Szabadszules

426 views
371 views

Published on

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
426
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
3
Actions
Shares
0
Downloads
7
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Szabadszules

  1. 1. Kozma Szilárd és Kozma Emőke Avagy: A tudatos nemzés és a teherbeesés, valamint az áldott állapot - és aterhes állapot különbsége és következménye.Szilárd: Évszázadunk és évezredünk végére, a rövid távon eredményes, ámhosszú távon ökológiai katasztrófát előidéző, az ember gondján segíteni és adolgát könnyíteni akaró, pragmatista tudományos - technikai gondolkozásnaknem csak a természetre végzetesen ható, hanem az ember fizikai, pszichikai ésszellemi természetében is végzetes zavarokat okozó tévedéseiről és alapvetőhibájáról kezd lehullni a lepel. Nem csak az atomkutatás és az agrártudománygazdasági alkalmazásának nagy részéről, hanem a gyógyító technikák és azorvostudomány eredményeinek egy jelentős részéről is ki derült már, hogyhosszú távon katasztrofális következményekhez vezet. A hamari éskézzelfogható eredményeket hajszoló gyógyítás-technikák alkalmazása a magasgazdasági- technikai civilizációs színvonalat elért népek sorvadásáhozeredményezi, mivel nem csak az emberi szervezet immun- rendszerét teszitönkre, hanem elsősorban a nők szülői, élet-adói képességét zavarja meg ésteszi tönkre. Statisztikailag is kimutatott tény, hogy azok a lánygyermekek,akik mesterségesen, vagyis császármetszés útján születtek a világra, vagyolyan orvosi beavatkozás által, amely során a szülő- anya a kitolási aktus idejénnem használta teljes kapacitásával a saját szülő-erejét, felnőtt korukbanszintén nem képesek saját erejükből megszülni gyermeküket éstudattalanul (önkéntelenül) félnek mind a várandós állapottól, mind aszülés aktusától. Ezért azokban az országokban, ahol két - három generációravisszamenőleg divatos a szülés közbeni fájdalom csillapítók használata, azsibbasztás, a császármetszés és a "programozott" szülés, a fiatal nők egyreritkábban és egyre több fenntartással vállalnak gyermeket.Tudattalanul és önkéntelenül idegenkednek a gyermekszülés gondolatától, nemvállalják az áldott állapot (tudományosan: teherkihordás) nehézségeit, agyermekszülés "kínját". Annak ellenére, hogy közülük egyesek "imádják agyermekeket", voltaképpen gyermek-ellenes a tudattalan pszichikaimentalitásuk. A foganás előtt szedett fogamzásgátlóknak szintén nagy a génstruktúrákra gyakorolt káros (szülői erőt csökkentő) következménye. Sőt, márazt is kimutatták, hogy a fogamzásgátlókhoz használt női hormonoknak avizeletből, különböző természetes, vagy természetellenes utakon az ivóvízbevisszakerülése következtében az újabb férfi- generációk nemzőképessége (aférfi ivarszervek száma és vitalitása) és szexuális potencialitása is jelentősencsökkent. Nem csak a (Magyarország határain belüli ) magyar nemzet fogyemiatt látványosan évről - évre, hanem a német, az angol és a skandinávországok "bennszülött" lakóssága is, annak ellenére, hogy a gyermekszülést és a
  2. 2. gyermekvállalást igen kedvezően támogatják állami szinten ezekben az azországokban. Annak arányában, ahogy a keleteurópai népek és nemzetiségek ( aromániai magyarság pl.) átveszik ezeket a szülés könnyítési és család-szabályozási eljárásokat, azok is rohamosan sorvadni kezdenek.A fent leírt jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, a látványoseredményeket hozó tudományos - gazdasági tevékenységek által előidézett,kevésbé látványos katasztrófa - folyamatoknak. A káros és végzetes hatású (ehatásokat csak a harmadik- negyedik generációk tagjain észlelhető) orvosipraktikák miatt, egyes futurológusok véleménye szerint, világvége közeledikolyan értelemben, hogy az emberiség egy része tudományos gondolkozásában(intelligenciájában) kiemelten fejlődik miközben emberi és szellemiöntudatában, valamint fizikai állapotában degenerálódik. A generációkkalkorábban elkezdődött gén-struktúra zavarodásnak a folyamata nem állítható leegyből és a természetes rend is csak több generáción keresztül fordul vissza. Atermészet zavarásnak, a katasztrofális (külső) természet szennyezésemellet, a lassú szellemi és fizikai sorvadás lett tehát az ember (belső)természetére visszaható eredménye, miközben a személytelen, Hamvas Bélaszavaival: az érték-indifferens, objektív és materialista tudomány papjai,ahelyett, hogy segítenék, még mindig elmarasztalják nyilvánosan az olyanszellemi törekvéseket és az olyan “tudománytalan” cselekedeteket, mint amilyeta múlt év nyarán a feleségemmel együtt mi is végrehajtottunk és amelyek azavartalan élet és a szennyezetlen természet önszabályozó tőrvényeiben bízva, atermészetes szülés rehabilitációjával, a nő, illetve az anya veleszületett ősiteremtő erejébe és szülői képességébe vetett hitét szándékozik visszaadni.Személyemben tehát nem csak az író, hanem egy olyan szülő szól a témához,aki manapság még szokatlan szülői felelősségtudattal készítette elő a volt-feleségével együtt (És feleségemet a szülés időszakában végig a karjaimbantartva, őt erősítve, vele együtt lélegezve, a szó szoros értelmében részt vettem aszülésben!) a ma is tökéletes egészségnek örvendő, Medárda nevű lányának, aminden klinikai-orvosi ellátástól és beavatkozástól mentes, természetikörülmények között (egy Csík-zsögöd és Csík-szentkirály határterületén állóhegygerinc fenyőerdőjében) történő “tökéletes” születését.Igazoltan azáltal is, hogy mind a második természetes (orvosok) nélküliszülésén is túl levő feleségem, mind a lányaink egészségesek voltak atermészetes szülés - születés idején is és ma, négy év múlva is, kitűnőegészségnek örvendnek, fontosnak tartom, hogy a nyilvánosság előtt feltárjammindazt, amit tudok azokról a folyamatokról, amelyek az emberteremtésnek ésaz ember fizikai létrehívásának a szellemi hátterében állnak. Tudósítani akarokazokról a szellemi erőkről és szellemi okokról, amelyek a fizikai születéstmegelőzve, de azt minden részletében és minden mozzanatában
  3. 3. meghatározva, a spirituális eredetnél, vagyis az igazi születésünknél állnak.Miért érzem szükségét ennek? A szülésre való felkészülésűnk során sokbelföldi és külföldi szerző ide vonatkozó könyvét elolvastuk és egyikben semtaláltuk meg az ember születésének azt a magyarázatát - értelmezését, amelyetmi már ismervén, “civilizált” mivoltunk ellenére neki mertünk vágni ennek asokak szemében kalandosnak és felelőtlennek tűnő vállalkozásnak. Íme mit írDr. Szilágyi István “A nő élet -és kortana” című könyvének (Tudományoskönyvkiadó, Bukarest, 1991) a 91. oldalán: “A méh veleszületettrendellenességeit előidéző okokat nem ismerjük.” Nos, akármilyen furcsán ishangzik ez, de a metafizika ősidők óta ismeri azokat a biológiairendellenességeket és szervi elváltozásokat kiváltó okokat, valamint a rejtettbetegségi okokat, amelyeket a mai tudomány nem ismer. Pontosabban: nemakar megismerni!A fenti soraimhoz feltétlenül hozzá kell fűznöm mindjárt azt is, hogy sem afeleségem, sem én nem vagyunk hívei semmiféle rendkívüliség-vadászatnak ésnem azért vállaltuk és készítettük elé jövendő gyermekünk születését a “vaderdőben”, hogy ezáltal valami feltűnő és rendkívüli dolgot tegyünk, hanemazért, mert erre rá voltunk kényszerítve! Igen: rá voltunk kényszerítveelsősorban az önmagunkkal szemben fenntartott azon erkölcsi elvárás által,amely megköveteli tőlünk azt, hogy mindazt amiről realitásként beszélünk azelőadásaink során, a mi mindennapi személyes életgyakorlatunkban ismegvalósítsuk (nem prédikálunk eszmékről és nem hangoztatunk kipróbálatlanelméleteket). Másod sorban rá voltunk kényszerítve erre a lépésre több, aRomániai korházakban használt és a teljes semmibevételen és kikerülésen kívülmás eljárással kivédhetetlen, egészségügyinek nevezett, számtalan káros hatású(iracionális) kórházi “műfogás” által is. Mi senkit nem bíztatunk tehát arra,hogy olyan gyönyörű (“-De nem steril!”) természeti környezetet válasszonjövendő gyermeke születési színhelyéül mint mi, de az otthon-szülésnek igenishívei vagyunk.Mi elsősorban az általános kórházi körülményektől nem sokban eltérő zajoslakási körülményeink miatt, de főképpen a szüleink várható, sok nehézségetígérő szemben állása és “tudományosan-jogos” aggodalmaskodása miattválasztottuk a civilizáció zajos és benzin-büzős áldásai közepében álló városilakásunk helyett, egy csendes és nyugalmas környezetet, ahol azáltal, hogycsendben és nyugalomban lehetünk, a hozzánk hasonló gondolkozású, diszkrétés egyáltalán nem aggodalmaskodó barátaink társaságában, mindvégigközvetlen kapcsolatban maradhatunk (a szülés után is!) az isteni léterőkmegnyilatkozásait szabályozó Egyetemes Törvények szellemével. Erre sem aszellem-idegen csíkszeredai kórházban, sem a csíkszeredai zajos otthonukban, atudományosan és ésszerűen aggodalmaskodó, zaklatott lelkű szüleinknek a vakvéleltlen képzetéhez, vagyis az irracionális félelmekhez szokott, a lehetséges
  4. 4. szerencsétlenségek kényszer-képzeteit valóságként kezelő és igy azokbeidézését elősegítő, vagyis alapállás szerint negativ tőltetű szellemikörnyezetében nem lett volna meg a lehetőségünk.Persze, a Romániai kórházi szülészeti osztályokon, valamint a csíkszeredaimegyei korház szülészeti osztályán gyakorolt eljárások, műfogások (“szülés-levezetési” technológiák) csak egy kicsit vadabbak és irracionálisabbak anyugati civilizáció materialista babonáinak hatáskörébe tartozó kórházakszülészetén gyakorolt irracionális műfogásoknál. Ezek a műfogások: a nőknekaz embertelen “nőgyógyászati” asztalra való fektetésével kezdődnek, vagyis(tekintettel arra, hogy melyik üregből kell az újszülöttnek előbújnia, a fejreállításon kívül) a legtermészetellenesebb pozícióba kényszerítésével (feleségemtérden állva várta ki az optimális tágulást, majd gugolva szült) -amit követnekaz így előállot helyzet miatti “szükséges” műfogások mint például a gátmetszés,a gyermek kipréselése - kihuzása. Befejeződnek a két lábán járni alig tudó és a“fenekén” ülni egyáltalán nem tudó anyának és a mesterséges táplálással,vitaminokkal életképessé pumpált csecsemőnek a rengeteg(felelősségszétszóró) orvosi aláírással és pecséttel ellátott iratok kiséretébentörténő elbocsátásával. A mentővel(!) vagy személygépkocsival történőhazaszállításával.A csíkszeredai “megyei korházban” és általában Romániában szó sem lehetmég arról, hogy azokat a természetes elvárásokat kielégítsék, amelyeknek egyrészét nyugaton már “figyelembe veszik” az egészség urai és parancsolói. Ezekpéldául, hogy a nőt ne tegyék szülés közben egy magatehetetlen növénnyé,tehát hogy ne indítsák be mesterségesen a szülést, hogy ne okozzanak nekipszichés görcsöt azáltal, hogy leborotválják a nemi szervét, hogy neirányítgassák és ne kiabáljanak rá, hogy ne préseljék ki a gyermeketerőszakosan a hasából, hogy ne vágják el azonnal a köldökzsinórt hanem csakegy fél óra múlva, hogy a gyermeket helyezzék finoman azonnal az édesanyjahasára, majd a mellére, hogy ne mossák azt meg és ne törüljék le róla amagzatmázt, hogy injekcióval ne gyorsítsák fel szükségtelenül a méhlepényleválását, hogy ne távolítsák el az újszülöttet az anya mellől és hagyják őketketten maradni (és az apával együtt: hárman) a szülés után!A többnyire általánosan érvényes korházi helyzethez ( és eredményekhez!)képest mi, ketten egymás szemébe nézve, egyszerre szívtuk mélyen a tüdőnkbea fenyvesek ózondús levegőjét feleségem vajúdási fájdalmainak nem egészenmásfél órája alatt, és ő az én vállaimba kapaszkodva, de saját erejéből, hárommásodperc alatt szülte meg három kilós és ötven centis kislányunkat egyetlenegy határozott hasizom összehúzással. Persze, “gátszakadás” nélkül. Miutánhátára feküdt, Medárdát mindjárt a feleségem hasára majd a mellére helyeztükés így gyönyörködtem benne - bennük, egy jó fél óráig, amíg elkötöttük a
