Your SlideShare is downloading. ×
Magyarország, az Európai Unió gyarmata - Orbán Viktor, a keresztény Magyarország felépítője - Mi kell még, hogy észhez térjen Magyarország
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Thanks for flagging this SlideShare!

Oops! An error has occurred.

×
Saving this for later? Get the SlideShare app to save on your phone or tablet. Read anywhere, anytime – even offline.
Text the download link to your phone
Standard text messaging rates apply

Magyarország, az Európai Unió gyarmata - Orbán Viktor, a keresztény Magyarország felépítője - Mi kell még, hogy észhez térjen Magyarország

1,205
views

Published on

A 25 ezer dolláros, fogós, ravasz kérdés így hangzott: „Mi Magyarország fővárosa?” Az egyébként esztétikai élményt nyújtó nőszemély egyből vágta rá a választ: „Micsoda? Hungary? Sose hallottam róla. …

A 25 ezer dolláros, fogós, ravasz kérdés így hangzott: „Mi Magyarország fővárosa?” Az egyébként esztétikai élményt nyújtó nőszemély egyből vágta rá a választ: „Micsoda? Hungary? Sose hallottam róla. Ez biztos valami beugrató kérdés. Milyen ország az, hogy Hungary, ott éheznek az emberek?” (Összekeverte a Hungary-t a hungry szóval, aminek a jelentése: éhes.). Mexikóban már sokkal jobban jártunk, ott megkérdezték: „Hungría? Az messzebb van, mint Canada?”

Published in: Government & Nonprofit

0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total Views
1,205
On Slideshare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
9
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

Report content
Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
No notes for slide

Transcript

  • 1. Sótonyi József: Magyarország, a transznacionális erőtér által vezérelt Európai Unió gyarmata - Orbán Viktor, a keresztény Magyarország felépítője - - Mi kell még, hogy észhez térjen Magyarország? - - A demokratikus jogállamunk működési zavarai -Amikor Dél-Amerikában járok-kelek, a latinok két gondolattal reagálnak, ha Magyarország szóbakerül: Puskás fantastico”, „La musica Hungara es muy bonita”. Volt azonban egy eset, amikorPuskáson kívül egy másik híres ember, jelesül Orbán Viktor nevét is megemlítették. De mitmegemlítették, egyenesen dalba foglalták, amint a YouTube-on is hallható Orbán Viktor, a latin-amerikai népdalok hőse címmel. A magyar történelem nagy alakjainak hőstetteit megénekelte TinódiLantos Sebestyén, a Kossuth-nótát az egész ország zengte, dehogy a világ másik felén egy magyargyerek lepipálja népszerűségben Atahualpát, San Martint és a többi szabadsághőst, arra még nemvolt példa.Érzékeltetendő, hogy milyen egetverő teljesítményről van szó, a Pew Research Center nonprofitközvélemény-kutató szervezet adatai szerint Magyarország nemhogy nincs fókuszban, de rajta sincsaz érdeklődésre számot tartó országok listáján, ami a magyar diplomácia negatív csúcsteljesítménye.Az amerikaiak többsége azt sem tudja, hogy egyáltalán létezünk a földtekén. Mondok három példát.Amikor filmet forgattunk az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország közötti kulturáliskapcsolatokról, az egyik ottani polgár büszkén közölte az ismereteit, miszerint Magyarország Kínaközvetlen szomszédja. De ő legalább hallott valamit. Ezzel szemben a jellemző az, amit a Fox TVáltal sugárzott vetélkedő döntőjében megcsodálhatott a közönség. A 25 ezer dolláros, fogós, ravaszkérdés így hangzott: „Mi Magyarország fővárosa?” Az egyébként esztétikai élményt nyújtónőszemély egyből vágta rá a választ: „Micsoda? Hungary? Sose hallottam róla. Ez biztos valamibeugrató kérdés. Milyen ország az, hogy Hungary, ott éheznek az emberek?” (Összekeverte aHungary-t a hungry szóval, aminek a jelentése: éhes.). Mexikóban már sokkal jobban jártunk, ottmegkérdezték: „Hungría? Az messzebb van, mint Canada?”Ezek után Orbán Viktor olimpiai csúcsot döntő, korszakalkotó teljesítményt nyújt azzal, hogy aszemélyes varázsának köszönhetően a fél világ megismerheti Magyarországot a latin-amerikainépdalokba ágyazva. Most már csak az európai régióban kellene nekünk egy kis tekintély.Miközben az államisága tizenhatodik születésnapját ünneplő Szlovákia rendszeresen kioktatjaaz ezeréves Magyarországot, igazán szívderítő a messzi tájakon aratott frenetikus diplomáciaisikerünk. Erre föl mit tesz a hálátlan Orbán Viktor? A televíziós fellépései során, ország-világ előttbejelenti, hogy nálunk latin-amerikai állapotok uralkodnak. Ez fölöttébb sértő megnyilvánulás.De nem Magyarországra nézve! Nem éppen diplomatikus húzás, hogy Orbán Viktor egy földrésztinzultál. A végén még megijed tőle Dél-Amerika.Miniszterelnök úr csak szeretné, ha Magyarország olyan mentális állapotban lenne, olyan karakteresnemzeti identitással rendelkezne, mint a gőgös Európa által lekezelt, harmadik világnak tekintettlatin-amerikai társadalmak. A szándék azonban üdvözlendő: a pszeudoliberális korifeusokkalszemben Orbán Viktor legalább szeretne valamit tenni a földbe döngölt nemzeti önbecsülésünkhelyreállítása érdekében. A kérdés csupán az alkalmazott taktika hatékonysága, ami ez idáig nemvolt valami átütő erejű.1; Mi oktatjuk ki a dél-amerikai társadalmakat? Morális válság. Demográfiai krízisA nagyobbik gyerekem perui diplomata, de teljes jogú magyar állampolgár is, aki szereti a hazáját,de sokakkal egyetemben mégsem Magyarországon él, mert nem látja biztosítottnak a családi élethezszükséges feltételrendszert. Sajnos kiváló emberek mennek el a jogbiztonság, a jogegyenlőség
  • 2. 2hiánya, az egzisztenciális bizonytalanság, a kedvezőtlen munkafeltételek, a labilis jövő miatt.Nemzetközi felmérések alapján tragikus kép rajzolódik ki a magyar társadalom lélektani állapotáról,amelyet a reményvesztettség jellemez.A Gallup WorldPoll felmérése alapján Machin Róbert döbbenetes adatokat publikált a magyartársadalom válságáról, a jövőbe vetett hitének megingásáról. A 120 országban végzett felmérésszerint Magyarország a 117. helyet foglalja el, csupán Zimbabwe, Burundi és Haiti társadalmalátja sötétebbnek a jövőjét. Ezzel szemben élen járunk a depresszió terén, nevezetesen az előkelőharmadik helyet foglaljuk el az öngyilkosságok világranglistán, a nemzet jövőjét jelentő 24 évalatti korosztályban pedig a második helyre küzdöttük fel magunkat a WHO megállapításaszerint. Ráadásul a tendencia vészesen növekszik. Az úgynevezett rendszerváltoztatás óta éventeátlag 3000 magyar ember oltja ki a saját életét, az öngyilkossági kísérletek száma pedig enneka tízszerese. A totalitárius rendszer szörnyűséges pártállami diktatúrájában 229 halálos ítéletethajtottak végre, az utóbbi húsz évben pedig 60.000 magyar ember oltotta ki a saját életét, amitöbb mint a világháború civil áldozatainak a száma.Magyarországon háborús állapotok uralkodnak a demokratikus jogállamiság égisze alatt?Mondhatnánk, hogy a nemzetközi szervezetek felmérése nem hiteles, szándékosan torzít. Sajnos ahazai vizsgálatok hasonló eredményeket mutatnak. Dr. Kopp Mária, a Semmelweis EgyetemMagatartástudományi Intézetének igazgatója hasonlóan elfogadhatatlan adatokkal támasztotta alá amagyar társadalom morális válságához kapcsolódó krónikus stressz következményeit, aminek egyiktragikus eleme, hogy a magyar férfi lakosság halálozása rosszabb, mint 1930-ban volt. Mindezt mégtetőzi a demográfiai katasztrófa, ami már nem fenyegető, hanem tragikus valóság. Aprofitorientált fogyasztói társadalom túlhajtott fejlődésének rémisztő vonzata a példátlanméreteket öltött értékválság, beleértve a nemzeti lét alapvető sejtét a családot is. A KözpontiStatisztikai Hivatal adatai szerint a rendszerváltoztatás óta eltelt időszak alatt több mint félmilliófővel csökkent a magyar népesség lélekszáma. Ráadásul a tendencia fokozódik, mára elérte az évi50 ezer főt, amely szerint a magyarság lélekszáma egy emberöltőn belül a felére csökken. Ekkorademográfiai katasztrófát még a bolsevik diktatúra sem okozott.De még ennél is megdöbbentőbb, hogy 1956 óta hat millió magzat életét oltották ki. Ezt leírommég egyszer, nehogy azt higgye valaki, hogy gépelési hiba: hat millió magzati életet vesztett el atízmilliós Magyarország. Sokkal több, mint Magyarország összes háborús vesztesége, beleértve aholokauszt áldozatait is. Nincs az a politikai ideológia, nem létezik olyan eszme, ami elfogadhatóvátehetné ezt a nemzeti tragédiát. Mi vezetett a mélypontra? A totalitárius rendszert felváltódemokratikus jogállamunk hatalmi ágai, a törvényhozó, bírói és végrehajtó