Your SlideShare is downloading. ×
Varga Csaba        Új elmélet a régi paradigma határán       (Tézisek Vitányi Iván: Új társadalom - új szemlélet cím könyv...
év személyes tapasztalatát is felhasználva - új elméleti eredményekkel vagy új   jöv képpel el rukkolni. Már azért sem vár...
rendszereként jön létre. Ezzel a logikai-elméleti modellel részben egyetértek, hiszen   magam az új globális világtársadal...
valóságdimenzió. Ám az viszont igazolható feltevés, hogy minden közösség egyszerre   valóságos és nem-valóságos (tehát tra...
dimenziót felnagyítja. Ez egyfel l érthet , hiszen a Kádár-rendszerben (és talán azóta   is) nem volt autonóm, szabad gazd...
szimmetriája, több liberalizmus, több konzervativizmus és hagyománytisztelet. Ezek   majdnem mind régi programok és jelsza...
Ez a könyv Vitányi legjobb könyve. Valóban hoz új elméleti eredményeket. Magyarországonez az egyik példamutató gondolati n...
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Új Elmélet a Régi Paradigma Határán - Varga Csaba

330

Published on

Új Elmélet a Régi Paradigma Határán - Varga Csaba

Published in: Technology, News & Politics
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
330
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
1
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Transcript of "Új Elmélet a Régi Paradigma Határán - Varga Csaba"

  1. 1. Varga Csaba Új elmélet a régi paradigma határán (Tézisek Vitányi Iván: Új társadalom - új szemlélet cím könyvér l)Csendes fejhajtással kell kezdenünk. Vitányi Iván - túl a nyolcvanadik életévén - képes volt újés részben integrált elméletet alkotni és publikálni, s ez az elismerés független attól, hogymagam alapvet en más elmélethipotézist képviselek. A szerz - az elmúlt ötven-hetven éviszonyatos, korlátozott szellemi dogmái ellenére - képes volt részben nyitni az új tudomány újfelfogásai felé, s ez a méltatás független attól, hogy a szellemi nyitást nem tartomelégségesnek. Fejhajtással azért is, mert gondolkodóként nem távolodott el eddigi értékeit l, sez szintén független attól, hogy magam nem osztom mind az általa vállalt értékeket. 1. Vitányi Ivánt magam régóta úgy tartom számon, mint a huszadik század befejez harmadában a Valóság-nemzedék1egyik hangadó tagját. A Kádár-rendszer folyamatos valósághamisításával szemben a tényleges valóság kutatását ösztönözték, ám a hatalmi-uralmi rendszer alapvet kérdéseit nem, vagy csak áttételesen vethették fel. Ez a szellemi nemzedék kett s szerepet töltött be: nem fordult szembe ugyan a Kádár- rendszerrel, de folyamatosan kritizálta és tágította a "létez szocializmus" szellemi határait. A nemzedék tagjai három évtizeden keresztül vezet hazai gondolkodók voltak, egyrészt folyamatosan szembenálltak a rendszer dogmatikus (sztálinista marxista) gondolkodóival, miközben a hetvenes-nyolcvanas években már egyetemi tanszékek, állami kutatóintézetek vezet i lettek. A nemzedék tagjai ugyanakkor - noha itthon viszonylag fontos könyveket publikáltak - zömében adósok maradtak alapvet és maradandó m vekkel. 2. Ha szinte akarok lenni, a Valóság-nemzedékt l azt vártam, hogy a rendszerváltás után átfogó kritikát-önkritikát ír a Kádár-rendszerr l, vagy tágabban a kelet-európai szocializmusról. Ez azonban láthatóan elmaradt. (Részben kivételt jelentenek például Huszár Tibor történelemszociológiai tényfeltárásai.) Ugyanakkor magam sem vártam, hogy ennek a nemzedéknek bármelyik tagjai is képes lesz - az elmúlt hetven-nyolcvan 1
