A Tudástársadalom Eszménye - Varga Csaba
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Like this? Share it with your network

Share

A Tudástársadalom Eszménye - Varga Csaba

  • 937 views
Uploaded on

A Tudástársadalom Eszménye - Varga Csaba

A Tudástársadalom Eszménye - Varga Csaba

  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Be the first to comment
    Be the first to like this
No Downloads

Views

Total Views
937
On Slideshare
937
From Embeds
0
Number of Embeds
0

Actions

Shares
Downloads
4
Comments
0
Likes
0

Embeds 0

No embeds

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
    No notes for slide

Transcript

  • 1. Varga Csaba A tudástársadalom eszményeA világon még sehol nincs tudástársadalom, noha jelenleg minden létez társadalombanvannak tudástársadalom-elemek, s a most indult új század közepére a globális társadalombanösszefügg tudástársadalom-szigetek jöhetnek létre. A század második felében megszülethet aglobális tudástársadalom. Magyarországnak egyetlen olyan lényeges hátránya sincs, amieleve kizárná, hogy Európának az egyik els tudástársadalma legyen, ami azonban nemgarantálja, hogy húszas-harmincas évekre ezt a cél el is érjük. Az új kor1 egyik jellegzetestulajdonsága, hogy a küls feltételekkel egyenrangúak a bels feltételek, s az utóbbiak közülels sorban a tudással dinamizált állami és társadalmi akarat kreatív állapota lenne fontos.A tudástársadalom problematikája nálunk ma azért vethet fel, mert a közpolitika és aközgondolkodás tömegkultúrájába ez a célképzet beszivárgott, ugyanakkor mégsem egészenvethet fel, mert az új kérdéskör érdemi tárgyalásához hiányzik az új magastudások egységesértelmezése, az új felfogás alapján kidolgozott jöv kép, s a jöv vízióhoz kapcsolt tudatostársadalomstratégiai építkezés. Magyarország ma úgy foglya saját múltjának, az el z kétszázad traumáinak, hogy nem lát el re húsz-harminc évig, és nincsenek a tömegkultúrában isszámon tartott forgatókönyv elképzelései. A jöv azért láthatatlan, vagy ellenségestermészet re hangolt, mert a korszak uralkodó értelemadásai szerint a jöv semmi átüt erejújat, különösen új jót nem hoz majd, holott a jelen már kvázi-tárgyilagos megfigyelése istételesen mutatja, hogy minden globális vagy közép-európai átalakulás drámaibb, mintamilyen a tíz-tizenkét évvel ezel tti politikai rendszerváltozás volt.Nem látok abban semmi felháborítót, hogy a magyar vezet értelmiség, különösen atudomány és a m vészet hangadói mennyire nem vagy milyen nehezen érzékelik, hogy apénzközpontú újkapitalizmus és az információközpontú posztkapitalizmus között élesválasztóvonal van. A felháborító sokkal inkább az, hogy a magyar tudásteremt k éstudástovábbítók nagyon nagy többségének minimális az ismerte a globális tudástermelésbenegymást hajtó (sokszor elképzelhetetlen) tudásforradalmakról. 1
  • 2. Személyenként mindenkinek jórészt magánügye, hogy olyan valóságképe vagy olyanvalóságcsatornája kristályosodik ki, amely alig távolodott el a 19. század uralkodóvalóságmániáitól; s innen nézve majdnem mindegy, hogy ez a szokásos valóságkivonat-ideológia kultúra- és államközpontú, nemzeti-alapállású, vagy az Einstein el ttitermészettudományokra épít (s változatlanul merev társadalmi osztályokban gondolkodó)szociális nézetegyüttes, vagy valamilyen olyan liberalizmuskeresés folytatása, amely a piacáltal egyébként izolált egyén szentségét hirdeti. Egyénileg mindegy, ám összességében ijesztgátrendszer.Nem csak külön-külön vagyunk idejemúltak, s t gyakran hideglel sen elavultak, hanemegyütt, nemzeti közösségként, politikai „osztályokként”, társadalmi csoportokként vagytudáshordozókként. Magyarország ma egyszerre több múlt-országban él: az idealizáltreformkorban, a kiegyezés után kapitalizálódásban, a második világháború utáni percekben,vagy a „békés” kádári végórákban. Nem élünk azonban a rendszerváltásban, nem élünk aglobális világban, nem élünk a lokalitásban, nem élünk a természetben (vagy természetközelikörnyezetben), nem élünk a spirituális világban és persze nem élünk az összesített tudásban,aminek új lényege az, hogy a földi civilizáció új tudása az elmúlt évtizedekben végérvényesengyökeresen meghaladta az elmúlt kétezer év tudását. Sem el re, sem hátrafelé nem látjuk azédenkertet, és az eddigi édenkert-töredékeket