Brahmarishi Vaszistha                           Az egység valósága1A m szövege közvetlenül a tudatunkhoz szól, így olvasás...
Örökké hálás vagyok a Valóságnak, melyben minden alkotóelem, él és élettelen lény úgyragyog, mintha önálló létezéssel bírn...
Ráma szól: Miként fogadhatnánk el eme állítást, miszerint: minden, amit látni vélünk – Én, Testb. – az összes alkotóelem, ...
Vaszistha szól: Az ok és okozat hiányában, nincs sem lét, sem nemlét. Akkor mikéntszülethetett volna meg a „tapasztalás tá...
Vaszistha szól: Az igazság az, hogy a végtelenben nincs semmilyen látvány, vagy látszat. Atudat végtelensége és megszüntet...
Ráma szól: A tárgyat a lámpa fénye teszi láthatóvá. Ezt alapul véve mondhatjuk-e azt, hogy aküls tárgyakat a tudat fénye r...
Vaszistha szól: Miután a tárgyak szilárdságának képzete, azzal a törekvéssel együtt, hogy eképzetet újraélesszük, megsz nt...
Ráma szól: Az éber tudat okozta elmebéli benyomások vezetnek az álombéli tárgyaklátványához.Vaszistha szól: Ha valóban ez ...
Vaszistha szól: Önvalód által tartsd a tudat fényét magadban. A fényt csak valami máshozviszonyítva érzékelhetjük. Mivel a...
valós. A megtéveszthetetlen tudatban ugyanis nem jelentkezhet semmilyen káprázat. Vagyis akáprázat látszatának lényegi any...
A megvilágosodott értelem a maga valóságában tapasztal mindent, úgy, ahogy van. Avégtelen tudatban folyamatosan bukkannak ...
Ráma szól: Ezt a világot már a kezdetekkor sem teremtette senki. Miként létezhetne akkormost? Nincs semmilyen oka, mely lé...
betev jüket megkeressék. Ezért aztán elhatározták, hogy a közeli erd ben összegy jtik azelszáradt fadarabokat, s az árából...
elme tisztaságához vezet. Ez a tisztaság pedig elpusztítja a tudatlanság tamaszikus vagyhomályos részét.Az égbolton felbuk...
Jegyzetek1 The Supreme Yoga. A new translation of the Yoga Vasistha by Swami Venkatesananda.Kiadta: The Divine life Societ...
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Brahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága

842

Published on

Brahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága

1 Comment
2 Likes
Statistics
Notes
  • Kedves Varga Csaba!
    Nagyon orulnek a teljes konyvnek,mar regota keresem!
       Reply 
    Are you sure you want to  Yes  No
    Your message goes here
No Downloads
Views
Total Views
842
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
20
Comments
1
Likes
2
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Transcript of "Brahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága"

  1. 1. Brahmarishi Vaszistha Az egység valósága1A m szövege közvetlenül a tudatunkhoz szól, így olvasásakor ne törekedjünk az azonnalimegértésre, helyette képzeljük ártatlanul magunkat Ráma és Vaszistha helyébe, s lassan ésbiztosan haladva engedjük, hogy a tanítás tudati eszenciája lényünk egészét áthathassa. Ennekérdekében lassan olvassunk, engedjük hogy az egyes szavak érzelmi, képi, értelmi min ségeiártatlanul, mint amikor mesét olvasunk, megjelenhessenek tudatunkban. Ha valamelyikösszetev nem jelentkezik, ne aggódjunk, haladjunk tovább, s a szöveg többszöri olvasásávalkés bb minden megjelenik majd. Lesznek esetek, amikor a szöveg er teljes hatást fejt ki ránk,ekkor álljunk meg kicsit, s szemünket lecsukva engedjük, hogy a tudati érték lényünk mélyrehatolhasson. Ezt feltárva, induljon a Valóság meséje.Az olvasás elkezdése el tti hálaadás 1
  2. 2. Örökké hálás vagyok a Valóságnak, melyben minden alkotóelem, él és élettelen lény úgyragyog, mintha önálló létezéssel bírna, s melybe egy bizonyos létid elteltével mindenvisszaolvad.Örökké hálás vagyok a tudatosságnak, mely forrása a megismerésnek, a megismerésfolyamatának és a megismerés tárgyának - a látó, a látás és a látott látszólagoshármasságának.Örök hálám az abszolút Üdvösség óceánjának, mely Élettel tölt el minden olyan lényt, akikboldogságukat és fejl désüket az Üdvösség óceánjának cseppjeib l merítik.