Zen publicisztika - Mindig a legfényesebb az éjszaka

Nem olyan rég ment hírré a magyar világban, hogy leégett Krasznahorka büszke vára. Ahíres kuruc vár, mely utolsónak dacolt a labanccal. Megélt ostromokat, amik nem tudtákelpusztítani! Valami kiszámíthatatlan elpusztította. A cigányok gyújtotta avar, bozót tűz.Bosszantók ezek a purdék, hogy akkor, és úgy tesznek, ahogy nem kéne. A műveltség aztjelenti, hogy előre kiszámítható legyen minden. Ezért kéne megrégulázni őket, hogy aművelt embert ne zavarják kiszámíthatatlanságukkal. Mert ugye a művelt ember rémesenfél attól, ami nem kiszámítható.Mindig valami nem kiszámítható kezd ki mindent. A történelem sem kiszámítható. Erdélynéhai urai gondolták, hogy fényes udvarházaik az enyészeté lesznek, hogy bagjak fogjáklakni a kései utódok helyett? Ez a kiszámíthatatlan maga az élet. A kiszámíthatatlan amulandóság következménye! A már létezőknek el kell múlnia, hogy újak születhessenek.Aki valamit öröknek akar alkotni, vagy öröknek akar megőrizni, az útjába akar állni, amulandóságnak, az újjászületésnek is ezen keresztül. Nem a mű az örök, hanem azújjászületés képessége, ami szülte. A változás örök, ami ellen a műveltség küzd. Az alkotástbálványozó művelt ember, az igazi alkotó ellen küzd, a változás ellen. Jézus mondta, amagnak el kell halnia, hogy új élet keletkezhessen. Ő állandóan születésről, újjászületésrőlbeszélt. Az igazi alkotás nem más, mint az újjászületés, ami újonnan születik. Ami születikaz a barlangból jön elő.Ezért képtelen a művelt ember, a szüléssel, az újjászüléssel való alkotásra, mert útjábanakar állni a mulandóságnak, a mag halálának. Csak a halott kultúrák ápolnak identitástazzal, hogy a már halott múltat őrzik, mint a megmaradás, elengedhetetlen feltételét. Az élőkultúrák nem törekedtek a halott múlt konzerválására. A művelt ember lényege a múzeum.Tudása nagy része muzeális, halott. Így a műveltsége nem is más, mint a halott dolgokkötelező ismerete. Ezzel kínozzák szellemileg, lelkileg a gyerekeket az iskolában.A műveltség változatlan formában akar megőrizni. Ezzel áll ellen a lélek állandó megújító,újjászülő, újjá teremtő tevékenységének. A lélek szabadsága, csak az állandó változásbantud érvényesülni, újjászülő, teremtő erőként. A mulandóság maga szükséges, hogy a lélekalkothasson. Ezért a művelt ember képtelen az alkotásra.A művelt ember azt hiszi, hogy valami csak akkor marad meg, ha őrzi – aminek garanciájaa kultúra, az intézmény. A művelt ember, mivel ellenáll a változásnak azt hiszi, ami nemváltozik az tart meg, a változatlan, ami halott. A művelt ember vak, nem látja, ami változik,csak az marad meg igazán.A vár elpusztult. Csak a kormos falak maradtak. Az érték pusztult el, a művelt emberértékei. Újjáépítéséhez rengeteg pénz kell, nagy erőfeszítés. De a kormos falak alatt a fű,már az idén tavaszon kizöldül, minden költség, minden erőfeszítés nélkül.A műveltség fenntartása egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül, ezért önmagát fogjafelszámolni. Aki újra alkotni fog, az a zöld mezőben önfeledten bandukoló ember lesz, akinem akar megőrizni semmit az utókornak, mert nem érdekli sem múlt sem jövő, akiszabad, mert nem nehezedik rá teherként a kultúra, a műveltség. A műveltségszorgalmazóiról azt lehet elmondani, amit Jézus mondott a farizeusokról: terheket raktokaz emberek vállára, de ti egy újjal sem mozdítotok rajta.A várra, mint nemzeti kincsre gondolunk, mely identitásőrzésünk része. A fű a vár alatt,minden évben elpusztul, és mégis túléli a várat. A túlélésének alapja az, ami a föld alatt van,a gyökér, ami láthatatlan. Minden megmaradás alapja, ami képes megújulni, újjászületni,mint a gyökér.A művelt ember azt hiszi, hogy akkor őriz meg valamit, ha sokat hangoztatja, egyre többeta nyilvánosság előtt. A nyilvánosság az, ami a föld fölött van. Az pusztul el, mint a vár is,

ami a föld fölött van. De aminek az éltetője a föld alatt van a rejtett láthatatlanban, ha el ispusztul, mint a fű a vár alatt, az újjászületik magától. A lényeg annak az ápolása, mi a földalatt van. Ezt a puszta figyelem ápolja, nem az erőfeszítés.Ami igazán megőriz, az lent van a mélyben, láthatatlan. Ő tart meg bennünket. A felszíntnekünk kell megtartanunk, nagy erőfeszítések árán. Ami megtart bennünket, abbannincsen semmi erőfeszítés, mert az újjászületés, soha nem erőfeszítésből születik, hanem alélek szabadságából, spontán megnyilatkozásából.A rejtettség tart meg, ami rejtve van. Nem a nyilvános hangoztatás őriz meg – ezek anacionalizmusok - hanem a rejtve őrzés képessége, a rejtőzködés képessége. A rejtőzés, mimegtart, soha nem intézményes. A felszín az intézményben bízik, de az intézmény mulandó,ezért nagy erőfeszítésbe kerül ennek fenntartása, az erodálódásnak való ellenállás.Nincsenek gyökerei, mik újjászüljék, ha elpusztul.Egyedüli, ami őrzi identitásunkat, a gyökér, ami állandóan képes újjászületni. A gyökér arejtettet jelenti, de ugyanakkor a teljességet, a rejtett teljességet. Az identitás őrzése aztjelenti, hogy erre hagyatkozni. Az identitás őrzése nem más, mint az ezzel való viszonyápolása, amelyet nem hozzunk létre, csak ápolunk, és mivel nem hoztuk létre ápolása nem islehet intézményes! A gyökér belülről tart meg, őriz meg, az által, hogy belülről újít meg.Ne feledjük a nemzet megmaradása esetében sem, hogy mindig a legfényesebb az éjszaka! Aszellemi nemzeti identitást az éjszakában, rejtve, virrasztva őrzik és nem kiabálva, anyilvánosságnak, a nyilvánosság előtt.

Zen publicisztika - Mindig a legfényesebb az éjszaka

by Nagy Attila (Puli) on Apr 01, 2012

Accessibility

Upload Details

Usage Rights

Statistics

Zen publicisztika - Mindig a legfényesebb az éjszaka Document Transcript