is hajlamosak vagyunk sivatagnak felfogni.Az édenkert metafora pedig kit n , mert tartalmazza az elemi integrációt:: külön nincsökológiai jöv kép, nincs önmagában információs-informatikai holnapvízió, s t a tudásalapúgazdaság eleve már kilépett a hagyományos gazdaság-mederb l vagy nem beszélhetünkizoláltan totális új tudásról, pedig épesz ember – a fizika elméletének szubatomi kutatásinaksikere óta – nem gondolkodhat anyag-központú dimenziókban. Kínos ez a sok és újfelismerés. Kínos, hogy csak integrált, új alapú, a jelentrendeken túllép jöv vízió születhet, sennek megértése után aztán akár évtizedekig vitatkozhatunk arról, hogy az újvilágfelfogásban, az új világintegrációban dönt szerepe a környezetnek, a genetikaimeghatározottságoknak, az emberi tudatnak, vagy mondjuk a (tudásalapú) társadalomnakvan.Nekem változatlanul az a véleményem (s nem látok olyan dönt érvet, hogy ezt a véleménytvisszavonjam), hogy a jöv egyedül használható neve a tudástársadalom, amely b vebbentudás- és tudatfejleszt társadalomként írható le. Ez az új korszak dönt en olyan új tudásokatis hasznosít(hat), amelyek még ismeretlenek a jelenlegi globális köztudatban. 2
  • 3. Az emberi civilizáció minimum több tízezer éves története azt mutatja, hogy az ember, s azáltala szervezett társadalom, s az ennek a menedzselésére használt állam képtelen id ben éshatékonyan megbirkózni a föld bolygó és a földi civilizációk általános problémáival. Nincsmás esélyünk, mint a spirituális intelligencia és a mesterséges intelligencia egymást segítegyüttese, s egymást er sít bevonása a döntésekbe és a problémakezelésekbe. Ennek azállításnak a súlya valószín leg még ma nem kódolható, és öröm helyett kétségeket ésfélelmeket ébreszt, holott az ember nev intelligens lénynek leginkább önmagától és eddigiviselkedését l kellene félnie. Nagyon kevés jel mutat arra, hogy a 20. század még száz évig –kis módosításokkal - ugyanúgy folytatódik, mint amilyen most, így a figyelmünk csak arrakoncentrálhat, hogy a jórészt folytathatatlant – új paradoxonként - mi és hogyan folytatja, s ta radikális megszakítások után a visszaemelt régmúltak hogyan válnak jöv teremt vé és amai uralkodó gazdasági-társadalmi-szellemi világmodellek mikor és milyen újvilággáalakulnak át.A közbeszéd elfogadott (egyébként tarthatatlan) leegyszer sítései szintjén a jelenlegiproblémakötegek lakonikusan így fogalmazhatók meg: 1. A magyar döntéshozó és legitimálóeliteknek nincs koncepcionális jöv alternatívái. 2. Az újtudást teremt elitek szintén nemdolgoztak ki hosszú távú jöv utat-utakat és ezekr l a nyilvánosság el tt nem cseréltekvéleményt.2 3. A globális és európai világ ugyan már információs társadalmat épít, ám enneka jelenhez kötött programnak itthon sincs tíz évre szóló. konceptuális jöv stratégiája3. 4. Azinformációs társadalom pillanatnyi felfogása nem jeleníti meg a tudástársadalom modellt –ezért (is) hiányzik a tudástársadalom eszmény is.4 Holott valószín leg a tudástársadalomeszménye lehetne a legjobb tudatfejleszt és a társadalmi inspirátor. Ezt a négyproblémaköteget érdemes kicsit részletesen és higgadtan értelmezni.1. A hazai uralkodó elitek alternatíva nélküliségeAz uralkodó eliteknek négy – politikai, gazdasági, társadalmi és tudásteremt i – csoportjátkülönböztethetjük meg. Az eliten természetesen nem min séget, nem erkölcsöt értünk, hanemaz uralkodó helyzet megszerzését, avagy a gazdasági, politikai és tudást kék birtoklását. Atöbbszörösen összetett és egymásra csúszott magyar gazdaság és társadalomszerkezet miatt ahazai uralkodó elitek is rendkívül összetett bels struktúrában léteznek, s maguk sem tudnakmit kezdeni tisztázatlan viszonyaikkal. Most csak arra van lehet ségünk, hogy a politikai elit 3