  2. 2. év személyes tapasztalatát is felhasználva - új elméleti eredményekkel vagy új jöv képpel el rukkolni. Már azért sem vártam, mert ez a nemzedék a Kádár-rendszer végére jórészt beleszürkült-belefáradt a rendszer vegetálásába, s új szellemi pozíciókat, új gondolati horizontokat már nem tudtak felépíteni. A rendszer egykori bírálói szükségképpen a kritizált rendszer és az általuk kötött kompromisszumok foglyai maradtak, miközben a világ tudománya - szociológiában, pszichológiában, stb. - új és új paradigmaváltásokat vitt végbe. Ezért is meglepetés Vitányi új könyve.3. Vitányi Iván új elmélete társadalomelmélet, amely lényegét tekintve transzdiszciplináris elmélet. Kiindulópontja példaérték : ha az emberi civilizáció és kultúra új világállapotot hozott létre, akkor egy gondolkodó nem tehet mást, mint hogy az új világállapot vizsgálatára új társadalom- vagy világszemléletet dolgoz ki. Más kérdés ugyanakkor, hogy elméleti óvatossága mennyire jogos és helytálló, hiszen az új szemlélet szükségességének bejelentése mellett megjegyzi, hogy szeretné meg rizni el z korszakok szemlelétének id tálló eredményeit. Csakhogy ma egyáltalán nem tisztázott, hogy mi is az id tálló eredmény. (A meg rzés hangsúlyozása a személyes szellemi-elméleti kontinuitás megtartása érdekében érthet , ám nem mindig a szerves szellemi életút konstruálása a megfelel magatartás.)4. Az új társadalomelmélet tulajdonképpen új történelemelmélet, amely a jelent úgy definiálja, hogy két világállapot határán élünk, amelyet nevezhetünk els és második modernizáció, vagy Vitányi Iván szerint másod- és harmadfokú társadalmi állapot határának. Az új világállapot megragadását és pontos elemzését erre a két fogalomra (másod- és harmadfokú társadalmi állapot) építi. A kérdés természetesen az, amivel minden gondolkodónak szembe kell nézni, hogy egyrészt az új világállapot lényege társadalomállapot-e, másrészt a társadalmi harmadfokúság megfelel transzdiszciplináris jelz -e. (Ha például nem csak Európában gondolkodunk, akkor inkább sokadik világállapot van, amely nem is egyértelm en ilyen lineáris állapotváltó-pályaként fogalmazható meg.)5. Vitányi szerint az els fokon az egyén azonos a közösséggel, másodfokon az egyén leszakad a közösségt l, autonómiát nyer, de elidegenedik a társadalomban, harmadfokon viszont az autonóm egyének tudatosan szervez dnek magasabb típusú, min ség- és értékorientált közösségekké. (A szakrális társadalmakban az egyén nem a közösséggel azonos, és helyzete kés bb sem csak a közösségen belüli autonómiával jellemezhet .) Az els fok szerinte így egydimenziós társadalmi tér, a második többdimenziós szerkezet és a harmadik fok viszont a dimenziók többdimenziós 2
  3. 3. rendszereként jön létre. Ezzel a logikai-elméleti modellel részben egyetértek, hiszen magam az új globális világtársadalmat transznacionális ötdimenziós (vagy sokdimenziós) hipertérnek2 nevezem. Ám az alapvet kritikai megjegyzésem: el bb felhívom a figyelmet arra, hogy a harmadfokú közösségek feltételeként maga Vitányi is úgy fogalmaz: tudatosan szervez dnek. A jöv kulcsa ugyanis a személyes és kollektív tudat.6. Az els alapvet kritikai megjegyzés. Az el bbi gondolatot folytatva korlátozottnak érzem Vitányi elméleti-logikai modelljét. A recenzió címe sem véletlen: új elmélet a régi paradigma határán. Az utóbbi kétszáz évben a modern tudomány egyre sarkosabban, egyre dogmatikusabban lesz kítette a valóság fogalmát a megfogható, anyagi, racionális, kísérletileg igazolható