Az Önbeavatási Naplo

451 views

Published on

Sokkal hasznosabb mint az agykontrol, vagy a más mágiázási technikák

0 Comments
1 Like
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

No Downloads
Views
Total views
451
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
10
Comments
0
Likes
1
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Az Önbeavatási Naplo

  1. 1. Kozma Szilárd: AZ ALKIMIAI NAPLÓÍRÁS (Önbeavatási – spirituális önmegismerési és önfejlesztési - naplóvezetés) Az ember egy olyan mágikus erejű önbeavatási képességgel rendelkezik, amit ritkán és aztis inkább csak fiatal korában és inkább csak szórakozás gyanánt, vagy mások meggyőzésére,irányítására használ. Egy olyan, az egyéni élet-rendeltetését, annak sajátos célját felfedniképes, megismerési és önmegismerési eszközzel rendelkezik tehát, amit, sajnos, még nemtanult meg igazi fontossága szerint használni. Ez a misztikus (és mágikus) önmegismerési ésspirituális lét-megismerési eszköz nem más mint az írás. A baj csupán az, hogy nem tudjuk azírni- tudásunkat annak igazi (metafizikai) rendeltetése (funkciója) szerint használni ésgyakorolni. Nem tudjuk az írás-tudásunkat jól alkalmazni a mindennapi életünkben. Pedigmennyit szorgoskodtunk valamikor annak érdekében, hogy megtanuljunk írni, majd később,hogy megtanuljunk helyesen és pontosan fogalmazni, gondolatainkat-érzéseinket a lehetőlegpontosabban és legplasztikusabban, művésziesen, esetleg költőien kifejezni! De az iskolaévek (egyeseknek az egyetemi, vagy a főiskolai évek) elmúltával egyrekevesebbet írunk és ez a nehezen megszerzett (amint látni fogjuk, misztikus sőt: mágikusjelentőségű) írás-tudásunk egyre inkább háttérbe szorul, parlagon hever, elsekélyesedik,elsorvad és a legtöbben már csak arra használják, hogy az internet különböző fórumain, nick-neveknek mondott álnevek alatt, mások számára kegyetlen, vagy botrányos dolgokatirkáljanak öncélúan. Marad még ugyan egyesek számára olyan, írás nélkül elképzelhetetlenéletterület, mint az újságírás, a közéleti és a vállalati adminisztráció, a gazdasági tevékenység(könyvelés), a politika, a reál és a humán tudományok területei, a gyógyítás, a pszichológia, aszociológia, az informatika, a tanítás és az oktatás bizonyos területei, és persze, az internethonlapok, meg az un. blogok, ahol írni is kel, itt viszont már koránt sem arra használják akülönböző "szakemberek" az íni-tudásukat, amire azt valójában (eredeti szellemi rendeltetéseszerint) használni kellene. Nevezetesen arra, hogy az írásnak a jellegzetesen az öntudatszférájához kapcsolódó sajátos spirituális tulajdonságának: a reflexiónak a segítségével aracionális, gyakorlati tudatukat összekössék a spirituális tudatukkal, a felettes énjükkel("jobbik énjükkel", isteni önvalójukkal, lelki és szellemi öntudatuk, a lelkiismeretük ésfelelősségtudatuk forrásával), valamint a tudattalan képzeletviláguk (lelki szférájuk)ismeretlen és zavaros mélységeiben megbúvó, onnan csak ritkán a felszínre bukkanósóvárgásaikkal, vágyaikkal, ösztönségükkel, ősfélelmeikkel és különböző becsvágyaikbóleredő, spontán késztetéseikkel. Az írást tehát nem az abszolút és primordiális funkciója szerint használjuk, vagyis nem abelső önismerésre, az önfeltárásra, a mély tudattalanunk tartalmainak az átvilágítására,felderítésére és felszínre hozására, a karmikus - tudattalan természetünkkel és ösztönösnek
  2. 2. mondott negatív késztetéseinkkel való szembenézésre, az új szellemi képességekkialakítására, művelésére és nemesítésére, egyszóval a szellemi fejlődésünkre,személyiségünk fejlesztésére. Nem a tudattalanunkban rejlő mágikus teremtő erőknek ateremtés rendeltetésével való egybe-kötésére, illetve az egyetemes léttel valókapcsolatunknak a megteremtésre és nem a bennünk is létező és az általunk is hatóegyetemes törvények működési mechanizmusával való kapcsolatteremtésre és azokkal valóharmóniába kerülésre használjuk az írást, az írni- tudásunkat. A politikus, a politikai, az egyházi és a kereskedelmi propagandista, a reklám szakértő atöbbi embert próbálja manipulálni az írás és a szó segítségével és így önkéntelenül sajátmagát is félrevezeti, de ettől a veszélytől az újságíró és legtöbb esetben a szépíró sem álltávol, azzal csapván be önmagát és közönségét, hogy az olvasóknak a becsületes és helyestájékoztatására (informálására) használja fel az un. írás-készségét, írói tudományát. Nem tudarról az egyszerű metafizikai alapigazságról, hogy addig amíg valaki saját élet-programja éséletfeladatai felöl nincs igazából (spirituálisan egyetemesen és kauzálisan) tájékozódva, hogyaddig amíg nincsenek meg a megfelelő eszközei az önmagával való kauzális (metafizikai)szembenézésre és a lényegi kiegyenlítődésre, addig nem tehet mást, mint félrevezeti mindönmagát, mind az olvasóit. Pedig az írás említett mágikus jellege következtében - amivelkésőbb részletesen foglalkozunk -, az irodalmi jellegű közírás is felcsillant véletlenszerűenolyan metafizikai alapigazságokat, amelyek valójában használhatnák mind az írók, mind azolvasók szellemi fejlődését, de az esztétikai és a piaci öncélúság, illetve a sikeraratási cél,vagy az újat és érdekeset mondási vágy, illetve az eredetieskedési törekvés következtében, ezritkán történik meg. És mégis, ez a szerencsésebb. Mármint az írók tevékenysége, még azakaratlanul és tudatlanságból elkövetett önámítások, öncsalások, a biztosítás, az öncélúélvezet, illetve a sikerorientált szellemi alapállásból eredő csalások és öncsalások ellenére is! De mit ér, a tizenkét éven keresztül tanult és gyakorolt írni tudásával az a rengeteg ember,akit nem érdekel sem a politika, sem az irodalom, sem a pedagógia és akiket nem érdekelnekáltalában azok az életterületek, ahol ilyen vagy olyan formájában szüksége van aszemélyesebb jellegű írásra, mint az interperszonális (személyek közötti) információ közlésilehetőségre (eszközre) és legfeljebb, ha egy levelet, vagy elektronikus üzeneteket ír ( haegyáltalán ír és nem telefonál, és akkor is, ha ír, inkább sablonos