nemrugalmast”, „szájtátiság” helyett a „tetterı hiányát” mondani, amikor a szükség rákényszerít.Ha különösen rossz formában vagyunk és ez a módszer se segít, megmarad utolsó mentsvárunk:a körülírás. „Milyen poétikusan hangzott az elıbb – dicsértem meg egyszer egyiktolmácskollégámat –, amikor a szerény kis virágról beszélt, amelyet messzirıl elárul illata.”„Muszáj volt, mert nem jutott eszembe, hogy hogy mondják olaszul az ibolyát” – felelte.A hatás az idegen nyelvő beszélgetésben (vagy fogalmazásban, fordításban, tolmácsolásban)nem a valótól, hanem annak égi másától függ, mint az ének varázsa Vojtina Ars poeticájában(Arany János). Partnerünk képet, méghozzá hő képet akar kapni mondanivalónkról és mindegyszámára, hogy ezt milyen nyelvi eszközökkel érjük el. Magától értetıdı, primitív igazság, hogyezt a hőséget legkevésbé a kiindulási nyelv formáinak a célnyelvre való gépies átvitelével tudjuk
    • - 67 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseibiztosítani. Abszurdumig vive az anyanyelvhez való ragaszkodást, azt állíthatnánk, hogy a németverekedık láblépéseket (Fusstritt) és fülfügéket (Ohrfeige) osztogattak egymásnak: senki semsejtené, hogy rúgást és pofont akartunk mondani.A fordítással kapcsolatban sok közhely hangzott már el. (Valamennyi vonatkozik az idegennyelvő beszélgetésre, hiszen az is fordítás, csak éppen saját gondolatainkat visszük át aforrásnyelvrıl a célnyelvre.) A közhelyek közhelye úgy szól, hogy „jó az a fordítás, amely alehetı leghívebben ragaszkodik az eredetihez, de ugyanakkor tökéletesen azt a benyomást kelti,mintha a célnyelven íródott volna”. Hadd fogalmazzam meg ezt a követelményt inkább úgy, hogyjó az az áttétel (beszéd, fordítás, tolmácsolás), amely ugyanazokat az asszociációkat kelti,amelyeket az eredetinek keltem szándékában volt.Aki ezt el akarja érni, az „sulykot bizony nemegyszer elhajít”, mint Arany írja a fentidézett Arspoeticában. Ez történt velem egy ünnepi vacsorán, amelyet egyik miniszterünk rendezett japánkollégája tiszteletére. Én mint tolmács kerültem az asztalhoz.Halat szervíroztak elıételként és a vendég – nyilván a „captatio benevolentiae” (a jóakaratmegnyerése) céljából – azzal kezdte a társalgást, hogy „a munkásosztályhoz való viszonyomategy életre eldöntötte az a tény, hogy tizennyolc éves koromig minden este rákot vacsoráztam”.Ha humorista lennék, azt írnám, hogy torkomon akadt a kés, amellyel a halat ettem. Tény az,hogy belesápadtam a feladatba: ha szóról szóra lefordítom, akkor bakot lövök. Ami Japánban aproletariátus eledele, az Magyarországon luxusbankettek díszfogása! Ez úton is bocsánatot kérekaz összes szótárszerkesztıtıl: kénytelen voltam úgy visszaadni, hogy „tizennyolc éves koromigrántott levest reggeliztem”.
    • - 68 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan tanulok nyelveket?Az elméleti elmefuttatások után szeretném elmondani: hogyan kezdek a gyakorlatban hozzá egyúj nyelv tanulásához. Abban a reményben adom át tapasztalataimat, hogy a nálam okosabbakmás, jobb módszert fognak javasolni, amivel saját nyelvtanulási arzenálomat is kiegészíthetem.Tegyük fel, hogy azilul szeretnék megtanulni. Ilyen nyelv persze nem létezik. A problémaáltalános érvényőségének hangsúlyozására én magam találtam ki ebben a pillanatban.Elıször is jó vastag azil szótárt próbálok beszerezni. Derőlátásból nem veszek soha kis szótárt:feltételezem, hogy hamar kitanulnám, és akkor kárba veszne a kiadott pénz. Ha azil–magyarszótár történetesen nem kapható, akkor igyekszem azil–angol, azil–orosz stb. szótárra szert tenni.Tankönyvként kezdetben ezt a szótárt használom. Megtanulom belıle az olvasási szabályokat.Minden nyelvben (következésképpen minden szótárban) van egy sereg nemzetközi kifejezés.Minél nagyobb a szótár, annál több. Nemzetek, országok, városok elnevezése (fıleg a kisebbeké,amelyeknél nem áll fenn a gyakran használt szavakat fenyegetı torzulásveszély), a tudomány„nyelvfeletti” szókincse feltárja elıttem az azil nyelv bető–hang viszonyait. Emlékszem, az 1941-ben vásárolt orosz–angol szótárban is elıször a nevemet – Екатерина – kerestem meg.A szavakat nem tanulom meg, csak nézegetem, mint valami megfejtendı keresztrejtvényt. Mireaz olvasás szabályaival a fenti szókincs alapján tisztába jövök, addigra szótáram sok minden mástis elárult az azil nyelvrıl. Látom, hogyan alakítja egymásba a szófajokat; hogyan képez igébılfınevet, fınévbıl melléknevet, melléknévbıl határozószót stb.Ez csak olyan kóstolgatás. Ízlelem a nyelvet, barátkozom vele.Rögtön utána és egyszerre vásárolom meg a tankönyvet és az azil nyelvő szépirodalmi mőveket.Elıbbibıl – minthogy ÁNy vagyok, vagyis idıbeli okokból elsısorban magamtól kell órákatvennem – kizárólag kulcsosat. Tehát olyat, amelyben a feladatok helyes megfejtése ismegtalálható. Végigmegyek a leckéken és a feladatokat sorban írásban megoldom. Nagyon„szellısen” írok, hogy a javításra sok hely maradjon. Utána megnézem a „kulcs”-ban a helyesmegoldást és melléje-föléje írom a helytelen, saját variációmnak. Így igen szemléltetı képetkapok Butaságom történetérıl.Megszidom magamat az elkövetett hibákért, majd sürgısen megbocsátok magamnak. (Eznagyon fontos, lásd lejjebb, 10. parancsolat.) Füzetemben mindig hagyok annyi helyet, hogy azelrontottak mellé 5-6 hasonló szót, mondatot írhassak. Segítenek magamba sulykolni ahelyesbített formát.Minthogy ez elég unalmas szórakozás, a kezdet kezdetén hozzálátok azil színdarabok vagynovellák olvasásához is. Ha szerencsém van, kapok a már említett „adaptált” szövegekbıl. Hanincs, belevágok bármely szépirodalmi mőbe, amit 1950 elıtt adtak ki. Mindig kettıt veszek
    • - 69 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseibelılük: így megvan a remény, hogy legalább az egyik közérthetı. A modern asszociációkraépülı regények stílusát esetleg még magyarul sem érteném meg.A közérthetıbe haladéktalanul belevágok. A nemértéstıl a féligértésen keresztül eljutni amegértésig – felnıtt ember szelleméhez méltó, izgalmas és lelkesítı turistaút. Mire megtettem,azzal az érzéssel búcsúzom a könyvtıl, hogy „ez jó mulatság – férfimunka volt”.Elsı olvasásnál csak azokat a szavakat írom ki, amelyeket megértettem, vagyis amelyeknekjelentését a kontextusból ki tudtam hámozni. Persze ezeket sem elszigetelt formában, hanemhátterükbe beépítve. Csak másodszori vagy harmadszori olvasásnál keresem ki a szótárból azismeretleneket. Akkor se mindegyiket. Amit azonban kiírok, ahhoz mindig hozzácsípem a„bokrot”, amellyel együtt hozza ıket a könyv, vagy minden valamirevaló, mai szótár.Mindez azonban nem tanít meg a már sokszor emlegetett négy aspektus közül az egyiklegfontosabbra: a „szóból értésre”. És a tankönyv (kicsit mindig kétes értékő) átírásain kívül nemkaptam képet a helyes kiejtésrıl sem. Ezért az azillal való ismerkedés legkezdetibb szakábanrászánok már egy-két órát a „levegıőr feltérképezésére”. Megállapítom, hogy mikor, milyenhullámhosszon hallhatok azil beszédet a rádióban.A budapesti rádió 7, a moszkvai több mint 50, a prágai 17 nyelven sugároz híreket. Valahol,valamikor okvetlenül el tudom csípni az őrben az engem érdeklı idiómát.A hírek fıbb vonásaikban a nap legfontosabb nemzetközi eseményeit tükrözik. Ezért – még haAzilia lakóinak várható érdeklıdése szerint is válogatják össze ıket – általában azonosak akülönbözı nyelvő adásokban. Mindig meghallgatom tehát a hírközlést valamely más, ismertebbnyelven is. Így elıre kulcsot – majdnem szótárt – kapok a várhatóhoz. Ha menet közbenismeretlen szó bukkan fel, leírom. Adás után rögtön megkeresem a nagyszótáromban. Azértrögtön, mert közvetlenül a vétel után még összefüggésével együtt cseng a fülemben: hafélrehallottam (ami sokszor megtörténik), az emlékezetemben lévı kontextus segíthelyrebillenteni a tévedést.Ha megtalálom a szót a szótárban, megint kijár önmagamnak egy kis vállveregetés, ami terhesfeladat helyett kellemes idıtöltéssé teszi a tanulást.Utána nem rögtön, hanem 1-2 nap múlva beírom a szótárba a „légbıl kapott” ismereteket. Ez az„idıbeli lépcsızetesség” azért ajánlatos, mert így kénytelen vagyok még egyszer – sajnos, sokszornem utoljára – felidézni a halványuló emlékeket.Hetenkint egyszer magnetofonra veszem az adást. A szalagot egy darabig megırzöm, többszörleforgatom. Ilyenkor mindig a kiejtésre koncentrálom a figyelmet. Bizony akadnak néha szavak,amelyeket a könyvekbıl már ismerni véltem, de amelyeknek a bemondó anyanyelvi kiejtésealapján újra be kell mutatkoznom.Igyekszem persze azilul beszélı tanárt felkutatni. Ha hivatásos pedagógust találok, nyert ügyemvan. Ha ilyen „nincs a piacon”, legalább itt tanuló azil ösztöndíjashoz próbálok szocialistaösszeköttetést szerezni.
