Your SlideShare is downloading. ×
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×

Saving this for later?

Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime - even offline.

Text the download link to your phone

Standard text messaging rates apply

Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba

594
views

Published on

Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba

Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba


0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
594
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
3
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. Varga CsabaMagyarország jöv képe a poszt-információs korraAz új nemzeti fejlesztési terv (meg más kihívás is) azt követeli, hogy Magyarország lehetségesés optimális jöv képét 2015-2020-ig dolgozzuk ki. Az elmúlt két-háromszáz évben talán sohanem volt olyan nehéz és körülményes jöv tervezni, mint éppen most, az ezredforduló után. Ajöv látszólag ködbe veszik, elszökött, mintha elérhetetlen lenne, a jöv tervezés szintemegoldhatatlan feladat, mert az sem világos, hogy milyen jelenben vagyunk, így a jelen ismintha ködben fürödne, és nem találnánk. Miközben szinte senki el tt nem kétséges, hogy ajöv – bármilyen is lesz – sokkal kevésbé hasonlít a jelenhez, mint bármikor korábban. Ha ajelen globális modelljét valamilyen összetett, sok jelz s fogalommal írjuk körben, példáulavval, hogy fenntartható, innováció vezérelte információs kor, akkor a tízes évek jöv állapotabizonyára a posztinformációs és modernizációs kor lesz, ami egyenl a tudás és tudatfejleszttársadalom modellel; a változás tehát változatlanul olyan gyors és katartikus marad, hogyegy-két évtized alatt újabb modellváltás következik be.Azt állítom majd, hogy Magyarország jöv je feltárható, noha ennek megvalósítása érdekébenvégig kell mennünk több megrázó-felrázó folyamaton. A jöv (mint konkrét realitás, és ett leltér en, mint optimális állapot) megnevezhet , ugyanakkor az kétséges, hogy a magyar elitképes lesz-e az optimális jöv be kormányozni minket.A jöv , mint titokNincs nyomorultabb állapot, mint az, hogy nincs jöv képünk. Ha az embert l elveszik aholnapot, az legalább olyan szörny ség, mintha felszámolják a múltját. Csakhogy van egy újuniverzális jelenség: a jöv kép hiányának „b ne” egyre kevésbé terhelhet arra, aki ett l ahiánytól szenved.Mir l is szól ez a rejtett paradigma? Nem pusztán arról, hogy valami elképeszt en gyorsan ésevvel párhuzamosan gyökeresen változik, hanem kitüntetetten arról, hogy a változássorozat 1
  • 2. normális észlelésére nem vagyunk alkalmasak, vagy nem vagyunk felkészülve rá. És mert azészleléshez önmagában is olyan tudás, bölcsesség, új tudatállapot és megújulási készségkell(ene), ami talán csak az optimális jöv sajátja lesz, így a jelenben lév jöv hiány miatt azoptimális jöv elérhet sége már-már reménytelen. Nem szeretném elverni a port a maipolitikusokon, s tágabban a döntéshozókon, csakhogy jelenleg a politikai szisztéma jellegemiatt a politika szféra tudatállapota általában semmivel sem magasabb, mint a döntéseknekalávetett társadalomé. A jöv teremtésére így nem kényszerített és stratégiai döntéseketelkerül politikai-bürokratikus elit visszasüllyed a félálomba.Minden paradoxon és poszt-paradoxon. A jöv ugyanakkor ma – még az észlelési problémákmellett is - láthatóbb, mint a puha diktatúra id szakában, ám mégis sokkal inkább titok, mintmondjuk az ötvenes évek végén. A jöv értelmezése azért is kétséges, mert már nem történhetmeg a hagyományos (szakszóval: normál) tudomány alapján. Egy-két évtized alatt soha nemészlelt mértékben nyílik szét a tudás-olló kett s értelemben: a magas tudomány és aziparosított tudomány, valamint tudomány és a tudománytól elszakadt közgondolkodás között.A jöv önmagában is labilis, s a csúcstudomány hangadói évtizedek óta hangsúlyozzák, hogyaz egy jelen, egy jöv logikai zsákutca, a tényleges valóság pedig több jelen és több jöv , s tegyre inkább párhuzamos jöv valóságokat jelent. Holott ebben semmi meglep nincs: haMagyarországon ma egyszerre van poszt-feudalizmus, kora (külön kés i) kapitalizmus, poszt-szocializmus, pénzkapitalizmus és információs társadalom, akkor miért és hogyangondolkodhatnánk, hogy a különböz kollektív