Székely autonómia - Sztereótip zsidóellenesség
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×
 

Székely autonómia - Sztereótip zsidóellenesség

on

  • 412 views

 

Statistics

Views

Total Views
412
Views on SlideShare
412
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
2
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Székely autonómia - Sztereótip zsidóellenesség Székely autonómia - Sztereótip zsidóellenesség Document Transcript

    • Kedves Constantin nagyon tetszik a hozzászólása. A zsidóságot én is csak csodálni tudom és azt tartom, amit már leírtam, most már nem tudom, hogy itt-e, hogy ahogy Kodály mondja, nem szidni kell a zsidókat, hanem tanulni tőlük. De!!! Mircea Eliade, román vallástörténész, ki az Államokban is egyetemi előadó tanár volt, azt mondta, hogy a nemzetek cselekvését, gondolkodását teremtés mítoszaikból kell megérteni. Én hozzá teszem, hogy nem csak abból, hanem össz mítoszaikból. A zsidóknál ott van a József Egyiptomban történet, ami Kodály szerint is sokat meg magyaráz a mai zsidóság politikai gazdasági szerepléséből: vagyis ahogy József kulcs pozícióba jutott az egyiptomi birodalomban, népe érdekébe és adott pozíciójából támogatta népét, úgy ez most is meg található a világpolitikában és világgazdaságban, hogy zsidók kulcspozícióba törekednek népük érdekében. De Eliade szellemében érdemes elgondolkodni az Ábrahám történetén a zsidó nép keletkezés mítoszán, ahol az Úr ígéretet tesz, hogy nagy néppé teszi őket. Én ezt úgy értelmezem, hogy egy nép melynek keletkezés mítoszában van jövőkép és melyet meg is valósított, ő maga és nem az Úr, mer így van igazi mondanivalója az Ábrahámi mítosznak. És igaz, tényleg nagy néppé lettek és két ezer év után újra államuk lett,a mit kevés nép, vagy egy sem tud felmutatni a világtörténelemben. És ne feledjük hány fogságot vészeltek át. Nem az a fontos, hogy egy népnek milyen intézményei vannak, azok is fontosak, hanem az, hogy több ezer éve keresztül, működnek-e a spontán önvédelmi reflexek, a nép életében a nagy megpróbáltatások idején. Intézmények hiányában, elnyomás idején, képes-e megmaradni, pusztán a lélek belső megtartó erejére a hagyatkozva. Hát ebben csodálom a zsidóságot történelme folyamán, hogy sokszor intézmények nélkül is, pusztán a belső vitalitásra hagyatkozva is képes volt megmaradni. Mi székelyek, egy dologról megfeledkezünk, hogy az igazi megtartó erő, nem egy puszta intézményes területi autonómia, hanem a belső. Mi székelyek, magyarok azt tanulhatnánk a zsidóságtól, hogy a megtartó erő a belső és nem a külső intézmény, az csak másodlagos. Különbséget kellene tudnunk tenni, amit nem tud a magyar, a múltba néző nemzeti illúziók és a megtartó mítosz között. A zsidóságnak egy olyan nemzeti keletkezés mítosza van mely a jövőt is tartalmazza, melyet meg is valósított a zsidóság, nem csak álmodozott, mint egyes Nagy-Magyarországot visszaábrándozók. Egy nép megtartója, a belülről jövő, spontán megtartó energiák, amelyek a hosszan tartó negatív körülmények ellenében is tudnak működni. Egy nép vitalitása abban mutatkozik meg, hogy a körülmények ellenére képes a megmaradásra. Életképes az a nép, mely le tudja vetkőzni addigi beidegződéseit, változtatni tud életformáján a kedvezőtlen körülményeknek megfelelően, vagyis a túléléshez, spontán módon, új formákat tud alkotni, láthatatlan intézményeket tud létrehozni, amik megtartanak, vagyis a nép megtanul rejtőzni az ellenség elől, amit a zsidók csodálatosan értettek és mi nem, soha a történelemben. A magyarság túlélési