    • - 70 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiBevallom, szívesebben veszek nıtıl órát, mint férfitól. Talán azért, mert a hölgyeknek„lazábban van beakasztva a nyelvük”; könnyebb velük csevegni. Régóta izgat a kérdés, hogy anık (nagy általánosságban) miért beszélnek többet, mint a férfiak (ugyancsak nagyáltalánosságban).Addig is, amíg erre a problémámra választ kapok valamely pszichofiziológustól, szeretnémleszögezni, hogy azil tanáromtól elsısorban azt várom, amit se könyvtıl, se rádiótól nem tudokmegkapni: 1. az átlagosnál lassúbb tempóban beszéltetem, hogy minél több szót tudjak „kifogni”az összefüggésbıl, és 2. saját azilságomat javíttatom vele, mégpedig elsısorban a minden óráralelkiismeretesen elkészített írásbeli feladat alapján.Eleinte „szabad fogalmazásokat” írok, mert ez könnyebb. Sokszor nem is összefüggıszövegeket, hanem laza mondatokat, amelyekbe beépítem a látott-hallott új szavakat és/vagynyelvtani formákat. A javítás alapján ellenırzöm, hogy helyesen fogtam-e fel jelentésüket,szerepüket. Késıbb fordítani kezdek. Itt ugyanis elıre megadott szöveg kényszerít rá, hogy ne amár jól ismert formákat használjam, hanem a fordítási fegyelem által rámparancsoltbizonytalanabbakat is. Sok hivatásos nyelvtanárral szemben Ponghó István véleményét vallom(Köznevelés, 1967. 4), aki a fordításban – mégpedig az idegen nyelvre való fordításban – anyelvismeret megszilárdításának hatékony eszközét látja.A kijavítatlan hiba – életveszélyes. Ha hibás formát ismételgetünk, az gyökerezik belénk, aztfogjuk hitelesnek elfogadni. Az írásbeli fordítás könyörtelenül gombostőre tőzi tévedéseinket,ami mellett a hallgató fül könnyen továbbsuhan.Éveken át kísérgettem kínai vendégeinket Budapesten. A Hısök tere sohasem maradt ki aprogramból. Legalább ötvenszer mondtam el, hogy a tér közepén egymáshoz simuló koszorúk azIsmeretlen Katona sírját borítják. Szóról szóra lefordítottam a kifejezést. Soha, senki se javítottki: a vendég nem nyelvtanár. Évek múltán, amikor egy idegenforgalmi prospektusfordításomatlektorálva kaptam vissza Pekingbıl, kiderült, hogy tökéletesen másképpen mondják.Nem vág szorosan a témába, de ide szeretném iktatni azt a kérdést, hogy kitıl remélhetjük – azerre hivatott pedagóguson kívül – tévedéseink kijavítását. Tapasztalatom szerint a kis nyelvekképviselıitıl. Nekik még újdonság, hogy anyanyelvüket „kinnszülöttek” is beszélik, magyaránmondva, hogy rosszul beszélik. Misszionáriusi hévvel figyelmeztetnek minden elkövetett hibára.Néhány évvel ezelıtt Angliában szívélyes, mővelt pedagóguskollégákkal dolgoztam együtt. Mára bemutatkozásnál megkértem ıket: javítsák ki hibáimat. Három hét múlva mégisszemrehányással kellett búcsúznom tılük – soha, semmilyen tévedésemre sem figyelmeztettek.Talán egyetlen hibát se csináltam? – „Ó, dehogynem! – legyintettek. – Csak tudja, mi annyirahozzászoktunk az ilyesmihez, hogy a fülünkben automatikus hibahelyrebillentı készülék alakultki. Ami az agyunkhoz ér, az már a helyesbített forma.”A másik esetem ennek mulatságos ellentéte volt. Szomszédos baráti állam egyik vezetıpolitikusa adott vacsorát többszáz külföldi vendég tiszteletére. Az ünnepi pohárköszöntıt sajnos,anyanyelvén mondta el, amiben bizony elég csehül álltam. A diplomácia szabályaira vonatkozóhalvány emlékeim mégis azt súgták, hogy nekem is erre a nyelvre kell fordítanom aválaszbeszádet. Felejthetetlenül kedves élményem, hogy a házigazda fordítás közben sőrőn
    • - 71 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseimegállított, figyelmeztetett, hogy hibát csináltam és mindjárt meg is magyarázta, hogy miért, éshogyan kellett volna helyesen mondanom. Nagyon megértettem: én se mulasztok el egyetlenalkalmat, hogy tanítsam azokat, akik vállalták az anyanyelvem elsajátításával járó fáradalmakat.Az írásbeli fordítás még egy elınyét szeretném hangsúlyozni a beszélgetéssel szemben. Idegennyelven beszélni: rutin kérdése. Abban az értelemben is, hogy bölcs ember megtanul csak addignyújtózkodni, ameddig tudása takarója ér. Ez persze nem baj, sıt Németh László szerint „az tudjól, aki azt akarja mondani, amit tud”. A baj csak ott van, hogy az ilyen ügyeskedéstıl semszókincsünk nem gyarapszik, sem mondatfőzési képességünk nem gazdagodik. A hotelportástól50-60 mondatot várunk el, de azt azután tökéletesen, az ÁNy-nak azonban meg kell tanulnia aszélesebb keretek kitöltését is. „Beszélgetésnél azt mondd, amit tudsz, fordításnál azt tudd, amitkell” – tanított egy okos francia kolléga.Azok, akiknek volt türelmük végigolvasni az azil nyelv elsajátításával kapcsolatosfejtegetésemet, két dolgot fognak talán hiányolni benne. Minden valamirevaló (mint az angolmondja: „self-respecting”) nyelvtanulásról szóló írásmőben most annak illene következni, hogy„…igyekszem ezen kívül minél behatóbban megismerkedni Azilia történelmével, földrajzával,társadalmi, politikai és gazdasági viszonyaival”.Az ilyen ismerkedés persze nem árthat, hiszen közelebb visz bennünket célunkhoz: a nyelvminél átfogóbb, pontosabb ismeretéhez. Ha mégis némi viszolygással írom le, úgy ez elsısorbanazért van, mert sokszor visszaélnek ezzel a (magamban „nyelvmellettinek” nevezett) területtel.Sokkal egyszerőbb ugyanis Azilia fenti vonatkozásairól magyar nyelvő elıadásokat hallgatni(vagy tartani), mint a nyelv szókincsével és nyelvtanával gyötörni magunkat (vagytanítványainkat).Ugyancsak ide illene egy másik megjegyzés is: „igyekszem továbbá kijutni Aziliába, hogy ahelyszínen tökéletesítsem ismereteimet”. Ezt sem írtam ide, pedig bevallom: igyekszem.Valamikor két alapösztönrıl beszéltek a tudósok: a Hungertriebrıl (éhségösztön) és aLiebestriebrıl (szerelmi ösztön). A mai filozófusoknak a Reisetriebet (utazási ösztön) is ide kellsorolni. Az utazás vágya korunkban és hazánkban komoly feszítıerıvé vált. Azt hiszem, részbena háború és az azt követı megszorítások miatt, hiszen az elıbbi két „Trieb” is csak akkor válikigazi hajtóerıvé, ha kielégítésük akadályokba ütközik.Amikor tehát meghallom, hogy a tripológusok idén Azilville-ben, Azilia fıvárosában tartják évirendes közgyőlésüket, én is mindent megteszek, hogy meggyızzem felettes hatóságaimat: ezen avilágrengetı eseményen Magyarországnak is okvetlenül képviseltetnie kell magát. Természetesenszerény személyemben, aki a tripológiát már csecsemıkoromban választottam hivatásomnak.Ha nem sikerül az akció, legfeljebb az idı ment kárba, amíg vastag fóliánsok és enciklopédiákböngészésével igyekeztem kideríteni, hogy mi is tulajdonképpen az a tripológia.Ha sikerült (mármint a meghívást, az útlevelet és a vízumot megszereztetni), akkor az utazásnakazil nyelvtudásomra gyakorolt hatása (a kinttartózkodás idıtartamán kívül) két tényezıtıl függ.Egyrészt attól, hogy mennyire volt alkalmam tudatos aktivitással hallgatni (és rögzítés céljából fel
    • - 72 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiis jegyezni) a bennszülöttek azilságát, másrészt attól, hogy mennyire ismertem a nyelvet azelinduláskor.Súlyos tévhit, hogy a „nyelvországban” való tartózkodás – tölcsér, amelyen keresztül fejünkbetöltıdik a tudomány. Azt hiszem, a latin mondás: „Saxa loquuntur” – a kövek beszélnek –tévesztette meg az embereket. Ezért gondolják, hogy maguk a házak, a falak és épületek csapnakfel tanítómesterüknek. Lehet, hogy beszélnek, de sajnos kınyelven. A környezet hatására talánvalóban felcsípünk egy-egy „kollokviális” mondást, szólást, fordulatot: semmivel se többet, mintugyanennyi idı alatt otthon, szorgalmas tanulással.Sem az Aziliába szakadt honfitársainkkal folytatott visszaemlékezés (emlékszel még a Sanyira ahatodik B-bıl?), sem az összehasonlító kirakatkutatás (amelyet az angolok window-shoppingnak,a németek Schaufensterleckennek, kirakatnyalásnak neveznek) nem visz bennünket közelebb azazil nyelv ismeretéhez. De igenis közelebb visz a nyelv sőrő hallása. A helybeli újságok mindigközlik, hogy hol, mikor van vezetéses tárlat – vagy múzeumlátogatás. Az aziliai TIT is biztosanszervez ingyenes ismeretterjesztı elıadásokat. Ha külföldre kerülök, szorgalmasan látogatom ésvégigjegyzetelem ezt is, azt is. A moziba járásra szintén jó ürügy a nyelvtanulás. 1967-ben háromhétig voltam Moszkvában, 17-szer voltam moziban. Igaz, hogy a Lomonoszov egyetemen, ahollaktam; igaz, hogy esetenként 20 kopekért. De – nem hencegésbıl mondom – egyszer öt perccelkésıbb kezdték az elıadást, csak azért, mert én késtem.Az ideális megoldás persze: intenzív kapcsolat, sok közös program velünk azonos érdeklıdésőazil bennszülöttekkel. Fıleg, ha azok hajlandók kijavítani hibáinkat, és ha mi hajlandók vagyunkezért nem megsértıdni. Ebben az esetben valóban megszilárdult készségekkel jövünk haza és márcsak arról kell gondoskodnunk, hogy itthon feledésbe ne menjenek.A másik tényezı, ami az utazás ismereteinkre gyakorolt hatását eldönti: tudásunk színvonala akinntartózkodás idején. A következı fejezetben megkísérlem a nyelvtudás osztályozását, aziskolákban használatos jegyek alapján. Nos, a legkisebb hasznot az „egyesre” és „ötösre”állóknak fogja hajtani az utazás. Aki semmit sem tudott kiutazásakor, az bizony szőz aggyal foghazaérkezni. Aki igen jól tudta a nyelvet, annál nehezen lesz felmérhetı a javulás. Alegkedvezıbb eredményt – a fent részletezett elıfeltételek mellett – a közbeesı szinteken fogjuktapasztalni.Azokat a gondolatokat, amelyeket a nyelvtanulás mezejére kirándulva győjtöttem csokorba,igyekeztem rendezni az alábbi kis összefoglalásban. Nevezzük – világért se tízparancsolatnak –legfeljebb tíz kérésnek.I.Egy-egy alkalommal csak akkor és csak addig tanulj, amíg érdeklıdésed a tanulnivaló irántlankadni nem kezd.
    • - 73 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiII.Foglalkozz mindennap a nyelvvel – ha többre nem jut idı, legalább egy tízperces monológerejéig. A reggeli órák különösen értékesek e szempontból: ki korán kel, szókincset lel.III.Sohase elszigetelt egységeket, hanem mindig kontextusba ágyazott szavakat, nyelvtani formákattanulj.IV.Soron kívül írj ki és vágj be minden olyan részmondatot, amelyet mint „elıregyártott elemet”tudsz a beszélgetés során felhasználni.V.Szem elıtt elvillanó reklámszöveget, kapuszámot, fül mellett elsuhanó beszélgetést még a fáradtagynak is pihenés gyorsan „kapásból”, önmagának lefordítani.VI.Betanulni azonban csak azt szabad, amit a tanár kijavított. Saját lektorálatlan írásaidat neolvasgasd, nehogy a hiba belédgyökerezzék. Ha egyedül tanulsz, a megtanulandó egység csakakkora legyen, amekkora kizárja a hiba lehetıségét.VII.A különleges nyelvi fordulatokat (az úgynevezett izmusokat) mindig egyes szám elsı személyreátalakítva jegyezd meg.VIII.Az idegen nyelv: vár. Célszerő minden irányból egyszerre ostromolni: újság és rádió,szinkronizálatlan film és szakértekezés, tankönyv és a szomszédék vendége felıl.IX.Ne riasszon vissza a megszólalástól, hogy esetleg hibákat csinálsz, de kérdd meg a partneredet,hogy javítsa ki ıket. És fıleg ne sértıdj meg, ha – ami nem valószínő – ezt meg is teszi.
    • - 74 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiX.Légy szilárdan meggyızıdve arról, hogy nyelvzseni vagy. Ha a tények az ellenkezıjétbizonyítják, inkább szidd az elsajátítandó nyelvet, a szótárakat vagy ezt a könyvecskét, minttenmagadat.