  • 4. gondolkodását jellemezzük, ami azért perdönt , mert Magyarország vezetésében még mindigtúlsúlyos szerepet töltenek be.A politikai elitek az 1989/90-es kvázi politikai rendszerváltás után parlamenti ciklusokkéntmás-más kormányzó és ellenzéki pártszövetségeket hoznak létre, de ideológiai szintenhellyel-közel folyamatosan tartják a rendszerváltáskor kialakult általános célokat. A probléma„csak” az, hogy a kilencvenes évek elején a kapitalizmus ötven-száz évvel ezel tti modelljétválasztották jöv képnek, amely a piacgazdaság, a parlamenti demokrácia, a többpártrendszermellett egyetlen egyedi célt választottak, az Európai Unióhoz való csatlakozást. A politikaiid - és téreltolódás miatt nehezen vesszük tudomásul, hogy az Európai Unió közben áttért azeurópai információs társadalom fejl désére, egyre inkább komolyan veszi a fenntarthatófejl dés normáját és egy évtizede a jöv kutató m helyeikben a neoliberális piacgazdasághelyett tudásalapú és/vagy társadalomgazdaságról kezdenek beszélni.A politikai elit – egyes tagjait kivéve – általában foglya elavult politikai és/vagy társadalmiideológiáinak. Számos látványos kínlódás ellenére a hagyományos szocialista ideológiábólnem válik szociáldemokrata vagy poszt-szociáldemokrata (vagy poszt-újbaloldal) stratégia. Akonzervatív oldal többsége visszahátrált az ókonzervatívizmusba, egymással is vitatkozó 19-20 századi nemzeti ideológiákba, vagy el sem mozdult onnan, s a hangadó nyilvánosságbanjele sincs a neokonzervatívizmus amerikai, angol, vagy német változatának, azazprekonzervatívizmus tombol posztkonzervatívizmus helyett. Nem sokkal többet tudfelmutatni a liberalizmus sem, amely az egyéni szabadságjogokra alapozott korábbi liberálisideológiák között verg dik és önálló politikai pálya hiányában szükségképpen sodródik azelavult magyar baloldalhoz, azaz nálunk is hiányzik a posztliberalizmus minden válfaja.5Ha lennének megújított politikai ideológiák, akkor azok alapján vagy éppen azokkal szemben,vagy t lük függetlenül a politikai elit átfogó gazdasági, társadalmi és szellemi stratégiákatfogalmazhatna meg. Érdemes elemezni, hogy a mostani politikusok hogyan gondolkodnak azinformációs társadalom elméletér l és az általuk vállalható tervezett gyakorlatáról.6 Aliberális elképzelés az információk szabad áramlásának és az internetes demokrácialehet ségét emeli ki, a konzervatív felfogás digitális Magyarországban gondolkodik, amiszámára alapvet en a tudások, különösen a magyar kultúra, és a szolgáltatások digitalizálástés szintén az internetes demokráciát jelenti. A szocialista koncepció lényege az egésztársadalmat átfogó modernizáció, avagy mindenekel tt társadalmi modernizáció. A politikaijöv képpel így nincs is baj, a három felfogás együtt ki is tesz egy átfogó programot. 4
  • 5. Mindez az mutatja, hogy a politikai elitek képvisel i a kormányzati gyakorlatra koncentrálvaa kisebb-nagyobb lépéseket korrektül megtervezik és kormányzati pozícióhoz jutva a soronkövetkez aktuális tennivalókat jól-rosszul elvégzik. Az egész mégis kevés. A kormányzatiprogramok satnyák, túl közelre néznek. Nincs politikai koncepció és akarat, hogy átfogóprogramot dolgozzanak ki, radikálisan új módon gondolkodjanak és a magyar társadalomszámára vonzó, dinamizáló jöv képet teremtsenek. Ennek egyik oka az, hogy az információstársadalmat érteni kezd politikusok saját pártjaikban nem töltenek be vezet szerepet,kisebbségben vannak, másik oka viszont az, hogy a hatalom megszerzéséért és megtartásáértfolytatott szimbolikus politikai-kulturális harc uralkodó témája a közelmúlt, s ezértszüntelenül zajlik a kulturális értékharc, ami egyébként már az információs kor egyiksajátossága. Így viszont Magyarország az európai versenyben nem zárkózik fel, nem követhetia finn vagy az ír modellt, s nem veheti át tanulságait; önmagát fékezi le, képtelen egykvantumugrásra.A gazdasági vagy a tudás”termelési” alrendszer ezeket az akadályokat nem zúzhatja össze.Amíg Magyarországon politika- vagy hatalomalapú világ van, addig ez a kudarcos trend nemváltozhat meg. Az információs kor tehát nálunk még nem teremt valódi alternatívát, csakkormányzati résztevékenységet. Szellemi esély – ugyan korlátozottan, de – lenne, politikai újhelyzet teremtése azonban csak az európai csatlakozás és a hazai politikai mez újtematizálása után várható.2. Az újtudást teremt elitek jöv út kínálatainak hiányaHa az újtudást teremt elitekr l beszélünk, ezen csak az értelmiség egyik szerény kisebbségeértend ; azok, akik nem a meglév tudást terítik és nem a meglév tudások új feldolgozásátadják, hanem akik hellyel-közel megértették, hogy az elmúlt évszázadok közös tudása, atudományok eddigi eredményei ugyan nem avultak el, csak mára élesen-látványosan kiderültróluk, hogy csak korlátozott alapesetekre, alapösszefüggésekre igazak. Akik az újtudástnálunk teremtik, akár akadémiai-egyetemi, akár az el tti vagy azon túli tudományos vagy mitöbb a folyton táguló tudományos térben. Az információs korban egy-egy ország egyes számúértékmér je, hogy mennyi, milyen min ség , mennyire ismertté vált újtudás jön létre.Magyarország rangját, sajnálom, már nem az 1956-os (korlátozott) forradalom, nem az 1989-es (kvázi) rendszerváltás, vagy nem az aktuális kormányzat adja, hanem a szellemi 5