hatalom feltartjáka kezüket, mint Pilátus a krédóban. Ők nem felelősek. Hát akkor kit terhel a felelősség?Másokkal egyetemben a Peruban élő, jogtudós Carla leányom is joggal kérdezi: mi oktatjuk ki Dél-Amerikát? Az európai társadalmak általános erkölcsi válságában az előkelő mélypontot elfoglalóMagyarországon piedesztálra emelkedett az erkölcstelenség, uralkodó felfogássá vált atisztességtelen magatartás, mint a parciális érdekérvényesítés leghatékonyabb eszköze. A korrupciómár szinte intézményesített formát öltött. Nem kivétel a végrehajtó hatalom, a bírói hatalom ésaz ügyészség sem, amelyek virtuális jogkövető magatartást tanúsítanak, de a valójában kivonjákmagukat a jog uralma alól, és ezzel akadályozzák a polgári demokrácia működését. Sőt, aközhatalommal kollaboráló ügyészség gyengécske színvonalú munkájának következményeképpegyes korifeusok mintát szolgáltatnak erkölcstelenségből, bíztatást adva a felnövekvőgenerációnak hasonló morál követésére. Ily módon nem a gazdasági válság az elsődlegesprobléma, az csupán következmény. A „se szabály, se morál” felfogás, a dilettantizmus, amegbízatásukkal rosszul sáfárkodó politikai erők tehetetlenkedése, az írástudók árulása, azállampolgári szerepvállalás hiánya és a civil társadalom bénultsága az igazi ok, ami generálta a
  • 3. 3nemzetromboló folyamatot. A morális válsághoz ráadásul szakmai színvonaltalanság,szervezetlenség társul. Ha a magyar társadalom produktív munkát végző része olyan gyenge aszakmai és erkölcsi színvonalon működne, mint a demokratikus intézményrendszer -különösen a bírói hatalom - egyes szereplői, akkor Magyarország már régen összeomlott volna.Az úgynevezett rendszerváltoztatást követő sajátos magyar demokrácia központi jellemzője: sikerültugyan felépíteni a Montesquieu-féle klasszikus hatalmi struktúrát, de az intézményrendszergyakorlati működésében nem fejeződnek ki a klasszikus alkotmányosság eszményei, azalapjogok. Az állam nem védi meg a polgárait. Nincs közbiztonság, nincs szociális biztonság, nincsjogbiztonság és jogegyenlőség. Nem érvényesül a Bibó féle meghatározás:A demokrácia ott kezdődik, ahol a félelem megszűnik. Hogy lehet demokráciáról beszélni ott, ahol ajogaikat gyakorló tüntetőkre rohamsisakos kommandósok lövöldöznek, amit még lovasrohammal isszínesítenek? Ilyen brutalitást még Dél-Amerikában sem láttam az úgynevezett katonai juntákuralma alatt. Az ottani hatalom is jobban megbecsüli a saját polgárait, mint a mi újdonsültdemokráciánk. A polgárok egzisztenciális félelemben, bizonytalanságban élnek. Virtuális jogállam,a demokrácia látszata nem elég!Összegezve: az állam képtelen ellátni az alapvető funkcióit az Európai Unió tagállamáhozméltó színvonalon.És mindeközben mit csinál a magát nemzetinek valló politikai erő? Úgy viselkedik, mint valamikívülálló, mintha semmi felelősség nem terhelné az úgynevezett rendszerváltoztatás óta eltelt húszév eseményeiért. Súlyos felelősség terheli a Fideszt is azért, mert Magyarország a transznacionálistőke vazallusává, médiavezérelt szolganemzetté vált, amely nemcsak az identitását vesztette el,hanem gyakorlatilag a szuverenitását is. A magát hirtelen szociáldemokratává átkeresztelt MSZMPjogutódjával egy húron pendülve, a jobbközép parlamenti pártok is megszavazták a sarkalatostörvényeket, amelyek következtében olyan jogi, gazdasági, erkölcsi környezet alakult kiMagyarországon, ami példátlan a modern civilizációk történetében, nevezetesen: a magyar polgárhátrányba került a saját hazájában a külföldivel szemben.2; A hatalom demokráciát hirdet, de diktatúrát gyakorol a bírói hatalom segédletévelHogyan lehetséges ilyen áldatlan állapot a polgári demokrácia szerinti „lex facit regem” (joguralom)égisze alatt? Úgy, hogy a magát függetlennek valló, de valójában függőségi viszonyban lévő bíróihatalom eltávolodott a társadalom igazságérzetétől, és a Kelsen-féle jogformalizmust követő,jogforrásként kezelt „bírói gyakorlat” aláaknázza az állampolgári jogérvényesítést aközhatalommal szemben. Más szavakkal: a totalitárius rendszer erkölcsi örökségétől szabadulniképtelen bírói hatalom összetéveszti a demokráciát az autokráciával, megrendíti ajogállamiságba vetett társadalmi bizalmat. Holott a bíróságok, illetőleg a bírák alkotmányoskötelezettsége az állampolgári érdekek szolgálata, amint az Alkotmány 50.§ (1) bekezdése és a bírákjogállásáról szóló törvény kristálytisztán előírja. A „parasztsággal szövetséges munkásosztály”államszocialista proletárdiktatúráját felváltotta a társadalmi kontroll nélkül működő bíróiállam önkényuralma, amihez a tévesen értelmezett bírói függetlenség nyújt jogalapot. Ráadásulfelelősség nélkül!A bírói hatalom nem teljesíti a feladatát az európai alkotmányosság normatíváinak megfelelően, sőt,a bíróságok működésének szakmai és erkölcsi színvonala sérti az alapjogokat.A jogsértő magatartásra kifejezett bíztatást ad a „Közlemény az ország és az Európai Uniónyilvánosságához” című deklaráció, amely szerint a bírói kar prominens személyiségei az általukvezetett intézmények nevében támadják a választópolgárok akaratát képviselő törvényhozó ésvégrehajtó hatalmat. Holott az Alkotmány és a bírói szervezetre vonatkozó jogszabályok szerint abíróságok feladata nem a demokrácia intézményei elleni támadás, hanem az alkotmányos rend és a
  • 4. 4polgárok érdekeinek védelme. Ráadásul a bírói kar elkövette a legsúlyosabb hibát, ami demokratikusjogállamban elképzelhető: egyrészt a pártállam erkölcsi örökségét követve, de az európaikultúrkörben elfogadhatatlan módon, a nemzetközi színtéren hátba támadta a Montesquieu-félestruktúra másik két hatalmi ágát, másrészt a társadalmi érdek fölé emelte a parciális érdekét,nevezetesen a bírák nyugdíjazásával kapcsolatos követelését. Ezzel a példátlan cselekedettel a bíróihatalom egyértelművé tette, hogy nem szolgáltató, hanem uralmi funkciót tölt be, és egyúttal amélypontra süllyesztette a már eddig is vészesen megrendült társadalmi bizalmat.A jogérvényesítést kereső polgár vajon miben bízhat? A demokratikus jogállam alapértékeiben, ajogbiztonságban, a jogegyenlőségben? Az Alkotmány a totalitárius rendszerből örökölt sztálinistaalaptörvény toldozott-foldozott változata, az alapjogok nem felelnek meg az európai alkotmányosságklasszikus kritériumainak. De a hatalom még a gyenge szakmai színvonalú törvényeket sem tartjabe, illetve nem tartatja be. Aki alkotmányos alapjoggal próbál érvelni egy bírósági tárgyaláson, azt abíró figyelembe se veszi, legföljebb empatikus mosollyal nyugtázza a delikvens naivitását éshozzáfűzi: lex specialis derogat generali (az alacsonyabb szintű szabály lerontja az általánostörvényt). Vegyük például az úgynevezett médiatörvényt. Noha az Alkotmányra hivatkozópreambulumban kifejeződő jogalkotói szándék nemes, a médiatörvény mégis a nemzetitömegkommunikáció Trianonja lett. A profitorientált média más nemzetek szubkultúrájánaklegócskább szemetével, az egysejtűek szellemi szintjén álló műsorokkal rombolja a társadalomértékszemléletét, a magyar és egyetemes kultúrát.És mit tesz a törvény őre, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (dicső jogelőd: ORTT)?Semmit. Sőt, még bíztatást is ad a jogsértő magatartáshoz például azzal, hogy nem hajtotta végrea Legfelsőbb Bíróság ítéletét, amely az RTL-el megkötött műsorszolgáltatási szerződés felbontásáravonatkozik. Következőleg a médiahatóság milyen erkölcsi alapon vár el jogkövető magatartást aműsorszolgáltatóktól? A törvényben hiába fejeződik ki a kulturális értékeink védelmét szolgálójogalkotói akarat, a transznacionális érdekszférát szolgáló tömegkommunikáció hatóságisegédlettel pusztítja az évezredes magyar kultúrát, benne a nemzeti összetartozás legfontosabbelemét, az anyanyelvünket.3; Kulturális környezetszennyezés, a szép magyar nyelv intézményesített szintre emelt rombolása. Kommunikációs diktatúra.A közösségromboló helyzet kritikájához szükség van azon társadalompolitikai, jogi környezetvizsgálatára, amely lehetővé tette, hogy a nemzeti érdekek és értékek háttérbe szoruljanak aközoktatásban. A teljes analízis meghaladná a dolgozatom kereteit, következőleg csak a médiakártékony hatására mutatok rá, mert korunk információs társadalmában a tömegkommunikációdöntően befolyásolja a felnövekvő generáció értékszemléletét. A közoktatás szellemiségét nem akulturális tárca, hanem az elektronikus média diktálja. Az európai alkotmányosság normáivalszöges ellentétben a rendszerváltoztatásként emlegetett folyamat során nem jött létre plurális,kiegyensúlyozott médiarendszer; csupán annyi történt, hogy a totalitárius rendszer információsmonopóliumát felváltotta a transznacionális erőtér kommunikációs diktatúrája, amelyhez azúgynevezett médiatörvény teremtette meg a jogszabályi környezetet.A sanyarú helyzet lényege: a médiatörvény nyugodtan nevezhető a magyar jogalkotás negatívcsúcsteljesítményének Werbőczy Tripartitum-máig visszamenőleg, de ennek ellenére a világosankifejeződik benne az üdvözlendő jogalkotói akarat, nevezetesen a nemzeti identitás, ahagyományaink, a kulturális értékeink védelme. Csakhogy van egy kis gyakorlati probléma: sem arégi sem az új médiatörvény nem ad megfelelő garanciákat a végrehajtáshoz. Az újmédiatörvény körül gerjesztett világhisztéria célja éppen az, hogy a jogi szabályozás maradjon a
