Gyergyóditróban születtem, a hideg hegyek között, de gyermekkorom elveszett paradicsomátSzovátának, Szakadátnak tekintem, ...
Édesapám úgy mesélte, és meg akartam őrizni a történetet úgy, ahogy mesélte. Végül is atörténetnek a tanulsága a fontos.) ...
meg. Az erdélyi román tömegeket, sajnos a tudattalanunkkal való rossz viszonyunk, mindenfigyelmeztető fizikai jelenlétük e...
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Memoár - A gyermekkor elveszett paradicsoma, és a magyar katonatiszt

337

Published on

2 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • A paradicsomot az anyukája veszejtette el örökre a ma már undorítón trágárkodó Pulika számára, aki papnak szánta a fiacskáját és így mindentől megkímélve a szentecskéjét, egyáltalán nem szoktatta gyakorlati munkára, becsületes munkából való megélésre, és így, amikor azt az alkoholizmusa miatt már nem lehetett megterteni a keresztény egyház kebelébven, fogta magát és kitalálta azt, hogy ő az emberiség és a földi természet megóvása érdekében nem fig soha dolgozmi, hanem inkább a családi vagyont - örökséget - eltékozolni, majd az agykárosult felesége nyugdíjából élősködni, a cigányokhoz hasonlón - akiket erősen szimpatizál és védelmez, hiszen ő maga is az félig... - a szerencsétlen asszonyt koldulni küldeni az állomásra. Szóval, ez az undorítón trágárkodó ember, egészen biztos, hogy soha nem fog abba a spirituális állapotba, amit Jézus a mennyek országának neveznek.

    http://www.slideshare.net/KozmaSzilard/nagy-puli-ktsgbe-vonhatatlan-nleleplezse


    http://www.scribd.com/doc/97835782/Reflexiok-Kozma-Szilard-asztrologus-betolakodott-az-udvarunkra-filmezni-es-sajat-udvarunkon-vert-szajba-engem
       Reply 
    Are you sure you want to  Yes  No
    Your message goes here
  • Ha már annyit pofázol - tök hiteltelenül - a szellemről és a nagy archetipusok mintáiról, hol van benned, hova lett belőled az apa - archetípusa? Hova lett belőled a legnagyobb és legfőbb Archetipus mintája, a teremtő és megváltó Istené? - Én meg mondom hol: Lenyelte a II. házadban álló teljesen, de teljesen(!!!!) negatív Szaturnuszod (Többek között az atya és a törvény őserejét - mert hát a felelősség őserejét megtestesítő bolygó! ) által jelzett, minden nemű felelősségtől való iszonyatra, félelemre, attól való menekülésre és persze: anarchiára, rendetlenségre és lustaságra való karmikus ösztönöd! Hol van tehát az apa tisztelete? - Lenyelte a bohém és steril - echibicionista, könnyű és könnyelmű életre való beteges sóvárgásod (Mérlegben a Lilithed!), aminek engedtél egy életen át! Még te pofázól Trianonról és a ruszkik jogos bosszújáról! Hát persze, mert miközben nagy szellemi bőlcsnek képzeled magad, képtelen vagy belátni, hogy Trianon a te - féle felelőtlenedők és nemzet- és család-ellenes gonoszak miatt következett be! Kertről beszélsz, de persze, a mások által és semmiképpen nem az általad meg- művelt kertről, hiszen képtelen vagy még a feleséged által örökölt viskónak a néhány tenyérnyi udvarát is, akárcsak meggereblyézni, nem, hogy azt meg művelni!
    És hol van, hova lett az anya archetípusa benned, aki sötét és aljas élősdi számításból egy agykáros nőt vett feleségül csak azért, hogy annak a betegnyugdíjából, munka és személyi felelősség nélkül élhessen?! Hol van akár az anya, akár az apa archetípusa a te lelkedben, amikor primitív bosszú szomjad kielégítése céljából, hazug rágalmazásaiddal - hiteltelenítésemmel, rászorítod a négy gyermekes családomat, hogy hónapokig margarint együnk vaj helyett és ne tudjunk zöldséget vásárolni,

    Kertről nosztalgiázól te, aki inkább le tépi a szomszéd kerítését és eltüzeli, mintsem, hogy néhány napig is dolgozzon legalább csak azért, hogy a beteg feleségével, télen ne fagyjanak meg?
    Nosztalgia a gyermekkori paradicsomba! Hát persze! A felelőtlenkedésbe és a tettek következmény-nélküliségébe! Mit képzelsz, ki veszi komolyan a misztikus nyálazásaidat, akár most, akár a jövőben, amikor meg tudja, hogy gyakorlatilag ki is vagy te valójában? - A falu - közössége utálatának az alanya és tárgya! Te aljas, elemi hibabelátásra képtelen, családrombolásra sóvárgó senkiházi! A magad fajta két kulacsos, fél-magyarok - félszékelyek miatt volt Trianon, akik nem elég, hogy gyűlölték a gyermeket és a gyermekek gondozását, mert azért dolgozni kellett volna, de még nemzetáruló besúgóknak is be álltak az elnyomó hatalom gerinctelen lakájaiként, akárcsak te, magasztosan nagy próféta pulika!
    Attila Nagy Puli – Prófétával való találkozásom következményei és következtetései.6
    - Az egyetlen „bátor” ellenségemnek: Nagy Puli Attila szellemi utjának (saját meghatározásában: anarchista prófétai tevékenységének) a tárgyi eredményeiről.


    A közmondás úgy tartja, hogy gyanús az a személy, akinek nincs ellensége. Más változatban: nem is lehet jól élni ellenségek nélkül, illetve, nem is egészséges dolog ellenségek nélkül élni. És ez természetes is, hiszen, amennyiben nem találkozhatnánk olyan személlyel, aki a saját karmájából eredő, erős lelki és szellemi problémái, vele született negatív tulajdonságai és késztetései hatására, ne háborodna fel azon amit megtestesítünk, és aki emiatt ne válna az esküdt ellenségünké, azt jelentené, hogy nem vállaljuk nyíltan, bátran és határozottan az általunk fontosnak tartott értékeket, gondolatokat és eszméket. Illetve, hogy nem is rendelkezünk ilyen kiemelkedő gondolatokkal, erkölcsi eszmékkel. Másrészt, azt is tudjuk, hogy vészes következményekkel járó, nagy életvezetési és metafizikai – szellemi hiba, erősen beleélni magunkat valaki más, vagy mások ellenségének a szerepébe, de főként az ellenséges lelki állapotába bele élni magunkat igen veszélyes, mivel egy ilyen folyamatosan és intenzíven át élt negatív (ellenséges) lelki állapot, törvényszerűen, akárcsak fizikai egészség szempontjából is, ránk káros visszahatással lesz. Sokan bele is halnak az ilyen intenzíven és sokáig átélt ellenséges, tehát gyűlölködő (hormonális méreg termelő) lelki és érzelmi állapotokba.
