Your SlideShare is downloading. ×
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×
Saving this for later? Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime – even offline.
Text the download link to your phone
Standard text messaging rates apply

Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba

718

Published on

Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba

Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
718
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
1
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. Varga Csaba Az, amit nem ismert fel? (Simone Weil-r l) A mai szellem el tt két út áll. Vagy magasabb inspirációkra hagyatkozik, vagy elveszik.” (Simone Weil)1. Újra és újra olvasom-olvassuk Simone Weil gondolatait, hogy reményeink szerint egyrejobban értsük, s egyúttal egyre jobban a metafizikai titkok mélyére hatolhassunk. Nincsbizonyosság arra, hogy a titkok kapuján beléphetünk, de a titkok háza ajtajának megpillantásais reményt ad.Ha az rült huszadik században volt valaki, aki nem vesztette el az eszméletét (léleklétét),akkor az egyik ilyen lélek Simone Weil volt. Ha figyelmünket türelmesen mondatairaösszepontosítjuk, meglep módon mindjárt lelkünk és tudatunk megtisztulását tapasztaljuk.Talán nincs senki, aki ilyen tisztán és világosan beszélne arról, amit mindnyájan remegveátélünk: a szerencsétlenségr l és a szerencsétlenség elleni lépéslehet ségeinkr l. Volt egytiszta lélek és gondolkodó, aki ugyanilyen tisztán élt, mint írt, és aki szinte maga atökéletesség. Érezzük azonban, hogy valahova mégsem jutott el, valamit nem ismert fel,valamit nem élt meg. Vagy esetleg csak részben tapasztalta meg. Ez a valami: a titok háza. Haa titok házát mi sem látjuk, s nem lakunk benne, akkor jórészt felfoghatatlan, hogy miértlépett át a nem fizikai létbe, tudva-tudatlanul, hogy ez a végs átlényegülés neki a találkozásbeteljesedése volt.Ez maga a csoda (is): ha látjuk, hogy mit nem talált, avval – keresése okán - lehet vé válik,hogy mi esetleg megtaláljuk: ezért nem kizárt, hogy rajta, vagy általa is jutunk be amennyországba. Ha az si híd a Krisztus, Simone Weil minimum az egyik tanítvány-palló.El fordul, megkérdezik, hogy Weil keresztény volt-e? Simone Weil folyamatosan úgy érezte,neki nem szükséges belépni a kereszténységbe, mert már ebbe született bele, s lelkét Istenmaga vette kezébe és kezdett l fogva rizte. Ugyanakkor „.. soha, egyetlenegyszer, egyetlenpillanatig sem éreztem, hogy Isten az egyházban akar látni engem.”1 Lehet, hogy 1
  • 2. szentségtörés, ám számomra ez teljesen helyénvaló álláspont2, hiszen többek között SimoneWeil egyik érve így hangzik: „Ahhoz, hogy az egyház jelenlegi küldetésében hatékonnyáváljék, és valóban behatoljon, mint egy ék, a társadalom életébe, nyíltan meg kell mondania,hogy megváltozott, vagy hogy meg akar változni. Másként ki venné komolyan, miközben azinkvizíció jutna az eszébe?”3 Magam nagyra tartom, hogy Weil élete végén rendkívülalaposan foglalkozott a katharok elpusztított mozgalmával, hiszen a középkori kathar-alternatíva Európa számára jobb spirituális, lelki és társadalmi utat jelentett volna, mint III.Ince pápa egyházi világhatalmat épít – ahogy Weil értékeli – totalitáriánus rendszere.Ezért is mondja Weil, hogy korunk tévedései a természetfelettit nélkülöz kereszténységb lszármaznak. (Lásd: Töredékek a füzetekb l.)2. Menjünk be békésen a mondatok közé. Ha a mondatok pontosak, remélhetjük, afelismerések is pontosak lesznek. Igen, miért is kételkednénk, hogy „Isten