• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet
 

TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet

on

  • 2,903 views

TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet

TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet

Statistics

Views

Total Views
2,903
Views on SlideShare
2,903
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
35
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet Document Transcript

    • Ugrin Emese – Varga Csaba • Új állam- és demokráciaelmélet
    • Ugrin Emese – Varga CsabaÚj állam- és demokráciaelmélet Századvég Kiadó Budapest, 2007
    • © Ugrin Emese, Varga Csaba, 2007© Századvég Kiadó, 2007
    • TartalomBEVEZETÉS...........................................................................................................11GLOBLOKÁL VILÁG ÉS INFORMÁCIÓS KOR.....................................................17 A globalizáció új fogalma: funkcionális és szubsztanciális globalizáció ............ 17 Lokalizáció és életvilág ................................................................................... 20 A globlokál kor és az új közvetítő szint, a nemzet ........................................... 22 A jelenlegi globlokális korszak négy modellje ................................................. 23 Az információs kor, ami már véget ér ............................................................. 25 Az új technológiák korszaka és a mesterséges intelligencia ............................. 27 Az új tudások korszaka és a demokráciakritika ............................................... 29 Az információs társadalom mint a globlokalizációúj állomása ......................... 33 A három alapkategória és az almodellek története ........................................... 36 A tudástársadalom új felfogása az információs kor végén ................................ 43 A hálózati társadalom és a tudásalapú gazdaság virágzása ................................ 46 Az információs társadalom tőkeforrásai .......................................................... 54ÁLLAM ÉS ÁLLAMPOLGÁR VISZONYÁNAK ELMÉLETE ...................................57 Kiindulópont nyolc tételben .......................................................................... 57 Állam és demokrácia – szolid első megközelítés .............................................. 59 A kollektív tudatba ágyazott mező elmélete .................................................... 62 Állampolgár – a közösségpolgár öt kitüntetett teóriája .................................... 65 Az új államelmélet államtípusai ...................................................................... 67 A civil társadalom új elmélete ......................................................................... 70 Történelmi analízis – a három korszak alapmodellje ....................................... 73 A szocialista kor modellje ............................................................................... 78 Az új demokráciaelmélet előtt ........................................................................ 85 Az e-közigazgatás funkcionális elméletei ......................................................... 86 5
    • ÁLLAM, KORMÁNYZÁS, DEMOKRÁCIA A LIBERÁLIS POLITIKAFOGALMAIBAN ÉS GYAKORLATÁBAN................................................................95 A modern állam történeti kialakulása és definíciója ........................................ 95 A demokráciadeficit vagy poszt-totalitárius rendszer ....................................... 99 A demokratikus eljárási minimumok kiürülése ............................................. 108 Az állam újrapozicionálása a politika és a társadalom kettéválása után .......... 111 A változás lehetséges útja: e-állam és kultúraállam ....................................... 114 A kormányzás és a diszfunkcionális kormányzat .......................................... 117 Az állam intézményi és adminisztratív jellege ............................................... 118 A szolgáltató állam vergődése és a gyenge kommunikáció ............................ 119ÚJ PARADIGMÁK SODRÁSÁBAN ......................................................................125 A jövőből visszanéző paradigma és a paradigmaváltás .................................. 125 A fenntartható fejlődés elfogadott paradigmája............................................. 126 Új „ideológia” születik a folytatásról? ............................................................ 132 Hogyan fejlődik a fenntartható fejlődés teóriája? .......................................... 134AZ ÁLTALÁNOS ÉS REJTÉLYES FEJLŐDÉS ÚJ DIMENZIÓI ............................139 A változások tér-idő dimenziója.................................................................... 139 Az információ kognitív jellege és ennek következményei .............................. 141 A kommunikációs globalizáció és az információs társadalom ........................ 144 Hoz-e kardinális modellváltást a tudástársadalom? ....................................... 145 A tudástőke újradefiniálása és a korszakot előrehúzó típusai ......................... 148 Az innováció felmagasztosulása az új korszakban .......................................... 152 Tudásgazdálkodás és tudásmenedzsment az új gazdaságban .......................... 158A JELEN: INTELLIGENS FEJLESZTÉS ..............................................................161 Az intelligens fejlesztés átfogó célja és irányai .............................................. 161 Az új szemléletű tervezés és az egész generális átalakítása .............................. 164 Az intelligens fejlesztés kitapintható korlátai................................................. 165 A tartalomfejlesztés: a korszak jövőágazata ................................................... 166 Az infokommunikációs közműrendszer és az üzleti típusú folyamatmodell ............................................................................................ 1676
    • A KORMÁNYZÁS ÚJ PARADIGMÁJA – A SZOLGÁLTATÓ ÁLLAM ...................179 A szolgáltató állam és különböző értelmezései............................................... 179 A virtuális tér és a kibertér különbsége ......................................................... 187 A kibertér a kollektív intelligencia színtere ................................................... 194AZ ÚJ ÁLLAM MINT VIRTUÁLIS KÖZÖSSÉG...................................................197 A virtuális tér intézményesülése a horizontálisan szerveződő államban .......... 197 Az ellenőrzés problematikája – rend és káosz ............................................... 201 Az e-kormányzás és az e-közigazgatás téveszmék nélkül ................................ 203 Az e-kormányzás történeti fejlődése és globális trendjei ................................ 204 Az eltérő e-kormányzati modellek hipotézisei ............................................... 206 Az e-kormányzás megvalósítása az IKT folyton fejlődő eszközeivel .............. 209 Az e-közigazgatás négy szereplője, avagy egy új modell? ................................ 210 A tudásközpontok kardinális fontossága ...................................................... 212 Az e-önkormányzás és e-demokrácia ablakot nyit a jövőre ............................ 213DEMOKRÁCIAELMÉLETEK ÉS -KÍSÉRLETEK .................................................219 E-demokrácia: történeti kitekintés, víziók és kételyek ................................... 219 Az elektronikus demokrácia ideájának különös története .............................. 220 A teledemokrácia, a kiberdemokrácia korszaka ............................................. 225 Az elektronikus demokrácia az univerzális értékek szolgálatában................... 229RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIA ÉS/VAGY E-DEMOKRÁCIA.................................231 Az áttörés mozzanata: a részvételi, avagy participatív demokrácia ................. 231 A részvételi demokrácia értelmezése – a strukturált párbeszéd rendszere........ 232 Részvételi demokrácia – út a közvetlen (e-)demokrácia felé (avagy a jóléti társadalomból a jól-lét társadalma felé)................................... 235 A demokráciafejlődés összefoglalása és az új, még titokzatos modell ............. 245 A részvételi demokrácia lokális dokumentuma ............................................. 247AZ ABAI MODELL – ESETTANULMÁNY ..........................................................251 A civil képviselők bemutatása, terveik elemzése ............................................ 255 Az abai részvételi demokrácia létrejötte és az e-demokrácia esélye ................ 258 A jövő forgatókönyve Abán 2007–2010-ig ................................................... 273 7
    • AZ ÁLLAM, A DEMOKRÁCIA ÉS A KÖZIGAZGATÁS ÁTFOGÓ VÍZIÓJA .........279 A jövő, jövőkép, jövőstratégia újragondolása................................................ 280 A fogalmak újraértelmezése .......................................................................... 281 A jövőtervezés és jövőfejlesztés tisztázása ....................................................... 284 Hosszú távú jövőkép 2020-ig, átfogó jövőkép 2013-ig .................................. 285PARADIGMAVÁLTÓ ÚJ FELISMERÉSEK A XXI. SZÁZADELSŐ HARMADÁBAN.........................................................................................287 A tudástársadalom-alternatíva ..................................................................... 288 A nem várt posztmodernizációs modellek..................................................... 290 Az elfogadott digitálisállam- és közigazgatás-vízió ......................................... 291 A jövő a hálózati állam, de milyen hálózati állam? ........................................ 292 Részvételi demokrácia és/vagy e-demokrácia? ............................................... 296 Egy tabukérdés: az e-parlament .................................................................... 301 A belátható jövő titka: a tudat vezérelte (poszt)társadalom és (poszt)demokrácia .................................................................................... 305A BELÁTHATÓ JÖVŐFORGATÓKÖNYVEK JELLEMZŐI...................................311 Az összetett jövőforgatókönyvek öt típusa .................................................... 313 Univerzális forgatókönyvek .......................................................................... 314 Globális forgatókönyvek .............................................................................. 315 Nemzeti forgatókönyvek .............................................................................. 320 Lokális szcenáriók ........................................................................................ 327 A forgatókönyvek megvalósítási esélyei ......................................................... 330AZ ÚJ ÁLLAM, AZ E-KÖZIGAZGATÁS ÉS A RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIAEGYESÍTETT JÖVŐJE .........................................................................................335 Mi jön az új infokommunikációs technológiák után? ................................... 336 Új közigazgatás és ügyintézés: a t-közigazgatás.............................................. 338 Kikerülhetetlenül új tudás és új tudat lesz a közigazgatásban? ....................... 341 Intelligens civil társadalom – és ami utána várható ....................................... 343 Végre megszületik az új állam- és új demokráciavízió? .................................. 3458
    • A KÖZELJÖVŐ ELTÉRŐ (ÉS MINDENT ELDÖNTŐ?) ALTERNATÍVÁI ...........349 Az e-állam és az e-demokrácia szcenáriói ...................................................... 349 Az Európai Unió mint e-államszövetség esélyei ............................................. 350 Magyarország alternatívái az e-kormányzásban 2013–2015-ig ...................... 351 A magyar regionális, kistérségi és települési e-önkormányzás és e-közigazgatás forgatókönyvei................................................................... 353 Az e-demokrácia, az e-választás és az e-népszavazás intézményesülésének helyi lehetőségei ........................................................................................... 354 Személyes és közösségi e-tudatok, e-tudatosulások mint a részvételi e-demokrácia forgatókönyveinek minőségi feltételei .................................... 355ÖSSZEFOGLALÁS: KOCKÁZATI TÉNYEZŐK ÉS AZ ÚJ VILÁGOTTEREMTŐ JÖVŐESÉLYEK ..................................................................................359 Az igazán hosszú távú esélyek és remények ................................................... 360 Rövid távú prognózis ................................................................................... 366 9
    • BevezetésA századelő alapállítása: a jelenlegi demokrácia poszt-totalitárius rend-szer. A demokrácia védelemre szorul, hogy ne csúszhassunk vissza apuha diktatúrába sem, ám a demokráciát vizsgáljuk felül, hogy eljut-hassunk a posztdemokrácia valamelyik állapotába. A századelő jövőképeaz egész századra szól: a posztdemokráciát tekinthetjük részvételi (ésegyúttal elektronikus) demokráciának, vagy elgondolhatjuk egy globá-lis, új, ideális polisz tudatalapú demokráciájának. Az út: demokráciá-ból a demokráciába, ám a két demokráciamodell között megint annyia távolság, mint korábban a diktatúra és a demokrácia között; ráadásulaz új demokráciakép nem sokkal homályosabb, mint a poszt-totalitári-us rendszer önképe. Az euroatlanti állam- és demokráciamodell látványos válságjele-ket mutat. A globális politikai-állami tér egyfelől a válság elfedésébenérdekelt, másfelől a válság megoldására évtizedek óta lokális törekvé-sek indultak, amelyek azonban minimális mértékben hatnak a glo-bális vagy nemzetállami szinten. A kulisszák mögött nagyon kevesentagadják a gyökeres újragondolás szükségességét, miközben egyetlenpolitikai-állami erőcsoport sem akarja kockáztatni meglévő pozícióit.A helyzet összetettségét mutatja, hogy az Európai Unió például kifeje-zetten törekszik az elektronikus demokrácia bevezetésére, ám az európaialkotmányozás megoldása vagy az Európai Bizottság megreformálásavárat magára. Egy új állam- és demokráciaelmélet már csak abból indulhat ki,hogy önmagában, izoláltan nem értelmezhető a nemzetek/államokdemokráciája. A globális és lokális társadalmi téridőben egyszerre,összefüggő rendszerként jön létre a felső szintű, a kontinenseken isátnyúló globális demokrácia, a középső szinten a kontinentális és rész-ben a nemzetállami demokrácia, valamint az alsó lokális szinteken aregionális, mikrotérségi demokrácia. Ugyanez igaz az állami szintekre: 11
    • egységes rendszer a globális állam (vagy az ezt helyettesítő intézmény-rendszer), a kontinentális állam (unió, államszövetség stb.) és a nem-zetállam, valamint a lokális önkormányzás. A szintén többszintes részvételi demokrácia, a helyi demokráciavagy a közösségi demokrácia kiszélesítésének programja már minimumtöbb mint tizenöt éves múltra1 tekint vissza. Összességében mégismegállapíthatjuk, hogy megvalósításának egységes rendszere még nemalakult ki, annak ellenére, hogy szinte nincs egyetlen ország, kontinensvagy nemzetközi szervezet sem, amelynek politikai célkitűzései közöttne szerepelne a „demokrácia demokratizálásának” programja. Ez márviszont új demokráciamodellt feltételez. A részvételi demokrácia esz-méjének gyors terjedését mindenekelőtt az teszi indokolttá, hogy nap-jainkra a globalizációs és lokalizációs folyamatok egyre erősödnek, sáttörve a gazdaság területét, az információs rendszerek terjedésévelelérték a szociális és kulturális szférát is. Végül pedig itt az új felfogás:a tudás- és tudatalapú demokráciák víziója. Ebben az összefüggésben a részvételi demokrácia programja egy-részt nem tekinthető másnak, mint a lokális világ védekező mechaniz-musának erősítése a helyi társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek,s az identitás megőrzése érdekében; másrészt viszont ez a program alokális és nemzeti társadalom önszerveződését és kontinentális ver-senyképességét szolgálja. Ez a két stratégiai szerep egyszersmind ért-hetővé teszi a megvalósításban tapasztalható különbségeket is, hiszen avilág különböző térségeit más és más mértékben és formában érintik azúj globalizáció-lokalizáció hatásai. A változatosság okainak másik for-rása a helyi demokratikus hagyományokban keresendő, amelyet nagy-mértékben befolyásol egy adott terület gazdasági és szociális állapota, ameglévő intézményrendszer működőképessége. Az e-kormányzás, az e-közigazgatás vagy az új demokrácia elmé-lete sem lehet más, mint új elmélet. Ha az e-közigazgatás például újtípusú közigazgatás, akkor az új elmélet egyik alapja az új közigazga-1 Magyarországon az egyik első, erről a témakörről megjelenő könyv: Bánlaky Pál –Varga Csaba: Azon túl ott a tág világ. Gyorsuló Idő sorozat. Budapest, 1979, Magvető.12
    • tás gyakorlata, s a másik alapja pedig az e-közigazgatást megtervezőprogramok alapelveinek összessége. Nem szabad azt gondolni, hogyminden új európai fejlesztésnek – még a fejlesztés előtt – megszület-tek a teoretikus felfogásai. Mindenesetre Magyarországon hamarabbhirdették meg az e-kormányzás és az e-közigazgatás bevezetését, mintkidolgozták volna ennek elméleti megközelítéseit. Ugyanakkor nemfolyik nyilvános diskurzus az élménytársadalom válságáról, a politikaimodell kiüresedéséről vagy az univerzális jövőkeresésről. Az e-közigazgatás elmélete azonban nem pusztán egy új közigazga-tási felfogás. Egyrészt azért nem, mert az „e” betű már más dimenzióbaemeli a közigazgatási szemléletet, hiszen elektronikus és/vagy digitálisközigazgatásról beszélünk, amiből az is következik, hogy az elmélet-nek ki kell terjedni az új (infokommunikációs) technológiára és az újtechnológia inspirálta világfelfogásra. Másrészt azért nem, mert az e-közigazgatás alapvetően átalakítja – vagy óvatosabban mondva: várha-tóan átalakítja – az államot, másként definiálja az állam polgárát, ésúj módon tételezi állam és állampolgár (és közösségeinek) viszonyát.Ezért az e-közigazgatás (vagy a t-közigazgatás) elméletének szintén kikell terjedni az állam, az állampolgár, a társadalom és a demokráciaelméletére. Mindebből az következik, hogy előbb-utóbb létre kell jön-nie egy olyan integrált elméletnek, amely átfogóan vizsgálja és értelmeziaz alapkérdéseket, és ennek alapján gondolja végig a közigazgatás fej-lesztését. Az e-kormányzás és az e-közigazgatás csak azért van ennyire aközéppontban, mert Európában és Magyarországon ez a fejlődési lépéslátszik reálisnak és végigvihetőnek. A belátható távlatok azonban sok-kal messzebbre vezetnek: a részvételi állam és a részvételi demokrácia irá-nyába mutatnak, ami elképzelhetetlen az intelligens hálózati társadalomkialakulása nélkül. Mindenesetre a rövid távú menetrend így nézhet ki: 13
    • 1. táblázat. Fejlődési lépcsők, vízió-hipotézis: 2000–2050 (V. Cs.)Lépcső- A várható fejlődési A fejlődési lépcső A fejlődési lépcsőfokok lépcső neve fontosabb elemei távlata Szolgáltató állam, Egyszerre állampolgárbarát, Kiépült digitális digitális állam és szolgáltató állam és részleges digi- állam és e-közigazgatás tális e-kormányzás, kiegészítve teljes körű Első lépcső szigetszerű e-államigazgatással, s e-közigazgatás önkormányzati e-közigazgatással a hagyományos képviseleti demok- rácia keretei között, részben már új és formalizált társadalmi szerződés alapján E-kormányzás és Részleges európai és nemzeti Kiépült korlátozott demokráciareform, nemzeti és e-demokrácia, Második lépcső e-demokrácia regionális-kistérségi, valamint de még marad települési e-demokrácia e-népsza- a képviseleti vazásokkal; egyszerre egyszerű vagy demokrácia összetett képviseleti és elektronikus részvételi demokrácia Intelligens civil A globális, kontinentális, nemzeti Intelligens civil társadalom és lokális szinten kiépülő intelli- társadalom Harmadik lépcső és társadalmi gens (tényleges és virtuális) civil és hálózati részvételi társadalmak átlépik a hagyomá- demokráciája demokrácia nyos demokrácia kereteit, vagy kikényszerítik a részvételi alapú és a fő kérdésekben közvetlen döntésekre épülő új demokrácia- és társadalommodellt Részvételi Egyszerre az egyéni döntésekre és Fejlett részvételi demokrácia a pártoknál lazább közösségi civil demokrácia, Negyedik lépcső és részvételi, társulásokra és nem elkülönült szabad társadalom- hatalmi elitekre épülő, széles körű társadalom vezérelt állam valóságos/virtuális demokrácia és és felelős részvételi állam, amelyben a civil döntést hozó polgár felkészült, nem manipulált, közösségpolgár és így felelőssé válik14
    • Ez a könyv részben átfogó kísérlet az új és integrált elmélet alaposkifejtésére, ugyanakkor minden fontos elméleti kérdést igyekszik fel-tenni annak érdekében, hogy az új állam és demokrácia, az új társa-dalom és demokrácia, valamint az e-közigazgatás szakszerű és interdisz-ciplináris elméletei megszülethessenek. A könyv nemcsak az elméletiproblémákat és lehetséges megoldásaikat igyekszik körbejárni, hanemmegpróbálja a következő mintegy harminc-negyven évre felvázolni azállam- és demokráciafejlődés alternatíváit és forgatókönyveit is. Egyúttal részletesen bemutatja a talán legtávlatosabb magyar önkor-mányzási és demokráciakísérletet, amely az abai modellként vált ismert-té. Aba regionális és országos figyelmet, sőt érdeklődést akkor váltottki, amikor 2004 nyarán megkezdődött a részvételi demokrácia fejlesz-tésének kísérlete, amit a helyiek röviden demokráciakísérletnek vagy tár-sadalmiszerződés-programnak neveznek. Az abai modell lényege: nemegyszeres, hanem többszörös képviselet, kombinálva a strukturált pár-beszéddel, majd ez továbbfejlesztve megosztott önkormányzatisággá,végül pedig részvételi és elektronikus demokrácia. Ennek az elképzelés-nek tehát egyik eleme az e-demokrácia és az e-közigazgatás együttes fej-lesztése. Az abai modell fokozatos megvalósítása azért is érdekes, mertminden túlzott értékelés nélkül, az elméleti alternatíva mellett ténylegesgyakorlati példát is mutat. Ezt a könyvet egyébként nem a magyar politika aktuális válságamiatt írtuk, ám a hazai demokráciadeficit gyors növekedése vagy azállam teljesítőképességének radikális csökkenése, netán a magyar társa-dalomfejlődés krízise nyitottabbá teheti az érdekeltek, azaz a polgárok,a közvélemény-formálók és a döntéshozók elméjét. 2007. január 1. Ugrin Emese – Varga Csaba 15
    • Globlokál világ és információs korA bevezetőben jeleztük már, hogy az e-közigazgatás értelmezéséhezszükség van az információs kor jellemzésére, ám az információs kor vagytársadalom sem érthető meg egy még tágabb és paradigmatikusabbfolyamat, a globalizáció felvázolása nélkül. Ez azért is szükséges, mert az univerzális globalizáció XX. századvégi formációjának neve az információs kor.A globalizáció új fogalma: funkcionális és szubsztanciálisglobalizációMár a szovjet birodalom, avagy a KGST-országok csoportja leírhatóúgy, mint egy félglobális, katonai logikájú, állammonopolista rend-szer. A XX. század végi globalizáció azonban messze túllépett mindenkorábbi (akár több ezer vagy több száz évvel ezelőtti) globális modellt.Ez az új globalizáció egyfelől eljut odáig, hogy az egész földi civilizá-ciót átfogja – még a harmadik-negyedik világ legrejtettebb zugait is –,másfelől pedig úgy hoz létre egy új típusú univerzális tér-idő struktúráta földi civilizációban, hogy egyszerre lesz funkcionális és szubsztanciálisvilágfolyamat. Az új globalizáció fogalma tehát tömören összegzi azt a felismerést,hogy a folyamatosan egységesülő földi civilizáció elérkezett a funkcio-nális globalizáció beteljesítésének időszakába. Ez a globalizáció azon-ban már nemcsak egy új világszerkezeti elemet teremt, hanem a magaalatti „légüres” teret, a lokális térségeket is igyekszik tartalommal fel-tölteni. Az új globalizáció tehát egyszerre jelent globalizációt és loka- 17
    • lizációt, és ezért nem meglepő, hogy egyre többen nevezik globlokálvilágstruktúrának. Az új globalizáció kettős folyamat: funkcionális és szubsztanciálisváltozássorozat. Funkcionalitáson azt értjük, hogy a földi civilizáció éskultúra funkcionális elemei és folyamatai (gazdaság, társadalom, öko-lógia és ezek alrendszerei, politika, állam, katonaság, oktatás stb.) sohanem látott tempóban és mértékben globalizálódnak. Ennek eredmé-nyeképpen jött létre a globális gazdaság, a globális társadalom, a globá-lis katonai rend stb. A szubsztancionalitást pedig úgy definiáljuk, hogya föld népei már nemcsak álmodoznak egy egységes civilizációról éskultúráról, hanem most már az egységesülés szintén soha nem látotttempóban és mértékben végbemegy. Ezért ma már okkal beszélhetünkglobális tudásról, globális kultúráról. A két nagy folyamat természetesen erősíti is egymást, ugyanakkorjellegükben kardinálisan különböznek is. Az új funkcionalizmus úgyegységesít, hogy a különböző kontinenseken és országokban nagyjá-ból hasonló gazdasági és politikai rend jön létre, miközben az új egy-ségesülés nem összeolvasztja, hanem jórészt megőrzi a népek, nem-zetek gondolkodását és kultúráját, amiből az is következik, hogy azúj egységesülés többféle értelemben gátat és határt szab, mondjuk, akatonai vagy a politikai globalizációnak. Ezért például nem véletlen,hogy az Európai Unió tagállamaiban nem jöhet létre ugyanolyan államvagy közigazgatás, mert minden állam és annak közigazgatása meg-őrzi a maga sajátosságait. Ugyanakkor nem vitatható, hogy az állama globalizáció funkcionális oldalához tartozik, hiszen régen elvesztetteszubsztanciális jellemzőit. Kiss Endre filozófus1 írja: „Egy széles körben osztott nagy értel-mezés szerint a globalizáció olyan átfogó, mindenkit érintő egyesproblémák tudománya, amelyek az EGÉSZ emberiséget új módon,kvalitatívan, tendenciájukban egyenesen egzisztenciálisan is érintik.1 Kiss Endre: Magyarország és a globalizáció. Székesfehérvár, 2005, Kodolányi JánosFőiskola; Kiss Endre: A globalizáció jövője és/mint tudástársadalom. Forrás: www.pointernet.pds.hu/kissendre. Hozzáférés: 2007. február 9.18
    • Ennek szellemében a globalizáció legitim területe például az ökológi-ai problematika, a nyersanyaghelyzet, a migráció, a világ közös, merthatárok közé már nem szorítható egészségügyi problémái, a népesedéspozitív vagy negatív világtendenciái, az energiahelyzet, a fegyverkeres-kedelem és a kábítószerkrízis, az integráció és a világgazdaság dilem-mái. Egy második nagy értelmezés a globalizáció problémáit és egészjelenségkörét nem egyes konkrét és mindig szingulárisan megjelenő„globális” kérdésekhez (vagy azok valamilyen alapon esetlegesen össze-állított halmazához vagy részhalmazához) köti, de egy új világhelyzetEGÉSZÉNEK strukturális és funkcionális összefüggéseit vizsgálja.”A globalizációelmélet tehát nem egyszerűen valamilyen részleges-töre-dékes világállapot jellemzésére törekszik, hanem az ezredforduló utániglobális-univerzális világ egészének funkcionális és – Kiss Endre gon-dolatsorát kiegészítve – szubsztanciális egészének elméletét fogalmazzameg. Miután a globalizáció az univerzális földi térben levegőben lógna,ha a talapzata nem erősödne meg és nem funkcionálna, ezért mindenkontinensen erősödik és kibontakozik a lokalizáció. Ez már önmagá-ban azért is világfolyamat, mert a globalizáció érdekétől függetlenül– még a magas, szinte modernizált európai országokban is – a lokálistérségek növelni akarják önállóságukat, és ezzel szeretnék csökkentenikiszolgáltatottságukat. Az új globális-lokális világrendben így középrekerül az állam (és a nemzetállam), amelyik egyfelől bizonyos védő-ernyőket kínál a lokális térségeknek, ugyanakkor a lokális térségeketsegíti abban, hogy integrálódjanak a globális színtérre. Az új globlokál világ leírható kvantitatív és kvalitatív globalizációkéntis. A kvantitatív globalizáción elsősorban azt értjük, hogy a globalizációtérben és funkcionálisan folyamatosan halad tovább, és végül átöleli azegész földi civilizációt. A kvalitatív globalizáció már nevéből követke-zően is egy minőségi globalizációt jelenthet (történelmileg még nemdőlt el, hogy valóban ezt is jelenti-e majd), és ez szükségképpen azo-nos lehet a Föld országainak és népeinek a szubsztanciális egyesülésével(történelmileg még szintén nem dőlt el, hogy ez együtt jár-e globálisállammal vagy, mondjuk, globális hadsereggel). 19
    • Amikor a XX. század második harmadában először lehetett érzékel-ni, hogy rövidesen hatásos világfolyamat lesz az információs kor kiépü-lése, akkor már sokan rövidebb-hosszabb távú utópiákat szőttek arról,hogy az információs kor egyszerre lesz oka és következménye, dinami-zálója és végterméke a jelenlegi globalizációnak. Ez a folyamat az ezred-forduló után le is játszódott, hiszen az infokommunikációs hálózatokés szolgáltatások elterjedésével először a funkcionális, majd később aszubsztanciális globalizáció is hatalmas erőforrásokhoz jutott. Az ezredforduló utáni világ tehát egyértelműen globális-lokálisvilág, különösen Európában, sőt Európa elmaradottabb vagy köze-pesen fejlett országaiban is. Ez a jelenlegi globális-lokális világ ma azinformációs kor ruhájába öltözött, közpolitikai megnevezése pedig atudásalapú gazdaság és társadalom.Lokalizáció és életvilágA XX. század eleji félglobális világállapotban a lokalitások szükség-képpen kettős alávetettségben voltak; egyrészt a kontinentális világha-talmaknak, másrészt az ipari kor államainak és államosított politiká-jának-társadalmának. Ezt hívhatjuk az európai alávetett lokalitásokkorszakának. Ez az állapot annak ellenére is általánosnak tekinthető,hogy egyes államokban növekvő szerepet kaptak az önkormányzatok,vagy a lokális gazdaságok egyre inkább beépültek a kontinensek részle-gesen globális rendszereibe. A lokalizáció fogalmát először is úgy lehet megérteni, hogy tisztá-zódnak – a globális világszerkezetben – a lokális térszerkezetbe tarto-zó lokális szintek. Ma Európában és Magyarországon is a lokalizációszíntereinek hívjuk (a nagyobbtól kezdve a kisebb elem felé haladva)a régiót, a megyét, a kistérséget, a várost és a falut. Magyarországonma általában húsz-harminc település tartozik egy kistérségbe, amelyetmajdnem mindig egy vagy több város fog össze; összesen majdnemszáznyolcvan kistérség van. Nálunk továbbra is élnek a megyék, ame-lyek száma – Budapest mellett – tizenkilenc, és ebből következően20
    • általában tíz kistérség tartozik hozzájuk; végül a tizenkilenc megye hétrégiót alkot és (kivéve a Budapestet és Pest megyét egyesítő régiót) álta-lában minden régió három-három megyéből áll össze. Minden országban, így Magyarországon is a lokális térségek(Magyarországon tehát alapvetően a hét régió) egyszerre alapegysége ésegyensúlya a globális világnak. Ha nincs lokalizáció, nincs globalizáció– vagy olyan globalizáció van, amely előbb-utóbb talajtalanná válik. Ezigaz fordítva is: ha nem lenne globalizáció, a lokális térségek izoláltakés befelé fordulók maradnának. A globális és lokális világok közöttiviszony nagyon eltérő lehet: ma az a legnagyobb veszély, hogy a globa-lizáció uralja a lokális szintet, és ezzel megismétli a lokális világok alá-vetettségét; az ellentétes negatív folyamatnak – mármint annak, hogy alokális világ uralja a globalizációt – semmi realitása; a két szint közöttivalamilyen egyensúly azonban feladat is, meg bizonyos szempontbólmár lehetőség is. Az új, interaktív, internet alapú, információs és kom-munikációs forradalom például már az egyik esélyt növelő folyamat. A mélyebb elemzés számára viszont a lokális térségek belső szerke-zetét és jellemzőit is érdemes összefoglalnunk. Az általunk képviseltlokalitáselmélet szerint a lokális világ három szerkezeti elemre válik szét:a felső életvilág, az alsó életvilág és a belsővé vált életvilág. A foga-lomhasználatból már látszik, hogy a lokalitáselemzésnél bevezetjük azéletvilág klasszikus kategóriáját, mert az egyén és közösségei számáraa közvetlen valóság a lokális életvilág. Ennek a felső szintjét a régió ésa megye jelenti, amelyet egyre inkább le lehet írni a regionális felső-társadalomként. Az alsó életvilág szintén két szerkezeti elemre bont-ható: a környező és a kéznél lévő világra. A környező világ (kistér-ség, a kistérség központját jelentő település, a lakóhelyként megjelenőváros vagy falu) az a társadalmi közeg, amelyben az egyének minden-nap vagy minden héten közvetlenül jelen vannak. A kéznél lévő világfogalma arra utal, hogy ez az a „forró valóság” (baráti kör, család stb.),amelyet – jelképesen mondva – az egyén mindennap kézzel érint.A lokalitáselmélet egyik újdonsága, hogy a lokális világnak az egyén-ben belsővé vált lenyomatát, avagy a személy felettes énjét szintén vizs-gáljuk, mint a lokális világ személyes dimenzióit. 21
    • A lokalizáció folytatásaként és felgyorsulásaként – globális méretek-ben – létrejött a lokális világok hálózata. Ez mind más és más valóság.Ez a világszerkezetben önálló, stabil pólus, amely feltehetően a követ-kező évtizedekben tovább erősödik majd. A lokalizáció folyamatábanis megkülönböztetünk kvantitatív és kvalitatív lokalizációt; az elmúltévtizedek még mindig elsősorban a kvantitatív folyamatok dominan-ciáját hozták, és a XXI. század első felének lesz a nagy feladata, hogya földi civilizációban végigvigye a kvalitatív lokalizációt. Ma számosfejlemény ebbe az irányba mutat, a lokális térségek önállósága és öntu-data nő, egyre inkább – noha új típusú – „városállamokban”, lokális„államokban”, „térségi államokban”, mikroköztársaságokban gondol-kodnak. Ez igaz Magyarországra is, ahol a rátermettebb régiók és kis-térségek kimondva-kimondatlanul erre törekednek.A globlokál kor és az új közvetítő szint, a nemzetA nyolcvanas-kilencvenes éveket még tekinthetjük úgy, hogy a glo-balizáció és a lokalizáció inkább külön-külön, párhuzamosan haladt,de már az ezredforduló előtt egyre világosabbá vált, hogy a lokalizá-ció és a globalizáció egymásra is épül és egymást is kiegészíti. Ezértmondhattuk azt, hogy ma már nincs globalizáció lokalizáció nélkül,és fordítva, nincs lokalizáció globalizáció nélkül. Ha a globalizáció ésa lokalizáció közötti szférát a nemzetállamok szintjének tartjuk, akkorez a szint tekinthető közvetítőelemnek, forgatókorongnak, vagy akárvilágszerkezeti hídnak is. A kettős folyamatra (globalizáció és lokalizáció) több, nemzet-közileg is elfogadott kategória van: legjobb talán a globlokalizáció, agloblokál terminológia. Ez az összevont kategória pontosan kifejezi,hogy a globalizáció és a lokalizáció összefügg; ugyanakkor azt is érde-mes tudomásul vennünk, ami az információs korban normális gya-korlattá válik: a globalizáció közvetlenül hat a lokalizációra, és a loka-lizáció is „átugorja” a nemzetállami közvetítő szintet. A nemzet nemvész el, sőt nem marad a mindenkori nemzetállam rabja, a nemzet22
    • még inkább, mint eddig közösség, kultúra és tudat, sőt az eddiginélmagasabb szinten kollektív tudat. Ez a tudat pedig feltöltődik tudás-sal. Optimális esetben előbb-utóbb tudásnemzetről, kultúranemzetrőlkell majd beszélnünk. Ez a nemzet már nem elsősorban befelé forduló,nem menekülő, nem védekező, nem zárt, ellenkezőleg: kinyílik, önma-gában erős és önmagában nyugvó, nem támad, megmutatja önmagáta Nagy Világnak. Nem elválaszt, hanem integrál. Időben és térben is.Visszanyúlik évezredekre, s előre néz a végtelen téridőbe. A hármas folyamatra (globális szféra, nemzetállami szint, lokálisszféra) nincs igazán bevezetett és elfogadott nemzetközi fogalom. Az előb-bi logika alapján alkothatunk mi is egy új fogalomnevet: glob-nati-lok(globalizáció-nemzetiesedés-lokalizáció), ám ez már nehezen tanulhatómeg és ejthető ki. Mindenesetre hozzá kellene tenni, hogy egyaránt újtípusú globalizáció-lokalizáció, s új tartalmú és formájú nemzetiesedészajlik. Ezért valószínűleg a következő években egy más módon alkotott,találó fogalmat kell bevezetni. Az elnevezéstől függetlenül tehát kimond-hatjuk, hogy Magyarország – vagy tágabban Közép-Európa – a középsőnemzeti szintet is tartalmazó globlokál korszakba lépett.A jelenlegi globlokális korszak négy modelljeAz új globlokál korszak nem történelmen kívüli, sőt mélyen történe-lembe ágyazott. Nem váratlanul jött létre, és nem váratlanul ér majdvéget. Az ezredforduló után szabadulni akar az ipari és olykor mára részben posztipari korszak fogságából, ám ez sokkal nehezebben ésakadozva megy végbe, mint azt az információs kor teoretikusai gon-dolják. Ennek oka az, hogy az ipari korszak – mint világmodell – isküzd a fennmaradásáért. A jelenlegi új globalizáció, nemzetiesedés éslokalizáció egyszerre jelenti a három, egymást is kiegészítő világmodell(ipari kor, információs kor, tudáskor) kombinációját és közös létezé-sét. Együtt alkotják az uralkodó világmodellt, de közben nagyon éleskülönbségek vannak közöttük. 23
    • 1. ábra. A négy univerzális korszakmodell (V. Cs.). ��������� ��������������������� ���������������� ��������������� ����������������������� �������� ��������������� ���������� �������� ���������������� ������� Az ipari kor, s különösen végjátéka, a pénzipari korszak – részbenintegrálva az információs kor egyes előnyeit – az euroatlanti civilizáció-ban megteremtette a fogyasztásközpontú élménytársadalom2 modelljét.A korszak központi célja a fogyasztás, s egyúttal a korszak mércéje is afogyasztás. Az egyén, a közösség vagy egy ország is azon méri fejlettségétés sikerét, hogy a globális fogyasztási piacon milyen pozíciót ért el. Azélménytársadalom egyben kockázattársadalom3 is. Az élménytársadalomkiszolgálja a korszak emberének élményéhségét, ám a kiszolgálás jellege,színvonala és módja miatt garantálja az élménytársadalom kudarcát. Az ipari kor „találmánya” a tegnap Európája: az iparosított, nagy-üzemi tömegtermelés, az urbanizált nagyváros, a képviseleti demokrá-cia (a tömegdemokrácia) elterjesztése, a tudomány (avagy: a normáltudomány), a racionális, anyagelvű gondolkodás és a széles körű elide-genedés. Az információs kort tekinthetjük az ipari korszak végének is:a pénzkapitalizmust felváltja az információs kapitalizmus, a moderni-2 Gerhard Schultze: Die Erlebnisgesellschaft. Frankfurt, 1992, Campus.3 Ulrich Beck: Die Risikogesellschaft. Frankfurt, 1986, Suhrkamp; magyarul: Kockázat-társadalom. Fordította: Berényi Gábor. Budapest, 2003, Századvég.24
    • zációt az üres, nagy beszédeket felszámoló posztmodernizáció, a kép-viseleti demokrácia és intézményrendszere kiürül, a politika általábandekonstruálódik, a gazdasági és kulturális globalizáció elterjed az egészvilágon. Mindegyik korszak teljes kiábrándulással és jövőtudatvesztésselzárul. Magyarország a politikai rendszerváltáskor szintén nem a jövőt,hanem a múltat választotta: az ipari kort, az ipari társadalmat s műkö-dési módjait. A képviseleti demokrácia az ipari kor demokráciája. A posztipa-ri globális kor és a jelenlegi demokráciamodell nincs jó viszonyban.A globalizáció vagy semlegesíti, kiüresíti a demokráciát, vagy egy újtípusú demokrácia megbirkózik az új globalizációval, és ellenőrzése alávonja azt.Az információs kor, ami már véget érA globalizáció és a globlokál korszak fogalmának rövid tisztázásaután nézzük meg, hogy az információs kornak milyen a viszonya az újgloblokál világgal. A globalizáció a történelem során nem új jelenség,az elmúlt öt-hét ezer évben többször fordult elő, hogy különböző típu-sú (általában részleges és korlátozott) globalizáció ment végbe. Ezeka globalizációtípusok mindenekelőtt a különböző kisebb-nagyobb,birodalmi-világbirodalmi törekvések eredményei voltak. A XX. szá-zad második felében felgyorsult globalizáció egyik újdonsága éppen azvolt, hogy a világtörténelemben először fordult elő, hogy a globalizációkísérletet tesz a földi civilizáció teljes „elfoglalására”. A globalizációnakez a mennyiségi kiterjedése elképzelhetetlen az információs kor létre-jötte nélkül. Az információs kor technológiái és szolgáltatásai teszikugyanis lehetővé, hogy a globális gazdaság és politika az egész Földetátfogja és megpróbálja egységes politikai-gazdasági térré tenni. Ez afunkcionális globalizáció még messze nem ért véget, ám azt ma márnyugodtan kimondhatjuk, hogy az információs kor, tehát a globalizációlegújabb típusa, avagy az információs kor maga a globalizáció és egybenpersze a lokalizáció is. 25
    • A globlokál korszak központi eleméről, az új gazdaságról szinténsok mindent hallottunk az elmúlt időszakban. Az alapfogalom Ameri-kából került át Európába, hellyel-közzel a tudásalapú gazdaságnakfelel meg, de nem teljesen, s körülbelül azt fejezi ki, hogy a gazdaságlényege változott meg: az ipari gazdaság korszakából átlépünk az infor-mációs kor gazdaságába. Idézet Nicholas Negroponte-tól: „Ahogy azüzleti élet globalizálódik, és az internet növekszik, egyetlen, egységesdigitális munkahely kialakulásának leszünk tanúi. A bitek tárolása ésmanipulálása szempontjából a geopolitikai határok jelentősége teljesenszerte fog oszlani.”4 Nem vagyunk tehát messze az egységes digitálisvilág, létezés, gazdaság összefüggő s összetett univerzumától. De ez amodell még tömegtermelés: nem(csak) a szandált vagy, mondjuk, azegyetemi diplomát gyártja, hanem a tömeginformációt és a mediatizáltvalóságot. Ez a globlokál kor szükségképpen elmozdul egy új társadalmi szisz-téma felé is. A szociológia régebben főként a társadalom szerkezeté-ről, osztályokról, rétegekről, csoportokról tudósított, úgy, mintha ezjelentené a társadalom egészéről szóló tudást. Ezek a szerkezeti elemekazonban csak strukturális jellemzői a társadalomnak, s csupán ebbőlsenki számára nem derülhet ki, hogy valójában mi is a társadalom.Nyugat-európai vagy amerikai szerzőktől az elmúlt években itthon ismegjelent néhány társadalomelméleti könyv.5 Talán most már többetlehet tudni a társadalomegészről, de a különböző szociológiai irányza-tok és személyes álláspontok tudományos összehasonlítása és egyesítésemég szintén hátravan.6 Európában sincs semmiféle komplex, egyesí-4 Nicholas Negroponte: Digitális létezés. Fordította: Csaba Ferenc. Budapest, 2001,Typotex Kiadó. 179.5 Mi magunk azt sem hisszük, hogy például a – Manuel Castells által annyit emle-getett – hálózati társadalom fogalmával megoldottuk az elméleti problémát: „Ezek azirányzatok egyet jelentenek az individuum diadalával, bár még nem világos, mekkoraterhet rónak a társadalomra, hacsak tekintetbe nem vesszük, hogy az új műszaki lehe-tőségekre támaszkodó egyének ténylegesen újrakonstruálják a társas interakció mintá-zatát, és a társadalom új formáját, a hálózati társadalmat hozzák létre.” (I.m.139.)6 Kovách Imre (szerk.): Szerény kezdet már van: Társadalmi metszetek. Budapest, 2006,Napvilág Kiadó.26
    • tett társadalomelmélet, még akkor sem, ha külön-külön kommuni-kációs társadalomról, nyelvtársadalomról, információs társadalomról,tudásközpontú csoportközi viszonyokról vagy éppen virtuális társadal-mi jelenségrendszerekről beszélünk. Akárhogy is nézzük filozófiailag,a társadalomelméleti-kép egésze nem áll össze.7 Az ipari társadalomlelkülete üressé vált, az információs társadalom egy másik társadalmatis megteremt (a virtuális társadalmat), ám közben elvesztettük tájéko-zódó képességünket, de szerencsére mögöttünk tudhatjuk a társada-lomkép-közösségkép illúzióinkat. Nicholas Negroponte véleménye szerint: „Oly sok szót és időt vesz-tegettünk arra, hogy megvilágosítsuk az ipari korszakból a posztinduszt-riális vagy információs korba való átmenet jelentőségét, hogy közbentalán elkerülte a figyelmünket: az információ korának immár vége,átléptünk a posztinformációs korba.”8 Ezzel a megállapítással egyetért-hetünk. Mielőtt az információs kor társadalma kifejlődött volna, nyil-vánvalóvá vált, hogy mindjárt továbbgondolásra és meghaladásra vár.A sikertelenségéért még felel a tovább élő ipari kor is. Az ezredforduló már végleg leleplezte az ipari kort, valamint ennekúj változatát – és egyben szerény meghaladását –, az információs kortis. A választóvonal éles: végleg másnak kellene következni.Az új technológiák korszaka és a mesterséges intelligenciaMielőtt az új világmodellekről és esélyeikről beszélnénk, fontos azt ismegemlíteni, hogy az ipari kort leglátványosabban az új technológiaelterjedése bontotta meg. Az ipari technológia rövid évtizedek alattújabb és újabb technológiai forradalmakat hajtott végre.7 Külföldi és itthoni jó példák is vannak. Szemjon L. Frank: A társadalom szellemi alapjai.Bevezetés a társadalomfilozófiába. Fordította: Szombath Attila. Budapest, 2005, Kairosz;Magyarországon például jelentős fordulatot hozhatott volna Szádeczky-Kardoss Elemér:A jelenségek univerzális kapcsolódása (Budapest, 1989, Akadémiai Kiadó) című könyve.8 Negroponte: i. m. 129. 27
    • A magyar értelmiség tagjainak többsége nagyon sokáig technológia-ellenes volt, az új technológiafejlesztési eredményeket gyakran emberel-lenes folyamatként magyarázták. Magyarországon technológiaelméletettalán még műszaki egyetemen sem mindig tanítanak, pedig az országelmúlt húsz évének történetét, akár a rendszerváltást, továbbá az aztkövető tíz-tizenkét évet akkor dolgozhatjuk fel, ha világossá vált, hogya műszaki-technológiai változások kényszerítettek ki egy sereg gazda-sági-társadalmi, tudati-emberi változást. A két globális világhatalom,Japán és Németország rendszeresen kiadja a következő húsz évre szólótechnológiai előrejelzését.9 Ezek a vastag kötetek, kiadványok mindigtöbb ezer tételben vetítik előre, hogy a tudomány, a kutatás vagy atechnológia mit hoz majd a következő két évtizeden belül. Az eddi-gi előrejelzések legnagyobb része helyesnek és korrektnek bizonyult. Ezek tehát nagyon komoly, jól megalapozott előretekintések, s aztma már meglehetősen tisztán lehet látni, hogy a következő húsz év tech-nológiája nem sokban emlékeztet majd a tegnapi és a jelenlegi tech-nológiára. A jelenleg használt személyi számítógépek, digitális fényké-pezőgépek például tíz év múlva méretüket tekintve olyanok lesznek,mint egy-egy töltőtoll vagy karóra, tehát a mostaniak addigra jórésztelavultnak minősülnek majd. Ami ennél is fontosabb, hogy a számí-tógép – egyre bővülő emberközpontú képességei miatt – intelligensasszisztens10 lesz. A nanotechnológia várható eredményeiről pedig mégnem is beszéltünk. Félhetünk, borzonghatunk a technológia követke-ző szuperforradalmai11 miatt, de ezt a műszaki víziót felfoghatjuk úgyis, hogy rendben van, ha már ez a változás jön, úgy készüljünk fel, azemberiség számára tanuljuk meg jól hasznosítani az eljövendő techno-9 Pálmai Zoltán: Technológiai trendekről. (e-Világ, 2002, különszám); lásd még: TEP(Technológiai Előretekintési Program), www.om.hu. Hozzáférés: 2007. február 9.10 Michael L. Dertouzos: Félkész forradalom. Útban a megszelídített számítógépek felé.Budapest, 2002, Typotex. Fordította: Vassy Zoltán. 48.11 Nem meglepő, hogy sokan már az agyba épített áramkörökről, az agyba telepítettcsipekről fantáziálnak, hiszen ezek a technológiai fejlesztések rövidesen készen vannak.Dertouzos: i. m. 49.28
    • lógiákat, mert az vélhetően garantált, hogy ezen a területen minden-képpen elképesztő áttörések lesznek. Ebben az értelemben mondjuk, hogy a mesterséges intelligencia nem-csak az állam modernizálásában, hanem például a tudásszerzésben, aművelődésben is kulcsszerephez jut. Vajon van-e most akár egy peda-gógusnak vagy népművelőnek valamilyen víziója arról, hogy hogyanfogja saját intézményében és munkájában alkalmazni a mesterségesintelligenciát? Mindenesetre az új technológia sokat tesz azért is, hogy az informá-ciós társadalom ne ragadjon bele az ipari társadalom nagyon is naturálissarába. Ám legalább ennyire kritikus kérdés, hogy az információs tár-sadalom az új technológiákban megjelenő tudást önmaga érdekébenjól hasznosítsa.Az új tudások korszaka és a demokráciakritikaSok elemzővel szemben azt állítjuk, hogy ez az új (most legyen mind-egy, hogy milyen kiérleltségű) kor legfontosabb új jellegzetességeönmagában nem az új technológia, nem az új gazdaság, nem az újtársadalom – hanem az új tudás. Még akkor is igaz ez, ha a tudás-kornak még legjobb esetben is csak a küszöbén vagyunk. Új jelenség,hogy az emberiség eddigi össztudása mennyiségileg 1,5–2,5 évenkéntmegduplázódik, miközben az elmúlt évtizedekben született generáli-san új tudás gyakran az elmúlt kétezer (vagy olykor csak néhány száz)év tudását váltja le. Külön vizsgálat tárgyát képezhetné az a kérdéskör, hogy a tudáso-kat hogyan csoportosítsuk és tipizáljuk.12 A tudástársadalom korszakábanindokoltnak látszik, hogy a régi-új tudásokat – a globalizáció értelme-zéséhez hasonlóan – egyaránt értelmezzük a tudások funkcionális ésszubsztanciális szerepe alapján. A funkcionális szerepek összesítése azt12 Alfred Jules Ayer: The Problem of Knowledge. London, 1956, Penguin. 29
    • rögzíti, hogy a társadalmi tőkévé vált tudások az új globális-lokális,avagy a globlokál világban miként terjednek és hatnak. Ezért külön-böztetünk meg globális, kontinentális – a mi esetünkben: európai –,nemzeti és lokális tudásokat. A tudásszintek között ugyan meglehetősennagy az átjárás, hiszen a globális világ belépett a multikulturális korsza-kába, ugyanakkor hosszú távon meglehetősen jelentős eltérés marad aföldi civilizáció alapvető kultúrái (tudásai, vallásai, értékei) között. Az új tudások azonban mindenekelőtt szubsztanciális értelembencsoportosíthatók. Számunkra – ebben a felfogásban – minden társadal-mi alkalmazásnál fontosabbak a tudások valódi értékei, tartalmai; a tudá-sok időtől és tértől függetlenül, meghatározó tudások tiszta formákban,függetlenül attól, hogy egy-egy korszak mennyire érti és használja őket.Ezért különböztethetünk meg tudásokat a valóság/nemvalóság mindenirányban végtelenbe futó tartományaitól, így például Istenről, az anyag-ról, a téridőről, a társadalomról, az emberről, a tudatról vagy éppen agondolkodás módszertanáról szóló tudásokat. És ebből a szempontbólmindegy, hogy ezeket a tudásokat a vallások, a művészetek vagy a tudo-mányok szállították az emberi gondolkodás számára. A szubsztanciális tudások csoportosításának másik lehetősége atudástartalmak és tudáshordozók szerinti rendszerezés. Ebben a logiká-ban domináló szempont a tudások tartalmi és formai jegyeinek együt-tes értékelése. A formázott köztudásokba például olyan tudások tartoz-nak, amelyek egyrészt nyelvileg-fogalmilag jórészt minden nyelvbenmegjelennek, s közel egységes vagy hasonló tartalmakat hordoznak.Másrészt ezek olyan típusú tudások, amelyeket a földi civilizáció társa-dalmaiban széles körben használnak, és ezért az emberi kultúra fenn-maradásának alapvető feltételét jelentik. Ez az emberiség köztudása,amelynek természetesen nyelvileg számtalan változata van. Ha ez aformázott köztudás hirtelen elveszne vagy megszűnne, az épített világés benne az ember halálra ítéltté válna. Ez a köztudás az élet elemi,kardinális feltétele. Az új felismerések közé tartozik, hogy ma nincs érvényes demok-ráciaelmélet. Ennek sok és eltérő típusú oka van: 1. Először is azértnincs, mert ma nincs klasszikus (ógörög) demokrácia, ami van, azmessze nem megfelelő és már funkcionálisan is gyenge teljesítményű30
    • (a torzó képviseleti demokrácia elve); 2. Ami az elmúlt évtizedekbenkialakult, az egy olyan globális képviseletidemokrácia-modell, amelya képviseleti demokrácia kiérlelt elveit is átlépi (a nem demokráciademokráciaköntösben elve); 3. Keveseknek érthető egyelőre, hogy pél-dául az Alexis de Tocqueville13 által is megfogalmazott (mélyen társadal-mi, szellemi, kulturális folyamatokba ágyazott) demokráciagyakorlatgyakran csak látszatdemokrácia (a kvázi vagy látszatdemokrácia elve);4. A demokrácia elveinek finom kiiktatásával, de egyúttal kihasználásá-val, sőt a demokrácia intézményrendszerének maximális kihasználásá-val – noha részben korlátozva – a különböző uralkodó érdekcsoportokgyakorolják a hatalmat (a demokráciaparadoxon elve); 5. Az uralmihálózatok új típusú koncentrációja közben a globális, kontinentális,nemzeti működőképesség súlyosan gyengül, és legitimitásuk drasz-tikusan visszaesik (a demokráciahiány cselekvésgyengülést hoz elve);6. A fejlett demokráciájú világ ezt a felemás, korlátozott demokráciátexportálja a kevésbé fejlett vagy fejletlen országokban (felemás demok-rácia exportjának elve); 7. Számos szakértő és tudáscsoport joggal védia demokrácia mára kialakult elveit és gyakorlatát, miközben nem vagynem szívesen veszi tudomásul, hogy az euroatlanti demokráciamodelltovábbgondolásra szorul (reflexió nélküli demokráciavédelem elve);8. A fejlett államok társadalmának önképe, önkritikája felületes, gyen-ge, ezért nincs rálátása, nincs kontrollképessége, így demokrácia-öntu-dat nincs vagy korlátozott (a demokrácia-öntudat hiányának elve);9. A fejlett vagy közepesen fejlett országokban nincs demokrácia-jövő-kép, holott az új globális-lokális korban minden ország belezuhan ajövőbe, ám a folytatásról nincs elképzelése (a demokrácia-jövőkép hiá-nyának elve); 10. Mindezek ellenére az államok többsége törekszik arra(vagy rákényszerül), hogy minden szinten betartsa a demokráciamini-mumot, vagy annak legalább látszatát őrizze (a demokráciaminimumnem veszett el elve); 11. Stb. A hiányzó új elméletek okait még hosszansorolhatnánk.14 Lásd: Alexis de Tocqueville: Az amerikai demokrácia. Fordította Ádám Péteret al. Budapest, 1993, Európa Könyvkiadó. 31
    • A problémát arról az oldalról is körbejárhatjuk, hogy mi történikma a világ demokráciáiban és a demokráciát gyakorló társadalmi való-ságokban? – A valóság valóságok hálózata, rendszere, s nyilvánvalóan többvalóság van, mint amiben a tényleges politikai demokrácia játszódik; – A demokrácia központi terepe már nem lehet pusztán a (nem-zetállami) politikai/állami szint, a követelmény ma a kiterjesztett, sok-szintes demokrácia kiépítése; – A demokráciában megjelenő valóságos orientációkban, döntési kész-tetésekben intenzíven megnőtt a virtuális valóságok szerepe, miközben avirtuális valóságok demokráciájának kérdése nem vetődik fel; – A politikai elitek a rövid vagy hosszabb távú hatalmon maradá-suk érdekében hajlandók nagyon sok olyan eszközt és technikát alkal-mazni, amely élesen szemben áll a demokrácia, az igazság vagy a hasz-nosság elveivel; – A demokrácia ismét nemcsak a hatalmat birtokló erőcsopor-tok képviselőinek nyilvános és rejtett játszmája, hanem egyre egyértel-műbben a hatalmi elitekbe be nem befogadott, civil társadalmi csopor-tok és szervezetek küzdelme is; – A demokrácia elvei-gyakorlatai nem térhetnek ki az integrálthatalommal rendelkezők és az integrált hatalom nélkül maradottakkonfliktusai elől; – A demokrácia nemcsak racionális intézményrendszer és eljárás-módkészlet, hanem átfogó tudás, mentalitás és tudatállapot-halmazés/vagy -rendszer, amely egyre inkább ütközik az intézmények és eljá-rások változatlanságával; – A már megérkező információs kor és a kapuban álló tudáskor ésa velük együtt demonstrálódó paradigmaváltások kikezdik, és nem egy-szer negligálják az érdekalapú politikát/demokráciát; – Hiába társadalmi követelés a részvételi demokrácia, a közvetlen,személyes részvételre nem vagy nem eléggé felkészültek a civil társadal-mi aktorok sem.32
    • Az új jelenségek szintén hosszan sorolhatók és értelmezhetők.Nehezen tagadható, hogy az emberi civilizáció és kultúra a mostaniezredforduló után is a társadalmilag és individuálisan csak korlátozot-tan befolyásolt, ellenőrzött, s centralizált államok által működtetettkatonai, politikai, gazdasági uralmi-féluralmi rendszer maradt. Ez a főoka a globális kockázattársadalom létrejöttének. Egyszerre van univer-zális-lokális csődközeliség és szintén univerzális-lokális új (a régi para-digmákat messze meghaladó) alternatívák reménye. Kérdés, meddigmaradhat ez?Az információs társadalom mint a globlokalizációúj állomásaHa tehát az információs kor (ezen belül az információs, a posztinfor-mációs vagy a tudásvezérelt társadalom modellje) a globalizáció, vagyinkább a globlokalizáció legújabb állomása és egyben új fejleménye,akkor evidens, hogy az információs társadalom tartalma és fogalmanem lehet más, mint az információs kor gondolkodásának egyik köz-ponti kategóriája. Az új fogalom bővített neve: fenntartható, innovatívinformációs társadalom. Egyébként még nem eldöntött kérdés, hogy egy-egy korszakbanpolitikai, gazdasági, társadalmi vagy kulturális fogalmakkal próbáljunkmeg átfogó értelmezéseket megfogalmazni. Mindenesetre magunk– az információs kor tartalmának a megnevezésére – nem elsősorbangazdasági vagy kulturális fogalmakat használunk, hanem elsősorbantársadalmi folyamatokat értelmező kategóriát. Ezért beszélünk tehátinformációs társadalomról, amelynek alrendszereként definiáljuk agazdaságot vagy a közigazgatást, vagy akár a tudásipart és a tartalom-fejlesztést. Ebben az értelemben az információs társadalom fogalmagenerális fogalom, amely levezethető az információs kor kategóriájá-ból, és amelyből a többi kategória (e-gazdaság, e-állam stb.) szinténlevezethető. 33
    • Az információs társadalom fogalma egyaránt meghatározható infor-matikai-technológiai, gazdasági, politikai-hatalmi, társadalmi, ökoló-giai vagy például információelméleti alapon. Ha az előbb azt jelen-tettük ki, hogy az információs társadalom fogalmát tartjuk generatívfogalomnak, akkor ebben az esetben egyik részmegközelítés sem lehetkiindulópont. Másképpen fogalmazva, az összes megközelítést össze-gyűjtve és rendszerbe szervezve integratív kategóriát kell konstruál-nunk. Az első generatív megközelítés lehet az, hogy az információs társada-lom fölötti fogalomból, az információs korból (mint világmodellből)indulunk ki. Ebben az esetben talán annyit elég lenne mondanunk,hogy az információs társadalom az információs korszak társadalmiparadigmaváltását jelöli meg, és így tartalmazza az új világszerkezet-ből következő globális társadalom értelmezését is, aminek az a legfőbbeleme, hogy a lokális és a nemzeti társadalmak fölött létrejövő, globálistársadalom leírhatóvá válik. Ha ez a generatív megközelítés érvényes,akkor az információs társadalom elsősorban globális és lokális, infor-mációs alapú társadalmi paradigmaváltás. A második érvényes szemlélet az lehet, hogy az információs társa-dalmat a különböző tőkefajtákat megjelenítő fogalmakkal nevezzükmeg. Ennél a kategóriánál a nehézséget az okozza, hogy a tőkefajtákközül prioritást kell adnunk a szellemi tőkének – vagy más néven atudástőkének –, és akkor két folyamatnak kell elvégeznünk az elem-zését. Az egyik folyamat azt mutatja be, hogy a tudástőke – szembena hagyományos gazdasági és/vagy pénzügyi tőkével – hogyan kerültközponti szerepbe, ha egyáltalán igaz az, hogy a pénzpiacközpontúújkapitalizmusban egyáltalán a tudástőke egyenrangúvá és ténylegescsereértékké vált. A másik folyamatnak az értelmezése arra tér ki, hogya szellemi tőke milyen tartalommal és miképpen kerül alkalmazásra,és milyen mértékben, hogyan válik személyes és társadalmi tőkévé. Haezt a logikát fogadjuk el helyesnek, akkor az információs társadalomnem más, mint a tudástőke személyes és társadalmi tőkévé alakítása. A harmadik helyesnek ítélhető fogalomépítés alapvetően informá-cióelméleti szemléletű. Az összetett fogalomnak az első elemére (lásdaz információ szót) koncentrál, és egy olyan elemzést próbál meg végig-34
    • vinni, hogy mi a különbség adat, információ, ismeret, tudás és dön-tés között. Ebből az is következik, hogy ide tartozik az a közismertés sokak által elégségesnek vélt szemlélet, hogy az információs társa-dalom nem több és nem kevesebb, mint az információk termelése,közvetítése, értékesítése, cseréje stb. Ez a megközelítés azonban nemtesz különbséget információ és ismeret, továbbá tudás között, és ezáltalpusztán a legalsó szinten (az adatok és az információk szintjén) értel-mezi az új korszakot. Még az is felvethető, hogy ehhez a szemléletcso-porthoz tartozik az a definiálási törekvés, amely az információs kortegyértelműen új műszaki-technológiai korként rögzíti, és ezért az újvilágállapot legfontosabb jegyének azt jelöli meg, hogy az új digitá-lis, infokommunikációs hálózat, eszközrendszer és szolgáltatásrendszerjelenti a fordulatot. Megítélésünk szerint azonban a két említett értel-mezési kísérlet – noha tartalmát tekintve pontos és jogos – az informá-ciós társadalomnak nem adja ki a teljes tartalmát. Ha már az információelméleti és információipari szemléletnél tar-tunk, nagyon fontos, hogy az alapfogalmakat jellemezzük. Az adat az egységnyi megismerés jelentését hordozó, tudati-nyel-vi alakzat; információ két adat viszonyának meghatározása, így tehátmár képzet (üzenet, hír, felvilágosítás a valóságról). Az ismeret össze-kapcsolt, rendszerezett, szerkesztett információ; a tudás értelmezett ésintegrált ismeretrendszer, avagy átfogó vízió a valóságról és a valóságminden további dimenziójáról (ami egyúttal folyton új valóságkép);a döntés a valóság változtatására hasznosított tudásrendszer, avagy atudás társadalmi és személyes tőkévé váltása és alkalmazása a döntésekérdekében. A fogalmak definiálásában az is nehézséget jelent, hogy azangol nyelv tükörszavai nem azonosak a magyar fogalmak tartalmával,így például az information szó inkább adatot jelent, a tudás kifejezésérepedig inkább az intelligence kifejezést használják. Ezzel a logikai úttal szemben szükségképpen felvethető, hogy min-den eddigi korszakban jelentősége volt például az információnak és atudásnak, ezért nem elégséges csak arról beszélni, hogy az információskor az információk kora. Ez jogos ellenérv. Ezért a korszak ismertető-jegye az, hogy az új technológiák segítségével az információ (analóg és/vagy digitális) jellé alakítható. A jel ember alkotta eszközökkel továb- 35
    • bított információ. Az információs társadalom specialitása így az, hogyjelként elvileg és gyakorlatilag korlátlan mennyiségű információ ter-melhető, továbbítható stb. Akkor pedig itt a korszakváltó fordulópont:az információs korszak ezért és így soha nem látott mértékben infor-mációt dob a piacra, és így az információkereskedelem válhat a korszakgazdaságának csúcságazatává, továbbá az egyén és a társadalom életétez a nagy mennyiségű információ/tudás gyökeresen átszabja. A harmadik megközelítés ahhoz a fogalomhoz vezet el minket, hogyaz információs társadalom az ember alkotta eszközökkel továbbítottjelek társadalma, és potenciálisan még csak ismerettársadalom. Azinformációs társadalom magasabb foka, a tudástársadalom pedig máraz értelmezett ismeretrendszer társadalma, amely potenciálisan neminformációjeleket, hanem tudásjeleket közvetít, és ezzel már van esélyearra, hogy az egyének és a társadalmak életét átformálja. A negyedik értelmezés éles történelmi és tartalmi különbségtételttesz információs és tudástársadalom között.A három alapkategória és az almodellek történeteMost már eljutottunk oda, hogy a közelmúlt, a jelen és a jövő glo-bális-univerzális modelljeit pontosabban értelmezzük a letisztult újfogalmakkal. Ha az előbbi elemzések szempontjait figyelembe vesszük,akkor már megfogalmazhatjuk az információs társadalom olyan integ-rált definícióját, amely hosszú és rövid távon egyformán értelmezhető.Ennek lényege az, hogy az ezredforduló után Európában egyre inkábbfenntartható, innovációs információs társadalomról gondolkodnak. A három alapfogalom (információs társadalom, tudástársadalom,tudásalapú gazdaság) valamennyire is pontos megfogalmazásának fel-tétele, hogy az alapszavakat (adat, információ, ismeret, tudás, döntésés jel) is értelmezzük. A adat nem több és nem kevesebb, mint egység-nyi megismerés jelentését hordozó tudati-nyelvi alakzat. Az információmár két vagy több adat viszonyának meghatározása, így már képzet(üzenet, hír, felvilágosítás a valóságról). Az ismeret már a megismerés36
    • magasabb minősége, de még nem tudás: összekapcsolt, rendszerezett,szerkesztett információ. A korszak kulcsfogalma, a tudás így definiál-ható: értelmezett ismeretrendszer, így átfogó vízió a valóságról (avagyfolyton új, de komplex valóságkép). Végül a döntés: a világ vagy a való-ság megváltoztatására hasznosított tudásrendszer, másképpen a tudásszemélyes és társadalmi tőkévé alakítása. Már ennyiből is látható, hogy milyen látványos különbség van azinformáció vagy a tudás vezérelte társadalom között, holott ez a különb-ség – figyelem! – még nem is tartalmazza a társadalmak működésébenvégbement gyökeres változásokat. A kormányzati és társadalmi tervezésekhez és párbeszédekhez mint-egy szócikként használható az alapfogalmak interdiszciplináris foga-lomtervezete. Lássuk tehát a három alapfogalom meghatározását egy-más után.Információs társadalomAz információs társadalom olyan korszak jelképes neve, amelyben elő-ször is a gazdaság, a társadalom és a kultúra alapvetően az információkgyártására, cseréjére, értékesítésére épül, de önmagában ettől még nemjön létre információs társadalom. Az információs társadalom koránaknagy újdonsága, hogy az információ – analóg vagy digitális – jelkénttermelhető és hasznosítható, ezért az információs társadalmat okkaljeltársadalomnak is nevezhetjük. Az információs társadalom ezért egy-szerre jelent új, nagy mennyiségű információt (digitális tartalmat), új(infokommunikációs) technológiát, új (információ vezérelte) gazdasá-got, új (információ alapú) társadalmat. A globális és lokális társadalomés annak szerkezete az új technológia széles körű alkalmazásának, azÚj Gazdaság globális elterjedésének, és a több új információ forgalmá-nak együttes hatására alapvetően átalakul. Az információalapú gazda-ság és információs rendszer világszerte hálózatba szervezi a társadalomegyes rétegeit, ezáltal az új, dinamikus, globális rendszerben új és máscsomópontokat emel ki, közben elveti azokat a társadalmi szegmense-ket, államokat és régiókat, amelyek kevéssé eredményesek az informá- 37
    • ció termelésében és kereskedelmében. Az információs társadalom ésgazdaság sikerének már alapvető feltétele a társadalmi befogadóközegfejlettsége, az információs gazdaság- és infrastruktúra-fejlesztés társa-dalmi beágyazottsága. Információs társadalom és gazdaság csak akkorjön létre, ha a társadalom többsége rendelkezik az új információ- éskommunikációtechnológiai eszközökkel, valamint az ezen eszközökfelhasználásához szükséges tudással és készséggel. Az információs társa-dalom mint tényleges állapot akkor vonzó és dinamizáló, ha egyfelőlfenntartható, másfelől innovatív.TudástársadalomA tudástársadalom már világszerte egyértelműen új típusú gazdasá-gi-társadalmi és tudáspiacot, sőt a hálózatokra alapozott gazdaság- éstársadalomszerkezetet hoz létre. Az információs-kommunikációs tech-nológiák forradalmai nyomán így a globálisan egységes funkcionálisrendszerré váló földi civilizációnak a harmadik évezred elején kibon-takozó új társadalomfejlődési stádiuma, amelyben a társadalom szerke-zetét és működését a tudásáramlás, a tudáselosztás, valamint a tudás-feldolgozás és a tudásalkalmazás határozza meg. A tudástársadaloma tudás megszerzése alapján rétegződik, az esélykiegyenlítés a tudáspotenciálisan egyenlő és határtalan elérhetősége által valósul meg, illet-ve az egyenlőtlenségek a tudás birtoklása vagy nem birtoklása menténjönnek létre. Normaként egyúttal új társadalmi minőség: magas szin-ten szervezett, az egyéni és közösségi létezést tartalommal, minőséggelfeltöltő tudástársadalom. Olyan új társadalmi rendszer, amelyben azinnovatív tanulás az információt tudássá, a tudást cselekvéssé alakít-ja át, vagy legalábbis ennek lehetőségét megteremti. Az információstársadalomnak ezért a tudástársadalom-modell a jövőképe, ami poten-ciálisan új minőségű, nem információ-, hanem tudásközpontú, háló-zati jellegű, a globális-lokális digitális szakadékot mérséklő társadalomneve. A tudástársadalom már nemcsak a külső tényezőkben (gazdaság,társadalom stb.), hanem az egyéni és közösségi tudatokban és tudatosu-lásokban is pozitív változásokat hoz.38
    • Tudásalapú gazdaságAz ipari-posztipari gazdaságot és a pénzgazdaságot egyaránt kiteljesítőés egyben felváltó új gazdasági modell neve. A tudásalapú gazdaságbana gazdasági növekedés és a termelékenység legfontosabb mozgatóerejea tudás, amely elsősorban a technológiában s az emberi lényben, mintszellemi tőke testesül meg. A „tudásalapú gazdaság” kifejezés a tudás ésa technológia gazdasági növekedésre gyakorolt hatásainak felismerésébőlés elismeréséből született meg. A tudásalapú gazdaság termelési folya-matai az információ és a tudás felhasználásán és elosztásán alapulnak.A tudásalapú gazdaság változatlanul piacgazdaság, s a legjelentősebbkoordinációs tényező a tudáspiac. A tudásalapú gazdaságban a jólét,a teljesítmény és a foglalkoztatottság növekedését a tudásintenzitás ésa magas technológia dinamikus fejlődése határozza meg. A posztiparigazdasági modell változásának első lépcsője: a modern gazdaság sajátközegéből kilépve a gazdasági alrendszer részévé teszi a nem gazdasá-gi alrendszereket (oktatást, egészségügyet, társadalmat stb.). A változásmásodik lépcsője: a tudástermelés kilépve saját közegéből elfoglalja aszinte mindenre kiterjedt gazdaságot, amelyet most már a tudáspiacirányít. Tudásalapú gazdaság nincs tudásalapú társadalom nélkül, s ezfordítva is igaz, sőt az információs korban a tudástermelés, a tudásala-pú gazdaság és a tudástársadalom egymás hajtóereje is.A fogalom történeteAz információs társadalom definiálásának egy újabb lehetősége nemmás, mint egy történelmi modellezés vagy a történelmi modellek fej-lődési pályájának elemzése. Ennek néhány eleméről már az előző feje-zetekben is volt szó. Ha az emberiség utolsó két-háromezer évét olyanfogalmakkal írjuk le, mint a feudális kor, az ipari kor (ennek mellék-vágányaként: szocialista kor) és az információs kor, akkor ebből a kor-szakváltási történetből néhány fontos konklúzió levonható. Először isaz, hogy az információs kor ugyanolyan nagyságú és jelentőségű formá-ció, mint, mondjuk, a feudális kor volt; másodszor, az ipari kor leváltá- 39