    • - 75 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHányasra állunk a nyelvekbıl?A diáknak nincs problémája: a bizonyítvány vagy leckekönyv egyértelmő feleletet ad arra akérdésre, hogy tudása hányasra értékeltetett. Legfeljebb morogni lehet az osztályzat ellen.Az ÁNy-nak azonban, aki a tanulásnál elsısorban önmagára támaszkodik, az osztályozást isegyedül kell elvégeznie. Minthogy pedig önmagunkkal szemben köztudottan elfogultak vagyunk,a továbbiakban megkíséreltem ezt az önkiértékelést néhány általános követelmény felállításávaltárgyilagosabbá tenni.E próbálkozásnál megint csak az a felnıtt lebegett szemein elıtt, aki kiegyensúlyozott, átfogótudásra, nem pedig egy-egy speciális készség egyoldalú elsajátítására törekszik. Célja tehát nemaz, hogy a szakmájába vágó közleményeket megértse, sem az, hogy a pulóver árát lealkudni tudja.Azt kell tehát megállapítani, hogy kollégánk, aki ebbıl a szempontból is ÁNy, hogyan tudvakmilyen nyelvet. Kövessük az iskolákban szokásos osztályozást egyestıl ötösig és lássuk aszinteket.Az egyeseket és ötösöket a legkönnyebb osztogatni. Azt hiszem, az iskolában is itt a legtisztábba helyzet. Egyest érdemel – minden vita nélkül – az, aki semmit sem tud. Viszont ötös jár annakaz – óh, mily kis számú – tanulónak, akinek szókincse az idegen nyelven (természetesen azintelligenciájának megfelelı szinten) anyanyelvő szókincsével azonos; akinél a beszéd a kiejtés,az írás a szóhasználat és mondatfőzés vonatkozásában csak annyira tér el az adott idegen nyelvszabályaitól, amennyire azt az egyéni beszédmód változatai megengedik.Négyest adjunk magunknak az idegen nyelvbıl, ha úgy olvassuk szépirodalmát, hogy az olvasottszöveget árnyalataiban is az író szándéka szerint tudjuk felfogni; ha az olvasott szöveg szavainaklegfeljebb 20%-ában szorulunk szótárra; ha szóban úgy tudunk – az ismeretkörünkön belül esıtémákban – rögtönözni, hogy azt partnerünk „egyszeri hallásra” (tehát visszakérdezés nélkül)megértse, még akkor is, ha a mondatok szerkesztésén vagy kiejtésen megérzik a „kinnszülöttség”;ha a rádióban hallott szöveg nemmegértését a légköri zavarokra lehet fogni; ha írásban,fogalmazásban vagy fordításnál olyan szöveget tudunk produkálni, amelyet a lektor gyorsan éskönnyen tud „nyomdakészre” javítani.Hármast érdemel nyelvtudásból az, aki az átlagos tempójú és nehézségő, hallott szövegeknek alényegét megérti, de részleteit nem; akivel megismételtetik a kérdést, ha utcán vagy üzletbenfelvilágosítást kér; akinek fejben elıre meg kell szerkesztenie mondanivalóit, hogy a szavakatvagy a nem biztosan „ülı” nyelvtani szerkezeteket elıbb megpengesse a képzeletbeli hangvillán;akinél az egyszerőbb „publicisztikai” szöveg megértése is szótározást kíván, akinekfogalmazásait vagy fordításait a lektor csak úgy tudja javítani, hogy közben az eredeti szövegalapján ellenırzi: mit is akart mondani.És végül kettesre állunk egy idegen nyelvbıl, ha a fülünkkel felfogott szöveget többszöröselismétlés után is csak hézagosán értjük meg; ha az írott szöveggel akkor is nehezen birkózunk
    • - 76 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseimeg, ha szavait szótárban elızıleg kikerestük és ha legegyszerőbb mondanivalónkat is csakmimika, gesztikulálás és a partner jóindulata segítségével tudjuk megértetni.A nyelvtudási normák felállítására vonatkozó e kísérletben igyekeztem az összes „pilléreket” – anyelvtan szabályainak ismeretét, alkalmazásának képességét a hallott és írott szövegmegértésének, saját és mások gondolatainak tolmácsolási készségét – belevonni. Ezek az elemekösszefüggenek. Tégla is kell, malter is kell a falhúzáshoz.Kifestetlen lakásba még csak bele lehet költözni, de olyanba, amelynek tetejét az ács el nemkészítette, ajtóit az asztalos le nem szállította, ablakait az üveges be nem üvegezte, nem lehet. Ésha már egyszer a ház-nyelv analógiánál tartunk, hadd pirítsak rá türelmetlenkedı ÁNy társaimra ahasonlat folytatásával. Házépítésnél mindenki természetesnek tartja, hogy a munka alapozássalkezdıdik, és nem csodálkozik, hogy sok-sok munkaóra után a felszínen még semmi sem látható.Alápincézés nélkül is lehet építeni, de csak kártyavárakat. Mikor vesszük végre tudomásul, hogya nyelvtanulásban is az alapozás veszi el a befektetett energia egy részét?Minden elsajátított egység – szó vagy nyelvtani fonna – egyszersmind szög is, amire továbbiakatlehet akasztani. A bevezetı részben említett Péterke csak kiálló szegeket akart. De a nála 30-35évvel idısebbek se értik meg mindig, hogy minden megszerzett ismeret: cövek. A fogassalkapcsolatban is természetesnek találjuk, hogy elıször a láthatatlan „tiplit” kellett beverni a falba,azután a szöget, és csak azután dobhatjuk rá – mindezek teherbírása erejéig – a kalapokat éskabátokat. Nem lenne érdemes e magától értetıdı tényrıl beszélni, ha nem találkoznánk annyitürelmetlenséggel szakmánkban, a nyelvtanulásban is. Egy féléven át kínait tanítottam a JózsefAttila Szabadegyetemen. Az egyik tanítványom csakhamar elmaradt, „lemorzsolódott”. Miért? –kérdeztem, amikor egyszer összetalálkoztunk. „Mert már egy hónapja jártam az órákra – felelte –és még nem tudtam kínaiul.”A normákra visszatérve, ebbıl a jól megalapozandó, sok részletbıl összeszerkesztendıépületbıl hadd ragadjak mégis egy elemet ki: megint a legmegfoghatóbbat és legkonkrétabbat – aszókincset. Kis kitérésül és szórakozásul vaktában összeírtam néhány szót. Tessék melléjük írni(a szóban forgó nyelven) a megfelelı kifejezést és meghatározni, hogy a nyelvnek ebbıl azaspektusából a felsorolás utáni pontozás alapján hányast érdemelnek.I. II.hold csapásvásárolni élvezniingyen hirtelenülszéles hálás
    • - 77 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiIII. IV.szalma sárgarézelısegíteni böngésznimereven csökönyösenlényeges lelkesedıAz elsı – függıleges – oszlop minden szaváért 1-1, a másodikért 2-2, a harmadikért 3-3, anegyedikért 4-4 pont jár. Összesen 40 pont. Aki csak tíz pontot tudott szerezni, az kettest, akihúszat – hármast, aki harmincat – négyest, aki negyvenet – ötöst adhat magának szóismeretbıl.Megjegyzés: Szótárhasználat diszkvalifikálást von maga után.A megszerzett szókincs, sajnos, nem olyan, mint a csinos porcelánfigura, amelyet, ha egyszerbirtokunkba vettünk, életünk végéig vitrinbe zárva ırizhetünk. Vakmennyien tapasztaltuk márbiztosan: milyen rozsdásan csikordulnak agyunk kerekei, ha egy ideig nem foglalkoztunk egyidegen nyelvvel. Valamikor négyest adtunk magunknak belıle és most, amikor elıvesszük ésleporolni akarjuk, kiderül, hogy kettesre is alig állunk belıle.Az a tény, hogy a nem használt tudás elkopik, olyan közhely, amelynek nincs helye ekönyvecskében. Mégis szentelünk neki néhány sort, mert nem ilyen egyszerően áll a dolog.Elıször is azért nem, mert egy bizonyos „ülepedés”éppúgy nem árt a nyelvtudásnak, mint abornak. Híres karmesterektıl hallottam, hogy miután tövirıl hegyire, ízrıl ízre szedvebegyakoroltak egy mővet, félretették, és hangversenyük elıtt 1-2 hétig hozzá se nyúltak.Megfigyelték, hogy ez használ a teljesítményüknek. A külföldön töltött idı eredménye sem az ott-tartózkodás közben mutatkozik meg például a nyelvtanulásban, hanem érdekes módon jóval ahazaérkezés után.Másodszor is azért, mert a nyelvbe nemcsak „bele lehet jönni”, hanem bele is lehet fáradni. Azúgynevezett kísérıtolmácsokat (de külföldi vendéget fogadó barátaimat is) nemegyszer hallottampanaszkodni errıl. A megérkezés idején folyékonyan ment a beszélgetés – mondták – de az itt-tartózkodás idején ez a folyékonyság inkább csökkent, mint növekedett, és mire elérkezett abúcsúzás pillanata, már csak egy „Szerencsés utat!” elrebegésére tellett belıle.E furcsa jelenségnek nemcsak az az oka, hogy a (hagyományos magyar vendégszeretet miattmindig túlméretezett) program agyonfárasztja az agyat, hanem az a tény is. hogy a vendég elıszörmegerılteti magát. Lassan, világosan, egyszerően igyekszik beszélni. Késıbb azután úgyelkényelmesedik az örömtıl, hogy ıt milyen jól értik Magyarországon, hogy visszazökken az
    • - 78 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiotthon megszokott természetes stílusába. Ez a természetes stílus – a „beszélt beszéd” – pedig,mint már láttuk, sokkal lazább szerkezető, pongyolább felépítéső és gyorsabb ritmusú. Annak, akinem a helyszínen sajátította el a nyelvet, nem könnyő megbirkóznia vele.Harmadszor azért nem állíthatjuk fel az egyszerő tételt, hogy „ahogy halad az idı, úgy felejtjük anem használt nyelvet”, mert hosszú távon a nyelvtudásnak (akárcsak az emberi szervezetfejlıdésének) útját ábrázoló vonal parabola alakú. Ez a geometriai kép úgy értendı, hogy ahogyhaladunk az öregedés felé, úgy kerülnek elıtérbe a régi emlékek és a gyermekkorban elsajátítottkészségek a késıbb tanultak rovására. Közismert jelenség, hogy a nagypapa az ötven évvelezelıtt lejátszódott doberdói csata minden apró részletére emlékszik – csak éppen azt felejtette el,hogy egy félórával ezelıtt már végigmesélte az egészet.Nyelvi vonatkozásban érdekes, szívfájdító bizonyítékát hallottam ennek a tételnekképzımővészetünk doyenjétıl, az egyik kiváló szobrászmővésztıl.László Fülöp festımővész fiatal korában Angliába került és ott élt élete végéig. Elıkelı angolladyt vett feleségül. Nem nagyon kereste honfitársai társaságát – talán azért, mert az elsıvilágháború után kisodródott magyarok nagyon is megtalálták és halálra pumpolták. Tény az,hogy sem felesége, sem három fia sohasem tanult meg magyarul. Ha a Londonba kerültmővészkollégák közül valakit meghívásával tisztelt meg, rögtön mentegetızött: angolul fogbeszélni, teljesen elfelejtette az anyanyelvét.Egy éjjel azonban – mesélte szobrászmővészünk – elıkelı inas zörgette fel álmából. Jöjjönazonnal: asszonya, Mrs. László kéreti, férje hirtelen rosszul lett és folyton valami ismeretlennyelven beszél; hiába szólnak hozzá angolul, nem válaszol. A mester odasietett, de sajnos, késınérkezett. Idıs barátja már nem tudott beszélni, még anyanyelvén sem, amelyhez annyi évtizedután, halála órájában visszatalált.
    • - 79 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA nyelvtehetségrılMindaddig, amíg egy új Könyves Kálmán tekintélyének egész súlyával ki nem jelenti, hogynyelvtehetségek pedig nincsenek, fogunk ilyen megjegyzéseket hallani:„Könnyő neki, rá csak úgy ragadnak a nyelvek!”Senkire se ragad „úgy” semmi, legfeljebb a bojtorján, ha túl közel megyünk hozzá azárokparton. A nyelvtanulás várható sikerét egyszerő egyenlet fejezi ki:Ráfordított idı + érdeklıdés = eredmény.Csak játszunk a szóval, amikor a fenti egyenletben nyelvtehetség helyett érdeklıdést írtunk?Véleményem szerint nem. Ha tehetség kérdése lenne a tanulásban elért siker, akkor egyformaeredményességgel (vagy eredménytelenséggel) birkózna a különbözı nyelvekkel ugyanaz atanuló. Márpedig ki nem hallott (vagy tett) már ilyen kijelentéseket: „Amilyen, könnyen ment azangol, úgy kínlódom most a franciával”… „Semmi érzékem a szláv nyelvekhez” stb.Hogyan egyeztethetı ez össze a nyelvtehetség univerzalitásával?Még sohasem hallottam olyan (egyébként szellemileg ép) emberrıl, aki egy nyelvet – azanyanyelvét – ne tudta volna a mőveltségének megfelelı színvonalon megtanulni. Olyant azonbanmár hallottam, hogy egy nagymama, akinek nemcsak a nyelvekhez, de még a tanuláshoz sem voltsemmi köze az utolsó negyven évben, bámulatos gyorsasággal tanult meg spanyolul, mert Dél-Amerikában született kisunokája meglátogatására készült. Abba tehát még bele tudnék menni,hogy a fenti egyenletben az „érdeklıdést” motivációval helyettesítsük.A „nyelvtehetség” szóval márcsak azért sem rokonszenvezem, mert e kifejezés kalapjával alegkülönbözıbb fogalmakat szokták leborítani. A „nincs semmi érzékem a nyelvekhez” panaszrendszerint azt jelenti, hogy az illetı csak nehezen, többszöri nekifutásra tudja megjegyezni az újszavakat. „Tehetséges a nyelvekben” elismerés jár ki azoknak, akik papagájszerő készséggelutánozzák az idegen nyelv hangjait. Zseniként tisztelik a tanfolyamokon a hallgatót, akihibátlanul oldja meg az írásbeli feladatokat, mert gyorsan sikerült tájékozódnia a nyelv alaktani ésmondattani szövevényeiben. „Nyelvésznek is nagy” – dicsérjük egy-egy írónkat, ha stílusamerészen magyar és újítóan modern. De nyelvész az is, aki beszélni ugyan egyetlen idegennyelven sem tud, viszont évekig tartó és a helyszínen folytatott kutatásai eredményeképpenmegállapította, hogy Észak-Kalcedónia különbözı nyelvjárásaiból teljesen hiányoztak az óasszírjövevényszavak.„Lingvistának” – úgy, ahogy azt a bevezetı részben meghatároztuk – csak az elsı háromkészségre van szüksége: jó szómemóriára, hangelemzı és hangutánzó képességre és logikusagyra, amely utat talál a nyelv szabályainak világában. De a gazdag szókincsben, jó kiejtésben és