  5. 5. köldökzsinór két végét és elvágtuk. Ezután karjaimba vettem a teljesen nyugodtkislányt és bevittem a sátorba, mert érkezése tiszteletére (Medárda nevebőséget, esőt jelent) szemerkélni kezdett az eső. Így hallgattam az újszülöttlányommal együtt meghitt csendben a finoman szitáló esőcseppek pergését asátortetőn tíz-tizenöt percig, amíg barátaink által segítve, Emőke is be nemfeküdt közénk.A méhlepény megszülésénél már nem voltam jelen, mert haza kellett mennembölcsőért és takaróért, ugyanis annak ellenére, hogy dátum szerint pontosankilenc hónapra született meg Medárda, az Emőke jó fizikai állapota miatt, mégnem számítottunk az érkezésére. Emőke a szülés utáni ötödik napon erdeiKarate-edzésen vett részt és a hetedik napon, hátizsákkal a hátán, saját lábánjött le velem együtt -én Medárdát hoztam karjaimban-, a Bakónyakáról, hogymásnap ( csak a nyolcadik napon!) kérjük ki az újszülött anyakönyvibeiktatásához szükséges orvosi papírokat. Egyébként mindketten egészségesnektaláltattak ezen az utólagos orvosi vizsgálaton.Akik e sorokat olvassák, bizonyára arra gondolnak majd, hogy: jó - jó, zajos ésbenzin-bűzös városi körülményektől és aggodalmaskodó anyától-anyóstól valótermészetbe menekülés, de mi van a szülés közben előállható ( “mert soha nemlehet tudni”) nehézségekkel és komplikációkkal, amelyeken csak megfelelőszaktudással és csak kórházi felszerelés igénybe vételével lehet segíteni? Ésarra is gondólhatnak, hogy minket, akik felelőtlenségünkben nem számoltunkezekkel a komplikációkkal és csak a véletlennek köszönhetjük hogy ezek nemálltak elé, Medárda lányunk e manapság rendkívülinek számító könnyűszületése, nem hatalmaz fel arra, hogy megfontoltabb és felelősségteljesebbembereket ilyen vad kalandra bíztassunk. És talán rarra is, hogy amiért a szülésközben “szerencsére” nem történt semmi baj, az még nem jogosít fel minketarra, hogy másoknak tanácsokat osztogassunk! Sőt: mindezen túl, hogyanvehetné semmibe az orvostudomány és az egészségügyi hálózatnélkülözhetetlen szolgáltatásait egy olyan nő például akinek az elővizsgáltoksorán igen komplikált és nehézségekkel teli szülést jósolnak az orvosok? (-Ejóslásokkal szemben jobb lesz óvatosnak lenni, mert pszichikai önbeteljesítőtermészetük is van! Emőke hasa és a magzat méretei miatt már a negyedikhónapban elkezdte “szakemberi” méltatlankodó elégedetlenkedését az a szülészorvos, aki annak idején az ő születését “levezette”. -Vagyis beindítottamesterségesen a szülést és fogóval kiráncigálta az újszülött Emőkét, mert járt lea munkaideje. E tudományos és igen racionális szakemberi alapállást észlelve,kerülni kezdtük az orvosokat és Emőkét csak a szülés előtt tizenhárom nappallátta egy ismerős orvos, aki szintén be akarta indítani a szülést mesterségesenmindjárt másnap, holott Medárda csak tizenkét nap múlva született megzavartalanúl és ezért egészségesen. )
  6. 6. Nos, a kételkedő-aggódó kedves olvasót megnyugtatom afelől, hogy egyiklegtöbbet tárgyalt témaköre az előadásainknak éppen a felelősség és afelelősségvállalás. És amint ebből is következik, e sokak számáramegfontolatlannak és kalandosnak tűnő lépésünk előtt, mindamellé, amittudtunk a szülés-születés spirituális hátteréről, rengeteg szakkönyvetelolvastunk és minden lehetséges forrásból információt gyűjtöttünk és mindenide vonatkozó, ténylegesen lényegi kérdéssel számoltunk.A mi életünkben és a mi gondolatrendszerünkben ugyanis nem bírnaksemmiféle jelentéssel az olyan kifejezések mint a véleltlen, a szerencse, a “devajon”, a “sohasem lehet tudni”, vagy a “hál’ Istennek”. Mi egy olyan tudásrendalapján éljük az életünket, amely az igazi, a nem kanonizált és nemintézményesített (nem államosított és nem vallásosított), tehát a nemdogmatizált keresztény-hitnek a valóságismeretéből ered. Ez a sokak általmisztikusnak mondott, de valójában racionális és logikus tudás-rendszer amindennapi életben is érzékelhető és észlelhető Egyetemes (isteni) Törvényekhatásmechanizmusának az alapos ismeretén alapszik. Ez az ismeret viszontautomatikusan kizárja életünkből a “sohasem lehet tudni”- szerű tévképzetekbőleredő komplikációkat.Hamvas Béla a “Patmosz” címmel egységbe foglalt esszéinek egyikében aztfejti ki a rájellemző világossággal, hogy az ember tulajdonképpen nem avalóságtól szenved, hanem a valóságról alkotott tévképzeteitől. (Ametafizikai fogalomhasználattal és a Hamvas Béla nevével most előszörtalálkozó olvasók kedvéért itt el kell mondanom, hogy valóságon nemkizárólagosan és nem csak a fizikai, vagyis tárgyi valóságot értünk. Ametafizika kifejezés fizika fölöttit és fizika előttit jelent, vagyis a fizikainálérvényesebb és ezért tőrvényesebb okok és erők világát. A metefizikusugyanakkor a kauzális, a szellemi és a lelki valóság mellett a fizikai valósággalis számol természetesen, annak minden vonatkozásában.) Vigyázat: nem arrólvan szó, hogy a valósággal való találkozás és szembesülés nem jár fájdalommalaz ember számára, hanem arról, hogy nem a valóság az amitől szenvedünk.Ugyanis az ember azért szenved, mert minden áron el akarja kerülni avalósággal való találkozás-szembesülés bizonyos momentumaival együtt járófájdalmakat és a fájdalomtól való óvakodásával, menekülésével és az elől valóelzárkózási technikáival -trükkjeivel előidézi a létezésben igen fontos (jelző!)funkciót betőltő különféle fájdalmak állandósulását: a szenvedést.Azt az esszét, amelyben ezt részletesen kifejti -és ezek szerint ezt a mondatot is-többszőr olvastam azelőtt, de valós igazságtartalmát csak akkor fogadtam bemagamba minden sejtemmel, amikor Medárda születési helyén ülve, az őszületésére áldást adó hatalmas fenyőfák árnyékában újraolvastam. Az emberugyanis csak akkor ért meg valamit igazán, ha annak amit meg kell értenie, az
  7. 7. ellentétét is meg tapasztalja. Akkor értettem meg tehát, vagyis akkor vettemészre azt, hogy amitől én voltaképpen hosszú évek során szenvedtem, azok azén valóságról alkotott téveszméim, amelyeket a lelkembe és a szellemembe:valóság-képzetembe a neveltetésem és a taníttatásom során, szüleim, tanitóim-tanáraim és mások korábban elültettek. A Medárda hivatalos beiratása körülinevetséges korházi cirkusz ugyanis egyértelmüen megértette velem azt, hogymindaz amitől én korábban féltem, nem vólt más, mint ezeknek a valóságrólalkotott “emberi” téveszméknek a konkrét megtestesülése. Emőkével és ametafizikus barátainkkal ugyanis rendelkeztünk már tapasztalatokkal arról,hogy az Egyetemes Tőrvények miképpen hatnak a különböző létdimenzióksikjain a saját személyünk és személyes kapcsolataink esetében, de arról nem,hogy az olyan ezer fejű és személytelen hatalmi aparátusban is mint pl. azegészségűgy is pontosan és kiszámithatóan, tehát veszélymentesen éreztetikhatásukat azok számára akik számolnak a létezésükkel, arról még nem.Az ember tehát tulajdonképpen nem a valóságtól szenved, hanem avalósághozhoz való korábbi viszonyulásának a következményeitől. Ugyanisteremtőerejével (életképzeletével: vágyaival és akaratával) a vele történőeseményeket ő maga hozza létre, ő idézi be magának szabad akarata, vagyis aképzelőereje segítségével.A nehézség mindössze abban áll, hogy a valóságot megkülönböztessük avalóságról alkotott téveszméinktől. Ez viszont nem könnyű dolog, mert atéveszméinket nem önkéntesen szereztük be magunknak, és nem önkényesenfejlesztettük ki, hanem valamennyiünket, egytől egyig, ezen téveszmék (atudományosan és “objektiven” gondolkozó ember által önkényesen leszükitettvalóság képzetei) szerint neveltek és e téveszmék alapján tanítottak meggondolkozni, vagyis a valógot értelmezni. Ezért az ember fogantatásával,születésével és személye további fejlődésével (-saját személyünkkel)kapcsolatosan is ezen, a materialista tudományok által fenntartott téveszmék éstévképzetek vezetik minden gondolatunkat és konkrét cselekvéseinket is amindennapi életünkben.Ezért a neveltetése által a száraz technika-tudományos koncepciók és apragmatikus racionalizmus szűklátókörű rendszerébe befalazott gondolkozássalélő ember (nő) a fogamzás, az áldott állapot, a szülés és a gyermekgondozásélethelyzeteit, éppúgy mint életének többi életfolyamatait, csakis az érvénybenlévő materialista-tudományos koncepciók, az ezeknek megfelelő közösségi-társadalmi szokásrendek, viselkedés- és boldogságmodellek szerint éli meg.Iskoláztatásán keresztül e gondolkodási modellek logikájára beállított(automatizált) életképzeletével nem akar tudni azokról az egyetemes, a létösszes dimenziói szintjén érvényesülő -és így minden ember személyes életébenis megnyilvánuló- törvényekről, amelyek megismerése nélkül nem képes a
  8. 8. különböző sorshelyzetei, tapasztalatai, megpróbáltatásai, konfliktusai helyes (avalóságnak tényleg megfelelő) értelmezésére. Nem képes tehát a sajátszemélyiségében, az ő lelki-szellemi “építményében” található ok-okozatiösszefüggések feltárására és feloldására.Ez, a (metafizikailag) “szellemében korrupt, lelkében zavarodott és testébenbeteg” ( id. Hamvas Béla: Scientia Sacra I.) modern ember, nem rendelkeziktehát azzal a hitnek nevezett szellemi tudással, amit az archaikus időkiskoláiban tanított ősi beavatási rendszerek, de elsősorban az asztrológia,valamint a hermetikus bölcsek által leírt hét egyetemes törvény ismerete éstudatos működtetése biztosíthatna számára. Legbanálisabb példa arra, hogy mikövetkezik ebből a szellemi tájékozatlanságból, vagyis a legkézzelfoghatóbbidevágó példa az egyetemes törvények megsértésére, és e megsértésből adódókatasztrofális következményekre, a szülés és a születés folyamatáhozkapcsolódik. Ez nem más, mint a manapság mintegy “természetessé” vált( igazából minden mozzanatában és vonatkozásában természetellenes! ), koraiés erőszakos beindítása a szülésnek, amelynek során a nő képtelen a gyermekkitolására és teljesen kiszolgáltatottja lesz azoknak, akik megfosztják őt attól azIsten által adott lehetőségétől, hogy a teremtésben teljes jelenlétével ésakaratával részt vegyen. Ennek a durva beavatkozásnak csak a felszínes,mondhatni mechanikai következménye az, hogy (jobbik esetben) úgy kell anőből a gyermeket kipasszírozni, mint a fogkrémet a tubusból és kiráncigálniegy “nőgyógyászsti” fogóval a fejétől fogva (mint ahogy a takarítónőkközreműködésével kigyömöszöltek és kiráncigáltak a szülési fájdalmakat nemvállaló édesanyáninkból annak idején engem is és feleségemet is “tudományos”születésünk alkalmával), vagy amennyiben ez csődöt mond, kéznél van a másiktalálmánya az orvostudománynak és egy egyszerű császármetszéssel (-Huszárvágással!!) az orvos kioperálja a gyermeket az anyából mint egydaganatot. Sajnos ez utóbbira nem csak a fenti “technikai hibák” következtébenkerül sor, hanem egyes orvosok már a harminc éven felüli nőkből is önkényesenés ideje-korán kioperálják a gyermeket, amennyiben az első “terhesség”állapota forog fenn. De még szomorúbb az a tény, hogy egyes nők, már eleveezt igénylik az orvosoktól, elzárván magukat a teremtő erejük legelemibb ésszámukra legfontosabb megnyilatkozásának az átélésétől. Ezeknek afelelősségteljesnek feltüntetett, de valójában felelőtlen és szentségtelenbeavatkozásoknak a pszichikai és spirituális következményeit a későbbiekbenrészletezzük Emőkével.Mielőtt a várandóssági állapot metafizikai hátterének ismertetésébe belefognék,feltétlenül szükségesnek tartom átvenni a Másképpen a szerelemről és aszexualitásról című, metafizikai tanulmányomnak a különböző szexuálisaktusok következtében létrejövő “teherbeesési” lehetőségekről és a teherbeeséstmegakadályozni hivatott eljárásokról szóló részletét. Ugyanis a jövendő