    • sa az információs korral nagyjából ugyanolyan világmodellváltás, mintamikor a középkor végén a feudális kort leváltotta az ipari kor elsőalakzata; a harmadik megfontolás pedig az, hogy ebben az esetben azinformációs kor fogalmát jóval tágabbra kell szabnunk, mint valame-lyik belső korszakát, így az információs társadalmat.2. táblázat. Történeti információs kori almodellek (V. Cs.).Időszak A történeti-társadalmi almodellek domináns elemeiHatvanas–nyolcvanas évtized informatikai (technológiai) társadalom évtizedeiNyolcvanas–kilencvenes évtized információs gazdaság (új gazdaság) évtizedeiNulladik és első évtized információs társadalom évtizedeiElső–második évtized tudásvezérelt társadalom évtizedei Ebből a logikából már az is következik, hogy az információs kor-nak már ma is kivehetőek az eddigi belső állomásai és a közeljövő fej-lődési stációi. A XX. század harmadik negyedében az információs korelőször csak technológiai korszakváltásként rajtolt, így a magunk részé-ről szívesen nevezzük az informatikai társadalmak korszakának (a képteljességéhez tartozik, hogy a hatvanas–hetvenes években – amikor isa technológiai változásokhoz még nagyon nagy remények fűződtek –fogalmazódtak meg a várva várt információs kor átfogó álmai, utópiái,jövőképei). A nyolcvanas–kilencvenes években kezdődött a következőfejlődési lépcső: az információs kor elsősorban új gazdaságként jele-nítette meg önmagát, és ennek révén megpróbált az átlagosnál jóvalnagyobb profitot felhalmozni az újkapitalizmus pénzközpontú, globá-lis gazdaságában. Az információs társadalomnak mint társadalomnak afejlesztése csak a kilencvenes évek közepétől vált lehetségessé, és mégjelenleg is töredékesen megy végbe. Csak a kilencvenes évek közepétől-végétől kerül napirendre az akérdésfelvetés, hogy az információs kor mindenekelőtt átvált tudásala-pú korrá, és valódi hatékonyságát azon lehet lemérni, hogy a civilizációáltal felhalmozott új tudást, új tudományt, új gondolkodásmódot azinformációs kor mennyire veszi át, és milyen mértékben hasznosítja.(Az információs társadalom ideológiáiba ekkor vezetik be az e-contentfogalmát, amely a tudásiparnál részben szűkebb, részben tágabb foga-40
    • lomként a tartalomipar megnevezését és fejlesztését szolgálja.) Végülcsak az ezredforduló utántól kezdődően beszélhetünk olyan kontinen-tális és állami törekvésekről, amelyek az információs kort alapvetően újtársadalmi modellként vagy társadalom típusváltásként ragadják meg ésértelmezik. Még hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy az információstársadalom egymást követő, de egymás mellett lévő típusaiból össze-álljon egy integrált, információs kori modell, amely feltehetően átvezetmajd a tudáskorba. Az ismertetett állapotokból és érvekből az következik, hogy az infor-mációs koron belül legalább két nagy modellt megkülönböztetünk: azinformációs társadalom és/vagy a tudástársadalom korszakát. Az infor-mációs kort és a tudáskort. A két korszak élesen nem metszhető ketté,egymás mellett, összekeveredve léteznek; optimális esetben a tudástársa-dalom követi az információs társadalom modelljét. Igen, nem metszhe-tő ketté, de a XX–XXI. század közötti határvonal talán itt a legélesebb.Új világmodell születik a két-három évszázados romokon. A tudásalapúvilág még egyrészt az információs kor része, másrészt – ha a történelemígy gondolja – ez lesz, vagy ez készíti elő az igazi modellváltást. Ezt azúj korszakot nevezhetjük tudáskornak is, de azért ez még mindig nema történelem vége, hiszen a tudásközpontú világmodellt követheti azújabb univerzális lépcső: a tudatfejlesztő társadalmak korszaka. Nem elemezhetjük részletesen, hogy a globális és lokális világ egy-felől összefüggő, de másfelől eltérő problémahalmazai, avagy – új foga-lommal – integrált és összetett válsághelyzetei miben és mennyire féke-zik le a tudásalapú gazdaság- és társadalommodell kibontakozását. Mamár egy-egy társadalmi (és tudás-) réteg vagy csoport hátrányait azsokszorozza meg, hogy a „másik oldalon” a gazdasági-vagyoni, terüle-ti-települési, társadalmi, ökológiai, ismereti-tudásbeli vagy médiaelő-nyök szintén integrálódnak és együttesen hatnak. Szeretnénk a szkeptikusoknak, a kiábrándultaknak, a fekete forga-tókönyveket „képzelgőknek” újabb érveket adni. Mert a régi-mai glo-bális-lokális negatív állapotegyüttesek várhatóan legalább további ötúj társadalmi és morális szakadékkal bővülhetnek ki. Átfogó társadal-mi konfliktust okozhat (1) a technológiaszegények és -gazdagok, (2) azinformációszegények és információgazdagok, (3) a tudásszegények és 41
    • -gazdagok, (4) a tudatszegények és -gazdagok, valamint (5) az isten-élmény-szegények és -gazdagok növekvő és mélyülő ellentéte. Európalegelőször az információ társadalmi szerkezetet átalakító szerepét ismertefel, és ebből a kontinentális veszélyből mindjárt programot is generált,ám egyúttal sem az elemzők, sem a tervezők fejében nem tudatosult,hogy ez nem csupán a technológiaszegénység és -gazdagság konfliktusa.A probléma így nem pusztán annyi, hogy egy-egy európai ország, régióvagy társadalmi csoport hozzáférési-hozzájutási esélye rosszabb, mintaz élenjáróké, és ezért nem csak a hardver-szoftver kapacitások vagy atudásközpontú szolgáltatások fejlesztésére kell koncentrálnunk. Új fejlemény: az eddigi fejlesztési sorrend valahogy nem jó. Eddigszépen és olykor okosan hihettük, helyes, hogy az embereknek elő-ször adjunk számítógépet, utána csatlakoztassuk őket az Internet háló-zatához, majd nyújtsunk nekik új digitális szolgáltatásokat, amelyekegyüttesen szinte automatikusan kikényszerítik a szellemi és mentálisváltozásokat. (Más kérdés, hogy ebben a logikában Magyarországon azIKT-szektor sem kapta meg a szükséges gazdasági-társadalmi, s államiprioritást.) Ámde a régi logika most váratlanul elhal, és más sorrendválik követelménnyé – vagy legalábbis a követelmények párhuzamosanés egyenrangúan jelennek meg. Ennek egyik domináns oka, hogy az újglobális világ egyrészt – mint jeleztük – kettős kötődésű, globlokál jel-legű, másrészt határozottan kultúrafüggő, s ha több uralkodó függőségütközik egymással, akkor egyre nyilvánvalóbban a kulturális függőségaz erősebb. Az csak lokális érdekesség, hogy az új fejlesztési-cselekvé-si sorrend érvényesülése abba is beleütközik, hogy a tagállamok kor-mányszerkezetei még a régi típusúak, sőt a kormányokon belül válto-zatlanul a gazdasági-pénzügyi tárcák uralják a döntéseket. Ezért ne arrafigyeljünk csak, hogy az univerzális-globális mozgásirányok (negatívés pozitív értelemben is) befolyásolják a kis államok esélyeit, hanemarra is, hogy a kis államok, kis régiók, kis csoportok társadalmi-kulturálisidentitásai, szellemi és mentális erőforrásai húzóindikátorok lehetnek. Az információs korban Magyarország jövője csak a globális jövődi-menziókban értelmezhető, ugyanakkor nemzeti és lokális szinten a pár-huzamos gazdaság, társadalmi, szellemi és mentális fejlesztések hozhatnakátütő eredményt.42
    • A tudástársadalom új felfogása az információs kor végénFelfogásunk szerint az információs korban két egymást követő fejlő-dési lépcső az információs társadalom és a tudástársadalom modelljé-nek létrejötte. A két modell elválasztása elméletben és gyakorlatban isnehéz. Érdemes felidézni, hogy sok szakember, például Daniel Bell14 isa tudást a tények és az ideák szervezett halmazának tekinti; szerinte arendszerezett formában átadott tudás új ítéletekből áll, sőt ehhez hoz-zátehetjük, hogy az ítéletekből pedig új cselekvések születnek. Már azért is fontos a tudás definiálása, mint ezt már jeleztük,mert az információs társadalom és a tudástársadalom megvalósulásaa gyakorlatban szinte összemosódik. Ez véleményünk szerint minde-nekelőtt az információ belső – tudás(oka)t hordozó – sajátosságávalés infrastrukturális meghatározottságával magyarázható. Mégis, hogyaz információs társadalom megvalósulásában a techno-push javára nekárosuljanak a társadalmi értékek és célkitűzések (social-push), fontos,hogy a fejlődés szakaszait megkülönböztessük egymástól. A tudástársadalom lényegében először is az információs társadalomszociális és kulturális dimenzióját jelenti. Ez a megközelítés tehát nemaz információ és a tudás megkülönböztetéséből indul ki, hanem abból,hogy a tudástársadalom – eltérően az információs társadalomtól – atudás társadalmi tőkévé alakítására koncentrál. A civilizációvá válás-nak ez a momentuma az, amikor a technikai-technológiai lehetőségeka társadalom újraszervezésében hasznosulnak. Másként fogalmazva: amár működő információs és tudásrendszerek társadalmilag haszno-sulnak, a tudástársadalom közműveivé válnak, amelyen keresztül márnemcsak tudáselemek (információk, adatsorok), hanem tudások, sőta szubsztanciális tudások áramolnak. A tudás itt sajátos szervezettsé-gi jegyekkel ellátott kontinuum, amelyet az informatikai hálózatokonkeresztül osztanak el, s amely a társadalmi tőke részévé válik (de nemazonos azzal).14 Daniel Bell: The Cultural Contradictions of Capitalism. New York, 1986, BasicBooks; uő: The Coming of Post-Industrial Society: A Venture in Social Forecasting. NewYork, 1999, Basic Books. 43
    • A tudás korlátozott fogalma az információs társadalombanA tudás szubsztanciális és társadalmi tőkeként kidolgozott fogalmávalszemben a tudásnak létezik egy korlátozottabb értelme. Daniel Bellmeghatározásában kapjuk meg az információs kor infrastrukturálisanmeghatározott tudásfogalmát. Ami számunkra kiemelten fontos ebbena definícióban az az, hogy a tudásnak részét képezik az „új ítéletek”,amelyek ott állnak a kommunikációs közeg minden pólusán, ott is,ahol a tudás mint „szervezett halmaz” megszületik, és ott is, ahol fel-használják. Az ítéletalkotások műveleteiben jelen van egy nem elhanya-golható szubjektív elem: az ember, aki egyszerre alkotója, hordozója,továbbítója és felhasználója a – személyes tőkeként integrált – tudás-nak. A tudást és létrejöttének folyamatát csakis a megismerő szemé-lyével együtt lehet vizsgálni. Ebben az összefüggésben a tudásnak többrétegét különíthetjük el: – Az információ = formalizált (explicit) tudás, amely maga is egymegismerési folyamat eredményeként jön létre. – A tudásnak van viszont egy másik rétege, amely szorosan kap-csolódik a tudást hordozó személyiségéhez (személyes tudás, személyestőke), attól el nem választható és nem formalizálható. Ez a hallgatóla-gos tudás (tacit tudás), amely csak a személyes kapcsolatok és a tapaszta-lat révén szerezhető meg és adható tovább – ide tartoznak a készségek,a gyakorlat, a képzetek, az intuíció, a megsejtés stb. –, az informáci-ós kor tudásalapú gazdaságában egyre nagyobb szerepet játszik, és atudásszervezés (tudásmenedzsment) fókuszába került mint a vállalati/intézményi/közösségi tudásvagyon fontos eleme. Gyakran találkozunk azzal a nézettel, hogy „a tudás tőke”. Az isko-lában megszerzett tudást mint szellemi tőkét emlegetik. Valójábanebben az értelemben a tudás egy összetett fogalom, amelynek egyeselemei tőkeértékkel bírnak, más elemei viszont nem. A bizonytalanság,ha tetszik, a kockázati tényező abban áll, hogy e két réteg különválasztá-sa szinte lehetetlen. Ezért jobb híján azt mondhatjuk, hogy tőkeértékkelegyelőre elsősorban a hasznosítható tudás bír. A tudásnak ez a meghatá-rozása mindenekelőtt a közgazdaságtan művelőinek körében terjedt el,44
    • s szorosan összekapcsolódik az innováció fogalmával (Schumpeter15) ésaz adott tudás mindenkori piacképességével. A gazdaságilag vagy a tudásinnováció során nem értékesülő „elmé-leti” tudás ebben a felfogásban tehát nem feltétlenül képezi a tudástőkerészét. Ellentmond viszont ennek a felfogásnak az információ már fen-tebb ismertetett komplexitása, miszerint az információ többféle tudás-elemet magába sűrítő tudáshalmaz, amelynek összetett formális megje-lenése képes az információt alkotó tudáselemek elkülönítésére, az újösszefüggések feltárásának orientálására. Tehát már az sem könnyenszámítható ki előre, hogy az egyes információkat alkotó tudáshalmaz-ból mely tudáselem kerül majd hasznosításra. A tudástársadalomhoz tőkeértékű tudás kapcsolódik, amely tartal-mazza az érvényes társadalmi cselekvőképesség tulajdonságát, a piacké-pességet. A tudás piacképessége a tudás alábbi tulajdonságaiban rejlik: – Infrastrukturális jelleg: az infrastrukturális tudás az egyénekbenrealizálódik. Az egyének aktuálisan mobilizálható tudástőkéje a társa-dalmi tudás alakjában valósul meg. – Kockázati jelleg: a tőke eredeti természetéhez hasonlóan mindentudás eredendően kockázat. Megszerzésekor még nem lehet tudni, hogykésőbb használható lesz-e, s ha igen, akkor milyen körülmények között,milyen szereplők részvételével és mekkora javadalmazás fejében. – Korlátlan transzferálhatóság: a tudáspiacon eredményes tudásokszámos területe egymásba transzferálódott. A tudástranszferek általkialakult tudásváltozatok vagy új tudások szingularitásuknak köszönhe-tően válnak realizálható tőkévé. Az egyes tudások egymásba való transzferálhatósága korlátlan. Ígya tudás a XXI. század egyik legfontosabb társadalmi és gazdasági erő-forrásának minősül.16 Schumpeter szerint az innovációt egy új termelési forma kialakításakénthatározzuk meg. „Az innováció éppúgy magában foglalja egy új termék felta-lálását, mint új piacok vagy új szervezeti forma feltárását.” Joseph A. Schum-peter: A gazdasági fejlődés elmélete. Fordította Bauer Tamás. Budapest, 1980,Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 45
    • Manuel Castells,16 aki az információs kor technikai meghatározott-ságában látja a posztindusztrializmus lényegét, úgy véli, hogy a tudásés az információ nem lényege, hanem feltétele az új gazdasági rendszer-nek, ezért nem tudásgazdaságról, hanem tudásalapú gazdaságról beszél.„A jelenlegi technikai forradalom legfőbb jellemzője – szögezi le –, hogyaz innováció és a hasznosítások közötti kumulatív visszacsatolási hurkok-ban hogyan alkalmazzák az ilyen tudást és információt a tudás előállítá-sára és az információtovábbító, kommunikációs egységek létrehozására.”Castells meghatározásában az információs kor gazdasága nem más,mint az alkalmazható tudások termelése, amely innovációk során jönlétre. Az innováció beiktatásával lényegében éles különbséget tesz atudás és az alkalmazott (hasznosuló) tudás között. A tudás és a tudástársadalom fogalmát és programját tehát nem lehetmeghatározni egy korábbi időszak (az információs társadalom) elvei ésprogramjai szerint. Castells felfogása ezt az állítást világosan dokumen-tálja.A hálózati társadalom és a tudásalapú gazdaság virágzásaA hálózati társadalom és gazdaság az információs társadalomban jönlétre. A hálózat először csak technológiai hálózat – és még nem háló-zati gazdaság vagy társadalom. A második lépcsőben – az interneten –már elkezd szerveződni a hálózati gazdaság. Miközben konvergencia van a távközlési, televíziós, kiadói digita-lizált technológiák között, illetve a számítógépesítés és informatizációinternetes innovációs tartalmakat közvetítenek a gazdaságban, s ezáltalmind fontosabbá válik az internet gazdaságtanának megértése, nincskonvergencia és konszenzus az internet politikai (adminisztratív) kere-teinek és az internetes gazdaságnak a megértésében, értelmezésében.16 Manuel Castells: The information Age: Economy, Society and Culture. Oxford,1996, Blackwell; magyarul: Manuel Castells: Az identitás hatalma. Az infor-máció kora. Gazdaság, társadalom és kultúra. II. kötet. Fordította BerényiGábor és Rohonyi András. Budapest, 2006, Gondolat Kiadó.46
    • A hálózati gazdaság (köz)gazdaságtanában a legtöbb téma nem új,hisz a távközlési hálózatok (1960–1970-es évek), majd a számítógépeshálózatok (1970–1980-as évek) szolgáltatása, működtetése, használa-ta fokozatosan létrehozott egy jogi, adminisztratív, gazdasági szabály-rendszert, és lényegében már 1974-ben leírták az internettel kapcsola-tos összes dilemmát. Az interneten megjelenő termékek és szolgáltatások árszerkezeténeksajátosságait, a statisztikai mérés és minősítés módját, a pozitív hálóza-ti externáliák, az interoperábilitás lényegét mára számos szerző számosműben ragadta meg, rendszerezik, ajánlják a gyakorlati alkalmazásbanérdekelteknek továbbgondolásra. Az akkor felvetett problémák meg-oldásában szinte semmit sem haladt a világ, miközben az internetenmegvalósuló kereskedelmi kommunikáció terjeszkedése, általában vévea hálózati gazdaság hatalmasat lépett előre. Miközben tehát a világháló-ról, „erről a valamiről” mint technológiáról akadémikus viták folynak akorai gyakorlati tapasztalatok alapján, „ez a valami” mint hálózati gaz-daság már milliárdokat termel a legkorábban ébredőknek. Ekkor sem beszélhetünk azonban még magasan szervezett, újmodellt létrehozó hálózati gazdaságról vagy hálózati társadalomról. Ebben a fejlődési szakaszban szükségképpen felgyorsul a hálózatigazdaság szabályainak kialakulása és törvényekben rögzített elfogadása. Hétköznapi cselekedeteink nagyon sok esetben egyben jogi aktus-nak is minősülnek; így van ez akkor is, ha ez nem mindig tudatosul.Ha belépünk egy üzletbe, s vásárolunk valamit, adásvételi szerződéstkötünk, a közlekedésben a KRESZ szabályai szerint járunk el, sokszolgáltatást (pl. kábeltévé, telefon, mobiltelefon, internet-hozzáférés)ugyancsak szerződés alapján veszünk igénybe. Mindez nincs másként az Internet által érintett vagy a hálózattalösszekapcsolt életviszonyokban sem. Valamely gazdasági tevékenységInterneten keresztüli gyakorlása esetén éppúgy be kell tartani az adotttevékenységre vonatkozó, sajátos előírásokat, ahogy azt a „hétköznapi”világban megszokhattuk. De nem kis problémát jelent az éppen a hét-köznapi életre szabott jogszabályoknak az Internet „különleges” világá-ra alkalmazhatósága, a speciális szabályozás hiánya 47
    • Az Európai Unió joganyagának fokozatos átvételével olyan, az elekt-ronikus kapcsolattartás szempontjából alapvetőnek minősülő speciálisjoganyag (elektronikus aláírás, hírközlés, elektronikus kereskedelem ésinformációs társadalmi szolgáltatások, elektronikus fizetési eszközök,elektronikusan teljesíthető eljárási cselekmények, szerzői jogi, fogyasz-tóvédelmi, reklámjogi előírások stb.) kialakulását eredményezte, amelyma már szilárdnak mondható alapokat biztosít az elektronikus üzletiforgalom és az elektronikus kapcsolattartás egyéb lehetőségei vonatko-zásában. Kialakultak az ipari önszabályozás (domainnevek regisztráci-ója, reklám, tartalomszolgáltatók) sajátos szabályozórendszerei, létre-jöttek a jogviták alternatív (nem bíróságok előtt zajló) eldöntésénekmódozatai. Az „internetjog” fogalma alatt azoknak a jogszabályoknak az ösz-szességét értjük, amelyek a hálózati szereplők egymás közötti, valaminta hálózati világ szereplői és a „neten kívüli” világ szereplői közötti kap-csolatokban is kötelező érvénnyel bírnak, követendő magatartást, s azettől való eltérés esetén, végső soron akár közhatalmi eszközökkel iskikényszeríthető jogkövetkezményeket (szankciókat) írnak elő.A tudásalapú gazdaság értelmezéseAz ezredforduló globalizálódó gazdasága gyorsan és gyökeresen válto-zik, a világgazdaság az ipari társadalomból egy új, tudásalapú gazdaságfelé tart. E forradalmi változás jelentőségét az emberiség történetébenvégbement mezőgazdasági és ipari forradalmakhoz szokták hasonlíta-ni, a kialakuló új gazdaságot pedig információs vagy tudásvezérelt gaz-daságnak nevezzük. Az elnevezések sokszínűsége arra utal, hogy a vál-tozások az élet minden területét érintik, s oly mélyrehatóak, hogy mamár egy új civilizációs korszak, az információs kor és gazdaságánakkialakulásáról kell beszélnünk. A korszakváltás jelentőségének megér-téséhez és a tudásalapú gazdaság megvalósításához vezető út kijelölésé-hez nélkülözhetetlen a fogalmi keretek áttekintése.48
    • 3. táblázat. A gazdaság új fogalmai (V. Cs.).A központi, vezető és legtágabb fogalom Tudásalapú vagy tudásvezérelt gazdaságA tudásalapú gazdaság alternatív, de Új Gazdaságszűkebb fogalmaA tudásalapú gazdaság része Információs gazdaságA tudásalapú gazdaság része E-gazdaságA tudásalapú gazdaság és az e-gazdaság InternetgazdaságrészeA tudásalapú gazdaság része Kommunikációs gazdaságés az e-gazdaság egyik ágazata (vagy médiagazdaság) A gazdasági életet továbbra is a termelékenység és a versenyképes-ség határozza meg, de ezek az irányító folyamatok alapvető változásonesnek át. A termelékenységet az újítás és a megújulás (innováció) belsőforrásainak kiszélesítése, a versenyképességet pedig a rugalmasság, aváltozásokhoz való alkalmazkodás és mindenekelőtt a tudás alkalmazá-sának képessége határozza meg. Az új termelési funkció megteremtésé-ben az informatika mint a gyorsaság letéteményese, a tudás és a kultúrapedig mint innovációs kapacitás alapvető feltételek. A globálissá váló „információs és kommunikációs piacon” közvetlenkapcsolatok jönnek létre a gazdasági élet szereplői között, lehetővétéve a termék- és a technológiafejlesztői tevékenység (innováció), vala-mint a termelés hatékonyabb megszervezését is (virtuális vállalatok,távmunka, elektronikus kereskedelem stb.). Az elektronikus gazda-ság térnyerését a fejlett világban gyakran illetik „Új Gazdaság” („NewEconomy”) névvel is. A XXI. század a tudásalapú gazdaság évszázada lesz, s ez egyszerreazt is jelenti, hogy a világ, s vele együtt Magyarország is új kihívásokelőtt áll. Mára már világossá vált, hogy az új korszakban csak azok azországok, régiók és kistérségek lehetnek gazdaságilag versenyképesek,amelyek termelési szerkezetüket a magas színvonalú szellemi hozzá-adott értéket megtestesítő termékek és szolgáltatások előállítására kon-centrálva alakítják át. 49
    • A modern gazdaságok fejlődési üteme és versenyképessége jelentősmértékben az emberi tényezőktől függ – állapította meg a nyolcvanasévek közepén P. F. Drucker.17 Az USA gazdasági helyzetét elemezve aszerző rámutatott arra, hogy a „vállalkozói” gazdaság kifejlődését nema technológiai, hanem olyan társadalmi újításoknak köszönheti, ame-lyek elsősorban a kis- és középvállalkozások vezetéséhez mint „új tech-nológiához” kapcsolódnak.18 A társadalmi újítások jelentőségének felismerése a figyelmet azinnovációs magatartás fontosságára irányította. Innovációs magatar-tás alatt a céltudatos lehetőségkeresést, a szervezeten belüli és kívülialapfolyamatok állandó nyomon követését és továbbgondolását értjük,ami nem kizárólag magának a terméknek, szolgáltatásnak a kifejlesz-tésére irányul, hanem magába foglalhatja a technológiák módosítását,a szervezeti átalakítást vagy bármilyen más területekre kiterjedő kor-szerűsítést. A végcél minden esetben a „fogyasztók” igényeinek maga-sabb színvonalú kielégítése, illetve az új iránti igények felkeltése minda fogyasztók, mind a szolgáltatók részéről. Egy ország, régió, kistérségvagy egy település esetében mindez az ott élők életminőségének folyama-tos javításában jelenik meg.A tudásvezérelt gazdaság korszakaA tudásalapú gazdaság és/vagy az új gazdaság lényegét tekintve tudás-központú, tudáshasznosító, tudástőkét alkalmazó gazdaság és növekvőmértékben e-üzlet. Senki se kergessen illúziókat: az ipari kor Magyar-17 Peter F. Drucker: Innováció és vállalkozás az elméletben és a gyakorlatban. Fordítot-ta Szilágyi Katalin. Budapest, 1993, Park Kiadó; lásd még: Ravi Kalakota – MarciaRobinson: Az e-üzlet. Fordította Gyárfás Vera. Budapest, 2002, Typotex.18 A modern gazdaságok fejlődési üteme és versenyképessége jelentős mértékbenaz emberi tényezőktől függ – állapította meg a 80-as évek közepén Peter Drucker.Az USA gazdasági helyzetét elemezve a szerző rámutat arra, hogy a „vállalkozói” gazda-ság kifejlődését nem a technológiai, hanem olyan társadalmi újításoknak köszönheti,amelyek elsősorban a kis- és középvállalkozásokban megjelenő, a vezetéshez mint „újtechnológiához” kapcsolódnak. Lásd: Drucker: i. m.50
    • országon is véget ér, nemcsak Európában, az információs kor továbbitérfoglalása pedig csak idő kérdése. Miután se a globális, se az európai gazdaságban a tudásvezérelt gaz-daság még nincs teljesen kifejlett, letisztult állapotban, ezért az új típu-sú gazdaság fogalomkészlete sem kiérlelt. Így van ez rendjén. Ma mégcsak azt mondhatjuk, hogy a folyamatok leírása, értelmezése nagyoneltér egymástól, főként attól függően, hogy az új (tudásorientált) gaz-daságot technológiai, tudásbeli, üzletmenedzselési vagy más szempont-ból mérik és rendszerezik. A nemzetközi szakirodalomban és a hazaipublikációkban már abban is vita van, hogy információs gazdaságról,tudásgazdaságról, tudásalapú vagy tudásvezérelt gazdaságról beszéljünk.Ezek a kategóriák viszont nem ugyanazt jelentik. Az új típusú gazdaság már régen nem egy új és szerény ágazata afejlett világ gazdaságának, mert a tudásalapú gazdaság egyrészt való-ban globális gazdasággá vált, másrészt a gazdaság egészére kiterjedt, mitöbb a hagyományos gazdaságra is. Harmadrészt a gazdaság kilépettklasszikus medréből, s a gazdaság részévé tette az oktatást, az egészség-ügyet vagy többek között a közigazgatást; negyedrészt a tudástermelésis túllépett saját ágazati határán; és elfoglalta az egész gazdaságot, ötöd-részt pedig az új típusú gazdaság most válik egyre inkább e-üzletté.Hatodrészt a politikai iparnak nincs más dolga, mint segíteni az adottországot beemelni az új világba, méghozzá a lehető legkevesebb veszte-séggel, avagy a lehető legtöbb nyereséggel. Ha visszamegyünk a magyar reformkorig, azt látjuk, hogy a XVIII.századi feudális gazdaságot át kellett vinni a XIX. századi kapitalistagazdaságba, ami akkor már Európában egy új gazdasági világmodellvolt. A reformkor nagyjai adaptálni akarták az új technológiát, az újtudást, az ipari kor és a demokrácia követelményeit, s a kor egyikszimbóluma valóban a hídember volt. Így az elmúlt évtizedekbensem volt más a lecke, mint az, hogy a XIX–XX. századi gazdaságotát kell vinni a XXI. századi tudásalapú gazdaságba. Ez sem más, mintaz új technológia, az új tudás, az új e-kereskedés, az új üzletmodelladaptálása és a kor szimbóluma lehet például a tudásmenedzser, atudásember. Nagyon is érdemes ma Széchenyit orientáló szimbólum-ként felmutatni. 51
    • A régi és új tudáspiac szereplőinek megjelölésénél egyaránt gondotokoz, hogy a tudáspiacnak vagy általában a tudásalapú gazdaságnakmelyek az önálló ágazatai. Az értelmezést nehezíti, hogy az elmúlt tíz-húsz évben és a következő egy évtizedben is maga a tudásalapú gazdaságis hihetetlen tempóban és mértékben változó gazdaság volt és lesz, ezérta gazdaság ágazatai sem lehetnek állandóak vagy mindig ugyanazok. Az információs gazdaságról szóló megközelítés még csak azt doku-mentálja, hogy a globális gazdaságban már korábban is létrejövő infor-mációs-kommunikációs ágazatok önállósulnak és dinamizálódnak.Az e-gazdasági fogalomrendszerben az e- előtaggal jelzett fogalmak márönmagukban is látványosan érzékeltetik a gazdaság kiterjedését a nemgazdasági ágazatokra, továbbá kitűnően mutatják az intézményes pia-cok megkettőződését. A tudásalapú vagy tudásvezérelt gazdaság átfogófogalomhálója szintén közel sem tisztázódott le, ám ez egyértelműenés szintén látványosan jelzi, hogy a tudásalapú gazdaság gyökeresen újtípusú gazdasággá válik. Ha azt a felismerést elfogadtuk, hogy a gazdaság szükségképpenkilépett a korábbi medréből, akkor ebből az is következik, hogy meg-szűnt a korábbi éles határ gazdaság és tudás, vagy technológia és gazda-ság, vagy gazdaság és társadalom között. Másképpen úgy is fogalmaz-hatunk, hogy a gazdaság és a társadalom alrendszerei sokkal szervesebbrendszerré válnak, mint bármilyen korábbi állapotban voltak. Az infor-mációs társadalom fejlődése azonban nem azonos csak az informatikai(információtechnológiai) fejlesztéssel vagy magával az új típusú gazda-sággal sem. Nem véletlenül beszél ma Európa arról, hogy a középpont-ban már a tartalomfejlesztés és a tartalomszolgáltatás van, ami nem más,mint a tudás, a gazdaság, a társadalom és az egyén információs koriközös fejlesztésének lényege. Az elemzés számára a legnagyobb meglepetést az jelentheti, hogy atudáseladók és a tudásvevők piaci együttműködését szervező, szabályozótudáspiac (tudásgazdasági-piac) mennyire mássá válik. A hazai szakiro-dalomban ennek a piacmodell-átalakulásnak még kevés nyoma érződik,aminek természetesen az is az oka, hogy a magyar gazdaságban az e-pia-cok és az e-tudáspiacok szerepe még elég csekély. Ennek ellenére azt kellmondanunk, hogy három-öt éves távlatban nem várt és előre alig látha-52
    • tó alapvető piacmodell-átalakulás megy végbe nálunk is. Ennek számoskövetkezménye közül most csak egyet emelünk ki: a hagyományos piacaz információ- és kommunikációtechnológiák forradalmai jóvoltábólátmeneti időre nemcsak megkettőződik, s létrejön a virtuális piachálózat,hanem a gazdasági piac sokkal kevésbé áttételes lesz, avagy az e-piaco-kon az eladók és a vevők magánszemélyként és eladói-vevői csoportokhálózataként közvetlenül bonyolítják le az üzleti tranzakciókat. A jelen-legi trendek alapján odáig is elmehetünk, hogy az elmúlt száz év piac-modelljeihez képest az eladók és a vevők közötti piaci szerepek is gyö-keresen megváltoznak. Ez például azt jelenti, hogy gyakorlatilag szinteminden piaci szereplő egyszerre és direktebben lehet eladó és vevő is. Az igazi áttörést részben az hozza, hogy az új típusú gazdaságe-üzletté is válik. Nem meglepő, hogy már most korszakokra oszthat-juk az e-gazdaság, az e-kereskedelem történetét. A kilencvenes évekelső felét a vállalatoknál a számítógépes ügyintézés elterjesztése, a sajáttudásbázis teremtése, az információs honlapok készítése töltötte ki.Ennek látható pénzügyi haszna még nemigen volt. Az évtized másodikfelében – a gazdasági ágazatok szerint nagyon eltérően – megindul-tak az e-tranzakciók, közben megszülettek a globális, az európai, s anemzeti gazdasági portálok, a vállalatok némelyike pedig már e-piac-tér létrehozásával kísérletezett. A globális világ például most tanultameg, hogy az e-kereskedelmi marketing nem lehet ugyanolyan, mint ahagyományos termelő vagy kereskedő cégek marketingje. Az új évtizedelső fele (nagyjából 2005-ig) minden tekintetben gyökeres átalakulásthozott, amit az e-üzlet korszakának hívhatunk. Az új üzleti korszak új piac, s majd később kiderül, hogy már rész-ben posztpiac is. Az információs-kommunikációs piacon a tudáseladókés tudásvevők között a tudáspiac intézményei szerveznek, közvetíte-nek, koordinálnak. 53
    • Az információs társadalom tőkeforrásaiÖsszefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az információs társadalom jel-lemezhető az erőforrások oldaláról. Ez a megközelítés már jelentős vál-tozást mutat az információs kor előtti korszakokhoz (ipari kor, pénz-piacközpontú kapitalizmus, újkapitalizmus) képest. Az erőforrásoknem csupán gazdasági vagy politikai erőforrások, hanem társadalmi éstudáserőforrások is, miközben a kommunikációs erőforrások is nagyobbszerepet kapnak. Az „Az információs társadalom erőforrásai” című ábra mutatja atőkefajtákat, s azt is, hogy ezek egymással hogyan konvertálhatók.2. ábra. Az információs társadalom erőforrásai (U. E.). �������������� �������������������������������� ��������������������������� ������������������������������ ����������������������������� ����������������������������������� ���������������������������������� ��������������� �������������� ������������������ �������������������� ������������������������ �������������������� ������������� ���������������������� ������������������ ���������������������� ������������������������������ ��������������������������������������� ��������������������������� ���������������������������������������������� ����������������������������� ���������������������� ������������� ���������������������� ��������������������� ����������������� ������������������������� ����������������������������� ����������������������������������� ������������������������������ ��������������������������������� �����������������������54
    • Az információs társadalom modellje erőforrásainak elemzésévelvégére értünk az új típusú globalizáció, pontosabban a globlokalizációvagy a globnatilok-korszak bemutatásának. Lehet vitatni az új kor-szak belső szerkezetét, állomásait, a modellstációk különbségeit, denagyon valószínű, hogy az ipari korszak véget ért, nem hirtelen, nemnyomtalanul, sőt számos utóhatása még romlást hoz. Már régóta nincsklasszikus piacgazdaság, amint nincs még idealizálható tudásgazdaságsem. Nincs már ipari társadalom, és még csak vízió a tudástársada-lom. Néhány évtizeden belül okosabbak, s talán kevésbé kiábrándultaklehetünk. Az új titok nem más, mint az, hogy a történelem zabolátlanönfejlődése-önérvényesítése új szellemi-tudati szabályozásra vár. Az újspirituális, univerzális, kozmikus kollektív tudat új kapukat nyit, és újutakra enged rápillantást. Eddig a legjobb emberek és a legjobb nem-zedékek abba haltak bele, hogy a remélt változásoknak utat törjenek.Így lesz-e ezután is? 55
    • Állam és állampolgár viszonyának elméleteAz új korszak jellemzőinek felvázolása után nézzük meg, hogy az ipari kortovábbélő államkoncepciója és gyakorlata tartható-e még az információskor kihívásai és feltételei között! Egyáltalán meddig kell még állam-ról és közigazgatásról beszélni abban az értelemben, ahogy az elmúltnéhány száz évben megszoktuk?Kiindulópont nyolc tételbenNincs lehetőségünk most arra, hogy az információs kor új államelmé-letét és az önkormányzás teóriáját mindjárt akár csak nagyvonalak-ban is kifejtsük, annyit azonban mindenképpen érdemes előre jelezni,hogy az elmúlt egy-két évtizedben és a következő néhány évtizedben azállamfelfogások és az államgyakorlatok alapvetően változtak-változnak,és még kardinálisan alakulhatnak is. A kérdés az, hogy mire megyünkaz eddigi állammodellekkel, s alkalmasak-e a gyors változások megra-gadására? Amikor az emberi civilizáció létrehozta az államot, ez már önma-gában is egy virtuális szint megteremtése volt, és ezzel párhuzamosana társadalmak, közösségek életének vezetését és szervezését végző államminden funkcióját és szolgáltatását intézményesítette. Az informáci-ós kor az állam és önkormányzás második virtualizációját hajtja végre,és napjainkban most gyorsul fel a második és magasabb minőségűvirtualizáció intézményesítése, amelyet e-kormányzásnak és e-közigaz-gatásnak hívnak. Ez az intézményesítés természetesen úgy megy végbe,hogy elsősorban az állam és az önkormányzás meglévő intézménye-it modernizálja, és ezzel párhuzamosan új intézményeket hoz létre.Az információs társadalom pozitív alternatívájában hívők azt is felté- 57
    • telezik, hogy a globális világban részben elfáradt, részben kiürült ésrészben tarthatatlanná vált hagyományos demokráciamodellt néhányévtized alatt felválthatja az új demokráciamodell, amely egyrészt vissza-tér a klasszikus demokrácia alapvető elveihez, másrészt kísérletet teszarra, hogy a globális és lokális világ személyes és közvetlen ellenőrzésebevált gyakorlat legyen. Az e-közigazgatás elméleti megalapozásának vagy – akár így isfogalmazhatunk – az e-közigazgatás elméleti alapjainak az értelmezéseérdekében alapvetően a következő elveket és kérdésköröket érdemes avita tárgyává tenni, és a vita alapján megfogalmazni az elméleti konk-lúziókat: 1. Az elmúlt két-háromszáz, de különösen az elmúlt néhány évti-zed alapján az állam polgárának milyen a helyzete saját államában, s azállampolgári státus és kompetencia milyen irányban változzon példáulaz e-közigazgatás segítségével? (Az új állampolgár és/vagy közösségpol-gár elmélete) 2. A XXI. században miképpen és hogyan teljesítenek az európaiállamok, és az analízis alapján az államok fejlődését milyen iránybanérdemes ösztönözni, s ennek keretében miért és hogyan alkalmazzák aze-közigazgatást? (Az új típusú állam és e-állam elmélete) 3. Az új globális-lokális világrend keretében a lokális önkormányzásés közigazgatás és ennek modernizált változatai, például a szolgáltatóközigazgatás és az e-közigazgatás merre és hogyan viszi és vigye továbba közigazgatás fejlesztését? (A lokális közigazgatás és e-közigazgatáselmélete) 4. Szintén az új globális-lokális rendben a lokális és ezen belül a tele-pülési társadalom állapota milyen, ezért az állapotért mennyiben felelősa közigazgatás, és a helyes változásokban mit segíthet az e-közigazgatás?(A nemzeti és helyi, vagy az intelligens lokális társadalom elmélete) 5. Az állam-társadalom-állampolgár viszonyrendszerben hogyanműködik, mennyiben felel meg a demokrácia intézményrendszere és ademokratikus eljárásmód, s az e-közigazgatás mennyiben és hogyanfeltételezi az e-demokrácia kiépülését? (Az új típusú, digitális, részvéte-li demokrácia elmélete)58
    • 6. Az ezredforduló utáni korszak új technológiája (infokommuni-káció, mobilhálózatok, új média stb.) mennyiben és hogyan támogat-ja, feltételezi és követeli az e-közigazgatás globális, nemzeti és lokáliskiépülését? (Az új technológia elmélete) 7. Az e-közigazgatás milyen új tudást és új tudatállapotokat vagykultúrát követel (és egyben feltételez) államtól, társadalomtól és állam-polgártól az e-közigazgatás széles körű bevezetésekor? (Az új tudások éstudatállapotok elmélete, elsősorban a közigazgatás szempontjából) 8. Történelmi analízis keretében a fontosabb korszakok során (iparikor, államszocializmus, posztipari modell, információs kor) miben,mennyiben, hogyan változott és változik állam, állampolgár, társada-lom viszonya, együttműködése? (Ipari kor, szocialista kor, információskor – és/vagy tudástársadalom – elmélete) A felsorolt kérdéskörök, elméleti problémák jelzik, hogy az e-köz-igazgatás nem tárgyalható csak önmagában, izolált államszervezési,államigazgatási rendszerként, ezért az e-közigazgatás elmélete csak egyszélesebb elméleti közegben és valóságrendszerben értelmezhető. Az elmé-leti kérdések közé tartozik továbbá, hogy szükség lenne az új gazdaság-elméletre, új térelméletre (és a virtuális vagy kibertér elméletére), s nemhanyagolható el az ökológia (szűkebben: a fenntartható fejlődés) elmélete.Állam és demokrácia – szolid első megközelítésAz államot az ember és a világ közötti legfontosabb intézményes közve-títőrendszerként fogjuk fel? A demokrácia ennek a kiterjedt közvetítőviszonynak a működési módja? Közép-Európában, különösen Magyarországon az elmúlt százöt-ven-kétszáz évben a nemzeti gondolat államgondolattá vált, avagy azállamgondolat célja a nemzetté válás segítése volt. A XX. század ebbena tekintetben egyetlen új gondolatot hozott: az államgondolat nyer-sen rendszergondolattá karcsúsodott, avagy az állam célja mindössze azaktuális rendszer radikális átszabása és megtartása lett. A magyar államtörténete 1849 óta – kisebb megszakításokkal – nem a gazdaság, nem a 59
    • demokrácia, hanem a hatalomelvű államgyakorlat története volt 1989-ig. Ez nem is történhetett másképpen, mert ez az ország a félglobálisközéphatalmak és világhatalmak találkozási pontján létezett. Hatalmierővel, hatalmi eszközökkel kormányoztak a belső vagy a külső hatal-mi csoportok érdekében. Az ezredvégen az állami hatalmat megszerzőrégi és új hatalmi csoportok most egyaránt azzal a problémával szem-besülnek, hogy milyen nemzetgondolatot és államgondolatot, továb-bá milyen, a nemzet- és államgondolat közé beékelődött rendszergon-dolatot képviseljenek. Közben pedig riadtan konstatálják, hogy azállamgondolatok kontinensgondolattá, mi több globálisvilág-gondolattáterebélyesedtek, amelyek között nem lehet XX. századi módra rend-szergondolatot építeni. Semmi sincs úgy, mint húsz vagy ötven vagy százötven éve. Se azállamgondolat, se az államgyakorlat. A XXI. században szinte nem sokatmondunk azzal, hogy nemzeti gondolatot, európai gondolatot, esetlegszociális gondolatot képviselünk. Vagy csak gondolkodásunk gyöke-reire vonatkozó információt közlünk ezekkel az állításokkal? A nehéz-ség abban van, hogy Közép-Európában egy-két évtizedig esetleg lehetmég kísérletezni a hatalomelvű államgyakorlattal, mindaddig, amíg aglobalizáció és az európai kontinens integrációja a klasszikus hatalom-funkciót részben vagy egészben nem vonja ki a nemzetállamokból. A hagyományos liberális válasz nyilván az, hogy erősödjön meg ademokráciaelvű államgyakorlat – csakhogy a dilemma ettől még fenn-marad: milyen demokráciáról és milyen típusú (semleges vagy mi mellettelkötelezett) államról beszélünk, vagy azt tartjuk, hogy a társadalom,a gazdaság, a tudás (tudásgazdaság) már az állam támogatása nélkül isfejlődőképes. A szociáldemokrata válaszkísérlet a legzavarosabb, mertnem meri nyíltan kimondani álláspontját, ami a társadalomelvű állam-gyakorlat mellett érvel – csakhogy a probléma megoldatlan: milyen tár-sadalmat és milyen típusú államot pártolnak, ráadásul a hatalom meg-szerzése miatt szívesen kacsintana rá a demokráciaelvű és a nemzetelvűállam gyakorlatára is. A konzervatív válasz sem átgondoltabb, hiszen aproblémára úgy felel, hogy nemzetelvű államgyakorlat legyen – csak-hogy a kérdés változatlan: milyen nemzetről és milyen típusú államrólbeszélünk, vagy azt tartjuk, hogy belenyugszunk a nemzet és az állam60
    • elválasztottságába, ám állami eszközökkel segítjük az egész nemzet(tudás- vagy kultúraközpontú nemzet) életképességének fejlesztését. Az új demokráciaelmélet, az új államelmélet körvonala is alig lát-szik. Ha most azt a kérdést érthetően zárójelbe tesszük, hogy a felso-rolt ideológiák minden esetben a hatalomhoz jutást és a hatalom tartósátölelését szolgálják, az információs társadalom és a tudástársadalomelmélete is (egyébként egymástól eltérő) válaszalternatívával szolgál.Az információs társadalom küszöbére lépő korszak a posztszocialistaországokban egyelőre két válaszutat kínál: a változatlanul hatalomelveterősítő információs, információt uraló állam vagy a hatalomelvet felvál-tó kvázi-semleges, szolgáltatóelvű, tehát a gazdaságot-társadalmat segítőállam programját – és természetesen a kettő kombinációja is elképzel-hető. Mi több ez nyíltan vagy rejtetten nemzeti vagy még nemzetálla-mi rekonstrukciót is szolgálhat. (A felkínált utak már nehezen köthe-tők csak a klasszikus politikai ideológiákhoz.) Ez a többszörösen vegyesállammodell feltehetően nem marad meg hosszú távon, és előbb-utóbbdominánsan (de nem hatalomelvű) információs állammá válik, ha egy-általán marad rá történelmi ideje. Ha a mai Magyarország (és általábanKelet-Európa) még kis részben utófeudalizmus, még jócskán posztszo-cializmus, még és már zömében különböző típusú piacgazdaság, avagykapitalizmus (a korai posztkapitalizmustól a globális pénzgazdaságig,sőt már az információs-kommunikációs gazdaságig), akkor nincs iga-zán okunk meglepődni azon, hogy többszörösen vegyes demokrácia- ésállammodell jött létre. Ha nem a napi politikai-hatalmi érdekek mentén gondolkodunk,mi sem természetesebb azt mondani, hogy a káosz típusú gazdaság-ban-társadalomban az államnak még inkább, mint eddig stabilitásra,kiegyensúlyozottságra ügyelő állammá kell válnia. Ám a titok ott és abbanvan, hogy ezt nem a hatalomelvűséggel, nem egyszerűen a fogyatékosanhatalomkorlátozó jelenlegi demokráciaelvűséggel, hanem a (nemzetál-lami szerepek alól jórészt felmentett) digitális demokráciával, avagy afejlesztő, digitális állammal lehet elérni, amely az információs kor esz-közrendszerét arra használja egyrészt, hogy e-államot működtessen,másrészt arra, hogy a fejlesztés mellett elkötelezett állam legyen. Ha ezrészben vagy háromnegyed részben sikerül, akkor jutunk el a civil álla- 61
    • mig (civil elvű államig) és az e-demokráciáig; mindkettő a demokráciátés államot mindenkinek program megvalósítója lehet. Igen, államot ismindenkinek, de nem hatalmi kontrollként, hanem államszolgáltatá-sokat az állampolgár védelmében. Ezt az államot nevezhetjük személyes-személytelen államnak1 is, amely minden polgárt személyesen megszólít, ésamellyel a polgár személyesen-személytelenül együttműködik. A társadalomtól elszakadt állam találjon vissza a társadalomhoz, dea társadalom minden tagjához már csak az információs-kommunikációseszközökkel juthat el. Az e-demokrácia csak nevében hasonlít a képvise-leti demokráciára, mert részben vagy jórészt közvetlen demokrácia lehet.Ez nem a premodern faluközösségek, hanem a digitális települések éstérségek, valamint az európai kontinensen létrejött unió tagállamainakdigitális demokráciája. Ez a digitális állam új technológiai eszközrend-szerként más politikai viszonyt teremt ember és világ között. Valóságosjövője csak a tudástársadalom korszakában lehet, mert az e-demokrácianemcsak új államtípust, hanem tömegesen új, az e-demokráciára felké-szített személyes-személytelen állampolgárt is feltételez. A politikai valóság reformján belül a digitális állam, az e-közigazga-tás belátható időn belül megvalósul. A további folytatás jócskán kiszá-míthatatlan.A kollektív tudatba ágyazott mező elméleteAz alapkérdés megfogalmazása és az alapkérdés rendszerének kialakí-tása jórészt eldönti, hogy az alapelmélet hogyan néz ki, hány szintettartalmaz, milyen komponensekből áll. Az alapkérdést úgy definiáljuk,hogy létrehozunk egy alapmezőt, elsődleges mezőt, a valóságnak azt adimenzióját, amelyet egyéni és kollektív tudás- és tudatmezőnek (tudás-és tudatkultúrának) nevezünk el, majd ezt követően ebben a mező-1 Varga Csaba: Az újkonzervativizmus koncepciója. In uő: Hagyomány és stratégia.Budapest, 1997, Kapu.62
    • ben mint másodlagos mezőben értelmezhetjük a kollektív tudás- éstudatmező legfontosabb politikai-társadalmi intézményeit, szereplőit:az államot, a társadalmat, a demokráciát és a főszereplőt: az egyént. Eza kétszintű mező tekinthető logikai térnek vagy tudástérnek és tudat-mezőnek. (Ennek a kifejtésnek most nem tárgya, hogy az elsődlegesmező mögött milyen általánosabb-univerzálisabb mező van, ugyanak-kor az majd a későbbiekben a tárgyhoz tartozik, hogy a másodlagosmezőkben milyen harmadlagos-negyedleges mezők, vektorok, moz-gásformák vannak.) Az elsődleges mezőt hívhatjuk korszellemnek, nevezhetjük – politi-kai szempontból – a politikai filozófia rendszerének, vagy a demokrá-cia szemszögéből a demokrácia kardinális elveinek. Ez a megközelítés egyben két filozófiai kérdésben való határozottálláspontot is képvisel: 1. Álláspontunk szerint nem az objektiválódottintézményeknek és működési módoknak van filozófiája, szellemisége,hanem ellenkezőleg, egy korszak szelleme, gondolkodásmódja terme-li, hozza létre a legfontosabb intézményeket; 2. Nem abból indulunkki, hogy a részben (vagy többségében) önállósult (vagy elidegenedett)intézmények uralják az egyént és világát, hanem az elméleti modellbenegyenrangúságot és részben vagy teljesen létrehozható egyensúlyt felté-telezünk a négy térszereplő: az állam, a társadalom, a demokrácia és azindividualizálódott egyén között. Alapigazságként sokan idézik Manuel Castellst, aki markánsanjelenti ki: a demokrácia lényege csak az lehet, hogy ne az állam figyeljeaz embereket, hanem az emberek tartsák szemmel az államot, amihezvégül is joguk van, hiszen ők az állam gazdái.2 Önmagában izgalmas kérdés az, hogy ezt az összetett politikai-tár-sadalmi-közigazgatási mezőt hogyan definiáljuk technológiai mezőként.A kérdés ma azért is napirenden van, mert hipotézisünk szerint ezt az2 „Ahelyett, hogy az állam figyelné az embereket, az emberek tarthatják szemmel azállamot – amihez tulajdonképpen joguk is van, hiszen elvileg ők a gazdái. A legtöbbtudósítás és beszámoló mégis komor képet fest – kivéve talán a skandináv demokráci-ákat.” Manuel Castells: Az Internet-galaxis. Fordította Váradi Ágnes. Budapest, 2000,Network TwentyOne Kft. 158. 63
    • összetett mezőt a korábbinál jobban és mélyebben befolyásolja a tech-nológiai mező önmozgása és hatása. A technológia innovatív tudás-ként és szellemként természetesen egyik eleme az elsődleges tudás-/tudatmezőnek, miközben a technológiai gondolkodás és fejlődés nem-csak izolált technológiai termékekben, hanem a termékek és az ezeketműködtető szolgáltatások segítségével a másodlagos mezőt – szinténegyik elemként – jelentős arányban átalakítja, befolyásolja. Most nem lehet feladat, hogy széles körű körképet adjunk az állam-vagy társadalomelmélet eddigi történetéről, ráadásul az állam- és társa-dalomelméletek differenciálódtak, s nagyon különböző elméleti irány-zatok alakultak ki, miközben azonban az új integrált elméletek mégnem nagyon születtek meg. Mindenesetre ebben a rövid elméleti bevezetőben annyit jelezhe-tünk, hogy az e-közigazgatás szempontjából az összetett elmélet négytartalmi pólusából (egyén, állam, társadalom, demokrácia) egyetlenegy sem mellőzhető. A négy egymást kiegészítő, sőt egymást kontrollálópólus, avagy az egységes és összetett mező teszi lehetővé mindenne-mű változtatás, fejlesztés programjának kidolgozását is. A négypólusúelemzés tehát azért is fontos elméleti alapvetés, mert ez a feltétele ésgaranciája a jövő államának és közigazgatásának.3. ábra. Az integrált értelmezési modell (V. Cs.). ����� �������������� ����������������������������� ����� ���������� ����������������� ������������������ ������������������������� ���������� ������������������64
    • Állampolgár – a közösségpolgár öt kitüntetett teóriájaA XX. század Európájában a domináns korszellem – az ipar koránakvagy a modernizáció korának megfelelően – tudomásul vette és támo-gatta az egyén individualizációját. Elismerte az egyén jogát a szemé-lyes szabadságoz, és olyan jogállamot igyekezett létrehozni, amely nemnyomta el az ember szabadságtörekvéseit. Minden állam közigazgatása szükségképpen viszonyt hoz létreállam és polgára között. Az adott ország berendezkedésétől, avagy azállam típusától függően a közigazgatás és az egyén viszonya nagyonkülönböző lehet. Egy szabályos polgári demokráciában és egy kevésbészabályos polgári demokráciában is már nagyon eltérő lehet az államés az állampolgár kapcsolata. Ezt az egyirányú vagy kétirányú kapcso-latot alapvetően befolyásolja, hogy az adott államban mennyire fej-lett és milyen mértékben intézményesedett a civil társadalom. Egy-egy hagyományokkal rendelkező, a közösségi fellépésben begyakorolt,öntudatos civil társadalom polgárának egyénenként és csoportos fellé-pés keretében is sokkal több esélye van az állami-önkormányzati dön-tések befolyásolására. Ahhoz, hogy elméletileg végiggondolhassuk az állam és az állampol-gár kapcsolatát, fogalmilag is meg kell különböztetnünk az állam, civiltársadalom, demokrácia eltérő állampolgári státusait. Miután ennek akérdéskörnek itthon még nincs kiérlelt elméleti irodalma, ezért a majdvázolt kategóriák még csak az első megközelítést jelentik. A rövidenjelzett európai helyzetkép alapján így az állampolgár és az állam viszo-nyának a következő modelljeit fogalmazhatjuk meg: 1. Állami túlsúly, állampolgári alávetettség (kvázi demokrácia): Ebbena viszonyrendszerben az állam polgára nem autonóm, az állam uralko-dik rajta, bár ez az uralkodás még nem jelent totális kiszolgáltatottsá-got, az egyén így nem lehet közpolgár vagy közösségi polgár, ezért kap-csolatának és helyzetének leírására megfelelő kifejezésként mondható:alávetett állampolgár. 2. Diktatórikus állam, kiszolgáltatott állampolgár (demokráciahi-ány, szocialista „demokrácia”): Ebben a viszonyrendszerben, amikor 65
    • az adott államban kimondva vagy részben rejtve kialakul a diktatúra,akkor az egyes egyénnek sem beleszólási, sem döntési kompetenciájanincs, sőt egyénileg (politikailag, gazdaságilag, társadalmilag, lelkileg)kiszolgáltatott, ezért alapvető feladata nem más, mint az, hogy önma-gát megmentse. 3. Demokratikus állam, közvetett állampolgári részvétel (klasszikusdemokrácia): A klasszikus demokráciában a polgári állam és állam-polgára között félig-meddig egyensúly van, az állampolgár a képvise-leti demokrácia keretei között közvetett módon részt vehet a döntésekelőkészítésében és akár a döntések végrehajtásának ellenőrzésében is.(Az új globális-lokális, alapvetően mediatizált világkorszakban a klasz-szikus demokrácia jogi és társadalmi környezetében is kialakulhategyensúlytalan helyzet, amelyben az állampolgár ismételten, de másmódon megint csak alávetettségbe kerül.) 4. Közösségi állam, közösségpolgár (közösségi demokrácia): A közös-ségi demokrácia modellje a történelemben korábban csak rövidebb ésátmeneti ideig jött létre, ezért ma alapvetően inkább ideának tekinthe-tő. Ebben a viszonyrendszerben az állam és az egyén egyaránt alá vanrendelve a közösség vagy tágabban a társadalom érdekeinek és értéke-inek, elvileg anélkül, hogy lényegesen csorbítaná az állam és az egyénnormális autonómiáját. Nem véletlen, hogy egy ilyen állam kereteiközött az egyes embert nem állampolgárnak, hanem közösségpolgár-nak nevezzük. 5. Részvételi állam, közvetlen közösségpolgári részvétel (közvetlendemokrácia, részvételi demokrácia, elektronikus demokrácia): A maiEurópában a jövőfejlesztők többsége a részvételi államot, a közvetlendemokráciát és az új lehetőségekkel öntudatosan élni akaró közpolgár-ságot tekinti mintának. Ez az interaktív viszony természetesen egy nemelidegenedett államot és nem elidegenedett polgárt feltételez. Ebben akapcsolatrendszerben valódi egyensúly és kölcsönös felelősség jön létrea két fél között. A felsorolt öt különböző állam-polgár viszonynak több alváltozatavan, és mindegyiket aktuálisan is befolyásolja – többek között – a glo-bális politikai klíma (ennek részeként a terrorizmus) és a globális gaz-daság (például a világ pénzügyi helyzete). Mindettől függetlenül tehát66
    • azt mondhatjuk, hogy a közigazgatás és az állam típusától függőenkülönböző állampolgári státusok és magatartásminták alakulnak ki.Az új államelmélet államtípusaiAz elmúlt száz-százötven évben (hogy az egyszerűség kedvéért marad-juk a modern államnál) Európában viszonylag kevés, de egymástóllényegesen különböző állammodell jött létre. Most az egyszerűség ked-véért tekintsünk el a különböző típusú államszövetségektől is, kezdveaz Osztrák-Magyar Monarchiától a Szovjetunió vezette kelet-európaikommunista-szocialista félglobális hatalmi-katonai blokkig. „Valóbanaz új államoktól csakúgy, mint a hosszú idő óta fennállóktól, mai álla-potukban többé már nem várják el, hogy felvállalják azoknak a funk-cióiknak a nagy részét, amelyeket egykor a nemzetállami bürokráciáklétük fő okának tartottak” – írja Zygmunt Bauman.3 Az európai gyakorlat szerint viszonylag kevés államtípus jött létre aXIX. és a XX. században, mert Európa nyugati felén tartósan kialakultés fennmaradt a polgári demokrácia, amelynek állama folyamatosanparlamenti kontroll és közvetett társadalmi ellenőrzés alatt állt. Ez azállamtípus ugyanakkor többször került veszélyeztetett helyzetbe, ami-kor a diktatórikus hatalmi törekvések (Hitlertől Sztálinig) egyértelmű-en az uralkodó csoport ellenőrizhetetlen befolyása alá vonták a köz-ponti államot és teljes intézményrendszerét. Ha egyaránt figyelembevesszük az uralkodó csoportoknak kiszolgáltatott államot és a normálispolgári államot, akkor a következő államtípusokat nevezhetjük meg: 1. Erős állam (állami túlsúly kialakulása): Az állammodellek tör-ténete jól mutatja, hogy a történelemben sokkal többször volt erősállam, mint valamilyen értelemben gyenge állam. Miután Európaelmúlt ezeréves története sokáig nem a demokráciák története volt,3 Zygmunt Bauman: Globalizáció. A társadalmi következmények. Fordította FábiánGyörgy. Budapest, 2002, Szukits Könyvkiadó. 104. 67
    • ezért szükségképpen minden európai államban az erős államnak vanhagyománya, függetlenül attól, hogy ez nemzetállam vagy birodalmiállam volt. Az erős állam semennyire vagy a látszat kedvéért csak kis-mértékben figyel saját polgárainak akaratára és értékrendjeire. Az erősállammodellt több esetben egyformán bevezették és használták a kor-szakonként különböző uralkodó csoportok, kezdve az arisztokráciátóla munkásosztály ürügyén uralkodó kommunista hatalmi koncentráci-ókig. A történelem érdekessége, hogy az erős állam gyakran fejlődéstjelentett a diktatúrák megbuktatása után. 2. Diktatórikus állam (pártállam): Diktatórikus állam mögött min-dig nagyon erős uralmi jogosítványokkal rendelkező, viszonylag kis lét-számú politikai csoport áll, amely valamilyen általa deklarált hatalmicél érdekében markánsan államosítja a társadalmat, hatalmi akaratánakaláveti a polgárt, és minimális, kvázi ellenőrzési jogosítványt enged.A diktatórikus államok klasszikus típusa a Közép-Kelet-Európában azötvenes-hatvanas években létrejött, szocialistának hívott állam. Ebbenaz államban elvileg akár parlament, akár töredékes pártdemokrácia islehet, de ezek csak azt a célt szolgálják, hogy a diktatúrát és természetételrejtsék és elfedjék. Ebben az államban az államnak tulajdonképpennincs is polgára, mert az egyén nem több mint egy eszköz, amellyel ahatalmi centrum totális mértékben rendelkezik. 3. Demokratikus állam (polgári állam, semleges állam): Ez a klasszi-kus polgári állam az elmúlt kétszáz évben változatos történelmet élt meg,volt olyan időszaka például a XIX. század közepén Észak-Amerikában,amikor igen nagy mértékben közösségi elkötelezettségű volt, és voltolyan időszaka is, amikor például az ötvenes években – többek között avilágháborús hangulatú helyzetben – nagyon is hasonult az erős állam-modellhez. Az elmúlt húsz-harminc évben ez a polgári állam igen fejlettés intézményesített formában, szociális államként vagy jóléti államkéntműködött. Az utóbbi öt-tíz évben azonban ezt az állammodellt sokirányból komoly támadás érte, ezért már nem tud megfelelni az általais képviselt társadalmi és gazdasági céloknak. A jelenlegi világhelyzetegyaránt gyakorol rá olyan hatást, hogy például a terrorizmus erősödésemiatt újra részben erős állam legyen, és ugyanakkor a jóléti állam igényemiatt egyre inkább közszolgáltató és közösségi állam legyen.68
    • 4. Közösségi állam (társadalombarát állam, civil állam): A posztmo-dern államteóriák szinte mindegyike politikai-hatalmi szempontbólgyenge és viszonylag kicsi államban gondolkodik, miközben a globális-lokális változásokból következően élesen törekszik arra, hogy az államés intézményrendszere egyfelől környezetbarát, másfelől társadalom-barát és harmadfelől pedig minél inkább tudásvezérelt állam legyen.Ez az állam még mindig semleges abban az értelemben, hogy egyet-len társadalmi csoportot sem részesít maximális előnyben, ugyanakkorabban az értelemben már nem semleges, hogy a legfontosabb közös-ségi (társadalmi, ökológiai, gazdaságfejlesztési stb.) érdekek menténműködik. A felsorolt államtípusok mindegyike valamilyen mértékbenközpontosított és általában bizonyos arányban újraelosztó állam. 5. Részvételi állam (közvetlen állam, digitális állam, tudásközpontúállam, magas rangú köztudat által vezetett állam): Ez az állammodell,noha történelmileg vannak bizonyos előzményei, alapvetően paradig-maváltást képvisel. Az új állammodell sajnálatos módon nem tehetmást, mint feltételeznie kell a földi civilizáció legalább közepes mérté-kű gazdasági-társadalmi egyensúlyát. (Elméletileg az sem kizárt persze,hogy egy sérülékeny vagy drámaian feszült világhelyzet kényszerít majdki állammodellváltásokat, mert az új állam egyik felismerése és elő-nye, hogy lényegesen jobban és közvetlenebbül épít polgárainak rész-vételére, és ezáltal minden korábbinál cselekvőképesebb állam lehet.)A részvételi állam tehát alapvetően nem politikai hatalmi állam, hanemegyszerre közösségi és személyes állam, amely minden olyan erőforrást(közvetlen demokrácia, globális innovációs és tudásközpontú kor stb.)mozgósítani akar, amely a régi és az új univerzális és lokális problémákkezelésében alkalmazható. Az előbbieken jellemzett államtípusok jól mutatják a kormányzásimodellek közötti különbségeket. Ugyanakkor gyökeres és gyors válto-zásokban talán korai bízni, mert az államtípusok, az állami működé-sek, az állami magatartásminták hihetetlenül nehezen módosulnak, ésnagyon jelentős társadalmi támogatottságot követelnek. 69
    • A civil társadalom új elméleteA civil társadalomról szóló értelmezések sokáig a filozófia, a politológiaés a szociológia történelmi hagyományaiban gyökereztek. A civil társa-dalom fogalma először a mindenkori hatalommal szembeni demokrati-kus ellensúlyként jött létre. „A civil társadalom közkeletű felfogása szerint e fogalom alá tartoz-nak a polgári kezdeményezések mindazon formái, amelyekben a polgá-rok önkéntesen vesznek részt érdekeik és értékeik megjelenítése, védel-me érdekében, és amely kezdeményezések az államtól elkülönülve,autonóm módon működnek. A fogalom további finomítása érdekébenindokolt a harmadik, azaz nonprofit szektor kifejezés használata, melyazt veszi figyelembe, hogy a polgárok szervezetei hogyan illeszkedneka társadalom nagy intézményei, különösen az állam és a piac által lét-rehozott szerkezetekhez. Ennek megfelelően az új és régi demokráciáktársadalmi és politikai változásai időről időre indokolttá teszik a civiltársadalom, illetve a harmadik szektor szerepének újragondolását.”4Ez a felfogás tehát a civil társadalmat nem társadalomként, hanem szű-kebben a helyi társadalom kezdeményezési formáiként definiálja. A civil társadalom hagyományos fogalmának kétféle értelmezésétkülönböztethetjük meg: az első a normatív értelmezés, mely alapjána civil társadalom a jelentős társadalmi, politikai, gazdasági változá-sok idején került előtérbe. A civil társadalom fogalma gyűjtötte összeazokat az elvárásokat és törekvéseket, amelyek egy óhajtott társadalmiberendezkedés elérése céljából fogalmazódtak meg. Például az államszo-cializmus évei alatt a totalitarizmussal szembeni, a hatalmat párbeszéd-re ösztönző stratégiák, mozgalmak gyűjtőhelye volt. Ebben a hosszú4 Lásd: Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. Budapest, 1995, NIOK–Soros.A civil társadalom fogalmának számos meghatározása lehetséges, ezek közül legplasz-tikusabbnak Habermas megfogalmazását tartjuk. Bár Habermas nem használja a civiltársadalom kifejezést, elméletében megkülönböztetett figyelmet fordít az uralommen-tes kommunikáció terére, mint olyan társadalmi szférára, ahol többé-kevésbé uralom-mentes kapcsolatteremtés és diskurzus lehetséges. Szalai Erzsébet: Civil társadalom.Mítosz vagy valóság? Élet és Irodalom, 46. évfolyam, 18. szám70
    • történelmi folyamatban a civil társadalom önálló entitással, integrációserővel bíró hatalommá nőtte ki magát. A liberális demokráciák kialakulásával azonban – számos liberá-lis felfogás szerint – a civil társadalom normatív felfogása aktualitá-sát vesztette, helyébe a második értelmezés, az analitikus megközelítéslépett, amely a fennálló viszonyokat próbálja bemutatni, magyaráz-ni. Az analitikus megközelítés szerint a civil társadalom fogalmát márnem lehet általános kategóriaként használni, a fogalom magyarázóere-je jelentősen gyengül. A témával foglalkozó szerzők többsége a civiltársadalom alatt azon szerveződéseket érti, amelyek az egyén és az államközött elhelyezkedve a kettő közötti kapcsolatot szolgálják: Mon-tesquieu másodlagos csoportoknak, Hegel testületeknek, míg ClausOffe5 társulási viszonyoknak nevezi őket. A modern gondolkodás egyik terméke a társadalom észrevételezé-se, a társadalom paradigmájának megfogalmazása, részben a hagyo-mányos közösséggel szemben az általában állami keretek között léte-ző társadalom definiálása. Röviden azt lehet mondani, hogy a (nemállamosított) társadalmon az adott államban élő polgárok összességét,a köztük létrejövő viszonyrendszereket és a társadalom intézményesformáit értjük.6 Az állampolgári és az állammodellek után tehát a társadalomtípu-sokat is meg kell tudnunk különböztetni, mert egyrészt a modern ésposztmodern társadalom már egyre inkább rászorul a társadalom segít-ségére, másrészt pedig a globális, a nemzeti és a lokális civil társadal-mak belső önfejlődési folyamatai is követelik az állami támogatást. 1. Alávetett társadalom (feudális társadalom, ipari társadalom stb.):Ahogy már jeleztük, maga a társadalom fogalma is új az európai gon-dolkodásban, ami azt is mutatja, hogy a különböző országokban anagyközösségek nem is olyan régen tekintik magukat társadalomnak.Ha a társadalmak és a társadalmi tudatok kialakulása ráadásul együtt5 Offe, Claus: Arbeitsgesellschaft. Strukturprobleme und Zukunftsperspektiven. Frank-furt, 1984; Herausforderungen der Demokratie. Zur Integrations- und Leistungsfä-higkeit politischer Institutionen. Frankfurt, 2004.6 A társadalomelméleti szakirodalom kínálata nálunk is egyre bővül. 71
    • járt a hagyományos közösségek és közösségi identitások pusztulásával,nem meglepő, hogy a XIX–XX. század társadalmai – különösen erősállam esetén – elidegenedett társadalmaknak minősíthetők. Ennek leg-fontosabb oka az, hogy a közösségi-társadalmi tudatok értékvesztése ésértékcseréje döntő mértékben támogatta az alávetett társadalom típu-sainak elterjedését. 2. Államosított társadalom (nemzeti szocialista társadalom, szocia-lista társadalom stb.): Ahogy a híres versből is következik, ahol dikta-túra van, ott diktatúra van mindenben, avagy ahol diktatúra van, otttársadalom sincs. Ez az állítás azonban nem cáfolja azt a tényt, hogyegyetlen diktatúra sem lehet olyan erős, hogy a társadalmat teljesenszétverje, ráadásul minden diktatúra rákényszerül arra, hogy látszattár-sadalmat konstruáljon és abban látszatközösségi kapcsolatokat építsenki, amelyeket egyes társadalmi csoportok vagy rétegek akár a maguké-vá is tehetnek. Ebben a társadalomban se az egyénnek, se a közösség-nek nincs tényleges beleszólási vagy döntési kompetenciája, paradoxmódon még akkor sem, ha egyébként a diktatúrát elfogadja, és a dik-tatúra valamely szervezetének tagja. 3. Demokratikus társadalom (polgári társadalom, posztszocialista tár-sadalom, újkapitalista társadalom, információs társadalom stb.): Ez a tár-sadalommodell meglehetősen sok formát, szisztémát, működést ötvöz,amelyeknek az a közös tulajdonsága, hogy kicsit függetlenül a politikaiberendezkedéstől az egyes embert nem tekintik ellenségnek, hanemellenkezőleg, megpróbálják beemelni, cselekvésre ösztönözni az álla-mi berendezkedés keretei között. Ez a modell akkor kezdett kiépülni,amikor a társadalom felnőtt tagjai választójogot kaptak, és a fénykorátazokban az évtizedekben élte, amikor meglehetősen magas gazdasági éstársadalmi jólétet teremtett, és közben a képviseleti demokrácia szabá-lyai szerint az egyén számára társadalmi mozgásteret garantált. 4. Közösségi társadalom (nemzeti társadalom, közösségi társadalom,szakrális társadalom stb.): A civilizáció történetében sokféle közösségitársadalomtípus alakult ki, amelyek között szintén jelentős különbségvan. A korábbi korszakokban egyébként is domináltak a hagyomány-alapú társadalmak, és tulajdonképpen a nemzeti társadalmak is mélyenkötődtek az adott ország és kultúra hagyományaihoz. (Hely hiányában72
    • arra szintén nem térhetünk ki, hogy Európán kívül, különösen Ázsiá-ban milyen típusú közösségalapú társadalmak jöttek létre.) A közössé-gi társadalommal szemben az európai modernizációs individualizációidőszakaiban sokfelé ellenszenv alakult ki, mára viszont a közösségitársadalom modellje újra felértékelődik a túlhajtott individualizációhatására. Az új típusú közösségi társadalom szükségképpen elismeri azegyéni szabadságot és autonómiát, miközben a közösségi autonómiasem válik érdektelenné. 5. Intelligens civil társadalom (tudástársadalom, tudatközpontú tár-sadalom stb.): Ma aligha lehet megmondani, hogy a következő ötven-száz év milyen új típusú társadalommodelleket érlel ki. Annyi azonbanjól kivehetően látszik, hogy az egyik modell mindenképpen a tudás- ésaz innovációközpontú, kreatív társadalomtípus lesz, amely alapvetőenkötődik a posztmodern, mediatizált infokommunikációs hálózatokhozés szolgáltatásokhoz. Ezek a modellek már részben valóságok is, aminem garancia arra, hogy a következő évtizedekben nem módosulnakmajd jelentős mértékben. A XXI. század természetesen továbblépheta társadalmi modellek építésében, de ez már nem ennek a könyvneka tárgya. Az ismertetett öt állam-, az öt állampolgár- és az öt társadalommodellszorosan függ egymástól, ugyanakkor mindegyik egyre jobban önálló-sul is a többitől. Ez a rendszerezés persze még csak egy elnagyolt elem-zést tesz lehetővé, arra a célra viszont megfelelő, hogy a legelemibbösszefüggéseket föltárja.Történelmi analízis – a három korszak alapmodelljeAz öt modell tértől és időtől független konstrukció volt, így a követ-kező lépcső az elemzésben az, hogy az öt elméleti modellt kicsit részle-tesebben és térhez-időhöz kötve elemezzük. Az elmúlt százötven év tör-ténete szintén modellezhető és többféle fogalomrendszerrel írható le.Az egyik lehetőség, hogy a modernizáció, a posztmodernizáció és aposzt-posztmodernizáció fogalmait használjuk föl, a másik lehetőség 73
    • pedig az, hogy a korszakok alapvető jellege (ezen belül a gazdaság éstársadalom típusa) szerint korszakolunk. Az utóbbi megoldást válasz-tottuk: ezért az ipari kort, a szocialista kort és az információs korttekintjük a legfontosabb európai korszaktípusoknak.Az ipari kor modelljeNem szükséges elemeznünk az európai iparosodás és kapitalizálódáshosszú történetét, amely kifejlett formában a XX. század első felét ésközepét jellemezte. Az ipari kor lényege az, hogy alapvetően gazdaság-központú, sőt ez a gazdaságtípus az ipari gazdaság. Nem felejtkezhe-tünk el arról sem, hogy az ipari gazdaság eredményeként jött létre azipari társadalom, és mindkettőt döntően előkészítette és irányította aziparközpontú gondolkodás. Ez az ipari kor és ipari gondolkodás érlelte ki és fejlesztette magasszínvonalra a polgári demokráciát, a többpárti parlamenti váltógaz-daságot vagy egyáltalán a parlamentáris államrendszert. Az ipari kor– noha az egyént sokáig bérmunkásnak tekintette – eljutott odáig,hogy a liberális eszmék hatására egyaránt pártolta az egyéni szabadság-jogok fokozatos kiterjesztését és a lokális civil társadalmak lehetőségé-nek megszületését. A civil társadalommal foglalkozó szakirodalomból7 számos megkö-zelítést emelhetünk ki. Ralf Dahrendorf8 véleménye szerint civil társa-7 Helmut Anheier et al. (szerk.): Global Civil Society 2001. Centre for Civil Society andCentre for the Study of Global Governance. London School of Economics and PoliticalScience. Oxford, 2001, Oxford University Press; magyarul: uők (szerk.): Globális CivilTársadalom 1–2. Fordította Gyárfás Vera és Vág András. Budapest, 2004, Typotex; lásdmég: Csefkó Ferenc – Horváth Csaba (szerk.): Európai és magyar civil társadalom. Pécs,1999, FES.8 Ralf Dahrendorf: Class and class conflict in industrial society. Stanford, 1973, StanfordUniversity Press; Fragmente eines neuen Liberalismus. Stuttgart, 1987, DVA; lásd mégtöbbek között Ralf Dahrendorf: Versuchungen der Unfreiheit. Die Intellektuellen in Zei-ten der Prüfung. München, 2006, Beck.74
    • dalomról akkor beszélhetünk, ha az állampolgárok aktívan részt vesz-nek a társadalom életében, és felelősséget éreznek azokért a dolgokértis, amelyek magánéletükön kívül történnek. Jürgen Habermas A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása címűművében azt írja, hogy a civil társadalom intézményes magvát azönkéntes alapon történő, nem állami és nem gazdasági összefogásokképezik.9 Számára a civil szféra az uralommentes kommunikáció tere,mely szemben áll az állammal, ahol az állam legfőbb törekvése az, hogybekebelezze az életvilágokat. A civil társadalom az állami, a hatalmikommunikációs rendszerrel szembeni ellenállást jelenti.10 Michael Walzer11 szerint a civil társadalom aktív, elkötelezett állam-polgárokra épül, akik részt vesznek az állam, a gazdaság, a nemzet vagya vallás ügyeinek intézésében. Kende Péter a civil társadalmat úgy hatá-rozza meg, mint a társadalomnak azt a kapcsolathálózatát, amely azállamtól függetlenül alakul ki, és működését se befolyásolja az állam-hatalom. Szelényi Iván12 az 1990-es évek elején megállapította, hogy esz-metörténetileg a civil társadalom fogalma a rendies hatalmi szerkezetkritikájaként jelenik meg. A civil társadalom a népszuverenitás elvéreépül, ahol azok a szervezetekbe tömörült állampolgárok szabályozhat-ják a társadalmi rend feltételeit, akik jogi szempontból egymással szim-metrikus viszonyban állnak. A rendies társadalmakban a jog forrása atársadalom felett álló uralkodó.9 Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Fordította Endreffy Zol-tán és Glavina Zsuzsa. Budapest, 2002, Osiris.10 Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés elmélete I–II. Kézirat. Budapest, é. n.,ELTE.11 Michael Walzer: Civil Society and American Democracy 1992, Rotbuch Verlag, 1992;uő. (szerk.): Toward a Global Civil Society. Oxford, 1995, Berghahn.12 Szelényi Iván: Socialist Entrepreneurs. Madison, 1988, University of Wisconsin Press;magyarul: uő: Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon. Budapest, 1992,Akadémiai Kiadó, 1992; lásd még: uő.: Poverty, ethnicity, and gender in transitionalsocieties Budapest, 2002, Akadémiai Kiadó. 75