üdvözlőlapokat, mert úgykényelmesebb)? És mit tehet az a szegény ember, aki legfeljebb könyvelésre, vagy raktárinyilvántartásra használja az írást? Vagy különböző számlák és csekkek kitöltésére,aláírására? Ma leginkább talán a rendőrök, a hajóskapitányok és a halottkémek (boncorvosok)hasznosítják becsületesen az írni- tudásukat, amelynek segítségével, - amennyiben lehetségesaz ilyesmi - mindig a tárgyi valóságnak megfelelően pontos, részletes és kimerítőendokumentum- értékű szövegeket rögzítenek. Mindezek után felmerül a kérdés, hogy akkor mi a csodáért kellett annyi embernekmegtanulni írni és az írást gyakorolni 12- 15 éven keresztül? A metafizikus válasza e csaklátszólag retorikus kérdésre nagyon egyszerű: azért, hogy képesek legyünk spirituálisfejlődést szolgáló önbeavatási naplót írni! És ezt nem csak azért, mert az embergondolkodási, önkifejezési és megismerési képessége az íráson keresztül fejlődik a leginkább
  3. 3. (arról lesz még szó a következőkben, hogy miért). Mert annak ellenére, hogy ennek tudatakiveszett az emberiség nappali (különböző materiális érdekekhez kötött) racionális tudatából,a tudattalanja legmélyén mindig is tudta, hogy az írásnak spirituális fejlődést előidézni képesmágikus ereje van. Ennek, az emberi individuum tudattalanja legmélyebb rétegeiben létezőmisztikus spirituális információhalmaz - és energiamező felszínre hozási kényszerénekengedve (az auránkban létező spirituális információs mező feltárási kényszerének engedve)kezdték el újra egyes személyek a romantika korszakában, majd később, egyes irodalmiirányzatok (pl. a szürrealizmus) és pszichoanalitikus iskolák képviselői a naplóírástgyakorolni. Sajnos, akkor sem metafizikai célokra használták, hanem sikerorientáltpragmatikus célokat követve, újra csak az önmaguk és a potenciális olvasó közönségüktájékoztatására, vagy esztétikai elbűvölésére, tehát akaratlan félrevezetésére. Mert a naplóírásönbeavatási, vagyis igazi, funkcionális jellegéről csak nagyon kevesen tudtak és még annál iskevesebben gyakorolták, a generálmegváltást ígérő tudományos és objektív megismerésre ésaz objektív világkép felállítására törekvő évszázadok folyamán. Az igazi naplónak ugyanis elsődleges és legfontosabb vonása (jellegzetessége) pontosan aszubjektivitása: a személyességbe ágyazott egyetemessége, vagyis az úgynevezett intimjellege. A NAPLÓT ugyanis, az íróján kívül, vagyis a gazdáján kívül senkinek, soha nemszabad elolvasni. TELJES GARANCIÁJA KELL LEGYEN A NAPLÓÍRÓNAK ARRA,HOGY MINDAZT AMIT Ő A SAJÁT ÉS EGY SZEMÉLYES NAPLÓJÁBA LEÍR, SOHASENKI NEM FOGJA OLVASNI RAJTA KIVŰL; SEM AZ ÉLETÉBEN SEM AZUTÁN.Ez a feltétele annak, hogy a naplóírás művelete egy teljesen őszinte, közvetlen és nyíltkommunikáció legyen a leghomályosabb és a legrejtettebb érzéseink és gondolataink között(negatívnak és rejteni valónak képzelt ambícióink, ösztönös késztetéseink és sötét félelmeinkközött) és ezáltal egyértelműen a naplóíró személy szabad, minden befolyástól mentes ésegyetemes önfeltárását és önmegismerését szolgálja. A napló zárt és titkos jellegét tehát, nem azért kell megőriznünk hogytitokzatoskodásunkkal a napló számára misztikus jelleget adjunk és nem is azért, hogy anaplónk körüli titokzatoskodással, saját fontosságunk tudatát növeljük és zavarba hozzuk ahozzánk közel álló személyeket. A napló csak és csakis a szigorúan személyes - egy személyes! - jellege következtébenszolgálhatja a helyes önmegfigyelést és önfeltárást és ezáltal a szellemi fejlődést, majd abelső tisztulást követően, az esetleges pozitív és kimondottan csak kísérletező jellegűmágikus- tevékenységünk céljait. A naplóírás közben nem szabad semmiféle vitatkozni valónk legyen senkivel és semmivel(Pl. sorsunkkal, vagy az Istennel) a számunkra elsősorban saját személyünkön és sajátsorsunkon keresztül megnyilvánuló egyetemes lét-tudaton és az érző-gondolkozószemélyünkön kívül. Hogy miért nem elég ehhez, a katolikus és az ortodox keresztényekgyónása, a szabad, vagy kötött imádság, a vallásos lelkiismeret- kutatás, vagy az egyszerűgondolkozás? Azért, mert az írásnak, mint képzelet-serkentő és erősítő, képzettisztítótevékenységnek, csakúgy mint a jól megérlelt (megfontolt) és határozottan kimondott szónak,materializációs (megvalósító, idéző, mágikus) ereje van, és ez a tudat naplóírás közben,
  4. 4. maximális felelősségre, gondolkozási fegyelmezettségre, következetességre ésrendszerességre kényszerít és szoktat, egy határozott irányba összpontosítva képzelő erőnketés ezzel együtt meggátolva a képi - képzeleti tevékenységünk, illetve a materializációs-teremtő képességünk ellenőrizhetetlen csapongásait, szeszélyeskedéseit. Ezt gyónás közben,de még imádkozás közben is sokkal nehezebb elérni mint naplóírás közben, azokról afölösleges lelki önkínzásokról nem is beszélve, amelyeket akkor élünk át, amikor másoknakgyónjuk meg minden metafizikai ok-okozati összefüggés-keresés és kauzális értelmezésnélkül az un. bűneinket. Ezen felül a másoknak való un. gyónás félrevezető, mivel az ember,az időben változó (konjunkturális) vallásos-erkölcsi konvenciók és társadalminormarendszerek tükrében, nem találja vizsgálandó és feltárandó "bűnös cselekedetnek" azt,ami az egyetemes törvények szerint igenis destruktív, vagy hamis információ áramoltatástszolgáló cselekedet (vétek). És viszont: esetleg olyan, a külvilág szemében rossznak éskárosnak, esetleg szamárságnak ítélt, az ő sajátságos természetéből (karmájából) adódómentalitása miatt gyötri magát fölöslegesen, amelyek az egyetemes törvények szempontjábólhelyes és egészséges erkölcsi alapállásnak, korrupció - ellenes magatartásnak, egyetemesfelelősségtudattal egybekötött igazságérvényesítési erénynek és erélyességnek számítanak. Annak, hogy a naplóírás segítségével szervezni, rendezni, fegyelmezni és fókuszálni(koncentrálni) tudjuk gondolatainkat, egy bizonyos megismerési témakörben és ezáltalmágikus erővel töltjük azokat el, az egyszerű oka az, hogy gondolatainkat jobbanfelülvizsgáljuk az írásba foglalásuk kényszere