  • 6. (tudományos, m vészeti, vallási, s t poszttudományos) élet valóságos teljesítménye,innovációja, tudáspiaci értékesítése adja.Saját, nyilván vitatható megítélésem szerint az emberiség közös tudása az elmúlt száz év alattfokozatosan új, magasabb, s t radikálisan más szintre jutott, amit Einstein, Heisenberg, Bohr,vagy általában a relativitás- és a kvantumelmélet utáni új tudások világának tekinthetünk.Ami mindez két-három évtizede továbbgy r zve szinte a tudományok minden ágára átterjedt,de az összefoglaló jelleg új természettudományos vagy/és társadalomtudományimetaelméletek még nem születtek meg, s t a posztmodern felfogások jó része enneklehet ségét és szükségességét is tagadja. Normális országban ma – némileg sarkítva - abölcsész értelmiség is elméleti fizikát vagy kvantum pszichológiát7 tanul. Nálunk a hangadóértelmiségi csoportok politikusok erkölcsér l, vállalkozók kvázi-törvényes gazdagodásáról, anemzeti hagyományok elvesztésér l vagy az Internet állítólagos személyiség rombolóhatásáról vitatkoznak. Egyáltalán nem nézek le senkit, mi több igyekszem empatikusnaklenni, mindenkinek joga úgy látni a világot, ahogy látja, én viszont a kortárs értelmiségiektöbbségét úgy látom, hogy nagy többségük még nem lépett ki a 19. század tudásföldjér l.Az elmúlt századokban nálunk a tudományok vagy/és a vallások elitje mindig jóval a köznépés a közgondolkodás el tt járt, olykor néhány politikus vagy közíró igyekezett csak lépésttartani. Most egyszerre megy végbe két globális folyamat: a magastudás gyorsuló tempóbanegyre messzebb, elképeszt en messze halad és ráadásul az emberi civilizáció globálisproblémái csak evvel az új magastudással orvosolhatóak. Kirívó példái ennek a trendnek azökológiai vagy a világtársadalmi szociális problémák. Ehhez képest a politikusoktudáshorizontja nehezen tágul, a modern tömegtársadalmak tömegkultúrája ugyan egyreinkább tölt dik fel magastudásokkal, de ennek ellenére a köznép és a közpolitika lemaradásanövekszik. Magyarországon semmi szokatlan nincs: az összetett gazdaság-, társadalom- éstudásszerkezet folytán az ország egyszerre létezik a posztfeudalizmusban, a koraikapitalizmusban, a pénzgazdaságban vagy az új (információalapú) gazdaságban és mindegyikrészországnak megvan a maga „értelmiségi” képviselete. A többség hátrafelé vagy azelmaradott jelenbe húz, míg egy kisebbség mozdul el re, de az általános tudáshiány ésjöv hiány számos változásigényt korlátozhat.A magyar tudomány újtudást teremt teljesítménye már mérhet . A szerénységkövetelményei tiltják, hogy saját szellemi m helyeink és közvetlen partnereink eredményeitkiemeljem, ám arról talán a rossz reflexek kiváltása nélkül beszámolhatok, hogy a hazai 6
  • 7. emblematikus gondolkodók közül kikre figyelünk fokozottan és folyamatosan. Íme, a névsor:például a filozófus Peth Bertalan, a filozófusi id szakába lép Hankiss Elemér, apszichológia filozófiáját itthon megteremt Pléh Csaba, az agykutató Vizi E. Szilveszter (nemazért, mert most akadémiai elnök), a kozmológus Székely László, az informatikus RoskaTamás, a pedagógus Zsolnai József, a filozófiai istentant publikáló Weissmahr Béla, ateológus Szathmáry Sándor, a valláspszichológus Szász Ilma, a jöv tudat épít László Ervin,a környezetgazdász Kindler József, a szociológus Ferge Zsuzsa, a nanotechnológiávalfoglalkozó Csurgay Árpád, és természetesen még sokan mások. Nem szeretnék azonbanelfelejtkezni – támadottságuk ellenére - a tudomány határait keményen tágító útkeres kr l:ismét csak példaként a néprajzos Pap Gáborról, a fizikus Egely Györgyr l, a csillagászGrandpierre Attiláról, a parapszichológus Paulinyi Tamásról, a fizikus Kisfaludy Györgyr l, ahalál utáni életet kutató Pilling Jánosról, a sort ismét folytathatnám sokáig. A magyartudomány tehát gazdag kit n új elméleteket teremt tudósokból, gondolkodókból,m vészekb l – valamiért