Óm Tat SzatVaszistha szól: Amikor a tudás a megismerés tárgyává válik, tudd, hogy ez a kötöttség. Afelszabadulás akkor jelentkezik, amikor a tudás nem tárgya többé a megismerésnek.Ráma szól: Hogyan lehetséges a megismerés tárgyaként jelentkez tudás bennünk szunnyadószilárd meggy z dését megszüntetni?Vaszistha szól: A teljes felébredés bekövetkezésekor az értelem homálya végleg elszáll.Ekkor testet ölthet bennünk a felszabadulás formátlan, csendes valósága.Ráma szól: Mi légyen az a tökéletes felébredés, tökéletes tudás, melynek segítségévelmegszabadulhatunk a kötöttség korlátjaitól?Vaszistha szól: A tudásnak nem létezik tárgya, melyet meg kellene ismerni. A tudás függetlenés örök; túl van az elmondhatón és a meghatározhatón. Amikor ezt az igazságot közvetlenülmegéled, el áll a tökéletes felébredés.Ráma szól: Minek révén születik meg a tudás és a megismerés tárgya közöttimegkülönböztetés? Milyen értelemben használjuk a „tudás” szót?Vaszistha szól: A tudás vagy dzsjána nem más, mint a teljes felébredés vagy megvilágosodás.Ehhez a felébredéshez a reá vonatkozó meditáció révén juthatsz el. Az igazság az, hogy nemlétezik semmilyen megkülönböztetés a tudás és a megismerés tárgya között.Ráma szól: Ha valóban ez az igazság, akkor a tudás, illetve a megismerés tárgyának ememegtéveszt látványa miként születik meg, s hogyan gyökeresedik meg lényünkben?Vaszistha szól: Ama félrevezet hitnek köszönhet en, miszerint a tudáson kívül más islétezik, valami rajta kívüli, mely a megkülönböztetést el idézi. Igazából sem kívül, sem belülnincs semmi. 2
  3. 3. Ráma szól: Miként fogadhatnánk el eme állítást, miszerint: minden, amit látni vélünk – Én, Testb. – az összes alkotóelem, s a létez k végtelen sokasága valójába nem létezik?Vaszistha szól: A Teremtés kezdetekor valójában sem a kozmikus lény vagy virát, sem aVilágegyetem stb. nem vált létez vé. Vagyis nem született soha semmi, ami a látás tárgyakéntszolgálhatott volna.Ráma szól: Ez a világ van, volt lesz, hisz minden nap tapasztaljuk. Hogyan is állíthatnák,hogy sohasem létezett?Vaszistha szól: Ez a világlátvány éppen annyira valótlan, mint az álomban látott tárgyak, vagya délibáb.Ráma szól: Miként állíthatod, hogy a Teremtés kezdetén semmi sem született, sem én, sem te,stb.?Vaszistha szól: Hatás csak az t kiváltó okból eredhet, sohasem fordítva. A Teremtéstmegel z kozmikus feloldódás állapota közben csak a csend létezett, mely nem tartalmazsemmilyen okot a teremtésre.Ráma szól: Bizonyos vagyok a fel l, hogy a nem született örökkévaló létez a kozmikusfeloldódás közben sem sz nik meg létezni. Miért ne lehetne a teremtés oka?Vaszistha szól: A hatás csak azt hordozhatja magában, ami az okban is jelen volt. A nemvalós tehát nem válhat valóssá. Az edényb l nem születhet ruhadarab.Ráma szól: Lehetséges, hogy a kozmikus feloldódás alatt az egész Teremtés, egyfajta finomállapotban tovább létezik Brahmanban (a Teljességben), a határtalan tudatban, s kés bb ez ölttestet a következ teremtésben.Vaszistha szól: Megtapasztalta-e valaki is eme feltevés igazságát, van-e értelme hinni azehhez hasonló képzelgésekben?Ráma szól: Az igazság tudói ebben az állapotban csakis a tiszta, végtelen tudatot tapasztalták.Természetesen ekkor még a tér sem létezett. A „valós” anyagi világ láthatóan valóban nemszületethetett az ürességb l.Vaszistha szól: Ha pedig ez az igazság, akkor a három világ sem egyéb, mint tiszta tudat.Kinek teste maga a tiszta tudat, nem létezik számára sem születés, sem halál.Ráma szól: Könyörögve kérlek, mond el, miként született e világlátvány? 3
  4. 4. Vaszistha szól: Az ok és okozat hiányában, nincs sem lét, sem nemlét. Akkor mikéntszülethetett volna meg a „tapasztalás tárgya”? Nem is született: az önvaló gondolja éstapasztalja meg önmagát, mint a tapasztalás tárgyát. Csak a tudat létezik semmi más.Ráma szól: A mozdulatlan „tapasztalás tárgya” gondolkodik! Az Úr, minden dolgok látója,saját tapasztalatának tárgyává válik. Hogyan lehetséges mindez? Vajon megégetheti-e a fa atüzet?Vaszistha szól: A látó nem válhat a tapasztalás tárgyává, hisz az utóbbi nem is létezik.Valójában a látó mindaz, ami van – a tudat egységes tömege.Ráma szól: A határtalan tudat tudatos lesz önnön tudatosságáról, mint saját maga tárgyáról, sez vezet a világlátvány megjelenéséhez. Miként jön létre a tárgy?Vaszistha szól: Az ok hiányában valójában semmilyen tárgy sem létezik. Éppen ezért a tudatörökké szabad, leírhatatlan és értelmezhetetlen.Ráma szól: Ha ez az igazság, akkor az én-tudat és az ehhez hasonló min ségek mikéntszületnek? Miért tapasztaljuk a világot?Vaszistha szól: Az ok hiányában ezek egyike sem létezik. Hol van hát akkor a tapasztalástárgya? Ezek az úgymond „teremtett” tárgyak valójában csak a tapasztalás látványai.Ráma szól: Hogyan jelentkezhet ez a látvány a tiszta tudatosságban, mely ment minden nemmozgástól, éppen ezért a tárgy tudatosságától is?Vaszistha szól: Az ok hiányában, Ó Ráma, valójában a látvány sem létezik. Minden milétezik, te, én stb. a végtelen csend egysége, semmi más.Ráma szól: Ó tanítóm, zavarba estem, s nem tudom, mit kérdezhetnék most. Úgy érzem,teljesen felébredtem vagy megvilágosodtam: mit is kérdezhetnék hát?Vaszistha szól: Az ok teljes hiányában ne kutasd hát többé a „miért” okát. S ha így teszel,könnyedén megpihenhetsz a legfels , leírhatatlan valóságban.Ráma szól: Elfogadom, hogy az ok hiányában a Teremtés, mint olyan, sohasem létezett.Akkor viszont a tudást és annak tárgyát övez zavar kinek, s miért létezik?Vaszistha szól: Az ok hiányában, s mivel csak a végtelen béke és csend létezik, a zavar vagyillúzió sem létezik. Csak azért nem honolsz még ebben a békében, mert nem folytattálfolyamatos elmélyedést eme igazságon.Ráma szól: Hogyan születik az elmélyedés, és a nem-elmélyedés? Ismét ugyanabba acsapdába estünk. 4