szeretetb l ésszeretetért teremtett. A világ maga is szeretet, és eszköze a szeretetnek.”4 Ez az els mondat,ha tetszik, az els (és tökéletes) igazság. De jön egy újabb mondat, ami így hangzik: „Deamire rajta kívül nem vállalkozhatott senki más, maga távolodott a legmesszebbre.”5 Hamondatot végigpillantjuk akár ötször-hatszor is, érezzük, hogy ez megdöccen, valami nincsrendben. De mi ez? (Aligha Pilinszky János fordítási döccenése.) Ha a mondatba beletesszüka hiányzó elemet, ezt olvashatjuk: De amire rajta kívül nem vállalkozhatott senki más, attólmaga távolodott a legmesszebbre. Megtorpanunk-e annak a kimondásától, hogy azIsten/Szeretet távolodott legmesszebbre az istenszeretett l?Ez a kérdés a huszadik század egyik drámai kulcskérdése. Legyünk, ha lehet, továbbra ispontosak: Istent el lehet vetni, lehet úgy tenni, mintha nem lenne, de ez szinte semmi ahhoz akínhoz képest, hogy a huszadik században milliók azt élték és élik meg, hogy az Isten/Szeretettávolodott legmesszebbre az istenszeretett l. Ez a tapasztalat azoknak igazán drámai, akiknem vetik el Istent, s t folyamatosan keresik, így belül – akár önmaguk számára valódeklarálás nélkül is – csendesen hiszik, hogy Isten létezik. A huszadik század kollektívtudatának talán ez a távolság-dráma a legnagyobb traumája.Ennek a közösségi lelki-élménynek a legmélyebb s legvilágosabb kifejez je Simone Weil. Akövetkez mondat ezért így hangzik: „Ez a véghetetlen távolság Isten és Isten között, legf bbmeghasonlás, fájdalom, mihez nincs hasonló, (s ugyanebben a mondatban, logikailag meglepmódon ez a folytatás), a szeretet csodája, ez volt Isten kereszthalála.”6 Mintha hallanánk a 2
  • 3. mondat fogalmazójának tipródását, s talán maga sem tudja egészen eldönteni, de végül is aztsugallja, hogy Isten és Isten között a legnagyobb távolság egyszerre a legf bb meghasonlás ésa szeretet csodája? Ha ezt a kett séget nem mondaná, el kellene vetnie Istent. Ha viszontelfogadja, nincs más lehet ség, valahogy meg kell értenie, hogy ez miért van így.3. Az okok feltehet en megkereshet k, feltárhatók, csakhogy Simone Weil egyik állításamindjárt ez: „De épp e meghasonlás, ami fölött a legf bb szeretet ver hidat, a legf bbegységr l ad hírt a mindenségen át, a csend mélyér l, mint két különálló és egybeolvadt hang,tiszta és meghasonlott dallam. Ez maga Isten beszéde.”7 Hogy is van ez? Ha Isten és Isten,Isten/szeretet és istenszeretet között véghetetlen a távolság, miképpen létezhet az, hogy haIsten önmagán belül, s önmaga és Megnyilvánulása között elszakadás (vagy csak távolság)ment végbe, akkor ezt az elszakadást mégis a legf bb szeretet, tehát az istenszeretet kötiössze? Nem szükséges hosszan magyarázni, az okfejtésben valami nincs rendben. Vagyolyasmi van rejtve benne, amit nem nagyon értünk, s talán nem jól fejezünk gyarlómondatainkkal.Mit értsünk azon, hogy a mindenségen át ad hírt a legf bb egységr l? Íme, néhány válaszWeilt l. „Az univerzum, ahol lakunk, amelynek egy parcellája vagyunk, nem más, mint azIsteni Szeretet által Isten és Isten közé vetett távolság, distancia. Mi csak egy pontja vagyunke távolságnak, mit tér, id s az anyagot kormányzó mechanizmus alkot. Mindaz, amitrossznak nevezünk, nem egyéb, mint ez a mechanizmus.”8 Ismétl dik tehát a tétel, hogytávolság, s t distancia van, mert az univerzum és a mi parcellánk Isten és Isten közé vetetttávolság, amit az anyagot kormányzó mechanizmus (maga a rossz) alkot. Kés bb méghasonló mondatokat olvashatunk tanulmányában, például: „Tér és id végtelenül elválasztbennünket Istent