    Én is tudom tehát, hogy sokan vannak, akik az általam művelt kauzális asztrológiával és a Hamvas Bélától tanult, valamint az asztrológia húsz évi profi művelésén keresztül kifejlesztett tárgyi valóság-centrikus, tehát valóság-hamisítás ellenes metafizikai látásmódommal nem értenek egyet (Na ná, hogy nem! Hiszen gondoljunk csak bele, hogy egy ilyen tárgyi valóság-hamisítás elleni asztrológusi magatartás mennyi egzotikus eszmét hirdető, misztikusan hadovázó un. mester és guru gazdasági és egyéb érdekeit sérti!), és ez a fentiek szellemében, hálistennek így is van rendjén. De, érdekes módon, eddig senkivel nem találkoztam, aki akkora ambícióval - az ő, saját magáról vallott meghatározásával élve: prófétai fanatizmussal -, vetette volna bele magát az ellenségem szerepébe, mint a Kovászna megyei Kökös nevű község (Sepsiszentgyörgy melletti község) alkoholizmus, hanyagság és rendetlenség, valamint a fiatal hívek erkölcsi félrevezetése miatt kirúgott unitárius papja: a Gyergyóditrói születésű Nagy Attila! Ez a notórius munkakerülő, aki magát újabban nem csak Pulinak, de székely anarchista vallásos prófétának (sic!) is nevezi, egy fél-élet művet fabrikált magának abból, hogy engem az internet különböző blogspottjain rágalmaz és általa kitalált, elképesztőbbnél elképesztőbb „jellemző” történetekkel, valamint un. szakmai leleplezésekkel rágalmaz.
    Ez, az agykárosult felesége betegnyugdíjából élősködő és a napjait a különböző cikkeiben büszkén vállalt munkakerüléssel tengető, nálam kb. 12 évvel fiatalabb, gyermektelen férfi, aki átdorbézolta a fiatalságát, és már pap korában is, falusi disco-t szervetett a hívek gyermekei számára, miközben misztikus keleti (zen buddhista...) elméletekkel és anarchista filozófiai elméletekkel támasztja alá a lustaságból eredő munkakerülését, és erényt kovácsol magának abból, hogy sehol nem dolgozik több mint tíz éve (Még egyszer tehát: az agybeteg felesége betegnyugdíjából élősködik. - Ez az ő, állítólagos anarchizmusa, amire szerinte büszke lehet lenni...), az utóbbi években azt a célt tűzte ki magának, hogy engem és a családomat teljesen tönkretegye, az által, hogy szerte az interneten található blogjain és különösen a Google - keresőjére jól rá hangolt (Oda jól beékelt) rágalmazó írásaiban, amelyekre különböző, ugyancsak internetes ingyen-hirdetési lehetőségeket kihasználva, hívja fel az olvasó-közönsége figyelmét, általa kieszelt, és a tárgyi valósághoz egyáltalán nem kötődő, általa ki talált történeteket terjeszt rólam. Majd, ezekre a tárgyi alap nélküli, általa kieszelt erkölcstelken „tetteimre” alapozva a következtetéseit, a le-szélhámosozásig és a le-sarlatánozásig menő erkölcsi következtetéseket von le az én személyemről. Sőt, az asztrológusi tudásom és munkám minőségéről is „le szedi a leplet”, holott neki az én munkám jellegének és minőségének a megítéléséhez semmiféle ismerete, felkészültsége, illetve hivatalos minősítése, vagy jogosítványa nincsen!
    Ez, a magát vallásos anarchistának nevező Attila-Puli, akinek az egyik diverziós cikkében emígy tőr fel az igazság szelleme: „- Kedves Gyurcsány Ferenc! Mondd meg Orbán Viktornak, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak és székelyeknek nincs szükségünk a magyar állampolgárságra, csak a birka - magyaroknak kell ilyen ajándék...” , írja rólam a leg sötétebb rágalmakat, úgy és akkor, amikor ő, aki jóval fiatalabb nálam, és nem, csak, hogy nem alkotott semmi komolyat az életében, és gyermek-gondozást és nevelést soha nem vállalt, de a szekuritate által a teológiára bejuttatott besúgóként, az életében soha, semmiféle különösebb küzdelmet nem kellett vállalnia. – És aki persze nem is vállalt, sem munkát, sem más gyakorlati életfeladatot, és ezzel együtt persze, felelősséget sem. És aki ennek ellenére tehát, hogy soha semmiféle nehézséggel nem kellett szembenéznie - a saját részeges, majd alkoholista természetén kívül -, még így teljesen sterilen: gyermektelenül is, tökéletes anyagi nyomorban él, az általa nyomorékká tett feleségének az omladozó és fal-hosszan repedt falú, omladozó viskójában.
    És ami a legfontosabb a velem szemben elkövetett erkölcsi mocskában: ugyanazzal a szemforgató szöveggel indokolja a gyalázkodásait, mint az egykori kenyéradó gazdái, a szekus tisztek, akik a Poetul nevű, megfigyelési dossziémban található jegyzőkönyvekben többször is leírják, hogy azért kell engem megfigyeltetniük és lehallgatniuk, és „megdolgozniuk” és most nagy figyelem: azért kell nekik rólam a munkahelyemen és a barátaim körében és a tágabb környezetemben is, aljas hazugságokat rólam elhinteniük, hogy ezzel óvják meg az én ártalmas nacionalista – irredenta befolyásomtól a környezetemet!
