Néhány évvel ez előtt, Árpáddal, a főszerkesztői irodájában az egyházakról beszélgettünk. Tudni
kell a következőhöz, hogy Farkas Árpád unitárius.
Számomra eddig nem hallott véleménnyel állt elő Árpád, az erdélyi magyar katolikus papságról.
Azt állította, hogy az erdélyi magyar katolikus papság, a kommunizmus idején, nem tett eleget, a
maga teljes egészében, az erdélyi magyarság iránti kötelezettségének, mert a hittan órákon nem
tanították meg a Magyar Himnuszt. Hát ezzel én nem értettem egyet. Finoman azzal vágtam
vissza, hogy azért a katolikus teológiai tanáraim, Gyulafehérvárt, messze felülmúltak, az
unitárius teológiai tanáraimat, Kolozsvárt. (Mindkét teológiának voltam a diákja, az utóbbinak
végzettje) Erre a Főszerkesztő Úr néma maradt.
Adósnak érzem magamat a válasszal, mivel ezt a vádat nagyon igazságtalannak tartottam, és
annak ellenére, hogy katolikusból áttértem unitáriussá, a lelkem, inkább a katolikusokhoz húz.
(Jelenleg egy felekezethez sem tartozom, mint vallásos anarchista) Nem tudom, hogy itt
Romániában, a kommunizmus idején, mely felekezet papjának, lelkészének, volt bátorsága,
Magyar Himnuszt tanítani.
Nem tudom, hogy az erdélyi magyarság egyik legnagyobb költőjeként számon tartott Farkas
Árpád, hogy tudott ilyen buta marhaságot mondani. Azt hiszem, hogy ilyenre az előítéletes
gondolkodás képesít, amit egy ekkora költő, nem tudom, hogy, hogy nem tudott meghaladni.
Egy azonban tény, amit senki sem tud tagadni, hogy a kommunizmusban, Romániában, a
leggerincesebb az erdélyi magyar katolikus papság volt, a magyar egyházak között. Egy
gyulafehérvári katolikus püspök sem tette meg azt, amit megtett, Kovács Lajos, néhai unitárius
püspök. Teológusként, aztán lelkészként, böngészgettem, visszamenőleg is, a Keresztény
Magvetőket, az Erdélyi Unitárius Egyház hivatalos teológiai lapját. Az egyik, ha jól emlékszem, a
hetvenes évekbeli, vagy a nyolcvanas évekbeli számban? Olyat olvastam, Kovács Lajos püspök
tollából, amitől majd hanyat estem, és amit nem olvastam a katolikusoknál. Lajos püspök,
hazatérvén Angliából, az ottani unitárius testvérektől, egy cikkben beszámolt az útjáról, ami
megjelent az előbb említett Magvetőben. Na most aztán láss csudát, Lajos püspök fennen dicsérte
Ceausescut és az elnyomó kommunista diktatúrát. Márton Áron gyulafehérvári katolikus püspök,
kompromisszum árán, még azt sem fogadta el, hogy az egyháznak lapja legyen.
És még egy dolgot meg kell említenem csak a katolikusok javára és csak a Magyar Himnusszal
kapcsolatban. A kilencvenes évek elején, mint idegen állam himnusz, úgy mond tiltott volt a
Magyar Himnusz nyilvános éneklése, - igaz nem nagyon alkalmazták a törvényt, az esetleges
törvényszegés esetén. De, a katolikusok, hogy kijátszodják a törvényt, betették az énekes könyvbe,
mint egyházi éneket. Az unitáriusok, ezt nem tették meg. Úgy, hogy nyilván való, ebből is, hogy
kiknek volt szív ügye a himnusz.
Nagy Attila Puli, Kökös