  5. 5. Vaszistha szól: Az igazság az, hogy a végtelenben nincs semmilyen látvány, vagy látszat. Atudat végtelensége és megszüntethetetlensége folytán azonban a végs igazságon folytatottfolyamatos elmélyedés képzete mégis megjelenik.Ráma szól: Ha minden csak végtelen béke, mi értelme a „tanító” és a „tanuló” szóknak,hogyan keletkezik-e kett sség?Vaszistha szól: A „tanító” és a „tanuló” valójában nem egyéb, mint a Brahmanban létezBrahman. A megvilágosodott számára nem létezik sem kötöttség, sem felszabadulás.Ráma szól: Ha az id , a tér, az anyag, az energia és az összes többi dolog megosztottságavalóban nem létezik, akkor miként születhetett meg a különböz ség egységének képzete?Vaszistha szól: Az id , a tér, az anyag, az energia (cselekvés) és a tapasztalás csak a nem-létez tudatlanságban létezik. Nincs képzet, mi független lenne ett l.Ráma szól: Ha a „tanító” és a „tanuló” kett ssége nem létezik, akkor mi valójában afelébredés vagy megvilágosodás?Vaszistha szól: A felébredés révén eléred a felébredést; s így a „felébredés” képzetéttökéletesen megérted. Mindez természetesen csak számodra felfogható, s nem számunkra.Ráma szól: Ha viszont maga a megvilágosodás is az én-érzethez köt dik, akkor már nemazonos a megvilágosodással. Hogyan létezhet efféle megosztás a tiszta és feloszthatatlantudatosságban?Vaszistha szól: A megvilágosodott világossága maga az öntudatosság. A látszólagosmegkülönböztetés vagy kett sség olyan, mint a szél és annak mozgása.Ráma szól: Ha tényleg ez az igazság, akkor lehetetlenség elfogadni a megismer , amegismerés folyamata és a megismerés tárgyaként jelentkez felosztottság létezését, hiszhogyan is lehetne az óceán és a rajta lév hullám eltér egymástól?Vaszistha szól: Ha ezt elfogadjuk, akkor a felosztottságban sincs semmi hiba, noha tudjuk,hogy a valóság az osztatlan tudat egysége.Ráma szól: Mesterem, kiben jelenik meg az én-érzet, s ki tapasztalja eme világlátványt vagyképzelgést?Vaszistha szól: A kötöttség korlátja a tapasztalás tárgyának valóságába vetettmeggy z désb l ered. Elegend tehát annak meglátása, hogy a tárgy nem létezik. Mivel atudat képezi mindennek a lényegét, így nem létezik sem a kötöttség, sem a felszabadulás. 5
  6. 6. Ráma szól: A tárgyat a lámpa fénye teszi láthatóvá. Ezt alapul véve mondhatjuk-e azt, hogy aküls tárgyakat a tudat fénye révén látjuk?Vaszistha szól: A küls valóság nem rendelkezik semmilyen kiinduló okkal, melylétrejöttéhez vezetne. Ok nélkül pedig nincs okozat sem. Képzelt tapasztalatról van tehát szó,semmi másról.Ráma szól: A rémálom megélésének ideje alatt, akár valóságos, akár nem, szenvedésttapasztalunk. Ugyanez igaz a világlátványra is. Mivel kerülhet el mindez?Vaszistha szól: Ugyanúgy, ahogy a rémálomnak és a bel le fakadó szenvedésnek is afelébredés hozza el a végét, a világlátvány tapasztalatából származó szenvedést a bel le valófelébredés szünteti meg, valamint az, hogy ezt követ en nem köt dünk és vágyunk többé avilág tárgyaira.Ráma szól: Miként érheti el valaki boldogsága tárgyát? S eme világ-álom tárgyainakszilárdsága miként szüntethet meg?Vaszistha szól: Ha megvizsgálod az „el z ” és az „ezt követ ” állapotát, az anyag szilárdságamegsz nik. Ha elmélyedsz ama igazságban, hogy mindez olyan akár az álomban, akkor azanyag szilárdságába vetett hited megsz nik.Ráma szól: Amikor meggyengül az ilyen típusú hitünk, mit látunk vagy érzékelünk? Mikéntsz nik meg a világlátvány érzékelése?Vaszistha szól: Érzékelés közben a világlátványt olyannak látjuk, mint a leveg be építettkastélyt vagy egy képet, melyet elmosott az es – elménk mentes a vászanától vagyis azértelem megszokásaitól.Ráma szól: Mi történik ezután?Vaszistha szól: A tisztán képzetként létez világlátvány fokozatosan elhalványul, sfokozatosan megszabadulunk minden korláttól és megszokástól.Ráma szól: Tény, hogy a sok életen át történ felelevenítések révén a megszokások mélyenbeégetik magukat lényünkbe: miként szüntethet k hát meg?Vaszistha szól: Ráébredve az igazságra, hogy a küls valóság és annak anyagi tárgyai egyfajtatorz képzetként léteznek Önvalónkban vagy a végtelen tudatosságban, az anyagi valósághozvaló kötöttségünk (és fordítva) megsz nik, véget vetve ezzel a szamszára vagy újraszületéskörforgásának.Ráma szól: Mi történik ezután, miként érjük el a békét? 6