    • - 80 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseinyelvtani „rálátás”-ban is nagyobb szerepet játszik a megközelítés módja, mint a megfoghatatlanés meghatározhatatlan „nyelvtehetség”.Tagadhatatlan tény, hogy alföldi származású honfitársaink nehezebben tanulnak nyelveket, minta dunántúliak vagy felvidékiek. Ennek magyarázata persze nem abban rejlik, hogy a délibábosrónán egytıl egyig nyelvtehetség nélküli gyermekek jönnek a világra! Inkább abban, hogy aTiszahát vagy a Hajdúság színmagyar vidékén késıbb hallanak idegen szót, mint a német ajkúaklakta Tolnában–Baranyában vagy a Csehszlovákiával, Jugoszláviával, Romániával szomszédoshatárszéleken.Érdekes szabály, hogy e készség kialakulásához nincs is okvetlenül szükség az aktív beszédre.Már az anyanyelvünkben nem létezı hangok gyerekkori puszta hallása is elegendı ahhoz, hogy afül megszokja, a száj késıbb reprodukálni tudja a tılünk idegen hangokat. Tudományosan ezt úgyszoktuk mondani, hogy „az idegennyelvő környezet önmagában meg tudja akadályozni azartikulációs bázis elmeszesedését”.Tolmácsbrigádunknak vannak tagjai, akik magyar szülık gyermekeként külföldön születtek ésnevelkedtek. 1945 után, már viszonylag felnıtt fejjel kerültek Magyarországra és bár addigsohasem beszélték – csak szüleiktıl hallották – a magyar nyelvet, most tökéletesen bilingvisek,ugyancsak a bevezetı részben meghatározott értelemben.A start, a „megközelítés” (az angol approachnak, az orosz „подход”-nak nevezi), tehát igennagy szerepet játszik; lényegesen nagyobbat, mint a nyelvtehetség vagy annak hiánya. A zsidóságmindig híres volt poliglottságáról. Nos, a Kiskunságon vagy a Nyírségben felnıtt nemzedék máréppoly színtiszta magyar tájszólással beszéli az idegen nyelveket, mint a debreceni cívisgyerek.Izrael kibucokban felnıtt ifjúsága csak ivritül tud.Senki sem tagadhatja azt a tényt, hogy ha A és B egyszerre kezd el tanulni, akkor A esetleg feleidı alatt ér el a tudásnak ugyanarra a szintjére, mint tanulótársa. Nézzünk utána a háttérnek:biztosan rá fogunk jönni, hogyA-nak több ideje van a nyelvvel foglalkozni, mint B-nek,A-t közvetlenebb cél serkenti a szorgalomra, mint B-t,A okosabb módszerekkel tanul, mint B, és/vagyA egyszerően eszesebb B-nél és ugyanez a tempókülönbség a biológia, geológia vagy bármelymás tudományágban is megmutatkozott volna.Mégis az az érzésem, hogy a fejezet elején idézett primitív egyenlet baloldalának nevezıjébe iskívánkozik valami: egy negatív tényezı. Talán egyszerően gátlásnak nevezhetném:
    • - 81 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiRáfordított idı + motiváció–––––––––––––––––––––– = eredménygátlásEz a gátlás mutatkozik meg akkor, amikor a hibáktól való félelem tart vissza bennünket amegszólalástól és akkor is, amikor nem merünk elszakadni az anyanyelv fix pontjaitól, hanemannak sajátságait szorongva átvisszük az új nyelvre is (arról már volt szó, hogy ilyen görcsösensokszor a tudatunkba régebben belesajtolódott idegen nyelv formáiba kapaszkodunk; ez a jobbanismert idegen nyelv tehát ilyenkor az anyanyelv szerepét játssza).Megint szegény hímnemő ÁNy társaimra jár rá a rúd, akikrıl köztudomású, hogy több gátlássalküzdenek a megszólalásban. Tálasi Istvánné („Az idegen nyelvek tanítása”, Köznevelés XI. évf. 6.szám) találóan írja az idegen nyelven beszélı mővelt emberrıl, hogy „kínosan érzi azt afeszültséget, ami szellemi fejlettsége és az idegen nyelvi kifejezési lehetıségek korlátolt voltaközött fennáll”. Nos, a férfi ezt a feszültséget általában kínosabban érzi.Az idegen nyelvben való megszólalásban tapasztalt „fáziseltolódást” férfi és nı között, többekközött azzal is lehet magyarázni (és ezzel remélem, ki is engesztelem férfi tanulótársaimat), hogya nyelv mindig felületi, formai valami, amibe a lényeg öltözködik. A férfinak a lényeget firtatótudásszomja pedig éppoly közismert, mint hölgyeink érdeklıdése a ruha iránt. Azt mindenesetretényként szögezhetjük le, hogy a pedagógusi után a tolmácsság a legelnıiesedettebb pálya azegész világon. Egy brightoni konferencián szemem láttára vonult be a hét nıbıl és egy szálférfibıl álló tolmácsgárda: még a fegyelmezett angolok se állták meg nevetés nélkül.A közvéleményt két okból szokta foglalkoztatni a nyelvtehetség kérdése. Egyrészt azért, mert azidegen idiómák ismerete a mindennapi élet követelményei közé tartozik, másrészt, mert egybizonyos szinten túli nyelvtudás már olyan különleges világba vezet, amelybe tiszteletteljeskíváncsisággal szoktak bepillantgatni a kapun kívül maradtak. A különlegesen poliglottak(soknyelvőek) mindig is izgatták a kortársak és utódok fantáziáját. Nemzedékrıl nemzedékreszálltak a legendák, amelyek sajnos csak kevéssé tárgyilagos képet nyújtanak hajdan voltlingvistáink képességeinek határairól.A hagyomány Buddhának például 150 nyelv ismeretét tulajdonítja, míg Mohamedrıl egyszerőenazt jegyzi fel, hogy „minden nyelven tudott”. Aulus Gellius helyszíni közvetítése szerintMithridatész 25 nyelven beszélt, Kleopátráról viszont Plutarkhosz közli, hogy a kopton, etiópiain,héberen, arabon, szíriain és médeain kívül perzsául is tudott. A királynı poliglottságátnem nehézmegmagyarázni a fejezet elején idézett matematikai képlet segítségével. Ideje bıven akadt, hiszena háztartás gondját rabszolgái levették válláról, motivációul féktelen politikai ambíciói szolgáltak,gátlástalanságát pedig ékesszólóan bizonyítja gáláns kalandja Marcus Antoniusszal.De hogy a hölgyeknél maradjunk: büszkén említhetjük: Erzsébet királynı és Daskova hercegnınevét. Elıbbi kortársai véleménye szerint az egyetlen volt, aki Descartes filozófiáját megértette és
    • - 82 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseifordítani tudta. Az utóbbit az Orosz Tudományos Akadémia választotta elnökévé egy olyankorban, amikor a nık még nemigen látszottak ki a fızıkanál árnyékából.A nem nyelvészek is jól ismerik Pico della Mirandola nevét. A „csodálnivaló” Picóról már hiteltérdemlıen jegyezték fel, hogy 18 éves korában 22 nyelven beszélt. Karrierje – mint annyi máscsodagyermeké – rövid volt. Mindössze 31 évet élt.A csehek büszkesége, Johann Amos Comenius, nemcsak a modern nyelvoktatás alapjait vetettemeg, hanem 12 európai nyelven kívül arabul, törökül és perzsául is ismertette módszerét. Mimagyarok, Kırösi Csorna Sándorral dicsekedhetünk: 18 nyelven beszélt és a tibeti nyelv elsıszótárát alkotta meg. Az orosz Lomonoszov személyében a költı, természettudós és filológusritkán együttjáró képességei egyesültek.Régvolt korok lingvistái között nekem Tom Coryat, minden hippik ıse a kedvencem. Ez azaranyos csirkefogó a XVI. század végén élt és sohasem dolgozott. Hivatalos mestersége acsavargás volt: 16 éves korában kelt útra, kétezer mérföldet járt be gyalog és közben 14 nyelvetsajátított el. Fogadalma szerint sohasem ült szekérre és egyszer sem cserélt cipıt útközben.Megszívlelendı példa elkényelmesedett ifjúságunk, de cipıgyártó iparunk számára is! A sokvihart megért lábbelit egyébként az angliai Odcombe község templomának kapujára akasztottafel, amikor megtért a kalandozásokból; romjai állítólag még most is láthatók.A pálmát azonban kétségtelenül az olasz Mezzofanti bíboros viszi el. Nemcsak rendkívülimódszere és felülmúlhatatlan eredményei miatt érdemli meg, hogy kicsit hosszabbanfoglalkozzunk vele, hanem azért is, mert nyelvünknek nagy barátja volt.Ha Mezzofanti neve felmerül, rendszerint azt szokták vitatni, hogy tulajdonképpen hány nyelvenbeszélt. Egyes kommentátorok százat emlegetnek; ı maga 1839-ben úgy vallott, hogy „ötvennyelven tudok és bolognaiul”. 1846-ban „hetven-nyolcvanat és néhány dialektust” ismert be. Ésmindezt úgy tanulta meg, hogy sohasem hagyta el Olaszország határait, sıt szülıvárosától,Bolognától sem került 40 kilométernél nagyobb távolságra!Szegény munkáscsalád sokadik gyermekeként született. Amikor még iskoláskora elıtt kiderült,hogy hibátlanul jegyezte meg és tudta reprodukálni az utcán ellesett latin szavakat, a szegényekelıtt akkoriban egyedül nyitva álló szellemi pályára – a teológiára – adták.A különféle háborúskodások bı alkalmat nyújtottak arra, hogy a bolognai kórházba kerültsebesültek gyóntatójaként a legkülönbözıbb nyelvekkel ismerkedjék meg. Módszere körülbelülKossuthéval volt azonos, csak nála nem Shakespeare-dráma szolgált kiinduló pontul, hanem aHiszekegy, az Üdvözlégy és a Miatyánk. Ezeket mondatta végig a világ minden tájáról odakerülthaldokló bakákkal. Az elrecitált szövegbıl „kihallotta” az adott nyelv szóalkotási, mondatfőzésiés kiejtési szabályait.A fiatal pap csakhamar világhírre tett szert, és a Bolognán átutazó egyházi és világi elıkelıségeknem mulasztották el felkeresni. İ, gyermeki szerénységgel, minden eredményét kéttulajdonságának – energiájának és kitartásának – tulajdonította. A látogatások rendszerint úgyzajlottak le, hogy a „Polyglot Academia della Propaganda” termében összegyőltek a csodálatáraérkezett idegenek, ı pedig csoportról csoportra járva válaszolt – mindig a megszólaló nyelvén – a
    • - 83 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseifeltett kérdésekre. Szemtanúk jegyzik fel, hogy minden zökkenı és „átállás” nélkül siklott egyiknyelvrıl a másikra és írt be a látogatók kérésére epigrammákat, „exhortációkat” az e célra hozottkönyvecskékbe.Magyarból a feljegyzések szerint négy tájszólást is megtanult a messzire vetıdött szegénybakáktól. Hogy valóban létezett-e „Pesth”-i dialektus és hogy az „Eperjes”-i nem inkább aszlováknak volt-e valamelyik változata, azt száz év távlatából nehéz lenne már eldönteni. Desokkal érdekesebb is ennél, hogy hogyan vélekedett Mezzofanti bíboros a magyar nyelvrıl.Honleányi büszkeségem nem engedi meg, hogy ne idézzem szóról szóra nyilatkozatát:„Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt azösszes többi elé, a göröggel és latinnal egy sorba helyezek? A magyar. Az új magyar költıknekszámos versét ismerem, amelyeknek dallamossága teljesen magával ragadott. Kísérjefigyelemmel a jövı történetét és a költıi géniusz olyan hirtelen fellendülésének lesz tanúja, amelyteljesen igazolja jóslatomat. Úgy látszik, a magyarok maguk sem tudják, hogy nyelvük milyenkincset rejt magában.” (Idézi: Watts, Transactions of the Phyl. Society, 1855.)Hát lehet-e nem szeretni ezt a kedves tudóst, aki ezt írta egyik csodálója füzetébe:„Mindenki utolérheti teljesítményemet, aki a nyelvek lényegét felfogni, elemezni, megítélni ésemlékezetébe vésni tudja.”
