• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Az új globális demokrácia modell - 2006 - Varga Csaba
 

Az új globális demokrácia modell - 2006 - Varga Csaba

on

  • 482 views

Az új globális demokrácia modell - 2006 - Varga Csaba

Az új globális demokrácia modell - 2006 - Varga Csaba

Statistics

Views

Total Views
482
Views on SlideShare
482
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
9
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Microsoft PowerPoint

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Az új globális demokrácia modell - 2006 - Varga Csaba Az új globális demokrácia modell - 2006 - Varga Csaba Presentation Transcript

    • Az új globális demokrácia modell és demokráciatudat Varga Csaba szociológus c. egyetemi docens Stratégiakutató Intézet elnöke
    • Összegző tételek
      • Ipari Korban
      • Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett
      • Állampolgár – (ipari) állam – polgári társadalom – képviseleti demokrácia
      • Szocialista Korban
      • Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett
      • Állampolgár/államosított polgár – pártállam – államosított társadalom – szocialista „demokrácia”
      • Információs Korban
      • Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett
      • Hálózati polgár – digitális állam – intelligens társadalom – e-demokrácia
      • A következő negyedszázadban
      • Egyén – állam – társadalom – demokrácia helyett
      • ?
    • Hol is tartunk 2006 tavaszán
      • Nincs Magyarország, nincs állam, nincs demokrácia, nincs tudás, nincs jelen és jövő
      • Van kvázi-Magyarország, jobbára önös hatalmi szándékokat kiszolgáló állam, jórészt kvázi-demokrácia, látszat-tudás, jövőhiány, stb.
      • A politikai intézményrendszer és az elit legalább ötven százalékban alulteljesít, miközben részben elkötelezettségből, részben alibiből fontos lépéseket tesz (EU-tagság, államcsőd elkerülése, országgyűlési választások, stb.)
      • Magyarország 1990-ben a kapitalizmus múltját vállalta jövőnek, és ezt a maradi múltat hellyel-közel beteljesítette, de a vártnál sokkal nehezebben tudunk kilépni az ipari korból
      • A fontos szellemi értékek, erkölcsi felismerések, személyes autonómiák, kollektív összefogások folyamatosan leértékelődnek; nincs európai minőség, nincs nemzeti tudat, nincs szociális igazságosság, stb.
      • A király évek óta meztelen, de kevesen mernek megszólalni, a nyilvánosság inkább eltakarja, mint feltárja az igazságokat
    • Miért is mondtuk?
      • A baloldali párt neokonzervatív (vagy/és neoliberális), a jobboldali párt baloldali programot hirdetett
      • Mindegyik párt inkább volt alkalmatlan, mint alkalmas a kormányzásra az elmúlt tizenöt évben
      • A vezető politikusok többségének életútja, magatartása – minden szerető elfogultság ellenére – egyáltalán nem tekinthető példaértékűnek
      • Az új politikai csúcselit – mint a késői szocializmus is -gyakran arrogáns, kíméletlen és olykor nem haboz titkos vagy rejtett módszereket és eszközöket bevetni
      • Mindegyik párt – a kölcsönös eltussolások ellenére - nagy számú korrupcióval gyanúsítható
      • Az értelmiség végképpen elvesztette kritikai képességét és irracionális kötödések és/vagy racionális hasznok miatt kiszolgálja az általa azért nagyjából átlátható állapotokat
    • Csupán ostobák vagyunk?
