Lomb kato-igy-tanulok-nyelveket

4,460
-1

Published on

Published in: Education
0 Comments
2 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

No Downloads
Views
Total Views
4,460
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
111
Comments
0
Likes
2
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Lomb kato-igy-tanulok-nyelveket

  1. 1. - 1 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiLomb KatóÍGY TANULOK NYELVEKETEgy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiGondolat • Budapest 1970digitalizált változat - új külsıvel, régi tartalommal
  2. 2. - 2 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiLektorálta: Babos Ernı, Fodor IstvánLetölthetı: www.angolnyelvtanitas.hu/download.phpTartalomElıszó 3Mi a nyelv? 9Milyen nyelvet tanuljunk? 13Hogyan tanuljunk nyelveket? 14Kinek szól – kinek nem szól ez a könyv 16Olvassunk! 27Miért olvassunk? – Mit olvassunk 29Hogyan olvassunk? 35Olvasás és kiejtés 37Milyen nyelveket tanulnak az emberek? 41Szókincs és kontextus 49Hogyan tanuljunk szavakat? 52Mankó vagy segédeszköz? (A szótárakról) 58A tankönyvekrıl 60Hogyan beszélünk idegen nyelveket? 61Hogyan beszéljünk idegen nyelveket? 65Hogyan tanulok nyelveket? 68Hányasra állunk a nyelvekbıl? 75A nyelvtehetségrıl 79„Nyelvi pályák” 84A tolmácspálya 86Emlékeimbıl: a Ráktérítıtıl az északi sarkkörig 92Mi lesz veled, nyelvecske? 97Utószó 100
  3. 3. - 3 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiElıszóKörülbelül négyéves-forma lehettem, amikor azzal a kijelentéssel leptem meg környezetemet,hogy tudok németül.– Hogyhogy?– Hát úgy, hogy ha a lámpa az Lampe és a láda az Lade, akkor a szoba csak Sobbe és a kályhacsak Kaiche lehet.Ha jó szüleim ismerhették volna a nyelvpedagógia mai szakkifejezéseit, azt mondták volna,hogy „ez a szegény gyerek a negatív transzfer jelenségének esett áldozatul”. (Így nevezzük azt ahibasorozatot, amelyet más nyelvvel való téves általánosítások alapján követünk el.) Így csakmegrökönyödtek, elszomorodtak és egyszer és mindenkorra leírtak azok sorából, akik valaha ismeg tudnak valamilyen idegen nyelvet tanulni.Az élet eleinte ıket látszott igazolni. A polgári iskola németóráin alaposan elmaradtam Fräuleinnevelte vagy német származású osztálytársnıim mögött. Még évekkel késıbb, a gimnáziumelvégzése után is nyelvantitalentumnak tartottak és tartottam magam: természettudományi szakrakértem felvételemet az egyetemen.Pedig idıközben már bekerültem az idegen nyelvek bővkörébe. Én magam még nem tanultamlatinul, de idısebb nıvérem könyveit lapozgatva egy oldalnyi latin közmondásra bukkantam.Elragadtatva betőztem ki a sok szépen csengı mondatot és hozzávetıleges magyar megfelelıjét:„Juventus – ventus”… (Fiatalság – bolondság)… „Per angusta ad augusta”… (Minden kezdetnehéz). Hát lehetséges, hogy a szavak ne csak az értelemhez szóljanak, hanem a fül számára isilyen édes muzsikát csendítsenek? Néhány közmondás – a szőkszavú formákba kristályosodottnépi bölcsesség – révén szerettem bele a nyelvekbe.Ki is erıszakoltam, hogy írassanak be franciára, amit különórákon lehetett tanulni a polgáriban.A tanfolyam nagy elınye az ingyenesség, nagy hátránya az a körülmény volt, hogy szegény Budaitanító nénit csak a keresztneve miatt szemelték ki a vezetésére: Clarisse-nak hívták. „Ezzel anévvel okvetlenül kell valakinek franciául tudnia” – gondolta biztosan az iskola igazgatónıje. Azambíció mindenesetre megvolt bennem is, meg a pedagógusban is. Sohasem felejtem el, hogyamikor egy hónap múlva megtett vigyázónak, hálából – szorgos szótárforgatás után – márfranciául írtam fel a táblára: „La toute classe est bienne”…Az egyetemen fizikából rosszul, kémiából jól boldogultam. Különösen a szerves vegytantszerettem. Máig is vallom, hogy azért, mert a latin nyelvtant idıközben jól elsajátítottam.A nyelvtan – rend. Aki valamely – bármely – nyelv nyelvtanát egyszer agyába és szívébe zárta,aki egyszer kijárta a szellemnek ezt az iskoláját, az megtanult rendet teremteni a rendszerezhetıismeretek birodalmában. Az organikus kémia ezek közé tartozik. Ha az „agricola arat” (a
  4. 4. - 4 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiföldmőves szánt) egyszerő tımondatából megtanultuk levezetni az egész fınév- és igeragozást,akkor a logika országútján járva jutunk el a szerves kémia birodalmának legtávolibb pontjaira is.Csak a két alapvegyületnek – a metánnak és benzolnak – hidrogénatomjait kell szép sorban másés más gyökökkel behelyettesíteni.Így tehát nyugodtan vonultam be a szóbeli doktori vizsgámra: tudtam, hogy kézbe kapomhamarosan a diplomámat. Azt is tudtam, hogy semmire sem megyek vele. A harmincas évekelején, a dekonjunktúra kellıs közepén álltunk.Az egyetemrıl most kikerülı ifjúság talán el sem tudja képzelni, hogy akkoriban nemcsak afrissen érettségizettek, hanem a szakdiplomák tulajdonosai is pályaválasztási gondokkalküzdöttek.Az én esetemben hamar megtörtént a pályaválasztás: elhatároztam, hogy nyelvtanításból fogokélni. Azt már nehezebb volt eldönteni, hogy melyik nyelv tanításából. Latin tudásomnak nem voltnagy keletje, franciából több tanár akadt a fıvárosban, mint tanítvány. Csak az angol nyújtottbiztos kenyeret, azt viszont elıbb el kellett sajátítanom.Szükség és tudásvágy kettıs ösztönzésére így alakítottam ki akkor egy nyelvtanulási módszert,amelyet azóta is használok és amelynek a következı fejezeteket szentelni kívánom.Beválik-e ez a módszer másoknál is? Megkísérlek majd erre feleletet adni a továbbiakban. Ittcsak azt a meggyızıdésemet szeretném hangsúlyozni, hogy bárki, aki annyi kíváncsisággal éskitartással hajolt volna könyvei fölé, mint én 1933 tavaszán albérleti díványom sarkában, az elértevolna ugyanezt az eredményt. Egy Galsworthy-könyv szolgált kiinduláspontul. Egy hét múlvasejtettem, egy hónap múlva értettem, két hónap múlva élveztem a szöveget.Hogy tanítványaimnak valami szilárdabb táplálékot is tudjak nyújtani, mindenesetre átrágtammagam egy akkor divatos nyelvkönyvön, a „Fifty lessons”-ön. Most, utólag sem érzek semmilelkiismeret-furdalást, hogy a „discendo discimus” (tanítva tanulunk) elve alapján oktatni mertemegy nyelvet, amelybıl mindig csak egy-két leckével voltam elıbb a tanítványaimnál. Remélem,hogy lendületem és lelkesedésem pótolta ismereteim szilárdságát.Egy gyógyszerészeti laboratóriumban, amelyben idıközben valami állásfélét sikerült találnom,írásbeli fordítással is megpróbálkozhattam. A próbafordítás, úgy látszik, nem ütötte meg amértéket, mert a lektor azzal küldte vissza, hogy „bátor ember lehet, aki csinálta”.Következı nyelvtanulási lépésemhez – amely azután végleg hozzáfőzött új hivatásomhoz –tényleg nagy bátorságra volt szükség. 1941-ben elhatároztam, hogy megtanulok oroszul.Szeretném, ha most azt írhatnám ide, hogy elhatározásomban politikai éleslátás vagy ideológiaimeggyızıdés vezetett. Ha tudat alatt ez a két tényezı irányította is lépéseimet, az elsı gyakorlatigesztusra sokkal prózaibb körülmény ösztönzött. Egy körúti antikvárium könyvei közöttböngészve kétkötetes orosz–angol szótárra bukkantam. Nem is tettem le többet a kezembıl: akasszához rohantam kincsemmel. Nagy anyagi áldozattal nem járt az elhatározás: pontosan 96fillért fizettem a két dohos, elnyőtt, 1860 tájáról származó kötetért.
  5. 5. - 5 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA fasizálódó Magyarországon gyanús dolog volt oroszul tanulni. Ez alkalommal már különösenszerencsés körülmény volt, hogy írott szövegekbıl kiindulva dolgoztam ki tanulásom módszerét.Az egyetemen, azt hiszem, folyt ugyan orosz oktatás, de oda bekerülni körülbelül annyi kilátásomvolt, mint ösztöndíjjal a helyszínre utazni.Dr. Feri Sándornak, a Szovjetunióból visszatért kommunista ügyvédnek könyvtárában találtamnéhány klasszikus orosz regényt, de azokkal nem tudtam megbirkózni. Itt is a véletlen sietettsegítségemre.Berlinben akkoriban elég sok fehérorosz emigráns élt. Az egyik család valahogyanBalatonszárszóra került párhetes nyaralásra. A kis penzió szobájába férjemmel azon a naponköltöztünk be, amelynek reggelén az orosz család visszautazott. A szobaasszony éppen ahátrahagyott kacatot készült kidobni a szemétbe. Szívdobogva fedeztem fel egy vastag, nagybetősorosz könyvet a selejtben: 1910-ben írt buta, szentimentális szerelmi regény volt. Habozás nélkülnekiláttam és annyit veszıdtem a szöveg megértésével, hogy egyes oldalaira még ma is szórólszóra emlékszem.Mire áttérhettem a színvonalasabb olvasmányokra, elérkezett 1943 és a bombatámadások kora.Az óvóhelyen eltöltött órák eredményeképpen most már gyorsan haladtam. Csak éppen„tereptarkára” kellett maszkíroznom a könyvemet. Vastag magyar lexikont vásároltam és egyismerıs könyvkötésszel minden második ív helyére Gogol Holt lelkek címő regényének oldalaitköttettem be. Egy-egy légiriadó alkalmával néha teljes fejezeteken rágtam át magam. Olvasásitechnikámat akkor csiszoltam ki a végleges formára: az ismeretlen szavak felett nagyvonalúan elkellett siklanom, hiszen az óvóhelyen veszélyes lett volna a szótárforgatás.Alig vártam, hogy az elsı szovjet tisztet, akivel szóba elegyedhetek, elkápráztassam irodalmitájékozottságommal. Amint alkalom nyílott, rögtön meg is említettem, hogy ismerem ezt akönyvet. Nem értettem, hogy a tiszt miért bólogat olyan udvarias bizonytalansággal. Csak késıbbjöttem rá, hogy a könyv címe oroszul „Mjortvie dusi” – nem pedig „Mertvie”, ahogy én a betőkalapján képzeltem.1945 február elején felszabadult a Városháza és én még aznap orosz tolmácsnak jelentkeztem.Pillanatok alatt felvettek; rögtön meg is kaptam az elsı feladatot: hívjam fel a városparancsnokotés jelentsem be nála a polgármestert. Amikor megkérdeztem: mi a városparancsnokságtelefonszáma, csak legyintettek: emeljem fel a kagylót, ık fognak jelentkezni. 1945. február 5-énBudapesten egyetlen telefonvonal mőködött.Ettıl az idıponttól kezdve már korlátlan alkalom nyílott a nyelv gyakorlására. A baj csak azvolt, hogy folyékonyan (és nyilván igen hibásan) hadartam már oroszul, érteni viszont még aligértettem valamit. Partnereim nagyothallásnak tulajdonították ezt a nehézségemet és kedvesenvigasztalva üvöltöttek a fülembe, hogy a testi kondícióm javulásával a hallásom is vissza fogtérni. Húsz kilóval voltam kevesebb a magasságomhoz járó súlynál.1946-ban a Szövetséges Ellenırzı Bizottság magyar irodájába kerültem. Lingvistának – mertakkor már annak éreztem és vallottam magam – ideálisabb munkabeosztást el sem lehetettképzelni. Angol, orosz, francia tárgyaló partnerek szinte tízpercenként váltották egymást az