    • 4. ábra. Az ipari kor értelmezése Az ipari korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Állampolgár – (ipari) állam – polgári társadalom – képviseleti demokrácia Szalai Erzsébet13 véleménye szerint az uralommentes kommuniká-ció csak illúzió. A civil társadalom fogalmának megjelenése azt fejeziki, hogy sem a „szabad piac”, sem a politikai nyilvánosság nem tölti beklasszikus demokratikus funkcióit, ezért az egyének új, ezen szféráktólfüggetlen tereket, nyomásgyakorlási formákat, fórumokat keresnek. Az Európai Bizottság által kiadott Fehér Könyv értelmezése alap-ján a civil társadalom nem más, mint a szakszervezetek és a munkaadókszervezetei, a nem kormányzati szervezetek, a szakmai, a karitatív ésa bázisszervezetek, az állampolgárokat a helyi életbe bekapcsoló szer-vezetek, illetve – specifikus hozzájárulással – az egyházak és a vallásiközösségek. A civil társadalom fogalmi jellemzőit a szakirodalom általában négypontban foglalja össze: A civil társadalom személy- és szervezetegye-sülések, valamint önálló szervezetek hálózata, amelyek működésükszabályai szerint különböznek a társadalom többi intézményrendsze-rétől. Nem egyenlő sem az állammal, sem a magánszférával, de a kettőközötti kapcsolat közvetlen. Létezésének elvi alapjait az emberi-állam-polgári jogok érvényesülése, a jogállamiság jelenti. A civil társadalom rendeltetése, hogy az általa biztosított nyilvá-nosság és érdekartikuláció útján szembesítse az állami akaratot az álta-la képviselt értékekkel, törekvésekkel és gyakorlattal. Gordon White14angol politológus szintén négy pontban foglalta össze a civil társada-lomnak a demokratizálás folyamatában betöltött szerepét: 1. A civil társadalom megváltoztathatja a hatalom egyensúlyát azállam és a társadalom között az utóbbi javára.13 Szalai Erzsébet: Post Socialism and Globalization. Budapest, 1999, Új Mandátum;lásd még uő.: Ezredváltó dilemmák Magyarországon. Budapest, 2000, Új Mandátum.14 Lásd: Anheier 2004; Csefkó – Horváth 1999.76
    • 2. A civil társadalom ellenőrzi és felügyeli az államot a közéleterkölcsének, a politikai döntéseik indokoltságának nyilvános megíté-lése révén. 3. A civil társadalom fontos közvetítő szerepet játszhat az állam ésa társadalom között. 4. A civil társadalom önmagában gyarapíthatja azon folyamatok,illetve intézmények számát, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ademokratikus intézmények és folyamatok legitim módon és kiszámít-hatóan válaszoljanak az új kihívásokra. Mindezek után nem szeretnénk visszamenni az ókor vagy a közép-kor helyi közösségeinek definícióihoz, viszont az ipari kor gazdasága,társadalma, s köztudata alapján létrejött civiltársadalom-típusokat és-felfogásokat érdemes rendszerszerűen értelmezni. Ezért a Stratégiaku-tató Intézet – a hazai civil társadalom általa végzett kutatása előtt és azeddigi felfogások értelmezése alapján – a következő elméleti összesítéstvégezte el, és ezzel hét típusba sorolta az eddigi felfogásokat:4. táblázat. Az ipari kor civil társadalma (V. Cs., 2005). Az ipari kor civiltársadalom-fogalmának értelmezési típusai 1. Aktív, elkötelezett állampolgárok kapcsolathálózata: közösségi feladatot vállaló helyi polgárok, de a nem aktív, nem elkötelezett állampolgárok nem tartoznak bele; 2. Politikai társadalom: liberális demokrácia intézménye, nyitott társadalom, politikai-hatalmi ellensúly stb. 3. Személy- és szervezetegyesülések, önálló társadalmi szervezetek: polgári intézményesített kezdeményezések, szervezetbe tömörült állampolgárok, független szervezetek és mozgalmak, munkaadók és munkavállalók szervezetei, államot ellenőrző intézmények, nonprofit szektor stb. 4. Gazdasági társadalom: a piac intézménye, spontán helyi piac és vállalkozásai, gazdasági kapcsolatok kerete stb. 5. Állam és társadalom közötti közvetítőtér: társadalmi érintkezések közege, privát cselekvések tere, aktív önkéntes közvetítőszektor stb. 6. Uralommentes kommunikációs tér: állam, gazdaság által nem befolyásolt közösségi kommunikációk rendszere stb. 7. Normakép, jövőkép: civil társadalom normatív jövőképe, liberális társadalomkép, közösségi normák képviselője stb. 77
    • Konklúzióként annyi emelhető ki, hogy az ipari korban a civil tár-sadalom tehát lényegében a bürokrácia és a hatalmi berendezkedésellentéteként jött létre, mindenekelőtt az egyének érdekeinek érvénye-sítése és védelme érdekében, és csak akkor működik megfelelően, haaz állampolgárok a köz érdekében is áldozatot hoznak. Ma természete-sen az a kérdés, hogy az új típusú globalizáció és lokalizáció világábanezek a korábbi és tegnapi értelmezések helytállóak-e? Az elmúlt egy-kétévtized európai és magyar társadalomfejlődése mennyire alakította át alokális civil társadalmakat, és ezek alapján milyen mértékben szükségesúj definíció? Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az ipari gondolkodás, aliberális eszmerendszer kikristályosította és univerzális modellé emelteaz ipari kort. Ezt tehát az ipari gazdaság, az ipari társadalom, a polgáridemokrácia és az ennek megfelelő polgári-liberális állam kialakulásajellemezte.A szocialista kor modelljeA második világháború után – éppen az ipari-kapitalista kor tarthatat-lansága miatt – került napirendre a kommunista-szocialista alternatí-va. Mindenki számára közismert, hogy ez a modell Kelet-Európábanés Közép-Európában jött létre, amely akkor is Európa fejletlenebb felevolt. Hosszú évtizedek kellenek még ahhoz, hogy legalább az utókormegértse: szellemtörténetileg az új modell drasztikusan hogyan tagad-ta meg saját eszméit, és eközben miért és hogyan nyúlt történelmileglejárt és elavult eszmékhez, továbbá diktatórikus eszközökhöz. Ma márlehetetlen eldönteni, hogy a szocializmus létrejöttéhez és történelmibevezetéséhez szükségképpen kellett-e a diktatúra és annak teljes esz-közrendszere, avagy már a genezisnél is elképzelhető lehetett volna,hogy a szocialista modell nem széttiporja, hanem magasabb szintreemelve folytatja a civilizáció demokráciatörekvését. A szocialista kort sokan szívesen nevezik államszocialista modell-nek, holott ez az összetett kategória nem teljesen pontos, mert ebben78
    • az időszakban nem az állam volt a diktatórikus főhatalom, hanem azuralmat gyakorló politikai párt, amely csak felhasználta az államotszándékainak drasztikus érvényesítésére. Ezért ezt a korszakot inkábbnevezhetnénk szocialista pártállamtípusnak, avagy – amit megint csaksokan használnak – államkapitalista modellnek, hiszen ebben a törté-nelmi formációban a tulajdon minden típusát a központi pártállambirtokolta és gyakorolta. Szalai Erzsébet15 így jellemzi a kort: „Az állampárt-pártállam »in-tegrálta« gazdasági-társadalmi rendszer – és vele a szovjet birodalom –tehát szükségképpen szétesik. Tömören megfogalmazva egyfelől azért,mert a hatalmi szerkezet politikailag nem legitim, ezért szociológiaiértelemben vett legitimitását csak a »lakosság« fogyasztásának folyama-tos, állandó emelésével képes – amíg képes – biztosítani, az így »fel-bátorított« fogyasztói igények azonban – különös tekintettel a rend-szer adott teljesítőképességére – egy idő után szétfeszítik az integrációsmechanizmus kereteit.” Érdemes továbbá idézni egy pártállamról szóló szócikket: „Az1960-as, ’70-es években a kelet-közép-európai szocialista országok egyrészében – a korlátozott gazdasági reformok következményeképp – asztálini diktatúra enyhébb változata alakult ki, a tekintélyuralmi veze-tésre épülő posztsztálinista modell. Ez a rendszer alapjaiban nem különbözött az előzőtől, ugyanúgyfennmaradt a pártállam, élén az »állampárttal«, amely egybeolvasztot-ta a pártfeladatokat az állami, a társadalmi, a katonai és a kulturá-lis feladatokkal. Az állami intézményrendszer továbbra is formális, aválasztások népfrontlistára történnek, a parlamentnek az összetételéta kommunista párt határozza meg. Az országgyűlés, a végrehajtás, azérdekképviseleti rendszer tevékenységét a párt felügyelte. A vezetés márnem a személyi diktatúrára alapozódott (de a személyi »tekintélynek«megmarad a szerepe), hanem kibővült a párt legfelsőbb szervével, aPolitikai Bizottsággal (tagjai leképezték a pártállamot: a párt, az államés a társadalmi intézmények vezetői foglaltak benne helyet).15 Szalai Erzsébet: Ezredváltó dilemmák Magyarországon. Budapest, 2004, Mandátum.48. 79
    • A hatalom stabilabb az előző modellnél, mert a korlátozott refor-mokkal, a külföldi kölcsönök felvételével egy ideig növelni, illetvefenntartani tudták az életszínvonalat. A hatalom az állampolgártól márnem kért azonosulást, csupán politikai passzivitást. A vezetés támasza ahatalmas bürokrácia, illetve a párt-, az állami, a társadalmi és gazdaságivezetőapparátus. A pozíciók betöltésének elsődleges feltétele a politi-kai megbízhatóság (ha valaki ennek megfelelt, biztos lehetett helyé-ben). Ebben a rendszerben nincs pozicionális mobilitás, kialakult ateljes merevség és a megújulásra való képtelenség. A rendszer nem teszilehetővé a legcsekélyebb változást sem.”5. ábra. A szocialista kor értelmezése A szocialista (államszocialista) korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Állampolgár/államosított polgár – pártállam – államosított társadalom – szocialista „demokrácia” Az államkapitalista modellben tehát egy olyan európai állam- éstársadalommodell alakult ki, amely még a puha diktatúrák korábanis mindenekelőtt a központosított pártállam napi érdekeit tekintet-te elsődlegesnek. Ezért joggal mondhatjuk erre a korszakra azt, hogyezekben az évtizedekben az uralkodó pártelit rendelkezésére álló intéz-ményrendszerrel nem csak az államot gyűrte maga alá, hanem államo-sította az egyént és a társadalmat is. A szocialista pártállam utolsó évti-zedeiben sem engedélyezték a civil társadalom önállósulását, mert mégakkor is féltek az úgynevezett második gazdaságtól és második társada-lomtól. Egyáltalán nem meglepő, hogy ekkoriban az önkormányzato-kat (pontosabban a községi és városi tanácsokat, továbbá a járási és amegyei tanácsokat) – bár ez a tendencia egyre inkább gyengült – teljesmértékben a központi hatalom végrehajtó szervezeteinek tekintették.Ennek ellenére a nyolcvanas években elindult a lokális közigazgatásfejlesztése és a hatalomtól való lassú függetlenítése. A szocialista kor utólag is meghökkentő szópárosa a szocialista demok-rácia fogalma. Ez a fogalom egy állami és társadalmi tudathasadás ter-méke. Ezzel a kategóriával ugyanis azt hirdették meg, hogy a szocia-80
    • lista demokrácia több és magasabb rangú, mint a polgári demokrácia,miközben a szocialista demokrácia gyakorlata mélyen alatta maradt apolgári demokrácia kialakult és stabilizálódott szisztémájának. A szo-cialista kort tehát jól jellemzi, hogy a demokrácia modellje sem hozottátütő vagy akár csak kismértékű modellváltást.Az információs kor modelljeAz információs kor egyesek szerint az ötvenes, mások szerint csak ahetvenes években kezdődött. Az információs társadalom alapfogalmaszerintünk így összegezhető: Az információs társadalom ember alkottaeszközökkel továbbított jelek társadalma és potenciálisan már ismeret-társadalom.16 Az információs társadalom egyes ideológusai vagy teore-tikusai viszont most az információs társadalom meghaladását tudato-sítják. Ezért beszélnek például posztinformációs korról, mint NicholasNegroponte, mások pedig tágabb összefüggésben poszt-posztmoderni-zációt emlegetnek. A tudástársadalom modellje Európa szinte egyetlen lehetséges pozi-tív jövőképe a következő húsz évre. Mit jelent ebben az összefüggésbena tudás, s milyen formában létezik és hat? Beszélhetünk persze szemé-lyes tudásról, családi tudásról, társadalmi tudásról vagy más megkö-zelítésből tudományos tudásról, vagy éppen vallási tudásról. Akárilyen, akár hasonló kategóriát használunk, az bizonyára nyilvánvaló,hogy ezekkel a meghatározásokkal önmagukban nem lehet megha-tározni a tudás fogalmát. A korábbi századok alapelméleteit is integ-rálva, de tudásfelfogásaikat túlhaladva kellene eljutnunk az összetetttudáselméletig. Megint csak konstatáljuk a hiányt: átfogó, komplexmetaelmélet17 alkalmazása nélkül nem születnek meg az egymással isversengő új tudáselméletek.16 Varga Csaba: Új elmélethorizontok előtt. Budapest, 2003, Tertia.17 Steve Talbott „A komplexitás varázsa” című cikkében írja: „Az elmúlt években akomplex rendszerek, illetve a komplexitás vizsgálatát egyre szélesebb körben tekintet-ték forradalmi jelentőségűnek. Ezzel a forradalommal új teret nyert a holisztikus szem- 81
    • Az ezredforduló előtt és után az ipari kor egyre nagyobb mértékbenés mélységben alakul át információs korrá. A helyi társadalmak belsőszerkezete és működése gyökeres változás alatt van. Mindenhol egyrejellemzőbb lesz a hálózati társadalom kialakulása. Francis Fukuyamaígy jellemzi ezt: „A hálózat olyan egyénként fellépő emberek csoportja,akik osztoznak bizonyos informális normákban vagy értékekben, túlazokon, amelyek a szokásos piaci tranzakciókhoz szükségesek.”18 Az elmúlt két évtized új felismeréseiből19 kiindulva a következő újmeghatározás-együttes mellett voksolunk. 1. Az új globlokál világban a civil társadalom kiterjedt és struktu-rálódott, egyrészt beszélhetünk globális és európai, másrészt nemzetiés országos, harmadrészt térségi (regionális és kistérségi), negyedrésztpedig települési civil társadalomról, sőt nagyobb településeken részle-ges civil társadalmakról. 2. A civil társadalom most már végre mindenekelőtt társadalom,méghozzá sok tekintetben, de korántsem korlátozatlanul önálló (azállamtól, gazdaságtól vagy a nemzeti szinttől elvált) helyi társadalom.Mindenki beletartozik, az aktív és nem aktív polgárok is. Új jelenségaz, hogy akkor is komoly fejlődés tapasztalható, ha egy-egy településenesetleg kevés számúak és gyengék a civil szervezetek, hiszen ezektőlfüggetlenül is a hazai civil társadalmak belső állapota, cselekvése, tuda-ta folyamatosan erősödik. Ebből is következik, hogy a civil társadalomnemcsak közvetítőelem, hanem önálló, sajátos életvilág. 3. Miután Magyarországon ma egy térségi vagy települési civil tár-sadalom szükségképpen összetett szerkezetű (avagy egyaránt vannakbenne a posztfeudális, a kora kapitalista, a kapitalista, a posztszocialista,az újkapitalista, valamint az információs társadalomhoz kapcsolhatóelemek és társadalmi csoportok), a legfontosabb felismerés az, hogy azlélet, és olyan kifejezések váltak egyre népszerűbbekké, mint például az önszerveződés,a komplexitás és a káosz.” (Információs Társadalom, 2002. 2. szám, 30.)18 Francis Fukuyama: A nagy szétbomlás: az emberi természet és a társadalmi rend újjá-szervezése. Fordította M. Nagy Miklós. Budapest, 2000, Európa.19 Az elemzés Varga Csaba 2004-es tanulmányán alapszik: Új civil társadalom koncepció.82
    • összetettség ellenére a domináló elemek már az új társadalmi érdeket ésértékeket érvényesítő társadalmi csoportok, intézmények. 4. Az információs kor új technológiái, szolgáltatásai és intézmé-nyei hatására a civil társadalom már nem egyszerűen kommunikációsközösség, hanem intelligens civil társadalom, új információs, kommu-nikációs és közösségi tér. Ebből még az is következik új jelenségként,hogy a valóságos, megfogható települési társadalom megduplázódik,és létrejön a virtuális civil társadalom is, amely nem azonos sem a régi,sem az új lokális vagy közösségi tudattal. 5. Az új civil társadalomban újra meghatározó szerepű a közösségitudat, de ez semmiképpen sem azonos a korábbi tudatszereppel, amelyteljes mértékben kitöltötte vagy később csak uralta a helyi polgároktudatát, gondolkodását, mentalitását. Ma a civil társadalom tudat-szerkezete összetett, egyszerre teljes és töredezett, alapját az egyénekszemélyes tudata és hangsúlyos tudatállapot-minőségei határozzák meg,miközben a civil köztudat intenzíven visszahat a helyi polgárok tudat-tartalmaira és tudatformáira is. 6. Az intelligens civil társadalom jellemzője, hogy kimondva-kimon-datlanul nem teljesen az ipari kor politikai demokráciamodelljénekérvényesítését kísérli meg. A hagyományos, központi/állami politikaikeretek közül kivált, önálló mozgástér. Új demokráciafilozófiát és mód-szertant keres, s mert ilyet egyelőre egyáltalán nem talál, s mert a hagyo-mányos képviseleti demokrácia formáit nem ítéli kielégítőnek, a válto-zás legnagyobb akadálya a tanácstalanság, bizonytalanság. Az egyetlenkapaszkodó, hogy Magyarországon elindul az e-közigazgatás, s ennekfolytatásaként létrejön az e-demokrácia, ami már a részvételi demokrá-cia irányába mutat.6. ábra. Az információs kor értelmezése Az információs (és innovációközpontú) korban Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett Hálózati polgár – digitális állam – intelligens társadalom – e-demokrácia 83
    • Felfogásunkat igazolja számos olyan értelmezés, amely már az iparikor utáni civil társadalmakat elemzi. Ilyen például az a kategória, amelyszerint a globális civil társadalom „a család, az állam és a piac közöttielképzelések, értékek, intézmények, szervezetek, hálózatok és egyének szín-tere, amely a nemzeti társadalmak, politikai rendszerek és gazdaságokhatárain túl működik.”20 Ez így definiálható: a helyi civil társadalom nagyobbrészt valóságo-san, kisebbrészt potenciálisan intelligens civil társadalom, amely lété-ben, cselekvésében önálló, sajátos, részben már autonóm társadalom,amely a család, az állam és a gazdaság között egyrészt közvetít, másrésztintegrál, harmadrészt pedig önálló életvilágot teremt, s végül a civil tár-sadalom nem pusztán társadalmi-gazdasági vagy intézményi rendszer,hanem sajátos tudati/köztudati hálózat. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az információs kor modell-je még szorosan hozzátapad a modern-posztmodern korhoz, avagyaz ipari kor befejező szakasza részleges posztindusztriális modellként.Ez tehát megint egy ugyanolyan átmeneti modell, mint amilyen a szo-cialista modell volt, ám remélhetőleg sokkal jobb kimenettel. Az infor-mációs kor egy radikális paradigmaváltás szellemileg és gyakorlatilagis: potenciálisan messze túllépi az ipari és szocialista kor szisztémáit,szándékaiban pedig előkészíti az úgynevezett tudáskort, amely talánmár valóban teljesít valamit az emberiség álmaiból. Európa Észak-Amerikához és Délkelet-Ázsiához képest azért is van lemaradásban azinformációs kor megteremtésében, mert az nem pusztán az új tech-nológiák és új információs szolgáltatások korszaka, hanem egy minő-ségileg új világmodell. Ez szellemileg és társadalmilag is csak félig vanelőkészítve.20 Helmut Anheier et al. (szerk.): Globális Civil Társadalom. Fordította Gyárfás Vera ésVág András. Budapest, 2004, Typotex. 3084
    • Az új demokráciaelmélet előttHa a modern közigazgatást vagy ennek legújabb változatát, az e-köz-igazgatást értelmezni és továbbgondolni akarjuk, akkor ehhez megle-hetősen nélkülözhetetlen a létező demokráciamodellek leírása. Az előzőalfejezetekből már jól kikövetkeztethető volt, hogy a négy fő elem(polgár, állam, társadalom, demokrácia) kölcsönös viszonyrendszereikiemelésre méltónak találják a demokrácia problematikáját. A demokrácia lényegében egyfelől eljárásmód, döntési és cselekvésieljárásmód, másfelől olyan összetett és bonyolult térrendszermodell, amelyaz egyének és csoportjaik számára összefüggő mozgásteret (tér-időteret) teremthet. Ezért szükségképpen vált az elmúlt kétszáz évben apolitikai gondolkodás és a politikai gyakorlat talán legfontosabb kate-góriájává a politikai demokrácia. Annak ellenére, hogy ez a fogalomeredetileg valamilyen népuralmat jelent, a későbbikben egyaránt a vitatárgyává tették, hogy mit értünk népen, közösségen. Miután a demokrácia klasszikus felfogása abból indul ki, hogyminden választópolgárnak lehessen választói joga, és a választási lehe-tőségével élve a nép dönthesse el, hogy ki legyen az országgyűlési és azönkormányzati képviselője, mára a demokrácia egy olyan fejlődési sza-kaszba és egyúttal krízisbe került, ahol a politikai rendszer, a kiválasztá-si rendszer és a sokáig masszának tekintett nép kérdésköre a legélesebbviták kereszttüzébe került. Az univerzális demokráciamodell ma a világon nagyon eltérő demok-ratikus rendszereket és típusokat fejlesztett ki. Ezeknek egyik jellegzetes-sége az, hogy számos új demokrácia nem demokratikus gazdaságokbanés társadalmakban jött létre, ezért részben hozzáidomult a vele ellentétesnagystruktúrákhoz, részben pedig lassú modernizációra kényszerítettea politikai, a gazdasági és az állami rendszereket. A másik jellegzetes-sége – főként a nyugat-európai fejlett államokban –, hogy a kiérleltdemokráciamodellek kereteit és szabályzásait kijátszva a nem demok-ratikus vagy részben demokratikus politikai-gazdasági csoportok ademokráciát megkerülve korábbi politikai és állami modellelemeketcsempésztek be a döntéshozatalba. Harmadik jellegzetessége, hogy azelmúlt száz-százötven évben megerősödött polgárság és posztpolgárság 85
    • jobban és közvetlenebbül akarja érdekeit és most már értékeit is érvé-nyesíteni a demokrácia intézményrendszerében. Európában ezért az elmúlt két-három évtizedben sorra jelennekmeg az új demokráciamodellek előképei, eszményei szervezettípusai. Ezekmár a paradigmaváltást kereső, új törekvések előképei, függetlenülattól, hogy részvételi demokráciának, e-demokráciának vagy közvet-len demokráciának nevezzük őket. Ideának nem rossz Manuel Castellsbizakodása: „Az internettől azt várták, hogy a demokrácia továbbvite-lének ideális eszköze lesz, és az is lett.”21Az e-közigazgatás funkcionális elméleteiAz e-közigazgatás szakértőinek elsőrendű feladata az, hogy magát aze-közigazgatás elméletét fogalmazzák meg. Az elmélet előkészítéséhezszükségképpen végig kellett vennünk azt a valóságrendszert és azt afilozófiai keretet, amelyben az e-közigazgatás egyáltalán értelmezhető.Ezért próbáltuk meg röviden körbejárni az állam- vagy a társadalom-elméleteket. Ennyi bevezetés után most már eljuthatunk oda, hogy aze-közigazgatás alapvető téziseit kifejtsük. I. Az e-közigazgatás nem pusztán a közigazgatás technológiaimodernizációja. II. Az e-közigazgatás nem egyszerűen egy közigazgatási szisztéma ameglévő közigazgatási modellen belül. III. Az e-közigazgatás feltételezi az állam-, társadalom- és polgáro-sodástípusoknak legalább a harmadik szintjét. Ebből az következik,hogy e-közigazgatás nem létezhet sem diktatórikus államban, sem erős,központosított államban, sem pedig üres, kvázi demokráciában, amiugyanakkor sajnálatos módon nem zárja ki, hogy egyes parancsuralmirendszerek vagy demokrácia-álruhát viselő féldiktatúrák ne használjákaz e-demokrácia egyes eszközeit és/vagy szolgáltatásait.21 Castells: Az Internet-galaxis. 158.86
    • IV. Az e-közigazgatás – mint általában minden közigazgatás –magába foglalja az önkormányzást és az államigazgatást. Ezért az e-köz-igazgatás egyúttal e-önkormányzás és e-államigazgatás is. V. Az e-közigazgatás feltétele és egyben következménye az állam átfo-gó átalakításának, avagy e-állam és e-közigazgatás feltételezi egymást. VI. Az e-közigazgatás egyfelől új közigazgatási tudás, amely nem-csak technológiai tudást vagy új szolgáltatási tudást jelent, hanemugyanilyen mértékben az európai civilizáció minden új tudásánakhasznosítását a közigazgatásban. VII. Az e-közigazgatás következménye és egyben továbbfejlesztője aglobális, nemzeti és lokális információs társadalomnak. Ha nincs infor-mációs társadalom, az e-közigazgatás mindössze technológiai újítás. VIII. Az e-közigazgatás szintén előkészítője és egyben majd maga-sabb szintű következménye az e-demokráciának, amely egyúttal a civiltársadalom demokratizálását és az állam-polgár viszony továbbdemok-ratizálását jelenti. IX. Az e-közigazgatás központi funkcionális célja az állampolgár/közösségpolgár és az állam/közösségi állam közötti együttműködés,ügyintézés és cselekvés egyszerűsítése, gyorsítása, valamint hatéko-nyabbá tétele. Az on-line ügyintézés tehát részben ügyintézési reform,részben új ügyfélkapcsolati viszony létrehozása, részben pedig a helyitársadalom dinamizálása a lokális közösség önigazgatása és önfejleszté-se érdekében. X. Az e-közigazgatás szubsztanciális központi célja az állam és pol-gárai közötti egyensúly visszaállítása és rögtön magasabb szintre valóemelése. Ebből következően az e-közigazgatás szorgalmazója az intel-ligens civil társadalom és civil polgárság létrejöttének és ennek érdeké-ben a széles körű, közvetlen típusú e-demokrácia kiépülésének. XI. Az e-demokrácia a következő évtizedben jelentős ösztönzést éstámogatást adhat azért, hogy egyrészt egyre inkább valósággá váljonaz e-politika, másrészt a politikai elit újra kötődjön saját választóihoz,harmadrészt pedig a közvetlen e-demokrácia perspektívája szerint gya-korlatilag minden választópolgár virtuális képviselő lehessen. XII. Az e-közigazgatás új típusú globális és lokális hatalmi alkuk,vagy még pontosabban olyan típusú megegyezések létrehozója és 87
    • működtetője legyen, amelyben minden érdekelt fél egyformán tény-leges nyertes. XIII. Az e-közigazgatás új tudás, új tudat, avagy komplexen értel-mezve: új kultúra. Az e-közigazgatás az új köztudat, az új kultúra hatá-sára adaptálja és hasznosítja az információs kor új tudását. XIV. Az e-közigazgatás bevezetése alapvetően feltételezi a lokálisközpolgárság szerepnövekedése mellett a szerepvállalási készségének ésgyakorlatának intenzív javulását.7. ábra. A magyar közigazgatási modell (V. Cs.). A magyar közigazgatási modell megoldása az egyéni-családi e-kapu, a helyi társadalmi e-kapu, a kormányzati és (lokális) közigazgatási e-kapu, valamint a közigazgatási tudás e-kapu összenyitása a vezetékes és mobil infokommunikációs hálózat segítségével XV. Az e-közigazgatás csak részleges eredményeket hozhat a helyi pol-gárok közösségi-közigazgatási aktivitása nélkül. Az e-közigazgatás ezértösztönzi és követeli a helyi polgárok tudás- és tudatszintjének emelését. Összefoglalva: Az e-közigazgatás az e-korszak technológiájának ésúj tudásának segítségével egyfelől a szolgáltató közigazgatás belső ügy-intézési-működési, másfelől az állam és a közpolgár közötti viszony,harmadrészt pedig potenciálisan az intelligens civil társadalom reform-ja; az e-közigazgatás kiváltotta három folyamat így együtt elindíthatjaés felgyorsíthatja – ám ennél többet nem várhatunk tőle – a hagyomá-nyos politika-hatalom vezette állam paradigmatikus változását. Ismét idézhetjük Castellst: „Az 1980-as évek közepétől az 1990-esévek végéig világszerte helyi közösségek tömkelege lépett a világháló-ra. Sok esetben helyi intézményekkel és települési önkormányzatokkalkapcsolódtak össze, polgári kezdeményezések alulról épülő demokráci-áját hozták létre a kibertérben.”2222 Castells: i. m. 147.88
    • A pontokba szedett elméleti-gyakorlati követelmények tehát átfo-góan összegezni kívánják azokat a felvetéseket, amelyek kiemelt elemeilehetnek az e-közigazgatás elméletének. Az e-közigazgatás elméleteegyaránt lehet globális, kontinentális (tehát európai) és hazai elmélet.A globális elmélet már az elmúlt tíz évben is jelentős hangsúlyt fektetettaz e-közigazgatást előkészítő és megtestesítő általános modernizációra,különösen az e-kormányzás létrehozására. Az európai e-közigazgatásielmélet egyik érdekessége az, hogy szorosan kapcsolódik a gazdaságfej-lesztéshez, mert abból indul ki, hogy az e-közigazgatás egyrészt szük-ségképpen támogatja és javítja a lokális gazdaság versenyképesebbéválását, másrészt az e-közigazgatás önmagában is gazdasági-vállalkozásitevékenység, már azért is, mert számos önkormányzati-közigazgatásitevékenységet a piaci és/vagy a civil szereplők láthatnak el. (Magyar-országon ennek a felfogásnak az érvényesülését még akadályozzák aközigazgatási törvények.) Magyarországon nincs a köz által elfogadott e-közigazgatási elmé-let, noha mind a kormányzati szektorban, mind a szakmai műhelyek-ben komoly kutatások és elméleti munkák folytak. A magyar közigaz-gatási modell egyik jellegzetessége az, hogy megpróbálja adaptálni azeurópai e-közigazgatás fejlesztési elképzeléseit, és ezzel párhuzamosanelméletileg és gyakorlatilag is összeköti a hazai szolgáltatási önkor-mányzás és közigazgatás víziójával. A modell második jellegzetessége,hogy kiemelten tárgyalja a mobil-közigazgatás elméletét és bevezeté-sének feladatait. Újabb jellegzetesség, hogy a 2002 és 2006 közöttikormányzati ciklusban három kormányzati ponton (MiniszterelnökiHivatal, IHM, BM) egyaránt komoly erőfeszítéseket tettek a bevezetéselindítására, és ennek érdekében új jogszabályok születtek. A magunk részéről a magyar közigazgatási modellt úgy definiáljuk,hogy négypólusú (helyi polgár, helyi társadalom, közigazgatási rend-szer és közigazgatási tudás) rendszer, amely már genezisekor egyaránttartalmazza az e-társadalom, az e-kormányzás és az e-demokrácia ösz-szekapcsolását. Ennek ellenére vagy ettől függetlenül is, még nem dőltel véglegesen, hogy a magyar e-közigazgatás valóban ezt a fejlődésipályát futja-e be. 89
    • Ha egy-egy lokális térséget vizsgálunk, az e-önkormányzás és aze-közigazgatás bevezetése a következő funkciókat és szolgáltatásokat lát-hatja el: 1. A kistérségben olyan szintre jut el az infokommunikációs hálózatkiépítése, hogy a lakosság, a vállalkozások és az önkormányzati intéz-mények többségét eléri. Az másodlagos kérdés, hogy ez a hálózat tele-fonhálózat, kábeltelevíziós vagy például önálló számítógépes hálózatalapú rendszer lesz. 2. A polgármesteri hivatalokban minden munkakörben a feladatokellátása az internettel összekötött számítógépes (külső és belső) háló-zaton történik, avagy az e-ügyintézés lehetősége és gyakorlata mindentelepülésen és a települések között is létrejön. 3. A helyi önkormányzat és közigazgatás egyrészt minden települé-sen, másrészt a kistérségben (megyében, régióban) e-közigazgatási por-tálon elérhető, s így információt adó, helyi törvényeket ismertető vagye-ügyintézést bonyolító lesz; többek között a térségi portál egyúttal atérségi identitást erősítő intézmény is. 4. Az európai követelményeknek megfelelően minden települési éskistérségi e-közigazgatási fejlesztésnek el kell jutnia arra a szintre, hogyaz állampolgár nemcsak információkat kaphat, sőt, nemcsak az ügyin-tézéshez szükséges űrlapokat töltheti le, hanem az önkormányzatnál,illetve a polgármesteri hivatalnál minden ügyes-bajos dolgát internetenkeresztül elintézheti, ami azt is jelenti, hogy a digitális aláírás jóvoltá-ból minden megkapott dokumentum hiteles. 5. A címtárszoftverek segítségével egy-egy településen (városban,faluban) és a kistérségben a személyes, a családi és a közösségi infokom-munikációs végpontok segítségével létrejöhet az e-demokrácia, amelytöbbek között lehetővé teszi az országgyűlési és az önkormányzativálasztási e-részvételt, továbbá a kistérségi szintű e-népszavazás intéz-ményét is. 6. Az e-közigazgatás fontos eleme, hogy helyi és kistérségi szintenelektronikusan lehet ügyet intézni a középfokú közigazgatási szintek-kel és intézményekkel, illetve a nem nyilvános e-közigazgatási hálózatsegítségével a kormányzati szintekkel és intézményekkel is.90
    • 7. A további lehetséges funkciók közül már csak azt emeljük ki,hogy az e-önkormányzás nemcsak azt takarja, hogy minden helyi kép-viselőnek elektronikusan juttatják el az előterjesztéseket, hanem azt ispéldául, hogy a képviselők távollétükben szavazhatnak, vagy videokon-ferencia keretében tanácskozhatnak is. Miután jelenleg nem lehet tudni, hogy Magyarországon a követke-ző években (2010-ig) lesznek-e önkormányzati régiók és/vagy kistérségek,arról még szintén korai nyilatkozni, hogy a többcélú kistérségi társu-lások mellett (vagy azokat is továbbfejlesztve) valóban létrejönnek-ea kistérségi önkormányzatok. Annyi azonban elég markánsan látszik,hogy a parlamenti megegyezések hiányában a döntések elhúzódása alehetséges változásokhoz akár előnyöket is kínálhat, mert az informáci-ós kor elvei és technikái alapján a többcélú kistérségi társulás és/vagya kistérségi önkormányzat alapvetően más módon jöhet létre, mintpéldául a jelenlegi megyei önkormányzat. Ez például nagyjából azt mutatja, hogy a kistérségi közigazgatá-si feladatokat nem kell egy településre, egy intézménybe centralizálni,hiszen az Internet világában például egy vagy több államigazgatásifunkciót a kistérség bármely települése elláthat, hiszen az állampol-gár minden településen úgy is ugyanazon a kistérségi e-közigazgatási(gyűjtő) portálon intézheti ügyeit. Arról nem is beszélve, hogy a kistér-ségi döntéshozatal számára nem okvetlenül szükséges valóságos és szim-bolikus épületeket emelni, ha már a kisebb-nagyobb döntések többsé-ge e-önkormányzás keretében is történhet, ami ugyanakkor nem arrautal, hogy ne lenne időnként valóban szükséges a tényleges vagy kvázi„kistérségi parlament” ülésezésére. Az információs korra végképpennem lehet majd azt ráhárítani, hogy a polgármesteri hivatalok kor-szerűsítése és racionalizálása esetleg vagy szükségképpen együtt jár akistelepülések önkormányzatainak az összevonásával, mert az új kor-szak ezzel ellentétesen éppen azt a demokráciafejlesztési alternatíváterősíti, hogy az önkormányzati képviselők mellett minden helyi pol-gárt potenciálisan virtuális képviselővé emelje, aki az e-demokráciábannemcsak a döntéshozás előkészítője, esetleg részese, hanem egyúttalsokkal aktívabb végrehajtója lehet. 91
    • A mai közigazgatási gondolkodásban még nem egészen értett éselfogadott gondolat, hogy egy-egy közigazgatási intézmény csak vir-tuálisan létezzen. Az önkormányzás és a közigazgatás jogi intézményeieddig mindig csak valóságosan épületekhez kötve, valóságos hivataliügyintézők által megjelenítve működtek. Az információs társadalomkorának egyik nagy újdonsága, hogy a megfogható, elérhető világbólkilépve az internet segítségével virtuálisan hoz létre intézményeket ésszolgáltatásokat. Ennek az a következménye, hogy a tényleges önkor-mányzat és polgármesteri hivatal megkétszereződik: minden állampol-gár és kisebb-nagyobb közösség számítógépének monitorán digitálisformában, azonnal elérhető módon megjelenik az önkormányzati tes-tület és maga a hivatal is, minden tevékenységével és minden ügyinté-zőjével együtt. Az állampolgár tehát már nem úgy intézi el ügyes-bajos dolgait,hogy bemegy a polgármesterei hivatalba, és a megfelelő ügyintézőveltárgyal, s a tárgyalásnak megfelelően írásos kérelmet ad be és írásoshatározatot is kap. Meg kell persze mondani, hogy az írásos formábanmegtörténő ügyintézés is már egy bizonyos virtualitást hozott magá-val, de a személyes kapcsolat még elfedte ennek az eljárásmódnak aközvetettségét. Most azonban eljutunk oda, hogy az ügyintéző és azállampolgár között nincs (vagy nem szükséges) személyes kapcsolat,pontosabban a személyesség illúzióját az teremtheti meg, ha példáulvideotelefonon történik az információkérés vagy az ügyintézés. Ha azállampolgár hitelesített aláírásával már interneten adja be javaslatát,kérelmét, ügyiratát, és az ügyintéző vagy a polgármester már internetenküldi el a válaszát vagy a határozatát, akkor már egyértelműen és vég-legesen a virtuális világban folyik a közigazgatás. Még ha ma szokatlanul hangzik is, a következő öt-tíz évben végbe-megy egy magasabb szintű virtualitás is: elsősorban a rutinügyekbenés a rutineljárásokban az ügyfél által beküldött ügyiratokat egy számí-tógép fogadja, és a mesterséges intelligenciája révén – a polgármestervagy az ügyintéző beavatkozása, sőt, tudta nélkül – megfogalmazzaés az ügyfél számára az interneten elküldi a kért döntést, határozatotvagy bármilyen dokumentumot. Ennek előnye egyfelől kétségtelenülaz lesz, hogy például a válaszra vagy döntésre nem kell harminc napot92
    • várni, és amennyiben a beadvány teljes mértékben megfelelt az elvárá-soknak, a döntés személyes vagy politikai, vagy bármilyen más okbólnem befolyásolható. Másfelől persze az új gyors, professzionális eljárás-módban a személyesség másodlagossá válik, ugyanakkor a mesterségesintelligencia programozása kulcskérdéssé válik, s a programozás tartal-mi és formai kritériumait széles körű – szintén virtuális – társadalmiegyeztetés előzheti meg. Ebben az értelemben tehát az önkormányzás, a hivatali ügyinté-zés szükségképpen virtualizálódik, sőt, teljesen természetes lesz, hogymaga a kistérség és minden közigazgatási szint is megkétszereződik,és az interneten megszületik, s a valóságosnál jobban működik (vagyműködhet) a digitális közigazgatás. Mindez oda vezethet, hogy egy évtizeden belül megszületik a kis-térségi-térségi elektronikus démosz, s a kvantitatív demokráciából elin-dulunk a kvalitatív demokráciába, avagy a választói joggal való élése-kiterjesztését lehetővé teszi a választók s választói csoportok tudásfej-lesztése és az elektronikus közvetlen részvétel begyakorolása. 93
    • Állam, kormányzás, demokrácia a liberális politika fogalmaiban és gyakorlatábanA modern állam történeti kialakulása és definíciójaAz állam egy földrajzilag meghatározott területen belül élő emberiközösség, amelynek eszmei alapját a politikai alapon szerveződő nem-zet, struktúráját pedig az intézményekben megtestesült jogrend adja.A modern állam jellemzően európai képződmény, és szerves egységetalkot a nemzetállamok kialakulásával. Az egyik kiinduló elv ez volt: „…egyike a legelső és legfőbb elveknek,amelyek alapján az állam és a törvények megszenteltetnek, hogy ideig-lenes birtokosaik és haszonélvezőik ne tegyenek úgy, megfeledkezvénarról, hogy mit kaptak őseiktől, és mivel tartoznak utódaiknak…”1A nemzetállam és születésének problémáiA nemzet egy képzelt közösség, amely azt feltételezi, hogy meghatá-rozott területen belül élő, egymást nem ismerő individuumok soka-sága közösséget alkot. Ez a közösség térben és időben definiálódik.2A közösség tagjai az élők mellett a már megholtak – a hagyományok ésa tapasztalatok átörökítői – és a még meg nem született nemzedékek,mert a közösség tevékenysége mindig jövőorientált.31 Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról. Fordította Kontler László. Buda-pest, 1990, Atlantisz. 188.2 Benedict Anderson: Imagine Communities: Reflections on the Origins and Spread ofNationalism. Revised Edition. London – New York, 1991, Verso. 5–7.3 Edmund Burke: i. m. 190. 95
    • A nemzet másik két meghatározó jellemzője a szuverenitás és a körül-határoltság. Ez azt feltételezi, hogy a nemzetet más nemzetek veszikkörül. Ezért a XIX. század egyik kulcsszimbóluma a nemzetállamoktarka képe volt. A térnek és időnek ez a felfogása a felvilágosodás korában alakultki. Történelmi jelentősége abban áll, hogy elkülönítette a korábbanmeghatározó „vallási közösség” fogalmát a „nemzeti közösségtől”, filo-zófiai alapot teremtve a rendi hierarchiára és univerzális elvekre épülőbirodalmakat szétrobbantó forradalmaknak. Miközben a hatalomfokozatosan elvesztette korábbi, a vallás által garantált transzcendensjellegét, a hatalomért folytatott küzdelem és a kormányzás a politikaicselekvés középpontjába került. A politika autonómmá válásáért és anemzeti közösség szuverenitásáért folytatott küzdelem egyidejűségénekkövetkezménye, hogy a nemzeti közösség fogalma azonosult a politikaiközösség fogalmával.4 Alexis de Tocqueville így összegzett: „…manap-ság könnyű arra a meggyőződésre jutnunk, hogy a vallásellenes harccsak egy incidense volt e nagy forradalomnak, szembeötlő, de mulan-dó jellegzetessége, nem igazi szellemisége, hanem a forradalmat elő-készítő és megelőző eszmék, szenvedélyek és egyedi események átme-neti következménye. (…) A kereszténység nem vallási doktrínaként,hanem politikai intézményként szította fel a féktelen gyűlöletet.”5 Azegyház és állam szétválasztásának tétje tehát nem a hit (mint vallásosmeggyőződés), hanem a vallás státusa a társadalom és a politikai hata-lom újjászerveződésében. Másként fogalmazva: a modern társadalomés a politika autonómiájának biztosítása a fő kérdés. A vallás száműzésea privát szférába ugyanakkor „a hitnek a társadalmi élet modern fel-tételeihez való adaptációját” eredményezte, amely a „társadalmi test4 A nacionalizmus Európa-szerte állami rangra emelkedett. A nemzeti és politikaiközösség egymásba csúsztatásából eredő ellentmondást jól illusztrálja, hogy miköz-ben a nemzetek feletti uralkodóházak fennmaradásukat az állami nacionalizmusnakköszönhették, magukban hordozták az újabb, helyi nacionalizmusok csíráját (lásdNagy-Britannia, Osztrák–Magyar Monarchia).5 Alexis de Tocqueville: A régi rend és a forradalom. Fordította Hahner Péter. Budapest,1994, Atlantisz. 47–48.96
    • egységének víziójában” (nemzet) öltött testet. Ez az új hit egy pluraliz-musra épülő civil társadalom dinamikus működésének keretet adva, amodern demokrácia (köztársaság) kohéziós erejévé vált.6 A nemzetállam ideológiai alapjául a közösséget összetartó közöshagyomány (tradíció) szolgál. Szerepe több szempontból is jelentős.Egyrészt mint a közösség által megőrzött és áthagyományozott preferencia-rendszer alapot nyújt az intézmények létrehozására – az adott közösségtagjai közötti kapcsolatrendszer szabályozására (alkotmány, törvények,szabályozó rendszerek stb.),7 másrészről a hagyomány mint közös éshomogénnek tekintett kultúra jelenik meg (nemzeti kultúra), a koráb-bi vallás szerepét felváltva autoritást biztosít az állam számára. Ez azautoritás a valláshoz hasonlóan univerzális értékkel bír.8 Már Tocqueville rámutatott arra, hogy az új polgári rend és államkialakulása pontosan olyan képet mutat, mint egy vallási forradalom:„A francia forradalom olyan politikai forradalom, amely a vallási for-radalmak módjára zajlott le, s ezek jellegzetességeit öltötte magára.”9Legfőbb jellemzője, hogy országoktól, népektől és kortól függetlenülkutatta és határozta meg, hogy milyen jogai és kötelességei vannakaz embernek mint politikai szereplőnek (lásd Emberi jogok kiáltvá-nya). Átlépve a területiség korlátjait, egyetemes alapelveket fogalma-zott meg, s ezáltal új ideológiát teremtett a modern államszerveződésszámára. Az univerzális rendezőelv önmagában azonban csupán a régirend lerombolására alkalmas, de nélkülözi azon partikuláris értékeket,amelyek mentén a társadalom újjászerveződése végbemehet. A par-tikularitás a helyi tradíciók (lokalitás) mentén jelentkezik. EdmundBurke bírálata a francia forradalom eseményeinek taglalásakor éppenerre a tényre hívta fel a figyelmet.6 Marcel Gauchet: La religion dans la démocratie. Parcours de la laïcité. Párizs, 1998,Gallimard. 29.7 Burke: i. m. 188.8 Lásd a kultúra és a kultusz szavak etimológiáját – Burke: i. m. 183–185; Tocquevillei. m. 47–54.9 Tocqueville: i. m. 53. 97
    • A nemzet – állam – kultúra fogalmainak összekapcsolása szilárd ala-pot biztosított a stabil kormányzás feladatainak megvalósításához.Ugyanakkor a politikai stabilitás és a homogén állam oltárán feláldoz-ta a napjainkban oly fontos, az információs társadalom szempontjábólnélkülözhetetlen kulturális diverzitást. A nemzetállam kialakulásában, a helyi hagyományokban rejlő par-tikuláris értékek (tradíció) legalább akkora jelentőséggel bírnak, mintaz egyetemes rendezőelvvel való azonosulás. A modern állam e kettős-ségnek köszönhetően egyszerre „nemzeti”, tehát egyediségében megra-gadható és univerzális, amennyiben az ember egyetemes, természetesjogaira apellál (emberi méltóság, emberi jogok). Mai szóhasználattalélve a modern állam a globális és a lokális értékek metszéspontjában, aglobalizáció és fragmentáció eredményeként született meg.A nemzetállam belső ellentmondásaiA kultúra szerepének jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni amodern állam létrejöttében és működésében. Napjainkban, amikoraz állam információs korban betöltött szerepéről és új működési elvé-ről vitatkozunk, egyre többen vélekednek úgy, hogy a nemzetállaminformációs állammá (e-állammá) való átalakulásának egyik feltételea kultúra fogalmának leválasztása a politikai államról. Az informáci-ós társadalom fejlődésének dinamikáját ugyanis a kulturális diverzitásmértéke szabja meg, ez pedig egy homogenizációra törekvő és épülőállam keretei között nem lehetséges.10 A nemzetállam természeténélfogva totalitásra törekszik. A nemzetállam (és a köztársaság) eszméjefilozófiai értelemben súlyos ellentmondásokat takar:10 Ennek a felfogásnak egyik legmarkánsabb képviselője Pierre Lévy: La séparation dela culture et de l’Etat. Intervir, 2001. 12. Lásd még Ugrin Emese: A kultúratársadalomés a transzkontinentalizmus korszaka. In Varga Csaba – Tibori Tímea (szerk.): A maivilág és a jövő forgatókönyvei. Budapest, 1997, HÉA Stratégiakutató Intézet – MTASzociológiai Intézet – Magyar Kapu Alapítvány.98
    • 1. A nemzetállamban az állam elsődleges feladata nem a partikulá-ris kulturális identitások védelme, hanem az egyetemes törvény fenn-tartása. Működésében tehát olyan rendezőelvet és politikai eszközöketalkalmaz, amelyek a partikulárisan jelentkező értékeket az általános(egyetemes) irányába mozdítják el. Az államot tehát az „univerzálistermészetű törvények koherens egységeként” kell definiálnunk – álla-pítja meg Lévy.11 (Így válik például az „igazságszolgáltatás” „jogszolgál-tatássá”, a közvetlen demokrácia helyébe a képviseleti demokrácia, alokális identitás helyébe az állam minden polgárára érvényes nemzetiidentitás fikciója lép.) 2. Az állam mint politikai egység egy meghatározott területen belülműködik. Ezt a területelvűségen és politikai egységen alapuló entitástvetíti rá az ott élő lokális közösségek kulturális identitására, s a nem-zet ideológiájában egyesíti azt. Az alapvető ellentmondás abból fakad,hogy a kultúra „multidimenzionális virtuális terét” egy kétdimenzióstérre szűkíti le. Ezek az ellentmondások nem csupán a nemzetállamok történe-tében rendre jelentkező válságok (nacionalizmus, totális diktatúrák,kirekesztés, világháborúk stb.) forrásaivá váltak, hanem a kultúrátéppen attól a multidimenzionális és virtuális lényegétől fosztották meg(nyomták el), amely a tudásalapú társadalom és gazdaság kialakulásá-nak nélkülözhetetlen feltétele. A kultúra és az állam szétválasztása aXXI. században társadalmi és gazdasági szükségszerűség.A demokráciadeficit vagy poszt-totalitárius rendszerA nemzetállamok történetében a köztársaságok sorszámozása jellem-zően francia szokás. Annak felismeréséből fakad, hogy a demokráciaintézménye nem választható el az őt létrehozó társadalmi környezettől,s azzal együtt fejlődik. Működőképességének fenntartása érdekébenhol kisebb kiigazításokra, hol mélyrehatóbb változtatásokra van szük-11 Lévy: i. m. 99
    • ség. A sorszám tehát magában hordja a jövőt: a negyedik, ötödik stb.köztársaság létrehozásának esélyét. A demokrácia fenntartásának lét-feltétele a változásokhoz való igazodás, a mindenkori érzékeny, konst-ruktív aktualizálás.12 Az éppen aktuális köztársaság demokratikus működésének bírála-ta vagy egy új, negyedik, ötödik stb. köztársaság gondolata tehát sem-miképpen sem jelentheti a demokrácia aláaknázását. A sorszám márönmagában is tükrözi a folytonosságot. Ugyanakkor egyértelműenutal arra, hogy a megváltozott társadalmi, gazdasági viszonyok, napja-inkban a globalizáció és lokalizáció indukálta külső és belső körülmé-nyek, valamint az új technológiák alapvető változásokat követelnek,amelyek nem a demokráciára mint alapelvre, hanem annak működésielvére irányulnak. A demokráciadeficitek egyszerre és több szinten jelentkeznek: 1. Regionális vagy lokális szinten: elsősorban a nemzetállami kere-tek között a polgári demokrácia társadalmi bázisa jelentős mértékbenátalakult, politikai eszközrendszere pedig önmagában kevés ahhoz,hogy a széles körű állampolgári részvételt és a személyes felelősségetbiztosítsa a közpolitika egészséges működtetésében. 2. A lokalitás alsó, önkormányzati szintjén: a részvételre és a part-nerségre épülő demokrácia kiteljesedésének legfőbb akadálya az, hogyaz önkormányzás lényegében nem más, mint a nemzeti szinten alkal-mazott képviseleti demokrácia leképezése, amely a partikuláris prob-lémakezelést éppúgy megnehezíti, mint az állampolgári részvételt ésfelelősséget.12 Az aktualizálás elmaradása a nemzetállam természetéből fakadó totalitásravaló törekvés elszabadulásában érhető tetten, amikor a valós társadalmi és gaz-dasági kihívásokra való válaszadás helyett szinte minden esetben a kulturálishomogenizáció játssza a főszerepet. A XX. század legtragikusabb történelmieseményei mögött azonban kivétel nélkül a demokrácia – a modern köztár-saság – működési deficitje áll. A diktatúrák, lett légyenek azok fasiszták vagykommunisták, mindig a nemzetállam ideájának köntöséből bújtak elő, s ide-ológiai alapvetésük a diverzitás elutasításában fogant. Ebben az értelemben asorszámok a modern köztársaságok történelmi kudarcaira is emlékeztetnek.100
    • 3. Kontinentális szinten: a tagállamok hatékony együttműködése aglobális versenyképesség megtartása érdekében a korábbi laza kapcsola-tokra épülő nemzetközi együttműködések (internacionalizmus) helyetta nemzeti szuverenitás elvének (másként fogalmazva a nemzetállamterületelvűségéből és kulturális homogenitásából fakadó jogoknak) afeladását követeli meg. Elméletileg tehát egy összeurópai (transznacio-nális) demokratikus intézményrendszerre lenne szükség, amelynek mamég egyik legnagyobb akadálya éppen a nemzetállamok partikulárisérdekrendszere. Az európai alkotmány elfogadásának kudarca arra isrámutat, hogy a nemzetállam demokrácia- és állammodellje kontinen-tális szinten éppúgy kudarcra van ítélve, mint a lokalitás alsó szintjén.Az Európai Unió demokráciamodelljének kialakítására sürgetően hata kontinens versenyképessége is.13 4. A nyugati civilizációt tömörítő globális (transzkontinentális) szint:ma még csak kevés szó esik erről a szintről, de látni kell, hogy a globá-lis verseny ma már nem az USA, Japán, Európa, hanem a Távol-Kelet(Kína, Japán, India, Dél-Korea) és a nyugati civilizáció (USA, Európa,Kanada, Ausztrália) között zajlik, ami óhatatlanul arra fog kényszerí-teni bennünket, hogy együttműködésünket új alapokra, új elvekre ésvíziókra helyezzük.14 Most tekintsük át röviden a globalizáció és a lokalizáció közöttőrlődő nemzetállam szintjén jelentkező demokráciadeficiteket.13 Egységes fellépés, kormányozhatóság nélkül az Unió leszakadása szinte törvénysze-rű. Az együttműködés hiányosságaira már a lisszaboni stratégia felülvizsgálata is rámu-tatott. A Kok-jelentésben számos kritika éri a nemzetállamokat – önérdekek előtérbehelyezése, a partnerség hiánya, a társadalom és a gazdaság szereplőinek aktív bevonása,az európai intézmények (parlament) bevonásának hiánya.14 Ez nem ábránd, hanem nagyon is reálisan létező kényszer. Gondoljunk csak arra,hogy a világ vezető nagyhatalmának tekintett USA a világ legjobban eladósodott orszá-ga, s költségvetési hiányát éppen a Távol-Kelet dinamikusan fejlődő államai – Kína,India, Dél-Korea – finanszírozzák. A globális verseny éleződésében a kérdés csupán az,hogy a Kelet mikor nyújtja be a számlát. A lehetséges katasztrófa elkerülése mindenbizonnyal új típusú együttműködési kényszert fog jelenteni a Nyugat számára. Ennekkialakításában Európa csak akkor lesz képes alternatívát nyújtani, ha működő sajátmodellt tud felállítani. 101
    • LegitimitásNapjainkban sokat vitatott probléma a legitimitás kérdése. A modernköztársaság logikájából kiindulva a legitimáció a választáson kinyilvá-nított többségi akarat eredménye. Egyszeri, meghatározott időre szólójogosítvány, amelyet a következő választás többségi akarata felülbírál.Ez a jogosítvány azonban ma megkérdőjelezett legitimitás. A hagyományos polgári demokrácia vagy képviseleti demokráciaa kapitalizmus rendszeréhez igazodva alakult ki. A politikai pártok akülönböző társadalmi osztályok/rétegek érdekeinek politikai képviseleté-re jöttek létre. A piacgazdaság, majd ennek nyomán a jóléti társadalomegyik pozitív hozadéka azonban az volt, hogy feloldotta az élesen elkü-lönülő társadalmi osztályok közötti különbségeket. A növekedés alap-elvére épülő gazdaság dinamizálása a piac tágítását, a kereslet növelésétigényelte. Az állam számára ez jó lehetőséget nyújtott egy új típusútársadalompolitika kialakítására. A jóléti rendszerek már nem egysze-rűen a társadalmi szolidaritás intézményei, hanem a gazdaság növe-kedését garantáló fogyasztói politika eszközeivé váltak. A társadalmimobilitás eredményeként, még ha különböző mértékben is, de mind-nyájan fogyasztók vagyunk. Társadalmi helyünket már nem a tulajdon,hanem a fogyasztási képességünk határozza meg. Mára ez a folyamatodáig jutott, hogy a gazdaság logikájában nem a felhalmozás (taka-rékosság), hanem a fogyasztás növelése a cél. Ugyanakkor megfelelőtartalék nélkül a fogyasztási létrán csak kevesen tudják helyüket stabi-lizálni. Az állandóan változó piaci és foglalkoztatási helyzetből fakadóbizonytalanságot és a fogyasztásra épülő társadalmi státus változásai-val járó minden problémát individuálisan kell megélnünk. Nincsenekigazi stabil társadalmi rétegek vagy osztályok, hacsak nem tekintjükannak a fogyasztói csúszdáról véglegesen kiszorultak egyre növekvőtáborát vagy a komoly vagyoni tartalékokkal rendelkezők (szocioló-giai értelemben nagyfogyasztók) elenyésző csoportját. Összességébennézve a fogyasztói társadalomban csak mobil és immobil egyének (il-letve családok, mikroközösségek) vannak.15 A hetvenes évek másodikfelétől az a faramuci helyzet állt elő, hogy az egyetlen biztos fogyasz-tói erővel rendelkező rétegcsoport a nyugdíjasok köre lett. Ők azok,102
    • akik stabil jövedelemmel rendelkeznek – még ha kevéssel is –, igényeikés fogyasztásuk előre kiszámítható, státusukat csak a halál veheti el.A nyugdíjasok rétegének politikai felértékelődése az elmúlt évtize-dekben egyáltalán nem tekinthető véletlennek.16 De mint tudjuk, ezta stabil fogyasztói réteget éppen most söpri el a történelem, meg az„aktív öregkor” programjának szele. A mobilitás nem kedvez az érdekcsoportok szerveződésének sem.Az érdekképviseletek „fantomszervezetekké” váltak: bármily fontos tár-sadalmi vagy gazdasági jelenség ellen vagy mellett törnek is lándzsát,képviseleti szerepük állandóan megkérdőjelezhető, mert az általuk kép-viselt „tömeg” megfoghatatlan, állandóan változik. Nem véletlen, hogya hagyományos szakszervezeti mozgalmak világszerte gyengülnek, s azérdekvédelem területén más civil szervezetek sem jeleskednek. Egészenpontosan fogalmazva, csak azok a civilek tudnak valódi eredménye-ket felmutatni, akik az immobil társadalmi csoportok problémáivalfoglalkoznak. Születőben van ugyanakkor Európa- és világszerte egymerőben új típusú civil szerveződési forma, amely az interneten keresz-tül mozgósít. Hatékonyságát annak köszönheti, hogy az információstechnológia lehetőséget nyújt a folyamatosan változó helyzethez valóalkalmazkodásra mind a tájékoztatás, mind a célok meghatározása,mind pedig a „változó tagság” tekintetében. Különösen nagy előnye15 Lényegében a család is egy fogyasztói közösségnek tekinthető, mert mint „társa-dalmi érték(teremtő és közvetítő)” egység gyakorlatilag megszűnőben van. Az értékugyanis társadalmi, közösségi meghatározottságú. Ha felbomlik a szélesebb értelem-ben vett közösség – polgárság, munkásság, parasztság –, a társadalmi normák kialakí-tásának kulturális közege, akkor a család is a fogyasztási mobilitás áldozatává válik.16 A fejlett nyugati társadalmakban, ahol a nyugdíjak hátterét közvetve vagy közvet-lenül (az előtakarékosságra épülő nyugdíjbiztosítás, kisrészvényesek) a hosszú lejáratúbefektetések biztosítják, sokáig úgy tűnt, hogy a nyugdíjasok köre a fogyasztói társa-dalom legbiztosabb pillére marad. A gazdaság harmadik, negyedik és ötödik szektorá-nak fejlődésében (szolgáltatások, egészségügy, kultúra és turizmus) ennek a rétegnekkiemelt szerep jutott. A kilencvenes évektől kezdődően a tőkepiaci befektetések inten-zitásának növekedése mellett, általános tendenciává váltak a rövid lejáratú tranzakciók,amelyek kedvezőtlenül hatottak és hatnak a hosszú távú célokat szolgáló befektetések-nek, legyenek azok állami vagy magánjellegű kezdeményezések. 103
    • még, hogy az állampolgárok számára nem jelent egyszeri és véglegeselkötelezettséget, hanem éppen aktuális társadalmi helyzetüknek ésérdekeiknek megfelelően pozicionálhatják magukat. A társadalmi párbeszédnek a polgári demokráciákban kialakult kon-szenzusos módja – munkaadók, munkavállalók és állam – már nemigazán működőképes. A háromoldalú párbeszéd ma már csak fikció.A munkavállalói és a munkaadói oldal folyamatosan változik, az állampedig társadalmi szerepvállalásának és gazdasági befolyásának csökke-nése okán csak saját bevételi érdekeit képviseli. Az olyan megállapo-dások, mint minimálbér, minimálnyugdíj stb. egyik félre nézve semjelentenek valós kötelezettséget. (Kivételt képez az állam által kivetettjárulékok és adók összegének törvényileg védett kiszámítása.) Ennekoka a globális és a lokális gazdaság e pillanatban még erőteljes ellen-tétében keresendő. A globális versenyben részt vevő nagyvállalatokés elsősorban a helyi piacból élő kis- és középvállalkozások merő-ben más-más funkciót töltenek be a nemzetgazdaságokban. Az előb-bi a gazdasági növekedés, az utóbbi a tömeges foglalkoztatás, teháta fogyasztóképesség biztonságát garantáló szociális feladatot látja el.Ez azt is jelenti, hogy már a munkaadói oldalon is komoly érdekellenté-tek feszülnek. A minimálbér vagy járulékemelés kérdése a munkaadókszéles köre számára már rég nem versenyképességi, hanem létfenntar-tási kérdés. Ebben a helyzetben mit várhatunk a „szolidaritás” elvénekmegvalósulásától?Stabilizáció kontra mobilizációNem jobb a helyzet a politika színterén sem. Ebben a társadalmi alrend-szerben az új alapkérdés az, miként lehetne megakadályozni azt, hogy afogyasztói létra társadalmi csúszdává alakuljon át. Másként fogalmaz-va: hogyan lehet a lakosság fogyasztóképességét kétirányú mozgásbantartani? Az ismételten új varázsszó: a munkahelyteremtés. A problémaaz, hogy a munkahelyet nem az állam hozza létre, hanem a gazda-ság szereplői. Következésképpen a politika egyre inkább a gazdaságiszféra szolgáló leánya, nem pedig a társadalomé. A politikai pártok és104
    • kormányzatok társadalompolitikája egyedül a fogyasztói tömeg életbentartására irányul. Fogyasztásra épülő társadalmi és gazdasági viszonyokközött a „stabilizáció” értelemszerűen nem lehet más, mint a „mobili-tás” biztosítása. Miért beszél mégis minden politikai erő stabilizációról? Úgy véljük,azért, mert a mobilitás kétélű fegyver. Egy állandó mozgásban lévőgazdasági és társadalmi környezetben a polgári demokrácia rendezettés stabilitásra épülő környezetében kialakult politikai szférát is állandóalkalmazkodásra, mobilitásra kényszeríti. A mobilitás viszont alapjai-ban rázza meg a képviseleti demokráciát, amely a rendre bekövetkező,jól mérhető bizalomvesztésben nyilvánul meg. A politikai szervezetekszámára már ma is gondot jelent, hogy amikor az általuk képviselttársadalmi csoport(ok)ról beszélnek, maguk sem tudják pontosanmegmondani, kit képviselnek: a választások pillanatában még fogyasz-tóképes állampolgár egészen más társadalmi helyzetből ítéli meg a fel-kínált programokat, mint néhány nap, hét, hónap múltán, amikor eza képessége csökken (esetleg fogyasztásképtelenné válik), vagyis társa-dalmi státusa gyengül. És ez fordítva is igaz… A néppárttá válás lényegében erre a bizonytalansági tényezőre valóreagálás. Miután a regisztrált tagságán (az elsősorban ideológiailagelkötelezettek körén) kívül már egyik párt sem tudja, hogy igazán kitképvisel, az egyetlen lehetőség a felszínen maradásra az, ha a képvise-lendők körét lefelé csúszókra és felfelé haladókra egyszerűsítik. A kétcsoporton belül jelentkező különbözőségek meghatározására, a felme-rülő sajátos problémák felvetésére nem vállalkoznak. A politikai hata-lomért vívott harc képlete: ha te fehéret mondasz, akkor én feketét.Ez a játék kétszereplős. A kicsiknek itt nincs helyük. A kék, zöld, pirosszínek a fekete-fehér kontrasztjában elhomályosulnak. A helyzet kezdegyre inkább Bizáncra hasonlítani: a zöld és kék párt tagjai megszállot-tan lelkesítik a hippodromban versengő kocsihajtókat – a társadalmilétrán le s föl vándorló állampolgárokat. Aki a fölfelé haladókat tekintisajátjának, az „dübörög a gazdaság”-ot kiált, aki a lefelé csúszóknakdrukkol, annak jelszava: „rosszabbul élünk”. Az első körbe mindigazok tartoznak, akik éppen kormányon vannak (s ott is szeretnénekmaradni), hiszen a pozitív jelszóban a kormányzás sikerességére hivat- 105
    • koznak, a második csoportot a mindenkori ellenzék alkotja, amelyneklegitimációját az éppen lefelé csúszó társadalmi csoportok adják. Érdekes, de nem véletlen, hogy senki sem apellál a már véglege-sen vagy hosszú időre immobillá váltak körére. Az egészségi állapo-tuk, koruk, elavult szakmai képesítésük vagy hátrányos területi és/vagyszociokulturális környezetük okán inmobilizálódottakra. A számukraadott válaszok minden esetben általánosak, politikai lózungok. Az őhelyzetükre ugyanis csupán egyedi, partikuláris válaszokat lehet adni, aképviseleti demokrácia – a nemzetállam homogenizáción alapuló logi-kájából következően – ezzel szemben csak az általánossal tud valamitkezdeni. Ha a politikai palettán mégis ilyen típusú erők jelennek meg,azok szükségszerűen a szélsőség kategóriájába sorolódnak. A partiku-láris problémák kezelése a civil társadalomra és az önkormányzatokravár. Ehhez viszont a helyi demokrácia megerősítésére, a helyi társada-lom merőben más, új típusú demokratikus együttműködésére lenneszükség, amelyben a társadalom tagjainak aktív részvétele dominál.Jelen körülmények között, amikor az önkormányzat nem más, mint aképviseleti demokrácia rendszerének helyi szintre való politikai leképe-zése, az egyedi problémák kezelése igen korlátozott. A kétpártrendszer igazi veszélye, hogy elkényelmesít. Nem ösztönözigazi alternatívák megfogalmazására, új politikai vagy társadalmi kon-cepciók kialakítására. A politikai párt erejét nem szakmai kompetenci-ája és kreativitása, hanem a vezérállítás képessége határozza meg.17 Egy ilyen leegyszerűsített politikai környezetben csak kormány ésellenzék létezik. Miért nem tudnak megegyezni? Meg tudnak. Ennek17 A kétpártrendszer csak ott hatékony, ahol az állam területi struktúrája a szubszidiaritáselvén differenciált önkormányzatokra tagolódik – például az önálló (politikailag legi-timált) kormányzati jogkörökkel bíró államok, tartományok, régiók szövetsége. Ezek-ben az országokban ugyanis a pártok belső differenciálódása – irányzatok, programok,sőt vezetői magatartás tekintetében is – területi egységenként zajlik. A belső viták,egyezkedések és kompromisszumok valós problémák és érdekek mentén zajlanak,amelyek az országos képviselet szintjén választásról választásra szintetizálódnak, decsak azon kérdéskörökben, amelyek nem érintik/sértik a területi egységek partikulárisérdekeire épülő önkormányzatiságát.106
    • csak egyetlen akadálya lehet, ha a fogyasztói világ fenntartásában érde-kelt gazdasági szférában érdekellentétek, piaci harcok dúlnak. A szem-benálló felekhez való kapcsolódás képes polarizálni a politikát, időle-gesen. Hogy miért ilyen nagy a hatalma a gazdaságnak a politika felett?Gondoljunk bele: a társadalmi rétegek, osztályok mentén szerveződőtöbbpárti demokrácia elveszítette bázisát. A jóléti államban felszínentudott maradni, amíg a fogyasztói mobilizációt a jóléti rendszerenkeresztül biztosítani tudta. Mára viszont a mobilitás intenzitása any-nyira felgyorsult, hogy szinte követhetetlen, a beavatkozás teljességgellehetetlen. Ezt a helyzetet tovább rontja a funkcionális globalizáció,amely elsősorban a gazdasági szférában jelentkezik. A globális gazda-ságra az állam, következésképpen a politikai szféra nincs hatással. Tel-jesen kiszolgáltatott. Miután politikai érdeke az adott ország fogyasztóitársadalmának fenntartása, a globális piac szereplőinek megnyeréséértbármit megtesz. Kivel kerül szembe? Azokkal, akik csupán a helyi pia-con tudnak versenyben maradni. A globális és a helyi gazdaság ellentéte így válik politikai kérdés-sé: a mindenkori hatalom, vagyis a kormányzó párt(ok) szükségsze-rűen a nemzetközi tőkét részesíti(k) előnyben mint a versenyképességletéteményesét,18 míg a mindenkori ellenzék a nemzeti, illetve a helyigazdaságra hivatkozik. Igaz ugyan, hogy a GDP előállításából a helyi(nemzeti) gazdaság csak igen kis mértékben részesedik, ugyanakkorez az a vállalkozói kör, amely a foglalkoztatás nagyobb részét biztosít-ja.19 Ebből elméletileg az következik, hogy az államnak elemi érdekeaz lenne, hogy a munkahelyteremtés (a társadalom fogyasztóképessé-gének fenntartása) okán a helyi (hazai) KKV-szektorra támaszkodjon.Miért nem teszi? Nem teheti, mert akkor a globális gazdasági verseny-képességet teszi kockára. Ha a politika nyelvére akarnánk lefordítania fenti helyzetet, elméletileg azt kellene mondanunk, hogy a nemzet-közi nagyvállalatok (szupranacionális cégek) a versenyképesség, a loká-lis piacon működő KKV-k a szociális szféra kategóriájába sorolandók.18 Magyarországon is ők állítják elő a GDP mintegy 80 százalékát.19 Magyarországon a KKV-k foglalkoztatási részesedése 56-60 százalék között mozog. 107
    • Tehát az előbbit előnyben részesítő politikai párt jobb, az utóbbiratámaszkodó a baloldali. Ez a fajta megosztás azonban csak a válasz-tások röpke pillanatában igaz. Miután a fogyasztásra és a növekedésrefokuszáló gazdaság és társadalom korát éljük, a valós politikai kategó-ria mindig a kormányzás, az ellenzékiség pedig légüres térben marad. A képviseleti demokráciában a választás során ma már nem az akérdés, hogy mire választunk, hanem az, hogy kit ruházunk fel a hata-lommal. Nem a választási programok, hanem a politikai személyiségekkülönülnek el egymástól. Nagyon leegyszerűsítve: nem irányt, hanemkirályt választunk. Képviseleti demokrácia helyett képviselői demokrá-cia van.A demokratikus eljárási minimumok kiürüléseA ténylegesen létező demokráciák leírásánál az ortodox elemzők gyak-ran az eljárási minimumokat összesítik, mert úgy gondolják, hogy ademokratikus eljárások alapvetően vagy kitüntetetten fontosak a de-mokrácia működéséhez, ám nem tagadják, hogy az eljárási szabályoklétezése önmagában még nem garantálja a demokrácia létezését. A demokrácia eljárási minimumait – az amerikai demokrácia vizs-gálata alapján – először Robert A. Dahl dolgozta ki, s ezeket egészítetteki Philippe C. Schmitter és Terry Lynn Karl.20 A kilenc minimumotúgy soroljuk fel, hogy zárójelben, dőlt betűkkel jelezzük, hogy az eljá-rási minimum miért és hogyan ürült ki. 1. A kormány politikai döntései feletti ellenőrzést alkotmányosana köztisztviselők végzik. (Ma a legtöbb kormány politikai döntései feletti20 Robert A. Dahl: Democracy and its Critics. London, 1989, Yale University Press;lásd még: Philippe C. Schmitter – Terry Lynn Karl: What Democray Is – and Is Not.In Larry Diamond – Mark F. Plattner (szerk.): The Global Resurgence of Democracy.Baltimore, 1993, Johns Hopkins University Press; Laurence Whitehead: Demokrati-zálódás, elmélet és tapasztalat. Fordította Gáthy Vera. Budapest, 2001, XXI. SzázadIntézet.108
    • – általában jogilag garantált – ellenőrzést a kormányok tudatosan, szán-dékosan kijátsszák, ha politikai érdekeik úgy kívánják.) 2. A választott tisztségviselőket gyakori és tisztán megtartott válasz-tásokon szelektálják, amelyeken a nyomásgyakorlás viszonylag ritka.(Régóta nincsenek már tisztán megtartott választások, minden politikaicsoport minden durva és finom, közvetlen és közvetett nyomásgyakorlásilehetőséggel – például hamis kormányprogrammal, az ellenfeleket lejáratóhazug állításokkal, félrevezető médiakampányokkal stb. – él.) 3. A tisztségviselők megválasztásakor gyakorlatilag minden felnőtt-nek joga van szavazni. (Ez az eljárási minimum érvényes, ámbár egyretöbb politikai erő hajlamos olyan kampányt is folytatni, hogy a szavazókegy részét távol tartsa az urnáktól, ha ez áll érdekében.) 4. Gyakorlatilag minden felnőttnek joga van indulni a kormányválasztott tisztségeiért… (Az állítás jogilag igaz, ám gyakorlatilag ez aszabály folyamatosan sérül, mert az induláshoz a társadalmi, anyagi, poli-tikai és kulturális feltételek nem mindenkinek és messze nem egyformánadottak.) 5. Az állampolgároknak joguk van súlyos büntetés veszélye nélkülvéleményt nyilvánítani a tágan értelmezett politikai kérdésekben…(Ez a jog valószínűleg mindenhol érvényben van, ám a rejtett fenyegetésekés a finoman érzékeltetett egzisztenciális veszélyek nem egyszer az állam-polgárokat hallgatásra késztetik.) 6. Az állampolgároknak joguk van alternatív információs forrásokatkeresni. Mi több, alternatív információs források léteznek és a törvényvédelmét élvezik. (Elvileg alternatív információs források és hozzáféréseklehetségesek, ám az uralkodó csoportok által befolyásolt tömegmédiákkalszemben a többséget információs hátrány éri.) 7. …Az állampolgároknak továbbá joguk van viszonylag függetlenszövetségeket vagy szervezeteket létrehozni, beleértve a független poli-tikai pártokat és érdekcsoportokat. (A jog ebben az esetben is keveset ér,mert egyrészt ma már nincsenek független politikai pártok, másrészt azanyagi, társadalmi és szellemi feltételek hiányában lehetetlen még viszony-lag független politikai pártokat is létrehozni.) 8. A lakosság által megválasztott tisztségviselőknek alkotmányoshatalmukat anélkül kell gyakorolniuk, hogy a nem választott tisztvi- 109