  7. 7. Vaszistha szól: Miután a tárgyak szilárdságának képzete, azzal a törekvéssel együtt, hogy eképzetet újraélesszük, megsz nt, a világba vetett minden bizalmunk megsz nik.Ráma szól: Ha a világlátvány a gyermek elméjében megfogant képzethez hasonlóan létezikcsupán, megsz nése miért nem okoz fájdalmat és szenvedést?Vaszistha szól: Vajon érzünk-e szenvedést akkor, ha egy képzelt tárgyat elvesztünk? Éppenezért mindaddig, míg elménk gondolatokkal, képzetekkel és észlelésekkel teli, kutassukfolyamatosan természetük lényegét.Ráma szól: Mi az elme (csittam), miként lehet kifürkészni természetét, s milyen el nnyeljárhat mindez?Vaszistha szól: A tárgyként önmagáról tudatos tudatosságot nevezzük elmének.Természetének kifürkészése pedig nem más, mint amit most teszel. Ennek révén az értelemszokásmintáit végleg megszüntetheted.Ráma szól: Hogyan lehet az ételem szokásmintáit megszüntetve elérni a nirvánát?Vaszistha szól: A tárgy és az értelem szokásmintái valójában nem léteznek. Vagyis maga azelme sem létezik.Ráma szól: Miként lehetséges ez, hisz tapasztaljuk létezését?Vaszistha szól: A világ valójába másként fest, mint ahogy a tudatlanok látják: mindaz, amit amegvilágosodott valóságként érzékel, leírhatatlan.Ráma szól: Milyen a tudatlan érzékelése? És miért leírhatatlan mindez a megvilágosodottnéz pontjából?Vaszistha szól: A tudatlan úgy tekint a világra, mint aminek kezdete és vége van. Amegvilágosodott semmit sem érzékel, hisz soha semmi nem teremt dött, vagyis nem léteziksemmi.Ráma szól: De mégis tapasztaljuk létezését?Vaszistha szól: Ezek a tapasztalatok ugyanolyanok, mint az álombéli világ tárgyai, melyekszintén nem léteznek.Ráma szól: Az álomvilág tárgyait azért tapasztaljuk, mert az éber tudatban korábban mártapasztaltuk ket.Vaszistha szól: Ez a két tapasztalat ugyanahhoz a tárgyhoz köthet ? 7
  8. 8. Ráma szól: Az éber tudat okozta elmebéli benyomások vezetnek az álombéli tárgyaklátványához.Vaszistha szól: Ha valóban ez az igazság, akkor hogyan lehetséges, hogy az álombanlerombolt ház, reggel felébredve sértetlennek mutatkozik?Ráma szól: Hát persze, álom közben az éber tudat valósága nem valós többé. Amit akkorlátunk, csak a tudat (Brahman). De miként válhat létez vé az, ami korábban nem létezett?Vaszistha szól: Valójában a tiszta tudat ragyogása hatja át az id végtelenjét is, azt éreztetve,mintha már mindez korábban is megtörtént volna. Hiszed vagy nem, ez az igazság.Ráma szól: Mesterem, miként bújhatunk ki a képzet eme köntöséb l?Vaszistha szól: Áss a mélyére a következ kérdésnek: Miért t nik a szamszára vagylétezéslánc valósnak, mikor nincs semmilyen ok, mi létezését életre hívná?Ráma szól: Az álombéli tárgyak az elmének köszönhetik létüket, tehát az elme anyagábólvannak. A világlátvány esetében is ez az igazság.Vaszistha szól: Az elme viszont nem különbözik a tiszta tudat csendtömegét l, vagyis csak azutóbbi létezik.Ráma szól: Ugyanúgy, ahogy a test sem különbözik az t alkotó végtagoktól, a Világegyetemsem különbözik Brahmantól.Vaszistha szól: Vagyis a világot nem teremtette senki, s így azonos az örök Brahmannal(Teljességgel).Ráma szól: Most már értem, a világ teremtésének és feloszlásának képzete csupán véletlenegybeesés, mely az „én vagyok a cselekv ” és az „én vagyok a tapasztaló” képzet illúziójávalpárosul.Mesterem, a világlátvány örökt l fogva a végs valósággal telített, így tehát sohasem születettés sohasem sz nik meg létezni. A világlátvány csupán egy káprázat; ám akár káprázat akárnem, valójában Brahman, semmi más.Vaszistha szól: Brahman önmagaként ragyog önmagában a véletlen egybeesés folytán(akárcsak az érett kókuszdió, ami a reá szálló holló révén a földre hullik), s ez az, amit általaés benne Teremtésként ismerünk.Ráma szól: Mesterem, kérlek, mond el, miként ragyog a végtelen tudat a teremtés kezdeteel tt, és a feloszlás után, illetve akkor, mikor megosztott? 8