l.”9Aztán valami mégiscsak megcsillan: „De ha magunk fülé emeljük szívünket, a mindenségfölébe, tér és id fölé, oda, ahol a mi Atyánk van, s onnét pillantunk vissza e mechanizmusra,az egészen másnak t nik majd a szemünkbe.”10 A távolság áthidalása így akkor következikbe, ha szívünket magasra emeljük, a tér és id , avagy a rossz mechanizmus fölé, mert Istennem bennünk, vagy bennünk is van, hanem csak ott „fent.” Elismeri, hogy az isteni Szeretetátkelhet a tér és id végtelenjén (Azaz: Isten tehát megint kint van, onnan érkezik hozzánk),de Simone Weil legf bb kérdése az, hogy a véges teremtményb l a szeretet hogyan tehetnémeg visszafelé az utat? 3
  • 4. Nincs megnyugtató válasz. Ez csak az lehetne, hogy Isten örökké és változatlanul bennünkvan. A visszafelé út tehát ekkor bennünk halad(na), vagy nem is lenne szükség a távolságátlépésére. Simone Weil fél lépést azonban tesz el re, mert azt tapasztalja és ezt meg isfogalmazza, hogy „az isten Szeretet belénk helyezett magja megn tt és fává 11terebélyesedett” , ám ennek ellenére kérdés, hogy a fává terebélyesedett isteni mag visszaemeli-e helyére, az Istenhez a szeretetet? Végül is – a véghetetlen távolság ellenére - odáig jutel, hogy „aki szeretetével Isten felé fordulva marad, azt a lelkét átjáró szerencsétlenségodaszegzi magának az univerzumnak a közepére. Ez a világ valódi közepe, mely nincsközépen, mert kívül van téren és id n, mivel maga az Isten.”12 Isten tehát eleve távol van.Nem is az univerzumban, hanem téren-id n túl. A figyelmünket, a lelkünket a távolba kellszegezni. Az egyén szerinte így juthat el a messze lév Isten közelébe.4. Ha önmagunkra pillantunk, aligha mondhatunk más magunknak is, hogy a világon egyetlenbirtokunk van: az én.13 Ezt Simone Weil tisztán látja és mondja. Ez még akkor is igaz, ha avilágot vagy az emberi létállapotot dekreációnak (de-kreálásra ítélése a világnak) min sítjük,amit lehet pusztán úgy min síteni, hogy (a) mindössze a körülöttünk lév küls világfelszámolása (dekreálása) a cél; lehet tovább menni, (b) s azt fogalmazni meg, hogy az emberilény „csak” a küls világra koncentráló bels „szervét”, az egot számolja fel. De szinte senkinem megy el addig, mint Simone Weil, akinek központi törekvése (c) az emberiönmegsemmisítésre irányuló szándékának elfogadása. Ezt Vet Miklós így összegzi: „Annyibizonyos, hogy egyedül a dekreáció14 fogalma fejezi ki a legh ségesebben alapvetmondanivalóját: az emberi lények önmegsemmisítésére irányuló elhivatottságát..”15Egyébként annak fogalma sincs a kereszténységr l (vagy akár a hinduizmusról vagybuddhizmusról), aki nem éli és nem tapasztalja meg, hogy a lemondás a világról, vagy az egotudatos leépítése, avagy valamilyen mélység dekreáció a vallásos élet lényege.Nem véletlenül, most is szó szerint idézzük Weilt: ”Megváltó szenvedés. Amikor az emberiélet a befejezettség (tökéletesség) állapotába kerül, amikor a kegyelem segítségével lebontottaénjét önmagában, akkor a szenvedés olyan fokára süllyed, ami számára énje kívülr l valólerombolásának felel meg, de ami valójában a kereszt beteljesülése.”16 Ha a kegyelemsegítségével az ember lebontotta énjét (egoját?) önmagában, az miért lenne ugyanolyan fokúszenvedés, mint amikor a külvilág kívülr l rombolja le énjét? Ezek a mondatok világítanak rá 4