  • 5. 5nemzeti érdekeket sértő állapotban. Az összegzett következmény: a mennyiség forradalma és aminőség bukása.Mi történt az elmúlt húsz évben? A transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikációszétverte a közszolgálati médiumok piaci pozícióját, és más nemzetek szubkultúrájánaklegócskább szemetét állította követendő mintaként a felnövekvő generáció elé. A kommunikációbirtoklásával megvalósított dezinformáció és megtévesztés nem új keletű, a média közvélemény-formáló erejét már II. Rákóczi Ferenc felismerte, és a pénz, posztó mellett létrehozta a magyar sajtóelső orgánumát, a Mercurius Veridicus ex Hungaria-t. Az idegen, megszálló hatalom által uraltszellemiség közepette volt legalább egy kommunikációs fórum, amely teret adott a nép szavának. Ahajdani Rákóczi nótában kifejeződő gondolat szemléletesen jellemzi a mai magyar társadalomállapotát:Vezettesd magadat szembekötve vakon,Elfajult testvéridtől csinált álutakon.Kik őseink hamvait rútul megtapodták,Arany szabadságunkat aranyon eladták.Az idegen tulajdonosi struktúrájú média a manipuláció nagymestere, amelynek központi eleme aszínvonaltalanság. Értékközvetítés helyett értékrombolás folyik. A minőséget felváltotta amennyiség és a szakmai dilettantizmus. Az a műsor számíthat nagy sikerre, amely rendelkezik akövetkező jellemzőkkel: alacsony intellektuális szint, gyenge szakmai színvonal, kulturálisszemét, szex és agresszivitás. Ezen központi összetevők külön is hatásosak, de egetverő nézettségakkor lesz, ha mindegyiket egyszerre alkalmazzák. Az egysejtűek szellemi szintjén álló, műsornaknevezett audiovizuális förmedvények silánysága nyelvrombolással párosul. Az elektronikusmédiumok széles felületen, hihetetlen hatékonysággal rombolják a legféltettebb kincsünket, aszép magyar nyelvet, amit a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézeterezzenéstelenül néz.Nyelvében él a nemzet – szól a szállóige (Nincs egységes álláspont, hogy ki fogalmazott emeformában. Egyesek szerint Széchenyi, Kölcsey, Kazinczy, Kisfaludy; mások, például Grétsy tanár úrszerint Kőváry László írt így a Székely honról című művében).A műsorvezetők, riporterek, tudósítók többsége a magyar beszéd artikulációs bázisától,ereszkedő dallamvezetésétől idegen, éneklő, a mondatvégeket lebegtető, rossz ritmizálású,monoton hangsúlyozású, affektáló, gépies beszédmodort terjeszt. Az értelemzavaróan rosszhangsúlyozást még tetőzik hibás hangképzéssel (dysphonia) is: például „a” hang helyett „e” hangotejtenek, ami kulturálatlan, nyegle, fülsértően kellemetlen. (Az áldatlan helyzet abszurditásárajellemző, hogy a riportalanyok többsége szebb magyarsággal beszél, mint a maga a riporter.)Mindezt még tetőzi, hogy az utóbbi évek televíziós kommunikációjában olyan obszcén, ordenáré,undorítóan trágár, útszéli beszéd vált uralkodóvá - különösen a hollywoodi filmek szinkronjában- ami nemhogy az európai kultúrkörben, de még a káromkodásban jeleskedő kocsisok körében ismegrökönyödést kelt. Így aztán nem meglepő, hogy a hollywoodi „alkotások” legfőbb jellemzője ateremtő gondolat teljes hiánya. A tömegkommunikáció értékrombolása felér egy kulturálisatomcsapással.Mi a következmény?Az elektronikus médiumok által gerjesztett kártékony folyamat következményeképp a magyargyerekek többsége részletes ismeretekkel rendelkezik arról, hogy az egysejtűek szellemi szintjén állóhatökör popsztárok milyen márkájú bugyogóban járnak, de nem ismerik a magyar humán- ésreálkultúra értékeit. Fogalmuk sincs arról, hogy kicsoda: Bihari János, Erkel Ferenc, Dohnányi Ernő,Kadosa Pál, Doráti Antal, Cziffra György, Heltai Gáspár, Balassi Bálint, Tömörkény István, TamásiÁron, Vass Albert, Szabó Dezső, Apponyi Albert, Prohászka Ottokár, Wesselényi Miklós, Bercsényi
  • 6. 6Miklós, Bulcsú horka, Görgey Arthur, Andrássy Gyula, Bolyai János, Eötvös József, Gábor Dénes,Bay Zoltán, Puskás Tivadar, Szent-Györgyi Albert, Teller Ede, Wigner Jenő…és így tovább.Megkérdeztem iskolás gyerekeket, hogyan látják a hazájukat és a saját sorsukat az európai erőtérben,mire büszkék, milyen értékekkel gazdagította a magyarság az egyetemes kultúrát, indikációkéntmegemlítettem kiemelkedő személyiségeket is. A gyerekek kívülről fújják a kereskedelmi rádiókbetondöngölő zenéjét üvöltöző popsztárok nevét, de nem ismerik a hihetetlen gazdagságú magyarnépzenét, amelyet egyébként az egész világ csodál. Jellemző módon az általam megkérdezettgyerekek közül senki nem tudta megmondani, hogy ki írta a Szózat zenéjét és nem ismerték aKossuth rádió esti meséje előtt felhangzó Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok című gyönyörűnépdalunkat sem. Néhányan hallottak valamit híres magyar személyiségekről, akik jelentősengazdagították az egyetemes kultúrát, de a jellemző a következő elképesztő reakció volt: „Köszi a kérdést, de bocsi, Bartók, Kodály, Széchenyi, Hunyadi, Bolyai meg ilyen emberek tökcikik. Nem a középkorban élünk. Én mindent utálok, ami magyar.” – mondta egy „modern”magyar gyerek, a transznacionális média által manipulált szolganemzet polgára, majd előkapta aziPhone-ját, benyomott rajta egy betondöngölő angol zenét és elviharzott az apja Yamahájával.Itt tart ma a közoktatás-politika Bartók, Kodály és Klebelsberg Kunó országában. A gyerekekszégyellik a saját kultúrájukat és más nemzetek szubkultúráját majmolják. No és miért? Azért, merta globalizációban érdekelt tömegkommunikáció olyan idegen szellemi környezetet teremtett,amelybe a magyar kultúra nem fér bele.Szép kis jövő előtt áll az ezeréves Magyarország, ha a felnövekvő generáció ilyen identitástudattalrendelkezik. No és az individuum? Maga a gyerek milyen személyiségstabilitással, jövőképpelrendelkezhet, ha nem ismeri a múltját, a származását, a gyökereit, nem becsüli a kultúrát, aközösséget (nemzetet), amelyben él? Mi az a talapzat, amire a jövőjét építi? Az idegen szubkultúrátdicsőítő, gyökértelen liberalizmus?Természetesen nem a gyerek hibás, hanem a demokratikus jogállam hatalmi ágai - különösen avégrehajtó hatalom -, amelyek példátlan erkölcsi, szellemi, kulturális, pszichés válságba sodortákaz országot, amely siralmas környezetben az ifjú a saját értékeit, érdekeit sem ismeri fel. Akulturális tárca képtelen prezentálni egy koordinátarendszert, amelyben a felnövekvőgeneráció elhelyezheti magát: honnan jött, hol van, hová megy.A tömegkommunikáció - különösen a televízió - olyan erős szellemi, kulturális, erkölcsi hatás, amitmég a legjobb szándékú nemzeti közoktatás sem tud ellensúlyozni. Pláne ha még a szándék ishiányzik, amint a nemzeti önbecsülésünket aláaknázó „hivatalos történelemszemlélet” manifesztálja.A kultúránk, a történelmünk, a néprajzi, népzenei hagyományaink nyomelemekben jelennekmeg a televízióban. Még a Csermanek „akasztó” János féle proletárdiktatúrában is voltak filmek,tévéjátékok, amelyek a kulturális örökség, a nemzeti lét kérdéseivel foglalkoztak, amelyekfelkeltették a gyerekek érdeklődését, hogy bővebb ismereteket szerezzenek a nemzetről, mintközösségről, amelyben élnek. Ráadásul ezek a művek színvonalasak voltak. Most semmi nincs.Illetve van: a hollywoodi audiovizuális gépezet legsilányabb „alkotásai” árasztják el a magyartársadalmat. Ha nem tükröződik a nemzeti jelleg a magyar médiában, akkor mi a különbségMagyarország és egy másik ország között? Semmi. A keresztény kultúrkörben nevelkedettmagyar ember már nem érzi magát otthon a saját hazájában. Németh László szavaival:„Úristen, én nem vagyok otthon!”Mondok egy szemléletes példát, amely az elektronikus médiumok zenei programján keresztültükrözi a nemzeti karaktert. A televíziós munkám során bejártam a fél világot Londontól Dél-Amerikán át Japánig bezárólag, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy a rádió és a televízió zeneiprogramját a nemzeti jelleg határozza meg. Következőleg nyelvismeret nélkül, csupán a zenéből