egyel re mégsem vagyunk elégedettek.Nincsenek összegz konferenciák8, nincsenek összefoglaló m vek, nincsenek az új tudástbemutató könyvek, tudósaink közül kevesen válnak európai hír gondolkodóvá, s végül az újtudásokból nem születnek jöv alternatívák, vagy legalább is még nem válnak a közdisputatárgyává. A tudomány új felfedezéseire építve nem fogalmazódnak meg Magyarország vagyakár egész Európa számára jöv -utak. Az újtudás terjedését sokszor blokkolja a régi tudásszámos bástyája, ismeret-várfala, el ítélet-futóárka, intézményes véd sánca. Nem véletlen,hogy Magyarországon nem sorjáznak a jöv kutató m helyek, kivételt képez a BKÁEjöv kutatási központja vagy a Veszprémi Egyetem most induló jöv kutató csoportja. Azújtudás nem vagy alig jut ki a társadalom gondolkodó, innovatív köreibe és a csoportok,körök, szemináriumok, el adások nem fejtenek ki társadalmi nyomást az érdektelen ésérvénytelen felfogások ellen. Ezért sincs nálunk még tudástársadalom.3. A magyar információs társadalom ideológia és stratégiaVizsgáljuk meg röviden, hol tart a magyar információskor-elmélet és stratégiakutatás. Ahhozképest, hogy még akadémiai körökben vagy rangos kutatóintézetekben is el fordul azinformációs kor létezésének nyílt tagadása, vagy az informatikus értelmiséget változatlanulnehéz meggy zni arról, hogy ne csak új technológiákban, hanem új tartalmakban ésinformációs társadalomban is gondolkodjon, a hazai információskor-elmélet az elmúlt két- 7
  • 8. három évben kvantumugrásokkal fejl dött. A számítástechnika-tudomány nagy öregje,Vámos Tibor is példát mutatott, aki egy új rendszerelmélet tervezése közben és ennek alapjánértelmezi az információs társadalom perspektíváit. Számomra kellemes meglepetés, hogy ahagyományos szociológiában jelesked tudósok is felvették ezt a kutatási témát, példáulFarkas János9 a huszadik századi társadalomtudományok szemüvegén keresztül korrektértelmezést készített, vagy Tamás Pál10 – aki ugyan szinte minden aktuális kérdéshezhozzászól – történeti folyamatba ágyazva szemléli a posztszocialista információstársadalmakat. Nyíri Kristóf filozófus pedig abban látszik úttör nek, hogy egyrészt a világjelent s információs társadalom felfogásait, koncepcióit ismerteti itthon, másrészt anyelvfilozófia alapján az információs kor egyik ideológusa, tudósa kíván lenni.A magyar tudomány és például a m vészet életvilága semmiben sem különbözik a gazdaságvagy a politika bels világától. A tudáspiaci szerepl k alapvet en a két eltér magatartástképviselnek. Az egyik csoport tagjai a versenyt hatalmi mérk zésnek tekintik, s mindenriválist – gyakorlatilag durva eszközökben nem válogatva – megpróbálják gyengíteni, olykoreltüntetni vagy legalább létezését észre sem venni, publikációkra nem hivatkozni, de mindenúj gondolatot átvenni t lük. A másik csoport tagjai viszont az általános versenyt szellemiversenynek értelmezik, senkit nem akarnak sem legy zni, sem hatalmi helyzetb l meggy zni,a riválisok szakmai felismeréseit a forrás megjelölésével saját gondolkodásukba beemelik ésezért a partnerkutatók tanulmányait is publikálják, ugyanakkor a szakmai ellenvéleményeiketszintén nyilvánosan mondják el. Az el bbi csoport természetesen a háttérben törekszikszakmai, politikai, gazdasági betartásra, míg az utóbbi csoport az etikus magatartássalszándéka ellenére szükségképpen provokál, és ezért id nként további hátrányok érik. Ennekellenére mi – tehát a Stratégiakutató Intézet – az utóbbi magatartást képviseljük, s ez viszontlehet vé teszi, hogy külföldön és itthon egyaránt kritikus (és reméljük korrekt) szakmaivéleményeket fejtsünk ki.Az információs kor tehát az információk és tudások nyílt versenye. Mindenki tanul a másiktól,a képességek, a felkészültségek, az eredmények alapján spontán és tudatosmunkamegosztások jönnek létre. Magyarországon eddig csak két ismert nagyobbkutatócsoport foglalkozik kifejezetten az információs korral. Ezért a Stratégiakutató Intézet –jórészt egyoldalúan – nem tekinti intézeti riválisnak a m szaki egyetem InformációsTársadalom és Trendkutató Központját (ITTK)11, mert szerintünk rivalizálás helyett a komolytudáscseréé és kölcsönös tudáskontrollé a jöv . Komoly el nyüknek tartjuk, hogy egyrészt a 8