tudás-tudat modellek, s az ezekhez köthetgazdasági-társadalmi modellek egyszerre megsz nnek, vagy bármelyik utoléri a másikat,vagy akár egyszerre és közösen átalakulnak egy egészen más paradigmává. Ennyiegynem sít és átformáló er nincs az információs korban.A jöv nem a hierarchikus struktúráké, hanem az alternatív hálózatoké. Ide kapcsolható az,hogy a jöv egyik legszigorúbb korlátja – a küls gazdasági-politikai feltételeknél er sebben– a korlátozott tudás. Némi félelemmel kimondható egy olyan új tudás is, hogy a globális éslokális cselekvés már sokkal kevésbé foglya a jelennek, mint néhány évtizede, miközben afennálló helyzet az újat akarókat továbbra is durván vasba veri, mert képtelenek elképzelni akörülményekt l jórészt független lépéssorozatokat. A célzott jöv így leginkább attól függ,hogy az egyének és a közösségek milyen jöv képet álmodnak meg, vagy álmok helyettkénytelen-kelletén a közelmúlt kislépéseit ismételgetik. Az információs kor így újravisszaemeli a köztudatba a szabad akarat elvét és gyakorlatát, mert a személyes és társadalmi 2
  • 3. – els sorban kitüntetetten újat akaró - cselekvések el tt utat nyit. Meghökkent paradoxon: arégi módon való cselekvések durván korlátozottak, míg az új módon való cselekvések vajkéntvág(hat)ják át a jelen gátjait.A jöv ma talán nem lehetetlen, s nem csak a múlt és a jelen kényszerpályája, hanem legalábbötven százalékban saját akaratunk/tudatunk alkotása. Az információs kor specialitása: a jövteremthet sége. Még akkor is, úgy is, hogy egyúttal a közép-európai összetett társadalom- éstudásszerkezet a jöv kép lehet ségét számos társadalmi csoportnál kizárja, vagy megzavarja.A magyar jöv kép kidolgozását is er sen korlátozza, hogy a földi civilizáció se globálisan, selokálisan nem b velkedik új jöv képekben, holott a jórészt kiépül világtársadalomban egyreélesebben tudatosulnak a közös alapvet vészhelyzetek, konfliktusok, bajok. Lenne ok tehát újjöv vízióra, ám ugyanaz az ok lefojtja a jöv nézést. Pedig a jöv tervezés másikalapfeltételeként – és ez nagyon jó hír – az interdiszciplináris kutatások és az átfogó stratégiaiértelmezések gyors tempóban születnek meg és válnak ismerté. Új jöv kép és új jöv tervezésitechnológia küszöbén vagyunk.A jelenkép zavaraNem elemezhetem részletesen, hogy a globális és lokális világ egyfel l összefügg , demásfel l eltér problémahalmazai, avagy - új fogalommal - integrált és összetettválsághelyzetei miben és mennyire fékezik le a tudásalapú gazdaság és társadalom modellkibontakozását. Ma már egy-egy társadalmi (és tudás) réteg vagy csoport hátrányait azsokszorozza meg, hogy a „másik oldalon” a gazdasági-vagyoni, területi-települési, társadalmi,ökológiai, ismereti-tudásbeli vagy média el nyök szintén integrálódnak és együttesen hatnak.Szeretnék a szkeptikusoknak, a kiábrándultaknak, a fekete forgatókönyveket „képzelg knek”újabb érveket adni. Mert a régi-mai globális-lokális negatív állapot-együttesek várhatóantovábbi legalább öt új társadalmi és morális szakadékkal b vülhetnek ki. Átfogó társadalmikonfliktust okozhat (1) a technológia szegények és gazdagok, (2) az információ szegények ésinformáció gazdagok, (3) a tudás szegények és gazdagok, (4) a tudat szegények és gazdagok,valamint (5) az Istenélmény szegények és gazdagok növekv és mélyül ellentéte. Európalegel ször az információ társadalmi szerkezetet átalakító szerepét ismerte fel, és ebb l akontinentális veszélyb l mindjárt programot is generált, ám egyúttal se az elemz k, sem atervez k fejében nem tudatosult, hogy ez nem csupán a technológia szegénység és gazdaság 3
  • 4. konfliktusa. A probléma így nem pusztán annyi, hogy egy-egy európai ország, régió, vagytársadalmi csoport hozzáférési-hozzájutási esélye rosszabb, mint az élenjáróké, és ezért nemcsak a hardver-szoftver kapacitások vagy a tudásközpontú szolgáltatások fejlesztésére kellkoncentrálnunk.