    • - 84 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései„Nyelvi pályák”Boldogtalanság ellen a pszichológusok valamilyen hobby sürgıs beszerzését javasolják. Elfogultvagyok; az az érzésem, hogy aki a nyelveket választotta rögeszméjének, az sohasem érezhetimagát igazán szerencsétlennek. Ha pedig sikerül elérnie, hogy ne csak mániájának, hanemmániájából is élhessen, akkor lelki egyensúlya egyenesen garantálva van. Ugyanezt mondjaegyébként G. B. Shaw is a Pygmalionban: „Happy is the man who is living by his hobby” –Boldog az az ember, aki a vesszıparipájából él.Hogy élhet meg szenvedélyébıl a nyelvek iránt lelkesedı ember? Három foglalkozást – akülkereskedelmit, vendéglátóiparit és idegenforgalmit – szoktunk nyelvigényesnek, hármat – anyelvtanárit, a fordítóit és a tolmácsit – nyelvi pályának nevezni. Könyvünk keretei közé azutóbbi háromnak problémái kívánkoznak.Közoktatásunkat ezen a téren súlyos mulasztás terheli. Magyarországon rendszeres képzés csaka tanári pályán folyik; képesítést csak ebbıl lehet nyerni. E hiányra már számtalanszor felhívtukaz illetékesek figyelmét értekezleteken és szakközleményekben, statisztikai kimutatásokban és anapisajtó hasábjain. Számunkra, a szakma képviselıi számára, teljesen világos, hogy a rendszeresfordító- és tolmácsképzést nemcsak a pályaválasztás elıtt álló fiatalok, hanem hivatásunk érdekeiis megkövetelik.A kérdés megoldásának pénzügyi, adminisztratív és pedagógiai vonatkozásai nem illenek e kiskönyv keretei közé. Minthogy témánk a nyelvtudás, itt és most csak arra szeretnék rámutatni,hogyafı követelmény – a magasszintő nyelvismeret – azonossága ellenére milyen különbözıigényeket támaszt és milyen ellentétes adottságokat követel e három foglalkozás.Ma már tudjuk – mert megtanultuk –, hogy a kitőnı nyelvismeretekkel, nagy gyakorlattalrendelkezı fordító is megbukhat, ha nyelvoktatásba vágja a fejszéjét. Évtizedek óta él a hit, hogynyelvtanításra alkalmas mindenki, aki idegen nyelveket ismer. (Itt az ideje, hogy megértsük:semmit sem ér a nyelvtudás, ha nem párosul pedagógiai, pszichológiai ismeretekkel és ıszintehivatásérzettel.) De fordítva is áll a szabály: sok sikeres pedagógus mondott már csıdöt atolmácsfülkében. Sıt példákat idézhetnék annak igazolására, hogy kitőnı tolmács gyatra írásbelifordítást produkált vagy hogy óriási rutinnal rendelkezı fordítónk még az elsı mondat alanyáhozkeresgélte az állítmányt, amikor a szónok már rég meghajolt és visszaült a helyére.Könnyő lenne azzal érvelni, hogy a gyakorlat hiánya miatt nem váltak be a próbálkozók. Atapasztalat azonban mást mutat: nem rutin, hanem egyéniség kérdése, hogy a három „nyelvipálya” közül ki melyiken tudja sikerrel felhasználni képességeit.A legfontosabb tényezı, amely e három „szolgáltatást” megkülönbözteti egymástól, és amelyhezvaló viszonyunk eldönti a munka sikerét vagy kudarcát, az Idıfaktor. Aszerint, hogy kollégáinkhogyan tudnak megbirkózni ezzel a zsarnokkal, beszélünk fordítói, tanári, illetılegtolmácsegyéniségrıl.
    • - 85 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMégpedig érdekes módon a fenti sorrendben.Tanárnak és tolmácsnak csak az menjen, aki nem „befeléfordult” (introvertált), és nem riadvissza a rivaldafénytıl. A színész után ennek a két szakmának képviselıi állnak legtöbbetszínpadon. A különbség csak abban áll, hogy a színész elıre alaposan kidolgozhatjaszereplésének minden részletét és azután hetekig, hónapokig, szerencsés esetben évekig, sıtévtizedekig játssza a szerepet, viszont a tanár és tolmács mindig új és új szituációk közé kerülvemozog a „színpadon’’. A tanár mindenkor környezetére reagálva ugyan, de saját maga általirányíthatóan, míg a tolmács élete maga az elıreláthatatlanság.Ebbıl következik, hogy a Kosztolányi által hirdetett tétel („idegen nyelven beszélni mindigmegalkuvást jelent”) a tanárnál kevésbé érvényesül. A pedagógussal szemben jogosabbantámaszthatják a tévedhetetlenség követelményét.Az oroszoktatás megindulásakor elıfordult ugyan, hogy a tanár tanítványaival együtt törte fejét anehezebb mondatok jelentésén. Ez a partizánidıszak azonban már a múlté. A tanár – ismétlem,elıre körvonalazható – munkájában bizonytalanságnak helye nincs.Erısen önkritikára hajlamos, befeléfordult, tépelıdı egyéniség a három nyelvi pálya között csakaz írásbeli fordítóéra alkalmas. Munkájuk sokkal változatosabb keretek közül folyik, mint atanároké: legrangosabb képviselıik – a mőfordítók – sem engedhetik meg maguknak azt afényőzést, hogy egyetlen stílusra vagy egyetlen íróegyéniségre specializálják magukat. Aszakfordítók népes csoportjában sem akadnak olyanok, akik meg tudnak maradni a – mondjuk –csak gépészeti vagy csak mővészettörténeti témák keretén belül. A technika egyre fokozódóspecializálódása mellett a „mőszaki fordító” meghatározás is értelmetlen, túlhaladt fogalom.Kedves személyes – igaz, hogy nem fordítói, hanem tolmács élményem –, hogy egy nemzetközikongresszuson az egyik amerikai vendég vette magának a fáradságot és hátrajött a fülkémhez:figyelmeztetett, hogy az egyik fogalom visszaadására rossz szót választottam. Így és így kellettvolna mondanom. Megköszöntem a segítséget és megkértem: árulja el egy másik kifejezésnekfordítását is, amelyben bizonytalan voltam. – Ja, azt nem tudom – felelte erre –, én csak a szilárdtestek polimerizációjában vagyok otthon, a folyékony fázisban lejátszódóhoz már semmit semértek!Hogyan tudja a mőfordító és szakfordító mégis megoldani sokrétő feladatait? Talánuniverzálzseni az egyik? Polihisztor a másik? Nem, csak kegyesen bánik velük szakmánkzsarnoka: az idı. Tetszésük és lelkiismeretük szerint kutathatnak jobb és még jobb megoldásokután, konzultálhatnak szótárakkal és szakemberekkel.A tolmács azonban eleve eljegyezte magát a megalkuvással. Erre a pályára csak az menjen, akinem szenved „perfekcionizmusban”. Munkája örök kompromisszum a „tökéletesen szeretném”ideálja és az „ennyire tellett az idımbıl” realitása között. Aki nem képes elfogadni a jót a jobbhelyett, az nem sok babért fog aratni a nyelvi szakmák e legmodernebbjén és legérdekesebbjén.Engedjék meg, hogy külön fejezetet szenteljünk neki.
    • - 86 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA tolmácspályaMert lın Bábel és nyelvi zőrzavar. És biztosan tudom, hogy órákon belül akadtak egyesek, akik atöbbinél jobban megértették: mit üvölt a baloldalon ágáló szomszédjuk a jobboldalon toporzékolófelé. Készséggel siettek segítségükre, hogy egymásnak eshessenek. Megszületett atolmácsmesterség.Szakmánk e legelsı képviselıirıl hivatalos adatok nem állnak rendelkezésünkre. Azirodalomban tudtommal Plinius említi ıket elıször: leírja, hogy a Dioscuriasban már 130 tolmácsmőködött állandó jelleggel.A római birodalom bukása, úgy látszik, a szakmát is romjai alá temette. A korai középkor sokzsinatáról tudjuk ugyanis, hogy az egyházatyák közül ki görögül, ki latinul, ki héberül érvelt: nemértették, következésképpen nem is gyızték meg egymást.A Kelet–Nyugat közötti kereskedelmi kapcsolatok megindulásakor kezdtek újra szerephez jutnitolmácselıdeink. A szultánok udvarában sorra megjelentek a nyugati nyelveket ismerıkülkereskedelmi „bonyolítók”: a dragománok.A szó eredetére nézve eddig két magyarázatot találtam. Az egyik szerint az óarab tarzsumánból(közvetítı), a másik szerint az angolszász druggermanból (robotos, kuli) származik. Egésznaposszimultán tolmácsolás után mindig az utóbbi feltevés felé hajlok.A. Naima az Annals of Turkish Empire címő mővében egyetlen dragománt említ meg külön.Tizennégy nyelven beszélt. Büszkék lehetünk ra: magyar volt.Ma már furcsa hallani” hogy a reneszánszban azért lendült fel a tolmácsszakma, mert a velenceiés génuai fejedelmek nem értették egymás nyelvét és csak tolmácsok révén tudtak érintkezni.Akárcsak a festık és szobrászok, mesterségünk e régvolt képviselıi is egy-egy mecénás kegyétélvezték és udvartartásának fényét emelték.A mővész körülbelül a múlt század elején szabadult fel a fıúri pártfogók alól; a tolmács egyévszázaddal késıbb. Megszületett a tolmácsság mint önálló foglalkozási ág, a „septem artesliberales”, a hét szabad mővészet nyolcadik testvéreként.Nagy égzengés kellett ahhoz, hogy ez bekövetkezhessek. Hivatásunk akkor nyert jelentıséget,amikor a második világháború borzalmaitól még félig vak emberiség az együttélés ösvényei felékezdett tapogatózni.Döntı fordulatot elsısorban mennyiségi téren hozott e változás. Addig ugyanis a rendszeresnemzetközi érintkezést a diplomaták bonyolították le, akiknek megvolt a maguk közös nyelve: afraneia. Elgondolkoztató tény, hogy a Napóleon bukása után, 1815-ben összeülı bécsi
    • - 87 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseikongresszuson a francia nyelv és kultúra háttérbe szorításának módozatairól francia nyelventárgyaltak a Szent Szövetség képviselıi.130 évvel késıbb, 1945-ben viszont annyi politikai, kereskedelmi, gazdasági, kulturális éstudományos kérdésben kezdte keresni az együttmőködést az emberiség, hogy a helyzet döntıenmegváltozott. A tárgyaló feleknél a szakismeret mellett a nyelvismeret már nem volt mindigmegkövetelhetı; a tolmácsszükségletet már nem elégítették ki azok a nık és férfiak, akik aszármazás vagy születés véletlenje folytán nevelıdtek két- vagy háromnyelvővé. Megkezdıdött atolmácsok tervszerő képzése a különbözı iskolákban, amelyeknek száma ma már 30-40 körülmozog.Pontos adatot azért nehéz idézni, mert nincs olyan nagy vagy középvárosa Nyugatnak, amelyneknyelviskolája ne büszkélkedne „tolmácsképzı” tanszékkel. A tolmácsság ugyanis külföldön (dehazánkban is) a jól fizetett mesterségek közé tartozik.A közvélemény nem ismeri a szakmán belüli erıs tagozódottságot. Mint ahogy sokan egészen afelszabadulásig egységes osztálynak hitték a parasztságot és csak 1945 után tudták meg, hogy vanzsellér, középparaszt, kulák stb., úgy veszik általában közös kalap alá a kísérı, tárgyalási éskonferenciatolmácsokat. Pedig mások a velük szemben támasztott követelmények; mások afeladataik és a díjazásuk is.A kísérı tolmácsokat „státuszban” idegenforgalmi, alkalomról alkalomra pedig társadalmiszervek foglalkoztatják, amelyeknek profiljában külföldiek vendégül látása is beletartozik.Idegenvezetıi tevékenységet csak az fejthet ki, akit erre külön igazolvány jogosít fel. Az engedélymegszerzése vizsgához, a vizsga tanfolyam elvégzéséhez van kötve. Nyelvtudáson és politikaitájékozottságon kívül történelmi, irodalmi, mővészettörténeti ismeretekrıl kell bizonyságottenniök. Az a mondás, hogy minden külföldivel érintkezı ember egyszersmind hazájánaknagykövete is, fokozottan áll a tolmácsoknak erre a kategóriájára, amelynek szemén át látja,szavam át ismeri meg országunkat a vendég. Emberi tulajdonság, hogy egész népeket, sıt egészkontinenseket azon a – sokszor csak néhány – emberen keresztül ítélünk meg, akikkel személyeskapcsolatunk volt. Nem csoda, hogy a kísérı tolmácsokkal szemben személyi, szakmai, politikai,morális téren egyaránt magas követelményeket támasztunk. Díjazásuk, sajnos, fájdalmasanelmarad e követelmények mögött.Az úgynevezett tárgyalási tolmácsok egy-egy cég, intézet, vállalat keretében mőködnek. Az ımunkájuknál ugyanis a jó nyelvismereten kívül a szakma részletes és elmélyült ismerete a fontos.A fordítást általában „konszekutíven” végzik, vagyis a mondanivalók kisebb-nagyobb részeinekelhangzása után. Ez a jó nyelvismereten kívül egy speciális követelményt támaszt velük szemben:a jó – úgynevezett „retentív”, halmozni tudó – emlékezıtehetséget. A tolmácsiskolák tantervébennagy szerepet játszik olyan feljegyzési rendszer kialakítása (a gyorsírás érdekes módon teljesenalkalmatlan e célra),amely a memória bizonyos fokú tehermentesítését teszi lehetıvé.Nemzetközi találkozókon egyre jobban kiszorítja ezt a színvonalas, de idırabló módszert azúgynevezett szinkron vagy szimultán tolmácsolás. Lényege, hogy a tolmács általában a tárgyalófelektıl helyileg is távol, akusztikailag elszigetelt fülkékben, fejhallgatón keresztül hallgatja a