    • selők érvénytelenítő ellenkezésének (még ha informálás is) legyenekalávetve. (A nem választott tisztségviselőktől a választott képviselőknekáltalában nem kell tartaniuk, mert a nem választottak többnyire egzisz-tenciálisan függnek a választott tisztségviselőktől, ám a külső gazdasági,társadalmi vagy kulturális erőcsoportoktól és hangadóiktól bizony sokfélefüggőségben vannak vagy lehetnek.) 9. Az államigazgatás legyen önkormányzati; függetlenül kell csele-kednie valamiféle más, átívelő politikai rendszer által támasztott kor-látoktól. (Az önkormányzati választások, az önkormányzati képviselők ésaz önkormányzati döntések gyakran nem lehetnek függetlenek az országospolitikai rendszer erőcsoportjaitól.)21 A demokrácia eljárási szabályai helyesek, a legtöbb demokrati-kus országban törvénybe iktatták őket, ám a törvényi szabályozást amodern politikai térben, különösen az erőfölényben lévő szereplőktudatosan finoman vagy durván átlépik. Az alapvető tévedés az tehát,hogy a demokrácia játékszabályainak jogi, törvényi védelme önma-gában elég, hiszen a kijátszáshoz számtalan lehetőség és eszköz (sőtállami eszköz) igénybe vehető. Teljesen jogos tehát ez a kommentár:„Szélesebben értelmezve azt a módot, ahogyan gyakorlatilag mindenmodern államot egyre jobban korlátoz a jogi, intézményi, gazdasági ésszociális függőségek sűrű hálója, kérdés, hogy a béklyózatlan önkor-mányzat még mindig választható-e akár területileg körülhatárolt leg-erősebb államokban is.”22 Mindezt összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a demokráciadefi-cit már olyan nagy és sokrétű, hogy ez a demokrácia már nem többmint egy poszt-totalitárius rendszer. A demokrácia visszafordul, köze-lebb kerül a totalitáriánus jellemzőkhöz, mint a klasszikus demokráciaelveihez. Ha mindez így van, mégpedig vitathatatlanul így van, akkor tagad-hatatlan, hogy a fennálló demokrácia torz gyakorlata miatt a demok-21 Laurence Whitehead: Demokratizálódás, elmélet és tapasztalat. Fordította GáthyVera. Budapest, 2001, XXI. Század Intézet. 11.22 Uo. 12.110
    • rácia elvei és módszerei újragondolásra szorulnak. És méghozzá önma-gában nem csak a demokráciamodell változása szükséges, hiszen ademokráciához például alapvetően hiányoznak a társadalmilag cselek-vőképes, nem kiszolgáltatott, gondolkodó, s felelőssé vált állampolgá-rok (közpolgárok), s egyúttal ugyancsak hiányoznak a polgárok – sokkalinkább valós függetlenséghez jutó – közösségei.Az állam újrapozicionálása a politika és a társadalomkettéválása utánA demokrácia tartalmának kiüresedése csak részben magyarázható aglobalizáció és a lokalizáció ellentmondásaival. Mint arra már fentebbutaltunk, a modern államot számos belső ellentmondás is terheli. Marcel Gauchet, aki a demokráciát a modernitással azonosítja, úgyvéli, hogy a modern állam történetét (nagyjából a XIX. század utolsóharmadától egészen a XX. század közepéig) az individuális követelések,és az azt visszafogó közhatalom közötti egyensúly keresése jellemez-te, amelyet végül a keynesi kompromisszumokra épülő társadalom-központú demokráciában (démocratie sociale) sikerült megvalósítani.23Az állam a társadalmi egyensúlyt garantáló és fenntartó intézménnyé vált,amely ideig-óráig sikerrel oldotta fel a gazdasági termelékenység és aszociális igazságosság közötti ellentétet. A jóléti állam azonban, miköz-ben az állampolgárok iránti felelősségre apellálva intézményesítette aszolidaritást – az emberi közösségeket összetartó finom szövedékbedurván belenyúlva –, a természetes szolidaritásból fakadó együttmű-ködési rendszereket is életképtelenné tette. A társadalomközpontúdemokrácia egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben a közérdekés a közjó jegyében jött létre, éppen a közösséget összetartó belső kohé-ziós erőket rombolta szét, tág teret nyitva az individualizációnak és a23 Marcel Gauchet: La démocratie contre elle-même. Párizs, 2002, Gallimard. 111
    • társadalmi fragmentációnak. Ebben a tekintetben nincs nagy különbséga szociális állam és az államszocializmus között. Ez utóbbi módszereiagresszívebbek, kevésbé szofisztikáltak és antidemokratikusak voltak,de lényegét tekintve mindkettő a társadalom „privatizálását”/államosí-tását eredményezte. A hetvenes évektől rendre jelentkező gazdasági krízisek s az enneknyomán kialakult társadalmi problémák megoldatlansága (munkanél-küliség, társadalmi csoportok leszakadása, területi egyenlőtlenségekstb.) a szociális demokrácia, a jóléti állam válságához és lassú átalakulásá-hoz vezettek. A posztmodern állam semmit sem veszített totalitáriánustermészetéből. Miként egykor az állam és az egyház szétválasztása biz-tosította a politika autonómiáját, úgy a hetvenes évek közepétől Euró-pa-szerte a társadalom és a politika kettéválásának lehetünk szemtanúi.A totális állam egy szétzilált, individuumokra szétesett társadalom-mal szemben és/vagy felett kísérli megőrizni politikai autonómiáját.A kapcsolat állam és polgárai között egyre erőteljesebben a jog terü-letén fogalmazódik meg. Napjaink demokráciáját Marcel Gauchet a„jog demokráciájaként” jellemzi, amely nem más, mint a közösséghez(nemzethez, államhoz) való tartozás lassú eróziója.24 A nemzetállamjogállammá alakulása egyben a modern állam felbomlását is magábanhordozza: az állampolgári identitás szociokulturális lényegének kiürü-lése éppen a stabil kormányzáshoz szükséges nemzet – állam – kultúraegységét bontja meg. A modern állam felfalta gyermekeit. A magára maradt totális államban a demokrácia puszta formali-tás. Nem közösségi érdekek, hanem individuumok csapnak össze.A demokrácia dinamikáját biztosító párbeszéd intézményei – politikaipártok, társadalmi szervezetek, gazdasági és szakmai közösségek stb. –ad hoc jellegűek vagy formálisak. A társadalmi egyensúly fenntartásáralétrehozott szolidaritáselvű jóléti intézmények a hatalomgyakorlás esz-köztárának részévé lettek. A szolidaritás értékét az „állami feladatválla-lás” jogilag is értelmezhető kategóriája váltotta fel, tág teret biztosítva apolitikai államhatalom számára a mindenkire nézve kötelező érvényű24 Uo.112
    • „jólét” (boldogság) mértékének és mibenlétének meghatározására ésérvényesítésére. A politikai hatalom arroganciája napjainkban éppena társadalmi szolidaritásból előbb elosztórendszerré minősített, majd„adományozó” eszközrendszerként kezelt/degradálódott intézménye-ken keresztül nyilvánul meg a leglátványosabban. A jog világába tereltdemokrácia logikájában a társadalmi fellépés ellehetetlenül, hiszen ajog államában mindig az individuum áll szemben a törvény őrekéntfellépő hatalmi ágakkal. A kormányzás és a kormányzat fogalmai egyreinkább összecsúsznak, s ez a hatalom koncentrációját eredményeziszemben egy folyamatosan dezintegrálódó társadalommal. „A hatalomminden olyan pozíció legitimitásának tagadására törekszik, ami nem azövé.”25 A jog útjára terelt demokrácia paradoxona, hogy a hatalom for-rása jogilag nézve maga a társadalom (a nép), de a működő állam azegyént társadalmilag izolálja, és ezzel elzárja előle a részvétel lehetősé-gét. A posztmodern demokrácia állama egy önmaga farkába harapókígyóhoz hasonlatos zárt rendszerré vált, amely nem csupán a belsőkonfliktusok kezelésére képtelen (a konfliktusok polarizálása okán), dea külső, a globalizáció irányából érkező kihívásokra sem képes reagálnianékül, hogy ezt a zárt rendszert, azaz önmagát fel ne adná. Mind-ebből az is következik, hogy a mindent maga alá gyűrő, bekebelezőtotális állam számára az információs kor nyújtotta új lehetőségek iscsak eszközként, nem pedig a demokrácia és az állam új minőségekéntértelmezhetők. Tocqueville egykoron a demokrácia két legnagyobb veszélyekéntaz individualizmust és a despotizmust jelölte meg.26 Az előbbi alatt azállampolgárok politikával szembeni közömbösségét, az utóbbin pediga hatalom koncentrációját, az állampolgárok államtól való túlzott füg-gőségét és a többség tirannizmusát értve, amely megfojtja és elpusztítjaa társadalom belső működésének természetes dinamikáját. Tocquevilleszámára a demokrácia még nem egyszerűen a kormányzás egy formá-25 Jean-Pierre Le Goff: La démocratie post-totalitaire. Párizs, 2002, La découverte. 37.26 Alexis de Tocqueville: Az amerikai demokrácia. Fordította Ádám Péter et al. Buda-pest, 1993, Európa Könyvkiadó. 113
    • ja, hanem maga az államalkotó társadalom (État social), amelyben ademokrácia minden állampolgár számára azonos (egyenlő) kondíciókatbiztosít, mintegy keretet ad a szabadon formálódó társadalmi és gaz-dasági viszonyrendszereknek. Ebben a logikában a demokrácia társa-dalomdinamizáló erő, s az állam funkciója nem több és nem kevesebb,mint e dinamika fenntartásának (kondícióinak) biztosítása, vagyisannak megakadályozása, hogy a társadalom (az állam) zárt rendszertalkosson.A változás lehetséges útja: e-állam és kultúraállamEurópában tehát ma a tagállamok szinte mindegyikében megkérdőjele-ződik a polgári demokrácia kialakult szisztémája. Nagy kérdés azonban,hogy a hálózottság korában a területiségétől és a kultúra által biztosí-tott autoritásától megfosztott állam miként és milyen értékek menténlesz képes új típusú köztársasággá és e-állammá szerveződni? Pierre Lévy logikáját27 követve a jövő államának „területisége”a kibertérben aktualizálódik. A kibertér viszont a virtuális tér nyel-vi, kulturális aktualizációja, objektiválódása, s egyben a változatosság,a diverzitás forrása is. Minden egyes aktualizáció a kultúra egyfajtamegnyilvánulása. A virtuális térben a különbözőséget/elkülönülést a(tér-idő távolságot helyettesítő) szemantikai távolság, a dolgok jelen-téstartománya közötti távolság határozza meg, amely maga is a kultúrakategóriájába tartozó, kognitív jelenség. Ebben az összefüggésben azállam és a kultúra fogalmának szétválasztása azt a célt szolgálja, hogy akultúra „felszabadításával” a virtuális térben számtalan „lokális” közös-ség (virtuális közösség) jöhessen létre, amelyek nem fizikai, hanem kul-turális identitásuk mentén szerveződnek. A közösségek közötti közel-ség (proximity) szemantikai s egyben szociokulturális kapocs, amely aze-államban objektiválódik. Mindebből elméletileg az is következik,27 Pierre Lévy: La séparation de la culture et de l’Etat. Intervir, 2001. 12.114
    • hogy az e-állam szervezeti struktúrája (intézményei) és működése,miként kiterjedése is csak a multidimenzionalitását visszanyerő kultú-rán keresztül értelmezhető. Ezért az e-államot leginkább kultúraállamként írhatjuk le. A kultú-raállam fogalma ebben a gondolatmenetben azt tételezi, hogy a virtu-álisan szerveződő közösségek erős partikuláris értékképző közösségek,amelyek a kultúra multidimenzionalitásának és belső dinamikájának,valamint a hálózottságnak (a hálózatokon való szabad „mozgásnak” =változás/diverzitás/innováció) köszönhetően, mai szóhasználattal élvea „civil társadalom” jegyeit viselik magukon. A „civil” fogalma az infor-mációs korban egyre inkább szemantikai értelemmel bír. A kultúraál-lamban a „civil” egy új, a virtuális térhez kötődő identitást és társada-lomszerveződést tételez. Ebben az összefüggésben az állam már nemdominanciájáról (hatalomról), hanem a civil szerveződésekhez valóilleszkedéséről, annak különböző módozatairól ismerszik meg. Vagyisnem hierarchikus (ami a multidimenzionális virtuális térben elevelehetetlen), hanem horizontális viszonyrendszerben áll a társadalom-mal. Ez a horizontális kapcsolódás a szemantikai térben realizálódik. Az információs kor leírására napjainkban számtalan fogalom vanhasználatban. Minden egyes elnevezés – információs társadalom ésgazdaság, tudásalapú gazdaság és tudástársadalom, innovációs gaz-daság és innovatív társadalom, kultúratársadalom (a kultúragazdaságfogalma szűkebb értelemben használatos: a kulturális szféra gazdaságipotenciáljára, önálló gazdasági ágazattá válására utal) – az új korszakmás-más aspektusát emeli ki. Az elnevezések sokasága mögött azon-ban az információs kor komplexitása, multidimenzionalitása húzódikmeg. A magunk részéről ezért tartjuk szerencsésebbnek a „kultúra”jelző használatát (kultúraállam, kultúratársadalom). Információs kor és kultúra összefüggése így néz ki: Mindazon jelen-ségek, amelyek mentén az új korszak leírható potenciálisan, a kultúravirtuális valóságában leledzenek. S mint ilyenek, a kultúra különbö-ző objektiválódásának tekintendők. Hogy ezek sorában melyik válik ajövő társadalmi, gazdasági folyamatainak elsődleges meghatározójává(ha egyáltalán lesz ilyen), azon lehet vitatkozni, de azt senki sem vitat- 115
    • hatja el, hogy az információ/tudás, az információs kor meghatározó(stratégiai) erőforrása elsődlegesen a kultúra kategóriájába tartozik. Az állam elválaszthatatlan a társadalomtól, amelynek létét és létezé-sét köszönheti. Az állam a társadalmi cselekvőképesség megnyilvánulá-sa, s mint ilyen a kultúra kategóriájába tartozik. A jelen megértése mindezért egyáltalán nem könnyű. Mégpedigazért nem, mert az idő nem egyetlen irányba folyó hatalmas áramlat:„a jövő a múlttal együtt párhuzamosan létezik” (Einstein). Katasztró-fahelyzetek csak akkor alakulnak ki, amikor a múlt és a jövő közöttiegyensúly megszakad: a múlt biztonságot jelentő struktúrája felbo-rul, miközben az új formációk létrejötte még nagyon távoli vagy aliglátható. A másik fontos tényező az idő mellett a változások területibehatárolása, amely a változásokkal együtt járó problémák kezelésé-nek módozatait határozza meg. A történelem azt bizonyítja, hogy min-den nagy korszakváltásnak meg kellett küzdenie azzal a problémával,hogy múltban gyökerező fogalmai egy olyan világgal kerültek szem-be, amely alakjával, mozgásával és annak irányával megkérdőjelezi akorábbi alapfeltevéseket és helyzetértékeléseket. A nagy társadalmi és gazdasági változások által kikényszerített kor-szakváltások idején felértékelődik a kultúra szerepe és komplex értelme-zése. A kultúra mint a társadalmi együttélés általános attribútuma nemcsupán a nyelv, vallás, az erkölcs, a szokások, a társadalmi szervezet, aszellemi és fizikai javak, a művészet, a tudomány, a hagyományok terü-letére korlátozódik, hanem az ember létért folytatott küzdelmében azalkalmazkodás egyedi, specifikus eszközrendszere. A kultúra az emberés közösségeinek önismerete: a gyengeség, a fogyatékosság tudata egyszer-smind a tökéletesedés, a mindent tudás, a boldogság utáni vágy megnyil-vánulása is. A kérdés az, hogy a globalizáció és az információs társada-lom korában miként változik meg a kultúra szerepe, funkciója? Milyenreláció áll fenn az információ-tudás-kultúra viszonyrendszerében? Mindent összevetve a nagy szétesések és újjászerveződések átmenetiidőszakát éljük. Ha a történelem klasszikus felosztását követjük, azt ismondhatnánk, hogy az emberiség egy teljesen új történelmi korszakbalépett, ahol a jövő civilizációja a folyók, a tengerek és az óceánok utánaz egymástól távol eső kontinensek mentén formálódik ki, míg a cse-116
    • rekapcsolatok az informatika korszerű eszközeinek segítségével, az étervégtelen útjain virtuálisan szerveződnek. Semmi okunk sincs arra, hogy azt gondoljuk: a történelem végetért, vagy hogy az állam elveszítette létjogosultságát, de azt sem jelenti,hogy jelenlegi formájában marad fenn. Az élet és vele az örökös ver-seny folytatódik tovább, csupán a keretek, a formák (és persze a tar-talmak) változnak. Ma is igaz, amit a neves pszichológus, Jean Piagetfogalmazott meg: „sok állatfajtól eltérően, amelyek nem tudják meg-változtatni önmagukat anélkül, hogy fajtájukat is meg ne változtatnák,az embernek sikerült megváltoztatnia önmagát az által, hogy valamiidőtlen predesztináció értelmében egyszerűen elfogadja a kívülről vagybelülről jövő változásokat”.A kormányzás és a diszfunkcionális kormányzatA liberális demokrácia alapján szerveződő nyugati társadalmakban akormányzás (governance) fogalma az állam és társadalom között fennállóinterakcióra utal. A magán- és a közszféra szereplői közötti együttmű-ködés egyfajta koalíciós kapcsolatrendszeren alapszik. A kormányzásnem más, mint az egymástól elkülönült és különböző érdekek menténcselekvő társadalmi szereplők akcióinak koordinációja. A kormány-zás legitimációja politikai folyamat eredménye, amely lehetővé teszia társadalmi szereplők kapcsolatrendszerében bekövetkező változásokkövetését. A kormányzás szempontjából a politika nemcsak legitimál, hanemorientál is. A liberális demokráciák politikai váltógazdálkodásában azállam legfőbb intézménye a választások útján legitimációt nyert kor-mányzat. A kormányzás gyakorlata tehát a mindenkori kormányzatáltal kijelölt prioritások és célkitűzések mentén valósul meg, de kereteités funkcionális rendszerét az adott állam szuverenitását biztosító intéz-ményesült tradíciók határozzák meg. E kettősségnek köszönhetően azállam a közösség számára egyszerre reprezentálja a stabilitást és a vál-tozást. A változások többnyire belső nyomásra, társadalmi változások, 117
    • reformok útján valósulnak meg. A reform a felmerülő problémákat atradíciók tiszteletben tartásával aktualizálja. Mélyreható változásokraazonban az állam éppen a lényegét adó intézményesült tradíciók okánnem, vagy csak nagy ritkán képes. Ebben az esetben ugyanis a politikaiakarat (kormányzat) és a társadalmi szereplők akcióinak koordináció-ja (kormányzás) között megbomlik az egyensúly, ami végső soron azállam működésképtelenségéhez (diszfunkcionalitás) vezet.Az állam intézményi és adminisztratív jellegeMax Weber meghatározásában az állam mindenekelőtt intézmény.28Intézményről akkor beszélünk, amikor egy általánosan elfogadottviselkedési forma szabállyá, rendezőelvvé válik egy adott közösség éle-tében (törvény). Az intézmény ugyanakkor gyakorlatok összessége is,s mint ilyen, kapcsolatot teremt a társadalom tagjai között (például aházasság intézménye). Az állam mint intézmény maga is intézményeksokaságából áll (kormány, parlament, önkormányzatok, igazgatási ésjóléti intézmények stb.). Számuk és funkciójuk egyenes arányban állaz állami beavatkozás és feladatvállalás arányával. A szervezetek számának és méretének növekedése mellet Weber sze-rint a modern állammá fejlődés sajátossága a fokozódó bürokratizáló-dás. Ez magával vonja a szakismeretek alapján szerveződő munkameg-osztást, a hierarchikus szerveződési formát és a regulációt (a pontosszabályozási rendszert), az írásos dokumentációk és dokumentumtárakkialakulását, valamint a kapcsolattartás személytelenségét.29 Az intézmények mindegyike sajátos és specifikus intézményi kultú-rával, gyakorlatokkal és értelemmel rendelkezik. Az állam tehát nem28 Max Weber: Le Savant et la Politique. Párizs, 1919.29 A francia eredetű „bürokrácia” szó is az íróasztal mellett ülők – az arisztokráciáhozhasonlatosan elkülönülő, oligarchizálódásra hajlamosak – társadalmi csoportjára és azirodai dokumentáló tevékenység elhatalmasodására utal.118
    • írható le egyetlen és egységes szervezetként. Sokkal inkább egy keret-intézménynek tekintendő, amelyen belül különböző kultúrák és institu-cionális logikák keverednek, fejlődnek, nem egyszer egymással szembeis kerülnek. Az állam tehát – az intézmény vagy szervezet-szociológiaoldaláról nézve – az egymással permanens interakcióban álló intézmé-nyek intézménye. Az állam igazgatása politikai alapon választott (kormány, önkor-mányzat) és kinevezett szakmai testületek irányításával történik (köz-tisztviselői kar). Ez utóbbiak jelenléte biztosítja a kormányzat és akormányzás alanyai (társadalom) között fennálló kapcsolat stabilitásátés permanenciáját. Szerepük különösen fontos a liberális demokrá-cia többpártrendszerű politikai váltógazdálkodásában. Az állam igaz-gatási rendszere tehát a liberális demokráciában egyszerre politikai ésadminisztratív természetű. Következésképpen az államot meghatározókapcsolatrendszer egy piramishoz hasonlatos hierarchikus építmény,amelynek csúcsán a politikai intézmények, alján pedig az állampolgár-ok sokasága áll. Az állam stabilitását, funkcionális működését és kap-csolatait biztosító kötőelem azon intézmények sokasága, amelyekbőlaz állam adminisztratív jellege ered.A szolgáltató állam vergődése és a gyenge kommunikációA kormányzat és a kormányzás fogalmai a szakirodalomban gyakrankeverednek. A governance és a government szavak gyakran szinoni-maként használatosak. Ez is jól mutatja, hogy az állam politikai ésadminisztratív funkcióinak összekeveredése egyre általánosabb. Méginkább jellemző ez közgondolkodásunkra. Az állam jó vagy rossz meg-ítélésében elsősorban az adminisztratív, igazgatási feladatokat ellátóintézmények, a közigazgatásról alkotott véleményünk játszik döntőszerepet, hiszen az állampolgár az állammal ezeken keresztül kerül köz-vetlen kapcsolatba. E kapcsolatnak két fontos részeleme az interakcióés a kommunikáció. Az előbbi az állam által nyújtott szolgáltatásokra, azutóbbi pedig az információk áramlására vonatkozik. A modern állam- 119
    • ban mindkettő a közintézményeken (ide értve a közigazgatás intézmé-nyeit is) keresztül valósul meg. „A szolgáltató állam fogalmát is sokszor egybemossák az e-kor-mányzat megvalósításával, a kettő azonban nem azonos. A szolgáltatóállamhoz vezető reformfolyamat a tekintélyelvű, autoriter, a hatalomkülsőségein és bürokratikus logikáján alapuló gyakorlat helyébe lépés-ről lépésre egy állampolgár-központú, nyílt szerepfelfogású közszférátállít, amelyben az állam valóban szolgáltatásokat nyújt állampolgárai-nak. A kérdés azonban az, hogy az egyébként helyes szolgáltatóállam-program sikeresen megvalósítható-e akkor, amikor állam ás állampol-gára között az interakció gyenge, a kommunikáció sokszor ellenséges. A két folyamat időben párhuzamosan zajlik, és az e-kormány-zás által kialakított új technológiák nyújtotta lehetőségek felerősítika bürokrácia átalakításának igényét. A szolgáltató állam és az e-kor-mányzás együttes megvalósítása annak a felismerése, hogy ez gazdasá-gosan teszi demokratikusabbá az államot.”30 Az e-kormányzás azonbannemcsak technológiai modernizáció, hanem rejtett kísérlet a társada-lom és az állam közötti partnerség visszaállítására. A modern államban a szolgáltatás nem más, mint az állami fel-adatvállalások rendszerszerű, többé-kevésbé hatékony végrehajtása,amelyre a szolgáltatást igénybe vevő állampolgárok csak politikai úton(képviseleti demokrácia) gyakorolhatnak befolyást, de a döntésbe valóközvetlen beleszólás jogával nem rendelkeznek. A közigazgatási intéz-mények csak saját kompetenciájuknak megfelelő döntési joggal bír-nak. A kormányzás gyakorlatában elsősorban végrehajtó szerepet töl-tenek be. Optimális esetben ugyancsak közvetítő szerepet játszanak akormányzat és a társadalom közötti kommunikációban. A modern államban az információáramlás jellemzően egyirányú,és a hierarchikus struktúrának, valamint a kialakult döntési mecha-nizmusnak köszönhetően lassú. Az állam reakcióideje és a társadalmiigényekben jelentkező gyors változások egymással fordítottan arányo-sak. Ez pedig egyrészt az interaktív kommunikáció hiányára, másrészről30 Forrás: e-Kormányzat Stratégia és Programterv. 2003, MeH. 6.120
    • pedig az állam elavult működési rendszerére irányítja a figyelmet. Mind-ez azonban csak azt dokumentálja, hogy a politika és a társadalomkettéválása után a diszfunkcionalizmus tartós marad. A szolgáltató állam jövője és sikere nagymértékben attól függ, hogymiként definiáljuk magát a szolgáltatást, és milyen helyet biztosítunkszámára az állam demokratikus működésében. Másként fogalmazva:milyen viszony áll fenn a kormányzás és a szolgáltatás fogalmai között?A posztmodern totalitáriánus állam viszonyai között, ahol az állampolitikai és adminisztratív jellegének összekeveredése a jog világábaterelt demokrácia logikájából következik, a szolgáltatás csupán a rend-szer hatékonyabb működtetésére, az olcsóbb államra irányulhat, nempedig a demokrácia és az állam minőségileg új kereteinek kialakítására.Az állampolgár és az állam intézményei közötti közvetlen, interaktívkommunikáció ugyanis nem feloldja, hanem tovább erősíti a poszt-modern állam antidemokratikus folyamatait: az individualizációt és azállamtól való túlzott függőséget. A szolgáltatás-központú demokrácia új paradoxont teremt. Egyrész-ről az állampolgár és az állam viszonyrendszerén keresztül véglegesenfelszámolja a társadalmi önszerveződés utolsó morzsáit is azáltal, hogya kormányzásba becsempészi a vállalati menedzsment hatékonyságá-nak logikáját és technikáit. Ez elméletileg a totális állam kiteljesedé-séhez, a politikai állam hatalmi struktúrájának megszilárdulásához, azállam társadalmi testének (État social) felszámolásához vezet. Másrész-ről viszont a szolgáltató állam csak akkor számíthat kedvező fogadta-tásra, ha és amennyiben képessé válik az individuumok egyedi, par-tikuláris igényeit/érdekeit a lehető legnagyobb mértékben kielégíteni.A szolgáltató állam tehát óhatatlanul az állami funkciók piacosításának(a szolgáltatás a XXI. század meghatározó gazdasági fogalma) irányábamozdul el. Az új infokommunikációs technikák és technológiák ezt afolyamatot nemcsak erősítik, hanem generálják is. A piac a modernállam működési elvétől idegen és globálisan jelentkező strukturálódásifolyamatokat indukál: fellazítja, majd felszámolja a területi elven szer-veződő államot, végleg elsöpri a kulturális homogenizáció modelljét,ezáltal megrendíti az intézményesített tradíciók mentén kialakult és azállamhatárokon belül monopolhelyzetet élvező, a politikai állam pil- 121
    • léreit alkotó intézményeket stb. A szolgáltatás-központú demokráciaelméletileg tehát magában hordozza a modern állam utolsó bástyáinaklerombolását. Az állam felfalja önmagát!? A lehetőség még egyáltalán nem bizonyosság. Ha visszatérünk ademokrácia eredeti meghatározásához, s ellentétben Marcel Gauchetmeghatározásával, a demokráciát nem a modern állammal, hanema társadalommal azonosítjuk (például Tocqueville nyomán), akkorazt kell mondanunk, hogy nem az állam mint társadalmi formáció,hanem a modernséghez kötődő és a nemzetállamban gyökerező poszt-totalitárius állam van eltűnőben. Az információs kor demokráciájánakalakulása lényegében attól függ, hogy miben határozzuk meg azokat akondíciókat, amelyek biztosítása egy adott közösség (társadalom) min-den tagja számára egyenlő mértékben fontos, mert biztonságot nyújta-nak, s azonosulni lehet velük (identitást adnak). Miután a globalizációhatásai mindenütt másként és eltérő mértékben fejti ki hatását, azt kellmondanunk, hogy az információs kor államai lokális szinten nagyoneltérő képet mutathatnak Visszatérve a jelenre, nem hallgathatjuk el, hogy a szolgáltató államnem az egyetlen és megkerülhetetlen alternatíva napjainkban. A leggyak-rabban elhangzó kritika a szolgáltató állammal szemben az, hogy azállam elsődleges feladatának az állampolgárok versenyképességénekbiztosítását (a globális gazdaság kihívásaihoz való alkalmazkodást)tekinti, ahelyett, hogy a globalizáció negatív hatásai ellen védelmeznéa társadalmat. A „társadalmiberuházás-központú állam” (État-investis-sement social)31 szemben a szolgáltató állam neoliberális koncepciójávalabból az alapelvből indul ki, hogy az államnak nem kell szükségszerű-en a globalizációt szolgálnia, még akkor sem, ha a globalizáció meg-kerülhetetlen, és a globális gazdaságba való bekapcsolódás – mikéntaz infokommunikációs technológiák széles körű alkalmazása – elemiszükségszerűség. A társadalmi beruházás típusú állam ugyanakkor a ver-31 David Cameron – Janice Gross Stein: Mondialisation, culture et société: La placede l’État au sein d’espaces changeants. Canadian Public Policy – Analyse dePolitiques,2000. 2. szám 16–36.122
    • senyképesség fogalmát tágan értelmezi. Feladatának éppen ezért azonszociális eredetű tényezők, egyenlőtlenségek felszámolását tekinti,amelyek az állampolgárok, egy adott közösség vagy térség versenyké-pességének akadályai: szegénység, oktatás, egészségi és környezeti álla-pot, deviancia és bűnözés, kirekesztés stb.32 Az állam minden állam-polgára iránt felelősséggel tartozik, de a jóléti állammal és a szolgáltatóállammal ellentétben nem közvetlenül az individuumokra koncent-rál, hanem a közösség(ek) életminőségét, „jól-létét” javító beruházáso-kon keresztül biztosítja az egyenlő feltételeket. A társadalmi beruhá-zásokra fókuszáló állam nemcsak a globális gazdaság és a társadalmibéke közötti egyensúly megőrzésére törekszik, hanem minden erejévelarra törekszik, hogy megőrizze a társadalom-állam-demokrácia egységét.A nemzet fogalmát tudatosan helyettesíti a közösség fogalmával, amelyegyrészről messzemenően tekintettel van a lokális világok kulturálisdiverzitására, másrészről előmozdítja a helyi társadalmak belső dina-mikájának fennmaradását. Mindent összevetve, a társadalmiberuházás-központú állam kon-cepciója a lokalitás és a globalitás közötti egyensúly fenntartásánakegyik alternatívája, ahol az állam a lokális térszerkezet laza együttmű-ködésének koordinátora. Nem irányítja, hanem orientálja az informá-ciós korban folyamatosan változó kapcsolatokat. Az állampolgárok ésközösségeik irányába nyújtott szolgáltatások tehát olyan közérdekű, atársadalmi kiegyenlítődést és kohéziót szolgáló beruházások, amelyeknem a piaci mechanizmusokat integrálják a társadalmi struktúrába,hanem a társadalom és a gazdaság egyensúlyát biztosítják. A lokalitásokközött a természetes szolidaritás, míg az államhoz fűződő viszonyrend-szerben a szubszidiaritás elve érvényesül. Ebben a logikában az állammár nem hatalomkoncentráló intézmény, hanem partner.32 Uo. 29. 123
    • Új paradigmák sodrásábanA jövőből visszanéző paradigma és a paradigmaváltásParadigmán a koherens elméleti rendszerek összességét értjük, amelyekrendszerbe szervezetten, sajátos nézőpontból értelmezve interpretálnakegy meghatározott problémahalmazt. A gond mindig az, amiről AlbertEinstein híres tétele szól: egy problémát nem lehet ugyanazzal a gon-dolkodásmóddal megoldani, ami a problémát előidézte. A természettudományokban párhozamosan, egymástól függetlenültöbb elméleti rendszer (paradigma) és létezhet. Minden paradigma lénye-gét a problémafelvetés újdonsága és az abból fakadó, az objektív valóságotújszerűen értelmező problémamegoldás adja (például a newtoni mechanika,az einsteini relativitáselmélet, az euklideszi geometria vagy a Bolyai-geo-metria). A társadalomtudományi gondolkodás lényegét a megismerés alkotja,vagyis annak a vizsgálata, hogy a társadalom működésére milyen objek-tív, mindenütt érvényes tényezők hatnak. A paradigmaváltás azt jelenti,hogy az ember alapvetően más módon kezd gondolkodni önmagáról, avilágról, a világhoz fűződő viszonyáról, ennek megfelelően új valóságotteremtve önmaga számára másként szabályozza társadalmi viszonya-it. A társadalomtudomány paradigmája olyan elméleti rendszer, amelyértelmezi és koherens módon leírja, fogalmi eszközökkel megragadja aváltozás lényegét, feltárja annak okait és következményeit. A változások bekövetkezése és az új paradigma születése időbennem feltétlenül esik egybe. A paradigma kialakulása meg is előzhe-ti és követheti is a változást.1 Időben és térben pontszerű változások1 A természettudomány és a társadalomtudomány paradigmafelfogásáról bővebbenlásd Thomas S. Kuhn és Karl Popper írásait, többek között Thomas S. Kuhn: A tudo- 125
    • sorozatáról van szó, amelyek egy meghatározott történelmi helyzetbenfelmerülő problémahalmazra (anomáliák) adandó válasz okán rend-szerszerűen összekapcsolódnak. A nagy korszakváltások paradigma-váltásainak sajátossága, hogy az egyre szaporodó, korábban egymássalcsupán közvetett összefüggésben álló anomáliák hatására a paradigmákegymásba csúsznak. A továbbiakban az információs kor ismertetését nem történelmikialakulásuk sorrendjében, hanem az új korszakot meghatározó össze-függéseik mentén tárgyaljuk. Az általunk kiválasztott oksági sor a múltés jelen azon társadalmi, gazdasági, kulturális trendjeinek megértésétcélozza, amelyek kényszerítő erőként hatnak az információs kori államszerepében, feladatvállalásaiban és működésében bekövetkező változá-sokra. Egyúttal előre is jelezzük: ha volt korszak, akkor a jelenlegi az, amifolyamatos paradigmaváltást jelent. Érdekes a helyzet: a jövővalóságfeltárható, az ebből a jövőből levezethető paradigma pedig visszanézránk, és a jelenben szemlél minket.A fenntartható fejlődés elfogadott paradigmájaA XX. század utolsó harmadától kezdődően a világ három súlyos, a tár-sadalmi és gazdasági változásokat meghatározó problémával szembe-sült: a világ túlnépesedése, a fogyasztás robbanásszerű növekedése és atermészeti erőforrások kimerülése. E három paradigma már egyenkéntis komoly változásokat képes indukálni. Globálisan érvényesülő együt-tes megjelenésük és a paradigmák egymásba csúszása azonban alapjai-ban kérdőjelezte meg a világról alkotott korábbi felfogásunkat.mányos forradalmak szerkezete. Fordította Bíró Dániel. Budapest, 1984, Gondolat;Karl Popper: Test és elme. Az interakció védelmében. Fordította Káldy Zsuzsa. Buda-pest, 1998, Typotex Kiadó.126
    • Az indusztriális társadalom növekedési trendjének anomáliáiAz ezredfordulóra a világ lakossága meghaladta a hatmilliárdot. Eznemcsak bolygónk eltartóképességének kérdését, hanem a népességeloszlásából és korösszetételéből, az eltérő gazdasági fejlettségből faka-dó aránytalanságok okán számos új, globális méretű gazdasági és társa-dalmi problémát is felvet.2 Miközben a népesség mintegy kétharmada afejlett Észak országain kívül, elsősorban az ázsiai kontinensre koncent-rálódik, és a dinamikus növekedésből fakadó létfenntartási gondokkalküszködik, addig a nyugati civilizáció országainak a népességcsökke-nésből és a rohamos elöregedésből fakadó problémákkal kell szembe-sülniük. Az egyik oldalon növekvő szegénység és az azt ellensúlyoznipróbáló „rablógazdálkodás”, a másik oldalon a gazdasági növekedés ésaz azzal együtt járó túltermelés, valamint a jóléti társadalom tartha-tatlansága okoz súlyos válságokat. A szegények és gazdagok, Észak ésDél közötti feszültségnövelő tényezők között gazdasági, társadalmi éskulturális elemek keverednek. Gazdasági téren meghatározó, hogy az indusztriális gazdaság növe-kedéséhez nélkülözhetetlen energiaforrások egyre fogynak. A potenciálislelőhelyek többnyire a harmadik világ szegény országaiban találhatók.A gazdasági növekedés alapja a hatékonyság, az „olcsón többet” termel-ni elve. Magvalósításához elengedhetetlen a nyersanyagok előteremté-sének (kitermelés, feldolgozás, szállítás) és az áru-előállítás, -értékesítésköltségeinek csökkentése. A termelés hatékonyságának és a növeke-désnek logikus következménye egyrészt az ipari termelés súlypontjainak2 50 év alatt a Föld lakossága 2,5 milliárdról 6 milliárdra emelkedett. Az ENSZ jelen-legi számításai szerint 2050-re várhatóan 8-9 milliárd lakója lesz a földnek. A WWFjelentése szerint az emberiség már 1999-ben túllépte a Föld természetes biológiai kapa-citása nyújtotta lehetőségeket. A túlterheltség 120 százalékos, és a William Rees általvégzett számítások szerint a természeti források felhasználásának jelenlegi üteme mel-lett 2050-re ez a mérték elérheti a 180-220 százalékot. Ahhoz, hogy az emberiségfennmaradjon, még legalább egy, ha nem több „Földre” lenne szükség. William Rees:Planète vivante. Rapport. 2000.; Rapport planète Vivante 2002. http://www.wwf.fr/pdf. Hozzáférés: 2007. február 13. 127
    • a harmadik világ irányába való elcsúszása. Ennek eredményeképpen afejlett Észak országaiban fokozódó munkanélküliség, a hagyományosszakmák eltűnése okán egyre erőteljesebben jelentkező bevándorlás(migráció) és a társadalom elöregedése miatt a jóléti rendszer túlterhelt-sége figyelhető meg. Ez utóbbit jól mutatja a fejlett országokban szintemindenütt megfigyelhető állami eladósodás jelensége. A világméretű-vé duzzadt (globális) válság helyi (lokális) szinten kezelhetetlenné vált.Ha az állam szigorúan szabályozza a bevándorlást, az elöregedés miattomlik össze a szociális rendszer (lásd Franciaország, Németország). Hakorlátlanul engedélyezi a migrációt, megőrzi ugyan a korösszetételegyensúlyát, viszont súlyos társadalmi és politikai ellentétekhez veze-tő kulturális problémákkal kell szembenéznie (lásd Nagy-Britannia).Ennek kezelésére pedig újabb intézményeket kell létrehozni, vagyis akiadások nem csökkennek, hanem növekednek. Nem jobb a helyzet a harmadik világ országaiban sem, ahol azolcsó munkaerő és nyersanyag, a túlnépesedés és természeti erőforrá-sok pusztítása lehetetlenné teszi a szegénységből való kilábalást. A szo-ciális gondok mellett a hagyomány és a modernizáció összeütközésébőlfakadó kulturális konfliktusok és a kizsákmányolt természeti környezetkezelése vált lehetetlenné (iszlám országok, Afrika, Ázsia és Dél-Ame-rika szegény államai). A folyamat eredménye itt is az államok totáliseladósodása, működésképtelensége. A gondok másik csoportját a gazdaság működésével kapcsolatos „fo-gyasztás” alkotja. A hagyományos ipar a természeti források kimeríthe-tetlenségének, a nyersanyag szabad átalakíthatóságának, a környezettetszés szerinti terhelhetőségének elvei alapján működik. Az alapanya-gok és a gyártott termékek szállításának, a hulladéktermelésnek egyet-len korlátja a termelés hatékonysága és a versenyképesség, nem pedigaz erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás. A fogyasztás robbanásszerű növekedése a környezet drasztikus elszeny-nyeződéséhez vezetett. Ebben a fogyasztásban az élelmiszerek már csakkicsiny hányadot képviselnek, ami azt jelenti, hogy a növekvő igényekhajtóereje már nem a létfenntartás, hanem a gazdasági tevékenység amaga korszerűtlen pazarló szervezettségében, az alkalmazott techno-lógiák, a megváltozott, a szükségleteket háttérbe szorító társadalmi128
    • presztízsre épülő túlfogyasztás „ideológiájának” elterjedése. Bár a legna-gyobb veszély a környezetszennyezésben mutatkozik, az okok között azemlített elemek mindegyike közrejátszik, még ha jelenlétük földrajzihelyzettől, gazdasági fejlettségtől függően más-más súllyal nyom is alatba. A környezet egyensúlyának megbomlása már-már mindennapiéletünket veszélyezteti. Ki gondolná, hogy ma átlagosan ötszáz olyankémiai anyag található az emberi szervezetben, amely a század elejénmég nem volt ott (innen az allergiás megbetegedések sokasodása, azimmunrendszer gyengülése)? A másik óriási veszély az édesvíz meny-nyiségének radikális csökkenése.3 Fogyatkozóban van a biológiai sok-féleség (biológiai diverzitás). Az erdők kiirtása nemcsak a fajok kihalá-sához, hanem a fotoszintézis elmaradásához is vezet, amelynek révéncsökken a levegő oxigéntartalma. A környezeti szennyezéshez mérhető veszélyt jelentenek a társa-dalmi problémák: növekednek az anyagi javak elosztásában, a tanulásilehetőségekben, az egészségi állapotban, az emberi élet elérhető időtar-tamában megmutatkozó különbségek. Miután az igényeket az emberek vágyai és nem szükségletei határoz-zák meg, a fogyasztással együtt járó társadalmi problémák sajátosan újvonása az eladósodás kérdésköre, amely az egyes embereket éppúgy érinti,mint az államokat. Sajátosan új jelenség, hogy a lakossági hitelfelvételek„fogyasztáshoz kötöttek”: a bankok, pénzintézetek felé a közüzemi szám-lák és telefonszámlák igazolják a fogyasztói hitelképességet. A fogyasztástehát nem a társadalmi esélyegyenlőséghez vezet, mint azt a ’60–70-esévekben gondolták, hanem éppen a társadalmi nivellációt erősíti.Globalizáció kontra lokalizáció a kilencvenes évekbenA funkcionális globalizáció elsősorban a gazdasági szférában alakult ki,mégpedig a növekedés logikája mentén. Ennek eredményeként a növe-kedési ütem jelenlegi állását figyelve, a világ GDP-ben kifejezett összter-3 A csökkenés annyira radikális, hogy sok tudós úgy véli, hogy a XXI. század nagyháborúit nem az olajért, hanem az édesvizekért fogják vívni. 129
    • melésének 30 százaléka 2010-re száz multinacionális világcég kezébenfog összpontosulni. Ez az arány 2030-ra elérheti az 50 százalékot. Agazdasági növekedés mértéke legeklatánsabban a pénzpiacokon figyel-hető meg: míg 1990-ben, éves szinten, a világ termelésének 25 százalé-ka cserélt gazdát a tőkepiacon, ez az arány 2000-ben már 184 százalékvolt. A fenntartható fejlődés szempontjából különösen negatív jelen-ségnek számít, hogy egyre inkább a rövid lejáratú tranzakciók élveznekprioritást.4 A gyors meggazdagodás, a biztos profit nem kedveznek azolyan befektetéseknek, mint a környezetvédelem vagy a jóléti rend-szerek fejlesztése, amelyek hosszú távú célokat kívánnak megvalósíta-ni. Nem véletlen, hogy Európa országaiban éppen ez utóbbi területenfigyelhetők meg a legnagyobb gondok. A magánszféra elfordulása aszociális ellátórendszerektől az állam eladósodását, a jóléti szolgálta-tások megkurtítását, a lakosság adóterheinek növekedését stb. vonjamaga után, s végső soron a szociális piacgazdaság eszméjének és intéz-ményeinek erodálásához vezet. Ehhez az aránytalansághoz szervesen kapcsolódik egy másik, a jövőtjelentősen meghatározó tény is. Nevezetesen az, hogy a technológiaiinnovációs központok kifejezetten az OECD-államokra korlátozódnak.A szabadalmak 91 százaléka itt születik meg, s az új technológiákhozvaló hozzáférés és hasznosítás területén is a fejlett Észak államai élvez-nek előnyt (82,5 százalék). Ez nemcsak azt jelenti, hogy azokat a kor-szerű technológiákat, amelyek már a környezetkímélő szempontokatis figyelembe veszik egyáltalán nem – vagy csak igen kis mértékben –alkalmazzák a világ nagyobb felét alkotó szegény országokban, hanemazt is, hogy a növekvő elszegényedés és a technológiai elmaradottságokán tovább növekednek a Föld egészét veszélyeztető környezetrom-boló kockázati tényezők. A probléma súlyát tovább növeli, hogy ajelenlegi népességnövekedési ütem mellett, amely éppen a harmadikvilágban jelentkezik, a Föld eltartóképessége egyre csökken. A növekedésre épülő liberális gazdasági modell káros hatásai a loka-litás szintjén figyelhetők meg leginkább. Sokáig tartotta magát az a4 1990-ben az egy üzleti tranzakcióra kivetített átlagos időtartam 19 hónap volt. Ez azidő 2000-ben már 6 hónapra csökkent.130
    • nézet, hogy a nyugati társadalmak stabilitása nem kezdhető ki. Ezzelszemben már az 1980–1990-es évek között erőteljes társadalmi lesza-kadási hullám indult el. Miközben az életszínvonal, a lakosság várhatóélettartama és az iskolázottság mértéke az összesítő statisztikai mutatókszerint erőteljesen növekedett, azok társadalmi eloszlása egyre egyen-lőtlenebbé vált. A fejlődés egyik paradoxona, hogy a szociális támoga-tásból és segélyből élők, valamint a hajléktalanok száma a növekedés-sel egyenes arányban növekszik. Az Egyesült Királyságban a szegényekszáma húsz év alatt megduplázódott. Hasonló tendenciák figyelhetőkmeg Európa minden országában. Az új szegénység egy másik jelleg-zetessége, hogy nemcsak kontinensenként, hanem országonként ésrégiónként/térségenként is erős differenciálódást figyelhetünk meg azéletszínvonal, különösen pedig az életminőség tekintetében. A ’80-asévektől a fejlett világban szinte mindenütt az tapasztalható, hogy azegy főre eső GDP jelentős emelkedése mellett a gazdasági jólét mutatóimessze elmaradtak.5 A növekedésen alapuló gazdaság ma már önger-jesztő módon működik tekintet nélkül a társadalmi követelményekre. Az új szegénység megjelenése arra a tényre irányítja a figyelmet,hogy a gazdasági fejlettség jelenleg alkalmazott indikátorai nem alkal-masak a valós fejlődés mérésére, mert figyelmen kívül hagyják az embe-ri jólét (jól-lét) olyan faktorainak mérését, mint az életminőség, a ter-mészeti környezet állapota, a születéskor várható élethossz, az egyéni ésközösségi szolidaritás, az együttműködési képesség, a polgárok fizikaiés morális állapota, a politikai stabilitás.65 Az USA-ban az egy főre eső GDP növekedése 1980–1997 között 30 százalék volt, agazdasági jóléti mutató pedig csak 4 százalékkal emelkedett. Az Egyesült Királyságbanaz egy főre eső GDP 40 százalékos emelkedése mellett a jóléti mutatók 10 százalékkalnőttek. Hasonló tendenciát lehet megfigyelni – bár az eltérés kevésbé markáns – Fran-ciaországban, Belgiumban és Kanadában is. Lásd : Lars Osberg – Andrew Sharpe:International Comparisons of Trends in Economic Well-being. Social IndicatorsResearch, 2002, 1–3, 2002, pp. 349–382. http://myweb.dal.ca/osberg/cv.htm.6 Lásd Anne-Marie Ducroux (szerk.) Les nouveaux utopistes de développement durablecímű kötetében megjelent tanulmányokat. 131
    • Az állam a funkcionális globalizáció és a lokalizációütközőterévé váltFél évszázada uralkodik az a nézet, hogy egyedül a gazdasági növeke-dés képes a tartós társadalmi jólét megteremtésére. „A legjobb politikaa jó gazdaságpolitika” – visszhangzik minden szinten. A XXI. századglobális viszonyai között azonban csak kiüresedett jelszó marad, amelyegyedül az egymásra mutogatásra, a felelősség áthárításra alkalmas.A globális gazdaság sokszor „vak” a társadalmi problémákkal szemben,7az állam pedig tehetetlen a gazdasággal szemben. A funkcionális glo-bális (gazdaság) és a lokális (társadalom) között feszülő ellentétben alegnagyobb veszély az államra leselkedik, mert kiszolgáltatottsága e kétszféra irányában egyre növekszik.Új „ideológia” születik a folytatásról?A fenntartható fejlődés alapdokumentumának tekintett Brundtland-jelentés elsőként mutatott rá arra, hogy a Föld mint bioszféra egységetalkot, amely hosszú távon nem tolerálja a csupán a gazdasági versenyszempontjaira épülő megosztottságot. A jelentés szerzői még abbólaz optimista feltételezésből indultak ki, hogy a világtermelés volume-ne öt-tízszeresére növelhető, anélkül, hogy a Föld ökológiai rendsze-re súlyosabb károsodást szenvedne. Ez a növekedés pedig nemzetközipolitikai, gazdasági és társadalmi összefogással, felelősségteljes gondol-kodás mellett elegendő arra, hogy az elmaradottság, s legfőképpen aszegénység világméretekben felszámolható legyen.8 A fenntartható fej-lődés megvalósulása elsősorban a politika, a gazdaság és a társadalomszereplőinek jövővel szembeni morális elkötelezettségén alapszik.7 Uo. Dominique Bourg: Les fondements du développement durable: la limite et lesfins, 244–249.8 Our Common Futur. 1987.132
    • Tizenöt évvel később, Rio után és Johannesburg előtt, Mme Brundt-land, a bizottság egykori elnöke már nyíltan így fogalmaz: „Mindnyá-junknak osztozni kell a szegénység, a félelem és az igazságtalanság fel-számolásának felelősségében. A kezünkben tartott útlevélnek nincstöbbé jelentősége, mindnyájan a világ polgárai vagyunk. A világpolgár-ság jogokat és kiváltságokat ad, de felelősségvállalásra is kötelez. (…)Ez azt jelenti, hogy folyamatos ellenőrzésünk alatt kell tartani mind-azt, amit cselekszünk és azt, ahogyan élünk annak érdekében, hogycsökkentsük ökológiai nyomainkat és egy élhetőbb világot hozzunklétre mindannyiunk számára.” A világ ökológiai egyensúlyának megőrzése immáron morális kérdéssévált, s ez az államra nézve már önmagában is új és meghatározó ténye-ző. A környezeti kérdések megoldása globális probléma, kezelése semtörténhet csupán a földrajzi határokon belül, ugyanakkor a társadalmiés a gazdasági élet minden szegmensében érvényesülnie kell az intéz-kedéseknek. Egyik oldalon tehát a nemzetek közötti kooperációt, alokalitás szintjén pedig komplex intézkedéseket igényel. Az ökológiaimozgalmak beemelése a politikába és a közéletbe a kultúrához és avalláshoz hasonlóan ideologikusan működik (lásd ökoszociális piac-gazdaság), s ez az állami felelősségvállalásban és az államszervezésbenis érezteti hatását. A nemzetközi együttműködések a nemzetek fölötti szervezeteksokaságát hozták létre, amelyek nem csupán az állami kompetenciákatgyengítik, de a nemzeti szuverenitás kereteit is szűkítik. Lokális szintena problémák komplex kezelése érdekében az állami intézmények tevé-kenységét koordináló új szervezetek és intézmények létrehozása váltszükségessé. A burjánzó bürokrácia egyre nehézkesebb működést és azállami költségvetés növekedését eredményezi. 133
    • Hogyan fejlődik a fenntartható fejlődés teóriája?Napjainkra a fenntartható fejlődés teóriája sokat változott. Az eredeti-leg csupán ökológiai szempontokat előtérbe helyező törekvés – miköz-ben világméretű mozgalommá duzzadt – mára az ember és a termé-szet viszonyrendszerének komplexitását vizsgálva arra a megállapításrajutott, hogy az ember alkotta világ jelenlegi állapotában a legjobb szán-dék mellett sem harmonizálható a Föld természeti adottságainak lehe-tőségeivel. A gazdasági növekedésre épülő fejlődési modell olyan mére-teket öltött, hogy szigorú szabályozások mellett sem képes a környezetikárosodások megakadályozására, ugyanakkor mindenfajta korlátozástovább növeli a harmadik világban uralkodó szegénységet.9 Az Észak és Dél között feszülő ellentétek nem csupán a világpoli-tika bizonytalanságainak és valós háborúk forrásai lettek, hanem las-san egész földrészek pusztulásával fenyegetnek. Az elmúlt fél évszázadegyik legnagyobb felismerése, hogy a Föld, s benne az emberiség is egysé-ges egészet alkot. A globalizáció és lokalizáció csak ebben az összefüggésbenvizsgálható.10 Ignacy Sachs közgazdász definíciója szerint – és ez már egy újabbmodell – a fenntartható fejlődés öt dimenziója így néz ki: – a társadalom (növekedés, vízió); – a gazdaság (elosztás, forráselosztás, források kezelése és haté-konysága); – a környezetvédelem (az emberi beavatkozás minimalizálása); – a térszerkezet/területiség (város-vidék különbségek feloldása, terü-letfejlesztés); – a kultúra (a lokális megoldások pluralitásának növelése a kultu-rális kontinuitás respektálása érdekében). Mit is jelent ma tehát a fenntartható fejlődés? A válasz viszonylagegyszerű: „egy új fejlődési modell keresése”. Másként fogalmazva, a moz-9 Anne-Marie Ducroux: 10 questions-réponses. 13–18., Rééquilibrer le plus, le mieux, lemoins. 19–25.; Dominique Bourg: Les fondements du développement durable: la limiteet les fins. 244–249.10 Ignacy Sachs: L’écodéveloppement, stratégie pour le XXIe siècle. Párizs, 1997, Syros.134
    • galom mögött a jövő globális víziója áll, amelynek létjogosultságát azoka Föld minden pontján jelen lévő, jelentkező és folyamatosan képződőveszélyek adják, amelyek nem csupán jelen világunk fejlődését, hanemaz emberi társadalmak és civilizációk létét veszélyeztetik. Annak ellené-re, hogy a tudósok többsége a problémát csupán részkérdésként kezeli,egyre inkább terjed az a nézet, hogy a fenntartható fejlődés nem egy-szerűen csak gazdasági és/vagy környezetvédelmi probléma. Még azökológiai kérdésekre leginkább érzékeny közgazdászok is kénytelenekelismerni, hogy a fenntarthatóság többdimenziós probléma, amelyneklegalább négy, ha nem öt vetületét kell egyszerre szem előtt tartani.A fenntartható fejlődés modelljének lényege, hogy a fejlődést meg-határozó faktorok a korábbi fejlődési modellektől eltérően már nemhierarchikus viszonyrendszerben állnak egymással, hanem a világ jövő-jének azonos értékű talapzatát képezik. Az új modellben a globalitásés a lokalitás szoros szimbiózist alkotnak.11 A lokális szintű társadalmi,gazdasági és kulturális feltételek megteremtése végső soron a globálisfenntartható fejlődés megvalósulását szolgálják. A kultúra meghatározó szerepére a tudásalapú társadalom és gazda-ság víziója irányította a figyelmet. Az oktatás, az egész életen át tartótanulás mellett egyre világosabban látszik, hogy az innovációra és ahasznosuló tudásra alapozott fejlődési modell megvalósulását alapve-tően meghatározza a lokalitás szintjén jelentkező innovációs miliő ésinnovációs potenciál. Az információs kor versenyképessége tehát leg-alább annyira kulturális, mint társadalmi és gazdasági kérdés. A kultú-ra és az abból táplálkozó társadalmi minták ugyanakkor meghatározószerepet játszanak a fogyasztás ésszerűsítésében is. A 2002-ben megrendezett johannesburgi csúcstalálkozón sajátosmegvilágításba került a kultúra és a környezetvédelem közötti ösz-szefüggés. Azokban az országokban, ahol a legnagyobb kulturális ésnyelvi diverzitás figyelhető meg – Pápua Új-Guinea, Indonézia, India,Ausztrália, Mexikó, Brazília, Kongó, Fülöp-szigetek, USA, Kína, Peru,11 „A fenntartható fejlődés politika és stratégia, megvalósításában a lokalitás döntőszerepet játszik” – szögezi le az Európai Unió dokumentuma: Vers un développementdurable (1993–2000). 135
    • Kolumbia stb. – ott a legnagyobb a biodiverzitás is. Különösen érdekes,hogy minél több sajátos, csak bennszülött népcsoportok által beszéltnyelv található egy országon belül, annál gazdagabb a helyi élővilág.A kutatások arra irányítják a figyelmünket, hogy a helyi kultúrák min-denütt sajátos szimbiózist alakítottak ki természeti környezetükkel.Ugyanakkor drámai ellentmondás, hogy éppen ezen országok sorábantaláljuk a világ 25 legszegényebb államának csoportját.A fenntartható állam mint új államfelfogásAz ökológiai problémák egyre inkább nyilvánvalóbbá tették tehát,hogy a kérdés kezelése önmagában lehetetlen. A Római Klub ajánlásaia fenntartható gazdaság érdekében így néznek ki: 1. A termelést a jövőben úgy kell megtervezni, hogy az, hasonla-tosan a természetben kialakult fokozatos alkalmazkodási folyamatok-hoz, zártkörű folyamatot képezzen. Másként fogalmazva: a nyersanyagátalakítása, szállítása, felhasználása és megsemmisítése során a legke-vesebb újra nem hasznosítható hulladék keletkezzen (ipari metaboliz-mus). 2. A termelésben a fizikai nyersanyag csökkentésére kell törekedni.A feldolgozás során a hozzáadott érték, a szellemi javak jelentőségérekell a hangsúlyt fektetni, ilyen például a szoftver. 3. A dematerializált gazdaságban nő a szolgáltatások szerepe, a szá-mítógépes alkalmazásoknak köszönhetően lehetőség nyílik az anyag-és energiafelhasználás optimalizálására (intelligens eszközök). 4. A rendelkezésre álló energia és nyersanyagforrások jobb kihasz-nálása érdekében cél ezek kihasználása hatásfokának növelése (minia-türizálás, megújuló energiaforrások kihasználása, szükségletekhez iga-zított felhasználói takarékosság). Miként az a Római Klub ajánlásaiból is kitűnik, a fenntarthatógazdasági fejlődés elengedhetetlen feltétele a technológia fejlődése,ami a termelés humántényezőjének fejlesztését feltételezi. Ez viszontkomplex feladat, hiszen az emberi tudás (szellemi tőke) fejlesztésé-nek követelménye olyan minőségi értékek redisztribúcióját feltételezi,136
    • mint a tradíció, a kreativitás, a tudás, az egészséges környezet. A két újérték – a termelés technikai-technológiai és humántényezői – kölcsön-hatásában ez az egyén és közösség, illetve az állampolgár és az államviszonyának megváltozását indukálja. Másként fogalmazva: az államszerepvállalásának átértékelését, működésének újragondolását vonjamaga után. Amikor az állam és a kormányzás reformjáról beszélünk, a változá-sokat nem egyszerűsíthetjük le csupán a kisebb és olcsóbb állam prob-lémájára, hiszen a változás lényegét egy merőben új viszonyrendszerhatározza meg. Ezt az új viszonyrendszert a globalizáció és lokalizáció,a technikai és technológiai fejlődés és a szellemi tőke gazdasági szere-pének növekedése, az állam piacra és társadalomra gyakorolt felülsza-bályozási képességének csökkenése jellemzi. Felmerül a kérdés, létrehozható-e a fenntartható állam modellje?Erre válasz ma még nincs, de a változást indukáló paradigmák már jólkitapinthatók. A válasz azért is nehéz, mert a globalizáció-lokalizációés az állam típusa, működési módja egyaránt változik. A funkcionális globalizáció eredményeként a gazdaság sokszor vég-leg kikerült a nemzeti keretekből. Függetlenedését viszont gátolják azállam gazdasági feladatvállalásai. A fenntartható állam modelljét meg-határozó paradigmákat mindenesetre így összegezhetjük: – A gazdaságban központi szerepet játszó szellemi tőke a tradíció ésa kreativitás kombinációjából objektiválódó képesség, amely az egyénés a közösség közti sokrétű kapcsolat eredménye. A hasznosuló tudásés képesség egyfajta szellemi tulajdonként épül be a gazdasági folyama-tokba. A képesség és tudás megszerzése, fejlesztése és a hasznosítás elvá-lik egymástól, s ez az individuum állammal szembeni autonómiájátnöveli, ugyanakkor a közösséghez való viszonyát, ahonnan informá-cióit és tudását (a tradíció és a kreativitás is információ, mert szerzettismeret) meríti, erősíti. – A szellemi tőke/tulajdon „működtetése” egyének közötti koope-ratív stratégiát feltételez. Ennek terepei: 1. a szocializáció (normákelsajátítása) és individuális alkotó tevékenység; 2. a gazdaság (ahol aszellemi tőke profitot termel); 3. közösség és demokrácia (a kreativitásháttérfeltételeinek biztosítása). 137
    • – Az individuumok által alkotott közösség lehet lokális (közvetlenemberi kapcsolatokon alapuló) vagy az infokommunikációs technoló-giának köszönhetően globális és virtuális. A közösségi identitás túllép ahagyományos nemzetállam keretein (lásd virtuális identitás). Az egyénés állam viszonya lazul, az állam közösségre gyakorolt hatása gyengül. – A globálisan jelentkező problémák komplexitása okán a problé-mamegoldás nemzetállami keretek között nem lehetséges. A fenntart-ható fejlődés kooperációt és participációt feltételez a lokális egységekközött éppúgy, mint a gazdaság, a társadalom – ezen belül a földraj-zilag elhatárolható közösségek vagy a virtuális közösségek (együttesencivil társadalom) – és az állam között.138
    • Az általános és rejtélyes fejlődés új dimenzióiA változások tér-idő dimenziójaDaniel Bell összehasonlító táblázatában az információ mint az átalaku-lást magában hordozó és azt indukáló erőforrás, míg a tudás mint a vál-tozások tartalmára és minőségére vonatkozó stratégiai erőforrás jelenikmeg. Az információ és tartalma (= tudás) nemcsak funkciójuk tekin-tetében, hanem időben is elkülönülnek egymástól. A változást létre-hozó, tehát a jelenben már működő, és a stratégiai jellegű, a változá-sok irányát megszabó jövőorientált erőforrások bár egymást feltételezőkapcsolatban állnak, mégsem azonosak egymással. Az erőforrásoknakez a jól körülírható, viszonylagos önállósága egyszerre utal a paradig-maváltás térbeli terjeszkedésére – az információs technológiai eszközökösszekapcsoltsága (adatátvitel), globális jellege – és idődimenziójára,ami lehetővé teszi a paradigmaváltás historikus megközelítését. Törté-netileg nézve két, ha nem három fejlődési szakaszt különíthetünk el: 1. Az infrastrukturális meghatározottságú információs szakaszt (in-formatikai és információs gazdaság és társadalom); 2. A tartalomorientált, a tudástermelő szakaszt (részben még infor-mációs és főként tudástársadalom); 3. Az intellektuális technológiák által meghatározott fejlődési sza-kaszt, amelynek elnevezése ma még a távoli homályba vész. Irányultsá-ga viszont már ma is jól kitapintható: a ma még egymástól elkülönülőformációkat alkotó technikai eszközök és tudások szimbiózisa.11 Ezt a korszakot nevezi Varga Csaba a „tudattársadalom” korszakának. Lásd VargaCsaba: A globlokál világ kultúrája. eVilág, 2006. augusztus, 2–10. 139
    • Manuel Castells2 az információs kort elemezve kifejezetten az infor-mációs technológia forradalmáról beszél. Véleménye szerint az új kor-szak eredendően technikai eredetű és jelentőségű. Az információs korkialakulását elemezve rámutat arra, hogy a technológiai forradalomelső szakasza a hetvenes évek első felében bontakozott ki, abban az idő-ben, amikor a hagyományos termelési módnak köszönhetően az iparigazdaság mélyponton volt. E jelenség magyarázata abban keresendő,hogy a technológiai fejlesztések és alkalmazásuk között időbeni eltérésvan. A technológiák beágyazódásának a gazdaságba és a társadalom-ba tehát időre van szükségük ahhoz, hogy alkalmazásuk általánossá ésmeghatározóvá, vagyis civilizációs tényezővé váljon. Az a tény, hogy a posztindusztriális paradigmaváltás folyamata ésfejlődési állomásai már jóval megvalósulásuk előtt láthatók és leírha-tók, annak a történeti perspektívából nézve egyedülálló tulajdonságá-nak köszönhető, hogy az új korszak jövőorientált, s ezáltal tervezhető. Az információ tehát önmagán viseli a posztindusztriális társadalomkorának minden fontos meghatározó jegyét. Másként fogalmazva, azinformáció fogalma alkalmas arra, hogy általa leírjuk az új civilizációskorszakot. Ebben az értelemben az információs társadalom és a tudás-társadalom szerves egységet alkotnak, s eleve feltételezik, magukbanhordozzák az emberi intelligenciára épülő technológiák kibontakozását.Az információs kor szakaszokra (etapokra) bontása fogalmi szempont-ból mesterkéltnek tűnik, s valóban mesterséges is. Jelentősége sokkalinkább a lehetséges jövő megértésében és az utópiák helyébe lépő „le-hetséges jövőképek” felvázolásában (trendek és tervek), valamint szoci-ológiai szempontból van. Az első az információs kor természetrajzánakmegismerését és megértését, a másik a társadalmi alkalmazkodást, azúj civilizációs korszak gyakorlati megvalósulását, az ember-eszköz-tar-talom egymáshoz való viszonyának korképét szolgálja. E két lehetségesmegközelítési módot köti össze az ember tér-idő meghatározottsága,historikus valósága. S bár kétségtelen tény, hogy ez a tér és idő az infor-2 Manuel Castells: Az Internet-galaxis. Fordított Váradi Ágnes. Budapest, 2000,Network TwentyOne; uő: A hálózati társadalom kialakulása. Fordította Rhonyi And-rás. Budapest, 2005, Gondolat–Infónia.140
    • mációs korban merőben új, kitágult kereteket kap a globalizáció és akommunikációs globalizáció által, semmi sem jogosít fel bennünketarra, hogy tagadjuk az ember történeti időbe ágyazottságát.Az információ kognitív jellege és ennek következményeiA historikus megközelítésnek köszönhetően lehetővé válik, hogy azinformációt és a tudást élesen megkülönböztetve egymástól, az informá-ciós társadalmat és a tudástársadalmat önállóan, a maga egyedi valósá-gában vizsgáljuk. Ez a vizsgálódás azonban csakis elméletben lehetsé-ges, s nem szolgál mást, mint azt, hogy a még csak most kibontakozótudástársadalmat leírhassuk és bevonjuk a tervezés folyamatába. A gyakorlatban azonban az információ és a tudás – mint az infor-máció által hordozott, abban megtestesülő tudástartalom – kettévá-lasztása nem is olyan egyszerű. Ennek oka az információ mibenlétébengyökerezik. Erre az összetettségre utal az információ eredetileg latinfogalma is: informatio, informationis = képzet, fogalom, a dolgok képe,lenyomata a tudatban, eszme és idea. A fogalom az informo, -are igérevezethető vissza, s azt a tevékenységet fejezi ki, amely által valamit meg-formálunk, alakítunk, átvitt értelemben valamiről képet alkotunk. Az információ ugyanis nem egyszerű adat, nem is korlátozódik csu-pán a technikai eszközök által biztosított adatátvitelre. Az információmegformálásában a kép, a hang legalább olyan fontos szerepet játszik,mint az írott szöveg. Az információ tehát már megjelenési formájatekintetében is komplex, ami egyértelműen mutat az információbanrejlő adatközlés, tartalom komplexitására, összetettségére, sőt az ada-tok halmazára. A szöveges, képi, hangi megjelenítés pedig lehetőségetad arra, hogy a felhasználó ebből a halmazból kibonthassa a részeleme-ket. Ezek a részelemek azonban önmagukban is képesek egyedi, fel-használásra alkalmas információkat hordozni. Az információ fogalma magában hordozza a maga „történetiségét”:az adatelemek összegyűjtését, halmazokba történő összekapcsolását, táro-lását és továbbítását, valamint a halmazok kibontását. Ezzel a folyamat 141
    • nem ér véget, hiszen öngerjesztő módon kezdődik elölről. Az informá-ció tehát csak úgy ragadható meg, ha egy végeláthatatlan folyamatonbelül „egységnyi folyamatnak” tekintjük, amelynek mozgató energiájaaz információban felsejlő tudások sokasága. Az egyetlen információváformálás maga is képalkotás, egy olyan képé, amelyben az emberi intel-ligencia teljes eszköztára felvonul. Az információ a kommunikációsfolyamat része, nem pedig egy késztermék, egy áru „amelynek tudás-hozama van”.3 Még csak nem is egyszerűen „a legtágabb értelembevett adatfeldolgozás (adatok tárolása, elérése, feldolgozása)”.4 Az infor-máció ennél jóval több. Az információs társadalom az ember alapvetőkognitív szükségleteire válaszol. Az információ sokrétű formai megjelenése révén „több nyelven szó-lal” meg, s ezek a képi (ikonikus), hangi és szöveges formában megje-lenő „nyelvek” az információn belül maguk is kommunikálnak, egymásterősítik vagy gyengítik, magyarázzák, rejtett tudáselemeket hoznakfelszínre, más tudásokkal/információkkal való összefüggések irányábamutatnak, imperatív utasításokat adnak. Az információ felhasználó-ja pedig ebbe a soknyelvű kommunikációba kapcsolódik be és válik„cselekvő” részesévé. A kommunikációs hálón (Internet) az informá-ció önmagában is egy „virtuális világot” alkot, amelyben a „szereplők”között, beleértve az információ formai elemeit is, interaktív kapcsolatvan. Minél erőteljesebb az információn belül a soknyelvűség, annáltökéletesebb a kommunikáció, az információ hatékonysága. Az információ adattá degradálása számtalan veszélyt is rejt magá-ban. Csak példaként említjük meg, hogy amikor a számítógépek és ahálózatok kiépítését mint az intelligens fejlesztések központi program-ját elindították az USA-ban, azzal a határozott szándékkal tették azt,hogy csökkentsék az ország papírfogyasztását. Ezzel szemben rövid időn3 Az információ megítélésében a vélemények korántsem egységesek. Így példáulDretske amerikai filozófus az információt csupán árunak tekinti, amelynek tudásho-zama van. Lásd Fred I. Dretske: Knowledge and the Flow of Information. Cambridge,1981, The MIT Press.4 Bell: i. m.142
    • belül azt tapasztalták, hogy a papírfogyasztás nemhogy nem csökkent,hanem látványosan évi mintegy 10 millió tonnával növekedett. A vizs-gálatok kiderítették, hogy a papírfogyasztáson belül a megnövekedettgépi adatok kinyomtatása jelentős súllyal nyom a latba. A jelenségrámutat az információk kulturális meghatározottságára. A program meg-valósítói a gazdasági s áttételesen környezeti meggondolásokon túl egy-általán nem vették figyelembe, hogy a „Gutenberg-galaxisban” felnőttnemzedék olvasási szokásai, szövegértelmezési technikái, a közvetítettinformációkat dokumentáló, rendszerező, ismeretszerző, valamintvizuális kultúrája szorosan kötődik a könyvhöz. Az általánosan hasz-nált kommunikáció az írott vagy beszélt nyelvre szűkült le. A középkorvégéig domináns ikonikus nyelv tömeges használata lassan elfelejtő-dött, és a kevesek által gyakorolt „magas kultúrába” száműzetett. A társadalom kulturális hátterének figyelmen kívül hagyása nemcsupán az információ hasznosulását, hanem az információ által hordo-zott tudások generálta innovációs folyamatokat is visszafogja. Követ-kezésképpen az információ csak akkor válhat teljes értékűvé (hatékony-nyá) és akkor válhat társadalomformáló erőforrássá, ha együtt jár akulturális környezet, az explicit és tacit tudásokat magában hordozó tár-sadalmi környezet fejlesztésével. Az elmondottakból következik, hogy az információs társadalomfejlesztésében sokat emlegetett soknyelvűség fontossága nem csupán azidegen nyelvek ismeretére kell hogy vonatkozzon. Az írott nyelv mel-lett a képi és a beszélt nyelv jelentősége – annak használata, megértéseés értelmezése – legalább olyan fontos az információ felhasználása és azinformáció formába öntése során, mint a technikai eszközök haszná-latának és alkalmazásának ismerete.5 E tágan értelmezett soknyelvűséghiányában az információ elveszíti lényegét, s valóban nem lesz több,mint egy összefüggéseiből kiragadott adat.5 Az informatikai ismeretek mögött is egyfajta absztrakciós „nyelv” húzódik meg, lásdprogramozás. 143
    • A kommunikációs globalizáció és az információstársadalomAz információs kor nem a globalizáció egyenes következménye, bár aglobalizáció nem is tekinthető új jelenségnek, hiszen az emberi történe-lem a globalizációk történeteként is leírható. Ugyanakkor kétségtelentény, hogy minden egyes globalizációhoz hozzárendelhető egy olyantechnikai/technológiai formában testet öltő „elem”, amely meghatározó,mintegy értelmet ad a globalizációnak, s az esetek többségében felgyor-sítja azt. Ez a technikai/technológiai elem szinte minden esetben egy újtudományos felfedezés tárgyiasult megnyilvánulása. Mögötte azonbanúj, addig kiaknázatlan tudások halmaza húzódik meg, amelyen beülaz adott tudás/felfedezés innovációs folyamatokat indukál, amely azadott civilizáció motorjává válik. Az innováció gerjesztően hat mind agazdaság, mind pedig a társadalomra nézve, mivel a globalizáció és azúj felfedezés nyomán kialakult technológia találkozása által egyre ter-melődő szükségleteket elégíti ki.6 Az információs kor globalizációjánaka kommunikáció adja meg civilizációs értelmét. Az információs társadalom lényegében a kommunikációs globalizációparadigmája is. A kommunikációs technika és a kommunikáció dia-dalútja magában rejti a tudástársadalom és az információs társadalomkonkrét értelmezésének lehetőségét.76 Az elmondottak kiválóan követhetők az antikvitásban. Az emberi civilizáció hajnalaés a fémek megmunkálásának a története tipikus példa arra, hogy a globalizáció nemcivilizációs meghatározottságú: ahhoz, hogy a bronz megszülethessen, már ismernikellett a fémek tulajdonságait, ismeretekkel kellett rendelkezni a kohászatról, és tudnikellett arról is, hogy az akkor ismert világban hol található réz és hol ón. Ezen isme-retek összeadása nem csupán egy új technológia fejlődését eredményezte, hanem fel-gyorsította a globalizációt is, hiszen a bronz előállításához a nyersanyagok folyamatosbiztosítására is szükség volt. Mindez globális és lokális szinten egyaránt új típusú mun-kamegosztáshoz, új szükségletek termelődéséhez vezetett, amelynek következménye-ként beindult a gazdaság és társadalom egészét átható innovációs folyamat.7 Kiss Endre: i. m.144
    • A tudástársadalom és az információs társadalom alapzata, infra-struktúrája és hordozója a kommunikációs technika, amely nem csu-pán keretet ad, hanem tartalmat is generál. Ezek a tartalmak – valóstudásokat hordozó információk – nehezen határozhatók meg, mert azinfokommunikációs rendszeren keresztül áramló tartalmak egyformánérvényesek, azonos értékűek. De fogalmazhatunk úgy is, hogy nincsegymáshoz viszonyított értékük. Ez adja meg az információ adatszerűjellegét, s magyarázza, hogy a globális információs hálón a funkcionálisszférák sajátos egymás mellett élésének világa jött létre. Az információ értékének meghatározása, a közvetített tudás minő-sítése a felhasználói oldalon történik. A kiválasztásban és felhaszná-lásában az egyén tudása, készsége, belső motivációi meghatározóak.Minek következtében az individuum szerepe felértékelődik. Az információs társadalom és tudástársadalom formációi már olyanszükségleteket is megtestesítenek, amelyek csak a globális kommuniká-ció alapján lehetségesek. Az új szükséglet nyomást gyakorol a társada-lomra, a társadalom pedig a szükségletek kielégítésének intézményeskielégítését követeli. A megvalósulás feladatát végül az egyes társadalmiszereplőkre hárítja át.Hoz-e kardinális modellváltást a tudástársadalom? A fenti gondolatmenetből is kiviláglik, hogy az információs társa-dalom és a tudástársadalom megvalósulása gyakran szinte összemosódik.Ez véleményünk szerint mindenekelőtt az információ belső – tudá-s(oka)t hordozó – sajátosságával és infrastrukturális meghatározottsá-gával magyarázható. Nem hisszük, hogy a fenntartható fejlődés stratégiáját vagy jövő-képét szükségképpen integráló gazdasági-társadalmi jövőmodellnekcsak a tudástársadalmat kell és lehet elfogadni; ugyanakkor a tudástár-sadalom globális, kontinentális, nemzeti és lokális szisztémái egyarántvalóságos felismeréseket és megoldásokat kínálhatnak az ökológiaikatasztrófák elhárítására is. A tudástársadalom-világmodellek, illetve 145