Új fejlemény: az eddigi fejlesztési sorrend valahogy nem jó. Eddig szépen és olykor okosanhihettük, helyes, hogy az embereknek el ször adjunk számítógépet, utána kössük be ket azInternet hálózatba, majd nyújtsunk nekik új digitális szolgáltatásokat, amelyek együttesenszinte automatikusan kikényszerítik a szellemi és mentális változásokat. (Más kérdés, hogyebben a logikában Magyarországon az IKT-szektor sem kapta meg a szükséges gazdasági-társadalmi, s állami prioritást.) Ámde a régi logika most váratlanul elhal, és más sorrend válikkövetelménnyé - vagy legalább is a követelmények párhuzamosan és egyenrangúan jelennekmeg. Ennek egyik domináns oka, hogy az új globális világ egyrészt kett s köt dés , globlokáljelleg , másrészt határozottan kultúrafügg , s ha több uralkodó függ ség ütközik egymással,akkor egyre nyilvánvalóbban a kulturális függ ség az er sebb. Az csak lokális érdekesség,hogy az új fejlesztési-cselekvési sorrend érvényesülése abba is beleütközik, hogy atagállamok kormányszerkezetei még a régi típusúak, s t a kormányokon belül változatlanul agazdasági-pénzügyi tárcák uralják a döntéseket. Ezért ne arra figyeljünk csak, hogy azuniverzális/globális mozgásirányok (negatív és pozitív értelemben is) befolyásolják a kisállamok esélyeit, hanem arra is, hogy a kis államok, kis régiók, kis csoportok társadalmi-kulturális identitásai, szellemi és mentális er forrásai húzó-indikátorok lehetnek.Az információs korban Magyarország jöv je csak a globális jöv dimenziókban értelmezhet ,ugyanakkor nemzeti és lokális szinten a párhuzamos gazdaság, társadalmi, szellemi ésmentális fejlesztések hozhatnak átüt eredményt.A dilemmák üzeneteiHa nagyjából egyszerre tudnánk, hogy mit hoz a jöv , s mi milyen jöv t akarunk, akkorkönny lennek válaszolni arra a kérdésre, hogy a második nemzeti fejlesztési terv miben ésmennyiben felel meg ennek a jöv tervnek? Ha egyáltalán nem, vagy csak alig tudjuk – mintMagyarország esetében -, hogy milyen jöv vár ránk, s egyáltalán milyen jöv t választunk,akkor az a nyomasztó dilemma, hogy a jöv kép nélküliség állapotában mire és hogyan építsükfel a tízes évek közepéig tartó fejlesztési elképzelésünket? Nézzünk egy könnyebb kérdést is: 4
  • 5. ha a jöv r l keveset vagy felületesen tudunk, ha az id szorításában már nincs lehet ségünkelmélyültebb felkészülésre, akkor mit tehetünk olyan helyzetben, ahol a jelenlegi politikaielitek többségének a pillanatnyi jöv terv összetettsége és innovációs jellege is meglehet sensok?A dilemmát önmagában nem oldja meg az új világállapot. A leckét felmondhatom:fenntartható tudásközpontú világmodell el tt állunk, miközben a globális információstársadalom modellben élünk már. A tudás mennyiségi és min ségi fejl dése – például az újtudomány születése – végbemegy. Lehet lenézni vagy vitatni a mutatószámokat, ám lehetetlentagadni, hogy az emberiség összinformációja, össztudása mennyiségileg mintegy két ésfélévente duplázódik. Néhány évtizeden belül a trendek elvezethetnek oda, hogy közben az újmin ség tudás létrejötte, vagy a friss tudások befogadása után végre várható az univerzálistudás hasznosítása. A holnapi világversenyben láthatóan az a kontinens, az az állam, vagy aza kultúra nyerhet majd, amely a személyes és társadalmi t két széles körben alkalmazza adöntésekben, és cselekvésekben. Ha akkor (az új század közepén) egyáltalán lesz még ilyentípusú verseny, és a posztpiaci/posztállami versenyben érdemes lesz gy ztesekr l beszélni.Hogy mit hoz nekünk a jöv ? Arra nem számíthatunk, hogy az Ipari Kor sikeresen tovább él,mert az ipari korszak már nem alternatíva, de még nem is globális tévedés. Igen, a Tudás Korés gazdasága már alternatíva, ám nem globális gyakorlat, Európában sem, ahol a lisszaboniprogramot gyengén hajtottuk végre. Nézzünk csak körbe, még mindig ott topogunk, hogysaját teljesítményünket GDP-ben mérjük, ahelyett, hogy a társadalommal megértetnénk, hogyegy ország m ködése nem, vagy nemcsak GDP-ben mérhet , hanem többek között azökológiai vagy oktatási eredményekben. Nincs nemzeti monitoringunk. Az önkép mérése isegyre lehetetlenebb. Miközben a fejl dés egyre több területen zúg el mellettünk: ahagyományos tudományos gondolkodást leváltja a poszt-normál tudomány, új valóság- ésjöv kép jön létre, minimum három-ötévente egymást követ (részben beláthatatlan)technikai-technológiai forradalmak söpörnek végig a világon, vagy a mesterségesintelligencia kiemelt szerepet kap(hat) a digitális államban, a tudományos kutatásban vagyéppen a tudatfejlesztésben. Hogy ne örüljön senki felh tlenül: az integrálódó globális-kontinentális társadalmak – mert ez is várható - csak korlátozottan és sikertelenül kezelnekmajd számos ökológiai vagy szociális világválságot.Az új dilemmák körbefonnak minket. Ne számoljunk ugyan Európa szétesésével, de azzalsem, hogy Európa húsz éven belül – vagy kés bb - megnyeri a kontinensek versenyét. Az 5
