Székely autonómia - Meg nem élt lehetőségeink

  • 194 views
Uploaded on

 

  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Be the first to comment
    Be the first to like this
No Downloads

Views

Total Views
194
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0

Actions

Shares
Downloads
0
Comments
0
Likes
0

Embeds 0

No embeds

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
    No notes for slide

Transcript

  • 1. A meg nem élt lehetőségek népe vagyunk. A székelyföldi autonómia követelés mögött ki nem használt lehetőségek sokasága van. Élni a lehetőségekkel az már az autonómia magas foka. Csodálkozom, hogy némely értelmesebb román nem azzal vág vissza az autonomista székelyeknek, hogy a már most rendelkezésetekre álló lehetőségekkel nem tudtok élni, akkor, hogy akartok autonómiát, azzal sem fogtok tudni élni. Vagy, hogy nem mondják azt a román testvérek, hogy tanuljatok meg élni mindazokkal miket kaptatok és az után követeljetek autonómiát. Azon csodálkozom, hogy már eddig nem vágták a szemünkbe, a románok, hogy képtelenek vagyunk autonómiára, mert a már létező lehetőségekkel nem élünk és ebben nagyon igazuk lenne. Egy érdekes példa aki nem használt lehetőségre, igaz nem kifejezetten nemzeti jellegű, de sokat mondó. A Marosvásárhelyi Rádióban hallottam egy riportban, hogy egy EU által támogatott képzésre, mezőgazdasági jellegű volt, Jászvásáron ezren jelentkeztek, Temesvárt kétezren, a gyergyói medencében senki. A riportban az adatokat a gyergyói illetékes hivatal magyar alkalmazottja mondta. Egy közösség akkor autonóm, ha autonóm cselekvésképessége van bármilyen körülmények között. Nem várja passzívan, hogy majd valakik jobbra fordítsák sorsát. Vagy nem vár egy ideális állapotra, mint a területi autonómia, mely megőrzi, megvédi, mint a csirkeborító a csirkéket. A meg nem élt lehetőségek népe vagyunk, mert ez nálunk egy több évszázados folyamat, kezdve a Mohács utáni időszaktól, amikor egy török sem volt az országban és össze lahetett volna fogni az ország védelmébe de nem tettük, folytatva Kossuthal, ki elszalasztotta a nagy történelmi lehetőséget, hogy kiegyezzen a kisebbségekkel és befejezve a két világ háború béketárgyalásain kihagyott lehetőségekkel, vagy azt megelőző lehetőségekkel. A mostani meg nem élt lehetőségeink egy több évszázados folyamat része. Kérdem én azt, hogy ha nem tudtuk megakadályozni térvesztésünket a Kárpát-medencében, akkor amikor viszonylagosan mi voltunk az ország urai, 1867 után, akkor, hogy fogjuk megállítani a minket pusztító folyamatokat, akkor, amikor kisebbségben vagyunk és beolvasztásunkra törekednek és igazi anyaország sincs ki védjen. Egy nép vitalitásának épp akkor kell megmutatkoznia, amikor a körülmények ellene dolgoznak, de nálunk épp ez nem mutatkozik meg. Azt hiszem, hogy a szakértők hibája az, hogy a magyarság érdekében csak adminisztratív jobbításban gondolkodnak és nem látják, hogy több évszázados negatív folyamatoknak kellene véget vetni a magyarság életében, ami ott munkál a magyarság lelkében. A szakértők, csak a külső tárgyi világot látják és annak lehetőségeit, a belsőt is csak nagyon eltárgyasítva és nem látják, hogy a külső tárgy lehetőségeknek meg kell feleljen egy belső, nem tárgyias, láthatatlan leki, szellemi képesség. A lehetőségben mindig két világnak kell összekapcsolódnia, a külső tárgyinak a láthatónak és a belső láthatatlannak, amikor ez a két világ szervesen összekapcsolódik, akkor tudunk a lehetőségekkel élni. Hiába vannak a külső lehetőségek, ha nincsen meg az élni tudás képessége, ott belül a lélekben és az utóbbi tesz képessé bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel. Nem olyan rég, a “gondolati naplómban” azt írtam, hogy egy beteg lelkű nép vagyunk. Utólag sokat töprengtem, hogy nem túlzok-e. Nem olyan rég egy televíziós adás, Andrásfalvi Bertalan azt mondta, hogy egy beteg nép vagyunk, mert világranglista vezetők vagyunk nagyon sok betegségben, vagy legalább is az elsők között vagyunk és ennek az okai a lélekben vannak. Belső lelki világunk a forrása identitásunknak, vitalitásunknak, ha az sérült akkor baj van