  9. 9. Vaszistha szól: Önvalód által tartsd a tudat fényét magadban. A fényt csak valami máshozviszonyítva érzékelhetjük. Mivel a kezdetekkor semmilyen kett ség vagy megosztottság nemlétezett, ezért ezt a fényt önmagadon belül tapasztald meg. Ez a fény maga a látó, a látás, és alátott (tárgy), akárcsak az álombéli tapasztalatokkor. Maga a tudat fénye ragyog a teremtéskezdete el tt Teremtésként. A tudat egysége ragyog a hármasságban (a megfigyel ben, amegfigyelésben és a megfigyelés tárgyában), ami a teremtés kezdetekor Teremtésnek látszik.Ilyen a természete, ragyogva felragyog.Az álmok és a hallucinációk tapasztalata is ehhez hasonló: ezekben is a tudat fénye ragyog.Ami kezdet és vég nélküli világként ragyog a térben, a tudat fénye, semmi más. Azönmagából kiáradó fénye ragyog Teremtésként.Ez a fény a maga egyszer ségében és természetességben ragyog bennünk,megvilágosodottakban, anélkül hogy eközben bármiféle felosztottság jelentkezne. A teremtéskezdetekor azonban még nem létezett a tapasztaló és a tárgy: ez a kett sség egyfajta tévesészlelésként bukkanhatott fel, akárcsak a kígyónak vélt kötél. A kezdetekkor így megjelenfelosztottság észlelése révén tapasztalata tovább folytatódott. Mivel azonban ennek afelosztottságnak nincs semmilyen oka, így egyértelm , hogy még most is csak a tudat fényeragyog mindenben.Sem éber, sem álom, sem mélyalvás tudat nem létezik. A Teremtés kezdetét l fogva Brahman(a Teljesség) ragyog mindenhol. Brahman pedig saját testeként tekint erre a Világegyetemre -amit tehát a világként ismerünk, nem különbözik Brahmantól.Ráma szól: Ó jaj, mily hosszú ideje bolyongunk ebben a végtelen térben anélkül, hogyfelismertük volna lényegét. Teljesen felébredve és megvilágosodva azonban a világlátványkáprázata nyomban szertefoszlik. S ekkor nyomban felismerjük az igazságot, miszerint a világsohasem létezett, és soha nem is fog ezután sem. Minden mi van, a végtelenként létez tisztatudat és béke, semmi más.Minden, mit tapasztalunk, valójában a legfels bb tudat, amit csak természete helytelenfelfogása miatt észlelünk a létezés láncolatként. A legfels bb lét az, melyet az „Ez más”,„Ekképpen ragyog”, „Ezek a világok” és „Ezek a hegyek” kijelentések tárgyaként észlelünk.A teremtés kezdetekor, az élet elkezdésekor a túlvilágon, illetve az álom megjelenésekor csaka tudat válik önmaga tárgyává, hisz nincs más, mi jelen lenne. Az ehhez hasonló képzetekmegjelenését, „Most a mennyben vagy a pokolban vagyok” az egyén valósnak érzékeli.Valójában azonban sem a látó, sem a tárgy, sem a teremtés, sem a világ, s t még a tudat semlétezik; az éber, az álom és a mélyalvás tudat egyáltalán nem létezik. A létezni vélt dolgoksem léteznek. Ha felkutatjuk a „Miként vált eme valótlan káprázat valósággá” kérdésmélységét, rájövünk, hogy a kérdésnek semmi értelme, hisz a káprázat vagy illúzió nem lehet 9
  10. 10. valós. A megtéveszthetetlen tudatban ugyanis nem jelentkezhet semmilyen káprázat. Vagyis akáprázat látszatának lényegi anyagát is a tudat alkotja.A káprázat tapasztalatai a megértés hiányaként jelentkeznek, olyan, mint az álombéli halálunkmegélése; mélyére hatolva a valóság természetébe a káprázat szertefoszlik. Olyan ez, mint agyermek félelme a szellemekt l, melyek csak elméjében léteznek. Vizsgálódás hiányában azefféle képzetek mélyen beleágyazódnak lényünkbe, ám ha kifürkésszük mibenlétüket, azonnalszertefoszlanak.A kérdés tehát, hogy „A valótlan miként vált valóssá?”, teljességgel értelmetlen; értelme csaka valóságra, s nem a valótlanra vonatkozó vizsgálódásnak van. Mindaz, mit kutatva nemészlelünk, valótlan; ha mégis valósnak érzékeljük, akkor káprázattal van dolgunk. Ha egyadott dolgot a kell mélység vizsgálódás után sem találunk, akkor biztosak lehetünk benne,hogy valótlan, akárcsak a medd asszony fia.Ami pedig valótlan, az sohasem létezett. Éppen ezért minden, mit észlelni vélünk, nem egyéb,mint a fátyol nélküli összefügg tudattömeg. A világként észlelt ragyogás az önmagábanlétez legfels bb lét semmi más. Nincs se fény, se sötétség.A kezdet és vég nélküli valóság, melyet sem az istenek, sem a bölcsek nem ismernek.Egyedül ennek a fénye ragyog: mi hát a „világ” és mi a „tárgy”? Egyszer is mindenkorravessünk véget az egységre és a különböz ségre vonatkozó értelmetlen okoskodásoknak. Akezdetekkor létez béke változatlan. A teremtés ugyanúgy létezik Brahmanban, a végtelentudatban, mint a térben a távolság. Amikor megjelenik a lélekben ez a felismerés, a létezés-láncolatként ismert szörnyeteg végleg megpihen, még akkor is, ha látszólag tovább is létezik.A tudatlanság napjának lenyugvásával, a szenvedés forrósága és a létláncolat valóságábavetett meggy z dés is nyugovóra tér. A tudatlanságtól megszabadulva az igazság ismer je aszületés, halál és öregkor mintázatának részeként a legkülönfélébb cselekvéseket végezvetovább létezik, noha igazából már nincs jelen.Nem létezik sem a tudatlanság, sem a káprázat, sem a szenvedés, sem az öröm. A tudás és atudatlanság, a boldogság és a fájdalom Brahman, semmi más. A tudás fényében mindenbenfelismerszik Brahman; a tudatlanságban pedig nincs semmi, amit nem-Brahmankéntazonosíthatnánk. Megvilágosodtam, s ezzel egyid ben minden értelmetlen gondolatomelszállt. Békét és nyugalmat találtam. Minden vagyok, a világot pedig tiszta ürességkéntérzékelem. A megvilágosodás el tt Brahmant öntudatlanságként éltem, ugyanezt a Brahmantmost, mint öntudatot tapasztalom. Legyen az tudás vagy tudatlanság, ismert vagy ismeretlen,örökké csak Brahman létezik. Olyan, mint az égbolt, mely egy, s mégis üres, osztatlan ámmégis kék.