    • a globális világban a részleges tudástársadalom-szigetek akkor jöhet-nek létre, ha mindenekelőtt tudomásul vesszük, hogy a jövő nemcsaka múlt és jelen megváltozhatatlan kényszerpályája, hanem a jövő – azinduló feltételektől részben függetlenül is – teremthető. A tudástársa-dalom eszménye így tehát nem pusztán abból indul ki, hogy a közép-európai vagy a magyar elkésett-összecsúszott fejlődési modell milyengazdasági-társadalmi innovációkat tesz vagy nem tesz lehetővé. A való-ságos s a puhának tartott, de kemény feltétel: a tudástársadalom cél-képzet, jövőkép, elmélet és az elméletből fakadó kormányzati és társa-dalmi program megléte és minősége. A tudástársadalom eszmény: tudás és társadalom eszménye külön-külön és együtt is. A tudáseszmény: az új tudás koncentrált elsajátítása,elmélet-tudás, tudat-tudás, készség-tudás, spirituális-tudás, cselekvés-tudás és ez együtt új tudat és új tudatosulás. A társadalomeszmény: azúj társadalom tudatos létrehozása, a világszerkezet minden szintjén(globális, kontinentális, nemzeti és lokális szinteken) közösségi társa-dalom, a globalitás és lokalitás egyensúlya, nem hierarchikus, hanemhálózati társadalom. A tudás + társadalom együtt: nem hatalom vagypénztőke központú, hanem tudásalapú és tudásvezérelt társadalom,nemcsak vagyon- és munkamegosztás által strukturált, hanem inkábbtudás és kreativitás segítségével mobilabb-nyitottabb szerkezetű hori-zontális társadalom. Minden társadalom virtuális (és ijesztő) labirintus,amelynek gyakran egyáltalán nincs kijárata, a tudástársadalom viszontolyan virtuális – nem labirintusjellegű és nem félelmet generáló – háló-zat, amelyben már-már könnyű közlekedni, és számos kijárata van.A közlekedés jövőjének térképét a tudástársadalom eszménye jelenti,és a közlekedés fejlesztése képes az eszmény hetven-nyolcvan százalé-kos megvalósítására. A tudástársadalmat nem értjük, ha csak azt hisszük, hogy abban a gaz-daság, a tudás-újtudás, az ökológia vagy az állam majdnem olyan alrend-szer, mint most. A tudástársadalom korszakában a gazdaság nem neo-liberális, nemzetek fölött álló, öncélú gazdasági rendszer, hanem – mégmindig piaci alapú, de környezet- s társadalombarát, valamint tudásköz-pontú – szolidáris gazdaság vagy etikai gazdaság, amit hívhatunk társa-dalomgazdaságnak. Az új időszámítás után az állam sem ugyanaz, mint146
    • eddig, s a változás nemcsak az, hogy az állam az e-demokrácia világá-ban szükségképpen e-kormányzás, hanem mindennek segítségével nemhatalom vezérelte, nem többszörösen koncentrált hatalomérvényesítés,hanem – lásd a gazdaságot – környezetóvó, társadalombarát, polgárszol-gáló, tudáshasznosító hálózati szolgáltatás. A természet- és környezetvé-delem szerepe és működése is egészen más, s az új jelenség nemcsak az,hogy a gazdaság egyik alrendszereként a környezetgazdaság is teret kap,hanem a gazdaság, a lakásépítés, a technológiafejlesztés, a közigazgatás,az oktatás (stb.) mind-mind a Föld ökológiai egyensúlyának megtartására,majd erősítésére figyelve végzi tevékenységét. A tudástársadalomban az egyik igazán új az lesz vagy lehet, hogya földi civilizáció és kultúra egymástól izolált, elszakított rendszereiés alrendszerei újra közelednek egymáshoz, és ennek eredményekép-pen rendezett rendezetlenség állapotú, vagy a kvantumintegráció típusúmegarendszer nem hierarchikus, s így nem egy rendszerelem uralja azösszes többit, hanem az új, hálózati rendszerben minden elem az összestöbbi elemmel együttműködik, és kölcsönös kontroll alá veszi a többit.Mindehhez természetesen mérhetetlenül sok ismeret, tudás, tudáshasz-nosítás és a mesterséges intelligenciával támogatott globális hálózatiszervezés-önszervezés szükséges. A tudástársadalom globális modell-ként még részben is csak a XXI. század közepére valósulhat meg. A tudástársadalom lényegében az információs kor szociális dimenzi-óját is jelenti. A civilizációvá válás azon momentumát, amikor a tech-nikai/technológiai lehetőségek, esetünkben az informatika, a társadalomújraszervezésében hasznosulnak. Másként fogalmazva, a már működőinformációs rendszerek társadalmilag hasznosulnak, a tudástársadalomközműveivé válnak, amelyeken keresztül már nemcsak tudáselemek(információk), hanem tudások áramlanak. Végül is a tudástársadalomvalószínűleg kardinális modellváltást hoz az emberiség történetében. Ahhoz, hogy megértsük a tudás társadalmi és gazdasági szerepét ésmeghatározhassuk a tudás tőkeértékét, nem tekinthetünk el attól, hogyröviden össze ne foglaljuk, mit is értünk a tudás fogalma alatt. A tudásaz információk sajátos szervezettségi jegyekkel ellátott kontinuuma,amelyet az informatikai hálózatokon keresztül osztanak el, a társadal-mi tőke részévé válik, de nem azonos azzal. 147
    • A tudástőke újradefiniálása és a korszakot előrehúzótípusaiEgyre gyakrabban találkozunk azzal a nézettel, hogy a tudástőkét, aziskolában megszerzett tudást mint szellemi tőkét emlegetik. Valójá-ban a tudás olyan összetett fogalom, melynek egyes elemei tőkeértékkelbírnak, mások viszont nem. A bizonytalansági, ha tetszik, kockázatitényező abban áll, hogy e két réteg különválasztása szinte lehetetlen.Ezért jobb híján azt mondhatjuk, hogy tőkeértékkel egyelőre csak a hasz-nosítható tudás bír. A tudásnak ez a meghatározása mindenekelőtt aközgazdaságtan művelőinek körében terjedt el, s szorosan összekapcso-lódik az innováció fogalmával. Tehát az elvont elméleti tudás ebben aformában nem képezi a tudástőke részét. Ellentmond ennek a felfogásnak az információ már fentebb ismer-tetett komplexitása, miszerint az információ maga is összetett, többféletudáselemet sűrítő tudáshalmaz, amelynek összetett formális megjelené-se képes az információt alkotó tudáselemek elkülönítésére, az új össze-függések feltárásának orientálására. Tehát már az sem könnyen számít-ható ki előre, hogy az egyes információkat alkotó tudáshalmazból melytudáselem hasznosul majd. Daniel Bell meghatározásában pontos leírását kapjuk az informá-ciós kor infrastrukturálisan meghatározott tudásfogalmának. Minterről már korábban említést tettünk (lásd 1.9. fejezet), ebben a defi-nícióban számunkra kiemelten fontos az, hogy a tudásnak részétképezik az új ítéletek, amelyek ott állnak a kommunikációs közegminden pólusán, ott is, ahol a tudás mint szervezett halmaz megszüle-tik, és ott is, ahol felhasználják. Az ítéletalkotások műveleteiben jelenvan egy nem elhanyagolható szubjektív elem: az ember, aki egyszerrealkotója, hordozója, továbbítója és felhasználója a tudásnak. A tudástés létrejöttének folyamatát csakis a megismerő személyével együtt lehetvizsgálni.148
    • A személyes tudásA tudás hagyományos fogalmának módosítása a magyar származásúPolányi Mihály nevéhez fűződik.8 Abból az alapvetésből indul ki, hogy„nincsen megismerés megismerő nélkül”. Tagadja, hogy az objektívtudás alapfeltétele lenne a szubjektum leválasztása a megismerés folyama-táról. Éppen ellenkezőleg, a szubjektum az, ami a valóságot összekap-csolja az objektív tudással. A tudás azért lehet objektív, mert általakapcsolatba kerülünk a valósággal. Polányi Mihály számára a számítógép, a mesterséges intelligenciaproblematikája jó alapot biztosított a racionális tudáseszmény cáfolatá-ra. A számítógépbe betáplált információk és a gép által elvégzett műve-letek a gép használójától független formalizált tudások (explicit tudás).Ezek első pillantásra megfelelnek az objektív tudáseszmény követel-ményeinek. De a számítógép működésének értelmét az a személy adjameg, aki az adatokat kiválasztotta és betáplálta, meghatározta, hogy agép mely program segítségével, milyen szempontok szerint, és a rendel-kezésre álló információkészletből mit használjon fel egy meghatározottprobléma megoldására. Majd a kapott eredmény értelmezése megintcsak az emberre vár. Ebben a folyamatban nem a gép által elvégzettmechanikus folyamat, hanem a gép működtetőjének elméjében meg-születő értelem-összefüggések jelentik a tudást. Polányi Mihály gon-dolatmenetében tehát az információ formalizált (explicit) tudás, amelymaga is egy megismerési folyamat eredményeként jön létre.A hallgatólagos tudásA tudás egy része formalizálható, szavakban kimondható, szóban,írásban vagy képi formában dokumentálható, vagyis explicit tudás.A tudásnak van viszont egy másik rétege, amely szorosan kapcsolódik a8 Michael Polanyi: Personal Knowledge. Chicago, 1958, University of Chicago Press;Értelem adás és értelem olvasás. In Polányi Mihály filozófiai írásai. I. Fordította SzékelyLászló. Budapest, 1992, Atlantisz. 182–218. 149
    • tudást hordozó személyiségéhez (személyes tudás), attól el nem választ-ható és nem formalizálható. A személyes tudás magába foglalja a hallgatólagos tudást (tacittudás). Azt a tudást, amely csak a személyes kapcsolatok és a tapaszta-lat révén szerezhető meg és adható tovább.9 Ide tartoznak a készségek,a gyakorlat, a képzetek, az intuíció, a megsejtés stb.10 A hallgatóla-gos tudás forrásai igen változatosak, és szoros összefüggésben állnak atudást hordozó személy társadalmi és kulturális meghatározottságával.A hallgatólagos tudás egyes esetekben jellegénél fogva lehet szótlan is,például észleleti. A szótlan elem az emberi tudás azon rétege, amelybiológiai-természeti beágyazottságú, s amelyet a tudásban lévő szemé-lyes összetevő társadalmivá alakít át. Polányi Mihály gondolatmenetének újdonsága és egyben jelentő-sége abban áll, hogy a tudás személyes összetevőjének elkülönítésévelrámutat annak társadalmi mozzanatára (a társadalmilag elfogadottértékek iránti elkötelezettség, azok felismerése és elfogadása), a tudás-ban jelen lévő szótlan elem bevezetésével pedig összekapcsolja azt atudás biológiai eredetével. Nagyon leegyszerűsítve tehát az individuum szempontjából a tudáskét rétegét különböztethetjük meg: az explicit tudást, azaz a forma-lizálható vagy dokumentálható ismeretek halmazát, amely éppenformalizálhatósága által tovább adható, közösségivé tehető, és a tacittudást, nevezzük láthatatlan vagy rejtett tudásnak, amely szervesen azindividuumhoz kötődik, nehezen vagy egyáltalán nem formalizálha-tó, nem dokumentálható, de a megismerés és a tudás hasznosításábanmeghatározó módon jelen van.9 A tacit tudás nem ellentéte és nem is része az explicit tudásnak. Különbözőségük amegismerés folyamatában betöltött funkciójukban ragadható meg. Egy tudás attólfüggően, hogy milyen funkciót tölt be egyik vagy másik megismerési folyamatban,viselkedhet explicit vagy tacit tudásként is. Az írás vagy az olvasás például explicittudás, de gyakorlott alkalmazásuk már hallgatólagos.10 Polányi Mihály az intuíciót is a készségek közé sorolja, mert az az ember rejtettminták iránti természetes érzékenységében gyökerezik, és tanulási folyamat révén fej-leszthető.150
    • A tudás mint társadalmi tőkeAz elmondottak tükrében összefoglalásként megállapíthatjuk, hogya tudás (információ)értékét bár a felhasználó individuum adja meg,magában az értékelés folyamatában meghatározó szerepet játszik azegyén kulturális, társadalmi és fizikai meghatározottsága. A felhasználóoldalán olyan tudások hasznosulnak, amelyek tacit tudásként jelen-nek meg, összességében pedig a tudásáramlás, a tudásinnováció vagy-transzferálás nélkülözhetetlen erőforrások, s már önmagukban istőkének (humán tőkének) tekinthetők. Ennek a tőkének a hasznosu-lási foka azonban minden embernél más. A folyamat ellenben fordítva is igaz, hiszen a tudás innovációsfolyamatában új információk jönnek létre. Az információ felhaszná-lója nem csupán értékeli és hasznosítja, hanem a hasznosítás révén újinformációkat (tudásokat) is létrehoz. Ezek visszaáramlanak, és továbbgazdagítják a társadalmi tőkeként jelentkező tudást. A tudás hasznosu-lása tehát egy végtelennek látszó és többirányú folyamat, amely többsíkon, számtalan formában realizálódik. Kérdés: mérhetjük-e, s haigen, miként mérhetjük a tudás értékét?A hasznosuló tudás kimozdítja sarkából a világotA posztindusztriális korban a gazdasági életet továbbra is a termelé-kenység és a versenyképesség határozza meg, de ezek az irányító folya-matok alapvető változáson esnek át. A termelékenységet az újítás és amegújulás (innováció) belső forrásainak kiszélesítése, a versenyképessé-get pedig a rugalmasság, a változásokhoz való alkalmazkodás képességehatározza meg. Az új termelési funkció megteremtésében az informa-tika mint a gyorsaság letéteményese, valamint a tudás mint innovációskapacitás alapvető feltételek. Manuel Castells, aki az információs kor technikai meghatározott-ságában látja a posztindusztrializmus lényegét, úgy véli, hogy a tudásés az információ nem lényege, hanem feltétele az új gazdasági rendszer-nek, ezért nem tudásgazdaságról, hanem tudásalapú gazdaságról beszél. 151
    • A jelenlegi technikai forradalom legfőbb jellemzője – szögezi le –, hogy azinnováció és a hasznosítások közötti kumulatív visszacsatolási hurkokbanhogyan alkalmazzák az ilyen tudást és információt a tudás előállítására ésaz információtovábbító, kommunikációs egységek létrehozására.11 Castellsmeghatározásában az információs kor gazdasága nem más, mint azalkalmazható tudások termelése, amely innovációk során jön létre.Az innováció beiktatásával lényegében éles különbséget tesz a tudás ésaz alkalmazott (hasznosuló) tudás között. A különbségtétel azért is fontos, mert a tudás leglényegibb ismerte-tőjele, hogy egyrészt korhoz kötött, másrészt a korból kimutató, har-madrészt pedig előrehúzza, előrelöki a kort. Ez benne a legszebb. És ezmár maga a szüntelen innováció.Az innováció felmagasztosulása az új korszakbanAz innováció mint gazdaságelméleti fogalom megszületése – mint emlí-tettük – a Nobel-díjas osztrák közgazdász, Joseph A. Schumpeter nevé-hez kapcsolódik, aki a XX. század elején dolgozta ki az innovációraalapozott gazdasági növekedés elméletét.12 Értelmezésében az innovációnem annyira műszaki, mint inkább gazdasági tartalmú fogalom. Néze-te szerint a fejlődés (ami minőségileg más, mint a folyamatos alkalmaz-kodást jelentő növekedés) az innovációk – azaz a folyamat pályájánaklökésszerű megváltozása, a termelési tényezők új kombinációi – útjánmegy végbe. Ezek az új kombinációk érvényesülhetnek új termék elő-állításában, új eljárások bevezetésében, új piacok megszerzésében, újforrások megszerzésében, új szervezet létrehozásában stb.13 A tényleges11 Castells: i. m. 32.12 Joseph A. Schumpeter: The Theory of Economic Development. Cambridge, 1934,Harvard University Press.13 Az innováció azonban nem mindig ebben az átfogó értelmezésben volt használatos,hanem – kiszakadva a társadalmi-gazdasági összefüggések sokrétűségéből – pusztánműszaki innovációra redukálódott. Ez a felfogás, amely csaknem az egész XX. század152
    • innovációs folyamat azonban magába foglalja a napjainkban mindin-kább előtérbe kerülő újrahasznosítás folyamatát is. A K+F az innová-ció legfontosabb tudástermelő egysége. Miután kutatásra az innovációbármelyik fázisában szükség lehet, a K+F az innováció állandó velejá-rója, nem pedig előfeltétele. A Frascati kézikönyv hangsúlyozza, hogy aK+F csupán az innovációs tevékenységek egyike.14Innováció a tudásalapú gazdaságbanA modern gazdaságok fejlődési üteme és versenyképessége jelentősmértékben az emberi tényezőktől függ – állapította meg a nyolcvanasévek közepén Drucker.15 Az USA gazdasági helyzetét elemezve a szer-ző rámutat arra, hogy az amerikai „vállalkozói” gazdaság kifejlődésétnem a technológiai, hanem olyan társadalmi újításoknak köszönheti,amelyek elsősorban a kis- és középvállalkozásokban megjelenő, a veze-téshez mint „új technológiához” kapcsolódnak. Drucker a társadalmi újítások jelentőségének felismerésével a figyel-met az innovációs magatartás fontosságára is ráirányította. Innováci-ós magatartás alatt a céltudatos lehetőségkeresést, a szervezeten belüliés kívüli alapfolyamatok állandó nyomon követését értjük, ami nemkizárólag magának a terméknek, szolgáltatásnak a kifejlesztésére irá-nyul, hanem magába foglalhatja a technológiák módosítását, a szerve-zeti átalakítást vagy bármilyen más területekre kiterjedő korszerűsítést.gondolkodását meghatározta, a műszaki objektumot tárgyként azonosította, a technikátpedig a tárgyak és termelési/gyártási folyamatok összességének tekintette. A műszaki inno-váció folyamatának szakaszai – kutatás+fejlesztés+műszaki tervezés+gyártás – rövidenK+F (kutatás-fejlesztés).14 „Kutatás és kísérleti fejlesztés (K+F) alatt azt a rendszeresen végzett alkotómunkátértjük, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve az emberről, a kultúráról ésa társadalomról alkotott ismereteket, valamint ennek az ismeretanyagnak a felhaszná-lását új alkalmazások kidolgozására. A K+F háromféle tevékenységet ölel fel: az alap-kutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést.” Frascati Manual, 29.15 Peter Drucker: Innováció és vállalkozás. Fordította Szilágyi Katalin. Budapest, 1993,Park Kiadó. 153
    • Az OECD ajánlása is azt hangsúlyozza, hogy az innováció túlmutat akutatás-fejlesztési tevékenységen. „Az innováció egy ötlet átalakulásavagy a piacon bevezetett új, illetve korszerűsített terméké, vagy az ipar-ban és kereskedelemben felhasznált új, illetve továbbfejlesztett művele-té, vagy valamely társadalmi szolgáltatás újfajta megközelítése.”16 Mára már világszerte konszenzus alakult ki a tekintetben is, hogyegy ország jövőjének és fejlődésének három fontos, stratégiai jelentő-ségű területe van: az oktatás, az egészségügy és az innováció. Míg az elsőkét terület az emberek szellemi és fizikai jólétét biztosítva a megúju-lásra alkalmas munkaképesség feltételrendszerét teremtik meg, addigaz innováció nem más, mint e képességnek a gazdasági és társadalmiéletben való objektiválódása és hasznosulása. A fenti általános megfogalmazás azonban nem teszi érthetővé,hogy napjainkban az innováció miért vált a fejlődés központi kérdésé-vé. Az innováció szerepének és jelentőségének megítélése annak függ-vényében változik, hogy a régi, a tömegtermelésen alapuló klasszikusipari gazdaságról vagy az új, tudásalapú gazdaságról beszélünk-e. Történetileg nézve az indusztriális társadalom gazdasági folyama-tait „a tudott tökéletesítése” és a ritkán fellépő „forradalmi” jelentő-ségű találmányokkal jellemezhető szakaszok váltakozása jellemezte.Az indusztriális társadalom működésének középpontjában a termelé-si folyamatok racionalizálása, a termék önköltségi árának csökkenté-se és a termelés mennyiségi növekedése, illetve a piacok bővítése állt.A hangsúly az „olcsón és a sokat termelni” jelszaván volt. Eredményea csökkenő hozamok, a hiány, a hagyománnyá váló értékek mellett astabil iparágak kialakulásában és a termelésben részt vevők tudásának,szakmai ismereteinek specializációjában, valamint időben mért „stag-nálásában” is megmutatkozik. Az innováció hagyományos folyamata afejlesztők ötleteiből elindulva a kutatás-fejlesztés  műszaki tervezés gyártás  piaci értékesítés lineáris modellje mentén történt. A stabil iparágak létrejötte egyértelműen rányomta bélyegét amunka világára. Az egyszer megszerzett tudás (szakmai ismeret) kisebb16 OECD, Frascati Manual, 19.154
    • módosításokkal egy egész életen át hasznosítható és értékesíthető volt.A munkaerőpiacon az iparágban eltöltött idő, a megszerzett gyakorlatés a szakmai hűség nagyobb értéknek számított, mint a szakmai mobi-litás. A foglalkoztatási politikát legerőteljesebben befolyásoló tényezőa munkaerő alacsony ára és a termelés racionalizálása, a gazdaságosságvolt. E körülmények egy viszonylag stabil oktatási és jóléti politikakialakítását tették lehetővé. A fogyasztói magatartás ezzel párhuzamo-san a kis változások értékfelfogása mentén alakult. Ezzel szemben a posztindusztriális korszak a biztosat a bizonytalan-ságra váltotta fel, amennyiben a még teljes mélységében „nem tudott,de már megpróbálható” tudásokat is felvállalja és integrálja a társadal-mi és gazdasági folyamatokba. A gazdaság dinamikáját éppen a mégtökéletlenül megismert, de lényegében már újként bevezetett részleges kiak-názása adja. Az innováció nem egyszeri alkalomra szóló egyszer hasz-nálatos és egyetlen termékre vagy termékcsoportra irányuló tudást ésannak objektiválódását jelenti, hanem éppen a termékben megtestesü-lő részleges tudásnak köszönhetően a folyamatosan működő újítást ésmegújulást. A tudásalapú gazdaság arra a feltételezésre támaszkodik,hogy az új alapvetően többet tud, vagy lényegesen jobban tudja ugyanazt, mint elődje. Középpontjában az újítás, az innováció áll. A gazdasá-got nem a tömegtermelés, hanem a (kisszériában előállított) minőségi,a piac változó igényeihez rugalmasan alkalmazkodó, mindig újabb ésújabb tudásokat kiaknázó és a termékbe vagy szolgáltatásba beépíthe-tő technológiák kialakítására koncentrál. A klasszikus ipari társadalomritkán jelentkező „forradalmi hatású” változásait az új gazdaságban, azidőben egymást sűrűn követő, szinte már folyamatosnak tekinthető inno-vatív változások váltják fel. – Az új gazdaságban a korábbi gyakorlathoz és felfogáshoz képestmegváltozott az innováció folyamata is. Elsődleges szerepet játszanaka piaci meggondolások, az alkalmazáshoz igazodó kutatások. Ugyanak-kor a piac újabb újításra ösztönző információkat, igényeket közvetít,amelyek ismételt innovációs folyamatokat indítanak el. Az innovációtehát láncszerűen jön létre több lehetséges kiinduló- és végponttal. – Az új gazdaságban az innováció tudástermelés. A tudástermeléslegfontosabb egységei az egyetemek és a K+F intézetek, másként fogal- 155
    • mazva az alapkutatással és az alkalmazott kutatással foglalkozó intéz-mények. A hatékonyság érdekében a korábbról ismert vállalati kutató-bázisok helyét az átjárható tudástevékenység váltja fel, amely hálószerűkapcsolódási lehetőségeivel nemcsak az együttműködések végtelenlehetőségét nyitja meg a tudást termelők és felhasználók között, hanemtág teret enged a tudás áramlását segítő közvetítő intézményeknek is. – A változás állandósulása a munkaerőpiacot is érinti, ahol a mobi-litás, a változásokhoz való gyors alkalmazkodás képessége, valamint a fel-halmozott és folyamatosan bővített tudás a meghatározó. Az új gaz-daságban alapvetően változik meg az ember munkához való viszonya.Az új tudások, ismeretek megszerzése nem előfeltétele, hanem részea munkának. A kutatások arra figyelmeztetnek bennünket, hogy egyember életében legalább 3-4, de a következő évtizedben már 5-7 alka-lommal kell korábbi ismereteit megújítani, szakmai pályáját módosí-tani. Ez csak abban az esetben lehetséges, ha hagyományos, stabilitásraépítő jóléti intézményrendszerünket is az állandóan változó világ köve-telményeinek megfelelően alakítjuk át. – Ebből következően az új gazdaságban a tanulás nem egyszeri, egészéletre szóló esemény, hanem egy egész életen át tartó folyamat. Az oktatás ésfelnőttképzés nemcsak a társadalmi egyenlőtlenségeket kiegyensúlyozóés az esélyegyenlőséget leginkább biztosító alapvető fontosságú szociá-lis feladat, az oktatás a tudásáramlásban betöltött szerepe okán maga isrésze lett az innovációs folyamatnak. Az elmondottak tükrében megállapíthatjuk, hogy az innováció éstudástermelés multidimenzionális jelenség. Az új iránti fogékonyság,az új érték létrehozása nemcsak a gazdasághoz, hanem mindenfajtaemberi tevékenységhez kapcsolódik, ily módon a gazdaság és a társada-lom minden szférájában megjelenik. Egyszerre jelenti a gazdasági, tár-sadalmi, kulturális szféra megújulását és az azokat átható képességtermelőés képességfelhasználó gyakorlatokat, amelyek aztán valamilyen új vagymegújított produktumban öltenek testet.156
    • 8. ábra. Az innováció multidimenzionális jellege (U. E.). ������������ ��������� ������������ ��������� ��������� ������������� ������������ ������������� A tudásalapú gazdaság és társadalom működésének hatékonyságátaz információk áramlásának intenzitása és az innovációkban hasznosu-ló információk mennyisége határozza meg. Ebből fakad a bekapcsolódáskényszere, amelyből az állam mint a gazdasági és társadalmi folyamatokfölött álló képződmény nem maradhat ki. Sajátos paradoxon, hogyezzel a bekapcsolódással viszont fel kell adnia hagyományos politikaistátusát és mindazon hagyományos működési rendjéből és feladatvál-lalásaiból fakadó tevékenységeit, amelyek az interaktív kommunikáci-óban való részvételét akadályozzák. A hagyományos innováció tehát az ipari kor terméke, de az inno-váció ma már közel sem csak technológiai vagy műszaki innováció.Az innováció szellemi, mentális és társadalmi innováció. Az új lét: álta-lános innováció. 157
    • Tudásgazdálkodás és tudásmenedzsment az újgazdaságbanAz új gazdaság tehát alapvetően tudástermelés és tudáshasznosítás, amelya magas színvonalú szellemi értékeket megtestesítő termékek (technológi-ák) és szolgáltatások előállítására koncentrál.17 Ez utóbbi termelői szféraa tudásalapú gazdaság húzóágazata.Gazdasági megközelítés – tudásmenedzsmentA globálissá váló „információs piacon” közvetlen kapcsolatok jönneklétre a gazdasági élet szereplői között, lehetővé téve a termék- és a tech-nológiafejlesztői tevékenység (innováció), valamint a termelés hatéko-nyabb megszervezését is. A tudás elosztása és kiaknázása üzleti kény-szerré vált. A hagyományosan egymástól távol álló szakmák, ismeretek,tudományágak összekapcsolására, összeterelésére a vállalatok rengetegidőt és pénzt fordítanak. Minél eredményesebb a megfelelő informá-ció eljuttatása a megfelelő ember(ek)hez, minél gazdaságosabban tör-ténik a szervezeten belüli tudás elosztása és felhasználása annál ered-ményesebb a szervezet, vállalat gazdálkodása. Ennek ma már szervesrészét képezi az információkkal és a szervezeten belül felhalmozódotttudással való gazdálkodás is (a szervezeten belüli tudás gazdálkodásá-nak megszervezése angolul Knowledge Management = KM). Gazdasági megközelítésben a tudásgazdálkodás magába foglal min-den olyan tevékenységet, amelynek célja egy szervezeten belül megfo-galmazott mindennemű dokumentált (explicit), illetve rejtett (tacit)tudás, ismeret, szakértelem, tapasztalat feltérképezése, összegyűjtése,rendszerezése és hatékony elosztása a szervezet tagjain belül. A tudás menedzselése (KM) irányulhat az infrastruktúra fejlesztésére(technikai eszközök és keresőrendszerek tökéletesítése, kommunikációscsatornák és kapcsolatrendszerek megtervezése), a tudás szervezésére (ve-17 Drucker: i. m.158
    • zetési és szervezési feladatok, döntés-előkészítés), valamint a tudás rend-szerezésére (a tudásvagyon feltárása, térképezése, elemzés, modellezés). A társadalmi újítások jelentőségének felismerése a figyelmet az inno-vációs magatartás fontosságára irányította. Innovációs magatartás alatta céltudatos lehetőségkeresést, a szervezeten belüli és kívüli alapfolyama-tok állandó nyomon követését értjük, ami nem kizárólag magának aterméknek, szolgáltatásnak a kifejlesztésére irányul, hanem magábafoglalhatja a technológiák módosítását, a szervezeti átalakítást, vagy bár-milyen más területekre kiterjedő korszerűsítést.Társadalmi megközelítés – humánerőforrás-gazdálkodásTársadalmi megközelítésben az emberi erőforrással való gazdálkodáskomplex rendszere nem merül ki az állandóan változó, formálódó folya-matok, képességek, szakismeretek szinten tartásában és fejlesztésében. A tudás hatékonyságát és minőségét nagymértékben meghatározzaaz egyén fizikai és lelki állapota, a szervezeten belüli és kívüli társadalmihelyzete, elismertsége, kapcsolatrendszere. Az a kulturális és társadalmikörnyezet, amelybe az ember és tudása beágyazódik. Ez a gazdaságiszervezeten kívüli közeg nem csupán kondicionálja a tudás haszno-sításának folyamatát és az új tudások (tudásinnovációk) létrehozását,hanem kimeríthetetlen forrása is a hasznosulásra kerülő tudásnak. Ugyanakkor látni kell, hogy posztindusztrializmus másként osztjael a társadalmi tőkét, amelyen belül a tudás az egyik legfontosabb tőke-típus, és másként szervezi meg a tőke újraelosztását, mint az induszt-riális társadalom. A tudás fogalmán belül elkülönítetten kell kezelnünk az intézmé-nyes tudás és a tőkejellegű tudás fogalmát. Az infrastrukturális, kockázatiés korlátlanul transzferálható tőkejellegű tudás nem azonos a hagyo-mányosan – az oktatásügyben vagy a kutatás- fejlesztésben – használtintézményes tudás fogalmával. Ez utóbbi olyan társadalmilag szabályo-zott tudásfogalmakat takar, amelyekre jól körülhatárolható társadalmiszükséglet épült ki. De azt már nem lehet előre meghatározni, hogymelyek lesznek azok a konkrét tudások, amelyek valós tőkévé válnak az 159
    • aktorként fellépő egyénekben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a hagyomá-nyos tudásfajták nem azonosak a transzferálható tőkejellegű tudással,másrészt viszont a tőkeértékű tudás termelésének az intézményes tudáselemi feltétele.18 A tudásalapú társadalomban és gazdaságban az egyén lehetőségeitmegragadni nem tudó, nem képes társadalom tagjai hátrányt szenved-nek (új szociális tagozódás és hátrány kialakulásának veszélye). Ez ahátrány viszont ugyanolyan sebességgel válhat végleges leszakadássá,mint amilyen gyorsasággal az innovációs kényszer hatására a haszno-suló tudás változik. Az aránytalanságok korrekciójára a társadalmi tőke– ezen belül a tudás – hatékony, a változásokat nyomon követő elosz-tásával és a tudásnak az egyéni életekhez (kihívásokhoz) igazodó alkal-mazásával nyílik lehetőség.18 A posztindusztriális társadalom ezért nem mondhat le az oktatás fejlesztéséről.160
    • A jelen: intelligens fejlesztésNincs készen a posztipari kor és/vagy az információs kor cselekvéselmé-lete. Ebben a fejezetben most csak az információs kor fejlesztésével fog-lalkozunk. Meghatározzuk a rendszerszerűen felépített stratégiai terve-zés céljait és irányait, bemutatjuk annak komplexitását, és rámutatunka fejlődést visszahúzó akadályozó tényezőkre. Kitérünk a tudástársada-lom virtuális terének fejlesztésére: a tartalom-, a virtuális közösségek ésaz infrastruktúra-fejlesztés összefüggéseire.Az intelligens fejlesztés átfogó célja és irányaiAmennyiben elfogadjuk, hogy az információ (tudás) a kommuniká-ciós folyamat része, akkor azt is tételezzük, hogy maga a tudás egyinterakció. Egy adott személy vagy közösség (társadalmi csoport) egy-szerre termel, felhasznál és „forgalmaz” (közvetít) új információkat.A közösségen belüli tudásszervezés, következésképpen a tudással valógazdálkodás igazi kihívása tehát nem más, mint a szervezeteken belülfelhalmozott explicit és tacit tudások feltárása, rendszerezése, ezektranszferálásának és konvertálásának biztosítása, a régi és új tudásokelosztásának lehető legszélesebb körű kiterjesztése annak érdekében,hogy növekedjen a társadalom – s benne az egyén – versenyképessége.Másként fogalmazva, annak előmozdítása, hogy a társadalmi tőkébenrealizálódó tudás minél több tőkeértékű tudássá konvertálódjon. Mint minden radikális és mélyreható változás az emberiség törté-nelmében, az információs forradalom is számos bizonytalansággal éskockázattal jár együtt. Ezek mérséklése, a lehetőségek valóságos elő-nyökké alakítása csak akkor lehetséges, ha a fejlesztéseket egy átgon-dolt, világosan meghatározott jövőkép mentén, rendszerszerűen felépí- 161
    • tett stratégia alapján valósítjuk meg. A „rendszer” fogalma az intelligensfejlesztésben elveszíti korábbi merevségét. Nem univerzális, sztereotípi-aszerűen alkalmazandó és alkalmazható módszert és struktúrát jelent,hanem a lokálisan jelentkező egyedi adottságok, lehetőségek, egy adottterületen élő emberek életmódjának, hagyományainak, felkészültségének, snem utolsó sorban a jövővel szemben támasztott igényeinek (elvárásainak)függvényében kialakított fejlesztési módszer. A tudástársadalom fejlesztése szorosan kapcsolódik az informáci-ós társadalom megvalósulását célzó intelligens fejlesztésekhez, azzal akülönbséggel, hogy míg ez az infokommunikációs infrastruktúra és azokalkalmazási területeinek fejlesztését célozza meg, addig a tudástársada-lom fejlesztési programja mindenekelőtt az információs hálózatokonmegjelenő tudástartalmakra, azok elosztására és elosztási rendszereire, atársadalmi tőkében realizálódó tudástőke hatékony elosztási rendsze-rére koncentrál. Az információs társadalom térhódítása meghatározott gazdasá-gi, jogi és társadalmi feltételek teljesüléséhez kötődik. Az információsgazdaság pótlólagos növekedéséhez a gazdaság oldaláról mindenekelőttmegfelelően rugalmas és dinamikus áru-, szolgáltatás-, tőke- és mun-kaerőpiac kialakítása szükséges. Az információs társadalom és gazdaságsikerének alapvető feltételei a következők: 1. A társadalmi befogadóközeg fejlettsége, az információs gazdaság- ésinfrastruktúra-fejlesztés társadalmi beágyazottsága. Információs társa-dalom és gazdaság csak akkor jön létre, ha a társadalom többsége ren-delkezik az új információ- és kommunikációtechnológiai eszközökkel,valamint az ezen eszközök felhasználásához szükséges tudással. Alap-vető fontosságú tehát: – gazdasági szempontból a kritikus tömeg mielőbbi elérése. Az új infor-mációs infrastruktúra beruházásainak megtérülése csak egy bizonyosszintű kereslet mellett lehetséges. A kritikus tömeg elérését a versenyönmagában nem, vagy csak nagyon lassan biztosítja. Ezért ösztönöznikell a versenytársak közötti együttműködést a piac megfelelő méreté-nek és a piaci impulzusok kialakítására, a közigazgatási és a vállalkozóifelhasználás számára a szolgáltatások fejlesztése érdekében.162
    • – társadalmi szempontból az esélyegyenlőség növelése. Az informáci-ós társadalom legnagyobb kockázata a társadalom kettészakadása azinformációt – és az ahhoz szükséges technológiát – birtoklók és azazt nélkülözők csoportjára (digitális szakadék). Ezért mindent el kellkövetni az új technológiához szükséges ismeretek terjesztésére, népsze-rűsítésére a lakosság körében. 2. A rugalmas és dinamikus munkaerőpiac megteremtése. Ez az állam-polgár szemszögéből nézve az egész életen át tartó tanulás és az informá-ciós írástudás új követelményeit és lehetőségeit jelenti. 3. Az információs gazdaság stratégiai ágazata a tartalomfejlesztés.Ez társadalmi oldalról nézve először a nemzeti kulturális örökség hoz-záférhetővé tételét és megújítását foglalja magába, hosszú távon pediga régi és új tudások széles körű megszerzését és elérhetőségét adatbázi-sok, valamint távoktatási rendszerek segítségével. 4. A hátrányos helyzetű rétegek, fogyatékosok és inaktívak (újra)fog-lalkoztatása és képzése, ami társadalmi szempontból az esélyegyenlőség,a társadalmi kohézió és az életminőség programjaként fogalmazódikmeg. Az információs társadalom kialakítása és működtetése nem lehet-séges elszigetelt körülmények között. Az infrastruktúra kiépítése ésműködtetése, a társadalmi beágyazottság csak akkor és ott lehetséges,ahol a tágabb környezet – település, kistérség, megye, régió – együtt-működése is megvalósul. Az alulról és felülről történő építkezés össze-hangolása a szubszidiaritás jegyében stratégiai jelentőségű, mert csakígy valósítható meg a viszonylag költséges infrastruktúra széles körűkiépítése, a gazdaságos működtetéshez szükséges felhasználói kritikustömeg elérése, a társadalmilag hasznos szolgáltatások megteremtése,a szolgáltatásokhoz való hozzáférés esélyegyenlősége és a társadalmibeágyazottság kritériumai. Az információs társadalom megvalósításá-nak hármas jelszava: szubszidiaritás (kiegészítés) – kooperáció (együtt-működés) – participáció (részvétel). Mindez olyan vertikálisan és hori-zontálisan szerveződő térségi együttműködést feltételez, amelyben arészt vevő lokális közösségek, falvak, városok, civil szervezetek önkor-mányzása erősödik, az egyediségüket és különbözőségüket meghatáro-zó adottságaik és igényeik pedig markánsan jelennek meg. 163
    • Az új szemléletű tervezés és az egész generális átalakításaAz intelligens fejlesztés merőben új értelmezést ad az „ellátottság”fogalmának, amely nem az intézmények számának, hanem az azokáltal nyújtott szolgáltatások mennyiségének és minőségének növelé-sével, valamint az azokat igénybe vevő állampolgárok számával válikmérhetővé. A mennyiségi változás csak akkor válik valós minőségi vál-tozássá, ha a szolgáltatások képessé válnak a lakosság egyedi, sajátosigényeinek kielégítésére.1 Az intelligens fejlesztés ma még szorosan kötődik az állam és a tár-sadalom területi meghatározottságához, bár kétségtelen tény, hogy afejlesztéseket generáló infokommunikációs technológia lazítja, de nemszünteti meg a modern állam területelvű koncepcióját. Nem véletlen,hogy a fogalom elsősorban a területfejlesztők körében használatos.Az intelligens területfejlesztés azonban leszűkíti, csupán a jelen társa-dalmi és gazdasági viszonyaira alkalmazza az intelligens fejlődés fogal-mát. Tágan értelmezve, az intelligens fejlesztés kiemelten a tudástársada-lom virtuális terének fejlesztését jelenti. Ebben az értelemben leginkább atartalomfejlesztésben (információk előállítása és továbbítása), a tudásme-nedzsmentben (tudásszervezés) és a virtuális közösségek fejlesztésében(a tudás társadalmi objektiválódása) ragadhatjuk meg igazi lényegét. A virtuális közösségek mint alternatív (szemantikai) térstruktúrák jelen-nek meg a hagyományosan merev politikai és társadalmi struktúrákkalszemben. Ezek az alternatív közösségek a hálózottságnak nem csupánnagyobb szabadságot (szólás-, egyesülési, érdekérvényesítési szabadság),hanem nagyobb társadalmi elismertséget, flexibilitást és új identitásokat1 Az intelligens területfejlesztés következményeként a falvak és városok közötti határ-vonal feloldódik. A várossá válás új kritériumai alakulnak ki, amelyek részben azinfokommunikációs infrastruktúra kiépültségének és fejlettségének, azok széles körűelterjedtségének (alkalmazásának), a globális térszerkezethez történő kapcsolódásintenzitásának, valamint a lakosság magas színvonalú ellátottságának (életminőségé-nek) a függvényei. Ez egyben azt is jelenti, hogy a falvak, községek előtt megnyílik azút az „intelligens várossá” válás előtt, miközben a városi rangú települések fejlesztésekhiányában könnyen elveszíthetik jelenlegi pozícióikat.164
    • is köszönhetnek. Eredményeként nem csupán az állampolgár vonatko-zásában, hanem az állam és állampolgár relációjában is új modalitásokjelennek meg, amelyek a képviseleti demokrácia hagyományos intézmé-nyének reformjához, szélsőséges esetben felborításához vezethetnek. AzInternet általános elterjedése tehát generatív módon indukálja az államműködését biztosító adminisztratív, igazgatási intézmények és a demok-ratikus intézményrendszer egészének komplex fejlesztését, amely a tech-nikai/technológiai feltételek megteremtése mellett magába foglalja azokalkalmazásának képességét és az intézmény sajátosságaiból fakadó speci-ális készségeket (digitális kultúra, humán erőforrás fejlesztés), a műkö-dést garantáló jogi keretek kialakítását (adatvédelem, biztonság stb.),valamint azok folyamatos aktualizálását. Az intelligens fejlesztés végsősoron az állam és a társadalom egészének átalakítására irányul, de az intel-ligens fejlesztés nem, vagy alig lépi át a funkcionális valóság fejlesztését.Az intelligens fejlesztés kitapintható korlátaiAz intelligens fejlesztés komplex megvalósításának elemi feltétele,hogy a fejlesztésben részt vevő minden aktor egyetértsen és együttműköd-jön. Az érdekellentétek súlyos következménnyel járhatnak. A digitáliskultúrát el nem sajátító vagy azt elutasító társadalom például mindenmodernizációs törekvést értelmetlenné tehet. De így van ez fordítva is.Amennyiben az alternatív virtuális közösségekben a politikai hataloma korlátozott ellenőrzési és szabályozási lehetőségek okán befolyását éshatalmát gyengítő tényezőt lát, ahelyett, hogy az együttműködések újformáira koncentrálna, az intelligens fejlesztés a konfliktusok és ösz-szecsapások színhelyévé válhat, vagy a hatalmi arrogancia eszköze lesz.Ilyen politikai kísérletekre sajnos nem egy példát láthatunk (lásd Kína,Afganisztán a tálib uralom alatt stb.). Az intelligens fejlesztéseket akadályozó ellentét forrásává válhat azúj virtuálisan formálódó identitások el nem fogadása is. Bár ma még ez akérdés kevésbé került a figyelem középpontjába, hosszú távon minden-képpen számolni kell azzal, hogy a virtuális térben az individuumok és 165
    • közösségek identitása hatványozódik, s ezek a virtuális térben egyen-értékűek (lásd a többes tagság a virtuális közösségekben). Az államnaktehát szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy az állampolgárok terü-leti, nemzeti, nyelvi identitásai mellett számtalan egyenértékű identitásjelenik meg, gyengítve az állam politikai hegemóniáját a társadalmiszféra felett. Ezek a félelmek hallgatólagosan már léteznek. Legalább-is erre utal az a tény, hogy az információs társdalom megvalósulásátszolgáló intelligens fejlesztési stratégiák minden esetben a szolgáltatóállamról beszélnek a kormányzat és az állampolgárok közötti kapcso-lat javítása érdekében. A fejlesztés a jelenlegi állapot modernizációja atechnikai alkalmazásokban megtestesülő „reformok” útján. De a stra-tégiák még a hosszú távú jövőképben sem szólnak az állam és a társada-lom teljes körű viszonyrendszerének átalakításáról.A tartalomfejlesztés: a korszak jövőágazataA tartalom, annak minden formájában, az információs kor alapanyaga.Általános értelmezésben az infokommunikációs hálón közvetített ada-tokat vagy azok halmazait, szövegeket, hangokat, képeket, ezek mul-timédiás kombinációit jelenti. Ezen tartalmak mindegyike a globálisinformációs hálón keresztül szétszórható. – Tartalmat bárki létrehozhat: egyének, kormányzati testületek,intézmények, nonprofit szervezetek, gazdasági szervezetek stb. – A tartalom mindig diffúziós céllal jön létre, és a globális kommu-nikációs háló széles közönségének kommunikációs lehetőségeit hasz-nálja ki. – A tartalom célja a kommunikáció generálása, ezért magában hor-dozza az interaktivitást. Az Európai Unió információs-innovációs társadalma húzóágazatá-nak a tartalomfejlesztés (szaknevén: az e-content) tekinthető. A befek-tetés, a technológia, az e-gazdaság vagy az e-környezetvédelem és aze-oktatás, ebből következően pedig az e-kormányzás mit sem ér újtudások, új tartalmak és ezek fejlesztése nélkül.166
    • Mindebből következik, hogy a világhálón megjelenő tartalom üze-nete és formai megjelenése nem csupán a közvetített információk minő-ségét, hanem a kommunikáció minőségét és hatékonyságát is meghatároz-za, hiszen a kommunikációs folyamatban minden felhasználó nemcsakfogyasztója, hanem előállítója is a tartalomnak. Ez egyben azt is jelenti,hogy eredményes intelligens fejlesztésről nem beszélhetünk hatékony tar-talomfejlesztés nélkül. A globális infokommunikációs hálózatok hatalmas lehetőséget adnaka tartalomdiverzitásra. Nem véletlen, hogy az infokommunikációstechnológia alkalmazásának terjedésével és az infrastruktúra-fejleszté-sekkel párhuzamosan vált központi kérdéssé a hálózatokon megjelenőtartalomfejlesztés problémája világszerte. Az információs kor így eljut a tartalomig, bár jobbára csak az alkal-mazott tudás fejlesztéséig, de szükségképpen kompetenciája itt véget isér. Áttörést hoz, ám megáll egy újabb áttörés előtt. Az infokommunikációs közműrendszer és az üzletitípusú folyamatmodellAz információs (és a tudás-) társadalom alapzata, infrastruktúrája éshordozója a kommunikációs technika, amely nem csupán keretet ad,hanem tartalmat is generál. E sajátosságának köszönhetően az infor-mációs társadalom és tudástársadalom formációi már olyan szükséglete-ket is megtestesítenek, amelyek csak a globális kommunikáció alapjánlehetségesek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az információáramlást és akommunikációt biztosító infrastruktúra és a kapcsolódó technológiákaz új korszak alapvető közműrendszerévé lépnek elő. Az új szükségletek nyomást gyakorolnak a társadalomra, amely aszükségletek intézményes kielégítését követeli. Előtérbe kerül a szolgáltatóállam modellje és az e-kormányzás programja. A megvalósulás felada-tát pedig a társadalmi szereplőkre, köztük is mindenekelőtt a társadal-mi jólétért leginkább felelős államra és a lakossági ellátottságot bizto- 167
    • sító önkormányzatokra hárítja át. Mindez az államot és a közszférát újfeladatok elé állítja. A tervezett fordulat marad a neoliberális progra-mon belül, ám a közigazgatás piacosítása az első lépések egyike az államtotalitáriánus jellegének korlátozása érdekében.A közigazgatás folyamatmodelljeA közigazgatás általános üzleti típusú folyamatmodelljének kialakítá-sához néhány alapvető összefüggés tisztázása szükséges. Először is, hogya közigazgatásban és az e-közigazgatásban mit is értünk üzleti típusúfolyamatmodellen, és ez a folyamatmodell miként és hogyan változikakkor, ha megvalósul az e-közigazgatás. Másodszor, végiggondolásravár, hogy a közigazgatásban és/vagy az e-közigazgatásban egyáltalánmennyire kapjon prioritást a folyamatmodell, illetve a folyamatmodellmás közigazgatási modellel miként és hogyan integrálható. Harmad-szor, milyen tartalommal definiáljuk az üzleti típusú folyamatmodellkategóriáját, és az üzleti típus gazdasági fogalma hogyan alkalmazhatóaz ipari-termelési és/vagy szervezeti-működési folyamatként is felfog-ható közigazgatásban.9. ábra. Európai integrált e-kormányzás-modell2 ��������������� ���������������� �������������� ������������ �������� ������� ����������������� �������������� ���������� ���������� ���������� ���������� ������ ����������� ������������ ����������� ��������������� ������������ ��������� ���������� ������ ����������� ������� ���������� �������� �������� ������������ ��������� ���������� ������������ ������ ���������� ����� ���������� ������� ��������� �������� ������ ������������� ���������� ��������� ����������� ������������� ���������� ����� �������� �������� ����������� ������� ���� �������� ������������ ������ ������������ ���������������������168
    • 5. táblázat. Az e-kormányzás/e-közigazgatás többszintes integrált modellje(V. Cs.).Szintek Kormányzás, Közigazgatás Intézmények, Szolgáltatás- önkormányzás szervezetek típusFelső szint e-kormányzás e-államigazgatás központi üzleti típusú elektronikus szolgáltatórendszer és közszolgáltató központKözépső szint e-kormányzás és e-államigazgatás regionális-kistér- üzleti típusú(regionális és e-önkormányzás és önkormány- ségi e-központokkistérségi) zati e-közigaz- (e-házak); ide gatás kapcsolódnak a települési szolgálta- tások integrálható részei isAlsó szint e-önkormányzás önkormányzati egyedi települési, üzleti típusú és(települési, fővá- e-közigazgatás és kerületi e-közigaz- közösségi típusúrosi, kerületi) közszolgáltatás gatási szolgáltatá- (hivatalok mo- sok (helyi e-házak) dernizálása, ügy- félirodák stb.)Állampolgári e-polgár, közigazgatási e- e-közigazgatási üzleti típusú ésszint e-közösség közszolgáltatás civil szervezetek közösségi típusú Nagyon fontos lenne eljutni egy integrált e-kormányzás- és e-közigaz-gatás-modellhez. A nemzetközi szakirodalomban viszont az alapfogal-mak (e-kormányzás, e-közigazgatás, e-önkormányzás, e-demokrácia)elválasztása is vitatott. Egy integrált modell nemcsak a frontoffice- és abackoffice-oldal egyesítését végzi el. Mi olyan modellt javasolunk, amelyalapvetően átveszi az amerikai (kanadai, angol stb.) üzleti modellt, ámezt egyezteti azzal az európai modellel, amely a szolgáltatásokat nem azállam, nem a központi intézményrendszer, hanem alapvetően a fel-2 Capgemini: Online availability of public services: how is Europe progressing? WebBased survey on electronic public services. Report on the fifth Measurement, October2004. 169
    • használók (civil polgárok, civil közösségek) szükségletei szerint alakítjaki. Ez egyaránt lehetővé teszi a kötelező egységesítést és az önkéntesegyüttműködést. A táblázatból jól látszik, hogy az e-kormányzást és az e-közigaz-gatást szétválasztottuk. Az e-államigazgatás nem ér véget a felső (kor-mányzati) szinten, hiszen például a regionális/megyei közigazgatásihivatalok még az államigazgatáshoz tartoznak. Ha a regionális e-köz-pontok – informatikai szempontból – egyúttal a kistérségi e-közpon-tokat is integrálják, akkor az alsó szinten már csak a települési e-önkor-mányzással és e-közigazgatással kell foglalkoznunk. A magyar közigazgatási rendszer intézményrendszere államigazga-tási alrendszerből, valamint önkormányzati alrendszerből áll. Nézzükmeg, hogy magát, a legalább a két alrendszert egyesítő közigazgatásifolyamatmodellt minek is határozhatjuk meg. A szakértők meglehe-tősen hasonló módon különbözetik meg például a szerepcentrikus, afunkciócentrikus, a struktúraközpontú vagy a folyamatorientált e-közigaz-gatást. Ezekhez még hozzátehetjük, hogy a gyakorlatban élesen elváltakaz informatika-központú, az ügyintézés- (vagy némi túlzással: közigaz-gatás-) szempontú és a szinte mindenhol hiányzó közigazgatási tudás-fejlesztés-orientált vagy az e-demokrácia-központú e-közigazgatási stra-tégiák és projektek. Mindenesetre a folyamatorientált fejlesztések ígyjellemezhetők: – a közigazgatási feladat- és hatáskörök újragondolása, optimali-zálása; – az ügyintézési folyamatok új folyamat- és rendszerjellegének meg-tervezése és alkalmazása; – az ügyintézési folyamatok lépéseinek minimalizálása, különöstekintettel az önkormányzatokon belüli és az önkormányzatok s intéz-mények közötti adatáramlásra; – az ügyintézés részfolyamatainak párhuzamosítása; – az ügyintézési folyamatok során igényelt, felhasznált okmányokés adatok minimalizálása, áttekinthetősége és könnyen használhatósá-ga stb. Mit is jelent ez? Az egyik szakértő így összegez: „Az ügyek nagytöbbsége tipizálható, a munkafolyamatok előre rögzíthetők. Ezek az170
    • ügytípusok felsorolhatók, elemezhetők. Az ügyek folyamatai rengetegazonos elemi ügyintézési lépést tartalmaznak, amelyek között vannakteljesen automatikusan, emberi beavatkozás nélkül végrehajthatók,és vannak mindenképpen ügyintézői beavatkozást, közreműködéstigénylők is.” Az automatikusan végezhető lépések már lehetővé teszika mesterséges intelligencia alkalmazását. Az így felfogott folyamatmodellmár lehetővé teszi, hogy a közigazgatási folyamatot üzleti típusú folya-matnak tekintsük. Megjegyezendő, hogy önmagában a folyamatmodell nem old megminden közigazgatási módszertani-eljárási problémát, és egy stratégi-ai programban érdemes lenne majd egy posztpiac-szemléletű integráltmodellt kidolgozni, ami a folyamatmodell mellett tartalmazza a funk-cionális, szubsztanciális (tartalmi) modelleket is. Az üzleti folyamatvezérlés (Business Process Management, BPM)fogalma szintén ismert: „Napjainkban az alapvetően infrastrukturá-lis megközelítésű hagyományos alkalmazásintegráció mellett egyreinkább egy új irányzat kerül előtérbe: az üzleti folyamatvezérlés, amelyúj típusú üzleti kihívásokra adja meg a választ. Az üzleti folyamattípu-sok számának és egy-egy típus végrehajtási gyakoriságának növekedé-sével mind jobban szükség van a több alkalmazással támogatott folya-matok automatizálására, folyamatos követésére és optimalizálására, amanuális lépések összehangolására és nyilvántartására. Az üzleti folyamatok vezérlése a hosszan futó üzleti tranzakciók vál-lalatszintű, egységes vezérlését valósítja meg. Az üzleti folyamatok végre-hajtását a folyamatvezérlő rendszer a folyamatmodell (mit kell tenni?)alapján irányítja, felhasználva az informatikai infrastruktúrát (hogyantegyük?) és mozgatva az érintett vállalati szervezetet, szereplőket (kitegye?). Ez a hármas nézet adja a folyamatvezérlés három dimenzióját.A karmesterihez hasonló feladat mellett a folyamatvezérlő rendszereklehetővé teszik a futó folyamatok monitorozását és kontrollját is.” A közigazgatás szempontjából az a kérdés, hogy a vállalatoknálalkalmazott üzleti folyamatvezérlés alkalmazható-e, és hogyan alkalmaz-ható. A válasz nem olyan nehéz, hiszen a közigazgatás eddig is jórésztszisztematikusan szabályozott, sőt túlszabályozott közigazgatási munka-folyamat volt, amely most szintén felhasználja az informatikai infra- 171
    • struktúrát, és ennek révén az eddiginél jóval nagyobb számban hoz-hat létre olyan ügymeneteket, amelyek teljesen automatikusan, emberibeavatkozás nélkül végrehajthatók. A közigazgatási folyamatvezérlésis háromdimenziójú. A működési hatékonyság és az úgynevezett userexperience egyidejű javítása is a folyamatok vagy részfolyamatok rész-leges, illetve teljes automatizálásával érhető el. De ne felejtsük el, hogya közigazgatási munkafolyamat nem korlátozható csak a hivatalokonbelüli ügymenetekre, hanem kiterjesztendő a közigazgatás gazdasá-gi-társadalmi kapcsolataira és az e-demokráciára. A közigazgatásnakpedig szintén sokat segít, hogy az internet adatátvitelre és a szélesenvett üzleti-közigazgatási folyamatok kezelésére egyaránt használható. Nem véletlen, hogy „A közszolgáltatások átalakítása” című minisz-teri e-Kormányzati Konferencia (Manchester, 2005. november 24.)3nyilatkozata így fogalmaz: „A közigazgatási rendszerek számára hasz-nos lehet az ICT innovatív használata (például az ICT különféle szol-gáltatásnyújtási folyamatok ésszerűsítésével kiegészítve csökkenthetia közigazgatási rendszerek működési költségeit). Az eredményesebb,hatékonyabb és átláthatóbb közigazgatás és a vállalkozások alapításávalés működtetésével járó költségek csökkentése komoly makrogazdaságielőnyöket kínál.” Az új felfogások azonban már nem csak a pénzügyiköltségek csökkentésekre koncentrálnak. Noha az OECD „Az e-kor-mányzat üzleti tervezése” projektje először szintén csak a közvetlenpénzügyi előnyöket emelte ki, az új kiegészítő projekt már számbaveszi az indirekt gazdasági és a direkt-indirekt társadalmi előnyöket is. A közigazgatási folyamatmodell újabb kulcseleme a digitális döntés-hozatal. Amikor üzleti vállalkozások arra a felismerésre jutottak, hogya számítástechnikát rutin üzletmenetük automatizálásán túl döntésho-zási eljárásaik elősegítése céljából is igénybe vehetik, akkor már üzletiintelligenciáról beszélhetünk. A döntéshozatal persze csak egy a renge-3 A konferencia szerint négy kihívást kell megoldani: 1) Egyetlen polgársem maradhat ki az e-szolgáltatások nyújtotta lehetőségekből; 2) Hatékonyés hatásos kormányzás az IT-eszközök segítségével; 3) Nagy hatókörrel bíróeurópai szintű szolgáltatások – itt az e-közbeszerzést emelik ki; 4) Az on-lineközszolgáltatások egyszerű és biztonságos használata.172
    • teg vállalati folyamat közül, de az a sajátossága, hogy arra az adathal-mazra épül, amit a többi vállalati folyamat szolgáltat. Nem véletlen,hogy a kormányzati-önkormányzati döntéshozatal részleges digitalizá-lása talán a legfontosabb stratégiai cél. A vállalati-üzleti tapasztalatok ellenére a közigazgatási és e-közigaz-gatási dilemmákra adott válaszok nincsenek kiérlelve se a nemzetközi, sea hazai szakirodalomban. Ennek egyik oka az, hogy a közigazgatási ése-közigazgatási tervezésekben még változatlanul másodlagos szerepet kap-nak a piaci-üzleti megfontolások, eljárások, módszerek. Holott vannakolyan fejlesztések, ahol az e-közigazgatást integrálják az e-gazdasági fej-lesztésekkel, amelyek az e-közigazgatási beruházások eredményességét,megtérülését és fenntarthatóságát jelentősen javítják. Érdemes felhívniazonban a figyelmet arra, hogy az e-gazdaság értelmezésével a közgaz-dasági szakirodalom is bajban van, s megoszlanak arról a vélemények,hogy az e-gazdaság (és az e-közigazgatás mint az e-gazdaság egyik újtípusa) még klasszikus piacgazdaság vagy posztpiacgazdaság-e. Ez azértis érdekes, mert az üzleti típusú folyamat alapvetően és szükségképpenmásként értelmezhető a posztpiacgazdaságban, mint a hagyományospiacgazdaságban, amiből már az információs gazdaság is kilóg.10. ábra. Az Európai Unió e-közigazgatási lépcsői ������������������ ������������ ������������� �������������� ������������ �������������������������� �������������� ���������� ��������� �������������������� ������������������ �������������� ���������� ��������������� 173
    • Az európai uniós ajánlások értelmezése kapcsán is zavart tapasz-talhattunk. A szakmai közgondolkodás, a pályázati kiírások átvették alegfontosabb ajánlásokat, mindenekelőtt a Common List of Basic PublicServices (CLBPS) követelményrendszerét. Ez – mint közismert – négyelektronikus szolgáltatási szintet határoz meg: információs-tájékoztatószolgáltatást, egyirányú interakciót, majd kétirányú interakciót bizto-sító szolgáltatást, és végül teljes on-line ügyintézési folyamatot lehető-vé tevő szolgáltatást. Az elmúlt másfél évben ráadásul további ajánlásokjelentek meg, ilyen például a 2006 áprilisában nyilvánosságra hozott„i2010 e-kormányzati akcióterv”. 2007-től tehát az eddigi négy szol-gáltatási szint mellé bevezetnek egy ötödik szintet, amit valahogy úgyösszegezhetünk, hogy olyan célirányultság érvényesíthető, amelyekkeretében proaktív, automatizált szolgáltatásokat kell nyújtani. Ez azötödik szint: a kulcsdimenzió. Az e-állam lényege, hogy a szabályozásrészletessége és magas minősége alapján elterjednek az automatizált köz-igazgatási szolgáltatások.4 Ezután lehetővé válik a közigazgatási minő-ségbiztosítás. Mindebből az következik, hogy magasabb technológiaiés jogi színvonalon (lásd mesterséges intelligencia fokozatos alkalmazá-sa) a tényleges, ellenőrzött szolgáltató közszolgáltatás elérése a cél. Ugyanakkor itthon az sem vált ismertté, hogy az e-közigazgatásifejlesztések milyen indikátorok alapján tervezhetők és értelmezhetők.Noha az európai ajánlás – a négy elektronikus szolgáltatási fejlettségiszint – megkülönböztetését is figyelembe vevő magyarországi e-kor-mányzati, e-közigazgatási fejlesztéseket is csak ezeknek az indikátorok-nak az alapján minősíthetnénk: Az e-Europe 2005 Benchmarking-indikátorok (e-kormányzat): Hatósági mutatók: 1. Hány alapvető közszolgáltatás vehető teljesen igénybe on-linemódon;4 Erről lásd Czeglédi János: The united Gordian knot: prelude to an investment. Buda-pest, 2006, Institute for Strategic Research.174
    • Kiegészítő statisztikai mutatók: 2. A lakosok hány százaléka használja az internetet a hatóságok-kal való kapcsolatfelvételre (információszerzés, formanyomtatványokbeszerzése, kitöltött nyomtatványok visszaküldése); 3. A vállalkozások hány százaléka használja az internetet a ható-ságokkal való kapcsolatfelvételre (információszerzés, formanyomtatvá-nyok beszerzése, kitöltött nyomtatványok visszaküldése); 4. Hány alapvető on-line közszolgáltatás rendelkezik digitálisanintegrált irodai folyamatokkal; 5. A közbeszerzési eljárások hány százalékát bonyolítják teljesenon-line módon (elektronikusan integrálva); 6. A hatóságok hány százaléka használ nyílt forráskódú szoftve-reket. Mindez azt jelenti, hogy már 2005-ben az európai indikátorok vilá-gosan jelezték, hogy a húsz közszolgáltatás bevezetése mellett nagyonfontos a társadalmi-gazdasági beágyazottság, azaz az e-közigazgatást azállampolgárok és a vállalkozások közül hányan és mire használják. A szakmai válaszok – többek között – azért is kiérleletlenek, mertnincsen átfogó képünk arról, vagy ez legalábbis széles körben nem váltismertté, hogy a magyar közigazgatás és e-közigazgatás fejlődése hol tart,s az aktuális állapot milyen aktuális és stratégiai feladatokat jelöl ki. Ha Magyarországot vizsgáljuk, legalább három-négy nagyobb fej-lődési szakaszt érdemes megkülönböztetnünk. Első szakasz: félig spon-tán, félig tervezett folyamat (1990-től): a magyar közigazgatás elindula szolgáltató közigazgatás felé, és közben megkezdődik az önkormány-zati-közigazgatási hivatalok és intézmények informatizálása. Másodikszakasz: jórészt tervezett, ám sok véletlen elemet tartalmazó folyamat(2002-től 2007-ig): elsősorban az IHM-pályázatok és az első Nem-zeti Fejlesztési Terv sikeres pályázatainak jóvoltából megkezdődöttkormányzati és szigetszerű önkormányzati fejlesztések generálta válto-zások, ám mindig nem beszélhetünk arról, hogy a közigazgatás állam-polgár-központú közigazgatás lenne. Harmadik szakasz: alapvetőentervezett folyamat lehet (2007-től 2010-2013-ig): minimum az országegyharmadán, maximum az ország kétharmadán vagy akár teljes terü-letén megvalósul a lakosság többsége által használt (használható) szol- 175
    • gáltató e-közigazgatás és az ezzel párhuzamos e-demokrácia. Ebben atanulmányban mi ennek a harmadik szakasznak a megvalósítására dol-goztunk ki végrehajtható, működőképes, finanszírozható alternatívát.5(A negyedik szakasz terve nem képezi tanulmányunk témáját.) Nem feladatunk most az sem, hogy a három fejlődési szakaszt rész-letesen bemutassuk, így jelenleg csak annyiban vázoljuk fel a közigaz-gatási helyzetképet, amennyire ez szükséges az üzleti típusú folyamat-modell értelmezési keretének megfogalmazásához. A második szakasz részleges eredményessége és ellentmondásossá-ga többféle okkal magyarázható: 1. Nem volt elég kormányzati akaratarra, hogy a közigazgatás és az e-közigazgatás fejlődése dinamikusabb,szélesebb körű és koncepcionálisabb legyen; 2. A közigazgatási fejlesz-tések közül kiemelkedtek a kistérségek fejlődését támogató elképzelé-sek és modellkísérletek, míg az e-közigazgatás fejlesztését elsősorban azinfrastruktúra-fejlesztések tették ki, de ezektől önmagában átütő ered-ményt nem lehetett várni; 3. Az előző parlamenti ciklusban közigaz-gatási/e-közigazgatási fejlesztésre aligha költöttek többet, mint száz-milliárd forintot. Ezt lehet viszonylag jelentős összegnek tartani, miazonban a hangadó közvélekedésekkel szemben azt állítjuk, hogy ezmeglehetősen szerény támogatási forrás volt, ami eleve korlátozta a szé-lesebb körű és hatékonyabb projektek létrejöttét és megvalósítását. Végül, de közel sem utolsó szempontként: 4. Az e-közigazgatás gon-dolatának és szükségességének közigazgatási és társadalmi elfogadott-sága (a nullához vagy a sokféle elutasításhoz képest) jelentős mérték-ben nőtt, ám az első Nemzeti Fejlesztési Terv pályázatainak kiírása nemtartalmazta a képzési és a társadalmi elfogadottságot erősítő követel-ményeket, így a projektek megvalósításának talán legnagyobb akadályaaz volt, hogy az e-közigazgatásra a közigazgatási hivatalok dolgozóit ésa helyi társadalom polgárait, továbbá a vállalkozásokat nem készítettékfel. Most pedig sokkal többről van szó, mint a digitális írástudás ter-jesztésének igen fontos célkitűzéséről. A Pannon Egyetem például egyHEFOP-pályázat keretében kidolgozta az e-közigazgatási képzést szol-5 Varga Csaba: Az e-közigazgatás távlatai. I–III. eVilág, 2005. 10–11–12.176
    • gáló tizenhárom tantárgyat és így az e-közigazgatási (kihelyezett vagytávoktatási) képzések széles körben indíthatók lennének. A rövid történeti vázlat alapján összefoglalhatjuk, hogy a másodikés harmadik fejlődési szakasz milyen mutatók alapján jellemezhető. Az elmúlt években a második e-kormányzati, e-közigazgatási fejlődésilépcső indikátorai voltak: 1. a hozzáférés bővítése (ez azonban csak részleges és korlátozottinfokommunikációs kiépítéseket tett lehetővé); 2. az önkormányzati-közigazgatási hivatalok belső hálózatánakkiépítése és e-ügyintézés bevezetése (a támogatást vagy pályázatot nyertfejlesztésekben ez vegyes színvonalon, nagyon különböző műszakiszinten valósult meg, de jó minták is kialakultak, csakhogy az infor-matikai modernizáció a legtöbb esetben nem járt együtt közigazgatásimodernizációval); 3. az európai négy elektronikus szolgáltatási szint elérése (többé-kevésbé ez csak az első három e-szolgáltatási szintet takarta, illetve afejlesztésekben a húsz közszolgáltatásból csak néhány érhető el on-linemódon); 4. az e-közigazgatási fejlesztések, projektek fenntarthatósága (ezkétséges a kormányzati és önkormányzati források szűkössége és afenntarthatóságot nem kellően figyelembe vevő projektek miatt) stb. A most következő, rövid távra megfogalmazható harmadik fejlődésilépcső indikátorai lehetnek: 1. az európai alapkövetelmény, a széles körű hozzáférés megvalósí-tása (addig nem beszélhetünk e-kormányzásról, e-közigazgatásról,amíg mindenki nem férhet hozzá – legalább a fejlesztési projektek szín-helyén); 2. az on-line közszolgáltatások teljes körének bevezetése; 3. a közigazgatás üzleti típusú modelljeinek bevezetése és kiterjesz-tése a közigazgatás gazdasági és társadalmi kapcsolatrendszerére, vala-mint az e-demokráciára; 4. az országos szintű elektronikus közigazgatási szolgáltatás és intéz-ményrendszer létrehozásának befejezése; 177
    • 5. először a regionális és egyben kistérségi szintű e-közigazgatási e-házak (e-központok) teljes kiépítése (az üzleti típusú folyamatmodellalapján); 6. az e-közigazgatási fejlesztések finanszírozhatóságának és fenn-tarthatóságának erősítése; 7. e-közigazgatási modellkísérletek indítása (miután az NFT II.keretében sem lesznek források a teljes kormányzati-önkormányzatiés közigazgatási rendszer fejlesztésére, így egyetlen lehetőség, hogy aforrásokat koncentrált, különböző prioritású modellkísérletekre for-dítsuk). 8. A végcél természetesen nem a modellkísérletek indítása, hanema tervek teljes körű végrehajtása. Milyen aktuális modellkísérletek legyenek? a) e-közigazgatás és e-gaz-daság együttes fejlesztése; b) e-demokrácia-prioritású e-közigazgatás;c) társadalomfejlesztés-központú e-közigazgatás; d) térségek közötti(például agglomerációs) e-közigazgatási modell; e) közigazgatási tudástfejlesztő és alkalmazó prioritási e-közigazgatás–fejlesztés stb. Ilyenmodellkísérlet lehet a regionális/kistérségi e-központok létrehozása, éstermészetesen mindegyik projektben közös elem a szolgáltató e-köz-igazgatás magas szintű bevezetése. A magyar e-közigazgatás fejlesztésének tehát az egyik aktuális és stra-tégiai célja éppen a gazdasági-üzleti elveket és gyakorlatokat hasznosítóközigazgatási folyamatmodellek kidolgozása és a közigazgatás különbö-ző szintjein és intézményeiben való professzionális bevezetése. Az értel-mezési keretet lehetővé teszi, hogy az új típusú közigazgatási folyamatok,eljárások, fejlesztések tervezése és valóra váltása eredményes legyen. Ha a magyar példát általánosítjuk, azt mondhatjuk, hogy az Euró-pai Unió tagállamaiban is hasonló e-kormányzási, e-közigazgatási vál-tozások mennek végbe. Ismételten jelezzük, hogy az európai államokéletében az e-kormányzás és ennek üzleti típusú folyamatmodelljeiáttörést érnek el. Az állam észrevétlenül kinyílik, az állam befogadja apiac logikáját, az állam jobban figyel arra, akinek szolgáltat. Az államelfedett zártsága, társadalomtól való függetlensége enyhül, de az állammég nem vesztette el rideg fölényét és az állampolgár feletti uralmát.Az on-line állam azonban már kénytelen hidat verni.178
    • A kormányzás új paradigmája – a szolgáltató államA szolgáltató állam és az információs kormányzás kölcsönhatásait vizs-gáljuk, különös tekintettel az infrastrukturális meghatározottságra és atérszerkezet változásaira. Ebben a fejezetben külön kitérünk a virtuálistér és a kibertér összefüggéseire.A szolgáltató állam és különböző értelmezéseiAz ezredforduló globalizálódó gazdasága gyorsan és gyökeresen vál-tozik. A világgazdaság az ipari társadalomból – mint már korábbanelemeztük – egy új, tudásalapú gazdaság felé tart, amelynek legfőbbjellemzője termelői oldalon az információ és tudás szabad létrehozásaés forgalmazása, fogyasztói oldalon pedig a hozzáférés és a felhasználókkörének eddig soha nem látott kiszélesedése. Első pillantásra úgy isfogalmazhatnánk, hogy a globalizáció nem más, mint a liberális gaz-daság totális, a világ egészét átfogó győzelme. Ez a vélekedés azonbanmerő leegyszerűsítése a XXI. század változásainak, mert annak csu-pán egyetlen dimenziójára, a kitágult globális térszerkezetre apellál, defigyelmen kívül hagyja az infokommunikációs forradalom által ger-jesztett egyre gyorsuló idő dimenziójának a gazdaságra és a társadalom-ra gyakorolt hatásait. A XX. század második felében jelentkező, az indusztriális társadal-mat megingató változások a robbanásszerű technológiai fejlődéssel, anemzetközi munkamegosztás és integráció kialakulásával és az időrőlidőre jelentkező energiaválságokkal jellemezhetők. Az ipari termeléskarakterének megváltozásában az automatizációnak, az informatiká-nak, a tudásnak és a kommunikációnak jutott a főszerep. Az induszt- 179
    • riális társadalom formális jellemzőivel ellentétben a XXI. századotmeghatározó paradigmaváltás legfontosabb változói az információ és atudás. Most nézzük ezeket az összefüggéseket egy új szempontból.Gazdasági megközelítésA gazdasági szektor húzóágazatává a szolgáltatás vált. Ez már önma-gában véve is forradalmi változásnak tekinthető, hiszen a szolgáltatásta klasszikus közgazdaságtan nem tekintette termelőtevékenységnek.1Miután a posztindusztriális gazdaság és társadalom már nem kötődikaz ipari termeléshez, új munkamegosztási forma alakult ki, s ez új típu-sú integráló erőként hat a társadalom egészére.6. táblázat. Az indusztriális és posztindusztriális társadalom jellemzői Indusztriális társadalom Posztindusztriális társadalomTermelési mód Termelő Feldolgozó, újrahasznosítóGazdasági szektor Másodlagos (árutermelés) (Szolgáltatás) Harmadlagos2 Negyedleges3 Ötödleges4Átalakulást hozó Gyártott energia Információhordozók,erőforrás adatátvitel5Stratégiai erőforrás Finánctőke Tudás1 E felfogás tarthatatlanságára hívták fel a figyelmet többek között A „kibertér” és az„amerikai álom” szerzői, akik a gazdasági termelés három alapvetően különböző vonu-latát különböztették meg. Az elsőben a föld és a mezőgazdaság, a másodikban a gépekés a nagyipar, a harmadikban pedig a hasznosítható tudás képezi a központi erőforrást.Lásd Esther Dyson et al.: A „kibertér” és az „amerikai álom”: Magna Charta a TudásKorához. Fordította Drótos László. Replika, 1997. június.2 Szolgáltatás: közlekedés, közüzemek.3 Kereskedelem, pénzügy, biztosítás, ingatlan.4 Oktatás, egészségügy, kutatás, szabadidős tevékenységek, kormányzás.5 Számítógép, adatátviteli berendezések.180
    • Indusztriális társadalom Posztindusztriális társadalomKözponti erőforrás Gépek, nagyipar Hasznosítható tudásTechnológia Gépi technológia Intellektuális technológiaTudásbázis Mérnök, betanított munkás Tudós, műszaki és professzionális foglalkozásokMódszertan Empiricizmus, kísérletezés Elméleti modellek, szimuláció, rendszer- és döntéselméletIdőperspektíva Ad hoc alkalmazkodó Jövőorientált: tervezés, képesség, kísérletezés előrejelzésTervezés Játék a mesterséges jövő Személyek közötti játék ellenVezérelv Gazdasági növekedés Elméleti ismeretek kodifikációja Az új korszak legfőbb sajátossága – a tudástőke felértékelődésénekköszönhetően – a termelés és fogyasztás időben és térben való összecsú-szása: a tudást hordozó információk áramlása nem csupán felgyorsul,hanem az információ kognitív jellegének köszönhetően az információelőállítása és felhasználása elválaszthatatlanul összefonódik. A tudásala-pú gazdaságban a hatékonyságot a termelés és fogyasztás összekapcsolódásá-nak intenzitása határozza meg. A kereskedelem hagyományos közvetítőszerepét termelők és fogyasztók között az időben és térben korlátlankapcsolatokat és kommunikációt biztosító infokommunikációs infra-struktúra biztosítja, amely maga is felhajtóerőként hat az információ(tudás, tartalom) termelésére és áramlására, valamint innovatív módonhat a termelési és fogyasztási folyamatokra. Az információk által hor-dozott tudás mint innováció hasznosul, és közgazdaságilag is mérhetőhozzáadott értékké válik. A termelés és fogyasztás közötti kapcsolat intenzitását napjainkraaz információ áramoltatását biztosító új szolgáltatói szektor, az infor-mációkereskedelem (negyedik szektor) biztosítja, amely maga is többszolgáltató funkciót ellátó egységre oszlik: – Információtermelők: tartalomfejlesztők – Információszolgáltatók: információt felkutató és továbbító szol-gáltatók – Az infrastruktúra műszaki és technológiai feltételeit biztosító szol-gáltatók: informatikusok, fejlesztők, fenntartók, üzemeltetők 181