alatt és ezért fegyelmeznünk kell és vissza kellfognunk csapongó, különböző rossz ítéletek által automatikusan összezavarodógondolatainkat, mert amennyire a végére akarunk járni valaminek, írás közben, a kijelölttárgykörben kell tartanunk gondolat-képzeteinket és vissza kell fognunk Uránuszian pergőötleteinket, gondolatképeinket. Ebből a szempontból csak a kezdő naplóíró számára fegyelmieszköz a Napló. Igazából segít a Vízöntő-szindróma legyőzésére, nevezetesen annak anehézségnek a legyőzésére, hogy a percenként jelentkező milliónyi ötleteinkből egyetlengondolatot se legyünk képesek elmélyíteni és megszemélyesíteni. A napló-írás tulajdonképpeni mágikus hatása és misztikus funkciója nemcsak a Krisztusiprincípiumhoz, a Logosz erejéhez közvetlenül kötődő Szónak, mint Teremtő Igének(Cselekvő Fogalomnak) a mágikus- megvalósító tulajdonságához kötődik, hanem a betűknekaz egyetemes glifa (jel) jellegéhez is, mint hierarchikusan egyetemes jelrendszerhez: ahieroglifához. A modern kor elején minden nyelven elvégzett erőszakos absztrakciósmódosításoknak (nyelvújításoknak) köszönhető spirituális szegényedés ellenére, az ősiszavaink jó része nem csak azok hangzásán, hanem a betűszerkezetükön (betűösszetételükön) keresztül is kapcsolatban áll azzal az örökkön újjáíródó egyetemesinterpenetrációs (áthatolási és egy időbeli megtermékenyítői-megtermékenyülési) folyamattal,amit Egyetemes Logosznak, vagyis Szent Léleknek nevezünk és amit a kínai taoista bölcsekJennek neveztek. Amikor egy személy, az írás által, egyetemes létezésének és felelősségének a tudatábanegyetemes jelentéssel rendelkező szavakat, tehát gondolat- képeket (határozott, de mélytartalmú és jelentésű képzeteket szülő - hordozó fogalmakat) kapcsol össze bizonyos céllal és
  5. 5. szándékkal, akkor ő, akarva- akaratlanul, a Világegyetem Teremtő Logoszához, a Jin és aJang kiegyenlítődési és kölcsönös megtermékenyülési princípiumához kapcsolódik, és haminimálisan is, de önkéntelenül befolyásolja személyes akaraterejével az Egyetemes Logoszt,amely befolyás eredménye rá vissza hárul, sorsába visszatér. A személyes imagináció - azindividuális mágikus képesség - így kapcsolódik egybe az egyetemes létezés teremtőképzeletével, a létszülő ősszubsztanciával. A teremtő imagináció az egyén által az írásonkeresztül az egyetemes lét-logoszba bevitt információ szerint visszahat az individuálisimagináció teremtő erejére és úgy befolyásolja azt, hogy az pozitívan az egyetemesTeremtőerőkhöz (ős princípiumokhoz) kapcsolódik, az egyéni tudattalan és a felettes énegybekapcsolása és aktiválása közben. Ezért mi, a naplóírás közben tulajdonképpenátvilágítjuk a tudattalanunkat a felettes Énünkön keresztül behatoló Egyetemes Logosz,vagyis a Szent Szellem segítségével és így aktiválódik tudatunkban a Krisztus, a SzemélyesTeremtő Hatalom. A napló tehát azoknak az alkímiai öntisztítási és önerősítési - önfejlesztési - műveletekneka helye - és az eszköze- amelynek a hiányában, a személyes élet realitásától: a gyakorlatirealizációtól eltérő, egzotikus hallucináció és rossz értelemben vett misztikus aktus(fantazmagória) marad minden metafizikai megismerési (tisztánlátói) és önfejlesztési(mágikus „képesség-nyerési”) törekvés. Az intenzív naplózás és a személyi horoszkóptanulmányozás által biztosított spirituális öntisztítás nélkül lehetetlen a pragmatikustörekvések folyamán a történelmi emberiség által elvesztett tudatos teremtési képességvisszaszerzése. Ez volt a naplóírás elmélete. Egyébként a filozófusok "elmélet"-ének, a teóriának azeredeti jelentése, az hogy isten-látás, vagyis isteni látás és nem önkényes egyéni gondolat-rendszerek építése. Ezt megértve, nézzük meg, hogy gyakorlatilag mit és miről is kell(ene)írnunk a Naplóban? Elsősorban mindazt le kell írnunk és mindarról írnunk kell, amit ésamiről mások is írnak de persze teljesen másképpen - lehetőleg mindig a személyihoroszkópunkból kiolvasható karmikus információkhoz és életfeladataink jellegéhez ésjelentéséhez kapcsolva az írottakat - és teljesen más célzattal. A legkárosabban hat a naplóírás minőségére (jobb esetben semlegesíti, rosszabb esetbenzavaros megvalósításokat eredményez), de főképp azt kell megjegyezni, hogy a naplómaterializáló jellege miatt igen veszélyes lehet az érzelmi tárgykezelés, a hangulatosodás. Azirodalmiaskodás, az irodalmi-esztétikai jellegre való törekvés kevésbé káros, de semlegesíti anapló mágikus erejét. Bármiféle esztétikai törekvés, vagy ilyen jellegű csábításnak valóengedmény kizárja a napló funkcionális jellegének az érvényesülését és egyszerűenhiábavalóvá teszi azt. Mint már írtam: a lehető legőszintébben és legkeresetlenebbül kellnaplót írni, kimondottan és csakis a magunk számára, és még nagyobb őszinteséggel, minthaa legjobb barátunkkal beszélgetnénk olyan fontos dolgokról, eseményekről és tényekrőlamelyeknek a legprecízebb ismertetése feltétele lehet annak, hogy a barátunk megértsenminket és a tőle telhető legjobb tanácsot tudja adni számunkra a megoldandóéletfeladatunkkal kapcsolatban. Mert amennyire nem a mások szórakoztatására, elámításáraírjuk a misztikus naplót, éppen annyira a mi magunk szórakoztatására sem! Minden szépelgés