jogkövetelései, valahol nem a nemzeti kollektív tudattalan önvédelmi reflexének szülötte, hanem pusztán az elme élettelen megfogalmazásai, puszta kifele forduló inkább sok esetben hőzöngő a realitást nélkülöző meg fogalmazás, illúziók, melyben nincs vitalitás. Tehát ott van a baj, hogy a nemzet, a magyarság, mintha a lelke mélyén nem akarna megmaradni, megmaradási törekvéséből, mintha épp a vitális horderő hiányozna, a belső megtartó ereje, a spontán körülményekhez alkalmazkodó vitalitás. Az elszórt leleményességek, a nemzet érdekében, nem össznemzeti vitalitás. A mi jogköveteléseink, merev intézményes elképzelésekhez ragaszkodnak és hiányzik a zsidóságot jellemző spontán önszerveződés az adott körülmények között. Nekünk nincs úgy nevezett hosszútávú túlélési vitalitásunk, amivel évezredeket át lehet vészelni, mint a zsidóság tette. Mi magyarok, székelyek csak a megmaradás formáiban tudunk gondolkodni és nem abban, ami tényleg megtart a formán túl, a szellem és a lélek, erről megfeledkezünk. Nekünk magyaroknak, székelyeknek a fő problémánk a vitalitás hiánya, a lélek mélyéről jövő megmaradni akarás és nem az, hogy ki van uralmon a világban zsidók vagy mások. A nép melynek erős a vitalitása, az megmarad, bárki van világuralmon, mint ahogy a zsidók tették. A zsidó lélek spontaneitása abban mutatkozott meg a történelem nehéz helyzeteiben, hogy épp a számukra hátrányos meg különböztetésből kovácsoltak tőkét, nagyon sok esetben. A magyar meg inkább a sebeit nyalogatja és csinál lélekölő kultuszt, vitalitástipró nemzeti ideált. Sok írást lehet találni az interneten, mely a magyar őstörténetet kutatja, próbálja tisztázni. Ezt sokan úgy teszik, hogy mint az elmét megcélzott puszta ismereteket, amit ismerni kell, mint egyedül igaz helyes ismereteket. Például, hogy honnan származik a székely rovásírás. Nem azt mondom, hogy ne legyenek ilyen kutatások és ne ismerjük írásunk igaz eredetét, ha van egyáltalán ilyen, hanem az, hogy nem elég a nemzet tagjainak elméjét megcélozni, igaz ismeretekkel. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az elmének nincs önálló léte, tehát az ismeretek nem megtartó erők. Az elmében nincs vitalitás. Sőt, az elme túlsúlya a vitalitás kárára van. Az kellene tudnunk, hogy az igazi megtartó erő a lélek, a lélek nagy képei, a mítosz és nem a puszta ismeretek. A nemzet vitalitása önön lelkében van és nem elméjében, az csak puszta kifejező. Nálunk magyaroknál, székelyeknél súlyos lélek vesztés van, vagyis energia központunknak nem vagyunk a birtokában, ahonnan a vitalitás forrásozik. Én azt hiszem, hogy a
    • zsidóság világuralma inkább szellemi, életvitelbeli. A demokrácia, a kifele forduló zsidó szellem, életvitel szülötte. A demokrácia, annak gazdasági motorja, az állandó újra befektetés, ami a zsidó lélek szülötte, egy olyan ördögi kör, melyből nincs kiút és katasztrófával fenyegeti az emberiséget. A zsidó szellem, gondolkodás meghatározza a modern életvitelt, de ez katasztrófával is fenyegeti az emberiséget. Na itt látszik, hogy nem okosak a zsidók, mert az ők gondolkodásuknak bélyege katasztrófával fenyegeti az emberiséget. A másik, ami rányomta nyugatra a bélyegét, a nyugati gondolkodást meghatározta, a zsidó szellemi nyugtalanság, ami a fejlődés gondolatának alapmotorja. Ahogy Petre Tutea román filozófus írta, az ilyen szellemi nyugtalanság, mely örökké keres de soha sem talál nem vezet sehova. A zsidóság egy örök keresésbe kergette az emberiséget mely nem vezet sehova. Örökké keresni, és soha sem találni ez a másik zsidó butaság, mely