Az Otthonszulesre való felkészülés előnyei

485 views
435 views

Published on

Akkor is javalt a felkészülés, ha nem sikerül otthon szülni.

Published in: Spiritual
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
485
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
0
Actions
Shares
0
Downloads
7
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Az Otthonszulesre való felkészülés előnyei

  1. 1. Kozma SzilárdAz otthonszülés, illetve a természetes szülés lehetőségeiről és növekvő szükségéről Hogy a szellemi felkészülés eredményeként végrehajtott természetes (otthon-)szüléssel egészségileg messzemenően jobb “eredményeket” lehet elérni, mint a korháziszüléssel, nem csak a mi gyógyszert és orvosi kezelést nem ismerő gyermekeink (és azőket természetes módon világra hozó feleségem) egészsége és remek lelki egyensúlyabizonyítja, hanem a baráti körünkhöz tartozó asztrológus-házaspár két kisfiának azegészségi állapota is (és persze, a szülőanya egészségi állapota). Ezek a gyermekekugyanis, akárcsak Medárdáék, szintén a nyugodt és bensőséges otthoni légkörben jötteka világra. Valahányszor az otthon, illetve a természetes szülés kérdésében egyáltalánmeghallgattak minket, a volt-feleségemmel kifejtettük, hogy mi csupán a korházi ésegészségügyi viszonyok szintjén meghónosodott és egy évtized óta oldódni nem akaró -nem csak áporodott, hanem a természeti életmóddal és a szellemi látásmóddal szembenmerőben agresszíven ellenséges magatartást tanúsító - szellemiség miatt kényszerültünkarra, hogy orvosi felügyelet nélkül szüljünk. Szó nincs arról tehát, hogy a családunkon,vagy a baráti körünkön belül valamiféle szektás koncepciók miatt elutasítanánk azorvostudományt, annak értelem-világosító értékű információs rendszerét, illetve acivilizáció pozitív eredményeit, noha a csíkszeredai korháznak a vezető szülész-nőgyógyásza, akinek az orvosi “gondoskodása” elől a Székelyudvarhelyi korházszülészetére menekülnek a tehetősebb csíkszeredai kismamák, ezt akarta inszinuálniegy nyílt televíziós beszélgetés során, amikor a feleségemtől megkérdezte, hogy milyenvallású. (E nyílt fórumon a szilárd szakismereteit harci szerszámként villogtatóosztályvezető, annyira beleélte magát a féltve őrzött főorvosi “hatáskörét” kikerülnimerészelő és az akkoriban húsz évét alig betöltött feleségem lehengerlésébe, hogyamikor nem igazolódott be a szektás gyanúsítgatása, a feleségem esetleges cigányszármazására tett néhány finom célzást, tekintettel a feleségem sűrű fekete hajára.) Azt is kifejtettük több rendben, hogy mi csupán egy, az egészséges és fiatal nők általválasztható lehetőséget mutatunk fel és senkit nem akarunk arról meggyőzni például,hogy érdemesebb mondjuk a mi példánkat követni, mint a Csíkszeredai szülészethelyett a Székelyudvarhelyi szülészetre “átiratkozni”. Hogy a természetes szüléskoncepciója szerint történő felkészülés szellemi része abban az esetben is pozitíveredményekhez vezet, ha a kismamák a számukra biztonságosabbnak tűnő korháziszülést választják végül. Az viszont több mint valószínű, hogy nem csak Csíkszeredában és székelyföldön,hanem az egész romániai magyarság körében szükség lesz a gyermekvállalási kedvetegyértelműen befolyásoló várandóssággal és szüléssel szembeni negatív képzeteinknekaz átállítására, mert különben hiába törekszenek a Magyarországi kormányok bizonyos
  2. 2. kedvezmény-törvényekkel megakadályozni az erdélyi magyarság elvándorlását ésszámbeli csökkenését, miközben a Magyar polgárok számára a minden gyermek utánjáró egymillió forint értékű állami segély biztosításának a gondolata is felvetődik már.A Magyar Státus törvénynek az itthon maradást célzó szellemétől és a jövőbenbeigazolódó reális következményeitől függetlenül, a Magyar családoknak minden egyesgyermekért kapott és az új kormány által is beígérten növekvő jövedelmeknek,kétségtelenül lesz egy olyan hatása, hogy “ha már annyira kikerülhetetlenül szenvedés-teli és csak az orvos által garantálható kimenetelű aktus a gyermekek megszülése”(ahogy azt az orvostudomány és főként a csíkszeredai szülészek állítják...), aCsíkszeredából egyelőre csak Székelyudvarhelyig menekülő kismamák,Székelyudvarhely helyett majd a Magyarországi korházak szülészeti osztályait veszikigénybe és jövendő Magyarországi polgárokként hozzák világra a gyermekeiket. Azokat az eseteket leszámítva, amikor valaki kétségbeesésből eredő gonoszszándékkal teszi, és ha a felvilágosultnak semmiképp nem nevezhető “mert soha nemlehet tudni” - jellegű “észérveket” is félretesszük, kevés erőfeszítéssel, kb. ugyanannyi -ha nem több - értelmileg is elfogadható érvet (okot) tudunk felsorolni az otthon szülésmellett, mint ellene. A legfőbb érv a szülési aktusnak a spirituális alapjára és hátterére vonatkozik,ugyanis