  • 5. Weil létélményének és magatartásának titkára. Másképpen: miért nem öröm, vagy bels békeaz, amikor ez az én már tökéletesen megsz nt és helyét átadta Istennek?Tegyük hozzá még, vagy ez nagyon is súlytalan mondat-indítás, ezért inkább csak egyszer enmondjuk ki: Simone Weil nem csak szellemileg vagy spirituálisan ment el a legmesszebbre:életének közepén úgy döntött, vagy pontosabban engedte, hogy ez történjen vele: végigviszi adekreációt. Egészen odáig, ahonnan fizikailag nincs visszaút. Tökéletes metafizika – tökéletesvalóra váltás? A fejhajtás ellenére töprengésünk csak az, hogy valóban ez a tökéletesség?5. Simone Weil úgy gondolja, ha az embernek egyetlen valódi tulajdonsága, az Éne, akkorezt, s t éppen ezt kell odaadnunk Istennek, „másképp szólva: ez az, amit le kellrombolnunk.”17 Ebb l a metafizikai alappozícióból következik, hogy „Semmi a világon elnem veheti t lünk, hogy azt mondhassuk: én. Semmi, kivéve a legszéls ségesebb csapást.Semmi se rosszabb a végs nyomorúságnál, mely kívülr l bontja el az ént, minélfogva aztánaz ember már nem bonthatja le önmagát.”18 Ha az embernek egyetlen (ráadásul nemszubsztanciális) Éne van, ha ez az egyetlen Éne a kapu, az átjáró önön lelke, személyisége éskülvilága között, akkor igen, sajnos igen, bekövetkezhet az, hogy ezt az Ént a külvilág bontjale, s ennél nagyobb gyalázat aligha lehet. Ha némán belegondolunk, az elmúlt száz év (nemcsak a diktatúrák, hanem a demokráciák is) sok millió emberrel tapasztaltatta meg, hogy Én-éta korszak, a hatalom, a gyilkos külvilág és/vagy a finom brutalitás rölte fel. Ez volt és ma isez a végs nyomorúság.Vet Miklós így összegzi Simone Weil Én-képét: „…a létezés a maga mezítelenségében nemlehet cél az én számára, s valójában az én egyedüli célja önmaga. Az önmeg rzésre irányulóvágy pusztán azért tesz szükségessé folytonosan célokat, mert az énnek csak birtoka van, éséppen e célok jelentik az aktuális és a majdani én közötti me-diációt.”19 (egyezségközvetítést)Az énhez tehát az id höz tartozik, „az én egy id ben irányuló tenzió”, s t „az én funkcionálisegysége mindig gyakorlati”20. Ebb l az következik, nem csak az a baj, hogy mindösszeegyetlen énr l van tudomásunk, hanem az, hogy ez az én alapvet en irreális és ennek atenziónak (feszültségnek) „nincs semmiféle valóságos létezése”. Simone Weil legjobbértelmez je, Vet Miklós tehát szintén egyetlen ént, méghozzá tenzió jelleg ént regisztrálWeil vallásos metafizikájában. 5
  • 6. Simone Weil aztán (lásd: Töredékek a Füzetekb l) határozottan megismétli korábbiálláspontját: „Istenhez közeledni, nem az ember feladata. Egyedül Istenre tartozik, hogyközelítsen hozzánk. A mi dolgunk: a várakozás, a figyelem, a készenlét.”21 Ebb lszükségképpen ugyanaz konklúzió vonható le: Isten nincs bennünk, csak várhatunk rá. Végülodáig elmegy, miszerint „Isten kiüresítette magát istenségéb l, és megtöltött minket hamisistenséggel.”22Kitér . Külön lehetne arról is gondolkodni, Simone Weil miért nem kereste és miért nemtalálta meg a külvilág, vagy a társadalom Isteni énét (a társadalom spirituális tudatát)? Ha akülvilág, vagy a fizikai világ és a társadalmak világa lélektelen, szubsztancia nélküli, akkorcsak azt és annyit ismerhetünk fel, hogy a külvilág rossz, ellenséges és lerombolja énünket.Miközben Platón Állam cím m ve kapcsán levezeti, hogy a társadalom az ember és Istenközötti akadály, s t „az ’ormótlan vadállat’, vagyis a társadalom állata megegyezik azApokalipszis fenevadjával.”23 Ezért a társadalom racionális vagy spirituális vadállattalanításátnem tudja elképzelni, így csak azt a programot tartja jónak, hogy a „f szabály: nem vetni alámagunkat a társadalomnak a szükségszer eseteken kívül.”246. Ha egyetlen Énünk van, s ráadásul ez az egyetlen egyben a küls (küls re irányuló) Én, sígy szükségképpen