  • 6. Európai Unióban egyel re marad az újkapitalizmus, s ezért ki mondja meg, hogy esetlegvalóban, és mikor jut el a tudás- és (figyelem!) tudatfejleszt társadalom els lépcs fokaiig.Egyáltalán felfogható-e az, hogy a fejlett országok trendjei szerint a mindennapi élet sikeresbonyolításához szinte egyetemi végzettség és persze új, kreatív magatartás szükségeltetik.Fel-felvillannak egymást váltva a közelképek, s távolképek: az ember vagy az intelligens„robot” belátható id n belül megérkezik a Marsra, de vajon bolygónk lakói mikor és milyenszinten érik el az új tudatállapotokat és az új tudatosulásokat. Egyáltalán egy tíz éveskormányzati cselekvési programnál figyelembe vehet -e, hogy például a technológia egyévtizeden belül akár ötven évet is fejl dhet, vagy az, hogy az európai ember újra felismeritranszcendens voltát?Hol tartunk tehát, mire tervezzünk, miképpen tegyük ezt? Megbénít-e minket, hogy nem lehetaz eddigi logikával és módszerrel tervezni?Új modernizációs modell el ttNincs alternatíva: csak a kor szintjén lehet tervezni.Nézzünk csak szembe az új felismerésekkel. A régi ipari (fordista, posztfordista) világmodellés ennek gondolkodás módja (a normál-tudomány) véget ért. Az egyik domináns, de nem azegyetlen új (az információs társadalomnak hívott) világmodell sem hoz megváltást, mert nema tudásra, hanem az információs világgazdaságra és társadalomra rendezkedett be – ezért vanitt a posztinformációs korszak. Új irány, új ígéret - és nem az utolsó. Nálunk a döntéshozóktudatába most fészkel dik be a fenntartható fejl dés világmodellje, noha ez önmagában –mint az várható volt - képtelen megoldani az összefügg problémákat. Az aktuális Európaokkal nem talál jobbat, mint a tegnap folytatását, ezért a Barroso-program a meglévfejlesztési modellek integrációjával és dinamizálásával kísérletezik. Kicsit kerülöm, hogy apolitikai-hatalmi teret elemezzem, mert szinte mindenki ezen a terepen forgolódik, de hát avak is láthatja, hogy az európai politikai és irányítási modell, a jelenlegi demokrácia éskormányzási technika egyre hatástalanabb. Hova és hogyan tovább? Eddig elég volt, ha amúlt század közepi modernizációs modellekben gondolkodtunk, ma viszont itt vannak aposzt-modernizációs modellek – mit kezdjünk velük?És tódulnak elénk az új dilemmák is. Ha a globális világban, vagy Európában a tízes évekbenminimum a tudásközpontú világmodell válik uralkodóvá, akkor ma és itthon elfogadható-e, 6
  • 7. hogy a magyar távlati stratégia (és a nemzeti fejlesztési terv) középpontjában nem a tudástermelése és alkalmazása áll? Ha ígérete ellenére az Európai Unió se 2010-re, se 2015-renem, vagy csak részlegesen lesz a fenntartható és innovációs tudásközpontú kontinens, akkorMagyarország hogyan reagálja le ezt a nyomasztó kontinentális késést? Vagy: ha tíz-tizenötév múlva az új uralkodó modell várhatóan már egy következ (tudástársadalom utáni) ésegyben egy másik világmodell lesz, akkor ezt el re hogyan lehet megérteni és megismerni,valamint erre hogyan lehet felkészülni? Ha Magyarország az Európai Unió fejlesztési ciklusamiatt csak hét évente változtathat jelent sen jöv irányain, akkor idén mennyire tervezzenbátran és dinamikusan, tudva, hogy legközelebb csak 2011 körül kezdhet megint forgatniegyet a tervezés kormánykerekén?Nem várható egyel re, hogy komoly válaszok születnek. Nincs kormányzati és szakmaiérdekl dés a maholnap kérdései iránt. Mégis, mi történik akkor, ha van vagy lesz annyipolitikai és szellemi akarat, hogy valóban el re nézünk 2015-2020-ig? Ha ezt vállalni merjük,akkor a jöv tervezés (konkrétan a második nemzeti fejlesztési terv) milyen modernizációsmodellre alapuljon?Az elmúlt harminc évben könyvek és cikkek sorjáznak a globális tudáspiac hagyományosmodernizációs modelljeir l. A kategóriák (er forrás, befektetés vagy például innovációvezérelt modernizáció) meglehet sen ismertek, de Magyarországnak még nem állt módjábannagyon kipróbálni se az innováció, se az információ vezérelt modernizációt. Az elmúltévtizedben nálunk – információ- vagy információs társadalom stratégia helyett –folyamatosan az infrastruktúrafejlesztés maradt a középpontban, de ki érti azt, hogy hiába voltaz infrastruktúra, vagy a hozzáférés-modernizáció az el térben, mert minden er feszítésellenére ebben is rendesen lemaradtunk az európai versenyben? Ideje lenne az okokat éskövetkezményeket feltárni. Néhány hipotézist megkockáztatok: 1. A modernizációs modellekugyan soha nem állították, hogy egy közepesen fejlett országban az infrastruktúrafejlesztésnekel bb, vagy minden más fejlesztési dimenziót megel zve kell végigfutnia, ám nálunk azinformatikai piac érdeke és a gyors kormányzati sikerigény egyaránt a modellhasznosításitechnológiát er ltette. 2. A modernizációs hátrány másik – és mélyebb - oka, hogy az európailemaradásunk a K+F-ben, vagy az innovációban nagyobb, mint a digitális infrastruktúrafejlesztésében. 3. Viszont az igazi ok, a problémák gyökere a társadalom és a polgárokfelkészületlensége, de a felkészületlenségen most ne csak szociális vagy területi hátrányokatértsünk, hanem els sorban tudásbeli és tudati lemaradásokat. 7
  • 8. Nos, mi a megoldás, ha van egyáltalán esély? A fejlett világ ugyanúgy, mint a fejletlen világ,mert minden állítással szemben ebben nincs különbség, hasonló modernizációs pokoljárásonmegy át. A horizonton megjelentek a poszt-modernizációs modellek. A modellváltás lényege,hogy a küls er források után a bels er források mozgósítása kerül el térbe, ami ráadásul atudásteremtés nélkül lehetetlen. Az egész világ azzal szembesül, amivel mi magunk is: nemcsak egy, hanem párhuzamosan több új (a mai modernizáción gyökeresen túlmutató) modellmanifesztálódik. Íme: a tudás-vezérelte, a részvételi (és elektronikus) demokrácia központú, atudat vezérelte, a társadalomhoz visszakötött etikai/spirituális gazdaság (stb.)„modernizációs” modell. Az új irányok még kiforratlanok, vitathatók és globális garanciátmég nem ígér k. Magyarország ezekre se fejben, se lélekben, se politikailag vagygazdaságilag nem érett, miközben az érési folyamat gyorsabban halad, mint a technikai-technológiai fejl dés.A modernizációs dráma a következ öt éven belül prognosztizálható. Ennek aktuálispolitikai/közpolitikai jele akkor válik látványossá, amikor a most hivatalba lépett EurópaiBizottság két-három éven belül kénytelen lesz felismerni, hogy a lisszaboni (egyébként jó)program dinamizálása nem segített az öreg kontinensen. Európa most éppen abban nemversenyképes, amiben sokáig el nye volt: egy évtizede nem információs technológiai, haneminformációs társadalmi stratégiát választott, de jelenleg a jóval szegényebb és fejletlenebbkontinensek vagy államcsoportok gyakran több bels (spirituális, lelki, szellemi, közösségi)er forrást képesek mozgósítani. Nálunk várhatóan leggyorsabban a gazdaság, például azIKT-szektor veszi észre és tudatosítja, hogy a társadalom, a lokális világ bels „ellenállása” azeurópai és közép-európai versenyben is hátrányt okoz. Ezt a modernizációs-válságotegyszerre kifejezi és növeli az, hogy Európa a tudásversenyben sincs az élen, de nem csakarról beszélünk, hogy kutatás-fejlesztésben mennyire lemaradtunk mondjuk Észak-Amerikához képest, mert van ennek olyan mélyebb oka is, hogy a normál tudományracionalista-pozitivista jelen- és jöv képe alapján növekv mértékben lehetetlen a globálisfelzárkózás.Ez a felismerés ma a hangadók többségének is elfogadhatatlan. 8
  • 9. Lehetséges forgatókönyvekA hazai jöv forgatókönyvek megfogalmazása és elfogadtatása alapvet en függ amediatizáltsággal egynem söd szellemi állapotoktól. Mégis csak van abban valamiképtelenség, hogy itthon a globalizáció-lokalizáció törvényei, folyamatai nem jól, avagyel ítéletesen ismertek, ami miatt sokszor - f ként mentális alapon - élesen elutasított. Aglobalizáció értelmezése nem is végezhet el igen/nem logikával. Ha a jelenkép súlyosantisztázatlan, ez már önmagában azzal jár, hogy részben ezért a globális világról nincsjöv képünk. Ez a kívülre néz tanácstalanság ráadásul ötvöz dik azzal, hogy az ötvenes évekeleje óta Magyarország (és/vagy a magyar nemzet) jöv képe egyfel l kidolgozatlan, másfel lideológiailag megfogalmazhatatlan, mert évtizedekig felülr l hamis jöv képeket er ltettek,harmadfel l pedig (a rendszerváltás rövid