szemben azzal a szűklátókörű koncepcióval, amibe a fogyasztói kultúrabelerángatta a világot, a szülés elsősorban egy, a lét ős-teremtési folyamatával szoroskapcsolatban álló aktus. A szüléssel a nő nem csak kiprésel - kiereszt magából egy kisember-darabot, mint egy biológiai folyamatnak a “végtermékét”, hanem befejez egy(természetes és normális körülmények között) kilenc hónapon át tartó teremtésifolyamatot. Teológiai megközelítésben: maga a létteremtő Abszolútum van jelen aszülésnél. A mai ember ezt azért nem érzi és nem érti, mert az általa létrehozott “üzemiszülési körülmények” és e körülmények miatt a szülési aktusnak a tragikussá váltmivoltáról alkotott képzetei miatt, nem képes érzékelni és észlelni ezt az Istenijelenlétet. A kórházi feszültséget (enerváltságot és lelki zavart) okozó zajoskörülmények, valamint a hátára fektetett állapotában magzatát a hátán tízszeresennehezebben kitoló anyának a nőgyógyászati asztalra való felfektetésével történőmagatehetetlen - és kiszolgáltatott ! - állapota már önmagában is lehetetlenné teszi azegyetemes tőrvények jelenlétének és hatás - mechanizmusának az érzékelését ésészlelését. De ezeknek, a természeti tőrvények formájában (is) jelentkező és azokatfenntartó - működtető spirituális tőrvényeknek a harmonikus érvényesülését azellenőrzési - beavatkozási és befolyásolási mániában szenvedő modern embermegzavarja már a magzat megfoganásának az észlelése után is a felnőtt embernélmilliószor érzékenyebb magzatnak az azt zavaró, különböző sugárzást, vagy rezgéseketokozó, technikai műszerekkel történő (gyakori!) vizsgálata által, de főképpen a szülésiaktusnak a mesterséges beindításával, valamint a szülő nő szervezetének és teremtőiöntudatának a különféle szülés-serkentő és fájdalom-enyhítő zsibbasztó - kábítószerekkel való összezavarásával.
  3. 3. Ezért ma oda jutottunk, hogy azokat a bizonyos “terhesség” alatti (figyelem: nemvárandósági és nem áldott állapot) és szülés közbeni szövődményeket, amelyeknek amegelőzése és kiküszöbölése érdekében járnak terhesség-ellenőrzésre és vonulnak be akórházba a várandós nők és a szülő-anyák, épp azok az ártatlannak, sőt: biztonságadónak képzelt “tudományos” beavatkozások idézik elő, amelyek eredetileg a fájdalomés szövődmény mentes szülést kellene garantálják. Ehelyett oda jutottunk, hogy anőknek és a jövendő nőknek (gyermek-lányoknak) egyre nagyobb hányada veszíti el a“teher-kihordó” és a szülő képességét és ez a “programozott szülések” által a előidézettördögi folyamat, amely az így született lány-gyermekeket már születésük pillanatábanmegfosztja a természetes szülés képességétől (ezt komoly statisztikák jelzik), olyanijesztő méreteket öltött, hogy egyes szülész orvosok már csak császár-metszések útjántörténő gyermek-kioperálásban gondolkoznak. - A várandóságnak és a szülésnek abetegségként való kezelése tehát oda vezetett, hogy egyes nők és orvosok képzeletébena magzat egy olyan daganatként él, amelyet a nő képtelen orvostudomány nélkülegészségesen és kiérlelni és normálisan megszülni. A kórházi körülmények által biztosított sterilitás és szülés utáni “kórházi ellátás” egymásik fejezete a szüléssel kapcsolatos téveszme - rendszernek, amelyet helyszűke miattegy más cikkben fogunk kielemezni. Egyelőre csak idézzük emlékezetünkbe azokat afertőzéseket, amelyeken a rokonságunkban, vagy az ismerősi körünkben élő anyák éscsecsemőik estek át a szülést, vagy a kórház elhagyását követően és vessük össze azzala ténnyel, hogy a kórházon kívüli szülések esetében egyáltalán nem gyakoribbak afertőzések száma. (Legalábbis a mi családunkban, ahol az első gyermekünket atermészetben, a másik kettőt otthon szülte a feleségem, egy alkalommal sem forgottfenn a fertőződés esete.) Ahogy a szülés közbeni szövődményeket elsősorban azokozza, hogy a szülés mesterséges előidézése által az orvosi beavatkozás megzavarja azanyát és a magzatot azáltal, hogy ciklus és a ritmus törvénye ellen cselekszik, afertőzések esetében a kiegyenlítődés és a polaritás tőrvényét hagyják figyelmen kívül,amely alapján egy mesterségesen sterillé tett médiumba, vagy élő felületre a természethatványozott erőkkel, úgymond magas nyomás alatt pumpálja be a legkisebb szabadontalált réseken is az élő világ mikró-organizmusait és más formáit, esetünkben tehát abaktériumokat és a vírusokat. A mesterséges (tudományos) egyensúlyfelbontás tehát azoka az egyes kórházakban történő bizonyos baktérium-fajták kiirthatatlanelszaporodásának, amely miatt nyugaton egyes kórház épületeket végérvényesenkiürítettek és átadtak az enyészetnek és ez a magyarázat arra is, hogy a biztonságoskórházi körülmények ellenére miért fertőződnek be oly végzetesen egyes kismamák éscsecsemőik a kórházban, vagy a kórház elhagyását követően. Már csak itt, Európa keleti peremén ütköznek meg egyesek azon, hogyNémetországban nem kötelező az un. csecsemőkori védőoltás, hogy az egészséges nőknem a korházakban, hanem az itthoni korházi körülményektől nem csak a harcias (klórszagú) sterilitásra való törekvések mellőzésében különböző, otthonos szülőházakban,sőt: a skandináv államokban a saját lakásaikban - otthonaikban szülnek. A materialistanézetekhez szokott racionalitásunk, nehezen fogadja be azt a természeti tényt, hogy az