valóságdimenzióra. Ez a régi paradigma. A katartikus az, hogy egyes természettudományok, különösen a kvantumfizika ezt a valóságképet már jórészt átformálták, ám a társadalomtudományok viszont még beleéget dtek az "objektív valóság” dogma süt jébe. Holott az senki el tt nem vitatott, hogy a társadalom valósága - finoman fogalmazva - egyszerre racionális és racionalitáson túli valóság. Vitányi Iván új társadalomelmélete viszont ezt a régi paradigmát sehol nem lépi át. Elmegy ugyan a paradigma határáig, hiszen már a társadalom termodinamikájáról beszél, és a dinamikus osztályok határvonalait értelmezi.7. A határátlépésre egyetlen kivétel van a könyvben. A szerz váratlanul Hamvas Bélára hivatkozik, aki szerint akkor jön létre igazi közösség, ha a középpontot valamennyien Istenbe helyezzük. Ezt Vitányi nagyon mély és fontos gondolatnak min síti, majd érthetetlen módon úgy folytatja, hogy Isten személyét szimbolikusan értelmezve a közösség fogalmával azonosíthatjuk. Szerinte a transzcendens kifejezés nem azt jelenti, hogy valamilyen természetfeletti er r l, s hatalomról van szó, hanem csak "éppen az ember hatalmát haladják túl". (Nem hiszem el neki, hogy nem tudja: ez az elméleti "bukfenc" hamis. Már azért sem hihetem, mert Vitányi Iván 1943-ban a Sárospataki Református Kollégiumban érettségizett.) Ez persze lehetne csak egy mellékes érzelmi-gondolati tévedés, ám lényegesen többr l, messzebbre vezet , elméleti zsákutcáról van szó. Furcsa módon azt feltételezi, hogy a "transzcendencia nem más, mint a közösség álneve, a közösségi viszonyok összessége", ami egyébként nagyon félrevezet -félreérthet megfogalmazás, hiszen a transzcendens valóság nem természeti, nem anyagi, s t nem is valamilyen közösségi vagy szellemi 3
  4. 4. valóságdimenzió. Ám az viszont igazolható feltevés, hogy minden közösség egyszerre valóságos és nem-valóságos (tehát transzcendens) közösség és közösségi tudat.8. Az új világállapot nem pusztán anyagi-fizikai valóság. És nem csak abban más, hogy az új világállapot magasabb rend (ahogy Vitányi felismeri: harmadfokú) valóság. Az új világállapot - az új tudomány felismerései szerint - valóban ötdimenziós hipertér. Vegyük észre azonban, hogy ez eddig is így volt, csak most válik újra világossá. A sokdimenziósság azt jelenti, hogy az egyik valóságdimenzió a racionális-anyagi- intézményi valóság, a másik dimenzió a kollektív (univerzális, kontinentális, nemzeti, lokális) tudatállapotok valósága, s szintén újabb dimenzió a magasabb rangú kozmikus intelligencia, a transzcendens, vagy a szakrális valóság. Az új világállapot is egyszerre új racionális valóság, új kollektív (vagy: univerzális) tudat és új kapcsolat a transzcendens világgal. Ha tehát valaki ma átfogó elméletre törekszik, nem teheti meg, hogy az elmélet vizsgálati tárgyát lefokozza, lesz kíti az els dimenzióra. Külön érdekesség, hogy ez az új világállapot szerintem földi valóságként is kib vült: az els és a második természeti valóság mellett létrejön az els univerzális virtuális valóság, amely önmagában sem vizsgálható a hagyományos tudomány módszereivel.9. Vitányi könyve tematikájába felveszi az új világállapot jellemzését ellátni akaró új fogalmakat: globalizáció, posztmodern, információs társadalom, vagy hálózati társadalom. Az általa kifejtett globalizációelméletben nincs új mozzanat, egyfel l a dolgok számosságának növekedését és a folyamatok körbezárulását, zárt rendszerré (világfaluvá) válását hangsúlyozza. Még azt a