    • - 88 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseivitát vagy elıadást és a szónokkal egyidejőleg fordítja az elhangzottakat a „célnyelvre” amikrofonba.A szimultán tolmácsolás a legmodernebb szakmák és a legérdekesebb szellemi tevékenységekegyike. Elıbbit mindenki elismeri, utóbbit sokan vitatják. Kijelentik, hogy a tolmácsolás nemszellemi funkció, hanem annak éppen ellenkezıje.Tagadhatatlan, hogy a közvetített tényeknek nem kell mindig behatolniuk a tolmács tudatába.Igazán rutinírozott kollégáink tudatosan is ki tudják agyukat kapcsolni a munkából. Így sekevésbé fárasztó azonban a munka: 15-20 perc után már pihenést kíván a meghajszolt agy. Ezértdolgozik egy-egy fülkében mindig „váltópár”.Mi teszi olyan nehézzé ezt a munkát és mi a magyarázata annak, hogy hazánkban 50-60 igazánjó tárgyalási tolmács akad, viszont az „egyidejő” áttételre körülbelül csak egyharmadukvállalkozik?Három okra hivatkozva kérek engedélyt, hogy kedvenc vesszıparipámról, a szimultántolmácsolásról ne kelljen még egy kicsit leszállnom.Egyrészt azért, mert a tolmács sem csinál lényegében mást, mint bárki, aki idegen nyelvre nyitjaszáját: fordít, forrásnyelvrıl célnyelvre; csak éppen készen kapott mondanivalókat és nem a sajátgondolatait. (Ezért is szokták mondani, hogy nem igazi szellemi funkció.) Az összes szakmai„trükkök” tehát, amelyekrıl a késıbbiekben szó lesz, csak a könyvem eddigi lapjainelmondottakat helyezik élesebb megvilágításba.Másrészt azért, mert a nyelvtudás felhasználásának ez a formája annyira új, hogy lingvisztikáiszempontból még senki sem próbálta elemezni, és a kérdésnek sem belföldön, sem külföldönnincs számottevı irodalma.Harmadszor azért, mert e könyvecske témája a nyelvtudás. Annak legigényesebb mércéje – aszimultán tolmácsolás – megérdemel tehát egy-két oldalnyi elmefuttatást.Az ilyen jellegő gondolatközvetítésnek ugyanis „beépített” nehézségei vannak, amelyeket csaknyelvi vagy csak szakmai tudással nem is lehet leküzdeni. Mindkettınél fontosabb az a készség,amely révén a szellem a forrásnyelv szférájából kitörve egy új nyelv pályáin kezd keringeni;amelynek segítségével eléggé el tud távolodni a kiindulási nyelv formáitól.Miért nehezebb ez a feladat a szimultán tolmácsolás, mint a mindennapi beszélgetésekfolyamatában? Mert az egyszerő társalgásokban (vagy különösen írásbeli fordításkor) van némiidınk mondanivalónkat átgondolni és az új forma helyességét (a már annyiszor emlegetetthangvilla megpengetésével) ellenırizni. Még a konszekutív tolmácsolásnál is ráérünkmegszerkeszteni mondanivalónkat, hiszen az, akit fordítunk, nekünk is megszerkesztett egységet– készterméket – szállít.Sokszor, sajnos, csak félkészterméket. „Ha halála után felboncolják – mondta valamelyiktiszteletlen tolmácskollégánk egy külföldi politikai nagyságról – millió állítmányt fognak találni ahasában: azokat, amelyeket az elmúlt évtizedek alatt lenyelt és nem mondott ki.” Annak
    • - 89 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseireményében, hogy e kis könyv olvasói között mai és leendı szónokok (elıadók, felszólalók,korreferensek, jelentéstevık) is akadnak, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy két kérésünkettovábbítsam hozzájuk. Az egyik az, hogy ha rögtönöznek, ne próbálkozzanak az írott stílusnálunk meglehetısen elterjedt dagályosságával! Belegabalyodnak, nem tudnak kilábolni amegkezdett mondatból, sohasem jutnak az állítmányig, pedig a tolmácsnak még a szónokéletében, nem pedig a halála után van rá szüksége! A másik kérésünk: ha mondanivalójukatotthon elıre és gondosan kicirkalmazták. adjanak nekünk is a kezünkbe egy másolatot! Amikor aszónok komplikáltra csiszolt, hosszú mondatokat hadar le a zsebébıl elıhúzott papírlapokról,nekünk pedig rögtönöznünk kell, akkor kettınk között egy elıre látható kimenetelő birkózásindul meg. A tolmács római stílusban kénytelen küzdeni, a szónok pedig „ott fogja, ahol éri”.Ebben a küzdelemben biztos, hogy mi maradunk alul.E kis kitérı után hadd mondjam el még egyszer, hogy a szimultán tolmácsolás azért nehezebb aspontán beszélgetésnél, mert a gondolkodásra csak a másodperc tört részei állnak rendelkezésére.Sokszor pedig egyenesen „mínuszban van” a tolmács: elıre kell kitalálnia, hogyan hangzik majd1–2 másodperc múlva az, amit neki most kell fordítania.Hadd igazoljam ezt az állításomat egy konkrét példán. Tegyük fel, hogy a lefordítandó mondatmagyarul így fog hangzani:„Vízben oldható sók nem alkalmasak ennek a gyógyszernek elıállítására, amelyet fıleg azállatorvosi gyakorlatban használnak.”Mint minden közlésben, ebben a mondatban is van egy kulcsszó, ami a mondanivaló lényegét –a benne levı új elemet – fejezi ki. Valami, amit nemcsak a tolmács, de még a jelenlévıszakemberek sem tudnak. Valami, amit – némi optimizmussal szólva – még az egyetemen is csakezután fognak tanítani. Ebben a mondatban ez az elıre nem látható lényeg, az új elem a nem szó.A magyar fordításban a negyedik helyre kell kerülnie.Mi történik azonban, ha – például – németbıl fordítjuk ezt a mondatot, mégpedig a szónokkalegyidejőleg, szimultán? A német szöveg valahogy így fog hangzani:„Wasserlösliche Salze eignen sich zur Herstellung dieses, hauptsächlich in der Vcterinärmedizinverwendeten Medikaments nicht.”A közlés lényege, amelynek kedvéért az elıadó beszél és a hallgatók (remélhetıleg) figyelnek –vagyis a „nicht” szócska – a lefordítandó mondatban a tizennegyedik helyre kerül!A legkönnyebb megoldás persze az lenne, ha megvárnánk, amíg a szónok elrebegi a boldogító„nem” szócskát és csak akkor nyilatkoznánk. A gyakorlatban azonban ez azért nem – nem mindig– valósítható meg, mert a kulcsszót megelızı részek számoktól, technikai szakkifejezésektılhemzseghetnek, amelyeket jobb nem emlékezetünkre bízni, hanem minél elıbb kimondani.Megállni, elnémulni különben is csak a szónoknak szabad („Mélyen szántó agy, keresi agondolatait legjobban kifejezı formát!”). Ha a tolmács némul el, akkor a beállt csendre még afejhallgató árnyékában békésen szendergı delegátusok is felriadnak egy pillanatra. („Pancserekülnek ott fenn a fülkékben; nem ismerik a kifejezéseket.”)
    • - 90 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHa tehát várat magára a kulcsszó, ne árulkodjon néma csend vagy a csendnél is kínosabbnyöszörgés a tolmács nehézségérıl! Ilyenkor jutnak szerephez azok a „töltıformák”, amelyekrıl aszókincsfejezetben már szó esett. Azt a felsorolást erre a célra kötetnyivel lehetne kiegészíteni: azelıadások, szónoklatok hivatalos nyelve sokkal többet bír el a „kenıanyagokból”, mint ahétköznapi beszélgetés.A különbözı nyelvek szórendje nem azonos. Németbıl azért nehéz fordítani, mert ez az idiómaszereti a minél hosszabb „képzıdményeket”. Az angolok „box in box in a box”-nak, a németekmaguk „Schachtelsatz”-oknak, skatulyamondatoknak nevezik e végeérhetetlenül egymásba főzöttmellékmondatokat. Csakhogy míg a németben az egymásba tolt részmondatoknak ez a stílusainkább divat kérdése, addig a japánban például nyelvtanilag az egyetlen lehetıség! Ez a nyelvugyanis egyáltalában nem ismeri a mellékmondatok rendszerét. Bizony, megizzad a szegénytolmács, amikor egy így hangzó mondatban kell rendet teremtenie: „Barátom tegnap az anyjátólkönyvvásárlás céljából kapott tiszteletreméltó pénzt elvesztvén a könyv megvásárlásának nemtudása miatt keservesen síró kislánnyal találkozott dolgot mesélte.”(A „tiszteletreméltó” szócska japánban nem ilyen hosszú, de annál elengedhetetlenebb. Sohasemszabad – fıleg nıknek – kihagyni a pénzzel, névjeggyel, üzenettel és még sok száz más dologgalkapcsolatban. Ne csodálkozzunk rajta: ebben az udvarias országban még a játékbabát is „ningjó-szannak”, „emberformájú uraságnak” hívják!)A tolmácsolás brigádmunka. Fülkebeli partnerünktıl nemcsak azt várjuk el, hogy felváltsonbennünket, amikor kifáradtunk, hanem azt is, hogy kisegítsen egy-egy szóval, ha éppen nem juteszünkbe. Ha nincs jelen, vagy ha ı sem tudja, akkor a tolmácsra is áll (csak fokozottabbmértékben) mindaz, amit a szavak felidézésével, a körülírással stb. kapcsolatban elıbb márelmondottunk.Munkánk szépségeinek és nehézségeinek ecsetelésénél hadd térjek ki még egy tényezıre. Anemzetközi találkozók ma már mindennapos formái a mőszaki, gazdasági, tudományosegyüttmőködésnek. Számtalan nemzetközi szerv – például a KGST vagy az Európai GazdaságiKözösség, az ISO (Nemzetközi Szabvány szervezet) vagy a GATT (Nemzetközi Vámunió) –évrıl évre konferenciákon alakítja ki egységes elveit. Az ilyen értekezletek résztvevıi nemcsakegymás személyét ismerik évek óta, hanem egymás véleményét is. Tudják például, hogy míg Mr.Craig a fıtthúsnak foszfatáze-aktivitás meghatározása céljából történı homogenizálásánálragaszkodik az Ultra-Turrax készülékhez, addig Herr Schulze kizárólag a Nelco-készülékethajlandó evégbıl elfogadni. A baj csak az, hogy a legutolsó konferencia esetleg Barcelonában, azezt megelızı pedig – mondjuk – Leningrádban zajlott le. így szegény magyar tolmács, míg a vitamondatai villámgyorsan repkednek a feje körül, még mindig azon töpreng, hogy mi a csuda islehet az a foszfatáze-aktivitás.E sok nehézség leküzdésére a szakmánk iránti szeretet lelkesít bennünket. Egyetlen kérésünkvan csak azokhoz, akiket annyi igyekezettel szolgálunk: ık se tekintsenek „szükséges rossz”-nakbennünket.Ma már nem a kiváltságos osztályoknak a diplomácia nyelvét gyermekkoruk óta ismerıképviselıi találkoznak a nemzetközi fórumokon, hanem a tudományos, a mozgalmi, a mőszaki
    • - 91 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiélet szakemberei! A velük szemben támasztott követelmények számosak és sokrétőek: átfogószaktudás és ösztönös emberismeret, elvi szilárdság és diplomatikus tapintat. Nem lehet mindigdöntı szempont, hogy még a nyelveket is ismerjék a rögtönzött viták megkívánta magasszínvonalon. Ha ezt a terhet mi, tolmácsok, levesszük a vállukról, akkor a törve beszéléstekintélyromboló kényszerőségétıl mentjük meg ıket. „Inkább perfektül hallgatok, mint hibásanbeszélek” – mondta egyszer egy okos miniszterünk.