  4. 4. egészséges szülés elsősorban nem a túltengő orvosi felügyeletnek és beavatkozásnak akövetkezménye, hanem annak, hogy a nő stressz mentesen: nem teherként, hanem az őegészségi állapotára is pozitív, regeneráló hatással járó áldásos állapotként (!) éli-e mega várandósági állapotát? Annyira a technika bűvöletébe, illetve a természeti erőkkelszembeni biztosítás bűvöletébe kerültünk, hogy fel sem fogjuk azt, hogy minélmesterségesebb körülmények között él a várandós nő és minél nagyobb (“tudományos”)felhajtást szervezünk a várandós állapota körül, a szülés közbeni szövődményekbekövetkezési lehetősége a feszültséggel arányosan nő. Nem látjuk, hogy az acsecsemők anyatejjel való táplálkozási készségét megzavarják és sok esetben leállítják avédőoltások és, hogy az anyatejjel táplálkozó gyermekek esetében a csecsemőegészsége, valamint a kismama lelki nyugalma szempontjából a védőoltások halmozásaveszélyesebb következményekkel járhat, mint azok elmaradása. Hogy a védőoltásoknem mindig váltják ki a gyermek szervezetéből azt az immun reakció-készséget, mintamit a huzamos anyatejjel való szoptatás és a természeti (nem steril - tehát nemmesterséges) környezettel biztosíthatunk a gyermekeink számára. E nyugati koncepció-váltás előszeleként érkezett meg a Hargita Megyei korházakbais az apával való szülés divatja és azt, hogy a gondolat helyes, az anyanyelvűnk istanúsítja, hiszen az mindkét “felet” szülőnek nevezi, holott a férfi nem vesz részt atestével a szülés aktusában. Kísérletezhetnek azzal a tudósok, hogy a magzatot a egyesférfiak hasába implantálják és amikor a csecsemő a megfelelő fejlettségi állapotot eléri,kioperálják onnan, ha sikerrel is járna ez a kísérlet, úgy is az elszigetelt jelenségekkörében marad, mert az nem természetes. Az apának tehát nem kell fizikailag szülőneklenni, de még lelkileg sem kell annyira átélnie a várandósági (áldott!) állapot folyamatátmint az anyának de szellemi, illetve spirituális szempontból annál inkább! Úgy isfogalmazhatunk, hogy a szülésről való modern koncepció, amelyben a szülés kizárólagaz anya és a szülész orvos dolga volt, ebben különbözik a poszt modern koncepciótól,hogy az apa, szellemi és spirituális szempontból, intenzíven részt vehet (sőt: az egészcsaládra nézve nagyon jó, ha ezt teszi) a várandóságban és a szülésben. A koncepció tehát helyes, csupán a nyugatról importált “divatnak” a helyialkalmazásával van a baj, mivel az előre “megbeszélt” eseménynél az orvosok csak úgygarantálhatják a “jó eredményt”, ha elejétől végig ellenőrizhetik a szülést. Ahhoz,viszont, hogy a szülés aktusa ütemezetten: az orvos munkaidejében történjen,mesterségesen be kell indítani a szülést. Ugyanakkor nem tűrhető az un. “idegen” (azapa) jelenléte az olyan szülésnél sem, amelynél az orvos nem uralhatja a helyzetet.Ahhoz, hogy e kettő összejöjjön, szükséges a szülésnek a mesterséges beindítása, ami anőnek egy kivülről irányított tehetetlen gépezetté változtatását eredményezi. Ezzelgyakorlatilag megfosztják az anyát a szülői (cselekvői!) minőségétől, hiszen az anyaszervezetének a mesterséges állapotba való “beállításával”, megszűnik aktív részeselenni a szülésnek és attól a kezdve az ő józan jelenlétét-tudatán, az ő személyesakaratán már semmi múlik. Ettől fogva már csak a tudatától és az akaratától elválasztottszervei reagálják le automatikus gépezetként az orvosi beavatkozások impulzusait.Szülői - teremtői képessége megszűnik és a szülői felelősségét teljes mértékben
  5. 5. átruházza a rajta végzett orvosi (mesterséges) eljárások hatékonyságára, illetve a szüléstvezető orvos szakmai felkészültségére, ügyességére és pillanatnyi éberségére, valaminta születendő gyermek életképességére. Holott mindezzel szemben, a természet rendjeszerint, fizikailag elsősorban az anyának kellene - lehetőleg minden külső beavatkozásnélkül - megszülni a gyermeket, mindkettőjük jövendő testi és lelki egészsége ésérdekében. Hogy ez utóbbin mit értek, a következő műsorokban fejtem ki részletesen, mostelégedjünk meg azzal a megjegyzéssel, hogy a szülés utáni depresszió nem“természetes” állapot, mint ahogy eddig képzeltük, hanem a nőnek a szülési aktusbólvaló kizárásának a következménye. Sőt ennek következménye az is, hogy “nem indulbe” a tej képződés, vagy ha be is