  9. 9. gyermek szellemi-lelki zavarainak, valamint az anya és a gyermek jövendőegészségének és egészségi zavarainak ( vagyis az orvostudomány általfunkcionális zavaroknak nevezett azon “szülési komplikációknak”, amelyektudományos -technikai kivédése, korigálása és kezelése érdekében ma mégminden “felvilágosúlt” nő a természetellenes klinikai szülést választja) idenyúlnak vissza a gyökerei:“Nem csak azért haszontalan minden misztikus vagy materialista koncepciókszerint megírt szex bedekker és mágikus szex-tanítás, mert a sikerorientáltszerzők a különleges élvezetek kicsikarási lehetőségeire, valamint a csábítóanzavaros és zagyva, misztikus átélési technikák sikerére alapozzák világra szólótanaik értékét, hanem azért is mert nem adnak választ arra az alapvető kérdésre,hogy mi lesz az utódnemzés problémájával egy olyan párkapcsolatesetében, amelyben a nő -vagy fiatal lány- még nem akar gyermeket szülni,de fogamzásgátló tablettával, vagy más technikai eszközzel sem akar“védekezni”, vallásos, vagy spirituális meggyőződése következtében, a “teherbeesés" ellen. (Azon a -Romániában legalábbis nagyon divatos- joga elméletnél,amely a férfi magömlése teljes visszafojtásával, visszaszorításával véli egykalap alatt elintézettnek a dolgot, csak a középkori bájitalos kuruzslási eljárásokirracionálisabbak. És nem csak azért, mert pontosan ők -akik minden olyanproblémát, amire nem tudják a választ, a személyi Karmával magyaráznak-vétenek elsősorban a Karma, vagyis Az ok és az okozat törvénye ellen, amikora fent említett ósdi mechanikai módszerrel védekezve, ki akarják cselezni aTőrvényt, hanem elsősorban azért, mert a szexuális inger alatt álló merev, vagyfélmerev férfi hímvesszőből kiszüremlő folikulin is tartalmaz bőségesen olyanférfi ivarsejteket, amelyek minden misztikus-technikai ügyeskedés ellenére,képesek a méhbe jutásra és a női petesejt megtermékenyítésére.)Nem hiába tettem idézőjelbe a teherbe-esés és a védekezés kifejezéseket.Ugyanis az a misztikus, vagy “normális” ember, aki még védekezik a KARMATÖRVÉNYE ellen, annak nincs hite, vagyis nem rendelkezik még egyetemesenorientált személyiségtudattal és nem tudja, hogy amennyiben ő nemerőszakoskodik sem tettben, sem szóban, de legfőképpen gondolatbansenkivel és semmivel, azzal a személlyel szemben, az egyetemes törvényekszellemében, nem erőszakoskodik még maga az Abszolútum (Isten) sem. Nincsmegadva a lehetőség semmiféle misztikus, vagy természeti erőnek, hogy az azember úgymond ártatlanul "teherbe essen" az ő személyes és határozottanfenntartott szabad akarata ellenére! Amennyiben nem akar még gyermeketnemzeni (és hozni) a világra valaki, mert úgy érzi, hogy ez megzavarná őt atovábbi fejlődésében, és egyetemes személyiségtudata kialakításában, nem kellfélnie a teherbeeséstől, mert a tudatlanságán és a felelőtlenségén kivül, azegyetlen ok, ami miatt ő még "teherbe eshet", az pontosan az ő személyesfélelme, szorongásos lelkiállapota lehet! Az egyetemes felelősségtudata
  10. 10. segítségével erős személyiség-tudatot kialakító és így tiszta akaraterővelrendelkező nő ugyanis már nem lehet áldozata a saját, vagy a partneretudattalanjában tenyésző gyermek-képzeteknek. A tudattanunkkal kapcsolatbanálló asztrális léterők nem használhatják fel az akarata érvényesítésével másokat(félelmében) nem támadó és nem hátráltató nőt egyszerű "szülő edénynek" de aférfit sem, egyszerű (fizikai - biológiai) megtermékenyítő eszköznek,önkéntelen "donátor"-apának. Ez a különbség a teherbeesés és az áldottállapotba kerülés között. Ugyanis az a nő, aki tudatosan, felelősségteljesszeretettel engedve természetes vágyainak, létrehív a tudattalanjában rejlőteremtőerők révén egy új emberi lelket, az ő jövendő gyermekét, annak aszeretkezés következménye, vagyis a gyermek materializálódása a méhében(spirituális fejlődési lehetőségeket biztosító várandós állapota) ténylegesenáldás. Ugyanis ebben az állapotban a nőnek határtalan lehetőségei nyílnak azegyetemes létezés tőrvényeinek a közvetlen megtapasztalására és az egyetemesőserőkkel való személyi és közvetlen kapcsolatok mélyebb ás egyértelműbbátélésére, tudatosítására. Mindezen felül, vagyis mindezzel egyben a nőakaratán kívül egy olyan fizikai-fiziológiai (egészségi) megtisztuláson megykeresztül a magzat védelme érdekében, amely a lelki-szellemi megtisztulásáhozis alapul szolgálhat ha megfelelően, az egyetemes tőrvényekkel összhangban ésnem azokkal szembe szegülve viszonyul az anyaság misztériumához.Annak a nőnek viszont, aki találomra, egyetemes tájékozódás és átlátszóéletvitel nélkül, önmagával és másokkal az élvezet érdekében öntudatlanul iserőszakoskodva mind a szellemi, mind a lelki szférákban egyaránt,felelősségtudat nélkül éli meg életének ezt a legfontosabb mozzanatát, annaktudatában természetesen teherként jelentkezik a gyermekfogamzás.A probléma abban áll, hogy a materialista koncepciók által félrevezetett ember(nő), már el sem tudja képzelni, hogy pontosan a félelmében elfojtott és azerőszakosan elhárítani-akaró racionális gondolkozása közben létrejött negatívgondolatképek mind, de mind behatolnak ("lesüllyednek") a tudattalanjába,vagyis elméjének a racionális tudata és a személyi akarata által nem ellenőrzöttrészébe. Ez viszont nem ismeri sem a NEM - fogalmát, sem más elhárító -megtagadó fogalmi formulákat, hanem csak az intenzív érzelmek inger-hatásaitérzékeli (még ha diszharmonikusak is azok!) és pontosan ezen intenzív ellen-érzelmeknek, vagyis félelmeknek a hatására (a tudattalanjában rejlő azonasztrális léterők által, amelyek kapcsolatban állnak az egyetemes hiány-információt tartalmazó kauzális-központtal), a tudattalanja felépít egy olyandiszharmónikus lelket, amely összhangban áll a nő időleges pszicho-mentálisállapotával és vibrációs színezetével.Így indul el a valóságban, a biológiainál sokkal erősebb létszíntereken egy nemvárt gyermekfogamzás, amely során a férfi több millió ivarsejtjei közül egynek
  11. 11. a női petesejtbe történő behatolása már csak a biológiai megvalósulásilehetőséget biztosítja. A fogamzás tehát nem materiális, hanem kauzálisszintekről indul el minden esetben és ahhoz, hogy igazából megtörténhessen, azember akarva-akaratlanul, azaz ellen-akarva, elsődlegesen és személyesen résztvesz ebben a lélek-teremtésben. Ezért valójában nem is lehetséges az ártatlanul,vagyis az ő akaratától (ellen-akaratától) függetlenül teherbe eső ember (nő)létezése, mint ahogy statisztikai adatok szerint is, furcsán, csaknem “természet-ellenesen” kevés azon nők száma, akik szexuális erőszak következtében“teherbe” is esnek!Nem miden nő van általában felkészülve az alkalmi szexuális aktusokra éstechnikailag "bebiztosítva" a nem szívesen fogadott, de lehetséges fogamzásellen. Olyan állapotban viszont, amelyben valaki fél a teherbeeséstől, nemképes felelősségteljesen és állandóan fenntartott, határozott akarattal átélnimindazt, amit a korábbiakban leírtam, akkor csupán többé-kevésbé "jó",szexuális élmény, vagy egy szükséges rosszként átélt esemény marad számáraaz szexuális aktus. Ilyenkor a férfi is mindössze “egyet élvez", hogy más ilyenesemények jellemzésére használatos, klasszikus és felettébb felemelőkifejezéseket ne említsek. De még ez is másodlagos kérdés amellett, amit eprobléma felvetésének az elején említettem, tudniillik, hogy metafizikairealizálás szempontjából, amennyiben a hitet egy olyan átélt és gyakorolttudásrendszernek, vagyis használható metafizikai értéknek és evidenciának (éshasználata alapján: eszköznek) tekintjük, aminek semmi köze ahiszékenységhez ( a vallásos szentimentalizmushoz), bármilyen védekezésiforma, vagy akárcsak a gondolkozási ügyeskedés is, ami a "teherbeesés"lehetőségét hivatott megakadályozni, érvénytelenné teszi az egész hitünket ésígy az egész metafizikánk, szószátyárkodó filozófiává és fölöslegesen ködösítőmiszticizmussá, esetleg középkori varázslók nevetséges okkultizmusáváalacsonyodik. A megoldás persze nem az, hogy e sorok olvasása után,mindenkinek, aki a metafizikai alapállás ébersége szerint akarja folytatni azéletét, azonnal félbe kell hagyni mindenféle (un. európai-keresztény szokássávált) védekezési praktikát, hanem az, hogy tudnunk kell azt, hogy egyszer,valamikor a spirituális letisztulásunk megfelelő színvonalán, elérjük majd azt azállapotot, amelyben a hitünk, azaz lényegünkké vált tudásunk felszabadítminket mindenfajta védekezési mechanizmus gyakorlásától, feloldván azt aszakadékszerű nagy ellentmondást, vagyis azt az alapvető és semmivel semellensúlyozható, feloldhatatlan korrupciót, ami a szellemi meggyőződésünk és aszexuális életgyakorlatunk között tátong.”(-Idézet befejezve!)Természetesen a fenti sorok nem az abszurd húszadik századi tudományos-technikai civilizáció által létrehozott kulturális és eskölcsi normarendszerekszerint élő emberek számára íródtak, akik mostanában akarnak “gyermeket-vállalni”, vagy máris útban van, esetleg mostanában már meg is született a
