Your SlideShare is downloading. ×

A Lokalitás Esélyei - Varga Csaba

225

Published on

A Lokalitás Esélyei - Varga Csaba

A Lokalitás Esélyei - Varga Csaba

Published in: Technology, Travel
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
225
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
2
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. Varga Csaba “Isten adjon a filozófusnak betekintést abba, ami ott hever mindannyiunk szeme el tt.” L. Wittgenstein A lokalitás esélyei 1.Az ezredforduló nekünk most jelképes, mert azt feltételezzük, hogy véletlen – vagy nemvéletlen – egybeesésként az ezredforduló valóságosan is korszakforduló, vagy ennél is több,de utódainknak már egy-két évtized múlva is a túlhaladott múlt egy érdektelen – vagy esetlegvalamiért érdekes – darabja lesz. Érdekes talán akkor lehet, ha igazolódik az a feltételezésünk,hogy a globális világ most nem egyszer en megfejthetetlen káoszként fortyog, hanemvillámcsapásként mutatja a korszakforduló irányát.Nem várjunk többet: csak az irányát. A jöv arcvonásai, szemvillanásai csak utólag, mármúltként fényképezhet k le. Nincs senki, aki tudatában lenne azoknak az ismereteknek,amelyek a láthatatlan jöv t majd jelenként megragadják. De talán annyi sejtésünk nekünk islehet, mint az egykori vagy kés bbi Kolumbuszoknak, hogy az új kontinens – a mindenkoriSpanyolországból nézve – nyugatra van.Jelképesen Nyugatra. Földrajzilag a jöv akár ellentétes irányban is lehet.Hajózzunk hát Nyugatra! Ezzel nem azt mondom, hogy az új Amerika most is, mint a 17.században valami elképzelhetetlen, fantasztikus kánaánnal fogad minket. Csak az iránytsejthetjük, ha jól sejtjük, de arra nincs garancia, hogy partot érünk vagy a Part, ahol el szörkikötünk és megtelepszünk, angyali, tündökl és békés tájjal fogad minket, ám azt a reménytsem adom fel, hogy a jöv felé hajózás a világtörténelem egyik újabb révébe vezet minket.Lesz part és lesz kikötés.A kronologikus id mostani fordulója nekem azt mondja, hogy a jöv villámcsapásként márközénk vágott és ezért nincs miért meglep dni azon, hogy a villámcsapás miatt legjobbbarátaink is kétségbeesve kiáltoznak. Hiszen “csak” ezért félnek: nincs part és nem leszkikötés. A félelem akkor lesz könnyen úrrá rajtunk, ha a félelem okát nem vagy rosszulnevezzük meg; de végül is nézzünk csak körbe, az ezredfordulón átléptünk és mindenriadalom ellenére a világvége mégsem következett be.A félelem egyik oka, hogy a magyar értelmiség nem definiálja a globális világot és nem mérifel, hogy a globális világban mi lehet a lokális világok szerepe, továbbá a magyar társadalmitudat - bels szorongásoktól zötten - a mai szegényes tömegtudatnak nem kínál fel szellemikapaszkodókat a világmagyarázathoz. Ez a jöv tlen köztudat. 1
  • 2. Itt vagyunk hát az ezredfordulón, jobbára anélkül, hogy a globális világról – végtelentengerként – térképeket rajzolnánk, hogy ezáltal hajózhatóvá tegyük.Ha Magyarországot kicsit távolról és magasból nézzük, azt látjuk, hogy lelkes éshivatástudattal rendelkez – minek is nevezzük ket? – lokalisták, regionalisták megpróbáljákóvóan magukhoz ölelni, pátyolgatni a helyi kis világokat. Bátorítandó magatartás. Csak vanegy paradoxona: gyakran maguk sem hisznek abban, amiben hisznek. Az életvilág számukramindenekfölött a lokalitás világa, amely századokon keresztül kibírt minden megpróbáltatást,ezért a helyi történelmek, a helyi hagyományok, a helyi akaratok szent ereklyekéntmeg rizend k. Nincs is ezt miért vitatni.De ha ebben hisznek, akkor abban miért kételkednek, hogy van