mondhatjuk, hogy a zsidó szellem nagy korlátja. De hozzá teszem, hogy csak a kifele forduló zsidóság-é. Mer létezik a befele forduló zsidóság, a Kabbala népe, akik kevesen vannak, de tudjuk azt, hogy az Izrael szellemi maradéka, az mindig is kevés volt. Kifele forduló zsidóságról beszéltem, amely végzetesen befolyásolta a nyugati civilizációt. Na itt van a végzetes befolyás, amivel hatott a zsidó szellem egy vonulata a kifele forduló, hogy egy kifele forduló ember ideált kreált nyugat számára, egy önpusztítóan kifele forduló ember ideált, aki önmagáról, lelkéről feledkezik meg. Igaz ebben szerepe volt a a görög szellemnek is, az Arisztoteleszi kifele fordulásnak, amely a katolicizmus révén meghatározta nyugat kifele fordulását. Tehát ketten fordították ki a nyugati ember tekintetét, a kifele forduló zsidó szellem és a kifele forduló katolikus szellemiség. A kifele forduló újra befektető, kereső de nem találó zsidó szellem, önmaga katasztrófája felé menetel. Kifele fordulása épp azokat a vitális energiákat sorvassza, amik évezredeken keresztül megtartották. Ez sem a zsidó okosság megnyilvánulása. A kifele forduló ember energiái egyre csökkennek és ez szorongással bizonytalansággal tölti el. A bizonytalanság a jövő bebiztosítására ösztönzi, mert attól fél a legjobban. Az anyagiak terén állandóan fejlődő jövőkép, ami a nagyobb és nagyobb biztonság illúziójával kecsegtet a kifele forduló ember találmánya önmaga megnyugtatására. Természetesen minél jobban törekszik a jövőt az anyagiak terén bebiztosítani, annál több energiát veszít, minél több energiát veszít félelmében annál jobban kifele fordul. És ez egy ördögi kör, amiből nincs kiút, mert a kifele fordulás révén egyre fogynak a szellemi lelki energiák, minél jobban fogynak az energiák, annál szomjasabban fordul kifele az emberiség. Az emberiséget a fejlődés kilátástalan illúziója, amit a holnap bebiztosításának kényszere szült, egy kilátástalan önpusztító jövőbe kergeti. A quot;fejlődésquot; lélek nélküli motorja, nem csak a belső energiáit fogyasztja az emberiségnek, hanem pusztul az élő világ is. Ezek a problémák úgy vannak feltüntetve, mint fejlődési rendellenességek, melyek a fejlődés révén kiküszöbölődnek és egyszer csak a tökéletes,boldog jövőben találjuk magunkat. De ha megfigyeljük az állítólagos fejlődést, az csak külső változtatásokból áll a lélek kárára, azt nem tudomásul véve. Az állítólagos fejlődés, pusztán külsődleges változások sorozata, amelyben a léleknek semmi szerepe, vagyis annyi, hogy sorvad energiáit illetően. A külső változások, ha eddig nem hoztak eredményeket, vagyis hoztak de egyre fenyegetőbbeket, ez után sem fognak pozitívakat hozni, csak katasztrofálisakat. Milyen változásra lenne szükség? El kellene engedi a külső tárgyi világot, az azokhoz fűzött illúziókat, a tárgyakhoz kötődő biztonságérzetet. Természetesen ez egy nagy lelki megrázkódtatással fog járni, a lelki sivárság elviselhetetlen érzetével, elviselhetetlen szorongással, de ez egy idő után el fog múlni, mert így aktiválódnak a lélek energiái és biztonság érzettel töltenek el. Ez a biztonság érzet befele fordítja tekintetünket és rájövünk, hogy a megtartó erő, közvetlenül adottan belül van és nem kívül. Ha sikerül befele fordulnunk rájövünk, hogy az anyagiakhoz kötött állandóan fejlődő világkép csak egy szánalmas illúzió. Az emberiség, amiben él most, az egy szánalmas illúzió kergetés, amivel csak befele fordulva lehet leszámolni. A kifele forduló ember a magyar is, nyugati civilizációja rézén, neki is csak a befele fordulás