    • - 92 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiEmlékeimbıl: a Ráktérítıtıl az északi sarkkörigTanulságos és felemelı, szívderítı és elgondolkoztató élményekben gazdag a tolmács élete. Talánegyetlen szín hiányzik csak az érzelmek palettájáról: fárasztónak már találtam a mesterségemet,unalmasnak még soha.Sokat gondolok mostanában egy Jókai-novellára. Gyermekkoromban olvastam; az újválogatásokban nem akadtam nyomára. Hıse egy fiatal orosz lány, akinek – néhányfogolytársával együtt – sikerül kimenekülnie a cári ólombányák rabságából. A kis csapat étlen-szomjan kóborol Szibéria úttalan útjain és már-már reményvesztetten könyörög segítségért akülönbözı istenekhez, amikor a vadon mélyén elhagyatott sírra bukkannak. A lányka térdre vetimagát elıtte és felkiált: „O dan olik pükatidel volapüken!” (Fejbıl idézem, talán hibásan. Kérem,hogy aki jobban tud volapükül, lektorálja.) A többiek is letérdelnek: azt hiszik, hogy társuk új,könyörületesebb istent fedezett fel. Pedig a lányka csak volapük tanárjának ad hálát, akimegtanította erre az idiómára: a sírfelirat pontosan leírja volapükül a tajgából kivezetı utat. A kistársaság megmenekül.Gondolatban én is számtalanszor rebegtem hálát ahhoz a láthatatlan kézhez, amely utamat anyelvtudás széles, derős országútjára terelte. Ha az örömteli órákról nem is beszélek, amelyeketmaga a barangolás jelentett, mennyi csodálatos élményt köszönhetek annak, hogy a nagyvilágkapuit megnyitotta elıttem! Így jutottam el Európa gyakorlatilag minden, Ázsia legtöbb ésAfrikának számos országába. 1969 májusában nem jártam messze a Ráktérítı tájékától,augusztusában az északi sarkkört léptem át a finn Rovaniemiben.Ha megérem a kort, amelyben a nyelvész is bilabiálisan ejti a gutturális hangokat – népiesebbenszólva, a hamut is mamunak mondja –, ezeknek az emlékeknek fényénél fogom majd melengetniszívemet. Hadd nyújtsak át belılük egy csokorra valót e fejezetben.Három találkozásra szoktam gondolni, ha élményeim felıl faggatnak. Idıbeli sorrendbenszámolok be róluk.1959-ben magyar küldöttséggel jártunk Hanoiban. A program egyik pontja volt: találkozás PhamVan Donggal, Észak-Vietnam miniszterelnökével. A fogadásra 10 percet irányoztak elı:gondoltam, a szokott „protokolláltalánosságok” fognak elhangzani. Nem így történt. A minisztersorban és név szerint felszólította a küldöttség tagjait: mondják el, mit láttak említésre méltónakvagy éppen javításra szorulónak Vietnamban. Egy órára nyúlt a találkozás; ı csak figyelt éskérdezett, mégis az volt a benyomásom, hogy ez a hatvan perc történelmi lecke volt –mindannyiunknak.A másik találkozáson nem a jelenrıl volt szó, hanem a múltról, mégpedig az emberiség ködbeveszı, legrégibb múltjáról, az élet megjelenésérıl a földön. E kérdés két elismert szakértıje aszovjet Oparin és az angol Bernal professzor. A két tudós Magyarországon találkozott egymással;engem ért a szerencse, hogy kettıjük között tolmácsolhattam. Nemcsak szédületes ismereteiket
    • - 93 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseicsodáltam, hanem humorérzéküket is. Az egyik kérdésben Bernal sehogyse tudta elfogadnipartnere érvelését. „Akkor maradjunk inkább abban, hogy a világot Isten teremtette!” – kiáltottfel. „Vagy hogy nincs is élet a földön” – vágott vissza Oparin professzor.A búcsúzásnál megkérdeztem, hogy kérhetnék-e én is valamit. – Hogyne, csak bátran! –biztattak. Bernal professzorhoz fordultam, akirıl tudtam, hogy a fordítógépeknek is nagyszakértıje és megkértem: ne siessen nagyon ezeknek a készülékeknek tökéletesítésével, mertakkor mi, tolmácsok kenyér nélkül maradunk. Nevetve vigasztalt meg, hogy a gépi fordítás mégsokáig nem helyettesítheti az embereket és ennek bizonyítására a következı történetet mesélte el:Egy angol mondatot fordítottak le gépi úton oroszra: „Out of sight, out of mind.” A mondatolyasfélét jelent, mint a német „Aus dem Augen, aus dem Sinn”, vagyis: amit a szem nem lát, aztaz ész is elfelejti. Csakhogy a gép – gépies, ezért a mondat elsı részét „szemen kívül”-nek,második részét „észen kívül”-nek fordította. Ami viszont kívül esik a szemen, az nem látható ésaki nincs eszénél, az esztelen. Így történt, hogy amikor (a fordítás helyességének ellenırzésére) azorosz mondatot „visszatáplálták” a gépbe és visszafordították angolra, az jött ki, hogy „Invisibleidiot” – láthatatlan hülye.A harmadik találkozás egészen a közelmúltban történt és nem a jelen vagy múlt, hanem a jövıkérdéseit feszegette. Barnard professzor, a szívátültetés úttörıje beszélt, szónoki hévvel ésmeggyızı optimizmussal a szervek transzplantációjának biztató távlatairól. Hadd jegyezzek felerrıl a vendégrıl is egy kedves emberi vonást. Csak két napig tartózkodott Budapesten, de jómagyar szokás szerint vagy öt napra való beszámolót, találkozást, interjút és nyilatkozatotigyekeztünk „kitermelni” belıle.Az egyik elıadásra öt perccel a kitőzött idıpont elıtt érkezett és vagy 20 orvos kolléga, rádiós,újságíró és fényképész várakozott rá az elıcsarnokban. Kissé ijedten pillantott körül – azutánészrevett egy idısebb hölgyet, aki csendesen sírdogálí az egyik sarokban. „Mi baja van aladynek?” – kérdezte. Kiderült, hogy az asszony súlyos szívmőtétre hozta fel 12 éves fiátBudapestre és látni akarta a nagy specialistát. Vele töltötte Barnard professzor a rendelkezésreálló szabad perceket: magyarázott neki, vigasztalgatta.Az újságírók rohamát egyébként jól állta a vendég, csak akkor jött zavarba, ha írásos üdvözletetkértek tıle „Jaj, hogy is írják („how do you spell”) azt, hogy „Hungarian” – kérdeztekétségbeesetten. „Hiányoztam az iskolából, amikor a helyesírást tanították” – mentegetızött.Sokan kérdezhetnénk, hogy miért nem zsúfoltabb a tolmácspálya, ha egyszer ennyi érdekesélményt kínál. A magyarázat, azt hiszem, egyszerő: a „követel” oldalon is igen sok mindenszerepel, elsısorban villámgyors gondolattársítási képesség, azután rendíthetetlen nyugalom, jóidegrendszer és mindenekelıtt sohasem szőnı készség a tanulásra. A tolmács évente 30-40alkalommal „vizsgázik” – nemzetközi zsőri elıtt – olyan egymástól távol esı tantárgyakból, mintaz agydaganatok diagnosztikája és a matematikai modellek alkalmazása a mezıgazdaságitervezésben, hıre lágyuló anyagok mechanikai sajátságai vagy az aleatorikus zene távlatifejlıdése.A tolmácsfülkében gyakran derül ki, hogy a feladatok nagyobbak, mint ahogy az emberelképzeli. Hadd mondjak el ezzel kapcsolatban is egy személyes élményt.
    • - 94 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiKezdı tolmács koromban, meglehetısen fogvacogva vonultam be a francia fülkébe és nagyonjólesett, hogy egy magabiztos, határozott fellépéső úr is mellém telepedett. A rendezık küldték –mondotta –, hogy kisegítsen, ha elakadok és kijavítson, ha hibát csinálok. Mindjárt meg is kezdteáldásos mőködését. Alig rebegtem el az elsı mondatot: „Nous saluons les délégués venus de tousles coins du monde” (üdvözöljük a világ minden sarkából érkezett küldötteket), amikor befogta amikrofont és figyelmeztetett: „Elvtársnı, ezt nem lehet mondani. A föld gömbölyő, a világnaknincsenek sarkai.”Még két-három ilyen „javítás” után felajánlottam, hogy cseréljünk helyet: vegye át ı a fordítást,hiszen nyilván sokkal tökéletesebb nálam. „Nagyon helyes – bólintott –, csak lemegyek arendezıséghez és bejelentem a változást.” Elment – és azóta sem jött vissza, pedig 10-15 év iselmúlt már közben.A bevezetı, üdvözlı szavak egyébként meglehetısen sablonosak szoktak lenni és kellemesbemelegítést jelentenek az igazi feladatokhoz. Legkínosabb élményem mégis éppen hozzájukfőzıdik, Stockholmban jártunk egy nemzetközi konferencián – rám az orosz kabin jutott. Azértekezletet az elnök nyitotta meg és elıször a svéd királynak a konferencián megjelent öccsétüdvözölte. A többi kabinban már régen elhangzott a „Your Royal Highness”… „KöniglicheHoheit”… „Votre Altesse Royale”… amikor én még mindig némán gyötrıdtem a kérdésen, hogyvajon hogy mondják a „Királyi Fenség”-et – oroszul.Néha a téma, néha a szónok okoz kínos perceket a tolmácsolásban Elıbbire példa egyikornitológusunk esete Németországban. Szakmai elıadás tartására hívták meg és tolmácsul egykint tanuló magyar diákot adtak mellé. Felvillant az elsı vetített kép, elhangzottak az elsı szavak:„Ez a kettıs tollsorú, felmereszthetı és hátrakonyítható bóbitájú, üldögélı lábú búbos- vagybüdösbanka.” A magyarázatot néma csend követte, majd hosszú, kínos percek után megszólalt atomiács: „Vogel!” (madár).A másik história, sajnos, velem történt meg. Életemben elıször próbálkoztam japánra valótolmácsolással: a ferihegyi repülıtéren fogadtunk egy delegációt. A magyar vendéglátókatközszeretetben álló, de szóvirágos stílusáról ismert, idıs politikusunk vezette. Abban az idıbentudásomból még nemigen tellett többre, mint hogy „japán jó, magyar jó, éljen!”, de a mondat,amellyel karrieremnek el kellett volna indulnia, így hangzott: „A konkolyhintık fekete seregehiába próbálja homályba borítani a japán és magyar nép közötti barátság felhıtlen égboltozatát.”Néha nem is a téma és nem is a szónok, hanem maga a nyelv okozza a tolmács szenvedéseit.Volt már szó a német nyelv egyik jellegzetességérıl, hogy az állítmányt lehetıleg a mondatvégére halasztja. A szakmai anekdotakincs Mark Twain nevéhez főzi az alábbi „storyt”: a nevesangol író Németországban járt látogatóban és egy történelmi drámát kívánt a színházbanmegtekinteni. Minthogy azonban nem tudott németül, tolmácsot ültetett maga mellé. Kigyulladt arivaldafény, fellebbent a függöny, megjelent a színen a fıszereplı és már hosszú percek ótahallatszott ékes dikciója, de a tolmács még egy szót sem szólt. „Miért nem fordít?” – lökteoldalba Mark Twain. „Pszt – suttogta kollégánk – az állítmány még csak most jön!”Egyik legjobb magyar tolmácsunkat is megszidták egyszer emiatt. A szónok, akit fordítaniakellett volna, belebonyolódott saját szóvirágaiba és szegény kartársunk hiába próbált
    • - 95 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseimegkapaszkodni valamilyen ige mentıövében. – Miért nem fordít? – kérdezték tıle is. – Váromaz állítmányt – felelte. – Maga ne az állítmányt fordítsa – förmedt rá a szónok –, maga aztfordítsa, amit én mondok!A most következı mősorszámot tizenkét éven aluli olvasóinknak nem ajánljuk.Telefonon hívtak fel néhány évvel ezelıtt az egyik Minisztériumból: rendkívül fontos japánvendég érkezett, menjek azonnal X szálló halijába és igyekezzem szórakoztatni, amíg aminisztériumi tisztviselık megérkeznek. Odasiettem. Sovány, fiatal, szerény emberke fogadott.Megkezdtem az elıírt szórakoztatást: megkérdeztem, hogy mi magyarországi látogatásának célja.Egy japán szóval felelt, amit nem ismertem; megkértem, hogy írja le a szó hieroglifjét; erre ı nemvállalkozott: túl bonyolult. Viszont eszébe jutott, hogy valahová felírták neki a szó angolfordítását. Ki is húzott a zsebébıl egy cédulát, amelyen egyetlen szó állt:SexingUtána pedig rögtön megkérdezte, hogy mennyinek felel meg forintban az a – rendkívül magas –dollárösszeg, amelyet ezért a ténykedésért a magyar állam naponta fizet neki.Zavarba jöttem. Elképzelhetı – gondoltam –, hogy az ilyenfajta idıtöltés lehetısége mindenférfi tudatában felmerül, amikor idegen tájakra evez. De ezt ilyen kertelés nélkül be is vallani ésméghozzá államunk ilyen nagyvonalú anyagi támogatását élvezni érte!Magyarázatot csak az odaérkezı minisztériumi tisztviselıktıl kaptam. Japán vendégünk azegynapos csirkék nem szerinti szétválasztásának volt szakembere. Feladata abban állt, hogy atovábbi tenyésztés szempontjából értéktelen kakasokat már a legelején elválassza a tyúkoktói ésezáltal tetemes hely- és takarmánymegtakarítást tegyen lehetıvé. Ehhez a – rossz magyar szóval„szexálásnak” nevezett mővelethez érdekes módon csak a japánok értenek az egész világon.A tolmácsolás közben elkövetett „bakikkal” – nyelvbotlásokkal – hosszú oldalakat lehetnemegtölteni. Csak egyet szeretnék idézni közülük. A filmkritikusok kongresszusán „fogamzás”helyett véletlenül „fogalmazást” mondott a tolmács. – Most már tudom, hogy miért olyan rosszaknéha a magyar filmszövegek – jegyezte meg kabintársa. – Fogalmazásgátló szert használnak aforgatókönyvírók.Mesterségemnek már azért is hálás vagyok, mert bővös szınyegként röpített át országhatárszabdalta kontinenseken. Útiélményeim nem tartoznak e kis könyv keretébe; különben iscsalódást okoznának, mert sohasem a nemzeti különbségeket kerestem és találtam meg a világkülönbözı pontjain, hanem mindig a közös vonásokat – az örök emberit. Ha úgy értenék aceruzaforgatáshoz, mint Vasvári Anna, az alábbi két „nıi dolgot” rajzolnám meg közülük.Látnivalónak talán a kínai múzeum „Pithecantrophus pekiniensis”-e volt a leglenyőgözıbb. Ez ahatalmas majom még tökéletesen állat, de ugyanakkor félig ember is. Úgy éreztem, hogy az egészemberiség görbe tükrét tárja elém valaki: napokig nem tudtam a hatása alól szabadulni.Kiállításilag is csodálatos a megoldás: facettás tükrök bélelik a tárlót úgy, hogy bárhol áll a nézı,egyszerre látja minden oldalról a majmot – meg saját magát is.