  • 9. globális információs társadalom eseményeir l, változásairól, jelenségeir l itthon a legtöbb éslegalaposabb információkat hozzák nyilvánosságra, másrészt az Internet világáról,gazdaságáról, az Internet használatának tényeir l, szokásairól a legjobb interdiszciplináriselemzéseket írják. Intézetük profilját állandóan b vítik, például az internetes kor civiltársadalmával, az Internet-pszichológiával vagy a mobil információs társadalom várhatójöv jével is foglalkoznak. Noha szeretik magukat az egyetlen magyar információs társadalomkutatóintézetnek definiálni, az mindenképpen megállja a helyét, hogy az egyik legjobb és alegkiterjedtebb információs társadalom kutatásokat folytató egyetemi kutatócsoport. (Hasonlószínvonalú, de nem ilyen széleskör munka folyik például az MTA Filozófiai Intézetében12 atávoktatás elméletér l és gyakorlatáról, az e-demokrácia kutatócsoportban13 a digitálisdemokrácia jöv jér l vagy a Gazdaságkutató Intézetben14 az e-gazdaság helyzetér l éslehet ségeir l, stb..)A Stratégiakutató Intézet15 profilja alapvet en különbözik az ITTK-tól: egyrészt alapvet eninterdiszciplináris metaelméleti és mezoelméleti beállítódása, néz pontja miatt, például mivégezzük a globalizáció és lokalizáció, vagy a tudástársadalom-elmélet kutatását, másrésztnem csak az információs társadalomra vagy korra koncentrálunk, hanem az új tudomány, azúj tudás létrejöttének támogatására. Ezért például tudatkutató vagy az egységtársadalommodellt vizsgáló m helyet tartunk fenn. Harmadrészt konkrét információs társadalom –például tartalomszolgáltató vagy e-közigazgatási - programokat, intelligens régió-megye éskistérség stratégiákat készítünk. Több hazai szakért valóságlátványával szemben – példáulFarkas János16 és Z.Karvalics László17 felfogásával ellentétesen – az információs kort több,egymást folytató szakaszra18 (informatikai társadalom, információs társadalom,tudástársadalom, tudás- és tudatfejleszt társadalom) bontjuk, amelyek között alapvetstrukturális, tartalmi, min ségi különbséget látunk. Az információs társadalmat alapvet entechnológia- és gazdaságközpontú modellnek, míg a tudástársadalmat lényegileg tudás- avagytartalomközpontú korszaknak ítéljük. Hasonlóan eltér az álláspontunk Kindler Józsefét l19,aki viszont a történelmi folyamatok különbségit annyira összemossa, hogy minden létez , apénzkapitalizmusban kialakult globális problémát a szület ben lév tudástársadalom nyakábavarrja.Nem az a kérdés, hogy kinek van egyértelm en, vagy örökérvény en igaza, hiszen ma márevidens, hogy a különböz az un. valóságcsatornáknak egyformán lehet igazsága, a megfelelszellemi mentalitás így az, ha más tudásm helyek, más kutatók néz pontját, valóságképét is 9
  • 10. érdeminek tekintjük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden korszak nem küzdheti ki közösfogalomkészletét és a többségi domináló véleményt, ami megint nem avval azonos, hogy máselméleteknek nem lehet igazsága.Összefoglalásként párhuzamos – egymásnak is ellentmondó – állításokat kockáztatunk meg:1. Az információs társadalom hazai szaktudományi (résztotalitásként) értelmezése részben-egészben készen van vagy lesz rövidesen. Az információs kor újragondolása (globalizáció-lokalizáció elméletbe, technológiaelméletbe, információelméletbe, valamint az új gazdaság ésaz új társadalom elméletbe ágyazva) közel sincsen kész.20 2. A tudástársadalom elmélethez azel bbiek mellett még szükséges térid -elmélet, ökológiai elmélet, jel-tudásjel-elmélet,mesterséges intelligencia elmélet, államelmélet, tudáselmélet, tudatelmélet, stb. Ennek azintegrált metaelméletnek külföldön vagy itthon még csak a körvonalai látszanak. 3. A magyartársadalom felkészültebb kisebbsége is az információs társadalomnak csak elméletel ttiismereteivel rendelkezik, jórészt az információs-kommunikációs technológiák megtanulásánáltart. A hazai közgondolkodásban az értelmiség sem jutott sokkal el bbre, de az újtudástel állítók viszont már-már világszínvonalat érnek vagy érhetnek el. 4. Az új század elsévtizedében derülhet ki, hogy a magastudást képvisel k, az intelligens társadalmat akarók, aze-kormányzást megvalósítók együttesen képesek-e egy integráló, újtudományi, újidentitástkínáló tudástársadalmi jöv képet Magyarország többségével vagy legalább a hangadócsoportok zömével elfogadtatni.4. A tudástársadalom eszmény és a hazai