hozza el a nemzeti feltámadás lehetőségét, mert a puszta külső változások semmit sem fognak eredményezni, mint a nyugati civilizációban. A székelység számára is a területi autonómia, csak puszta külső változás, merő illúzió, ha megmarad nyugatinak és kifele keresi a biztonságot és nem befele a belső megtartó erőben. Az emberiség, a nyugat lelki reformjának szükségessége és a székelység, magyarság lelki reformjának szükségessége egybe esnek és mindkettőnél létkérdés. Az emberiségnek, a székelységnek, magyarságnak fel kellene ismernie, hogy ami megtart az belül van és nem kívül. Ez a probléma csak akkor oldódik meg, ha túljutunk a pusztán elméleti megfogalmazású vádaskodáson és önmagunkban fedezzük fel a kifele fordulás ördögét. A kifele forduló ember hyper aktív, nincs ideje, a közvetlenül adott csendet nem ismeri. Ezt a kifele fordulást csak a csendben lehet felismerni. A csend segít elengedni a dolgokat. A csend feltölt energiával, eltölt önbizalommal és így sikerül leválni a dolgokról, azok adta biztonságérzetről és így sikerül a jövőtől való félelmet is felszámolni. Hogy a katasztrofális jövőtől, az illúziók kergetésétől megszabaduljunk, ahhoz életreformra van szükség:a csend és az aktivitás egymást váltó természetességét vissza kell állítanunk életünkben, hogy aktivitásunk alapját képező energiák, azok a csendből születő fölös belső energiák legyenek, mert csak a fölös energiák a spontán, megtartó energiák.
    • Csak az ilyen életreform képes a végzetesen kifele fordult tekintetet befele fordítani és meg kell tenni, míg nem késő, akár magyar, akár európai szempontból. A kifele fordulás, az embernél diszharmóniát okoz a lélek és az elme között. A kifele fordult ember számára csak az elme létezik az azokkal érzékelt dolgok realitások, láthatatlan realitás nincs, ami az igazi, lényeget adó. Az észlény nyugati önálló létet tulajdonit elméjének, holott az elménk, csak közvetíti a belső intelligenciánk üzeneteit és híd szerepet játszik a külső és belső világunk között és nem tudja, hogy az igazi realitás az belül van. A nagy misztikák, a nagy tanítók, mind azt tanították, hogy az ember életében a legfontosabb az ész és a lélek harmóniája. Ezt úgy tekintik sokan, hogy a mélyebb lelki élet csak kevesek dolga, pedig úgy néz ki, hogy az elme diszharmóniája a lélekkel, a végzetes kifele fordulás, akár az emberiség katasztrófájához is vezethet, tehát csak nem egy néhány misztikus ügye. A kutatók szerint, a primitívek az ők primitív vallásuk révén, jobban értettek, mint mi a lélek, ész harmonizálásához, vagyis minden tagja a törzsnek elérhette a szív ész harmóniáját és nem csak kevesen. Emil Cioran, román filozófusnak igaza van, amimkor azt írja, hogy a nyugati ész a szív romjain építkezett. Horia Roman Patapievici román filozófus szerint, a nyugati modernitásban a forma tartalom is, tehát nincs igazi tartalom. Ez a nyugati kifele fordulásnak a következménye és ezért identitás nélküli a modern nyugati ember. Az antiszemita, érdekes módon, nyugati módra, csak formai szempontok szerint antiszemita, vagyis nyugati módon, antiszemitizmusának formája a tartalom is. Vagyis csak külső problémákban látja a zsidó problémát és nem belsőkben, lelkiekben, nem szellemi szinten. A probléma az, hogy az antiszemita is ugyan az a kifele forduló ember, mint a kifele forduló zsidó. Az antiszemitizmus a kifele forduló nyugat terméke, amely nem lát a dolgok lelki szintű mélyére. Leginkább, csak politikai, hatalmi szinten látja a kérdést, ami csak módozat, forma és nem lényeg, nem tartalom. Az