életakarat és életképesség afolytatásra is?Ez a gondolatsor nem akar egyebet, mint megnevezni a jöv – közénk vágott –villámcsapását, azaz azt az új – most már térid ben értelmezend – valóságvilágot, amely újer térként körbeveszi Magyarországot és körbeveszi új Magyarországként a bels lokálisvilágokat. Ha a globlokál (globális-lokális) világban új típusú központok vannak, akkorszükségképpen új lesz a vidék helyzete, mozgásformája is. Ha tehát minden másképpen van,aligha használhatjuk eddig világérzeteinket, világmentalitásainkat; nincs más út, mint vissza akezd szavakhoz és el re a legújabb fogalmakhoz. De ebben kivételesen nincs semmi új:ismét újragondolandó minden. Eltévedni persze ugyanúgy lehet az újragondolásban, mint aszeretett régigondolásban.2.Ha a globális világról már az egész világ beszél, ez nem jelenti azt, hogy a világközpontokbankészen lenne a globalitáselmélet. Egyáltalán nincs készen. Ennél talán csak az a meglep bb,hogy noha már a félvilág beszél a globális és a lokális világ kívánt egyensúlyáról, de alokalitáselméletnek még a körvonalai sem látszanak. Itthon sem.Ameddig nincs lokalitáselmélet, sajnálom, addig nem lehet megmondani Magyarországonsem, hogy a kisebb-nagyobb lokalitásokat (településeket, kistérségeket, régiókat) milyenirányban, milyen stratégia szerint fejlesszük.Ett l persze bárki hiheti, hogy mindent ért és számára nem jelent problémát, hogymegfogalmazza egy-egy aprófalú vagy több megyét átfogó régió jöv képét és fejlesztésikoncepcióját. Ebben sincs új: a felkészületlenség önbizalommal társul.Evvel a gyanútlan vagy már gyanútól terhelt hittel hittel szemben magam csak azt ajánlhatom,hogy vizsgáljuk meg a globalizáció és lokalizáció – általam végiggondolt - fogalmát.Legalább az alapfogalmakról induljon meg a párbeszéd. Ma ezek a kezd és az utolsó szavak.Dühöket, szereteteket kiváltó kategóriák; a lokalizáció hátán hozza a múltat, a globalizációfénycsóvát dob a jöv re – hogyan is lesznek meg együtt? 2
  • 3. A globalizációa földi civilizáció fokozatos egységesülése, a legfejlettebb (els ) világ az ezredvégen magasszinten egységessé válik és evvel meger síti uralkodói státuszát; az utolsó két évtizedben azegységesülés eléri a harmadik világot is; a földi civilizáció el ször válik egységesfunkcionális rendszerré, amelyben a régiók és települések, mint a lokalizáció hordozóiazonban önállósulnak. A globális világban szabaddá válnak a régi (gazdaságilag hatalmilag)alávetett országok és régiók, miközben új alávetettségbe sodródnak, s t maga a globális világis szembesül azzal, hogy csak sajátos, alávetett része az univerzumnak; a globális világok és alokalitások között kialakul a szubregionális és nemzeti közvetít rendszer. A globalizáció ígytöbb szint funkcionális rendszer, amelyben vannak totálisan és részlegesen globálisfolyamatok és struktúrák, majd a nemzetek feletti szubregionális és nemzetállami szintekegyrészt alávetettek a globalizációnak, de másrészt módosítják a globális folyamatokat, végüla nemzetállamokon belüli szinten, a lokalitásban a globalizáció ugyan elér mindenállampolgárt, miközben a lokalizáció funkcionálisan és aktuálisan sajátos, egyedi, önállóarculatú egység. A globalizáci ó ezért a lokalitások valóságos és virtuális összekötése, spontánegységesítése, ugyanakkor a lokalitások er sebbé válnak, mint a nemzetállamialávetettségben; a magas globalizáció els aktuális kifejez dése a globális gazdasági-pénzügyi rendszer, de az egész földi civilizáció csak az információs korban válik globálisanegységessé és egységesítetté. A