  6. 6. - 6 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiirodában. Nemcsak a nyelvtudásom gyarapodott, hanem megszerezhettem a rutint, amire olyannagy szükségem van a tolmácsolásban: a nyelvrıl nyelvre való váltás villámgyors képességét.A „nyelvi kalandozás” ösztöne csakhamar egy új nyelv, a román felé terelt. Ezt a nyelvet ma isigen szépnek tartom. Népibb, mint a francia, férfiasabb, mint az olasz, szláv jövevényszavaivalérdekesebb, mint a spanyol. Ez a különös ötvözet olyan lelkesedést keltett bennem, hogy hetekenbelül kiolvastam egy Sebastianu-regényt és Gáldi László nyelvtanfüzeteit. Ma már beszélni nemtudok románul, de gyakran van alkalmam román mőszaki cikkeket idegen nyelvekre, fılegangolra fordítani.Egészen 1950-ig lekötötte energiáimat a különbözı hivatalokban végzett adminisztrációs ésfordítási munka. Ebben az évben azonban két új probléma kezdte izgatni fantáziámat.Az egyik kérdés, amelyen régóta törtem a fejemet, az volt, hogy vajon másoknál is beválik-e azáltalam kikísérletezett módszer: az érdekes olvasmány oldaláról megközelíteni az idegen nyelvet.Véletlenül kedvezı körülmény adódott az elgondolás kipróbálására: az egyetemeken akkoriban,vett nagyobb lendületet az orosz oktatása; engem is meghívtak mőegyetemi elıadónak.Mérnökjelöltekrıl lévén szó, logikusnak éreztem, hogy szaktudásukra és szakérdeklıdésükreépítsük fel a nyelv oktatását. Egy kis kollektívát alakítottunk és meg is született gyorsegymásutánban két, ezen az elven alapuló orosz tankönyv. A gyakorlatlanságunk okozta hibákellenére még most is „vállalom az anyaságot” és örülök, hogy a szakszövegek olvasásánakrendszere ma már általánossá és magától értetıdıvé vált minden egyetemünkön.A másik probléma is régóta motoszkált bennem. Arra voltam kíváncsi, hogy mire jutokmódszeremmel egy olyan nyelvben, amelynél sem a germán, sem a szláv, sem a román nyelvekreépített analógiára nem támaszkodhatom. A választás önként adódott: az egyetem Kelet-ázsiaiIntézetében abban az évben indult elıször kínai nyelvtanfolyam.Elsı találkozásomat a kínai nyelvvel azért szeretném kissé részletesebben leírni, mert anyelvekhez – és általában a tanuláshoz – való egész viszonyomnak szimbólumát látom benne. Atanfolyamra való bejutás nem ment könnyen. A hallgatókat szívesebben válogatták az egyetemi,nyelvszakos diákság körébıl; én már akkor is túl voltam azon a koron, amelyben ilyen nagy fábaszokás vágni a fejszét. Így történt, hogy jelentkezésemre nem érkezett válasz és én csak véletlenültudtam meg, hogy hetek óta folyik már oktatás.Késı ıszi napon, este hét óra után botorkáltam az egyetem sötét folyosóin, az órák helyetkeresve. Emeletrıl emeletre bolyongtam: semmi sem tanúskodott arról, hogy valaki tartózkodikaz épületben. Már fel akartam adni a harcot és végleg szegre akasztani az egész vállalkozást,amikor egy hosszú, kihalt folyosó legtávolabbi termének ajtajából fényt láttam kiszivárogni. Bárszentimentális butaságnak hallatszik, máig is hiszem, hogy nem a száz wattos égı, hanem atudásvágy fénye gyızedelmeskedett a sötétségen. Benyitottam, bemutatkoztam a tanfolyamotvezetı bájos sanghaji asszonykának – és életemet azóta is a keleti nyelvek szépsége világítja meg.Másnap már a közkönyvtárak egyetlen kínai–orosz szótára fölé görnyedve próbáltam megfejteniazt a rejtélyt, hogy a betőket (tehát az ábécét sem) ismerı kínai nyelv szavait milyen elv alapjánlehet szótárba foglalni. Egy december végi hajnalon pedig nekivágtam az elsı kínai mondat
  7. 7. - 7 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiönálló megfejtésének. Bizony, öreg este lett, amire boldogultam vele. A mondat ez volt: Világproletárjai egyesüljetek!Közben az orosz tanárok száma olyan örvendetesen felszaporodott, hogy átadhattam helyemethivatásos pedagógusoknak, én pedig elkezdhettem egy újabb nyelvvel, a lengyellel foglalkozni. Abeiratkozásnál azt a trükköt alkalmaztam, amelyet szívbıl ajánlok minden komoly szándékúnyelvtanuló-kollégámnak: sokkal magasabb szintet vállalni, mint amelyre tényleges tudásaképesíti. A három (kezdı, haladó és erısen haladó) kurzus közül én az erısen haladóra kértemfelvételemet.– Sose fáradjon – mondtam a tanfolyam vezetıjének, amikor próbált meggyızıdni ismereteimszínvonaláról – nem tudok egy árva szót se lengyelül.– Hát akkor miért akar az erısen haladó kurzusra járni? – csodálkozott.– Mert erısen haladni annak kell, aki semmit sem tud.Ettıl a nyakatekert okoskodástól úgy megzavarodott, hogy szó nélkül beírta nevemet a kívántrovatba.Két év alatt a kínaiban is eljutottam odáig, hogy a hozzánk érkezı delegációknak tolmácsalehettem és egymás után fordítottam magyarra a regényeket, amelyeket megszerettem. 1956-bankezdtem azon gondolkodni, hogy megszerzett tudásomat hogyan tudnám egy másik keletinyelvben értékesíteni. Így vágtam neki – ezúttal már teljesen egyedül – a japánnak. Tanulásomtanulságos történetét könyvem egy másik fejezetében mondom el részletesen.1954-ben nyílt alkalmam elıször külföldre utazni. Bár azóta jóformán az egész világot bejártam,soha akkora izgalmat nem éreztem, mint amikor kiderült, hogy egy IBUSZ-úttal Csehszlovákiábamehetünk. Hálából haladéktalanul megvásároltam Iván Olbracht Proletár Anna címő regényét, ésmost már rutinná vált módszeremmel „kispekuláltam” a szövegbıl a fınév- és igeragozásrejtélyeit. A megtalált szabályokat rögtön ki is jegyeztem a lap szélére. Szegény könyv olyanállapotba került ettıl a szívtelen kezeléstıl, hogy amikor hazaérkeztem, foszlányokra mállott szét.A szlovák és ukrán szövegeket ezután már nem volt nehéz megérteni és fordítani, a bolgárralviszont elég nehezen boldogultam. Talán a megközelítés módja nem volt túlságosan szerencsés.Az egyik könyvkiadó kérésére elfogadtam egy hosszabb cikk fordítását. A politikai szövegalkalmas lett volna arra, hogy meglevı szláv nyelvi ismereteim alapján belejöjjek a munkába,mégis sokat veszıdtem, mert mind a 30 oldal – kézírással volt írva.Olasz nyelvtudásomnak volt már némi elızménye. A negyvenes évek elején egy derék körútiiparos cipıfelsırész-készítı gépének szabadalmát igyekezett rásózni az olaszokra. Alelkiismeretes szótárforgatás ellenére is sok homályos részlet maradhatott az én fordításomban.Lehet, hogy éppen a stílusnak ez a misztikussága tett olyan mély benyomást az olaszokra, hogy aszabadalmat valóban megvásárolták.A spanyollal való kapcsolatom sokkal újabb kelető. Talán három évvel ezelıtt fogtam hozzá –pirulva vallom be – egy hajdani buta amerikai bestsellernek, a „Gentlemen prefer blonds”-nak
  8. 8. - 8 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései(Szıkék elınyben) spanyol fordításához. Mire kiolvastam, már csak Király Rudolf okoskönyvébıl kellett ellenıriznem, hogy jól következtettem-e ki a szövegbıl az alak- és mondattaniszabályokat.Érdeklıdésem közben egyre inkább a tolmácsolás felé fordult, hiszen Budapest„kongresszusvárossá” fejlıdött. A szellemi foglalkozásoknak e – szerintem – legérdekesebbjérılbıven lesz szó a könyv további fejezeteiben. Ide csak az tartozik, hogy már az elsı szerepléssikert is hozott: valamelyik elégedett delegátus megkérdezte, hogy hajlandó lennék-e tolmácsolniaz egyik nyugatnémet konferencián is. Boldogan mondtam igent és amikor az írásbeli meghívás ismegérkezett, úgy éreztem, hogy illik a meghívók nyelvét elsajátítani. Így kanyarodott vissza –hosszú kerülıvel – nyelvtanulói karrierem a némethez, ahonnan annak idején olyan dicstelenülindult el.
  9. 9. - 9 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMi a nyelv?Talán nincs még szó a világon, amelyhez olyan különbözı fogalmak főzıdnének, mint e pár betősfınévhez.Az anatómusnak az izomrostoknak tıre, hátra és hegyre tagozódó csoportja jut róla eszébe. Azínyenc finom falatokra gondol, amelyek párolt, pácolt, füstölt formában kelletik magukat azétlapon. A teológust biztosan piros pünkösd napjára emlékezteti. Író számára eszköz amelyegyedül a természettel nem mer versenyezni. Költınek: hangszer. Ha mester szólaltatja meg,olyan értékek születnek, amelynek birtokában „nem maradsz üres kezekkel üres ég alatt” (SzerbAntal).A nyelvvel hivatásszerően foglalkozókat nyelvésznek szoktuk nevezni. A „nyelvész” a nyelvekelméleti kérdéseit, a nyelv és a kor kultúrája közötti összefüggéseket kutatja. Nincs különkifejezésünk arra a szakemberre, aki egyszerően csak szereti, köny-nyen tanulja, jól tudja anyelveket és a velük való foglalkozást választotta életpályájának és hobbyjának. Az angol nyelvkülönbséget tesz e két típus között: az utóbbit „linguist”-nek nevezi. Minthogy „philologist” és„linguist” között én is akkora különbséget érzek, mint – mondjuk – a koreográfus és a balerinaközött, jobb híján „lingvistának” nevezném azt az embert, aki érdeklıdésének kielégítésére,gyakorlati célokból sajátított el több nyelvet. E meghatározás értelmében a „poliglott” kifejezéstsem használhatom, mert legtöbb poliglott a születés vagy az életkörülmények véletlenje folytánvált soknyelvővé, nem pedig érdeklıdés főtötte tanulmányok eredményeképpen. „Bilingvisnek”azt az embert szoktuk nevezni, akinek két anyanyelve van. Századunk nagy történelmiátalakulásai olyan tömegvándorlásokkal (a bilingvizmus fı forrásával) jártak, hogy ez a kérdésmost a nyelvésztudósok érdeklıdésének homloktercbe került.A mi témánk tehát a lingvista (hadd használjam ezt a kifejezést mindaddig, amíg valaki jobbszót nem talál a fentebb körülírt fogalomra). A nyelvet gyakorlati célokból elsajátítani kívánóembert értem rajta. Ha a továbbiakban néha mégis az elmélet mezeire tévedünk, úgy az csak kétokból történik. Egyrészt, mert a „lingvista” nyitott szemő, mővelt ember, akit tanulmányainakszélesebb háttere is érdekel. Másrészt, mert célunkat – a megtanulni kívánt nyelv helyeskiválasztását és eredményes elsajátítását – is megkönnyíti a „rálátás”, a szélesebb perspektíva.Ezért mertem itt-ott elkalandozni a gyakorlati mondanivalóktól, kitéve magamat annak aveszélynek, hogy a szakemberek e fejtegetéseket túlságosan leegyszerősítettnek, a nyelvtanulókpedig túl elméletinek fogják találni.
  10. 10. - 10 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMiért tanulunk nyelveket?Miért tanuljunk nyelveket?Mikor tanuljunk nyelveket?Induljunk ki e néhány alapvetı kérdésbıl.A másodiknál kezdem, mert erre a legkönnyebb felelni.Azért tanuljunk nyelveket, mert a nyelv az egyetlen, amit rosszul is érdemes tudni.Ha valaki csak kicsit tud hegedülni, hamar be fogja látni, hogy a környezetének szerzett kínospercek nem állnak arányban azzal az esetleges örömmel, amelyet a kontár játék neki magánakszerez. Az amatır – mondjuk – kémikus csak addig nem komikus, amíg tisztában vanérdeklıdésének hobbyjellegével és nem pályázik szakmai babérokra. Az orvostudományban„kicsit jártas” ember sokra nem viszi, és ha tudását értékesíteni akarja, még be is csukják mintkuruzslót.Egyedül a nyelvekben jelent értéket már a laikusság is. Hibákkal teli mondatok is építhetik ajóakarat hídját ember és ember között. És lehet, hogy rosszul fogalmazott mondatokbankérdezzük meg a velencei pályaudvaron, hogy melyik vonatra kell szállnunk, de még mindigjobb, mintha ennyire se futja a tudományból és Milánó helyett visszautazunk Budapestre.Az elsı kérdésrıl (Miért tanulunk nyelveket?) sok cikket írtak már a nyelvészet elméleti ésgyakorlati kérdéseinek kutatói. A cél – az úgynevezett motiváció – olyan központi probléma,hogy néhány évvel ezelıtt Nyugat-Németországban hatnapos konferenciát szenteltek ennek azegyetlen kérdésnek. A tanulásról szóló kis könyvecskében azért van helye a problémafelvetésének, mert az elérni kívánt cél bizonyos mértékben a foglalkozás módját is befolyásolja.De csak bizonyos mértékben.A nyelv – épület. A nyelvtanulás – építés. Az orosz nyelv minden ívében-szegletébenharmonikusan kiképzett, bonyolult, masszív dóm. A könnyőnek dicsért olasz nyelv egyszerőbbszerkezető és áttekinthetıbb alaprajzú, de ha építésénél valamely részletét elnagyolták, bizony azis összedıl.Kisgyermek mamájától hallottam nemrégen a következı kedves történetet: Péterkéje sípot,dobot, trombitát kapott születésnapjára. A fiúcska azt kérte, hogy mindegyik játékát külön-különaggathassa a szobája falára.– Nem lehet – mondta az anyuka. – Megbüntet a KIK, ha annyi szöget verünk a falba.