indul, az első hónapokban megszűnik. Az utóbbinakmás okai is vannak, amelyek között szintén szerepel egy másik tudományosbeavatkozás is: a csecsemő szervezetének a megzavarása korai és sűrű védőoltásokáltal. Következésképpen elmondható tehát, hogy mindaddig, amíg a mi tájainkon nemváltozik meg mind a nőknek, mind az orvosoknak a szüléshez való viszonyulása - nemtörténik meg a várandósági állapothoz és a szüléshez való viszonynak a “visszatermészetesítése” - jobb ha a fiatal házasok lemondanak az apás szülés öröméről annakérdekében, hogy az arra alkalmas és egészséges kismamák kivárhassák a szüléstermészetes idejét (mert “van ideje télnek és van ideje nyárnak, van ideje vetésnek ésvan ideje aratásnak”) és minél kevesebb mesterséges beavatkozással és irányítással, asaját szülő-erejükből hozzák a világra gyermekeiket. Azt, hogy amit az előbbiekben elmondtam nem nyugatról hozott idealista elmélet,hanem itthon is alkalmazható (mivel általunk már alkalmazott és ellenőrzött:) tény,talán bizonyítja az, hogy a feleségem mindkét gyermekünket orvosi asszisztencianélkül, először a természetben, majd az otthonunkban hozta a világra, mindenszövődmény nélkül és egészségesen. Teje is volt - és van! - bőségesen. A szülés előttálló nőnek nem arra kell figyelni, hogy a piszke-papírtól kezdve, a fogkeféig és aszépítő szerekig, minden szükséges holmi be van-e pakolva a kórházi csomagjába, arrahogy idejébe eljut-e a kórház szülészeti osztályára (személyi gépkocsin, taxival,mentővel, vagy kevésbé szerencsés helyzetben gyalog), hanem arra, hogy minéltökéletesebb erőnlétben és szellemi - lelki éberséggel, együtt működjön az ő személyeáltal megnyilvánuló, illetve az ő szervezetén keresztül ható természeti (de szellemigyökerű!) teremtő erőkkel. A legtöbb vajúdás és szülés közbeni szövődmény ugyanis,ami ellen az orvostudomány a nőket be akarja biztosítani épp azért áll elő, mert a szüléskörüli felhajtás miatt, a szülés előtt álló és a vajúdó nő mindennel foglalkozik, csakazzal nem ami számára és a megszületni készülő gyermeke számára a legfontosabblenne. A természetes szülési folyamattól idegen biztosítási felhajtásnak az eredménye azlett, hogy az orvosilag (munkaidő szerint!) programozott és ellenőrzött, úgynevezettüzemi szülési közben magatehetetlenné, kábulttá, vagy zsibbadttá tett nő, aki ebben azállapotában és a hátára fektetett pozícióban, nem képes segíteni a születni készülő
  6. 6. gyermekének azáltal, hogy lefelé préseli azt az ő alhas-tájéki izomzatával. Ezértfölöslegesen szenved órákig egy műtőasztalon, ahol azokat a belső izmait (amit azorvostudomány irracionális módon nevezett el gátnak, mivel az csak abban az esetbenjelent gátat a szülésben, ha hanyatt fekve történik) fölöslegesen elvágva, a szülésznők,vagy az orvosok kipiszkálják, vagy kipréselik, fogóval kihúzzák és újabban - többesetben végzetes és végleges agykárosodást okozva - kiszívatják - belőle a gyermeketbelőle az ő éber közreműködése nélkül. És ez még mindig a jobbik eset, mint afölöslegesen nagyszámú császármetszések, amelynek során a nőt elaltatják, vagyisteljesen megfosztják a jelenlét-tudatától. Statisztikailag kimutatott tény az is, hogy acsászármetszéssel született lánygyermekek hajlamosak a meddőségre és irracionálisanfélnek a szüléstől és a várandósági állapottól. Amennyiben a nyugati társadalmakstatisztikáit megvizsgáljuk (nevezetesen, hogy itt egyre több a meddővé vált fiatal nőkés lányok száma, illetve hogy egyre kevesebb a természetesen szülni képes nők és acivilizáció által biztosított “pozitív körülmények között” született gyermekek száma) rákell jönnünk arra, hogy a természeti törvényeket működtető szellemi törvényekkelszembeni tudományos-technikai biztosítási törekvéseink hosszú távon negatíveredményeket hoznak. Arra, hogy éppen a “mert soha nem lehet tudni” jellegű filozófiaszerinti gondolkozás idézi elő azokat a várandóság és szülés közben fellépőszövődményeket, amelyeket a műszeres ellenőrzések és a mesterséges beavatkozásokáltal akarunk ki küszöbölni. És akkor mi is megértjük, hogy Nyugateurópai és aSkandináv államok lakói miért igyekeznek visszatérni a természeti népek szokásrendjétmintául vevő otthonszülés intézményéhez. Amellett, hogy a kórházakban nem tartják tiszteletben azt, hogy nem szabadidejekorán beindítani az egészséges nők szülését, a legfőbb érv a korházban szülés ellenaz, hogy a természetes szülésre felkészült nő sokkal könnyebben (hamarabb éskevesebb erőfeszítéssel - fájdalommal) képes lábon, illetve fél-terpeszben, vagyguggolva megszülni a gyermekét, mint a műtő asztalon, vagy a nőgyógyászati kecskénhanyatt fekve. Ezt az egyszerű, és ma már köztudott tényt még mindig figyelmen kívülhagyják, vagyis a szülőanyának a fölösleges szenvedéseket okozó