globalizáció nem pusztán funkcionális rendszer, hanemlegalább ilyen mértékben funkcionális (és funkcionalitáson túli) szellemi konstrukció, amelyegyfel l megtalálja saját pozícióját a transzcendens és univerzális világban, másfel l a földigondolkodásmódok és értékrendszerek egymásra ható hálózata, s t az egyéni és csoportosegyedi, sajátos szellemek szabad világa. A globalizáció a harmadik évezred elején egy szerreuralkodás és alávetettség, a tömegtársadalom és az egyedi lokális társadalmak együttese, azegységesített tömegkultúra és az egész világra ható egyedi (nemzeti, regionális, helyi)kultúrák hálózata. A globalizáció egységesül és funkcionálissá váló globális világ. A fogalomról önmagában is könyveket lehet írni. Szeretném azonban azt elfogadtatni, hogy aglobális világ (se nem els sorban, se nem lényegében) nem pusztán globális gazdaság; s t ezaz új típusú (kifejlettségében új típust teremt ) világvalóság nem csupán anyagi-materiálisstruktúrák együttese, hanem éppen ellenkez leg a mindig is globális földi civilizáció attól váltfunkcionálisan egységesült világgá, hogy szellemileg-tudatilag egységesül (de nemegynem söd ) tudat- és tudásvilág. Egyszerre magastudat és tömegtudat.Evvel azt a hipotézist szeretném er síteni, hogy a globalizáció nem egyszer en aszubregionális gazdasági társaságokkal vagy nemcsak az egy csúcsközpontú globális politikaistruktúrákkal teremt új globális létmódot, hanem azzal a talán végleges totálisbeágyazottsággal, hogy a földi globális világ csak része egy rajta túlmutató kozmikus éstranszcendentális világnak; és ugyanakkor ez a globális világ csak akkor m köd képes, ha akülönböz kontinensek és nemzetállamok “globális” (eddigi, hagyományos) alávetettségéb la lokális világok kiszabadulnak és relatív autonómiához jutnak. 3
  • 4. Természetesen az a kérdés is feltehet , hogy miért éppen most kerülnek napirendre az újfogalmak (globalizáció, lokalizáció, információs kor, stb.) definiálásai? Mannheim Károly azIdeológia és utópiában azt mondja, hogy “az uralkodó gondolkodási formákat mind amúltban, mind a jelenben épp akkor váltják fel új kategóriák, amikor az ket hordozócsoportok társadalmi bázisa valamilyen értelemben kérdésessé válik és átalakul”. Mannheimkorához képest egyrészt az a különbség, hogy most nem egyes csoportok, hanem az egészemberiség társadalmi bázisa, s t léte válik kérdésessé, másrészt ezzel párhuzamosan aglobális uralkodó csoportok globális háttere megkérd jelez dik és átalakul.Miel tt az elemzést folytatnánk, el bb a lokalizációt próbálom meg definiálni: A lokalizációa földi világ egységesülése során a globalizációt alkotó lokalitások önállósodása, relatívautonómiája; a legfels szinten a világ egységessé válik, miközben a legalsó szintenglobálisan tudatosul az egyediség és az egyediség világszerte látható válik; a lokalizációegyszerre a korábbi helyi (zárt) egyediség elvesztése, átalakulása és az új (nem zárt) lokalitáskiteljesedése. Az új lokalitás a sajátos térid -hálózatok felszabadulása és integrációja, avagyrégi alávetettségb l való kiszabadulás, miközben az új alávetettségekbe kerülés; a globalitásés lokalitás egymás ellenfelei, miközben nem léteznek egymás nélkül. A második évezredfokozatosan a regionális nagyhatalmak és az önállóságukat kivívó nemzetállamok korszakavolt, amelyben a lokalitás egészen a második évezred közepéig elszigetelt, primitív kívülmaradás volt; a mai globalizációban viszont a nemzetállamok relatív autonómiájátfokozatosan elszívják az új lokális világok. A lokális világban befejez