  11. 11. - 11 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzései– Minek beverni? – csodálkozott a gyerek. – Nekem úgyse kell az a része a szegnek, amelyikbeáll. Elég nekem az, ami kiáll!Péterke jut mindig eszembe, valahányszor valaki azt magyarázza, hogy ı csak passzívan akarja anyelveket elsajátítani.A tudást – akárcsak a szeget – a beálló rész teszi teherbíróvá. Ha nem verjük be elég mélyen, azelsı megterhelésnél felmondja a szolgálatot.A nyelv épületének négy nagy terme van. Lakójának csak az mondhatja magát, aki mindegyikbebejáratos, aki mind a négy készséget – beszéd és megértés, írás és olvasás – elsajátította. Annak,aki e termekbe be kíván hatolni, nem kisebb, csak hétköznapibb akadályokat kell leküzdeni, minta mitológia hıseinek. Akár Odüsszeusznak, neki is le kell gyıznie a „megint nem jut eszembe”küklopszát és ellen kell állnia a „jó mősor megy a tévében” sziréndalának.A hasonlat mégsem pontos. A cseles görögöt ugyanis csak a cél – a hazatérés vágya – tetteképessé a megpróbáltatások leküzdésére. A nyelvtanulóknak viszont már maga az utazás ismeghozza a maga örömeit. Az út felfelé visz: minden megmászott hágó után tágul, szépül aláthatár. Ha értelmesen, átgondoltan kezeljük a feladatot, akkor nem összeszorított foggal őzöttvadászat lesz a tanulás, hanem felnıtt értelmünket kielégítı szellemi torna. Többek között azért istanuljunk nyelveket, mert nyelvet tanulni jó.A harmadik kérdésre (Mikor tanuljunk nyelveket?) lényegében az Átlag Nyelvtanulóról szólófejezet ad választ. Ezt a típust többek között az jellemzi, hogy felnıtt. Felnıtt, vagyis túl van az újnyelvi benyomások gépies felvételének korán (0-6 év), amikor a „miért?” még fel sem vetıdik, detúl van azon a koron is (6-12 év), amikor a „miért?” már felmerül, de a „mert”-et még nemigenérti meg az agy.Ezek szerint a „Mikor tanuljunk nyelveket?” kérdéssel kapcsolatban csak a felsı korhatártkellene megszabni, ami azonban egyszerően nincs.Nem saját véleményemet idézem, mert félek, hogy korosztályommal szemben elfogultsággalfognak vádolni. Tárgyilagosabb fórumtól – a bécsi egyetem pedagógiai kutatóintézetétıl –származik az alábbi pár mondat:„A vizsgálatok megcáfolják a hagyományos tételt arról, hogy idısebb korban a szellemibefogadóképesség nagy mértékben lecsökken. A vizsgálatok szerint az idısebbek ugyankétségkívül lassabban tanulnak például nyelveket, mint a fiatalok, de a hosszabb munkával elérteredmény éppoly tartós.”Még biztatóbb a másik üzenet: „Minél több beható szellemi munkát végzünk, annál késıbböregedik meg az agyunk.”Az öregségtudományának – a gerontológiának – jelszava; „Ne éveket adjunk az életnek, haneméletet az éveknek.” Ma, amikor máris egy évtizeddel hosszabbodott meg az emberi életkor, ésegyre többen „képezik át” magukat elfoglalt rutinmunkásokból szellemileg friss, ráérıs
  12. 12. - 12 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseinyugdíjasokká, talán éppen egy idegen nyelv tanulása fogja sokak számára ezt az „életet”jelenteni.
  13. 13. - 13 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMilyen nyelvet tanuljunk?A választék igen nagy.A Biblia szerint Bábel tornyának építésénél vetette meg szakmánk alapjait az Isten és Emberközött kitört hatáskörvillongás, A torony összeomlásánál 72 nyelv született; azért ennyi, mert Noéhárom fiának 72 leszármazottja volt: Sémnek 26, Hámnak 32, Jáfetnek 14.Számuk (az ivadékoké is és a nyelveké is) azóta jelentékenyen elszaporodott. Arra a kérdésre,hogy hány nyelvet beszélnek a világon, nem lehet pontosan válaszolni. A színképben is csakjelképesen különböztetünk meg hét színt; a gyakorlatban számtalan árnyalaton keresztül olvadnakegymásba az egyes csíkok. Az olasztól a francia felé a ligurin és a provanszálon keresztül vezetaz út: ha akarom, négy külön nyelvként foghatom fel ıket, ha akarom, az olasz egyiktájszólásaként a másodikat, a francia dialektusaként a harmadikat.A nyelvek spektrumában mindig voltak vakítóbb fénnyel tündöklı színek: az úgynevezettvilágnyelvek. Ezeknek volt nagyobb az „akciórádiusza”, ezek igyekeztek bővkörükbe vonni aszerényebbeket. Teljesen sohasem sikerült nekik, még a latinnak sem, a Dáciától Ibériáig terjedırómai birodalomban. Tanúm rá Ovidius tanulságos története.Az elkényeztetett költıfejedelemre ugyanis megharagudott fenséges pártfogója, Augustuscsászár, és valamilyen udvari pletyka miatt kitiltotta Rómából. A költınek a fénytıl csillogómetropolist a birodalom söpredékei által lakott Tomival kellett felcserélnie. Ovidius mégsem aszámőzetés szégyenétıl szenvedett a legjobban, hanem attól, hogy ı, a latin nyelv koronázatlankirálya, a helybeli lakosság nyelvét nem ismerve, teljesen magára maradt.„Hic ego barbarus sum, quia non intelligor nulli.” (A barbár én vagyok itt, mert senki sem értibeszédem.)Sóhaját lefordítani mégcsak lehet, megérteni már csak nehezen. Ma, amikor az idegenforgalom alegtöbb országban a nemzeti jövedelem számottevı részét adja, biztosan körülvennék ahelybeliek a nyugatról érkezett idegent és igyekeznének az utas nyelvén szállást kínálni neki.
  14. 14. - 14 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan tanuljunk nyelveket?„Hogy lehet oroszul, angolul, franciául, németül, spanyolul (nem kívánt törlendı) tudni?” –hallom gyakran a kérdést.Hát a legbiztosabb és legfájdalommentesebb út a „perfekt” – mondjuk – németséghez, hogy azember németnek születik.No, ehhez már késı van. Ki tíz, ki húsz, ki harminc, de mindannyian már sok évvelelmulasztottuk ezt a soha vissza nem térı alkalmat.Másodszor lehet úgy is, hogy az ember lehetıleg fiatal korában és hosszú idın át németnyelvterületen él.Ez már valamivel járhatóbb, de szintén nem könnyen megvalósítható út.Választható harmadszor az a megoldás, hogy rendszeresen és szorgalmasan hetenként két vagytöbb órát veszünk és 4-5 év múlva eljutunk az igényes mivoltunkat kielégítı tudás színvonalára.A nyelvtanulásnak ezt a legáltalánosabb és klasszikusnak tekinthetı módját nem helyettesíteni,hanem kiegészíteni van hivatva e kis könyv. Mondanivalóit világért sem nevezném tanácsnakvagy receptnek. Egyszerően azt szeretném elmesélni: hogyan jutottam el, gyakorlatilag 25 évalatt, tíz nyelven arra a fokra, hogy e nyelveken beszélni, további haton odáig, hogyszakirodalmukat fordítani, szépirodalmukat élvezni tudjam.Még ha csak az elsı kategóriáról lenne szó, a fentebbi alapon legalább 60 évre lett volnaszükségem, hiszen olyan „nehéz” nyelvek is szerepelnek benne, mint a kínai és a japán. (Azidézıjel nem azért került a jelzı köré, mintha e két nyelv nem lenne nehéz, hanem azért, mertnincs „könnyő” nyelv. Legfeljebb egyes nyelveket könnyen tanul meg az ember rosszul beszélni.)A tudás kapujának zárát felpattintó bővös jelszót nem találtam meg. Többek közt azért sem,mert ilyen jelszó nincs. Ha tapasztalataimról mégis beszámolni kívánok, ezt kizárólag azértteszem, mert e negyed század alatt a tanulás sohasem teher, hanem mindig kiapadhatatlanörömforrás volt számomra.Nem került volna sor e könyv megírására, ha feltételezném, hogy a nyelvtanuláshoz valóviszonyom – egyéni különlegesség. Éppen, mert meggyızıdésem, hogy utam minden tudásraszomjas, szellemi kalandozásra szívesen csábuló ember számára járható, szeretném továbbadnileszőrt következtetéseimet.Vannak nyelvtanulók, akiknél a motiváció megengedi, idıbeosztásuk megköveteli, hogy ahaladást lassúbb ütemre korlátozzák. Könyvem nem nekik szól. Oktatásukat hivatásos
  15. 15. - 15 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseipedagógusaink kezében – jó kezekben – tudom. Szerény tapasztalataim átadásával azoknálszeretném a tanulás örömét növelni, ürömét csökkenteni, akiket ez a tempó nem elégít ki.
  16. 16. - 16 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiKinek szól – kinek nem szól ez a könyvKönyvem egy gyakorlatban nem létezı embertípusnak, az Átlag Nyelvtanulónak – továbbiakbanÁNy – íródott.Az „átlagság” a legelvontabb, legkevésbé létezı valami az egész világon. Valahányszorstatisztikai kimutatásokat olvasok, megpróbálom magam elé képzelni szerencsétlen kortársamat,az Átlag Embert, akinek a statisztikai kimutatás szerint 0,66 gyereke, 0,032 személygépkocsija és0,046 televíziós készüléke van.Könyvem írásakor egy ilyen ÁtlagNyelvtanuló lebegett lelki szemeim elıtt. Jellegénekközelebbi meghatározása ezért elengedhetetlen.Életkora 16 és 96 év között van. Foglalkozása bármi lehet – egyetemi hallgató, kertész,fogorvos, varrónı vagy nyugdíjas fıkönyvelı. Kizáró ok kettı van: túl sok és túl kevés szabadidı.Ha ugyanis korlátlan óraszámot szentelhet valaki nyelvtanulásra, akkor tömény tanmenetalkalmazható, amelynek tárgyalása kívül esik e könyvecske keretein. Ha viszont napi egy-másfélórát sem tud e célra áldozni, akkor ezzel a módszerrel nem (ezzel a módszerrel sem) fogeredményt elérni. Egyik esetben sem meríti ki az ÁNy fogalmát.Megkívántatik viszont bizonyos érdeklıdés a nyelvtanulás gyakorlati problémáin túlmenıáltalános kérdések iránt és egy kis egészséges türelmetlenség a tanulásnak azzal a tempójávalszemben, amelyet a régi, szolid és szabályos módszerek irányoznak elı.A kor, amelyben élünk, maga követel bizonyos gyorsulást ebben a vonatkozásban is.A nyelvtanítási módszer – felépítmény. Jellemzi a kort, amelyben született és uralkodik.Bonyolult társadalomtudományi fejtegetéseket könyvem célja nem kíván, terjedelme nem engedmeg. Hadd fordítsam tehát le a fenti mondatot a pedagógia nyelvére és fogalmazzam meg úgy,hogy minden korban olyan módszerek kerültek elıtérbe, amelyek megfeleltek az adott idıszaktársadalmi szükségletének.Hogyan változott ez a motiváció az idık függvényében?A nyelvtanulás fejlıdésének e rövid áttekintésénél nem azért indulok ki az idıszámításunk elıttiévszázadból, mert Kurt Tucholsky német humorista szerint nem számít komoly mőnek, ami nema „Már a régi rómaiak is…” szavakkal kezdıdik. Nem: a rómaiak azért kerültek e fejezet élére,mert velük kezdıdik a nyelvtanulás. És e korhoz főzıdik szakmánk legnagyobb, örök dicsıségeis.