  12. 12. “bébijük” és más, a témára vonatkozó szakkönyv és szaklap tanulmányozásamellett, tájékozódni szeretne ebben az irányban is. Ezért nem is fontos, hogymost mindjárt elhiggyék nekem becsületszóra, hogy ez így van, még akkor sem,ha a hitelesség és a könnyítés érdekében azt is elárulom, hogy feleségem sosemszedett semmiféle fogamzásgátlót, annak ellenére, hogy szerelmi kapcsolatunkelején még szóba se jöhetett volna sem gyermek, sem házasság, hiszenmajdnem huszonöt évvel fiatalabb mint én és akkoriban egyetemistaként élt egytávoli városban. Mindaddig, amíg el nem döntöttük, hogy semmi értelme nincsannak, hogy intellektusával olyan filozófiai tananyagot dolgozzon fel és nyeljenle jóízűen és “nem középiskolás fokon”, amit egészében fölöslegesnek, felébenpedig értelmetlennek és valótlannak tart, tehát nyugodt lelkiismerettel hazajöhetés gyermeket is szülhet, Medárda nem fogant meg annak ellenére, hogymajdnem egy évvel azelőtt kezdtünk nemi kapcsolatot folytatni ( -a fentiidézetbe foglaltaknak szellemében). De ha már itt tartunk, nem csak mi voltunkképesek erre, hanem több barátunk és barátnőnk folytat ma már folytonos,nyugodt és kiegyensúlyozott szexuális életet, anélkül, hogy valamifélemesterséges védekezési formáját alkalmazná a “gyermekáldás ellenivédekezésnek”.Tudatosan tettem idézetbe és egymás mellé ezt a három fogalmat, amelyközvetlenül jelzi azt, hogy miért is szenved az ember a valóságról alkototttéveszméitől és főként saját hazugságaitól. A materialista gondolkozás nemhiába helyettesítette be az áldott állapotba kerülést a teherbe-eséssel. Ez akifejezés legalább becsületesebben hangzik mert konkrétan néven nevezi azt,amit ma majdnem mindenki így is gondol: a teherbe esés ellen, természetesenvédekezni kell! Nyíltan felvállalja tehát a materialista hiedelmekre alapozott,rögeszmés ellenségképekben való gondolkozási mechanizmusainkat: aracionalista rendszerekbe foglalt tévképzeteink által meghatározott ésmüködtetett valóságlátásunkat.Azt tehát, hogy az egyetemes törvényekkel (A Sorssal: Istennel) szembenivédekezés nélkül is lehet szexuális életet folytatni nem kell azonnal elhiggyenekem senki. De a kedves olvasóval abban meg kell egyezzünk, hogy AzEgyetemes Valóságban (!) benne van, tehát létezik és ellenállhatatlan erejévelhat a Mágia, vagyis a Teremtés törvénye, amely az emberi imagináción( fantáziánk, vágyaink és akaratunk erején) keresztül (is) megnyilvánul, mertkülönben értelmetlenné válik számára a jelen írásom további olvasása.Amennyiben viszont azt a valóságos szellemi tényt elfogadja, miszerint aValóságban, vagyis az egész teremtésben létezik egy misztikusnak is mondható,mágikus teremtő erő, egy spirituális (isteni) ősforrás, amelyhez az emberi(személyes!) imagináció (életképzelet) is szorossan és közvetlenülhozzákapcsolódik, vissza kell térnünk az idézetnek ahhoz a részéhez, amelyben
  13. 13. azt írom le, hogy a magzat fizikai fogantatását megelőzi a spirituális fogantatás.Mert valójában a dolog nem ilyen egyszerű: egy kicsit összetettebb. Nembonyolultabb, csak összetettebb!A személyes szellemi-lelki (mentális) lélek-építést ugyanis, vagyis a szülők (defőképpen az anya) önkéntelen (vagy éber és tudatos) imaginációstevékenységének köszönhető új lélek-születést, lélek foganást megelőzi mégvalami... -De sajnos ez a megelőzés is csak egy szegényes, mindössze a fizikaidimenzióban észlelt jelenségek megnevezésére született kifejezés, mert aspirituális dimenziókban igazából nem előz meg semmi semmit, mivel amagasabb rezgési frekvenciák létdimenzióiban az időnek nincsenek fizikaitulajdonságai, tárgyi jellemzői (vonatkozásai). Ezért, az a kauzális erő, amihez arezonancia törvénye alapján hozzá kapcsolódik a két szülőnek a mentálisgyermek-vágya, vagy (a rosszabbik eesetben) a gyermektől való félelem-képzete, az nem más mint az Abszolútumban álló, az állandó-öröklétnek ateremtést kihivó, kiprovokáló egyetemes (hiány-információs) teremtő-programnak az a része, amellyel a két szülő teljes személye (minden fizikai,asztrális, mentális, spirituális, kheterikus és kauzális jellemzőivel ésvonatkozásaival) az adott időszakban ( az adott fizikai időben elért fejlődési,vagy visszafejlődési: visszaélési színvonalán) rezonanciában van.Még egyszer tehát: Az a bizonyos Isten, vagy Atman, vagy Allah, vagy Tao,vagy Atya, az Abszolútum tehát, “aki bennem van és akiben én benne vagyok”(Jézus), aki bennünk van tehát és akiben mi mindannyian benne vagyunk,kimeríthetetlenül és örökké telítve van, határtalan mennyiségű és minőségű, ami mai képzelőerőnk számára leginkább bizonyos teremtési programokkéntelképzelhető, teremtő erőkkel (energiákkal) töltött és újratöltődő hiány-információs struktúrákkal. Azért írok hiány-információs struktúrát, mert ezáltalvalamiképpen az ősforrás, az egyetemes-egységes ős teremtőerő természetét ésa hozzá való elszakíthatatlan kötődésünk jellegét is akarom jellemezni, anélkül,hogy különösebb metafizikai fejtegetésekbe bocsátkoznék. Mi is ezen “hiány-struktúrák” valamelyikének és valamilyen minőségének: bizonyos ősi vágy-tinktúráknak vagyunk a pozitív, anyagi formát is nyert, de állandóan változóminőségű megtestesülései. Annak függvényében tehát, hogy milyen az alap-tinktúránk és, hogy milyen az a szellemi minőség, ami egy adott időszakaszbanjellemzi a mi spirituális fejlődésünket -vagy éppenséggel a visszafejlődésünket-,ráhangolódunk egy ilyen kauzális (hívó, kényszerítő), teremtési programra,amennyiben éppen olyan eseményekben és olyan életfolyamatokban veszünkrészt, amelyek valamiképpen az imaginációnkat a gyermek-koncepció,gyermek-gondolat-kép irányába aktiválja. Nőknél, de néha férfiaknál is elégegy “szép” és kedves gyermek meglátása, de még inkább lehet az aktiváló elema szerelem, vagy az egyszerű szexuális vágy, maga a szexuális aktus is -és
  14. 14. természetesen az a tudat, az a gondolat-kép hogy az utóbbinak akövetkezménye biológiai magzat-foganás is lehet.Elnézést kérek mind az ismétlésekért, mind az elvontabbnak tűnő, egyesekszámára esetleg unalmas vagy fárasztó metafizikai fejtegetésekért, de ezmindennek a tudomásul vétele kihagyhatatlan az elkövetkezendők megértéseszempontjából. Nem is az a fontos most számunkra, hogy a születés csakugyanígy történik-e, hanem az, hogy mi minden következik abból, hogy az emberelőbb szellemi síkokon születik meg. Vagyis az, hogy mennyi szenvedés,betegség, nyomorúság és “soha nem lehet tudni”-sezrű és “ne adj Isten”-szerű “komplikáció” származik és száll a fejünkre, durvább kifejezéssel:egyenesen a nők méhébe abból következően, hogy nem akarjuk már végretudomásul venni azt, hogy az ember kauzális születése három kivédhetetlenés elfojthatatlan, erős energia - pontból: a két szülő (zavart, vagyzavartalan) imaginációjából és az Abszolútum “kellős közepéből” indul!Így hát, a születendő gyermek személyében ott van az Abszolútum (Isten), mára gyermek fizikai fogantatása előtt. És ezért van az, hogy egy elindítottszületési-foganási (teremtési) folyamatot (program-kibontakozást) már nemlehet, vagy legalábbis igen nehéz megállítani és érvényteleníteni alacsonyvibrációs (vágy-akarati) szinteken. És ezért van az, hogy amennyiben ezt fizikaiszinten megszakitja valaki (valakik), e tettnek (abortusz) súlyos és igen sokáigvisszaható nyomai - következményei lesznek annak a személynek (általában azanyának, de lehet az apának is) a tudattalanja ( elfojtott lelkiismerete ésfelelősségtudata) szintjén, aki a leginkább rezonanciában volt (rá vólthangolódva) azzal a teremtési - materializációs programmal, amelynek amegnyilvánulását megakadályozták, szétrombolták, összezúzták fizikaieszközökkel (abortusz, vagy más mesterséges eljárás).Mivel a nő tudattalanja állandóan közvetlen kapcsolatban áll az ős-anyaiteremtő hatalommal az első menstruációt megelőző időszaktól fogva egészéletén át, e lelkiismereti gócok megmaradnak az aurájában iracionális félelmekformájában, azaz rejtett agresszió formájában, védekező-támadó (destruktív,életellenes:) teremtésellenes programokként és onnan tovább adódnak a márlétező, hét éven aluli gyermekek tudattalanjába, valamint a jövőben születendőgyermekeinek a jellemébe. (metafizikai közhely, hogy a hét éven aluligyermekek betegségeinek és “szerencsétlen baleseteinek” az okaát nem azegészségtelen környezetben és nem az ellenséges külső körülményekben,hanem az anyának a tudattalanjában, vagyis annak feloldatlan feszültségeiben,elfojtott - lesüllyeszett agreszivitásában kell keresni. Addig amíg ezek ateremtésellenes (életellenes) programok nincsenek egytől egyig felismerve,beismerve és belátás által feloldva ( erős “bűnbánás” által azoknál akikelkövették és a problémának a gyökerekig visszamenő végiggondolása:
  15. 15. tudatosítása által azon felnőttek részéről, akik csak a szüleiktől átörököltékezeket a programokat) és semlegesítve, ezek a romboló programok kifejtikhatásukat öntudattalan (rejtett) agresszivitás, tudattalan ellenségeskedés,rombolási vagy önrombolási, öncsonkítási, önsanyargatási, őnbüntetési ésfőként öngyilkossági késztetések formájában. Felismerés és feloldás(dekonspirálás) nélkül, ezeknek atudattalanból eredő önkéntelen késztetéseknek az állandó vagy időszakos, anyílt, vagy a burkolt ( kívülről követhetetlen és észlelhetetlen, csak finomgondolati - érzelmi megnyilvánulásokon keresztül történő) nyílt kiélése isbetegségekhez ( végső esetben rákhoz és leukémiához) vezet.Jelen írásunk nem a betegségek kauzális és lelki-szellemi okaival foglalkozik.Az ide vonatkozó információkat, vagyis a fent említett szellemi tinktúrákszerinti (asztrológiai konstellációk segítségével követhető és azoknakmegfelelő) betegséghajlamok leírását részletesen kifejtettem az a napjegyeknekmegfelelő betegséghajlamokról szóló tanulmányomban. Most le kellszűkítenem tárgykörünket kimondottan azoknak a betegségeknek és azoknak aromboló programoknak a leírására (anélkül, hogy orvostani-biológiairészletezésekbe bocsátkoznánk), amelyek a szülés és a születés aktusával,vagyis azokkal a “sosem lehet tudni”- komplikációkkal kapcsolatosak. Amelybetegségekről és komplikációkról legelső sorban azt kell tudni, hogy azorvostudomány és annak védő-megelőző technikai eljárásai, trükkjei és terápiásmódszerei fejlődésével arányosan (sőt: hatványozottan) szaporodnak,mélyülnek és árnyalódnak. Akármennyit fejlődik és tökéletesedik ilyen téren azorvostudomány, akármeddig fejlesztheti problémamegelőző, problémakezelőtechnikáit, módszerei és eljárásait, az egyetemes Kiegyenlítődési Törvényhatására, nem ér el mást csak a betegségek számának növekedését, éleszti ésnöveszti a kivédendő komplikációk súlyossági fokát és új, addig nem ismert, atermészetben lappangó “betegségeknek” a színrelépését felfejlődését éstérhódítását idézi elő.Az orvostudomány mindent tud a betegségekről, vagy legalábbis majdnemmindent, csak éppen azt nem tudja, hogy A BETEGSÉG (a betegségek) azegyetemes létezésnek a fennmaradását és a harmonikus fejlődését szolgáló,egyik legfontosabb és legerősebb önszabályozási (kiegyenlítődési)rendszere, amely úgy biztosítja a különböző, materializálódott spirituálislétformák, az információs mezők és az információs struktúrák épségét-tisztaságát, hogy önműködően rombolja le és bontja szét azokat a fizikailétformákat (esetünkben: individuumokat) , amelyek a lelki és a szellemistruktúráknak az egész létezés egységétől való különválását, öncélúműködését, elfajzását és romboló (egységbontó, teljességromboló) hatásátlehetővé teszik, annak huzamosan alapul szolgálhatnak.
