Országh József tanár úr az ivóvízről

„pH és rH”, avagy néhány idıszerő gondolat az ivóvíz minıségérıl és az emberi szervezet igényeirıl Manapság rendszerint olvashatunk a sajtóban a lúgos ivóvizekrıl és azok élettani hatásairól. Megkérdeztük Országh József tanár urat, mit gondol ezekrıl, a sokszor „csodákat” ígérı különleges ivóvizekrıl. IVOVIZ.HU: Az emberi szervezet a betegség-diagnózisok szerint savasodik, amit sokan magas pH értékő lúgos ivóvíz-kúrával gyógyítanak. Van-e az ilyen kezelésnek hatása? Országh József: Az emberi szervezet nem egy egyedényes kémiai reaktor, amelyben amikor a vizes oldat túl savas és lúgot öntünk bele akkor semlegesítjük. Ez a nézet, egy elsıéves vegyészhallgató tudományos szintjén mozog. Természetgyógyászatban pontosan az igen savas kémhatású tiszta citromlevet írják elı a szervezet savasságának a csökkentésére. Errıl ugyan nem ismerek pontos adatokat, de a bio-elektronikai gyakorlat alapján feltételezhetı, hogy a vér és más belsı folyadékok pH-ját nem proton-, hanem elektroncserés reakciók szabályozzák. A bázikus kémhatású víz fogyasztása bizonyos esetekben jót tesz a szervezetnek, de ehhez a víz pH értéke nem nagyon járul hozzá. Minden esetben, enyhén lúgos víz fogyasztását jobb csak egy kúra idejére korlátozni. IVOVIZ.HU: A savas folyadékok protontöbblettel rendelkeznek, a lúgosak viszont protonokat vonnak el a szervezet készletébıl. Lúgos kémhatású víz a savas szervezetben lévı felesleges protonokat magához veszi, és így az egyensúlyt helyreállítja. Hogyan viszonyulnak ezek a tényezık a bio-elektronikában gyakran használt elektron aktivitáshoz? Országh József: A protonegyensúlyok a szervezetben igen hatásos pufferkeverékekkel nagyon stabilak. Egyszerő, protonbevitel, vagy protonban szegény, lúgos víz ivása a belsı protonegyensúlyokat mérhetıen nem befolyásolja. Ennek van egy nagyon egyszerő magyarázata. A gyomorban a protonaktivitás egy körül van, a pH nulla körül mozog. Az ivóvízzel bevitt protonaktivitás több nagyságrenddel kisebb. Tegyük fel, hogy egy személy egyszerre megiszik fél liter semleges, hetes pH- jú vizet. A nullás pH-ju gyomrában van, mondjuk igen kevés, egy deciliter gyomorsav – a valósában ennél több van. A fél liter (egy húzásra) megivott víz után a gyomor pH-ja nulláról 0,78-ra nı, pontosan a hígítás miatt. Ha a semleges víz helyett ez a személy fél liter erısen lúgos, kilences pH-jú vizet iszik, a gyomornedvektıl a víz 5.10-6 mól protont von el, ami a gyomorban lévı 0,1 mólos protonmennyiség öt tízmilliomod része. A gyomor pH-ja ekkor is csak 0,78-ra nı. A különbség a két víz között a gyomorban semmilyen mőszerrel nem mérhetı, mert a pH érték ötödik tizedesjegyén jelentkezik – elméletben. Tehát, vízivásnál csak a gyomorsav hígításának a hatása fog mérhetıen jelentkezni s ezen a megivott víz pH értéke semmit nem változtat. Szerencsére ez így van. Hogy a gyomor pH-ját 7-re, vagyis a semlegességi pontra vigyük, ahhoz négy gramm zsírszódát kellene lenyelni, s ez viszont súlyos károsodáshoz vezet. A gyomor protonaktivitásával csak igen súlyos gyomorbetegség esetén vannak problémák. 1/4