különbségtételt sem teszi meg, hogy ez az új zárt rendszer önmagában még mindig sokkal nyitottabb, mint az eddigi világhatalmak vagy az alávetett világok sokkal zártabb rendszere. Egészen meglep , hogy a globalizáció párját, a lokalizációt nem elemzi, s nem vizsgálja az új globlokális világállapotot. A veszélyek közül sokadszor és joggal emeli ki, hogy a világ húsz százalékának kezében van a gazdasági források és javak nyolcvan százaléka, ám arra már nem tér ki, hogy mi van akkor, mint ami most globálisan végbemegy, hogy a gazdasági javakkal egyenérték vé válnak a tudás- és kulturális javak. Okkal demonstrálja, hogy az új globális világállapotban elmarad a szellemi megújulás, ám nem tekinti át, hogy a posztnormál új tudomány milyen tartalmi paradigmaváltást hoz. (Ennek oka éppen az, hogy Vitányi elmélete marad a normál-tudományon belül, s már nem akar - nem tud? - átlépni a posztnormál-tudományba.)10. A másik alapvet kritikai megjegyzésem nem tartozik szorosan a könyv tárgyához. Az 1956 utáni nemzedékek egyik közös jellemz je, hogy a politikát felértékeli, a politikai 4
  5. 5. dimenziót felnagyítja. Ez egyfel l érthet , hiszen a Kádár-rendszerben (és talán azóta is) nem volt autonóm, szabad gazdasági, szellemi, vagy civil valóságtér. Másfel l nem érthet , hogy a nemzedékek vezet i tudósai, m vészei - elég kevés kivétellel - folyamatosan politikai szerepre, kormányzati funkciókra vágytak. Már-már beteges politikai vonzalom tombolt és ez gyakran ma is folytatódik. (Most arról nem érdemes beszélni, hogy egy vezet gondolkodó miért vállal képvisel séget, pártideológusi szerepet, hiszen a kétségbeejt en kevés életid a gondolkodói feladatok elvégzésére is elégtelen.) Ennek az elméleti könyvnek a bevezet jét meglep módon az aktuális kormányf írta. Evvel egyáltalán nem értek egyet, ám ne legyen félreéretés: teljesen mindegy, hogy ki ez a politikus, mindegy, hogy milyen hatalmi szerepet lát el. Nekem az a bajom, hogy egy elméleti munkát nem hitelesíthet egy politikus, s viszont azt sem pártolom, ha politikus könyvének el szavát tudós vagy m vész írja. (A tudomány, a gondolkodás függetlenségét meg rzend értéknek tartom.) És egyáltalán az új világállapotban a politika változatlan felértékelése indokolatlan, ráadásul az országok többségében már lezajlott a politika dokonstrukciója.11. Az új világállapot se baloldali, se jobboldali. A tudomány - szemben a politikai ideológiákkal - nem konzervatív, nem liberális és nem szociáldemokrata. Ehhez képest Vitányi Iván a következ ket írja: "El re kívánom bocsátani, hogy a politikai eszmények világát a szociáldemokrácia szempontjából közelítem meg. Kérem, hogy aki kezébe veszi e könyvet, tekintse ezt a szerz "fizikai" adottságának.- Szerintem egy tudós ne egyetlen politikai eszmény szempontjából vizsgálja még a politikai valóságot sem. A szerz éppen abban mutasson példát, hogy személyes politikai elkötelezettsége ellenére minden politikai filozófia szempontjából - vagy minden politikai nézetrendszer felett - képes elemezni. Egyébként a Vitányi által felvázolt új demokratikus világrend - ha maradunk az emberiség második természeti valóságában - a részvételi-konszenzusos demokrácia és az igazságos társadalom. Ez általános célkit zésként elfogadható. A részvételi demokrácia azonban nem csak szociáldemokrata eszme. Ennek ma egyaránt vannak liberális, konzervatív és szociáldemokrata hívei - és ellenfelei is. (Vitányi er tlen a részvételi demokrácia- modell felvázolásában, szóba sem hozza a digitális államot, az e-parlamentet vagy az e-demokráciát.)12. Arra a kérdésre, hogy az új demokratikus világrend hogyan valósulhat meg, Vitányi Iván már kevés újat, kevés meggy z t tud mondani. A válasza alcímek alá tömörítve így hangzik: több demokrácia, több szocializmus, gazdaság és társadalom 5