  17. 17. - 17 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA hódító hadjáratok sikerétıl részeg római nép elıször egy nyelv – a magasabb kultúrájú görögnyelv – elıtt hajtotta meg fegyvereit.Graecia capta ferum cepit captorem et artesIntulit aegristi Latio.(Durva legyızıjén gyızött a levert Görögország,S pór népét Latiumnak mővészetre kapatta.)Horatius: Epist. II. I. (Muraközy Gyula fordítása.)A gyıztes Róma az újgazdagok mohóságával vetette rá magát erre a patinás kultúrára.Kisajátítására a kornak megfelelı módszert választott. A Latium felé gördülı harci szekereken ottültek – vagy nemegyszer láncra főzve ott kullogtak mögöttük – a római birodalom ifjúságánakleendı görög tanítói. Ezeket az ifjakat egy hadászatilag megsemmisített nép képviselıi hódítottákmeg nyelvük számára.Elsı nyelvtanár-kartársaink sorsa nem volt irigylésre méltó. Uraikkal csak addig érintkezhettek,amíg volt mit „kitermelni” belılük. Ha az „adolescens romanus”, a fekete fürtő, sasorrú rómaiifjú elunta az oktatást, akkor tanára éppen olyan „instrumentum vocalé”-vá, beszélı szerszámmásüllyedt, mint bármely más rabszolgatársa.Az idık folyamán a latin nyelv nem kevésbé nagyszerő mővekkel gazdagodott és gazdagította avilágot, mint a görög. Ismeretük a feudális világban jelkép – a kiváltságos osztályba tartozásjelképe – lett. Mai amerikai nyelven „status-symbol”-nak neveznénk. A társadalmi tagozódásnakezt az eszközét – mint mindig és mindenhol – az elıjogokkal nem rendelkezı valamennyi rétegvisszaszorítására is felhasználták: latinul, görögül tudó nı ritkaságszámba ment; tanulásukperverzitásnak számított. Még a fıurak feleségei is azon duzzognak Mikszáth novelláiban, hogy aférfiak „latinul prézsmitálnak” és így kirekesztik ıket a társalgásból. Érthetı tehát, hogy akapitalizmus születésekor a feltörekvı polgárság ezt a viszonylag könnyen elérhetı eszközt isfelhasználta társadalmi ugródeszkaként. A két klasszikus nyelv tanulásával a polgári osztályegyrészt a feudális társadalom tagjai közé remélt emelkedni, másrészt a görögöt és latint nemismerı többi osztálytól kívánta magát elhatárolni. Ekkor született a gimnázium mint iskolatípus.Oktatási rendszere teljesen e két nyelv tanítására épült. A latin–görög tanítás egyik célja afegyelemre nevelés volt. A német internátusok kaszárnyalégkörének, az angol „public school”-oksokszor szadizmusba torkolló rendszerének nagyon megfelelt ez a nyelvtani törvények
  18. 18. - 18 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseibemagoltatására alapozott szellemvilág. Vajon véletlen, hogy a „disciplina” szónak kettıs értelmevan: tantárgy és fegyelem?Maga az a tény, hogy az elsı, igaz tömegmérető nyelvtanulás tárgya két holt nyelv volt, hosszúidıre eldöntötte az oktatás módszerét. Egy évszázadra volt szükség, hogy nyőge alólfelszabaduljunk.A görög és a latin ebben az idıben már kevéssé szolgálta az általános kommunikációt. Arról,hogy a tanuló kézhez simuló szerszámnak, kényre-kedvre felhasználható építıkockának érezze anyelvi elemeket (amire most olyan nagy súlyt helyezünk), szó sem lehetett.Hogy a szabályok bemagolásának célja mellett a kiejtési problémák háttérbe szorultak, az annális természetesebb, mert idıszámítás elıtt élt ıseink hangját semmiféle gramafonlemez vagymagnetofonszalag nem örökítette meg. Tudomásom szerint még ma sem dılt el a kiejtés vitája.Angliában sokszor Kaiszárnak, Kikerónak tanítják a mi fülünk által Cézárnak, Cicerónakmegszokott neveket. Egyébként a klasszikus nyelvek oktatásához legtovább és legmakacsabbulAnglia ragaszkodott. Parlamenti jegyzıkönyvek örökítik meg a tényt, hogy amikor az egyiklordban egy latin idézet közepén elakadt a tudomány, az egész felsıház egy emberként emelkedettfel és folytatta az idézetet.A latin és görög nemcsak azért szerepelt legtovább és legintenzívebben az angol iskoláktantervében, mert Nagy-Britannia a hagyományokhoz való ragaszkodás országa! A kiejtéssel alig-alig kapcsolatban álló helyesírást (az úgynevezett „spelling”-et) is könnyebben megtanulja a diák,ha némi fogalma van a klasszikus nyelvekrıl. Az „ósn”-nak hangzó ocean-t, a „szietı”-nekhallott „theatre”-t egyszerőbb leírni, ha megsejtjük mögöttük az oceanum/okeanos, illetılegtheatrum/theatron szavakat.Azokban az évtizedekben, amelyekrıl elıbb szó volt – tehát kb. a múlt század közepéig – azarisztokrácia országhatárokon átnyúló házasodásai révén, a városi polgárság a letelepüléskeveredési folyamata következtében tudott nyelveket. A század vége felé állt be az a fordulat,hogy az élı nyelvek iránti érdeklıdés élénkebb lett annál, hogy családi vagy földrajzikörülmények ki tudják elégíteni. A vándorlegényeket, akik vállukon bugyraikkal, zsebükbenszerszámaikkal vágtak neki az országútnak, a kalandvágyon és a nagyobb falat kenyér reményénkívül a nyelvtanulás vágya is vezérelte. Ennek az igénynek kielégítésére született meg a„cseregyerekek” rendszere is.A postakocsit kiszorította a vonat, a tutajt a gızhajó. Az országok közelebb kerültek egymáshoz:a határokon túl élı népek iránti érdeklıdés élénkebbé vált. A kialakuló kereskedelmi kapcsolatokis új motivációt jelentettek: az új motiváció a tudásnak új formáját – az élı, beszélt, köznapinyelv ismeretét – követelte meg. Megérett a kor a modernebb nyelvtanulási módszerekmegszületésére és meg is jelent a színen Berlitz mester, majd számtalan követıje.Ezeknek a módszereknek lényege, hogy az anyanyelv közvetítése nélkül teremt kapcsolatot atárgy (fogalom) és idegen nyelvő megnevezése között. „Ez könyv”… „Az ceruza”.
  19. 19. - 19 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAmikor Karinthy Capillariájának hajótörést szenvedett hıse a tengerek mélyének királynıje elékerült, Berlitz mester módszerének alkalmazásával próbálja felhívni magára a figyelmet: „Akitőnı Berlitz módszere szerint magamra mutattam és azt mondtam: ember.”Ez az – úgynevezett közvetlen – módszer a klasszikus nyelvek oktatásában egyeduralkodófordítást döntötte le trónjáról.Különbözı, korszerősödı formákban az oktatásnak ez a módja szolgált évtizedeken anyelvtanítás alapjául. Az új motiváció a nyelvtanulás ütemét is meghatározta.A kétnembeli ifjúság ugyanis általában 10 éves korban kezdett hozzá a nyelvtanuláshoz, és mirea középiskolák nyújtotta „általános mőveltséget” megszerezte, addigra egy, esetleg két idegennyelven is tett szert bizonyos ismeretekre. A modern oktatási módszerek azonban egyelıre csak amagán nyelvtanításban vertek gyökeret; az iskolai tanterv még mindig az elızı kor pedagógiaiörökségét nyögte.Nyelvtani szabályok sulykoltatása, minden szökıévben elıforduló kivételek bemagoltatása…nem csoda, hogy a gimnáziumból, a reál- és polgári iskolából kikerült ifjúság hat-nyolc évi némettanulás után szinte „szőz aggyal” hagyta el e tanintézeteket. Használható nyelvismeretekre csak ajómódú polgárság gyermekei tettek szert, a szülık anyagi áldozatkészsége és a gyermekidıbefektetésének eredményeképpen. A – nyelvtanulás szempontjából, valljuk be, igeneredményes – „Fräulein”-rendszerben nem nehéz felismerni a rómaiak viszonyát görögpedagógusaikhoz. Ezeknek a kizsákmányolt, házi mindeneseknek feladata nemcsak anyelvoktatás volt, hanem tanítványaiknak „manírokra” való tanítása is. Elfogult vagyok szakmánke régvolt képviselıivel szemben: egyrészt, mert a nıemancipáció nehéz körülmények közöttküzdı élharcosai voltak, másrészt, mert nemegyszer ık vitték és adták tovább nyárspolgárkörnyezetükben a magasabb kultúra stafétabotját.Közben azonban felnövekedett egy új nemzedék, amely ismét másképpen viszonyult az idegennyelvekhez, mint azok, akik a két világháború között voltak fiatalok. Megváltozott újra acélkitőzés, a motiváció.Mindeddig ugyanis a nyelvtudás csak az általános mőveltség része volt, és a megszerzésreirányuló törekvés körülbelül meg is szőnt akkor, amikor a diákból dolgozó ember lett. Anyelvtanulás ideje tehát a tanulóévekkel esett össze. Ezek az évek amúgy is az „életre valófelkészülés” jegyében teltek el; a tanulás lassú üteme nem állt ellentétben a diákságéletformájával.A második világháború után emberré lett nemzedék nyelvtanulási igénye azonban nem fejezıdikbe a tanulóévekkel; célkitőzése pedig nem engedi meg az ilyen hosszú lejáratú, perspektivikustervek felállítását. A világ tovább zsugorodott. Az idegen ajkúakkal való érintkezés ma már nemhivatásos diplomaták, új piacok után kutató kereskedık vagy unalmukat őzı globetrotterek(világjárók) elıjoga. Mindennapi munkánk és mindennapi szórakozásunk során számtalanszortalálkozunk más nyelveken beszélıkkel: önérdek és kíváncsiság, kikívánkozó baráti érzés ésegyéni érvényesülésvágy egyaránt követeli, hogy minél gyorsabban megtanuljunk szót értenivelük. De a technika fejlıdése is gyökeresen megváltoztatta az embereknek a tanuláshoz valóviszonyát.
  20. 20. - 20 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAki három napig tartó szekerezés helyett egy óra alatt repül Budapestrıl Bécsbe, akinek nemgázláng szolgáltatja a világosságot, hanem gombnyomásra szótfogadó villamos áram, az anyelvtanulásban is kisebb erıfeszítéseket igénylı módszereket követel.Az ember elkényelmesedett. A technikai vívmányoktól ma már nemcsak a test, hanem a szellemtehermentesítését is megköveteljük. A legmodernebb – úgynevezett audiovizuális – módszer aszem és fül fokozottabb bekapcsolásával igyekezik csökkenteni azt a terhet, amelyet anyelvtanulásnál elengedhetetlen memorizálási folyamat az agyra hárít.Az új módszerek a külföldiekkel való érintkezés rendkívül fontos aspektusát: a jó kiejtést segítikelsajátítani.Még a „közvetlen módszer” alapján oktató derék nyelvmesterek is fontosabbnak találták a„concevoir” és egyéb alig használt igéknek alig használt idıkben való hibátlan eldarálását, mint abennszülöttét minél jobban megközelítı jó kiejtést és hangsúlyozást. A kép- éshangbenyomásokon alapuló audiovizuális módszertıl ezen a téren vártak csodákat és kaptak igenjó gyakorlati eredményeket.Az új módszer nagy elınye a tananyag sőrő ismételhetısége. És itt is le kell szögeznünk, hogyaz ismétlés olyan nélkülözhetetlen eleme a nyelvtanulásnak, mint a forgácsolókés azesztergapadnak vagy az üzemanyag a belsı égéső motoroknak. Ezt a primitív igazságot egyébkéntelıbb fedezték fel, mint a benzinmotort: „Repetitio est mater studiorum” – az ismétlés a tudásszülıanyja – mondták már száz évvel ezelıtt is.Korunk elkényelmesedett gyermekének nagyon kedve szerint való, hogy minél több érzékszervbekapcsolása tehermentesítse agyát a tudatos koncentrációtól. Egy kicsit azonban itt is átestünk aló másik oldalára. A XIX. század iskoláiban a nyelvtani szabályok ismerete öncél volt, mostviszont kezdjük azt hangoztatni, hogy a nyelv törvényszerőségeinek tudatos ismerete nem isértékes, nem is érdekes. Megtanulásukra kár mozgósítani az agyat. Ezen az elven alapszik azúgynevezett immerziós („belemerítıs”) módszer. Nem véletlen, hogy a kényelemrajongóAmerikában született meg. Minden elméleti összefüggés feltárása nélkül, végnélküli ismétlések,napi többórás „drill” formájában tanítják meg az idegen nyelvi formákat. A gondolkodás – bőn,amely csak hátráltatja az eredményt. A tanfolyamok vezetıi nem gyıznek panaszkodni anyelvtanár hallgatókra, akik az anyag gépies abszorbeálásával szemben „intellektuális ellenállást”tanúsítanak.Egy nyelvtani szabályt – mondjuk: franciában a melléknév egyeztetését a fınévvel – meg lehettanulni például úgy is, hogy tudatosítjuk agyunkban: a hímnemő melléknévhez a nınembenáltalában „e” járul. De elképzelhetı – és sokkal kevesebb agymunkát kíván – az az eljárás hogyannyiszor halljuk: le parc, le champs, le jardin est grand (a park, a mezı, a kert nagy), viszont lamaison, la salle, la chambre est grande (a ház, a terem, a szoba nagy), hogy a végén a folytonos„drill” hatására automatikusan kialakul bennünk a helyes egyeztetési forma.A langyos esıként rápermetezı ismétléssel szemben az elkényelmesedett agy kisebb ellenállásttanúsít, mint a tudatos koncentráció követelményével szemben. Ugyanannak a folyamatnakhatását sejtem itt, amely a televízió ernyıje elé ragasztja korunk ifjúságát.