tudástársadalommodellSzerencsétlen és ijeszt elméleti (mi több: gyakorlati) tévedésnek tartom, ha a jöv t csakökológiai szempontból kívánjuk megváltani. Függetlenül attól, hogy egyáltalán lehet-emegváltás. Még gonoszabbat is mondhatok: a földi civilizáció globális ökológiai problémáiegyáltalán nem kezelhet k a pénzközpontú újkapitalizmus m ködési elveivel és eszközeivel.Az ökológiai lábnyomok részleges eltüntetése sem képzelhet el a globális tudástársadalomlétrejötte nélkül!Magam nem hiszem azt, hogy minden ökológiai stratégiának vagy jöv képnek szükségképpenintegráló gazdasági-társadalmi jöv modellnek csak a tudástársadalmat kell és lehet elfogadni;ugyanakkor a tudástársadalom globális, kontinentális, nemzeti és lokális szisztémái egyaránt 10
  • 11. valóságos felismeréseket és megoldásokat kínálhatnak az ökológiai katasztrófák elhárítására.A tudástársadalom világmodellek, vagy a globális világban a részleges tudástársadalom-szigetek akkor jöhetnek létre, ha mindenekel tt tudomásul vesszük, hogy a jöv nem csak amúltjelen megváltozhatatlan kényszerpályája, hanem a jöv – az induló feltételekt l részbenfüggetlenül is – teremthet . A tudástársadalom eszmény így tehát nem pusztán abból indul ki,hogy a közép-európai vagy a magyar elkésett-összecsúszott fejl dési modell milyengazdasági-társadalmi innovációkat tesz vagy nem tesz lehet vé. A valóságos s a puhánaktartott, de kemény feltétel: a tudástársadalom célképzet, jöv kép, elmélet és az elméletb lfakadó kormányzati és társadalmi program megléte és min sége.A tudástársadalom eszmény: tudás és társadalom eszmény külön-külön és együtt is. Atudáseszmény: az új tudás koncentrált elsajátítása, elmélet-tudás, tudat-tudás, készség-tudás,spirituális-tudás, cselekvés-tudás és ez együtt új tudat és új tudatosulás. A társadalomeszmény: az új társadalom tudatos létrehozása, a világszerkezet minden szintjén (globális,kontinentális, nemzeti és lokális szinteken) közösségi társadalom, a globalitás és lokalitásegyensúlya, nem hierarchikus, hanem hálózati társadalom. A tudás + társadalom együtt: nemhatalom vagy pénzt ke központú, hanem tudásalapú és tudásvezérelt társadalom, nemcsakvagyon- és munkamegosztás által strukturált, hanem inkább tudás és kreativitás segítségévelmobilabb-nyitottabb szerkezet horizontális társadalom. Minden társadalom virtuális (ésijeszt ) labirintus, amelynek gyakran egyáltalán nincs kijárata, a tudástársadalom viszontolyan virtuális – nem labirintus jelleg és nem félelmet generáló - hálózat, amelyben már-márkönny közlekedni és számos kijárata van. A közlekedés jöv jének térképét atudástársadalom eszmény jelenti és a közlekedés fejlesztése képes az eszmény hetven-nyolcvan százalékos megvalósítására.Nos, a tudástársadalmat nem értjük, ha csak azt hisszük, hogy abban a gazdaság, a tudás-újtudás, az ökológia vagy az állam majdnem olyan alrendszer, mint most. A tudástársadalomkorszakában a gazdaság nem neoliberális nemzetekfölötti, öncélú gazdasági rendszer, hanem– még mindig piaci alapú, de környezet s társadalombarát, valamint tudásközpontú -szolidáris gazdaság, vagy etikai gazdaság, amit hívhatunk társadalomgazdaságnak. Az újid számítás után az állam sem ugyanaz, mint eddig, s a változás nem csak az, hogy az államaz e-demokrácia világában szükségképpen e-kormányzás, hanem mindennek segítségévelnem hatalom vezérelte, nem többszörösen koncentrált hatalomérvényesítés, hanem – lásd agazdaságot – környezetóvó, társadalombarát, polgárszolgáló, tudáshasznosító hálózati 11
  • 12. szolgáltatás. A természet- és környezetvédelem szerepe és m ködési is egészen más, s az újjelenség nem csak az, hogy a gazdaság egyik alrendszereként a környezetgazdaság iselfogadást nyer, hanem a gazdaság, a lakásépítés, a technológiafejlesztés, a közigazgatás, azoktatás (stb.) mind-mind a föld ökológiai egyensúlyának megtartására, majd er sítésére21figyelve végzi tevékenységét. A tudástársadalomban az egyik igazán új az lesz vagy lehet,hogy a földi civilizáció és kultúra egymástól izolált, elszakított rendszerei és alrendszerei újraközelednek egymáshoz és ennek eredményeképpen rendezett rendezetlenség állapotú, vagy akvantumintegráció típusú megarendszer nem hierarchikus, s így nem egy rendszerelem uraljaaz összes többit, hanem az új, hálózati rendszerben