természete-ellenespozícióba helyezését a kórházakban még mindig fenntartják. És miért? Azét, hogy azújszülöttet kifogó és üzem-szerűen dolgozó szülész-nők és orvosok ne kelljen guggolvavárniuk a gyermek világra-jöttét, hanem állva és kényelmesen közel férjenek a vajúdónő szülői szervéhez. A várandós állapotnak a szellemi jelentésű áldott állapot (az őseink által nemvéletlenül és nem érzelgős pietizmusból választott) ősi megnevezés helyett, “terhesállapottá” degradált (tudományos) kifejezéssel történő illetése, illetve betegségként valókezelése és a szülési aktusnak egy sebészi beavatkozásként: műtétként való felfogásaoda vezetett, hogy a szülész nőgyógyászok anyagilag tehetősebb kliensei egyenesenkioperáltatják a hasukból a gyermeket mint egy daganatot és ha nem alszanak elvéglegesen a műtő asztalon, utólag csodálkoznak, hogy miért rossz a közérzetük, miértesnek szülés utáni depresszióba, hiszen ők nem is szültek? A válasz egyszerű: azértmert kényelmi okok miatt (egoizmusból) az orvostudomány és a pénzük segítségével,
  7. 7. tudatosan kikerülték az életük spirituális szempontból legfontosabb eseményében valótudatos részvételt. Az otthon szülés tehát nem csak a szülési aktus koncentrált állapotával összhangbanálló, a (kórházinál nyugodtabb) légkörével, hanem az alap-koncepciójával: a szülésrevaló kilenc hónapos felkészülésnek az anya felelősségére alapozó szellemével,visszaadja a nőnek a teremtői méltóságát, az önbizalmát és az önértékelését, illetve asaját teremtő-erejébe vetett hitét. Természetes lefolyásával biztosítja a születendőlánygyermekek szülési képességének (gyermekvállalói ösztöneinek) az átöröklését,annak az ép és folytonos fennmaradását Az otthonszülés tehát, elsősorban a szüléshezvaló viszonyulás pozitív szellemi és lelki jellegével, az anya felelős és ezért természetesszellemi alapállását pozitívan befolyásoló (és ezért pozitív eredményeket hozó!) alap-koncepciójában különbözik a kórházi szülésektől. Miután áttekintettük azokat a „teher könnyítési” és a szülés közben „soha nem lehettudni” c. filozófia szerint kieszelt, tudományos-technikai szövődmény-kizárási(biztosítási) eljárásokat, amelyeknek a felesleges és/vagy túlzott alkalmazása, ésamelyek szerinti „modern” gondolkozás egy szükségszerű tragikus műtétként fogja felés kezeli a szülés aktusát - és amelyeknek köszönhetően a fejlett orvostechnikávalrendelkező nyugati államok női személyei és lányai egyre nagyobb százalékban veszítikel a magzatfoganási, magzatkihordási, de főként a gyermekszülői képességüket -,tekintsük át a „felvilágosult” gondolkozásunknak azon arzenálja egy részét ami miattazok a szülés közben nem várt és „előre láthatatlan” szövődmények fellépnek, amelyekszövődmények kizárása érdekében a legtöbb orvos, ha nem is mind a kilenc hónap alatt,de lehetőleg az utolsó hat hónap alatt, legszívesebben végig „monitorizálná” akismamák egész életét reggeltől estig. Egy éves nyugat-magyarországi asztrológusi munkám során, majd a feleségem általbeindított tiszavirág életű kismama-felkészítő beszélgetések során, döbbenten kelletttapasztalnom, hogy nem csak általában a nők és férfiak képzelik úgy általában, hogy aszülés előtti egy, két, sőt: három és négy(!) hónapban nem szabad a szülőkszeretkezzenek (mert mit tudom én, hogy micsoda rémületes dolgok történhetnek emiatta magzattal), hanem az ebbéli népi-tudományos tévhitükben megerősítik őket mégegyes szülész-nőgyógyász orvosok is. (Nem a „veszélyeztetetett terhességek” eseteirőlbeszélek!) Holott az igazság és a valós (szellemi- lelki és spirituális) tényállás ennek azellenkezője: A várandós nőnek éppen ebben az időszakban van szüksége még inkábbmint máskor, nem annyira szexuális élvezetre (habár ezt a természetes szükségletetsincs amiért letagadni!), hanem a gyermeke apjával való testileg is teljes mértékbenátélt lelki és szellemi EGYSÉG-élményre, magyarul együttesen (közösen -bensőségesen) átélt szeretet-élményre. (A Neptun kiadónál a tavaly megjelentkönyvemnek a „Másképpen a szerelemről és a szexualitásról” c. fejezetében,részletesen értelmezem azt a tényt, hogy a szexuális aktus során nem egy egyszerűbiológiai élvezet történik, hanem a két más nemű ember a világteremtés nagymisztériumát: a világteremtő Maszkulin és Feminin ősprincípiumoknak azegybeolvadását - egységesülését éli meg újra és újra.) És ebben az a legkevesebb, hogy