    Érdekes tehát, hogy az egyik volt szekus – besúgóm, ez, az agykáros felesége viskójában és annak a beteg-nyugdíjából magát élősdi módon fenntartató és állítólag ugyanabból a pénzből még internet-vonalat is fenntartó (?), Nagy Attila, ugyanazzal indokolja most a tetteit, ti., hogy azért szórja rólam az interneten az általa kitalált rólam szóló, minden tárgyi alap nélküli, de persze, engem negatív erkölcsi fényben feltüntető történeteit, és azért játssza meg a bennfettest arról, hogy ő beavatott lenne és konkrétan tudná is, hogy én miképpen végzem (persze, szerinte: hibásan) a munkámat, hogy ez által a közösséget megvédje az én káros befolyásomtól. (A szaros!)
    Megjegyzem: a szekus tisztek legalább erre a „munkára” a román kommunista párt vezetéstől utasítást és parancsot kaptak. Mármint arra, hogy az olyan „gyanús elemeket”, mint amilyen és is lettem számukra tök ártatlanul - hiszen még az irredenta kifejezést sem ismertem és szégyen - nem szégyen, máig nem ismerem a pontos jelentését! – tudatos denigrációs és diverziós „MEGDOLGOZÁSOKKAL” (lucrat DUI), erkölcsromboló és személyiség-romboló megfigyelési tevékenységgel, sőt, a rólam szóló erkölcstelen történetekkel igyekezzenek nem csak engem idegileg tönkre tenni, hanem a közösségem előtt erkölcsileg lejáratni, megbízhatatlannak és hiteltelennek feltűntetni! A szekusok tehát erre úgymond hivatalos jogosítványokat, sőt parancsot is kaptak, ez volt nekik a „társadalmi megrendelés” szerinti hivatásuk, szakmájuk és munkájuk. A Kököksön élő és a falú-közössége közutálatát „élvező” Nagy Attila Puli viszont - látszólag legalább is... -, tiszta önszorgalomból teszi ugyanezt! Aminek ugyan nagy hasznát nem láthatja, és ahelyett teszi, hogy például fogná magát és legalább az otthonául szolgáló kulipintyó falait megerősítené, a hatalmas repedéseit betömné, mert annak lenne gyakorlati haszna is... – Hiába na, úgy látszik, hogy mindenre vagy születni kell, vagy megfelelő nevelésben részesülni, mint az árvákból lett szekus tisztek, az un. janicsárok, akik direkt arra lettek nevelve, hogy lelkeket romboljanak.
    Az is fontos metafizikai szempont viszont, hogy Nagy Puli teszi ezt - mármint az én erkölcsi lejáratásomat és az általam művelt asztrológiának az ő állítólagos „teológusi misztikus próféta csodabogár” minőségében történő „kritikai” kigúnyolását, - annak ellenére, hogy ő a szomszédai által és az egész falú-közössége által (Figyelem: nem csak a falú előjárósága által, akiket puli szintén támad és rágalmaz a különféle internetes cikkeiben) megvetett, szerencsétlen ember státuszában tengeti a „templomegeri” szegénységű napjait, aki nem csak gazdaságilag került nyomorult helyzetbe, hanem főként erkölcsi – szellemi szempontból, mivel az által, hogy amikor még aránylag jól ment a sora, a szomszédait és a falus társait is éppen úgy rágalmazta a különböző internetes cikkeiben, mint engem kiemelten. Ennek a szellemileg kiközösített és kikerült személynek az egyetlen öröme tehát, hogy „hatalmában áll” az internet által biztosított „szabad vélemény nyilvánítási lehetőséggel” vissza élve egy négy gyermekes családot gazdaságilag tönkre tennie.
    .
    Ráadásul, Pulinak az enyémnél jóval fiatalabb szervezete is le van gyengülve attól a sok, rejtett méregtől, vagy nyíltan kifejezett utálattól és gyűlölettől, amit a lelkében táplál a közvetlen és a tágabb környezetével szemben, és amely önmérgező gyűlöletet nap mint nap, szorgalmasan létre hoz magában és amit ennek megfelelően kivált a közvetlen környezetéből is. Abból viszont, hogy nyílt férfiassággal ki merem nyilvánítani azt, hogy mennyiben az életben szemtől szemben találkoznánk nem tudnám és nem is akarnám megállni, hogy istenigazából, jól el verjem, azt a következtetést vonja le, és arról prédikál az interneten a hozza hasonlóknak, hogy e miatt a nyíltságom miatt, nem is lehetek „szellemi ember”, mert ő szerinte a szellemi ember nem így viselkedik (Hanem úgy bizonyára, mint ő, aki aljas módon, mindenkit, aki tisztességesen viselkedik és alkot valami jelentőset, vagy tesz valamit a közösségért, mocskol és káromol és rágalmaz, tehát szívből gyűlöl, úgy mint Tőkés Lászlót, Farkas Árpádot, Orbán Viktort, Kövér Lászlót, stb.), és két teológiai egyetemen képzett ostobaságában, éppen Hamvas Béla példáját állítja velem, illetve az őszinte szavaimmal szemben, egy teljesen hamis, kispolgári idealisztikus képet festve Hamvas Béláról, holott Hamvas, akárcsak Rejtő Jenő, soha nem ítélte el a Pulihoz hasonló, négy gyermekes családok gazdasági tönkretétele érdekében „munkálkodó” szarháziak lepofozását, sőt: az első világháborúban alhadnagyként az első vonalban is harcolt, tehát feltételezhető, hogy – felettesi parancsra persze, és nem önszántából – még embert is ölt. És ha nem is sikerült esetleg egyetlen „ellenséget” sem lelőnie, az, hogy rájuk céloznia és lőnie is kellett, az biztos. De a háborúról írt monumentális esszéje sem a pacifizmus és a pietizmus minta-dolgozata!