  • 7. 7percek alatt felismerhető, hogy melyik országban van az ember. Nálunk azonban órákig hegyezheti afülét az idegen, az elektronikus médiumok zenei összeállításából soha nem jön rá, hogy Bartók ésKodály országában van.A korszellemet nem az évezredes történelmünkre, kultúránkra építkező nemzeti érzület, hanem atransznacionális média diktálja. A tömegkommunikáció kiegyensúlyozatlan tulajdonosistruktúrájából következő liberális hegemónia következményeként az ezeréves Magyarországfennmaradásában hozzávetőlegesen nulla szerepet játszott liberalizmus a közgondolkodásvezérfonalává vált. Természetesen nem Széchenyi, Deák, Eötvös, Kossuth nemzeti liberalizmusárólvan szó, amellyel összemossák a mostani nemzetrontó pszeudo-liberalizmust. A liberalizmusnakeredetileg abban volt óriási jelentősége, hogy jogállami alapokra helyezte az autokrata rendszereket,amely folyamat a XIX. század végére befejeződött. Korukban a demokratikus jogállam mindenkiszámára biztosítja azokat a szabadságjogokat, ami a liberalizmus fő értéke. Következőleg aliberalizmus, mint önálló politikai irányvonal értelmetlenné vált a modern polgáridemokráciákban. A jogegyenlőség alkotmányos garanciájának égisze alatt mit akarnak bizonytania liberálisok? Orwelltől plagizálnak: mindenki egyenlő, de a liberálisok még egyenlőbbek. Ezekszerint őket, a pszeudoliberálisokat kell követni.4; Médiavezérelt szolganemzet. A nemzeti érdek fölé emelt „orwelli liberalizmus”Milyen érdek fűződik a nemzetrontó folyamathoz? A klasszikus demokrácia-felfogássalösszeférhetetlen, hogy egy törpe minoritás döntően befolyásolja a többség eszmerendszerét,értékszemléletét. Az „orwelli liberalizmusnak”, a zabolátlan szabadelvűségnek az lett a tragikuskövetkezménye, hogy az elmúlt húsz évben az identitástudat, a nemzeti önbecsülés, a magyartörténelmi, kulturális örökség tökéletesen háttérbe szorult a médiavezérelt közgondolkodásbanés közoktatásban. Az elsődleges ok a tisztességtelen piaci versenyhelyzet, illetve atömegkommunikáció tulajdonosi szerkezetének radikális megváltozásában keresendő. A magyarmédiapiacon az idegen tulajdonú kereskedelmi televíziók dominanciája mellett a Magyar Televízióés a többi közszolgálati médium marginális szereplő. A totalitárius rendszerproletárdiktatúrájának információs monopóliumát felváltotta transznacionális erőtérkommunikációs diktatúrája. Szó sincs pluralizmusról, esélyegyenlőségről, objektivitásról. Atúlreprezentált liberális erők árnyékában a különböző társadalmi csoportok korántsem kapnak azonosesélyeket a tömegkommunikációs eszköztár használatában, beleértve a nemzeti tulajdonban lévőfrekvenciakészletet is. A profitorientált kereskedelmi médiumok a szó szoros értelmébenmeghatározzák a felnövekvő generáció értékrendjét, a szellemiséget, a követendő erkölcsinormát. A tulajdonosi szerkezetből eredő hátrányt még súlyosbítja a keresztény-konzervatívértékrendet valló médiastratégák amatőrizmusa.Az ORTT jogutódja, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság pediglen hagyja eszkalálódni azértékromboló folyamatot ahelyett, hogy pozitív diszkriminációt alkalmazna a jogalkotói akaratteljesítése érdekében. Súlyos felelősség terheli végrehajtó hatalmat és a médiahatóságot, mert 20éven át nem teljesítette a törvényben előírt, a nemzeti érdek védelmére vonatkozó kötelezettségét.Bezzeg a liberális ellenzék! Képtelenek úriember módjára tudomásul venni, hogy a választói akaratbeledöngölte őket az agyagba. Minő pech! De hát Churchill is megmondta: a demokrácia nem jódolog, de nincs nála jobb. Posztkommunista neoliberálisokra szabott demokrácia pedig sosem voltés vélhetően nem is lesz soha. A civilizált országokban szokásos erkölcsi normákkal szögesellentétben áll, hogy a bolsevik taktikai hagyományokat követő liberális ellenzék hátba támadjaa példátlanul széles társadalmi felhatalmazást kapott kormányt és kormányfőt a nemzetköziszíntéren az új médiatörvény ürügyén. Gondolják: demokrácia ide demokrácia oda, az mégiscsaktűrhetetlen, hogy az ezeréves keresztény Magyarországon meginogjon a liberális hegemónia. Ámdefölösleges a nagy riadalom. A régihez hasonlóan az új médiatörvényben sem fog érvényesülni a
  • 8. 8vezérelv, nevezetesen a nemzeti identitás megőrzése, a kulturális értékközvetítés, atárgyilagosság, a sokszínűség és szakszerűség, mert nincsenek megfelelő garanciák amegvalósításhoz.Az Európai Unió különféle bizottságai miért nem ezzel, a húsz éve tartó kártékony folyamattalfoglalkoznak? A médiapiac tulajdonosi szerkezetének kiegyensúlyozatlanságából eredő manipulatívtájékoztatás, a dezinformáció, a magyar kultúrát háttérbe szorító idegen szubkultúra nemcsak anemzeti érdekeket sérti, hanem ellentétes a régiók sokszínűségének megőrzésére vonatkozóuniós direktívákkal is. Az uniós köröket azonban érdekes módon nem aggasztja az értékrombolófolyamat. Lényegtelen továbbá a liberálisokért könnybe lábadt szemekkel aggódó EU notabilitásokszámára az is, hogy a kisebbségi sorsban sínylődő milliós magyarság nem használhatjaszabadon az anyanyelvét. Ellenben a liberálisok által generált áldemokratikus hisztéria az igen, azmár fölöttébb drámai. Ha ez így megy tovább, könnyen kiderülhet, hogy az Európai Unió azértszerepel harmatgyengén a világgazdaságban, mert a magyar médiatörvény aláaknázta aversenyképességét.5; A pszeudoliberálisok nemtelen támadása a nemzetközi színtérenHa a médiatörvény egyes rendelkezései nem felelnek meg az uniós direktíváknak, akkor ki kelljavítani azokat. Ugyanis a Magyar Köztársaság kötelezettséget vállalt, hogy a jogszabályokmegfeleljenek az Európai Unió jogának, de ez nem politikai, hanem szakmai kérdés. A nemzetköziszíntéren azonban nem szakmai vita zajlik, hanem a magyar nemzeti önbecsülést sértő, az európaikultúrkör viselkedési normáival összeférhetetlen, bárdolatlan hőbörgés folyik, amit apszeudoliberálisok generáltak. No persze, ismerős a tisztességtelen taktika. Miközben más országokválasztott vezetői belül vitáznak, de kifelé egységet mutatnak, a destruktív liberális ellenzékképtelen szabadulni a kommunista erkölcsi örökségtől, amelyhez hűen hátba támadja a sajátországát a nemzetközi porondon. A liberálisok retorikailag a végrehajtó hatalom elsőtisztségviselőjét, Orbán Viktor miniszterelnököt támadják, de tartalmilag a demokráciaintézményei elleni támadásról van szó.Azt már megszokhattuk, hogy az egyébként kitűnően képzett liberális körök jogtudományiismeretei hirtelen szelektívvé válnak, amikor az egyéni érdekeiket a nemzeti érdekek föléakarják emelni. De Orbán Viktor miniszterelnök úr, Martonyi János külügyminiszter, vagybármelyik kormánytag milyen jogon ígéri meg, hogy módosítják a médiatörvényt? Talánrendelkeznek az okkult tudományok tárgykörébe tartozó jövőbelátás képességével? Különbenhonnan tudja a kormányfő, hogy a Parlament meg fogja szavazni a médiatörvény módosítását?Esetleg az újdonsült magyar demokrácia csupán virtuális jogállam? A kormányfő nem arra kapottfelhatalmazást, hogy hajlongjon az Európai Unió notabilitásai előtt - mint annak idején FerencJóska térdre rogyva, kézcsók közepette hajlongott Miklós cár előtt a ’48-as szabadságharcunkleverése dolgában - hanem arra, hogy végrehajtsa a választói akaratot. A képviseletidemokráciára épülő alkotmányos jogállamban pediglen az a szokás, hogy a választói akaratotkifejező törvényeket nem a Kormány hozza, hanem a legitim Országgyűlés. A Parlament és aKormány feladata elég világosan benne van a mindenki által könnyen hozzáférhető Alkotmányban,ami kétségtelenül a sztálinista alaptörvény toldozott-foldozott változata, de érvényben van. A polgáridemokrácia intézményrendszerében a Kormány nem felettes, hanem közszolgálatot teljesítő szerv:végrehajtja a jogalkotói akaratot. Következőleg szíveskedjen betartani a népszuverenitástmegtestesítő Országgyűlés rendelkezéseit, ellenkező esetben súlyos alkotmánysértést követ el,aminek a jogkövetkezménye bizalmatlansági indítvány benyújtása lehet.Ha a hatalmi ágak külső nyomásnak engedelmeskedve egyetlen sort változtatnak a médiatörvényen,akkor pert fogok indítani a Magyar Állam ellen a Társadalmi szerződés megszegése miatt(Rousseau).