  6. 6. önmagunk előtt, minden tetszetős "költői" mondat, minden művésziesen homályos metafora,a fölöslegességig semlegesíti a naplóírást, fölösleges időpocsékolássá téve atevékenységünket és törekvésünket, "munkálkodásunkat". ("Munkálkodjatok, ahogyan a TiAtyátok is munkálkodik a mennyek országában." - Jézus) Írjuk le a szüleinkkel, a munkatársainkkal, a barátainkkal- ismerőseinkkel, agyermekeinkkel, de főként a szeretőnkkel - élettársunkkal, feleségünkkel, férjünkkel -,szerelmünkkel és az anyósunkkal, az apósunkkal folyamatban levő konfliktusainkat, anélkülhogy ebbe a vádaskodások alacsony (rezgési szintet eredményező) színvonaláralesüllyednénk. (Nem úgy tehát, ahogyan tesszük azt a mindennapi valóságban, addig, amíg anaplóírás segítségével le nem szokunk erről.) Megfelelő és őszinte hibabelátási készségaktiválása segítségével, oldjuk meg a konfliktusainkat a Napló segítségével a mentális ésideális, de főként a kauzális (karmikus) dimenziók szintjén, mielőtt még a mindennapigyakorlatban megkísérelnénk azokat megoldani. Egyszer csak észre fogjuk venni, hogy avalóságban vagy megoldódik mintegy magától még azelőtt, mielőtt abba konkrétanbelefognánk, vagy sokkal könnyebben fog menni a konfliktus kibogozása és annaktermékeny feloldása, mint ahogy azt korábban elképzeltük. Amennyiben nem oldódik megígy sem, azt jelenti, hogy a konfliktusnak sokkal mélyebb, KARMIKUS OKA van, amit mégnem sikerült felfejtenünk és felismernünk és amely oknak a kiderítéséhez szükség lesz mind asaját horoszkópunk, mind a másik személy horoszkópjának elmélyültebb és részletesebbtanulmányozására, illetve az illető jelenség, vgy folyamat metafizikai elemzésére. A naplónak a konfliktus-feloldó jellegét az idő múlásával, lassan-lassan a tudatosító, azegyetemes törvényeket megismerő és személyi életprogram megismerő és így az öntudaterősítő (a spirituális Én-tudat differenciálási és meghatározási) jellegével kell felváltanunk.Mit jelent ez? Elsősorban azt, hogy mindannyian tele vagyunk önmagunkról és a sorsunkjellegéről - értelméről alkotott hamis elképzelésekkel, képzetekkel. Ezek az általánosanérvényben álló erkölcsi, társadalmi-érvényesülési konjunkturális modellekhez kötött, azokraalapozódó Én-képzetek nem csak hogy elválasztanak és eltávolítanak lényegi - spirituálisönmagunktól, hanem át is veszik a tulajdonképpeni Én-szerepünket, Öntudatunkat. Ez aztjelenti, hogy olyan viszonyulásokra, olyan célok követésére és olyan közösségimegnyilvánulásokra késztetnek ezek a hamis Én-képek és képzetek (hamis öntudatok)bennünket a társadalmi konvenciók mechanikájában (dzsungelében), amelyek igaziszemélyünktől és a spirituális életfeladatunktól idegenek. Ezt az elidegenedettséget nem lehetfeloldani az egzisztencialista filozófusok és írók intellektualista elidegenedés - elméleteinek atanulmányozásával, az élvezetes műveik olvasásával. Ezeknek, a lelkünket ( személyiöntudatunkat) hatalmukban tartó, konvencionális, vagy irracionális koncepció - démonoknak(szüleink és tanítóink által belénk vésett tudatformáknak, Én-képzeteknek) a hatásárakövetjük el az önmagunkkal és másokkal, majd Istennel (az egyetemes tőrvényekkel)szembeni vétkeinket.A naplónak tehát egyik legfontosabb funkciója a démon-leleplezés, a hamis éskonvencionális énképektől, képzetektől való megszabadulás.
  7. 7. A Napló segítségével felfedjük és meghatározzuk - megnevezzük- ezeket az önmagunkrólalkotott tévképzeteket és kiismervén azok hatásmechanizmusát, megnevezvén azokat,megszabadulunk tőlük. Ez lenne tehát az a bizonyos ördögűzés, vagyis az egzorcizáció: abennünk lakozó koncepció-démonok megnevezése és a megnevezés általi semlegesítése. Ez aFEHÉR MÁGIA. Ezt kell kövesse az igazi, rendszerint a személyi horoszkópunksegítségével felismert, szellemi életfeladatunk felvállalásával és megvalósításávalegybekapcsolt spirituális Énünknek a tudatosítása. A Napló és a horoszkóp segítségéveltudatosítjuk magunkban azt, hogy az igazi Énünk az általános közösségi folyamatokbanmilyen szerepeket kell felvállaljon és véghezvigyen? Hol szabad és kell beavatkoznunk akülönböző sors-jelenségek és személyi relációk folyamába és hol nem? Mi vállalható felszámára az események pozitív átalakításából és mi nem? Kivel szemben kell határozottnak,erélyesnek lennünk és kivel szemben türelmesnek, elnézőbbnek, megbocsátónak az emberrelvaló (keresztényi: egyetemes) kiengesztelődés szellemében anélkül, hogy alacsonyrendűkompromisszumot vállalva, a létrontás mocsarába süllyednénk vele együtt? Mert ha azutóbbit tesszük, nem csak magunkat veszítjük el, hanem magunkkal rántjuk azokat is akikkelaz öncsalás és a hazugság, hipokrita jótékonykodás, illetve a korrupció szintjérealacsonyodva, cinkoskodunk. Van a Naplónak egy ennél is mélyebb mágikus jellege, éspedig az egyetemes törvényekismeretében és azoknak szellemében történő, személyi átalakítási- transzformációs jellege,amelynek segítségével a személyes KARMÁNK feloldásán (feldolgozásán) és önvalónkszabad akaratunk szerinti spirituális átalakításán - fejlesztésén - dolgozunk. A naplósegítségével ugyanis, behelyezhetjük életképzeletünkbe ( egyetemes és közösségiönmagunkról alkotott imaginációnk középpontjába) annak a pozitív személyiségünknek aképet (képzetet), amellyé szeretnénk át6alakulni életfeladataink vállalása és belső ön-átalakítási törekvéseink következtében. Erről a platóni ideális önmagunkról egy határozottképet kell alkotnunk (körülírnunk) a Napló segítségével és ezt a képet (képzetet) le kellképeznünk, be kell vésnünk a mindennapi tudatunkban, egészen a tudattalanunkban rejtőzőteremtő hatalmak forrásáig, olyannyira, hogy meditációkban is ez a kép jelenjék megelsődlegesen egy benső fény(értelem)- és erőforrásként. Ez a pozitív kép - amennyiben azelső öntisztítási fázisok őszinték és alaposak voltak- vissza hat majd reánk és átalakít azzá,amivé lenni szeretnénk, természetesen, csakis a személyi kiegyenlítődési életfeladatainkmegvalósítása és az egyetemes törvények érvényesülése mellett (azok által, azokkal együtt). De nagyon vigyázzunk: az első két fázis (a külvilággal és az egyetemes léttel valókapcsolatokról vallott gondolataink és képzeteink tisztítása, pontosítása, az analogikuskapcsolatok felfedezése és ennek a spirituális logikának a szemszögéből történő személyirelációk rendezése és az én-tisztítás: a démonűzés) kihagyásával ez a gyakorlat (eljárás, mégpontosabban: alkímiai művelet) igen nagy veszélyekkel járhat, ugyanis az ember hajlamosmindenféle szerepben tetszelegni mások és önmaga előtt. Így éppenséggel a nagy misztikus,a pozitív mágus szerepben is, anélkül, hogy az ehhez szükséges, erőfeszítéseket, kitartást ésáldozatot igénylő spirituális tisztulási fázison keresztül ment volna, illetve anélkül, hogynyers és egoista életképzeletét átvilágította, megtisztította és megszilárdította volna előzőleg.