  21. 21. - 21 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiEnnek a nagyszerő technikai vívmánynak mőveltségterjesztı hatását senki sem vitatja. Nemhivatása e kis könyvnek arról beszélni, hogy – többé-kevésbé jól összeválogatott – mősorai mitjelentenek az eldugott falvak lakói vagy a közlekedés nehézségei által otthonuk falai közékényszerített nagyvárosiak számára. Tagadhatatlan azonban, hogy a televízió nemcsak idıbenvonja el az ifjúságot az olvasástól. A kép könnyebben követhetı, mint a bető; a mozgó képregyorsabban reagál a lusta képzelet, mint a mozdulatlanra, a hangosított mozgókép követeli alegkisebb szellemi energiabefektetést. Minimális testi – és ennél is kevesebb szellemi – fáradozásárán jutunk élményekhez. Ifjúságunk – tisztelet a kivételnek – nem olvas eleget.Ha a mozi, a rádió és a televízió hatását mi, a könyvek emlıjén nevelkedett nemzedék ebbıl aszempontból nyugtalankodva szemléljük is, el kell ismernünk, hogy a kultúra emelésében éséppen a nyelvtanulásban óriási segítséget jelentenek a technikának e vívmányai. Ma – ezt nemlehet eléggé hangsúlyozni – a nyelvtudás célja elsısorban a különbözı idiómákon beszélıkközötti érintkezés lehetıvé tétele.Partnerünk beszédének megértésében, saját gondolataink helyes kifejezésében éppen a rádió, amagnetofon, a gramofon nyújthat nagy segítséget. Különbözı formákban és különbözı mértékbenkombinálva ezeket a technikai találmányokat használja fel az audiovizuális módszer.Alkalmazásával szemben nem lehet ellenvetésünk, legfeljebb némi aggályunk. A nyelvtanulásproblémáját, úgy érezzük, ezek a vívmányok sem oldják meg maradéktalanul. „There is no royalway to wisdom” – a tudáshoz királyi út nem vezet – mondja az angol.A módszer kívánta technikai berendezések még az iskolai oktatásban sem minden tanulószámára hozzáférhetık, hát még abban a kategóriában, amely e könyvecske szempontjábólegyedül érdekes: a dolgozó felnıtt nyelvtanulásában!Még ha el is képzeljük azt az ideális állapotot, hogy e segédeszközök – kellı számban és kellıidın át – minden ÁNy rendelkezésére állnának, akkor se tarthatnánk a módszert egyedülüdvözítınek a felnıtt, tanult agy számára.A kis hatévest, amikor iskolába kerül, valamelyik hozzátartozója kézen fogja és pár hónapon átkísérgeti. Késıbb a gyermeket már a megszokás, a beidegzıdés irányítja: ennél a saroknálbefordulok, annál az épületnél balra kanyarodok. De aki felnıtt fejjel kerül idegen városba vagyismeretlen városrészbe, az ennél gyorsabb és célravezetıbb módszert keres. Térképet vesz elı ésmeghatározza a követendı útvonalat jellemzı fontosabb irányítópontokat.Ilyen irányjelzı pontok a szabályok. Kár lenne lemondani róluk. Felnıttek vagyunk.Álljunk meg egy pillanatra ennél a tételnél és vegyünk szemügyre egy sokszor hallottféligazságot. A felnıttnek – szokták mondani – úgy kellene az idegen nyelvet is tanulnia, ahogyannak idején anyanyelvét elsajátította.Nem tudom elfogadni ezt a követelést. Gyermekkorának szellemi keretei közé éppoly kevéssélehet beszorítani a felnıttet, mint hajdani napozókájába, vagy kezeslábasába.
  22. 22. - 22 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA kisgyermek egyik jellegzetessége, hogy még nem tanult meg beszélni. Az „infans” (kisgyerek)szó is az in-fant (nem beszélı) összetételbıl származik.Amikor viszont beszélni kezd, akkor egyszerre ismerkedik meg a tárggyal és azzal, ahogy atárgyat nevezik. A külvilág lassan, fokozatosan bontakozik ki elıtte. Megtanul beszélni, mertéletösztöne (a leghathatósabb motiváció!) kényszeríti rá. Meg kell értetnie magát, hogybekapcsolódhassék a közösségbe és biztosítsa szükségleteinek kielégítését.A felnıttnek azonban már gazdag értelmi és érzelmi világa van. Gondolataival, indulataivalegyütt kialakult nála a pavlovi második jelzırendszer – a nyelvi forma is. Ezt az egész készjelzırendszert kell most átalakítania.Tanárnı barátnım egyik tanítványával együtt bujkálva menekült a nyilas terror elıl; a lánykávalérte meg a felszabadulást is. A hozzájuk beszállásolt szovjet tisztekkel a kis tízéves már vígankarattyolt, amikor barátnım még a legnagyobb nehézségekkel küzdött a beszélgetésben. „KönnyőÉvikének – vigasztalta magát –, neki az általános iskola négy osztályának ismeretanyagát kellcsak lefordítania az idegen nyelvre; nekem elıbb el kell magamban végezni a középiskolát, sıt azegyetemet is.”Gyermek és felnıtt képességei pozitív és negatív irányban térnek el egymástól. A gyermekautomatikus, a felnıtt logikus. Ennek a közismert igazságnak szemléltetı példáját láttamnemrégen egy szomszédos iskola elsı osztályosainak vizsgáján. A hétéves hölgyek és urakirigylésre méltó biztonsággal fújták negyedórákon át a különbözı verses és prózai szöveget, amitfriss kis agyuknak meg se kottyant betanulni. Ugyanezek a gyermekajkak azonban teljesenelnémultak, amikor az egyik vers kapcsán a tanító néni megkérdezte: „Miért mondjuk a tehénre,hogy „háziállat”? Végre egy kis szıke copfos mentette meg az osztály becsületét: „Mert nemvad” – felelte.A felnıtt agy viszolyog már hallott dolgok ismétlésétıl. A gyerek csak a már többszörmegemésztett közlést szereti. „Azt a mesét meséld, a pöttyös labdáról!” – kéri vagy századszor.A felnıtt kor egyik ismérve, hogy a szavak egyre teljesebb értékővé válnak a számára. Minélmőveltebb, annál maradéktalanabbul jelzi számára a szó a mögötte rejtızı fogalmat; annálkevésbé lesz szüksége arra, hogy az idegen szó megértésére a szó mögött rejlı fizikai tartalmat isfelidézze.E hosszú kitérıt csak azért engedtem meg magamnak, hogy hangsúlyozzam: felnıtt nemtanulhatja ugyanazzal a módszerrel az új nyelvet, amellyel annak idején anyanyelvét sajátította el.A technikai segédeszközöktıl csodákat remélı audiovizuális oktatás éppen azért okozottcsalódást, mert a felnıttnél kialakult „második jelzırendszer” (a szavak világa) éppoly erısingerhatást fejt ki, mint a kép. Ahhoz, hogy a „fá”-nak megfelelı idegen szót a felnıttmegtanulja, nem kell, hogy megmutassák neki, lerajzolják elıtte, vagy éppen papírból,seprőszálból összeeszkábáltassák vele, ahogyan azt az indiai angol iskolákban még most is teszik.A felnıtt és gyermek reakciói közötti különbséget azért is kellett hangsúlyoznunk, mert amostani nyelvtanulók zöme egészen más korosztályhoz tartozik, mint a negyedszázaddal elıtti. ATIT nagysikerő nyelvtanfolyamain az átlag életkor 30 év.
  23. 23. - 23 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAz életkor megváltozásának oka: az új motiváció. Következménye: új eredmények anyelvtanulásban. Felnıtt nyelvtanuló kollégáink gyorsabban, jobban haladnak, mint gyermekeinkaz iskolapadokban. Nem nehéz kitalálni, hogy miért: nemesebb, hogy úgy mondjuk,perspektivikusabb cél főti ıket, mint a rendszerint muszájból vagy a jó vizsgajegyért tanulódiákot.Nézzünk egyszer férfiasan szembe a tényekkel: a szakiskolákból, gimnáziumokból,egyetemekrıl és fıiskolákról kikerülı ifjúságunk (tisztelet a kivételnek) nem tud oroszul. Éppúgynem tud, mint ahogy mi sem tanultunk meg annak idején németül. Helyzetük még nehezebb: azelızı nemzedék családi kapcsolata több volt a némettel, mint a mostaniaknak az orosszal. Sokhelyütt akadt németül tudó nagyszülı vagy szomszédságban élı német anyanyelvő kisebbség.Dr. Adamik Tamás idézi azt az adatot, hogy 113 – a ragozást, szavakat egyébként jól ismerı –tanuló közül 4-7 évi orosz tanulás után mindössze 4 tudott helyesen egy pohár vizet kérnioroszul! (Csak mellékesen jegyzem meg: a Die Welt címő lapban [1960. 147. szám] Dr. WernerRoss, a müncheni Goethe-Intézet igazgatója éppen azt hányja a legmodernebb nyelvoktatáshíveinek szemére, hogy ez a módszer viszont csak arra tanít meg, hogyan kell egy pohár vizetkérni!)Az orosz nyelv oktatásának kifogásolt eredményességében nem a cirill betős ábécé a hibás,amely napok alatt elsajátítható, nem a tanítási módszer, amely szakított a rég- és közelmúlthibáival és megfelel a követelményeknek, nem a sok új tankönyv, amelynek zöme ma márkorszerő elveken épül fel, és nem is maga a nyelv, amely nem nehezebb a latinnál vagyfranciánál! A hiba nem minıségi, hanem mennyiségi okokban rejlik. A tanulásra fordított idınem elég az alapos és maradandó ismeretek megszerzéséhez.Hogy mennyire így van, arra az úgynevezett „szakos” iskolák nyújtják a legjobb bizonyítékot.Ha a heti óraszám eléri – mint ebben az iskolatípusban – a 6-8 órát, akkor a diákok a gyakorlatiéletben igen jól felhasználható orosz ismeretekkel hagyják el az iskolát. A magyar tolmácsbrigádorosz tolmácsainak zöme is ebbıl a kategóriából kerül ki.Keserő tanulság, de egyszer meg kell fogalmazni: elveszett a nyelvtanulásra fordított idı, ha egybizonyos – napi, heti – koncentrációt nem ér el.Komoly emberek általában kerülik az általánosításokat. Egy adat mégis idekívánkozik:átlagkörülményeket tekintetbe véve heti 10-12 óra ez a minimum.Állítsa fel mindenki elfoglaltságának mérlegét, mielıtt egy új nyelv tanulásába belefog! Haennyi idıt nem tud, vagy nem akar befektetni, gondolja meg kétszer is a vállalkozást!Minimális koncentrációnak neveztem az ébrenlét heti 100-120 órájából nyelvtanulásra fordított10-12 órát. Érdekes kérdés, hogy a maximális töménység egyben a legkedvezıbb-e?Egyszerőbben szólva: ha valaki ennek – mondjuk – négyszeresét fekteti tanulásba, akkornegyedrésznyi idı alatt tud-e valóban maradandó ismereteket szerezni?
  24. 24. - 24 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHazánkban is sikerrel kísérleteznek úgynevezett „intenzív” tanfolyamokkal. Túl kevés idı múltel azonban az elsı kurzusok befejezése óta ahhoz, hogy megállapíthassuk: maradandó formábanasszimilálódott-e ez a töményen adagolt tudomány?A minimális tanulási koncentráció, amelyet fent idéztem, természetesen minden szempontbólátlagérték. Induljunk ki mégis ebbıl az átlagból, amikor visszakanyarodunk „történelmiáttekintésünknek” ahhoz a pontjához, amelynél elhagytuk: a dolgozó felnıtt nyelvtanulásimódszeréhez.Ha elfogadjuk a fenti állítások lényegét – azt a tételt, hogy heti 10-12 óra foglalkozáson alulnincs és nem lehet eredményes nyelvtanulás –, akkor rögtön felmerül a kérdés:minek a rovására vonhat el erre a célra ennyi órát az állandó idıhiányban szenvedı mai ember,vagy pláne mai asszony?A régi, klasszikus beosztás szerint a nap 24 órájábólnyolcat munkáranyolcat pihenésre, illetıleg szórakozásra,nyolcat alvásra fordítunk.Hogy az alvás nyolc órájából hányat lehet majd nyelvtanulás céljaira felhasználni, arra csak afuturológusok – a jövı kutatói – tudnának választ adni. A hypnopédia (alvatanulás) nem is olyanúj módszer, mint gondolnánk: 1916-ban már kipróbálták, igaz, hogy nem nyelvekkel, hanem aMorse-jelek elsajátításával kapcsolatban. Minthogy azonban aránylag kevéssé ismert eljárás,megérdemli, hogy kissé részletesebben írjuk le: hogyan alkalmazzák a Szovjetunióban?A megtanulandó szöveget (oroszul és a választott nyelven) egyrészt papírlapokra gépelik,másrészt magnetofonszalagra mondják. Egy-egy alkalomra kb. 30 szót és 10-12 rövid mondatotirányoznak elı. A tanulók megismerkednek ezzel a szöveggel, azután már ágyban fekve, 15percen át az úgynevezett diktorral együtt hangosan ismételgetik. A világítás kikapcsolása után,egyre csökkenı hangossággal tovább folyik a „hypnoinformáció” további negyven percen át.Kora reggel a fenti folyamat fordítottjával ébresztik ıket: elıször alig hallható hangerıséggel,majd egyre hangosabban ismétli a hypnoinformátor a megtanulandó anyagot. 25-30 perc múlvaáltalában olyan szintet ér el a hangintenzitás, hogy a hallgatók felébrednek. Újabb lapokatosztanak ki, amelyeken ezúttal csak az orosz nyelvő szöveg szerepel; erre írják fel a tanfolyamrésztvevıi a megjegyzett idegen nyelvő „ekvivalenciákat”.A kísérletek tanúsága szerint 18 „alvás” alatt 800-900 lexikai egységet sajátítottak el a tanulók:hat-hétszeresét annak, amit a hagyományos módszerek irányoznak elı. Az eredményeketbiztatónak és az eljárást a szervezetre nézve „valószínőleg ártalmatlannak „tartják.Ma még azonban nem támaszkodhatunk erre a reménybeli megoldásra. A realitásokból kellkiindulnunk: a nyelvtanulást vagy a munkával, vagy a szórakozással, pihenéssel kellösszekapcsolni. Még pedig nem ezek rovására, hanem ezek kiegészítésére.