  • 9. 9A liberálisok is ott voltak az ország házában, véleményt formáltak, kritizáltak, szavaztak, vesztettek.A vereséget azonban képtelenek úriember módjára elviselni, következőleg a liberális hadvezetésnemtelen támadást indít a demokrácia legfontosabb szerve, a népszuverenitást megtestesítőOrszággyűlés ellen. Ugyanis retorikailag hiába a kormányfőt jelölik meg a támadás célpontjaként -amihez természetesen joguk van - tartalmilag az elfogadott törvényt, azaz a jogalkotót támadják.Ezek szerint a liberális hadvezetésnek nem tetszik a parlamentáris demokrácia, ha nem őkuralkodnak. Mit lehet tenni? A társadalmat nem lehet leváltani. Tömeges öngyilkossági hullám semvárható. A liberális stratégák egyelőre kénytelenek tudomásul venni, hogy a parasztsággalszövetséges munkásosztály proletárdiktatúrája fölött eljárt az idő, amikor a péklegényekmegmondták az egyetemi tanároknak, hogy mihez tartsák magukat, ha nem akarnak akasztófárakerülni. De óva intem a liberálisokat attól, hogy letargiába zuhanjanak. A polgári demokráciaszabályai szerint semmi akadálya nincs, hogy a kitűnően képzett médiastratégáik azinternacionalista testvériség égisze alatt a nagy tanító, Kun Béla módjára szórják avilágmegváltó téziseiket a nép közé. A híres szürkeállományukat bevetve a következőválasztásokon újfent utat mutathatnak a mucsai provincializmus gödrébe süppedt magyartársadalomnak. Az istenadta nép majd kiemelkedik a sötétségből és üdvrivalgások közepette ismét aliberálisokra szavaz. Való igaz, némi aggodalomra ad okot, hogy a győzelem esélye aszimptotikusjelleggel konvergál a nullához. De hátha!6; Cui prodest? A választópolgárok megbízást adtak a nemzeti vagyon elherdálására?A kiegyensúlyozatlan médiahelyzet félelmetesen hasonlít Magyarország beszűkültmozgásteréhez, amelyben a választópolgárok akaratát képviselni köteles végrehajtó hatalom atransznacionális erőtér vazallusaként működik. Az országban zajló folyamatokat nem akormány, hanem a GDP elsöprő hányadát produkáló idegen hatalmi szféra diktálja. Akormány pedig megpróbál a diktátumnak megfelelni, abban a szűk mederben lavíroz, amit azidegenek (Szt. István szerint: „jövevények”) kijelöltek neki. Úgy látszik, nekünk ötszáz éve mindigszolgálnunk kell valakit: hol az oszmán birodalmat, hol a Habsburgokat, hol a nemzetiszocializmust, hol a bolsevizmust, most meg a globalizmus előtt hajlongunk. Ámbátor a 150 évigregnáló törökökkel egész jól megvoltunk, talán azért, mert nem iktatták törvénybe, hogy szeretnikell a megszállókat megbonthatatlan barátsággal az idők végezetéig. A magyarság szeretmindenkit, csak saját magát nem!A legnagyobb magyar, Széchenyi István szerint: Magyarország nem volt, hanem lesz. Most aztmondaná: Magyarország nincs. Eladtuk a szeretetteljes új barátainknak! Precízebben: aválasztópolgárok bizalmával visszaélő politikai hatalom elherdálta. A korifeusok még tapsoltak is azisteni tőke diadalához, a magyar közösség vagyonának elkótyavetyéléséhez. Jogkövetkezmény?Felelősség? Nincs. Mintha Katona József próféciaként mondatta volna Tiborccal:„És aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített.”A nemzeti érdekek védelméért felelős ügyészség pedig ölbe tett kézzel nézte az irritálóanaránytalan és tisztességtelen privatizációs szerződések megkötését, amivel legalizálta azintézményesített rablást. Idegen kézbe kerültek a stratégiai fontosságú ágazatok: hírközlés,földfelszíni frekvenciák, energiaellátás, vízellátás, élelmiszeripar, kereskedelem, mezőgazdaság ésmost jön a magyar föld kisajátítása. A totalitárius rendszerrel jogfolytonosságot vállalt MagyarKöztársaság 22 milliárd dollár államadósságot örökölt az ősbolsevik pénzügyi zseni, Fekete Jánosközreműködésével. Ráadásul az összeget a reform-kommunista Németh Miklós jelentette be, de afelelősök nem igazolták semmivel az adósságállomány összetételét. Az Antall-kormánykötelezettséget vállalt a visszafizetésre, holott abban a történelmi helyzetben semmi nem kötelezteerre, hiszen az illegitim rendszer, a diktatúra törvénysértő módon keletkeztetett anyagi terhe semmis.Lehetőség lett volna leírni az adósság jó részét a lengyelekhez hasonlóan. Antall József
  • 10. 10miniszterelnök úr azonban hallani sem akart ilyesmiről mondván, Magyarország megmutatjaEurópának, hogy micsoda erőtartalékokkal rendelkezik. Megmutattuk!A nemzeti vagyon privatizációs sikerként aposztrofált elkótyavetyélésének alapvető célja volt amegváltónak tekintett nyugati tőke beáramlása és a hitelállomány kifizetése. Ezzel szemben mitörtént? A privatizációból származó bevétel eltűnt, az adósságállomány pedig többszörösére, cirka110 milliárd dollárra nőtt (21.500 ezer milliárd forint), aminek a visszafizetése közgazdaságiképtelenség. Ilyen súlyos teher szolgasorba taszítja a jövő nemzedéket, gyakorlatilag megszüntetia méltó élet feltételeit, ami alapvető emberi jogokat sért.7; Beszűkült mozgástér. Idegen érdekek szolgálataMit is művelt a félistenként imádott tőke? A befektetők kioktatták a politikusainkat: atransznacionális tőke nem jótékony szamaritánus, esze ágában sincs segítséget nyújtani;ellenben elemi érdeke, hogy likvidálja a magyar gazdaság versenyképes egységeit, hogy sajátmaga számára piacot teremtsen. A magyar politikai erők pedig csak néztek, mint Jocó a moziban,ahogy a nemzetközi érdekszféra szétverte például a mezőgazdaságot, holott köztudott, hogyMagyarország Európa éléskamrája volt a kiemelkedő minőségű produktumaival. Az eredmény? Aklimatikus viszonyainkhoz alkalmazkodó őshonos gyümölcsfajtákat, növényeket, kiváló termékeketfelváltották a silány minőségű, génmanipulált vacakok, amelyeket a TESCO, az Auchan és a többimultinacionális gengszter erőltet az országra, miközben gyakorlatilag felszámolták a magyarélelmiszeripart és kereskedelmet.A valaha önellátó magyar gazdaság totális függőségbe került, ami óhatatlanul a magyar polgárkiszolgáltatottságát eredményezte. A sanyarú helyzetet súlyosbítja a speciális bankrendszer, amelytermészetesen nem a lakosságot, hanem a transznacionális erőteret támogatja. A kiszolgáltatottságegyik központi oka a betéti és hitelkamatok közötti óriási különbség, amelyből eredően aMagyarországon működő bankok mérlegfőösszegéhez viszonyított nyeresége háromszoros anemzeti érdekeiket előtérbe helyező EU tagállamokhoz képest. A transznacionális köröketszolgáló monetáris politika következtében az úgynevezett GDP (nemzeti össztermék) döntőtöbbségét a transznacionális cégek produkálják, következőleg a végrehajtó hatalom mozgásterebeszűkült: a kormány azt csinál, amit a multi diktál.A globális érdekszféra egyetlen kardcsapás nélkül megszerezte az ezeréves örökségünket,amelynek megőrzéséért évszázadokon át hazafiak vére hullott. Az úgynevezett privatizációsfolyamatban elegánsabb háború zajlott: a bálványozott tőkés oligarchia bement a bankba ésmegvette az országot közhatalmi segédlettel. Példaként említem a maoizmusból jelesre vizsgázottvezéregyéniséget, Demszky Gábort, aki ultraliberális könnyedséggel odalökte a Fővárosi Vízművekmanagement jogait a nemzetközi botrányokban élenjáró Suez Environnement nevezetű franciacégnek. A Global Exchange jogvédő szervezet az emberi jogokat legjobban megsértő cégek közésorolta a Suez-t, Bolíviából pedig úgy dobták ki őket, hogy a kezük lába sem érte a földet. Miazonban nem vagyunk ennyire önérzetesek, a magyar virtus már a múlté, Magyarország báránykanépe manapság azt is eltűri, hogy fát vágjanak a hátán. Következőleg a szép új időkben atrianoni hóhérok, a békaevő franciák mondják meg a földönfutó magyaroknak, hogy milyenfeltételekkel ihatják meg a saját vizüket. Sajnálhatják a franciák, hogy a neoliberális vezértörténelmi távlatokban is rettenetes hosszúságú regnálása befejeződött, és nem volt lehetősége arra,hogy a Duna vizén kívül küldjön néhány kombino villamost is ajándékba, hogy megsegítse anyomorgó francia népet. Mindenesetre nem szép dolog, hogy az internacionalista testvériségépítésében jeleskedő Demszky úr nem részesült méltó elismerésben, holott a Szovjetunió ötszöröshőse szintű kitüntetés igazán kijárt volna neki.