dik az egyesszemélyek individualizációja, amely a második évezredben elszigetelt funkciójú volt, miutána nemzetállamok jelentették a világ “alját” (az akkori lokalitást) és a világalakító funkciókatezen a szinten gyakorolták. Az új lokalitás lényege az autonómiaszerzés a globális világban éspotenciálisan funkcióadás az eddig szereptelen individuumoknak. A lokalizáció annak aglobális folyamatnak a neve, amelynek keretében minden kontinensen a nagyon különbözlokalitások közös “szabadságharcot” folytatnak a csoportos és személyes funkciókért, döntésikompetenciákért; a regionális nagyhatalmak és önállósult nemzetállamok után így a földicivilizációváltása azt hozza, hogy új f szerepl k születnek: a globális világ és a lokális világ.Ezért a regionális világhatalmakat els sorban felülr l, a globális világ fel l, de a nemzetiszintr l is, míg a nemzetállamokat felülr l és alulról, azaz a lokális világokból ellen rzik ésszabályozzák. (A lokalitás tehát visszafelé is közvetít.) Ezzel párhuzamosan a globálistelepülésszerkezet alján lév struktúrák (a tanyáktól, az aprófalvakon keresztül a tengeriszigetekig és az serdei “falukig”) kikerülnek az elszigeteltségb l és beemel dnek azegységesed lokalitásba. A lokalizáció szintén globális szellemi folyamat, az egyén és saját(lokális) közösségeinek sajátos tudata, amely a globális ”felettes ént l” függetlenedik. Avilágtudatban a korábbinál sokkal nagyobb mértékben léteznek közös értékek, globálisanismert és tolerált gondolkodási tartalmak és formák, miközben az egyedi és egyediségüket – akorábbinál másképpen, de jobban? – megtartó lokális tudatok fokozatosan világszerte ismerttéválnak. A globális tudat ismét kinyílik a transzcendens vallási és nem vallási szellemidimenziók felé, ezzel párhuzamosan az egyéni tudat (az igazi én, isteni én) kilép a társadalmi-szellemi elzártságából, alávetettségéb l, manipuláltságából és sokoldalúan megélheti a 4
  • 5. transzcendens-univerzális egységtudatot. A lokalizáció egységesül és funkcionálissá váló egyediség. A lokalitást egyszerre definiálom a globalizációhoz és a korábbi lokális létmódokhoz képest. (Amint a globalizációt is a lokalitáshoz és a korábbi globalizációmódokhoz képest vizsgáltam.) Az új lokalizáció tehát nem lehet azonos se a középkori, se az újkori lokalizációval. A középkorban a lokális világok jelent s mértékben elszigetelt és zárt világok voltak, miközben a vallások univerzális és transzcendens horizontot emeltek fölé. Az újkorban az univerzális és transzcendens horizont elveszett, miközben a “transzcendens” ipar- és kereskedelemvilág, majd legátüt bben a pénzvilág beemelte ket egy világméret gazdasági vérkeringésbe. Ezt a folyamatot zárta be az utolsó harminc év mediatizált világa, amely a gazdasági-piaci alávetettség után az egyirányú szellemi-tudati alávetettséget is végrehajtotta. Ez volt a kés i modern és a posztmodern korszak. Folyamatosan változtak így az alávetettségi létmódok, de az alávetettség nem csökkent. Az új lokalitás tehát elvileg egyszerre lehet “új, más” alávetettségi mód, vagy ellenkez leg a globalizáció eredményeképpen az alávetettség fokozatos vagy gyors felszámolása. Nem eleve elrendelt egyik végkifejlet sem. Mindenesetre lokalizációról (a lokális világok önállósodásáról) csak akkor beszélhetünk, ha felismerjük, hogy egyrészt nincs visszaút a régebbi, államosított vagy a még régebbi (természetesnek látszó) lokalitásokhoz, másrészt nem értünk el semmit, ha a globalizáció még a korábbi alávetettségeket is elpusztítja és ezzel a lokális világokat a