  8. 8. Ennek az eredménye csakis a pszichológiai kettős tudat létrehozása, illetve olyan asztrálisszörnyek (khylkorok, gólemek) alkotása lehet, amelyek valóságos démonokként meggyötrikgazdájukat és annak a zavaros és agresszív viselkedésén keresztül a szeretteit. Ettől azavarkeltő pszichológiai kettős személyiségtudatunktól még nehezebb megszabadulni, minthogyha az ember semmiféle mágikus eszközhöz sem nyúlt volna önmaga „pozitív”átalakítása érdekében. De ez inkább csak az önértékelési képességgel, a hibabelátásikészséggel és az arányos önkritikai képességgel nem rendelkező, önhitt és beképzeltszemélyiségek esete, akik eleve nem is vállalják a naplóírás igazságkereső, illetve önleleplezőmágikus jellegét. A másik véglet a negatív szuggesztiókkal és az örökös ellenségképekben gondolkozószemélyekké, akik valamilyen elgondolásból, vagy az igényes (vallásos, értelmiségi-humanista) nevelésük hatására elfojtották magukban a hatalmi ösztönüket és természetesagresszivitásukat (ilyenek a tizennyolc éves koruk után szemüvegesekké váló személyekáltalában...), vagyis a primordiális őserők és megnyilvánulások (az Asztrológiában a Marshozés a Koshoz, valamint a Naphoz és az Oroszlánhoz kötött) ősprincípiumát. Ezek ott is külsőellenséget és ördögöt látnak ahol nincs, de önmagukkal is pontosan úgy szeretnekkegyetlenkedni, mint másokkal (az ellenséggel). Isten őrizz, hogy korábbi alapos metafizikaiismeretek és öntisztítás nélkül, ezek a gyötrődő és másokat is szüntelenül a rettegésig menőengyötrelmek között tartó lelkületű emberek, a naplóírás eme harmadik fázisába belefogjanak!A legsötétebb fekete mágiát fogják űzni akarva-akaratlanul a Napló segítségével. Őkjobban teszik ha a hamisan szelíd, toleránsnak látszó, humanista intellektualizmusukatfeladván, ráveszik magukat valamely harcművészeti sport odaadó, komoly és elmélyültművelésére, mindaddig amíg a több éves karate, vagy a más harcművészet kultikus jellegűgyakorlásával rá nem jönnek, hogy az ellenség ( a Sárkány) aki ellen évek óta küzdöttek, nemmás mint saját egoizmusukból eredő félelmük, gyávaságuk, ravaszságuk, rejtettagresszivitásuk, a pozitív eszmék színes és csillogó papírjaiba csomagolthazugságrendszerük, - öncsalásuk, önámításuk, kicsinyességük, őszintétlenségük és végsősoron a szeretetlenségből eredő hitetlenségük, amelyeknek a pontos leírását a személyihoroszkópjukban, egészen pontosan a Lilithjük és a Sárkányfarkuk jegy- és házhelyzetének ajelentéstartalmát leíró szövegekben is elolvashatják. Persze, egy dolog ezeket a jelentéseketelolvasni és jobb esetben mint tényt értelmileg el is fogadni és egészen más dolog ezeknek anegatív személyi tulajdonságoknak (determinációknak) a mély spirituális értelmezése után ésútján, azoknak a meghaladására, illetve pozitív képességekké és tulajdonságokká történőátalakítására törekedni. Sajnos az utóbbi megvalósulását általában megakadályozza a belénknevelt vallásos tévhitek rendszere, vagy az intellektuális (tudományos) hitetlenség. És a hitetlenség fogalmának a megemlítésével eljutottunk a Naplóírás és mindenfajtametafizikai ismeretszerzéssel egybekapcsolt beavatási gyakorlat tulajdonképpeni céljához: aspirituális (nem a vallásos!) hit és az egyetemes szeretet- képesség kialakításának aműveletéhez, a hit metafizikai jelentésének a megértéséhez. A hit nem egy külső - esztétikai -magatartási forma és semmiképp nem a vallásos egyénekből és tömegekből kellemesérzéseket (kellemes érzéki bódulatot) kiváltani hivatott misztikus-esztétikai aktusok
  9. 9. ismétlődő sora, amellyel egyes vallásos hivők hivalkodhatnak, vagy amire a tudós teológusokhivatkozhatnak. Mindez mindössze vallás. A hit az egyetemes törvények és a személyiéletfeladatok ismeretéből eredő, gyakorlati tapasztalatokra és racionális meggyőződésrealapozott tudatosságnak a mágikus erejű és ezért pozitív következményekkel járó,folytonosan fennmaradó, egyéni spirituális állapot. Egy olyan mágikus képesség, amelylátható pozitív következmények előidézésére szolgál az egyén életében. A hit egy olyan testi -lelki és szellemi állapot, egy olyan személyes (tehát kisajátíthatatlan és kölcsönadhatatlan)metafizikai alapállás következménye amely lehetővé teszi az emberben létező teremtőhatalmak tudatos és felelős használatát (a hit gyakorlását) a mindennapi élet gyakorlatiszintjein is. A hit az emberi szellem egy ténylegesen használható, gyakorlatikövetkezményeket előidéző képessége. Amennyiben a papoknak tényleges és valóságos hitük lenne, legalább olyan egészségesek,termékenyek és erősek kellene legyenek mint amilyen egészséges személy Tőkés Lászlókirályhágó melléki református püspök. Az igazi, illetve a valóságosan létező és működő hitnem a külső ájtatoskodások mennyiségében és esztétikai csillogásában érvényesül, hanem apozitív példa erejében: a személyes egészségben, a termékeny életben, a szellemirugalmasságban és nyitottságban, a sokoldalúságban, a jó fizikai és szellemi erőnlétben, atoleranciával kiegyensúlyozott és egészségesen kiegészített erélyességben: a bátorságban(nem a vakmerőségben!), a határozottságban, a szabadság, az önrendelkezés (az autonómia),az igazság és a fény (az értelem) szeretetében. Vagyis a szeretet szabadságában és aszabadság szeretetében, annak pozitív és áldásos, anyagi és egészségi következményeivelegyütt. Ennek az egyetemes szellemi tudáshoz kapcsolt képesség megszerzésének az eszköze kelllegyen a naplóírás és nem valamely más, önámító, önszédítő, érdekes és izgalmas fantazmákgyarapítását szolgáló, egyéni játék, vagy intézményesített tömegmozgalom. És amennyiben ahit a szellemi képességek gyarapításának és erősítésének a gyakorlati eszköze, úgy anaplóírás a hit kialakításának és