  • 11. 118; A zsidó kultúra, a bőgatya meg a fütyülős barack kapcsolataSurányi György dicső bankelnök sem akart lemaradni a nemzeti vagyon elherdálása címűversenyben és villámgyorsan eladta a Magyar Nemzeti Bank aranykészletét, nehogy a forintnakmaradjon valami kis fedezete. Ráadásul bagóért. Ez már Antall József miniszterelnök úrnak is sokvolt, és nagy nehezen, szinte bocsánatot kérve az internacionalista monetáris oligarchiától leváltottaSurányi bankvezér urat. (Zárójelben jegyzem meg: vannak országok, ahol a nemzetellenescselekedetekért bíróság elé állítják a delikvenseket és kivégzik őket.) A hazai neoliberálisaknamunkával összhangban a nemzetközi folyamatok is remekül alakultak. Simon Peresz izraeliállamfő ismertette a világgal: A tehetségünknek, kapcsolatainknak, dinamizmusunknak köszönhetőenott vagyunk mindenütt. Sikert, sikerre halmozunk. Felvásároljuk Manhattant, Magyarországot,Romániát és Lengyelországot. Ahogy látom, nincsenek gondjaink.Igazán megnyugtató ez a világméretű siker. A magyar társadalom Landeszmann György főrabbiúrtól is megkapta a beosztását. Főrabbi úr a híres interjújában kristálytisztán felvilágosította amagyar társadalmat arról, hogy valójában mit is ér az ezer éves történelme és kultúrája, továbbá utatmutatott, mihez tartsa magát Magyarország a külső erők által irányított globális színtéren:„Ha kivonnánk a zsidó kultúrát a magyar kultúrából, akkor nem maradna más csak a bőgatya meg afütyülős barack.”Ezek szerint, ha a szerencsétlen, tudatlan, bőgatyás magyarság valaha kikecmereg a katasztrofálisválságból, akkor azt az agilis zsidóságnak köszönheti. A kérdés csupán: milyen Magyarország leszaz? Valami majd lesz, amit talán Magyarországnak hívnak, és esetleg beszélnek valami elfajzottmagyar nyelvet, de ott már nem a múlt dicsőségébe süppedt, megújulásra képtelen, tehetetlenkedőkereszténység lesz a meghatározó szellemi erő. Az utókor majd nyugtatathatja magát azzal, hogy azsidó-keresztény kultúrkör egy tőről fakad. Amint Churchill, I. István is felfogta, hogy vér ésveríték, keserű áldozatok nélkül nem lehet közösséget, azaz nemzetet építeni. És megtartanisem. I. István tűzzel, vassal kiirtotta a fél országot, majd szentté avatták, és a szellemi, erkölcsiöröksége ezer éven át megtartott bennünket. Korunk szárnyaszegett, bénult keresztény egyházaazonban méltatlan Szent István örökségéhez, mert enerváltan küzd a lélek épüléséért és alig teszvalamit az erkölcsi romlás ellen.9; Merjünk kicsik lenni?A fenti példák szerinti elegáns módszerekkel kótyavetyéltük el őseink örökségét, gúny tárgyávátettük a nemzeti önbecsülésünket, lekezeltük a kulturális értékeinket, önként sodortuk szolgasorbaa kiváló természeti és humán erőforrásokkal rendelkező Magyarországot. Miért?Merjünk kicsik lenni?- mondják a posztkommunista korifeusok. Legyenek csak ők olyan kicsik,amennyire társadalompolitikailag lehetséges, de Magyarországot hagyják békén!Miből származik ez a világon egyedülálló önértékelési zavar? A bukásában is felemelő 1848-asszabadságharc után a Habsburgok átvették a Magyar Tudományos Akadémia irányítását, amelynekkeretében az alávetettség, a jelentéktelenség érzetét sulykolták a leigázott nemzetbe. A totalitáriusrendszer sztálinista bérencei ugyanezt a nemzeti identitást aláaknázó történelemszemléletet erőltettékegy generáción át, ami a rendszerváltozás óta semmit nem változott. Sőt, intézményesített szintreemelve rombolóbb, mint valaha. Miközben az államisága 17. születésnapját ünneplő Szlovákia amagyar kisebbséget sújtó nyelvtörvénnyel védi a saját kultúráját, más országok pediglen anépmesék fantáziavilágát is túlszárnyaló 2000 éves történelmet írnak maguknak (holott a XIX.századig még nyelvük sem volt), a magyar történészek és politikusuk kishitűséget táplálnak apolgárok fejébe hatalmas igyekezettel.
  • 12. 12Ha valaki büszke a magyarságára, amit jelképekkel is kifejez, például nemzeti trikolórt tűz a házahomlokzatára, magyar címert ragaszt az autójára, akkor azonnal rásütik a szokásos kirekesztő,antiszemita, nacionalista és hasonló bélyegeket.A minden nációt befogadó magyarok nacionalisták? Csakugyan? Akkor a fél világot gyarmatosítóangolok, franciák és a militáns hajlamú amerikaiak micsodák? Ha valaki járja a világot, akkortapasztalhatja, hogy például a kétszáz éves történelmére oly büszke Amerikai Egyesült Államokbanmég a zöldséges bódé tetején is nemzeti zászló lobog. Ami pedig a franciákat illeti, náluk nagyobbnacionalistákat még nem hordott a föld a hátán amióta a magyarok által a „kalandozó hadjáratok”során rendszeresen megleckéztetett és széthullott Frank Birodalom nyugati részéből kialakultFranciaország. Nekünk viszont minden megaláztatást el kell tűrnünk, nálunk a magyarság értékeineka lekezelésére buzdít a kozmopolita korszellemet diktáló tömegkommunikáció. Sikkessé vált azidegen szubkultúra majmolása. Ciki magyarnak lenni Magyarországon. A felnövekvő generációjoggal csodálkozik: ez a szerencsétlennek beállított magyarság egyáltalán hogyan tudottmeglenni ezer éven át a Kárpát-medencében a csodálatos Nyugat gyámolító segítsége nélkül.10; A fogyasztói társadalmat vezérlő transznacionális erőtér rögeszméje: forszírozott fejlődésA politikusaink szerint a válságot a profitorientált erőtér által vezérelt fogyasztói társadalomforszírozott fejlődése fogja megoldani. Valóban így lesz? Aligha. Ideje revideálni amegkövesedett nézeteket, mert a válság minden bizonnyal mélyülni fog. A világmegváltótőkének kettős kontradikcióval kell szembenéznie. Az egyik: Frank Drake és más tudósokvéleménye szerint legföljebb egy százalék a valószínűsége annak, hogy a technológia exponenciálisjellegű fejlődésével egyetemben az emberiség nem pusztítja el önmagát és a környezetét. Ezen egyszázalékon belül lehet ügyködni, ami nem valami fényes kilátás. A homo sapiens az egyetlenélőlény a Föld nevű bolygón, amely hatalomvágyból pusztítja a saját nemét és nem élharmóniában a természettel, sőt más élőlények életterével is garázdálkodik, amihez abszolútnincs joga. Az ökológiai rendszer rombolása és a természeti erőforrások kizsigerelésemegszünteti a fenntartható fejlődés elemi materiális és energia feltételeit. Ráadásul a fosszilisenergiaforrások felhasználásáról és a természet pusztításáról a leggazdagabb társadalmi réteg, a Földnépességének mindössze egy százaléka dönt, méghozzá önkényesen. Az Amerikai Egyesült Államokpéldául nem hajlandó aláírni a környezetszennyezés visszaszorításáról szóló nemzetköziegyezményeket.Tegyük fel, a tudomány új energiaforrásokat fedez fel és akkor hurrá, a termelésnövekedés felsőhatára a csillagos ég, amint a nagy kommunista tanító, Rákosi elvtárs is világosan megmondta. Ilyenszéles ívű gondolatokat csak a fergeteges elméjű Lenin tudott túlszárnyalni, aki közgazdaságiútmutatást adott a népének a birodalomépítés főszabályáról: „Film plusz villamosítás egyenlőszovjethatalom”.Ezekkel a korszakalkotó tézisekkel csupán egyetlen aprócska probléma van, amit a cezaromániáspolitikusok is kénytelenek tudomásul venni, ha tetszik, ha nem. A tudomány jelenlegi állása szerintaz energia megmaradás törvénye még érvényben van, következőleg a termelés növekedéseóhatatlanul hőtermeléssel jár. A termelt hő mennyisége a jelenlegi exponenciális jellegű fejlődésszerint 100 éven belül olyan mértékű lenne, hogy felizzana a bolygónk. Hivatkozhatnék StephenHawking, Roger Penrose, Gábor Dénes, Teller Ede és más kiváló tudósokra, de nem szükséges,mert gimnáziumi szintű ismeretekkel is könnyedén belátható a folyamat fizikaikövetkezménye. Mivel az izzó Föld nem valami kellemes hely a fehérjemolekulák, a szénalapú életszámára, a profitorientált felfogás szerinti fejlődés zsákutca.A kontradikció másik eleme közgazdasági: a technológia robbanásszerű fejlődésével egyetembennő a termelés hatékonysága és volumene, következőleg nő a kínálat, a kereslet viszont