bennem/benned nincs semmi. Ez az üresség, Simone Weil szerint is. Hanincs más sors, mint az Üresség, akkor a program sem lehet más, mint az üresség elfogadása,hiszen ekkor ezt a bels rt már csak a kegyelem töltheti be. Még akkor is lehet hát remény:„Aki elviseli az üresség pillanatát, az elhagyatottságát, vagy elnyeri az Élet Kenyerét, vagyelbukik. – mondja Weil – Rettenetes kockázat, de el kell viselni, s méghozzá a teljesreménytelenséget. Csak beleveszni nem szabad.”25 Mindig tudjuk, a többség nem kerülheti ela belehullást.És így nincs határ, nincs különbség: a külvilág „hamis királyságáról” vagy az igazKirályságról való lemondás között. Akkor van tökéletes vigasz és teljes leszakadás a világról,ha az igazi királyság kegyelem nem egyszer en átjár minket, hanem mi magunk vagyunkazok.Ha két Énünk van, s az egyik Én éppen Isten, vagy Isten bennünk, akkor Simone Weilkiindulópontja kérd jelez dik meg, vagy válik vitathatóvá, hiszen ezt a második Ént nem kell 6
  • 7. oda adnunk Istennek, hiszen ez nem csak az Övé, ez Maga. Innen nézve tehát, vagy a külsént adjuk át Istennek, de az igazi, bels Énünk megmarad, vagy a küls Ént sem számoljuk fel(vagy csak ennek egyik részét, az Egot26), s t a küls Ént a bels Én alá rendeljük. Ha tetszik,evvel teljesen átadjuk, s ezzel porig romboljuk. Ha tehát két Énünk van, s együttélünk mind akét Énünkkel, akkor ez szinte az, ami a kegyelem, avagy az üresség tölti ki bennünket, hanemaz Isteni Én, vagy találóbb szóval az Önvaló. Az Önvaló kifejezés látszólag csak a Védákfogalma, holott ez vallásfeletti fogalom, nyelvileg pontosabb, s t találóbb, mintha aztmondanám, hogy a bels Én, a személyes Isten, vagy a Szentlélek, hiszen ez az igazi Én: azÖnvalóm. Vagy még szebben: Isten(i)valóm.7. Az ember csodája tehát az, hogy két Éne van. Erre jó analógia, hogy két Szívünk van, azegyik szívünk a fizikai Szív, ami hordoz spirituális létformát, de a másik szívünk az, amelyjobb oldalt található, s nem biztos, hogy anyagi-fizikai létez ként. Nevezhetjük fénymagnak,a legújabb kvantumfizika szerint Fehér Lyuknak, hívhatjuk a Szentlélek otthonának, amikiterjed minden atomunk szubatomi tartományaira. Ez a második Szív így az Önvaló, amieleve transzcendens, vagy spirituális valóság. Ugyanakkor ez maga a Tudatosság. Ez Isten –Benned. Keresztes Szent János ezt a kérdést így fogalmazta meg: „Miért halogatod a dolgot smiért várakozol, holott azonnal is szeretheted Istent a te szívedben”27Simone Weil 1940 tavaszán olvasta el a Bhagavad-Gitát.28 Ezért is merek az indiai RamanaMaharsii véleményére hivatkozni: „Ez a Szív nem az azonos élettani szervet takarja, hanem azutóbbi közelében lév spirituális középpontot.”30 „Senki sem tagadja, hogy a fizikai szerv abal oldalon van, de ez a Szív, amir l én beszélek, a jobb oldalon található.”31 Ramana Maharsielragadatott állapotban is tapasztalta: „Ekképpen a Szív a test központja.” „Az igazság az,hogy a test és minden más kizárólag ebben a középpontban van.”32Simone Weil viszont nagyon jól látja, hogy az ember lelkének két oldala van és a kett élesenszemben áll egymással: „A léleknek az a fele, mely e pillanatban a tudat számára csaknemmegfoghatatlan, vágyódik a szentségre”..A lélek silányabb fele azonban undorral fordul el aszentségt l, gy löli és jobban fél t le, mint a pusztulás el l iramló vad.”33 Két Szívet nem, dekét Lelket észlel, s t a két oldal között pokoli küzdelmet mutat be.Ha elfogadom, hogy bennem nemcsak két (jó és rossz) lélek van, s t megtapasztalom, vagymagasabb tudatállapotban láthatóvá válik, hogy Én nem más vagyok, mint az Én-Én, akkor 7