korábbinál is kiszolgáltatottabbá teszi. Ez egyébként azt jelentené, hogy a modernizáció individualizálódása is véget ért. Nekem tehát az a hipotézisem, hogy új lokalizáció van és a globális világ funkcionálisan is m ködésképtelenné válik, ha a lokális világok nem önállósodnak és nem er södnek meg. A globalitás- és lokalitáselmélet egyik kiinduló problémafelvetése így néz ki: Lét- és gondolkodásmód típusok a globalizációbanVilágszer-kezet Globális kontinen- lokális nemzetiszintek kozmikus, tális közép- planetáris (ma még (legf bbLét- és transzcen-dens nem teljes európai (most csak a valóság (most csak magyar)gondolko- globalitás) az európai) és tudat)dásmódokFormafeletti univerzum és azlétmódok, isteni valóságvalóságok 5
  • 6. Uralkodó planetáris globális európailétmódok, valóság valóság globalitásvalóságokAlávetett közép- nemzeti lokálislétmódok, európai létmód valóságvalóságok globalitásEgyenrangú,formatartó A jöv létmódjailétmódokFormafeletti Isteni planetárisgondolko- tudat,univerzális tudatdásmódok tudatUralkodó európai globálisgondolko- tudatdásmódok tudat nemzetiAlávetett közép- (és lokálisgondolko- európai ország) tuda(ok)dásmódok tudat tudatEgyenrangú gondolko-gondolko- A jöv dásmódjaidásmódok Ez a táblázat jól mutatja, hogy ez a globalizáció csak földi jelenség, nem alakíthatja át a formafeletti transzcendens és kozmikus világokat és gondolkodásmódokat, ugyanakkor – és ezt se felejtsük el – a földi civilizáció a globalizáció el nyeként egységesebben és funkcionálisabban léphet fel az univerzum és a planetáris világ minket érint konfliktusainak megoldása érdekében. De ez ma még csak virtuális esély. A jöv azonban nem lehet más, mint az uralkodó és alávetett létmódok (s t gondolkodásmódok) közötti különbségek csökkentése. Az egyik elméleti kérdésfelvetés szükségképpen az, hogy az uralkodás és alávetettség viszonya végképpen eltüntethet , vagy valamilyen hierarchia – már csak funkcionálisan is - szükségképpen megmarad? Hasonló dilemma: általában a létmódok és a gondolkodásmódok alávetettsége ugyanolyan marad, vagy csak a gondolkodásmódok alávetettsége ugyan véget érhet, de a létmódok között szükségképpen marad – szinte természetes módon – alapvet eltérés? Ha a globális létmódok és a lokális létmódok relatív függetlensége egyszerre meg is er södik, ez azonban nem jár okvetlenül együtt azzal, hogy a globális létmódok normális funkciója végre az lesz, hogy megfelel létezési-m ködési keretet jelentsenek a lokális világoknak. Mindenesetre Magyarországon sem mondhatunk mást, mint azt, hogy központi feladat legyen a lokális világok relatív önállósodásának szorgalmazása, segítése. Másképpen: az uralkodó és alávetett létmódok lehet leg egyenrangúak legyenek, de azért nem lehetnek azonos 6
  • 7. helyzet ek és azonos szerep ek.A következ táblázat már részletesebben tárgyalhatóvá teszi aglobális-lokális világok szerkezetét. A VILÁGSZERKEZET F BB CSOPORTJAI ÉS EZEK ELEMEI Transzcendens “világ” TRANSZCENDENS (isteni szellem “világa”) Világegyetem KOZMIKUS (einsteni térid “rendszer”) Tejút galaxis Naprendszer PLANETÁRIS Föld bolygó Korlátozottan globális (a fejlett világ) Globális-szigetek (pld: Ausztrália, Dél- Afrika) GLOBÁLIS Kontinentális (pld: Európa, Ázsia. Észak- Amerika) Globálisból egyel re kimaradtak (pld: harmadik világ alsó fele) Rész-kontinentális (pld: Közép-Európa) KÖZVETIT RENDSZER Szubregionális (pld: EU-régiók) (államcsoportok és államok) Nemzeti Állami Régió (államon belül) Kistérség (településcsoport) LOKÁLIS Település (város, falu) Családok EMBERI Egyéni szellemek 7