gyakorlásának (valamint a hit személyes ellenőrzésének ésfelülvizsgálatának) az eszköze. Ezen a szinten a napló már túllép a megszokott fogalmi nyelvhasználat formáin ésaforizmaszerű, kijelentő szavakból, szó-kapcsolatokból, a naplóíró által megélt ésmegtapasztalt, tehát valójában megismert, az egyetemes törvényekkel és saját spirituálisstruktúrájával összhangban álló, állító és kijelentő kifejezésekből és mondatokból(mantrákból - imákból) fog íródni. A hit pontosan a gyakorlatban is kipróbált spirituális tudásgyakorlása által bizonyossággá növekvő élet-igazságok megszilárdulását és a személyitudatunk teljes azonosulását - integrálását - jelenti ezekkel az egyetemes (metafizikai)igazságokkal. A legjobb példát erre a Krisztussá lett Názáreti Jézus szolgáltatta, amikor úgyhatározta meg a krisztusi személyiségtudatát, hogy ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉSAZ ÉLET. Ugyanígy a naplóíró is egy bizonyos öntisztítási fázis elteltével, és a mindennapiélet gyakorlatában ténylegesen visszaigazolt metafizikai igazságok személyes tapasztalatával,leírhatja és kijelentheti ugyanezt önmagának a naplójába. A hit hozzásegít ahhoz, hogy ezekaz egyetemes igazságok a naplózó számára is egyértelmű és bizonyításra nem szoruló hitté
  10. 10. (evidenciákká) váljanak, amelyek segítségével életét vezeti, anélkül hogy ezáltal azéletvezetés által kárt okozna másnak és az egyetemes létezésnek. Ezen a naplózási szinten, többnyire metafizikai (asztrológiai, alkímiai és aritmológiai)szimbólumokban, glifákban és szó-jelekben kommunikálunk saját magunkkal és a Teremtéskauzális ősforrásával (Az abszolút Teremtővel), de ennek a józan, "szám, mérték és súly"szerint történő, belső szellemi kommunikációnak semmi köze nincs az érzelmeslelkesültséghez, vagy a különböző, mesterségesen (pl. zenével) gerjesztett, vagy bizonyos„módosult” tudatállapotokat előidézni képes anyagok - italok - elfogyasztása által elérhetőextatikus állapotokhoz, un. katarktikus átélésekhez. A napló egy éber és fegyelmezett, de mégis az Ősszóhoz, vagyis a teremtő igéhez kötődőeszközzé válik, ami segít, hogy a mindennapi életünk folyamán, annak különbözőhelyzeteiben, mindig a maximális (egyetemes törvényeket szem előtt tartó)felelősségtudatunkkal cselekedjünk, anélkül hogy sokat kellene spekulálnunk a különbözőhelyzetmegoldások formáin. Vagyis ahhoz segít a naplóírás, hogy minden szempontból alehető legjobban teljesítsük a természetet az abszolútummal egybekötő, illetve az információ-közvetítői és felelős teremtői hivatásunkat és feladatunkat, életünk tulajdonképpeni célját:emberi küldetésünket. A fentiekből talán kiderült, hogy a napló semmiképpen nem használható sors-kicselezésre,alacsonyrendű előnyszerzésre a többi embertársainkkal szemben (ámbár rövid távon ez islehetséges, de a hatás és visszahatás, vagyis a KARMA törvénye, valamint a fejlődéstörvénye és a kiegyenlítődés törvénye alapja következmények arra nézve, aki ezt megkísérli,veszélyesek), illetve fekete- mágiázásra és ilyen alapon történő hatalomszerzésre. Mindenpszichikai hatalom csak megköt, hiszen azáltal durván beleszólsz a másik lélek természetesfejlődésébe (Karmájába) és megbénítod, vagy összezavarod az illető ember szabadakaratának, szabad fejlődésének kiteljesedését. Márpedig az erőszak akkor még inkábberőszak, ha nem a fizikai dimenzió síkján történik! Így, a naplóírás szempontjából vizsgálva az írott szó természetét és mágikus erejét, talánkönnyebb megérteni azt, hogy az emberiség ősi tudományát vizsgáló Scientia Sacra nevűmonumentális művében miért kategorizálta Hamvas Béla a különböző nyelvszínvonalakat akövetkezőképpen: 1) A METAFIZIKAI realitás színvonala, amely az időtlenségében íródik és ezértkörülményeskedés, bizonyítás és magyarázkodás nélküli, mert időtlen és valójában formátlan,az általunk megszokott formatanok értelmében, anélkül, hogy értelmetlen lenne, de ezt azértelmet kívülállók értelmetlennek, idegesítőnek vagy nevetségesnek találják általában. Ezkimondottan csak kijelentő mondatban és szavakban íródik (Kinyilatkoztatás). Ehhez aszínvonalhoz a legközelebb Hermész Triszmegisztosz, Hérakleitosz, Empedoklesz és Lao-Cenyelvezete áll. 2) A MITOLOGIÁK ÉS A TEOLOGIÁK, a mítoszok nyelve, amely a könnyebb érthetőség, vagyis a hozzáférhetőség kedvéért megszemélyesíti a metafizikai ősprincípiumokat, az egyetemes törvényeket és azok megnyilvánulásait különböző történetekbe (legendákba), mesékbe ágyazza, metaforizálja. (Ilyen mitológiai kép
  11. 11. például a Reinkarnáció elmélete, amelyben a Teremtő Ősszellemnek a Teremtés formavilágában, illetve a természet határ állapotában (tér- időben) történő különböző megnyilvánulásait a teremtőtől különvált személyeknek az ismételt testet öltésével illusztrálja. E mitologikus ábrázolás félreértése, illetve szó szerinti értelmezése következtében keletkezett a reinkarnáció vallási dogmatétele, mint ahogy vallási dogmatétellé vált a kereszténység esetében a közel keleti kultúrkör különböző beavatási rendszereiben szereplő feltámadási és szűz nemzési mítosza. Vagy ilyen teologikus- mitikus értelmező formavilág például a Görög istenek által megtestesített ősprincípiumok világa. A görög mitológiában az asztrológiából is ismert metafizikai őselveknek a megszemélyesített megnyilvánulásait, illetve hatásmechanizmusát követhetjük nyomon, mert ezeknek az őselveknek és egyetemes tőrvényeknek a megnyilvánulásai emberi történetekhez hasonló cselekmények, drámai történetek által vannak illusztrálva. Ugyanezt felismerhetjük a más archaikus kultúrák, kultuszok szimbolikus isteneinél,mitológiájánál és legendáinál, amelyekből Platón és Pitagorasz, valamint a többi görögmysztesz, költő és drámaíró