minden elem az összes többi elemmelegyüttm ködik és kölcsönös kontroll alá veszi a többit. Mindehhez természetesenmérhetetlenül sok ismeret, tudás, tudáshasznosítás és a mesterséges intelligenciávaltámogatott globális hálózati szervezés-önszervezés szükséges.A tudástársadalom globális modellként még részben is csak a 21. század közepére valósulhatmeg. Ennek el készítése érdekében a hazai tudástársadalom elméletet22 rövidesenösszefoglalva közreadjuk.AjánlatNem az a kérdés, tudjuk-e, hogy milyen lesz a jöv , hanem az, tudjuk-e, hogy milyen jöv takarunk, s ha tudjuk a jöv képet, ennek érdekében mit és hogyan teszünk. Magam nem tettemegyebet, mint röviden jeleztem, hogy milyen jöv t látok optimálisnak, s ennek a jöv képnektudástársadalom nevet adtam. Szívesen veszem, ha valaki érettebb és kidolgozottabbjöv víziót vázol, és annak nincs jelent sége, hogy ki-ki milyen metaforát választ a célállapot,célállomás megnevezésére. Magyarországon ma – úgy látom - nem kevesen érzik, sejtik,vizionálják, látják a tudástársadalom jöv képet.A tudástársadalom szimbolikus és virtuális megteremtése gyorsan halad.1 Az új kor általánosan elfogadott neve: információs kor. Lásd Manuel Castells három kötetesalapértelmezését Az információs kor címmel. (The Information Age: economy, society andculture I-III., Blackwell, 1996) vagy szintén Castells magyarul is publikált, de boltiforgalomba nem került könyvét: Az Internet-galaxis, Network TwentyOne Kft, 2002). FrancisFukuyama A Nagy Szétbomlás cím kötetében egyaránt használja az információs kor, azinformációs társadalom és a toffleri harmadik hullám kifejezést. 12
  • 13. 2 Kivételt képez László Ervin által fogalmazott és száz tudós által elfogadott ökológia-alapúvilágkiáltvány, de a Budapest Klub tiszteletbeli tagjai között magyar tudós nincs, csak kéthazai m vész. László Ervin: Meg tudod változtatni a világot. (Magyar Könyvklub, 2002)3 Szintén kivételt képez az ötvenhárom magyar szakember, akinek közös kötete nemrég jelentmeg. A tudás társadalma I-II. Stratégiakutató Intézet, Ipargazdasági Kutató Intézet, NemzetiIfjúságkutató Intézet, 2002)4 Szintén kivételt képez Kiss Endre-Varga Csaba: A legutolsó utolsó esély cím könyv(Stratégiakutató Intézet, 2001)5 Magam részér l viszont már eredménynek tartom, hogy Tamás Gáspár Miklós személyébenújbaloldali-posztbaloldali gondolkodás, Kiss János régi és új publikációban egy határozottújliberális törekvés jelenik meg. Nyilván az én hibám, hogy mértékadó újkonzervatív-posztkonzervatív ideológust nem látok a nyilvánosságban.6 Magyar Bálint, Rogán Antal, Síik Zoltán, Simon Gábor-Szabó Zoltán és Stumpf Istváncikke vagy nyilatkozta olvasható egy aktuális kötetben: Az információs társadalom felé,Replika Könyvek, Replika Kör, 2001.7 Lásd példaérték könyvként: Robert Anton Wilson: Kvantum pszichológia (Mandala-VédaKönykiadó, 2002)8 A Stratégiakutató Intézet egy ilyen konferenciát már rendezett: Új tudások és új tudatok atudástársadalom korszakában. (Budapest, 2002. január 31-február 2.)9 Farkas János: Információs- vagy tudástársadalom (INFONIA Szakkönyvek, 2002)10 Tamás Pál: Az elkésettek stratégiái, avagy a posztszocialista információs társadalomjöv képeir l. (im. Az információs társadalom felé.)11 Lásd saját portáljukat: www.iittk.hu12 Lásd: www.idg.hu/uniword13 Lásd: www.edemokracia.hu14 Lásd: www.gki.hu 13
  • 14. 15 Lásd: www.inco.hu www.e-mo.hu www.strategiakutató.hu16 Farkas János: im. 67.o.17 Z.Karvalics László: Bevezet az információs társadalom tudománytörténetéhez(Információs Társadalom, 2001.1.37.o.)18 Varga Csaba: Tíz tézis (e-Világ, 2002/május)19 Kindler József: Tudástársadalom: a racionalitás (önzésetika) globalizálódása? (A 21. századkihívása: a tudásalapú humanista társadalom létrehozása (MEH STRATEK, 2000)20 Erre kollégámmal tettünk kísérletet: Kiss Endre-Varga Csaba: A legutolsó utolsó esély(Stratégiakutató Intézet, 2001)21 Mindazon célok, struktúrák és módszerek megvalósításáról van szó, amelyet a hazailegjobb ökológusok, környezetgazdászok (Borbándi Attila, Gyulai Iván,. Kerekes Sándor,Láng István, Kindler József, Kiss Károly, Kocsis Tamás, Meskó Attila, Varga Zoltán, VidaGábor, Zsolnai László, stb.) egy-két évtizede képviselnek.22 Els összefoglaló tanulmánygy jtemény: im. A tudás társadalma I-II. 14