  • 13. 13óhatatlanul csökken. Miért? Azért, mert a technológia fejlődésével párhuzamosan egyre kevesebbmunkaerőre lesz szükség, hiszen az automatizáció, a kibernetika alkalmazása helyettesíti az emberimunkát. Akkor viszont ki veszi meg az előállított többlettermékeket? A gyenge vásárlóerejűmunkanélküliek? Ehhez még súlyos társadalomlélektani következmény is járul: leértékelődik abiológiai ember szerepe a robotokkal szemben. A robot olcsóbb, jobb, precízebb, megbízhatóbb,teherbíróbb, hatékonyabb. Ha a technológiára épülő fejlődés istenítése így megy tovább, megfordula tudományos haladás eredeti célja: az elidegenedő, virtuális valóság világában megszűnik azember és a természet közötti kapcsolat, az ember és ember közötti analóg kommunikáció. Végülóhatatlanul bekövetkezik a Summa Technology (Staniszlaw Lem) próféciája, a csodálatosan fejlettdigitális világ. Annyira fejlett, hogy felesleges benne az ember.11; Súlyos értékválságMiközben az úgynevezett harmadik világ legnagyobb gondja a demográfiai robbanás, nálunkdemográfiai katasztrófa fenyeget. Amint a bevezetőben jeleztem a pszeudoliberális ideológialegkártékonyabb társadalmi hatása a súlyos morális válság, amely immáron a nemzeti létalapvető sejtét a családot támadja. A KSH adatai szerint az utóbbi tíz évben 35%-al csökkent aszületések száma, és az úgynevezett rendszerváltoztatás óta eltelt időszak alatt több mint félmilliófővel csökkent a teljes magyar népesség lélekszáma. Ráadásul a lelkületükben magyar érzelműemberek is menekülnek a karakterét vesztett, a kozmopolita globalizáció mocsarába süllyedtMagyarországról.Kiváló képességű magyar emberek, fiatal tudósok hagyják el egzisztenciális bizonytalanság, amegfelelő munkafeltételek hiánya miatt az országot és gazdagítanak idegen nemzeteket. Akülföldre távozott számos tudós közül büszkeséggel említem gyerekkori barátomat, az AmerikaiEgyesült Államokban élő Dr. Buzsáki Györgyöt, aki éppen most kapott nemzetközi elismerést (TheBrain Prize) az agykutatás területén nyújtott kimagasló eredményeiért a dániai Grete LundbeckEurópai Agykutatási Alapítványtól. Velem egyetemben Buzsáki Gyuri sem rajongott a totalitáriusrendszerért, amit a hatalom enyhén szólva nem nézett jó szemmel. New Jersey-ben azonbanmegbecsülték a tehetségét, tanszéket kapott, és most óriási pénzen visszavásárolhatjuk azokat azértékeket, amelyeket Dr. Buzsáki és más magyar kiválóságok állítottak elő. Magyarország nemengedheti meg magának ezt a luxust! Elfogadhatatlan, hogy a keresztény magyar ember nagyobbbiztonságban érezze magát külföldön, mint a saját közösségében. A jó magyar embereket visszakell hozni! Bármi áron!12; Mi kell még, hogy észhez térjen Magyarország? Nekünk Mohács kell!Mi kell még ahhoz, hogy a magyarság kilábaljon a bénultságából?Nekünk Mohács kell – mondja Ady. A rendszerváltozás neoliberális korifeusai az akkori nemzetitragédiát is túlszárnyalták. Mohács után még volt remény. Most remény sincs. Most a polgáridemokrácia égisze alatt sunyi, alattomos diktatúra van. Magyarország elvesztette a nemzetiidentitását és gyakorlatilag a szuverenitását is. Médiavezérelt szolganemzet lettünk. Idegenérdekeket szolgálunk. Belesüppedtünk az integrációs folyamatnak nevezett globális masszába,amely elnyeli a nemzeti sajátosságokat, az erőforrásainkat felemészti, miközben vészesen fogya népesség. Ez volt a cél, amikor beléptünk az Európai Unióba? Nyilván nem. A kínkeservesenösszetákolt Európai Unió eredeti célja az intézményrendszer egységesítése, ami egyáltalán nemazonos a globalizációval. Sőt, éppen ellenkezőleg: az integrálódó Európa vezérelve a régiókidentitásának a megőrzése, mivel Európa értékét az évezredes kulturális öröksége éssokszínűsége jelenti. Legalábbis mi európaiak erre szoktunk hivatkozni, más hatalmi tényezők megmosolyognak rajta Pontosabban: a hasukat fogják a röhögéstől. Példának okáért az amerikaihadügyminiszter (precízen: védelmi miniszter), Donald Ramsfeld kerek-perec kioktatta a szerinte
  • 14. 14döntésképtelen, ósdi, kőbalta merevségű Európát, amikor nem mutatott egységet Iraklerohanása dolgában.Ámde manapság nem ildomos euro szkeptikusnak lenni, holott az évszázados érdekellentétek általszétszabdalt Európa uniója közelebb áll az illúzióhoz, mint a valósághoz. Való igaz, az integrációvalóban üdvözítő lehet, mert fokozhatja Európa versenyképességét, amiből elméletilegMagyarország is profitálhat. Nem véletlenül használtam a feltételes módot, mert a teóriávalszemben a tények azt mutatják, hogy integráció ide, integráció oda, Európa pozíciója egyregyengül a világgazdasági folyamatokban. Mindenesetre árgus szemekkel figyelhetjük a csodát,miszerint harmonikus egység jön létre abban az Európában, amelyet a történelme folyamán nemhogyérdekazonosság, de mindig széttagoltság, antagonisztikus ellentétek jellemeztek. A mostani hirtelenharmónia megvalósulásának azonban van valószínűsége: hozzávetőlegesen annyi, mint az, hogyMózes népe előtt megnyílt a Vörös-tenger. Mivel megszenvedtük már a múltat s jövendőt, igazánkijár nekünk egy csekélyke isteni protekció annál is inkább, mert mi is Isten kiválasztott népevagyunk Góg és Magóg nyománA nagyhatalmak az utóbbi ötszáz évben nem engedték meg a stratégiai ütközőzónában elhelyezkedőMagyarországnak, hogy szuverén állam legyen. Talán majd most. Mindenesetre bízzunk erősenIstenben. De azért semmiképp ne feledjük Cromwell örökbecsű tanítását: Bízz Istenben, de tartsdszárazon a puskaport! Ellenkező esetben könnyen úgy járhatunk, mint a lélek hatalmára hivatkozóXII. Piusz, amikor Sztálin feltette a kardinális kérdést: Na és hány hadosztálya van a pápának?Évszázadokig különféle hatalmi erőtereket szolgáltunk, de legalább tudtuk, hogy ki ellenküzdöttünk. A globalizálódó világban („new age”) azt sem tudjuk, hogy tulajdonképpen ki afenét szolgálunk. Most mindenkit: a nemzeti létet szétverő, merkantilista, arcnélküli monetárisoligarchiát. A választópolgárok erre adtak felhatalmazást a közhatalmat gyakorló notabilitásoknak?Aligha. A magyarok mindig képesek voltak bravúros megoldásokra, a mostani egypolitikatudományi bravúr. Szabadalmaztatni kellene a speciális magyar demokráciát, amelynekesszenciája: a magát jajveszékelve kirekesztettnek hirdető törpe minoritás uralma a többségfölött.13; Magyaroknak belépni tilos! Nem lehetne Magyarország a magyaroké?A szélsőségesen liberális vezér, Demszky úr idegen kézbe adta az élet alapvető forrását, a vizet. Avilágon egyedülálló nemzetpusztítás, olimpiai csúcsteljesítmény. Mi jöhet még? Közbiztonság? Arramég a Keletinél pufajkában lövöldöző Horn Gyula is azt mondta: „Ami itt van, az nemközbiztonság!” Különféle paramilitáris szervezetek és gengszterek uralkodnak. Jogbiztonság?Pártállami diktatúra helyett felelősség nélküli bírói autokrácia a demokrácia égisze alatt. Szociálisbiztonság? A társadalom többsége egzisztenciális félelemben él, a rabszolgasághoz hasonlónyomorban sínylődik, a kilakoltatás Damoklész kardja függ a feje fölött. Jövőkép? Az országnépessége soha nem látott mértékű demográfiai katasztrófa kellős közepén áll. Nemzetbiztonság?Köznevetség tárgya. A hadsereget megszüntették, a megmaradt honvédség egy komolyabbcserkészcsapat támadását sem tudná visszaverni. Mi maradt Magyarországból? A levegő? Azt isáruba bocsátottuk: levegő kvótát pénzért árulunk az EU fejlett országainak.Drága apám gimnáziumi tanár volt Pécsett, de fölöttébb büszke volt arra, hogy betyár őseink vannak,ráadásul nem is akármilyenek, mert harcoltak a ’48-as szabadságharcban. Nemrégiben jártam akislányommal a gyönyörű dunántúli erdőkben, ahol egykoron Sobri Jóska uralkodott, de aföldönfutó polgár szabadon beléphetett. Ahol a gyerekkoromban futkároztam, most ez van kiírva:Idegeneknek belépni tilos! Ugyanis ezt mondja a békaevő francia, aki megvette azt az erdőrészt.