Én vagyok a nirvána. Minden kétségem elszállt. Szabad vagyok. Boldogsággal telve, vagyok,aki vagyok, akár a végtelen. Minden, s a békében honoló semmi vagyok, örökkön-örökké.Mindent elértem mi elérhet . A tárgy tapasztalásával felhagytam. Elértem hát az igazimegvilágosodást, s innen nincs többé vissza út. 10
  11. 11. A megvilágosodott értelem a maga valóságában tapasztal mindent, úgy, ahogy van. Avégtelen tudatban folyamatosan bukkannak fel és t nnek el a világegyetemek. Néhányatközülük megtapasztal valaki, míg másokat nem. Ki mondhatná hát meg pontosan a számukat?A szervek és a szervezet közötti megkülönböztetés csak szóbeli és önkényes: ugyanez igazBrahmanra és a Teremtésre is. Közülük csak Brahman létezik, a másik nem. Erre ráébredvemegsz nik minden vágyakozás, és a végs béke honába lépünk.Az ilyen megvilágosodás nem érhet el az értelemmel, sem az értelem nélkül. Amegvilágosodás nem lehet tudatos önmagáról, hisz nem tárgya a tudatosságnak!A felébredés vagy megvilágosodás önmagától következik be, akárcsak a nap ragyogásadélben. A felébredt egyénben a vágyak megsz nnek és a nirvána a nélkül jelenik meg benne,hogy vágyna rá. Folyamatosan a meditáció állapotában honol, s állandóan megalapozott sajátvalódi természetében, aminek köszönhet en semmit sem kér, és semmit sem utasít vissza.Olyan akár a lámpa, melynek fénye minden cselekvést megvilágít, miközben maga a lámpaegyetlen cselekvésben sem veszt rész. Az ilyen egyén él és cselekszik, ám eközben semmitsem akar.Amikor mindenben felismerszik a végtelen tudat valósága, a káprázatnak nincs többé helye.Elt nnek a vágyak, ami tovább fokozza a felébredést és a megvilágosodást, ez utóbbi pedigmég inkább csökkenti vágyakozásainkat. A megvilágosodás jele: a bels vágyak megsz nése.Ha ez utóbbi nincs jelen, akkor a megvilágosodás még nem érkezett el, s helyette csaktudálékosság van, ami nem egyéb, mint tudatlanság. A tökéletes megvilágosodásból eredteljes vágytalanság maga a felszabadulás. Ezt elérve minden szomorúság, fájdalom ésszenvedés véget ér, noha az egyén tovább él.Az önvalóban id z nek csak az önvaló nyújt boldogságot, annak, kiben minden vágymegsz nt, és az én-érzet is elhalt, az élet maga lesz az akaratok nélküli tökéletes tisztaság.Vaszistha szól: Gratulálok Ó Ráma, elérted a megvilágosodást. Szavaid a megvilágosodáserejével átitatottak. A valótlanság azonnal elt nik, ha nem gondolunk vagy figyelünk rá. Ez avégs béke és nyugalom, melyet élsz, tudd, ez a felszabadulás és a végs igazság. Az állapotmelyben a megvilágosodott létezik, miközben élni látszik, olyan, mint a szikla belseje,függetlenül attól, hogy magányosan pihen, vagy különféle cselekvéseket végez. Mimindannyian ebben az állapotban élünk, Ó Ráma, noha eközben szerteágazó feladatokat ésmunkákat végzünk. Most már te is ebben az állapotban létezel, menj hát és tett a dolgod.El ször azonban mond el nekem, miként ébredtél rá, hogy ez a világ, noha valóságosnaklátszik, igazából nem is létezik? 11
  12. 12. Ráma szól: Ezt a világot már a kezdetekkor sem teremtette senki. Miként létezhetne akkormost? Nincs semmilyen oka, mely létét el idézhetné, ok nélkül pedig nincs okozat. Aváltozás az adott állapot elt nését és egy újabb állapot megjelenést jelenti. A változatlanvalóságra azonban ez nem igaz. Ha a valóságot Brahmanban létez káprázat-tapasztalatnaktételezzük fel, akkor nem is lehet más, mint káprázat. Álmunkban egy másodperc egy egészéletnek t nik: ugyanez igaz a világlátványra is, ahol az id múlását a Nap és a Holdmozgásából észleljük. A végtelen tudatban megjelenik a Teremtés képzete, a vele járó tér, id ,stb., kiegészít kkel együtt.Vagy tekintsük az egészet valósnak. Nos, akkor a valótlan miként t nhet létez nek? Vagy azis lehet, hogy nincs sem valótlan, sem valós. Ami van, az van. Minden létez oly áttetsz akáraz égbolt, teljes akár a szikla közepe és csendes, nyugodt, mint egy k darab. Ilyen aTeremetés is. A Teremtés a végtelen tudatban létezik, mely minden gondolat