    Ami a testi egészséget és erőt illeti tehát, azt kérdem én, hogy ki vagy mi állította meg Pulit, hogy hozzám hasonló módon, akár 31 éves korában is, el kezdjen rendszeresen sportolni és hozzám hasonlóan megerősödni, ha már minduntalanul azon lovagol, hogy a testi erőmmel akarok vele szemben fölényeskedni? Hány gyermek gazdasági eltartásának a nyomasztó gondja miatt nem kelt fel hajnalonként, és ment ki a football pályára szaladni, vagy ment el esténként edzésekre? Hogy lehet az, hogy mindezt én meg tudtam tenni a sorozatban megszülető gyermekek mellett is - Akiknek az édesanyját is eltartottam. - , meg a sorozatban megalkotott és konkrét könyvek alakban is szép számmal megjelent tanulmányok és regények megírása közben is? Ki és mi, milyen nyomasztó nagy gondok akadályozták meg Pulit abban, hogy olyan egészséges legyen mint én, hiszen éppen az ő vallomásaiból, valamint a jelenlegi Kökösi unitárius paptól és az ő régi híveitől tudtuk meg, hogy még csak az önfenntartására sem volt gondja soha az életben!
    Ezzel, a gyógyíthatatlan gonoszságnak a nyomorúságát, szó szerint is megtestesítő, szerencsétlen személlyel - akit alig tudtam a lakásomból finom szóval, a kékre – zöldre vert, de még úgy is rámenősen másnapos feleségével együtt a lakásunkból kituszkolni, amikor sehogy nem akarta megérteni, hogy nem tudok neki újabb soha vissza nem fizetendő pénzt adni, mivel éppen az akkor hajnalban született meg a harmadik gyermekünk, én soha nem foglalkoztam volna! És most sem foglalkoznék, amennyiben a teológiai képzettségére alapozva - nem jelentette volna meg rólam a valóság-hamisítástól és a durva sarlatánozástól, az árnyaltabb, misztikus elméleti kritikákig menő, rágalmait és az általa kieszelt gyalázatos történeteit, a „kölcsönadás” elutasítása miatti bosszú-vágyából kelt, gazdasági tönkre tevésem céljával írt un. cikkeit. (Amiket grandomániájában még „Memoároknak” is elnevezett, mintha ő, Puli, valami idős és szerfölött fontos történelmi, vagy legalább is kulturális szereplő lenne!)
    Az, hogy valaki engem gúnyol, a bevezetőben leírtak szellemében, egyáltalán nem bántana és főképpen nem késztetne az illető személy erkölcsi és szakmai alapjainak a firtatására, tehát „a másik oldalnak” a bemutatására. És semmiképpen nem késztetne erre a mélységesen megalázó védekezésre, amennyiben nem választottam volna húsz évvel ezelőtt egy olyan megélhetési munka-hivatást, amelynek a keretén belül, a becsületesen elvégezett munkáért járó reális fizettségből fenn tudom tartani magam és a családom, de amely hivatásgyakorlási lehetőség (a horoszkóp-készítési rendelésekhez való jutási lehetőség nagy mértékben függ a jó szakmai és erkölcsi hírnevemtől. Nem védekeznék tehát az ilyen, magukat valamiért éppen bizonyos kutyafajtának nevező személyek rágalmai ellen, amennyiben ezzel, a jó hírnévtől kényesen függő szakma-gyakorlással, nem kellene – És főként itt Romániában, ahol a gyermekek után járó családi támogatás majdhogynem egyenlő a nullával. Semmiféle más segélyt, vagy juttatást nem kapok, mint a cinikusan állami „gyermekgondozási pótléknak” nevezett gyufa-pénzt, hanem csakis a ezt a gyermekenként járó havi 42 lejt! – három iskolás gyermeket gazdaságilag egyedül eltartanom, önmagamon kívül.
    – Abban a Romániában , tehát ahol, mint magánvállalkozó, semmiféle adókedvezményt, vagy adómentességet nem kaphatok, nem, hogy egy, de még három, vagy négy, vagy akár öt gyermek után sem!
    Még csak az sem érdekelne, hogy olyan jelzések érkeznek vissza hozzám, hogy egyesek, akik ezeket a sunyi – misztikus rágalmakat olvassák, úgy is képzelik, hogy ez a felesége betegnyugdíján élősködő, hőbörgő misztikus munkakerülő, aki magát még ráadásul vallásos anarchista prófétának is nevezi, ez a szomszédai és a faluközössége által évek óta lenézett és kiutált Nagy Puli Attila, ténylegesen „az igazság”, vagyis „az érem” másik oldalát” képezné és jelentené velem szemben. Holott ő mindössze, a maga lustaságából keletkezett szellemi, lelki és fizikai nyomorúságát jeleníti és testesíti meg, még akkor is, ha besúgói szokásához híven, ebben a dohos és kietlen nyomorúságában rólam lekezelően nyilatkozik és engem fölényesen le „Szilárdkáz”.
    Építőmérnökként például, amivé az ostoba anyám irracionális és aleatorikus „pályára állítási” manőverezései következtében kényszerültem lenni, egyáltalán nem érdekelne, hogy miket írogat össze vissza rólam ez a senkiházi az interneten.
    Amennyiben szépíróként (1992 óta, a magyar Írószövetség tagjaként...) valamely irodalmi, vagy kulturális heti, vagy havi lapnak lennék a szerkesztője, vagy akárcsak amolyan megtűrt, kis fizetésű, „költő” munkatársa, mint sok író – költő kollégám, nem érdekelne az ilyen nyomorék erkölcsű és lelkületű Puli félék sarlatánozás. Hiszen attól, hogy rágalmazó cikkek jelennek meg rólam bárki által írottan is az interneten, én még meg kapnám a szerkesztőségi írásaimért, verseimért, novelláimért, vagy regény-részletekért, kritikákért, könyvbemutatókért, vagy pusztán a szerkesztősig tagságért, az illető szerkesztőségtől, vagy irodalmi – kulturális alapítványtól a havi fixemet.
    Politikusként, sőt: még vezér-politikusként sem érdekelne az ilyen rágalmazási kullancs-tevékenység, hiszen a mandátum lejártáig, egészen biztos, hogy a rágalmak miatt – lett légyenek azok bármennyire súlyosak is, és akár igazak is, nem veszíteném el a mesés fizetésemet – és amennyiben akár bukást is okozna elő egy ilyen rágalom-hadjárat, a mandátum végéig lenne időm egy olyan jövedelmező közigazgatási állást (munkát), vagy magánvállalkozást találni magamnak, amely a családom megélhetését is biztosítaná hosszú távra. Én viszont még csak valamilyen irodalmi – kulturális lapnál sem dolgozom, ahonnan nem illik az író – költő hölgyeket és urakat biztosított egzisztencia nélkül elbocsátani, és főképpen nem egy ilyen puli féle romlott erkölcsű „erkölcs – csősz” sorozatos rágalmai miatt, nem, hogy jól jövedelmező politikai és közigazgatási szférában, vagy jövedelmező ipari, vagy kereskedői vállalkozói szférában bírnék jó tájékozottsággal.