      • Nem, mert az új globális-lokális erőtér és ezek törvényei nehezen értelmezhetők és alkalmazhatók
      • Nem, mert Európa és Magyarország érdek- és fogyasztás-központú gondolkodása, mentalitása folytathatatlan
      • Nem, mert a klasszikus-ideális demokrácia helyett, valamilyen demokrácia köntösű, új kvázi uralmi rendszer alakult ki
      • Nem, mert a racionális-irracionális logika alapján sem eddig, sem ezután a világ nem tehető rendbe
      • Nem, mert az ipari kor végletesen differenciált, felszeletelt, iparosított normál-tudománya gyakran elavult és nem ad válaszokat
      • Nem, mert a hangadók többségének felfoghatatlan, hogy az ember lényegét tekintve egyszerre tudati és spirituális-transzcendens lény
      • Nem, mert se a régi, se az új kvázi-uralkodó osztályoknak fogalmuk sincs hogyan lehetne továbblépni
    • Nullegyenesekből felépítet Robinson-kongruencia Csavart fizikai terek Roger Penrose ráébredt, hogy egy olyan komplex teret kell megalkotnia, melyet nullegyenesekből alkotott elvont kongruenciákból hoz létre. Ez lenne a kvantumelmélet mögött meghúzódó elsődleges tér, az első fotonok által létrehozott tér, melyben a kvantált térgörbületnek értelmet lehetne adni. Ahogyan a körülöttünk lévő anyag elemi kvantum-részecskékből épül fel – gondolkodott Penrose – a valós téridő is egy ilyen alapvetőbb térből születne (Dienes István) Csavart társadalmi tudatterek
    • Szóval:
      • Az univerzális és egyben lokális csőd súlyosabb, mint bárki feltételezheti: ez valóságcsőd és tudatcsőd
      • Nem azért, mert az államadósság magas, nem azért, mert a költségvetési hiány ijesztő, nem azért, mert.. A pénzközpontú világkapitalizmus keretei között ezek a rendszerválságok újabb válságok árán feltehetően még sokáig kezelhetők
      • A válság megoldása nem mehet végbe csak állami, nemzeti, nagyrégiós vagy kontinentális keretek között, ám az univerzális vagy globális és lokális alternatívák nem képezik civilizációs diskurzus tárgyát
      • A civilizációs diskurzushoz szükséges intézmények, fórumok nincsenek, vagy csak most jönnek létre és ugyanakkor gyakran ugyanolyan párbeszéd képtelenek, mint az általuk bírált hatalmi-rendszerek
      • Csend nincs, de beszéd sem – miközben nem lehet tiszta lappal folytatni, de akkor merre-hogyan valamerre?
    • Miért nincs demokráciaelmélet?
      • Először is, azért nincs demokrácia-elmélet, mert nincs – klasszikus értelemben vett – demokrácia (képviseleti demokrácia); ez a torzó demokrácia elve
      • Az új globális demokrácia-modell: a nem demokrácia, demokrácia köntösben
      • Ez nem magyar sajátosság – ez ma globális valóság
      • Ennek ellenére a fejlett világ ezt a felemás, korlátozott demokráciát exportálja a kevésbé fejlett vagy fejletlen országokba
      • Közben számos progresszív tudáscsoport joggal védeni akarja a demokráciát (elvként és gyakorlatként), de nem nagyon veszi tudomásul, vagy alig érti, hogy baj van a demokráciával
      • Nincs más lehetőség, mint annak megértése, hogy például a Tocqueville által megfogalmazott (mélyen a társadalmi, szellemi, kulturális folyamatokba ágyazott) demokrácia-modellhez képest a globális demokrácia-gyakorlat látszat-demokrácia
    • Miért nincs demokráciaelmélet? (2)
      • Folytassuk a deficit-mérleget. Másodszor, azért nincs demokrácia, mert a magyar társadalom tagjainak nagy többsége nem érti helyzetét és a nem-értés miatt már a dialógus is lehetetlen (ez megint nem magyar sajátosság)
      • Korábban azt gondoltuk, ahol diktatúra van, ott diktatúra van, ám mára az ismerődött fel, hogy ahol demokrácia van, ott nincs okvetlenül demokrácia
      • A szakmai gondolkodás odáig jutott el, hogy különbséget tesz erős és gyenge demokrácia között, s az erős demokrácián gyakorlatilag diktatúrába hajló rendszert és berendezkedést ért
      • Nincs a demokráciáról átfogó jövőkép, ám ez részben annak is következménye, hogy az új globális-lokális világ belezuhant a jövőbe és a folytatásról sincs elképzelése
    • Kitérő: Alexis de Tocqueville
      • „ Azt hiszem, a politikai hatalom túlzott központosítása a társadalom elsatnyulásához és hosszú távon magának a kormányzatnak az elgyöngüléséhez vezet.”