  16. 16. Vallásos képzetek és kifejezések szintjére egyszerűsítve a dolgot aztmondhatjuk, hogy a vírusokat és a betegségeket Isten küldi reánk akkor,amikor öntudatlan, vagy felelőtlen voluntarizmusunkban, olyan negatív(destruktív) szellemi (gondolati: mágikus) folyamatokat élünk át és gyakorlunkbizonyos intenzitással és huzamosabb ideig, amelyek veszélyeztethetik azegyetemes létezés kauzális struktúráit. A valóságban viszont mi magunkvagyunk azok, akik a betegséget beidézzük magunknak, azokkal kapcsolatbakerülünk, mert a betegségre való képességünk, fogékonyságunk a bennünklévő, jellegzetes spirituális struktúrák tartozéka. Csak amennyiben Istent, vagyaz Abszolútumot egy rajtunk kívüli központi irányítóerőnek képzeljük el,amelyhez mi “ártatlanul” hozzá vagyunk kapcsolva, mondhatjuk azt, hogy abetegségeket Isten küldi hozzánk egy láthatatlan szellemi köldökzsinóronkeresztül, pontosan a lelkünk és a szellemünk épségének megmaradása,megőrzése érdekében. És ha még egy lépést teszünk az egyszerűsítésekirányába, azt is mondhatjuk, hogy a mai orvostan, amely nem a szellem és alélek gyógyításával, vagyis nem a bennünk veszélyes intenzitással működő(bizonyos határokat meghaladó), teremtés-ellenes, romboló programok(késztetések) felismerésével és azok nyomatékos tudatosításával akarjahelyreállítani megbomlott EGÉSZSÉGünket, hanem e mentális programokatfigyelmen kívül hagyva, a fizikai-biológiai testünkben jelentkezőkövetkezményeket (tüneteket) akarja eltüntetni, végső soron az Isteni akaratellen fejti ki “áldásos” tevékenységét ( Isten akarata ellen harcolva gyakoroljaa betegség fizikai tüneteit elkezelő, elfödő - elsimító tudományát). Ezért minéltöbb biológiai betegség-tünetet és betegség okozó külső (fizikai) körülményt,kórokozó baktériumot, vírust és más, a lelki-szellemi struktúráknak az egészlétezésre veszélyesen visszaható káros elfajulását megakadályozni hivatottbetegség-élesztő, betegséglétrehívó fizikai okot tud a tudomány megszűntetni,kikezelni és elfojtani a biológiai létezésünk (fizikai testünk) szintjén, annáltöbb, bonyolultabb és nehezen nyomon követhető ilyen okot és kórokozót leszkénytelen felfedezni nem csak a kutató laboratóriumokban, hanem az előzőlegkigyógyított emberek szervezetében is.Az orvostudománynak ez a sehová sem vezető harca (legfennebb aműtőasztalokra és az orvosi rendelők várótermébe), mint egy ördögi kör, avégtelenségig folytatódik az egész emberiség szintjén, mindaddig amíg amaterialista tudományok által létrehozott “modern” életkoncepcióknak, azegész emberiség végromlását előidéző tévképzeteit (a tyúkketrec-gondolkozáselemeit) fel nem számoljuk magunkban.A mai emberiség összes elfajult és elvadult betegségei erre az egy általános:planetáris mentális betegségre vezethető vissza: arra a tévképzetre, hogy azember élhet bármilyen zavaros, erkölcstelen és felelőtlen életet, mertbetegségeiért ő nem lehet felelős, hanem azok csak úgy, véletlenül támadják
  17. 17. meg az ő ártatlan személyét és amennyiben még maradt is egy parányi sejtelmearról, hogy ez nem így van teljesen, az sem számít, mert az orvostudomány és apszichológia azért van, hogy a betegségeiből öt kigyógyítsa, nyavalyáitólmegszabadítsa. Hogy mennyire képes az orvostudomány a természettől ésezáltal a maga isteni eredetétől és felelősségtudatától elzáródott, azokról márasemmit nem tudó, azt megtagadó és a tehetetlen természetet önös kapzsiságábanés mohóságában a végsőkig kifosztó, leromboló beszennyező és megzavaróembert, annak tanúi vagyunk mindannyian: minél több és hatékonyabbgyógyítási-terápiás eljárást eszel ki, annál több a felismerhetetlen betegség ésminél inkább növekszik az orvosok és a korházak száma, annál több a beteg. Ésez természetes, hiszen az Egyetemes Kiegyenlítődés Tőrvényét, valamint aPolaritás törvényét nem lehet megszűntetni tudományosan! Azokkal -”sajnos!”-csak együttműködni és harmóniába kerülni lehet.Mindazok ellenére, hogy a fentiekről régen tudtam mind a bukaresti spirituálistanítóimtól, mind választott szellemi mesteremtől: Hamvas Bélától, döbbenetesvolt megtudnom a Csíkszeredai szülészeti osztály mindenható főnökétől, akimáig elitéi és nehezményezi azt a szerinte felelőtlen tettünket, aminekköszönhetően a feleségem is és majd három hónapos Medárda lányunk ismakkegészségesek, hogy mára, a legtöbb jóindulat mellett is, száz szülő nőbőlharminc problémás szülésnek néz elébe. Ez a kétségbeejtő arány első sorbanpontosan a szülői-felelősségtudatukat a nőgyógyászokra áthárító nőknek, deugyanakkora arányban, az egész tudományos adatrendszerét pontosan ennek afelelősségnek az átengedésére biztató szülész-nőgyógyász orvosokszemélytelen apparátusának róható fel. Hogy az utóbbiak mennyire vétkesekanyai és szeretői potencialitásának a tönkretételében, az az egyszerű tény isbizonyítja, hogy a fent említett osztályvezető nőgyógyászban a harmadik idevonatkozó kérdésem után sem ingott meg abbéli meggyőződésében, hogy az un.indukált (mesterségesen beindított) szülés, hosszú távon, káros hatással lehet anő egészségére, vagyis jövőbeni szülői képességére.(Természetesen a fentiekben leírtaknál semmivel sem jelentenek többet ésjobbat az orvostudomány mai válsága által újra felélesztett un. természetesgyógyítói eljárások és a primitív népek mágikus gyógyító praktikáinak a divatoselterjedése: bioenergiás, “fényenergiás”, vagy “szeretetenergiás” kezelések.Ezek szintén csak elkezelések - elkenések és ezek alkalmazásával semmi egyébnem történik mint az, hogy jobb esetben a fizikai betegségeket és abetegségtünetek felkerülnek, “vissza és feltaszítódnak” magasabb auraszínekre.Rosszabb esetben a mentális és a spirituális aurarétegeiben ugyanannyi rombolóprogrammal rendelkező “gyógyítónak” a “jó”-tevés álalakzataiban jelentkezőlatens hatalmi ambíciói átáramlanak a páciens tudattalanjába.)
  18. 18. Tudom, hogy a fenti sorok hihetetlennek, sőt egyesek számára őrültségeknek és“metafizikai zöldségeknek” tűnnek, főleg ha felteszik azt a kérdést, hogy azállatok betegségeivel hogy állunk, hiszen azok nem rendelkeznek (?) azemberhez hasonló tudatossággal és így romboló mentális tevékenységre semképesek, de sajnos bővebb magyarázatra e tanulmány keretén belül nincslehetőségem. Ezért, az ilyen kételkedő olvasóink szíves figyelmébe ajánlom akorábban már említett, “A NAPJEGYEK ÉS A BETEGSÉGHAJLAMAINK”című tanulmányomat.Amint a fentiekben említettem, a nő tudattalanja állandó és közvetlenkapcsolatban áll azzal a bizonyos ős-anyai teremtő hatalommal, és ezért az őimaginációja erősebb teremtő erővel, materializációs készséggel bír mint a férfitudattalanja. Ezért a nők önkéntelenül is állandóan teremtenek - materializálnak(nem csak emberi lélek-magzatot, hanem “mindenfélét”, ahogy az eszük, vagyisa vágyaik-félelmeik diktálják), miközben a férfiak csak tudatosan, vagy erősenszorult (mentálisan mesterségesen aktivizált) helyzetben képesek erre. Mindeztnem azért írom ide, mert fel szeretném menteni a férfiakat a nőknek a szülésközbeni fölösleges szenvedése és a nyomorék - beteges gyermekek születéséneka felelőssége alól, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet: a tomboló mentálisprogramok inkább és többnyire anyai ágon öröklődnek. Ezért szükségesebbtehát általában a nők tudattalan lelki-szellemi alvilágát átvilágítani, mint aférfiakét, amikor a jövendő magzat (sok esetben nehéz és “komplikációkkal”teli) megfoganásának, valamint a terhesség lehetséges zavarainak és a jövendőgyermeknek az egészségére vonatkozó a kérdéseket vizsgálunk. Az apa tudatlanalvilágának az átvilágítása annyi szerepet tölthet be ebben e kérdésben, hogymennyire lesz képes a megfelelő egészséges és zavarmentes mentális hátteretbiztosítani az anya (jövend anya) számára?A nő tudattalanjának, vagyis szellemi-lelki alvilága természetének a jobbmegértését, a az anya tudattalanja átvilágítását és tudatos pozitív befolyásolásátszolgálhatja az is, ha tudomásul vesszük nem csak annak a férfiénál erősebbteremtő erejét, hanem kettős természetének a spirituális magyarázatát is: a nőmint a szeretet (jin) ősprincípiumának a földi megtestesülése egyszerre létrehív, életet fakaszt: materializál, ami a szellemi erők, az információs mezőegységének a megbontását, az erők elkülönítését és csoportosítását szükségeltetiés ugyanakkor ugyancsak ő, vagyis a jin képviselője az aki az egységhez valóönkéntelen visszacsatlakozási készséget megtestesíti (vagy legalábbis megkellene testesítenie). Innen ered az archaikus görögök Filo-Sophia kifejezése is:a szeretet bölcsessége, vagyis a bölcsesség szeretete. Sajnos erről abölcsességről és erről a szeretetről a nők rég letettek és a Filozófiát átadták azönkényes és absztrakt (steril) elméleteket gyártó, a filozófia eredeti jelentésétmegcsúfoló férfias, de igazi fény (Jang) nélküli agytevékenységnek.
  19. 19. A mai filozófia viszont már csak a valamikori mágikus praktikák (a természetierők megidézése) gyakorlatából kifejlődött mai tudományos-technikai eljárásokeredményeiből indulva ki, von le az egész létezésre vonatkozókövetkeztetéseket és azokat értelmezve gyártja az önkényes elméleteit,világképeit és élet-értelmezéseit, állandó elméleti alapot (legitimációt: vagyisideológiai alapot) szolgáltatva az embertelen (személy idegen és istenidegen)materialista tudománynak az ember dolgának könnyítését és szenvedés-mentesítését szolgáló, de végső soron és hosszútávon még több szenvedést ésmég több nyomorságot előidéző eljárásainak létjogosultságához. Ahhoz tehát,hogy a nő elfoglalhassa és visszakaphassa eredeti életadó és egységlétesítőszerepét a teremtésben, meg kell vizsgálnia azt, hogy mennyire bízza magát arraa tudományra, amely nem más, mint a valamikori Filo-Sophia hideg éskegyetlen mechanikus praktikává degradálódott alakzata. Hogy mi az ára annaka belső tudati-erőnek, amelyről a nő lemond, amikor az öt “partnerként” és“felnőttként” (sicc!) kezelő szülész-orvos gumikesztyűs kezére éshumanizmusba öltöztetett hatalmi ambícióira (esetleg gazdasági érdekeire)bízza jövendő gyermeke életét és saját sorsát, egész-égét. Mert az egységbevaló visszacsatlakozási, visszakötődési képesség: a szeretet elsősorban a nő, aYin őserő megtestesítőjének a képessége és nem a férfié, aki a Fényképviselőjeként csupán a spirituális átvilágításra képes. Az mai, orvostudományabszurd és ostoba tevékenységének köszönhetően viszont még az életadási,életfakasztási képességéről is kezdett lemondani a nő, nem csak az egységbevaló visszacsatolási, egységrealizálói képességéről. Már pedig ha még lehetvalamit is javítani ezen az egész mai szerencsétlen helyzeten, csak és csakisinnen lehet kiindulni: visszaadni a nőnek (és neki: tudatosan visszaszerezni) aközponti (isteni) egységbe való visszacsatolási erejét: a Szeretet erejét, azélethez és nem a “férfias” absztrakt és egyéni elméletekhez kötődő bölcsességerejét, vagyis Sophia erejét.Mielőtt a várandós állapot és a szülés közbeni vagy a szülés utáni komplikációkmentális okairól és az azoknak megfelelő betegségekről írnánk, olvasóinktudomására kell hoznunk azt is, hogy az Imagináció, vagyis a Mágia (Teremtés)Törvényének hatására, vagyis annak következményeként, a teremtésellenesromboló mentális programok létrejöhetnek auránkban már csak a magzattal, anövekvő, vagy felnőtt gyermekeinkkel szemben huzamosabban és intenzívenátélt negatív gondolati- érzelmi viszonyulásaink (hosszantartó harag, gyűlölet,neheztelés, elutasítás, stb.) következtében is, aminek szintén betegségek és“klinikai komplikációk” lesznek az észlehető következményei. Ezeknek aromboló programoknak, vagyis a szülés közbeni komplikációkhoz és a későbbibetegségekhez vezető mentális okairól és fizikai következményeiről feleségem,Emőke fog írni, aki szüleinek és nagyszüleinek köszönhetően zsúfolásig televolt ilyen, az ősei által elindított teremtés-ellenes programokkal:
  20. 20. Emőke: Amíg a tanulmány e második, gyakorlatibb részét írom, itt pihen aszámítógép melletti ágyon Medárd ide-oda forgatva a magzatmáz lekaparásátólmegkímélt fejét, keresve a számára az egyetemes lét egységével ésharmóniájával való közvetlen kapcsolatát jelentő és a létfennmaradásáhozszükséges szellemi-lelki-fizikai táplálékot biztosító anyai kebel nyugtatóérintését. Ő nem csak EGÉSZ-séges, de nyugodt emberke is, annak ellenére,hogy a világra csusszanását követő másodpercekben, nem csak a fizikaifájdalom által kiváltott, hanem a fizikainál mélyebb létszférákból feltörő, fizikailéten túlról eredő fájdalmas erő nyomására, anyai lényem legmélyebb zugaibólkiáramló háromszoros sikolyommal egy kicsit megijesztettem.Erről viszont mindjárt a Zend Aveszta azon része jut eszembe, amely szerint azemberiség őskorában az anyák fájdalom nélkül hozták világra a gyermekeiket,vagyis, szószerit idézve az iráni szentkönyv szavait: “amikor a nők agyermekágyban még nem kínlódtak”. Az egyetemes egységtudat, azAbszolútummal való teljes kollaboráció képességének birtokában ugyanis aszülő nő egy egészen “rendkívüli”, a hétköznapi valóságérzékeléstől eltérő,úgymond, “felfokozott” tudatállapotba kerül, amelyben képessé válik aFelettes-énje, éber nappali tudata, valamint a tudattalanja közötti kommunikációmegteremtésére, a tisztánlátásának kiteljesítésére. Persze csakis olyanmértékben, amennyiben kauzális önismerettel és az ezzel együtt járó egyetemesfelelősségtudattal vesz részt anyává válásának különböző folyamataiban. Afizikai fájdalombíró képesség is sokkal fokozottabbá válik ezért a szülési aktussorán, a fizikai szervezet hormonálisan adagolja a szülési fájdalmak erősségévelpárhuzamosan a természetes “fájdalomcsillapítókat”( törvénytelen tehát ezt afolyamatot mesterséges érzéstelenítő szerekkel összezavarni!) annak érdekében,hogy a szülő nő intuitív módon követhesse és rányithassa a szülés különbözőfázisait. A tudományos valóságlátás térhódításával azonban a mai nők azzal atéves elképzeléssel szolgáltatják ki magukat a klinikai környezet személytelengépezetének, hogy maguktól, saját erejükből képtelenek lennének uralni afizikai szervezetükben lezajló folyamatokat, mit sem tudva a szülés univerzális- szellemi vetületeiről. A fizikai fájdalom valójában nem egy orvosilagkiküszöbölendő kellemetlen tényező, hanem a teremtés megnyilatkozása afizikai szervezetben, amely lehetővé teszi azt a felfokozott, egész lényünkkelátélhető transzcendentális tudatállapotot amely, kellő egyetemesfelelősségtudattal társulva, a szülő nő gyökeres átalakulását, szellemi-lelki-testiújjászületését hivatott elősegíteni. A létezés egyetemes teremtési folyamataibavaló közvetlen részesülés élményének a megtapasztalása megmarad és egy újerőként állandósul a szülés után. Ennek az élménynek az elmaradása miattjelentkezik a mesterséges szülés utáni depresszió, a pszichikai “hullámvölgy”,amelynek a gyökere nem a hormonális változásokban keresendő tehát, hanem ebeavatás-élmény mesterséges elfojtásában.