és képzetvalósága is egyben, ezek együtt alkotják a finomtestet, ami tehát ugyancsak a tudat, semmiegyéb. A „testben” megjelen tiszta észlelést vagy éberséget érzékeljük Teremtésként, vagyisa Teremtés Brahman maga.Vaszistha szól: Miért ne tételezhetnénk fel azt, hogy ugyanúgy, ahogy a mag tekinthet acsíra okának, a Teremtésnek is Brahman az oka?Ráma szól: A magban látható csírát nem csírának látjuk, hanem magnak, vagyis a csíra ismag. Ehhez hasonlóan, a Brahmanban létez világ is csak Brahman, s nem pedig a világ,Brahman pedig nem változó. Mivel Brahman változatlan és alak nélküli, ezért nem fogadhatóel az a nézet, miszerint a világ Brahmanból ered, hisz a világ változó és formákkal teli. Azelképzelés, miszerint a világ olyan, akár egy álombéli történés, mely valami módon anyaggálett, szintén elfogadhatatlan, hisz az álmot önmagán belül tapasztaljuk. Az éber és azálomvilág két különálló sík, az álombéli oroszlánt, lehetetlen az éber tudat puskájával lel ni.Vagyis a Teremtést nem tekinthetjük álomból keletkez nek sem. Az álom tárgyai a tudatunkformái, ehhez hasonlóan az éber tudat tapasztalatainak tárgyai is a határtalan tudat formái.Ó Mesterem, teljesen tiszta most már el ttem, hogy az önvaló ismerete túl van a szavakb völetes valóságán. A kérdés akkor viszont az, miként valósítható meg ez az állapot aszentiratok ellentmondó tanításain keresztül? Ha a szentiratok nem segíthetnek az önvalómegismerésében, akkor mi céllal íródtak, mi a hasznuk? Kérlek, mond hát el, vajon az önvalóismerete követi-e, és összhangban van-e a Tanítók utasításaival, illetve a szentiratoktanulmányozásával?Vaszistha szól: Teljesen igazad van, Ó Ráma, hisz a szentiratok tanulmányozása nemtekinthet az önvaló megismerése okának. A szentiratok különféle kijelentésekkel vannaktele, míg a legfels lét leírhatatlan. A kérdésedre válaszolva azonban elmesélem most neked,hogy az önvaló ismerete miként került kapcsolatba a szentiratok tanulmányozásával.Egy bizonyos falu lakóit folyamatos szerencsétlenségek sújtották már egy jó ideje. Aszörny ségek és szegénység közepette minden eszközt megragadtak, hogy mindennapi 12
  13. 13. betev jüket megkeressék. Ezért aztán elhatározták, hogy a közeli erd ben összegy jtik azelszáradt fadarabokat, s az árából fedezik majd élelmüket.Így éltek hát ezután nap, mint nap. A fagy jtés közepette sok értékes drágakövet is találtak,melyek hol rejtve, hol szabadon hevertek. Voltak tehát a faluban olyanok, akik köveket,mások szantálfát, megint mások pedig gyümölcsöket, de olyanok is, akik továbbra is csakértéktelen t zifát találtak. Akik szerencsések voltak, és drágakövekre bukkantak, azonnalmegszabadultak a szegénység gyötrelmeit l.A keresgélés és fagy jtögetés közben egy nap rátaláltak a Bölcsek Kövére, arra a csodatévk re, mely minden vágyat beteljesít. A k segítségével mindent megkaptak, amire a falulakóinak szüksége volt, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. T zifáért indultak az elején, svégül a Bölcsek Kövére bukkantak.A mesében szerepl falu lakói, a Földön él embereket példázza. Az emberiség a tudatlanságlegnagyobb szegénységét l és az ebb l ered nyomorúságától szenved. A mesében szereplerd a Tanítót és a szentiratokat példázza. A falu lakói a szükségleteik kielégítése miattmentek az erd be, s ugyan ezen okból fordul az ember Tanítójához, illetve a szentiratokhoz is.A Tanító és a szentirat utasításait követve azonban egy bizonyos id elteltével az emberértékes dolgokra bukkan. Noha t zifáért indultak, végül a Bölcsek Kövével tértek vissza afalu lakói is. Ugyanígy, a vágyai kielégítéséért szentiratot tanulmányozó ember végül magátaz Örök igazságot találja meg. Néhány embert a kételkedés vagy a kíváncsiság – Mitnyerhetek a szentirat tanulmányozásával – késztet a szentirat kézbevételére; mások azzal acéllal tanulmányozzák, hátha megtalálják a gazdagság és a boldogság forrását; megintmásokat más célok vezérelnek. S ugyanúgy, ahogy a fát gy jtöget emberek is végülrátaláltak a Bölcsek Kövére, a szentirat tanulmányozói is id vel rábukkannak a VégsIgazságra. Ezen cselekedetük közepette minden ember a szentek viselkedését követi, akikmindent az emberiség jólétéért tesznek. Az emberek pedig azt látják, hogy minden szentcsakis a legfels szellemi érték elnyerése miatt tanulmányozza a szentiratokat. Ezért hát k isezt teszik.S ahogyan a falu lakói esetében láttuk, ahol egyesek szantálfát stb. találtak az erd ben,ugyanígy a szentirat tanulmányozói közül is egyesek boldogságot találnak, mások pénzt,megint mások pedig a helyes cselekvés szabályait. A szentiratok