      • „… meglepődve és elborzadva látjuk, hogy Európában minden a központi hatalom előjogainak végtelen kiterjesztésére törekszik, míg az egyéni lét fokozatosan gyengébb, alárendeltebb és bizonytalanabb helyzetbe kerül.”
      • „ Az állam magához veszi, sőt gyakran anyja karjából ragadja el a gyermeket, hogy alkalmazottaira bízza; az állam vállalja, hogy érzelmeket sugalljon, s eszméket adjon minden nemzedéknek. Az oktatásban éppoly egyöntetűség uralkodik, mint minden másban; a változatosság, akár a szabadság, napról napra fogyatkozik.” (Az amerikai demokrácia, 952, 955, 957)
    • Mi történik a demokráciával? (1)
      • A demokrácia elveit és gyakorlatait súlyosan kikezdte, hogy a demokrácia gyakran visszasüllyed a hatalmi alkuk kölcsönösen manipulált játszmaterévé (a deficit fő oka)
      • A többpárti, parlamentáris, elvileg hatalom megosztást megtestesítő és szimbolizáló demokratikus hatalomberendezkedés nehézségekkel ugyan, de alkalmassá vált a demokráciát egyszerre vállaló és kijátszó, személyes vagy társadalmi érdeket képviselő politikai osztály (átmeneti?) legitimmé tételére
      • Kikezdte tehát a demokráciát, hogy az emberi civilizáció (a globális társadalom) az ezredforduló előtt és után társadalmilag korlátozottan ellenőrzött, a centralizált államok által működtetett katonai, politikai, gazdasági uralmi rendszer maradt
      • Ez az állítás igaz egy-egy államon belül és igaz az államok közötti (világhatalmi) viszonyokban
      • Ennek ellenére az államok többsége a demokrácia minimumot egyre szélesebb körben igyekszik betartani a globális szintéren
    • Mi történik a demokráciával? (2)
      • A demokrácia elveinek finom kiiktatásával, de egyúttal kihasználásával (ez a demokrácia-paradoxon), és a demokrácia intézményrendszerének professzionális felhasználásával a különböző uralkodó érdekcsoportok gyakorolják a hatalmat
      • Ám a finom elemzés azt is láttatja, hogy az uralom új típusú koncentrációja közben a globális, kontinentális és nemzeti hatalmak működőképessége gyengül, olykor szinte cselekvésképtelennek látszanak és legitimitásuk drasztikusan csökken (billegő állami-hatalmi rendszerek tézise)
      • Nem világos, hogy a posztmodern politika nem lehet csak pusztán a hideg, durva érdekek rejtett érvényesítésének manipulált terepe
      • Még akkor sem, ha a társadalom megosztottsága ma már egyáltalán nemcsak anyagi, vagyoni tőkemegosztottság; ráadásul a különböző társadalmi előnyök és hátrányok összegződnek, ám a viszonyok durvaságát tompítja, hogy nőtt az esély a személyes társadalmi emelkedésre
    • Kitérő: értelmezési keret személyes és társadalmi tudás egyéni és közösségi tudat helyi demokrácia intézményei állam (és közigazgatás) egyén (helyi polgár) társadalom (helyi társadalom)
    • Globális paradigmaváltás elején
      • Ha a társadalom – egyaránt lokális, nemzeti, kontinentális vagy globális szinten – csak durva, különböző tőkék versengések terepe, akkor a politikai mezőben sem lehet másképpen és fordítva is
      • Ha a civil társadalmi belső világa is anti-demokratikus, ez furcsa módon bizonyos mértékig legitimmé teszi a felső politikai-hatalmi struktúrák kvázi-demokráciáját (az íratlan alkotmány egyik alaptétele)
      • A demokráciát szintén kikezdte tehát, hogy a társadalomban sincs törekvés a kiegyezésre, az egyensúlyra, ezt a demokrácia intézményrendszere nem tudja sem helyettesíteni, sem pótolni (az állami alatti szintek egyensúlytalanságának tézise)
      • A globális térben azonban felgyorsult a társadalmi és szellemi paradigmaváltás, ami már a hatvanas évek eleje óta demonstrálódik; ez egyszerre egyre nyíltabb és egyre tompítottabb, eddig még nem ismert típusú „lázadás”; ma érvénytelen modell 1968-nak mint a párizsi, mint a prágai lázadása
    • Hova vezethet a paradigmaváltás elmismásolása?