ihletet merített. A mai teológiákban viszont, a metafizika élő,funkcionális ősprincípiumai (teremtő erejű szellemi hatalmai) és igazságai kiüresedettfogalmakká, személytelen és absztrakt dogmákká válnak, mint ahogy a princípiumok közöttirelációk, a megtermékenyítő és megtermékenyülő szellemi kölcsönhatások, irreális ésfantazmagórikus történetekké, legendákká válnak, aminek az eredeti értelmét vagy felfedeziaz ember, vagy sem. 3) A KÖLTÉSZET nyelve, amely már emberközelbe, mondhatni a közéletbe hozza mind ametafizikai, mind a mitológiai szövegek jelentéstartalmát, de már nem annyira tudatosan ésnem oly fegyelmezetten mint a misztikus brahmani iskolák beavatottjainak a nyelve, hiszen aköltő mindig is szuverén, önbeavató személy és a megélő, vagy az általa újraalkotott(fogalom) szó- készlettel, egyéni (önkényes) szimbólumaival metaforáival, sajátos( „eredeti”) költői képeivel értelmezi újjá állandóan a lét esszenciáit és a változó világot ésegészen odáig elmegy, hogy a halhatatlan lélek átalakító, átszellemítő (finomító és tudatosító)tevékenysége helyett, a világi tevékenységet, a harcos hősiességet dicsőíti (esetleg lázadellene és ironizálja, ami ugyanaz, csak éppen az ellentétes vetületében), vagyis önkéntelenülés öntudatlanul a hatalom, a harcosi kaszt, illetve a politikus szolgálatába áll azáltal, hogy amegromlott világi életben zajló viszályok, a nyomor, a szegénység, az ízléstelenség ésáltalában a szellemi zavar ellen hadakozik, még akkor is ha az aranykor helyreállításánakreményével írja hőskölteményeit, vagy cinikus epigrammáit. Itt, ezen a helyen, az igényes költői nyelv és a spirituális szempontból meghasonlott(korrupt) költői életrend között tátongó szakadék vonalán válik ketté és értéktelenedik el aköltői szöveg mondanivalója a metafizikai, illetve a mitológiai-teológiai szövegmondanivalójától. Ugyanis a költői szövegnek esztétikai gyönyörködtető jellegén kívül,semmiféle pozitív szellemi következménye (értéke) nem marad, akárcsak a demagóg politikaiszónoklatoknak, vagy a húsleves elfogyasztása előtt elhangzó, ünnepélyes vasárnapiprédikációknak. A költészet esztétikai (élvezeti: izgató, asztrális és ornamentális: materiális)
  12. 12. jellegének következtében a költészetből, akárcsak a polgári korrupcióval ( a fogyasztóimentalitással) kiegyező prédikációból teljesen hiányzik a személyes ember egyetemesöntudatra való ébresztésének és ezen öntudat fenntartásának az igénye. 4) A következő nyelvszínvonal a Természettudományok nyelvezete, amely egy olyan, akülönböző szakágazatokban, vagy részterületeken kialakult és a tudósok által használt,spirituális kifejezői erő nélküli, de objektív precizitásra törekvő nyelv, amely azt célozzameg, hogy segítségével a félreértések és a pontatlanságok el kerülhetők legyenek. Vagyisolyan nyelvezetet, amelynek segítségével körülírható és pontosan meghatározható a vizsgáltterület és végső soron az ide vonatkozó objektív igazság. Hogy ez mennyire használhatatlan alét alapkérdéseinek vizsgálatára és megválaszolására, de legfőképp a kitűzött cél elérésére,azt már az is bizonyítja, hogy ugyanazon a tudományágon belül, mint pl. a fizika, akülönböző részterületeken dolgozó kutatók- tudósok nem képesek egymással még csak szótsem érteni. Nem tudnak egymásnak megbízható és használható információt közvetítenitudományos munkáikról és kutatásaiknak eredményeiről, annyira különböző, szakágaikbanmeghonosodott és csak ott használt fogalmakkal írják le az általuk megvizsgált folyamatokatés jelenségeket. Mielőtt egy tudós belevethetné magát egy új szakterületen történő kutatómunkába, előbbkülön továbbképző tanfolyamon kell részt vennie e szakterület nyelvezetének azelsajátításának érdekében, különben képtelen lesz a kollégáival történő azonnali és közvetleninformációcserére. Ez tehát egy absztrakt és fiktív nyelvezet, aminek semmi köze nem lehet amindennapi élet realitásához és az élet lényeges kérdéseinek megoldásához. Annyi köze vanaz élethez, amennyiben e mesterséges nyelvezetek segítségével megírt tudományos elméletekalapján a technokraták még tökéletesebb élvezeti cikkeket, kényelmi berendezéseket,mesterséges kommunikációs rendszereket, valamint olyan mikroorganizmusok, baktériumok,vírusok és más természeti és emberi létformák elleni harci eszközöket, eljárásokateszelhetnek ki, amelyekkel szemben nem harcolni kell, és amelyeket nem kiirtani kellene,hanem amelyekkel meg kellene tanulnunk harmonikusan együttműködve élni. Szóval ez a tudományos nyelv(ezet) a technikai grandomániában szenvedő felnőttgyermekek (infantilis felnőttek) madárnyelve, aminek segítségével sikerült a természetikörnyezetet valamint az emberi természetet teljesen megnyomorítani és összezavarni. E zavarkövetkeztében (biológiai és morális szennyezés), a hatás és a visszahatás (Karma) törvényealapján, a természeti világ (nem csak kívülről, hanem belülről is) lassan, lassan nyomorgatniés sorvasztani kezdi az egész emberiséget olyannyira, hogy a magas gazdasági színvonalatelért civilizációban élő nők egyre inkább kezdik elveszíteni a magzatfoganási,magzatkihordási és gyermekszülési képességüket. 5) A következő nyelvszínvonal az a MINDENNAPI ÉLETÜNKBEN használt közhelyeknyelve, amit általában mindenki megért, és amiről nincs amit különösebben filozofálni.Csupán az a fontos ennek a gyakorlásánál, hogy lehetőleg ne használjunk alacsonyrendű,vulgáris és durva kifejezéseket, de legfőképp olyan jelzőket, amelyekkel mind a magunk,mind az embertársaink gondolkozását degradáljuk. És nem csak ennyi. Sajátosképpen, azember nagyon szeret negatív tartalmú, agresszív (haragos és becsmérlő, szidalmazó, vagy