    • 11. ábra. Az információáramlás korszerű, jövőt meghatározó modellje (U. E.) ���������� ����������� ��������� ��������� � �������� ��������� ��������� ������������ ���������� ���������� ��������� ������ ��������� ����������� ���������� ������� ��������������� ������������� ��������������� ������������������� �� ������������������ �� ������ A technikai és technológiai fejlődés eredményeként (lásd média-konvergencia), valamint az információ és innováció korábban tárgyaltjellemzői okán, az információtermelő és -felhasználó modellünkbenazonos értékű szolgáltatóként szerepel, jelezve, hogy az innovációs lánc-ban a felhasználó új információk termelője is. Az információs gazdaság új helyzet elé állítja az államot is. Az infor-mációs kereskedelem szemszögéből nézve ugyanis az állam is csak egytermelőegység. Az állam által megtermelt javak fogyasztói pedig egyrészrőla gazdaság és a társadalom szereplői, másrészről az állam működését biz-tosító döntést hozó, végrehajtó és ellenőrző szervezetek, intézmények.6A gazdaság analógiájára itt is érvényesül az a tétel, hogy a termelő és afogyasztó közötti információáramlás intenzitása meghatározza a rend-6 Az állam tehát egyszerre termelője, előállítója és szervezője, valamint fogyasztója azinformációknak.182
    • szer egészének hatékonyságát.7 Az infokommunikációs technológiaadaptálása tehát megkerülhetetlen, mi több, kényszerítő körülmény-ként hat a kormányzás reformjára. Ugyancsak kényszerítő körülménynek kell tekinteni, hogy az infor-mációt termelők és továbbítók sorában ma az állam a legnagyobb informá-ciós közvagyonnal rendelkező szervezet. A rendelkezésre álló tudásvagyonhasznosításának hatékonysága viszont az információáramlásba való integ-ráció hiányában rendkívül alacsony, mert az adatvagyon újrahasznosításá-nak lehetősége korlátozott. Ez pedig nem csupán az államigazgatás belsőműködésére, hanem az információs gazdaság egészére nézve lassítóanhat, hiszen az újrahasznosítás innovációt indukál. Másként fogalmazva:amennyiben az információáramlás köre (termelés – továbbítás – haszno-sítás/termelés – továbbítás…) valahol megszakad, az a rendszer egészénekműködésére kihat. Az információáramlásba való bekapcsolódás kényszerébőlfakad a szolgáltató állam koncepciójának gazdasági értelmezése. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a szolgáltató állam önma-gában még nem új típusú állam, „csak” az ipari korszak államánakóvatos korrekciója. Az információs kor új gazdasága, az információs gaz-daság viszont nem elégedhet meg ennyi „modernizációval”. Az olykor még pusztán harmadik szektorként emlegetett szolgáltatószektor az információs gazdaság húzó- és mobilizáló ágazata. Jelentősé-gének növekedésével arányosan növekszik az új gazdasági tevékenysé-7 A hagyományos állam működési mechanizmusából fakadó nehézkességet, az infor-mációáramlás lassúságát, a folyamatosan termelődő új igények kielégítését szolgálóinnovációs potenciál alacsony mértékét jól tükrözi az új gazdaság reakciója: a piacialapon szerveződő szolgáltatások sorában egyre fokozottabb szerepet játszanak azoka szolgáltatások, amelyek a hagyományosan államilag fenntartott intézmények tevé-kenységeit kiegészítendő jöttek létre. Mára az oktatás, az egészségügy, a biztosítás, akutatás, a kultúra és a szabadidő csakúgy, mint a kormányzás a gazdaság negyedik ésötödik szektorává nőtte ki magát. Az infokommunikációs technológiák adaptálásá-val és terjedésével várhatóan a fenntartható gazdasági növekedés alappilléreivé válnak.A termelő és fogyasztó közötti kapcsolat javítására kiemelkedő szerephez jutottak azinformációkereskedelemben érdekelt szolgáltatók: lobbicégek, nyomtatott és elektro-nikus média, pályázatíró és -figyelő vállalkozások stb. 183
    • get meghatározó önállósuló ágazatok száma, így – új fejleményként – aharmadik szektor mellett megjelent a negyedik és az ötödik szektor.Ez utóbbi az információs társadalom számára azon nélkülözhetetlenszolgáltatások körét foglalja magába, amelyek a hagyományos államelosztó (redisztributív) szerepét kiváltva az információs gazdaság műkö-désében meghatározó, úgynevezett társadalmi szolgáltatások körét ölelifel: az oktatás, az egészségügy, a szabadidő eltöltése, a kormányzás (azállampolgár és az állam, valamint annak intézményei közötti kapcso-latok). Vagyis mindazon tevékenységi köröket, amelyek a társadalomjól-létét, életminőségét és kompetenciájának növekedését szolgálják.A társadalom és gazdaság paradigmáinak összecsúszása eredményekéntazonban az információs korban a társadalmi (szociális) szolgáltatások– első mozzanatként – egyben gazdasági szolgáltatásoknak is tekin-tendők. Hiszen egyszerre szolgálják az állampolgárok munkaerő-piaciintegrációját, a társadalmi és gazdasági innovációba való bekapcsoló-dását (humánerőforrás-gazdálkodás), a mindennapi élet minőségének,valamint a demokrácia intézményrendszerének javulását. Az állampolgárok a munkaerőpiacon és az innovációban indivi-duumként lépnek fel. Ez egyben azt is jelenti, hogy a versenypozíci-ójukat támogató szolgáltatásokat is egyedi helyzetük és igényeik szab-ják meg. Az állam működése szempontjából ez azt jelenti, hogy azáltalános, társadalmi közmegegyezésen alapuló működési elvek melletta növekvő partikuláris érdekekre is tekintettel kell lennie. Ez pedigcsak az állampolgár és az állam közötti közvetlen kommunikáció útjánvalósítható meg, és az egyedi helyzetekhez igazított/alkalmazott – sze-mélyre szabott – szolgáltatásokban ölt testet. Az állampolgár és az állam kapcsolatát tehát egyre inkább a közvetí-tő, összetett piac határozza meg, ami az információs kor államszervezéseszempontjából merőben új helyzetet teremt. Míg az indusztriális kor-ban az állam a társadalomtól kapott politikai hatalom tekintélyével,felülről, mint a piacot szabályozó erő léphetett fel, addig az informá-ciós korban az állam – azáltal, hogy a gazdaság és az állam paradigmáiösszecsúsztak – maga is részévé vált az összetett piacnak, amely mostmár végre lehetővé teszi, hogy az állam ne csak felülről, hanem alulrólis befolyásolható legyen.184
    • Az új társadalmi megközelítésA virtuális közösség rendszere alkotja a társadalmat mint egy magasabbszintű virtuális közösséget. Önmagában nagyon izgalmas kérdés, hogy atársadalmat virtuális térként hogyan jellemezhetjük. Mi azt gondoljuk,hogy a társadalom mint egyesített térrendszer, vagy mint téridőstruktúrakét módon definiálható. Egyrészt úgy, mint az ember által teremtettharmadik természeti tér, s ebben az esetben – lényegét tekintve – a civi-lizáció új környezeti térdimenziójaként értelmezhető. Másrészt viszontúgy, mint virtuális tér, amely – kezdettől fogva – kiszakadt a környezetitérből, s így a társadalom az első és tipikus virtuális tér. Az pedig márcsak egy másodlagos következmény, hogy a virtuális tér aztán „visszahat”a környezetre, s intézményekben és konkrét fizikai épületekben testesülmeg. Ebből az is következik, hogy a társadalom – már az információskor előtt is – mindenekelőtt virtuális tér, téridő volt.8 Ebben az összefüggésben a tudástársadalom „csak” magasabb rendűtértípus. Tudástársadalomról így csak akkor beszélhetünk, ha az infra-struktúra kiépítésén és a rutinszerű technológiai alkalmazásokontúllépve képesek vagyunk egy új, igazságosabban és hatékonyabbanműködő társadalommodell kibontakoztatására. Ez azt is jelenti, hogyaz információs korban a szolgáltató állam már nem célja, hanem elen-gedhetetlen eszközévé válik az új típusú társadalmi folyamatoknak. Más-ként fogalmazva, a társadalom közösségei és a közszféra intézményeiközött az együttműködés és dinamikus egymásra hatás (interakció) tel-jessé válik, ami egyébként nem értelmezhető másként, minthogy a vir-tuális térben és a virtuális tér megtestesült intézményi világában esélyteremtődik az állam társadalmi kontrolljára. A XIX–XX. század államfogalmának alapját a területelvűség és azintézményesült tradíciók alkotják, az állam tehát már akkor térben ésidőben definiálódik. A területelvűség lényege, hogy az állam földrajzilagjól lehatárolható keretek között működik. Az idő koordinátája pedig8 Varga Csaba: Új állammodell és közigazgatás-elmélet. Egyetemi tananyag. Veszprém,2006, Pannon Egyetem. 10. 185
    • azt jelenti, hogy egy adott területen élő emberek közössége a közösmúltként megélt történelmi hagyományok és a közös kultúra kohézióserejénél fogva szerveződik egységes társadalommá. Az információs korés a globalizáció következményeként a XXI. századra azonban minda tér, mind pedig az idő dimenziója jelentős változáson megy át. Ittnemcsak arról van szó, hogy a technikai fejlődésnek köszönhetően aglobalizáció eredményeként az egymástól távol eső emberek és kultú-rák között a távolság lecsökkent (közlekedés, médiák), hanem arról,hogy a hálózottság korában a közelség és távolság, miként a különbö-zőség is, elsősorban szemantikai értelmet kapnak. Az információs sztrádán az információk közötti távolság csupánnéhány kattintásra (klikk) rövidül. A klikkek számát az információkközötti szemantikai távolság határozza meg (a site-okat összekötő útvo-nalak sűrűsége, az információk leírásánál alkalmazott közös kulcssza-vak/keresők száma stb.). A szemantikai távolságot meghatározó másikelem az információs sztrádán közlekedő individuum tudása, érdeklő-dése, nyelvi és szociális kompetenciái, egyszóval személyes kultúrája(virtuális identitás). A tér és idő dimenziójának fellazulása az állam számára is új hely-zetet teremt. Egyrészről szembe kell néznie a globalizáció által diktáltúj típusú területi integrációból (kontinentális szerveződés) és az azzalegyütt járó fragmentációból (regionalizmus, lokalitás) adódó struktu-rális változásokkal, másrészről megoldást kell találni egy eddig nemismert, az infokommunikációs technológia és technika elterjedésévelvalósággá váló és egyre terjeszkedő „térelem”, a virtuális tér kezelésére.Ez utóbbit ugyanis már nem a területi integritás, hanem a közös érdekés a közösen kiépített/használt (infokommunikációs) hálózati struktú-ra tartja össze. A virtuális közösséget összetartó „érdek” meghatározása ugyanak-kor nem egyszer túlmutat az állam jelenlegi kompetenciáin. A közös-ség tagjainak mint individuumoknak önrendelkezésén alapszik (önsza-bályozás, önkorlátozás), amelynek éltetője, hordozója és működtetőjeaz infokommunikációs sztráda. Itt is megfigyelhető az infrastruktúrageneratív hatása: az egyének között zajló gyors és folyamatos informá-cióáramlás (kommunikáció) nem csak lehetővé, hanem szükségszerű-186
    • vé is teszi a közösséget összetartó társadalmi érdekek és értékek folya-matos felülvizsgálatát, újrafogalmazását, valamint az újabb és újabbvirtuális közösségek létrehozását. A jelenségből fakadó államszervezésigondokat tovább bonyolítja, hogy az egyre szaporodó virtuális közös-ségek egymást nemcsak átfedhetik, hanem a civil szerveződésekhezhasonlóan, a „többes tagság intézménye” itt is állandósulhat. A közös-ség – vagy általában a társadalom – szabadon, tértől, időtől (államok-tól, kormányoktól) függetlenül szerveződik. Ez jelentősen megnöveliaz adott közösségek mozgásterét (mobilitás) és érdekérvényesítő képes-ségét, miközben csökkenti a hagyományos kormányzási technikák ésintézmények hatékonyságát, valamint az állam korábbi kiegyensúlyozóés közvetítő szerepét. A kompetenciájában és tekintélyében meggyen-gült állam szélsőséges esetben állandó konfliktusok forrásává válhat.Ezért az információs korban az állam szerepének és működtetésének újmegközelítése megkerülhetetlen.A virtuális tér és a kibertér különbségeAmikor az információs korról beszélünk, hajlamosak vagyunk aztgondolni, hogy az új korszak beköszöntése nemcsak új, hanem gyö-kértelen is civilizációnkban. Sokan vélik úgy, hogy az új korszakkala történelem fonala megszakadt. „A XX. század valamennyiünketrendkívül pesszimistává tett a történelmet illetően” – írja Fukuyama.9Felmerül a kérdés, valóban gyökértelen világban élünk? És a gyökér-telenség összefügg-e azzal, hogy a társadalom végképpen vagy elsőd-legesen virtuális tér?9 Francis Fukuyama: A történelem vége és az utolsó ember. Fordította Somogyi Pál Lász-ló. Budapest, 1994, Európa Kiadó. Szerinte a történelem akkor szakad meg, amikormegszűnnek a lehetséges fejlődés egymással szemben álló, lehetséges alternatívái, saz emberiség egyetlen irányba halad. A liberális demokrácia világméretűvé válásávallényegében a történelem belső dialektikája szűnik meg. 187
    • Pierre Lévy, akit gyakorta csak a kibertér10 filozófusaként emleget-nek, különbséget tesz a virtuális tér és a kibertér között. Meghatáro-zásában a kibertér nem más, mint a virtuális tér nyelvi és kulturálisaktualizációja, a potenciális (virtuális: lásd latin virtus) objektiválódása,szemantikai térré válása. Az információs korban a fizikai tér feloldó-dik a szemantikai térben. A különbözőség és távolság új, szemantikaiértelmet kap. Lévy álláspontja szerint a kibertér igazi lényegét a sze-mantikai távolság adja, amely kifejeződhet a dokumentumok közöttihiperkapcsolódások minimális számával, a site-okat összekötő elérésiútvonalak sűrűségével (denzitás), a közös kulcsszavak (keresőszavak)számával a dokumentumok vagy információk leírásakor, a keresőkáltal adott válaszok közötti közelségben stb. Pierre Lévy rendszerébenalapvető újdonság a potenciális (azaz virtuális) és az objektivált (kiber-tér) közötti különbség meghatározása, amely lehetővé teszi, hogy foga-lomrendszerét más tudományos területen is alkalmazzuk. A művészettörténetben Charles Bourget11 mutatott rá nemrégibena középkor gótikus építészete és napjaink virtuális tere között fennállószemantikai összefüggésekre, s arra, hogy míg a modernitás gyökereitalapvetően az antikvitás, addig a XXI. század virtuális világát a közép-kor szimbolikus gondolkodásának hagyományaiban kell keresnünk.Az antikvitás és a modernitás a potenciálisat beemelte az objektíve létezőtermészeti világba, vagyis nem tett különbséget az anyagi (érzékelhető)valóság és a virtuálisan létező immateriális valóság között, s ezáltal azt a10 Az egyetemes emberiség „jelentésterének objektivációját” a szakirodalom WilliamGibson immáron klasszikusnak számító tudományos-fantasztikus regénye nyomán,kibertérnek nevezi. Lásd André Lemos: Les Communautés Virtuelles. Société, 1994.45. sz. 253–261. Pierre Lévy: Qu’est-ce que le virtuel? Párizs, 1995, La Découverte; uő.: L’intelligencecollective. Pour une anthropologie du cyberespace. Párizs, 1994, La Découverte;Cyberespace et cyberculture. Revista digital humanitas. Előadás, elhangzott Barcelo-nában (é. n.). http://www.uoc.edu/web/esp/articles/digitum-pierre-levy-fr.html. Hoz-záférés: 2007. március 1.11 Charles Bourget: La virtualité médiévale inversée. Le cyberespace face à l’architecturegothique. 2004. http://www.chairetmetal.com/cm04/cybermed.htm. Hozzáférés:2007. március 1.188
    • megismerés, a tudományos vizsgálat és művészi alkotás tárgyává tette.Úgy is mondhatnánk, hogy a végtelent beemelte a végesbe, miáltal azmérhetővé és ábrázolhatóvá vált. Az ókori civilizációkban a világegye-temről alkotott képzetek mítoszok formájában fogalmazódtak meg.Ebben a mitikusnak tartott modellben nem volt szükség az objektívés a virtuális világ megkülönböztetésére.12 Nem véletlen, hogy az ókorembere számára a végtelen fogalma értelmezhetetlen. Ezzel szemben aközépkor újplatonizmuson alapuló duális világképe éles különbségettett az érzékelhető és az érzékekkel fel nem fogható spirituális világközött. A két létszféra között ontológiai összefüggés áll fenn.12. ábra. Az antikvitás egységes, hierarchikusan építkező kozmoszképe és akeresztény középkor duális világmodellje (Charles Bourget nyomán, U. E.) ����������������� ������� �������� ������������������� ������� �������� ������� ������� ��������������� ������� �������� ����� ���������� ������������� A modernkor tudomány- és anyagelvű felfogása az antik hagyomá-nyok egyik irányzatát követve kísérletet tesz a világmodell egységénekhelyreállítására. A mitikus gondolkodást – másik végletként – a raci-onalizmussal váltja fel. Ebben a rendszerben az ember, a természet és12 Gondoljunk csak a teremtéstörténetekre! Az antik mítoszok egyik közös jellemzője,hogy az istenek és félistenek, akárcsak az ember, maguk is teremtett lények. 189
    • a tudomány képezi az objektív valóságot. A potenciálisan létező nemegyéb, mint az ember által még fel nem tárt, ismeretlen, de megismerhetődolgok/jelenségek halmaza, amely a tudomány szerint az objektív valóságrészét alkotja. E felfogás eredményeként az ókori civilizációk az iste-nekből embereket, a modernitás viszont az emberből „istent” faragott.(Egy lehetséges metaelmélet feladata az, hogy a tudomány–vallás egy-ségét újragondolja és újraalkossa.)13. ábra. A modernitás racionális világmodellje (Charles Bourget nyomán,U. E.) ����� �������� ������� ����� ������� ���� ������������������ �������� ����� �������� ����� ��������� ��������� ������� �������� ��������������� A középkor keresztény felfogásában az ember sajátossága, hogy lététhárom elv határozza meg: 1. az időben és térben változó test (corpus);2. a testet fenntartó lélek (anima); 3. az Isten eszméjével érintkezésbenálló szellem (spiritus). De ez utóbbi (spiritus) is csupán teremtmény, smint ilyen, az anyaghoz hasonlóan létét és értékét az isteni értelemből(Bölcsesség – Sophia) való részesedés mértékének megfelelően kapjameg (emanáció). Másként fogalmazva: a középkori gondolkodás tagadjaaz antikvitásnak és a modernitásnak oly fontos objektív valóság objek-tivitását.190
    • A dolgoknak lényege van, de ez a „lényeg” nem magában a dolog-ban, hanem valahol máshol helyezkedik el (dualizmus). A dolgoklényege okán a középkor számára objektív valóságnak csak a fizikai érzé-kelésen kívül eső spirituális világ tekinthető, amihez képest a földi valóságcsupán illúzió, de virtuálisan létező valóság. Szent Ágoston bölcseletében a teremtés egyszeri pillanatnyi aktus,amelyben két mozzanat különíthető el: 1. A semmitől alig különböző formátlan anyag létrehozása. A semmiés a valami közötti helyezkedik el a potenciális lét, az anyag formálha-tóságához szükséges létcsírák (semina seminum), amelyekben a számokmint eszmei energiák rejtőznek; 2. A formát öltő anyag megszületése. Formát ölteni annyit tesz,mint egyik állapotból a másikba átlépni, vagyis a forma magában hor-dozza a változás tényét. Ez a változás a térben ragadható meg, de mér-hetősége csak az időben lehetséges. A változás maga a mozgás. „Valami-féle tudós embertől hallottam, hogy a nap, a hold, a csillagok mozgásamaga az idő. Nem helyeseltem ezt a nézetét. Miért nem inkább vala-mennyi test mozgása az idő?” (Confess. XI. xxiii, 29).14. ábra. Az objektív és virtuális valóság viszonyrendszere �������� ��������������� ���������������� ����������������� ������������������� �������� ��� �������� ����� ����� ��������� ��������� ����� ��������� �������� ������� �������Forrás: Charles Bourget 191
    • A XIII. századig Európában uralkodó ágostoni metafizika sarka-latos pontja a participáció tétele. Eszerint: 1. A teremtett dolgok csakhasonlítanak Isten örök eszméire, de nem azonosak vele; 2. Az emberilét változásai a magasabb lét felé való előrehaladást (mozgást) ered-ményezik; 3. Ez a mozgás, mivel időben valósul meg, változást felté-telez, amelyet előre meghatározott törvények szabályoznak. Mindeb-ből következik, hogy a megismerés ebben a gondolkodási rendszerbenközvetett, mert a törvényszerűségekre a változó világ változó jelensé-gein keresztül lehet csak következtetni. A teljes tudás felé vezető út ahiten keresztül vezet, amely a spirituális lét szemlélésére irányul. A középkor és az információs kor gondolkodása között alapvetőkülönbség a virtualitás sajátos negatív és pozitív felfogásában rejlik.A középkor – és sok mai gondolkodó – számára az objektív valóságnem más, mint a természetfeletti valóság (Isten) emanációjának ered-ménye. Ezzel szemben az információs kor, vagy pontosabban a tudás-kor a virtualitás olyan pozitív felfogásán alapszik, amely azt jelenti,hogy a virtuális valóság referenciája az objektív valóság – az ember, atermészet és a tudomány –, amit a virtuális valóság szférájára vetítünkki. Lényegében itt is egyfajta – de fordított irányú – emanációról vanszó, mert az érzékszervekkel fel nem fogható jelenségeket az érzékelhe-tő világ jelenségei alapján írjuk le (ábrázoljuk). Az új felfogás szerinta virtuális tehát az ember által értelmezett és felfogott anyagi világ,vagyis az ember önnön emanációjának eredménye. Közös vonás ugyanakkor, hogy a virtuális és az objektív valóságközötti kapcsolatot mindkét esetben a tudást teremtő intelligencia alkotja.A középkor felfogásában ez a tudás az Isteni Bölcsesség, a Logosz (azérzékekkel fel nem fogható isteni értelem) a teremtés által aktualizáló-dik, vagyis részlegesen megmutatkozik. Az emberi intelligencia vala-milyen mértékben, tehát magában hordozza az isteni lényeget, de tel-jes egészében azzal nem azonos.” A Logosz/Tudás megőrzi spirituálislényegét. „Amilyen nagy azonban a különbség a sugarat hintő fényés a megsugarazott között, úgy különbözik a teremtő és a teremtettbölcsesség”1313 Confess. XII. 15, 20.192
    • A tudáskor teremtőereje az emberi intelligencia, amelynek teremt-ménye a tudást hordozó információk sokasága. A kibertérben áramlóinformációk azonban bár részlegesen magukban hordozzák a tudássáválás potenciális lehetőségét, tudássá csak a felhasználó emberi intelli-genciával való találkozás során válnak. Az információ mint potenciálisan(virtuálisan) létező a kibertérben objektiválódik, de formát (formalizálttudás) csak a felhasználás során ölt (aktualizálódás). Az aktualizálásmaga a változás (innováció), mert az információ felhasználása egybenegy vagy több új információ (tudás) létrehozását is jelenti, amely(ek) akibertérben kapják meg virtuális létüket. Mint arra már utaltunk, Pierre Lévy határozott különbséget tesz avirtuális tér és annak nyelvi, kulturális aktualizációja, objektiválódása,a kibertér között. Felmerül a kérdés, a középkorban mi töltötte be ésmiként a „kibertér” szerepét? Már Bourget felhívta idézett tanulmányában a figyelmet arra, hogya gótikus katedrálisok lényegében egy szimbolikus teret alkotnak, ame-lyen keresztül a szakrális és a profán, a fizikai és a spirituális szféraközötti „kommunikáció” lehetősége nyílik meg a hívő ember számára.A kommunikációs nyelv három rétege, a beszélt, az írott és a képi nyelvegysége a középkorban még nem bomlott meg.14 A könyv „audiovizu-ális médium” volt. A képi ábrázolások (illuminációk) nem egyszerű-en a szöveg megértését segítették elő,15 hanem a meditációhoz vezetőút fontos részét alkották. Funkciója nem az írott szövegben kifejtett„tudás” rendszerezése és értelmezése, hanem a meditáció irányának éslényegének szimbolikus formában való megjelenítése. A mozgásbanlévő gondolat, amely nem engedi az olvasót csupán a szövegnél meg-ragadni, hanem az isteni misztérium lényegének megragadására ösztö-nöz. A kép egy imperatívusz, pontosan úgy, ahogyan a katedrálisokbana hívő a főhajó képi ábrázolásait követve, folyamatosan előrehaladvaszinte öntudatlanul jut el a szentélyhez. Az olvasás, szoros összefüggés-ben a memorizálással, minden esetben hangosan történt. Miként azt14 Ivan Illich: Du lisible au visible: la naissance du texte. Un Commentaire de Diascalionde Hugues de Saint-Victor. Párizs, 1991, Cerf. 35–41.15 Illusztrációvá csak később, a Gutenberg-galaxis terjedésével „degradálódott”. 193
    • Hugues de Saint-Victor (1128 k.) az olvasás művészetéről írva kifejti,az emlékezet (memória) megelőzi az írást és az orális / beszéd kategó-riájába tartozik. Az írott szöveg csupán eszköz ahhoz, hogy „a jámborolvasó” átadja magát a beszédnek. A beszéd (a száj mozgása) által ölttestet s válik valósággá az elvont (absztrakt) szöveg.16A kibertér a kollektív intelligencia színtereA közös vonások ellenére van egy igen fontos különbség a középkor és atudáskor felfogása között. Nevezetesen a virtuális és az objektív valóságközötti „átjárhatóság” iránya, amely meghatározza kapcsolódás (konnek-ció) minőségét. Az elsőben az emberi intelligencia individuális viszonyaa meghatározó, míg a kibertérben az individuális intelligenciák kommu-nikálnak egymással, és kollektív intelligenciaként adódnak össze. A kom-munikáció folyamatos és interaktív, ami állandó jelenvalóságot tételez. Nézzük az egyik lehetséges definíciót: „A virtuális tér… az emberikultúra által teremtett ideák és jelek, valamint a végtelen sok szervezésimódozat halmazának együttes jelenléte. A szerzők, olvasók, navigáto-rok intelligenciái a kibertérben összekapcsolódva teremtik és aktuali-zálják a virtuális teret.” (Pierre Lévy)17 Mindebből az következik, hogyrészben az információs kor, aztán különösen a tudáskor belső önfej-lődése oda vezet, hogy az állam és a társadalom mögött kitapinthatóvalóság újra kibővül, a virtuális és kibertér újrateremtődik, az emberiintelligencia pedig erőteljesen szervezőerővé válik.16 Illich: i. m. 68.17 Uo. Szerzők, olvasók, navigátorok, vagyis az információtermelők, felhasználók ésszervezők intelligenciái/tudásai a kollektív intelligencia dinamikus egységét hozzáklétre. A kollektív intelligenciáról részletesen lásd Pierre Lévy: L’Intelligence collective.Pour une anthropologie du cyberespace. Párizs, 1994, La Découverte; Jean-FrançoisNoubel: Intelligence Collective, la révolution invisible. The Transitioner, 2004. novem-ber 15. http://www.thetransitioner.org. Hozzáférés: 2007. március 20. = információtermelők, felhasználók és szervezők.194
    • A virtuális közösségÚjabb finom fordulat: ismét születnek virtuális közösségek. AndréLemos a Virtuális közösségekről18 írott tanulmányában a kibertér kétaspektusát (megjelenési formáját) különbözteti meg: az informatikaihálózatokat és a virtuális valóságot. A kibertérben való létezés elsőformája a „szubjektum kivetülése” a hálózatba. Ez a közösségbe valókapcsolódás sajátosan új módja. Ezt a közösséget a virtuális hálózatkapcsolja össze. A fizikai értelemben vett távolság/közelség és idődimenziója nem játszik szerepet. Ebben a téridőben a közösség tagjaiállandóan jelen vannak. A jelenlét az információkban objektiválódik.Tehát akkor is jelenlétről beszélhetünk, amikor az információt kibo-csátó személy valóságosan nincs jelen a hálózaton. Másként fogalmaz-va: a virtuális valóság az ember fizikai érzékeinek megtévesztésével egymásik, irreális valóságot szimulál. A kibertér tehát potenciálisan magábanhordozza a közösségi térré válás lehetőségét. Ebben a térben az „én” felol-dódik, kevéssé kapcsolódik a fizikai valóságához, úgymint társadalmiosztály, test vagy testület, kor, nemi identitás. Virtuális identitásunksokkal inkább a tudásunkhoz, érdekeinkhez, társadalmi és nyelvi kompe-tenciánkhoz kapcsolódik. Információs „testünket” (virtuális létezésün-ket) a szemantikai térben kialakult kapcsolataink, együttműködéseinkhatározzák meg.19 Az elmondottakból következik, hogy a virtuális közösség az emberikapcsolatok kibertérben szövődő szociokulturális csoportosulása.20 Jellem-zői: individuumok, társadalmi kapcsolatok, csoportérdek, s mindezegy időben elhúzódó dinamikusan áramló folyamatba ágyazódik. Az Interneten áramló információáradatot egyetlen intézmény semképes irányítani vagy szabályozni. A rendteremtés és a szabályozás fel-adata a virtuális közösségre hárul (önszabályozás). A közösen elfogadottszabályok betartása és betartatása a közösségi lét alapja, az „ellensze-18 Lemos: i. m.19 Pierre Lévy: La séparation de la culture et de l’Etat. Intervir, 2001. 12. sz.20 Howard Rheingold: The Virtual Community. 1993; www.rheingold.com. Hozzáfé-rés: 2007. február 19. 195
    • gülőket” a közösség azonnal száműzi. Bár a szabályok kialakítása azobjektív valóság szabályozási rendszerétől éppúgy független, mint másvirtuális közösségekétől (ebben az értelemben az interneten összességé-ben nézve valódi káosz uralkodik), a virtuális közösséggé szerveződéskomoly etikai alapokra épül. A közösségi szellem és a szolidaritás, amely valóságos „virtuális moz-galmakat” indított el az elmúlt évtized során, jól mutatják, hogy azInternet nemcsak lokálisan, hanem globális méretekben is képes poli-tikai és társadalmi mozgalmak színterévé válni. A világ minden tájá-ról emberek millióit (s tegyük hozzá, ezeknek a többsége a digitáliskultúrával rendelkező fiatal generációkból kerül ki) mozgósítani képes„virtuális tér” nemcsak kommunikációt, újabb információkat, hanemközösségi akciókat, sőt új politikai, társadalmi minőséget is generál.21 A virtuálisan szerveződő globális közösségek új értékrend menténszerveződnek, amelyben az univerzális szolidaritás, valamint a partici-pációban (részvétel) és a kooperációban (együttműködés) megmutatko-zó felelősségvállalás új etikai normái már jól kitapinthatók. Ha tehát az új típusú globlokalizáció vagy az információs és/vagytudáskor belső világát feltárjuk, olyan új szellemi és közösségi folya-matokat figyelhetünk meg, amelyek az ipari társadalom által szétvertszubsztanciális valóság rekonstrukciójához vezethet. Ami észrevétlenülszületik, az szükségképpen nem azonos a régivel, de az egyáltalán nemkizárt, hogy az új virtuális tér, az új kibertér például előkészíti a részvé-teli demokráciát. A változások elől – egyébként az ipari kor és annakracionális logikája által konstruált – állam s demokrácia nem térhet ki.21 A virtuálisan szerveződő politikai akciók erejének egyik példája Franciaországbana Jacque Attali által benyújtott felsőoktatási törvény megtorpedózása. Az egyetemekés felsőoktatási intézmények hálózaton keresztül szervezett, soha nem látott szakmaifelkészültséget és politikai éleslátást tanúsító több hónapos demonstrációja előtt a kor-mányzat meghátrálni kényszerült, s a törvénytervezetet visszavonták. Világméretű vir-tuális mozgalom alakult ki az internet segítségével 2005 nyarán a szegény országokadósságának elengedése és a nemzetközi támogatások érdekében. A G-8-ak csúcstalál-kozóján átnyújtott petíciót több millió ember interneten összegyűjtött aláírása támo-gatta. Ennek eredményeként az eredeti programtól eltérően a fejlett országok vezetőijelentősen emelték a harmadik világnak szánt segélyek mértékét.196
    • Az új állam mint virtuális közösségA virtuális tér intézményesülése a horizontálisanszerveződő állambanHol is tartunk az ezredforduló után? Ha a társadalom virtuális közös-ség, az állam szintén egyre inkább virtuális valóság lesz. Az információskor jóléti és gazdasági rendszerének az infokommunikációs infrastruk-túra már nemcsak eszköze, hanem hordozója, s egyben „virtuális intéz-ménye” is. Ebben az értelemben az információs kor közműrendszeré-nek kiépítése elválaszthatatlanul összekapcsolódik az állam intézményirendszerének átalakításával. Az infokommunikációs technológia ter-mészetéből adódóan ez az átalakítás hosszú távon azonban nem értel-mezhető egyszerű reformként. Itt ugyanis nem csupán a közigazgatásés a közellátás átszervezéséről, működéséről és működtetéséről, állam-polgári metszetben pedig nem egyszerűen csak ügyintézésről van szó,hanem arról, hogy a hagyományosan statikus szervezeti formák és hie-rarchikusan szerveződő kapcsolati rendszerek helyébe egy dinamikus,közvetlen kommunikációra épülő, horizontálisan szerveződő hálózatiintézményi struktúra lép. Ez az állami intézmények szempontjából azt jelenti, hogy: 1. Az információs közműrendszernek köszönhetően az államintézményei közvetlen részeseivé válnak a társadalmi, gazdasági, kul-turális folyamatoknak. Ez azzal az előnnyel jár, hogy lehetőség nyílikaz anomáliák azonnali kezelésére, a „helyi” válságok megoldására, ajogszabályok adott helyzetre való alkalmazására, a civil közösségek ésegyének, valamint a gazdasági szereplők igényeihez, elvárásaihoz valóigazodásra. Az infokommunikációs rendszer használata a közszférábandinamizálja a digitális kultúra fejlődését. 197
    • 2. Az állam felépítménye szempontjából ez egyszerre jelenti adecentralizációt és a deregulációt. A kormányzati technika szempont-jából viszont az eddigi ágazati alapon működő intézményi struktúrátaz integrált kormányzati módszer váltja fel. A decentralizáció, a dere-guláció és az integrált kormányzás az államigazgatás területén is háromalapelv, a szubszidiaritás, a szolidaritás és a kooperáció teljes körű érvé-nyesítését feltételezi. 3. Az állampolgár szemszögéből nagyobb szabadságot, a demok-ráciában való közvetlen részvételt (participatív demokrácia, közvetlenvagy e-demokrácia), a közügyek nagyobb nyilvánosságát és átláthatósá-gát (transzparencia) feltételezi. Kate Oakley angol kutató1 definíciója világos és elfogadható: „Aze-kormányzás az infokommunikációs technológiát alkalmazó módsze-rek összessége, amely a közérdekű szolgáltatások mellett általában véveúj alapokra helyezi az állampolgárok és a kormányzatok kapcsolatát.”15. ábra. Horizontálisan szerveződő hálózati struktúra (U. E.) � ����� �������� ����������� ����������� ������� ���������� ��������� ���������� ����������� ���������� ������� ��������� ������������� ��������� ����������� ���������� �198
    • Ugyanakkor az új technológia általános alkalmazása új veszélyeketis rejt magában: 1. Válsággócok: amennyiben a kommunikációs rendszer rosszulműködik, és a társadalmi, gazdasági válsággócok lokalizálása sikerte-len, az információ gyors áramlásának következtében a negatív folya-matok megállíthatatlanul tovább gyűrűznek. 2. Bizalomvesztés: minden egyes hiba, működési zavar (legyen azműszaki, biztonsági, adminisztratív vagy emberi mulasztás) közvetle-nül visszahat és gyengíti az államot. Napjainkban az állammal szem-beni bizalomvesztés egyik meghatározó forrása lehet az igazgatási ésadminisztratív rendszerben jelen lévő kettősség: a hagyományos papír-alapú és az elektronikus gyakorlat párhuzamossága. E jelenségnek egy-részről szociológiai (kulturális tényezők, digitális szakadék, infrastruk-túra hiányosságai stb.), másrészről intézményi (vertikális intézményiés irányítási struktúra, képzettség hiánya stb.) okai vannak. A párhuza-mosságból fakadó diszfunkcionalitás bizalomvesztéshez vezethet. 3. Esélyegyenlőség hiánya: ha az infrastruktúra nem válik általánosanelfogadott és alkalmazott közművé – a felhasználói oldal nem fedi lea társadalom egészét (digitális szakadék) és az élet minden területét,vagy a műszaki, technológiai fejlesztés részleges marad, az intézményekműködésében kettősség alakul ki, s ez diszfunkcionalitáshoz, szélsősé-ges esetben az állam működésképtelenségéhez vezethet. 4. Tőkehiány: amennyiben az alkalmazott kommunikációs rendszerállapota a technológiai fejlődéssel nem tart lépést – elavult biztonságirendszerek, korlátozott, a társadalmi igényeket nem követő szolgáltatóirendszer stb. –, az állami intézmények működése bizonytalanná válhat.Az infrastruktúrafejlesztésből fakadó tőkeigény biztosítására az államés a gazdaság szereplőinek együttműködésére van szükség. A rendszerüzemeltetője és fenntartója, valamint az alkalmazó és a felhasználó éle-sen elválnak egymástól, partneri kapcsolatuk a közös érdekeken alapu-ló kooperációban fejeződik ki.1 Kate Oakley: Qu’est ce que l’e-gouvernance? Projet Intégré 1: Atelier sur l’e-gouvernance.Strasbourg, 2002. www.coe.int. Hozzáférés: 2007. március 15. 199
    • 5. Kritikus tömeg: az infokommunikációs rendszer beruházási ésműködtetési költségei magasak. Megtérülése csak egy bizonyos szintűkereslet mellett lehetséges. A kereslet fokozása csak akkor érhető el, haa hálózatok működtetése és az igénybe vehető szolgáltatások rendsze-rében is a piaci impulzusok érvényesülnek. Az állam szempontjából ezazt jelenti, hogy az intézményei által nyújtott szolgáltatások jelentősrészét a piaci viszonyokhoz kell igazítani (kiszervezés, üzleti típusú folya-matmodellek alkalmazása). 6. Amennyiben az állam továbbra is ragaszkodik monopolhelyzet-éhez, az információs technológia alkalmazása nem csökkenti, hanemnöveli a költségvetést. Ez nem egyszerűen csak az állam strukturálisátalakítását, hanem a piachoz való alkalmazkodást, a gazdasági és tár-sadalmi viszonyok közé való integrálódást is jelenti. A piacot ellenőrző,kontrolláló szerep csökkenése viszont az állam társadalmi folyamato-kat irányító gyengüléséhez vezethet. 7. Figyelem! A szolgáltató állam még nem e-állam, és a szolgáltatóállam még nem szolgáló állam, és ez az állam még magán viseli a poszt-totalitárius jelleget. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a XXI. század elejéna szolgáltató és esélyteremtő állam koncepcióját össze kell kapcsolni a kicsiés olcsó állam koncepciójával. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a szük-séges és a valóságosan ellátott állami feladatoknál nem nagyobb és nemköltségesebb állam- és kormányzati apparátusra van szükség. A kicsi ésolcsó állam egyben erős államot feltételez, ahol az „erős” jelző azt fejeziki, hogy az állam képes funkcióját hatékonyan ellátni. A hatékonyságfokmérői a szervezeti folyamatok egyszerűsítése, a rugalmasság és gyorsalkalmazkodóképesség a változó társadalmi, gazdasági folyamatokhoz,valamint az innovációs készség a költségcsökkentés érdekében. Az infokommunikációs infrastruktúra nemcsak új eszközrendszert,hanem egy merőben új, a kommunikációra épülő kormányzási gya-korlatot is jelent, amelyet infrastrukturális meghatározottsága okánelektronikus kormányzásnak, röviden e-kormányzásnak nevezünk.Az e-kormányzás integrált értelmezése magába foglalja az e-közigazga-tást, az e-ügyintézést (e-adminisztrációt), az e-demokráciát.200
    • A fenti definíciók is jól mutatják, hogy az e-kormányzás meghatáro-zásakor az alkalmazott szóhasználat/fogalom tekintetében – governanceés government – igen gyakori a keveredés, bár lényegüket tekintve hason-latosak. Sem egyik, sem másik meghatározás nem mutat túl a modernállam informatikai modernizálásán. Az állam és állampolgár kapcso-latrendszerének javítása az elektronikus eszközök alkalmazásán keresz-tül – mint cél – még messze nem jelenti az állampolgár és az államviszonyrendszerének lényegi változását. Úgy is fogalmazhatunk, hogya modernizáció elsősorban az intézményi rendszer működési mecha-nizmusára és az állampolgároknak a politikai állammal szembeni meg-nyugtatására fokuszál. A szolgáltató, esélyteremtő állam koncepciója– miközben alkalmazkodni kíván az információs kor kihívásaihoz (fő-ként gazdasági nyomásra) –, minden erejével arra törekszik, hogy azúj keretek között is fenntartsa a modern állam (nemzetállam) műkö-désének lényegét adó politikai, intézményi és adminisztratív jelleget,amely az állampolgárok és az állam közötti hierarchikus viszonyrend-szeren alapszik. Fontos megfigyelés: a modernizáció elsősorban a kap-csolatrendszer módjára, nem pedig az állam és állampolgárok közöttiviszonyrendszer strukturális átalakítására vonatkozik.Az ellenőrzés problematikája – rend és káoszAz államnak a virtuális, e-állammal szembeni averzióját sokféleképpenlehet magyarázni. Pierre Lévy a nemzetállamnak a kulturális homo-genizációra épülő tekintélyelvűségében keresi a választ, és a modernállam totalitásra való hajlamát teszi felelőssé.2 A kontrol és irányításegyedüli lehetséges módja az, ha azok teljes mértékben adaptálódnaka hálózati kultúra természetéhez és a globalizációhoz. Ez pedig elméle-tileg vagy egy globális méretű kormány létrehozásához vezetne, vagy amai értelemben vett ellenőrzés és irányítás totális ellehetetlenüléséhez,2 Pierre Lévy: Cyberculture. Rapport au Conseil de l’Europe. Párizs, 1998, Odile Jacob. 201
    • hiszen az ellenőrzésre irányuló eszközök/módozatok a kibertérben akultúra multidimenzionális tulajdonságát felöltve semlegesülnek. A kibertér kaotikus tulajdonságából fakadó veszélyekre az elmúltévtizedek során már sokan és sokszor rámutattak. A hetvenes évekbenFoucault3 az elsők között figyelmeztetett arra, hogy az új technológi-ában rejlő képességek az individuumot az állam nyomásától vagy ahagyományoktól „fel is szabadíthatják”, emellett pedig igen komolyveszélyekkel járhat annak az elhallgatása, hogy az információs techno-lógia az embert meg is foszthatja személyiségétől. A számítógép von-zásában élő/dolgozó ember szabályozás nélkül „új rabságba” kerülhet.A munka és a magánszféra összeolvadása súlyos individuális és társa-dalmi problémák forrásává válhat. Az állami beavatkozás (reguláció)nélkülözhetetlen. Gilles Paquet fogalmazta meg a kibertér kettős tulajdonságá-ról szóló tételt.4 Az információs technológia és a kommunikáció egyambivalens, egyszerre rendezett és kaotikus (kaordikus) világot indu-kálnak. Ez a kommutáció forradalma5 (a felcserélhetőség forradalma).Az információs hálózatok mentén szerveződő kapcsolatok folyama-tos transzformációban (mozgásban) vannak. A kommutáció az, amiezen kapcsolatok átrendeződését, átalakulását, valamint új kapcsolatokkialakulását teszi lehetővé. A virtuális térben semmi sem vész el, csu-pán átalakul. A kommutáció egyfajta rendezőelv is, amely „katalizáljaa kollektív intelligenciát” (lásd Lévy). A hálózatokon tehát egyszerrevan káosz – egy áttekinthetetlen átalakulás – és rend, mert a változásintenzitása egyre gyorsuló. Ez a rendezőelv a kommutáció. Ugyanilyen kettős képet mutat az információs társadalom és gaz-daság is. A folyamatos változás, a változás kényszere azonban súlyosszociális és gazdasági károkat okozhat. A világhálón szerveződő inno-3 Michel Foucault: Power / Knowledge: Selected Interviews and Other Writings 1972–77.Brighton, 1980, Harvester.4 Gilles Paquet: E gouvernance, gouvernementalité et État commutateur. Publication du55e Congrès des relations industrielles de l’Université Laval. Canada, 2000.5 A „kommutáció forradalma” Marc Guillaume nevéhez fűződik (1999).202
    • vációs gazdaság társadalmi hatása többek között a munkavállalói pia-con elbizonytalanodást, a szociális rendszerben kiszámíthatatlanságot,az egyén számára kiszolgáltatottságot stb. hoz. A kiegyensúlyozott, ahagyományos állami redisztribúcióra épülő szociális rendszer viszontlefékezi a gazdaság innovációs folyamatait, tehát annak akadályáváválik. Mindezen körülmények a kormányzás fenntartását indokolják.A kérdés tehát nem az állam és az irányítás megszüntetése vagy megőr-zése, hanem az információs kori kormányozhatóság mibenléte. Paquet az e-állam jövőjét az önszerveződésekben (auto-organisation)és az együttműködő állam megvalósításában látja. Ennek három pillérea következő: 1. e-kormányzás; 2. kollektív intelligencia; 3. kommutatorállam (változást irányító, orientáló, támogató állam). Ehhez hozzátehetjük, hogy ez az új állammodell viszont már meg-haladja az ipari/posztipari kor államtípusát, sőt, jóval meghaladja aszolgáltató állam szerény vízióját is.Az e-kormányzás és az e-közigazgatás téveszmék nélkülHa nincs is komoly áttörés, a fentiek alapján azért kijelenthetjük, hogyaz információs kor egyik legnagyobb kihívása nem kevesebb, mint azállam funkciójának és működésének újragondolása. Ha az új korszakállamának pontos meghatározására vállalkozni nem is könnyű, az márvilágosan látszik, hogy a fejlett Észak országai a közeli (vagy aktuá-lis) jövőt az infokommunikációs technológia széles körű kormányzatialkalmazásában, az elektronikus kormányzásban látják. Az elektroni-kus kormányzás megvalósítása azonban – szerves összefüggésben a tér-szerkezetben, a gazdaságban és a társadalom tagjainak az új technoló-giákhoz való viszonyában mutatkozó változásokkal – mind tartalom,mind pedig fejlesztési módszerek tekintetében, igen különböző képetmutat. Ebben az értelemben az e-kormányzás nem szakítható ki azinformációs társadalom magvalósulását célzó intelligens fejlesztési straté-giák köréből, amelyek kiindulási pontja, preferenciái és prioritásai nemcsupán országonként, de régiónként is eltérőek lehetnek. 203
    • Ha nem így értelmezzük az e-kormányzást és az ezzel egyenértékűe-közigazgatást, akkor akár együgyű téveszmék rabjai lehetünk.Az e-kormányzás történeti fejlődése és globális trendjeiAz elektronikus kormányzás gyakorlati megvalósításának közvetlenokait mindenekelőtt a közpolitika működési funkcióival szembeni tár-sadalmi elégedetlenségben kell keresnünk. Bár az elégedetlenség országon-ként más-más módon nyilvánul meg, a fejlett országokban leginkábba politikai választásoktól való távolmaradás egyre növekvő arányábanés a közintézmények által nyújtott közszolgáltatásoktól való elfordu-lásban, a piaci alapon szerveződő igényesebb szolgáltatások igénybe-vételében érhető tetten. Különösen igaz ez azon államilag biztosítottalapellátások esetében, amelyek az információs korban gazdaságilagvagy társadalmilag felértékelődtek. Ilyenek például a munka világábanvaló versenyképességet alapvetően meghatározó egészségügyi ellátásvagy az oktatás. E jelenség végső esetben az állampolgárok „rendszer-ből való kilépésének” veszélyével fenyeget (Oakley), amely a közérdekés a közjó alapértékei körül kialakult társadalmi konszenzus felbom-lásához vezethet. Nem véletlen tehát, hogy bár a fejlett Észak államaimintegy öt évtizede használják és alkalmazzák az infokommunikációstechnológiát és eszközöket, az elektronikus kormányzás koncepciójacsak jóval később, a közpolitika intézményi rendszerének modernizá-ciójával összefüggésben született meg. Elsőként az 1997-ben Nagy-Britanniában hatalomra került Mun-káspárt reformprogramjának részeként bukkant fel. A modernizációfogalma összekapcsolódott a hálózati kormányzás víziójával, amely kétcél megvalósítására törekedett: a közhatalom működési rendszerénekpolgárközpontú átalakítására és a közinformációk integrált kezelésére.Az állampolgárokra zúduló információözön „menedzsmentjét” közérde-kű tevékenységnek tekintették, amelynek célja az infokommunikációshálózatokon keresztüláramló információk társadalombarát és célirányosintegrálása és közvetítése. Első lépésben tehát az infokommunikációs204
    • technológia alkalmazása nem az állami intézmények és a kormányzatimunka strukturális átalakítását célozta meg, hanem az állampolgárokés a közpolitika közötti információáramlás javítására törekedett. Az elektronikus kormányzás koncepciójának gyors elterjedésétsegítő tényezők között fontos szerepet játszott és játszik ma is az infor-mációs társadalom infrastrukturális meghatározottságának és annakfelismerése, hogy az infokommunikációs technológia széles körű elter-jedése és alkalmazása hozzájárul a posztmodern nemzetgazdaságok ver-senyképességének növekedéséhez. Ebben a felfogásban az infrastruktúrakiépítése és közcélú alkalmazásának fejlesztése (intelligens fejlesztések)előmozdítja a társadalmi befogadást és alkalmazást. Szociális megköze-lítésben tehát növeli az állampolgárok munkavállalási esélyét, a hátrá-nyos helyzetű társadalmi csoportok visszaintegrálását a munka világá-ba (esélyegyenlőség, kompetencia, távmunka). Gazdasági értelembenaz új technológia előmozdítja az e-gazdaság fejlődését, s ezáltal nemcsupán a fenntartható fejlődés megvalósításához járul hozzá, hanemúj munkahelyeket is teremt. A 2000 márciusában elfogadott lisszabonistratégia már úgy tekint az infokommunikációs infrastruktúra kiépíté-sére, mint az európai fejlődés egyik motorjára. Foglaljuk össze az e-kormányzás eddigi és minden kritika ellenéreis fontos előnyeit: – Az infokommunikációs technológia befogadásának és alkalmazá-sának előmozdításával hozzájárul a pillanatnyi versenyképesség növe-léséhez. – Lehetővé teszi vagy elkezdi az állam szerepének újragondolását: akormányzat és a lakosság közötti kétirányú információáramlás a kor-mányzás fókuszába a polgárt állítja. – Az információk interkonnekciója pozitívan hat az állam műkö-désének hatékonyságára. – A működési költségek csökkenése mellett az állampolgároknaknyújtott szolgáltatások minősége javul. 205
    • Az eltérő e-kormányzati modellek hipotéziseiNoha az elektronikus kormányzat alig egy évtizedes múltra tekint visz-sza, a rendkívül gyors technikai és technológiai fejlődésnek köszön-hetően mára már jól kitapinthatóak az információs korra jellemezőkormányzási modellek. A technológiai módszerek globálisan jelentkezőhasonlósága mellett a kormányzás helyi hagyományai, a történelmi-leg kialakult nemzeti tradíciókban gyökerező társadalmi normák, ajövőkép és a politikai szándék külön- külön és együttesen is árnyal-ják, strukturálják a kormányzás gyakorlati megvalósulását. A lokálistényezők jelentőségét mutatja, hogy ebben a körben már a technológiasem tudja megőrizni semlegességét. Miként az információs társdalom,az e-kormányzás is legalább annyira kulturális meghatározottságú, mintinfrastrukturális. A kutatások azt bizonyítják, hogy nemcsak kon-tinentális méretekben, hanem a lokális szinteken belül is igen jelen-tős eltérések mutathatók ki a megvalósult e-kormányzásokban (pél-dául a nagyvárosok, metropoliszok és a jellemzően rurális településeke-önkormányzati gyakorlata között). Kate Oakley legutóbbi tanulmányában az e-kormányzás hárommodelljét különbözteti meg:6 Az „új gazdaság” modellje: – Ebben a modellben az e-kormányzás az e-gazdaság (e-kereskede-lem, e-business) mintájára szerveződik. A hangsúly a magas színvonalúközszolgáltatásokon van. – Ebben a modellben a civil polgár szabadon, időben és térbenkorlátlanul, önkiszolgáló módon közlekedik a virtuális térben. A rend-szer lényege, hogy a szolgáltatások az állampolgárok egyedi igényeihezigazodjanak, minél könnyebben elérhetővé váljanak. – Az infrastruktúra fejlődését a piac szabályozza, amely gyakran„digitális szakadékot” eredményez. – Az e-kormányzás a lokális gazdaság fejlesztésének eszközekéntjelenik meg: elősegíti a magas színvonalú infokommunikációs techno-6 Kate Oakley: Qu’est ce que l’e-gouvernance? Projet Intégré 1: Atelier sur l’e-gouver-nance IP1 (2002) 9f Strasbourg. www.coe.int. Hozzáférés: 2007. március 15.206
    • lógiák alkalmazása és fejlesztése iránt érzékeny vállalkozások születését.A fejlődés fókuszában a technológia és az infrastruktúra áll (techno-push). – A demokratikus intézmények jövőképe szempontjából a cél min-denekelőtt az állam szerepének és méretének csökkentése. Az e-kor-mányzás ezért az állam működésének hatékonyságát szolgálja. Ugyan-ez a törekvés figyelhető meg az e-demokrácia koncepciójában, amelya kormányzat és a civil szféra közötti kommunikáció hatékonyságátbiztosító infrastrukturális és technológiai rendszerekre helyezi a hang-súlyt, és nem utal a hálózati közösségek társadalmi innovációt generálószerepére. – Ennek a modellnek legjellemzőbb képviselői az USA, Új-Zélandés az Egyesült Királyság. Az „elektronikus közösség” modellje: – Ez a modell mindenekelőtt a társadalmi innováció lehetőségéttartja szem előtt. A fejlesztések fókuszában a civil polgár mint a közös-ség autonóm tagja áll. – Az e-kormányzás a civil társadalom szolgálatában áll. A hozzáfé-rés és a civil hálózatok kiépülése szoros összefüggésben az információsszabadság és a civil társadalom hagyományával az életminőség javítása,a társadalmi párbeszéd, az érdekérvényesítés és a részvételi demokráciafejlesztésének irányába hatnak (social-push). – A hálózati hozzáférés (infrastrukturális feltételek) az esélyegyen-lőség biztosításának eszköze. A „digitális szakadék” felszámolása a szub-szidiaritás (kisegítés) elve alapján lehetővé teszi az állami beavatkozást. – A civil polgárra nemcsak mint az információk és szolgáltatásokfogyasztójára, hanem azok előállításában aktív szerepet vállaló partner-re tekint. – A modell elsősorban Európában terjed. Különösen az erős civilhagyományokkal rendelkező államokban – Hollandia, skandináv álla-mok – alakult ki. Az Európai Unió információs társadalomra vonat-kozó stratégiája és az e-kormányzásra vonatkozó irányelvei a fejleszté-sek irányát mindenekelőtt az európai szociális modell megőrzésében éstovábbi erősítésében jelölik ki. Az e-kormányzás szoros összefüggésben 207
    • áll a demokrácia kiszélesítésével és az esélyt teremtő, szolgáltató (ésnem szolgáltatást nyújtó) állam víziójával.7 A „tervgazdaság modellje”: – Az „új gazdaság modelljéhez” hasonlóan ebben a modellben is agazdaság a fejlődés fontos motorja, de az infrastruktúra-fejlesztésben ésaz infokommunikációs technológia alkalmazásához szükséges kompe-tenciák megszerzésében az állami beavatkozás és felelősségvállalás szerepemeghatározó. – A beavatkozás eszközrendszerét elsősorban állami szubvenciókalkotják. A szubvenciók a hosszú távú, központilag kidolgozott straté-giai tervek megvalósítását szolgálják, amelyek nem a mindenkori civiligények kielégítésére (szolgálatára), hanem a globális gazdaság diktáltaversenyből fakadó követelmények megvalósítására irányulnak. – Az elektronikus kormányzás a privát szféra aktivitásának és amagángazdaság befektetéseinek orientálását szolgálja. – Ezt a modellt elsősorban az ázsiai „kis tigriseknek” nevezett orszá-gok – Szingapúr, Malajzia – alkalmazzák. Természetesen a felvázolt három modell egyike sem lelhető felvegytiszta formában, még egy országon belül sem. A globális trendekmodellszerű bemutatása igazából azt a célt szolgálja, hogy érzékeltes-sük, az elektronikus kormányzás mára már túllépett a tegnapi utópiánés a korábbi elméleti kombinációkon. Intézményesült valósággá vált.S ezzel elkezdődött egy új típusú, az információs kor kihívásaira választadni képes „állam” kialakulása.7 Az e-kormányzást érő számos kritika sorában az egyik leghangosabb ellenérv az,hogy a szolgáltatás a kereslet-kínálat egyensúlyát felborítva, elsősorban a kínálati oldalthangsúlyozza, és megfeledkezik a keresleti oldalon álló, fogyasztókká degradált társa-dalmi partnerek igényeiről. Az európai e-kormányzás ezt az anomáliát kívánja korri-gálni a szolgáltatás és a társadalmi innováció összefüggéseinek hangsúlyozásával. Elmé-leti szempontból e két fogalom szimbiózisa rendkívül fontos. Miként arra a további-akban részletesen kitérünk, a szolgáltatás és a társadalmi innováció sajátos felfogásábólvezethető le a részvételi demokrácia (participatív demokrácia) és a „szolgáltató” államsajátosan európai koncepciója.208
    • A három modell megkülönböztetése arra is utal, hogy egyik modellsem képes átfogóan kezelni az állam generális problémáit vagy az államés a társadalom közötti feszültséget, sőt újra az állami beavatkozás-ra építő „tervgazdasági modell” is csak átmeneti eredményeket kínál.Az e-kormányzás fontos lépés előre, miközben feltárulnak a súlyosállammodell- konfliktusok.Az e-kormányzás megvalósítása az IKT folyton fejlődőeszközeivelÉrtelmezésünkben az elektronikus (e-) kormányzás a közszféra belsőés külső kapcsolatainak progresszív átalakítását jelenti az infokom-munikációs technológia (IKT) alkalmazásával. Az IKT lehetővé teszi a közigazgatás számára, hogy növelje a hoz-záférést és a rendelkezésre állást a felhasználók számára, valamint azinformációáramlás felgyorsításával előmozdítja a gyors és hatékonymunkavégzést. A hálózottság lehetőséget biztosít az állam és a közigaz-gatási rendszer átszervezésén túl arra is, hogy a korábban hierarchikusrendszert alkotó igazgatási szintek helyébe részben, vagy egyre inkábbegy horizontálisan szerveződő, az állampolgárok, a gazdaság szereplői,a közintézmények és a közhivatalok, valamint a társadalmi szerveze-tek között közvetlen kapcsolatra épülő, szolgáltató rendszer jöjjön létre.Olyan új rendszer, amely túlmutatva az igazgatási feladatokon, remél-hetőleg lehetővé teszi az állam által birtokolt „tudásvagyon” integrálá-sát a társadalmi és gazdasági innovációs folyamatokba. „Európa számára alapvető fontosságú egy olyan közszférával rendel-kezni, amely hozzájárul az európai gazdaság növekedéséhez, mindenkiszámára magas színvonalú szolgáltatást nyújt és erősíti a demokratikusfolyamatokat” – szögezi le az Európai Bizottság kommünikéjében.88 Communiqué de press 29 septembre 2003. 209
    • Az elektronikus közigazgatás és kormányzás feltételrendszerének meg-teremtésétől Európa politikai értelemben a demokrácia kiterjesztését,gazdasági téren a tudásalapú gazdaság, a szolgáltatói szektor fejlődését,társadalmi szempontból pedig a minőségi szolgáltatásokhoz való hoz-záférés esélyegyenlőségét és az életszínvonal emelkedését várja.916. ábra. Az e-kormányzás vázlata (U. E.) �������������� ���������������� ���������������������� ����������������� ������������� �������������� �������������� ���������������������� ����������������������� ���������� ����������� ��������������� ����������� �������� ��� ����������� ������������������ �������������� ����������� ������������ ����������� ����������� ������ ������������������� ������������������ ���������Az e-közigazgatás négy szereplője, avagy egy új modell?Az e-közigazgatás mai modellje elsősorban a helyi és térségi szintű szol-gáltató közigazgatás elektronikus formája. Négy oldal, a társadalom(állampolgárok, társadalmi és gazdasági szervezetek), az állam (nem-zeti, regionális, kistérségi igazgatási szintek), az önkormányzat(ok), atudásközpont(ok) (az adatvagyon kezelői) elektronikus kapuinak (por-tálok) összenyitásával – e-gyűjtőportál(ok) – megvalósuló új tartalmú9 eEurope 2005; Le rôl de l’administration en ligne (eGouvernment) pour l’avenir del’Europe. SEC (2003) 1038.210
    • kommunikációja, és új típusú partneri együttműködése. Az együtt-működés alapja és hordozója az infokommunikációs infrastruktúra,amely lehetővé teszi a hatékony információáramlást és kezelést (nyitottés zárt adatbázisok létrehozása és frissítése, adatok újrahasznosítása,papírmentes elektronikus ügyvitel, interaktivitás), ugyanakkor meg-teremti az igazgatási folyamatok átláthatóságának (transzparencia) és aközszféra nyilvánosságának demokratikus feltételrendszerét. – Döntéshozatali oldalon közvetlen és direkt kapcsolatot teremta társadalom és az önkormányzás, valamint a kormányzás viszony-rendszerében (lehetőséget nyit a közvetett képviseleti demokrácia rész-vételi demokrácia felé való elmozdulásban – e-demokrácia). – Végrehajtói oldalon magába foglalja a döntést hozó (döntés-előké-szítés, döntéshozatal) és a végrehajtó hatalom működésének és működ-tetésének modernizálását – a hierarchikus kapcsolatrendszer helyébea hálózottságra épülő horizontális viszonyrendszeren alapuló együtt-működést állítja –, míg a társadalom és a gazdaság szereplőivel valóközvetlen és interaktív kapcsolatteremtéssel partneri viszonnyá alakítjaa korábbi „alattvaló” állampolgár és a „hatóság” tekintélyelven alapu-ló rendszerét. Ezzel megteremtődhet a szolgáltatások és kommunikációformájában megnyilvánuló új típusú horizontális viszonyrendszer fel-tételrendszere az állampolgár és a végrehajtó hatalom között.17. ábra. Az e-kormányzás funkcionális rendszerének vázlata (U. E.) ����������������������� ����������� ������ � ��������������������� � ����������������������� � ��������������������� ����������� ������������ ��������������� ������������� ������������� � ��������� ���������� ����������� � � ����������� � ����������� � ����������� 211
    • A tudásközpontok kardinális fontosságaAz e-kormányzás és az e-közigazgatás működésében előbb-utóbblényegi jelentőséggel bírnak a tudásközpontok, amelyek egyszersminda tudásipar központi egységei is. A tudásközpontok – miként az infor-matikai infrastruktúra és a kapcsolódó informatikai tevékenységek –adják meg az e-kormányzásnak a gazdasághoz és a társadalomhoz tör-ténő kapcsolódási pontjait: itt formálódnak ki a lehetséges szolgáltatóitevékenységek, itt csapódnak le és innen indulnak a rendszert éltetőinnovációk. A tudásközpontok szerepe multifunkcionális, amennyi-ben itt állítják elő a legnagyobb mennyiségben a speciális felhasználás-ra szánt tudástartalmakat. Az e-kormányzás szempontjából az állam a legnagyobb tudásva-gyon birtokosa. Elméletileg tehát szükség lenne egy központi nemzetiadatbankra. Ennek központilag szervezett gyakorlati megvalósítása, azadatok összetettsége és sokasága, folyamatos módosulása és megújulá-sa, valamint a felhasználói oldalak multidimenzionáltsága okán, csak-is a hálózati kapcsolódás komplex rendszerén keresztül képzelhető el.Az elektronikus kormányzás és közigazgatás tudásközpontja(i) a tudás-termelés – alkalmazás – továbbítás hármas egységét ötvözik. Az információs infrastruktúra mint alapközmű a tudásközpont műkö-dési egysége. A tudásközpontok a megtermelt információk és az intéz-ményi (szervezeti) forma szerint igen változatosak lehetnek. Tekintve,hogy ma még egy új tevékenységről van szó, csoportosításuk, kate-gorizálásuk nem könnyű feladat. Az e-kormányzás (és a tudásalapúgazdaság és társadalom) fejlődésével ezen a területen is egy széles körűspecializálódás várható. – Az információs közvagyonnak számító tudásbázist kezelő intézmé-nyek csoportjába mindenekelőtt azon intézményeket értjük, amelyekmegbízatása az adatbázisok létrehozására, frissítésére, működtetésére, ésszéles körű (közinformációk) vagy speciális felhasználást szolgáló elosztá-sára szól. Az adatbázisok egy része közinformációként továbbítható akülönböző szolgáltatókhoz és felhasználókhoz, másik részüket viszontkifejezetten zárt láncú, speciális szakmai körben használják fel. Ebbena körben ma még a nemzeti és a regionális szintű adatbázisok fejlő-212
    • dése a jellemző, de az e-közigazgatás és e-önkormányzás kialakulá-sával várhatóan létrejönnek a kistérségi és települési szintű tudásbá-zisok, miként formálódik már a közös európai virtuális rendszer is.A tudásbázist kezelő szervezetek, intézmények – tudásközpontok –tehát az új globális térszerkezethez igazodnak. – A tudásközpontok sorában kirajzolódik egy másik, a jövőbenminden bizonnyal fontos szerepet játszó csoport, a speciális tudásokatgyűjtő és kezelő adatbázisok. Létrejöttük elsősorban a felhasználói igényfüggvénye. Ma még ezek a tudásbázisok szakmai portálok formájábanérhetők el, tehát a szolgáltatói szférához kapcsolódnak. Jellemzőjükazonban, hogy egyelőre – legalábbis többségük – ingyenesen bárki szá-mára hozzáférhetők. Ma még nem világos, hogy ezek az adatbázisokszolgáltató vállalkozásokká alakulnak-e át, vagy adatkezelő intézmé-nyek maradnak, amelyek a világhálón szétszórva az információkat atartalomfejlesztés egy speciális szegmensévé válnak.10 Mindenesetre azbiztos, hogy a tudásközpontoknak kardinális szerepe van és lesz.Az e-önkormányzás és e-demokrácia ablakot nyit a jövőreHosszan idézhetnénk a demokráciaelmélet filozófiai megközelítéseit, pél-dául a rousseau-i, haszonelvű, episztemikus jellegű vagy a később diva-tossá vált diskurzusközpontú demokráciamodelleket, vagy a schumpeterikoncepciót, a piac- és versenyközpontú demokráciafelfogást. Az előbbiekhez képest az újabb megközelítések meglehetősen prag-matikusak. Politikai értelemben azt várhatjuk, hogy az e-kormányzás10 A tudástermelés szempontjából központi szerephez bármely irányból el lehet jutni.Miután a tudástranszfer lehetőségei kimeríthetetlenek, elméletileg a tudásközpontok-nak végtelen sok variációjuk lehetséges. Egy központ kialakulhat az oktatási, kutató-intézmények és nem utolsósorban a kultúra-termelés mentén is. A hálózottság és ahálózatokon való tudástovábbítás, valamint az új technológiai alkalmazás és annaktovábbfejlesztése az, ami szinte minden esetben jellemző ezekre a központokra. Ez aztjelenti, hogy a jövőben a tudásközpontok lehetnek virtuálisak is. 213
    • a közigazgatás hagyományos, bürokratikus működési mechanizmusá-ból, valamint az igazgatás és a hatalom sajátos kapcsolatrendszerébőlfakadó hierarchikus rend fellazítását, a közigazgatás működtetésének azönkormányzatiság és a területi autonómia elvéhez való közelítését jelen-ti.11 Ez megint fontos esély, anélkül, hogy illúziónk lenne.Az aktuális e-önkormányzási programAz ezredfordulón az e-önkormányzáson így az e-kormányzás adaptá-lását értjük a lokalitás különböző szintjein kialakult önkormányzásra,avagy a hálózati alapú technológiák alkalmazása az önkormányzat általképviselt közösség szolgálatára. Szűkebb értelemben az önkormányzatitestületek (és bizottságok) munkájának digitális módja, tágabb érte-lemben az önkormányzás folyamatába való társadalmi bevonás, aktíve-részvétel lehetővé tétele. Az e-önkormányzás feladata az is, hogyelektronikus együttműködés legyen a helyi társadalom és az önkor-mányzat, valamint az önkormányzat és az állami kormányzás között.Végül ide sorolható az önkormányzati testületek és polgármesteri hiva-talok közti folyamatosan modernizált belső működés.11 Az ez irányú törekvések nem idegenek a hazai közgondolkodástól. Nem kisebbszemélyiségek, mint Magyary Zoltán, Bibó István, majd a hetvenes években Kiss Ist-ván vetették fel és dolgozták ki – más-más hangsúllyal ugyan – a regionális és a kis-térségnek megfelelő járási rendszer kiépítésének gyakorlati megoldásait. Magyary aközigazgatás racionalizálását, Bibó a demokratikus működtetést, Kiss pedig a lakosságellátottságát és a rendszer költséghatékony működését tekintette a legfontosabb fel-adatnak. Az ország 6+1 (ez utóbbi Budapest) területi egységre való felosztását előszörKiss István és munkatársai javasolták. Bár a decentralizáció mindig is fontos eleme volta reformtörekvéseknek, az igazgatási szintek hierarchikus viszonyrendszerének teljesfeloldására a hagyományos közigazgatási gyakorlat okán egyik irányzat sem vállalkoz-hatott. Lásd Magyary Zoltán: Magyar közigazgatás. Budapest, 1942, Királyi MagyarEgyetemi Nyomda; Bibó István: Válogatott tanulmányok, 1935–1944. I–III. kötet.Budapest, 1986, Magvető Könyvkiadó.214
    • Az e-demokrácia, részvételi demokrácia lehetőségeA szubszidiaritás elvének érvényesítésén alapuló horizontális viszony-rendszer kialakításához egy merőben új szemléletet tükröző, a XXI.század technológiai lehetőségeit is kiaknázó és az igazgatási rendszerműködését korszerűsítő átalakításra van szükség, amelynek fókuszábana közszféra szereplői és az állampolgárok közötti közvetlen kapcsolat-ra épülő részvételi demokrácia megteremtése áll. A mai közigazgatá-si reform csakis abban az esetben kap értelmet, ha és amennyiben ekomplex folyamat szerves részét alkotja. Nem célja, hanem egyik meg-határozó eleme az információs korba átvezető demokratikus átalaku-lásnak. Ez pedig nem egy statikus, mechanikusan alkalmazható fejlesz-tő tevékenység, hanem maga is innováció. Innováció, amely egyszerrekísérli meg a globális térszerkezetben bekövetkező változások adaptá-lását, miközben a helyi erőforrásoknak mint innovációs forrásoknak ahasznosítására összpontosít. A siker kulcsa a gazdaság, a társadalom ésa közszféra egyetértése és partneri együttműködése lehet. Másként fogalmazva: valós változások csak a szubszidiaritás, akooperáció és a participáció elveinek együttes érvényesítésével érhetőkel. Ezen elvek külön-külön és együttesen is kizárólag egy horizontálisterületi és igazgatási struktúrán keresztül valósíthatók meg, amelynekgerincét és összetartó erejét, a multilaterális kapcsolatokat biztosító,hálózottságra épülő infokommunikációs technológia adja. Az e-demokrácia az információs kor politikai/közösségi működésieszménye, új demokráciamodell. Az a politikai rendszer, amely nemaz eddigi alattvaló állampolgárokból áll, hanem a részt vevő állampolgá-rokból.12 Ideája szerint a közvetett, képviseleti demokráciából tovább-12 A közvetlen demokrácia kialakítására az elmúlt évtizedben már világszerte történ-tek kísérletek (például Porto Allegre, Brazília), és az ENSZ is zászlajára tűzte széleskörű elfogadtatását. Az eddig alkalmazott rendszerek azonban inkább nevezhetők anyilvánosság kiszélesítésének, mint a közvetlen demokrácia valódi megteremtésének.A participatív vagy részvételi demokrácia, amely a polgári akaratok integrálását jelen-ti a döntéshozatalban és a végrehajtás ellenőrzésében, csak a digitális technológiákelterjedésével valósítható meg. Eredménye pedig várhatóan az lesz, hogy a döntések 215
    • lépve az új infokommunikációs hálózatok és szolgáltatások révéne-módon elvileg minden állampolgár közvetlenül a politikai közösségrésze lehet. Az e-demokrácia teszi lehetővé, hogy az atomizált helyitársadalomból evolúciós folyamat keretében intelligens civil társadalomjöjjön létre. Az e-demokráciában – az e-választások segítségével is –valóban megvalósulhat minden szabadságjog, s érvényesülhet mindenközösségi felelősség. Így a digitális önkormányzás és a digitális polgár,az e-közigazgatás és az e-polgár egymást feltételezi, és közösen testesítimeg az e-demokráciát. A részvételi (e-) demokrácia tehát alapvetően infrastrukturális meg-határozottságú, és elválaszthatatlan az élet minden területére kiterje-dő intelligens fejlesztésektől,13 amelyben a közigazgatás modernizációja– kellő stratégiai megalapozottsággal – húzóágazat lehet. – Motiválja és felpörgeti az infokommunikációs infrastruktúra fej-lesztését az ország egész területén, hozzájárul a digitális kultúra terjesz-téséhez (társadalmi befogadásához). – Alapot teremt az elektronikus tartalomfejlesztés (információsadatbázisok) és tartalomszolgáltatás dinamikus fejlődésének. Ugyan-akkor maga is az elektronikus szolgáltató rendszer részévé válik. Az információs (és a tudás-) társadalom szemszögéből nézve a kor-mányzás, valamint a kapcsolódó közigazgatás már nem értelmezhetőúgy, mint a hatalomnak a közigazgatás intézményein keresztül valómegnyilvánulása, még akkor sem, ha az a demokrácia jegyében a társa-dalmat szolgálja. Az információs korban a kormányzás maga is szolgál-tatás, ezáltal belesimul, mintegy részét képezi a gazdasági és társadalmifolyamatoknak. Ebben az értelemben hibás minden olyan értelme-zés, amely az elektronikus kormányzásnak csupán egyetlen aspektusátemeli ki és állítja a fejlesztések középpontjába, s nem vesz tudomást arendszer egészét összefogó, annak működését alapvetően meghatározóe-demokrácia fejlesztéséről. De ugyanígy elfogadhatatlan az a felfogáslegitimebbek, átláthatóbbak lehetnek, és visszaállhat a helyi politika és a társadalomközött a bizalmi kapcsolat.13 Lásd eEurope 2003–2005 program, www.inco.hu. Hozzáférés: 2007. március 14.216