antiszemita nem látja be az életreform szükségességét és így önellentmondásba keveredik:szidja a zsidókat, de zsidó szellemben él kifele fordulva, tehát tudatlanul behódol a szellemi, zsidó világuralomnak. Elméletben antiszemita, életvitelben zsidó. Az antiszemitizmus, egy készen kapott, nem reflektált, sztereotip, nem saját tudásra épül, ami a kifele forduló, saját tudással nem rendelkező, identitás nélküli ember tulajdona, a kívülről vezérelt emberé. Nyugat jellemzője, a kívülről való vezéreltség, a nem reflektált tudás döntő szerepe, ami a manipuláció melegágya. A zsidó hatás, a kifele fordulás, mint szellemi, lelki kérdés, a nyugati identitásnélküliségtől ugyan csak szenvedő antiszemiták számára felfoghatatlan és ezt az bizonyítja, hogy formai szempontokban gondolkodnak, csak külsődlegesen. Szerintem tévedés azokra az antiszemitákra hallgatni, akik nem képesek a kérdést lelki szinten megközelíteni. A sztereótípiákat azok kedvelik, kiknek nincs saját tudásuk, tehát nincs identitásuk. A saját tudású ember arról ismerhető fel, hogy önön lelkében szembesül az adott problémával, közvetlenül és az ismeretei leginkább a belső intelligenciától származnak és nem kívülről kapott ismeretek. Az antiszemita az emberi identitásnélküliségének belső űrjét próbálja pótolni antiszemita sztereótipiáival. A belső személyiség hiányában, kénytelen magára ölteni, egy tőle idegen szerepszemélyiséget, ami sorvasztja energiáit, mert csak elméje szinten lát kifele él. Az antiszemita is egy identitásnélküli kifele élő ember, ami a nyugat alapvető problémája. Európának, a székelységnek, a magyarságnak nem fognak olyanok identitást adni, akiknek maguknak sincs identitásuk. És ezek épp olyan veszélyesek az emberiségre, a nemzetere nézve, mint a kifele forduló zsidóság, mert ők is a problémát nem belül, hanem kívül látják, tehát ők is csak puszta félrevezetők a nemzet számára. Szerintem a megoldás mindenkinek a lelkében van, ott belül és nem az antiszemitizmusban. A nemzet ügye belső, lelki, szellemi kérdés, ami csak belül oldható meg és nem a tekintetet a belsőről elfordító antiszemitizmusban. Az antiszemitizmusnak épp úgy kifele forduló a tekintete, mint a kifele forduló zsidóságnak, így bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Tehát az antiszemitizmus nem megoldás a zsidó szellemi világuralomra, mert a baja ugyan az. Nem zsidó ellenesnek kell lenni, hanem befele kell fordulni, hogy a nemzet megtalálja lelkének belső képeit és azok szerint éljen és így felfakadjanak lelkének energiái. Nyugaton érzik az emberek, hogy energiáik csökkennek, ezért majmolják a keleti energia növelő meditációkat, technikákat. Ezek csak mesterséges technikák és nem a csendből születő természetes energia fölöslegek. A technikai nyugat, keletben is csak a technikát, önmagát véli felfedezni és nem gondol életreformra, a csend-aktivitás természetes ritmusának újra felfedezésére, hogy így visszaszerezze természetes életenergiáit és azokból alkosson egy új civilizációt. A sztereotip antiszemitizmus, ami emberi identitásnélküliséget rejt, nem szólhat a nemzet érdekében, mert ahol nincs emberi identitás, ott nemzeti sincs. Tehát a nemzetféltő antiszemiták, emberi identitásuk hiányában még nemzetieknek sem mondhatók, hanem csak identitás nélküli tömegnek. Ha megismerjük az antiszemiták emberi identitásnélküliségét, annak természetét, akkor teljesen más kép alakul ki az antiszemitizmusról és tévesen nem tartjuk őket nemzetinek, hanem épp az ellenkezőjének, nemzetidegeneknek. Üdv Attila Nagy Attila Puli