      • A globális térben a politikai szint és intézményrendszer leépülése azért gyorsul fel, mert a demokratikus politikai intézményrendszer – akarva vagy akaratlanul – nem veszi tudomásul a paradigmaváltást és szisztematikusan konzerválni akarja azt a politikai berendezkedést, amelynek gyakorlata kifejezetten az uralkodó rétegeknek kedvez;
      • Micsoda dilemma: a világ valójában demokráciát (vagy úgymond igazi demokráciát) akar, ám a létező demokrácia gyakorlata egyelőre eltorlaszolja a politikai paradigmaváltás elől az utat;
      • Ugyanakkor a globális társadalomból Európába emigrált nem európai társadalmi csoportok gazdasági, társadalmi, lelki, vallási) kiszolgáltatottsága klasszikus lokális lázadásokat generál
      • Egymással szembe forduló, párhuzamos jelenségek: liberális elmélet és liberális illúziók, töredezetten liberális demokrácia és torzó demokrácia liberális köntösben, liberális empátia és liberális antipátia, stb.; a liberális világrenddel nem az emberiség története ér véget, hanem egy sajátos, ipari kori liberális modell vár meghaladásra
    • Kitérő: civil társadalom Normakép, jövőkép: civil társadalom normatív jövőképe, liberális társadalomkép, közösségi normák képviselője, stb. hetedik Uralommentes kommunikációs tér: állam, gazdaság által nem befolyásolt közösségi kommunikációk rendszere, stb. hatodik Állam és társadalom közötti közvetítő tér: társadalmi érintkezések közege, privát cselekvések tere, aktív önkéntes közvetítő szektor, stb. ötödik Gazdasági társadalom: a piac intézménye, spontán helyi piac és vállalkozásai, gazdasági kapcsolatok kerete, stb. negyedik Személy- és szervezet-egyesülések, önálló társadalmi szervezetek: polgári intézményesített kezdeményezések, szervezetbe tömörült állampolgárok, független szervezetek és mozgalmak, munkaadók és munkavállalók szervezetei, államot ellenőrző intézmények, non-profit szektor, stb. harma-dik Politikai társadalom: liberális demokrácia intézménye, nyitott társadalom, politikai-hatalmi ellensúly, stb. második Aktív, elkötelezett állampolgárok kapcsolathálózata: közösségi feladatot vállaló helyi polgárok, de a nem aktív, nem kötelezett állampolgárok nem tartoznak bele; első Az Ipari Kor civil társadalom fogalmának értelmezési típusai
    • Új valóság felé haladunk?