  21. 21. Ki tudja, a női-anyai tudattalanomban felgyülemlett bűntudatok szálánvisszamenve, hány anya-generáció fájdalmas szülésének a traumatikus emlékétkellett nekem is véglegesen belesikoltanom a Bakó-nyakai erdő csendjébe?Azért véglegesen, mert a szülésre való tudatos metafizikai-asztrológiaifelkészülésemnek köszönhetően én már nem adtam át ezt az örökölt bűntudat-csomagot a lányomnak. A szülésre való felkészülésem legfontosabb elemeit ésmozzanatait ugyanis nem a baba-kelengyék beszerzése és nem a várhatókomplikációkkal való megismerkedés, az azoktól való rettegés képezte, hanema szüleimtől, a nagyszüleimtől és a déd-szüleimtől örökölt és az éntudattalanom legmélyebb rétegeibe azoktól átkerült, ott lappangó összes negatívprogramoknak a teljes felderítése és tudatosítása révén történő feloldása,meghaladása.A családi “krónikát” fellapozva tudomást szereztem ugyanis nagyanyám,édesanyám fogantatásának, születésének és gyermekkorának, neveltetésének akörülményeiről. Így már sokkal érthetőbb volt számomra édesanyámtermészetellenes, hogy ne mondjam abszurd viselkedése és hozzám valóviszonyulása fogantatásomtól születésemig. Dédnagyanyám ugyanis anagynénje iránti jóindulatból, aki kényelmi megfontolásokból nem akart sajátgyermeket szülni, egyszerűen örökbe adta annak a harmadik “éhes szájat”,vagyis nagymamámat, aki később a gazdag mostohájától mindent megkapottcsak anyai szeretetet nem és aki mindezek következtében sem magát, sem akörnyezetét, de még gyermekeit sem tudta igazán szeretni! A rosszul megéltanyaság destruktív programja anyámnál folytatódott, aki szintén “pluszbanvolt” és ráadásul fiú helyett, “lánynak született”. Ugyanakkor tudattalanjábaátkerültek nagyanyám későbbi abortuszai is, és (ön)romboló hajlamai, amelyekhatására aztán többször kísérelt öngyilkosságot elkövetni. Átörököltem továbbáanyám fogantatásommal, kihordásommal és megszülésemmel kapcsolatosszorongásait, bűntudatát, kétségbeesett elhajtási (gyilkolási) kísérleteit, arrólnem is beszélve, hogy családi, párkapcsolati és hivatásbeli problémái miattnégy hónapig nem is akart tudni várandós állapotáról. Vagyis mentális szintenengem fojtogatott.Persze mindezen családi hagyományként anyáról-leányra átszármazóéletellenes átélések, destruktív érzések és gondolatminták következményekéntanyám is, majd én is keserves kínok között jöttünk a világra. Anyám esetében akorai magzatburok-repedés és a szülési fájdalmak elmaradása perfúziósszülésbeindításhoz és szinte császármetszéshez vezetett, míg végül a féltucatnyiorvosi káder kíséretében a “szakképzett” szülésznők préseltek ki a hasából,miközben az orvosok össze-vissza vagdosták édesanyám egész “gáttájékát”.Természetesen egy ilyen megalázó, traumatikus élmény következményeként atejelválasztás sem indult be normálisan, engem is befertőztek a sterilizáltpelenkázás ellenére, majd a kórházból hazakerülve, a jóindulatú védőnők
  22. 22. szakszerű tanácsai és ellenőrző hadjáratai egyenesen az idegösszeroppanáshatáráig kergették a fiatal kismamát.Mindezt csak azért írtam le ennyire részletesen, hogy párhuzamot vonhassak azén születésem és a lányom születése között. Ez utóbbi ugyanis teljesentermészetesen, úgymond “komplikációmentesen” zajlott le, akárcsak az aztmegelőző magzatkihordás és az utána következő “gyermekágyas” állapot,amelyben nem is létezett semmiféle gyermekágy. Sőt: már a kezdet kezdetétől amagam erejéből másztam át minden alkalommal az emelt sátorbejáraton ésmindenféle asszisztencia nélkül jártam ki az erdő fái közé természetiszükségleteimet elvégezni. Táplálékomat is a többiekkel együtt, a tábori tűzhelymellett ülve fogyasztottam el. Annak ellenére, hogy édesanyám képtelenné válta szoptatásra és várandós állapotom beállta előtt nekem is alig látszó kicsinymelleim voltak, most három gyermeket is el tudnék látni anyatejjel. Pedig egyilyen komplikáltan szülő anya leányaként mindez lehetetlen kellett volnalegyen, amennyiben valóságosnak fogadjuk el a biológiai örökléstan és afajelmélet ide vonatkozó kinyilatkoztatásait.Hogy a biológiai örökléstan az én esetemben csődöt mondott, a Szilárdnyugodt, fegyelmezett, de bensőséges szeretete és az én pozitív lelki-szellemialapállásom mellett és a megfelelő táplálkozás mellett, annak is köszönhető,hogy tudatosítottam már a várandós állapotom kezdetén a magzatnak és azanyának az életét veszélyeztető komplikációk valóságos, mentális okait,amelyek a tudattalanban lerakódott örökletes életromboló programokkövetkezménye. A legtöbb szülési komplikáció abból adódik, hogy atudattalanjába lerakodott negatív képzetek miatt, a szülő nő nem tudharmóniába kerülni az anyaság, az életadás, a létről való gondoskodásegyetemes őselvével, amelyet az asztrológiában a Hold princípiuma testesítmeg. Vagyis tudattalanul fél az anyasági állapottól, bizonytalan az anyai, acsaládi helyzetében, bizonytalan a párkapcsolata stabilitásában, fullasztónakérzi az adott családi körülményeit, kényszerűnek a házasságát és így tovább.Ezen negatív érzés- és gondolatminták következményeként aztán természetesenjelentkezni is fognak a fizikai szervezetben már a várandós állapot kezdeténvagy csupán a szülés beindulásának, lezajlásának során, azon különbözőkomplikációk, amelyek esetleges fellépésétől való félelmükben a kismamák azorvostudományhoz menekülnek. Aztán rendszerint be is idézik azokat szépsorjában maguknak tudattalan teremtő képzelőerejük, imagináció képességük(amelyről sem a vallás, sem a filozófia, sem a tudomány nem akar tudomástszerezni) segítségével. Ráhangolódnak az orvostudomány és a modern,civilizált ember negatív hitére jellemző “sose lehet tudni”- mentalitására,átruháznak az orvosra, a korházi személyzetre és a korházi gépekre mindenfelelősséget (szabad akaratuknak és egész személyiségük feladásának az áránis ) és mindezek következtében az “életmentő” orvosi beavatkozás szükségessé
  23. 23. is válik. Mivel a véletlen nem létezik, hanem a minden ember saját lelki-szellemi struktúráján, személyiségén, vágyéletén, érzelmi-gondolatitevékenységén keresztül is megnyilvánuló, hatásukat mindenképp kifejtőegyetemes törvények hatásmechanizmusa , senki (főként az anyaságprincípiumát a legközvetlenebbül, saját fizikai testén keresztül is átélő nő) selehet kiszolgáltatottja sorsának , a “véletlennek”, hanem csupán a benne rejlőfeltáratlan tudattalan tartalmaknak, destruktív programoknak, amennyiben nemtudatosítja és nem oldja fel azokat Ez a tudatosítás épp olyan elengedhetetlenülfontos és eredményes lehet az olyan “problémás terhességek” esetén is, amelyreaz orvosi szakismeret már eleve a császármetszést javasolja, sőt nem egyesetben a nőre kényszeríti, mint egyetlen ésszerű megoldást. A fellépőkomplikációk, jellegük és súlyossági fokuk (a manapság egyre gyakoribbá válócsászármetszés szükségessége) szerint tehát mindig a várandós vagy márközvetlenül a szülés előtt álló nőnek az anyaság lételvéhez való negatív,ellentmondásos viszonyulását tükrözik. Ezek a negatív viszonyulások, görcsök,ellentmondások, tévképzetek viszont felismerhetők, dekonspirálhatók és atudatosításon keresztül feloldhatók azon személyes-kauzális önismeretsegítségével, amelyet az asztrológia tesz lehetővé a személyi horoszkópoksegítségével kimutatható destruktív mentális programokés rejtett diszharmonikus személyi tulajdonságok feltárásával.De vizsgáljunk meg néhány szülési komplikációt. A leggyakoribb ilyenprobléma a korai burokrepedés és a magzatvíz elfolyása, amely az esetektöbbségében a kitolást serkentő-elősegítő fájdalmak megszűnésével folytatódik,majd mesterséges perfúziós szülésbeindítással és rendszerint császármetszésselér véget, amennyiben az injekciók hatására beindított vajúdást nem követitágulás és a begyógyszerelt, kétségbeesett szülő nő képtelen kinyomni amagzatot vagy akár eszméletét is veszti. Ez a komplikáció rendszerint az olyannők esetében jelentkezik, akik leendő anyaságukat rengeteg szorongással,gátlással, kétellyel, bizonytalansággal, aggodalommal, sőt nemegyszer amagzatelhajtási vágy, vagy akár a konkrét kísérlet emlékének a tudattalanjukbalefojtott bűntudatával fogadják. Azoknál, akiknél a személyes felelősségelhárítása által létrejövő belső félelmek, a lelki éretlenség, a gyengeszemélyiségtudat következtében a szülési aktus felvállalására nem érzikképesnek magukat a szüléshez náluk jobban értő szakemberek “segítsége”nélkül, vagyis azon kompetens és “felelős” személyek nélkül, akik átvesziktőlük a szülés felelősségét. A magzatvíz korai elfolyása tehát a várandós nőfeszült, görcsös, szorongó lelki-szellemi állapotával áll kapcsolatban, tükrözveazt, hogy az illető nő nincsen harmóniában a Hold princípiumához analogikusankapcsolódó Víz-elemmel, vagyis nem tud oldottnak, ellazultnak, nyugodtnaklenni és többé már nem ura érzelmi átéléseinek, hangulatainak, lelkiérzékenységének.