    • - 96 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiVelünk egyidejőleg egy csapat koreai iskoláslány járt a múzeumban. Nos, a sok kis tizenötévesegytıl egyig elıbb a copfjába kötött piros masnit igazította meg a tárló tükrében, csak azutánnézte – és tárgyalta meg csipegı madárhangján – az izgalmas látnivalót.A másik élményem színhelye a szibériai tajga volt. Egész napos kirándulásra indultunk a Bajkál-tóhoz. A táj bővöletébıl ismert, ominózus érzés riasztott fel: tenyérnyi darabon szaladt le a szema harisnyámon. Nem baj – vigasztalt meg a kísérınk – veszünk majd egy párat a legközelebbiboltban. Találtunk is egy üzletet egy cseppnyi kolhozfaluban. Alig két köbméternyi helyiségbenfüstölt halat és üregestéglát, vadászfelszerelést és függıágyat árult a könyvébe temetkezett kiselárusítólány. Akkor se nézett fel, amikor beléptem és egy pár harisnyát kértem, csak úgy, olvasásközben (jaj, de otthon éreztem magam) vetette oda, hogy „без щва нет”, vagyis hogy varrásnélküli harisnya nem kapható. Fejet hajtottam a tömegkommunikációs eszközök hatékonyágaelıtt: néhány hónappal ezelıtt indult el a hír a párizsi Rue de la Paix valamelyik boutique-jából ésíme, már az Angara-folyó partján lakó asszonytársak is tudják, hogy varrás nélküli harisnya adivat.
    • - 97 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMi lesz veled, nyelvecske?Megint a futurológia területére tévedtünk, megint visszapillantással kell kezdenünk.Az Ótestamentum szerint Bábel elıtt egy közös nyelven beszélt az egész emberiség. AzÚjtestamentum az idıszámításunk elıtti évszázadról szólva már több nyelvet említ, közöttükolyan szépen csengıket is, mint a pamfiliai, kappadóciai és likaontusi.A latin nyelvet a római impérium légiói lándzsáik hegyén vitték szét a meghódított területekre.A fennmaradt feliratok tanúsága szerint az írott, hivatalos nyelv azonos volt az egészbirodalomban. Még elképzelni is szédítı, hogy Lusitaniában, Mesopotámiában és Numidiábanugyanazokkal a szavakkal biztatták a sóadó befizetésére a lakosságot, mint Pannóniánakadómorálban talán már akkor sem élenjáró honpolgárait.A hadiszerencse megfordulása után ez a nemzetközi nyelv bomlott az ún. román nyelvekre:olaszra, spanyolra, portugálra, franciára, katalánra, provençalra, rétorománra és románra. Persze,elıször szóban alakultak ki a helyi nyelvjárások, hogy azután írott dokumentumokon keresztülönálló nyelvekké kristályosodjanak.Aki a nyelvek történetét írja, az mindig az emberiség krónikáját jegyzi fel. Az efféle könyvazonban csak olyan száraz képet nyújt a nyelvek életének és halálának izgalmas históriájáról,mint egy oceanográfiai tankönyv a tenger világáról.Az emberiség által most használt nyelvek árja elsüllyedt Atlantiszok és láthatatlanná váltkorallzátonyok felett hömpölyög. Egyetlen nyelv van a világon, amely 2300 évvel ezelıtt is ésnapjainkban is az általános kommunikáció célját szolgálja: a héber. Nem kis veszıdségbekerülhet nyelvészeinek a technika új vívmányaira a nyelv szabályainak megfelelı kifejezéseketmegtalálni.A nyelvtudósok szerint a történelemben a nyelvek elkülönülési és közeledési folyamataiszükségszerően váltakoznak. Én azt hiszem, hogy az utóbbi, az „integráció” folyamata ma márfeltartóztathatatlan. Magas hegy, gyorssodrású folyam valamikor alig elhárítható akadálytjelentett az érintkezésben: megtörténhetett, hogy két szomszédos törzs nyelve az érthetetlenségigmessze került egymástól. Ma azonban – bár a Concorde is csak három óra alatt tudja utasaitEurópából Amerikába szállítani – a hang már a másodperc tört része alatt felfogható az óceán kétpartja között. Ilyen körülmények között a nyelvi elszigeteltség – tiszta anakronizmus.A szükségleteknek megfelelıen beválhatik az én jóslatom: nemzeti nyelvén kívül angolul ésoroszul fog tudni unokáink nemzedéke.Az angol a technika több ágában már ma is a „tudomány eszperantójának” szerepét tölti be.Egyszerő alaktanával, rövid szavaival igen alkalmas arra, hogy a világ minden tájárólösszesereglett szakemberek megértessék rajta magukat. Azért néha eltöprengek azon: mit
    • - 98 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseigondolhat magában a született angol, amikor – mondjuk – norvég és jugoszláv kollégája az ıszámára alig, egymás számára viszont igen jól érthetı angolsággal vitatkozik egy-egytudományos tételen. „Melyik a legelterjedtebb nyelv a világon?” – kérdezik sokszor tılem. „Atört angolság” – szoktam felelni.Az oroszt utolérhetetlen gazdagsága, örök élető klasszikus és rendkívül bı mai mőszakiirodalma teszi világnyelvvé. Békés úton sohasem hódított még ekkora teret egyetlen világnyelvsem. Ma már Skandinávia és Svájc, Amerika és Ausztrália minden egyetemén mőködik orosztanszék. Angol ember sohasem tanult meg németül vagy franciául, most tízezrével tanulnakoroszul. Londoni fizikus ismerısöm meg akarta vásárolni az Angliában kiadott, oroszról angolrafordított szakkönyveket: olyan csillagászati összegbe kerültek volna, hogy sürgısen beiratkozottaz ottani „TIT’’ valamelyik orosz tanfolyamára. Kiszámította, hogy így sokkal olcsóbban ússzameg a dolgot.A nyelvek közeledése nem jelentené a nemzeti nyelvek elsorvadását. Annyi irodalmi éstörténelmi emlék, a múlt annyi öröme és bánata főzıdik hozzájuk, hogy mindannyiunknakkötelessége ırködni jelenük és jövıjük felett.A nyelv a nemzet életének realitása. 1945 végén a háborút vesztett japánok egymáson túltévegyakoroltak önkritikát. Egy japán publicista – a japán nyelv idıszerőtlenségére hivatkozva – azzala gondolattal állt elı, hogy az egészet el kellene vetni és valamelyik európai nyelvvel – például afranciával – felcserélni. Elborzadtam. Az volt az érzésem, hogy százmillió ember készül a„tiszteletre méltó halálra”, a harakirire.A hazaszeretetnek nem az internacionalizmus az ellentéte, hanem a sovinizmus. Saját nyelvéhezis közelebb érzi magát az, aki más nyelveket ismer. Goethe mondja a Maximen und Reflexionencímő mővében: „Wer fremde Sprachen nicht kennt, weiss nichts von seiner eigenen.” (Aki nemismer idegen nyelveket, nem tud semmit a magáéról.) Tizenhat nyelv tükrében én is úgy vagyok amagyarral, mint Mikes Kelemen írta a magyar széppróza azóta is alig felülmúlt remekében: „Márannyira megszerettem Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont.”A nyelvek „integrációjának” harcosai – nem egyszer Don Quijotéi – voltak a világnyelvekszerkesztıi. Sokan hallottak már a volapükrıl, amelynek szerzıje, Johann Martin Schleyer szerintegy nemzetközi idiómából hiányoznia kell két, sok nép számára kiejthetetlen nyelvi jelenségnek:az „r” hangnak és a zárt (vagyis mássalhangzóval végzıdı) szótagnak. (A kínai számára valóbanáthághatatlan akadályt jelent mind a kettı. A pekingi rádióban – no persze tíz évvel ezelıtt –félórán át rajongott egy Moszkvában járt turista a „Kulinumulinu” szépségeiért. Már éppenbosszankodtam, hogy elmulasztottam egy ilyen idegenforgalmi látványosság megtekintését,amikor rájöttem, hogy a Kremlrıl van szó.) Egyébként a volapük szó maga is a „world speak” –fordítása, ilyen mindenki számára kiejthetı formára.Századunk elsı évtizedeiben már olyan nagy bıség mutatkozott világnyelvekben, hogyPárizsban nemzetközi zsőrit hívtak össze a legmegfelelıbb kiválasztására. A zsőri tagjai – köztükhazánk képviselıje is – Zammenhof, a lengyel orvos által szerkesztett eszperantót találták alegjobbnak, ha nem is tökéletesnek. Ma is ez a legelterjedtebb világnyelv; népszerőbb, mint a
    • - 99 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseifenti zsőri tanácsára belıle kialakított „ido” vagy a nyugati lapokban öles hirdetésekkel propagált„interlingua”.Ami szerény személyemet illeti, érzelmileg én is szívesen vállalnám az emberiség reményénekzöld csillagával szimbolizált eszperantót. Mint morfológus azonban nehezen tudnékmegbarátkozni a szokatlan nyelvtani formákkal (például az „a”-ra végzıdı jelzıvel az „o” végőfınevek elıtt). Mint tolmács pedig csak arra az álláspontra helyezkedhetem, mint az egyszeriorvos, akitıl megkérdezték: mit szólna, ha feltalálnák a „panaceát” – a minden betegségetgyógyító csodaszert. „Boldog lennék – felelte –, mert mindenki élni akar. De nem bánnám, hacsak halálom után kerülne forgalomba, mert nekem is élnem kell.”Persze naivitás lenne azt hinni, hogy a közös nyelv elfogadásával megszőnnének a népek közöttiszellemi, kedélybeli különbségek is. A zárkózott angol és a kitárulkozó amerikai gyakorlatilagugyanazt a nyelvet beszéli. Igaz, hogy nem minden olasz forróvérő, nem minden német„akkurátus”, de azért létezik egy bizonyos „nemzeti jelleg”, amelynek kialakításában földrajzi,történelmi, éghajlati viszonyok játszottak szerepet és amelynek a nyelv is vetülete, kifejezıje. Alatin népek szavaikban is „szuperlatívuszokra” (felsıfokokra), az angolszászok „understatement”-ekre (mérséklésre) hajlamosak. Ha záróra közeledtén megkérdezzük: maradhatunk-e még egykicsit a könytárban és erre egy szelíd „I am afraid not” a felelet, akkor az csak szó szerintifordításban jelent „attól félek, hogy nem”-et; a gyakorlatban a leghatározottabb elutasítássalegyenlı.A mi nyelvünk is ismer ilyen „understatement”-eket. „Kérnék egy kiló kenyeret” – mondjuk aboltban. A japán népnél a határozottság nem jellem, hanem modor – pontosabban rossz modor –kérdése. Még a napi programra vonatkozó elhatározásunkat is csak így illik közölni: „Ma Kiotóbaszeretnék menni azt gondolnám.”Udvariasság szülte az angolban a magyarok számára olyan nehezen megtanulható „shall–will”,„should–would” segédige párt is. Jómodorában ugyanis az angol azt tartja, hogy önmagunkról –tehát egyes és többes szám elsı személyében – nem mondhatjuk, hogy „akarunk” (will) csak azt,hogy kötelesek vagyunk (shall). Viszont másokról nem állíthatjuk, hogy kötelesek, legfeljebb azt,hogy akarnak. Így született meg e tarka ragozás. „Ha már a should–would agyamat kimarta…” –írta Amerikába szakadt költı-hazánkfia (Zilahy Lajos).Mindaddig, amíg az emberiség megérik egy vagy két nemzetközi nyelv elfogadására, ránk,nyelvtanulókra vár a nyelvek partjai közötti híd építésének felemelı feladata. Kis könyvemmegírásánál nem is vezetett más igyekezet, mint megmutatni, hogy a hídépítésnek nem kellokvetlenül terhes téglahordásból állnia: jelentheti az emberi szellem büszke örökségének, atudásvágynak, örömteli kielégítését is.
    • - 100 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiUtószóAzoknak, akiknek kedvük volt velem barangolni a nyelvek birodalmában, nem tudom szebbszavakkal megköszönni türelmét, mint amelyeket Cicero mondott a „De Archia poetá”-ban:„Haec studia adulescentiam alunt, senectutem oblectant, secundas res ornant, adversis refugiumac solacium praebent, delectant domi, non impediunt foris, pernoctant nobiscum, peregrinantur,rusticantur.”„…ezek a tanulmányok az ifjúságot táplálják, az öregséget gyönyörködtetik, a szerencséskörülményeket még szebbé teszik, a balsorsban menedéket és vigasztalást nyújtanak,gyönyörködtetnek otthon, nem akadályoznak a fórumon, velünk töltik az éjszakát, velünkvándorolnak, és velünk vonulnak el falura.” (Trencsényi Waldapfel Imre fordítása.)
    • - 101 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiKiadja a Gondolat, a TIT KiadójaFelelıs kiadó a Gondolat Kiadó igazgatójaFelelıs szerkesztı: Vészits FerencnéMőszaki vezetı: Kálmán EmilMőszaki szerkesztı: Deák GyulánéA borító és kötésterv Nagy Béla munkájaMegjelent 14 000 példányban,9,8 (A/5) ív terjedelembenEz a könyv az MSZ 5601-59 és 5602-55 szabványok szerint készült70.4601.66-12-1 Alföldi Nyomda, Debrecen
    • - 102 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseidigitalizált változat - új külsıvel, régi tartalommal