    Így viszont, mivel az embereknek, tehát a potenciális horoszkóp-rendelőknek is, minél több információszerzési lehetőség áll a rendelkezésükre, annál felületesebbek és a tudósokon kívül ma senki nem néz semminek komolyan utána, tehát amikor elég, ha egy potenciális horoszkóp-rendelő elolvassa a Puli cikkeinek a „Kozma Szilárd asztrológus” (Figyelem: nem hülye a gonosz, véletlenül sem írna Kozma Szilárd költőt, sőt: számára még a múltban is, amikor velem megismerkedett, és amikor én még le néztem az asztrológiát, neki már akkor is Kozma Szilárd asztrológus voltam!) hát mit tehetnék mást, mint vállalni azt, amire Nagy Puli ebben az általa tudatosan létrehozott gazdasági fenyegetettségemben kényszeritett: VÁLLALNI ezt a nem óhajtott ELLENSÉG SZEREPÉT, és ezzel egyben lehetőséget is biztosítsak a különféle gazdasági és politikai érdek-csoportok
    által működtetett és kiadott, nyomtatott újságok és a hivatalos médiák rejtetten manipuláló cikkeiből kiábrándult emberek – és főként a fiatalok! - számára, hogy döntsék el ők maguk azt, hogy nekem adnak-e igazat, aki egészséges (Tehát nem betegnyugdíjas, hanem munkára és főként: gyermekszülésre és gyermekgondozásra – nevelésre képes) élettársammal immár négy gyermeket gondozok és nevelek, és aki a minőségre törekvő, pénzkereső munkám mellett, komoly asztrológiai – metafizikai tanulmányokat írok, mindamellett hogy a rendszeres sportolással egészséges életet folytatok, vagy Pulinak, aki a www-szekelyhon.ro c. portálon azt írja, hogy egyre büszkébb arra, hogy nem dolgozik, hanem azt teszi, amit szeret, de azt csak máshol, a www.spiritualitas.blogter.hu portálon írt, nagyon misztikus hangvételű blogjában „kottyintja el”, hogy az agykáros felesége betegnyugdíjából élősködik?
    Feltárok tehát mindent én is, amit Puliról tudok és ami, megfelel a tárgyi valóságnak, nem úgy, mint a Puli rólam költött rágalmazó meséi, hiszen elmentem másod magammal Kökösre és meg néztem és lefényképeztem a Puliék nájlon-ablakú házát és beszélgettem az őt, egytől egyig utáló és hálátlannak és összeférhetetlennek és gonosznak nevező, őt tehát mélységesen lenéző szomszédaival. Beszélgettem a nekik évekig soha ki nem fizetett, hitelbe ételt adó boltossal, akit szintén megrágalmazott hála helyett. Beszélgettem a jelenlegi Unitárius pappal és a régi híveivel akiket kinevetett, miután kihasznált és vissza élt a bizalmukkal. A látottakat és a hallottakat le írom tehát és rá bízom az olvasóra, hogy döntse el ő maga azt, hogy kinek érdemes hinni? A Puli gazdasági, és erkölcsi – lelki és főként: gazdasági nyomorához vezető, ostoba - sterilen hőbörgő, mindenkit pocskondiázó és igazságtalan kritikáival és rágalmaival mások hírnevét és munkáját hiteltelenítő és romboló állításait-e? Vagy a gyakorlati életfeladatokat és a megfelelő felelősségeket felvállaló valóság- szemléletet, a tárgyi megvalósításokban is tükröződő és azokban minőségileg is lemérhető életkoncepciót, az életerőt, az egészséget és nem utolsósorban családi elégedettséget – Szófogadó, egészséges és értelmes gyermekekre való büszkeséget! – és tényleges boldogságot is hozó, karma-asztrológusi életszemléletet, amit én hirdetek és gyakorlok?


    II Kártyavetés

    Létezik egy könyvem, aminek az egyik tanulmányában a reinkarnációnak a vallásos – misztikus metaforáját értelmezem metafizikailag és aminek az anyagát éppen akkoriban állítottam össze, amikor ez a sötét lelkű volt-pap, utoljára nálam járt, vissza nem fizetendő kölcsönért, és amit még nem olvasott el, amikkor a rólam szóló első gyalázkodásait megírta, mert azokban még azt állította, hogy én a betegekkel – így az ő feleségével is, akiről nekem akkor gőzöm nem lehetett, hogy agybajos, hiszen keményen fújta rám a szesz és a nikotin szagot – kegyetlenül el bánok, mert a betegségeket a múlt életekben elkövetett vétkekre vezetem vissza. A bosszú szomja kielégítését célzó rágalmazás ugyanis fontosabb volt Pulinak az igazmondásnál és nem tájékozódott arról, hogy én nem hiszek a reinkarnációban. Miután később felhívtam erre a „kis bakijára” nyilvánosan a figyelmet, elolvasta a könyvet, mert egy másik – A Szellemi Tisztánlátásról szóló - írásomból azt a következtetést vonta le, persze, megint csak nagy rossz indulattal és az annak megfelelő értelmezési ferdítéssel, hogy én magam többre tartom Khrisnánál, Buddhánál és Jézusnál. (- Az aljas...!) nos, ugyanabban a könyvemben létezik egy másik, nagyon sokak által dicsért tanulmány a Tarot beavatási rendszeréről, illetve a Tarot ikonjainak a spirituális jelentéséről és a Kelta Kereszt nevű „kirakási” módszerrel történő sorselemzések értelmezési lehetőségéről. Mivel a karmámból következő hitetlenkedésre való hajlamaimnak köszönhetően én is meg - meg botlok néha, illetve én is tudok tévedni a karmámból eredő, néha rám törő hitetlenkedési hajlamaim következtében, 2O11 tavaszán végül figyelmen kívül hagytam két, vonatkozó szimbolikus jelzés után készített tarot- sorselemzésnek az eredményét, amely világosan jelezte, hogy egy bizonyos dolgot, amire rég készültem, de mind halasztottam, a szándék gyakorlati elkövetése idején nem kell már meg tennem. Arra, hogy a kártya ami akkor egyértelműen jelezte, hogy mit is kell tennem igazából a harci vállalkozás helyett, abszolút helyesen jelzett, egyértelmű választ kaptam, hiszen Hajdú Gábor ügyvéd éppen akkor – sokat késve, de – vissza adta végül a régi piros Ladát az autóbontó Ladó Rajmondnak, akitől 16 ezer lejre az én tudtom nélkül megvette, amikor a rendőrség el indult lefoglalni az autóroncsot. Amennyiben tehát akkor az szerint tettem volna, amint a kártya jelezte, és nem adom le a panaszomat a megyei rendőrségnek is, miután azt láttam, hogy a városi rendőrséget Hajdú a dupla adófizetéssel átverte, már a tavasszal le tudtam volna íratni az autót a nevemről. Ennek a hitetlenségből és türelmetlenségből eredő ügykezelési tévedésemnek durva következménye lett és az is mondható, hogy a 2O11 nyári gazdasági krízisemnek az egyik (A hivatalos) része, ebből következett, amellett a rész mellett, amelyet Pulinak az ide vonatkozó és a kimondottan ezt (Az én és a családom gazdasági tönkre tételét) célzó szakmai és erkölcsi hiteltelenítési tevékenysége idézett elő.