  25. 25. - 25 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMit jelent ez a látszólag fából vaskarika?Vegyük elıször is a hivatást. A mai ember munkájának jelentıs részét teszi ki a továbbfejlıdés,a „hozzátanulás”.Sokat beszélünk arról, hogy a mérnök és gyógypedagógus, a szakmunkás és zenetanár, az orvosés külkereskedı szakismereteinek bıvítése szempontjából milyen fontos a nyelvtudás. Fordítsukmeg egyszer a kérdést és beszéljünk arról, hogy mit jelent a szaktudás a nyelvtanulásban?A szakismeret az idegen nyelvben való beszélgetésben: tolmács, az olvasásban: szótár, atanulásban: nyelvkönyv.Amikor 1956-ban a japán nyelv tanulásába kezdtem, tanár nem létezett, nyelvkönyv nem voltkapható Magyarországon.A foglalkozáshoz egy vegyészeti szabadalmi leírás adott alapot, amelyet hısiesen (éskönnyelmően) elfogadtam fordításra. A sok képlet, ábra, felirat, táblázat segített areménytelennek látszó feladat megoldásában.Elıször azt kellett kinyomoznom a kezemben levı szöveg alapján, hogy milyen nyelv is a japán:„agglutinál”-e (ragoz-e), mint a magyar, „flektál”-e (hajlít-e), mint a német, vagy „izolál”(elszigetel), mint az angol vagy kínai.Szótárt sikerült kerítenem, szakszótárt persze már nem. De akinek már volt alkalma mőszaki-tudományos szövegeket böngészni, az tudja, hogy a szavaknak leggazdagabb – és sajnos, egyedülmegbízható – forrása maga az eredeti szöveg.Mert aki ismeri például a víz @ és a sav @ szójelét (hieroglifjét), az az alábbi képletbenközépiskolai kémiai ismeretei alapján is „kiszámíthatja”, hogy az ismeretlen, bekerített írásjelekcsak sót, illetıleg lúgot jelenthetnek.„Esetem a japánnal” – szélsıséges eset. Pozitív és negatív irányban is az. Elismerem, hogy nemmindenkinek van türelme – és elsısorban ideje – ilyen „kutatómunkára”. (A fordítás egyébkéntcsak az elején ment csigalassúsággal, egy hét alatt úgy belejöttem, hogy egész napi munkával márkét-három forint árát is megkerestem.) Negatív irányban azért különleges eset, mert ÁNykollégáim ritkán kerülnek ilyen nehéz helyzetbe. De áll minden nyelvre, minden tanulóra ésminden tudásszintre a szabály, hogy a szakmai ismeret kulcs, amely nyitja az idegen nyelvkapuját.A klasszikus felosztás szerint az alvás és a munka nyolc-nyolc óráján túl további nyolc maradmég a huszonnégybıl, amelyet állítólag pihenéssel, szórakozással töltünk. E kétféletevékenységet közös szóval „ráérés”-nek nevezném, az angol „leisure” és a francia „loisir” rosszfordításaként. Gábor Dénes, az Angliában élı, és nemrégen Magyarországon járt filozófus szerinta most felnövekvı nemzedék életét annyira ennek az „elfoglaltságnak” fokozatosmeghosszabbodása fogja jellemezni, hogy a korszakot, amelyben élni fognak, „Age of Leisure”-
  26. 26. - 26 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseinek, a „Ráérés Korának” nevezte el. De minden futurológiái találgatás nélkül már most iskijelenthetjük, hogy a harmadik nyolc óra valóban gyümölcsözı lehetıséget nyújt anyelvtanulásnak pihenéssel, szórakozással való összekapcsolására.Valahányszor felteszik a kérdést, hogy hogyan tudtam aránylag rövid idı alatt sok nyelvbeneredményt elérni, gondolatban mindig meghajtok minden tudás forrása, a könyvek elıtt.Mondanivalóm lényegét ez az egy szó fejezi ki: olvassunk.
  27. 27. - 27 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiOlvassunk!Azt a Kolombusz tojását, hogy a meglevı tudás megtartásának, új ismeretek szerzésének legfıbbeszköze a könyv, elıttem már számosan feltalálták. Amivel én az ismert tételt szeretnémkiegészíteni, mindössze két szempont. Az egyik az, hogy az olvasást a kezdet kezdetén merjükmár tanulási programunkba beiktatni, a másik pedig, hogy olvassunk aktívan.A könyv a tanulásnak „házi eszköze”. Ha a továbbiakban részletesen akarunk vele foglalkozni,akkor meg kell állnunk egy pillanatra és fel kell tennünk a kérdést: miért van egyáltalán szükségilyen háziipari módszerekre?Még egyszer szeretném leszögezni, hogy az általam pártolt tanulási forma inkább kiegészíteni ésgyorsítani, mint helyettesíteni van hivatva a tanár vezetésével való tanulást.Az elcsépelt vicc szerint némely pesti feketének van elınye (nincs benne pótkávé), van hátránya(nincs benne babkávé) és van rejtélye (mitıl fekete?). A tanárral való tanulásban is felfedezhetjükmindhárom elemet.Kétségtelen elınye: a kapott információ nagyobb megbízhatósága. Idıhözkötöttségével nagyobbrendszerességet is jelent: kevesebb önfegyelem kell ahhoz, hogy a kitőzött idıpontban az óránmegjelenjünk, mint ahhoz, hogy a magunk elıírta foglalkozáshoz magunktól nekiüljünk.Hátránya: a nehezebb hozzáférhetıség, viszonylag nagy üresjárat, és rosszabb adagolhatóság.Nemcsak falvakban (pedig remélem, hogy ott is akadnak bıven ÁNy-k), hanem városokban isnehéz szellemi habitusunknak megfelelı pedagógust találni. Tanár és tanítvány összehangolódásaéppúgy szerencse és önfegyelem dolga, mint a házasság vagy bármely más, felnıtt és felnıttközötti viszony. Az élénkebb temperamentumú tanuló számára „megfagy” ugyanaz a tanári óra,amely a lassabb munkához szokott számára „megég”.De még ha sikerül is olyan pedagógust találni, akinek vérmérséklete megfelel a miénknek, nemkönnyő az órák ritmusát mai életünk ütemével összhangba állítani. Éppen a nagyvárosokban, aholkisebb a pedagógushiány, nyel el rengeteg idıt a közlekedés – különösen a „mőszak” utániidıben, amikor általában órára sietnénk. „Amennyi idıt a villamosozással töltöttem – sóhajtottamúltkor egyik szomszédom –, már a felét meg is ehettem volna a németnek”.Külön bonyodalmat jelent, hogy pedagógiai szempontból sem a leghelyesebb, anyagi okokbólpedig egyenesen lehetetlen éveken át egyedül órákat venni. A nagy anyagi megterhelésen kívül azilyen tanulás azzal a hátránnyal is jár, hogy az óra 60 pcrcén át nehéz a figyelmet lankadatlanulfenntartani. Ha pedig másokkal tanulunk, akkor majdnem reménytelen igyekezet partnereinketúgy megválasztani, hogy a nálunk haladottabbak el ne gázoljanak, a gyengébb tudásúak vissza nehúzzanak. Az élénkebbek és gátlástalanabbak a pedagógus minden igyekezete ellenére is„elszívják a levegıt” a passzívabb természetőek elıl. Nagyszámú csoportnál külön veszélytjelent, hogy többet halljuk tanulótársaink rossz, mint tanárunk jó kiejtését.
  28. 28. - 28 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAránylag legjobb eredménnyel a hármasban való tanulás kecsegtet. Egyrészt azért, mertönkéntelenül egy kis – igyekezetre serkentı – verseny szokott kialakulni a partnerek között.Másrészt, mert így idınként csökkenhet a figyelem feszültsége. Jelen vagyunk; hallunk is, látunkis, de „relaxált” állapotban.És végül, hogy visszatérjünk a közismert feketekávé-anekdotához, rejtélye is van a klasszikus,tanár irányítottá tanulási módszernek: összeegyeztethetı-e, kiegészíthetı-e azokkal a házieszközökkel, amelyek közül a továbbiakban a legfontosabbal – az olvasással – szeretnékfoglalkozni.
  29. 29. - 29 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiMiért olvassunk? – Mit olvassunk?Azért olvassunk, mert a tudást a könyv nyújtja a legszórakoztatóbb módon. Az emberi természetalapvetı tulajdonsága, hogy keresi a kellemest és kerüli annak ellenkezıjét. Márpedig atanulásnak másik módja (napi 20-30 szónak „bevágása” és a tanár vagy tankönyv által készenszállított nyelvtani szabályok megemésztése) legfeljebb kötelességérzetünket elégíti ki, deörömforrásul nemigen szolgálhat.Ma már nem kívánjuk ezektıl a stúdiumoktól, hogy „melléktermékként” spártaivá neveljék ajellemet. (A mai nyelvtanulók zöme rendszerint túl is van már a jellem kialakulásánakidıszakán.) De ha a nyelvvel való foglalkozás elmesportot, rejtvényfejtés-jellegő szórakozást,saját képességeink felmérését és igazolását jelenti, akkor viszolygás nélkül fogunk nekiülni amunkának.„Man lernt Grammatik aus der Sprache, nicht Sprache aus der Grammatik” – mondták ki már amúlt század végén az igazságot. („A nyelvbıl tanuljuk a nyelvtant, nem a nyelvet a nyelvtanból.”)A holt nyelvek iskolai oktatásának idején forradalminak hatott Toussaint–Langenscheidtéknek eza jelszava. Ma már azonban világos, hogy az idegen nyelv legmegbízhatóbb hordozója – a könyv– mindig egyszersmind tankönyv is. A fenti jelszó csak annyiban szorul kiegészítésre, hogynemcsak a nyelvtanra tanítja meg forgatóit, hanem a szókincs megszerzésének islegfájdalommentesebb eszköze.A szókinccsel külön fejezet is foglalkozik e könyvecskében, de a kérdés fontossága megérdemli,hogy itt és most is röviden kitérjünk rá. Megszerzése ugyanis az a zátony, amelyen a legtöbbtanulási jószándék megfeneklik. Az automatikus–mechanikus gyermek-emlékezıtehetség már amúlté; a felnıtt ész logikája itt nem sok segítséget jelent. Márpedig ahhoz, hogy sajátgondolatainkat kifejezni, másokét megérteni tudjuk, sok ezer kifejezésre van szükségünk.Az „átlag szókincsre” vonatkozó terjedelmes irodalmat mellızve egyetlen hozzávetılegesszámot szeretnék itt idézni. Magyar „zsebszótáraink” általában 20-30 000 alapkifejezést (címszót)tartalmaznak. Azon a szinten, amit egy késıbbi fejezetben, a nyelvtudás osztályozásáravonatkozó kísérletnél „négyesnek” nevezek, ennek a szókincsnek kb. 50-60%-át használjuk.Akik idáig eljutottak, tegyék fel egyszer a kérdést önmaguknak: hány százalékát szerezték enneka tekintélyes szókincsnek „legális úton”, vagyis úgy, hogy jelentését szótárban kikeresték vagyértelmét megmagyaráztatták? Ki fog derülni, hogy csak elenyészıen csekély hányadát. A zömétszótárnál, tankönyvnél, tanárnál kényelmesebb eszköz – a könyv, az olvasás – hullatta ölükbe.A nyelvtan szabályaival való megismerkedés nem teszi annyira próbára a felnıtt agyat, mint aszókincs elsajátítása. Kevésbé mechanikus és több gondolkodást kíván. A nyelvtantól valóviszolygás mégis egyetemesen jellemzi korunk mőszaki beállítottságú ifjúságát. Pedig itt baj van:nyelvtani ismeretek nélkül csak anyanyelvén tanul meg az ember helyesen beszélni (írni azonsem).