  8. 8. az így (szeretkezve - szerelmesen) átélt utolsó várandósági hónapok és hetek nagyobbés mélyebb értékű biztonság-érzetet adnak a kismama számára mintha a „terhesség-felügyelő” orvosa kéthetente, vagy hetente jelenti, hogy nincsen - és nem is lesz, amit akismama leginkább szeretne az orvostól, mint az Istentől hallani! - semmi baj, mert amagzat tökéletesen fejlődik (ami egyébként sem lehet százszázalékosan biztos és éppenezért a legtöbb esetben nem is történik meg, mármint az orvosi nyugtatás). Mert nemcsak a vágyva vágyott biztonság-érzetről van itt szó, ami a tapasztalatok szerintegyáltalán nem nő a tudományos biztosításokkal arányosan, sőt: a tapasztalat az, hogyamely „terhes” nő megkísérli a minél nagyobb adatrendszernek a folyamatos összegezőfeldolgozását, egyre nagyobb pánikba esik - és teszem hozzá: jogosan, mivel ezáltalönkéntelenül a mentális erőszakoskodás bűnébe gyalogol - és amely biztonság-érzet, astatisztikák szerint összehasonlíthatatlanul a legnagyobb például az amerikai anis-hitűeknél (jellegzetes amerikai keresztény egyház), akiknek a nő tagjai maradéktalanulotthon szülik a gyermekeiket és akiknek a körében a hosszú (és egészséges) élet is alegmagasabb, hanem olyan pofonegyszerű fizikai következményekről is szó van, hogyannak a nőnek a medencéje aki az utolsó hetekben is szeretkezett, sokkal jobban nyílik,mint annak, amelyik nem. És nem beszélve olyan fizikai jelenségekről, hogy aszeretkezéskor a nő hüvelyébe kerülő sperma, de maga a női szervezet által szeretkezésközben kiválasztott nedvek is puhítják és rugalmasan tartják a méhszájat, amiugyancsak nem elhanyagolható szempont a szülésnél. A másik negatív vetülete ennek az egyes orvosok által is terjesztett „tudományos”szamárságnak - hiszen az őskori nőkkel, akinek a mai nők a genetikai örökségét még aszervezetükben hordják, szexuálisan nem bántak ilyen fölöslegesen humanista„kíméletességgel” a párjaik, arról nem is beszélve, hogy fákon, de legalábbis sziklákonmászkáltak - , nem kevésbé jelentős, bár annál szemérmesebben el van hallgatva: mittegyen az a fiatal - vagy éppenséggel egészséges szexuális potenciával rendelkezőközépkorú, vagy idősebb nő és férfi - aki áldozata lesz ennek az általánosan elterjedttévhitnek, vagy a nőt „felügyelő” orvos ilyen jellegű javallatának? Nos mit? A válaszviccesen hangzik ugyan, de a jövendő családiegység-tudat szempontjából sokszorvéresen tragikus. Mert hát legyünk őszinték: a férfiak más nőt, vagy más nőketkeresnek maguknak - ne ámítsuk magunkat és egymást, legalább ezekben akérdésekben. És persze más nőt, vagy nőket keresnek maguknak a szülés utánihónapokban is, amikor a gát-metszett feleségeik képtelenek a szeretkezésre. Érdekes,hogy ezzel a „mellékes kérdéssel” nem számolnak „az anya és a gyermeke élete ésegészsége érdekében mindent megtevő” (a nőnek a tudomány által - talán a lelkiismeretfurdalás elaltatása céljából - gátizomnak keresztelt, szeméremcsont-közi izmaitgondolkozás nélkül bevágó) doktor urak! Kérdem én, melyik hat hónapig (három szüléselőtt, három, de lehet még több is szülés után) házon kívüli élvezetet - boldogságotkereső (és találó!) és eközben a feleségét kíméletes hazugságokkal traktálni megtanult(bele szokott!) fiatal férfinak füllik a foga éveken át (főként, ha megint vállalnak egygyermeket és megint jön egy szexuális absztinencia!) az orvostudomány által ilyenokosan „szükségszerűvé” tett, ismételt kicsapongások után a monoton családi hűségre?
  9. 9. Hogy az élettárssal szembeni őszinteség és a nyíltság teljes feladásáról (a rejtőzködésmegszokásáról) ne is beszéljek? (Talán nem is tekinthető szexuálisan egészségesnek, delegalábbis erős önkínzásra, vagy remeteségre való hajlamai kell legyenek annak a fiatalférfinak, aki józan ésszel megússza, hogy szabad és nős létére, - teljesen feleslegesen! -hat hónapig „a sarokba teszi” a férfiasságát.) És bármennyire is kegyetlenül hangzik: de még ez a jobbik eset! Mert a rosszabbik az,amikor a tudományosan mellékpályára helyezett potens férfi a szeretett feleségének amás nővel - nőkkel való helyettesítése helyett, a barátokkal italozni (kocsmázni,vendéglőzni) kezd. És megszokja... És erről már semmit nem kel mondanom. Jólismerjük mindannyian a papucshősi, vagy a fodbal meccsre járási és kocsmajárásikövetkezményeket. Vagy amikor nem szokja meg és alkoholgőzös fejjel hirtelen a sötétutcán megkíván egy félig fejlett kiskorú lányt... A férjek előtti rejtőzködési „szűkségek” és kelléktárak tárházáról talán - ésremélhetőleg - nálam sokkal hitelesebben fog beszámolni a feleségem. Egyelőremaradjunk a várandósági időszakban történő szeretkezésekről az orvosa, vagy a„felvilágosult” anyja, nagynénje, anyósa, szomszédnője, vagy éppenséggel a férje(ilyennel is találkoztam!) által lebeszélt kismama problémájánál. Persze, hogy ennek alegfontosabb (legfőbb!) boldogsági, biztonsági és egység-élmény hiányában,mindenféle elképzelhető és elképzelhetetlen (törvényileg és erkölcsileg elfogadható, deesetleg a sógoránál, vagy a családi barátnak számító szomszéd férfinél is nehezebbenmegszerezhető!) fogyasztható (magához vehető, bekebelezhető) boldogság- ésegységpótló szert és