  • 2. identitásunkkal, vitalitásunkkal. Ha a lélek sérült, akkor az egyén sokkal kisebb fokban képes kihasználni körülményeit, lehetőségeit. A külső mutatók is az bizonyítják, hogy lelkileg sérült, identitászavaros nép vagyunk és ennek több évszázados előzményei vannak és az ok nem is kifejezetten bennünk van. Az identitászavaros nép képtelen élni a lehetőségekkel a belső lelki gátak miatt, hát ezért vagyunk mi “a hőkölés népe.” A magyarság nemzeti katasztrófáinak, több évszázados negativ folyamatoknak az alapja, hogy a magyar már nagyon rég egy lelkileg sérült, identitászavaros nép. Ha ebből a szempontból közelítjük meg a Székelyföld autonómiáját, akkor teljesen érthetővé válik, hogy miért nincs igazi autonómia törekvés, csak róla való szóbeszéd és szavazósdi pótcselekvés. A lelkileg egészséges egyén az autonóm egyén és az képes autonóm módon élni és cselekedni. Ez érvényes a nemzeti közösségre is, ha lelke sérült a népnek akkor elveszíti az autonóm lét mód, az autonóm cselekvési mód képességét, bármilyen körülmények között is. A lelkileg sérült nemzet, belülről lelkileg gátolt abban, hogy éljen lehetőségeivel. Szerintem nagyon fontos szempont, hogy bármilyen körülmény között cselekvőképes legyen az adott nemzet, mert ez jelenti az önvédelmi spontán reflexeket. És azt hiszem, hogy elértem a székely autonómia legfőbb akadályához a lelki akadályhoz: hihetetlennek tűnik, de igaz, hogy egy lelkileg beteg nép egy identitászavaros nép képtelen az autonómiára és ezért nincs igazi autonómia törekvés; és ezért képtelen a székely és az erdélyi magyar élni a már létező lehetőségekkel. Akik pusztán csak a gyakorlatias szempontú, látószögű helyzet-ki-nem-használásokat róják fel a nemzetnek, azok épp a legfontosabbat a lelki szempontokat a lelki gátakat nem veszik figyelembe. A lélek meg az a terület, ahova gyakorlatias szempontok szerint nem lehet belépni, még ha a nyugati tudomány próbálkozik is ezzel eldologiasítva a lelket. Nem lehet a nép életét pusztán gyakorlatias kérdésekre leegyszerűsíteni, mert akkor a lényegi történéseket nem vesszük tudomásul, amik a láthatatlan világában történnek, a lélekben. A látható történéseket, mindig is láthatatlanok előzik meg. A nyugati civilizáció fő problémája, hogy csak a kézzelfoghatóra épül a konkrétra. A nyugati világképe egysíkú, neki csak a látható létezik és a Láthatatlanról nem vesz tudomást, pedig a Valóság a látható és Láthatatlan szerves egysége. Az embernek akkor van identitása, ha ez a két világ egységet képez benne. Ahol a Láthatatlanról nem vesznek tudomást ott az ember identitását veszti. A nyugati épp arról nem vesz tudomást, ahol a tényleges identitás van a Láthatatlanról, ezért identitás nélküli a nyugati ember. De mégis kell lennie valaminek abban a Láthatatlanban, ha az ember identitása ott található és annak nem tudomásul vevése identitásvesztéshez vezet. C.G. Jung svájci pszichológus a nyugati ember válságát abban látta, hogy a nyugati ember nem vallásos. Szerinte nem lehet büntetlenül vallástalannak lenni, mert azért a lelki egészséggel fizetünk. Nem lehet büntetlenül eldobni a vallások nagy szimbólumait, mert azok eldobásáért nagyon drágán fizetünk, lelkünk egészsége megy rá. De miért nem lehet eldobni? Mert azok lelkünk nagy képei, a Láthatatlan látható megnyilvánulásai. Identitásunk alapja a lélek megélt nagy képei, lélektanilag a vallásosság ezen képek megélése. A deszakralizáció folyamata az ember identitás vesztéséve egyenlő. A vallás nagy szimbólumaival azonosak a nemzetek nagy szimbólumai. A szimbólumokat nem lehet kétféle képpen megélni, vallásinak és nemzetinek. A lelkünk szimbólumai természetükből kifolyólag, csak szakrális élményként élhetőek meg, tehát elmondhatjuk, hogy a nemzeti hovatartozás élménye egy szakrális élmény, ha nem akkor a nép identitását veszti, de nem csak azt hanem lelki egészségét.