    Azt, hogy Pulit be fogom perelni tudatos és szándékoz gazdasági kár okozásért, akkor döntöttem el, amikor kimerítettem az utolsó lehetőséget is arra, hogy az interneten vissza vonassam a tárgyi alapokat teljesen nélkülöző rágalmazó és hiteltelenítő cikkeit. Ezt, hogy hamarosan be fogom perelni, meg is írtam neki a www.spiritualitas.blogter.hu c. abban a részében ahol a szkennelt bizonyítékaimat kérte arról, hogy besúgó volt. Miután kétszer is Tarot – sorselemzést vetettem a kelta kereszt módszerével arról, hogy bele kell-e fogjak ebbe a Puli ellenes perbe és mind a kétszer a passzív magatartásra utaló – azt igénylő – választ kaptam (Előbb a 12 számú, „Az Akasztott” ikon jött ki a megoldást jelölő 5. pozícióba, majd a 1O számú, „A Sorskerék” nevű ikon.), nem akarván a tavalyi hibámat – vétkemet...- újból elkövetni, leteszek arról, hogy bepereljem, meg maradván annál, amit a kártya-vetésbő kétszer is világosan jelzett, ti., hogy a Puli eddigi diverzióinak ettől kezdve semmiféle hatása nem lesz rám, vagy úgy, hogy ő tűnik el az élet színpadáról, vagy úgy, hogy ő vagy valaki más leveszi a mocskait az internetről, vagy úgy, hogy azokat nem veszi számba ezentúl a kutya sem. Tény, hogy ettől a sátáni mocsoktól, én, a gyakorlati következmények szintjén legalább is, meg fogok szabadulni, amennyiben sikerül ezentúl mindig az Akasztott magatartását tanúsítanom a Puli –jelenséggel, illetve az igazságtalan sarlatánozásaival szemben. Illetve, amennyiben sikerül a sorserőkben bíznom és azokra hagyatkoznom, hogy oldják meg a probléma-gócot helyettem. És mivel a tavaly egyértelmű és határozott jelzést kaptam arra, hogy a Tarot, amely az analógia megfelelési törvénye alapján működik, akárcsak az asztrológia, tökéletesen képes a megfelelő és követendő utat jelezni a számomra (Akárcsak az utóbbi hónapokban, minden egyes komoly kérdésemre), határozottan el állok a pertől. Sőt mivel az egyik kérdésem a harci helyzetre vonatkozott, a pulival való vitatkozást is, abba hagyom egyelőre és csak akkor folytatom, ha ő netalán újabb „bizonyítékokkal” állna elé a sarlatáni mivoltomra vonatkozóan.

    Hogy miért nem tettem a Tarot jelzése, útmutatása szerint, vagyis miért nem maradtam csendben és nem tettem semmit, vagyis miért nem hallgattam el még ezt az okomat is, anélkül, hogy erről hírt adnék? – Egyszerűen azért, mert azt a szándékomat, hogy be fogom őt perelni, többször le írtam, és nem akartam, hogy Pulihoz hasonlókon kívül, bárki is azt képzelje, hogy nem vagyok következetes, hogy szeretem csak úgy, ok nélkül és igazi tettre való készség nélkül jártatni a számat. Puli képes mindennek az ellenkezőjéből is azt kikövetkeztetni, hogy neki van igaza mindenképpen. És amíg nála meg nem jelentem, azt hirdette, hogy én nem tartom be az adott szavamat és gyáva szájjártató vagyok. Abból viszont, hogy megjelentem egy tanúval az otthonául szolgáló viskójuk mogyorófa-ágakból drótozott kapujában, azért, hogy beszélhessek vele egyszer már végre szemtől szembe, egyenesen (Amint tudjuk, be spulizott a nájlon fóliával fedett ablakú, düledező falú viskójukba és onnan ki nem jött, amíg a szomszédaival beszélgettünk és a viskót lefényképeztük.), azt következtette ki, hogy agresszív bűnöző vagyok.
    Azt a lehetőséget viszont, hogy amennyiben valahol, valamelyik városban, vagy faluban az utcán véletlenül találkozok vele és köszönés gyanánt, már csak azért a rengeteg óráért is amit a rágalmaival szembeni védekezéssel el töltöttem, jó Máriásan felpofozom, fenntartom és a gyermekeimnek is át adom örökségül. Ja, és a Tarot sorselemzést is meghirdetem majd az Heti hirdetőben, amelyben a rólam szóló, „közösség-óvó” jelentései szerint, szorgalmasan olvasgatja és elemezgeti és mellékesen talán a SRI-nek is, kiértékeli a hirdetéseim sarlatáni jelentéseit a náljon fóliás ablakaik abszolút szellemi tisztánlátást biztosító fényénél.