IVOVIZ.HU: Mi befolyásolja valójában és leginkább egy vizes közeg elektronegyensúlyát, protonaktivitását? Országh József: Az a megállapítás, ami szerint a lúgos vizek "hidrogént" tartalmaznak, pontosabban magasabb „hidrogén aktivitásuk” van, amelyek a szabad gyököket lekötnék helyes, de egy nem teljes információ. A lúgos vizek rH2 értéke valóban valamivel alacsonyabb, mint a semleges vizeké, és pontosan ez a redukáló hatás (magasabb elektronaktiviás) köti le a szabad gyököket, egy viszonylag bonyolult és részleteiben még nem teljesen ismert mechanizmussal. Ezzel szemben nem szabad elfelejteni a lúgos vízzel járó igen alacsony protonaktivitást. Nagyon nagy tudású kutatók is beleesnek ebbe a csapdába, azon egyszerő oknál fogva, hogy bio-elektronikai ismeretek hiányában, nem ismerik az ORP (redox potenciál) azon megtévesztı tulajdonságát, hogy ez a potenciál, a tudományos közhiedelem ellenére, nem határozza meg egyértelmően a vizes közeg elektronegyensúlyát. Az ORP a proton- és elektroncserés reakciók hatásainak az algebrai összege. Ebbıl következve, amikor a pH magas, ez bizonyos mértékig az rH2-t is csökkenti. Innen adódik az a kísérleti megfigyelés, ami szerint a lúgos vizek (bizonyos mértékig) úgy viselkednek, mint az alacsony rH2-jü redukáló vizek. Sajnos az alacsony protonaktivitás ennek az éremnek a másik oldala. Egy nagyon tanulságos, egyszerő kísérlet1 A lúgos vizek molekuláris hidrogén aktivitását [H2], még egy elsıéves vegyészhallgató is, jó közelítéssel, megmérheti. Csak egy pH- és egy elektród potenciálmérı, egy üveg- és egy platina elektróda, egy 100 ml-es fızıpohár, egy 50 ml-es büretta, 50 ml 0,1 mólos nátrium hidroxid oldat, desztillált víz, néhány gramm aszkorbinsav (C-vitamin) és egy kanálnyi friss citromlé kell hozzá. Ha lehet, vegyünk egy pohárnyi lúgos ivóvizet is. A fızıpohárban lévı desztillált vízhez cseppenként adjuk hozzá bürettából a nátrium hidroxid oldatot, miközben a víz pH-ját és a belemártott platina elektróda potenciálját mérjük és jegyezzük. A mérési eredményekbıl a fokozatosan lúgosított víz rH2 értékét, valamint a molekuláris hidrogén aktivitást, minden csepp lúg hozzáadása után kiszámítjuk. A pH növekedni fog, ebben nincs semmi új. A potenciál viszont csökken. Csökkenı (ORP) potenciál hagyományos felfogás szerint azt jelentené, hogy az oldat egyre redukálóbb kémhatású, ami természetesen nem helytálló. A valóságban az oldat rH2 értéke gyakorlatilag állandó marad, ami csupán azt jelenti, hogy nincs elektroncsere a nátriumhidroxid és a víz között, csak protoncsere, amit az erıteljesen növekvı pH jelez. Állandó rH2, állandó elektronaktivitást jelent, ill. az oxido-redukciós reakciók hiányát. Pontosabb méréseknél, ebben a kísérletben egy érdekes, kissé rendhagyó, jelenség tapasztalható: a pH növekedésével, az rH2 igen gyengén, de csökken. Ebbıl az elektronaktivitás növekedése kiszámítható. A szabad gyököket lekötı molekuláris hidrogén aktivitás is növekszik. Ezt, a teljesen másodlagos és 1 A kísérlet előtt jó elolvasni a « Bio-elektronika bírálata » c. cikket. Ha a szabvány hidrogénelektródához viszonyított, mért potenciál E (Volt), valamint a mért pH segítségével, az rH2-t a következő képlettel lehet kiszámítani : 2 FE rH 2 = + 2 pH 2,303RT Ebből a molekuláris hidrogén aktivitás : [ H 2 ] = 10 − rH 2 2/4