  • 8. Egyéni szellemnélküliekEl ször is: a lokalitás tehát nem több és nem kevesebb, mint az individuális és aszubregionális-nemzeti szint közötti szerkezeti elem. Ebb l az következik, hogy egy-egynemzetállam (bármennyire is kicsi vagy perifériális) nem tekinthet lokalitásnak és az egyénszemélyes világát, mint a mindennapi valóság f h sének közvetlen világát se nevezzüklokalitásnak. A globalizációban-lokalizációban gondolkodók hajlamosak a nagyrégiókat éskülönösen a nagyobb (nemzet)államokat a globalizált struktúrák részének tekinteni. Magamevvel nem értek egyet. A nemzeti, nemzetállami és részkontinentális szint sokkal inkábbközvetít szféra.A globalizáció bármennyire mélyen behatol még a lokalitásokba is, a nemzetállamok ezeket ahatásokat megtörik, módosítják, átalakítják, s t az új világrendben a kisebb-nagyobb államokmegpróbálják – részben a lokális világok akarata szerint – befolyásolni a globalizáció menetétés er terét. Talán azt mondható, hogy a korábbi feltételezésekkel szemben a nemzetállamoknem morzsolódnak fel a globalizációban, csakhogy a globális világ egyik szerepl je, anemzetállam már nem ugyanaz, mint az elmúlt kétszáz év polgári demokráciák nemzetállama.Nem f h s, ám nem birodalomszéli garzion. A gazdaság kétharmada-háromnegyede kilép anemzetgazdasági keretb l, de a maradék (nem is mindig piaci) gazdaság kiteljesedik a lokálisvilágban.A politikai döntések – most csak beszéljünk Európáról – kontinentális szintre kerülnek,miközben a nemzeti politikai elitek vesztenek jelent ségükb l, f ként presztízsükb l. Apolgári demokráciák polgárai viszont most már nemcsak négy évente, hanem majd akárnaponta aktív részesei lehetnek a döntéseknek. A nemzeti politikai elitek potenciálisankénytelenek lemondani a hatalmi (különösen az uralmi) szerepr l, viszont jelképesenmegkapják a közlekedési csomópontok állomásfönöki posztját. A nemzeti közszerepl kállhatnak a váltónál, de a vonatok a globalizáció és lokalizáció között közlekednek. 3.Országfejlesztés, vidékfejlesztés, régiófejlesztés egyszerre ösztönözhet a nemzetállamiszintr l és a lokalitások világából. Noha bármennyire is felpörögnek a globális események,ahhoz évtizedek kellenek, amíg a lokalitások átveszik, megszokják és értékelik új szerepüket.Újdonság: egy-egy lokalitásra tekintsünk úgy, mint korábban a nemzetre.A lokalitás sajátos arculatú, mással össze nem téveszthet egyediség, amelynek szüksége vanstratégiára, saját tudásosztályra. Nem egyszer feladat: Magyarországnak több mint százötvenév is kevés volt ahhoz, hogy az els átfogó, összefügg (s t koncepcionális) stratégiájamegszülessen, így az a paradoxon lehet a végeredmény, hogy a nemzeti stratégiánál hamarább 8
  • 9. fogalmazódnak meg a lokális (els sorban regionális és megyei) fejlesztési koncepciók. De ezma még csak esély. Nem is kis esély, mert egyre szélesebb körben tudatosul, hogy mindenrégiónak, kistérségnek szüksége van tudásközpontú stratégiára, amelyben szükségképpenközponti feladatot kaphat az oktatásfejlesztési koncepció.Van még egy “zavaró” elem. Ha a földi civilizáció “csak” globalizálódna, méghozzá zömmela korábbi tartalommal, akkor a világ aligha foglalkozna ennyit a globális világgal. Azértbeszélhetünk az ezredfordulón korszakhatárról, s t paradigmaváltásról, mert a világ nem csakmennyiségi, tehát kiterjedési, hanem alapvet tartalmi és tartalomadási változásokon megy át.A szegény megzavarodott közép-európai elitek ijedtek kapkodják a fejüket és egyáltalán nemakarják tudomásul venni az új tartalmakat. Új? Egyáltalán: milyenek ezek a tartalmak?Lehet az új eliteket empatikusan érteni. Létüknek, hatalmuknak igyekeztek k is értelmetadni, ám közben villámsebesen kiderült, hogy az eddigi értelmek egyrészt nem úgyérvényesek, mint eddig, másrészt új értelemadások foglalják el a politikai-ideológiaiterepeket. Íme, az új kor aktuális neve: információs kor.Hónapok, évek óta ijedt borzongás fut végig a magyar ugaron: új (és ismeretlen) szelek fújnakés egyre kevésbé lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna.Európában a globalizáció és lokalizáció következ egy-két évtizedének, várható stratégiailétmódjának neve információs társadalom. A normális magyar reakció ugyanaz, mint a múltszázadban a vasútépítéskor: csak hadd kerüljön el minket, megleszünk nélküle is. Ésfeltehet en most nem ötven, hanem tíz-húsz év múlva fejükhöz kapnak majd sokan: amitjöv nek hittünk, az nem csak a megoldást hozta, hanem már visszavonhatatlanul a múltkedvelt rekvizitumai közé tartozik.Csupán az a szerencse: a technológiafejl dés mai fokán már a lemaradáshoz is különlegesképesség kell.Most még az információs társadalmat hihetjük a jöv nek. A magyar tudásosztály vagytágabban az értelmiség tiltakozik, h köl, tamáskodik, de az a bizonyos villámcsapás márközénk vágott: nem lehet a jöv jelenlétét tagadni. A jöv megítélése – egyel re - mostmellékes. A jöv egyik aktuális tulajdonsága, hogy gyorsabban ide ér, mint miel ttmegértettük volna karakterét, el nyeit, hátrányait.Mi is akkor a tudásosztály tudásalkotó feladata?Nem tisztázódik. A hazai egymással harcban álló gondolkodási tartalmak és módokugyanakkor most egyszerre és látványosan avulnak el. Miközben korábban elavult tartalmakváratlanul feltámadnak. Ez szinte ijeszt és felfoghatatlan. A magyar reformkor eszméi ésértelemadásai nemrég még ezen az ezredvégen is hasznosíthatónak látszottak. Tíz év sem teltel a két pólusú világ megsz nése óta és az európai politikai ideológiák – ezek egyébként sema fejl d képességükr l híresek - viharos tempóban, gyökeresen megváltoztak. A magyarpolitikai és tudáselit ma viszont távolabb került a világ szellemi-ideológiai élvonalától, mintamennyire lemaradt volt tíz évvel ezel tt.Nem történt semmi különös: a globális tudás gyorsabb tempóban b vül, és változik megtartalma, mint Közép-Európa vagy Magyarország magastudása. 9
  • 10. Egyébként megválaszolandó az a kérdés, hogy létrejöhet-e egyáltalán integrált tudáselmélet,amely a differenciálódott tudásformákat (transzcendens tudás, személyes tudás, társadalmiléthez kötött tudás, nyelvfilozófia, kommunikációs tudás, stb.) egységes rendszerbenértelmezi?Nincs értelme arról vitát nyitni, hogy mi a tudás? Így csak – jelzésszer en – arra utalnék,hogy Polányi Mihály nyomán szerintem a tudás koncepcionális látomás a valóságról. (“Újrael kell ismernünk a hitr l, hogy minden tudás forrása. Intellektuális szenvedélyek, egy nyelv,egy kulturális örökség birtoklása, vonzódás a hasonlóan gondolkodók közösségéhez – aszemélyes tudás szenvedélyesen és megértésünkön jóval túlmen en elkötelez bennünket avalóság egy látomása mellett.”)Mindenesetre az ezredvégi tudáslecke rendszerbe szedve valahogy így néz ki: MI A SZELLEMI FELADAT?A teoretikus feladat öt új és egymással is összefügg elmélet (koncepcionális tudás) felépítése:a globalizáció és a lokalizációelmélet, és az ezek hátterét jelent mai kozmoszelmélet, s a(régi és) új emberkép-elmélet, valamint a mind a három elmélet célját és eredményét összegzinformációs- és tudáskor-elmélet megfogalmazása. Mindez megragadhatatlannak t nik asz