    Lásd még: http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila-sarlatanozasa-hatekony-kovetkezmenyei
       Reply 
    Are you sure you want to  Yes  No
    Your message goes here
  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
337
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
0
Comments
2
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Memoár - A gyermekkor elveszett paradicsoma, és a magyar katonatiszt

  1. 1. Gyergyóditróban születtem, a hideg hegyek között, de gyermekkorom elveszett paradicsomátSzovátának, Szakadátnak tekintem, ahol Édesapám született.Gyerekkorban a legtisztább a nagy archetípusok közvetlen élménye, vonzása, még, ha nem istudatosak. Az élet, a kultúra célja az kellene, hogy legyen, hogy ápolja, ezzel tudatosítsa anagy archetípusokat, hogy ez által megtörténjenek az ember mélységeiben azon átalakulásifolyamatok, az élet folyamán, melyek a személyi érettséghez, teljességhez vezetnek. A nagyősképek maguk is teljesség szimbólumok, transzcendenciára utaló jelek. Ezért ezek élményenem más, mint a hiteles vallási élmény, mely gyermekkorban spontán módon kezdődik, és egyegész életen keresztül kéne, hogy tartson, míg az ember eléri a teljességet, mert a valláscéljához hozzátartozik a személyiség teljességének elérése is, Istent csak így tudjukmegtapasztalni a saját mélységeinkben, és így tudunk egyesülni vele, ami a vallás célja.Kultúránk, civilizációnk formalizmusa, itt a vallás is beleértődik, a spontán gyerekkori vallásiélmény ellenében hatnak, azt inkább visszafejlesztik, mint ápolják.Az elveszett paradicsom élmény is egy ilyen ősarchetípus, azonos a bibliai elveszettparadicsommal. Ez az archetípus a kert szimbólumában nyilvánul meg, a kert egy teljességszimbólum. Ditróban, ahol először laktunk, a szomszéd, Szász Jenő bácsiék gyönyörű szépnagy kertje jelentette számomra a paradicsom, a teljesség élményét, gyermekükkel, Miklóssalsokat játszottunk ott – mert az ember minden pillanatával, gesztusával, a teljességet keresi,azt szeretné megélni, arra irányul. Utána elköltöztünk, ott már a mi kertünk nem jelentetteszámomra ezt az élményt. De részben pótolták a szakadáti nyári vakációk, nagyszüleimnél,ahogy a helyiek ismerték, Nagy Albert nagyapámnál, és Ilona nagyanyámnál. A közeli, erdősdombok a paradicsomkert élményét nyújtották, mert azt a boldogságot soha sehol neméreztem. Sajnos, most amikor ritkán visszajárok, már nem érzem azt Szakadátban, mitgyerekkoromban, nem az eltelt idő, nem a korom, hanem az, hogy egyre jobban beépül, és amodern épületek annyira megváltoztatták, hogy már nem a gyermekkorom Szakadátja,valami más, ezért nyugodtan mondhatom, hogy az is egy elveszett paradicsom lett, Jenőbácsiék kertje után – az lehet, még úgy van.Életünk, halálunkig, nem más, mint ennek az elveszett paradicsomnak a keresése, a teljességkeresése, ami nem más, mint személyiségünk teljessége, és Isten a legfőbb teljesség.Gyerekkoromban Szakadátot Édesapám, aki ugyan csak Albert névre volt keresztelve,gyerekkori háborús történetei tették még varázslatosabbá. Mesélte, hogy amikor folytrégennél a csata, a II. világháború idején, a magyar-német csapatok meg szerették volnaállítani a ruszkikat, napokon keresztül, éjjel nappal lehetett hallani az ágyuk dörgését. Demivel nem sikerült, napokon keresztül nézte, ahogy a sok katona vonul vissza. Csodálkozott,hogy nem tudta annyi katona megállítani a ruszkit – gyerekként nem tudta, hogy azoksokadjával többen voltak. Gyerekként én is mélyen átéltem a lelki szemeimmel a régeni csatát,és magamban bosszankodtam, hogy nem tudták megállítani a magyarok a ruszkit. Későbbtudtam meg, a történelemkönyvekből, hogy az már rég el volt veszítve, már akkor, mikorHitler megszületett.Mikor a front elvonult, mesélte Édesapám, egy magyarországi magyar tisztecske lemaradt afronttól. Nagyon büszke, hetyke fiatal tiszt volt. Piros csizmája, karórája volt, mikre büszkevolt, peckesen járkált velük. Nagy jóindulattal mondták az emberek, hogy jön a ruszki, jön adávájcsász, jobb, ha nem mutogatja óráját, és jobb, ha lehúzza a csizmáját, mert ha nem,lehúzza a ruszki, mert az elvesz mindent, mi neki tetszik, és aki ellenáll azt lelövik, mint akutyát. Nem hitte. Aztán megjöttek dávájcsászék, és a tisztecske, csizma, és óra nélkülmaradt. Szégyenében aztán elhúzta a csíkot.Még egy történetre emlékszem, amit Édesapám mesélt, ami ugyan csak magyar tisztekrőlszólt. Valahol, Szovátához közel, magyarországi magyar tiszteket látott Édesapám, kikrománokat aláztak meg azzal, hogy levágták a kieresztős ingüket, övön alul. (Amintmegtudtam utólag, nem románok voltak, hanem csángók. Azért írtam románokat, mert