  • 8. nincs irdatlan távolság Isten és Isten között, mert ráadásul az Isteni Én nem csak a bels Isten,hanem egyben a küls Isten is, s t maga az Istenség és/vagy az Abszolútum. Ha az Önvaló élbennem, s nem mondhatok le róla, nem üldözhetem el, bár állíthatom, hogy Isten-nélkülivagyok, a tudatlanság nem semmisíti meg az Önvalómat. Ha az Isteni Én örökebb „részem”,mint a fizikai testem, akkor a második Szívre irányuló rekreáció lehetetlen, s értelmetlen is,hiszen csak a küls énem és a küls Énem által kreált-tapasztalt-teremtett valóság pusztíthatóel.Simone Weil is majdnem eljutott ideáig, de talán titok, vagy ma is rejtély, hogy miért nemment idáig, mert a Kegyelem és nehézkedés cím tanulmány „Az én” cím fejezetének végén– mintha megvilágosodna, ugyanakkor szinte mellékesen - kimondja: „Én vagyok minden. Deez az én, itt: Isten. És nem így én.”34 És jön egy legyengít , félrehajló mondat: „A rosszkülönbséget tesz, és megakadályozza, hogy Isten egyenérték legyen minden számára.”35 Ez a„de ez az én, itt: Isten” felkiáltás akár tekinthet az Isteni Én felismerésének, hiszen „ez azén” nem lehet más, mint egy másik én, s t az „ nem így én” különbséget tesz az így-én és anem-így én között. De aztán a következ „romboló” mondat (lásd: a rossz különbséget tesz...)nem is teljesen illik ide, mi több a rossz jogosítványába utalja a nem-így-énmegkülönbözetését. Elveszett a spirituális vonal vagy megtorpan a felismerés küszöbén? Haezt elfogadná, lerombolná korábbi téziseit? Milyen dráma zajlik itt?Marad az eredeti gondolat: „Az én nem egyéb, mint kivetített árnyéka az Istenség (figyelem:itt nem Isten, hanem Istenség – V.Cs.) fényét eltorlaszoló b nnek és tévelygésnek, s amit énmagamra öltve létezem.”36 Utóiratként még jelezhetjük csodálkozásunkat: az Isteni Ént (abenne lév Istent) misztikusként miért nem tapasztalta meg, vagy a megtapasztalt miért nemtudatosult benne?Holott Lelki önéletrajza37 szerint többször megtapasztalta, hogy maga Jézus ereszkedett lehozzá, s ragadta el. „Néhányszor, míg a Miatyánkot mondom, vagy más pillanatokban, Jézusszemélyesen van jelen, de végtelenül valószer bb, megkapóbb, tisztább és szeretettel teltebb,mint amikor el ször elragadott.”38 Ha misztikus élménye szerint Jézus meglátogatja, akkortalán megkérdezhetjük: miért nem élei meg, hogy az Isten folyamatosan benne van?8. Ha az isteni ÉN-t nem tapasztalom magamban, ha ezért nem tudom Isteni Énemmelszinkronizálni magam, ha így nem bízom rá magam az Önvalóra, akkor csak két személyes út 8
  • 9. lehetséges. A gyalázatos, piszkos árulás, belehullás a rosszba, a figyelem elvesztése, Istenmérhetetlen távolságra kerülése, az élve halál, - vagy ellenkez leg kilépés a gyalázatos,önveszt valóságból, a fizikai test és elme kulcsszerepének feladása, a tökéletesség tökéletlenválasztása, a végleges átlépés a transzcendens világba, avagy: Isten és Isten, Isten és köztemvaló távolság páraként felszállhat.Én Az vagyok, mondja az emberiség minden magasabb tudatú gondolkodója, s misztikusa.Ezért talán így folytathatjuk: Én az Isteni Én vagyok. Én Atman vagyok és Atman egybenBraman. Én a Tudatosság, az örök Abszolútum vagyok. Simone Weil viszont nem látja, vagycsak homályosan sejti, hogy a második Én, avagy Isteni Én ott létezik benne és egyúttalmindnyájunkban jelen van. Csak az Az vagyunk.Keresztes Szent János ezért írhatta A tökéletesség fokai cím részben: „2. Igyekezni mindigIstennek akár valódi, akár elképzelt, akár egyesít jelenlétében maradni!”39 (Az els azontudat, hogy Isten mindenütt jelen van.)Ismétlem magam: nem értem, csak szemlélem a titkot: Simone Weil, ha másképpen nem,kegyelemként miért nem tapasztalhatta meg az Isteni Ént? Ez a kegyelemhiány voltszemélyes életének kimondatlan próbatétele? A túl éles figyelem és a szenvedésre túlzottanérzékeny lélek maga el l zárta el a mérhetetlen bels öröm megélését? Egy látszólag egyszerszellemi/gondolati hiány, vagy a korszak lelkületéb l hiányzó tudás (az Önvaló ismerete)miatt veszik el a megváltásra váró Szerencsétlenségben? Szívszorongva kiköveteli magának afolytatást, úgy, hogy egyszerre legyen Jézus és Pilátus? Tegyünk fel további kérdéseket?Mindenesetre transzcendens bölcselete és egész élete közvetlenül és közvetve is egyfel ldrámai, másfel l gyönyör séges krisztusi üzenet: Isten létezik, és ezért lehetünk és lehettektökéletesek.Esszém kett s üzenet címe szükségképpen kett s tartalmat hordoz. El ször is, az els ,felületes réteg könnyen kódolható: volt olyan üzenet, amit Simone Weil nem ismert fel, ésaztán ugyanennek a cím másodlagos, de lényegi sugallata: Az, Akit nem ismer felönmagában, vagy: Akinek nincs tudomása Önvalójáról. (Az „amit” „akit”-re, vagy „akine”-recserélhetjük.) 9
  • 10. Simone Weil tehát áttételesen és észrevétlenül azt üzeni, hogy Isteni Én vagyunk. Isteni, mert„Isten az egyedüli jó.”, „Isten az egyedüli mértéke minden értéknek.”40Jegyzetek1 Simone Weil: Ami személyes és ami szent (Vigilia Könyvek, 1983), 192, 197. o2 „Úgy éreztem, hogy nem mondhatok le becsületesen a nem keresztény és zsidó vallásokiránti érzelmeimr l – és valóban, az id meg az elmélkedés csak meger sítettek ebben -, s eztvégleges akadálynak tartottam.” Lelki önéletrajz, im. 193.o.3 Im. 204.o.4 Simone Weil: Szerencsétlenség és istenszeretet. Lásd: Kegyelem és nehézkedés, VigiliaKiadó, Budapest, 1994. 14 p.5 Im. 14.o.6 Im. 14.o.7 Simone Weil im. 14.o.8 Im. 17.o.9 Im. 22. o.10 Im. 18.o.11 Im. 23.o.12 Im. 24.o.13 Im.85.o14 Simone Weil saját definíciója: „Dekreáció: meg-nem-teremtetté tenni a teremtést (meghalnia világ számára).” Im. 91.o.15 Vet Miklós: Simone Weil vallásos metafizikája, L’Harmattan, 2005, 25.o.16 Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés, 86.o.17 Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés, 85.o.18 Simone Weil. Im. 85.o.19 Vet im. 152 .o,.20 Im. 153 o.21 Simone Weil: Ami személyes és ami szent (Vigilia Könyvek, 1983), 231. o.22 Im. 270 o.23 Im.264.o.24 Im.265.o.25 Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés, 72.o.26 Weil jól érti az egot, s t az én nélküli egoizmust. Im. 85.o. 10
  • 11. 27 Keresztes Szent János: Lobogó istenszeretet, Karmelita Rend kiadása, 1991, 39. o.28 „Különös élmény volt, mert egyre er sebben éreztem – olvasva ezeket a gyönyörszavakat, az olyanannyira keresztényi hangzást, mely szétárad az isteni megtestesülésben -,hogy a vallás igazságának egészen mással tartozunk; a ragaszkodásnak határozottzabbközvetlenség módjával.” Simone Weil: Ami személyes és ami szent (Vigilia Könyvek,1983), 193. o.29 Az indiai Ramana Maharsi (1879-1950) Weil kortársa30 Srí Ramana Maharsi: Tudatos halhatatlanság., Filosz, 2007, 212.o.31 Uo.212.o.32 Uo. 215-216.o.33 Simone Weil: Ami személyes és ami szent (Vigilia Könyvek, 1983) 221-22.o.34 Simone Weil: Kegyelem és nehézkedés, 90.o.35 Im.90.o.36 Im. 100.o.37 Simone Weil: Ami személyes és ami szent (Vigilia Könyvek, 1983), 192, 195. o.38 Im. 195.o.39 Keresztes Szent János im. 27.o.40 Simone Weil: Ami személyes és ami szent (Vigilia Könyvek, 1983) 279.o. 11

×