igen gyenge jelenséget, látják a bio-elektronikában nem járatos szakemberek, amit a víz bázikus kémhatásának tulajdonítanak. Most következik a kísérlet legérdekesebb része. Kb. 25 ml desztillált vízhez adjunk néhány csepp friss citromlevet. Nemcsak a pH, de az rH2 érték is jelentısen csökkeni fog. A hidrogénaktivitás [H2] is sokkal magasabb lesz, mint mondjuk egy 9-es pH-jú vízben. Tegyünk most a fızıpohárba 25 ml lúgos kémhatású ivóvizet. A pH és rH2 mérés közben adjunk hozzá cseppenként citromlevet. Érdekes megfigyelni, hogy a víz pH-ja még lúgos marad, de a hidrogénaktivitás már sokkal nagyobb lesz, mint az eredeti vízben, ami mutatja, hogy nem a pH határozza meg a molekuláris higrogén aktivitást. Az utóbbi kísérletet, néhány milligrammnyi aszkorbinsav hozzáadásával is meg lehet ismételni. Nem véletlen az, hogy Szentgyörgyi Albert et Lunus Pauling mindketten az aszkorbinsavban látták számos igen súlyos betegség egyetemes gyógyszerét. Viszont azt is megfigyelték, hogy a várt hatáshoz napi több gramm aszkorbinsav bevétele szükséges, ami viszont a gyomor szintjén gondokat okozhat. A bio- elektronika ismerete hiányában nem vették észre, hogy az aszkorbinsavas kezelés olyan, mint a finom mőszer javítása nagykalapáccsal. A vér molekuláris hidrogén aktivitását, nem vegyi kezeléssel, hanem enzimek segítségével lehet a leghatásosabban növelni. Ha a célunk a szabad gyökök lekötése, akkor sokkal nagyobb és gyorsabb hatást érünk el a vékonybél tartalma (ami különben sokkal erısebben bázikus kémhatású, mint a lúgos ivóvíz s ennek fogyasztása nélkül is) elektronaktivitásának a növelésével. Erre a leghatásosabb táplálékok a tejsavas erjesztéssel savanyított készítmények, mint a savanyított káposzta a kovászos uborka, vagy például a kenyérmust. IVOVIZ.HU: Mit okozhat a vizes közegek savasodása a szervezetben, a sejtekben? Országh József: Errıl fıleg azok beszélnek, akik lúgos vizekkel próbálnak bizonyos egészségkárosodást gyógyítani. Szerintük baktériumok, élesztı- és egyéb gombák, penészgombák „keletkeznek”; nagyobb a fáradékonyság, savak és salakanyagok termelıdnek, fokozott kalcium, nátrium kivonás a csontokból, károsodnak a bélfalak, gyulladások alakulhatnak ki, csökken az immunvédekezés, gyorsul az öregedés, stb. Ez valóban így van. Ezzel szemben ezeket a jelenségeket nemcsak a protonaktivitás, hanem, és elsısorban, az elektronaktivitás szabályozza. Az elektronaktivitás figyelmen kívül hagyásával nagy a tévedési lehetıség. Ez olyan, mint aki „cirkáló-romboló” játék közben a megfelelı koordináták helyett, csak mondjuk a számokat venné figyelembe, a betőket félretéve. IVOVIZ.HU: Mi lenne a tudományosan is helytálló gyógyír a savas-szervezet ivóvízzel történı kezelésére? Országh József: Minden baktérium, vírus, vagy gomba csak a fajtájához tartozó pH és rH2 értéktartományban képes élni és szaporodni. Szerencsére, szervezetünk legtöbb vizes közegének a pH értékét, a benne lévı puffer keverékek miatt, nagyon nehéz megváltoztatni. Ezzel szemben az rH2 értékek sokkal érzékenyebbek a külsı és belı tényezık változására. A vírusos és rákos betegségek lefolyását a 3/4