  24. 24. Meghatározó ugyanakkor az ilyen esetben és főleg, ha a vajúdási vagy tágulásifolyamat hirtelen lelassul vagy teljesen leáll, a saját anyaságához való negatív,ellentmondásos viszonyulás mellett az illető nőnek az élettársához, családjáhozvaló negatív, ellenséges, vagy szorongásos viszonya. Ugyanis amennyibenmaga az apa vagy valamelyik családtag (főként a saját édesanyja) elutasítja,támadja a gyermeket, a tisztázatlan konfliktusok problémássá teszik a szülésifolyamatot.Szüléskor a nőnek a tudattalanjába bevésődött, saját születés-élménye, annak azemléke is feltör, aktiválódik és feldolgozódik, különösen az első gyermekszülésesetén. Ezek a tudattalanból feltörő, nem fizikai indíttatású fájdalom-görcsök, aszülés végső aktusa előtt is jelentkezhetnek, ami szintén “elnémítja”, elhalasztjaegy kis időre a szülési folyamat előrehaladását. Ezeknek a többé-kevésbéintenzív fájdalommal is járó, inkább irracionális félelem-görcsökben jelentkező,tudattalan emlékeknek a feldolgozásához-feloldásához szükséges időtartamesetről-esetre, bocsánat: személyenként különbözik. Ezek elmúltával viszont( és ez lehet néhány perc vagy több óra annak függvényében, hogy mennyirenyugodtak, bizalomkeltők, bensőségesek, meghittek, barátságosak a szüléskörülményei, a szülésnél segédkező, vagy abban résztvevő személyek -deelsősorban a leendő apa magatartása, viszonyulása, támogatása,együttműködése a legmeghatározóbb!) a szülés folyamata visszaáll atermészetes, normális, folyamatába, mindenféle orvosi beavatkozás nélkül.Azaz visszaállna, hogyha hagynák! Mert többnyire nem hagyják és különbözőgörcsoldó-zsibbasztó, fájdalomcsökkentő injekciókkal, a “szülés-vezető” urakés hölgyek még jobban összezavarják a növényi állapotra lesüllyesztett szülőanya szabad akaratát, elveszik a maradék józanságát és a fizikai erejét.Természetes, hogy ezután már csak a szülésznők (és sokszor a takarítónők)haspréselési technológiája és a fogóval való fejtől húzás művelete menti meg ahelyzetet, a “szükséges” gátmetszéssel egybekötve.A magzatnak a méhen belüli rossz elhelyezkedéséből vagy a köldökzsinórhelyzetéből adódó komplikációk szellemi gyökere (tehát nem csupán fizikai-alkati rendellenessége!) szintén visszavezethető az anyasággal kapcsolatostévképzetekre, irracionális félelmekre, gondolkozási mintákra. A nyakratekeredő köldökzsinór, amely a születendő gyermek életét fenyegeti,egyértelműen utal az anya tudattalanjában működő életellenes mentálisprogramokra, amelyek a magzatkihordás ideje alatt is befolyásolták annak agondolatait és gyakran eltöltötték a saját éltére és a magzat életére vonatkozó,irracionális veszély-képzetekkel, halál-információt tartalmazógondolatképekkel. Az ilyen, a magzat-gyermek és az anya életét veszélyeztető“véletlen” körülmények, minden esetben a Skorpió napjegy által megtestesítettspirituális megszüntetési (halál) és újjászületési - megújulási programra utalnakaz anya és a gyermek aurájában, amit egy komolyabb asztrológiai konzultáció
  25. 25. alkalmával, vagyis egy asztrogramm elemzéssel előre fel lehet deríteni és annaktudatosításával és a megfelelő mentális magatartás (erkölcs) felvételével -gyakorlásával fel lehet oldani (megelőzni a fizikai “komplikációt”). Az énAscendense is a Skorpióban áll, a Nap és a Hold által kegyetlenül támadottUránusszal szorosan az Ascendens mellett. A Medárd Ascendense szintén aSkorpióban áll és a Skorpiónak megfelelő VIII. házban, az asztrológia által ahalál és az újjászületés házában is van egy bolygója. És ez természetes is, azenyémhez hasonló családi “hagyományok” esetében. De mivel a férjem általhárom évvel korábban elkészített horoszkópom segítségével tudomástszereztem ezekről a Skorpió jellegű programokról, karmikusmeghatározottságaimról, ennek megfelelően a spirituális megújulási-újjászületési “kötelességeim” teljesítéséhez jóval a gyermek fogantatása előtthozzáfogtam. Ezért olyan, humanista szemszögből kegyetlennek tűnő fizikaifigyelmeztetésekre mint a köldökzsinór előesése nyakra való tekeredése, vagy amagzat koponyájának a szülő csatornába való beszorulása, már nem voltszüksége egyikünknek sem.Az oly sok nyomorúságot és egészségi komplikációt okozó méhen kívüliterhességnek a mentális oka az, hogy az illető nő, gondolatai, vágyai ésképzelete szintjén nagyon ritkán van csak a helyén térben és időben. Vagy amúltban időzik gyakran, annak elmúlása fölött szomorkodva, azt idézveképzeletébe újra-meg újra, vagy a jövőbe képzeli magát, onnan várvavalamiféle csodás segítséget a jelen problémáinak a feloldására, vagyéppenséggel félve gondol a szerinte semmi jót nem ígérő jövővel szembe. Azilyen ember (nő) természetesen térben sincs otthon a képzelete és vágyaiszintjén és mindig más élethelyzetekbe képzeli magát, más szereplőkkel: jobbcsaládtagokkal, kedvesebb és megértőbb munkatársakkal, jobb és szeretőbb,gyöngédebb, stb. élettárssal. És ami a legfontosabb a mi témánk szempontjából:szeretkezés közben is más dolgokra, másokra - másra gondol, vagyis alegfontosabb életeseményei közben sem létezik a helyén csak fizikailag. Améhen kívüli terhességgel a tudattalanja ezt az állandósuló helyen kívüliségetképezi le, azt jeleníti meg a fizikai testében. Egyértelmű és logikus, hogyazáltal, hogy a mai orvoslási technika segítségével megmentik egy ilyenveszélyeztetett anya életét sőt: olyan esetek is vannak, amikor a gyermeket issikerül megmenteni, ezáltal csak a téves program fizikai megvalósulást tartjákéletben, de az ősök (ős anyák) által valahol célt tévesztett (elvétett) életforma,életút mentális programját, vagyis az igazi okot nem oldják fel és nem szüntetikmeg. Ezért a következőkben meg fognak ismétlődni e rendelleneskomplikációk.A farfekvéses magzat-elhelyezkedés mentális oka hasonlít a méhen kívüliterhesség okához. Fizikai dimenzió szintjén ez akkor jelentkezik amikor aszülés beindulásakor sem fordul természetes fejfekvési pozícióba a magzat,
  26. 26. tehát az anya lelkileg (tudatilag) háttal áll a szülés aktusához, vagyis mégfelkészületlen a szülési folyamatokra, vagy nem tulajdonít annak megfelelőlelki-szellemi fontosságot, nem figyel eléggé önmagára, megváltozott szellemiállapotainak jellegére, minőségére és természetesen a magzatára.De az is lehet, hogy valami más, általa tudott és számára fontos dolognak,jelenségnek, személynek fordít hátat tudatosan. Valaminek háttal áll. Nemakarja azt befogadni lelkébe, nem akarja magához közel engedni, nem akarfoglalkozni vele és ezért képletesen hátat fordít. Az anya személyi horoszkópjaelemzésével meg lehet keresni és pontosan rá lehet mutatni arra, hogy mi is az,amivel az anya nem akar foglakozni, mi az a számára igen fontos információ-rendszert tartalmazó helyzet, vagy ki az a személy, akit nem akar a lelkébe -atudatába!- beengedni. Amennyiben az elfogadás, vagyis a szembefordulásmegtörténik, megfelelő fizikai mozdulatok és pozícióváltások (torna)segítségével a magzatot rá lehet vezetni, hogy ő is úgy forduljon, ahogymindkettőjüknek előnyösebb és természetesebb.Az európai racionális-humanista fogyasztói koncepciókra épült társadalmakbanegyes nők számára a egyedül várandós állapot jelenti a lehetőséget arra, hogyszemélyük a környezet, a családjuk, élettársuk figyelmének középpontjábakerülhessen, tehát hogy az addig rejtett vágyaikat és rejtett hatalmi ambícióikatkiélhessék a környezetükön, más nők képzeleti és érzésvilágában viszontténylegesen teherként és korlátozó állapotként jelentkezik a várandós állapot,amelytől szeretnének minél hamarabb megszabadulni. Mindkét esetbentudattalanul küzdenek a szülés gondolatával. Előbbi esetben elutasítják avárandósági állapottal járó kivételes “előjogoktól” való lemondást, a másodikesetben viszont akik várják, hogy az őket fizikai mozgásukban korlátozó és aférfiaktól ennyire látványosan és érzékelhetően megkülönböztető fizikaiállapotuk megszűnjön. A túlhordás és a koraszülés komplikációi erre a( természetellenes helyzetfenntartási vágyra és szintén természetellenes helyzetmegszüntetési vágyra, türelmetlenségre utaló) diszharmonikus viszonyulásiformákra vezethetők vissza, vagyis koraszülésnél inkább elutasítja, menekül azanyaságtól, míg túlhordásnál belékapaszkodik, szeretné magában visszatartani amagzatot az illető nő.A köldökzsinór előesése, nyakra csavarodása vagy súlyosabb esetekben akár ateljes elzáródása, megbogozódása ismét valamiféle rossz viszonyulást, belsőgörcsöket, gócpontokat tükröz, mégpedig nagyon is szuggesztív módon: amagzat nem kap levegőt, fulladozik, vergődik, megszűnik a vér- ésoxigénellátása. Ugyanilyen “fullasztó” helyzetként éli meg az anya is mind apárkapcsolatát - házasságát (szülőkkel, rokonokkal való közös házban, közösudvarban való együttélését) mind pedig a saját anyaságát. Inkább feladja és nemodaadja magát az anyasági-élettársi szerepnek, megbánja a házasságát vagy
  27. 27. kételyei vannak az anyává válással kapcsolatosan, stb. A magzatszurkosmagzatvíz szintén szuggesztív és “maga helyett beszélő” komplikáció: a magzatbekakált a magzatvízbe, tükrözve az anya szorongásait, irracionális félelmeit,vagyis azt, hogy az anya nagyon “be van tojva”. Egyik barátunkMagyarországon élő unokatestvéréből kellett hét hónapos magzat-korábansürgősen kioperálni a kisfiát mert nagyon megijedt, amikor megtudta, hogymilyen komplikációk adódhatnak abból, hogy az ő vérképlete RH negatív és aférjéé RH pozitív. Természetesen hónapokig tartó perfúziózás, inkubátorozás ésaz idiotizmus határait érintő, mániákus sterilizálás lett mindennek akövetkezménye. Így kerültek az orvostudománnyal függőségi viszonybanmindketten talán egy egész életre.Anyanyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, szókapcsolatokkal, szavakkal,amelyek egytől-egyig valamiféle metafizikai igazságot, törvényszerűséget,lényegi, analogikus összefüggést tartalmaznak. Érdemes elgondolkodni példáula “szorongás” és a “szorulás” szavak közötti analogikus kapcsolaton. Annak azembernek van szorulása, aki tudattalanul szorong valamitől, képtelenmegemészteni valamilyen információt, sokat rágódik, töpreng a nehézségein ésképtelen az új információk befogadására, a belé nevelt, vagy az általa szerzettvallásos, vagy tudományos rögeszmék, babonák, a régi szokások,fantazmagóriák, rögeszmék, koncepciók, elavult, lemerevedett gondolkodási-cselekvési minták, kapcsolatok elengedésére. Ugyanilyen szuggesztív a“terhesség” kifejezés, amely jelzi, hogy a gyermekáldás helyett egy újabb terhetvisel az illető nő, mint ahogy manapság tehernek, nehézségnek érez a külsőboldogságban, tudományos-gazdasági jólétben, könnyítésekben gondolkozóember minden olyan tapasztalatot, amely belső erőfeszítéseket, belsőmegfordulást, a megismeréssel, szellemi tágulással járó természetes fájdalom-érzéseknek a tudatos felvállalását igényelné részéről az igazi önmegvalósítása,spirituális fejlődése, tudatosodása érdekében. Egy egész civilizációt (tudománytés annak megfelelő intézményeket) építettünk fel a szellemi fejlődésünkhözszükséges figyelem-felvonó, figyelmeztető jellegű fájdalmak megszüntetésére,azok kicselezésére és az eredményeket meg lehet nézni: minél több afájdalommegszüntető technika és módszer, annál több a fájdalom és a mindenfantáziát felülmúló szenvedés. A mai szülészeti “klinikai komplikációk” hetvenszázalékához úgy jutottunk el, hogy a múlt század végén és a század elején azorvostudomány kezdte alkalmazni szüléseknél is a zsibbasztókat, a fádalom-szüntető injekciókat. Ennek az lett a vége, hogy a nőket -persze az őkakaratukkal és hozzájárulásukkal, sőt: kifejezett óhajukkal- megfosztották atermészetes és egészséges szüléshez elengedhetetlenül szükséges érzékelésiképességüktől, vagyis az egyetemes teremtésben való, éber közvetlen és tudatosrészvételi képességüktől. A női szervezetnek ez a szentségtelen megzavarásavezetett nem csak a ma oly természetes előszeretettel gyakorolt gátmetszéshez,hanem a gyermekeknek az anyjuk hasából történő mesterséges kipréseléséhez