      • A demokrácia modell gyakorlatát az is átláthatatlanná teszi, hogy a posztmodern valóság, a posztmodern tudat és a posztmodern logikai tér – a világ fennálló politikai díszletei között és mögött – gyors változáson megy keresztül
      • Ennek egyik jele az, hogy a valóság például megduplázódik
      • Boldogabb békeidőkben az emberi civilizáció a természet mellé egy második valóságot (a második természetet) hozta létre, csakhogy néhány évtizede olyan virtuális valóságot is teremt, amit rögtön intézményesedik és megjelenik a második természet világában (család, törzs, állam, nemzet, stb.) új csoportokat és létformákat inspirálva
      • Érdekes, hogy most válik igazán világossá: az emberi társadalom gyakorlatilag eddig is csak virtuális formában létezett
      • Egyáltalán nem meglepő, hogy az információs kor technikáinak kihasználásával az új valóság és az új paradigma civil képviselői megjelennek globális civil érdek- és értékképviseletként
      • A globális demokrácia modell tényleges és lassan kiürülő gyakorlata mögött tehát a globális társadalom megváltozik, átszerkesztődik, s új szereplőket kénytelen tudomásul venni
    • Kitérő: új valóságok, új szerkezet
      • A második természet tehát kibővül, vagy egy harmadik természet jön létre (a mediatizált információs-kommunikációs valóság)
      • A klasszikus virtuális valóság is megduplázódik, akár ez is nevezhető új virtuális, vagy harmadik valóságnak, amit a média és az internet valósága testesít meg és egyúttal szimbolizál
      • Nem csak a tényleges és virtuális valóságok kiterjedése és duplázódása játszódik le, hanem az új világszerkezet kialakulása
      • Új univerzális-globális és egyszerre globális és lokális világszerkezet születik, amelynek van teteje és van alja (párhuzamos világegyetemek, felső és alsó tudati valóságok)
      • Gyakorlatilag minden valóság globalizálódik, miközben a globális valóság is egyfajta virtuális valóság és egyelőre a globális valóság új típusú lokális valóságban létezik
    • Mit jelent ez a demokráciára vonatkoztatva? (1)
      • A demokráciának (elvrendszerként, jog-rendszerként, intézményrendszerként) egyszerre kell differenciálódnia és egységesülnie
      • A differenciálódás miatt szükség van globális, kontinentális, nemzeti és regionális demokráciavízióra, minden szintű jogrendszerre, és ugyanakkor szintenként eltérő intézményrendszerre
      • Ma az új globális demokrácia elveiről, formáiról se elmélet, se gyakorlat (kivéve a részvételi demokrácia kísérleteit)
      • A kontinentális demokrácia elmélete egyelőre lemásolja az ipari kor nemzetállami koncepcióit és döntési szisztémáit
      • Nincs a klasszikus liberalizmust, konzervativizmust és szociáldemokráciát egyaránt meghaladó politika- és demokráciaelmélet, amely már egységesülő rendszert gondol végig és tervez meg
    • Mit jelent ez a demokráciára vonatkoztatva? (2)
      • A lokális demokráciának sincs új programja, marad a 19. századi önkormányzati felfogás - maximum szerényen javított, de nem modernizált változata
      • Fel sem vetődik az új valóságok és az új virtuális valóságok működési rendjének, demokratikus döntéshozatalainak kidolgozása
      • A politikai gondolkodás képtelen felismerni, hogy az új globális tudás szerint egyre valószínűbb, éppen az új természettudományos kutatások alapján, hogy nincs objektív valóság, objektív anyag, avagy minden valóság a személy és kollektív tudatállapotok „terméke”. Ezért a politikai vagy hatalmi rendszereket minimum egyúttal tudat-rendszerekként is értelmezni kell
      • A nemzeti, nemzetállami, állami demokrácia lényegileg ugyanott tart, mint a 19. században és ez ma egy új globális krízis tényező
    • Tudatállapot-demokrácia
      • Akkor viszont az érdekalapú, hatalom-központú valóságok harca tulajdonképpen csak következmény, a valódi „valóság” nem ez, avagy a demokrácia aktorai nem vagy nemcsak a politikai aktorok (érdek-aktorok), hanem a tudat-szereplők
      • Szlogenként: egy-egy parlamenti választáson nem a politikai-gazdasági-társadalmi érdekcsoportok versengenek, hanem a különböző társadalmi tudás- és tudatállapotok, amelyek azonban nem neveződnek meg, nem szerveződnek meg, hanem inadekvát politikai pártalakulatokba kényszerülnek bele, ahol eleve nem is érzik jól magukat, vagy a pártalakulatokat észrevétlenül áthangolják valamelyik öntudatlan kollektív tudatállapot (társadalmi tudattalan) szerint
      • Ez természetesen eddig is így volt, csak az ipari kor jól elkülönülő osztálystruktúrái, érdekviszonyai elfedték/eltakarták ezeket az összefüggéseket
    • Kitérő: A társadalmi tudat modellje
      • A tudatterek modelljének
      • (Penrose-féle háromszög)
      • szerintem legalább
      • három oldala,
      • avagy három tudattára lehet:
      • Személyes és társadalmi tudattalan
      • Egyéni és csoportos tudatok
      • Transzcendens tudatok
    • Hol tartunk tehát? Miért nincs demokrácia?