kebben vett információ és tudás-, a technológia és innovációelmélet, valamint alegújabbkori, huszadik századot értelmez történelemelmélet és valamilyen integráltértékelmélet nélkül. Minden posztmodern állítással szemben a világnak talán soha nem voltannyira szüksége elméletekre, mint most.Egyik sincs készen, de számos válaszkísérlet tanulmányozható. Általános a szkepszis, hogy ateoretikus feladat teljesítése – általában az elméletkonstruálás - reménytelen. Ez azonban nemegyéb, mint az európai kultúra totális verg dése, s t egyesek szerint végórája, de lehet, hogycsak magasabb szintre kerülése. Az új valóság olyan gyorsan elvágtatott az érvényben lévelméletek, gondolkodásmódok mellett, hogy az európai tudomány vagy a m vészet szintemég fel sem ocsúdott a legújabb sokkokból. A szellemi sokk azonban új kérdésfelvetésekhezvezet. És lehet-e ennél fontosabb?Mindez nem lenne baj, ha nem derült volna ki, hogy az új elméletek hiánya miattMagyarországon sincs jöv kép, és továbbra sem világos, hogy az ország stratégiailag merrevezethet , s t senki nem tudja, hogy a globális er tér milyen lehet ségeket kínál nekünk. Arégi elméletekbe – mint lel tt léggömbökbe – kapaszkodunk.A lokális világ esélye (vagy esélytelensége) ráadásul csak a következ két-három évtizedvilágában, tehát már az információs korban értelmezhet . Hol van hát a jöv elmélet avagy azinformációs társadalom-elmélet? Vagy nevezzük tudástársadalom elméletnek? Szinte abszurda helyzet: a (várhatóan gyökeresen más) jöv t kellene tudni ahhoz, hogy a jelenben helyesendönthessünk. Talán soha nem volt ekkora távolság jelen és közeljöv között. 10
  • 11. Ezért honnan tudhatjuk meg a jöv t és a jöv hogyan érthet meg? Vissza tehát –bármennyire is kétségesek - az elméleti konstrukciókhoz? Egyszerre vissza például aBibliához, Platonhoz, Hegelhez, Eisteinhez és Wittgensteinhez? Az utóbbi írta azÉszrevételekben: “Csak ha még a filozófusoknál is eszel sebben gondolkodunk, akkoroldhatjuk meg csupán a problémáikat." 4.Ez az írás nem azért született, hogy befejezett válaszokat adjon. Néhány probléma kerületét,átfogó jellegét és elemi gócpontjait kívánta rögzíteni. A szerz nek már az siker, ha annyitelér, vagy ösztönöz, hogy eddigi feltevéseinket és gondolkodásmódunkat hajlandók vagyunkkritika tárgyává tenni. A jöv az önkorrekciós képesség növelése. Önmagunknak is újtudásokra van szüksége. És majd már az új tudásokat kell oktatnunk.Ott szakítom meg a gondolatsort, ahol elkezdtem: a korszakforduló iránya azért felfedezhet .De el is téveszthet . A globális és a lokális világ értelmezhet és ennek alapján a lokálisstratégia megfogalmazható. Az irány vezethet is minket.Nagykovácsi, 2000. január 1. Néhány fontosabb publikáció:Feyerabend, Paul: Három dialógus a tudásról (Osiris-Gond, 1999)Kiss, Endre: A monetarizmus érett rendszerének mezoszint meghatározottságairól(Megérteni a globalizációt, FES, 1999.)Mannheim, Károly: Ideológia és utópia (Atlantisz, 1996)Matolcsy, György: Globális csapdák és magyar megoldások (Növekedés és globalizáció,Kairosz Kiadó/Növekedéskutató, 1999)Polányi, Mihály: Személyes tudás I-II. (Atlantisz, 1994) 11
  • 12. Szántó, Borisz: Az Omega-pont jelensége. Globalizáció mint a makroentitás szervez dése(Megérteni a globalizációt, i.m.)Varga, Csaba: Magyar metatrendek az új globális er térben (A mai világ és a jövforgatókönyvei, Kapu Könyvek, 1997)Varga, Csaba. A globalizáció pozitív alternatívája: az információs társadalom (Megérteni aglobalizációt, i.m.)Wittgenstein, Ludwig: Észrevételek (Atlantisz: 1995) 12

×