  6. 6. szimmetriája, több liberalizmus, több konzervativizmus és hagyománytisztelet. Ezek majdnem mind régi programok és jelszavak, ám védelmére illik elmondanom, hogy a régi jelszavak mögött sok fontos követelést rejt el, ám ez globális vagy magyar programként csak töredékes. Abban igaza van, hogy er s, civil, participatív demokrácia kellene - ez azonban nemcsak több, hanem gyökeresen más demokrácia is. Több szocializmuson els sorban nagyobb egyenl séget ért, ám ez régóta nem csak szocialista-szociáldemokrata program - és ez sokkal radikálisabb változásokat hoz, mint azt Vitányi feltételezi. Nem nagyon mond kiérlelt alternatívát sem a pénzközpontú kapitalizmussal, sem az információs posztkapitalizmussal szemben - az ezzel kapcsolatos új felfogásokat sem ismerteti. A több liberalizmuson f ként a saját szabadság mellett a másik szabadságának az elfogadását érti - erre bólinthatunk, de a probléma nem oldódik meg az elismeréssel, hiányzik az elismerés mellett a különböz együttm ködési technikák kidolgozása és bevezetése. Nem több, hanem más liberalizmus kellene. A konzervativizmus pedig nem egyszer síthet le a hagyománytiszteletre.13. A jöv társadalmi feltételei közül hármat emel ki: új, er s közösségek, er s civil társadalom és több kultúra. És mindezt Németh László min ség forradalma programjának jegyében képzeli el. Úgy általában ez rendben is lenne. Egyetértek azzal a felvetéssel, hogy ma a kvantitatív mennyiségi racionalizmust felváltja a min ség, a kvalitás világa, csakhogy a kvalitatív program már nemcsak a racionalizmus min ségivé tétele. Németh László min ség forradalom eszménye pedig eredetileg is meghaladta Vitányi jelenlegi programját, messzebbre nézett és olykor messzebbre látott. Ha a min ség valóban az újmodern társadalom, gazdaság és kultúra alapértéke, akkor tudnunk kellene, hogy ez a min ség mivel több és mivel másabb a jelenlegi min ségtelenségnél, s végül a min ségi gondolkodás régen (és ma is) nem az anyagelv racionális gondolkodás volt és lesz. Magam kész vagyok az új programot szimbolikusan a min ség forradalmának is nevezni, ám a szimbolikus programhirdetést Vitányinak nem sikerült tényleges programmá formálnia. Nem is vázolja fel az emberiség új gondolkodási modelljeit, nem értelmezi az elindult paradigmaváltásokat, nem ismerteti az elmúlt évtizedek gazdasági-társadalmi vagy kulturális kísérleteit. (Magam az új program címének a tudás- és tudatközpontú civilizáció és kultúra címet adtam.) 6
  7. 7. Ez a könyv Vitányi legjobb könyve. Valóban hoz új elméleti eredményeket. Magyarországonez az egyik példamutató gondolati nyitás, ám jobb lett volna, hogy több szellemi és ideológiaikorlátot lép át. Bízunk benne, hogy lesz még ideje és módja az elmélet továbbépítésére.(2007)Jegyzet1 A nemzedék a Valóság cím folyóiratról kaphatja nevét. Vitányi Iván 1964-tõl 1972-ig aValóság cím folyóirat szerkeszt ségének volt a tagja, ahol rovatvezet ként dolgozott, de1972 után sem szakadt el a folyóirattól. Ez a folyóirat volt sokáig a Kádár-rendszer szinteegyetlen kritikai szellemi fóruma volt.2 Varga Csaba: A globalizáció metaelmélete (in. Varga Csaba: A metaelmélet gyönyör sége,Kairosz, 2008) 7

×