      • 1.Több valóság van, mint amiben a valóságos politikai demokrácia játszódik
      • 2. A valóságos orientációkban, döntési késztetésekben radikálisan megnőtt a virtuális valóságok szerepe
      • 3. A demokrácia központi terepe már nem az állami/társadalmi szint, hanem sokszintes demokrácia kellene
      • 4. A demokrácia nemcsak a hatalmat birtokló erőcsoportok politikai képviselőinek játszmája, hanem lényegét tekintve a civil társadalmak (szintén korlátozott érdek- és értékválasztásainak) küzdelme
      • 5. Az információs kor és a vele érkező paradigmaváltás-követelés az elsősorban érdekalapú politikát/demokráciát negligálja
      • 6. A társadalom, az állam, a demokrácia nemcsak racionális intézményrendszer és döntéshozatal, hanem átfogó tudás- és tudatállapotok halmaza, rendszere, amely a demokrácia elveit és gyakorlatait szükségképpen meghatározza
    • Lehet-e civil demokrácia?
      • A civil társadalom sem tudásban, sem programban (avagy se helyzet- és jövőismeretben) nincs felkészülve arra, hogy a demokráciát demokratizálja
      • Hiába elméleti alternatíva a közvetlen demokrácia, amíg a közvetlen szerepléshez az aktorok nem készültek fel
      • Az információs kor előbb-utóbb eljut a digitális államig, digitális közigazgatásig, azaz a tényleges állam mellett felépül a virtuális állam (tehát megduplázódik) és a döntéshozás,. döntés-végrehajtás elsősleges terepe a virtuális valóság lesz
      • Ugyanígy a civil társadalom is megkettőzödik és létrejön a virtuális (intelligens) civil társadalom
    • Konklúzió
      • Ezzel párhuzamosan az emberiség minden szintű tudatának elege van az anyagi tőketípusok uralta civilizációból és ez előbb-utóbb ki fogja kényszeríteni a demokrácia-paradigmaváltást is
      • Ha ez nem történik meg, mindössze két lehetőség van, nem a kultúrák, nem a világhatalmak háborúja, hanem az univerzális tudás- és tudatállapotok nem kevésbé gyilkos háborúja történik meg velünk
      • Vagy: a civilizáció pusztul el és ehhez nem kell atombomba és nem kell ökológiai katasztrófa
    • Elméleti mérleg
      • A klasszikus filozófiai-teológiai megközelítések között például két ilyen megközelítés ismeretes: az exoterikus és ezoterikus elmélet
      • A demokráciaelméletek is csoportosíthatók: exoterikus és ezoterikus demokrácia-elmélet
      • Alternatív fogalmak: a) exoterikus: kvantitatív, anyag-központú, képviseleti, stb. demokráciaelmélet; b) ezoterikus: kvalitatív, tudat-központú, részvételi, stb. demokráciaelmélet
      • Az első a normál tudományból, a második a poszt-normál és poszt-tudományból indul ki
      • Az exoterikus elmélet tipikusan az ipari kor terméke, az ezoterikus elmélet létrejötte függ a tudás kor kibontakozásából
      • Az exoterikus demokrácia-elmélet a múlt elmélete, az ezoterikus demokráciaelmélet a jövő elmélete
    • Az exoterikus demokrácia-elmélet
      • Az új globális-lokális tér, avagy az aktuális világállapot funkcionális vizsgálata alapján fogalmazódik meg
      • A gazdaság, a társadalom és a politika objektív folyamat és ezért az objektív helyzet határozza meg a kollektív és egyéni politikai viselkedéseket
      • Az exoterikus nézőpont nem képes belátni, hogy az un. objektív folyamatok a kollektív és egyéni tudatok (tudatállapotok) hatására mennek végbe
      • Korlátozott valóságot tételez fel és a változásokat csak korlátozottan érti meg, holott a demokráciának elemi feltétele a helyes jelen- és jövőtudat