  • 3. Vallásosak akkor vagyunk, ha a lélek legmélyebb tartalmait éljük meg, ennek a legnagyobb akadálya az intézményesült konformista vallásosság. A betű öl mondta Jézus. Ilyen szempontból vitatható Farkas Árpád költő azon állítása, hogy a magyar egyházak a magyar kisebbség legnagyobb védői. Azt hiszem, hogy mi kisebbségi magyarok egy dolgot nem veszünk észre, hogy intézményeinknek a szerepe néha csak annyi, hogy késlelteti eltűnésünket de nem akadályozza meg. Jung továbbá az individuáció folyamatáról beszél az ember életében, amely révén az ember fokozatosan nyeri el identitását az életben. Akinek ez a folyamat elakad lelkileg éretlenné válik, nem nyeri el az identitását. Mi ennek a folyamatnak a célja? Hogy megtaláljuk belső központunkat, ahogy Jung mondja Önvalónkat, és ez által identitásunkat. Ebben a folyamatban nem vagyunk egyedül, mert maga az Önvalónk segít és a lélek nagy képeinek is az a szerepük, hogy segítsenek önmagunk megtalálásában. A lelkünk nagy képei megélése révén találjuk meg Belső Központunkat, Önvalónkat. Tehát a vallás célja a lélek képei megélése révén megtalálni az Önvalót. A lélek képeinek szerepe, hogy összekösse a látható világot a Láthatatlannal, így a vallásosság ennek a kapcsolatnak a megélése. Itt meg kell említenem, hogy a nemzeti kultúrának, mint szakrális kultúrának, amely a lélek megélt képeire épül az kell legyen a szerepe, hogy segítse az individuáció útján a nemzet tagját, hogy megtalálja Önvalóját, identitását és ez által teljes tagja legyen a nemzetnek. Erre valaki azt mondja, hogy ez lélektan és nem vallás. Ez vallás a lélektan nyelvén. De kérdem én, hogy hol van legközelebb hozzád az Úr ha nem önön lelkedben és ha attól távol élsz, akkor az Úrtól is távol élsz. Az európai civilizáció az a civilizáció mely a legfontosabbról az emberi individuáció fontosságának folyamatáról nem vesz tudomást, ami az emberi identitás forrása. A lélek nagy képeit dobta el és ez nem maradt és marad büntetlenül. És mi magyarok ennek az identitásfosztó európai civilizációnak vagyunk a részesei, amely megfosztott önön lelkünktől és azért vagyunk egy beteg nép. Egy olyan Európa, mely megfoszt önmagadtól az nem képvisel valós értékeket csak látszat értékeket. Egy beteg Európának legbetegebb népe mi vagyunk. Ahhoz, hogy megmaradjunk, mi magyarok a Kárpát-medencében, ahhoz lelkileg kellene meggyógyulnunk. A lelki gyógyulással tudnánk csak felszámolni több évszázados negativ folyamatainkat, melyek a nemzetet pusztítják. A gyógyulás módja egyszerű, a lélek legnagyobb gyógyszere a csend, abban a lélek önmagára talál, a lélek képei életre kelnek, az Önvalónk elvezet önmagához. Jungi értelemben újra vallásosoknak kell lennünk és akkor megmaradunk mint nemzet. A Székelyeknek is csak akkor lesz megtartó autonómiájuk, ha, mint nép meggyógyul lelkileg. Akkor lesz belőlünk spontán, autonóm cselekvésre képes nemzet, bármilyen körülmények között, ha megtaláljuk Önvalónkat, ha megéljük lelkünk képeit és így egészséges néppé leszünk lelkileg. A nemzeti spontán önvédelmi reflexeink akkor fognak működni, ha lelkileg meggyógyul a magyarság, önön lelke újra megtalálása által. A deszakralizáció folyamata, az egyetemesből való kiesés egyenlő az önmagunk lelkének elveszítésével, mely a lélek megbetegedéséhez vezet és ez is épp olyan reális probléma, mint az, hogy a szórványban rendre szűnnek meg a magyar iskolák. Vagy azért szűnnek meg a magyar iskolák, mert lelkében beteg ez a nép? És ezt mi nem látjuk, mert puszta adminisztrációban vagyunk képesek gondolkodni, csak. De mi ebből a kiút? Nagy a gyanúm, hogy megújulás csak a civilizációnk romjain fog születni - a Semmiből.
  • 4. De addig is tehetünk arról, hogy a nemzet életének egy lelki szellemi megközelítését ne állítsuk szembe az úgynevezett sürgős gyakorlatias tennivalókkal, mert a külső bajok mindig a lélekben kezdődnek és a megoldásukat is ott kell kezdeni, mert aki nem vesz tudomást a lélekről, legyen bármilyen buzgón aktív, nem tesz semmit. Meg nem élt nemzeti lehetőségek? Ki nem él a lehetőségekkel? Nagyon fontos szó az élni szó. Aki élni akar az él is a lehetőségekkel. Aki nem akar élni az kihagyja a lehetőségeket. Hogy a magyarság nem él a lehetőségekkel, nekem azt sugallja, hogy nem akar élni. Ha egy nép nem akar élni, akkor az a beteg lelkében, mert csak a lelkileg betegek hagyják elszaladni az élet nagy lehetőségeit. Az élni akarás hiánya mindig identitászavart takar. Egy nemzet ha nem akar élni akkor súlyos nemzeti identitászavara van. Sajnos a magyarra ez nagyon ráillik, ez a diagnózis. A gyakorlatias, konkrét problémák mögött nagyon is lelkiek vannak Egy nép gondjaiba az lát bele, akiben összekapcsolódik a két világ a látható és a Láthatatlan, aki már megtalálta identitását a Láthatatlanban vagy útban van arra. Nagy Attila Puli