vér rH2 (in vivo) mérésével nagyon pontosan lehet nyomon követni. Hasonló a helyzet a csontritkulással és a szklerózis multiplex-el is. Csak itt, valamint a rákos és vírusos betegségek esetében a vér rH2 értékének a gyógyszeres változtatásával a betegség lefolyását meg lehet változtatni. A szabad gyökök lekötésére nem lúgos vizet, hanem alacsony rH2-es, redukáló kémhatású, éltetı vizet jobb fogyasztani. Az alacsony rH2 mellett sokkal magasabb a hidrogénaktivitás, valamint a nátrium/kálium és a magnézium/kalcium arány is megváltozik a vérben. A lúgos víznek ilyen hatása tudtommal nincs. Természetesen az éltetı víz nem gyógyszer, mégcsak nem is gyógyvíz, bár egyes gyógyvizek hatása pontosan a redukáló kémhatásnak (alacsony rH2-nek) köszönhetı. Az alföldi, mélyrıl jövı, gyógyvizek között van ilyen is. Egyes lúgos ásványvizeknek van gyógyhatása, ami nem szükségszerően a lúgos jellegükhöz, hanem a benne lévı ásványi sókhoz, ill. az elektronaktivitáshoz köthetı. A bio-elektronikát, viszonylag könnyen hozzáférhetı, kézikönyvekbıl meg lehet tanulni. A Bio-Elektronika Egyesület (L’Association Bio-Electronique A.B.E.) „Sources Vitales” c. folyóiratából követni lehet ennek a tudományágnak a mai fejlıdését. Szómagyarázat - - a víz elektrolit tartalma: Az elektrolitok a vízben feloldott ásványi anyagokból keletkeznek elektrolitikus bomlással. Az elektrolitokban egyenlı elektromos töltésértékkel keletkeznek pozitív töltéső kationok és negatív töltéső anionok. - a víz ásványi anyag tartalma: Egy liter víz elpárologtatása után, ami visszamarad, az a víz ásványi anyag tartalma. Városi vizekben ez 500 és 1200 millgramm/liter érték között mozog. Éltetı vízben legfeljebb 200 vagy 250 milligramm/liter ásványi anyag (elektrolit) van. Az ásványi anyag tartalom, a kereskedelemben árult ásványvizek címkéin mindig fel van tüntetve. - a víz (alkáli, lúgos, bázikus) ionizálása: Amikor a víz pH értéke 7 fölött van, akkor a víz lúgos kémhatású. Ivóvíz pH-ja a törvény szerint nem lehet 9,2-nél magasabb. - a víz (savas) ionizálása: Savas kémhatású vizek pH-ja 7 alatt van. A „buborékos”, szénsavas vizek savas kémhatásúak. - a vizes közeg protonaktivitása: A protonaktivitás, elsı közelítésre nem más, mint a vízben lévı hidrolizált protonok koncentrációja, amit a vegyészek számításaikban [H+]-al jelölnek. Ez határozza meg a víz pH értékét, a következı képlettel: pH = -log[H+]. Savas víz pH-ja 0 és 7 között, a lúgos vízé 7 és 14 között van. Amikor a víz pH-ja pontosan 7, azt mondjuk, hogy a vizes közeg semleges. - a vizes közeg elektronaktivitása: Az elektronaktivitás a vízben lévı hidrolizált elektronok „mennyiségét” határozza meg. Itt helyesebb a molekulák elektromos polarizációjáról beszélni. Ezért nem kötik az elektronaktivitást „koncentrációhoz”. Magas elektronaktivitású víz, a tiszta vízhez képest redukáló kémhatású, elektronokat képes adni. Klórozással, vagy más oxidáló anyagok hozzáadásával a víz elektronaktivitása csökken. Matematikailag az elektronaktivitást, a molekuláris hidrogén aktivitással [H2] fejezik ki. Ennyi hidrogén H2 keletkezne literenként, ha a vízben lévı felszabadítható elektronokat a hidrogén ionok magukhoz vennék. Pontosan ehhez kötik a vizes közeg rH2 értékét: rH2 = -log[H2]. Amikor az rH2 nulla és 28 között van, redukáló, ill. anaerob (nem lélegzı) közegrıl van szó. Amikor 28 és 42 között a vizes közeg oxidáló aerob (lélegzı) tulajdonságú. A vegytiszta víz rH2 értéke közel 28 (egészen pontosan 27,6). Ez az u.n. indifferens vizes közeg. Úgy is mondják redox semlegességi pont. 4/4

Országh József tanár úr az ivóvízről

by Horváth Enikő on Oct 04, 2010

Accessibility

Categories

Upload Details

Usage Rights

3 Embeds 9

Statistics

Országh József tanár úr az ivóvízről Document Transcript

http://girenerdekes.blogspot.com	6
http://web-23.citromail.hu	2
http://web-16.citromail.hu	1