anyagot (táplálékot és élvezetet okozó, boldogság-pótlófolyadékot) fog erősen megkívánni. Ezt hívják a pszichológiában kompenzációnak. Ésemiatt, a humánus tévhitben gyökerező szeretet-kompenzáció miatt, hízik el szegénynők egészen nagy hányada helyrehozhatatlanul „terhesség közben”. Az embernek jön hogy sírjon eme felvilágosult ostobaság következtében létrejövőnagy számú családi tragédiák észlelésekor, és nem tudja, hogy kit sajnáljon jobban? Aszülés utáni negyedik hónapban magát teljesen gyógyultnak - de még kissé molettnek -képzelő kismamát, aki félve lesi, hogy ebben az „új formájában és minőségében” vajonmég kell-e „úgy” a férjének? Vagy azt a férjet, akinek a tíz hónappal korábban mégkígyószerűen vonagló szerelmese helyett egy a hajdani kígyótestet makacsul eltakarózsírpárnákkal „nőiessé” változott és a szerelmi egybeolvadáskor az alsó fájdalmaktólmég néha-néha sziszegő „feleséggel” kellene ugyanott, ugyanazt és ugyanúgy folytatni,ahol egy fél évvel, vagy egy évvel korábban abba hagyták? Ilyen körülmények közötttalálván magukat (és ne feledjük: egy egyszerű „humanista” ostobaság miatt!), persze,hogy elmegy az ember fiának és lányának a kedve az újabb gyermekvállalástól! Nem kedves olvasók, ezeket nem egyéni, hanem az asztrológusi tapasztalatombólismerem. Emlékezetünk szerint viszont – És egy olyan „misztikus” családterapeutavéleményével ellentétben, aki ennek a ténynek a spirituális jelentőségét nem fogta fel,vagyis annak, hogy ez azt jelenti, hogy az Emőke nemző szervében semmi kárt nemtettek a szülések, hanem azt állította, hogy már a mi „perverzitásunkról” tanúskodik: -mi, a feleségemmel, minden gyermekünk születése előtt két nappal is még
  10. 10. szeretkeztünk és a születésük után tíz nappal, de legkésőbb két héttel úgyszintén. Aszülések előtti szeretkezések a szülés közbeni fizikai ellazulást, kiengedést, teremtőiodaadást is biztosították a lelki, szellemi és spirituális pozitív hatásuk mellett, ésbiztosították a szülés könnyű lefolyását. A szüléseket követő szeretkezési lehetőségviszont éppen annak a bizonyítéka, hogy a helyes felkészülés segítségével végrehajtottöntudatos és természetes (éber!) szülések alatt a női nemző és nemi szervek nem kellkötelező módon megsérüljenek és pláne károsodjanak, és azt annyira nem, hogy atermészetes visszahúzódást követően máris lehetséges általuk a családi öröm- ésboldogságadás, az egység felemelő élményének az összes dimenziók szintjén történő át-és megélése.UI. Gyakran hallható, hogy újszülöttek a nyakukra tekeredett köldökzsinórral látjákmeg a napvilágot. Mi ennek a jelentése, esetleg az anya gyermek elleni tudattalanagresszióját mutatja? Mind a jelenség spirituális oka, mind a kérdés helyes megválaszolása egybe vág nemcsak a magzatfoganás és a magzatkihordás teherként, vagy áldásként való megélésénekés átélésének a hátterében meghúzódó tudományos kordivat által meghatározottanyasági és szülői mentalitással. És nem csak a kismamáknak a várandóssági időszakalatti pszichikai és mentális – szellemi átéléseivel, hanem az egész életünk értelmével.A köldökzsinórnak a többnyire a babák utolsó magzatkori életfázisa idején történőnyakra tekeredése, bizony a halálos veszélyezettség lehetősége és szimbóluma marad,még akkor is, ha a mai szülész-nőgyógyászati technika és az orvosok és bábákszakértelme ezt a tragikus kimeneteli lehetőséget az esetek nagy – nagy többségében eltudja hárítani. Azért írtam tekervényesen kimeneteli lehetőséget, mert nem még ilyenhelyzetben sem kötelező a babák születés közbeni halálos sérülése (fulladása), tehátnem csak az orvoslási technikák képesek egy – egy a várandóság ideje alatt spirituálismegújhodási képességet bizonyító kismama esetében elhárítani, hanem, ezt avárandóság utolsó szakaszában megújhodott kismamák gyermekei is képesek mintegymaguktól elkerülni úgy, hogy a szó szoros és fizikai értelmében „burokban” születnekpéldául. Ezt tette és így oldotta meg a helyzetet a mi otthon és orvosok nélkül születettmásodik kislányunk, Etelka is például. Pezsgős dugóként termett hirtelenül azédesanyja hasa alá reflexből betolt tenyerembe, „repülés közben” szakítva el a burkát ésnekem csak annyi dolgot adván, hogy a bal hóna alatt a vállára és onnan a nyakárahúzódó, és a tarkójába jól bevésődő, majd onnan a jobb hona alól még az édesanyjaméhébe kötött köldökzsinórt levegyem. Nincs helye e válaszomban annak, hogyleírjam, ennek miért kellett így történnie, de tény az, hogy helyes feltételezésével ön isnagyon közel jár a valósághoz, de a jelenség egy kicsit összetettebb az anyának amagzattal szemben viselt önkéntelen, vagy tudatosan ellenséges, de persze, többnyirerejtett és a legtöbb esetben még önmagának sem bevallott, a méhén belüli negatívenergiákat keltő magatartásánál.