eufóriájától eltekintve) mentálisan gyengékvagyunk, gyakran és sok társadalmi csoportban dominál a remény-hiány, a szorongás, vagy„csak” a puszta várakozás elt nése. A látlelet persze most sem lehet fekete/fehér, mert példáulnem csak egyes társadalmi (szellemileg-lelkileg) elit csoportokban, hanem olykor a hazairégiók kisebb térségeiben is – váratlanul, nem racionálisan - megszületnek messzire látójöv elképzelések, és távlatos cselekvések indulnak.Hol is tart közösségi tudatunk a jöv kép alkotásban? Ha jelenleg nincs átfogó magyar –Magyarországra vonatkozó – jöv kép és ebb l ered nemzeti stratégia, akkor ennek hiányamiatt bármilyen nemzeti fejlesztési terv szükségképpen érvényes társadalmi dialógus ésnemzeti egyetértés nélkül születik meg. Kétes, de átmeneti kiútként ott lehetne az a megoldás,hogy megint a politikai vagy gazdasági csoportok hangadó képvisel i konstruálnakjöv víziót. Ennek az vet gátat, hogy a politikai pártok egyfel l csak közismert szlogenekbenképesek gondolkodni, másfel l csak kvázi-módon képesek bármiben megegyezni,harmadfel l pedig – ez az egyik szokatlan jelenség – a közpolitika mai nyelvén nem is lehetjöv képet fogalmazni és közhírré tenni. Végül a politikának a tudományos gondolkodás semsokat segít, mert a tudomány nem tekinti feladatának a jöv teremtését, és nincs olyanszellemi intézmény, amely a tudományágak felismeréseit egyesítve nemzeti jöv képetgenerál. A jöv kép már nem születik úgy, hogy néhány nemzeti nagyság a történelemvalamelyik ideális pillanatában a közösség helyett, de a közösség vágyait kifejezve utat mutata sötétnek látszó jöv be. A jöv képhez nálunk tehát se „kép”, se „jöv ”, se jöv alkotómódszer nincs, miközben a globális tudástérben – ezt még egyszer hangsúlyozom – a várhatójöv alternatívák látványosan eltérnek a jelentudatoktól. 9
  • 10. A Stratégiakutató Intézet interdiszciplináris m helyében azonban öt-hat évvel ezel ttmegfogalmaztuk és részben publikáltuk is Magyarország várható jöv forgatókönyveit az újszázad els felére. Módszertanilag az eleve újdonságot jelentett, hogy egyszerre készültek –négy változatban – univerzális forgatókönyvek, több mint húsz forgatókönyvként globálisszcenáriók, majd öt alternatívában és számos forgatókönyvbe s rítve az itthoni lokális jöv -változatok. A két küls és az egy bels forgatókönyv-hálózat ütközési mez jének elemzésévelíródtak le a nemzeti forgatókönyvek, méghozzá tíz alternatíva és öt alapszcenáriósegítségével. Nincs lehet ség arra, hogy most ezeket ismertessük. Mindenesetre annyitjeleznék, hogy az ipari kor normál-tudományának jöv képe szerint született meg három(egyszerre gazdasági, társadalmi, ökológiai és tudás) jöv menetrend: a fekete (világvége), asötétszürke (alámerülés) és a világosszürke (libikóka) forgatókönyv. Mondanom sem kell,hogy a történelem az ezredforduló óta is a libikóka forgatókönyvet részesíti el nyben. Ahárom „hagyományos” menetrend mellé a poszt-normál tudomány új paradigmái szerint kéttovábbi menetrend kifejtése kapcsolódott: a kék (tudástársadalom) és a fehér (egységteremt ,új tudatosságot mutató) alternatíva, ami már az új század harmadik negyedér l beszélt.Nincs abban semmi meglep , hogy azt egy-jöv képet kutató-keres társadalom és politikanem sokat kezdhet egy bonyolult jöv kép-hálózattal. A döntéshozók ugyanakkor egyel realigha képesek mást tenni, minthogy Magyarország aktuális (rövid- és középtávú)jöv látványát az Európai Unió politikai és szakpolitikai jöv képeihez igazítják, és ezeketadaptálják a második nemzeti fejlesztési terv átfogó céljai számára. Ez egyébként rendjén isvan. Az egyik gondot viszont az okozza, hogy ez is összetett-sokrét jöv kép, csakhogyennek megértése és tudatos vállalása változatlanul gondot okoz. Az a lehet ség pedig súlyoskihívás, hogy a magyar hatalmi elitek a szakpolitikai keretek között óvatosan új felismeréseketés irányokat is építsenek bele a magyar nemzeti jöv képbe. Merthogy ilyenek nincsenek is ahazai társadalmi jöv tudatban. Meddig marad ez így? Megítélésem szerint a változást nem abölcs felismerés hozza, hanem valamelyik legközelebbi tervezési válság. Ha várhatóannéhány éven belül látványosan kiderül, hogy a Barroso-korszak nem oldotta meg Európafelzárkózását, akkor az évtized végén elkerülhetetlen lesz a gyökeres jöv kép-paradigmaváltása. Addigra talán jobban tudatosul, hogy csak poszt-modernizációs alternatívaválasztható. 10