  30. 30. - 30 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAz emberi agyat az jellemzi, hogy egy új – bármely új – jelenséggel kapcsolatban rögtönfelmerül benne a „miért?” kérdése. A nyelvekben – minden „illogikusságuk” ellenére is – aszabályok adják meg a „mert”-et. Ezeket elsikkasztani éppolyan bőn lenne, mint a vegytan,örökléstan vagy kristálytan törvényeit.Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, mint a felszabadulás utáni hónapok egyik legelsı,botcsinálta orosz tanára. A derék bácsi – nevezzük Ikszkijnek – a húszas évek táján emigráltMagyarországra. 1945 tavaszán befogták szekerükbe az orosz nyelv iránt érdeklıdık, ésmegtanulták tıle, hogy a fiú az мальчик, a lány pedig девущка. De amikor azt kérdezték: miértlesz az egyikbıl tárgyesetben мальчика, a másikból pedig девущку, akkor egy darabig a fejéttörte, azután a vállát vonogatta: bozse moj, ez már csak egy olyan russzicizmus (oroszspecialitás).Nem, a nyelvek impozáns dómját éppúgy nem lehet nyelvtan, mint szavak nélkül felépíteni.Amitıl viszolygunk, és aminek haszontalanságát az elızı kor maradéktalanul bebizonyította, azcsak az önmagáért való „grammatizálás”.Két véglettel állunk itt szemben. Azt a nyelvtant, amelyet a régi iskola célnak tekintett, a maitanuló már eszköznek se hajlandó elfogadni.Az igazságot az az egészséges középút jelenti, amelyre elıbb-utóbb mindenkit rávezet a sajátbırén szerzett tapasztalat.A szabályokat tudatosítani kell. A szellem világában utat keresı felnıtt útjelzık után kutat;megköveteli a törvények ismeretét. Csak azt ne várjuk tıle, hogy ha egyszer felismerte a törvényt,sohasem fog többé rossz útra tévedni. A törvény csak elv. Az elv csak alap, amelyen a helyesmagatartás kialakul.Amikor az utcakeresztezıdésnél megtorpanunk a vörös jelzésnél, akkor ezt a cselekvésünketnem elızi meg komplika gondolatsor (ha nem tisztelem a „tilos” jelzést, zavart okozok aforgalomban megbüntet a rendır, életveszélybe kerülök). Reflexeink már kialakultak, nekiengedelmeskedünk. Az elv tudatosult, szokás megszületett, a helyes magatartás automatikussávált.Ezt a „magatartási mintát” jól ismeri és különbözı néven tartják számon a nyelvpedagógiában.A lélektan komplikálta „dinamikus sztereotípiának”, az angol lingvisztika egyszerően „mintának”(pattern) hívja. Én még egyszerőbben és még köznapibban kaptafának nevezném.Hogyan alakítjuk kérdéssé az állítást a magyarban? Úgy, hogy egyszerően megváltoztatjuk amondat hanglejtését. „Beszél angolul.” „Beszél angolul?”Ha beszél – vagy beszélni akar –, akkor tudnia kell, hogy az angolban a mondathangsúlyegészen más, sokkal bonyolultabb, mint a magyarban. (Még a 15 perces televíziós oktatásban isalkalmanként 2 percet szentelnek neki!) Ilyen fontos értelmi változást tehát nem erre, hanemkülön segédigékre kell bíznunk. „He speaks English.” „Does he speak English?” A tudatosult elvalapján hamarabb alakul ki a kaptafa; ha egyszer kialakult, van mire ráhúznunk a felmerülı új ésúj formákat.
  31. 31. - 31 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiAki nem szereti a kaptafa-hasonlatot, gondolhat a költıibb hangvillára is. Merem állítani, hogyvalahányszor idegen szóra nyitjuk a szánkat, mindig erre a hangvillára támaszkodunk: „lelkifüleinkben” megpengetjük és figyeljük: ha nem cseng hamisan, amit mondani akarunk, akkormegszólalunk.A nyelvtanulás az ilyen minták (nevezzük akár kaptafának, akár hangvillának) kialakításából áll.Jó az a nyelvtanulási módszer, amelynek segítségével viszonylag hamar kerülünk minél több,minél megbízhatóbb minta birtokába. Kialakulásuk elıfeltétele, hogy annyiszor – számtalanszor –kerüljünk szembe a helyes formákkal, hogy valóban automatikus képzetekké erısödjenek.Kialakulásukat elısegíti, ha kimunkálásukban magunk is részt veszünk és nem elıremegfogalmazott, készen kapott ismeret formájában hisszük el ıket.Mindkét célra – a kimunkálásra is, a sőrő ismétlésre is – a könyv a legjobb eszköz. Olvassunk!A könyv zsebrevágható és sutba dobható, összefirkálható és lapokra téphetı, elveszthetı és újramegvásárolható. Aktatáskából elıráncigálható, uzsonnázás közben elénk teríthetı, az ébredéspillanatában életre kelthetı, elalvás elıtt még egyszer átfutható. Nem kell telefonon értesíteni, hanem mehetünk el az órarendbe iktatott találkozóra. Nem haragszik meg, ha felébresztjükszendergésébıl álmatlan éjszakáinkon. Mondanivalója egészében lenyelhetı, vagy apróramegrágható. Tartalma szellemi kalandozásokra csábít és kielégíti kalandvágyunkat. Mimegunhatjuk ıt – ı sohasem un meg bennünket.A könyv örök útitárs – mindaddig, amíg ki nem nıjük és a következı kedvéért el nem hajítjuk.Mit olvassunk? Olyan szöveget, amely érdekel bennünket. „Interesse – stärker, als Liebe” –mondja a német. (Az érdeklıdés erısebb, mint a szerelem.) Valóban, mert az érdeklıdés alegádázabb ellenségen fog ki: az unalmon.Mert valljuk be: hézagos szóismerettel, a mondat dzsungelében el-eltévedı, bizonytalannyelvtantudással eleinte nem tiszta öröm az olvasás. Öt, tíz, húsz perc múlva könnyen támad azaz érzésünk, hogy holtpontra jutottunk. Kell valami, ami átsegít rajta.Ez a valami az olvasnivaló érdekessége.Hogy ki mit talál érdekesnek, az életkor, szellemi színvonal, szakma, illetıleg vesszıparipakérdése. Nem voltam rest és tíz embert, akirıl tudtam, hogy az én módszeremmel „olvasta bele”magát egy-egy idegen nyelvbe, megkérdeztem: mi segítette ıket át a holtponton. Válaszaikatabban a sorrendben és formában iktatom ide, ahogy kaptam:S. P. nyugdíjas: fel kellett dolgoznom egy csomó katalógust, hogy rendezni tudjam abélyegeimet.M. Ö. harmadikos gimnazista: cikis dolog, ha az ember nem tudja, hogy milyen meccsrekészülnek a külföldi futballcsapatok.N. B. írógépjavító: tetszik tudni, van egy találmányom, ahhoz kellett.
  32. 32. - 32 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiV. K. fodrász: mindent elolvasok Gregory Peckrıl, meg a többi sztárról.F. P. nagymama: nahát, hogy mi mindent le mernek írni ezekben a mai szerelmi regényekben!M. A. minisztériumi osztályvezetı: imádom a krimiket. Csak nem hagyom abba, mielıttmegtudom, hogy ki a gyilkos?L. J. nyomdász: addig fütyültem a slágereket, amíg rájöttem, hogy meg kell tanulni a szövegeketis.M. R. Röltex-elárusítónı: a Soraya kalandjaival kezdıdött. Direkt specializáltam magam rájuk…W. S. elsıéves orvostanhallgató: idegfiziológiával szeretnék foglalkozni…R. M. kirakatrendezı: az ember csak nézi azokat a guszta ruhákat a divatlapokban, és nem érti,hogy mi van alájuk írva.Sok felnıtt férfiismerısömet a politika iránti érdeklıdés segítette át a holtponton.Minél jobban kielégíti kíváncsiságunkat az olvasás, annál kisebb szerep jut a holtponton valóátsegítés másik elemének: az önfegyelemnek.A kerékpárt sem állítottuk vissza a falhoz az elsı esés után, sílécünket se hasogattuk feltőzifának, amikor hóba huppantunk vele. Pedig ezeket az emlékeket fájdalmas kék foltok ıriztéksokáig. Mégis kitartottunk, mert tudtuk, hogy egyre kisebb lesz a megpróbáltatás, egyre nagyobbaz új készség nyújtotta öröm. Holott itt nem is egy új világról volt szó, amelynek kapuit egy kiskitartás tárja fel elıttünk!A beszédkészséget legjobban a mai színdarabok és a jó ritmusú, színes, modern novellák,regények olvasása fejleszti. Az úgynevezett „szituatív elemek” itt a történet hátterébe vannakbeépítve, és így e háttérrel együtt lopják be magukat memóriánkba. Ezzel az összefüggésselegyütt merülnek fel, amikor a leírttal azonos helyzetbe kerülünk.A „szituatív” szövegek elınye, hogy jól felhasználható szókincset és mondatmintákat nyújtanak.Hátrányuk, hogy nehezebben érthetık.Mindenkinek, aki egy idegen nyelv fájába vágja fejszéjét, fel kell készülnie arra, hogy nem egy,hanem legalább két nyelv elsajátítása vár rá: az írott és a beszélt nyelvé. Az ÁNy, aki hajlambólvagy kényszerőségbıl az általam javasolt tanulási módszert választotta, az elıbbivel könnyebben,az utóbbival nehezebben birkózik meg.A könyvekben vannak úgynevezett leíró részek. Ezekben az író, hogy úgy mondjuk, önmagátidézi, és minthogy foglalkozásánál fogvájó stiliszta, szépen, szabatosan fogalmazott mondatokatgördít elénk. A tanár is azért pedagógus, hogy okosan, szabatosan beszéljen. Sajnos, mindenneknincs – nem mindig van – köze az élet tényleges helyzeteihez.Próbálják meg egyszer, kedves ÁNy társaim, megfigyelni, hogy mivé kopik ajkunkonanyanyelvünk, amikor nem figyelünk oda! Betőket hagyunk ki, szóvégeket harapunk el, szavakon
  33. 33. - 33 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseisiklunk át. G. B. Shaw mondta magáról, hogy három különbözı nyelven tud „angolul”; azegyiken a színdarabjait írja, a másikat az élet hivatalos funkciói közben használja, a harmadikonintim barátaihoz szól; e három nyelv alig hasonlít egymáshoz. Ez a minden nyelvben meglevı„rétegesség” egyébként is az angolban a legkirívóbb. A nyelv ugyanis két nagy nyelvcsoport – agermán és a román – találkozásának tengelyébe esik. Ennek megfelelıen kétféle szókincsetötvözött össze: a normann (francia) és angolszász eredető kifejezéseket.Sokszor idézett tény, hogy a borjú, sertés, ökör szavakra két garnitúrája van az angolnak. Magátaz élı állatot a német eredető calf (Kalb), swine (Schwein), ox (Ochs) szavakkal jelzi, mert aszolgák, akik ezeket az állatokat ırizték-terelgették, a meghódított angolszászokhoz tartoztak. Azállatok húsának élvezıi azonban már a hódító normann urak voltak, ezért a borjúhús, sertéshús,marhahús neve francia eredető: veal (veau), pork (porc), beef (boeuf).Közismert dolog, hogy a külföldiek közül az intelligensebbjét jobban megértjük, mint atanulatlant. Viszont Londonban járt ismerısöm, aki németül jól, franciául semmit sem tudott,csodálkozva tapasztalta, hogy ott pontosan fordított a helyzet: a sarkon álló rendırfelvilágosításait sokkal jobban tudta követni, mint mővelt kollégái beszédét. A nyelvgyakorlásérdekében még a templomokba is be-betért, a szónoklatokat meghallgatni. (Ezt a régi trükköt énse hagyom ki soha: nyelvet is tanul az ember, meg a városnézéstıl feltört lábait is pihenteti egykicsit.) Nos, barátunk elkeseredve tapasztalta, hogy Londonban egy árva szót sem értett aprédikációkból.Kíváncsiságból a mise után szétosztott szónoklatok szövegét haza is hozta. Megnézegettük egykicsit és láttuk, hogy a nyelv szókincsének „kettıs garnitúrájából” a pap mindenütt a normann(francia) eredető szót választotta. Jót mulattunk, amikor az angol szöveget „lefordítottuk” –angolra úgy, hogy minden szó helyébe a megfelelı germán eredetőt tettük (pl. to commence – tobegin stb.).A rétegezettség a cselekmények hátterét festı leíró részekben kevésbé tükrözıdik. Ezeknyelvezete sokkal egynemőbb. Nem mutatja például azokat az eltéréseket, amelyeket a különbözıudvariassági fokok követelnek meg a beszélt nyelvben. Üdítı vívmánya korunknak, hogy ritkul a„szíveskedjék”, „bátorkodom”, „megtisztel” stb. használata. (Az azonban már sajnálatos, hogykezdjük kevesebbet használni a „Tessék!”-et is. Kár, mert – ha tulajdonképpeni jelentésénekutánagondolunk – nyelvpszichológiai szempontból is kedvesnek kell találnunk. Ennél szebbentalán csak Erdélyben kínálják egy pohár borral a szomjas utast: „Szeresse!”)Néhány nyelvben – pl. a japánban – az irodalom leíró részei teljesen alkalmatlanok a beszéltnyelv elsajátítására. Utóbbi legjellemzıbb tulajdonsága ugyanis, hogy még olyan egyszerőcselekvésre is, mint a menni vagy mondani, egészen más ige használatos aszerint, hogytársadalmilag „alattunk”, „felettünk” vagy velünk egy szinten állóhoz beszélünk. Ezt aránylaghamar megszokja az ember: nyomai minden nyelvben – a mienkben is – megtalálhatók;gondoljunk csak a „foglaljon helyet”…, „üljön le”… „csüccs!” sorozatra. Sokkal nehezebbmegtanulni, hogy ugyanazt az igét is másképpen kell ragozni a partner korának és társadalmiállásának függvényében. A legudvariatlanabb forma persze saját magunknak jár ki, és havéletlenül elfelejtjük ezt az „önlenézı” ragozást használni, akkor olyan nevetségessé válunk, mintha magyarban például azt mondanánk, hogy „holnap megtisztellek látogatásommal”.