  13. 13. átkozódó) kifejezéseket használni a mindennapi szóhasználatában. Ez senkinek, még akimondójának, vagy a leírójának sem használ, még akkor sem, ha ez a trágár és vulgáris,ellenséges és agresszív nyelvhasználat egyesek számára hatásosnak, érdekesnek,izgalmasnak, sőt humorosnak és gyönyörködtetőnek is tűnik. Amint már említettem, aszónak, vagyis az Igének ("Kezdetben vala az Ige és az Ige Istennél vala és az Ige Isten vala")megjelenítő, materializáló varázshatalma van. Miért idézzünk magunknak továbbiszerencsétlenségeket, szegénységet, sikertelenséget betegséget, nyomorúságot, egy múlandóérzéki kielégülés kedvéért, amit egy gyakran használt káromkodás, vagy egy trágár kifejezésokoz, amikor ezt néhány érzékletesnek gondolt, igazából fölösleges de asztrálisan veszélyesszóvirág elhagyásával elkerülhetjük? A napló tehát arra is jó, hogy az ilyen, elsősorban saját létezésünk számára károsbeidegződésekről leszoktasson bennünket. És nem csak az által, hogy a naplóban elkerüljükaz ilyen kifejezéseket, hanem azért is, mert a naplóírás közben figyelmeztethetjük magunkat -az eseményeket és azoknak kiváltó okát leírva- hogy a következőkben föltétlenül kerüljük ela negatív szuggesztiókat, vagyis a negatív, romboló hitünket tápláló, fenntartó és előidézőkifejezéseket. Így szabadítjuk fel magunkat a belénk nevelt, negatív gondolatképeinkenkeresztül érvényesülő hitetlenségünktől. És így szabadulunk meg az olyan negatív hittelrendelkező személyek befolyása alól (is), akik ezt a negatív hitet táplálják és fenntartjákmagukban és környezetükben. Hiába járunk különböző magasztos eszméket hirdető spirituális mesterek „szívet és elmétgyönyörködtető” előadásaira (prédikációira), amíg mi nem vagyunk képesek a mindennapiéletben ezeket a papok, guruk és mesterek által hirdetett gyönyörködtető eszméket ésgondolatokat a mindennapi életünk során, nap mint nap, óráról, órára és később percrőlpercre a gyakorlatba ültetni, vagyis nem vagyunk képesek megvalósítani. Addig, amíg régiszokásainknak és negatív szuggesztiókat tartalmazó gondolkodásunknak rabjai, vagyistehetetlen kiszolgáltatottjai vagyunk, nem lehetünk igazából szabadok szellemileg sem,hiszen a régi mentalitásunk által, a régi szava-járásunkhoz kapcsolódó gondolkozási ésképzelődési szokásaink által, beidézzük életünkbe azokat a körülményeket, amelyek a fizikai,vagy a lelki szegénységhez és betegségekhez, ilyen személyi kapcsolatokhoz kötnekbennünket. Ezért a legfontosabb jellegzetessége a Naplónak végül is az autonóm személyi öntudatotvisszaadó, a határozott személyiségtudat alakító, a személyi függőségi viszonyokat feloldó,valamint a más függőségeket (gyógyszerfüggőség, alkohol, nikotin, vagy kábítószerfüggőség) megszüntető, szabadság- adó tulajdonsága. A személyi horoszkópunk, valamint azegyetemes törvények tanulmányozásával egybekötött naplóírás megszabadít a hétvégimisztikus iskolák beavató mestereitől, (a Rózsaresztes, Teozófus, Dianetikus,Szabadkőműves, a Rejki, Prána nádi és más misztikus iskolák még titokzatosabb neveket ésrangokat viselő "mestereitől"), az egzotikus Joga mesterektől, a tudálékos és saját bevallatlanhatalmi ambícióikkal keveredő ellenőrzési mániájuk által manipulált agykontrollos oktatóktólés minden más az autonóm személyi tudat kialakulását, illetve a bennünk létező és általunk ismegnyilvánuló teremtő erők harmonikus megnyilvánulását gátló és zavaró személyi
  14. 14. függőségi viszonyoktól. Napjainknak eme misztikus hősei és sztárjai sem követnek egyebet,mint szabad akaratunk és a megkülönböztető készségünk, valamint a személyesértékítéletünk gúzsbakötését, lebénítását, annak érdekében, hogy rejtett ambícióik kiéléseérdekében minket „a jó útra terelgessenek”, nevelgessenek, azaz manipulálgassanak. Holottannak aki igazi beavatott, az első dolog amit tudnia kellene, hogy "A legfőbb morál aszabadság" (Hamvas Béla: Magia Sutra), vagyis hogy annak a tanításnak van értelmemetafizikailag, amely felszabadítja, függetleníti és önállóvá teszi az embert, mint személyt.Azt, hogy csak és csakis az a tanítás értékes amely az ember szabad akaratát messzemenőentiszteletben tartva, visszaadja az embernek a saját létéért való teljes felelősségtudatát. Ez azegyetlen tanítás aminek értéke van még a XXI. század elején. A többi misztikus rendszer,amely a sport, technikai és tőzsdei sikerekhez hasonló misztikus sikerek és rendkívülimegvalósítások elérésével kecsegteti az embert, a természettel és a bennünk levő, általunkmegnyilvánuló teremtővel összhangba kerülést szolgáló szellemi alapállás megvalósításaszempontjából éppen annyira félre vezető demagógia, mint a politikai ideológia- ésdoktrínarendszerek, a termelő- fogyasztó tömegek manipulálását szolgáló reklám kampányokés mint amennyire ködös és absztrakt fantazma a vallások metafizikai alapjuktól régkiüresedett, a valódi funkcionalitásukat elveszített, poétikusan ködös és filozofikusantúlspekulált, intézményszolgáló dogmarendszere. A hit egyetemes tudásra alapozott, életünk és személyünk összhangját biztosító mágikusképesség megszerzése érdekében gyakorolt naplóírás, egyben a teljes szabadságunk (teremtőiautonómiánk) elnyerésének a legjobb eszköze is, amennyiben elsősorban öntisztításra és nemmisztikus önámításra, vagy mágikus (törvénytelen!) hatalomgyakorlásra akarjuk azthasználni.Kozma Szilárd: http://www.kozmaszilard.tvn.hu/Lásd a többi témákban a részletes kifejtéseket és az értekezéseket az:www.aldottelet.comwww.kozmaszilarad.comwww.asztrologosz.comwww.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.És annak történetét, hogy miként és miért lettem végül asztrológus, a következő link alatt:http://www.scribd.com/szilardk/d/62752670-Kozma-Szilard-Nagy-Puli-Attila-sarlatanozasa-hatekony-kovetkezmenyei

×