  28. 28. és a szülészeti fogóval való kiráncigálásához, hanem az összes ma márszükséges rosszként elkönyvelt művi beavatkozáshoz.De hogy eredeti témakörömhöz, a szülés során adódható komplikációkhozvisszatérjek, a továbbiakban a császármetszés metafizikai eredetét fogommegvizsgálni, hiszen a korábban említett komplikációk többségükben ezt azorvosi beavatkozást alkalmazzák. De ezen természetellenes műtét segítségévelszeretnének fájdalommentesen, saját erőfeszítésük nélkül átesni a szülésen azoka nők is, akik mit sem tudva a hosszú távon és ezért nem észlelhető szellemi-lelki visszahatások mechanizmusáról, tudományosan -és így mindenképpidőnap előtt-, előre “beprogramáltatják” maguknak a teremtésben, a létről valógondoskodásban és végső soron az Abszolútummal való kollaboráció aktusát.Több spirituális információnk van róla és magam is tanúsíthatom, hogy a szülésfolyamata nem egy hosszas kínszenvedéssel és majdnem kibírhatatlanfájdalmakkal járó, szükséges rossz, amin túl kell esni, ahhoz, hogy a babamegszülethessen, hanem minden nő számára a legnagyobb fejlődési,önkiteljesítési lehetőség, amennyiben azt az illető nő teremtő- képességének,éberségének, felelősségének és szabad akaratának teljes birtokában igaziFényben és Szeretetben éli át. A császármetszés tehát olyan nők esetébenkövetkezik be, akik nem áldott állapotban vannak, hanem csak egyszerűen“terhesek”, mit sem tudva arról a hatalmas erőről, amely a létteremtési aktussorán, de már a várandósági állapotban jelen van bennük. Ennek az erőnek amegtapasztalásától van megfosztva a klinikai szülésen “áteső” nő, de főként az,akin császármetszést hajtanak végre. Az áldott állapot azt jelenti, hogyamennyiben a várandós nő, minden kétséget kizáró, igazi szeretetben fogadja aszületendő gyermekét, az egyetemes törvények “oltalmát” és “gondviselést”élvezheti mind a magzatkihordás, mind a szülési aktus során, vagyis hozzájutmindazon szellemi- lelki- anyagi értékekhez, amelyek a saját és a magzatszellemi-lelki-testi egészségéhez szükségesek. Természetesen ez azt jelenti,hogy tudatos erőfeszítéseket tesz a tudattalan destruktív programjainakmegismerésére, dekonspirálására és feloldására, a tudattalan szellemi- lelkimeghatározottságainak tudatosítására, az anyaságával kapcsolatos félelmeinek,egoista elvárásainak, számításainak, öncsalásának a leleplezésére és ami alegfontosabb: a szexuális életének, párkapcsolatának a harmonizálására,kiteljesítésére, rendezésére. A tudományos “terhesgondozás” a szexuális életgyakorlásáról próbálja lebeszélni az előrehaladott várandóssági állapotban lévőnőket “a magzat épségének érdekében”, nem akarva tudomást szerezni a Nemektörvényéről, amely szerint az ember (a férfi és nő) számára a Fény és Szeretetfolytonos áthatolása, a szexuális aktusban konkretizálódó kiegyenlítődésilehetőség, vagyis a szeretőségi minőség az elsődleges. Nem kíméli magátfölöslegesen, nem kényeskedik és nem érzékenykedik, nem kíván “terhesi”előjogaival élni (visszaélni!), nem aggódik a jövőért. Nem hamis szeretettel,nem érzelegve - spekulálva, nem jövő bebiztosítási görcsökkel várja a
  29. 29. gyermekét és főként nem azért, hogy azzal a szétomló házasságát megmentsevagy hogy férjet fogjon magának. Annak következtében, hogy egy leendő anyafölöslegesen kíméli magát, fél a fájdalomtól és az igazi erejével arányoserőfeszítéstől és ezáltal (is) ellustul lelkében, képtelen lesz szellemileg tágulni,nyitni, egyetemes szeretettel, teljes hittel és bizalommal odaadni magát azanyasági állapotnak, diszharmonikus, a Nyilas uralkodó bolygójával, aJupiterrel kapcsolatos morális, szellemi-lelki nyitási-tágulási nehézségre utalófizikai nyitási elzáródás léphet fel a szülésénél. Ez a mai gyakorlatbancsászármetszéshez vezet, amely egyáltalán nem tekinthető normális aktusnak.Sőt: egy hatalmas sokkot jelent nemcsak a női fizikai szervezet számára, amicsak azt jelzi, hogy nőiségében, emberi öntudatában, egész anyai lényébenalázza meg az isteni teremtő képességétől megfosztott vagy önkéntesen arróllemondó, a rolófájdalmak tudatos elszenvedését nem vállaló, a könnyítésérdekében a teljes kiszolgáltatottságot választó személyt. Mindezmegmagyarázza számunkra azt, hogy a császármetszés után, de egyáltalánbármiféle (főleg a mesterségesen beindított) klinikai szülés után miért esneklelki depresszióba és miért válnak képessé sokkal később a szoptatásra azok anők, akik helyett tulajdonképpen a szülész-orvosok szülik meg a gyermeket.(Egy császármetszéssel gyermekeit a világra hozó-hozató Magyarországiismerősünk kórházi kórlapjának zárójelentésében, a valóságnak megfelelően,többes szám egyes személyben szerepel az aktus leírása: “szültük”! - Éstermészetesen a szülész orvos írta alá! Az is szorosan a témához kapcsolódik,hogy az illető nő a Nyilas jegyében született. Mivel a Nyilasban álló napjadiszharmonikus fényszögeket kap a Jupitertől, a Marstól és a Szaturnusztól, őténylegesen nyitási és odaadási képtelenséggel küszködött egész felnőttkorában. Állandó fölösleges szorongásai, aggodalmaskodásai, irracionálisszégyenlősége, igazságtalan és alaptalan kritizálási hajlamai következtébensoha nem volt szexuális orgazmusa, annak ellenére, hogy csodálatosan szép,megtermett nő és polgári értelemben harmonikus házas életet él férjével és kétnagyra nőtt, de lelkileg igen összehúzódó, introvertált, szégyenlős fiával. ) És eztermészetes, hiszen hiába gondolja racionális eszével azt a mesterségesen szülőnő, hogy minden rendben van, amikor legbensőbb női lényege, anyai-teremtőitudattalanja elhallgathatatlanul lázadozik benne és nagyon nehezen dolgozza felazt, hogy egy ősrégi folyamat, ami kilenc, vagy nyolc hónappal korábbanelindult benne, nem ért véget, nem történt meg annak az igazi végkifejlete,elmaradt az a teremtési aktus, amire az egész szervezete, minden egyes sejtjével“be van rendezve”, amióta ember él a földön. Ahelyett egy megsértett(felmetszett) szervezet fájdalmait legyűrve, annak az összezavart természetifolyamatait, különböző élesztési módszerekkel serkentgetve kell kikísérletezze,hogy ilyen körülmények között képes-e még a szoptatásra, vagyis az anyai-szülői szerep első lépésére, a létről való gondoskodás legelső és legősibb(gyökerében szellemi) aktusára. Mi, annak ellenére, hogy a tudományosanbeindított szülés után édesanyám képtelenné vált a szoptatásra, már jóval a
  30. 30. szülés előtt tudtuk, hogy az én esetemben nem merülhet fel ilyen fajtameddőség kérdése.Szilárd: Számítógépem jelzi, hogy a tizenkilencedik oldal végén járunk azeredetileg rövidebbre tervezett írásunkkal, ami nem lehet terjedelmes, nem csakazért, mert ezzel kedvét szegnénk azoknak akiknek nagyon fontos e szokatlanés meredek sorok elolvasása, hanem azért is mert az egyetlen jövedelmiforrásunkat képező asztrológiai tanácsadással és személyi horoszkópokkalszemben a húszadik század legvégén élő csíkszeredai és csíkkörnyéki felnőttek,de általában a romániai magyarok minden elképzelést felülmúlóanbizalmatlanok amiért mi, például az intézményesített egészségüggyel és a jólkereső nőgyógyászokkal szemben, semmiféle sokszorosítási lehetőséggel, demég csak az alkalmi sokszorosításhoz szükséges minimális anyagi alapokkalsem rendelkezünk.Miközben e sorokat írom, Emőke szoptatja a diszharmonikus Marsáhozméltóan mohó és követelőző Medárdát, akin nagyokat múlatunk, amiértmohósága következtében tikkadozva, értetlenül, de egy hetvenéves töprengőbölcshöz illő kifejezéssel figyel valahova, az édesanyja feje fölötti térbe.Természetesen róla, vagyis csak róluk: az új kisemberkékről kellene szóljanak abefejező rész sorai, de hát isteni törvény szerint nem lehet és nem is szabadnaaz újszülötteket az édesanyjuktól elszakítani. Ráadásul most már meg is érett ahelyzet arra, hogy eláruljam azt, ami talán már a tanulmány első sorainakolvasása közben izgatta önöket. Azt tudniillik hogy, miért nem féltünk mi ottkint az erdőben, ahol a kislány született és ahol élete első hónapját eltöltötte,sem Emőkének sem az születendő gyermek befertőzésétől? Azért írok csakmost erről, mert azt ami a bátorságunk -és semmiképp sem felelőtlenségünk!-alapjául szolgál, csak az az ember értheti meg és fogadhatja el, aki az előbbieketmind elolvasta. Többször esett szó az előbbiekben a Kiegyenlítődés, az Ok ésaz Okozat (Karma), a Teremtés (Mágia), a Rezonancia, valamint a Nemektörvényéről. Arról is, hogy a szüléseknek a sok esetben indokolatlan korai,mesterséges beindítása természetellenes és hosszú távon meghozza a negatívkövetkezményeit. Ugyanis ezáltal a Ciklus és a Ritmus egyetemes törvényétsértik meg a “szakemberek”. Ez mindössze hat törvény idáig. Az eddig nememlített hetedik törvényt, a Polaritás törvényét (a Kiegyenlítődés törvényemellett) viszont pontosan a “fertőtlenítéssel” sérti meg az ember, vagyis, akkoramikor baktérium, gomba, vírus és más kórokozó-mentes körülményeket ( éstápanyagokat) hoz létre mesterségesen, megakadályozván ezáltal azt, hogy azemberi szervezet természetes szimbiózisban élhessen ezekkel az élőlényekkelés génstruktúrákkal, amelyek nem véletlenül kell épp ott legyenek ahol vannaka természetben és amelyekkel az emberi szervezetnek szüntelenül kapcsolatbankell állnia a Rezonancia, a Hatás és a Visszahatás (Ok és Okozat) törvényeinekaz érvényesülési lehetősége érdekében.
  31. 31. A fertőtelenített helyekkel és tárgyakkal az ember megzavarja az egyetemestörvények érvényesülésének az összhatását, ami által megbontja és megzavarjaa harmóniát nem csak a természeti környezetében, hanem saját biológiaiszervezetében is. Például, a legnagyobb szamárság, egészségi okok miatt,vagyis a fertőzés elkerülése céljából, forralt, vagy pasztörizált tejet inni. Egyharmóniában élő embernek a szervezete nem csak képes semlegesíteni abacilusok, vírusok, gombák, stb. negatív hatásait, hanem igenis szükségevan az azokkal való találkozásra, együttműködésre és az azokkal valómegküzdésre! És ezen van a hangsúly: szükségünk van a küzdelemre a Marsáltal jelképezett őserővel analógiában álló Polaritás törvénye hatására és ez aküzdelem az életben maradásunk legelső feltétele, már első lélegzetvételünkpillanatától kezdve. És mert nem hiába tisztelték Istenekként ezeket atörvényeket az archaikus népek: a Polaritás törvénye úgy érvényesíti hatását,úgy bosszulja meg magát, hogy a sterilizált helyek közvetlen szomszédságában,a sterilizált szervezetek közvetlen közelében felduzzasztja, meghatványozzaazon, a tudomány által kórokozónak nevezett élőlények, génstruktúrák számátés erejét, ahonnan és amelyből azelőtt eltávolítottuk, kiirtottuk (kipucoltuk). Akórházi ember fogja magát és miután az újszülöttről kegyetlenül lemossa éslekaparja a természetes védő pajzsot jelentő magzatmázat az újszülött bőréről,sterilizált pelenkába csavarja, a halálra rémült csecsemőt. Egy ilyen ésszerűeljárás nyomán, a világ legtermészetesebb jelensége, hogy az egy porszemtŀ

×