  34. 34. - 34 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiA beszélt nyelv értékes szótáraiként a mai színdarabokat vagy a regények párbeszédrészeithasználhatjuk. Klasszikus mővek nem alkalmasak erre a célra. Jókain nevelkedett kis németbarátnımtıl kérdeztem, hogy milyen az új szobatársnıje. „Délceg, de kevély” – felelte.Miért válik komikussá egy-két évtized alatt néhány szó és ırzi értékét változatlanul sok másik?Nem tudjuk, és nem sikerült választ találni arra a kérdésre sem, hogy miért fogadtunk el bizonyosnyelvújítás korabeli szavakat, miért utasítottunk vissza másokat. A „zongorá”-t”,irodá”-t mindenviszolygás nélkül használjuk, a „tetszicé”-rıl és a „gondolygász”-ról már azt se tudjuk, hogymilyen célra ajánlották. A Bugát Pál által indítványozott „kórtan” teljesjogúvá vált, az „éptan”nem; újításai közül elfogadtuk a „rekeszizmot” a diafragma helyett, de nem használjuk a „gerj”-etés elutasítottuk a „fogondzat”-ot, pedig nem is illogikusabb, mint a „magzat”. Habent sua fataverba – a szavak sorsa is meg van írva valahol.A tankönyvek, sıt a most divatos „társalgási zsebkönyvek” is sokszor mőnyelven íródtak, ésnem olyan megbízható forrásai a mai élı beszédnek, mint a modern szépirodalom. A napokbanlapozgattam egy (nem Magyarországon készült) „Útiszótárt” és nem tudtam nevetés nélkülmegállni, amikor a megtanulásra ajánlott dialógust a mai élet kontextusába képzeltem bele:„Szeretnék megismerkedni országuk történelmi nevezetességeivel és mezıgazdaságánakjelentısebb termelvényeivel.”Sokkal valószínőbb, hogy a beszélgetés – például magyarországi vonatkozásban – valahogy ígyfog lezajlani:– Na, nincs kedve bemenni valahová egy feketére?– Jaj, lassabban, nem értem! Mire?– Egy feketére?– Az mi? Feketekávé?– Hát persze!– Nem mehetek, vissza kell mennem a… na, hogy hívják… izé…– Szállodába? Hát akkor viszlát!Elismerem, hogy tankönyv nem taníthatja, tanár nem javasolhatja a „szóval”, „izé” „na”, „hát”,„jaj” szavak használatát. Pedig ezek sokkal gyakrabban fordulnak elı a mindennapibeszélgetésekben, mint a jólnevelt „szótárszavak”. Visszatérek tehát vesszıparipámra:mindaddig, amíg az idegen nyelvő légkör nem áll be tanítómesterünknek, a mai prózairodalombólmeríthetjük legfájdalommentesebben az ilyen „kollokvializmusokat’’.
  35. 35. - 35 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiHogyan olvassunk?Eleinte szinte felületességig menı lendülettel, késıbb már-már bizalmatlanságnak hatólelkiismeretességgel.A kezdeti felületességre elsısorban hímnemő – és azon belül is mőszaki beállítottságú –tanulótársaimat szeretném rábeszélni.Gyakran látom, hogy férfiak nehéz szótárokkal felfegyverkezve ülnek neki a legkönnyebbponyva olvasásának is. Egy szó olvasás a könyvben – egy szó keresés a szótárban. Nem csoda,hogy csakhamar elunják az egészet és megkönnyebbülten állapítják meg: itt az esti hírek ideje, belehet kapcsolni a rádiót.A lelkiismeretesség szép erény, de a nyelvtanulás kezdetén inkább fék, mint motor. Nemérdemes minden szót kikeresni a szótárban. Sokkal nagyobb baj, ha elízetlenedik kezünkben asok megszakítástól a könyv, mint ha nem tudjuk meg hogy kökény vagy galagonyabokor mögülfigyeli-e a detektívfelügyelı a gyilkost.Ha fontos a szó, akkor úgyis elıbukkan még és értelme kiderül a szövegbıl – az úgynevezettkontextusból. Az ilyen, némi fejtörést igénylı megismerkedés sokkal maradandóbb nyomot hagy,mintha automatikusan a szótárhoz nyúlunk és szórakozottan tudomásul vesszük a szó jelentését.Ha bizonyos agymunka árán jutottunk el a megértéshez, úgy mi mőködtünk közre a kapcsolatkialakításában; mi találtuk meg a megoldást. Kicsit olyan öröm ez, mint a sikerültkeresztrejtvényfejtés.A „sikerélmény” megédesíti a munka örömét és kárpótol a fáradozás unalmáért. A közömbösszövegbe is beleviszi a világ legérdekesebb tényezıjét. Hogy mi ez? Használjuk fel ezt azalkalmat, hogy egymás közt vagyunk mi, ÁNy-ok, és valljuk be ıszintén: saját magunk.A szóra én magam jöttem rá, a mondat értelmét én fejtettem meg. Tudatalatti önelismerés, titkoskis vállveregetés jár ki érte. Máris kárpótolva vagyunk a befektetett munkáért, máris megvan azösztönzés a további tevékenységre.A tapasztalat bizonyítja, hogy a kezdeti lendület jó start az idegen nyelven való olvasásmegszokásához, hiszen ez is csak szokás kérdése, mint minden más emberi aktivitás. A fı az,hogy megtanuljunk nem elkedvetlenedni az idegen nyelvő szöveg barátságtalan közegétıl.Ki nem érzett még enyhe borzongást, amikor a Balaton hővös hullámai közé vetette magát?Kiben nem fogant meg ilyenkor a vágy: visszamászni a napsütötte homokra? És ki nem örült egy-két perc múlva, amikor már hozzászokott a víz hidegéhez, hogy nem engedett a csábításnak? Akezdeti viszolygáson és elbátortalanodáson van hivatva átsegíteni az „úszót” az új közeg – azidegen nyelvő szöveg – érdekessége.
  36. 36. - 36 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiDe ha már jól forog a mese motorja, meg kell tanulni a fékezést is. Miután átrágtuk magunkat aszövegen és azzal a felemelı érzéssel tettük le a könyvet, hogy megértettük: mirıl van szó benne,az irodalomnak késztermékbıl nyersanyaggá: a tanulás nyersanyagává kell várnia. Ezértszeretném tanácsolni, hogy az olvasva tanulás második szakasza a bizalmatlanság jegyébenfolyjék le.Nyelvtanulással szépirodalmi szinten egyetlen magyar írásmő foglalkozik: Mikszáth Kálmán„Aussi brebis” címő bőbájos novellája. Az író francia születéső lánykát szerzıdtet fiai mellé. Akis kamaszok minden áron ki akarnak bújni az új feladat alól, annál is inkább, mertmeggyızıdésük, hogy ifjú tanárnıjük nem tud franciául. Megígértetik apjukkal, hogyabbahagyhatják a tanulást, ha sikerül tudatlanságon fogni a kislányt. A leleplezés érdekébenaddig-addig forgatják a szótárt meg a nyelvtankönyvet, míg észrevétlenül maguk is elsajátítják atudományt.Legyünk mi is sunyik és gyanakvóak e második szakaszban. Tekintsük próbaköveknek aszavakat, a mondatokat, amelyeken lemérhetjük: nem vét-e a szabályok ellen az író.Az eredményt elıre megjósolhatom. Ki fog derülni, hogy Maurois jobban tud franciául, Panovaoroszul, Caldwell angolul, mint mi. Ebben a küzdelemben gyıztesek nem lehetünk, de nyertesekigen. Ismereteink kialakulnak, tudásunk megszilárdul. Egyébként nem véletlenül említetteméppen ezt a három szerzıt. Jól gördülı, természetes stílusuk igen alkalmassá teszi ıket a„bemelegedésre”.Aki nem mer rögtön eredeti csorbítatlan irodalmi mőbe fogni, annak szívbıl ajánlom aSzovjetunióban kiadott, úgynevezett „adaptált” szövegeket. A világirodalom klasszikusait írták át– nyelvtanulási célból – kevesebb szót használó, egyszerőbb mondatok formájában.Könyvesboltokban igen olcsón kaphatók, könyvtárakból ingyen kölcsönözhetık ki, de ezt azutóbbit nem ajánlom. A pénz olvasva, a tankönyv összefirkálva jó. Ha már túlságosan szétment aforgatástól, pár forintért újra beszerezhetjük.Egy-egy írásmőben úgy van benne a nyelv, mint egyetlen cseppben a tenger. Ha van türelmünk aszöveget összevissza forgatni, darabokra szedni, majd újra összerakni, fel-felrázni és újraleülepedni hagyni, rendkívül sokat tudhatunk meg belıle.Kossuth Lajos, akinek szónoklatait ma angol retorikakönyvekben idézik példaképpen, azosztrákok börtönében tanult meg angolul. Egy Shakespeare-dráma tizenhat sora szolgált hozzákiindulópontul. „Az angol nyelvtant a szó szoros értelmében fel kellett találnom. Amint pedig eztfeltaláltam és a százszor meg százszor átgondolt tizenhat sort minden ízében tökéletesenmegértettem, annyira tudtam angolul, hogy azután csak szóismeretemet kellett gyarapítanom.”
  37. 37. - 37 -Lomb Kató: Így tanulok nyelveket - Egy tizenhat nyelvő tolmács feljegyzéseiOlvasás és kiejtésA nyelvtudás mások megértésébıl és önmagunk megértetésébıl áll. A nyelvtanulás célja: e kétkészség elsajátítása, egyrészt szóban, másrészt írásban.Az írott szöveg és a hallott beszéd értelmének felfogása: analitikai, elemzı folyamat. Sajátmondanivalónk szóban vagy írásban való közlése: szintetizáló, felépítı tevékenység.Bármelyik marad ki e négy készség közül, csak részfeladatot teljesítettünk. A gyakorlatbanpersze sokszor kerül sor ilyen kényszerő korlátozásra. Rendszerint nem elvi okokból, hanem arendelkezésre álló idı rövidsége miatt.A négy funkció összefügg és egymást erısíti, de a tapasztalat bizonyítja, hogy bármelyikönmagában is elsajátítható. Rómában találkoztam olyan hotelportással, aki tökéletes kiejtésseltárgyalt hét nyelven (még magyarul is), de helyesen írni egyiken se tudott (még olaszul sem).Viszont Aranynak és Petıfinek, akik a mőfordítás örök értékeivel ajándékoztak meg bennünket, akiejtésrıl fogalmuk se volt. A Walesi bárdok ritmusa megköveteli, hogy „lord major”-nakolvassuk a csodálatos lejtéső sort. Jó, hogy nekünk, magyaroknak íródott: az angolok sohasemfedeznék fel a „me(r)”-nek ejtendı polgármestert mögötte.A könyv, sajnos, pontos kiejtésre nem taníthat. Fültanúja voltam néhány évvel ezelıtt egykedves jelenetnek a londoni repülıtéren. Egy indiai diák útlevelét forgatta az úgynevezettimmigration officer. „Utazásának célja: tanulmányút” – olvasta hangosan.– És mi lesz a tanulmány tárgya? – érdeklıdött.– Lav – felelte a diák, aki nyilván csak leírva látta a „law” (jog) szót és azért úgy ejtette ki, minta „love”-t (szerelem).A tisztviselınek, angol hidegvérrel, a szeme se rebbent meg. Átengedte az utast a kordonon éscsak magában mormogta, hogy a „love” többé-kevésbé az egész világon egyforma: annak a kiskülönbségnek tanulmányozására igazán nem volt érdemes ennyi ezer mérföldet megtenni.A kiejtés a nyelvtanulásnak egyik legnehezebb feladata; nyelvtudásunk egyik fontos próbaköve.Bár a szókincs és nyelvtan becsületes ismerete nélkül nem sokat ér, tudásunkat az elsı pillanatbanmégis ennek alapján ítélik meg. Körülbelül azt a szerepet játssza képességeink elbírálásában,mint a külsı a nık életében. A csinos nınek megjelenése pillanatában mindenképpen igaza van.Késıbb kiderülhet róla, hogy buta, unalmas, vagy éppen rosszindulatú, de az elsı csatátmindenképpen megnyerte.A kiejtés tanítása rövidebb múltra tekint vissza, mint a nyelvtané vagy a szókincsé. Csak azótavált igazán fontossá, amióta megindult az élı nyelvek oktatása. De ez a rövid idı is elegendınekbizonyult ahhoz, hogy több tévhit kerüljön forgalomba. Vegyük sorra ıket.

×