    • is, amely az infokommunikációs infrastruktúra kiépítésére és az elek-tronikus eszközök általános alkalmazására szűkíti le mind a közigazga-tás, mind pedig a demokrácia modernizációját.18. ábra. Kormányzás, közigazgatás és demokrácia az információstársadalomban (U. E.) ��������������������� ������������ ������������ �������������� � �� �������������������� � �(Jelmagyarázat: A = adminisztráció/az e-közigazgatási terminológiában a G2G szint-nek felel meg; Sz = szolgáltatás, amelyet az állam intézményei az állampolgároknak/G2C szintnek és a gazdaság szereplőinek/G2B szintnek nyújtanak) Elvileg feltételezhetjük, hogy a kormányzás szolgáltató vagy inkábbmajd szolgáló funkciója nem az elektronikus közigazgatás rendszeréből,hanem a részvételi demokrácia lényegéből fakad. Ebben az értelembenaz „elektronikus” jelző nem csupán az alkalmazott technológiára vonat-kozik, hanem azt fejezi ki, hogy az intézmények és az állampolgárokközötti kapcsolat közvetlen és interaktív, a köztársaság minden tagjárakiterjed(het), a „szolgáltatások” pedig az egyénhez szólnak, és az egyénigényeihez, élethelyzetéhez, sőt az egyének közösségeihez idomulnak. Az e-kormányzás és az e-közigazgatás eddigi programjának és gya-korlatának elemzése azt mutatja, hogy a totalitárius jellegét jól őrzőipari-posztipari állam és képviseleti demokrácia megcsontosodott ésegyben kiüresedő struktúráit, továbbá működési módjait az informáci-ós és tudáskor államfelfogása és a következő évtizedben kiépülő új gya-korlati formája egyrészt kikezdi, másrészt modernizálja, harmadrésztutat nyit új megoldások felé. 217
    • Demokráciaelméletek és -kísérletekE-demokrácia: történeti kitekintés, víziók és kételyek1A demokráciamodell története fontos felismeréseket kínál. A gondolat,hogy a tudományos technológiai eredmények – ezen belül is a kommu-nikációs technológia – a politikai fejlődés szolgálatába állítható, nemúj keletű elképzelés. Már a XIX. században Saint-Simon követői úgyvélték, hogy a távíró az emberiség egyetemes összefogásának eszközévéválhat. A XX. században a televízió megjelenése és gyors terjedése keltettúj reményeket: a televízió a tudást, a tájékozódást mindenki számá-ra elérhetővé teszi, s ezáltal kiszélesíti a közszféra terét. Napjainkbanaz Internet elterjedésével ébredt fel a remény, hogy az új technológiaképessé válik a politikai rendszerek megújítására: az információáramláskorlátlanságával és felgyorsulásával nemcsak az individuumok közöt-ti interakció válik könnyebbé, hanem az elektronikus hálózatoknakköszönhetően az állampolgárok közéleti aktivitása is növekszik. Az elektronikus demokrácia gondolata azonban nem az internet,hanem a számítógép eredményeként született meg. A második világ-háború megrázó élményeit követő években az emberiség történetébenimmáron sokadszor csillant fel a remény, hogy a társadalmi békéhez,a demokráciához és a szegénység felszámolásához a racionalizációnkeresztül vezet az út. A racionalizáció a történelem folyamán külön-böző aspektusait mutatja, de lényegét tekintve hasonlatos: az adott1 A történeti áttekintésben Thierry Vedel rendszerezését használtuk fel: L’idée dedémocratie électronique. Origines, visions, questions. In Perrneau Pascal (szerk.): Ledésenchantement démocratique. Párizs, 2003, l’Aube. 243–266. 219
    • korszak tudományos-technológiai eredményeit a társadalmi struktúraátalakítására applikálta. A folyamat szinte minden esetben a kommu-nikáció új módozatainak megjelenésével párosult. A változások ismétminden esetben egyszerre globálisak és lokálisak. Az aktuális társa-dalmi viszonyrendszer szétzúzása a kommunikációs forradalom „glo-balizációs” irányultságának (lásd az írás, a könyvnyomtatás vagy azinternet), és az új technológiai eljárások „lokális” szinten történő tár-sadalmi és gazdasági adaptálásának eredménye. Így minden nagy civi-lizációs korszak és minden társadalom – következésképpen a politikaistruktúrák is – az ember – eszköz – tartalom sajátos viszonyrendszeré-ben leírható. Ez a felismerés szolgált alapul az elektronikus demokráciagondolatának megszületéséhez.Az elektronikus demokrácia ideájának különös történeteA politikai intézményrendszer és az infokommunikációs technológiakontextusát történeti perspektívában vizsgálva az elektronikus demok-rácia ideájának három nagy korszakát (fejlődési szakaszát) különíthetjükel. Mindhárom korszaknak közös sajátossága, hogy a tudományos-technikai eredményekben először a társadalmi problémák racionalizál-hatóságának eszközét keresi.A „kibernet” korszakaAz 1948–1970 közötti időszakot a „kibernet”, avagy a „kományzógép” elméleti korszakaként írhatjuk le. A kor gondolkodását a másodikvilágháború pusztításának élményei, egy újabb világkatasztrófa elkerü-lésének vágya határozza meg, miközben megszületnek az első számí-tógépek. A korszak alapkérdése az, hogy a technika, pontosabban azinformatika képes-e, s ha igen, akkor milyen mértékben és formában atársadalom racionális irányítására. 1948-ban jelenik meg Norbert Wie-ner amerikai matematikus Cybernetics, or Control and Communications220
    • in the Animal and the Machine című könyve.2 A kibernet egy metafora,amely az információáramlásnak és az olyan fogalmaknak köszönhető-en, mint a feed-back, lehetővé teszi egy rendszeren belül vagy a rendszerés a környezete között minden élő szervezet magyarázatát, az embertőla társadalmi szerveződésekig. A kibernetmodell magában hordozza ugyanakkor a társadalmi gon-dok orvoslásának ígéretét: Norbert Wiener és követői úgy képzelik,hogy az adatok százezreit kezelni képes gigantikus számítógépek lecsök-kentik az adminisztrációs rendszer működésében jelen lévő akadályozótényezőket, és az emberi tényező kiváltásával egy steril, az emberi elő-ítéletektől mentes, vegytiszta problémákat a matematika tiszta logiká-ja felé irányítják. A „kormányzó gépnek” köszönhetően nem csupánaz ember által indukált társadalmi folyamatok racionalizációja váliklehetővé, hanem a politikai gépezet hiányosságait, működésképtelen-ségét is felül lehet írni. Maga a gondolat orwelli, de gyökerei az ókorifilozófiáig nyúlnak vissza (szofizmus, Szókratész). A technikai eszközökalkalmazása és a professzionalizmus az állampolgári egyenlőségre valóhivatkozással a politikai cselekvés racionalizálását teszi lehetővé. – A rendszerelméleti megközelítés eredményeként a politikai cse- lekvés pragmatizálódik: feladata és célja a rendszer és a környezet közötti kapcsolattartásra szűkül le (kommunikáció). – A tervezés és a választás racionalizálása: az informatikai rendsze- rekkel megtámogatott államot a döntéshozatal leghatékonyabb fórumának tekinti. Ez a felfogás vezet az USA-ban a Planning- Programming-Budgeting-System (PPBS), Franciaországban pedig a Költségvetési Választás/Döntéshozatal Racionalizációjához (RCB).32 Norbert Wiener: Cybernetics, or Control and Communications in the Animal and theMachine. Cambridge, 1948, MIT Press.3 Le PPBS est appliqué à toutes les administrations publiques par décision du prési-dent Johnson en 1965. En France, c’est en 1968 que la RCB est lancée par le gou-vernement. Neveu (1997, 31) y voit une „conjugaison de la logique rationnelle d’unebureaucratie weberienne dotée de plus d’expertise et du fantasme de réduire l’acte 221
    • A kibernetfelfogás a hatvanas évek végére szinte mindenütt elter-jedt, annak ellenére, hogy számtalan bírálat érte. Elsősorban a leegy-szerűsített, szűken értelmezett politikai cselekvés koncepciója képez-te a kritika tárgyát. A kibernet két legismertebb ellenzője, Meynaud4(1964) és Habermas (1968) a politika eltudományosítása ellen emelik felhangjukat. A pragmatizmusból fakadó – az ipari korra jellemző – poli-tikai racionalizmus két lényeges veszélyforrására hívják fel a figyelmet. 1. A politika egy olyan komplex tevékenység, amelyet a technikaialkalmazások sem képesek leegyszerűsíteni – állítja Meynaud. A folya-mat viszont könnyen megfordulhat, és éppen a technika, a tudományfog átpolitizálódni.5 2. Habermas szerint a politika „eltudományosítása” azért veszélyes,mert összekeveri a problémák technikai kezelését a politikai ítéletekkel,amelynek forrása az állampolgárok közötti szabad vita, párbeszéd.Végső esetben pedig a közvélemény depolitizálásához vezet.6 A vita a hetvenes években az első hálózati rendszerek kiépülésénekhatására új fordulatot vett. A gyakorlati alkalmazás egyértelművé tette,hogy az informatizációt csak a technika és a társadalompolitika dialekti-kus kapcsolatának megközelítésében lehet vizsgálni.A teledemokrácia korszakaA hetvenes éveket a helyi közösségek szolgálatába állítható média, akábeltévé-hálózatok kiépülése jellemzi. A videotechnika fejlődése azinformációtermelés demokratizációjának reményével és a politikai játék-politique par excellence qu’est le budget de l’Etat à un choix indiscutable parce quefondé sur la science ou une vision du politique ramené à un processus “objectif ” decalcul coût-avantage”.4 Jean Meynaud: La technocratie, mythe ou réalité. Párizs, 1964, Payot.5 Meynaud: i. m.6 Jürgen Habermas: A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása. Fordította EndreffyZoltán és Glavina Zsuzsa. Budapest, 2002, Osiris; Felkai Gábor: Jürgen Habermas.Budapest, 1993, Áron Kiadó. 22–60.222
    • tér kereteinek kiszélesítésével kecsegtetett (decentralizáció, önkor-mányzatok erősödése). A figyelem központjába a lokalitás, a politikai„periféria” kerül. Az informatikai eszközök és alkalmazások kiléptek a kutatólabo-ratóriumok és egyetemek falai közül. Az elméleti vizsgálódások fóku-szában nem a központi kormányzás, hanem az infokommunikációstechnológia civil társadalomra gyakorolt hatásának és a társadalmiaktivitás lokalitás iránti elkötelezettségének vizsgálata állt. A horizon-tális kommunikáció és a bottom-up megvalósításának lehetősége magá-tól értetődően vetette fel az informatikai ismeretek és alkalmazásoktömeges elsajátításának és a digitális kultúra beintegrálásának kérdéséta tömegképzésbe. Az 1968-at követő szociális és intellektuális környezetben a médiu-mok globális méretű információközvetítő jelentősége mellett az infor-matika hálózatok mint a társadalmi mozgalmak új színterei jelentekmeg. Azt a tény felismerve, hogy az infokommunikáció több mint egy-szerű információközvetítő technológia, s hogy az interaktivitás a társa-dalmi párbeszéd valóságos színterévé válhat, a hetvenes évek elméletikutatói arra keresték a választ, miként lehet a technikát és technológiáta társadalom szolgálatába állítani. A kérdés felvetése a társadalmi vál-tozásokat (forradalom helyett) és a demokráciafejlesztést a társadalmiinnováció perspektívájába helyezte. A „teledemokrácia” kísérleteinekkét fő iránya 1. a társadalmi párbeszéd erősítése (populista irányzat);2. a lokális közösségek identitását erősítő network-közösségek létrehozá-sa (kommunális irányzat).7 1. Populista irányzat: a demokrácia fejlődésében a társadalmi pár-beszéd információs technológia által generált elméleti alapja az volt, hogya technika új vívmányai az állampolgárt mint egyént felszabadítjáka „képviseleti demokrácia” fogsága alól (nyitott társadalom). A helyihálózatok segítségével új, közvetlen kapcsolat jön létre a polgár ésdemokratikusan választott képviselői között. A nyilvánosság kiszélesí-tésére törekvő mozgalmak nem kérdőjelezték meg az aktuális demok-7 André Lemos: Le labyrinthe du minitel. In Rob Shields (szerk.): Cultures of Internet.Virtual Spaces, Real Histories and Living Bodies. London, 1996, SAGE, 33–48 223
    • ratikus intézményrendszert. Annak csupán belső, szigorúan felépítettműködési rendjét akarták lazítani azáltal, hogy új és rendszeres kapcso-latokat teremtettek a polgárok és választott képviselőik között. A kábel-hálózatok nyújtotta relatív interaktivitásra támaszkodva több projektis megkísérelte a polgárok bevonását a döntéshozatalba (például azönkormányzati testületek ülésének közvetítése, polgárok közötti vita,rövid konzultációs kísérletek). 2. Kommunális irányzat: az infokommunikációs technológia tár-sadalmi kapcsolatokat s ezáltal a közösségi identitást (lokalitást) erősítőképességére támaszkodott. Célja a decentralizáció. Elméleti alapját Illich8és Schumacher9 tézisei képezik, akik egy decentralizált, élhető, emberiléptékű és gazdasági szemléletű technológiáról értekeznek. A kommuná-lis irányzat, amelynek gyökerei a hatvanas évek hippi mozgalmaiban éskommunáiban gyökereznek, az infokommunikációs technológiával újtípusú közösségek kialakítását célozta meg (community network). Ezeksorában a legismertebb a San Franciscó-i Community Memory System,amely egyazon városban élő polgárok hálózati közösségét hívta életre.A network-közösségek már részben virtuális közösségeknek tekinthetők,amennyiben a tagok közötti kapcsolat hordozója a virtuális tér. Másikjellemzője, hogy a közösség elkülönül, mintegy kiszakad a helyi társa-dalom egészéből, és sajátosan alakított belső szabályok szerint éli vir-tuális életét. Ugyanakkor a közösséget összetartó érdek/érdeklődés ésa virtuális kapcsolódás lehetősége még a területelvűséghez kötődik (ahelyi hálózat meghatározottsága okán). A mozgalom a nyolcvanas években tovább él a Free-nets mozga-lomban. Ez utóbbi az intézményesített vagy kereskedelmi csatornákonkívüli, individuumok közötti közvetlen információcserét helyezte elő-térbe s egyfajta közinformációs szolgáltatórendszert hozott létre. A Free-nets mozgalom elsősorban az USA-ban erősödött meg. Európábancsak jóval később jelent meg, és az elektronikus demokrácia kialakulá-8 Illich: i. m.9 Ernst F. Schumacher: A kicsi szép. Tanulmányok egy emberközpontú közgazda-ságtanról. Fordította Perczel István. Budapest, 1991, Közgazdasági és JogiKönyvkiadó.224
    • sára gyakorolt hatását tekintve jóval jelentéktelenebb. Itt a kábeltele-vízió-hálózatokban és a vele együtt rohamosan terjedő videotechnikanyújtotta lehetőségekben keresték az állami gyámkodás lazítását. Kevéssikerrel. Az információs és kommunikációs hálózatok szaporodása elle-nére – miután az ipari kor alapstruktúrái változatlanok – az állam válto-zatlanul meg tudta őrizni autoritását. A politikai játéktér kiszélesítéséretett kísérletek a legtöbb esetben az állampolgárok érdektelensége miattvallottak kudarcot. Érdekes, hogy a sikertelenség ellenére Európábanelméleti munkák tucatjai születtek meg, és a nyolcvanas évekre a poli-tika tudományban általánosan elfogadottá vált az infokommunikációstechnológia demokráciafejlesztő képessége. Benjamin Barber 1984-benmegjelent munkája elsőként veti fel annak a lehetőségét, hogy az újkorszak demokráciáját a participáció elve fogja alakítani.10A teledemokrácia, a kiberdemokrácia korszakaA fejlett világban a kilencvenes évek gondolkodását már az internet ésa kiberdemokrácia jellemzi. Az internet rohamos fejlődése, és főként az anarchikusan szervező-dő sokszínű hálózati közösségek az elektronikus demokrácia megvaló-sulásának reális lehetőségét vetették fel. Az elméletek többsége abbólindul ki, hogy a technikai alkalmazások egyszerűsége és a hálózatokelérhetősége a társadalom minden tagja számára azonos módon ésmértékben teszi lehetővé az információkhoz való hozzáférést és a köz-ügyekben való részvételt. Az egyenlőség elve tehát nemhogy nem sérül,hanem teljes mértékben kibontakozhat. Az internet nemcsak a hagyo-mányos politikai krízisek kezelésére nyújt új megoldásokat, hanem egyúj együttélési modell kialakítására is alkalmas lokális szinten éppúgy,mint globális méretekben. Az internet egy új politikai korszak meta-10 Benjamin Barber: Strong Democracy: Participatory Politics for a New Age. Berkeley,1984, University of California Press. 225
    • forájává vált. Az úgynevezett „kaliforniai ideológia”11 elméleti képvi-selői elsősorban gazdasági megfontolásokból mereven elutasították azállami beavatkozás szükségességét, s helyébe a globalizáció előnyeitállították a gondolkodás középpontjába: gazdasági liberalizmus, poli-tikai szabadság (libertarisme), amelyben a kreatív individualizmus éshedonizmus játszik főszerepet. A társadalmi szolidaritást, a környezetiproblémák iránti érzékenységet és a jövő generációi iránt érzett fele-lősséget a civil elkötelezettségből vezették le.12 A kiberdemokrácia ezenuniverzális értékekre támaszkodva alakította ki új politikai koncepció-ját. A kiberdemokrácia újdonsága, hogy már nem a nemzetállam köré,hanem egy nyitott, a területelvűségtől és hierarchikus struktúrátólmentes kibertérben szerveződik. A kibertér fogalma számtalan víziómegszületésének nyitott teret. A kiberdemokráciának két fő irányzataalakult ki: az egyik a virtuálisan szerveződő társadalom, a másik pedigaz elektronikus gazdaság szemszögéből vizsgálja a demokrácia lehetsé-ges jövőjét. 1. Az elméleti munkák középpontjában a hálózottság közösségteremtőszerepe és a virtuális közösség identitása, öntörvényű szabályozási rend-szere állt. Howard Rheingold, a nyolcvanas évek San Franciscó-i háló-zati közösségeit elemezve arra a következtetésre jutott, hogy a virtu-ális közösségek az új politikai korszak alapegységeinek tekintendők.Az informatikai hálózatok interaktív lehetőségeinek köszönhetően azállampolgárok könnyen hozzáférhetnek ahhoz a szociális tőkéhez, amelyvalós politikai cselekvőképességet biztosít számukra. (A virtuális közös-ség tematikáját sokan megkísérelték összefüggésbe hozni a Habermasáltal javasolt „közösségi térrel”, amely a politikai játszma színtere.)Rheingoldhoz hasonló eredményre jut a francia André Lemos is.1311 Richard Barbrook – James Cameron: The Californian Ideology. Communicationprésentée à la conférence EURICOM. Piran, Slovénie, 1996.12 Norris Pippa: Digital Divide. Civic Engagement, Information Poverty, and the Inter-net Worldwide. Cambridge, 2001, Cambridge University Press.13 Lemos: i. m.226
    • 2. A másik tendencia mindenekelőtt az internet gazdaságpoliti-kai előnyeire apellál, és ebben az értelemben „konzervatívabb” felfo-gást tükröz. Ezt az irányzatot a Progress and Freedom Foundation kép-viseli a legerőteljesebben (Alvin Toffler és köre, az „Amerikei álom”szerzői csoportja). 1994-ben látott napvilágot a Magna Charta for theKnowledge Age, amely a kibertér első politikaelméleti leírása.14 Ebbena felfogásban az információ a modern gazdaság legfőbb forrása, amelyfelborítja a hagyományos társadalmi rendet: a hatalom alapja többémár nem az anyagi javak tulajdonlása, hanem a kommunikáció képes-sége. A kommunikáció hordozója és fenntartója az internet, amelyena társadalom horizontálisan és közvetlen kapcsolatokon keresztül szer-veződik, ez pedig felborítja a politikai rendszer hierarchikus struktúrá-ját. Helyébe a polgárok által kialakított szabályok mentén szerveződőautonóm közösségek lépnek. Mindkét elméletre igaz, hogy a kiberteret úgy fogja fel mint eszközta politikai rendszer továbbfejlesztésére: a kibertérben egy alternatív tár-sadalom képe artikulálódik, amely képessé válhat a régi világ politikaivalóságának felszámolására. Tehát többé már nem arról van szó, hogynövelni kellene az állam társadalmi cselekvőképességét, mint azt azötvenes évek „kibernet” felfogásának követői vélték, sem pedig arról,hogy az infokommunikációs technológia segítségével növelni kell azállampolgárok aktivitását és a közügyekben való részvételét, mikéntazt a teledemokrácia hívei gondolták. A kiberdemokrácia ennél sokkalradikálisabb programmal lépett fel: új alapokra kívánta helyezni magáta politikát.14 Esther Dyson és Alvin Toffler (a The Third Vague című, 1980-ban megjelent könyvszerzője) népszerűsítették az információs forradalom gondolatát. 227
    • 7. táblázat. Az e-demokrácia elméletének fejlődési korszakai a XX. században (U. E.)A korszak elméletétmeghatározó Társadalompolitikai környezet Technikai feltételek Elméleti javaslatszemélyiségek 1950–1960: A második világháború vége és a Számítógép – az adatfeldolgo- Az állam és a politika racionalizálásaKibernet – hidegháború korszaka zás eszköze Professzionalizmus, menedzser típusúkormányzó gép Erős állami beavatkozás Centralizált informatikai vezetői réteg az államigazgatásbanNorbert Wiener Szakmenedzserek megjelenése a rendszerek Racionális kapcsolat állam és társada- közszférában lom között A közcselekvés tudományos irányítása1970–1980: 1968-as válság: a politikai intézmé- Lokális és autonóm kábel- A képviseleti demokrácia modernizá-Teledemokrácia nyek megkérdőjelezése televízió, majd telematikus ciójaBenjamin Barber A lokalitás a politikai gyakorlat hálózatok kiépülése A választók és képviselők közötti kap- újrakonstruálásának színhelye Interaktivitás csolatjavítás A lokalitás az erős demokrácia labora- tóriuma1990–2000: A gazdasági szemlélet felerősödése: Informatika, számítógépek Virtuális közösségek: új típusú társa-Kiberdemokrácia az állami beavatkozás megkérdője- hálózatba kapcsolása dalmi kapcsolatokHoward Rheingold, lezése (kicsi vagy nulla állam) Internet: a nyitott, decentra- Az állampolgár mint individuumAlvin Toffler Globalizáció lizált és globális hálózatok, teljesen autonóm a globális köztérbenés köre Individualizmus, liberális/libertaire a horizontálisan szerveződő(globális falu)André Lemos, értékek felerősödése kommunikáció tere A kibertér politikai metafora; a politi-Pierre Lévy A nemzetállam kai önszerveződés tere megkérdőjelezése 228
    • Az elektronikus demokrácia az univerzális értékekszolgálatábanHa globálisan napirendre kerül az univerzális értékek szolgálata, ezmár a szubsztanciális globalizáció egyik jellemzője. Az e-demokráciáról folytatott diskurzusok az ezredforduló előtt ésután három fő kérdés köré szerveződnek, amelyek mindegyike fontosproblémája a jelenlegi politikai rendszer működésének: 1. a politikaijátszma átláthatatlansága; 2. a közösségi tér szűkössége vagy zártsága;3. a polgárok marginális helyzete a döntéshozatalban. Az elméletekés demokráciakísérletek lényegében ezekre a problémákra keresnekválaszt. A projektekben megvalósult válaszok a következők: az állam-polgárok informálása, nyilvános viták és társadalmi párbeszéd, önállóvéleményalkotás és közösségi döntéshozatal. Ez a három tengely strukturálja a legtöbb projektet és e-demokrácia-gyakorlatot is. Ez azt jelenti, hogy grafikusan ábrázolva egy háromdimen-ziós térbe kellene helyeznünk az e-demokráciát.15 A megállapítás azonbancsak a jelen gyakorlati megvalósítására igaz. Úgy véljük, az elektronikusdemokrácia ennél sokkal többre hivatott, amennyiben valóban képeslesz az állam területelvűségen alapuló kereteit átlépni. Képletesen úgyis fogalmazhatunk, hogy a nemzetállam kétdimenziós teréből ma mégcsak egy háromdimenziós demokráciamodellben gondolkodunk. Ezazonban a demokrácia fogalmának még mindig erős leszűkítése. A de-mokrácia valójában a kultúrához hasonlóan és ahhoz kapcsolódóanmultidimenzionális. Az e-demokrácia elméleteinek fejlődése szoros összefüggésben áll atechnikai/technológiai változásokkal és azok elterjedésével. Napjaink-ban egy sajátosan új jelenségnek lehetünk tanúi. A növekvő globálisproblémák nyomására megindult egyfajta szakosodás, ágazatokra bom-lás a demokrácia fogalmának használatában is. Legújabban a politikaidemokráciától függetlenül beszélünk például „környezeti demokráciá-15 Thierry Vedel: i. m. 229
    • ról”. A jelenség azért is érdekes, mert miközben az elméleti megközelí-tések és a technológiai fejlődés eredményeként egyre-másra találkozha-tunk az elektronikus demokrácia gyakorlatának kísérleteivel, azokróláltalánosságban elmondható, hogy a klasszikus demokrácia modelljé-nek funkcionális rendszeréhez igazodnak. Az „e” szócska nem csupánaz infokommunikációs eszközök alkalmazására, hanem a társadalmi éspolitikai struktúra átalakítására is utal. Miért hát ez a „specializálódás”? Véleményünk szerint egy sajátosanúj jelenségről kell beszélnünk: a globalizáció nem pusztán gazdasági éstechnológiai, hanem szociális nyomást is képes gyakorolni a partikulá-risan szerveződő és partikuláris értékeket megjelenítő nemzetállamok-ra. A környezet kérdése az egyik olyan sajátosan univerzális probléma,amely egyszerre etikai és morális, másrészről szociális kérdés. A hetve-nes években a nemzetállamok politikai testén egyetlen mozgalom voltképes igazán sebet ütni: a környezetvédők politikai párttá szerveződése.Úgy tűnik, hogy az információs korban is a környezetvédelem az, amelyképessé válik egy világméretű demokrácia megteremtésére vagy előké-szítésére. Kapcsolata a demokrácia kiszélesítését célul kitűző alternatívmozgalmakkal rendkívül szoros, és egymást erősítő (lásd Világ Szociá-lis Fórum, Európai Szociális Fórum, párbeszéd a fenntartható fejlődé-sért). A szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség világméretű problémáiegyszerre érintik a gazdasági, politikai, környezeti és kulturális szférát.Mindez arra mutat rá, hogy egy univerzális értékek mentén szerveződő,ugyanakkor a területelvűséget megkérdőjelezni képes demokráciamoz-galom képes lehet egy világméretű paradigmaváltás elindítására.230
    • Részvételi demokrácia és/vagy e-demokráciaAz áttörés mozzanata: a részvételi, avagy participatívdemokráciaA részvételi demokrácia, a helyi demokrácia vagy a közösségi demokrá-cia kiszélesítésének programja már több mint tizenöt éves múltra tekintvissza. Összességében mégis megállapíthatjuk, hogy megvalósításánakegységes rendszere még nem alakult ki, annak ellenére sem, hogy szintenincs egyetlen ország, kontinens vagy nemzetközi szervezet, amelynekpolitikai célkitűzései között ne szerepelne a demokrácia demokratizálá-sának programja. A részvételi demokrácia eszméjének gyors terjedését mindenekelőttaz teszi indokolttá, hogy napjainkra a globalizációs-lokalizációs folya-matok egyre erősödnek, s áttörve a gazdaság területét, az információsrendszerek terjedésével elérte a szociális és kulturális szférát is. Ebbenaz összefüggésben a részvételi demokrácia programja egyrészt nemtekinthető másnak, mint a lokális világ védekezőmechanizmusának ahelyi társadalmi, gazdasági és környezeti érdekek, valamint identitásmegőrzése érdekében, másrészt viszont ez a program a lokális és nem-zeti társadalom önszerveződését és kontinentális versenyképességétszolgálja. Ez a két stratégiai szerep egyszersmind érthetővé teszi a meg-valósításban tapasztalható különbségeket is, hiszen a világ különbözőpontjai nemcsak más és más mértékben érintettek a globalizációtól ésa lokalizációtól. A változatosság okainak másik forrása a helyi demokra-tikus hagyományokban keresendő, amelyet nagymértékben befolyásolegy adott terület gazdasági és szociális állapota, a meglévő intézmény-rendszer működőképessége stb. 231
    • A részvételi demokrácia értelmezése – a strukturáltpárbeszéd rendszereTörténetét tekintve a részvételi demokrácia kialakulása nem véletlenüla harmadik világban, nevezetesen Dél-Amerika nagyvárosaiban indultel és fejlődik a legdinamikusabban.1 Brazília, Argentína, Mexikó, Uru-guay lakosságának többsége a nagyvárosokban és azok közvetlen kör-nyezetében él. A városközpontok és a perifériákon élő milliós tömegekközött óriási társadalmi különbség és ennek következtében fokozottszociális feszültség alakult ki. A globalizáció hatására a korábbi ipar-központok az európai és észak-amerikai nagyvárosoktól eltérően sajá-tos agglomerációs gyűrű közepére kerültek: itt nem a periféria fejlődötta városközpont rovására. Ellenkezőleg, a fejlett központot valóságosnyomornegyedek veszik körül. Alapvető területfejlesztési probléma,hogy a városok fejlődése és terjeszkedése megakad a nagy lélekszámúnyomornegyedeknél: a gazdaságilag fejlett agglomerációs övezet kiala-kítása szinte lehetetlen, miközben egyre nő a centrum és a perifériaközötti szociális feszültség. Az 1970–80-as évek egyes városokban sza-bályos villongásokhoz vezettek. Mindez a helyhatósági választásokra isrányomta a bélyegét. A részvételi demokrácia szimbólumaként emlegetett Porto Allegreönkormányzata erre a helyzetre keresett politikai megoldást. A lakos-ság bevonása a városfejlesztés gondjaiba, a lakosság aktivizálása a költ-ségvetés kialakításának megvitatásában egyszerre célozta meg a szo-ciális feszültségek mérséklését és a társadalmi szolidaritás erősítését.Ugyanakkor erősítette az egymással első pillantásra ellenérdekelt szo-ciális csoportok közötti párbeszéd kialakulását, a közös érdekek meg-határozását. A dél-amerikai részvételi demokrácia gyakorlatának egyik legfonto-sabb tapasztalata, hogy a képviseleti demokrácia rendszere nem sérül: az1 Lásd bővebben a következő portálokon: www.ourworldisnotforsale.org, www.attac.org, www.ifg.org, www.lehetmasavilag.hu stb. Hozzáférés: 2007. március 10.232
    • önkormányzat teljes mértékben megőrzi legitimitását. Megvalósulásaazért volt lehetséges, mert az alulról jövő nyomás már a helyhatóságiválasztások során megfogalmazódott, s eredményeként a választásoksorán megállapodás született a helyi civil mozgalmak és a támogatottpolitikai pártok között a helyi demokrácia kiszélesítése és a városirá-nyítás transzparenciájának biztosítása ügyében. A részvételi demok-rácia születését tehát nem előzte meg semmiféle társadalmi szerződés alakosság és az önkormányzat között. A legitimitást többszörös, többszinten lefolyt politikai alkuk biztosították: a városon belül az ellenzékés a városvezetés között, majd Rio Grande do Sul Állam kormányzó-sága és a város vezetése között született megállapodás a rendszer beve-zetésére. A Porto Allegrében kialakított, s nagyvonalakban mindenütt adap-tált részvételi demokrácia rendszere alapvetően egy strukturált párbe-széd az önkormányzat döntéshozatali és végrehajtásért felelős szervei,valamint a lakosság között. A képviseleti és a lakosság önkéntes részvételén alapuló rendszerközötti kapcsolat megoldására Dél-Amerikában egy sajátos megoldás-sal találkozunk. A párbeszéd hierarchikus rendszerben, három szintenzajlik: 1. Mikrolokális szint: a mindenki számára nyitott ülések elsősorbana csoportos párbeszéd terei, amelyeket lakókörzetenként szerveznek.A gyűlések célja, hogy a különböző lakókörzetek véleményét és javasla-tait összefogja és ezek sorában a fejlesztési prioritásokat megfogalmaz-za. A lakókörzetek delegált képviselőket választanak egy évre. A kül-döttek száma – előre meghatározott elv alapján – attól függ, hogy alakókörzeti gyűlések munkájában hány lakos vesz részt. Ez a megoldás,bár bizonyos aránytalanságot idéz elő a város lakóinak reprezentációjá-ban, azért fontos, mert érdekeltté teszi az embereket a részvételben, ésnem engedi, hogy a rendszer egészében ellehetetlenüljön. 2. Szektoriális szint: a várost 16 szektorra osztották fel. Mindenszektorhoz több lakókörzet tartozik. A körzetekből delegált személyekjogosultak a Szektorok Fórumának munkájában részt venni, és a lakos-sági vélemények alapján kialakult prioritásokat, fejlesztési szemponto-kat koncepcionálisan rendszerezve – geográfiai, tematikai szempontok, 233
    • a költségvetés fő irányainak véleményezése, új szempontok meghatá-rozása stb. – képviselni. Ezen a szinten már szakmai munka is folyik,ahol a civil szervezetekkel való együttműködés és konzultáció lehetősé-ge nyitott. (Porto Allegrében minden területi szektorban hat tematikuscsoport működik.) A Szektorok Fóruma a részvételi demokrácia leg-fontosabb színtere. Tagjainak száma pontosan visszatükrözi a részvétellehetőségével élő aktív lakosság arányát a város lakónegyedeiben. 3. Municipiális szint: Minden szektor és minden tematikus csoportkét tanácstag delegálására jogosult. Az így létrehozott testület feladatahármas: a demokratikus szabályok meghatározása és annak betartatá-sa, az éves költségvetési javaslat megfogalmazása és mindenki számáraérthetővé tétele, valamint azoknak az önkormányzati testület elé ter-jesztése. Minthogy a részvételi demokrácia kifejezetten a város költségvetés-ének kérdéskörére terjed ki (innen az elnevezés: budget participatif, azazrészvételi költségvetés), ami természetesen indukálja a városfejlesztéssel,a szociális ellátással és oktatással stb. kapcsolatos kérdések megvitatásátis, minden lakókörzet választott megbízottja (képviselője) részt vesz azönkormányzati testület költségvetést tárgyaló ülésein, és képviseli kör-zete álláspontját. Ugyanakkor a lakosság e képviselőn keresztül köz-vetlenül informálódhat más lakónegyedek és a város egészének prob-lémáiról. Ez a közvetlen információáramlás mozdítja elő a költségvetésiprioritások kialakításához szükséges szolidáris gondolkodást. A lakosság bevonása a döntés-előkészítésbe lakókörzetekhez igazí-tott, ami azért lehetséges, mert minden városrész, s ezen belül mindenlakónegyed, sajátos társadalmi struktúrával és szociális helyzettel bír.Ezek a sajátosságok a körzetek megszervezésében, a lakossági fórumokés viták levezetésében pedig érvényesíthetők. Úgy is fogalmazhatunk,hogy míg a képviseleti demokrácia működési mechanizmusának kiala-kításában az egyedi valóságok alapján kialakított általános (alapvetőenpolitikai szempontú) szabályok mentén jött létre, addig a részvételidemokráciában az általános demokratikus elvárások az egyedi állapo-tokhoz igazítva valósulnak meg. Ennek eredményeként szociálpszicho-lógiai szempontból növekszik a lakosság igazságérzete és ennek megfe-lelően a konfliktuskezelő képessége is.234
    • Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a rendszer kiala-kítása az alulról jövő kezdeményezés nyomására történt: a helyhatóságiválasztások során kialakított megállapodások az újonnan felállt város-vezetést gyakorlatilag kötelezték a lakosság bevonására.Részvételi demokrácia – út a közvetlen (e-)demokráciafelé (avagy a jóléti társadalomból a jól-lét társadalma felé)A részvételi demokrácia kialakulása térben és időben egyaránt szorosösszefüggést mutat a fenntartható fejlődés mára már világméretű prog-ramjával.2 A növekedésre épülő liberális gazdasági modell káros hatásai alokalitás szintjén figyelhetők meg leginkább. Sokáig tartotta magát aza nézet, hogy a nyugati társadalmak stabilitása nem kezdhető ki. Ezzelszemben már az 1980–1990-es évek alatt erőteljes társadalmi leszaka-dási hullám indult el. Miközben az életszínvonal, a lakosság várhatóélettartama és az iskolázottság mértéke az összesítő statisztikai mutatókszerint erőteljesen növekedett, azok társadalmi eloszlása egyre egyen-lőtlenebbé vált.3 A fejlődés egyik paradoxona, hogy a szociális támoga-tásból és segélyből élők, valamint a hajléktalanok száma a növekedés-sel egyenes arányban növekszik. Az Egyesült Királyságban a szegényekszáma húsz év alatt megduplázódott. Hasonló tendenciák figyelhetők2 A részvételi demokrácia és a fenntartható fejlődés összefüggéseire nem csak a szakiro-dalom mutat rá. A 2003 novemberében Olaszországban, a helyi részvételi demokráciakifejlesztésére, mintegy 150 várost tömörítő szövetség chartája kifejezetten ezekre az ösz-szefüggésekre hivatkozik: „Carta del Nuovo Municipio Per una globalizzazione dal basso,solidale e non gerarchica” www.nuovomunicipio.org/documenti/Carta.htm. Hozzáférés:2007. február 25.3 Franciaországban például a vagyon- és jövedelemadót fizető háztartások száma 85,7százalékkal nőtt, miközben a lakosság 1 százalékát kitevő leggazdagabbak köre birto-kolja az ország vagyonának mintegy 15-20 százalékát. 235
    • meg Európa minden országában. Az új szegénység egy másik jellegze-tessége, hogy nemcsak kontinensenként, hanem országonként és régi-ónként/térségenként is erős differenciálódást figyelhetünk meg az élet-színvonal, különösen pedig az életminőség tekintetében. A növekedésen alapuló gazdaság ma már öngerjesztő módon műkö-dik, tekintet nélkül a társadalmi követelményekre. Az új szegénységmegjelenése arra a tényre irányítja a figyelmet, hogy a gazdasági fejlett-ség jelenleg alkalmazott indikátorai nem alkalmasak a valós fejlődésmérésére, mert figyelmen kívül hagyják az emberi jólét (jól-lét) olyanfaktorainak mérését, mint az életminőség, a természeti környezet álla-pota, a születéskor várható élethossz, az egyéni és közösségi szolidari-tás, az együttműködési képesség, a polgárok fizikai és morális állapota,a politikai stabilitás stb. A globalitás és a lokalitás között gyakran feloldhatatlan ellentétfeszül: míg a gazdasági növekedés immáron globális szinten zajlik,addig a társadalmi problémák lokális szinten jelentkeznek. Eredmé-nyeként fokozott állami eladósodásnak, a politikai és társadalmi intéz-mények hitelvesztésének, korrupciónak és társadalmi elégedetlenség-nek lehetünk szemtanúi.4 Ebben a megváltozott és folyamatosan változó környezetben a fenn-tartható fejlődés programja új értelmet nyert: egy új fejlődési modellkeresését, egy olyan modellét, amelynek alappilléreit a gazdaság, a tár-sadalom, a környezetvédelem és a legutóbbi felfogás szerint a kultúraalkotják.5 E négy fejlődést meghatározó faktor a korábbi modellektől4 Lásd Anne-Marie Ducroux tanulmánykötetében: Sylvian Côté: Rechercher autrechose, mesurer autrement, 40–47.; Daniel Dommel: Corruption et développementdurable: deux notions antinomiques, 145–149.; Ce qui n’est pas mesuré n’est pas géré(entretien avec Jacqueline Aloisi de Larderel), 216.; Luc Ferry: Le progrés en est-il un?250–259.5 A kultúra jelentősége a társadalmi tőke bővített újratermelésében nélkülözhetetlen.Szerepe pedig az információs társadalom és a tudásalapú gazdaság megteremtésében,ahol a szolgáltatói szektor és egy új gazdasági ágazat, a kultúraipar (beleértve a tarta-lomipart is) fejlődése vált meghatározóvá, a fenntartható fejlődés szempontjából döntőfontosságú. Ma már az is világossá vált, hogy a társadalmi és gazdasági tőke termelésemellett a környezetvédelmi problémák kezelése is kulturális meghatározottságú.236
    • eltérően már nem hierarchikus viszonyrendszerben állnak egymással,hanem a világ jövőjének azonos értékű talapzatát képezik. Az új tár-sadalmi modell kialakításában különösen fontos szerepet kapnak azintelligens fejlesztések. Az információs technológia széles körű elterje-dése új dimenziót nyit nemcsak a környezetkímélő technológiák és agazdaság új pályára állítása szempontjából, hanem az állam és az állam-polgár kapcsolatának alakításában, a demokrácia kiterjesztésében is. Társadalmi szempontból Európában a részvételi demokráciát a „de-mokrácia demokratizálásának” is nevezhetnénk. Jelentősége elsősorbana lakosság aktív bevonását és egyetértésének megszerzését jelenti a megke-rülhetetlen változások folyamatába. Szemben a képviseleti demokrá-ciát bíráló, gyakran megkérdőjelező európai baloldali mozgalmakkal,úgy véljük, hogy az európai országokban és a magyar társadalomban istapasztalható növekvő szociális szakadék mellett a részvételi demokrá-cia szerepe mindenekelőtt az információs társadalomra és a tudásalapúgazdaságra való áttérésben nélkülözhetetlen.6 Az új kihívásokra egyet-len állam és egyetlen önkormányzat sem képes valós válaszokat adnia lakosság bizalma és együttműködése nélkül. Ez utóbbi előfeltételepedig az információáramlás kétirányúságának lehető legteljesebb meg-teremtése. A lakosság aktivizálása a fejlett demokráciákban úgy tűnik, nehe-zebb feladat, mint a harmadik világban: a jól kiépült intézményi rend-szer és a közgondolkodásban mélyen gyökerező „jóléti állam” felelőssé-gére apelláló magatartást a lakosság közügyekkel szembeni passzivitása,6 A részvételi demokrácia és a jól-lét szoros kapcsolatát fejti ki a belga Raymond VanErmen a „2015 Nouvel Horizon pour l’Europe. Ses institutions, ses Entreprises, sesSyndicats, sa Société Vivile: La Société de Bien-être” című tanulmányában. A szerzőaz EU alkotmányának I-3, 1. §-ára tesz javaslatot, és kifejti, hogy az Unió eddigihárom összetartó eleme mellé (kormányok közötti együttműködés – EU Tanács; föde-ratív rendszer – EU Parlament; funkcionalitás – egységes piac és pénz) egy új elem,az európai társadalmi tőke újrateremtése vált nélkülözhetetlenné ahhoz, hogy konti-nensünkön a jól-lét társadalmát megteremtsük (szemben a korábbi jóléti társadalomkoncepciójával). A jól-lét társadalmának alapja az állampolgárok mobilitása, kreatívaktivitása, részvétele a közjó érdekében. A jól-léti társadalom megvalósításának alapjaa participáció elvének teljes körű megvalósítása – European participative democracy. 237
    • sőt, miként azt a választások és népszavazások mutatják, közömbös-sége jellemzi. Ez is indokolja, hogy az Európai Unióban a részvételidemokrácia megvalósítása központi programmá vált. Cél, hogy az újkezdeményezéseket felülről, állami szintről is támogassák. Az ismerteurópai példák szinte kivétel nélkül felső – városi, megyei és regionális– kezdeményezésre jöttek létre, illetve – például Olaszországban – avárosok és egyetemek összefogásával egy sajátos „civil szerveződés”a Nuovo Municipio jött létre, amely közösen kialakított programmentén valósítja meg az új demokráciaprogramot, amelyet az egye-temek által biztosított kutatók folyamatosan tesztelnek, elemeznek,javaslatokkal látnak el, valamint a gyakorlathoz szükséges képzéseketis biztosítják. Az olasz gyakorlat sokkal inkább hasonlít egy országosmozgalomhoz, mintsem egy nemzeti programhoz, miként az Francia-országban tapasztalható. Ugyanakkor az alulról történő állampolgári kezdeményezés lenne iga-zán kívánatos. Ez fogalmazódik meg az Európai Unió alkotmányában,amikor a részvételi demokrácia mellett külön paragrafusban rögzíti azállampolgári kezdeményezés kérdéskörét (I-46 cikkely, 4. §). Az állam-polgári részvétel négy kiemelt területe: 1. Javaslattételi jog: minden állampolgárnak jogában áll javaslatokattenni az őt érintő témákban. 2. Informálás és informálódási jog: minden állampolgár számára biz-tosítani kell az információkhoz jutás lehetőségét, beleértve a más állam-polgárok által tett javaslatok és ellenérvek megismerését. 3. Vitatkozás joga: minden állampolgárnak joga van az újra infor-málódáshoz, saját nézeteinek kifejtéséhez és új javaslattételhez másokszemélyiségének és véleményének figyelembevételével. 4. Döntési jog: az állampolgároknak jogukban áll a megfelelő szinte-ken (lakókörzet, városnegyed stb.) véleményüket szavazás útján kinyil-vánítani nemcsak a választott képviselő személyét illetően, hanem min-den olyan kérdésben, amely közvetlenül érinti életüket. A nyugati típusú demokráciákban a részvételi demokrácia megva-lósítására két módszertani megoldás kínálkozik:238
    • – az egyik a már létező és komoly hagyományokkal rendelkező civilszervezetek aktív bevonása a döntéshozatalba és az információk kétirá-nyú áramoltatásába; – a másik lehetőség a lakosság közvetlen aktivizálása (innen a másikelnevezés eredete: közvetlen demokrácia), amelynek végső fejlettebb for-mája a közvetlen vagy e-demokrácia általánossá tétele. Az általunk ismert európai példák, szemben például az észak-ame-rikai megoldásokkal (lásd Quebec városa) azt mutatják, hogy mégazokban az országokban, illetve városokban is, ahol kiemelkedően jólműködő civil szerveződések alakultak ki, és a lakosság jelentős részehagyományosan tevékeny szerepet vállal a közösségi életben, a részvé-teli demokrácia intézményeinek kiépítése elsősorban a lakókörzetesítéselvére épül. Ennek több oka is van. 1. A civil szervezetek egy jól körülhatárolható konkrét feladat meg-valósítására specializálódtak, s a helyi társadalomnak csak egy viszony-lag szűk körét tudják megszólítani. Sem lehetőségük, sem pedig moti-vációjuk nincs arra, hogy a lakosság egészének szócsövévé váljanak,különösen nem olyan kérdésekben, amelyek szakmailag közvetlenülnem érintik tevékenységüket. (Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen azipari korszak és szelleme erősen visszatartó hatást fejt ki.) 2. A civil szervezetekben aktív tevékenységet folytatók száma alakosság méretéhez képest elenyésző, és mindenütt csökkenő tendenci-át mutat. Egyre kevesebben találnak munkát lakóhelyük közelében, azingázás pedig sok időbe telik. 3. A fiatal korosztályok társadalmi aktivitása alacsony. 4. A részvételi demokrácia programjai zömében a nagy- vagy közép-méretű városokban valósulnak meg – Barcelona, Firenze, Milánó, Róma,Bologna, Velence, Mons, Berlin, Párizs, Lille, Torino, Nizza, Nante,Nord-Pas de Calais, Brest, Saint Denis, Amszterdam stb. Tekintettelezen metropoliszok jól kiépült informatikai rendszerére, a részvéte-li demokrácia kialakítása szorosan összekapcsolódik az e-demokráciafejlesztésével. A programokban részt vevő kisvárosok – Soignie, SaintGhislain, Pont à Celles, Clichy-la-Garenne, Beauchamp, Blanquefort,Saint-Fargeau-Ponthierry stb. – népessége szinte minden esetben meg-haladja a tizenötezer főt, és ezeken a helyeken a nagyvárosokhoz hasonló 239
    • módon szervezik a részvételi demokráciát. A különbség csupán abbanmutatkozik, hogy nagyobb szerep jut a közvetlen párbeszédnek. 5. Noha a gyakorlat igen változatos képet mutat, összességébenelmondható, hogy a legtöbb esetben a már jól bevált Porto Allegre-imintához igazodnak (lásd Párizs, Nante, Bordeaux, Marseille). Ugyan-akkor az is bebizonyosodott, hogy a dél-amerikai minta – sajátos szocio-gazdasági kontextusa okán – nem ültethető át egy az egyben Európára(például Marseille, Bordeaux). 6. Az európai gyakorlatban nagy fontosságot tulajdonítanak a kép-viseleti demokrácia megőrzésének. Ezért a részvételi demokrácia a gya-korlatban inkább jelenti a lakosság és az önkormányzat közötti biza-lomépítést és intenzív kommunikációt, mintsem a döntéshozatalbavaló beemelését az állampolgároknak. Ezt jól mutatják azok a doku-mentumok (charták), amelyek a rendszert bevezető egyes városokbanfogalmazódtak meg. 7. A részvételi demokráciát a közvetlen demokrácia előszobájánaktekintő civil szervezetek, értelmiségiek szinte minden esetben mozga-lomba tömörülnek (Nuovo Municipio, Attac stb.), és szoros kapcsolat-ban állnak a Világ Szociális Fórumának nemzetközi hálózatával, vagyaz Európai Szociális Fórum alapítói. Ez az összekapcsolódás jól érzé-kelteti a globalizáció, a fenntartható fejlődés és a részvételi demokrá-cia közötti szoros viszonyrendszert. Európában a nemzeti kormányokés a törvényhozás bár elfogadja, sőt ösztönzi a részvételi demokráciát,ennek ellenére a képviseleti rendszer védelmének érdekében igyekszika párbeszédet konzultatív szinten tartani. A lakosság döntéshozatalbatörténő bevonása közvetett. A részvételi demokrácia legitimitása tekintetében az európai orszá-gok sorában sajátos helyzetet foglal el Franciaország, ahol az úgyneve-zett Vallant-törvény (2992-276. sz. törv. – 2002. február 27.) minden80 000 lakosú vagy annál nagyobb városban kötelezővé teszi a lakó-negyedek tanácsának felállítását (coseil de quartier). A törvény rögzítia területelvűséget, az állampolgári jogok gyakorlását a lakókörzethezköti (település, megye, régió), és kötelezővé teszi a nyilvános vitákat,fórumokat a városnegyedben zajló közberuházásokkal kapcsolatosdöntésekről. Mindazonáltal a városnegyedek tanácsának tagjait rész-240
    • ben választják, részben szakmai tudásuk vagy tekintélyük alapján meg-hívják a testületbe (rendszerint a polgármester jelöli ki személyüket), atöbbiről pedig sorsolással döntenek. Ez a „sorsolásos” megoldás kapjaa legtöbb kritikát a médiumokban, mert tisztasága megkérdőjelezhető.A testület tanácskozási jogokat élvez. A lakókörzet ülésein javaslatottehet, kezdeményezhet, meggyőzheti a lakosságot. Az önkormány-zat kötelezettsége, hogy minden közérdekű kérdésben konzultatívbizottságot hozzon létre a párbeszéd lebonyolítását és az információáramoltatását megkönnyítendő. Egyedisége még a francia rendszer-nek az alkotmány által biztosított petíció benyújtásának joga. Ez aztjelenti, hogy egy adott terület lakói az őket érintő kérdés tárgyalásátpetícióban kérhetik az önkormányzati testületektől (regionális szintena lakosság 20, települési és megyei szinten a felnőtt lakosság 10 száza-lékának aláírása szükséges). Az információk és dokumentumok állampolgári hozzáférhetőségéttörvény garantálja. Szoros összefüggésben a nemzeti információs társa-dalom programjával és az intelligens fejlesztésekhez kapcsolódó infor-matikai infrastruktúra kiépítésével, az információáramlás fő helyszínea települések honlapja. Az elérhető dokumentumok és hírek mellettrendszeresen szervezett fórumok biztosítják a közvetlen párbeszédet.Miután Franciaországban az Internet-penetráció ma még az országlakosságának csupán egyharmadát érinti, az önkormányzatok és alakosság közötti személyes kapcsolaton alapuló párbeszéd rendszeré-nek kialakítása azonos hangsúlyt kap. A belga önkormányzati rendszer már évtizedek óta Európa egyiklegdecentralizáltabb struktúráját mutatja. Ezért Belgiumot gyakran kon-szociatív demokráciaként is emlegetik. A lakosság és a közigazgatás szer-vei közötti kapcsolat javítása már a kilencvenes évek óta központi kér-dés, számos törvény született az érdekében. Miként Franciaországban,itt is fontos szerep jut a felülről jövő kezdeményezéseknek a demokráciakiszélesítésében. A fejlesztések három fő iránya figyelhető meg: 1. az információhoz jutás jogának kiterjesztése (a dokumentumok-hoz való hozzáférés, publicitás stb.); 2. a kommunikáció javítása (mindenki számára érthető informáci-ók, elektronikus rendszerek és médiák bevonása); 241
    • 3. a lakosság részvételének aktivizálása (meghallgatások, fórumok,konzultatív tanácsok, felmérések). Az első két szempont megvalósítását Belgiumban is mindenek-előtt az információs rendszerekhez és az intelligens településfejlesztéshezkötik. Ugyanakkor a lakosság aktivizálására, s nem utolsó sorban ahelyi vezetés és a közintézmények iránti bizalom helyreállítása érdeké-ben itt is szükségesnek látják a lakókörzetek mentén szervezett párbe-széd intézményesített rendszerének kialakítását. A lakókörzetesítés ittis felülről történő kezdeményezésre történik. Az első kísérleti projektek2003–2004 körül indultak el a belga nagyvárosokban és agglomeráci-óikban. Mons városát öt nagy körzetre osztották, amely összesen har-minc lakózónát foglal magába (egy zóna átlagosan 2500 lakossal bír).Minden lakózónában két, évente választott és politikailag el nem köte-lezett képviselőből álló tanácsot hoznak létre. Ők képviselik a lakózó-na álláspontját, prioritásait stb. a körzetenként létrehozott tanácsban.Az önkormányzattal közvetlen párbeszédben az öt körzetből álló tanácsáll. Az itt kialakított közös álláspontokat, projekteket és a kapcsolódófinanszírozási feltételeket/terveket előzetes egyeztetés után az önkor-mányzat testülete elé kerülve vita nélkül szavazzák meg. A 2003–2004-ben megvalósult pilot projektet (Jemappe-Flénubentesztelték) 2005-től Mons város egész területén fokozatosan alkalmaz-zák. A részvételi demokrácia rendszerének kialakítása itt is össze-kapcsolódik az informatikai és intelligens fejlesztésekkel, amelyek azinformációáramlás és a kommunikáció javítását szolgálják. A belgakoncepcióban kifejezett cél a lakosság innovativitásának kiaknázása, vala-mint a fejlesztési projektekbe való bevonása. A körzetek tanácsának fontosszerepe, hogy a megvalósítás alatt álló fejlesztések (projektek) ideje alattfolyamatos tájékoztatást adjon a lakosságnak az elért eredményekről,problémákról, szükség esetén a módosításokkal kapcsolatos lakosságivélemények begyűjtését, az álláspontok kialakítását és az új javaslatokértékelését elvégezve azokat a közgyűlés felé kommunikálja. Belgiumhoz hasonlóan Németország erősen decentralizált igazgatásirendszere a szubszidiaritás elvén alapszik. Ugyanakkor Baden-Wurtem-berg tartomány kivételével 1989 előtt a lakosság nem rendelkezett sema petíció benyújtásának jogával, sem pedig a helyi népszavazások meg-242
    • tartásának jogával. Az elmúlt évtized egyik fontos eredménye, hogyaz állampolgári jogok közvetlen gyakorlásának ez a két fontos módjaaz egész országban megvalósult. Két petíciós formát különböztetnekmeg a német törvények, egyik az úgynevezett „annuláló petíció” (al-kalmazása szigorú szabályok szerint történik), a másik pedig a „kezde-ményező petíció” (bármikor benyújtható). A petíciókhoz a lakosság10 százalékának aláírása szükséges, míg elfogadásához a képviselőtestü-let 25 százalékának szavazata elégséges. A részvételi demokrácia intéz-ményesítése jelen pillanatban nem szerepel a német önkormányzatiprogramok koncepciójában. Ennek oka valószínűleg az, hogy komolyhagyományai vannak a lakossággal folytatott közvetlen párbeszédnek:kerekasztal-beszélgetések, fórumok, műhelymunkák. Alkalmazásuk azadott témák, projektek függvényében és tartományoktól függően vál-tozik, semmiféle szabályozás és törvény nincs. A legaktívabb a lakosságBajorországban. A német gyakorlatban ki kell emelni Berlint. A város sajátos tör-ténelmi múltja létrehozott egy olyan rendszert, amelyet elsősorban ahagyomány legalizált. A város negyedeiben úgynevezett „zsűri” műkö-dik. Tagjai a körzet szakmai tekintélynek örvendő személyiségei, akika városnegyed fejlesztését véleményezik, és ezzel kapcsolatosan tesz-nek javaslatot vagy bírálatot a városvezetésnek. Funkciójuk és műkö-désük inkább hasonlít a civil szerveződésekére. A berlini gyakorlat arészvételi demokrácia civil szervezeteken keresztüli fejlesztésére példa.A megoldás nagy hátránya, hogy a német gyakorlatban a civil szer-vezet kötelezettségeit semmi sem szabályozza, miként a város önkor-mányzatát sem kötelezi semmilyen jogszabály a javaslatok, bírálatokelfogadására. A rendszer alapja a személyek morális elkötelezettsége alakossági érdekek iránt. A lakosság és az önkormányzat közötti információáramlásban anémet gyakorlat a helyi médiumokra és az internetre támaszkodik.Miután az internetpenetráció Európában itt a legmagasabb, érthető,hogy az e-önkormányzatiság és az e-demokrácia megvalósítása jobbanelőtérbe került az elmúlt évek fejlesztési programjaiban, mint a részvé-teli demokrácia hagyományosabb megoldásai. 243
    • Hasonló helyzetet figyelhetünk meg a skandináv államokban. Itt első-sorban a rendkívül szórt települési szerkezet, a lakosság relatíve alacsonyszáma a településeken, valamint az infokommunikációs rendszerekmagas penetrációja teszi indokolttá a demokrácia fejlesztésének elekt-ronikus útra terelését. A reflexió és kommunikáció elterjedt formái külö-nösen Svédországban és az Egyesült Királyságban a tanulmányi közössé-gek, kerekasztal-beszélgetések és a tematikus állampolgári fórumok. Olaszország hagyományai a városállamokban gyökereznek. Ennekmegfelelően nagy hagyománya van a nyílt fórumoknak, a kisebb tele-püléseken pedig a falugyűléseknek. Az állampolgári kezdeményezések-nek az olasz törvények két szintjét különböztetik meg – mind nemzeti,mind pedig regionális szinten –, a népszavazást és a népi kezdeménye-zést. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakosságrészvétele mindkét esetben rendkívül alacsony maradt. Ugyanakkorkialakulóban van egy sajátos modell, amelyet a szakirodalom „a kép-viseleti rendszer alrendszereként” vagy „almodelljeként” emleget: azélet különböző szektoraiban kialakult szövetségek, korporációk jutnakegyre fontosabb szerephez. Minden jel arra mutat, hogy Olaszország-ban a civil szervezeteken keresztül lehet a lakosságot aktivizálni. Ezzelszemben a területi elv csupán az igazgatási rendszer decentralizációjáterősíti a lakosságban még mindig élénken élő lokálpatriotizmusnakmegfelelően. A mára már több mint százötven várost tömörítő NuovoMunicipio valójában egy mozgalom, amely szervesen kapcsolódik azEurópai Szociális Fórumhoz. Nem egyszerűen csak a részvételi demok-rácia erősítését célozzák meg, hanem a szociálisan érzékeny európaivárosok hálózatát kívánják kiépíteni a „jól-lét” rendszerére alapozva.Ebben a koncepcióban ismét fontos szerep jut az intelligens fejlesztések-nek és az információs technológia társadalmi alkalmazásának.244
    • A demokráciafejlődés összefoglalása és az új, mégtitokzatos modellHol is tartunk tehát az ezredfordulón? Európában a lokalitás szintjén ademokratikus párbeszéd intézményesített keretfeltételei biztosítottak: 1. Fejlesztési Tanács: a helyi gazdaság, társadalom és kultúra, vala-mint a civil szervezetek köréből meghívott (felkért) konzultatív szerve-zet. Feladata a döntéshozó testületek munkájának szakmai szempontútámogatása. 2. Az Európai Unió helyi demokrácia kiszélesítésére vonatkozó irány-elvei és programja – Agenda 21: célja a jelenlegi struktúrán belül azinformációáramlás bővítése, a konzultációk lehető legszélesebb körretörténő kiterjesztése. 3. Helyi társadalmi szerződés (város/település charta): helyi szövetséga város/település választott vezetése és a lakosság között a folyamatospárbeszéd fenntartására a lakóhelyet érintő kérdésekben. Az Agenda21 lehetőséget nyújt arra, hogy a lokalitás szereplői és a lakosság fejlesz-tési célkitűzéseiket charta formájában deklarálják, és kifejezzék együtt-működési szándékukat. Tartalmi elemei: a döntéshozatalt megelőzőkonzultáció rendszerének meghatározása, a projektek megvalósításá-ban együttműködés és aktív lakossági részvétel. Ez utóbbi kiterjedheta lakókörzetben elvállalt feladatok ellátására a lakosság részéről, a fej-lesztéssel kapcsolatos folyamatos tájékoztatásra az önkormányzat olda-láról, valamint a projekt tartalmának esetleges változtatásaival vagytovábbfejlesztésével kapcsolatos együttműködésre. Számba véve az európai gyakorlatokat, a helyi demokrácia alábbiintézményi modellje rajzolódik ki (lásd ábra). A rendszer intézménye-sítését az alapelvekkel együtt több város chartában rögzítette (Nizzae,Nord-Pas de Calais, Blanquefort, Clichy-la-Garenne, Saint-Fargeau-Ponthierry), az olasz városok egységes chartát fogalmaztak meg stb. 245
    • 19. ábra. A francia modell ������������������������ ����������������������������������� ����������� � ������������������������ ������������������������������ ����������� ����������������������� � ���������������������� �������� � � ������������������� �������������������� A strukturált párbeszéd rendszere különböző módon épül fel, ame-lyet a város, régió mérete és helyi hagyományai nagymértékben befo-lyásolnak. Összességében elmondható, hogy szinte minden esetbenötvözik a horizontális és a vertikális elemeket.20. ábra. A strukturált párbeszéd rendszere (U. E.) ����������������������������������� ������������ ���������� � � ��������������� ����������� � ������������ � ����� � ������ ����� ����������� ������������� � ������������ � ������������ ������ ������ ������ �������������������������������������������������������� �246
    • A részvételi demokrácia lokális dokumentumaÁltalános gyakorlat az európai városokban, hogy a részvételi demok-rácia rendszerének bevezetését írott dokumentumban rögzítik. Ez adokumentum rendszerint egy „charta”: a strukturált párbeszéd rend-szerének alapító okirata. Jelentősége abban áll, hogy az alkotmány ana-lógiájára törvényes kereteket kíván biztosítani a rendszer felállításáhozés működtetéséhez, egyszóval „intézményesítéséhez”. Speciális jellem-zője, hogy több elemet ötvöz: 1. Jogi keretek és alapelvek: – deklarálja a nemzeti alkotmányból következő állampolgári jogo-kat és azoknak a helyi demokráciában való megjelenését; – az önkormányzati testület részvételi demokrácia bevezetésérevonatkozó határozatát; – az önkormányzati program mindazon elemeit és prioritása-it, amelyeknek megvalósításában a lakosság aktív részvételére kívántámaszkodni; 2. Megállapodás az önkormányzat és a lakosság között – egyfajta„társadalmi szerződés” a képviseleti demokrácia és a részvételi demok-rácia együttes gyakorlására. Abban különbözik a társadalmi szerződés-től, hogy itt nem ellenérdekelt, egymással szemben álló felek közöttimegállapodásról, hanem a közös érdekeltségen alapuló együttműködés-ről van szó. Jellemzői: – a lakosság és az önkormányzati együttműködés alapelveinek rög-zítése; – az együttműködés kereteinek meghatározása (információ – kom-munikáció – átláthatóság stb.) – az önkormányzat és a lakosság együttműködésére vonatkozó meg-állapodás. Itt kell tisztázni azon általános jogokat, önkorlátozásokat éskötelezettségeket mindkét félre vonatkozóan, amelyek az együttműkö-dést lehetővé teszik; – a strukturált párbeszéd akcióprogramja (a részvételi demokráciaszintjeinek meghatározása, a szükséges projektek felsorolása a rendszerkiépítésére). 247
    • 3. A helyi részvételi demokrácia „intézményei”: működésük ésműködtetésük: – a különböző szintek jogköreinek és működési feltételeinek meg-határozása; – az önkormányzat által vállalt kötelezettségek (információk bizto-sítása, működési feltételek, meghallgatások, tematikus ülések, nyilvános-ság, az önkormányzati képviselőtestület által kijelölt felelősök stb.); – a lakosság által vállalt kötelezettségek biztosítása (a szavazati több-ség, a párbeszéd demokratikus szabályainak elfogadása, a lakókörzethezkapcsolódó projektekben való részvétel stb.); – választások rendje; – működési rend (fórumok, körzeti képviselők ülése, konzultatívbizottságok működési szabályainak alapelvei). 4. Kiemelt rövid és középtávú (terület-, gazdaság-, társadalom-,stb.) fejlesztési projektek és programok, valamint azon általános témakö-rök meghatározása, amelyek megvitatásában vagy megvalósításában azönkormányzat és a lakosság együttműködése megvalósul. 5. A dokumentum tartalmának módosítására vonatkozó rendelke-zések lényeges eleme, hogy módosítás csak közös elhatározásból, a lakos-ság és az önkormányzat közmegegyezésével történhet, bár a kezdemé-nyezés joga mindkét felet megilleti. Ugyanakkor időben szabályozza amódosítás lehetőségét: a dokumentum felülvizsgálata évente (a körzetimegbízottak újraválasztásával egyidejűleg) vagy a képviseleti demokrá-cia szabályaihoz igazodva, választási ciklusonként is történhet. A dokumentumok minden városban eltérőek. Gyakran előfordul,hogy a fent felsorolt elemeket több különböző dokumentumban fogal-mazzák meg. Így például Blanquefortban az intézmények működésérevonatkozó megállapodást évekkel később külön chartában fogalmaz-ták meg, amelyet a körzeti képviselők tanácsa dolgozott ki. Ugyancsakgyakori jelenség, hogy a körzetek üléseit és a körzeti képviselők testü-letének munkáját külön SZMSZ-ben rögzítik. Az eltéréseket indokolja az is, hogy más-más politikai vagy társa-dalmi szituációban születnek meg ezek a dokumentumok. Mint lát-tuk Porto Allegrében a választásokat megelőzően, egy politikai alkueredményeként született megállapodás a részvételi demokrácia rend-248
    • szerének kialakításáról. Hasonló helyzet állt fenn Európában Nizzá-ban: itt a 2001-es helyhatósági választások listaállításának egyik főalapelve a részvételi demokrácia elveit rögzítő dokumentum volt, ame-lyet a választásban részt vevő minden párt és politikai szervezet aláírt.A dokumentum leszögezi: – A helyi részvételi demokrácia a társadalmi innováció alapja: a pol-gári öntudat megújítása, elmélyítése a polgári felelősségvállalás érdeké-ben; lehetővé teszi a lakosság szükségleteinek és kéréseinek jobb meg-ismerését; – Fel kell állítani a város részvételi demokráciájának strukturáltrendszerét, és biztosítani kell annak folyamatos továbbfejlődését Nicevárosában; – A struktúra részelemei: a kétirányú információáramlás, a vitatko-zás színtereinek kiszélesítése, biztosítani minden állampolgár számáraa döntéshozatalban való részvételt azon területen, amely személyesenérinti, a döntések megvalósulásának folyamatába való betekintés biz-tosítása; – A strukturált részvétel (párbeszéd) rendszerének tükröznie kella területi elvet (lakókörzet), a tevékenység (aktivitás) logikáját (civilszerveződések) és a demográfiai viszonyok logikáját (különböző kor-osztályok, fogyatékkal élők stb.); – A struktúra működési feltételeit a város költségvetésében bizto-sítani kell; – A részvételi demokráciának fokozatosan meg kell jelennie a dön-téshozatalban is (a város költségvetésének kialakítása); – A jelöltek kötelezik magukat arra, hogy a leendő képviselő-testü-let tagjaiként előmozdítják a részvételi demokrácia megvalósulását éssikerét Nizzában. Az idézett dokumentum alapvetően a város politikai szereplőinekelkötelezettségét és a pártpolitikai hovatartozástól független, a közös célmegvalósítására vonatkozó együttműködési megállapodást tartalmazza. Az itáliai városok által elfogadott charta jellegzetessége, hogy azcsak általános elveket és célokat határoz meg. Lényegében nem más,mint az önkormányzati testületek elkötelezettségének deklarációja arészvételi demokrácia iránt. Ugyanakkor rögzíti a városok összefogását 249
    • a lehető legjobb gyakorlat bevezetésére, a rendszer közös kidolgozására,az egyetemekkel és kutatókkal, valamint más európai városokkal valóegyüttműködésre a munkában. Ezzel szemben Franciaországban és Belgiumban minden város vagyrégió saját chartát készít. Közös vonásuk, hogy minden esetben rög-zítik az alkotmányhoz (legújabban az Európai Unió alkotmányához),az emberi jogok gyakorlásához és a nemzeti jogrendhez kapcsolódóviszonyt. Néhány dokumentum hivatkozik az Agenda 21 program-ra (Grenoble – quartier Teisseire), valamint nyíltan felvállalja a PortoAllegre-i minta követését (Párizs egyes negyedei). A nagy metropoli-szokban általános gyakorlat a rendszer tesztelése (Mons, Párizs, Gre-noble, Bordeaux). Ez egyben azt is jelenti, hogy az alapdokumentumcsupán általános alapelveket határoz meg a részvételi demokráciáravonatkozóan, a részleteket az adott városnegyed dolgozza ki egy ideig-lenes „dokumentumban”, amelyet a projekt befejeztével beható elem-zés után módosítva és a város egészére alkalmazva fogalmaznak meg(Mons). A felsorolt új demokráciapéldák és eljárásmódok jól mutatják,hogy Európán túl és Európában egyaránt elindult egy spontán, mégisjól szervezett globális-lokális civil mozgalom, amely elsősorban lokálisszinten a részvételi demokrácia modelljének kipróbálását végzi el. Eztfolyamatosan teszi annak ellenére, hogy erre se az ipari, se a posztipar,sőt az információs kor sem kínált kedvező feltételeket. Mindebből azis következik, hogy a szubsztanciális globalizáció és lokalizáció egyikváratlan eredménye az új állam- és demokráciamodellek felvetése meg-lehetősen látványos alternatívaként.250
    • Az abai modell – esettanulmányMagyarország sem maradt ki a részvételi demokrácia kísérleteiből, sőtegy igen hatékony modellt fejlesztett ki. Ezért részletesen bemutatjukegy dunántúli (Székesfehérvárhoz közeli) nagyközség, Aba demokrácia-fejlesztési koncepcióját és kibontakozó gyakorlati példáját. Európában a részvételi demokrácia megvalósításának programjátelméletileg – az információtól a közös döntésig (a valós részvételig) –négy fejlesztési szakaszra bonthatjuk: 1. Az információáramlás kétirányúsítása: a választott képviselők és azönkormányzati intézmények számára lehetővé teszi a lakosság elvárása-inak, kívánságainak jobb megismerését; a lakosság betekintést nyerheta döntések tartalmába és a döntéshozók szándékainak és az önkor-mányzattól független objektív feltételek megismerésébe. – Ez a szintAbán egy éven belül megvalósítható, és azóta ez meg is történt. Kidol-gozták az információáramlás különböző technikáinak rendszerét is. 2. Konzultációs rendszer (strukturált párbeszéd) kialakítása: a lakos-ság kifejtheti álláspontját az adott kérdésekben, de a hatalom gya-korlói nem kötelesek azt figyelembe venni a döntéshozatalok során.– A második szint eléréséhez Abán a feltételeket biztosítottnak látjuk.A felmérések, valamint a már korábban is rendszeresített falugyűléseknépszerűsége alapján az önkormányzat és a lakosság részéről a szándékegyaránt tapasztalható. A lakókörzetek képviseleti rendszerének kialakí-tása és a társadalmi szerződés megkötése e téren alapvető fontosságú. 3. Egyeztetés és együttműködés rendszere: a fejlesztésnek ezen a szint-jén a lakosság teljes részvétele megvalósul a lakókörnyezetükhöz kap-csolódó fejlesztési projektek kivitelezésében (lásd Ile de France, Lille).Abán ez az intelligens várossá válás programja, vagy többek között aDél Kapuja projekt stb. Ezen a szinten a helyi döntéshozó és végrehajtóhatalom időnként önkéntes kompromisszumok megkötését vállalhat-ja. Ennek a szintnek a működőképességéhez az önkormányzat részéről 251
    • kijelölt felelős személyre van szükség. Európában általában az egyikalpolgármester feladata a rendszer működtetése. – Világosan meg kellhatározni azon kérdésköröket, témákat, amelyekben az együttműkö-dés sikerrel végigvihető. Az első egy-két évben olykor tanácsos ezt akört leszűkíteni, mert minden kudarc gyengítheti a továbblépést, elbi-zonytalanítja a polgárokat. 4. Participáció (részvétel) szintje: a hatalom megosztása a közösenhozott döntésekben (co-décision) is jelentkezik. – Ennek a szintnek amegvalósítása véleményünk szerint még a jövő kérdése, de előkészítéseaz intelligens (város- és terület-) fejlesztések során szem előtt tartan-dó. A felmérések alapján egy ilyen mélységű felelősségvállalásra az abailakosság ma még nem felkészült. Ugyanakkor fontosnak tartjuk a fel-készítő munkát: mobiltelefonos tájékoztató jellegű szavazások, inter-aktivitás, a kábeltévé műsoraiban a lakossági vélemények (lakókörze-tek) bemutatása, a vélemények ütköztetése, kerekasztal-beszélgetések,a honlapon rendszeres fórumok szervezése stb. Ezekre az újításokra alakosság nyitott. Annak ellenére, hogy a részvételi demokrácia gyakorlata hihetetlengyorsasággal terjed Európa- és világszerte, ma még az eredmények igenbizonytalanok. Az okok több tényezőre is visszavezethetők: – A politika és a közpolitika között ma még nehéz a határvonalatmeghúzni, így a képviseleti (közvetett) és a részvételi demokrácia szem-beállítása a civil szféra és az önkormányzatok együttműködése helyettérdekellentéteket generál(hat). – Abán a felmérések azt mutatják, hogya lakosság bár a fogalmak pontos meghatározásával nincs tisztában, akontrollkérdések mégis világosan mutatják, hogy különbséget tudnaktenni a pártalapú politizálás és a helyi közpolitika között. Összességé-ben pozitív véleményüknek adtak hangot, amikor hangsúlyozták, hogyAbán a pártpolitika nem dominál. Ezt a meggyőződést kihasználvajelentős lépéseket lehet tenni a bizalom és a részvétel irányába. Meg kellazonban azt is jegyeznünk, hogy a válaszadók többsége kívül érzi magáta helyi közéleten. Miután a lakosság korát, nemét, érdeklődését és szoci-ális helyzetét tekintve is igen szórt – még az egyes lakókörzeteken belülis –, javasoljuk, hogy ne csak a területi elv, hanem tematikák és felada-tok mentén is kíséreljen meg az önkormányzat mozgósítani: például az252
    • Aba Napok kiszélesítése, amelynek során egy-két lakókörzet bemutat-kozik, vagy gyerekprogramok szervezése, például versenyek stb. – A demokráciafejlesztés negyedik szintje a jelenlegi intézményiés társadalmi környezetben inkább idealisztikus, mint megvalósíthatócél. Ez is indokolja, hogy a fejlett Észak országaiban a negyedik sza-kaszt az információs technológia intenzív alkalmazásával képzelik el.Abán ez alapvetően a helyi és kistérségi e-közigazgatás lenne, amelynekrészletes programja elkészült. – Ismételten utalnunk kell felmérésünkazon eredményére, hogy Abán a lakosság rendkívül nyitott az új irá-nyában, annak ellenére, hogy az önkéntes részvételre sokak lehetősé-ge korlátozott. A körzetesítést kihasználhatjuk az információs kultúraterjesztésére: körzetenkénti ingyenes tanfolyamok, internet-hozzáférés,kábeltévében közvetített lakókörzeti műsorok, vetélkedők indulhat-nak. Olyan programokat kell szervezni, amelyek során az egymást aligismerő vagy kapcsolatot nem tartó egyének közös identitása, összefo-gása erősíthető. – Az állampolgárok közösségi részvétele sok országban kétes: szkep-ticizmus, személyes döntések, félelem a nyilvánosságtól stb. Nagyará-nyú részvétel szinte sehol sem valósult meg. A tapasztalatok alapjánátlagosan tíz százalékos részvétellel lehet számolni, ami nagyvárosokesetében igen tekintélyes létszám, de egy kisvárosban vagy községbena program esetleges ellehetetlenüléséhez vezethet. – Ezzel a lehetőség-gel sajnos Abán is számolni kell, annak ellenére, hogy a kijelölt kétkörzetben végzett felméréseink pozitív hozzáállást és erős fogadókészségetmutatnak. A jelenlegi civil aktivitást vizsgálva azt tapasztaltuk, hogya közösségi aktivitás jelenlegi szintje nagyon alacsony a községben.Bár a válaszadók többsége időhiányra hivatkozott, a kérdezőbiztosokbenyomása az volt, hogy sokkal inkább az érdektelenség és a közössé-gen kívüliség érzete a passzív magatartás igazi oka. Abán is számíta-ni lehet arra, hogy a kezdeti lelkesedést komoly lemorzsolódás követimajd. Igen nagy a valószínűsége annak is, hogy háztartásonként csakegy, jó esetben két személy vesz majd részt a körzeti fórumokon. Ez egyhetven felnőttet számláló körzetben optimális esetben is csupán 20-30résztvevőt jelenthet. Tíz-húsz százalékos aktivitás mellett 10-12 főrelehet számítani, ami megint csak negatív hatású, hiszen a „miért csak 253