  • 11. Addig hiába javaslom, hogy a második magyar nemzeti fejlesztési tervbe óvatosan vagynyíltan legalább részben tervezzük bele a tízes-húszas évek követelményei szerintifejlesztéseket.Tudatfejleszt társadalom?Amikor 1993-ban el ször kezdtünk beszélni az információs társadalom modell közeledtér l,természetesen nekünk sem hitt senki. Amikor két éve el ször jeleztük a tudatfejleszttársadalom modell várható érkezését, szükségképpen senki nem hitt nekünk. Ett l persze mégtévedhetünk. Ennek ellenére azt állítjuk, hogy a következ tizenöt évben a fenntarthatótudástársadalom alternatíva a legf bb jöv változat, amely azonban fokozatosan átalakultudatfejlesztés központú világmodellé. Nos, aki csak egy-jöv képet keres, ebben akár azt ismegtalálhatja, ám ne felejtsük, hogy ez egyaránt jelent gazdasági, társadalmi, tudásbeli ésf ként emberi (avagy személyes, nemzeti, univerzális és transzcendens) tudatfejlesztést. Ésennek nem csak az az oka, hogy a földi civilizáció természeti, gazdasági-pénzügyi és politikaier forrásai gyors tempóban merülnek ki, hanem sokkal inkább az, hogy – noha eztáltalánosítva kimondani kockázatos – az emberiség, különösen az euroatlanti kultúramegelégelte az elmúlt két-háromszáz év fejl dési pályáit és állapotait. Ami sokáig jó és vonzóvolt, az ma nem jó és elviselhetetlen.Nézzünk csak néhány – tegnapi és mai - felismerést. A személyes és társadalmi tudásbefogadása és alkalmazása alapvet en tudatállapot és tudatfejlesztés függ . A társadalmikohézió és a társadalmi együttm ködés változatlanul els sorban a tudatmin ség kérdése. Azeurópai, a nemzeti vagy a lokális identitás er sítése mindenekel tt az egyén tudatától éstudatosságától függ. A személyes és közösségi egészség alapvet en a tudat/öntudategyértelm en tudatos fejlesztésén és magas szint használatán múlik. Még a funkcionális,bürokratikus állam problémamegoldó képessége és cselekvése is a társadalom és az államialkalmazottak tudatállapotától és az ebb l fakadó kötelességvállalásától függ. Ha a gazdaságjöv jét els sorban a kutatástól-fejlesztés, vagy tágabban az innováció határozza meg, akkorsem mondtunk egyebet, mint azt, hogy a technikai-technológiai vagy gazdasági innovátoroktudatállapota a kulcskérdés. Ma már a társadalmi-nemzeti kommunikációknak sem lenne másdolga, mint az egyéni-közösségi tudatok önfejlesztését szolgálni. A felismerések tehátegyáltalán nem újak, csak az a gyökeresen új, hogy a tudatfejlesztés a társadalmi-gazdaságifejl dés modell középpontjába kerül. 11
  • 12. Hogyan lehet átkapaszkodni azon szakadék fölött, ami ma hazai jelenvilág és a jöv t jelenttudattársadalom között van? Lehet-e erre a feladatra kormányprogramokat tervezni? Kétlehetséges és evidens kormányzati lépést ajánlok példaként. El ször is, stratégiailag teljesenhelyénvaló, hogy ma Európa kiemelten a kutatás-fejlesztésre, vagy tágabban az innováció, stöbbek között a tudásfejlesztés ösztönzésére koncentrál. Így az els kérdés mindjárt az, hogymikor és milyen min ség hazai tárcaközi kutatás-fejlesztés kormányprogram lesz, ami nemsz kíthet le se a technológia, se az oktatás, se a m szaki innováció fejlesztésre, deugyanakkor nem azonos a versenyképességi stratégiával. (Ide tartozik, ha majd lesz – pártközikonszenzussal - elfogadott K+F kormányprogram, azt a kormányzat milyen szinten valósítjameg?) Másodszor, ha várható az egyéni és közösségi tudat szerepének felértékel dése, akkorMagyarországnak kiemelten kellene foglalkoznia tudatkutatással és tudatfejlesztéssel, de ezszükségképpen interdiszciplináris és poszt-normál tudományos feladat. S nem elég azidegtudósokat vagy a pszichológusokat bevonni, mert legalább ennyire szükség van elméletifizikusokra, teológusokra vagy például filozófusokra és nyelvészekre. A kérdés megint az,hogy a kormány tudományfejlesztési stratégiája alapján – hálózati rendszerként - milyen K+Ftudatkutatási intézmények jönnek létre az állami (akadémiai és egyetemi), valamint civilkutatóintézetek bevonásával?Az aktuális kockázati tényez k. 1. Ha ma sokaknak a jelenlegi Európa Terv közelre nézcéljai is túl messzire mutatnak, vagy túlságosan magas röpt ek a magyar ugarhoz képest,akkor fél , hogy a döntéshozók többségének még az Europa-ihletés nemzeti fejlesztési tervis id el tti lesz. 2. Ha az Európa Terv mostani stratégiai irányai (befektetés az emberbe, agazdaságba, a környezetbe) jórészt a kilencvenes évek globális törekvései, szintén fél , hogyezek a szándékok id el tt elavulhatnak. 