csak ezzel a három értékkelfoglalkoznak, a leírhatatlan Brahmannal nem, éppen ezért nincs olyan szentirat, melyben err lolvashatnál.A végs igazság közvetlen megtapasztalását nem érhetjük el sem a szentiratoktanulmányozásával, sem a Tanító utasításainak hallgatásával, sem adakozással, s t Istenimádatával sem. Ez a valóság ugyanis túl van ezeken. Elmondom azonban most neked, hogyezek az eszközök, noha nem vezetnek el az önvaló felismeréséhez, miként váltak az önvalómegtapasztalását célzó formulákká. A szentirat tanulmányozása és utasításai követésével azelme áttetsz vé válik; s amikor ez megvalósul, a végs igazság, anélkül, hogy akarnánk,felragyog bennünk. A szentiratok a tudatlanság szattvikus vagy tiszta részét taglalják, ami az 13
  14. 14. elme tisztaságához vezet. Ez a tisztaság pedig elpusztítja a tudatlanság tamaszikus vagyhomályos részét.Az égbolton felbukkanó Nap, anélkül, hogy különösebben akarná, mégis visszatükröz dik azóceán felszínén. Ehhez hasonlóan, a keres és a szentirat találkozásakor az igazság id velvisszatükröz dik a keres ben. A sárral játszó gyerek még több sarat véve kezébeösszedörzsöli tenyerét, mely lehullva megtisztítja a kezét. A szentirat is ekképp tisztítja megaz elmét, mely így képes visszatükrözni az igazságot.Az ég telítve van fénnyel, amit azonban csak akkor láthatunk meg, ha valamin visszaver dik.Ugyanígy, amikor a szentirat találkozik a keres vel, az eredmény megvilágosodást vált ki. Azörök igazság tehát csak úgy ismerhet fel, ha a Tanító szavait követve mélyen elmerülünk aszentiratok igazi jelentésének felismerésében, ha sok id t töltünk felébredt egyénektársaságában (szatszánga), valamint önfegyelmet gyakorlunk és az elmét természetesenlecsendesítjük.Még egyszer elismétlem neked a legfontosabb tudnivalót, Ó Ráma, kérlek, hallgasd hátfigyelemmel, hisz az igazság folyamatos ismétlését l még a legbutább ember ismegvilágosodhat.A csend kiegyensúlyozott állapotában id zve élj a világban, és meglásd ez az állapot alegnagyobb áldással és vigasszal ajándékoz majd meg. Ez a legnagyobb gazdagság mivelrendelkezhetsz, és jó szerencsét is ett l remélhetsz. Az egyensúly segíti a tisztaságnövekedését benned, amit minden más erény természeténél fogva követni fog majd. A világösszes áldása és vagyona semmit sem ér a bels egyensúlyhoz képest. Kevesen vannakolyanok, kik ebben az egyensúlyban élik életüket, akik mindenkire barátként tekintetnek.A kiegyensúlyozottság állapotában a szomorúság boldogság, a halál pedig új élet.Kifejezhetetlen nagysággal bír az, ki mentes a diadalmámortól és a búskomorságtól, akitermészetesen teszi a dolgát, akkor és azzal, amivel épp szükséges, aki mindent annak lát,ami. A barátok, a rokonok, az ellenséges és a királyok tökéletesen megbíznak abban, kitermészetesen él. Természetesen élve, az ember, még ha mérges is, akkor sem bánt megsenkit. Az emberek megtapsolják azért, amit tesz, azt eszik, amit , még akkor is, ha legy zvagy megfedd épp valakit – hisz közben meg rzi bels egyensúlyát. Megtapsolják mindenért,amit most, vagy a régmúltban tett, akár jó akár rossz volt az, mit elkövetett.A bels béke egyensúlyában megalapozott ember nem tapasztal kétségbeesést, sem akkor, hanagy boldogság, sem akkor, ha nagy szerencsétlenség éri.Még az istenek is meghajolnak az el tt, aki a tökéletes bels béke állapotába jutott. Éppenezért örökre rizd meg azt, amit most elértél, Ó Ráma, és gondolkodás nélkül tedd a dolgod,bármilyen helyzetbe sodor is az élet, hisz az élet nem más, mint a Teljesség (Brahman).Óm, béke, béke 14
  15. 15. Jegyzetek1 The Supreme Yoga. A new translation of the Yoga Vasistha by Swami Venkatesananda.Kiadta: The Divine life Society P.O. Shivanandanagar - 249-192 Distt. Theri-Garhwal, U.P.Himalayas, India. (A feltevések szerint az itt olvasható párbeszéd Brahmarishi Vaszistha ésRáma között Ráma királysága idejéntörtént, s Ráma pedig a normál id számítás szerint kb. 20.000 évvel ezel tt élhetett. ”Rámakorának meghatározásában igen széls séges id pontokat ismerünk. Az shagyomány szerintRáma a Trétá-korszakban uralkodott, amely csillagászati számítások alapján durván Kr.e.kétmillió évvel kezd dött és 867.102-ben fejez dött be. Ezek szerint Ráma nagyságrendileg1.5-2 millió évvel ezel tt élhetett. Az els pillantásra meghökkent id táv egészen másfényben t nik fel, ha a NASA idevágó kutatásait is megvizsgáljuk. Srí Lanka már atörténelem el tti korokban, mintegy 1.750.000 évvel ezel tt is emberek lakta terület volt, aminagyságrendileg egybevág Ráma történetének fenti datálásával.” Rácz Géza,www.tirtha.org/hindu ) 15

×