    • mi?” kérdése óhatatlanul felvetődik. Javasoljuk tehát, hogy a munkavagy nagyobb körzetekben vagy több körzet összevonásával történ-jen. A másik fontos elem a gyűlések, fórumok időtartama. A lakosságnagy része ingázó, gyerekeket nevel, vagy idős ember. A végeláthatatlangyűlések riasztóak. Ezért javasoljuk, hogy a fórumok időtartamát és ahozzászólásokat egyaránt időben korlátozzák, és a körzeti képviselők-kel együttműködve dolgozzanak ki egy egységes ügyrendet. Felmérése-inkben ezt a megoldást minden válaszadó támogatta. A lemorzsolódáscsökkentésének másik módja a helyi fórumok, gyűlések folyamatosébrentartása: a napirendek sorába mindig be kell illeszteni egy közér-deklődésre alkalmas kérdést, információt, meghívott személyt. A la-kókörzeti képviselő szerepe és személyisége meghatározó. – A döntéshozatalba való bevonás egyik sarkalatos kérdése marad,hogy a lakosságnak semmiféle kötelezettsége sincs, így a felelősség meg-állapítása lehetetlen. Ez komoly feszültségekhez vezethet a választotttestületek és a lakosság között. – Ezen egyedül a területi alapon történőválasztott civil képviselők intézményesített rendszere tud segíteni. Azeurópai példák nyomán Abán is javasoljuk az évenkénti választás lehe-tőségének nyitva tartását: az alkalmatlan képviselők lecserélésére, s másaktív és tehetséges személyek számára is teret adni a közösségen belül.Ez a rendszer erősítheti az önkontrollt, valamint a képviselő kontrolljátis. A másik fontos elem lehet, hogy a körzeti gyűlések hozzászólásait,javaslatait és szavazásait egyszerűsített jegyzőkönyvben rögzítsék, és azta körzet minden háztartásába juttassák el. A lakosság személyes felelős-ségvállalását, de a rendszer átláthatóságát is csak a nyilvánosság kereteiközött lehet biztosítani. – A civil szervezetek ma jóval kisebb szerepet játszanak a helyi köz-életben, mint azt korábban tapasztalhattuk. Anyagi függőségük a helyiönkormányzatoktól a lakosság bizalmatlanságának forrása is lehet.Legitimitásukat a lakossági vélemény formálásában és képviseletébengyengíti, hogy jelenlétük nem reprezentatív minden lakókörzetben.– Abán annak ellenére, hogy a hazai viszonyok között jól működő civilélet van, az általunk megkérdezettek többsége nem vagy alig ismeri acivil szervezeteket. Ugyanakkor a helyi demokrácia fejlesztése szem-pontjából szerepük nem elhanyagolandó. A lakossági megítélésük254
    • jónak mondható. Ezért javasoljuk bevonásukat a konzultatív testüle-tekbe, amivel a körzeti képviselők munkáját és a lakókörzetek tájékoz-tatását, vitáját segíthetjük.A civil képviselők bemutatása, terveik elemzése2005. május elején kérdőíves felmérés készült az abai megválasztott civilképviselők körében. A postai úton kiküldött 24 kérdőívből húsz érke-zett vissza kitöltve, így ezeket dolgoztuk fel. Az alábbiakban a kutatás gyorselemzését mutatjuk be: az első rész acivil képviselők demográfiai adatait tartalmazza, idegennyelvtudását ésa számítógép-használati szokásaikat, a második rész pedig a társadal-mi szerepvállalás és a civil képviselőség feladatkörének önértelmezéséreösszpontosít. A nemek szerinti megoszlás alapján az abai civil képviselők 75 száza-léka férfi, 25 százaléka nő. A legtöbben a 30–40 év közötti korosztályhoztartoznak (45 százalék), a 40–50 és az 50–60 év közötti korosztálybólcsak öt-öt képviselő van, és mindössze egy személy harminc év alatti.Az abai civil képviselők többsége tehát a középkorosztályhoz tartozik. A képviselők családi állapotát illetően elmondható, hogy 75 száza-lékuk családos, és csak 25 százalékuk elvált, hajadon vagy nőtlen. Iskolai végzettség szempontjából nincs túlreprezentálva sem a fel-sőfokú, sem az alacsonyabb végzettséggel rendelkező képviselők aránya.Nagyjából fele-fele arányban szerepelnek azok, akiknek maximumérettségijük van (12) és azok, akik felsőfokú végzettséggel rendelkez-nek (8). A legtöbben szakiskolát végeztek (30 százalék), 20 százalékérettségizett, 15-15 százalék azok aránya, akik egyetemet vagy poszt-graduális képzést végeztek, 10-10 százalék a nyolc osztályt és a techni-kumot végzettek aránya. A civil képviselők 65 százaléka teljes munkaidőben dolgozik, 10 száza-lékuk csak részmunkaidőben, 25 százalékuk pedig inaktív (nyugdíjas). Az iskolai végzettséghez hasonlóan a foglalkozás tekintetében ismegoszlanak a képviselők. A civil képviselők 30 százaléka van vezető 255
    • pozícióban, 20 százaléka szakmunkás, 15 százaléka egyéni vállalkozó,10 százaléka szellemi beosztott. Mindez azt mutatja, hogy az abai pol-gárok nem elsősorban értelmiségieket vagy egyáltalán szellemi munkátvégzőket választottak ki. A képviselők 65 százaléka egy nyelvet sem beszél társalgási szinten,20 százalékuk beszéli a németet, 15 százalékuk pedig az angolt. Ez akép egyezik azzal az általános helyzettel, hogy a mai középnemzedéktagjainak többsége nem beszél idegen nyelvet. Arra a kérdésre, hogy ki milyen típusú munkahelyen dolgozik, azta választ adták, hogy a képviselők körülbelül ugyanolyan aránybandolgoznak a magánszférában, mint az államiban, s az önkormányzatimunkatársak aránya 20 százalék. A képviselők 70 százaléka rendelkezik számítógéppel, 30 száza-léknak pedig se a munkahelyén, se otthon nincs számítógépe. Ez azadat meglepetést okozott, hiszen ez az arány kétszerese az országos átlag-nak. Internet-hozzáférési lehetősége a képviselők 55 százalékának van,ami megint sokkal magasabb az országos átlagnál. Az internetet leg-inkább tájékozódásra, információgyűjtésre használják (55 százalék),e-mailezésre 30 százalék, tanulásra 20 százalék, és csak 15 százalék azokaránya, akik az internetet üzleti tevékenységre is használják. A képviselők 60 százaléka korábban nem vállalt semmilyen társa-dalmi szerepet, 40 százaléka pedig már régebben is rendelkezett hason-ló tisztséggel. Ez megint jó jel, hiszen a 60 százalék arra utal, hogy atöbbség most először kap közösségi megbízatást, így a helyi társada-lomból többségében új emberek jutottak képviseleti lehetőséghez. A képviselők a részvételi demokrácia fogalma alatt a következőketértik: szélesebb körű, úgynevezett strukturált párbeszéd a helyi döntés-hozók és a lakosság között (85 százalék); a lakosság szélesebb körénekbevonása a döntések előkészítésébe (80 százalék); civil képviselők segít-ségével hatékony települési civil testület/fórum létrehozása (55 százalék).Továbbá lényegesnek tartják az információ eljuttatását mindenhova (40százalék), a társadalmi szerződés megkötését az önkormányzat és a lakos-ság között (40 százalék); a helyi társadalom (vagy csak az utcaközösség)gondolatainak, értékeinek, szándékainak kifejezését (35 százalék); azönkormányzat hatékony működésének támogatását (35 százalék).256
    • A válaszokból az derül ki, hogy a strukturált párbeszéd vitte el apálmát, ami egyúttal arra utal, hogy a civil képviselők értik a részvételidemokrácia központi gondolatát, miközben mindehhez képest csakfele szavazatot kapott a társadalmi szerződés megkötése az önkormány-zat és a lakosság között (40 százalék) és a helyi társadalom (vagy csakaz utcaközösség) gondolatainak, értékeinek, szándékainak kifejezése(35 százalék). A legtöbben azért vállalták el a civil képviselőségre való jelölést,hogy Aba sikeres, fenntartható, intelligens kisváros legyen (75 száza-lék), a képviselők 50 százaléka azt vallja, hogy felkérték ennek a tiszt-ségnek az elvállalására, 45-45 százalékuk felelősséget érez a közügyekiránt, vagy véletlen folytán alakult így. A családtagok javaslata vagy azegyéni érdek elenyésző mértékben játszott szerepet a jelölés elvállalá-sakor, az esetek mindössze 10 százalékában. Ez a válaszsor pedig azt avisszajelzést adja, hogy a többség nemcsak ismeri, hanem támogatja is,hogy Aba intelligens kisváros legyen. Arra a kérdésre, hogy mi a civil képviselők legfontosabb feladatkö-re, a válaszadók legtöbben az utcaközösség és ezen belül a családokérdekeinek képviseletét (85 százalék) jelölték meg, továbbá a lakos-sági aktivitás erősítését, hogy Aba fenntartható, intelligens kisvároslegyen (70 százalék), és végül a lakosság inspirálását, hogy részt vegyena részvételi demokráciában (70 százalék). Az információk eljuttatásáta lakossághoz a civil képviselők 30 százaléka tartja fontosnak. Érdekesmódon a pénzforrások felkutatását a célok elérése érdekében a képvise-lőknek csak 10 százaléka jelölte meg. A civil és más képviselők központi fórumának, az „Abai Magisztrá-tus”-nak a képviselők 75 százaléka szerint az a szerepe, hogy érvényrejuttassa az utcaközösség érdekeit, 70 százaléka az összefogást hangsúlyoz-za a közös jövőkép szisztematikus megvalósítása érdekében, ugyancsak70 százalék pedig az utcaközösség értékeinek, céljainak érvényesítését. Aztalán ellentmondásra utal, hogy az utóbbi két kérdésnél az elsőbbségetaz utcaközösség érdeke/értéke kapta, miközben a részvételi demokráciaértelmezésénél ugyanez a szempont az egyik utolsó helyre került. A képviselők 50-50 százaléka gondolja azt, hogy a civil képviselőkfórumának az a szerepe, hogy jövőképet adjon a falunak, és együttmű- 257
    • ködő partnerséget biztosítson az önkormányzattal. Ez majdnem ideálisválaszarány, hiszen sem a jövőképalkotás, sem az önkormányzattal valóegyüttműködés nem szorul háttérbe. Summázva az eddigieket, azt mondhatjuk, hogy az abai civil kép-viselők egyrészt jól reprezentálják a helyi társadalmat, másrészt az átla-gosnál felkészültebbek, tudatosabbak, harmadrészt pedig a vállalt szere-püket meglehetősen magas szinten értelmezik.Az abai részvételi demokrácia létrejötteés az e-demokrácia esélyeEbben a fejezetben másfél év (2004 júniusától 2005 végéig) esemény-történetének fontosabb fordulópontjait foglaljuk össze. Az abai demokráciafejlesztési kísérlet, illetve a társadalmi szerző-dés megkötésének gondolata először 2004 tavaszán-nyarán merült fel.A program kezdeményezése azzal indult, hogy az önkormányzat (min-denekelőtt Kossa Lajos polgármester) 2004 őszén falugyűlésen ismer-tette az elképzelést. Az eseménytörténet legizgalmasabb időszaka 2005márciusának elején volt, amikor Abán a 24 utcaközösség polgáraia kultúrházban megválasztották civil képviselőiket. Ebben a fejezetbena demokráciafejlesztési kísérlet történetének legfontosabb dokumen-tumait publikáljuk.A demokráciakísérlet hivatalos indítása(falugyűlés, 2004. szeptember)Aba nagyközség önkormányzata 2004. szeptember 23-án (csütörtök)18 órára falugyűlést hívott össze az abai Millenniumi parkba. Ennek ameghívójában a következő mondatok szerepeltek: „2004. január 1-je jelentős mérföldkő településünk életében, a kor-mány pozitív döntésének köszönhetően önálló kistérséggé vált a Sár-víz, Aba pedig térségközpontként történelme legnagyobb lehetősége258
    • előtt áll. Az önálló térséggé válással új fejlesztési források is megnyíltakelőttünk, amelyek segítségével az elkövetkező hónapokban eddig sohanem látott beruházási hullám indul el Abán a néhány milliós mun-káktól milliárdos fejlesztésekig bezárólag. A lehetőség egyben nagyfelelősséget is magával hordoz, ezért meggyőződésünk, hogy a fizikai(külső) megújulás csak akkor lesz sikeres, ha ezzel egyidőben a közös-ség lelki-szellemi megújulása is elkezdődik. E törekvést elősegítendőAba Nagyközség Képviselő-testülete egy helyi társadalmi szerződés meg-kötését kezdeményezi. Az új programok és fejlesztések az élet szinte minden lényeges terü-letét egyszerre és egymást erősítve indulnak el, amelyek sikeréhez elen-gedhetetlen az önkormányzat és a helyi társadalom szoros és hatékonyegyüttműködése.”Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötéséreAbán a társadalmi szerződés előkészítése, megvitatása és a civil képvi-selők megválasztása érdekében minden család az alábbi Felhívást kaptameg: Felhívás helyi társadalmi szerződés megkötésére „Hol tartunk ma? Hogy is hangoznak ma a régi igazságok? Egy falu vagy egy városközös remény és vállalkozás. Egy település helyi társadalma közös lét-forma és összetartozás tudat. Egy önkormányzat együttes vállalkozás atelepülés vezetésére és életkedvének erősítésére. Egy iskola olyan intéz-ményes szellemi együttműködés, amely a fiatalok számára tudást éséletvezetési stratégiát kínál. Egy család sem más, mint – túl a termelésiés fogyasztási szerepeken – érzelmi, lelki és szellemi közösség. Megvalósult ez? Ma a helyi társadalmakban az a felfogás erősödöttmeg, hogy mindent inkább egyedül próbálj meg, mint bárki mássalegyüttműködve. Ez az íratlan életfelfogás ma azért uralkodik, mert azelmúlt száz évben a különböző helyi elitek gyakran a közösség érde- 259
    • kével szemben vezettek. Ám nem foghatunk mindent a külső körül-ményekre. Ne felejtsük el, hogy nagyon sok utcában a szomszédokképtelenek együttműködni, sőt a legkisebb érdek- vagy értékellentétetis csak durva eszközökkel próbálják meg orvosolni. Nézzünk körül tágabb és szűkebb világunkban, s magunkban. Min-denfelé azt tapasztalhatjuk, hogy a normális együttműködés akadozik,sőt akár azt mondhatjuk, hogy az új barbárosodás inkább terjed, mintcsökken. Nincs elég nyugalom, elég béke bennünk, nem tudunk amásik emberre figyelni, a másik érdeke számunkra érdektelen, ítélete-inket pontatlan információkra vagy vélekedésekre alapozzuk, a másikembernek nem a jobb, hanem a rosszabb arcát látjuk, a közösségekvezetőit szinte mindig előítélettel nézzük, haragszunk a körülöttünklévő világra, miközben a saját portánkat sem tesszük rendbe. Nem ért-jük a világot, nem érezzük jól magunkat benne és javításáért lehetőlegsemmit nem akarunk tenni. Bezzeg magát mindenki jónak és tisztának tartja, miközben máso-kat – ha nem is mindenkit – rossznak és tisztázatlannak ítél. Ebből vagyaz következik, hogy mindenki rossz, az is, aki magáról jót gondol, vagymindenki legalább részben jó, s akkor magunkról is feltételeznünkkell, hogy legalább részben rosszak vagyunk. Ha nem veszünk részt aközösség életében, s nem egyszer – a sok korábbi sérülés miatt – szinteelbújunk a világ elől, akkor sem az nem derülhet ki, hogy jók, sem az,hogy rosszak vagyunk. Nos, itt tartunk ma. Olyan sok sérülést, megaláztatást, fájdalmatokozunk egymásnak, hogy szinte lehetetlenné tesszük a másokkal valógondolatcserét, lelki egymásra figyelést vagy a közös fellépést. Mar-kánsan fogalmazva: nincs közösség és nincs egyéni boldogság, s a kivé-telek most is csak a szabályt erősítik. Mindez abban is megnyilvánul,hogy az egyéni és családi határainkon túli települési-közösségi világbannincs – se íratlan, se írott formájú – társadalmi szerződés. Hol tarthatnánk? Haragudhatunk bármennyire a külvilágra, a szomszédra, a falura,a hatalomra, a globalizációra, de az a közismert igazság nagyon nehe-zen cáfolható meg, hogy saját világunkban, a családunkban, a barátikörünkben (ha még, vagy már van) mi vagyunk az illetékesek, és mi260
    • hozzuk a döntéseket. Elsősorban rajtunk múlik, hogy szeretteinket atenyerünkön hordjuk, vagy nem, hogy a külső siker hajszolása helyett– jelképesen is – saját kertünket építjük-e, vagy nem, hogy a közösségdolgaiban önzetlenül segíteni akarunk-e vagy nem. Nem a szegénység-től vagy a gazdagságtól függ, hogy kimondott mondatainkkal bántaniakarunk-e, vagy nem, hogy az utcasarkon hallott gonosz megjegyzé-seknek hiszünk-e, vagy nem, hogy keresztény emberként Isten szere-tete, vagy ateista emberként humanista erkölcs vezet-e minket, vagynem. Évszázadok óta ott tarthatnánk, hogy a többség legalább többnyirea jó mellett döntsön. De ez még nem történt meg, s olyan illúziónksem lehet, hogy ez rövidesen bekövetkezik. Ugyanakkor magunkbanés másokban gyakran azt tapasztalhatjuk, hogy a többség igenis a jótszeretné választani, de valami vagy valaki közbeszól, akadályoz, elte-rel. És mi ebbe belenyugszunk. Hasonló a helyzet a közösségekkel is.Egyáltalán nem tartunk ott, hogy az emberek egymás iránti empátiá-val és nyitottsággal – már a napi érdekeik miatt – együttműködjenek,holott igazából minden ember vágyik társakra, baráti közösségekre, ssok minden feladatot ellátna, ha a külső világban tapasztalná, hogybecsülik, megszólítják és felkérik. Keressük tehát a közösséget, de vala-mi – fáradtság, kudarc, rossz pletyka stb. – elterel minket. Azért isbelenyugszunk ebbe, mert nem gondolkodunk elég világosan. Már régen ott tarthatnánk, hogy az önkormányzat erkölcsi súllyalbír, a közösség vállalja a megválasztottait, és a közös döntések valóraváltásáért mindenki hajlandó egy kapavágásra. Már régen annak örül-hetnénk, hogy az egy utcában lakók számára erkölcsi parancs a szom-széd megbecsülése és támogatása, vagy semmi akadálya nem lenneannak, hogy saját tudásainkat is felkínáljuk az utca végén lakóknak is.Már régen oda juthattunk volna, hogy a rokonok között bensősége-sebb a kapcsolat, s a családokban a szeretettel szemben nem alternatívaa viszály. De a külső világ sajnos pontosan olyan, mint a belső világunk,s fordítva, a belső világunk nem jobb, mint a sokat szidott külső világ.Várjuk, hogy kívülről szeressenek minket, de mintha képtelenek len-nénk arra, hogy a kintieket szeressük. 261
    • Az egész globális vagy lokális világunkban ismételten tudatosul: amegváltás aligha kívülről, sokkal inkább belülről érkezik. Nem mások-tól jön, még ha mások sokat segíthetnek is. Nincs mire várnunk,holott a várakozás állapota egyébként izgalmas lehet. A belső döntése-ket mindenkinek naponta kell meghozni, s naponta kell azzal szembe-sülnie, hogy miben volt erős és gyenge. A közösségnek, és különösena közösség (például az önkormányzat, az egyház, az óvoda és az iskola)vezetőinek pedig mindent meg kell tenni azért, hogy intézményes ésintézményeken túli, de szervezett támogatást adjanak a személyes jódöntések meghozatalához és az ezekből következő kisközösségi cselek-vésekhez. Milyenek legyenek ezek az intézményes segítségek, és hogyanszerveződjenek meg és váljanak elérhetővé? A titok és a jó válasz is valahol itt rejtőzik. Hogyan jutunk tovább? A válaszhoz vezető felvetések nagyon evidensek. 1. Tisztázzuk, hogytelepülésként és közösségként milyenek vagyunk! 2. Tisztázzuk, hogy mitakarunk együtt sokfélét és sokféleképpen! 3. Tisztázzuk, hogy miképpenjutunk el oda, ahova akarunk haladni! 4. Ha tisztáztuk a fő kérdéseket,akkor kössünk nyilvános megállapodást, helyi társadalmi szerződést!5. Ha tisztáztunk minden lényegest, akkor döntsük el, hogy sajátmagunk mit teszünk mindennek érdekében! 6. Ha saját akaratunkattudjuk, a szomszédokkal együtt valakit – mintegy negyven településré-szen – bízzunk meg az összefogás szervezésével! 7. Az önszerveződéseinkösszefogói (beleértve a civil szervezeteket is) működtessenek valamilyenközségi civil testületet vagy helyi civil parlamentet! 8. Ha helyi társadal-munkat összefogjuk, gyűjtsük össze az ehhez szükséges tudásokat nyil-vános formában, és ezeket dolgozzuk fel egy általunk alapított civil egye-temen! 9. Ha elkezdünk magasabb minőséggel együttműködni, akkorsaját intézményeinket szeressük jobban és vegyük őket jobban igénybe!10. Ha szükségképpen új utakra is indulunk, s új közösségi vállalkozá-sokba kezdünk, akkor ezeket becsüljük meg, s – ahogy ezt az emberekmindig is tették – fogjunk össze az elképzelés valóra váltásáért! Sok-sok kérdést tehetnénk még fel, de talán gondolkodási irány-ként és módszerként ennyi is elég. Számos felvetésre már válasz is van,vagy legalább is a válaszkísérletek már születőben vannak. Az elmúlt262
    • években komoly – más településen még el sem képzelt – válaszalterna-tívák fogalmazódtak meg, s azt egyre nehezebb vitatni, hogy az intelli-gens várossá válás átfogó, egyszerre a hagyományokra és a jövőre építőprogramja jó kiindulópont. Úgy érezzük, eljött az ideje, hogy a nagy-község önkormányzata és a település lakossága egymással nyilvános tár-sadalmi szerződést kössön. Ennek azonban csak akkor van értelme töb-bek között: 1. Ha nemcsak megegyeztünk, s testületileg elfogadtuk,hanem a többség belül is vállalja a közös programot. 2. Ha a közösjövőterv nemcsak néhány hónapra, hanem legalább egy évtizedre előrelát. 3. Ha a helyi társadalmi szerződést nemcsak a vezetők, hanem ahelyi polgárok is aláírják. 4. Ha mindenki előtt világos, hogy a társa-dalmi szerződés betartásáért minden fél személyesen is felelős. 5. Ha atöbbség érzi vagy érti, hogy ebben a modern világban ez a társadalomvagy közösségfejlesztés talán fontosabb, mint a korábbi századokban. Javasoljuk, hogy minden jó akarat és tudás összesítésére alakuljonmeg – elsősorban helyi vezetők s polgárok, valamint szakmai konzulen-sekként hazai és külföldi tanácsadók részvételével – egy olyan testület,amely a következő hónapokban megfogalmazza a társadalmi szerződésszövegét, amelyet aztán az önkormányzat és a helyi civil társadalomközös vitára bocsát. Ha a nyilvános viták után a társadalmi szerződésszövegéről és céljáról a többség által elfogadható megegyezés születik,akkor az abai társadalmi szerződést írja alá mindenki, főként azok,akik programját tudatosan elfogadják és vállalják, majd ezt követőenmindenki, vagy minden család kapjon belőle (díszes oklevélként) egypéldányt. Ha ide eljutunk, és új alapokon folytatódik a közösség lelki-szellemi megújulása, egy rendkívül komoly és távlatos feltételt teremtet-tünk meg az élhetőbb, a kevesebb szenvedést okozó és az eredménye-sebb együttműködést szolgáló jövő érdekében. 2004. szeptember Aba Nagyközség Képviselő-testülete” 263
    • Helyi társadalmi szerződés megvalósításának forgatókönyv-tervezete (harmadik változat)Abán a nagyközség képviselő-testülete és a falugyűlés egyaránt meg-szavazta és elfogadta, hogy szülessen meg a helyi társadalmi szerződésaz önkormányzat és a helyi polgárok, családok között. A társadalmiszerződés koncepcióját, tartalmát ismerteti a „Felhívás helyi társadalmiszerződés megkötésére”. Ennek alapján a helyi társadalmi szerződés létrehozásának, aláírásá-nak a következő forgatókönyvét javasoljuk:8. táblázat. Javaslatok a helyi társadalmi szerződéshez MegvalósításSzakaszok Feladat neve Tartalma Felelős időpontja1. szakasz 24 körzet kijelölése,a felhívás értelmében 2004. dec. 15.– önkormányzat, a forgatókönyv elfo- a körzetek határainak 2004. jan. 30. civil szervezetek, gadása, civil szerve-megrajzolása, civil Stratégiakutató zetek jelölései képviselőket a polgá- Intézet (SKI) rok és a civil szerveze- tek jelölhetnek2. szakasz interjúk három-négy kérdőíves mélyinterjúk 2004. dec. 15.– SKI mintakörzetben készítése, értékelése 2005. jan. 30.3. szakasz a társadalmi szer- választásokhoz a 2005. febr. 28-ig tanácsadó ződés tartalmának tervezet szövegének testület tervezete vitaanyag- összeállítása ként elkészül4. szakasz a mintakörzetekben tanácsadói segítséggel 2004. dec. 15.– körzetek, civil a választások lebo- két-három körzetben 2005. febr. 28. szervezetek, nyolítása a mintaválasztások SKI, követése önkormányzat stb.5. szakasz a körzetekben a 24 a minták tapasztala- 2005. február– civil szervezetek, civil képviselő meg- tai alapján az összes március utcaközösségek választása körzetben választás6. szakasz a civil képviselők 24 civil képviselőből 2005. március– civil szervezetek, helyi szervezete megalakul a közös április utcaközösségek megalakul koordinációs csoport264
    • MegvalósításSzakaszok Feladat neve Tartalma Felelős időpontja7. szakasz civil tudások össze- portál készítés vagy 2005. április– SKI gyűjtése a nagyköz- -kiegészítés, feltöltés,május ségi portálon működtetés8. szakasz civil képviselők (és a 24 civil képviselő új 2005. április– önkormányzat, mások) számára tartalmú, új módszerű december közös civil megalakul a civil képzése szervezet, SKI + egyetem HÉA9. szakasz a társadalmi szerző- a lakosság széles körei- 2005. március– önkormányzat, dés nyilvános vitái nek bevonása a szerző- április közös civil dés előkészítésébe szervezet, SKI10. szakasz a társadalmi szerző- ha aláírta az önkor- 2005. márc. 15. önkormányzat dés aláírása a közös mányzat és a közös –április 15. és közös civil program alapján, és civil szervezet és majd szervezet minden aláíró pél- a polgárok, családok, dányt kap belőle akkor mindenki kap egy díszes példányt11. szakasz a társadalmi szerző- közben elkészül az 2005. április– önkormányzat, dés megvalósításának aláírt szerződés meg- május közös civil forgatókönyvei, valósításának részletes szervezet, SKI alternatívái forgatókönyve, majd aláírják12. szakasz a társadalmi szerző- folyamatos kontroll és 2005. április önkormányzat dés megvalósításának módosítás a megvaló- 15-től 2006. dec. és közös civil első lépcsői sításban 31-ig szervezet13. szakasz a társadalmi szer- mindez előkészíti és 2005. április önkormányzat ződés ünnepei s az felgyorsítja a 2007– 15-től 2006. dec. és közös civil intelligens városépí- 2008-ban esedékes 31-ig szervezet tés előkészítése várossá válást A forgatókönyv természetesen csak a nagyobb lépéseket tartalmaz-za, egy-egy szakasz szükségképpen több kisebb lépésből áll. A folya-mat október végétől jövő év április közepéig tart; eldöntendő kérdés,hogy ez a bő félév sok vagy kevés idő. A megvalósításba értelemsze-rűen sokkal több szereplő bevonható, mi csak a legfontosabb típuso-kat jeleztük. Az első eredményeket érdemben másfél év múlva, 2006végén lehet összefoglalni, s ez szerencsésen egybeesik az önkormányzativálasztásokkal is. 2004. október Stratégiakutató Intézet 265
    • Levél az abai polgárokhoz (2005. február)2005. év februárjában az abai családok körlevelet kaptak a helyi önkor-mányzattól. „Tisztelt Hölgyem/Uram! Amint azt Ön már nyilván hallotta vagy tudja, Aba nagyközségpolgárai 2005 őszén, a falugyűlésen úgy döntöttek, hogy a falu lakos-sága egymással és a falu vezetőivel társadalmi szerződést köt, elsősorbanazért, hogy a következő hét-nyolc évre közösen valósítsák meg messzirenéző terveiket. Ez az együttműködés társadalmi megállapodása lehet. Az Európai Unió következő fejlesztési időszaka 2007-től 2013-ig,az újabb magyar választási ciklus 2006-tól 2010-ig tart. Ezért ma min-den településen 2010-2013-ig érdemes előre gondolkodni és legalábbeddig szóló fejlesztési terveket készíteni. A tavaly elfogadott társadalmi szerződés Felhívása nagyon egysze-rűen fogalmazta meg a teendőket. Tisztázzuk, hogy településként ésközösségként milyenek vagyunk! Tisztázzuk, hogy mit akarunk együttsokfélét és sokféleképpen! Tisztázzuk, hogy miképpen jutunk el oda,ahova akarunk haladni! Ha tisztáztuk a fő kérdéseket, akkor kössünknyilvános megállapodást, helyi társadalmi szerződést! Ha tisztáztunkminden lényegest, akkor döntsük el, hogy saját magunk mit teszünkmindennek érdekében! Ha saját akaratunkat tudjuk, az utcaközössé-gekben a szomszédokkal együtt valakit – mint civil képviselőt – bíz-zunk meg az összefogás szervezésével! Az önszerveződéseink összefogói(beleértve a civil szervezeteket is) működtessenek valamilyen községicivil testületet vagy helyi civil parlamentet! Ha helyi társadalmunkatösszefogjuk, gyűjtsük össze az ehhez szükséges tudásokat nyilvánosformában, és ezeket dolgozzuk fel egy általunk alapított civil egyete-men. Ha elkezdünk magasabb minőséggel együttműködni, akkor sajátintézményeinket szeressük jobban és vegyük őket jobban igénybe. Haszükségképpen új utakra is indulunk, s új közösségi vállalkozásokbakezdünk, akkor ezeket becsüljük meg, s – ahogy ezt az emberek mindigis tették – fogjunk össze az elképzelés valóra váltásáért! Ezeknek a szándékoknak a jegyében most (február 18–19–20-án)Abán a művelődési házban összehívjuk külön-külön a mintegy har-266
    • minc utcaközösség, avagy településrész lakóit. Ezért a következő kéré-sekkel fordulunk Önhöz és családjához: 1. A művelődési háztól majd Önnek külön is postázott meghívószerint jöjjön el az utcaközössége megbeszélésre. (Ebben pontosan sze-repel majd, hogy hol és mikor várják Önt és családjának tagjait.) 2. Addig is gondolja végig, hogy a társadalmi szerződés szövegter-vezete mit tartalmazzon, azaz milyen feladatokra szövetkezzenek Abapolgárai. Egy előzetes elképzelést majd küldünk Önnek. Ez összegzia jelenlegi fejlesztési koncepciókat és megpróbálja egyesíteni őket egyátfogó jövőképben. 3. Utcaközösségének más lakóival együtt Ön is válasszon ki egyolyan személyt, akit eddigi magatartása és alkalmassága alapján mél-tónak tart civil képviselőnek. Miután remélhetőleg új világ van, nemprotokollembert várunk, nem a múlt elképzeléseit ismételjük meg,nem olyan személyt keresünk, aki eddig csak nagy hangjával tűnt ki,hanem éppen ellenkezőleg, olyat, aki ténylegesen képes felelős civilakaratok, álmok, javaslatok konzekvens képviseletére. 4. Ha a civil képviselő választása megtörtént, ha felhatalmazták érde-keik és jövőterveik folyamatos képviseletével, az összes civil képviselőegyüttesen véglegesítse a társadalmi szerződésben szereplő programotés a program megvalósítása érdekében elképzelt munkamegosztást. Haez elkészül március közepéig, akkor – közösen az önkormányzattal ésa helyi civil szervezetekkel – a március 15-i ünnepségen nyilvánosságrahozzuk a társadalmi szerződést és lehetővé tesszük, hogy azt mindenabai család és/vagy polgár aláírhassa. 5. És akkor nincs „más” feladat, mint 2010-ig (vagy 2013-ig) aközös jövőképet valóra váltsuk, de úgy és csak úgy, hogy ez a lakosságegyüttes erőfeszítése legyen, méghozzá olyan módon, hogy mindenkiszemélyesen is tudja, hogy neki mi a dolga, miképpen segíthet, mibenfelelős, miben számítanak rá. Ennek érdekében a következő hét-nyolcévben egy állandóan működő abai civil fórum működik majd. Kérjük, jöjjön el, higgyen abban, hogy van értelme tervezni, támo-gassa, hogy Ön és szomszédai méltó képviselőt válasszanak, segítsemegalkotni a társadalmi szerződést, s álljon ennek intézménye, a civilfórum mellé. Legyen Abának bölcs és cselekvőképes civil társadalma. 267
    • Aktív, kreatív részvételét előre köszönjük. 2005. február 10. Kossa Lajos polgármester Aba Nagyközség Önkormányzata”A társadalmi szerződés programja Abán Aba polgárai a következő programtervezetet kapták meg 2005 már-ciusában. Az ezekben a hetekben elkészült és közreadott dokumentu-mok közül ez vált a legfontosabbá, mert ez foglalta össze 12 pontban arészvételi demokrácia kifejlesztésének programját. „Örömmel állapítjuk meg, hogy Aba egyszerre a múlt, a jelen és a jövőlehetséges városa. Abának van múltja, mert a múltat fontosnak tartja, ésa hagyományokra akar építkezni. Abának van jelene, mert tudja, hogymit akar, és már kéznyújtásnyira van attól, hogy nagyközség helyett igazikisváros legyen. Abának van jövője, mert van végre egy olyan település,amely világos és messzire mutató jövőképpel rendelkezik. Abának a jelenben az egyik legnagyobb gondja az, hogy önmagáthogyan szervezze meg jobban, és polgárainak többségét hogyan emeljefel a részvételi szabadság állapotába. Ez a furcsa megfogalmazás arra a problémára keres választ, hogyMagyarországon szinte minden településen a helyi polgárok egyáltalánnem, vagy csak részlegesen lehetnek falusi vagy városi világuk belsőalakítói. Ezért döntött úgy Aba nagyközség önkormányzata és a rész-vételt már igénylő lakossága, hogy az előbbi helyzeten megpróbál vál-toztatni, és a település minden polgárának felkínálja az aktív szerepetegy társadalmi szerződés keretében. Mindennek a tudatában kinyilvánítjuk, hogy az abai társadalmi szer-ződés és egyben demokráciakísérlet a következő programot fogadja el: 1. A társadalmi szerződés deklarálja Abán, hogy a részvételi demok-rácia kiépítése megkezdődött. Ezt maga az önkormányzat döntötte el,amikor testületi határozattal elindította a társadalmi szerződés létreho-zásának folyamatát.268
    • 2. A társadalmi szerződés Abán minden állampolgárnak, mindencsaládnak és minden utcaközösségnek intézményesített formában lehető-vé teszi, hogy a mai nagyközség s a közeljövő városában részt vehessena jelen és a jövő formálásában. 3. A társadalmi szerződés azt akarja elérni, hogy a helyi részvételidemokrácia megvalósuljon, és ennek a jóvoltából a helyi társadalmat aszétesettség helyett az egymáshoz fűzöttség jellemezze. 4. A társadalmi szerződés legfontosabb célja, hogy az abaiak egy-másra figyelve, és egymást segítve megvalósítsák messzire tekintő jövő-képüket. 5. Ez a szerződés tíz évre szól, mert maga a program is a tízes évekközepéig fogalmazódott meg, de a szerződés hosszabbítható, ha ered-ményes lesz. A társadalmi szerződés lényege az, hogy létrejövő megálla-podás és a részvételi demokrácia segítségével Abán mindenkinek javul-hasson az életminősége. 6. Az életminőség emelését szolgáló program elkészült. Ennek mag-jában az áll, hogy Aba az európai és a magyar információs és tudástár-sadalom korszakában nem egyszerűen város, hanem intelligens (tudás-szerető és tudást alkalmazó) város lehessen. 7. Nem kevésbé lélekemelő távlatot jelent a Dél Kapuja program,amely Abának konkrét civilizációs és kulturális fejlődést kínál: a gazdaság-fejlesztésben technológia parkot, gyógyvizes turisztikai élményparkot,intelligens lakótelepet, valódi és kulturált városközpontot, természeti éskörnyezeti rekonstrukciót, a hagyományokhoz való visszatalálást, kölcsö-nös emberi tiszteletre építő világot, az emberek és intézmények közöttiértelmes dialógust, és egyáltalán olyan városi környezetet és klímát, amely-ben a település szélén élők sem érzik azt, hogy ki vannak rekesztve. 8. Aba már boldogan nézhet hátra, hiszen a legnehezebb első lépé-seken túl van: az önkormányzat által elfogadott fejlesztési programmal2004 őszén a teljes lakosságot képviselő és sokak részvételével megtar-tott falugyűlés azonosult. 9. A társadalmi szerződés tehát nem akar egyebet, mint azt, hogy ahelyi polgárok lelkileg és szellemileg azonosulhassanak a közösség jövőké-pével, és ennek következményeként ki-ki személyesen vagy közösségifellépések keretében folyamatosan részt vehessen a jövő kisvárosának 269
    • létrehozásában. Ebből az is következik, hogy a tervek valóra váltásá-ért nemcsak a döntéshozók vagy az intézmények, hanem minden egyesember és család is felelős. Jelképesen mondva: mindenkinek újra rendetkell tartania háza kertjében és a háza előtt, az utcán. 10. Ezért hoztuk létre a strukturált párbeszéd rendszerét, hiszen azabai utcaközösségek tagjai megválasztották képviselőiket, a képviselőkpedig létrehozták saját közös civil intézményüket, amivel megterem-tették a tényleges párbeszéd hiteles feltételét. 11. Az intézményes párbeszéd fóruma ugyanakkor vállalja, hogy arégi idők módján, a régi idők technikáival nem tolja háttérbe az állam-polgárt, a következő tíz évben folyamatosan lehetőséget teremt mindencselekedni akaró helyi polgár és család személyes részvételére a dönté-sekben és a cselekvésekben. 12. Végül ezt az új demokratikus ügymenetet és közösségi együttmű-ködési hálózatot hosszú távon is működőképessé teszi, hogy támogató-ként és ösztönzőként ott áll mögötte a helyi önkormányzat. A 12 pont ismeretében és tudatában mindnyájan kijelentjük, hogya részvételi demokrácia programját elfogadjuk, a társadalmi szerződésintézményes rendszerét működtetjük, és minden akármilyen helyi okbólinduló civakodás helyett a kölcsönös tisztelet és egymásra odafigyelésjegyében hosszú távon szerződünk arra – mint a bevezetőben említet-tük –, hogy Aba jövőképéből valóságos jövő legyen. Legyen Aba Magyarország egyik legszeretetreméltóbb és polgárai-hoz leginkább jóságos, hagyományokra építő, a kultúrát továbbvivő,Európa figyelmére is méltó, intelligens-bölcs kisváros. Közösen kérjük, hogy ezt a társadalmi szerződést minden abai csa-lád egy-egy képviselője egyetértő kézjegyével lássa el. 2005. március 14.270
    • A társadalmi szerződés (ünnepi) napjaMárcius 14-én az abai Millenniumi parkban a helyi polgárok elfogad-ták és aláírták a társadalmi szerződést. Erről a nem mindennapi esté-ről (népünnepélyről) a következő beszámoló született (lejegyezte VargaCsaba): A királyságot és a köztársaságot az ember hozta létre, mondja ahíres francia filozófus, Alexis de Tocqueville, a község viszont Istenkeze nyomán kel életre, s a község attól fogva létezik, hogy emberekvannak, viszont a községi szabadság ritka és kényes dolog. Aba klasz-szikus község, méghozzá olyan község, amely nagysága és közakaratamiatt rövidesen város lesz, ám a legfontosabb kérdés az, hogy a községiszabadság milyen mértékben valósul meg. A községi szabadság egyik fel-tétele, avagy hagyományos formája és garanciája az önkormányzás, míga másik feltétele, avagy egyszerre régi és új formája a részvételi szabadságvalóra válása. Ennek a modern formáját és intézményét most keresi azegész világ, köztük Európa is. Aba nagyot és merészelt gondolt most, amikor a részvételi szabad-ság formájának – Magyarországon elsőként – a társadalmi szerződéslétrehozását vállalta. A nagyközség önkormányzati testülete és a helyicivil szervezetek úgy határoztak, hogy Abát huszonnégy utcaközösségrebontják fel, s mindegyik utcaközösség megválaszthatja a saját képvise-lőjét. És lássunk csodát: a gondolatot tett követte, mert március elejénmind a huszonnégy képviselő megválasztása sikerült, sőt az önkormány-zati testület után a huszonnégy képviselő is megvitatta és elfogadta azabai társadalmi szerződés szövegét. Ez véletlenül vagy nem véletlenül12 pontban foglalja össze, hogy az abaiak milyen jövőt választanak, s akövetkező tíz évben ezt a közös jövőképet hogyan valósítják meg. Abán 2005. március 14-ét elkeresztelték a társadalmi szerződés nap-jának. Idén először nemcsak a ’48-as kopjafánál emlékeztek a forrada-lom és a szabadságharc hőseire, hanem a Hősök terétől – végig a Rákó-czi utcán – zenés, ünnepi felvonulás keretében eljutottak a KözösségiHázig, amely előtt először is felavatták a XXI. századi emlékkövet, majdpedig este hat órakor a Millenniumi parkban – égő fáklyák között –megkezdődött a Hit, a Tudás és az Összefogás ünnepe. És az emlege- 271
    • tett csoda itt teljesedett ki, hiszen se Aba, se Fejér megye, se Magyar-ország még nem látott ilyet: A lovak álma, a szövetségkötés emlékezetecímű színpadi játék után a jelen lévő mintegy négy-ötszáz helyi polgárelőtt Aba nagyközség önkormányzati testületének tagjai – Kossa Lajospolgármesterrel az élen – pontokként felolvasták a társadalmi szerződést.Végül pedig a színpadra felhívott huszonnégy civil képviselővel együttnyilvánosan mindenki esküt tett a társadalmi szerződésre. Képzeljék el, a Millenniumi parkban ott fagyoskodik a hűvös idő-ben mintegy négy-ötszáz ember, a színpadon szintén ott fagyoskod-nak az önkormányzati és a civil képviselők, majd a 12 pont felolvasásaután kórusban teszik le az esküt. Megható és megindító volt. Van egyfalu Magyarországon, ahol a vezetők és lakosok érzik-értik, hogy a közügyeiben való részvételi szabadság és felelősség intézményesült formá-ját saját akaratukból megteremtik. S ez még nem minden, mert mostkövetkezett a katartikus fordulat: a színpad és nézőtér teljesen elsöté-tült, s nem egyszerűen a tűzijáték következett, hanem két olyan csodála-tos dal – Sólyomfi Nagy Zoltán s a Kormorán együttes előadásában –,amely a társadalmi szerződést akaratlanul is értelmezte, hitelesítette. Estevolt már a javából, amikor a jelenlévők, egymás sarkát taposva, nyil-vánosan, aláírásukkal hitet tettek a társadalmi szerződés mellett.Civil képviselők fórumának megalakulása (2005. április)Az abai civil képviselők civil fórumának alakuló ülésére Abán április 8-án került sor. Meglepetést okozott, hogy kivétel nélkül mind a 24 kép-viselő (és sok civil szervezet vezetője) eljött. Ezt az ülést még folytat-ták egy következő alkalommal, május 9-én. A napirendek a következőkvoltak: a civil fórum nevének megvitatása, az utcaközösségek nevénekkiválasztása, a civil fórum programja 2006-ig (a társadalmi szerződésmegvalósítása), a civil fórum működési rendjének kidolgozása, a civilfórum tagjainak képzése (civil egyetem), valamint a civil pályázatokbeadása. A két ülésen intenzív, izgalmas és főként a pillanatnyi helyzetfeszültségeit értelmező, és az aktuális teendőket felvető dialógus ala-kult, de döntéseket még nem hoztak. Ennek legfontosabb oka az, hogy272
    • megvárják, amíg Bodakajtoron és Belsőbárándon (Aba két „aprófalu-jában”) is kiválasztják a civil képviselőket. A két településről három-három személyt választanak meg a tavasz végén, így összesen harminccivil képviselő lesz Abán. A véletlen (ha van egyáltalán véletlen) úgyhozta, hogy az abai civil képviselőket először aznap hívták össze, ami-kor II. János Pál pápa meghalt, és egész Európa emelkedett, spirituálishangulatban volt. 2005 második felében aztán megszülettek a fontosabb döntések, és2005 őszén elkezdődött a részvételi demokrácia gyakorlati kialakítása.(A következő évben – az országgyűlési és az önkormányzati választásokmiatt – újabb fontosabb lépés nem történt.)A jövő forgatókönyve Abán 2007–2010-igHa egy újabb kutatás keretében az abai demokráciafejlesztési modellkí-sérlet előtt megkérdeztünk volna tíz vagy száz szakértőt, hogy Magyar-országon 2005-ben van-e reális esélye egy ilyen társadalmi kísérletindításának, valószínűleg mindnyájan azt válaszolták volna, hogynincs, vagy igen kicsi az esélye. Ilyen tudatos közvélemény-kutatást nemvégeztünk, de jó néhány szakértő barátunkat, szociológus kollégánkat,harmadikszektor-kutatót és például közigazgatás- vagy közösségfej-lesztőt azért megszondáztunk. Az elutasítás – bármennyire is kedvesenadták elő – egyértelmű volt. Az elhangzott érveket utólag valahogy ígycsoportosíthatjuk: 1. A helyi civil társadalmak szétesettek, képtelenekönszerveződésre, nincs erős lokális tudat. Magyarországon ma gyen-ge a civil társadalom. 2. A településen élő polgárokat teljes mérték-ben leköti az önfenntartás, a jövedelemszerzés, s az emberek egymásközötti viszonyát számos feszültség és konfliktus terheli. Nem jött méglétre öntudatos, közcselekvésre vállalkozó polgárság. 3. A helyi hata-lom, avagy a helyi politikai és gazdasági elit sehol sem engedi meg,vagy legalábbis nem támogatja, hogy a helyi társadalom megszerveződ-jön, s ennek révén valóságos partnerség és egyben kontroll jöjjön létre.4. A települések polgársága nem rendelkezik azzal a tudással, mentali- 273
    • tással és jövőtudatossággal, hogy átlássa a bonyolult új globális-lokálisvilágot, önmaga erejéből alternatívákat dolgozzon ki, és azokat önálló-an kísérelje meg valóra váltani. Ha ez így lenne, akkor Abán el sem indulhatott volna a demokrá-ciakísérlet. Ha azonban a társadalmi szerződés megköttetett, akkor acivil polgárságról és társadalomról alkotott képünk nem igaz, vagy nempontos. Mi is történt? Először is, a helyi társadalom belső közpolitikai kondíciója valószí-nűleg jobb, mint azt sokan feltételezik. A rendszerváltás után mindenjel szerint a családok többsége mégiscsak annyira stabilizálta magát,hogy az életfenntartás mellett már (ha csak részben is) a közösség ügye-ivel is törődhet. Az elmúlt harminc-negyven év második gazdaságapedig számos olyan nem adómentes jövedelemforrást tálalt, amelybena munkát és jövedelmet keresők akár kifulladásig hajthattak családjukéletszínvonalának emeléséért. Nem mellékes tényező, hogy a legaktí-vabb és gyakran a leghangosabban közszereplésre vágyók egyrészt márkipróbálhatták magukat, másrészt annyi kudarcot éltek meg a pártpo-litikai küzdelmekben, hogy jelenleg már nem töltik ki a helyi politikaiteret. A kedélyek nyugodtabbak, a vesztesek óvatosabbak, a háttérbenmaradtak előbbre léphetnek. Másodszor, elképesztő a jövőhiány, s elképesztő, hogy nagyon sokember mit sem ért saját szűk világán túl. Abán (is) azt tapasztaltuk,hogy a kisebbség számára ugyan óriási probléma a kenyérgond, ám atöbbséget olykor már jobban izgatja társadalmi helyzete, a községenbelüli presztízse. A normális polgárban ott van belül a segíteni akarás, sha ezt az akarást előhívják, jó ügyért viszonylag könnyen megmozdul.Cselekvésének legnagyobb gátja (ha nem ismeri fel, akkor is) a cselek-vési alternatívák ködössége. Senki nem mondta ezt így, ám az utób-bi hónapokban azt tapasztaltuk, hogy az elfogadott és mindenkihezeljuttatott jövőképek jótékonyan hatottak. Még abban az esetben is,ha többen azért mondtak nemet Aba jövőképére, mert nekik már sokvolt vagy elérhetetlennek tartották. Mintha az abai társadalmi tudatta-lanban a remények erősödnének. Harmadszor, az emberek Abán is, mint bárhol máshol Magyar-országon, nagyon nem hisznek a politikának, mélyen kiábrándultak274
    • minden kormányzati akaratból, de ez a politikai csömör és ürességmintha eltakarítana az útból számos félelmet, fenntartást. Az embereksok mindenen túl vannak, nem könnyen hisznek, ugyanakkor nyitot-tabbá válnak, és érzékenyen reagálnak minden lehetőségre. Magyaror-szág mélyén ma nem készül lázadás vagy tiltakozás, sőt minden lokálisagresszív fellépés is egyre több ellenzőt talál, ami nem jelenti azt, hogyaz emberek egy részét nem lehetne megbolondítani nagy szavakkal.A helyi társadalom középrétegei mintha lassan eljutnának oda, hogyfogékonyak a „város”, avagy a lassan városiasodó „falu” közügyei iránt. Negyedszer, túl keveset tudunk. Aba sokszorosan hátrányos helyzetű.Hagyományai nem erősek és nem lobognak. Nincs erős ipara, és nincserős belső kultúrája. Semmi átlagon felüli. Igaz, van egy átlagon felülipolgármestere, akit több ciklus óta támogat az önkormányzati testület,s a kezdeti politikai vadháború (a régi rendszer és az új rendszer híveiközött) egyre inkább értelmét veszti. Egyre inkább semmi értelme hely-ben a politikai pártoknak és nézeteiknek. Közben pedig lassan felismer-hetővé válik, hogy a civil társadalom fogalmát eddig rosszul definiáltuk,a használt kategóriák és értelmezéseik mintha megakadályoznák a vál-tozások felismerését. Nem véletlen, hogy a tapasztalok alapján magunkis újragondoltuk a civil társadalom teóriáit és működését. Abán a civiltársadalom tehát – a korábbi feltételezésekkel szemben – olyan állapot-ban volt, hogy az első tisztes megszólításra megmozdult, s a kisebbségszemélyesen elment megválasztani a civil képviselőket. Nincsenek illúzióink, nem fűt minket semmilyen elszánt akarat.Abán nem kell nyerni a demokráciakísérletnek. Nem az a legfontosabb,hogy minden sikerüljön, s nem okoz majd kudarctudatot, ha negatívtapasztalatok is összegyűlnek. Egyszerűen annyi a feladat, hogy figyeljük,mi történik a változások közben, csendben figyeljük, hogy milyenek aszereplők önértelmezései, kövessük nyomon, hogy miben (és hogyan)épül vagy erodálódik az abai részvételidemokrácia-kísérlet. A kulcs-kérdés nemcsak a közcselekvés hatásossága, hanem a lokális társadalmitudat alakulása. A jövő – akármilyen is lesz – a személyes és közösségitudatfejlesztéseken múlik. Lehet, hogy semmi érdemleges nem történik,lehet, hogy a mai buzgalom szétmállik, s lehet, hogy hetedhét országontúl is híressé váló, tényleges változások mennek végbe. 275
    • Az abai modell lényege: nem egyszeres önkormányzati, hanemtöbbszörös képviselet, kombinálva a strukturált párbeszéddel, majd eztovábbfejlesztve megosztott önkormányzatisággá, végül pedig részvé-teli és elektronikus demokrácia. Ennek az elképzelésnek tehát egyikeleme az e-demokrácia és az e-közigazgatás együttes fejlesztése. A lokálisdemokrácia új csúcsintézménye: a Magisztrátus. A többszörös képviseleti demokrácia elvét és gyakorlatát nem ademokráciaelmélet konstruálta meg, hanem az abai fejlesztés tervezéseés gyakorlata alkotta. A hagyományos hazai önkormányzati képvisele-tét egyszeri képviseletnek tekintve az abai modellben létrejöttek a pár-huzamos – szintén választáson alapuló – képviseletek. Így egy összetettvagy többszörös önkormányzati szerkezet alakult ki, amely a társadalomfontosabb csoportjainak konkrét és közvetlen képviseletet tesz lehető-vé. Ez a felfogás és megoldás részben megelőzi és megelőlegezi a rész-vételi demokrácia szisztémáját. Az abai részvételi demokrácia intézményesítésének kész a program-ja. Először is a 24 (majd összesen a harminc) választott civil képvise-lő létrehozta a saját civil fórumát. Az abai civil szervezetek képviselőiszintén megszervezik saját községi/városi koordináló testületüket, ésképviselőket választanak. Az abai önkormányzati testület változatlanulhivatalban marad és ellátja minden törvényileg szabályozott feladatát.Az abai cégek, vállalkozások (gazdasági társaságok) szintén választa-nak képviselőket. Végül az Abán működő egyházak is megválasztjákképviselőiket. Ez összesen 56 képviselő. Az öt testület, illetve képvise-let aztán megszervezi a „csúcsszervezetet”, amely az Abai Magisztrátusnevet kapja. Ez 2007 tavaszán alakul meg ünnepélyesen, és tekinthetőhelyi parlamentnek is, avagy a helyi polgármesteri hivatal felfoghatóhelyi kormánynak is. De ez a régi logika. Egyik sem teljesen ez, de mégnem lehet tudni, hogy igazán mi lesz. Annyi bizonyos, hogy a részvé-teli demokrácia akkor lesz teljes és tényleges, amikor az abai e-önkor-mányzás és e-közigazgatás létrejön, hiszen attól kezdve az Abai Magiszt-rátus bármilyen kérdésben bármikor digitális népszavazást is tarthat. Ma az látszik, hogy legalább négy-hat forgatókönyv lehetséges: 1. A ci-vil képviselők és testületeik beleunnak a sok közfeladatba, elfáradnaka sok (ha így minősítik) szélmalomharcba, vagy visszahúzódnak, ha a276
    • helyi polgárok érzelmileg-lelkileg nem támogatják őket. 2. Ha a folya-matot eddig generáló polgármester (és kollégái) fáradnak el, vagy másfejlesztés köti le energiáikat, például a kistérség fejlesztése; ha az AbaiMagisztrátusban (folyamatosan) nem nevelődik ki néhány köztisz-teletnek örvendő új közösségi vezető, akkor a demokráciamodellnekesetleg elfogynak az emberi erőforrásai. 3. Ha öt éven belül Aba nemválik valóban – legalább részben – intelligens kisvárossá, s akkor azAbai Magisztrátus minden csoportja egészen vagy félig-meddig hite-lét veszti. Ha Aba valóban szeretetre képes kisváros lesz, a részvételidemokrácia modellje magyar és/vagy európai mintává válik. 4. Ha azúj század első két évtizedében Abán minden erőforrást mozgósítanak,minden lelki, tudati, spirituális erőforrást, akkor a részvételi demokrá-cia részben vagy egészben valamilyen szakrális demokráciává válik. 5.Az e-közigazgatás kialakulása és megerősödése után Abán minden fon-tosabb kérdésben e-népszavazás dönt, de minden döntés előkészíté-se, megismertetése és végrehajtása az Abai Magisztrátus feladata lesz, sakkor tartósan megszilárdul a részvételi demokrácia, a strukturált pár-beszéd, vagy az új demokrácia együgyű, látványos tyúkperekkel, netánvalós érdek- és értékharcokkal teli, konfliktusos modellje jön létre. Meglátjuk, mi történik. 277
    • 21. ábra. Az abai modell rajza (U. E. – V. Cs.) � � ��������������������������������� ������������� ����������� ������������ ��������� ������������ � � ������� � �������� � ���������� � ���������� � ������������������������� �������� � ����������� � ��������������������� � �������� ���� � � � � ����������������� � � ����������������� � � ����������������������������������� ����������������������������� � ��������������������� ������������������� � �� ����������������������������� � � � ��������������������������������������������������� � ����������� ����������� ����������� ����������� ������� ������� ������� ������� ��������������� ��������������� ��������������� ��������������� ����������� ����������� ����������� ����������� ���������� ���������� ���������� ���������� � �Jelmagyarázat: információ továbbítás, tanácskozási joggal;  tanácskozás döntési joggal;278
    • Az állam, a demokrácia és a közigazgatás átfogó víziójaAz információs kor megtestesült jövő, ami homályos jelennek látszik.Negyven vagy harminc éve kevesen hitték, hogy az információs tár-sadalom jövőképe reális és elérhető. Ma, amikor ez a jövővízió a glo-bális világban sokfelé részben vagy teljesen megvalósult, még mindighihetetlennek és elérhetetlennek látszik a fejletlenebb országokban.A korábbi (ipari) korhoz képest az információs kor gyökeresen másjelent testesít meg. Ha tetszik: az információs kor a hatvanas évektőlkezdve új jövőkép volt, új jövőstratégiát követelt, s ráadásul most márlátszik, hogy valóban új jelent hozott, amit egyáltalán nem biztos, hogyértünk. És még nem értünk el a tudáskorba. Az információs kor azonban nemcsak eddig volt új jövő, új jövőképés új stratégia, hanem most, az ezredforduló után is sokaknak – főlega fejletlen országoknak – nem kevésbé változatlanul új jövőt, jövőképetjelent. Ha nagyon leegyszerűsítjük, két összefüggésre érdemes felhívnia figyelmet: 1. A hatvanas évek óta, s különösen a nyolcvanas évek óta az infor-mációs társadalom jövőálma minőségi változást akart, holisztikus jövő-képet hirdetett meg, nem csak a gazdaság vagy az állam modernizálásttűzte ki. Ezért a jövőképben van egy folytonosság, miközben évtizeden-ként változó tartalmakat is hordozott. A folytonosság lényege, hogy atudásközpontúság segítségével a világ humanizálását, emberiesítését,az egyén életének minőségi javítását akarta. 2. A jövőkép minden folytonossága mellett évtizedenként más ésmás domináns eredmény született. A hetvenes-nyolcvanas évek elsősor-ban az informatika, a technológia, a nyolcvanas-kilencvenes évek az újgazdaság, a tudásalapú gazdaság, az utóbbi tíz év pedig egyre inkább atartalomközpontú információs részkorszakot hozza magával. 279
    • Ebben a történelmi-történeti keretben értelmezhető az e-kormány-zás, az e-közigazgatás jövőprograma és a változássorozat. A XX. szá-zad kilencvenes éveiben még a hangsúly azon volt, hogy a kormányzásintézményeit ellássák számítógépekkel és az új információs technoló-giával. Európa a lisszaboni program meghirdetésekor (2000) már aze-közigazgatásra koncentrált, aminek a lényege az on-line szolgáltatásokelterjesztése volt. Közben már sok szó esett – Magyarországon kevés-bé – az e-demokráciáról, de az intézményes demokráciafejlesztés nemkerült középpontba, noha például az e-választások lehetőségét igyekez-tek sokfelé kipróbálni. Most nem foglalkozunk az információs kor vagy az e-közigazgatáskorábbi jövőképeivel, vagy jövőképtörténetének elemzésével, hanemelőször a digitális kormányzás-önkormányzás és közigazgatás ezredfor-duló utáni, a tízes-húszas évekre szóló jövőképét foglaljuk össze, az odavezető forgatókönyveket vázoljuk fel, majd az értelmezési horizontotszélesebbre nyitjuk, s keressük a jövő új állam- és demokráciamodelljét. A jövő így megint megérkezett, ám ma megint nem látszik a „kö-vetkező” jövő. Az új jövőkép és jövővalóság tervezése a központi fel-adat.A jövő, jövőkép, jövőstratégia újragondolásaA jövőkutatás tudomány, igaz, tipikusan olyan tudomány, amely nemnélkülözheti az előretekintést és az érzékeny, intuitív vizionálást. Elő-ször röviden tisztázzuk az alapfogalmakat: a jövő, a jövőkép, s a jövő-stratégia, valamint a jövőforgatókönyv kategóriáit. Az alapfogalmak-ról számos definíció született – egymástól eltérő tartalommal és eltérőnézőpontból. Ismételten jelezzük, hogy a fogalmak tartalma nemállandó, s az információs kor, vagy tudásközpontú kor a jövőkutatás és-tervezés kategóriát is folyamatosan átszabja. A jövő ma mindig paradigmaváltás. A jövő nem a jelen meghosz-szabbítása, nem a jelen kényszerpályája, mert a jelen legalább ötvenszázalékban nyitott, nem eldöntött, s attól függ, hogy mi mit akarunk280
    • jövőként. Ma az emberiségnek nincs jövővíziója, így soha nem sejtettmértékben szükség van jövőalkotásra. Az új jövőelmélet nem más,mint a jövő átfogó víziója.A fogalmak újraértelmezéseJövőA jövő egyaránt értelmezhető időként, térként, célképzetként, valóság-ként vagy például kihívásként. Régóta köztudott, hogy nincs egy jövő,mindig csak jövőkről gondolkodhatunk. A jövő 2000 után időként leg-alább 2020-ig, vagy inkább 2050-ig tekint előre. Lokális vagy államitérként is felfogható, ám ma már alapvetően univerzális, globlokál tér.A jövő célképzetként nem a múlt vagy a jelen folytatása, netán meg-ismétlése, hanem alapvetően új célképzet, ami a gyorsuló világbanszükségképpen maga mögött hagyja a jelen fogságában maradt kvázialternatívákat. A jövő lényege: komplex valóság és tudat, objektív ésszubjektív világ. A jövő tehát jövővalóság, az egyéni és a kollektív tudatjövővalósága.JövőképA jövőkép ennek a jövővalóságnak koncentrált képe, víziója. A maieurópai és magyar gyakorlatban egyaránt beszélünk hosszú (tizenöt-húsz éves), középtávú (hét-tizenöt éves), rövid távú (három-öt éves)jövőképről. Kétségtelenül a jövő alapvetően hosszú távra szól, akárhúsz évnél is távolabbi időre, minden esetben a múlttól-jelenttől eltérőjövő akar, tervez és ábrázol. A jövőkép azért vált ma fontossá, mert aglobális-lokális világ tervezőiben egyre inkább tudatosul, hogy a jövő(majd jelenként) legalább ötven százalékban attól függ, hogy milyenjövő választottunk, s milyen jövőképet akarunk valósággá tenni. 281
    • Az információs kor egyik nagy felismerése, hogy a jövő nincs a jelenfogságában, akkor sem, ha számos kényszerpálya így vagy úgy időben-térben is sokáig hatással van a változásokra. A jövőkép szabadabbá vált,ám láthatóbban függ a jövőképalkotók tudásától és tudatától. A jövő-kép szükségképpen normatív, mert irányítja a konkrét jövőfejlesztést.JövőképalkotásA jövőképalkotás az a társadalmi és szellemi folyamat, amely eredmé-nyeként a jövővalóság koncentrált képe és víziója megszületik. A jö-vőképalkotás így folyamat, és a folyamat módszerét kell definiálni.A jövőkép tartalmi elemei kidolgozásának, megteremtésének, kontrol-lálásának technikája. Alapvetően arról szól, hogy egy társadalomnak,egy régiónak, egy iparágnak vagy, mondjuk, egy családnak miképpenalkothatjuk meg a jövőképét. Fontos tudni, hogy Európában megszü-letett a tudástársadalmi jövőképalkotásnak a kézikönyve.Jövő-előrejelzésEz egy elavult fogalom. A jövő-előrejelzés szerintünk nem lehet annakaz előrejelzése, hogy milyen jövő lesz húsz vagy ötven év múlva, merta távoli jövő garantáltan bekövetkező jövőként aligha ragadható meg.Erre a jövőkép sem vállalkozhat. A jövő-előrejelzést ráadásul sokáigarra használták, hogy a múlt elemzésére építve kikövetkeztessék: nagyvalószínűséggel – mintegy jó/rossz kényszerpályaként – mi történikmeg majd. Miután szerintünk a jövő nem csak a múlt vagy akár a jelenkényszerű folytatása, ezért ezt a típusú jövő-előrejelzési módszertant ésszellemiséget nem fogadjuk el. Jövő-előrejelzés legfeljebb akkor kép-zelhető el, ha a kidolgozott jövő-forgatókönyvek megvalósíthatóságiesélyeit szeretnénk értelmezni.282
    • JövőstratégiaA jövőstratégia a megalkotott jövőkép stratégiává – egyéni és csopor-tos – jövőmegvalósítási programmá változtatása. A jövőstratégia egy-aránt tartalmazza a múlt és a jelen szakszerű, sokoldalú elemzését, sezzel egyenrangúan a kidolgozott jövővalóságból koncepcionált jövő-képet, majd pedig a két pont (téridő) közötti távolság csökkentésénekstratégiáját és taktikáját, a legtöbb esetben több változatban. A jövő-stratégia tehát a tervezés alapfogalma, avagy a jövőkép megvalósításá-hoz vezető útvonalnak a programját foglalja össze.Jövő-forgatókönyvA jövő-forgatókönyv pedig a jövőstratégia megvalósításának egymástólis eltérő alternatíváit fogalmazza meg. Ha egyébként is nem egy jövő,hanem több jövő van, akkor a több jövőhöz is szükségképpen többúton lehet eljutni. Ráadásul nemcsak több jövő, hanem több jelen isvan, ezért minden jövőútnak eltérő forgatókönyvei is lehetnek. A jövő-forgatókönyv nem szemléletet, nem víziót, hanem mindig konkrétmegvalósíthatósági alternatívát fejez ki. Ezért minden jövőstratégiátkövet egy forgatókönyv-hálózat leírása. Ha elkészülnek a jövő-forgató-könyvek, akkor a különböző idősávokra és programcélokra kidolgoz-hatók a fejlesztési projektek. A jövő-forgatókönyvek még abból a szempontból is eltérőek, hogymilyen tervezési szinten fogalmazzák meg a jövő elérését. Ennek mamég nincsen igazán kialakult módszertana, de legalább hét szintet megkell különböztetnünk a globális térszerkezetben: az univerzális, a glo-bális, az európai, az állami, a regionális, a kistérségi és a települési szint-re készítendő jövő-forgatókönyveket. 283
    • A jövőtervezés és jövőfejlesztés tisztázásaAz előbbiekben röviden tisztáztuk azokat az alapfogalmakat, amelyek ajövőtervezésben használatosak. Amikor az a feladat, hogy az e-közigaz-gatás jövőtervezését végezzük el, akkor nyilvánvalóan ez a tevékenységalapvetően egyrészt a jövőtervezésbe, másrészt a jövőtervezés alapjánjövőfejlesztésbe tartozik. Ezért röviden értelmezni akarjuk a jövőterve-zés és a jövőfejlesztés fogalmát is.JövőtervezésA jövőtervezés egy komplex tervezési folyamat, amelynek keretébenkidolgozzuk – az előbbiekben már tisztázott módon – a jövő, a jövő-kép, a jövőképalkotás, a jövő-előrejelzés, a jövőstratégia és a jövő-for-gatókönyvek sorát. Akár integrált kormányzati, akár minisztériumi,akár iparági, akár térségi stratégiát készítünk az e-közigazgatás jövőjé-re, minden esetben el kell látni a komplex jövőtervezési feladatot. Ez akomplexitás azt is jelenti, hogy a változások (a tervezett és spontánváltozások is) hálót alkotnak. „A változásoknak ez a mindenütt jelen-levősége, a korábbiaknál szorosabb egymáshoz kapcsolódása, egymásátszövése és egymásra hatása hálót alkot.”1JövőfejlesztésA jövőtervezés eredménye a jövőfejlesztés, amelyet a jelenlegi európaiés magyar tervezési térben és a kialakult tervezési szisztéma segítségéveláltalában projektekkel és a projektek megvalósításával érjük el. A jövő-1 Lásd Nováky Erzsébet honlapja: http://novaky.jovokutatas.hu; továbbá NovákyErzsébet jövőkutatási tanulmányai: http://mek.oszk.hu/04100/04129/. Hozzáférés:2007. március 20.284
    • fejlesztés fogalma tehát a legtöbb esetben a projekttervek kidolgozását,a projektek megvalósítását szolgáló pályázatok elkészítését és a külön-böző forrásokból rendelkezésre álló fejlesztési támogatások segítségévela projektek megvalósítását jelenti. Mindebből az is következik, hogyminden e-közigazgatási stratégia befejező fejezeteiben szerepelnie kell– projektekre bontva – a jövőfejlesztésnek.Hosszú távú jövőkép 2020-ig, átfogó jövőkép 2013-igA jelenleg érvényben lévő európai és hazai tervezési elmélet és gyakor-lat szerint dolgozható ki a fejlesztések célpiramisa. Ennek a csúcsán az ahosszú távú jövőkép szerepel, amely 2020-ig szól. A célpiramis követ-kező szintje az, ahol a hosszú távú jövőképet konkretizáljuk az átfogócélokra. Ezek nem mások, mint a több ágazatra, több szektorra vagytöbb fejlesztési irányra kiterjedő fejlesztési témákat összefoglaló csúcs-célok. Végül a célpiramis harmadik és egyben legalsó szintje a speci-ális célok, vagy másképpen prioritások. Ezek pedig az átfogó célokonbelüli célprioritások, általában lebontva hosszú, közép- és rövid távú,konkrét fejlesztési célkitűzésekre. Az áttekinthetőség kedvéért még jelezzük, hogy a célpiramist min-dig le kell bontani intézkedésekre (programokra, alprogramokra) és akonkrét projekttervekre. Ezért az e-közigazgatás vagy az e-demokráciajövőjének tervezésekor a célrendszer mellett az intézkedések és a projek-tek tervezését is el kell látni. 285
    • Paradigmaváltó új felismerések a XXI. század első harmadábanA bevezető fogalomtár után szeretnénk néhány tartalmi kérdésben ösz-szegezni azokat a fontos problémaköröket, amelyek értelmezése nélkülaz új állam, az e-közigazgatás vagy a részvételi demokrácia jövője nemgondolható végig. Tágabb értelemben a történelem új megpróbáltatásai kérdésesséteszik a köztársaság eszményét, a parlamentarizmus létét, vagy egyáltalána társadalmak fennálló modelljeit. A társadalmi-gazdasági vagy politikaiproblémák generálisak, így bármelyik kérdéscsoporthoz (demokráciá-hoz, államhoz, társadalomhoz stb.) nyúlunk, mindig és mindenhol azösszefüggő és összetett krízismezőkbe botlunk. Az euroatlanti téridőbennem nehéz felismerni, hogy az élménytársadalom átütő sikere egyrésztegy globális boldogságkövetelés megnyilvánulása, másfelől egy veszé-lyeztetett, finoman szólva kétségbeesett kultúra jajkiáltása. Az állam-polgár felszabadult az elmúlt századokat jellemző politikai-hatalmidiktatúrák, féldiktatúrák, nyílt és rejtett elnyomások alól, de csak úgyés annyira, hogy a személyes és kollektív ürességét, bizonytalanságátjobb híján kvázi élményekkel szeretné enyhíteni, orvosolni. Nincs mégközforgalomban az új kulcsfogalom: a jelen az élménydiktatúrák (vagya nem puha, hanem lágy élménydiktatúrák) korszaka. És ez reménytele-nebb, mint minden korábbi durva diktatúra. A kihívás univerzális, de a kihívás mélysége, élessége még nem mindignyilvánvaló. A tudományos diskurzusok és a nyilvános közbeszédeka válságjelenségek eseménytörténeténél ragadnak meg. Holott annyilegalább szembeötlő lehetne, hogy az idő egyre rövidebb szakaszokbanúj és újabb térmezőkbe ugrik: ez valami olyasmi, mintha a korszakgyorsuló békaügetésben haladna. 287
    • A tudástársadalom-alternatívaA jövőkutatás szempontjából is a jelen átfogó modelljét a globális és azeurópai világban egyaránt információs kornak hívjuk. Amint azt az infor-mációs társadalom modelljének értelmezésében összegeztük, az infor-mációs kornak számtalan alternatív kategóriája van: posztindusztriális,digitális, informatikai, infokommunikációs, kreatív, tudásgazdaságikor. A közeljövő neve: tudáskor. Ennek is vannak különböző megneve-zései: tudástársadalom-kor, innovációs és információs korszak, posztin-formációs kor. Ha ebben a fogalmi kavalkádban rendet akarunk tenni,a jelen nevét információs korra, a jövő nevét tudáskorra egyszerűsítjükle. A jelen nagyjából a nyolcvanas években kezdődött, és körülbelül atízes évek elejéig-közepéig tarthat. Az általunk tárgyalt jövő az ezredfor-duló után indult, és várhatóan legalább a húszas évekig eltart. A tudástársadalom paradigmája kilenc-tíz alapvető felismerésennyugszik: 1. Az új tudáselméletek alapján a tudás definíciója és a definícióértelmezése gyökeresen kiterjed és megváltozik, aminek a lényege nagy-jából az, hogy a tudás nemcsak a magas rangú és átfogó információkhálózatát jelenti, hanem a tudás szellemi tőkeként való transzferjét,avagy személyes és társadalmi tőkeként való dinamikus alkalmazását. 2. Az új társadalomelméleti megközelítések alapján a társadalomfogalmának újragondolása és értelmezése szintén végbemegy a XXI.század elején, amelynek az egyik alapvető eredménye a tudástársada-lom fogalmának és értelmezésének a megszületése. A következő húszév univerzális és globális feladata a tudástársadalom modelljének elter-jesztése a földi civilizációban. 3. A monetarizmus új elméletei alapján az új gazdaság (posztin-dusztriális gazdaság, tudás vezérelte gazdaság, internetes gazdaság stb.)már létező funkcióinak és működési módjainak a feltárása és az új gaz-dasági világmodell (és ennek részeként a pénzközpontú újkapitalizmusúj folyamatainak) megszületése. 4. Az eddigi konfliktuselméletek alapján és az ezeket folytató újfelismerések szerint az információs kor és a tudáskor társadalmainak,288
    • továbbá ezek alapvető konfliktusainak az értelmezése és persze a konf-liktuskezelés új lehetőségeinek és technikáinak a megnevezése. 5. A különböző káoszelméletek alapján a Földet körülvevő Uni-verzum és a Földön lévő univerzális-globális világ új viszonyainak, újösszetettségeinek a megértése és az új valóságképhez igazodó cselekvés-elmélet kidolgozása. 6. Az új globalizációelméletek alapján a földi civilizáció és kultúraúj állapotának leírása és a XXI. század közepéig jövőalternatívát jelentőtudástársadalom-forgatókönyvek megfogalmazása és megvitatása. 7. A tegnapi és a mai politikaelméletek alapján a politikai társadal-mak és intézményrendszerek válságainak megismerése és az új konflik-tuskezelésként egy lehetséges új demokrácia (posztdemokrácia) moz-gáspályáinak kimunkálása. 8. A régi és a jelenlegi utópiaelméletek szellemében a tudástársada-lom normarendszerének megfogalmazása, de ezt meghaladó módonakár a XXI. század végéig szóló jövőképvízió legfontosabb tartalmai-nak egységes rendszerré alakítása. 9. Ha a modern tudomány és poszttudomány még nem is áll jóla tudatelméletek megalkotásával, ennek ellenére – az egyik legvalószí-nűbb megaalternatívaként – a tudatközpontú és egyben személyes és kol-lektív tudatot fejlesztő társadalommodell előkészítése, napirendre tűzése. Nemcsak azért, mert a kilenc nem kerek szám, de tizedik átfogótudástársadalmi felismerésként érdemes egy-két mondatban összegezniaz állam és a közigazgatás jövőjével kapcsolatos hipotéziseket. A XX.század szinte mindenhol az erős, központosított, hatalomkoncentrálóés a társadalom konfliktusait nehezen kezelő államok korszaka volt.Ma ezek a viták hol a politikarendszer válságaiként, hol a jóléti államkríziseiként, vagy a civil társadalmak alávetettségeiként jelennek meg amediatizált nyilvánosságban. Az európai információs társadalom vízi-ója ugyan kidolgozta a maga digitálisállam- és e-közigazgatási para-digmáját, ám új államelmélettel és új állammodelltervvel sem Európa,sem Magyarország nem rendelkezik. Utóiratként annyit azonban jegyezzünk meg: a tudáskor szintén nema ciklikus történelem vége, hanem csak az egyik első státusa. A következőegyik lépcsőfok – mint jeleztük – a tudattársadalom időszaka lehet. 289
    • A nem várt posztmodernizációs modellekAz eddigi és a holnapi világmodellek, világforgatókönyvek megvaló-sításának hogyanját tárgyaljuk a modernizációs modellek címszó alatt.Európa már mintegy háromszáz éve a modernizáció korszakába lépett,ám ez a hosszú út és a nem kevésbé hosszú jelen számos egymástóllényegileg is eltérő modernizációs modellen alapszik. Most nem fel-adatunk, hogy az európai vezető államokban vagy a peremállamokbanidőben is máskor egymást váltó modernizációs modelleket részletesenkitárgyaljuk. Az e-közigazgatás szempontjából számunkra egyelőreelég, ha az elmúlt húsz év és a következő húsz év modernizációs alter-natíváit megjelöljük. Felfogásunk szerint két modernizációs modellcsoportot különböz-tetünk meg: modernizációs és posztmodernizációs modellek. Az elsőcsoportba tartoznak a hagyományos modernizációs programok éstechnológiák, ide soroljuk például az erőforrás, a befektetés, az inno-váció és az információ vezérelte modelleket. Ez tehát azt jelenti, hogyaz információs kort megelőző ipari korban például domináns moder-nizációs irányok voltak az erőforrás vagy az innováció ve