3. Ha az új Európa Terv nem a tízes évek valóságosalternatíváira és perdönt követelményeire készülnek, nem kevésbé fél , hogy Magyarország–a globális gazdasági-társadalmi el térben való – stagnálása (vagy lassú leszakadása)folytatódhat. Kormányzati elit és szakért i elit legyen a talpán, aki ennyi ellentétes er , akarattudás- és tudatállapot között verg dve helyes tervezési és megvalósítási stratégiát választ,méghozzá úgy, hogy nem veszti szem el l (ha van neki ilyen) az általa elfogadott általánosnemzeti stratégiát sem. Magyarország tíz éven belül is összetett-alternatívájú ország marad, demost már nem halasztható a prioritások kiválasztása.Kockázat ide, kockázat oda, abban senki nem korlátozhat minket, hogy intenzíven elkezdjünkfoglalkozni a tudatfejleszt társadalmi-gazdasági modell el készítésével. 12
  • 13. Második nemzeti fejlesztési tervUtóiratok. A felsorolt kockázati tényez k ismeretében is inkább vállaljuk a politikai éstársadalmi elitek egy részének értetlenségét, de legalább ne vegyünk vissza a második nemzetifejlesztési terv céljaiból. A mai kormányzati és európai programunk még nem eléghangsúlyosan tartalmazza az állam új típusú modernizációját, holott – nem csak a kiadásokcsökkentése miatt – a digitális állam létrehozása kulcskérdés. Minden költségvetési nehézségellenére a tudásipar (egyetemek, K+F, tartalomipar, stb.) állami és piaci támogatását nemkétszeresére, hanem legalább háromszorosára kellene azonnal emelni. A gazdaságfejlesztésipályázatokon az eddiginél is több támogatást kapjon az IKT-szektor, de fejlesztései lépjenektúl már a technológiai feltételek megteremtésén. A települési, térségi és szakmai civilhálózatok anyagi-szellemi támogatása nélkül nem szervez dhetnek meg az intelligens helyi(f ként tudáshasznosító) társadalmak. A magyar társadalom jöv orientáltsága érdekében necsak jöv kampányt vagy jöv kommunikációt folytassunk, hanem jöhessen létre példáuljöv egyetem, jöv park, jöv kutató központ. A második nemzeti fejlesztési tervbe anagyprojektek ne csak a hagyományos infrastruktúra fejlesztésére összpontosítsanak, hanem –a tudás és tudatfejleszt kort el készít - tényleges fejlesztési projektekre, például a ZseliciÉdenkertre, a Magyar Technológiai Intézetre, a Sárvízi intelligens kistérségre, a Nemzeti e-Közigazgatási Központra, stb.Az utóirat passzusaiban felsorolt feladatok a ma leckéi, bár mi ezeket holnap akarjukelvégezni. A világ szellemileg kvalifikált csoportjai új dimenziókban többek között akövetkez kérdésfelvetéseken töprengenek: az embert kiváltó, az embert sokban helyettesítrobotok; a világegyetem energiáit megért és alkalmazó technológiák kutatása éselterjesztése; a kvantumszámítógép és/vagy bioszámítógép fejlesztése és piaci bevezetése; azid számítás el tti és a legfrissebb tudások kölcsönös kontrollja és tudáspiaci értékesítése; agazdasági-társadalmi versenyképességet növel önépít tudatfejlesztések kutatása ésalkalmazása; a mesterséges intelligenciát magas szinten alkalmazó digitális állam ésönkormányzás kipróbálása és ennek révén is a részvételi e-demokrácia lehet vé tétele; aspirituális er forrásokat hasznosító egyéni és közösségi lélek- és magatartásfejlesztések,valamint gazdasági és társadalmi/politikai vállalkozások támogatása; stb. A maimodernizációs modellek fokozatos kimerülése után jönnek a paradigmaváltások, a globális„kvantumugrások”, amelyeket hívhatunk poszt-modernizációs, poszt-információs, poszt-tudományos modelleknek is, amelyek a régi problémákat gyakran megoldják, vagy feloldják, 13
  • 14. hogy aztán újabb krízishelyzeteket is teremtsenek. Mindenesetre Európa is generálisfejlesztési-modell váltások közben és egyben el tt áll, miközben új gondolkodási kánonokalakulnak ki, új szemléletek terjednek el és új kormányzati akaratok, és módszerek válnaklegitimmé. Nekünk ebben az új térid ben kell járható utat találni. Úgy tervezzünk, hogy ajárható utakra legyen esélyünk el bb-utóbb rálépni. 14