  11. 11. Sőt: nem is fontos, és a legtöbb esetben nem is konkrétan az illető magzat ellenirányulnak ezek a nagyon összetett és az esetek többségében nem is tudatosulóellenséges érzetek és idea-képzetek, hanem általában a sorssal, vagyis a sorsot adóIstennel, ateisták esetében: természettel szemben (Kezdve már csak az állapotnak atudományos megnevezésétől is: a „terhes” tudattól.), aki, vagy ami őt ilyen nehezenviselhető terhes állapotba hozta. Remélem, a spirituális segítői alapállásomszemszögéből eléggé bemutatkoztam már ahhoz, hogy ne kelljen a cinizmus, vagy ahím-sovinizmus vádjától tartanom, és mindenki aki a válaszaimat olvassa tisztában vanazzal, hogy rendkívülien összetett asztrológiai, vagyis: spirituális, mentális és pszichikaijelenségeket és folyamatokat kell hétköznapi nyelvre (Az un. józan paraszti észlogikájára) lefordítva érzékeltetnem és megértetnem, és elkerülhetetlen, hogy ezegyesekben keltsen olyan látszatot, minthogyha szegény, a nehéz helyzetben levő (néhabizony élet-halál határvonalára sodródott) kismamák önkéntelen lelki reflexeinélcelődnék, de mindenkit szeretettel kérek, hogy ezen oldalakról messze űzze el ezeketa látszatokat. Szóval, ez anyai Sors ellenes, illetve Isten, vagy, Isten és Természetre valóneheztelésnek a tárgykörében bizony rengeteg alkalommal belé kerül a gyermek apja is,mint „elkövető”, vagyis mint a maszkulinitás ősszellemének (Mint a létvalóság másikfelének) a megtestesítője általában, vagy mint konkrétan olyan „bugyuta”, vagy nemimeghatározottságától fogva „érzéketlen” személy, aki a 7 hónapos ténylegesnehézségekkel járó várandósági bizony időszak alatt, bizony rengeteg esetbenbizonyult, a párja nehéz, és „kiszolgáltatott” helyzetét meg nem értő, illetve aztfigyelemre nem méltató „fatuskónak”. Nem tudom, ha érzékelhető-e a, végül is mindiga magzatnál kikötő, de eredetileg nem rá irányuló, nem őt megcélzó neheztelési –támadási folyamatok és rendszerek szövődménye? És akkor még nem is beszéltünk akismamát a férjkezelésre vonatkozó jóindulatú tanácsokkal, illetve az általa szült ésgondosan nevelt lánya nemes személyiségéhez méltatlan vejnek a „mamával” szembenielfogadhatatlan viselkedését kifogásoló, anyósi panaszok és hát mögötti szidalmazásoknegatív erőteréről, amelynek az esszenciái, a kismama tudattalan érzés ésképzeletvilágából mind átszüremlenek a magzatba. Ha lenne elég ideje ehhez az asztrológusnak, egy, kettő, sőt: három egész regénytírhatna, a spirituális tradícióitól elszakadt modern embernek ezekről, a mindennapijózan paraszti esze számára jelentéktelennek és mellőzhetetlennek tűnő, magzattal éskismamával, vagyis az élettel és a teremtéssel szembeni tiszteletlenségének az ezeregyarcáról és megnyilvánulási formájáról, ami természetesen nem csak a köldökzsinórttekeri két balkezes párkaként a magzatok nyaka köré (Mielőtt valaki obskúrusmiszticizmussal vádolna: Persze, jól tudjuk, hogy nem misztikus angyal, vagy ördög ésmás túlvilági lények tekerik azt, hanem maga a magzat forgolódik életveszélyesen egyirányba.), hanem más szülés előtti, vagy szülés közbeni életveszélyes állapotokat ésszövődményeket is „hoznak létre” mind a kismama, mind a születendő gyermekszámára.
  12. 12. Amennyiben megszabadultunk tehát az anya általi célirányos mentális támadásnak agondolatától (és balítéletekhez, igazságtalan ítélkezéshez, esetleg zavaros lelkiismeretfurdaláshoz vezető egyszerűsítéstől), tovább léphetünk a jelenség megértése és amegelőzés érdekében hozható konkrét segítés-nyújtás útján. És hogy e nagy kitérő után,mindjárt a dolog asztrológiai elevenjébe vágjak, minden vonatkozásban (Nem csakgyermekszülői vonatkozásban tehát!) „érdekelt fél” számára tudomásul hozom, hogy aköldökzsinórnak a fejlett magzatok nyaka, vagy más, a magzatot halálosveszélyezettségbe hozó, testrészre való rátekeredése, kimondottan és egyértelműen aSKORPIÓ hatáskörébe, vagyis a gyökeres személyi öntudati átalakulásnak, illetve ésjobban mondva: az átalakulással (Újjá születéssel) szemben tanúsított a spirituáliserőtér körébe tartozik. Ezért írtam tehát az elején, hogy a jelenség egy sokkal általánosabb, az egész emberirendeltetésünkkel, illetve e rendeltetésünknek a beváltásával, vagy nem-beváltásávalköti össze, nem csak a kismamákat, hanem az egész környezetüket (családjukat). Hogya jelenség magával az önmegváltódási képességek elérését előkészítő, első, pozitívbelső átalakulásokhoz, átvalósuláshoz vezető, hiba-belátások és gyakorlati lépésekmegtételéről, illetve: nem-megtételéről szól, nem csak a köldökzsinórnak a nyakakravaló tekerődése, hanem minden olyan jelenség, ami akár a várandóság időszaka alatt,akár a szülés alatt, akár a szülést követő időszakban (Pl. a babáknak a fejre ejtése, más,pl. veszélyes betegség általi halál közeli állapotba kerülése.), arra utalhat, hogy agyermek, vagy az anya életveszélybe került, vagy ahhoz nagyon közel állt. Ezek a,szülés ideje alatt, vagy a szülést megelőző, illetve azt követően előálló életveszélyeshelyzetek, mind - mind arra utalnak, hogy elsősorban a kismama, de annak a környezeteis, igen erős, az átlagosnál tehát jóval erősebb, belső újjászületési, öntudat-átalakulásiigényekkel szemben tanúsít ellenállást, ezekkel a személyi megváltódási(harmonizációs, kiegyenlítődési) képességek kifejlődését lehetővé tevő, un.sorsigényekkel szemben keményít, azokat az áldott állapotával együtt járó, befelé – alelki ismerete felé - figyelési lehetőségeket utasítja el be, „csak azért is”. Kozma Szilárd Lásd a többi témákban a részletes kifejtéseket és az értekezéseket az:www.aldottelet.comwww.kozmaszilarad.comwww.asztrologosz.comwww.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.És annak történetét, hogy miként és miért lettem végül asztrológus, a következő link alatt:http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila-sarlatanozasa-hatekony-kovetkezmenyei

×