  2. 2. Édesapám úgy mesélte, és meg akartam őrizni a történetet úgy, ahogy mesélte. Végül is atörténetnek a tanulsága a fontos.) Az erdélyi magyar, székely tisztek mondták, ez nem jó, mertmi itt maradunk, és ha a háborút elveszítjük, márpedig úgy néz ki, ennek mi isszuk megutólag a levét. Természetes a magyar tisztek nem hitték. És vajon hány utólagos románatrocitás, magyar gyilkolás, köszönhető a magyarországi tisztek meggondolatlannagyképűségének, mert bosszúból történt sok román atrocitás, magyar gyilkolás?!A piros csizmás tisztecske nem hitte, amit mondtak neki; a rögtönzött szabóknak felcsapottmagyarországi tisztek sem hittek az erdélyieknek, de minden úgy lett, ahogy a figyelmeztetőkmondták, beigazolódott minden. Ezek nem egyedi esetek voltak, hanem téves történelmimagatartás egy nemzet vezetői részéről, mi megelőzte Trianont is.Trianon előtt, figyelmeztetett Gróf Mikó Imre, jóval később, már későn, Ady, és még mások is,igaz kevesen, a román veszélyre, Erdély elvesztésének veszélyére. Nekik sem hitt senki! Tiszátmaga egy román nemes asszony figyelmeztette, átutazóban Párizs fele, hogy vigyázzanak amagyarok, mert oda lesz Erdély. Erre cinikusan azt kérdezte: „Akkor a geszti birtokom hovafog esni, Romániához, vagy Magyarországhoz?” Freud, a bécsi pszichológus, kifejezetten úgyfogalmaz, hogy „a magyarok nem hiszik”, de országukat fel fogják darabolni.Ami szembetűnő az ószövetségi zsidóság történelmében, a próféták figyelmeztetéseinekjelentősége a nép életében. A próféta az – maga is archetípus -, ki tartja a kapcsolatot aközösség kollektív tudattalanjával, a nagy archetípusok helyével, és mint egy antenna fogjaannak figyelmeztető jelzéseit, amit az küld a közösség számára figyelmeztetésként aveszedelemre. A veszedelmek fel nem ismerése, azt jelenti, hogy a közösség rossz viszonybanvan a nemzeti kollektív tudattalannal, és ezért annak vezetői nem képesek fogni, annakjelzéseit, vagy annyira el van idegenedve tőle, hogy nem is jelez. Itt azon nagy képek helyérőlvan szó, amelyekhez ösztönösen vonzódunk, gyerekként, és amelyek munkájának köszönhetőa személyi érettség, teljesség, és ennek a nyomán a kapcsolat Istennel. Ezen képeken alapulegyéni, és nemzeti létünk, vagyis identitásunk. Mi azt mondjuk, hogy mi védjük, óvjuknemzeti identitásunkat. Az identitás egy belső szellemi mag, mi a nagy ősképekben nyilvánulmeg, a szellem képeiben. Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy ő véd bennünket, a mag, nem miőt. Ő figyelmeztet a készülő veszedelmekre, ezért nekünk a tennivalónk csak annyi, hogy csakápoljuk a vele való kapcsolatot, a rá irányuló figyelmünkkel, de nem hozzuk létre – az aktív ő,nem mi, mint ahogy szeretjük hangoztatni a nemzeti identitásvédéssel, amikor magunkatállítjuk ki aktívnak.Dan Zamfirescu ortodox teológus, az ortodoxiát a katolicizmussal összehasonlító könyvébenkövetkezőképpen ír a románságról: a románság olyan, mint a szikla, a zátony, a víz felszínealatt, az óvatlan hajósok nem veszik észre, léket kap a hajójuk, és elsüllyed. A NagyMagyarország nevű hajó kapitánya, kormányosa, a legénység, nem számolt a románsággal –„nem hitte”. Vagyis, ha igen, későn, és elsüllyedt.A tenger, mint archetípus, vagyis annak mélye, ami a felszín alatt van, a tudattalantszimbolizálja. A mélység, ami az időben még távoli, de közelgő veszedelmeket érzékeli, aholmár tudattalanul jelen van a veszedelem, mert az már az időtlen birodalmához tartozik, az atudattalan, a mélyebb, de sokszor tudattalan tudatosság helye. Az erős nemzeti identitásalapja az ezzel való jó viszony, amit nem lehet létrehozni, csak ápolni lehet, vagy elhanyagolni,hátat fordítani neki, nem venni tudomásul, mi maga a rossz viszony. Nekünk, magyaroknak,az alapvető problémánk, mi meghatározta történelmünket a kereszténység felvétele óta,minden történelmi tragédiánk mögött valahol ott volt, hogy nem voltunk, vagyunk jóviszonyban a nemzeti kollektív tudattalanunkkal. A Nagy Magyarország hajósai nem ismertéka mélységeket a történelemben, mely fölött hajóztak, ezért voltak képtelenek érzékelni anyilvánvaló figyelmeztető fizikai valóságot, például a figyelmen kívül hagyott románkövetelések Trianon előtti évtizedekben – nem hittek nekik sem. Akik nem veszik tudomásul amélységeket, azok a felszínt sem ismerik annak, ami, mert a felszínt a mélységek ismertetik
  3. 3. meg. Az erdélyi román tömegeket, sajnos a tudattalanunkkal való rossz viszonyunk, mindenfigyelmeztető fizikai jelenlétük ellenére, tudattalanná tette. A mélységek játéka, ha rosszviszonyban vagyunk vele, hogy a nyilvánvaló valóságot nem vesszük tudomásul.Sajnos most sem a mélységek irányába figyelünk. Nemzeti retorikánk épp úgy nem veszitudomásul az igazi problémát, rossz viszonyunkat a nemzet kollektív tudattalanjával – igaz ezaz európai ember betegsége, hogy krónikusan rossz viszonyban van tudattalanjával -, mintahogy nem vették tudomásul eleink a románokat Erdélyben, a magyar katonatisztek afigyelmeztetéseket. Nemzeti identitásvédelmünk inkább külsődleges, csak a külsőre irányul,mint a piros csizmájára büszke magyar tiszté, és nem a mélységekkel való jó viszonyápolására, mi az igazi identitás.Az élet lényege, hogy a gyerekkor képi vonzatait ápoljuk, magas szellemi szintre emelvetudatosítsuk, ezzel megteremtve a jó viszonyt tudat és tudattalan között, mert ez az emberi, ésezen keresztül az erős nemzeti identitás alapja. Ezt a szellemi nemzetvédelmet, nemzetápolástnem lehet úgynevezett előre kidolgozott projektekkel, stratégiákkal megvalósítani, mert ezektulajdonsága, hogy csak a tudatra alapoz, és a legfontosabbat, a tudattalant, mellőzi. És nemlehet mellőzni azt a belső szellemi, a mélységekben rejlő szellemi magot, igazi tudatot, mi azélő nemzeti identitás alapja. A nemzetet a szelleme tartja meg, ápolja, mi messze több,hatalmasabb, mint a kicsinyes emberi akarat.Végül is az elveszett paradicsom mi magunk vagyunk, bennünk van, ez a teljesség az alapjamindennek, egyéni és nemzeti létünknek. A birodalmak, nemzetállamok, csak ennek, külső,szekularizált változatai.

×