    • Az ezoterikus demokráciaelmélet
      • Az új globális-lokális tér, avagy az aktuális világállapot szubsztanciális vizsgálata alapján fogalmazódik meg
      • A gazdaság, a társadalom és a politika objektív folyamatai mellett az egyének és közösségeik személyes, s kollektív szükségleteire épít
      • Ez a demokrácia-elmélet a részvételre nem csak a jogi, hanem a társadalmi és szellemi lehetőséget is megteremti; ezt megkönnyíti a virtuális valóság megkettőződése,
      • Ha a jövő társadalma alapvetően tudás- és tudatközpontú társadalom lesz, akkor a demokrácia és intézményei alapvetően a tudás- és a tudat (posztipari) rendszerei lehetnek
    • 21. század első felének globális demokrácia modellje
      • Ismét új globális demokrácia modell szükséges – az új valósághoz és az új ideákhoz kötve
      • Az új modellt csak társadalmilag is támogatott érték-konszenzuson alapuló ezoterikus demokrácia-elmélet fogalmazhatja meg
      • Ez egyfelől egy olyan modell lehet, amely egy komplex, összetett demokrácia-mátrix, horizontálisan és vertikálisan (demokrácia-mátrix elve)
      • Másfelől ez a modell nem szolgálhatja csak a társadalmi előnyöket ötvöző társadalmi (uralkodó) csoportok és kiszolgáló rétegeinek érdekét (civil demokrácia elve)
      • A torzó kvantitatív demokráciából nem lehet továbbra lépni valamilyen kvalitatív demokráciába csak törvénykezés vagy állam-modernizálás segítségével
      • Új demokrácia modellnek és gyakorlatnak egyaránt feltétele és következménye az új demokrácia-tudat
    • A jövő demokrácia forgatókönyvei
      • A legvalószínűbb a globális liberális demokrácia modell széleskörű megkérdőjelezése; különösen akkor, ha a modell nem hajlandó beépíteni a harmadik világ hagyományait és szükségleteit;
      • Valószínű, de nem garantált, hogy a fejlett (első) világ államainak belső válságai, akaratai, civil társadalmi felismerései lassú evolúciót kikényszerítenek
      • A globlokál világ természete, a civilizáció egységesülő tendenciája, az új tudomány (és új tudás) elterjedése és az átfogó paradigmaváltás követelése felgyorsíthatja az evolúciót
      • Ha bármilyen típusú világkatasztrófa következik be, az várhatóan nagy áttöréseket hozhat
      • A döntő elem az emberi civilizáció tudatállapotának a változása lehet
      • Módszer: egyelőre nincs lehetőség globális új modellre, csak tudatos politikai-társadalmi rész-kísérletekre (Porto Allegre)
    • Az embrionális Aba-modell
      • Új típusú – legitim felhatalmazású - részvételi demokrácia modell kidolgozása
      • Az önkormányzati képviselők mellett civil képviselők rendszere és a civil képviselők tanácsa
      • Gazdasági, civil szervezeti, egyházi képviselet felállítása
      • Abai Magisztrátus megalakulása a felsorolt öt csoportból
      • Jogilag átadott önkormányzati kompetenciák és a helyi döntéshozás magasabb szintre emelése
      • Átfogó, hosszú távú jövőkép Abáról és a térségről
      • Írásos társadalmi szerződés (strukturált párbeszéd) az önkormányzat (+magisztrátus) és a helyi polgárok családjai között
      • Első lépésben intenzív felkészítés a magisztrátus tagjainak és más érdeklődőknek
      • Az abai modell kiterjesztése a Sárvíz kistérségre, ahol már kistérségi alkotmányozó nemzetgyűlés működik
    • Köszönöm a figyelmet!
      • Varga Csaba
      • www.vargacsaba.hu
      • www.strategiakutato.hu
      • www.inco.hu
      • www.metaelmelet.hu
      • www.evilagonline.hu