  • 15. 15Minő öröm! Trianoni utójáték! Már azon sem csodálkozna senki, ha kiírnák az országhatáron:Magyaroknak belépni tilos!14; A magyarság előtt egy választás van: meghalni vagy kovásznépnek lenniA dolgozat keretei nem adnak lehetőséget bővebb elemzésre, de az elmondottakból is nyilvánvaló,hogy Magyarország a tönk széle sodródik, ha nem változtat radikálisan a globális tőkeimádatára épülő stratégiáján, és nem állítja vissza az agyagba döngölt nemzeti önbecsülését.Vegye már végre észre a tisztelt hatalom: az ezeréves Magyarországot soha senki nem támogattacsak támadta!Most sem lesz másképp. Hagyjunk fel végre ezzel az operetti világba illő illúzióval! Most mártényleges szabadságharc folyik a magyarság megmaradásáért. Ha a magyar föld, a víz, atermészeti erőforrások is idegen kézbe kerülnek, az a vég, a megállíthatatlan agónia első fázisa(például a békéscsabai gázmező!). A történelem folyamán Magyarországnak csak akkor voltnemzetközi tekintélye, amikor erős volt, amikor hatalma volt. A magyarság két szép szeméértsenki nem fog támogatást adni. Nem ilyen a tőke természete. Amint már jeleztem, a tőke nemkaritatív, nem jótékony szamaritánus. Pedig azt hittük. Büntetésként bennszülöttek lettünk a sajáthazánkban.Mi a modus vivendi a magyarok számára, ha nem az a szellemi és lelki tradíció, ami megtartottbennünket ezer éven át a Kárpát-medencében? Senki nem gondolhatja komolyan, hogy agyökértelen neoliberalizmus. A magyar lélek, a magyarság óriási tragédiája, hogy kelettőlelszakadtunk, de a „Nyugat” soha nem fogadott be bennünket, pedig az Úristen által megáldott Szt.István királyunk kiirtotta a fél országot, hogy megfeleljünk a nyugati elvárásoknak. Hiába. Milyenáldozatot hozhattunk volna még a „civilizált nyugat” kegyeiért? Adhattunk mi kiemelkedőművészeket, Nobel-díjas tudósokat a világnak, Teller Ede, Szilárd Leó, Neumann János, WignerJenő megnyerhette az amerikaiaknak második világháborút, gazdagíthattuk mi a saját kultúránkkalaz egyetemes kultúrát, a pöffeszkedő Európa továbbra is csak egy keletről jött barbár népnek tekintbennünket, amely betolakodott a szláv népek tengerébe. Amikor Antall József létrehozta a visegrádihármakat, akkor reménykedtem, hogy lesz jövőnk. Ismét vesztettünk. De hangsúlyozom:katasztrofális történelmi tévedés azt hinni, hogy Magyarországot bármilyen külső erőtámogatni fogja. Még annak is örülhettünk, ha nem tipornak el bennünket.A tömegkommunikációs sztárok által nacionalizmussal, sőt antiszemita passzusokkal korholtNémeth László arról beszél, hogy értelme legyen magyarnak lenni. A kisebbségi sorsba taszítottmagyarság és az anyaország számára a megmaradás alapvető eleme a minőség. Németh László ígyír:„A tót azt mondja, hogy szláv vagyok, a portugál, hogy latin, a norvég, hogy germán. Mi azonbanegész meztelenül csak magyarok vagyunk. Mi joga lehet egy ilyen népnek az életre? A kevesebb jogaaz életre az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni. Harmincmillió magyar,mondták apáink. De harminc millióan nem leszünk. Vagy a tízmilliónak kell tehát harminc milliótérnie, vagy a tízmillióra sincs szükség többet. A magyarság előtt egy választás van: meghalni vagykovásznépnek lenni.”Nagyra becsülöm a zsidóságot, mert annyi hányattatás ellenére megmutatta a világnak, hogy elit tudlenni. A magyarság talán alávalóbb?15; A magyar ember miért él Magyarországon?
  • 16. 16Éveken át külszolgálatot teljesítettem Dél-Amerikában. A munkám mellett a latin nőkre is fölöttébbnagy figyelmet fordítottam, amelynek következtében összeszűrtem a levet a perui művelődésiminiszter lányával, amiből óriási botrány kerekedett. Ugyanis a külügyi szabályzat szerint akülszolgálatot teljesítő polgár nem létesíthet közeli kapcsolatot az ottani nobilitásokkal.Megpróbáltam elmagyarázni, miszerint csupán felszínességről van szó, de a korifeusok közöltékvelem, hogy az érvelésem nem elég meggyőző, mivel gyermekem született a miniszter úr lányától,amihez a tudomány jelenlegi állása szerint meglehetősen közeli kapcsolat szükségeltetik.Mondanom sem kell, megkaptam a beosztásomat: hazaküldtek. Sőt, mi több, a súlyosfüggelemsértés miatt bevonták az útlevelemet, következőleg a saját esküvőmre sem mehettem visszaPeruba. Az abszurd helyzet különleges megoldást követelt. Miniszter úr Magyarországra utazott és anagykövet úr őexcellenciája ellenjegyzésével meghatalmaztam a leendő apósomat, hogyszemélyesen képviseljen engem a saját esküvőmön. Ily módon a miniszter úr az oltárhoz vezette asaját lányát az én nevemben. Később, a jó magatartásomra figyelemmel rehabilitáltak ésvisszamehettem Dél-Amerikába.A magyar ember nagyon jól élhet idegen országban, de akkor is csak vendég, soha nem fogjaotthon érezni magát, következőleg hazajöttem. Akkor kezdtem ráeszmélni a nemzeti önbecsüléshanyatlására, az erkölcs súlyos válságára, amikor az emberek megkérdezték tőlem: „Miért jöttél haza a jólétből?” A kérdés alapja biberachi fordulattal: „Ott van haza, hol a haszon.”Elképzelhetetlen, hogy egy franciától, egy hollandustól, egy belgától megkérdezzék, hogy miért jötthaza. A neoliberális felfogás szerint a haza ott van, ahol több a pénz. Erre az erkölcsi alapraaztán lehet fényes nemzeti jövőt építeni.EpilógusA rendszerváltoztatásként ismert folyamat idején a kormányalakító parlamenti párt választmányitagjaként harcoltam a totalitárius rendszer önkényuralma ellen a demokratikus jogállamért. Későbbfel kellett függesztenem az aktív politizálást, mivel az 1994. évi XXII. törvény szerint úgynevezett„Fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztséget betöltő személy” kategóriábasoroltak. (Központi szerepem volt a Nap TV, a DUNA TV létrehozásában, a vezetésem alatt állóALFA TV dolgozta ki és bonyolította le a DUNA TV kísérleti adásait, később megalapítottam aVIASAT Hungária Zrt.-t, amelynek résztulajdonosa vagyok.)A bonyolultan definiált tisztség összeférhetetlen a politikai szerepkörrel, ami azonban nem jelenti azalkotmányos alapjog, a véleménynyilvánítás szabadságának a felfüggesztését. Ennek ellenére ezidáig nem reagáltam a hatalom visszaéléseire, ami hiba volt. Hibát követtem el azzal, hogy ademokrácia működésében alapvetően fontos állampolgári szerepvállalást mellőzve tűrtem a hatalomjogsértő, erkölcstelen magatartását, amelynek égisze alatt egyes politikai szereplők demokráciáthirdetnek, de diktatúrát gyakorolnak. Ráadásul a keresztény kultúrkör, az európai alkotmányosságjogi és erkölcsi normáival szöges ellentétben nemhogy nem tanúsítanak jogkövető magatartást,hanem még ki is vonják magukat a felelősség alól. Helyette bátran vállalják a politikaifelelősséget. Az micsoda? A magyar jogrendszer ilyen kifejezést nem ismer!Mivel aktív szereplője voltam a rendszerváltoztatási folyamatnak, engem is felelősség terhel azért,mert nem teljesült a nemzetépítő eszmény. De mentségemre szolgáljon, mi annak idején nemvirtuális jogállamot akartunk, hanem valóságos képviseleti demokráciára építkezőalkotmányos jogállamot, amelynek keretében Magyarország ismét konstruktív szereplője lehetaz európai szellemi és gazdasági struktúrának, amelyben a népszuverenitás elve érvényesül, ésa közhatalom nem a globalizmust, hanem a nemzetet szolgálja.
  • 17. 17Ady A fajok cirkuszában így kesereg: Céljainkat elcélozták, Életünket már elélték. Cirkusz-ponyvák Bohóc-sorsa leng előttünk.Idegen érdekek vazallusaként bohóc-sors jár nekünk?Orbán Viktort nagyra becsülte Antall József, aki a halálos ágyán ezekkel a szavakkal búcsúzott aföldi élettől:„Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van értelme.”Hol van a keresztény Magyarország tisztelt Orbán Viktor miniszterelnök úr? Magyarországonmár nem a külföldi, hanem a magyar polgár idegen. A keresztény kultúrkörben nevelkedett embermár nem érzi magát otthon a saját hazájában. Causa finita?

×